„Ha a növények valamilyen módon látnak, szagolnak, ízlelnek, tudják, hogy hol vannak és emlékeznek, akkor talán megvan bennük az értelem egyfajta formája is. Jusson ez eszünkbe, amikor a legközelebb csak úgy elballagunk mellettük.” Chelsie Eller, Science „A Mit tud a növény? a legjobbfajta ismeretterjesztő irodalom. Számtalan eleven és szemléletes példával mutat be egy számunkra szinte alig elképzelhető létezési formát.” Peter Marren, BBC Wildlife „Remek stílusú, érdekes, és tudományos precizitása ellenére könnyen olvasható könyv. Ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi a földi élet csodáira, és magával sodró bevezetőt keres a növények élettanába.” Stephen D. Hopper professzor, a Kew-i Királyi Botanikus Kertek igazgatója „Chamovitz könyve közérthetően mutatja be, hogy a növényekben és az állatokban sokkal több a közös vonás, mint gondolnánk. A vegetáriánusoknak igazi megkönnyebbülést jelenthet a hír, hogy a növények nem éreznek fájdalmat; nem élnek át a mi fogalmaink szerinti szenvedést, amikor learatjuk, leszüreteljük vagy leszakítjuk őket.” Mary és John Gribbin, a Flower Hunters szerzői „A szerző magával ragadóan, ugyanakkor fegyelmezett logikával magyarázza el, hogyan tudnak a növények életben maradni annak ellenére, hogy helyhez vannak kötve. Könyve rendkívül érdekes bepillantást enged a növényi tudatosság világába.” Kirkus Reviews
A fordítás alapjául szolgáló kiadás: Daniel Chamovitz: What a Plant Knows. A Field Guide to the Senses Scientific American / Farrar, Straus and Giroux, New York, 2017
Fordította Makovecz Benjamin A fordítást szakmai szempontból ellenőrizte dr. Orlóci László A fordító köszönetet mond dr. Makovecz-Tóth Zsófia értékes szakmai segítségéért. A kiadó köszönetet mond M. Nagy Szilviának a fotoszintézist bemutató ábra (62. o.) elkészítéséért. Copyright © 2012, 2017 Daniel Chamovitz Hungarian translation © 2018 Makovecz Benjamin Magyar kiadás © 2018 Park Könyvkiadó, Budapest Borítóterv © Jennifer Carrow Borítófotó © Dougal Waters / Getty Images Szerzőfotó © Alan Chapelski ISBN 978-963-355-460-9 Szerkesztette Szalay Marianne A szöveget gondozta Györke Mária Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi A borítót az eredeti alapján készítette Oláh Gábor Tördelte Izing Imre
Epilógus Az érző növények Az intelligencia súlyos tartalmakkal terhelt fogalom. Alfred Binet-től, a sokat támadott intelligenciateszt kidolgozójától Howard Gardnerig igen sokan és sokféle választ adtak arra a kérdésre, hogy mit is jelent, ha valakit intelligensnek minősítünk. Egyes kutatók az emberi lények sajátos és kizárólagos jellegének tekintik az intelligenciát, máshol azonban arról értesülünk, hogy egyes állatfajok – az orangutántól a polipig – olyan képességekről tesznek tanúságot, amelyek már bízvást az intelligencia fogalomkörébe sorolhatók. Az intelligencia meghatározásának a növényekre való kiterjesztése azonban jóval vitathatóbb lépés, noha a gondolat korántsem új. A kiváló orvos és botanikus, dr. William Lauder Lindsay 1876-ban ezt írta: „Úgy tűnik, hogy egyes emberi tudati minőségek a növényeknél is egészen gyakoriak.” Anthony Trewavas, az Edinburghi Egyetem nagynevű növényfiziológusa, a növényi intelligencia létezésének egyik első hirdetője rámutatott: noha az emberek nyilvánvalóan intelligensebbek az állatoknál, nem túl valószínű, hogy az intelligencia mint biológiai jelleg a Homo sapiens kizárólagos kiváltsága legyen. Ebben a megközelítésben úgy szemléli az intelligenciát, mint a test formájától vagy a légzéstől semmi179
