Útkeresés Projekt, review

keresés

Pó t h R ebek a Zell ei B o gl á r k a é va

Az Útkeresés Háza program 15 éve indult Budapesten, olyan keresztény és istenkereső fiatalokból létrejött közösség, akik Isten vezetésével egymást segítve keresik egyéni útjukat.

Céljuk, hogy a fiatalok felfedezzék benső erőforrásaikat Szent Ignác-i lelkiséggel, kreatív-dramatikus gyakorlatokkal, szemlélődő imádsággal, megosztások segítségével, és megtalálják helyüket a világban.

Ebben az egy éves programban vettünk mi is részt.

A Covid első hulláma is keresztezte az Útkeresés Évét, ennek ellenére igyekeztünk a meglévő eszközözeinkkel - online alkalmakkal, ZOOM lelkigyakorlattal és szabadtéri misékkel - a lehető legkreatívabb választ adni a helyzetre, és tartani egymásban a Lelket.

A korábbi évfolyamunkból azóta tovább vittük az Útkeresés lelkiségét, és önálló imacsoportként működünk.

Bogi Ez a kaland számomra egy fotósorozattal kezdődött, amelyben saját generációm kísérletező vallási útkeresésével foglalkoztam.

Megkerestem az Útkeresés Házát, az alkotás közben tudat alatt közösséget kerestem, és ez a lelkiség teljesen visszatükrözte azt az elevenséget, elmélyülést amire vágytam.

Elkezdődött egy folyamat, amiben a lelki és az alkotói életem igazán összefonódott.

Isten mindennapi tapasztalattá vált számomra, és az emberi kapcsolataimban is kinyíltam.

Ehhez kellett az önismereti alap, és hogy folyamatosan megosztottuk egymással a próbálkozásainkat. Felszabadító volt bátran nevetni a bukdácsolásainkon és csendesen támogatni egymást.

Rebeka Hirtelen el kellett költöznöm, új helyet kerestem... Nekem innen indult ez az egész.

Eszembe jutott, hogy egy barátnőm korábban mesélt az Útkeresés Évéről, ami – bár nem értettem pontosan, mi, de – kíváncsivá tett.

Jelentkeztem hát, de elég gyorsan kiderült, hogy nincs már szabad hely a program beköltözős részén... Az intuícióm mégis azt súgta, vágjak bele ebbe az évbe – beköltözés nélkül is.

Rövid hezitálás után igent mondtam. Életem egyik legjobb egy éve volt.

Helyet kerestem, és végül utakat találtam, és útitársakat is... Utakat Istenhez, ezen keresztül pedig másokhoz. Magamban pedig: otthonosságot.

Istentapasztalatokat gyűjtöttünk össze ebben a könyvben. Reméljük, hogy felbátorodva másokat is útnak indítanak saját ösvényükön...

,,...mikor éljük meg ezt a keresést az életünkben, ha nem most?”

,,Akikkel beszélgettem, azt mondták, hogy ha tudták volna, nem mentek volna el a szakadék széléig... mert sokkal jobb, ha időben érzékeled magad, megtanulsz figyelni a szükségleteidre, mintha a végéről tornászod vissza magad. Így, ahogy most csináljuk, lassabb a haladás, de biztosabb.”

L elk ig yakorl at Dobogókőn

„Is t e n anyanyelve a c se n d. Min d e n má s c sak f ordít á s ”– mon dja Thoma s Keat ing. Hog y elju s s unk ebbe a bel ső c se n dbe, ahol meghalljuk Is t e nt , t ör eksz ünk a kül ső c se n d meg t e r e mt é sé r e. A l elk ig yakorl at al at t k izár ól ag a l elk i k í sé r őnkkel be sz élge t ünk, k ikapc solunk min d e n kommuniká c i ós e szköz t , még c sak ne m i s olva s unk.

Egé sz n ap össz e sz ed e t t f ig yel e mmel Is t e nr e irány ulunk.

„ ...b e d a rá l a sz ent ség i m á d á s.”

„ ...nem volt sem m i d e a z n a g yon du r v a volt ! ”

Ami van, annak szabad lennie.

Ez egy tiszta tér lesz, minden élesebben fog látszani.

Va n, a m i kor v a n fény meg á r n yék, ke dv, lend ü le t, m a d á rd a l.

I l yen kor Is ten sor vez e tőt a d a kez d ő lép ések hez... a hog y ez eke t a z á r nyékok at i s el kez d tem rajz ol n i. ... d e a z t á n teljes en ter mész e tes módon – minthog y az élet sem statikus – to v ább v á nd or ol a fény, és m á r m á s lesz a z a l apfel á l l á s.

Na ot t lép b e a saját er őm, saját a k a ratom, saját h item. A z, hog y men ny ir e volt nekem fonto s a z a bi z onyo s kez d ő löke t.

Hit tem-e b en ne.