Ügyvédek Lapja 2021/3

Tartalom 2

Közjegyzői okiratszerkesztés – Lehet nem személyesen, hanem az ügyvédi törvény szerinti jogi képviselő útján is eljárni?

Dr. Szente Szabolcs

12

„Reorganizáció” – Új típusú fizetésképtelenségi eljárás a veszélyhelyzet alatt

Dr. Fabók Zoltán, Dr. Seres Márk

16

A büntető igazságszolgáltatás a nyilvánosság, a média és a politika kereszttüzében

Dr. Márki Dávid

22

„Az utolsó emberig” – Fókuszban a tényleges tulajdonos

Dr. Magyar Csaba LL.M

28

Létezik-e a fizikai tárgyaláshoz való jog a belföldi választottbírósági eljárásban?

Dr. Schmidt Richárd LL.M

34

Ügyvédek és ügyvédi szolgáltatásokat közvetítő cégek

MÜK Szakmai Bizottsága

36

Hogyan használja az ügyvédség az online jogi szolgáltatást kínáló platformokat?

CCBE-útmutató

47

Hogy állunk a székhelyszolgáltatókkal?

Dr. Klementz Kata

Napi hírforrás:

Ügyvédfórum

www.ugyvedforum.hu

Friss hírek folyamatosan (fényképekkel, illusztrációkkal) kamarai testületi döntésekről, a kamarai közélet területéről, a törvényhozás fejleményeiről, a hazai és a nemzetközi igazság­ szolgáltatás, szakmai területeiről, személyi eseményekről.

Kérje heti hírlevelünket a tartalomfrissítésekről!

Szerkesztőség: info@ugyvedforum.hu

Ügy­vé­dek Lap­ja A Ma­gyar Ügy­vé­di Ka­ma­ra hi­va­ta­los lap­ja Meg­je­le­nik: kétha­von­ta Pél­dány­szám: 15 000 Főszer­kesz­tő: Dr. Bá­ná­ti Já­nos Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor Munkatárs: Dr. Kaszás Beáta A szer­kesz­tő­ség cí­me: Ma­gyar Ügy­ vé­di Ka­ma­ra, 1054 Bu­da­pest, Szemere u. 8. Ki­ad­ja: PanPress Kft. Fe­le­lős kiadó: a Panpress Kft. ve­ze­tő­je. Lap­igaz­ga­tó: Kom­lós At­ti­la Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Te­le­fon: (+36-1) 6333366 Fax: (+36-1) 700-1987 Lap­nyil­ván­tar­tás­ba vé­te­li szám: 163/0594-1/2007 (Kul­tu­rá­lis Örök­ség­vé­del­mi Hi­va­tal) ISSN 1216-9102 Hir­de­tés­fel­adás: www.panpress.hu/hirdetes Címlapfotó: Panpress, fotók belíveken: Panpress, archív, és Adobe Stock

Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Ma még búvópatak A sápítozó hangok ellenére, a korunkban hihetetlen mértékben felgyorsult informatikai fejlődés igenis nagyon sok olyan újdonságot hozott, amelyek nagy mértékben megkönnyítik életünket, ilyen-olyan ügyintézésünket, gyors tájékozódásunkat, ismeretszerzésünket, s adott esetben ezzel sokat segíte­ nek helyes döntések meghozatalában.

Ugyanakkor könnyen olyan „melléktermékek” is felbukkannak, amelyek­ nek szakmai-etikai használata egyelőre nincs kellően, azaz sehogy szabályoz­ va. Így fordulhat elő például az, hogy elterjedt az internetes felületen ügyvéde­ ket, ügyvédi szolgáltatásokat reklámozó és felkínáló-közvetítő vállalkozások sora. Ezek a gazdasági társaságok az ügyvédi munkából „csinálnak üzletet”.

Tegyük hozzá nyomban: legtöbbször az érintett ügyvédek önkéntes és szabad döntésen alapuló beleegyezésével és együttműködésével. Ez az új keletű üzle­ ti szolgáltatás kétségtelenül rátapintott a modern kor emberének igényére: a legmegfelelőbb jogi támogatás megtalálására, s ha lehet, azonnal. Ennek az igényjelenségnek a kielégítésére az ügyvédi hivatásrend s annak intézményes szervezetei, a kamarák, egyelőre még nem dolgozták ki a szabályozott módját, mindamellett, hogy a meglévő „ügyvédközvetítők” szabályozásának igénye azonban egyre sürgetőbben jelentkezik, tekintettel a búvópatakként terjedő szolgáltatások egyre gyakrabban jelentkező anomáliáinak hatására is. Jól ös�­ szefoglalja ezt a helyzetet lapunk belső oldalain a MÜK Szakmai Bizottságának vonatkozó ügyben kialakított, dr. Kovács Kázmértől kapott helyzetelemzése.

Mindezek után a MÜK a tettek mezejére lépett, hogy legalábbis próbáljon rendet tenni a meglehetősen sok érzékeny részletkérdést érintő, szövevé­ nyes ügyben. Ennek érdekében a közelmúltban eseti albizottságot hozott létre az ügyvédi tevékenység közvetítése és ügyvédi reklám kérdéskörének részletes feltárására.

A MÜK elnöksége – amint azt dr. Becker Tibor Komárom-Esztergom Me­ gyei Ügyvédi Kamarai elnöktől, az eseti albizottság vezetőjétől megtudtuk – az eseti bizottság feladatául azt jelölte meg, hogy működjön közre az ügyvédi tevékenység közvetítésével, az ügyvédi reklám- és marketingtevékenységgel, az ezekben közreműködést vállaló szervezetekre vonatkozó követelmények­ kel, ezeknek az ügyvédi kamarákkal történő kapcsolata minimális tartalmá­ val összefüggő szabályozás előkészítésében. Az eseti bizottság vizsgálja az ügyvédi szolgáltatás ellenérték fejében történő közvetítésének lehetőségét, melynek körében különösen a közvetítés engedélyezésének lehetőségét a jelenleg hatályos Etikai Kódex rendelkezéseinek módosítása, kiegészítése mellett. Ezen túlmenően szükséges lesz felmérni az ügyvédi szolgáltatás nem ellenérték fejében történő közvetítésének lehetőségeit is, e szolgáltatás eset­ leges kamarai biztosításának irányát.Végül a szoros kapcsolódásra tekintettel ki kell térnie az ügyvédi tevékenység reklámozására vonatkozó újraszabályo­ zás szükségességének kérdésére és lehetséges irányának vizsgálatára.

Mindezek vizsgálata után a bizottság célja egy szabályozási tervezet előkészí­ tése a MÜK elnöksége részére.

Komoly kutató munka indult meg annak felderítésére, hogy a világ más országaiban van-e a miénkhez hasonló jelenség, és azt miként kezelik. Az Amerikai Ügyvédi Kamara például már viszonylag korábban, a 1993-as min­ taszabályzatában foglalkozik a problémával, és egy 2018-as floridai ítéletet nyomán a korábbi közvetítési szabályzat már módosították is – hívta fel a fi­ gyelmünket dr. Hidasi Gábor, az albizottság tagja. Tanulságos, nálunk nyilván­ valóan kevéssé példaértékű megoldások, amelyek az amerikai ügyvédkedés és az üzleti szellem – bizonyos megítélések szerint etikailag nem éppen sze­ rencsés – keveredését mutatják. Ez szembe megy az európai ügyvédség fő tendenciáival. Kontinensünkön csak Franciaország büszkélkedhet ügyvéd­ közvetítési szabályokkal és azzal, hogy a Francia Ügyvédi Kamara ténylegesen is végez ún. ügyvédközvetítést. Megjegyzendő, mondja dr. Hidasi Gábor, hogy a francia kamara kritikus észrevételek szerint ebben és a letéti kérdésben is sajátos, „elüzletiesedett” gyakorlatot folytat. Dr. Homoki Péter a Nyugat-Euró­ pai országok, főleg Hollandia vonatkozásában folytatott kutatásai során talált sok, megfontolásra méltó megoldást. Dr. Szecskai András, a MÜK nemzetkö­ zi ügyekkel foglalkozó alelnöke a legnagyobb európai nemzetközi ügyvédi szervezet, a CCBE széleskörű kutatási eredményeit összefoglaló dokumentu­ mát ajánlotta az albizottság figyelmébe. Ezt a fontos, szinte minden részlet­ kérdésre kiterjedő eredményfelmérést is közzé tesszük jelen lapszámunkban.

Minden esély megvan immár arra, hogy a búvópatakok hálózata a fel­ színre kerülve, megfelelő szakmai és felelősségi köröket meghatározó me­ derbe terelésével a hazai ügyvédség korszerű, biztonságos, egyben haté­ kony megoldást tudjon a jövőben kínálni a jogkereső-ügyvédkereső magyar állampolgároknak.

Komlós Attila

2

Nagyító alatt

Közjegyzői okiratszerkesztés

Lehet nem személyesen, hanem az ügyvédi törvény szerinti jogi képviselő útján is eljárni?

A közjegyzői okiratszerkesztési eljárás során gyakran fordul elő, hogy a kérelmező (és/vagy érintett más személy) nem személyesen, hanem képviselője útján jár el (elég csak a jogi személyek által kötött ügyletekre vagy az általuk kezdeményezett nemperes eljárásokra gondolni). Jelen írásomban a közjegyzői ügyleti okirat (a továbbiakban ügyleti okirat) szer­ kesztése tekintetében, jogi képviselő által ellátott képviselettel kapcsola­ tos és/vagy azzal közvetlen összefüggésben lévő egyes elméleti és gya­ korlati kérdéseket kívánom részletesebben elemezni.* Dr. Szente Szabolcs közjegyzőhelyettes, Budapest

I. ÁLTALÁNOS ALAPVETÉS 1.1 A közjegyzői okirat – az ügyleti okirat és a ténytanúsító okirat elhatárolása (a képviselet szempontjából)

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban Kjtv.) 111. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti közjegyzői okiratok ügyleti okiratként vagy ténytanúsító okiratként (közjegyzői tanúsítványként, a ténytanúsítás jellegétől függően jegyzőkönyvi vagy záradéki formában) készíthetők el.

A Kjtv. hivatkozott rendelkezéséből eredően az ügyleti okiratok és a ténytanúsító okiratok fő elhatárolási vonala az ügyleti jelleg, azaz az ügyleti okiratokban a fél/felek – akár egyoldalú, akár két- vagy többoldalú jogügyletről legyen szó – valamely joghatás kiváltására irányuló akaratukat nyilvánítják ki annak érdekében, hogy az ügyleti okirat aláírása (a jognyilatkozat közjegyzői okirati formában történő megtétele) a fél/felek által szándékolt joghatás bekövetkezéséhez vezethessen.

Ennek megfelelően az ügyleti okiratba foglalandó jognyilatkozatok/szerződések tekintetében kiemelt jelentőséggel bír, ha a fél/felek részéről képviselő jár el, ugyanis a képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi1, és ezzel összefüggésben ügyfélként mindig a képviselt jogalany jelenik meg.

Ehhez képest a ténytanúsító okiratok – amelyekben a közjegyző az eljárása során általa tapasztalt tényeket, körülményeket tanúsítja – esetében kevésbé hangsúlyos a képviselet kérdése, kivéve a jogügyleti joghatással bíró ténytanúsításokat (mint például a kölcsönszerződés felmondása és az azzal összefüggő kézbesítés közjegyző általi tanúsítása, amelyek közül a felmondást [a jognyilatkozat szövegét] a fél (képviselők)] részére fel is kell olvasni, valamint a jegyzőkönyvet a félnek [képviselő(k)nek] alá is kell írnia/uk).2 A közjegyzői ténytanúsítás típusától függően elegendő lehet, ha a megjelenő természetes személy kerül ügyfélként felvételre az okiratba, akkor is, ha valamely harmadik személy érdekében jár el (hangsúlyozandó, hogy ezen esetben nincs szó képvise-

1.2 A közjegyzői okiratban történő képviselet ellátása 1.2.1 A képviseleti jog meglétének közjegyzői vizsgálata

A Kjtv. szabályai szerint abban az esetben, ha a felet a közokirat készítése során más személy képviseli, a közjegyzői okiratot a képviselőnek alá kell írnia vagy azt kézjegyével el kell látnia, illetve az alá-

A közjegyzői ténytanúsítás típusától függően elegendő lehet, ha a megjelenő természetes személy kerül ügyfélként felvételre az okiratba. letről), míg ha a megjelent természetes személy képviselőként eljárva kéri a ténytanúsítás felvételét, ügyfélként a képviselt személyt, az eljáró természetes személyt pedig az ügyfél képviselőjeként kell az okiratban szerepeltetni (a közjegyzői okiratokra vonatkozó általános szabályok szerint szükséges a képviseleti jog igazolása).

