20 festőművész
Alkotói látásmódomat mélyen áthatja egyfajta természetelvű archaizáló törekvés. Az adott t á j é l m é n y k é p i f e l d o l g o z á s a s z á m o m r a egyszersmind kontempláció, mely a belső e n e r g i á k f e l s z a b a d í t á s á n a k e s z k ö z e . A t e r m é s z e t i k ö r n y e z e t f r a g m e n t u m a i n a k értelmezésében, - a tó, a liget, az erdő, a h e g y v o n u l a t s t b , - b i z o n y o s m i n t á z a t o k felkutatására törekszem, mely a meghatározásnak egy magasabb fokán a festészeti törek véseimet regeneratív módon áthatja. A szemlélődés itt találkozik az elmélyült alkotói önmegvalósítás igényével, mely a teremtő mozdulatba integrálva meghatározójává válik a kép önszervező létrehívásának. Személyes átéléseimet nagyban segítik azon tradici o n á l i s í r á s o k , s z e l l e m i u t a z á s t n y ú j t ó s z ö v e g e k , a m e l y e k v a l ó s h a t ó e r e j ü k n é l fogva a “látást megtisztítják” puszta fogalmiságukon keresztül eljuttatják az elmét a v i z s g á l t t á j e l e m e k m i t i k u s ő s k é p é i g . A tájciklusok ösztönző princípiuma a vizuális indíttatást nyújtó idea: - a természet idillikus m o z d u l a t l a n k ö z e g e A r e j t e t t t e r m é s z e t i t ö r v é n y e k m e g é r t é s é n k e r e s z t ü l l e h e t őségünk nyílik az empirikus világ mögötti e g y e t e m e s i g a z s á g o k é s r e n d e z ő e l v e k f e l t á r á s á r a , a m e l y e k k é p e s s é t e s z i k a z embert, hogy mindinkább elérhető közel ségbe vonja azt, ami immáron nemcsak a táj, h a n e m a l é t t e l j e s s é g e é r t e l m é b e n i s m i n d e n n e k e s s z e n c i á l i s c e n t r u m a . A szabadban történő alkotás előnye a közvetlen m e g t a p a s z t a l á s l e h e t ő s é g e . B e b a r a n g o l h a t ó , fi z i k a i l a g i s k ö r b e j á r h a t ó , f e l fedezhető. A természeti környezet minden egyes valósága valamely szimbólumnak a k i fe j e z ő d é s e . A n a tu r a m é r h e te tl e n s z ínjátéka, permanens képi átalakulása egyidejűleg áll fönn más érzékszervi hatásokkal:illatok és hanghatások együttese alakítja azt a komplex szenzuális élményanyagot, amelynek karaktere az adott hely arculatát tükrözi vissza. Célom, ezek festészeti megfeleltetése és láthatóvá tétele.
Alkotói hozzállásomról
2022.gyűjteményesfestőművészkiállítása09.02–25.HírösAgóraKulturálisésIfjúságiKözpont6000Kecskemét,DeákFerenctér1. Fotó:Nagy Otília Maria Arnell Grakai ter és szerkesztés: Balanyi Támogató:valósultKözösségénekKecskemétiAT.:6000HírösBartaFelelősISBN:RasterdigitálisNyomdaikárolyelőkészítés,feldolgozás,nyomás:StódióKft.kiadó:DóraigazgatóAgóraNonprotKft.Kecskemét,DeákF.tér1.0676/503880kiállításésakatalógusaKépzőművészekgondozásábanmeg.978-615-6249-03-6
Nagy Otília ide született. Mint mindenkinek: helyzeteit naponta élnie kell. Festőként, művészként kell megélnie. A végtelen mozgékonyság keretében a kép, a festmény a maga saját törvényeinek érvényesítésével azonban képes lelassítani, meggyelhetővé tenni a sokszor megfejthetetlen változékonyságot. Ha a felelős festő munkába kezd, annak eredményei ezért érintkezni fognak a sebességgel, kiegyensúlyozatlansággal, egyben a tartósság vágyképeivel is. A műalkotás túlélésre kalibrált tulajdonságokkal rendelkezik, és ezek az adottságok nincsenek kihatással hordozott üzeneteinek valóságra utaló sokértelműségére.