ben sem különböző élettani tulajdonságot – ezek mindegyike korábban élt organizmusokban meglévő adottságokból, természetes kiválogatódás révén formálódott. A könyvünkben érintett jelenségek és jellegek eredete egytől egyig kitapintható a növények és állatok közös őseiig. Az Ötödik fejezetben világosan láthattuk, hogy a siket gének egyformán jelen vannak a növényi és az állati DNS-ben. Ezek a gének ott voltak a közös ős DNS-ében, és Trewavas szerint ugyanígy megvolt bennük egyfajta kezdetleges intelligencia is. Charles Darwin odáig merészkedett, hogy a növények gyökerét az állati agyvelőhöz hasonlította. A mozgás ereje a növényekben utolsó fejezetében kijelenti: „Hisszük, hogy a növénynek a működés tekintetében nincs csodálatosabb része, mint a gyökércsúcs, […] amely oly számos érzékenységről tesz tanúbizonyságot. Aligha túlzás azt állítani, hogy az ennyiféle képességgel bíró gyökércsúcs, amely a hozzá kapcsolódó részek mozgását is irányítja, az alacsonyabb rendű állatok agyához hasonlóan működik.” Némi képzelőerővel úgy is felfoghatjuk, hogy a növények anatómiája és fiziológiája sok tekintetben hasonló az állati idegrendszerhez. A párhuzamok némelyike (például a Vénusz légycsapójánál vagy a mimózánál működő elektromos impulzusok) nyilvánvaló, mások – mint a gyökerek és számos állatfaj ideghálózatának struktúrája közötti hasonlóságok – vitathatóbbak. Stefano Mancuso, a Firenzei Egyetem, és František Baluška, a Bonni Egyetem kutatója munkatársaikkal továbbfejlesztették Darwin gyökér-agy elméletét; a növények és állatok hasonlóságának érzékeltetésére még a növényi neurobiológia kifejezés használatát is megkockáztatták.
180
Az új tudomány első szószólói kifejtették: már maga a kifejezés is provokatív, és éppen ezért alkalmas arra, hogy bátorítsa a vitát a növények és állatok információfeldolgozási folyamatai közötti hasonlóságokról. A metaforák – mutatott rá Trewavas és mások is – segítenek olyan kapcsolatok felfedezésében, amikre másként nem találnánk rá. Ha a növényi neurobiológia kifejezéssel arra serkentjük az embereket, hogy átértékeljék fogalmaikat a biológiáról általában és a növényélettanról különösen, akkor helyénvaló a használata. Világosan kell azonban látnunk: mindegy, milyen hasonlóságokat találunk genetikai szinten növények és állatok között (és mint láttuk, nem jelentékteleneket), azért mégis két teljességgel különböző soksejtű életformáról beszélünk, saját, csak rájuk jellemző sejt-, szövet- és szervtípusokkal. A gerinces állatok testtömegét például csontos váz hordozza, a növények pedig fás törzset növesztenek. A két konstrukció feladata hasonló, de biológiai értelemben teljességgel különbözőek és egyediek. A növényi intelligenciát meghatározhatjuk szubjektíven is, mint a sokféle intelligencia egy újabb megjelenési formáját, de ezzel a megfogalmazással sem az intelligencia, sem a növényélettan megértéséhez nem jutunk közelebb. Megítélésem szerint a kérdés nem az, hogy intelligensek-e a növények (igen hosszú időnek kell még eltelnie, amíg egyetértésre jutunk abban, hogy mit is jelent valójában ez a kifejezés), hanem az, hogy érző lények-e – a válasz pedig az, hogy igen, azok. A növények nagyon is tisztában vannak környezetükkel. Érzékelik a látható világot, különbséget tesznek vörös, kék infravörös és ibolyántúli fény között, és a tapasztaltaknak megfelelően reagálnak. Érzékelik az illatokat, és felismerik
181
a levegőben egészen parányi mennyiségben sodródó vegyületeket is. Tudomásuk van arról, ha valami hozzájuk ér, és megkülönböztetik a különböző fajta érintéseket. Érzik a gravitációt, és úgy irányítják növekedésüket, hogy a gyökereik lefelé, a hajtásaik pedig felfelé törekedjenek. Mindezen felül pedig tisztában vannak a múlttal, emlékeznek a régen átélt fertőzésekre és más megpróbáltatásokra, és emlékeik alapján irányítják, módosítják fiziológiai folyamataikat. Hogyan kell megváltoztatnunk a zöld világgal szembeni viselkedésünket, miután felismertük, hogy a növények érző lények? Nos, ők nem személyekként érzékelnek bennünket; számukra pusztán egy vagyunk a külső környezeti hatások közül, amelyek növelik vagy csökkentik életben maradásuk és szaporodásuk esélyeit. A freudi pszichológiából kölcsönzött kifejezéssel élve: a növényi psziché nélkülözi az egót és a szuperegót, csak az id van benne jelen; a tudattalan rész, amely felfogja az érzékszervi benyomásokat és az ösztöneinek megfelelően működik. A növények érzékelik környezetüket, az ember pedig része ennek a környezetnek; nem érzékelik azonban a sok millió kertészt és növénykutatót, akik mind úgy érzik, hogy személyes kapcsolatot alakítottak ki velük. Az odaadó gondoskodás vagy az aprólékos figyelem sokat jelenthet az ember számára, de ez a viszony nem sok mindenben különbözik a kisgyermek és képzelt barátja közötti kapcsolattól: az érdeklődés, a vonzalom és a szeretet teljességgel egyirányú. Világhírű tudósok és elsőéves egyetemisták is könnyedén használnak antropomorf kifejezéseket, amikor arról beszélnek, hogy növényeik „nem látszanak túlságosan boldognak”, ha leveleiket megtámadja a penész, vagy „örülnek és elégedettek”, amikor meglocsolják őket. 182
