KÖZTÜNKSZÓLVA HORVÁTH ESZTER
INSTANT SZERELEM A XXI. században már nemcsak pizzát és fagyit, ruhákat vagy háztartási gépet rendelhetünk interneten keresztül, hanem szerelmet is. Sokan használnak társkereső oldalakat, mondván, a többezres felhasználóbázisból könnyű megfelelő párt találni. Internetezés közben önkéntelenül is belebotlunk egy csomó giccses hirdetésbe, amik tele vannak virággal meg Cupido-figurákkal, én pedig engedtem a kíváncsiságomnak, és profilt készítettem egy tetszőlegesen választott társkereső honlapon. Hamar kiigazodtam az oldalon, ami hál’ Istennek nem pink és szívecskékkel tarkított, bár azért jobb, ha az embernek nincsenek nagy elvárásai. Néhány ötven körüli hapsitól érkezett üzenet és szerelmes vers után szerencsémre megtaláltam, miként szabhatom meg az alsó és felső korhatárát azoknak, akik láthatják az adataimat. Vidámságból sosem volt hiány. Egy csomó pasinak már a neve is vicces, nem csak az, miként garázdálkodik a netes felületen. Jót kuncogtam mondjuk, amikor a minap a következő értesítés fogadott: „Lekváros kenyér odabújna hozzád”. Ahhoz sem kellett viszont sok idő, hogy csoportokba rendezzem az embereket, akik kapcsolatba léptek velem. A legelső típus a tükörben pózolós, „macsó vagyok” srác, akit minden épeszű nő kerül, hiszen az esetek többségében még öt egybefüggő értelmes mondat megfogalmazására is képtelen: „Szia! Zoli vagyok meg néztem az adatlapod és meg tetszetél. Lenne e kedved meg ismerkedni? Ha ugy gondolod elérhetsz facebukon is elérhetsz.” Felhasználónév-választásuk igen kis kreativitásra vall, mi sem tükrözi ezt jobban, mint a Fiatalcsajszit_Most és a Srácnagyfarokkal nevek. Nagyképű mottójukról és sértő megjegyzéseikről is híresek, számuk szerencsére egyre csökken, ugyanis a moderátorok a jelentések magas száma miatt törlik őket. A második csoportba azok tartoznak, akik képeiken szimpatikusnak tűnnek, de aztán az első beszélgetés vége felé felfedik valódi énjüket, így nem marad más, ki kell találni egy lerázós szöveget. A probléma az, hogy nem mindig veszik a lapot, és zaklatásra is hajlamosak, holott ez szöges ellentétben áll a mottójuknál olvasható bölcsességekkel: „Egyszer nyersz, egyszer veszítesz, de tudni kell talpra állni”. Ott vannak még azok a szemé-
lyek, akik valami okból nem töltöttek fel magukról fotót, vagy mesefigurák grafikája képezi a profilképüket. Ők még nem tudják, hogy halálra vannak ítélve, így legjobb tudásuk szerint töltik fel információkkal az adatlap rubrikáit. Az utolsó és meglehetősen kicsi halmazt az írni-olvasni tudó, értelmes férfiak teszik ki, akik negatív tapasztalataik miatt nem mernek kezdeményezni, vagy egyszerűen csak szerencsét szeretnének próbálni, mert máshol nincs lehetőségük ismerkedésre. Közülük elég sokan mondták, hogy unalomból regisztráltak a társkeresőre, na de ha nincs dolguk, akkor zenélnek, találkozót szerveznek vagy moziba mennek, nem pedig szíveket küldözgetnek virtuális személyeknek. A perverzség azonban nem ismer határokat: extrém és intim információkat, valamint képeket lehet feltölteni, sőt a párkeresőn töltött szűk egy hónap alatt még pornófilmszerepet is ajánlottak. A férfi, akitől a levelet kaptam, egy ausztrál cég nevében keresett lányokat erotikus munkára (állítólag), méghozzá olyan nőket, akik hajlandóak önkielégítést végezni kamera előtt. Hogy mentse a menthetőt, hozzátette, hogy művészi filmekről van szó. Ez utóbbit olvasva majdnem leborultam a székről a röhögéstől. Összességében igazából nem volt rossz a honlap, bár ahogy tapasztaltam, elég nehéz kialakítani komoly kapcsolatot. Nemcsak azért, mert sok az idióta, aki nem képes felfogni, ha lekoptatják, a probléma inkább az, hogy az ismeretségek elég rövid életűek voltak, senkivel nem beszélgettem másfél két hétnél tovább.
15 15 PB 2013 majus.indd 15
5/21/13 10:16 AM