Pompás Mesegyűjtemény 18 mesetérképpel

Bevezető

Bevezető Szeretettel köszöntünk, kedves Olvasó!

A Pompás Napok mesegyűjteményében 18 népmesét ajánlunk Neked, amelyekhez mesetérképeket is készítettünk. Minden mese előtt megtalálod a hozzá tartozó rajzot is, amely egyetlen képbe sűríti a mese lényegi mondanivalóját, a szereplőket, helyszíneket és eseményeket. Az élőszóban elhangzó mese személyes élményhez juttatja a mesehallgatót és a mesemondót is.

A POMPÁS NAPOK CSAPATÁNAK KÜLDETÉSE, HOGY A NÉPMESÉK VISSZAKERÜLJENEK AZ ŐKET MEGILLETŐ HELYÜKRE: A CSALÁDOK ÉS KÖZÖSSÉGEK MINDENNAPJAIBA.

Kinek ajánljuk a mesegyűjteményt?

3-10 éves gyerekeknek, szüleiknek és pedagógusaiknak.

Hogyan használd ezt a mesegyűjteményt?

A könyvben 18 mesét találsz, amelyeket 1-1 mesetérkép illusztrál. Amíg Te olvasod a mesét, addig a gyermekek nézhetik a térképet, és ezáltal is követhetik a történetet.

Közben akár ki is színezhetik a rajzot. Ehhez külön is készítettünk egy füzetet, amelyben csak a mesetérképeket fűztük egymás után. Nem titkolt szándékunk hasonló módon segíteni a felnőtteket is ezekkel a térképekkel. Izgalmas felfedezés 5

Bevezető megtalálni az adott meséhez kapcsolódó térképet. Az óvodás és még olvasni nem tudó gyerekek számára már önmagában ez is egy jó játék lehet.

A Pompás Napok módszertanában egységként tekintünk a népmesék verzióira, így a mesetérképek is ezt a gondolatmenetet követve készülnek kedvenc meséinkhez. Pleszkán Orsi és Telepóczkiné Gyivicsán Viktória gyönyörű rajzai tükrözik a népmesékre jellemző tér és idő egységét. A kronológiát ellensúlyozza az egy képbe sűrített történeti illusztráció. A mesetérképek vizuális elemei segítik a mesemondót a felidézésben, míg a mesehallgató számára támpontként szolgálnak a motívumok, amelyek képzelgésre ösztönöznek. A bensőséges időtöltés mellett bővülő szókincs és az elvont gondolkodásra való képesség fejlődése lesz a jutalma a mesét hallgató gyerekeknek. A felnőttek számára pedig eleinte egyféle relaxációt nyújthat a mesetérképek színekkel való megtöltése, mialatt a történetekkel való kapcsolódás lehetőségét is biztosítják.

SZÍNEZD KI! …NE CSAK A MESETÉRKÉPEKET, HANEM A MESÉKET IS! Az élőszavas mesemondás egyedi és egyszeri alkotás. A mesemondónak a népmese műfaja szerint lehetősége van saját verzióját elmondani, a hallgatóság pedig elismerheti az elhangzottakat, a mesélés teljes ideje alatt fenntartott figyelmével kitüntetve a mesélőt. Meseválasztásnál a megfelelő forrás megtalálása az első és legfontosabb teendő. Ebben szeretnénk támogatást nyújtani mindazoknak, akik családi, baráti vagy intézményi keretek között szeretnének mesélni. A kötetbe válogatott 18 népmesét már szinte minden korosztálynak elmondtuk szemtől szembe és az online térben is. Bizton állíthatjuk, hogy nagyszerű történetek ezek és jelentőségteljesek is, hiszen az élet nagy kihívásaihoz, próbáihoz és lehetőségeihez kínálnak megoldási stratégiákat.

A pompasnapok.blog.hu felületen szakértői cikkeinkkel, a pompasnapok.hu oldal webshopjában bővülő számú e-book kiadványainkkal is támogatni kívánunk minden mesét szerető felnőttet, hogy meséljen sokat, ha kell százszor is mondja el ugyanazt a történetet, hogy a most cseperedő generáció megtanulhassa. Reméljük, hogy ők már abba a generációba tartoznak, akiknek ismét természetes lesz mesét mondani otthon, vagy egy nagyobb közösség tagjaként.