írásnak, a kézjegy tételének az aláíró/ képviselő személyét érintő fizikai vagy szellemi akadályoztatása (például az ügyfél kezének lebénulása vagy írástudatlansága miatt nem tud aláírni/kézjegyet elhelyezni az okiraton) esetén a fél aláírását/kézjegyét az okiratnak a közjegyző általi aláírása pótolja.3 Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Nagyító alatt

A közjegyzői okirat közokiratiságának egyik alapeleme, hogy a Kjtv. 120. § (1) bekezdés g) pontja szerint a közjegyző – amennyiben az ügyfél a közjegyzői okirat felolvasásánál, aláírásánál képviselő útján jár el – az ügyfél képviselőjének képviseleti jogosultságáról, valamint ha a közjegyző a képviselőt személyesen nem ismeri, a személyazonosságáról és a személyi adatairól az ügyfélre irányadó szabályok alkalmazásával köteles meggyőződni4; ezek bármelyikének elmaradása esetén az okirat elveszíti közokirati jellegét.

A közjegyzői okirat elkészítése alkalmával az eljáró közjegyző részére a fél képviseletére vonatkozó jogosultság meglétét a megjelenő képviselőnek lehetőség szerint közokirattal (például közhiteles nyilvántartás kivonatával) vagy az ügylet körülményeitől függően más megfelelő okirati bizonyítékkal, illetve meghatalmazáson alapuló képviselet esetében a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerint közjegyzői okiratba foglalt vagy olyan magánokirati meghatalmazással kell a félnek igazolnia, amelyen a fél aláírását közjegyző, bíróság, más hatóság vagy magyar külképviseleti szerv hitelesítette.

Abban az esetben, ha a képviseleti jogot igazoló okirat nem közhiteles, vagy a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerint hitelesített, de az a szervezeti (törvényes) képviseleti jog igazolására törvényi rendelkezés (mint például a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: Ptk.] 3:30. § (3) bekezdése vagy a Hpt. 141. § (2) bekezdése5) alapján alkalmas, hatósági hitelesítés hiányában a közjegyzőnek az okirat tartalmát és megfogalmazását kiemelt alapossággal kell megvizsgálnia annak megítéléséhez, hogy az valóban megfeleltethető-e az adott törvényi rendelkezésben előírtaknak (például a társaság munkavállalóinak, együttes aláírási joggal és meghatározott ügykörben az ügyvezetés által biztosított cégképviseleti jogot tartalmazó dokumentum megfogalmazását tekintve ügyleti meghatalmazás6 lehet, amely esetben a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti formai követelmények megkövetelésétől nem lehet eltekinteni), illetve annak tartalmi megfelelősége esetén is ellenőrizni kell, hogy az azt magánokiratban aláíró képviselő(k) cégképviseleti joggal rendelkeztek-e. Természetesen olyan esetben, amikor a (törvényes) képviseleti jog ellenőrzése csak magánokÜgyvédek Lapja 2021 | 3

iratokból lehetséges (például társasházi közös képviselő az eredeti [hatályos] alapító okirattal, illetve a megválasztását igazoló társasházi eredeti közgyűlési határozattal – adott esetben a társasház közgyűlése által a konkrét ügylet megkötésére vonatkozó felhatalmazottságát alátámasztó közgyűlési határozatot tartalmazó jegyzőkönyv eredeti példányának bemutatásával – tudja igazolni a korlátozott jogalanyisággal rendelkező társasház [a tulajdonostársak közössége]7 képviseletére való jogosultságát), a közjegyző a törvényes (szervezeti) képviseleti jogról ezekből is meggyőződhet.

1.2.2 A képviseleti jog anyagi jogi természete a közjegyzői okiratszerkesztésre irányuló nemperes eljárásban

A Ptk. szerinti jognyilatkozatok megtételére, illetve szerződések megkötésére elsődlegesen a polgári jog anyagi jogi rendelkezései az irányadók; a Ptk. a képviselettel összefüggésben számos helyen tartalmaz rendelkezéseket, és kifejezetten nevesíti azon jognyilatkozatok körét, amelyek megtétele során a képviselet kizárt (ezek elsősorban a legszemélyesebb, a családi jog vagy az öröklési jog körébe tartozó jognyilatkozatok8), ebből eredően a polgári jogi ügyletek tekintetében a képviseleti jog meglétét a Ptk. szabályai szerint kell megítélni.

A Kjtv.-ben szabályozott közjegyzői okiratszerkesztés ugyanakkor egy kérelemre induló, sajátos polgári nemperes eljárásnak is minősül9, amelyre – ha a Kjtv. eltérően nem rendelkezik vagy az eljárás sajátosságaiból más nem következik – az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) általános szabályait kell megfelelően alkalmazni, ily módon felmerül a kérdés, hogy – mivel a Kjnp. a képviselet módjáról nem tartalmaz szabályozást (ide nem értve a Kjnp. 12. § (2) bekezdésének10 szabályát), és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) szabályait rendeli mögöttes jogszabályként alkalmazni – a közokirat-szerkesztés során a polgári anyagi jog szabályai mellett/helyett alkalmazandók-e a Pp. szerinti eljárási képviselet szabályai. Ennek különös jelentőségét többek között az adja, hogy a Pp. szerinti

eljárási képviseletet nem láthat el akárki, ugyanis a perben meghatalmazottként kizárólag a Pp. 65. §-ában felsorolt személyek járhatnak el.

A fenti anyagi-eljárási jogi jellegű képviselet dilemmáját maga a jogalkotó oldotta fel, mivel a Kjtv. 172/A. §-a rögzíti, hogy az „e törvényben szabályozott eljárásokban – ha e törvény kifejezetten másként nem rendelkezik – a képviseletre az anyagi jog rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a cselekvőképességében részlegesen vagy teljesen korlátozott természetes személy képviselőként nem járhat el, jogi képviselőnek pedig a Pp. 75. § (1) bekezdésében meghatározott személyek minősülnek.”

II. JOGI KÉPVISELET ELLÁTÁSA A KÖZJEGYZŐI OKIRATBAN – JOGSZABÁLYI HÁTTÉR 2.1 Jogi képviselővel történő eljárás elsődleges célja – a közjegyzői okirat felolvasásának mellőzhetősége

A közjegyzői nemperes eljárások (így a Kjtv. szerinti közjegyzői okiratszerkesztési nemperes eljárás) lefolytatása tekintetében a közjegyző elsőfokú (járásbírósági) szintnek felel meg, ezért a jogi képviselet a Kjtv. szerinti közjegyzői eljárások során sem kötelező.

A közjegyzői ügyleti okiratokat az eljáró közjegyzőnek fő szabály szerint kötelező felolvasnia, ami elsődlegesen azt hivatott garantálni, hogy a fél/felek a közokirat aláírását megelőzően bizonyosan tudatában legyen(ek) jognyilatkozata/-uk tartalmának. A közjegyzői ügyleti okiratok felolvasására vonatkozó kötelezettség fenti fő szabálya alóli kivételt a Kjtv. 120. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint: „A tervezeten eszközölt változtatás és kiegészítés szövegének kivételével mellőzhető a felek által rendelkezésre bocsátott írásbeli tervezet felhasználásával készített közjegyzői okirat felolvasása, ha a jogi képviselővel eljáró jogi személy felek a közjegyző előtt együttesen kijelentik, hogy az okirat tervezetét megismerték, és ezért kérik az okirat felolvasásának mellőzését. A felolvasás mellőzése nem érinti a közjegyzői okirat készítésével kapcsolatban előírt egyéb kötelezettségek teljesítését. Nincs lehetőség a felolvasás mellőzésére, ha a felek bármelyike a 124. § a)–c) pontjában megjelölt személy.”

3

4

Nagyító alatt

Az ügyfél számára azért is lehet kedvező jogi képviselőt igénybe venni, mivel ezáltal elérhetővé válik a közjegyzői okirat felolvasásának mellőzése, amennyiben annak a Kjtv. 120. § (2) bekezdésében rögzített fenti feltételei fennállnak; különösen igaz ez a nagyobb terjedelmű olyan okiratok vonatkozásában, amelyhez a szerződés(ek) tervezeteit a felek maguk készítik el hosszas üzleti tárgyalások eredményeként, jellemzően ügyvédek közreműködésével, akik a felek üzleti megállapodásait jogszerűségi szempontokat is figyelembe véve rögzítik. A Kjtv. 120. § (2) bekezdése szerinti esetben erre tekintettel a jogalkotó indokoltnak látta, hogy egy ilyen tartalmú közjegyzői okiratot ne kelljen teljes egészében felolvasni (csak annak az esetlegesen a tervezethez képest módosított [kiegészített] részeire vonatkozzon a felolvasási kötelezettség).

Fontos kiemelni, hogy a Kjtv. értelmezésében a jogi képviselővel történő eljárásra a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának a közjegyzői okiratok felolvasásáról szóló 51. számú iránymutatásával összhangban van lehetőség, amely szerint: „[…] a jogi személy felek akkor tekinthetők jogi képviselővel eljárónak, ha a jognyilatkozatot a felek nevében a jogi képviselő teszi, és a közjegyzői okiratot a jogi képviselő írja alá. A jogi képviselő meghatalmazását a Kjtv. 132. §-ában foglaltak szerint a közjegyzői okirathoz kell fűzni.” A hivatkozott MOKK-iránymutatás 2013. december 1. napjától hatályos.

2.2 A jogi képviselet ellátására jogosultak alanyi köre

A Kjtv. 172/A. §-a szerint jogi képviselőként közjegyzői okiratba foglalás során – a Pp. 75. § (1) bekezdésével összhangban – az alábbi személyek járhatnak el: (i) ügyvéd; (ii) ügyvédi iroda; (iii) a kamarai jogtanácsos az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott körben; (iv) a jogi személy bíróság képviseletére jogosult bíró; (v) a jogi személy bíróság képviseletére jogosult bírósági titkár; (vi) a Legfőbb Ügyészség képviseletére jogosult ügyész; valamint (vii) törvényben meghatározott egyéb személyek.

A felsorolásból látható, hogy a (iv)–(vii) pontok szerinti jogi képviselők közjegyzői okiratszerkesztésre irányuló eljárásban lé-

nyegében minimális eséllyel jelenhetnek meg, így a közjegyzői okiratban történő jogi képviselet ellátásában lényegében Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) szerinti jogi képviselők működhetnek közre.

A jogi képviselet ellátása ügyvédi tevékenységnek11 minősül; az Üttv. 39. § (1) bekezdése alapján jogi képviselői tevékenységet ügyvéd, kamarai jogtanácsos, valamint ezek irányítása mellett a helyettesítésükre jogosult láthat el, így az Üttv., a Kjtv. és a Pp. szabályozása alapján a közjegyzői okiratszerkesztés során jogi képviselőként a felsoroltak alapján (1) ügyvéd; (2) ügyvédi iroda; (3) az ügyvéd/ügyvédi iroda jogán alkalmazott ügyvéd; (4) az ügyvéd/ügyvédi iroda jogán (adott esetben, bizonyos feltételek fennállása esetén) helyettes ügyvéd (ügyvéd, ügyvédi iroda vagy európai közösségi jogász); (5) az ügyvéd/ügyvédi iroda jogán ügyvédjelölt; (6) európai közösségi jogász; (7) európai közösségi jogász jogán (adott esetben, bizonyos feltételek fennállása esetén) helyettes ügyvéd (ügyvéd, ügyvédi iroda vagy európai közösségi jogász); (8) kamarai jogtanácsos; valamint (9) a kamarai jogtanácsos jogán jogi előadó járhat el.

III. A JOGI KÉPVISELETI JOG IGAZOLÁSA – ALAKI KELLÉKEK 3.1 Az ügyleti meghatalmazás Kjtv. szerinti alakisága általánosságban

Az ügyleti meghatalmazottnak, így a jogi képviselőnek is a képviseleti jogot igazoló, a Kjtv. 132. § (1) bekezdése12 szerinti formában kiállított meghatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a közjegyzői okiratba foglalás során (jogi) képviselőként eljárhasson.