Nem minden látás ilyen. És az is nyilvánvaló, hogy így számos ponton ellentmond a m ű v é s z e t t ö r t é n e t i k ö r n y e z e t t e n d e n c i ó z u s t ö r t é n é s e i n e k . K é t s é g t e l e n , a „ k ü l s ő , materiális valóság és a hozzá tartozó piaci megtérülések, „hasznok” izgalmakat keltő sodrában átmenetileg lépéshátrányba kerültek mindazok a törekvések, amelyek a „belső valóságban”, a hiteles személyességben keresik a festészet, képzőművészet szubsztanciális érték-elemeit. Nagy Otília munkáit azonban érdekesen jellemzik a személyesen jelképes jelentéselemeknek túlsúlyát megszüntető törekvések. Belátom, nehézkes megfogalmazás, de nincs egyébről itt szó, mint arról a benyomásomról, hogy a személyiségéhez közvetlenül kötött, indulati alapú megnyilvánulásokat fegyelmezi, a jelentéstani értelemben inkább köznyelvi alakzatokhoz kísérli meg közelíteni őket, és nem a távolodást, a szakadást-szakítást sürgeti. Ez a tétel egyébként kicsit összefügg a giccs-kérdéssel kapcsolatban elmondandókkal. Munkái így némiképpen átírják a centrumokban a trendek patternjeinek nevezett művészet fogalmat is, amely a múltat mindig magára hagyja, és amely önmaga fejlődését nyílegyenesnek, folyamatosnak és egyirányúnak találja.
Szívesen gondolok vissza azokra a törekvésekre, amelyek mondjuk Bartoniek Annához (1896-1978) köthetők, vagy amiket a Pécsett élt Kampis Margit (1898-1981) alkotásai közvetítenek. A lágyságra, nomságra, választékosságra, olykor szokatlan előkelőségre gyeltek fel esetükben, elsősorban a mérvadó szemlélők. Ha ez a fér-művésszel való szembeállítás eszköze volt, akkor biztosan nem vitt közelebb a nőművészet árnyaltabb megismeréséhez, mert rengeteg női alkotó munkája mond ellent ezeknek a jelzőknek. Nagy Otília esetében is igaz lehet, hogy komponálásmódjában, színhasználatban „erős“, mintegy „féras“, ugyanakkor a kifejezőeszközök keresésében, kiválasztásában és használatában olyan elementáris erővel, spontaneitással és gátlástalansággal találkozunk, amelyre máshol ritkább a minta. Az bizonyos, hogy Nagy Otília a síkszerűséget egyértelműen megszünteti és festői kéznyomaival, a motívumok kidolgozásának gondosságával különös lüktetést biztosít a felületeinek. A felület mintázata és a festői jel összekapcsolása jól olvasható, követhető eszközhasználattal történik, a hátterek és előterek színekben gazdagon, festett vonalakkal sűrűn behálózott és rajzos folyamatosságban kapcsolódnak össze, szerves gomolygást képezve.