Ez a szóhasználat arról tanúskodik, hogy egészen szubjektíven ítéljük meg a kifejezetten érzelmek nélkül élő növényeket. A sokrétű és gazdag érzékszervi benyomásokból, amik a növényeket és az embereket is folyamatosan érik, csak mi építünk érzelmi konstrukciókat. Saját érzelmi tartalmainkat vetítjük ki a növényekre, amikor azt gondoljuk, hogy virágba borultan boldogabbak, mint amikor fonnyadoznak. Ha a boldogságot optimális fiziológiai állapotként értelmezzük, talán még igazunk is lehet, de azt hiszem, a boldogság a legtöbbünk számára valami egészen más. Mindannyian ismerünk ilyen vagy olyan betegségben szenvedő embereket, akik boldognak érzik magukat – és makkegészségeseket, akik örökké lehangoltak és mélabúsak. Kijelenthetjük, hogy a boldogság nem a test, hanem a szellem, a lélek állapota. A növények érzékenysége nem jelenti azt, hogy tudnak szenvedni is. Egy látni, szagolni, tapintani képes növény nem szenved jobban, mint egy számítógép, amelyiknek meghibásodott a merevlemeze. A „fájdalom” és a „szenvedés” ugyanolyan szubjektív fogalmak, mint a boldogság, és a növények összefüggésében teljességgel helyénvalótlanok. A Fájdalom Tanulmányozásának Nemzetközi Társasága (International Association for the Study of Pain) így határozza meg a fájdalmat: „tényleges vagy lehetséges szövetkárosodással összefüggő, vagy ilyen károsodás fogalmaival leírható kellemetlen érzékszervi és érzelmi tapasztalat”. A növények „fájdalma”, amikor az érzékeik sejtkárosodáshoz vagy pusztuláshoz vezető fizikai ártalmat észlelnek, talán csakugyan leírható a „tényleges vagy lehetséges szövetkárosodás” fogalmaival. Érzékelik, ha rovarok rágói szaggatják a leveleiket, vagy ha erdőtűzben perzselődnek. Érzékelik, ha nem jutnak elegendő vízhez aszály idején. Szenvedni azonban 183
nem szenvednek. Jelenlegi ismereteink szerint nem képesek kellemetlen érzelmi tapasztalatok megélésére. A fájdalmat és a szenvedést még az embernél is különböző jelenségeknek tartjuk, amelyek más és más agyterületekhez kapcsolódnak. Az agyi tevékenységek vizsgálata során a fájdalomközpontokat mélyen az agy belsejében, az agytörzs és az agyféltekék kapcsolódási területén azonosították, a szenvedés képessége pedig a kutatók szerint a homloklebenyi kéregben lakozik. Ha tehát a szenvedés tapasztalata a csakis a magasabb rendű gerinceseknél meglévő homloklebeny igen összetett idegrendszeri struktúráinak és kapcsolatainak működését feltételezi, nyilvánvaló, hogy a növények nem érezhetnek szenvedést, hiszen nincs agyuk. Ezt igen fontos hangsúlyoznunk. Ha erről nem feledkezünk meg, világosan látni fogjuk, hogy minden antropomorfizáló megközelítés alapvetően félrevezető. A szemléletesség, az érthetőség kedvéért természetesen alkalmazhatunk a növényvilágból vett metaforákat, de ha látó, érző vagy illatokat érzékelő növényekről beszélünk, tudnunk kell, hogy ezek az érzékszervi tapasztalatok számukra egészen mást jelentenek, mint nekünk, embereknek. Kellő elővigyázatosság nélkül a növények viselkedésének antropomorfizáló felfogása szerencsétlen, ha nem éppen nevetséges következményekhez vezet. 2008-ban például a svájci kormány felállított egy etikai bizottságot a növények „méltóságának” védelmére.* Az agyvelővel nem bíró
* A bizottság arra szerveződött, hogy körvonalazza a méltóság fogalmát a növények összefüggésében, minthogy a svájci szövetségi alkotmány megköveteli „a méltóság tiszteletben tartását az eleven lényekkel: emberekkel, állatokkal és növényekkel szembeni bánásmódban”. Lásd http://tinyurl.com/4gyweqj.