Ennek megfelelően a jogi személy ügyfél által adott ügyvédi (ügyleti) meghatalmazáshoz csatolt közjegyzői (vagy más hatóság által kiállított) hitelesítő záradéknak (1) a meghatalmazást adó jogi személy képviseletében eljáró természetes személy névaláírásának (kézjegyének) valódiságát kell tanúsítania (magánszemélyes aláírás-hitelesítés), amely esetben külön szükséges a meghatalmazást aláíró természetes sze-

mélynek a meghatalmazó jogi személy képviseletére való jogosultságát megfelelő módon (például közhiteles cégkivonattal) igazolni; vagy (2) a meghatalmazást adó jogi személy képviseletében eljáró természetes személy névaláírásának (kézjegyének) valódisága mellett – amennyiben arra lehetőség van, illetve azt a hitelesítés során az ügyfél kérte – a képviselt jogi személy képviseletére vonatkozó jogosultságát is igazolnia kell (céges aláírás-hitelesítés), amely esetben a meghatalmazó jogi személy képviseletére való jogosultság vizsgálatához további dokumentum nem szükséges.

(Amennyiben azonban a meghatalmazás a közjegyzői okiratba foglalás időpontjához képest időben lényegesen korábban került kiállításra [oly módon, hogy az visszavonásig érvényes], a képviselt jogi személy létezéséről és hatályos adatairól való közjegyzői meggyőződés érdekében szükséges megkövetelni további okirat [például közhiteles cégkivonat] bemutatását.) Érdemes kiemelni, hogy abban az esetben, ha a meghatalmazást kiállító személy általi képviselet módját (önálló/együttes) a hitelesítő záradék nem tartalmazza (ami rendkívül gyakran fordul elő külföldi jogi személyek esetében, jellemzően amiatt, hogy az adott külföldi ország joga az együttes cégjegyzési jogot nem ismeri), és a meghatalmazás mellett a képviseleti jog igazolásához bemutatott cégirat több képviseletre jogosultat tartalmaz anélkül, hogy a képviselet módjára abban utalás lenne, a közjegyző részére a képviseleti jog meglétét alátámasztó további iratok bemutatása szükséges (például egy ciprusi társaság társasági szerződésének vagy tagjának/tagjainak határozata arról, hogy a társaság képviseletére – akár általánosan, akár a konkrét ügyben – önállóan jogosult). Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a meghatalmazást aláíró személy aláírása mellett a hitelesítő záradék ne csak látszólagosan igazolja a céges képviseleti jogot (például ha egy közjegyzői záradék csak azt tartalmazza, hogy a külföldi társaság titkára írta alá a dokumentumot, de nem utal arra, hogy a titkár jogosult a külföldi társaság képviseletében jognyilatkozatot tenni).

Amennyiben magyar jogi személy vagy jogalanyisággal rendelkező egyéb nem természetes személy jogalany esetében fordulna elő a képviselet módja tanúsításának hiánya (például egy alapítvány által kiállított meghaÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Nagyító alatt

talmazáshoz fűzött hitelesítő záradékában a közjegyző – a társadalmi szervezetek online elérhető, a civilszervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény 86. § (1) bekezdése szerint vezetett közhiteles névjegyzék adathiányos tartalma13 miatt – a természetes személy névaláírásának [kézjegyének] tanúsítása mellett a képviseleti jog vonatkozásában csak annyit tanúsít, hogy az aláíró természetes személy az adott alapítvány kuratóriumának tagja), ez esetben a képviseleti jog fennállásának vizsgálatához – ha az jogszabályi rendelkezés alapján nem állapítható meg – további okirat(ok) bemutatása szükséges (például az alapítvány hatályos alapító okirata).

Közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás esetében a fenti kérdések nem merülnek fel, mivel a közjegyzői okiratban a fél képviselőjének a képviseleti jogáról a közjegyző meggyőződik, és azt a közjegyzői okiratban rögzítetten is tanúsítja, hogy a képviseleti jogról miként győződött meg (mivel a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazásban a jogi személy ügyfél cselekvőképes képviselője útján járhat el, a jogi személy képviseletére való jogosultságot – szemben az aláírás-hitelesítéssel, ahol az nem szükségszerű – a közjegyző a Kjtv. 120. § (1) bekezdés g) pontja14 alapján kötelezően vizsgálja).

3.2 A (jogi) képviselő részére adott meghatalmazás nyelvi szempontú elfogadhatósága

A nyelvi jogosítvánnyal rendelkező közjegyző előtt gyakran fordul elő, hogy részben vagy egészben idegen nyelvű meghatalmazással igazolja a jogi képviselő a képviseleti jogát.

Abban az esetben, ha a meghatalmazás, illetve a hitelesítési záradék nyelvét a közjegyző nem érti (például ha annak nyelve nem magyar, illetve a közjegyző az adott nyelvből nem rendelkezik megfelelő nyelvtudással), akkor jár el kellő körültekintéssel, ha az ilyen nyelvű meghatalmazás vonatkozásában az OFFI által készített vagy más hiteles fordítás bemutatását követeli meg az ügyféltől/jogi képviselőtől. Annak ugyanakkor nincs akadálya, hogy a közjegyző „saját kockázatára és felelősségére” olyan idegen nyelvű meghatalmazást (leginkább annak idegen nyelvű közjegyzői záradékát) megfelelő fordítás nélkül is elfogadjon, amelynek hiteles fordítása – a közjegyző megítélése Ügyvédek Lapja 2021 | 3

szerint – nem elengedhetetlenül szükséges.

Ennek jogszabályi alapját a Pp. 67. § (5) bekezdése adja, amely szerint: „Az idegen nyelven kiállított meghatalmazás hiteles magyar fordítását csak akkor kell bemutatni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja.”

Mindazonáltal álláspontom szerint a közjegyző akkor jár el számára megnyugtató módon, ha az általa nem értett nyelvű meghatalmazás/hitelesítési záradék tartalma tekintetében: (1) a szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT-rendelet 5. §-a15 szerinti; (2) közjegyzői16; vagy (3) más hatósági személy (például külföldi bírósági szakfordító) által készített (köz)hiteles fordítás csatolását követeli meg.

nyában) nem is közölhető – eredetiben vagy hiteles másolatban történő benyújtásával, hanem az okiratba foglalandó jogügylet(ek) megkötéséhez szükséges vagy más jognyilatkozat tételére (aláírására) és azzal kapcsolatban a jogi képviselet ellátására irányuló (ügyvédi) meghatalmazás becsatolásával (amely a képviseleti jogot harmadik személyek, így az eljáró közjegyző irányában [külső jogviszonyban]) igazolja a képviseleti jogosultságát, az Üttv. 34. § (1) bekezdésében19 foglaltakkal összhangban.

Az ügyvédi tevékenység gyakorlására adott meghatalmazást – a Kjtv. alaki követelményeitől függetlenül is – írásba kell foglalni, és tartalmaznia kell a megbízott elfogadó nyilatkozatát is.20

3.3 A külföldi jog alatti meghatalmazás formai szempontú elfogadhatósága

A kamarai jogtanácsos – a fenti, 2.2.4. pontban részletesen elemzettek alapján – munkaviszonya alapján lát el jogi képviseletet (a munkáltató és a munkavállaló közötti munkajogviszony határozza meg a felek belső jogviszonyát [például az utasítási jog gyakorlása szempontjából]), azonban a külső jogviszonyban a képviseleti jogot – szemben a korábban hatályos szabályozással – a kamarai jogtanácsosnak is (ügyleti) meghatalmazással kell igazolnia.

Az Üttv. 68. § (2) bekezdése alapján „a kamarai jogtanácsos munkáltatóját, munkáltatója kapcsolt vállalkozását, a munkáltatójával irányítási vagy fenntartói viszonyban álló, valamint a 66. § (3) és (3a) bekezdésében meghatározott szervet általános vagy külön meghatalmazással képviseli. A meghatalmazásra alkalmazni kell az ügyvédi meghatalmazás szabályait.”

Ennek megfelelően a meghatalmazás elfogadása tekintetében a kamarai jogtanácsosra is az ügyvédekre irányadó szabályok az irányadók (értelemszerűen a jogi előadó eljárása esetén a kamarai jogtanácsos elfogadó nyilatkozata kell a meghatalmazáson).

A közokirat-szerkesztésre irányuló közjegyzői nemperes eljárás lefolytatása alkalmával a képviseleti jogot minősített alakiságokkal szükséges igazolni, így a külföldi közokiratba foglalt vagy külföldön aláírás-hitelesítéssel ellátott meghatalmazás hitelesítő záradéka tekintetében – Magyarország és az érintett állam közötti, a köz(jegyzői) okiratok kölcsönös és felülhitelesítés nélküli elfogadása tárgyában kötött államközi megállapodás hiányában – megfelelő tartalmú felülhitelesítés (Apostille-tanúsítvány vagy diplomáciai felülhitelesítés) szükséges ahhoz, hogy a külföldön kiállított közokirat a Kjtv.

132. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfeleljen. Ezekkel kapcsolatos részletes szabályokat a Külföldi közokiratok a gyakorlatban17 című kötet tartalmaz, amelyben országokra lebontva is szerepel információ az ott kiállított közokiratok elfogadhatóságának feltételei tekintetében.

3.4 Az ügyvédi meghatalmazásnak az Üttv. szerint megkövetelendő alakiságai

A jogi képviselet ellátása a közjegyzői okiratba foglalásra irányuló nemperes eljárásban ügyvédi megbízás alapján kiállított meghatalmazással történhet azzal, hogy a jogi képviselő soha nem az ügyvédi megbízása18 – mivel az a megbízó és a megbízott közötti olyan (belső jogviszonybeli) jogügylet, amelynek tartalma harmadik személyek irányában fő szabály szerint (titoktartási okból, a titoktartás alóli felmentés hiá-

3.5 A kamarai jogtanácsos meghatalmazásának alakisága

IV. A JOGI KÉPVISELETI JOG IGAZOLÁSA – A JOGI KÉPVISELETRE SZÓLÓ (ÜGYVÉDI) MEGHATALMAZÁS TARTALMA 4.1 A jogi képviselői minőséget tartalmazó meghatalmazás

Tartalmi szempontból fontos kiemelni, hogy a(z ügyvédi) meghatalmazásból lehetőség szerint kifejezetten, de legalább köz-

5

6

Nagyító alatt

vetett módon ki kell tűnnie, hogy az adott jogügylet(ek) vonatkozásában történő jogi képviselet ellátására szól (azaz abból megállapíthatónak kell lennie, hogy a meghatalmazást adó jogalany szándéka jogi képviselet létesítésére irányult), valamint a meghatalmazás nem tartalmazhat olyan korlátozó rendelkezés(eke)t, amely(ek) a közjegyzői okiratszerkesztés során a fél jogi képviseletének akadályát képezi.

hogy abban az is szerepel, hogy a jogi képviselő kizárólag a felolvasás mellőzése érdekében működhet közre a közjegyzői okiratszerkesztés során, azonban nem jogosult a közjegyzői okirat aláírására. Az ilyen tartalmú meghatalmazás a közjegyzői okiratszerkesztési eljárásban nem használható fel (sem jogi, sem normál ügyleti képviseleti jog igazolására, mivel a meghatalmazottnak lényegében nincs aláírási/képviseleti joga).

A jogi képviselők részére adott meghatalmazás nemzetközi érintettségű ügyletekben számos esetben külföldi jog alatt készül, azaz nem a magyar jogot kötik ki a felek.

Ennek megfelelően jogi képviselet ellátására – néhány gyakorlati példával illusztrálva – akkor tekinthető megfelelőnek a(z ügyvédi) meghatalmazás, ha a meghatalmazott jogi képviselői minősége: (1) abban kifejezetten nevesítésre került (például a meghatalmazott neve mellett az ügyvéd vagy más, jogi képviselői minőségre utaló megnevezés szerepel); (2) abból akár közvetett módon, de egyértelműen megállapítható az ügyvédként (jogi képviselőként) történő elfogadás.

Amennyiben az ügyvéd a közjegyző előtt olyan meghatalmazást mutat be, amelyben ő mint magánszemély szerepel képviselőként, és a jogi képviselet ellátására vonatkozó jogosultsága semmilyen módon nem derül ki a meghatalmazás szövegéből, a jogi képviselet nem tekinthető megfelelően igazoltnak (ettől még a meghatalmazás természetesen normál ügyleti képviseleti jogot igazol), így a közjegyző köteles a közjegyzői okiratot az egyébként ügyvédként dolgozó magánszemély ügyleti képviselő részére teljes terjedelmében felolvasni.