2
Hosszan, többször beszélgettünk izgalmas egyetemi szakdolgozata ürügyén. Éveken át néztem a képeit. Ismerős tájakra csalogatott. Édesanyám ott volt tanyasi tanítónő, ahol Nagy Otília képeinek többsége született. Diákkoromban ott nyargaltam a Kondor tó, a Kurjantó, Nagyszéktó csatornái, buckái, ősborókásai között. Azon a tájon, ahol a festő élményei fogantak, és ahol a lehetséges esztétikai élmények érzéki talapzata minden bizonnyal formálódott bennem is. De itt vannak a képek között a Tettye parkjának, a Zsolnay gyár udvarának pécsi részletei. És azt sem tudom elhallgatni, hogy milyen súllyal idéződnek fel bennem a képek láttán Claude Monet giverny kertjében látott hangulatok, festői futamok alá rendezett, tárgyi szabatosságukat ezért feladó terep-
Mítosz és természetigazság. Nagy Otília festményeiről
tartalmát valójában semmi más nem alkotja, mint az atmoszférát biztosító színhőmérséklet, valamint a rajzosság és festőiség nagy belső v á l t o z é k o n y s á g g a l r e n d e l k e z ő v i s z o n y r e n d s z e r é n e k á l l a n d ó s á g a V a n n a k e tekintetben változatok, hiszen például a 2011 es esztendő hozta a Völgy és a Sziklaszirtek a kilátó felé című képeket, amelyeken a klasszikus német expresszionizmus legszebb erőmutatványainak szabályai szer int (Nolde, Pechstein, Kirchner, stb.) robbantják szét a teret a hideg kékkel, a fagyott jégcsap erdei zöldjével, átmenetek nélkül egymáshoz kapcsolódó meleg lombbal, éggel, vörös bozótméllyel. Nem szeretnék sem többre, sem kevesebbre utalni evvel: Nagy Otília szabadon, a jól megtanult „anyanyelv” birtokában képes saját észleléseinek, a velük összefüggő érzéki és intellektuális élményeinek számbavételére, és festői formulázására. Ezenközben a legnagyobb magától értetődéssel használja fel mindazon művészetekből vétetett és é r t é k e l h e t ő t a p a s z t a l a t á t , a m e l y e k a t e t s z ő l e g e s t ö r t é n e t i k o r s z a k o k b ó l á l l n a k rendelkezésére. Javára legyen mondva, szinte észrevétlenül. Ezek azonban csak árulkodó kivételek, hiszen Nagy Otília munkáiban jellemzőbb a részletgazdag, rajzos-
Az erős vizuális – és ami mindevvel, de egy lépéssel később elszakíthatatlanul együtt értetődik: intellektuális – élmény azonnali birtokában többnyire könnyebb az egyes művek mögött rejtőzködő rendszerek nyomára akadni, mint az érzékeket kevésbé igénybe vevő műalkotások esetében. A közelmúlt művészettörténete bőséggel ad példát mindkettőre, de – bevallom – nincs ellenemre, ha a lassan Pécsi Iskolaként körülírható, nemzedéki és stiláris formáció a művészet közvetlenül érzéki hatáslehetőségei felől közelít valaki az említett rejtett rendszerekhez. A jelentés felé, az ösztönzések és inspiráció forrásaihoz, a historikus eredetű jelhalmazok felé, a morális, vagy éppen teológiai természetű kérdéshez, amelyben magának a művészetnek az értelme is tételeződik. A művek „beszédkészségének”, a velük létrehozható kapcsolat minőségének és lehetőségének a rtatása felé is akár. A művészet nyelvét képező elsődleges kifejezések eszközeit illetően Nagy Otília következetesen tapad az említett „iskola” Nagylégköréhez.Otíliaa Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szerzett festőművész diplomát és a doktori képzést is itt végezte, majd fejezte be 2011 ben. A munkásságát meghatározó mesterek, művész kollégák többsége is itt tevékenykedik. Munkái többnyire nagyméretű olajfestmények, melyek többnyire a „táj” tematikai keretében tárnak fel olykor éppenséggel nem tájképi természetű látványokat, portrékat, portré igényű, vagy éppen életképszerű felületeket. Körbe nézünk a képek között és egy szempillantás alatt rögzítjük: valóban sok, szinte kizárólag az általában vett tájból idézett terek jelennek meg és stilizálódnak a művész szándéka és indulata szerint. Ennek - az előadásmódot lényegileg meghatározó, pillanatnyi indulatokkal, a kiemelés szándékával és a festői forma mindenen felülemelkedő önállóságának biztosítására irányuló – a készségnek a része mindaz, amivel alkotómunkája során él. A képeken vissza-, visszatérő jelzéssé, személyes stílusjeggyé válik mindaz, ami a festői és a rajzos elemek gazdaságos és kiegyensúlyozott viszonyrendszerét ezek belső koniktusaival e g y ü t t k ö z v e t í t i . M e g g y ő z ő a s z í n v i l á g á n a k „ h a n g o l á s a ” n y o m á n k i a l a k u l ó koloritrendszer, melynek sajátossága, hogy a szemünkkel észlelt jelenség felidézhet és mozgósíthat valamely másik szervvel felfogható érzést, illat-, és hőmérsékleti természetű Aképzet-kapacitást.zerősvizuáliskifejezés
tárgyak. Örömmel teszek látogatást a műtermében, megyek a kiállításaira, szívesen találkozom a régen nem látott képekkel, és az újakkal, nagyszerű munkák sokaságával. Nagy Otília a legjobb európai és magyar kolorista hagyományokhoz, és modern művészeti folyamatokhoz kapcsolódik.
