Az ölbeli játékok, mondókák világa
2010
Szerkesztette: Bálintné Fadgyas Eszter gyermekkönyvtáros BSMVK Gyermekkönyvtára, Eger gyermekkonyvtar@brody.iif.hu tel.: 36 / 310-363 Fotók: Pauer Erika gyermekkönyvtáros BSMVK Gyermekkönyvtára, Eger Felelős kiadó: Tőzsérné Géczi Andrea igazgató Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár Eger, Kossuth Lajos út 16. 3300
Előszó A játékból indul ki minden képességünk, készségünk és jártasságunk, amelyekre szükségünk van az életben. A mondókákat s a hozzájuk fűződő ölbeli játékokat minden nép hagyományában fellelhetjük. A népköltészet apró remekei az évszázadok során alakultak, csiszolódtak, s nyerték el végső formájukat. Bennük rejlik az anyanyelv minden játékossága, zenéje, ritmusa, sugárzik belőlük az életszeretet. A gyermek már az anyaméhben átéli első zenei élményeit. Születése után még sokáig nem tudja elkülöníteni saját énjét a külvilágtól. Anyját és önmagát egységként éli meg. Az érintgető, cirógató, testrészeket külön-külön megmozgató játékok, a testi, lelki egymásra hangolódás segítik őt a gyengéd leválásban. A régi paraszti családokban ösztönösen tudták, hogy a gyermeknek jár az ölben töltött idő élete első éveiben. A höcögtető, hintáztató, csiklandozó, ringató, csúszdáztató stb. játékok szerves részét képezték a hétköznapoknak. A nagy családban bárki játszhatta őket a babával, így a többgenerációs családokban könnyen átöröklődött ez a fajta tudás. Mindenki tudta, ez természetes dolog volt. A többgenerációs családok megszűnésével megszakadt ez az áthagyományozódás, így ma már tudatosan a felszínre kell hozni, s megmutatni, mit is lehet kezdeni ezekkel az elveszettnek vélt értékekkel. Ma a szülők sokkal tudatosabban keresik, mit tehetnének gyermekük megfelelő fejlődése érdekében. Virágkorát éli minden babáknak kitalált ún. fejlesztő foglalkozás. Ezek között vannak igazán értékes és kevésbé helytálló dolgok. A választás a szülők kezében van. Gyakori a gyermek érdekeinek félreértelmezése, amikor túl sok dolgot zúdítanak rá egyszerre, mintegy siettetve a fejlődését. A jól odafigyelő szülő nem eshet ilyen hibába, hiszen gyermeke visszajelzéseiből tudja, mi a jó számára. Az ölbeli játékok népszerűsége az utóbbi tízegynéhány évben sokat nőtt. Egyre-másra alakulnak ilyen jellegű kezdeményezések az ország számos pontján. A gyermekkönyvtárakban is igazi létjogosultsága van, hiszen olyan készségeket fejlesztenek, amelyek a későbbi olvasóvá válást kellőképpen megalapozzák. Megvannak benne a művészeti-, zenei-, anyanyelvi- és érzelmi nevelés alapkövei. A mondókázás tulajdonképpen játszva tanulás. Ilyen céllal indult 2009-ben a gyermekkönyvtárban a Ciróka-kör, ahol csaknem száz mondókával és játékkal ismerkedhetnek meg az év során a részt vevő szülők és gyermekek. Ezekből válogattam egy csokorra valót.
Áspis, kerekes, Gyógyító mondóka. Lassan kezdjük, körözünk a tenyerében, Útifüves, leveles, hosszanti irányban kifelé simítva teli tenyérrel kihúzzuk a rossz kedvet, Bíbola, bíbola, végül a tenyerébe paskolunk. Pacs, pacs, pacs.
Ez beléesett a kútba! Ez kihúzta, Ez hazavitte, Ez lefektette, Ez a huncut kis Anna felébresztette! Csik, csik, csik! Hüvelykujjal kezdve kinyitogatjuk az öklét, sorra megfogjuk az ujjait, a kisujját jól megcibáljuk és megcsiklandozzuk a gyermeket.