4.2 Az ügyletkötési (aláírási) jog érdemi korlátozásának hiánya

Személyes tapasztalataim alapján a gyakorlatban alapvetően háromféle, a jogi képviselet ellátását korlátozó elem fordulhat elő.

Az egyik ilyen esetkör, amikor a(z ügyvédi) meghatalmazás szövege – vélhetően a jogi képviselő felelősségének korlátozása/kizárása érdekében – kifejezetten ellentétes a Kjtv., illetve a MOKK 51. számú iránymutatása szerinti követelményekkel, nevezetesen a meghatalmazás jogi képviselet ellátására szól azzal,

A másik ilyen típusú korlátozás lehet a meghatalmazásban, hogy a jogi képviselő a meghatalmazás szövegezése szerint együttesen jogosult a közjegyzői okiratot az ügyféllel, annak törvényes képviselőjével vagy más ügyleti meghatalmazottal aláírni. Álláspontom szerint a több személy általi képviseleti jog meghatalmazás útján történő létesítésének nincs akadálya, ugyanakkor a jogi képviselővel történő eljárásnak – amennyiben a jogi képviselő együttesen aláírással jogosult aláírni a közjegyzői okiratot – csak az felel meg, ha mindkét aláíró jogi képviselőként eljárva tud aláírni a közjegyzői okiratban.

A harmadik esetkör, amellyel a gyakorlatban találkoztam, az, amikor maga a meghatalmazás tartalmazza, hogy az eljáró (jogi) képviselő kizárólag a meghatalmazó jóváhagyásával írhatja alá a közjegyzői okiratot (lényegében olyan megfogalmazás szerepel a meghatalmazásban, amely a képviselő általi aláírást valamely feltételtől teszi függővé). A Ptk. 6:15. § (4) bekezdésének második mondata alapján a „meghatalmazás korlátozása […] harmadik személy irányában akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett”, ennélfogva arra lenne szükség, hogy a meghatalmazásban szereplő ezen korlátozás „feloldásaként” a meghatalmazó engedélyezze a (jogi) képviselő részére az aláírást21.

4.3 A meghatalmazás tartalma az adott ügyletre vonatkozzon

A közjegyzői okirat jogi képviselő általi aláírásához a meghatalmazásnak a 2.3 pont szerinti formai kellékek mellett olyan tartalmúnak kell lennie, hogy abból aggálymentesen megállapítható legyen, hogy a jogi

képviselő képviseleti joga kiterjed az okiratba foglalni kért jognyilatkozat megtételére, illetve szerződés(ek) megkötésére.

Különösen a nemzetközi ügyvédi irodák gyakorlatában fordul elő, hogy a jogügyletek körét tételesen és pontosan körülírva felsorolják, de úgynevezett catch-all klauzulákat is szerepeltetnek a meghatalmazásban, amelyekkel az adott ügylethez kapcsolódó egyéb jognyilatkozatok is tehetők. Miután a meghatalmazások hosszabb időtartamra is szólhatnak, vagy visszavonásig érvényesek, előfordulhat, hogy az alapügylet megkötését követően a szerződés módosítására is a korábban már használt meghatalmazást kívánja a jogi képviselő képviseleti jogának igazolása érdekében igénybe venni. Erre van lehetőség, ugyanakkor a catch-all klauzulára alapított képviseleti jogosultságot a közjegyző kizárólag abban az esetben fogadhatja el, ha a meghatalmazás a jogügylet későbbi módosításainak aláírására való feljogosítást legalább olyan pontosságú megfogalmazással tartalmazza, amely alapján a meghatalmazás szövegéből egyértelmű, hogy a képviseleti jog a módosítás tekintetében is fennáll.

4.4 Az ügyleti (jogi) képviseleti jog időbelisége

Az ügyleti meghatalmazás és az azzal létesített (jogi) képviseleti jog a Ptk. 6:15. § (3) bekezdése mint fő szabály szerint – ha maga a meghatalmazás nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést – visszavonásig érvényes. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a közjegyzőnek az okiratszerkesztéskor a képviselt jogi személy létezéséről mindig meg kell győződnie, tehát abban az esetben is, ha egyébként a meghatalmazás aláírás-hitelesítési záradéka a névaláírás (kézjegy) valódisága mellett a cégképviseleti jog fennállása tekintetében is tartalmaz közjegyzői tanúsítást.

4.5 A külföldi jog alatti meghatalmazás tartalmi elfogadhatósága

A jogi képviselők részére adott meghatalmazás nemzetközi érintettségű ügyletek esetében számos esetben külföldi jog alatt készül, azaz annak tartalma tekintetében nem a magyar jogot kötik ki a felek. Ettől függetlenül a közjegyzői okiratszerkesztésre irányuló nemperes eljárásban a (jogi) képviselet igazolása szempontjából egy ilyen hivatkozást tartalmazó meghatalmaÜgyvédek Lapja 2021 | 3

NYITNAK AZ OPERA JÁTSZÓHELYEI

Giordano

ANDREA CHÉNIER [bemutató]

2021. MÁJUS 29., 19:00, ERKEL SZÍNHÁZ Messerer–Krein

LAURENCIA

2021. JÚNIUS 5., 19:00, ERKEL SZÍNHÁZ Schmidt

NOTRE DAME [koncertszerű opera]

2021. JÚNIUS 9., 19:00, ERKEL SZÍNHÁZ

Lully–Molière

AZ ÚRHATNÁM POLGÁR [bemutató]

2021. JÚNIUS 12., 19:00, EIFFEL MŰHELYHÁZ Kálmán Imre

JOSEPHINE CSÁSZÁRNÉ [koncertszerű nagyoperett]

2021. JÚNIUS 16., 19:00, ERKEL SZÍNHÁZ Rossini–Mozart–Milhaud

FIGARO3 [bemutató]

2021. JÚNIUS 26., 19:00, EIFFEL MŰHELYHÁZ

opera.hu | facebook.com/Operahaz

8

Nagyító alatt

zás is elfogadható, amennyiben a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti formai követelményeknek – a magyar jog szabályai szerint – megfelel, és annak tartalma a magyar eljárás szempontjából is világos, (jogi) képviseleti jog létesítésére vonatkozik és tartalma alapján a magyar jog előírásaival nem ütközik.

V. A JOGI KÉPVISELET ELLÁTÁSÁNAK EGYES GYAKORLATI KÉRDÉSEI 5.1 A természetes személy és a jogi személy jogi képviselő (ügyvédi iroda)

A közjegyzői okiratszerkesztés során jogi képviselőként természetes személy jogi képviselő (ügyvéd, kamarai jogtanácsos) és jogi személy jogi képviselő (ügyvédi iroda) is eljárhat – ez utóbbi részéről nyilván valamely jogi képviselet ellátására státuszánál fogva jogosult cselekvőképes személy tud eljárni. Jogi személy jogi képviselő (ügyvédi iroda) eljárása esetén a közjegyzői okiratban az ügyfél képviselőjeként, a képviseleti jog igazolásának módjával a jogi személy jogi képviselőt és a jogi személy jogi képviselő eljárási jogosultságát alátámasztó dokumentum(ok)ra való hivatkozást kell feltüntetni azzal, hogy a jogi személy részéről (annak jogán) közreműködő és a közjegyzői okiratot aláíró jogi képviselőt (személyi adatait) is tartalmaznia kell a közjegyzői okiratnak. Az ügyvédi iroda (jogi személy) mint jogi képviselő a képviseleti jogát ügyleti meghatalmazással igazolja (a fenti alakiságoknak megfelelően), míg az ügyvédi iroda részéről ténylegesen (fizikailag) eljáró ügyvéd vagy más arra jogosult tekintetében a közjegyzőnek azt kell ellenőriznie, hogy e közreműködő személy – figyelemmel a meghatalmazás tartalmára is – a jogi személy részéről jogosult a közokiratba foglalás során jogi képviselet ellátására.

Amennyiben például egy ügyvédi iroda a jogi képviselő, és az irodavezető ügyvédje jár el, a közjegyzőnek elegendő a Magyar Országos Ügyvédi Kamara weboldalán elérhető ügyvédi nyilvántartást (https://magyarugyvedikamara.hu/html/nyilvanos-kereso/) ellenőriznie, mivel az az Üttv. 189–190. §-ai szerinti közhiteles nyilvántartás22 (az erre vonatkozó utalás a weboldalon is szerepel), és a jogi képviselők tekintetében a főbb azonosító adatokat hitelesen tartalmazza.

Abban az esetben, ha például az ügyleti meghatalmazás az ügyvédi irodát nevesíti meghatalmazottként, az Üttv. 28. § (5) be-

kezdése23 és 34. § (3) bekezdése24 alapján – amennyiben az ügyvédi megbízás vagy a meghatalmazás maga nem tartalmaz kifejezetten ezzel ellentétes korlátozást – az ügyvédi iroda bármely tagja, valamint az ügyvédi iroda alkalmazásában álló alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt is eljárhatnak. Az ügyvédi irodának adott meghatalmazást az ügyvédi iroda részéről az ügyvédi iroda olyan tagjának kell elfogadnia, aki a megbízás/meghatalmazás elfogadására jogosult (például alkalmazott ügyvéd vagy ügyvédjelölt önállóan nem fogadhat el megbízást/ meghatalmazást).

A Kjtv. 130. § (1)–(2) bekezdése alapján a (jogi) képviselő (személyi) azonosító adatait – az ügyfelekhez és a segédszemélyekhez hasonlóan – a közjegyzői okiratnak tartalmaznia kell. Az ügyvédi irodák részéről eljáró vagy egyéni ügyvédként működő ügyvédek részéről gyakori kérés, hogy a lakóhelyük helyett ügyvédi címük kerüljön az okiratban feltüntetésre, amelyre a Kjtv.

130. § (3) bekezdése szerint van lehetőség.

5.2 Az együttes képviseletre jogosult (törvényes) képviselők által különböző helyen és/vagy időben, azonos tartalommal – úgynevezett counterpartban – aláírt meghatalmazás elfogadhatósága

A (jogi) képviselő részére ügyleti meghatalmazás aláírása során a meghatalmazást adó jogi személy képviseletében sok esetben együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők vagy más, együttes aláírásra jogosultak (például az ügyvezetés által együttes aláírási joggal adott ügykörben eljárni jogosult más munkavállalók) járnak el. Nemzetközi hátterű ügyletek kapcsán a közjegyzői okiratszerkesztéshez adandó meghatalmazás formai kellékeinek teljesítése érdekében előfordul, hogy a jogi személy képviseletére együttesen jogosult személyek különböző országok területén tartózkodnak, és a jogi képviselő(k) által elkészített meghatalmazás tervezetét (azonos megszövegezéssel) külön-külön (úgynevezett counterpartban) írják alá más országok közjegyzői általi névaláírás-hitelesítéssel, illetve – jogi személy meghatalmazó esetén – a képviseleti joguk közjegyzői tanúsítására is sor kerülhet (például egy holland gazdasági társaság együttes aláírási joggal rendelkező képviselője német közjegyző előtt írja alá a meghatalmazást magánszemélyes

aláírás-hitelesítéssel, míg a másik cégképviselő ugyanezt holland közjegyző előtt teszi meg, valamint a holland közjegyző ez utóbbi aláírás-hitelesítést tartalmazó közjegyzői záradékában vagy külön közjegyzői tanúsítványban azt is igazolja, hogy az említett két aláíró az adott társaság együttes cégjegyzési joggal rendelkező képviselője).

Az együttes cégjegyzési/cégképviseleti joggal rendelkező képviselők tekintetében sem a Ptk., sem pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Cégtv.) nem tartalmaz alaki korlátozást az aláírás formája tekintetében (nem tiltja jogszabály a fentiek szerinti képviseleti jog létesítését), így álláspontom szerint – az általános elveket is figyelembe véve – az együttes cégképviseleti joggal, de külön-külön aláírt (tartalmilag azonos szövegezésű) ügyleti meghatalmazás elfogadható a közjegyzői okiratba foglalás során a cégképviselet igazolására.