3
Nem hangsúlyoznám nagyon, hogy a természetben történő elmerülésből és annak kifogyhatatlan csodálatából táplálkozó mai tájképfestés óriási műtárgytömeget és alkotói megnyilvánulásokat jelent. És a jelző nyomán az a bizonyítható benyomása születik meg a nézőnek, hogy ennek az időt és teret kitölteni törekvő indulatnak a folyamatossága, az állandósított éberség jelenléte egy sajátságos alkotói magatartás megértése felé nyitott rés, amin át miközben képeket nézünk bepillantást nyerhetünk a művész agyába is. Nagy Otília úgy is rendezi a képeit, hogy azok egymás mellett falra felkúszó hatos jelcsoportokat jelentsenek. A tematikai egyezések, a fák, bokrok, virágok, sövények, tópart, sivatagi vegetáció és almáskertek ágbogai valósággal az Ősparadicsom felidézésének kísérleteként hatnak. Mint az életnek oxigént teremtő, étket és tüzelőanyagot szolgáltató, hűs árnyékot adó élőlény. V a l a m i n t m i n d e n t á r s a d a l m i é s e m o c i o n á l i s j e l e n t ő s é g ű t é n n y e l s z e m b e n a természetes, mindenek előtt való, mindenek után létező dimenzió. Közvetetten pedig az ennek elhagyásától való félelmet, a „kiűzetés” lehetséges élményének előérzete, amit korunk embere ciklikusan, többször is átélhet az életében.
és 4
Az Álom (2014), Tomasz II. (2011), Agnus Dei I-II.(2011) viszont az emberi alkatban, arcban színekkel megalkotható szerkezet jelenlétéről szól, az előbb említett cangiante hangzásvilágának aktualizálásáról, a gesztusok kifejező erejének, a „fej” sok értelmű jelentésének elegyítéséről. Az egyik alapkérdés itt, mi történik, ha a portré léptéke a táj léptékét közvetítő táblaképével megegyezik? Arc - táj jön létre? A válasz elismerő, megerősítő, hiszen szinte igazolva látjuk a tételt: a természeti tájnak arca van, az emberi ábrázat pedig rendelkezik mindazon tartalmi és formai vonásokkal, amelyekkel az embertől független képződmények bírnak.
Nem véletlen az sem, hogy a 100 kérdés (2010) feltételének természetes, majdnem köznapi aktusa a mennyboltot képező mágikus aranymadár szárnyai alá helyeződik. Nagy Otília lám, magától értetődő összegzéseket tesz, amelyekben egyszerre van jelen a színfestés nagy, elvont öröksége, az alföldi festészet iskoláiban mindenütt meglévő romantikus humanizmus, a transzavantgárd noman kijátszott képzettársítási technikája a maga mitológiai ihletettségű jeleivel, ahogyan ez a Kárpát sárkány (2010) című képe jelzi. Meglehet, hogy mazochista lemondásnak is lehetne tekinteni, ahogy Nagy Otília beéri a szemlélet és személyes szenvedély számára közvetlenül felfogható, „megmaradt” valóságdarabjaival. Melyekben nem mellesleg ott van az üzenet: az ember lemaradt/kimaradt a teremtés természetes rendjéből. De az is, hogy lehetséges „helyfoglalásai” csak itt, ebben a valós érzékekkel igazolható rendben nincsenek eleve askóra ítélve. A természethez visszatérés útját választja a bizonytalanságban
ságban mármár ornamentális előadás és a részletgazdagságnak megfelelő hangolás millió nom átmenetet kínáló frazeológiája. De kétségtelenül visszatérő tételként kell emlegetnünk a képekből sugárzó fűtőértéket, a forróságot, amely már a 2002-körüli időszak képeit is a narancs és vörös származékainak puha labdacsaiban jellemezte, majd lényegi hatáselemévé vált az itt felvonultatott alkotásoknak. A kialakuló művész személyiség természetes ütemekben szembesül a mesterek munkásságával is. Keserü Ilona, majd Hegyi Csaba gondolkodásmódja, műveltsége és festőművészi mintája érzékiséget és analitikus késztetéseket egyaránt jelentett. Látjuk a képeken a színjátszó hatást, a cangiante jelenséget, felrémlenek színakkordok, melyek akár a Capella S i s t i n a f r e s k ó i n i s m u t a t k o z h a t n a k , d e a t e r m é s z e t e l s ő d l e g e s , o d a a d á s s a l é s előfeltevések nélkül lendületesen előadott motívumai is, amelyekkel említett mesterei is odaadással foglalkoztak. És érezzük, hogy tanulmányai, a kérdéseire választ kereső k u t a t á s a i , J u l i u s E v o l a , R e n e G u e n o n , H a m v a s B é l a , í r á s a i n a k n y o m á n m i k é n t alakulnak képösszefüggéseket befolyásoló nom elméleti alapvetéssé.