POMPÁS NAPOK – NEVELÉS JÁTÉKKAL ÉS MESÉVEL HISZÜNK AZ EGYSÉGES ÉS EGYLÉNYEGŰ KULTÚRA EREJÉBEN, EZÉRT JÁTSZVA, MESÉLVE NEVELJÜK GYERMEKEINKET ÉS ERRE ÖSZTÖNÖZZÜK KÉPZÉSEINKEN A PEDAGÓGUSOKAT, SZÜLŐKET IS. Mesélőként a saját belső képeinket keltjük életre szavakkal. A meseszövegen szisztematikusan végig haladva, a feldolgozó felnőtt számára is újabb megértési rétegek nyílnak meg. Ez a folyamat megalapozza, hogy az élőszavas mesemondás 6

Bevezető igazi mesei közösséget hozzon létre. Biztosíthatod, hogy mesélőként legyenek számodra érvényes mesei képek, amelyeket “átadhatsz”. Ez alapfeltétele annak, hogy a közlő és hallgatósága egyazon élményben léteznek, és teljes jelenlétükkel képesek egymásra figyelni. A mesemondás közben saját nyelvi tudatod szerint, saját szavaiddal beszélj! A nyelvi dialektus betanulása helyett az eredeti szövegből egyegy szókapcsolat használatával színesítheted az előadásod. Pl.: „virágfiatal”, „világszép” (Derék Jankó mega a kemény kenyér), „magatarti juhász” (Csillagszemű juhász), „kalapja mellé tűzte” (Tulipánból lett királyfi), „mintha elnyelte volna a föld” (Világszép Vaszilisza).

5 lépés, amely megalapozza, hogy könnyedén mesélj: 1. lépés: meseszöveg elolvasása, elemzése 2. lépés: rögzült mesei szövegrészek memorizálása, jellegzetes szókapcsolatok kigyűjtése 3. lépés: mesemondó belső képeinek megfogalmazása, szükség szerint információ-gyűjtés 4. lépés: mese történésének kronologikus felidézése 5. lépés: mesekezdő és záró formulák memorizálása TIPP: Mindig legyenek tartalékok a mesemondó tarisznyádban! Például arra az esetre, ha a hallgatóság nagyon érdeklődik valami iránt (pl. cifraszűr), vagy éppen ellenkezőleg, nehéz őket érdeklődésre bírni. Ezekre az esetekre érdemes előre felkészülni. Pl.: a mesében megjelenő tárgyakról gyűjts adatokat (alapanyag, kinézet, szólások, találós kérdések, mondókák). Pl.: szűrhöz: “Kifordítom, befordítom mégis bunda a bunda.”

LAKOZIK BENNED EGY OLYAN MESEMONDÓ, AKIT MÉG NEM IS ISMERSZ.

7

Mesés alkotás

Mesés alkotás … az volt a 18 mesetérkép létrehozása!

"Rálátásunk a valóságra olyan, mint egy térkép, melynek segítségével igyekszünk eligazodni az élet területén. Ha a térkép jó, rendszerint meg tudjuk határozni helyzetünket, s ha tudjuk, hova kívánunk eljutni, rendszerint azt is leolvashatjuk róla, mely útirány vezet el célunkhoz."

(Morgan Scott Peck, pszichiáter) Mesetérképeink iránymutatással szolgálnak a kezdő és gyakorló mesemondók számára, saját élőszavas mesemondásaikhoz. A mesehallgató gyerekeket pedig segítik abban, hogy felidézhessék a mesei helyszíneket és történéseket, miközben ezek a vizuális tartalmak szelíden ösztönözik belső képalkotási folyamataik beindulását. Az alkotókkal való együttműködés és a mesék fókuszpontjainak meghatározása csodás folyamat volt. Gyakran a meseszövegek első olvasata után mindannyiunkban ugyanazok a képek jelentek meg, amelyek megalapozták a további lépéseket. Voltak olyanok is, ahol a rajzolók ötletei hoztak új felismeréseket belső utazásra invitálva. Orsi és Viki mesék iránti szeretete és elkötelezettsége zálogává vált a mesetérképek sikerének.