5.3 Az együttes aláírási joggal felhatalmazott jogi képviselők

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló (a továbbiakban: Hpt.) hatálya alá tartozó ügyekben – vélhetően azért, mert a Hpt. 141. § (1) bekezdése25 alapján a cégképviselők (törvényes képviselők) tekintetében kötelező az együttes aláírás – esetenként előfordul, hogy az ügyleti meghatalmazás a Hpt. szerinti törvényes képviselet analógiájára együttes aláírási jogot biztosít a jogi képviselők részére. A vonatkozó gyakorlat jogi alapja annyiban vitatható, hogy a jogi képviseletre szóló meghatalmazást nem a hitelintézetet képviselő cégjegyzésre jogosultak mint magánszemélyek adják, hanem cégjegyzési jogukkal élve, a hitelintézet nevében és annak törvényes/ szervezeti képviselőiként biztosítanak képviseleti jogot az eljáró jogi képviselő(k)nek, ily módon a Ptk. és az Üttv. szerinti jogi képviselők által a hitelintézet nevében tett kötelezettségvállalás együttes jogi képviselet nélkül is jogszerűnek tekinthető (a meghatalmazott jogi képviselő eljárása és a közjegyzői okiratba foglalt ügylet aláírása ugyanis nem minősül klasszikus értelemben26 vett cégjegyzésnek). Ezt az értelmezést erősítette meg az időközben a Magyar Közlöny 2021. évi 55. számában közzétételre került, a Kúria 1/2021. PJE-határozata az együttes aláírási jog átruházásáról. Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Nagyító alatt

Mindenesetre ha a meghatalmazás együttes jogi képviseleti jogot létesít, ebben az esetben a közjegyzői okiratszerkesztés során (és az okirat aláírásakor) a jogi képviselők csak együttesen járhatnak el, mivel a képviseleti joguk alapvetően az anyagi jog szabályain nyugszik, és a Pp. 64. § (2) bekezdésének szabálya27 – amely szerint a több jogi képviselővel eljáró fél esetén a jogi képviselők jognyilatkozatairól rendelkezik – mögöttes szabályként nem vehető figyelembe.

5.4 Az ellentétesen érdekelt feleket képviselő azonos ügyvédi iroda (ügyvéd)

A Ptk. 6:13. § (1)–(2) bekezdése szerint „ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja”, és „vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője”.

Mivel a meghatalmazással igazolni kívánt képviseleti jogról a közokiratba foglalás során a közjegyzőnek meg kell győződnie, megtámadhatónak tekinthető ügyleti képviseleti jog esetén a közjegyzőnek a meghatalmazott útján történő eljárást aggályt keltő körülményként kell értékelnie. E körülmény miatt a közjegyzőnek a közjegyzői okiratban – a Kjtv. 3. § (2) bekezdése28 alapján – fel kellene tüntetnie, hogy az ügyfelek jogi képviselőjét a Ptk. 6:13. §-ának hivatkozott rendelkezéseiben foglaltakra figyelmeztette, illetve – amennyiben a jogi képviselő tiltakozik az ellen, hogy ezt a figyelmeztetést a közjegyzői okirat tartalmazza – a közjegyzőnek a közreműködést a Kjtv. hivatkozott rendelkezése szerint meg kell tagadnia.

A közjegyzői okiratba foglalandó ügylet esetében fennálló érdekellentét közvetlen módon jelenik meg akkor, ha mind a jogosulti, mind pedig a kötelezetti oldalon azonos (jogi) képviselő jár el; a Ptk. 6:13. § (2) bekezdése alapján törvényi vélelem szól az érdekellentét fennállása mellett, így a képviseleti jog vizsgálata során erre a közjegyzőnek kifejezetten figyelemmel kell lennie. Az érdekellentét feloldásának elsődleges eszköze, amen�nyiben annak hiányát maga a képviselő részére adott ügyleti meghatalmazás tartalmazza, azaz a meghatalmazó maga deklarálja, hogy tud arról, hogy az ellenérdekű felet is az általa meghatalmazott jogi képviselő fogja képviselni. A Ptk. 6:13. § (3) bekezdése alapján ugyanis a Ügyvédek Lapja 2021 | 3

„képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott”.

5.5 A hitelbiztosítéki nyilvántartásban történő állandó képviselet

A jogi képviselet ellátása mellett a jogi képviselő meghatalmazásában gyakorta előfordul, hogy a Hitelbiztosítéki nyilvántartásban (a továbbiakban: HBNY) történő állandó képviselet ellátása is a meghatalmazás egyik elemét képezi.

A HBNY-be történő bejegyzésnek szükségszerű feltétele (függetlenül attól, hogy a hitelbiztosítéki nyilatkozat rögzítése hitelbiztosítéki nyilatkozat formanyomtatvány vagy okirat alapján történik-e), hogy az adott bejegyzés jogosultja és kötelezettje előzetesen a HBNY regisztrált (azonosított) felhasználóivá29 váljon. Amennyiben a természetes személy ügyfél nem személyesen tenne azonossági nyilatkozatot, vagy jogi személy az érintett fél, aki nem törvényes képviselőjével (mint állandó képviselővel) kerül be a HBNY-be, jellemzően a (jogi) képviselőnek kíván ebben a tekintetben is képviseleti jogot adni (ami alapján a [jogi] képviselő tesz közjegyző előtt azonossági nyilatkozatot az érintett fél állandó képviselőjeként).

A hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. év CCXXI. törvény (a továbbiakban: HBNY tv.) szerinti állandó képviseletre szóló meghatalmazás speciális tartalmi elemeit a HBNY tv. 5. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint „meghatalmazotti képviselet esetén a meghatalmazásban utalni kell arra, hogy azt a meghatalmazó állandó és általános (előre egyedileg meg nem határozott ügyekre kiterjedő) jelleggel, vis�szavonásig adja”. Ennek megfelelően az olyan ügyleti meghatalmazások, amelyek határozott időre szólnak vagy csak egy adott zálogbejegyzés tekintetében jogosítanák fel a (jogi) képviselőt a hitelbiztosítéki nyilatkozat megtételére, értelemszerűen nem megfelelők. Szintén nem fogadható el az olyan kiterjesztő tartalmú értelmezés, amely a fentebb említett catch-all jellegű klauzulára alapozva kívánja a HBNY-es állandó képviselet meglétét igazolni, ugyanis a HBNY tv. szerinti állandó képviselet ellátása tekintetében a HBNY tv. fenti rendelkezése minden más ügyleti képviseletre vonatkozó szabályhoz képest lex specialisnak minősül (az ilyen rendelkezésekre alapozva

a HBNY tv. 5. § (2) bekezdésének megfelelő tartalmú almeghatalmazás sem adható).

Ennek megfelelően a jogi képviselet ellátására teljeskörűen és korlátozás nélkül feljogosító meghatalmazás – a HBNY-es állandó képviselet mint ügykör konkrét nevesítése hiányában – nem fogadható el sem azonossági nyilatkozat tételéhez, sem hitelbiztosítéki nyilatkozat megtételéhez.

Miután a HBNY tv. szerinti állandó képviselő csak természetes személy lehet, kérdésként merül fel, hogyan járjon el a közjegyző, ha az adott ügyfél ügyvédi irodát hatalmaz meg a HBNY tv. szerinti állandó képviseletére.

A kérdés megválaszolását megelőzően érdemes rögzíteni, hogy – szemben a közjegyzői okiratszerkesztési vagy más közjegyzői nemperes eljárásokkal – az alább idézett szakirodalmi álláspont alapján a HBNY-es állandó képviselet vonatkozásában „nem eljárási képviseletről van szó. Hiszen nincs hitelbiztosítéki nyilvántartási eljárás. Ez esetben anyagi jogi nyilatkozatot tesz az ügyvéd a fél képviseletében.”30 Ennek megfelelően álláspontom szerint az ily módon állandó képviseletre meghatalmazott ügyvédi iroda törvényes/szervezeti képviseletére jogosult személy tehetne azonossági nyilatkozatot, amennyiben az anyagi jogi értelemben vett „képviseleti lánc” az azonossági nyilatkozat megtétele alkalmával a közjegyző által vizsgálható és az ellenőrzés eredményeképpen az azonosításra kerülő természetes személy állandó képviseletre való jogosultsága igazoltnak mutatkozik.

Amennyiben a HBNY-ben egy ügyvédi iroda (mint jogi személy) kíván regisztrált felhasználóvá válni, az állandó képviseletére való jogosultságot – ugyanúgy, mint bármely más jogalany esetében – az anyagi jog szabályai szerint kell vizsgálnia a közjegyzőnek az azonossági nyilatkozat megtételekor. Értelemszerűen az irodavezető ügyvéd vagy az ügyvédi iroda törvényes képviseletére jogosult más személy lehet az ügyvédi iroda állandó képviselője, de arra is van lehetőség, hogy e személy legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással (a HBNY tv. 5. § (2) bekezdése szerint) az iroda valamely alkalmazott ügyvédjét vagy ügyvédjelöltjét hatalmazza meg az állandó képviselet ellátására.  * Az Ügyvédek Lapja részére szerkesztett írás bővebb, teljes terjedelmű változata a Közjegyzők Közlönyének 2021. évi 1. számában olvasható.

9

10

Nagyító alatt

Jegyzetek

1 Ptk. 6:11. § (1) bekezdése.

2 Kjtv. 142. § (2) bekezdésének második mondata: „A közjegyző a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vagy értesítés szövegét a nyilatkozattevő előtt felolvassa, e jegyzőkönyvet a nyilatkozattevőnek alá kell írnia.”

3 Kjtv. 117. § (3) bekezdése.

4 Kjtv. 122. § (1) bekezdése.

5 Például a Ptk. 3:30. § (3) bekezdése („Az ügyvezetés az ügyek meghatározott cso­ portjára nézve a jogi személy munkavál­ lalóit írásbeli nyilatkozattal a jogi személy képviseletének jogával ruházhatja fel; a képviseleti jogot a munkavállaló az ügyvezetés írásbeli nyilatkozatában meg­ határozott, képviseleti joggal rendelkező más személlyel együttesen gyakorolhat­ ja.”) vagy a Hpt. 141. § (2) bekezdése („Az (1) bekezdés szerinti együttes aláírási jog – a hitelintézet igazgatósága által jóváhagyott belső szabályzatban rögzített eljárási rend szerint – együttes aláírási jogként átruházható. A hitelinté­ zet ügyfelének kérésére be kell mutatni a hitelintézet nevében kötelezettséget vállalók aláírási jogát meghatározó belső szabályzatot.”) alapján létesített cégkép­ viseleti jogosultságok esetében.

6 A meghatalmazás tartalmi vizsgálata so­ rán a közjegyzőnek azt kell ellenőriznie, hogy a képviseleti jogot igazoló okirat valóban képviseleti jogot keletkeztető belső szervezeti aktus-e (ily módon szervezeti/törvényes képviseletről van-e szó), vagy valójában ügyleti képviseleti jogot keletkeztető meghatalmazásnak minősül.

7 A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése: „A társasház tulajdonostársainak közössége (a továbbiakban: közösség) az általa viselt közös név alatt az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit.

A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg.”

8 Például a házasságkötésre (Ptk. 4:5. § (1) bekezdés), a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére (Ptk. 4:64. § (1) bekezdés), az apaság elismerésére (Ptk. 4:101. § (4) bekezdés) vonatkozó jognyilatkozatok, illetve a végrendelkezés tétele (Ptk. 7:11. §).

9 A Kjtv. 1. § (2) és (5) bekezdései alapul­ vételével.

10 Kjnp. 12. § (2) bekezdés: „Az eljárásban a jogi képviselet nem kötelező, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik.”

11 Üttv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint.

12 Kjtv. 132. § (1) bekezdése: „[…] a meg­ hatalmazást közjegyzői okiratba vagy

13

14

15

16

17

18

19

20 21

22

olyan magánokiratba kell foglalni, amely­ ben a fél aláírását közjegyző, bíróság, más hatóság vagy magyar külképviseleti szerv hitelesítette.”

Sajnos gyakran előfordul, hogy a nyilván­ tartásban csak a képviseletre jogosultak neve és titulusa (például kuratóriumi tag) van feltüntetve, de a „épviseleti jog terje­ delme” illetve a „épviseleti joggyakorlás módja”rovatok nincsenek kitöltve (a közhiteles nyilvántartás erre vonatkozó­ an adatot nem tartalmaz).

Kjtv. 120. § (1) bekezdése: „A közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy […] g) ha a fél a közjegyzői okirat felolvasá­ sánál, aláírásánál képviselő útján jár el, meggyőződjék a fél képviselőjének képvi­ seleti jogosultságáról.”

A szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT-rendelet 5. §-a: „Hiteles fordítást, fordítás hitelesítését, valamint idegen nyelvű hiteles másolatot – ha jogszabály eltérően nem rendel­ kezik – csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda készíthet.”