Mondható persze mindezért: giccs közeli. Az előadásmód teljes világossága, a hatáselemek egyértelműsége és tisztasága, a felidézett festői konvenciók tágasságamost nem szólnék a mögöttük meghúzódó rejtett és nem rejtett jel és jelentésrétegekről a szemlélők számára oly' megoldott, ellentmondásmentes és boldog ezt a megállapítást egyébként ellenőriztem - terepet jelentenek, ahol nincs más, mint a szórakoztató időtöltés. A művek kísérletező, kockáztató mivoltát én abban is látom, hogy ezt az említett terepet sem kívánja elhagyni semmiféle, most kívánatos trendhez közelítés miatt. Az idézett kifejezés lekicsinylő, de valóban lehetséges, élő viszonyt jelez. Az igényes látás persze azonnal felfedezi, hogy a többszörösen összetett frazeológia nem ennyire egyértelmű és ellentmondásmentes és nem is ennyire boldog.
az ismeretlenek labirintusszerű rendezetlenségében való tévelygés helyett. Valóságos alternatíva, mert örömérzéssel jár. Felfogható, követhető, érthető, közvetíthető.
Mindez különös önkénnyel játszódik le Nagy Otília tájképein, megerősítvén azt a misztikus benyomást, hogy bármennyire is számos reális utalás van a felületen, azok tárgyilagos összegzése lehetetlen, végső beazonosításuk képtelenség. A motívumok és az érzékien, nagy feszültséggel előadott felületek öntörvényű festőisége között mindig van annyi ellentét, hogy az a költőiséggel felruházódásnak is tápot adjon. Így még azt is ki kell mondanunk, hogy az absztrakt expresszionizmus felszabadító érzékiségétől sincsenek annyira távol. Noha hangzásukban a magyar festészet nagy korszakai idéződnek. Olyan gondolkodási és munkafolyamatokat jelenítenek meg, amelyek utalnak valamelyest arra is, hogy az alkotóban van némi bizalmatlanság a forma szigorú tárgyi birodalmával szemben, látjuk vonakodását, amikor a tapasztalatilátható világ megjelenéséből számára lényeges motívumokat emel ki. A művelet tele van elhallgatásokkal, kihagyásokkal, átrendezésekkel, az öntörvényű alkotókészség bizonyítékaival. Gesztusai, előrelátása az éppen szóban forgó munka menetéről azonban nem arról szólnak, hogy menekülne a tárgyaktól, hanem arról, hogy nem kizárólagosan tekinti azok körüljárását és „visszatermelését” a művészi munka végső céljának. Van ezekben a munkákban számos elem az egyetemes expresszionizmus előadásmódjából, de ez kevésbé a titokzatosságnak, mint inkább a pigmentekbe fordított fénykezelésnek köszönhető A mindenütt jelenlévő „átderengés” meg idézésében, ami anyagszerű metaforává vált választott valóságának leírása során. Mert a valóság mozgékony, ténylegesen megfoghatatlan jellegét hangsúlyozza, az otthonosság ellenére is lakatlan mélységeket sejtet, ahol a szem és az elmekísérletalign
PTE MK kertjében olaj, vászon,160 x140 cm, 2004 6
Kettős út olaj, vászon, 160 x 140 cm, 2006 7
Tettye III. olaj, vászon, 160 x 150 cm, 20088
Tettye IV. olaj, vászon, 160 x 150 cm, 2008 9