Fogadjátok szeretettel az alkotók bemutatkozását!

Pleszkán Orsinak hívnak.

Eredeti hivatásom szerint tanító néniként dolgoztam, de a kézműveskedés és a rajzolás is mindig közel állt hozzám. Így mikor megszülettek szép sorban gyermekeim, nem volt kérdés, miben tudnék kiteljesedni. Három gyermekes anyukaként folyamatosan mesevilágban élek, ezért is kezdtem el meseképeket festeni. Első képeimet fiaim falára készítettem, de azóta több óvoda Bevezető 7 csoportszobájába, orvosi rendelőbe, iskolába és kisgyermek falára készült egy-egy alkotás. A kezdeti pozitív visszajelzések után nem volt megállás, még több felületen próbáltam ki magam. Festek azóta pólót, táskát, ballagási tarisznyát, csoport jelző táblát ovis csoportoknak. Pedagógusként mindig szerettem volna a mesék által a gyerekekhez közelebb kerülni, ezért mentem el egy Pompás Napok képzésre. Már a tanfolyam alatt megszületett a gondolat, hogy majd egyszer egy közöset alkotunk.

Nem kellet sokat várni és felkértek a lányok az első mesetérkép megrajzolására.

8

Mesés alkotás Azóta 12 térképet rajzoltam részükre és a mesekártyák festését ugyancsak boldogan vállaltam. Óvodákban és alsós iskolai csoportokban tartott mesés foglalkozásimon nagy segítség mindkettő és nagyon szeretem használni őket.

Munkáim www.meseviragom.hu vagy www.facebook.com/meseviragom oldalamon megtalálhatóak.

Telepóczkiné Gyivicsán Viktória vagyok. Óvónőként dolgozom Debrecenben a Református Kollégium óvodájában.

Három csodálatos leánygyermek édesanyjaként, is több mint 20 éve mesék között élek. A Pompás Napok képzésére 2018-ban találtam. Ez nagy változást hozott az életemben és munkámban egyaránt.

2019-ben csatlakozhattam, mint Pompás Nagykövet és címemet igen nagy megtiszteltetésként élem meg. Azóta még fontosabbnak tartom, hogy a mesék mindenkihez eljussanak, így aztán lépten-nyomon a mesék erejét hirdetem. Igazi alkotó és fejlesztő csoport tagja lehetek. A közös munka során kiderült, hogy jómagam szeretek rajzolni és szeretem rajzolásra biztatni a rám bízott gyermekeket is. A közös nagyköveti alkotómunka részeként bizalmat kaptam mesetérképek rajzolására. Nagy álmom vált ezzel valóra mert a Pompás Napok módszertan egyik legizgalmasabb részének tartom a mesetérképek használatát. Hatalmas feladat volt számomra, mert bizony nehéz egy A4-es lapra sűríteni egy-egy mesét. Nagy magasságokat és néha mélységeket is bejárhattam a mesék papírra álmodása közben.

9

Mesés alkotás

10

Pompás Népmesék

Pompás Népmesék

11

Pompás Népmesék

12

A csillagszemű juhász

A csillagszemű juhász Hol volt, hol nem volt kis ház mellett, nagy ház volt, nagy ház mellett kis ház volt.

A kiskertben volt egy nagy kert, a nagy kert közepén egy tulipán, a tulipán közepében egy láda, amiben a világ összes meséje belefért. Ott találtam egy mesét, amit elmondanék nektek. Akarjátok–e hallani?

Volt egyszer egy királyi birodalom, annak a királya igen hatalmas volt. Na, az ő háza nem is ház volt, hanem palota.

A király alattvalóitól megkövetelte, hogy ha eltüsszentette magát, az egész ország népének rá kellett mondani: Adj’ Isten egészségére! Hogyha náthás volt, nem is lehetett más szót hallani az országban, mint: “Adj’ Isten egészségére!”

Csak a csillagszemű juhász nem akarta sohase mondani. Megvolt ennek a magához való esze, no meg minden, ami egy magatarti juhásznak. Szép rezes pásztorbotja, erszénye, bicskája, pipaszurkája s még kitudja mi nem díszelgett az övén. Mert tudjátok meg a pásztornak ezek ékességei is voltak, amelyekre rápazarolta szépérzetének minden alkalmatos alakzatát.