184
rezgéseit, a virágok is érzékelik poszméh által kibocsátott „Ha legközelebb a aparkban sétálsz, vibrációt anélkül, hogy a szó szoros értelmében hallanák. állj meg egy pillanatra, és tedd fel magadElképzelhető, hogy a vibráció – a hang – valami még fel nem a kérdést: Mit alát ez a nárcisz? derítettnak módon hatást gyakorol virágra. Hadany és munkatársai ebben az a fű? irányban kezdtékmeg meg a És milyen illatokat érez Érints kutatást. Mint tudjuk, a virágos növények túlnyomó többséegy tölgyfalevelet, és gondolj arra, hogy gének megporzásához állatok közreműködésére van szükség. a fa emlékezni fog erre az érintésre.” Ezek a növények színekkel, illatokkal és formákkal vonzzák magukhoz, és nektárral meg pollennel jutalmazzák a megporzást végzőtudja állatokat. A csodálatosan nektár Honnan a Vénusz légycsapója,édes hogy mikorugyanolyan kell összeellenállhatatlan erővel csalogatja őket, ahogy bennünket csázárulnia? Talán a rovarok parányi lábainak nyomását érzébítanak legkiválóbb kínálóhogy szőlészetek. A legjobb keli? Ésamiből tudja aborokat cseresznyefa, mikor kell virágba borulnia?nektár Lehet,előállítása hogy emlékszik az időjárás változására? minőségű persze költséges dolog, és a beMindannyian növények káprázatos –sokféleséfektetett energiacsodáljuk pocsékbaamegy, ha a megporzók a borbagét, most azonban a neves botanikus, Daniel Chamovitz elrátok – a közelbe sem jönnek. Végül is ki akarna remek bort magyarázza nekünk, hogy ők miként érzékelik a környező csinálni, ha közel s távol senki sincs, aki megigya? Jelentős világot:tesz hogyan színeket, mi módon miféle előnyre szertlátják tehátaaz a növény, amelyikhallanak, képes akkorra időrendhez igazodnak. Megmutatja, miképpen különbözteidőzíteni a legédesebb nektár termelődését, amikor a megtik meg a „fent”-et és a „lent”-et, miből ismerik fel, hogy egyporzást végző állat arrafelé jár. Talán a rovarok szárnyának egy szomszédjukat falánk rovarok támadták meg, és kideríti, csapkodása vagy zümmögésük adja meg a jelet a legfinomabb vajon szeretik-e, ha Led Zeppelin-lemezeket játszanak nekik. nektár termelésére? A Mit tud a növény? elolvasása után új szemmel tekintünk Egy interdiszciplináris (az a megtiszteltetés ért, majd a lépteink nyománkutatásban lelapuló fűszálakra, az illatozó viráhogy magam is részt vehettem benne) Hadany a világ egyik gokra és a fákra, melyeknek árnyékában hűsölünk. legkiválóbb denevérszakértőjével, Yossi Yovel professzorral és a neves növényökológussal, dr. Yuval Sapirral közösen vizsgálta, hogy a növények reagálnak-e a virágaikat felkereső és megporzó rovarok által keltett hangokra. A megfigyelésekhez a Kaliforniában, Oregonban és Izrael tengerpartjain honos esti ligetszépét használták; ez a növény, amint a neve parkkiado.hu 2950 Ft is mutatja, estefelé bontja ki a virágait, amikor megjelennek 126
facebook.com/parkkonyvkiado