Kerekdomb 2009cm,140xvászon,160olaj, 2008cm,140x160vászon,olaj,
10
II.tóHátsó
Nyíri erdő olaj vászon,160 x 140 cm, 2008 11
rétKápolna 2009cm,180x180vászon,olaj, Naptánc 2008cm,180x180vászon,olaj, 12
útVizes 2009cm,200x200vászon,olaj, kertbenZsolnayaFelüdülés 2009cm,200x200vászon,olaj, 13
Kerekerdő olaj, vászon, 160 x 150 cm, 2010 14
Völgy
olaj, vászon, 160 x 150 cm, 2010 15
16
Az rigónak ő szólása engem vígasztal olaj, vászon, 100 x 70 cm, 2010 17
Babarózsabokor a sivatagban olaj, vászon, 160 x 140 cm, 2010 18
Tettye V. olaj, vászon, 160 x 150 cm, 2010 19
Se szerecsen, se szerelem olaj, vászon, 160 x 160 cm, 2013 20
Exzouszia olaj, vászon,160 x 150 cm, 2015 21
Akácfavirágzás olaj, vászon, 160 x 140 cm, 2014 22
Szent Iván éj olaj, vászon, 160 x 150 cm, 2015 23
Valaki jár a fák hegyán ki gyujtja s oltja csillagod II. olaj, vászon, 180 x 180 cm, 2016 24
Valaki jár a fák hegyén ki gyujtja s oltja csillagod I. olaj, vászon, 180 x 180 cm, 2016
25
II.reményamagahegyénfákajárValaki 2017cm,200x200vászon,olaj, Tős 2019cm,50x50vászon,olaj, 26
Fontaine 2018cm,200x200vászon,olaj, Gauri 2020cm,140x160vászon,olaj, 27
Nagy Otília
2020 „Fény volt belül?” Újpest Kulturális Központ, Polgár Centrum – Újpest Galéria, Budapest
D í j a k / ö s z t ö n d í j a k
2019 „Tájszövet” Kecskemét Kortárs Művészeti Műhelyek Kápolna Galériája, Kecskemét 2018 „Nomád szimfónia” Bácskai Kultúrpalota, Baja
2014 Fresh Art 7 fődíjasa kiállítás, Debreceni Művelődési Központ, Művészkávézó,Debrecen Kecskemét
1998oteszka@yahoo.deKecskemétés2005közöttaPécsi
Tudományegyetem
Ö n á l ló k i á l l í t á s o k
2010 „Hónap alkotója”, Erdei Ferenc Kulturális és Konferencia Központ, Kecskemét
2009 Kirak Art, Galéria, Keszthely 2005 Dán Kulturális Intézet, közös kiállítás Maria Arnellel, és Révi Norberttel, Kecskemét
Zeniuk 28
Művészeti Kar vizuális nevelés szakán végeztem t a n u l m á n y a i m a t , v á l a s z t o t t s z a k t e r ü l e t e m a festészet volt. 2002-től 2003-ig a Sokrates Erasmus Ösztöndíj p r o g r a m k e r e t é b e n a M ü n c h e n i K é p z ő m ű vészeti Akadémia vendéghallgatója voltam. 2 0 0 5 t ő l h á r o m é v e n á t a C J W a r d M á r i a A n g o l k i s a s s z o n y o k L e á n y g i m n á z i u m á b a n oktattam Kecskeméten. Ezzel párhuzamosan 2006 és 2009 között festészetet és rajzot tanítottam a Kandó Kálmán Szakközépiskola Kondor Béla Képző- és Iparművészeti Tagozatán.
2011 Közös kiállítás Oravecz Viktóriával és Somogyi Zoltánnal, Kirak-Art Galéria, Pécs
„A kertben árnytól árnyig lépek” Patrícius Borház, Bodrogkisfalud „Felhőtlen száraz idők” Nyíregyházi Városi Galéria, Nyíregyháza 2017 „Hétköznapi eufória” Kert Galéria, Szolnoki Művésztelep, Szolnok
M ű v e i m m e l 1 9 9 7 ó t a s z e r e p e l e k c s o p o r t o s kiállításokon, és az utóbbi évtizedekben képeim eljutottak számtalan rangos hazai és nemzetközi kiállításra.