Kerekeset, Böködőset, Simítósat, Csattanósat. A tenyerébe kört rajzolunk, megbökdössük, végigsimítjuk, majd belepaskolunk.
Bezere, bezere gombocska, Kerekecske dombocska, Itt szalad a nyulacska, Itt fogtuk meg, itt, itt, itt.
Lassan körözünk a mutatóujjunkkal a tenyerében, majd felszaladunk a könyökéig, végül a hónalját jól megcsiklandozzuk.
Ciróka, Maróka, Mit főztél, Kását, Hová tetted, Pad alá, Megették a kiscicák!
Soronként váltva hol a baba, hol a saját arcunkat simogatjuk a baba kezével. Végül széttárjuk a karjainkat: nincs kása.
Hopp, cine, cineci, Hopp, cine, cineci. Táncelári, Jóska bácsi, dé, dé, dé!
A hóna alatt fogva kicsit emelgetjük föl, le, majd a ,,táncelári” után jobbra, balra dülöngéltetjük egyre gyorsulva.
Hazamegyek, Ujjaimmal a gyermek combján felsétálok az arcáig, Kinyitom az ajtót, a homlokát végigsimítom, Kinyitom az ablakot, a szemhéját megérintem, Kisöprögetek, az arcát megsimítgatom, Becsukom az ablakot, szemét mutatóujjal lecsukom, Becsukom az ajtót, homlokát lesimítom, Csavarintok egyet a kulcson, megcsavarintom az orrát, És elmegyek otthonról. az arcától a combjáig végigcsiklandozom.
Tea, kávé, cukor, rum, bumm! megérintjük az egyik arcocskáját, a másikat, a homlokát, az állát, végül az orrát.
Keze, lába van neki, Szeme, füle van neki, Orra, szája van neki, Itt szalad a kisnyuszi Cik-mak-mak. Megérintjük a testrészeit, végül ujjainkkal megcsiklandozzuk.
Lóg a lába, lóga, nincsen semmi dolga, mert ha dolga volna, a lába nem lógna. A gyermeket ölben tartva az ének ritmusára lóbáljuk a lábacskáit.
Itt a patkó, itt a szögek, durr, durr, durr, beverjük a szöget!
Mutató ujjunkkal a nekünk háttal ülő gyermek talpára patkót rajzolunk, majd megbökjük a szögek helyét, s tenyerünkkel jól megpaskoljuk. Kipp-kopp kalapács, Kicsi kovács, mit csinálsz? Sárga lovat patkolok, Arany szeggel szegelek. Uccu pajtás kapj fel rája, Úgyis te vagy a gazdája Folytatjuk a patkolást, majd felemeljük a gyermeket, szembefordítva a térdünkre ültetjük, s úgy lovagoltatjuk. Hóc, hóc,katona, Ketten ülünk egy lóra, Hárman meg a csikóra. Térdünkre ültetve höcögtetjük, egyre gyorsulva. Gyí te paci, gyí te ló, gyí te ráró, A gyermeket szembe ültetjük az ölünkbe, a sarkunkat emelgetve lovagoltatjuk, hóhahó! hóna alatt megfogva a fejünk fölé emeljük.
Gyí te fakó, gyí, te szürke, Gyí két lovam fussatok, Gyorsan, gyorsan a faluba, Ott kaptok majd abrakot. A térdünkre ültetve höcögtetjük a gyermeket.
Vilivári, Hentesvári, Kukorica Jancsi Zsupsz! A térdünkön lovagoltatjuk a gyermeket, zsupszra leejtjük a két térdünk közé.
Hej, Gyula, Gyula, Gyula, Szól a duda, duda, duda, Pest, Buda, Buda, Buda, Pattogatott kukorica!
A gyermeket háttal ültetjük magunknak, majd mély hangon kezdjük, lassan mondva, a combokat érintgetve, a hasat paskolva, egyre magasabb hangon és gyorsulva a vállakat érintgetjük, végül a feje búbját ütögetjük. Újra lassan, mélyen, elölről…
Itt keringél a kismadár, Erre szalad, Ide búvik, Itt a fészke, kusz, kusz, kusz. A mutatóujjunkkal körözünk a tenyerében, felfutunk a karján, majd megcsiklandozzuk.
