KÖZTÜNKSZÓLVA KOVÁCS ANNA DÓRA
„EGYSZERRE ÉPÍTSÜNK ÉS ROMBOLJUNK…” » INTERJÚ MÁRTA ISTVÁNNAL Márta István február óta tölti be a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetői posztját. Feladatai közé tartozik többek között a Zsolnay Kulturális Negyed és a Kodály Központ programjainak szervezése is, miközben egyre több projektbe próbálja bevonni az egyetem hallgatóit. Az igazgatóval személyes élményeiről és a jövőre vonatkozó tervekről beszélgettünk. Mik voltak az első benyomásai, amikor találkozott a Zsolnay Kulturális Negyeddel? A tavalyi POSZT idején jártam itt először, amikor lehetséges új helyszíneket keresve Hoppál Péter, a Kulturális Bizottság elnöke körbevezetett az akkor még építési területen. Egyből éreztem, hogy különleges atmoszférája van ennek a területnek, egyedi, sajátságos arculattal rendelkezik, ami csodálatos dolog. Ezek után mennyire lepte meg Páva Zsolt felkérése? Az előbbi látogatás júniusban volt, Páva Zsolt októberben, a közismert Új Színházzal kapcsolatos események idején hívott fel, hogy nem vállalnám-e el a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetését. Gondolkodási időt kértem, mert az újszínházi események akkor még nem értek véget. Az utolsó pillanatig harcoltam, hogy az elmúlt 13 év munkája és a 21 fős társulatom, a nagy sikerrel játszott repertoárunk ne menjen tönkre. Nem sikerült. Decemberben mondtam igent, és a közgyűlés nagy többséggel megszavazott. Mennyire kapott szabad kezet a városvezetéstől? A 6 éves előkészítő munkában és az indulásban még nem vettem részt, a menedzsment esetleges átalakításában és a tartalmi kérdésekben teljesen szabad kezet kaptam a város vezetésétől. Egy júniusi közgyűlési határozat után jelenleg kisebb szervezeti átalakítás előkészítésén dolgozunk.
26
Ez mennyire jelent új kihívást? A „racionalizálás” – többek között – leépítéssel is jár. Ez nehéz feladat, hisz emberi sorsokról, egzisztenciákról kell döntenem. Ez is eléggé megterhelő feladat, mert egyszerre kell „termelnem”, gondolkodnom a jövőn, és – az EU-s előírásnak eleget téve – 150 ezer fizető látogatót kell behoznom a Negyedbe és 50 ezret a Kodályba. Új utakat kell találnom, ellátni a pécsi, Pécs környéki és országos közönséget programokkal. Egyfajta szakrális környezetbe kerültem. Hogy ebből mit látok, az egy dolog, a másik dolog az, hogy ezt ésszerűen és racionálisan tudnom kell működtetni is. Mennyire különbözőek a látogatók igényei, figyelembe véve sokféleségüket? A prioritást fel kell állítani: kinek szól a Zsolnay Kulturális Negyed? A közönség melyik szegmensének? Az oktatásnak, a tudománynak, a kultúrának? A magas művészeteknek, a közművelődésnek, a popkultúrának? Ezt próbálgatjuk, kísérletezünk, persze egy határozott értékrendet követve. Szándékosan nem mondok sem műfajt, sem neveket, de azért ide nem mindenki jöhet be. A Zsolnayak által mutatott példa és ránk hagyományozott örökség a minőségre kötelez. A Kodály Központ esetében milyen tartalommal kapcsolatos feladatai vannak? A Pécsi Filharmonikus Zenekar itt mint rezidens zenekar van jelen, ami azt jelenti, hogy 42 estén ők szolgáltatnak programot. Kapnak próbatermet és irodahelységeket is. Ezen kívül a Dél-Dunántúli Filharmónia is kap 8 estét, a többi a mi szervezésünk. Mivel a komolyzenei területet lefedi a két említett zenekar, mi más területeken érvényesülhetünk, ezek közé tartozik a folk, a crossover, a világzene, a jazz és esetleg a rock. De sajnos az épület és adottságai miatt néptáncot nem vihetünk be, mert nem bírja el a színpad. Akik eddig látták, hogyan reagáltak a Zsolnay Negyedre? Eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy bárki, aki először lép be ide, „dob egy hátast”. Hiába a televízió, hiába a sajtó, hiába bármi, mert ha valaki nem a saját szemével látja, nem hiszi el, hogy egy kicsiny „minőségi Európába” érkezett. Például az a nagyszabású projektünk, amely a horvátok jövő évi uniós csatlakozásával kapcsolatos. A pécsi és az eszéki kórusok szerettek volna ennek kapcsán egy koncertet adni itt és egyet ott. E helyett inkább azt javasoltam, és ezen dolgozom, hogy a csatlakozás napján, július 1-jén – a Zsolnay szervezésében – zárjuk le a drávai hidat, tegyük oda a