Kjtv. 138. § (1) bekezdése: „Az a közjegy­ ző, aki idegen nyelven okirat készítésére jogosult, ezen a nyelven a közjegyzői hatáskörbe tartozó ügyekben keletkezett közokiratról és annak mellékleteiről hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja.”

MÁTÉ Viktor – MOLNÁR Ágnes – RAUS Csaba – SAJBEN Tamás: külföldi közokiratok a gyakorlatban. armadik, átdolgozott és bővített kiadás) HVG-ORAC 2018.

A képviseleti jogot az Üttv. 34. § (1) be­ kezdése szerint a meghatalmazás, nem pedig a megbízás létesíti; a megbízási szerződés a megbízó és a megbízott megállapodását tartalmazza a megbízás tartalma tekintetében, az önmagában nem igazol képviseleti jogot az eljáró jogi képviselő részére. Üttv. 34. § (1) bekezdése: „Ha az ügyvédi tevékenység gyakorlásához az ügyfél képviselete szükséges, a képviseleti jog létesítéséről meghatalmazást kell kiállítani a megbízott részére.” Üttv. 34. § (2) bekezdésének első mondata.

Bár az engedély megadásának formá­ jára nincs konkrét jogszabályi előírás, álláspontom szerint a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti formai követelmé­ nyeknek megfelelő okiratban kellene kérni e hozzájárulás megadását (ennek hiányában jogvitára vezethet ugyanis, ha a meghatalmazó utóbb letagadja, hogy adott volna ilyen hozzájárulást az aláíráshoz). Üttv. 189. § (1) bekezdése: „Az ügyvédi kamarai nyilvántartás – az 1. melléklet­ ben meghatározott körben közhitelesen – tartalmazza az ügyvédi és ügyvédas�­ szisztensi tevékenység természetes

23

24

25

26

27

28

29

30

személy gyakorlója 1. mellékletben meghatározott adatait.” Üttv. 28. § (5) bekezdése: „A megbízás teljesítésében – ha a felek eltérően nem rendelkeznek – az egyéni ügyvéd, az európai közösségi jogász, az ügyvédi iroda tagjai, a helyettes ügyvéd, az ezek alkalmazásában álló alkalmazott ügyvéd, alkalmazott európai közösségi jogász és ügyvédjelölt, valamint a külföldi jogi tanácsadó járhatnak el.” Üttv. 34. § (3) bekezdése: „Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, a meghatalmazás alapján – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a képviseleti jog mindazokat megilleti, akik a megbí­ zás teljesítése során e törvény alapján eljárhatnak.”

Hpt. 141. § (1) bekezdése: „Cégjegy­ zésre – ideértve a fizetési számla feletti rendelkezést is – és a hitelintézet nevében a pénzügyi, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra a) részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő hitelintézet esetében két igazgatósági tag, illetve két ügyvezető, b) külföldi hitelintézet fióktelepe eseté­ ben két vezető állású személy együttesen jogosult.”

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljá­ rásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 8-9. §§ai alapján.

Pp. 64. § (2) bekezdés első mondata: „Több személy részére adott meghatal­ mazás esetén a felet a meghatalmazot­ tak bármelyike képviselheti, azonban egy-egy perbeli cselekménynél, illetve jognyilatkozat megtételénél csak egyikük járhat el; az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyi­ latkozatai vagy cselekményei egymástól eltérnek, ezt a bíróság akként bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek.”

Kjtv. 3. § (2) bekezdése: „Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadá­ sára nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megta­ gadja.”

HBNY-tv. 4. § (1) bekezdése: „Hitelbizto­ sítéki nyilatkozatot csak a hitelbiztosítéki rendszerben felhasználóként nyilvántar­ tásba vett személy és csak a hitelbiz­ tosítéki rendszerben felhasználóként nyilvántartásba vett személlyel szemben tehet, e törvény szabályai szerint.”

ANKA Márton Tibor – ANKA Tibor – BODZÁSI Balázs – LESZKOVEN László – POMEISL András: hitelbiztosítékok; HVG-ORAC 2016., 608. o.

Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Hirdetés

MRI vizsgálat COVID-19 alatt akár első diagnosztikus vizsgálatként!

Az MRI készülék tágas, hangszűrő és audiovizuális rendszerrel felszerelt. A beteg a vizsgálat alatt zenét hallgathat, amely segít a relaxációban. Rendszeres kapcsolat tartását biztosítunk VIP vonalon orvos�szakmai és szervezési kérdésekben is. Lehetőséget biztosítunk a lelet elkészülése után orvosi konzultációra a további kezelés érdekében.

Biztosítjuk, hogy 2 napon belül a vizsgálatokat el tudjuk végezni, és a leletek kiadása 72 órán belül megtörténik. Sürgős esetben felár mellett lehetőség van 24 órán belüli leletezésre is. A felvételeket azonnal kiadjuk.

A VIP váróban kávé, üdítő italok, és wifi áll rendelkezésre a kisérők részére is.

A RADIVERT DIAGNOSTIC Budapesten egy új, legfelsőbb kategóriás GE SIGNA 1.5 Tesla MRI készülék működik, Budapest. IV. Baross u. 99 alatt levő Klinikán, amely egy diagnosztikai orvosi központ. A rendelő jól megközelíthető, tömegközlekedéssel és gépkocsival is. 25 gépkocsi tud parkolni a parkolóban. A RADIVERT MR a legmodernebb mágnestekercsekkel és szoftverekkel rendelkezik, igy alkalmaz az egész test vizsgálatára az ízületektől, a hasi és kismedencei szervekig, az emlőt, és szívet is beleértve.

Az MRI alkalmazásával a kivizsgálási idő rövidül, és hamarabb kapunk megfelelő diagnózist a kezelés korai elkezdése érdekében.

Speciális terület, amely a gyors kivizsgálást segíti a hasi-kismedencei MR az általános daganat kutatáshoz, nőgyógyászati és urológiai vizsgálatokhoz, a parametrikus prosztata MR vizsgálat emelkedett PSA esetén. A kontrasztos, a nem-kontrasztos koponya MRA vizsgálat a neurológia indikációkhoz, és természetesen a mozgásszervi panaszok esetén az ízületi és gerinc MR vizsgálatok. A COVID járvány miatt nehezebb a személyes konzultációk megszervezése. Több tanulmány már leírta, hogy a nem COVIDos betegek, akiknek panaszaik vannak, de csak késve jutnak orvosi ellátáshoz, gyakoribb a súlyos állapot kialakulása.

Ezekben az esetekben a kivizsgálás felgyorsul, és hamarabb juthatunk diagnózishoz. Ebben segít a RADIVERT MR központ.

A vizsgálatokat képzett és nagy gyakorlattal rendelkező MR operátorok segítik. Az orvosi leletezést a Prof. Dr. Bogner Péter vezetésével egy MRI radiológus csapat végzi, olyan módon, hogy a különböző indikációkban a vizsgálatokat az adott szakterülethez az országban legjobban értő radiológusok végzik. Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Post-COVID és az MR vizsgálat A COVID-19-en átesett betegek jelentős része számol be a fertőzés lezajlása után is alvászavarról, depres�szióról, szédülésről, és leggyakrabban fejfájásról.

A legtöbb beteg teljesen meggyógyul, de bizonyos esetekben a gyógyulás elhúzódó, és akár tartósan is megmaradhat. Ezeknél a betegeknél kezelés szükséges. A tüneteket mutató COVID-on átesett betegek esetében az agyi MR vizsgálatok több, mint 30%-ban volt kimutatható károsodás.

A RADIVERT MR speciális szakmai programot indít az agyi károsodások korai kimutatásra, annak érdekében, hogy a tartós szövődmények megelőzhetőek legyenek. A nem kontrasztos MR koponya angio vizsgálat a korai eltérések kimutatását segíti.

A COVID-19 járvány második hulláma is már lecsengőben van, viszont növekszik azon páciensek száma, akik meggyógyultak, de nem váltak panaszmentessé.

A tüdőelváltozások a korai szövődmények közé tartozik, de a mellkas CT regressziója még nem jelenti a gyógyulást. Egyre több beteg fordul meg a kardiológiai ambulanciákon enyhe, bizonytalan tünetekkel, - mint palpitáció érzés, gyengeség, fáradékonyság. Az EKG, az echocardiográfia, és 50%-ban a Troponin sem mutat koros eltérést. A nagy klinikai felmérések adatai alapján a késői COVID-19 leggyakoribb szövődménye a szívizomgyulladás, amely a malignus ritmuszavarok révén a hirtelen halál leg�gyakoribb oka lehet.

A betegség kimutatása a szív MR vizsgálattal lehetséges. Az MR vizsgálatot korábban csak a versenysportolóknak, később már az amatőr sportolók-

nak javasoltuk. Ma már, az eredmények tükrében nagy biztonsággal javasolható minden COVID fertőzésen átesett egyénnek.

A RadiVert MR diagnosztikai központban Dr. Tóth Levente radiológus - kardiológus szakorvos vezetésével folynak a szív MR vizsgálatok speciális mágnes tekercs, és program segítségével. Az eddigi vizsgálatok alapján a post-COVIS betegek 29.2%-ban volt kimutatható enyhébb vagy súlyosabb myocarditis!

A RADIVERT által végzett MR vizsgálat és az aktuális árjegyzék a www.radivert.hu honlapon látható.

A MÜK és a RADIVERT megállapodása alapján minden ügyvéd, jogtanácsos és az irodában dolgozó munkatárs is 10% kedvezményt kap minden vizsgálatból.

A recepción a fizetés előtt jelezni kell, hogy melyik irodából, cégből érkeznek.

Bejelentkezés: +36302414960 radivert.hu honlapon radivert@radivert.hu Természetesen személyes vagy telefonos (online) megbeszélést szívesen egyeztetnénk bármilyen kérdés esetén.

11

12

Iránytű

„Reorganizáció”

Új típusú fizetésképtelenségi eljárás a veszélyhelyzet alatt A veszélyhelyzeti jogalkotás részeként a napokban kihirdetésre került egy több rendeletből álló jogszabálycso­ mag1, amelynek egyik fő eleme a veszélyhelyzet során a vállalkozások reorganizációjáról szóló 179/2021. (IV. 16.) Korm. rendelet („Reorganizációs Rendelet”). A Reorganizációs Rendelet deklarált célja a veszélyhelyzet során a pénzügyi nehézségekkel küzdő vállalkozások vagyoni, pénzügyi, fizetőképességi helyzetének javítása és ezzel továbbműködésük biztosítása. A koronavírus-járvány ideje alatt a hazai vállalkozásokat számos nehéz­ ség és kihívás érte. Tekintettel arra, hogy a megelőző szerkezetátalakítási eljárás hazai bevezetése2 még várat magára3, egy fizetésképtelenségi szcenárióban elsősorban a csődeljárás alternatívája lehet az újonnan beve­ zetett reorganizációs eljárás. Az alábbiakban a reorganizációs eljárás legfontosabb újításait foglaljuk össze, helyenként utalva a felvetődő értelmezési kérdésekre.

Dr. Fabók Zoltán ügyvéd, Dr. Seres Márk ügyvéd Budapest

I. A Reorganizációs Rendelet szerinti szabályozás leglényegesebb elemei Új típusú fizetésképtelenségi eljárás

A Reorganizációs Rendelet – legalább is a veszélyhelyzet idejére – a magyar jogban létező formalizált fizetésképtelenségi eljárások (elsősorban a csőd- és felszámolási eljárás) mellett létrehozott egy új típusú formalizált fizetésképtelenségi eljárást: az ún. reorganizációs eljárást.

Célját tekintve a reorganizációs eljárás a meglévő fizetésképtelenségi eljárások közül a csődeljárással mutat hasonlóságot, tekintettel arra, hogy mindkét intézmény fő célja a fizetési nehézséggel küszködő (fizetésképtelen vagy azzal fenyegetett) adós vállalkozás reorganizációja, azaz fizetőképességének helyreállítása.

A csőd- és felszámolási eljáráshoz hasonlóan a reorganizációs eljárás is egy polgári nemperes eljárás, azzal a különbséggel, hogy a lefolytatására a Fővárosi Törvényszék rendelkezik hatáskörrel és kizárólagos illetékességgel.