Bíbici Panna, Rákezdi Vince, Akit ér, akit ér, Majd elviszi a nagy szél. A térdünkre ültetve lovagoltatjuk a gyermeket, egyre gyorsabban.
Csikamaka, csikamaka, Itt kerekedet egy kis kút, Abban ivott egy kis nyúl, Csak ballag, csak ballag, Csikmakmak, csikmakmak… Lassan körözünk a tenyerében, majd elindulunk fölfelé a karocskáján, végül megcsiklandozzuk a hónalját és a nyakát.
Csett, Pápára, ló hátára, Bugyrot kötök a hátára, csett, csett, csett!
A hátunkra vesszük, így lépegetünk vele ritmusra, vagy a térdünkön is lovagoltathatjuk.
Sík, sík, sík, Zsíros a mácsik, Könnyen lecsúszik. A térdünkön lovagoltatjuk, majd a végén a kinyújtott lábainkon lecsúsztatjuk.
Zsipp-zsupp, szalmazsupp, Háztetőre felrakjuk, Ha átázik, ledobjuk, Zsupsz! Háttal fordítva, a combjait a térde fölött fogva a lábaink között hintáztatjuk, vízszintesen a magasba emeljük, végül ,,lezsuppoljuk”.
Erre kakas, erre tyúk, Erre van a gyalogút, Taréja-haréja, Ugorj a fazékba, Zsupsz! A kezét fogva járunk a kicsivel, vagy ölünkben visszük kilépve a ritmust, a végén leguggolunk.
Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs! Ölünkbe véve a piciket, vagy a nagyobbakat kézen fogva sétálunk, majd a végén leguggolunk, vagy az ölünkben lévő babát kissé lejjebb engedjük.
Hipp-hopp, haja hopp, Erre van a haja hopp, Erre ki, erre be, Erre kanyarodjunk be! Kézen fogva lépegetünk, a végén irányt változtatunk, s az ellenkező irányba lépegetünk tovább.
Csacsi húzza kicsi kocsit, Kicsi kocsi nyekereg, Hej, te gazda, lusta gazda Zsírozd meg a szekeret, Leesnek a gyerekek! Lassan, lovagolva kezdjük, gyorsulunk a végére, s a lábunkon lecsúszdáztatjuk a gyermeket.
Szita, szita, sűrű szita, Ma szitálok, holnap sütök, Neked egy kis cipót sütök, Megzsírozom, megvajazom, Mégis, mégis neked adom, Hamm, hamm, hamm… A gyermek keze a szita, a csuklójánál fogva, jobbra-balra mozgatjuk ritmikusan, mintha szitálnánk. Gombócot gyúrunk a kis kezéből, majd lassan simogatva ’’kenegetjük’’, végül eljátszuk, hogy megeszegetjük, hamm…
Gólya viszi a fiát, hol leteszi, hol felveszi, csüccs! Ölünkben ringatva visszük a gyermeket, majd lehajolunk vele s újra felemeljük, végül leguggolunk.
Sima út, sima út, sima út, Göröngyös út,göröngyös út, göröngyös út, Kátyú! Szembe ültetjük, lassan zötyögtetjük, végül a két térdünk közé ejtjük.
Aludj baba aludjál, nyuszika is alszik, este van a faluban, esti harang hallszik Majd ha reggel fölragyog Isten tányérkája, Mosolyog a baba is, Anyuka is rája.
altató, ringató
Csicsis baba, beli,beli, kutyasággal vagy te teli! Cibébi, rababa, miért nem alszik a baba?
Irodalomjegyzék
Borsai Ilona – Kovács Ágnes: Cinege, cinege kismadár…
Budapest, 1975.
Forrai Katalin: Jár a baba, jár
Holnap Kiadó, 2008.
Sándor Ildikó: Tücsökringató – Ölbeli játékok
Budapest, 2005.
Jakabosné Kovács Judit: Kerekítő – Ölbeli játékok, mondókák
Naphegy Kiadó, 2009.
Gállné Gróh Ilona: Ringató
Dialog Campus Kiadó, 2010.