A király fülébe jutott, hogy ez a csillagszemű nem mondja a kötelezvényt. Nagyon megharagudott, s maga elé hívatta a juhászt.

Elmegy a juhász, s minthogy a király hívatta a parádés botját vette magához, a cifra szűrét vette magára. A puli, a Fickó nevű mikor meglátta, hogy útjuk van, nem tágított a juhász csizmájától, de már a palota kétszárnyú kapujába ráparancsolt a gazdája, hogy: – No, itt a helyed.

Maga meg felment azon a hosszú lépcsőn a trónteremig. Megáll a király előtt, aki éppen a trónusán ült, hatalmaskodott s a juhászt meglátva ilyen cifrán, büszkén, éktelen haragra gerjedt.

– Te vagy az a juhász, aki nem mondja: Adj’Isten egészségemre!?

– Én volnék.

– Mondjad tüstént Adj’Isten egészségemre! – rivallt rá a király.

– Adj’ Isten egészségemre – szólt vissza a csillagszemű juhász.

– Nekem, nekem, te korhely betyár, te! – kiabált a király.

– Nekem, nekem, felséges úr – felelt amaz.

– De nekem, énnekem! – ordított a király, és mérgesen verte a mellét.

– Nekem hát, persze, hogy énnekem! – mondta megint a juhász, és szelíden verte hozzá a mellét.

Már akkor a király nem tudta, mit tegyen mérgében, de beleszólt a hopmester.

– Azt mondd te, tüstént azt mondd: Adj Isten egészségére, felséges uram! mert ha nem mondod, halál fia vagy!

– Nem mondom én addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják – felelt a juhász.

13

A csillagszemű juhász A királyleány is ott volt a szobában, király apja mellett ült egy kisebb trónuson, és olyan gyönyörűségesen szép volt, akárcsak egy aranygalamb; no, de akármilyen gyönyörűséges szép volt, azért mégis elnevette magát a juhász szavára, mert megtetszett neki a csillagszemű juhász, jobban megtetszett, mint akármilyen királyfi.

A király pedig megparancsolta, hogy vessék tüstént a juhászt a fehér medve tömlöcébe.

El is vitték a darabontok, s bevetették a fehér medve tömlöcébe, akinek két nap nem adtak semmit enni, hogy annál dühösebb legyen. Mikor az ajtót becsukták, mindjárt megrohanta a juhászt, hogy széttépje és felfalja, de mikor a csillagszemét meglátta, úgy megijedt, hogy majd magát falta be, s a legtávolabbi szögletbe kucorodott, onnan nézte, de bántani nem merte, pedig olyan éhes volt, csak úgy nyaldosta a talpát az éhségtől. A juhász meg le nem vette róla a szemét, és hogy ébren tartsa magát, énekelt, mert tudta, ha elaludna, a medve rögtön széttépné.

De nem aludt el.

Reggel jön a hopmester megnézni a juhász csontjait, hát látja, hogy annak semmi baja. Felvezette a királyhoz, aki rettenetesen megharagudott, s azt mondta: – No, most közel voltál a halálhoz, mondod–e már: Adja Isten egészségemre!?

De a juhász csak azt mondta: – Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül.

– Eredj hát a tíz halálba! És a király megparancsolta, hogy vessék a juhászt az óriás szőrdisznók tömlöcébe. Be is vetették a darabontok. Ezek is éhen voltak, mert ezeknek sem adtak egy hétig enni, hogy annál gonoszabbak legyenek. De amint a disznók nekirohantak, hogy szertefaldossák, a juhász kivett a szűre ujjából egy Vendel–napkor vett kis furulyát, s elkezdett fújni egy nótát, mire a szőrdisznók visszahökkentek, aztán meg egymásba kapaszkodva táncba ugrottak.

