5
2011. augusztus 27.
Újlipót nyár T
avasz vége felé Marci barátunk megemlítette, hogy ő még nem evett kecskepörköltet soha. Kiderült, a többiek is így vannak ezzel, mindazonáltal mindenkinek volt már valami ideája a kecskepörköltről, hetekig erről esett szó tehát. Aztán a szavakat tettek követték. Nekem eszembe ötlött egy készség, mint később megtudtam, hajdúsági tűztér a hivatalos neve, amely valamilyen okból csakis és kizárólag Debrecenben kapható. A teraszról hívtam Zsoltot, kedves barátomat, nagyszerű kollégámat, és mivel akkor az ő főnöke – szintén jó barát – épp Debrecenben inspekciózott, negyvennyolc óra múltán már ott feketéllett a nagyszerű szerkezet a pesti Pozsonyi út szegélyén. Dietmár barátunknak viszont Felsőőrsön van nyaralója, e helységben pedig a kecske még honos. Ahol pedig kecske van, ott kecskehús is kerül. Bográcsot szerezni már nem volt feladat.
Lobogott is hát hamarost a tűz alatta, felette pedig a bográcsban gyöngyözött rőten a kecskegida zsenge húsából kellőn túlfűszerezett pörköltözet. Került köret és savanyú is, érkeztek kísérő falatkák, Marietta sós süteményeket hozott, a
Marci