Időbeli és tárgyi hatály

A Reorganizációs Rendelet szerinti eljárás alapvetően a veszélyhelyzet idejére kerül bevezetésre és a rendelet jelenlegi szövegezése szerint 2021. május 23-án veszti hatályát.4 Megjegyezzük, hogy a rendelet hatályvesztésének napjáig megindított

Dr. Fabók Zoltán

Dr. Seres Márk

reorganizációs eljárások a rendelet hatályvesztését követően is lefolytathatóak.

Tárgyi hatályát tekintve reorganizációt a magyarországi székhelyű gazdálkodó szervezetek folytathatnak le. E körben megjegyzendő, hogy jelen állás szerint a reorganizációs eljárás nem tartozik a Fizetésképtelenségi Rendelet5 hatálya alá, így a reorganizációs eljárások, illetve a reorganizációs terv EU-n belüli elismerése illetve végrehajthatósága kérdéses.

zó szervének határozata alapján. A reorganizációs eljárás kezdeményezésének előfeltétele, hogy az adós vállalkozás fenyegető fizetésképtelenségben legyen. A jogalkotó a jogszabályi definíció megalkotásakor alapvetően a Cstv. szerinti fenyegető fizetésképtelenség6 definíciót emelte bele a rendeletbe és tette alkalmazandóvá a reorganizációs eljárások vonatkozásában is. Ez a megoldás előnyös abból a szempontból, hogy a Cstv. szerinti fogalom értelmezése és alkalmazhatósága kapcsán kialakult bírói és jogalkalmazói gyakorlat áll rendelkezésre. Ugyanakkor ez a fogalomhasználat szűkíti annak lehetőségét,

Reorganizációs eljárás kezdeményezése

A reorganizációs eljárást kizárólag az adós vállalkozás kezdeményezheti, a döntésho-

Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Iránytű

hogy a fizetésképtelenséggel még csak távolabbról fenyegetett vállalkozások igénybe vegyék az új eljárást.

A reorganizációs eljáráshoz kapcsolódóan az adós vállalkozás ügyvezetése előterjesztést készít, melynek része az előzetes reorganizációs terv is.

A Reorganizációs Rendelet taxatívan felsorolja, hogy melyek azok az esetkörök, amelyben nem lehet reorganizációt kezdeményezni. Ezek az esetkörök értelemszerűen tartalmazzák azokat a kizáró okokat, amikor más fizetésképtelenségi (csőd, felszámolás), megszüntetésre irányuló társasági jogi (végelszámolás, kényszertörlés) vagy akár másik reorganizációs eljárás van folyamatban, de tartalmaznak olyan – a Cstv.-hez képest – új kizáró okot is mint például azaz eset, hogy ha a vállalkozás a reorganizáció kezdőnapját megelőzően a számviteli törvény szerinti bármelyik beszámolója a jogszabályban meghatározott határidőn belül nem került közzétételre és letétbe helyezésre.7 A reorganizációs eljárás „megelőzi” a felszámolási eljárást abban az értelemben, hogy a még jogerős elrendelő végzéssel le nem zárt felszámolási eljárást8 a bíróság a reorganizációs szakértő indítványára felfüggeszti. E körben némi értelmezési bizonytalanság merülhet fel abban a tekintetben, hogy a felszámolási kérelem benyújtása után kérelmezett reorganizáció is kiváltja-e ezt a joghatást. További értelmezést igényel az a kérdés, hogy a felfüggesztés lehetősége csak a nyilvános vagy a nem nyilvános eljárás esetén is fennáll-e.9 A reorganizációs eljárásban is – hasonlóan a vagyonfelügyelőhöz vagy felszámolóhoz – külső szakértő közreműködése kötelező. A rendelet alapján reorganizáciLEXPERT_ujsag_hirdetes_2021_01_12_NYOMDAI.pdf 1 2021. 01. 12. ós szakértőként kizárólag a Nemzeti

Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Reorganizációs Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság jogosult eljárni. Bár a Reorganizációs Rendelet e körben nem tartalmaz kifejezett korlátozást, a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. közreműködése, a reorganizációs szakértő viszonylag magas díja, és az állami támogatások nevesítése arra utal, hogy ez az eljárás-fajta inkább a nagy volumenű vállalkozások számára lett megalkotva.

A reorganizációs eljárásnak alapvetően két formáját nevesíti a rendelet: nem nyilvános és nyilvános eljárások.

Nem nyilvános reorganizációs eljárás

A rendelet szerint a nem nyilvános eljárás kizárólag a reorganizációba bevont hitele15:24:22 zőkre terjed ki.

A reorganizációs eljárás megindításáról szóló bírósági végzés nem kerül közzétételre, az eljárás adatai csak a rendeletben meghatározott személyek részére hozzáférhetők.

A reorganizációs szakértő számára igen rövid, 5 munkanapos határidő áll rendelkezésre arra, hogy megvizsgálja az ügyvezetés reorganizációra vonatkozó előterjesztését és állást foglal arról, hogy a vállalkozás alkalmas-e a reorganizációs eljárás lefolytatására. A reorganizációs szakértő előzetes szakvéleménye alapján a bíróság 90 napos moratóriumot rendel el, ami 60 nappal meghosszabbítható. A moratórium sem kerül közzétételre a Cégközlönyben. A moratórium – értelemszerűen – nem nyújt védelmet a reorganizációba be nem vont hitelezők követeléseivel szemben.

13

14

Iránytű

Főszabály szerint az adós vállalkozás megőrzi rendelkezési jogát a vagyona felett és irányíthatja a napi operációt és az üzletmentet („debtor in possession”). Azonban az eljárásban a reorganizációs szakértőnek is jelentős jogosítványai vannak, például a moratórium kezdő időpontjától a vállalkozás vezető tisztségviselője a vállalkozás vagyonával kapcsolatosan, továbbá a vállalkozás gazdasági tevékenysége során csak a reorganizációs szakértő előzetes írásbeli jóváhagyása mellett tehet jognyilatkozatot, és tehet a mindennapi gazdálkodás körét meghaladó kötelezettségvállalást.

Nyilvános reorganizációs eljárás

A rendelet részben eltérő szabályokat állapít meg a nyilvános eljárás esetén.

A nyilvános eljárás esetén a cégnyilvántartásban a vállalkozás cégneve a „reorganizáció alatt” („r. a.”) toldattal egészül ki.

Nyilvános reorganizációs eljárás esetén, a rendeletben foglalt kivételekkel a Cstv. csődeljárásra vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók.

Rendkívül fontos rendelkezés, hogy nyilvános reorganizációs eljárás esetén hitelezői osztályok kialakítására nem kerül sor. A reorganizációs terv a hitelezők által jóváhagyottnak minősül, ha a vállal-

Sajátos megoldás, hogy a nem nyilvános reorganizációs eljárásban a reorganizációs tervet valamennyi, az eljárásba bevont hitelezőnek jóvá kell hagynia.

A reorganizációs terv bármely, a vállalkozás pénzügyi egyensúlyának helyreállítását célzó intézkedést tartalmazhat, beleértve a működése átszervezésével, tulajdonosi szerkezetének megváltoztatásával, valamint állami finanszírozást is. A reorganizációs tervben a hitelező – ideértve az államot, önkormányzatot, valamint az adó és más köztartozás behajtását végző szervezetet is – a vállalkozás javára fizetési kedvezményt adhat, követeléséről részben lemondhat. Nem teljesen egyértelmű ugyanakkor, hogy az ún. „leválasztás” (ld. alább) nem nyilvános reorganizációs eljárás esetén is alkalmazható-e.10 Sajátos megoldás, hogy a nem nyilvános reorganizációs eljárásban a reorganizációs tervet valamennyi, az eljárásba bevont hitelezőnek jóvá kell hagynia. Ennél fogva, úgy tűnik, a nem nyilvános reorganizációs eljárásban nincs lehetőség az egyet nem értő hitelezőkre is kiterjedő kényszeregyezség megkötésére. Ez a rendelkezés vélhetően erősen mérsékelni fogja a reorganizációs eljárás nem nyilvános formájának vonzerejét.

A reorganizációs tervet, a reorganizációs szakértő pozitív tartalmú állásfoglalása alapján a bíróság hagyja jóvá. Megjegyezzük, hogy sikertelen vagy eredménytelen reorganizáció a hitelező követeléseket nem érinti, ilyen esetben egy adott hitelező az eredeti követelését érvényestheti az adós vállalkozással szemben.

kozás a reorganizációs tervhez a szavazati joggal rendelkező összes hitelezőt megillető szavazatszámhoz viszonyítva a szavazatok 60%-át megkapta. Ez értelmezésünk szerint azt jelenti, hogy akár biztosított hitelezők is leszavazhatók, azaz a biztosított hitelezők egyet nem értésük esetén is kényszeregyezségbe kényszeríthetők. A hitelezőket védő lényeges korlát ugyanakkor, hogy, hogy egyetlen hitelező sem kaphat a tőkekövetelésének 60%-ánál alacsonyabb kielégítést.

Védelem az „ipso facto” klauzulák ellen

A rendelet alapján a reorganizációra tekintettel az adós vállalkozás jogszabályi védelmet élvez az olyan szerződéses „ipso facto” klauzulákkal szemben, melyek – a reorganizáció okán – lehetőséget adnak a vállalkozás szerződéses partnereinek az adott szerződés felfüggesztésére, felmondására vagy egyoldalú, kedvezőtlenebb feltételekkel történő módosítására feltéve, hogy a vállalkozás szerződéses partnerével a vállalkozásnak tartós polgári jogi jogviszonya áll fenn, amely alapján a szerződéses partner a vállalkozás működéséhez folyamatos termékértékesítést végez vagy szolgáltatást nyújt.

A védelem előfeltétele, hogy az adós vállalkozás vezető tisztségviselője a szerződéses partnerek részére írásban nyilatkozzon arról, hogy a vállalkozás képes a

szerződésben meghatározott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékét megfizetni. Átmeneti- vagy új finanszírozás

A Reorganizációs Rendelet lehetővé teszi a reorganizációs eljárás alatti működéshez, illetve a reorganizációs terv végrehajtásához átmeneti vagy új finanszírozás igénybevételét. Azon hitelezők, amelyek ilyen finanszírozást biztosítanak a reorganizációba bevonásra kerülnek.

A rendelet szerint az átmeneti- vagy új finanszírozás olyan pénzügyi, vagyoni támogatás vagy a piaci feltételeknél kedvezőbb hitelkonstrukció lehet, amely az adós reorganizációs eljárás alatti működéséhez illetve a reorganizációs terv végrehajtásához szükséges. Megjegyezzük, hogy a rendelet szerinti új finanszírozás, mint pénzügyi, vagyoni támogatás széleskörűen értelmezhető (akár készleteket, jogokat, közüzemi szolgáltatásokat is magába foglalhat). Ugyanakkor kérdéseket vethet fel, hogy mi az oka annak, hogy csupán a piaci feltételeknél kedvezőbb hitelkonstrukció eshet ebbe a kategóriába, figyelemmel arra, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegetett vállalkozások jellemzően piaci alapon is nehezen jutnak finanszírozáshoz.

Az átmeneti- vagy új finanszírozást a jogszabály védelemben részesíti, azaz ha a reorganizációs szakértő jóváhagyta és a finanszírozás szerepel a bíróság által jóváhagyott reorganizációs tervben, a Cstv. 40. §-a alapján csak olyan körülmények alapján támadható meg, amelyekről a reorganizációs szakértőnek nem lehetett tudomása.

Továbbá, az átmeneti- és új finanszírozás alapján fennálló hitelezői követelések a reorganizációs eljárás jogerős befejezésétől vagy megszüntetésétől számított egy éven belül jogerősen elrendelt felszámolás esetén a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hitelezői kategóriába (felszámolási költségek), azaz a zálogjogos hitelező utáni első helyre kerül.

Felszámolási kockázat

Csődeljáráshoz képest jelentős különbség, hogy a sikertelen reorganizációs eljárás nem jár automatikusan a felszámolás elrendelésével.

Megjegyezzük azonban, hogy ha a reorganizációs eljárás azért szűnik meg, Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Iránytű

mert a bíróság a tervet nem hagyta jóvá, akkor a reorganizációba bevont hitelező fizetési felszólítás megküldése nélkül jogosult Cstv. 27. (2) bekezdés a) pontja szerinti felszámolást indítani az adós ellen a reorganizációs eljárásban szereplő követelés vonatkozásában. Bár e rendelkezés gyakorlati alkalmazása várhatóan kérdéseket fog felvetni, az látható, hogy sikertelen reorganizáció esetén a jogalkotó nem kíván az adós számára további mentességet adni.