A juhász úgy szeretett volna kacagni, amint az ormótlan állatokat táncolni látta, de nem merte abbahagyni a furulyázást, tudta, hogy akkor mindjárt rárohannának, felfalnák, mert ezeknél hiába volt a csillagszeme, tíz disznónak nem nézhetett egyszerre a szeme közé! Ezért csak fújta a Vendel–nótáját; előbb csöndesen, hogy a disznók andalgót jártak, de aztán mindig gyorsabban, míg utoljára olyan frisset furulyázott nekik, hogy nem győzték már az aprózást, s egészen kifáradva egy rakásra dűltek. A juhász csak nevetett, de úgy nevetett, hogy még reggel is, amikor a hopmester jött megnézni, maradt–e valami a csontjaiból, a könnyek végigfutottak az arcán a nagy kacagástól.

Felvezette aztán a juhászt a királyhoz, aki még mérgesebb lett, hogy a disznók sem tudták elpusztítani a juhászt, s azt mondta: – No, most közel voltál a tíz halálhoz, mondod–e már, hogy adj’ Isten egészségemre?

14

A csillagszemű juhász De a juhász belevágott a szóba: – Nem félek én száz haláltól sem, csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják feleségül.

– Eredj hát száz halálba! – kiáltott nagy haraggal a király, s megparancsolta, hogy vessék a juhászt a kaszásverembe.

El is vitték a darabontok a sötét tömlöcbe, melynek közepén egy mély kút volt, körülrakva éles kaszákkal; a kút fenekén meg egy mécses égett, hogy ha valakit belevetnek, meglássák, leért–e a fenekére?

Ahogy odavitték a juhászt, arra kérte a darabontokat, menjenek ki egy kicsit, míg ő belenéz a kaszásverembe, talán még meggondolja magát, mondja–e a királynak: Adj'Isten egészségére.

A darabontok kimentek, ő pedig felállította a verem mellé a fokosát, ráakasztotta a szűrét, s tetejébe meg a kalapját tette, de előbb még a tarisznyát is felakasztotta, hogy test is legyen a szűrben, akkor aztán kikiáltott a darabontoknak, hogy már meggondolta, biz ő mégsem mondja.

A darabontok bementek, belökték a szűrt, a kalapot meg a tarisznyát a verembe; hallgatták, amint esett kaszáról kaszára, míg leért, s utánanéztek, mint oltotta ki a mécsest; aztán egészen megnyugodva, hogy most már igazán vége lett a juhásznak, elmentek, az pedig a sötét szögletben nevetett.

Másnap jön a hopmester a lámpással, hát majd hanyatt esett, ahogy meglátta a juhászt. Felvezette a királyhoz, aki már akkor még sokkal mérgesebb lett, de azért mégis megkérdezte: – No, most száz halálban voltál, mondod–e már, hogy adj’ Isten egészségemre?

De a juhász csak azt felelte: – Nem mondom én addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

– Tán olcsóbban is megalkuszunk – mondta a király, mikor látta, hogy semmi módon el nem pusztíthatja a juhászt, s megparancsolta, hogy fogjanak be a királyi hintóba; akkor maga mellé ültette a juhászt, s elhajtatott az ezüsterdőbe. Ott pedig így szólt hozzá: – Látod ezt az ezüsterdőt? Neked adom, ha azt mondod, adj’ Isten egészségemre!

A juhász csak elhűlt, de azért mégis azt mondta: – Nem mondom én addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül.

A király pedig elszomorodott, odébb hajtatott, elértek az aranyvárhoz. Ott azt mondta: – Látod ezt az aranyvárat? Neked adom az ezüsterdőt, az aranyvárat, csak mondd azt nekem, adj’ Isten egészségére!

De a juhász, bár ámult–bámult, mégis azt mondta: – Nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül!

Erre a király már nagy búsulásnak adta magát, odébb hajtatott a gyémánttóig, s ott azt mondta: 15

A csillagszemű juhász – Látod ezt a gyémánttavat? Neked adom az ezüsterdőt, aranyvárat, gyémánttavat – ezt mind–mind neked adom, csak mondd azt nekem: adj’ Isten egészségére!

Már akkor a juhásznak be kellett hunyni a csillagszemét, hogy ne lásson, de mégiscsak azt felelte: – Nem, nem, nem mondom addig, amíg a királykisasszonyt nekem nem adják feleségül!

Akkor a király már látta, hogy semmiképpen nem boldogul vele, hát megadta magát: – No, nem bánom, hozzád adom hát a lányomat, de aztán mondd ám nekem igazán, hogy adj’ Isten egészségére!

