Még kreatívabb hittanoktatás

A hittanoktatásban alkalmazható kreatív módszereket próbálhattak ki a Délpesti Református Egyházmegye katechetikai konferenciájának résztvevői. A hittanoktatók szerint a jó szemléltetőeszköz nélkülözhetetlen összetevője a jó hittanórának, de korántsem az egyetlen.

A hittanoktatók szakmai képzésére hirdetett pályázatot a Református Pedagógiai Intézet (RPI) 2022-ben, a hittanoktatás évében. A szakmai napok résztvevői különféle témakörök közül választhattak, hallhattak például a megragadó bibliai történetmondásról, az óvodai hittanoktatás módszertanáról, a gyermekek istenképéről, az imádságra nevelésről és elsajátíthattak kreatív módszereket is. Erre volt kíváncsi a Délpesti Református Egyházmegye hittanoktatói közössége is, amely ősszel Szigethalmon tartotta katechetikai konferenciáját. Hatvan lelkész és gyermekmunkás vett részt a képzési napon, amelynek a helyi református gyülekezet adott otthont. Bár az egyházmegyében nem ez volt az első alkalom, amikor a szolgálattevők közös műhelymunkában vettek részt, most először kaphattak lelkészek, hittanoktatók és gyermekmunkások közös képzést – számolt be Kalicz Gizella szigethalmi lelkipásztor.

„Minél több lehetőség van az ötlettárunkban, annál hatékonyabban ki tudjuk választani, mit alkalmazunk attól függően, hogy mit szeretnénk a diákokban fejleszteni. Legyen egy hittanóra kreatív, élményekkel teli, mert akkor

figyel a diák, akkor aktív! Ha pedig a gyerek jól érzi magát a hittanórán, könnyebben elhívja a szüleit is a templomba. A munkánk így nemcsak a hittanra járó gyerekekre, hanem családjukra is kihat, akik esélyt kaphatnak, hogy beépüljenek a közösségeinkbe” – fogalmazott érdeklődésünkre Szabó Réka, a délpesti egyházmegye katechetikai előadója. „A hittanoktatás híd kell, hogy legyen: híd a gyerek, a családja és a gyülekezet között. Ezért nem pusztán óraadás, hanem lelki jelenlét. A hittanoktató munkája magvetés, ő maga is magvető, Isten munkatársa. A hitoktatás a reménység munkája” – fogalmazott igei köszöntőjében Takaró András délpesti esperes. Mint mondta, a közös munkát szeretnék regionális munkaközösségekben tovább folytatni.

A képzési nap előadója, Zimányi Noémi, az RPI munkatársa három bőrönddel érkezett a hittanoktatásban szolgálatot tevők közé. Ötleteket hozott magával, olyan eszközöket, amelyeket szemügyre vehettek és le is fényképezhettek a képzés résztvevői. „Jó volt hallani arról, hogy egy borotvahab, egy tasak gomb vagy az ételfesték miként válhat jó baráttá a hittanórán, és hogyan lehet vele emlékezetesen példázatot, történetet mesélni” – osztotta meg velünk Szabó Réka. A résztvevők kis csoportokban folytatták a munkát: egy-egy borítékban kapott eszköz hittanórai felhasználására adtak példát, majd együtt imádkoztak, játszottak, énekeltek. A szünetek sem voltak hiábavalók: ismerkedéssel, beszélgetéssel telt a szabadidő. Maguk a résztvevők így jeleztek viszsza a képzési napról, saját szolgálatuk örömeiről és kihívásairól: „Harminc éve foglalkozom hittanoktatással és mindig jól jön egy kis frissítés, új ötlet, módszer, szemléltetőeszköz. Noémi rengeteg ötlettel gazdagított minket, ami óriási hasznunkra fog válni a hitoktatásban.

Az idő előrehaladtával a gyermekek figyelmét egyre nehezebb lekötni. Sok inger éri őket. A hagyományos tanítási módszerek révén sok gyermeknél nem ér célba Isten üzenete. Ezért fontos, hogy szemléltessünk nekik minél többször, többféleképpen. Hihetetlen, hogy milyen jó segédeszköz tud lenni például egy 100 cm-es csuklós famérce, azaz colostok például a kapernaumi béna meggyógyításának elmondásához! Hasznos volt a sok kézműves ötlet is, hiszen ezeket a gyerekek hazavihetik magukkal az óra végén, hogy ne felejtsék el, milyen üzenetet kaptak Istentől. Később, ha ránéznek az alkotásukra otthon, az emlékeztetni fogja rá őket, ami a legfőbb célunk.” (Keményné Váradi Erzsébet hittanoktató, Dunaharaszti)