2 0 1 1 b e n é s 2 0 1 2 b e n I n d i á b a n I C C R Ö s z t ö n d í j a s k é n t , a R a b i n d r a B h a r a t y U n i v e r s i t y (Kalkutta) PHD képzésének előkészítő tanulmányai kere tében folytattam művészettörténeti 2kutatómunkát.013szeptembere óta a kecskeméti Kodály Iskola, pedagógusa vagyok.
2018 Kecskemét Arcai c. kiállítás Erkölcsi Díja, Hírös Agóra, Kecskemét 2013-asFresh Art 7 Debreceni Művelődési Központ és a Városok Falvak Szövetsége pályázati kiállítás fődíj 2011-2012 ICCR Ösztöndíj: Rabindra Bharaty University, PHD képzés, Kalkutta, India. Témavezető mestereim: Dr.Sohini Dhar, Dr. Bhaskar Nath Bhattacarya 2002-2003 Sokrates Erasmus Ösztöndíj a Müncheni Témavezetőszemeszterekben,AkadémiánKépzőművészetiatavaszi-ésősziMünchenmesterem:Jerry
2010 Kirakat- Art, Galrréria, Hévíz
1978. 09. 29.,
2 0 0 8 t ő l 2 0 1 1 i g a P é c s i T u d o m á n y e g y e t e m Művészeti Kar Képzőművészeti Mesteriskola DLA képzésének festészeti programján vettem részt. Témavezető mestereim: Keserű Ilona (Professzor Emeritus) és Hegyi Csaba (DLA).
„A hónap alkotója” Mini Tárlat, Hírös Agóra Kulturális Központ, Kecskemét 2016 „Pollen de Cealis” Égi virágpor, Kossuth Művelődési Központ és Könyvtár Galériája, Cegléd 2015 „EGY meg EGY” közös kiállítás Damó István grakusművésszel, Look Gallery, Budapest „Táj-tár” Nádor Art & Med Galéria és Kulturális Központ, Pécs Lajosmizse Város Művelődési Háza és Könyvtára, Lajosmizse Kodály Iskola aulája, Kecskemét
My creative vision as a painter is deeply permeated by a certain striving for an archaizing natural principle. The visual capture and processing of a particular local experience is also an effective way of contemplation and a tool to liberate my inner energies. In the course of personal interpretation of the fragments of my natural surroundings (such as a lake, a grove, a forest or mountaintop, etc.) I aim to nd and recognize certain patterns, which – at a higher l e v e l o f d e n i t i o n – w o u l d g i v e a n a l l p e r v a s i v e r e g e n e r a t i v e s e n s e t o m y a r t i s t i c p u r p o s e s . H e r e , contemplation meets the demands of immersed and preoccupied self-realization, which – when integrated into the creative motion – becomes the dening factor of the p i c t u r e ' s s e l f o r g a n i z i n g m a n i f e s t a t i o n . M y p e r s o n a l f e e l i n g s a r e g r e a t l y e n h a n c e d a n d s u p p o r t e d b y traditional writings that provide a spiritual journey and which “clarify the vision” by their real effectiveness. Their sheer conceptualism also helps the mind to reach the realm of the mythical archetypes that exist beyond the examined landscape elements. The incentive principle of the landscape cycles is an idea giving visual inspiration: the idyllic, motionless medium of Nature itself. By recognizing and understanding the hidden principles and governing laws of Nature, an opportunity arises to reveal the universal truths and organizing principles beyond the empirical w o r l d , w h i c h w o u l d e n a b l e t h e h u m a n b e i n g s t o increasingly draw within reach and grasp the essential center of all beings – not just in the strict sense of a particular landscape, but of the totality of existence. The advantages of creative painting out in the open include the possibility of direct experience. The land can be physically roamed about, walked round and explored in detail. Each real element of the natural surroundings is the symbolic manifestation of a certain principle. The immense play of Nature, its permanent pictorial transformation exists simultaneously with different sense-data: the sum effect of scents, sounds and colors give form to the complex range of sensual experiences, the character of which would reect the aspects and features of any given landscape. My purpose is to create the pictorial correspondence and visualization of these elements.
Otília angolszovege
About my artistic perspectives
20