– Mondom hát, hogyne mondanám, persze hogy akkor mondom!

A király ennek nagyon megörült, s kihirdette, hogy örüljön az egész ország népe, mert a leánya férjhez megy. Örült is az egész ország népsége, hogy a királylány, aki annyi királyfit kikosarazott, a csillagszemű juhászt mégis megszerette.

Tartottak aztán olyan lakodalmat, hogy az egész országban mindenki evett, ivott, táncolt. A király házánál volt a legnagyobb vigasság, a legjobb banda ott húzta, a legjobb ételeket ott főzték, tenger nép ült az asztalok körül, a jókedv a házfedelet emelgette s a juhász hűséges pulija is húslevest lakomázott; de amint a vőfély felhozta a tormás disznófejet, s tisztességesen elmondta: A leves elfogyott, itt hozom a tormást, Melynek erejétől csókolgatjuk egymást. s a király maga elé vette a tálat, hogy szétossza mindenkinek a maga falatját, egyszerre csak nagyot tüsszent az erős tormától.

– Adj’ Isten egészségére! – kiáltott a juhász legelőször, s a király ezen úgy megörült, hogy örömében menten szörnyethalt.

Akkor a csillagszemű juhász lett a király. Igen jó király vált belőle, sohase terhelte a népét még azzal is, hogy kedvük ellenére jót kívánjanak neki, mégis jót kívánt neki mindenki parancsolat nélkül is, mert igen jó király volt, s igen szerették. /Újra meséltek: a Pompás Napok mesemondói/

16

A csillagszemű juhász

17

A kóró és a kismadár

A kóró és a kismadár Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy kis madár. Ez a kis madár egyszer nagyon megunta magát, rászállt egy kóróra.

– Kis kóró, ringass engemet!

– Nem ringatom biz én senki kis madarát!

A kis madár megharagudott, elrepült onnan. Amint ment, mendegélt, talált egy kecskét.

– Kecske, rágd el a kórót!

Kecske nem ment kóró–rágni, a kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy farkast.

– Farkas, edd meg a kecskét!

Farkas nem ment kecske–enni, kecske nem ment kóró–rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy falut.

– Falu, kergesd el a farkast!

Falu nem ment farkas–kergetni, farkas nem ment kecske–enni, kecske nem ment kóró–rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy tüzet.

– Tűz, égesd meg a falut!

Tűz nem ment falu–égetni, falu nem ment farkas–kergetni, farkas nem ment kecske–enni, kecske nem ment kóró–rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy vizet.

– Víz, oltsd el a tüzet!

Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu–égetni, falu nem ment farkas– kergetni, farkas nem ment kecske–enni, kecske nem ment kóró–rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy bikát.

– Bika, idd fel a vizet!

Bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu–égetni, falu nem ment farkas–kergetni, farkas nem ment kecske–enni, kecske nem ment kóró–rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy furkót.

– Furkó, üsd agyon a bikát!

Furkó nem ment bika–ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu–égetni, falu nem ment farkas–kergetni, farkas nem ment kecske– enni, kecske nem ment kóró–rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy férget.

– Féreg, fúrd ki a furkót!

18

A kóró és a kismadár Féreg nem ment furkót fúrni, furkó nem ment bika–ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu–égetni, falu nem ment farkas– kergetni, farkas nem ment kecske–enni, kecske nem ment kóró–rágni, kóró mégse ringatta a kis madarat.

Megint ment, mendegélt a kis madár, talált egy kakast.

– Kakas, kapd fel a férget!

Szalad a kakas, kapja a férget; szalad a féreg, fúrja a furkót; szalad a furkó, üti a bikát; szalad a bika, issza a vizet; szalad a víz, oltja a tüzet; szalad a tűz, égeti a falut; szalad a falu, kergeti a farkast; szalad a farkas, eszi a kecskét; szalad a kecske, rágja a kórót; a kóró bezzeg ringatta a kis madarat.

Ha még akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna. /Kovács Ágnes szerk. (1987): Icinke–picinke. Népmesék óvodásoknak, Móra Kiadó, Budapest/

19

A kóró és a kismadár

20