„Évek óta fáradozunk azért, hogy a hittanosokat és családjaikat be tudjuk hívni a gyülekezetbe is. Négy éve minden szeptemberben, a hittanos évnyitó istentiszteletet megelőző napon grillezést szervezünk ezzel a címmel: A közösség ajándéka. Nincs semmilyen program, csak leülünk egy terített asztal mellé a hittanos családokkal és beszélgetünk. Idén több mint kétszázan lehettünk közösségben. Vannak olyanok, akik a kerti partin lépik át először a templom küszöbét, így másnap a hittanos évnyitóra már nem idegenként jönnek. Fontos a hiteles jelenlét: hittanoktatóként nem magamat képviselem, hanem felmutatom és megismertetem Isten lényegét, tanítását, szeretetét. Kivonva a gyerekeket a terhekkel teli világból, bevezetve őket Isten valóságába és közelségébe. Ezért fontos, hogy a hittanóra lelkialkalom legyen és ne csupán ismeretátadás. Nem felejtem el azt a kislányt, akit ’csak úgy’ beírattak hittanórára, mondván, jó helyen lesz, hiszen ez is hozzátartozik az általános műveltséghez. Pár év elteltével kérlelni kezdte szüleit, kereszteltessék meg őt. Gyülekezeti lelkészünk azonban azt ajánlotta a szülőknek, hogy mielőtt megkereszteltetik gyermeküket, ismerjék meg ők is azt az Istent, akit kislányuk követni szeretne.

Eljártak a Keresztkérdések sorozatra, hitre jutottak és felnőttként konfirmáltak. Most a dicsőítő zenekar szolgálói. Dicsőség legyen az Úrnak! Az egész a hittanórán kezdődött, ott érintődött meg a kislány. Ez és Istennek hála más hasonló törté-

netek megerősítenek abban, hogy érdemes végezni ezt a szolgálatot! (Morváné Cserna Anett hittanoktató, Szigetszentmiklós-Újváros)

„A korábbi fakultatív iskolai hittanoktatásban elenyésző magatartási-fegyelmezési problémák ugrásszerű megnövekedtek a kötelezően választható hit- és erkölcstanoktatásban. Az utóbbi évtizedben megjelent digitális eszközök negatív hatással vannak a gyerekekre.

Tizenöt évvel ezelőtt hetente több rajzot kaptam ajándékba a hittanos gyermekektől, mint az utóbbi öt-hat évben egy tanév alatt. A mobiltelefonos TikTok applikáció tömegméretű használata miatt sokkal rövidebb ideig tudnak figyelni a felső tagozatosok. A hittanoktatóból jövő szeretetre ugyanakkor állandó az igény és a vevőkészség – a mi dolgunk az is, hogy elmondjuk a gyerekeknek, ki ennek a szeretetnek a forrása. A mennyek országának üzenete, ténye rendkívül izgalomba hozza őket. Óvodás és alsós korban még reális valóság Isten, Jézus Krisztus személyének valósága és tekintélye. Felsős korban építők a bibliai történelmi tények, ekkor jelenik meg több gyermeknél az igény a lelkigondozásra, a személyes beszélgetésekre, a családokban levő feszültségek, problémák is gyakran ilyenkor kerülnek felszínre. Az a visszatérő igény a gyerekek részéről, hogy az iskolai órákon menjünk ki az udvarra és ott tartsuk meg a hit- és erkölcstanórákat, jelzi, hogy a mai iskolai óraszámok megterhelők számukra. Többségük nagyon fogékony a kézműves dolgokra. Sajnos a negyvenöt perces hit- és erkölcstanóra sok esetben kevés erre, ezért is hiánypótlók azok a gyülekezeti alkalmak, ahol a bibliai történet mellett sport- és játékfoglalkozás, kézműves, illetve barkácsfoglalkozás zajlik. Jómagam többféle továbbképzésen és konferencián részt vettem már a korábbi években, de számomra, aki önkormányzati és a KLIK vezetése alá tartozó intézményekben dolgozom, sokkal inkább hasznomra volt a mostani gyakorlatias és szemléletes továbbképzési nap. A kapott képeket, prezentációkat megosztom a gyülekezetem gyermekmissziós szolgálatot végző stábjával is.” (Csider Krisztián hittanoktató, Gyál)

„Az MRE Oktatási Szolgálatának délpesti ügyintézőjeként az a feladatom, hogy az Oktatási Szolgálat és a hittanoktatók között kapocsként, összekötőként működjem, segítsem az információáramlást. Legfőképpen adminisztrációs segítséget adunk, de igyekszünk szakmai segítséget is nyújtani, ha szükséges. A hittanoktatókkal általában telefonon, illetve levelezőrendszeren keresztül vagyunk kapcsolatban. Ezért nagyon jó volt személyesen is találkozni közülük azokkal, akikkel eddig még nem találkoztam. A képzésen lelkes hittanoktató-csapat jött össze, sokszínűség és ötletgazdagság jellemezte a napot, megtudhattuk például, hogyan lehet egyszerűen, olcsó, maradék anyagokat felhasználva a lehető leggazdaságosab-

ban csodálatos dolgokat elkészíteni, és azokkal gazdagítani a hittanórákat. Nem csak technikákat kaptunk, hanem egyfajta szemléletet, illetve szemléletváltást is.” (Kozákné Kovácsová Ilona hittanoktató, Szolnok, délpesti katechetikai ügyintéző, a képen balra)

Képek: Fülöp László