II. A leválasztás jogintézménye

A Reorganizációs Rendelet lehetővé teszi, hogy – értelmezésünk szerint csak nyilvános reorganizációs eljárásban11 – a reorganizációs terv részeként, kizárólag stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalkozások vonatkozásában, ún. „leválasztásra” is sor kerülhessen.

A leválasztás oly módon történik, hogy az adós vállalkozás gazdasági tevékenységének folytatására alkalmas része működő egységként kerül működtetésre oly módon, hogy kiválással olyan gazdasági társaság jön létre, amelyben fennálló társasági részesedés a reorganizációs eljárás alatt kerül értékesítésre és a reorganizációs terv részeként kerül sor az értékesítési bevétel felhasználására. A leválasztás lényege, hogy az adós társaság kizárólagos részesedésével kiválás útján egy új társaság jön létre, melynek az adós rendelkezésre bocsátja azon vagyonelemeit (ideértve szerződéseket és jogokat is), melyek a gazdasági tevékenység vagy üzletág további működését biztosítják. Ezt követően az új társaságban fennálló részesedés kerül értékesítésre, illetve az abból származó bevétel kerül felhasználásra a reorganizációs terv részeként.

Kérdésként merül fel, hogy mik a leválasztás határai, milyen mértékben kerülhet értékesítésre egy adott gazdasági tevékenység tekintettel az új eljárás céljára is, ami – ellentétben a felszámolási eljárással, ami az adós vállalkozás tevékenységének lezárásra és a társaság megszüntetésére irányul – biztosítani hivatott az adós vállalkozás továbbműködését.

Nyilvánvalóan kérdésessé válik a továbbműködési képessége a vállalkozásnak, ha a gazdasági tevékenység olyan részben kerül leválasztásra és értékesítésre, ami azt nem teszi a továbbiakban lehetővé. Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Nem teljesen világos, hogy a mi a jogalkotó jogpolitikai célja a reorganizáció során lehetővé tett leválasztással: a reorganizált társaság megmentése vagy a leválasztással érintett „business” megmentése. Utóbbi megoldás – bár igen célszerű lehet likvidációs típusú fizetésképtelenségi eljárások esetén – nehezen tűnik ös�szeegyeztethetőnek a reorganizációs eljárás deklarált céljával.12 Fontos megjegyezni, hogy a leválasztás a vonatkozó külön jogszabály alapján a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet felszámolása során is alkalmazható. A fentiekre is tekintettel elképzelhetőnek tartjuk, hogy a leválasztás alkalmazása elsődlegesen egy stratégiai felszámolásban célszerűbben és hatékonyabban tud működni, mint egy reorganizációs eljárásban keretében.

A leválasztás szabályait részleteiben a veszélyhelyzet során a felszámolási eljárásban történő vagyonértékesítés eltérő szabályairól szóló 181/2021. (IV. 16.)

Korm. rendelet tartalmazza.

Megjegyezzük, hogy a jogalkotási csomag részeként kihirdetésre került továbbá a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény egyes rendelkezéseinek eltérő alkalmazásáról szóló 180/2021.

(IV. 16.) Korm. rendelet, ami többek között a stratégiai felszámolások vonatkozásában határoz meg eltérő szabályokat.

Ezek közül a leglényegesebb hogy e rendelet a Kormány részére az eddiginél is több szabadságot biztosít abban a tekintetben, hogy mely vállalkozásokat minősíthet stratégiailag kiemelt jelentőségűnek. Fontos változás továbbá, hogy a bármekkora állami részesedéssel működő gazdasági társaságok automatikusan – külön rendelet meghozatala nélkül – a Cstv. stratégiai jelentőségű gazdálkodó szervezetekre irányadó speciális rezsimjének hatálya alá kerülnek. E körben kérdésként vetődhet fel, hogy a közvetett részesedés eseteire is vonatkozik-e ez a rendelkezés.  Jelen összefoglaló az abban hivatkozott jogszabályok 2021. április 23. napján hatályban lévő szövege alapján készült.

Jegyzetek

1 Magyar Közlöny 2021. évi 64. szám (2021. április 16.); 179/2021. (IV. 16.)

Korm. rendelet, 180/2021. (IV. 16.)

Korm. rendelet, 181/2021. (IV. 16.)

Korm. rendelet 2 A (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv és az abban meghatá­ rozott szerkezetátalakítási eljárás még nem került átültetésre a magyar jogba. A Szerkezetátalakítási Irányelv átültetésé­ hez kapcsolódóan lásd, többek között, Polgári Jog 2020/5-6. – Tanulmány, Fabók Zoltán: A Szerkezetátalakítási Irányelv átültetésének kérdése - Észrevé­ telek Csőke Andrea javaslatához 3 A szerkezetátalakításról és egyes tör­ vények jogharmonizációs célú módo­ sításáról című törvény javaslat 2021. április 20. napján benyújtásra került az országgyűléshez (iromány száma: T/15993.) (https://www.parlament.hu/ irom41/15993/15993.pdf) 4 Tekintettel arra, hogy a veszélyhelyzet időről időre meghosszabbításra kerül, várható, hogy a Reorganizációs Rendelet hatálya is meghosszabbításra kerülhet.

5 AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/848 RENDELETE (2015. má­ jus 20.) a fizetésképtelenségi eljárásról 6 Cstv. 33/A. (3) „A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.”

7 Értelmezésünk szerint az utóbbi kizáró ok akár jelentősen is korlátozhatja a reorganizációra jogosultak körét, mivel a gyakorlatban számos esetben előfordul, hogy egy adott vállalkozás a beszámoló közzétételi határidőt elmulasztja és késedelmesen teljesíti.

8 A Cstv. 27. § (2) bekezdés a) és b) pontja szerinti felszámolási kérelmek esetén.

Ld. Reorganizációs Rendelet 23. § (2) bekezdés.

9 Ld. a Reorganizációs Rendelet 23. §-nak rendszertani elhelyezését.

10 Reorganizációs Rendelet 13. § (3) bekez­ dés vs. 22. § (7) bekezdés.

11 E körben a Reorganizációs Rendelet 13. § (3) bekezdése nem egyértelmű atekintetben, hogy nem nyilvános eljárás esetén is alkalmazható-e ez a jogi megoldás.

12 Reorganizációs Rendelet 1. § (3) bekezdés.

15

16

Szembenézés

A büntető igazságszolgáltatás a nyilvánosság, a média és a politika kereszttüzében A bírósági eljárások nyilvánossága a bírói hatalom korlátjaként a jogállami­ ság fontos garanciája. A nyilvánosság egyik legfontosabb funkciója az igaz­ ságszolgáltatás tevékenységének ellenőrizhetővé tétele, a pártatlan eljá­ rás biztosításának megvalósulása. Az átalakult társadalmi, jogi és politikai környezetben a nyilvánosság olyan eszközzé vált, amely komoly hatást gyakorol az igazságszolgáltatás társadalom általi megítélésére. Jelen cikk­ ben a nyilvánosság és a média szerepét, valamint a politizálódás hatásait vizsgálom meg a büntető igazságszolgáltatás szemszögéből.

Dr. Márki Dávid tanársegéd, Szegedi Tudományegyetem, ÁJK, Közjogi Intézet

Alapvetés

„Adjatok nekem bírákat, aminőket akartok, legyenek hanyagok, legyenek részrehajlók, legyenek megvesztegetve, legyenek ellenségeim, nem bánom: csak azt engedjétek, hogy semmit se tehessenek másként, csak a közönség szeme előtt.”1 Kossuth Lajosnak az igazságszolgáltatás nyilvánosságáról szóló szavai kellőképpen alkalmasak arra, hogy rámutassanak a nyilvánosság jelentőségére és a benne rejlő erőre.

Globalizált világunkban a technológia rohamos fejlődése, és e fejlődés vívmányai, valamint a megváltozott médiakörnyezet az igazságszolgáltatás nyilvánosságának eddig ismert formáit alapjaiban alakította és alakítja át, újfajta kihívások elé állítva a jogalkotókat és a jogalkalmazókat egyaránt. Felgyorsult életünkben a jogalkotási folyamatok nem bírnak kellőképpen lépést tartani a technológiai változások által életre hívott új körülményekkel, amely végső soron a jogbiztonság követelményét sodorhatja veszélybe.

Az információs társadalom tagjai már nem elégszenek meg egyszerűen az információk szabad áramlásával, a tárgyaláson történő jelenléttel, hanem nagyobb rálátást szorgalmaznak az igazságszolgáltatás működésére, a bíróságok által hozott ítéletek megismerhetőségére, az állam aktív információszolgáltatási kötelezettségét követelve.

Felértékelődik a sajtó tájékoztatásban betöltött szerepe, és komoly hangsúly helyeződik a bírósági eljárásokra, az igazság-

szolgáltatás sajtóban történő megjelenésére, valamint a megjelenés minőségére és mennyiségére.

Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egyes kiemelt igazságszolgáltatási ügyeket használnak fel politikai célokra, folyamatos támadásnak kitéve ezzel a bíróságokat.

A társadalom széles köre a bíróságok által hozott ítéletekről és azok indokairól kizárólag a médiában megjelenő, tárgyilagosnak aligha mondható tudósításokból értesül, mély sebet ejtve a társadalom igazságszolgáltatásba vetett hitében. A sajtó és az igazságszolgáltatás viszonyrendszerét a hírek terjedése tekintetében találóan tükrözi Mark Twain gondolata, miszerint a „hazugság már a fél világot bejárta, mire az igazság még csak a cipőjét fűzi”. Az igazságszolgáltatás nyilvánosság előtti működésének, valamint az egyes bűncselekmények elkövetéséről szóló tudósításoknak és az elkövetők felelősségre vonása során hozott bírói döntéseknek nem szabadna, hogy az emberek szórakoztatását szolgálja. A médiában megjelenő híráradatok azonban sajnos ebbe az irányba tendálnak. Ahogy Hankiss Elemér rámutatott, „nem a média az üzenet. A média csak eszköz. Az igazi kérdés az, hogy mit kezdünk vele, milyen üzeneteket küldünk vele egymásnak.”2 A bírósági eljárás nyilvánossága

A nyilvánosság a bírósági eljárások egyik egyedi jellemzője, amely minden eljárás során érvényre kell jusson. E cikkben en-

nek kérdéskörét csak a büntetőeljárások közegére fókuszálva vizsgálom. A technológia fejlődése, a megváltozott médiakörnyezet, a büntetőeljárások nyilvánosságának eddig ismert formáit alapvetően alakítja át, új kihívások elé állítva ezáltal a jogalkotókat és jogalkalmazókat egyaránt.

Jahn azon megállapítása, miszerint „a büntetőeljárási jog megalvadt alkotmányjog”3 helytállónak bizonyul, ha elfogadjuk Szabó Máté Dániel Ombudsman azon álláspontját, hogy a büntetőeljárások során a tárgyalás egy olyan speciális közeg, ahol az egymással konkuráló alapjogok (mint például az emberi méltósághoz való jog és az abból levezethető személyiségi jogok, a tájékoztatáshoz való jog, a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog, szólás- és sajtószabadság, véleménynyilvánítási szabadság) és alkotmányos alapelvek (a nyilvánosságon keresztül megvalósuló társadalmi kontroll, a jogbiztonság követelménye) közötti kényes egyensúly megteremtése törvényi garanciák és keretszabályok nélkül nem képzelhető el.4 A konkuráló alapjogok és alkotmányos elvek egyensúlyát a különböző nemzetközi egyezmények, Európai Uniós irányelvek, az Emberi Jogi Bíróság esetjoga, valamint a nemzeti szabályozás elemei igyekeznek megteremteni. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye, a Polgári és PolitiÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Szembenézés

kai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és az Európai Unió Alapjogi Kartája együtt olyan átfogó keretrendszert teremt meg, amelyben az egyének is érvényesíthetik jogaikat, jogos érdekeiket az államokkal szemben, olyan kötelezettségek vonatkozásában, amelyeket az államok e jogi dokumentumokban vállaltak.

Az eljárások nyilvánossága a tisztességes eljáráshoz való jogban gyökerezik, amely alapvető fontosságú jogok és követelmények halmaza, egyben az igazságszolgáltatás inherens része.5 Fogalmilag a

esetkörben foglalkozott már a tisztességes eljárás és azon belül a nyilvánosság kérdésével. A büntetőeljárások nyilvánossága tekintetében az Alkotmánybíróság 58/1995.

(IX.15.) határozatában kifejtette, hogy elsősorban a tárgyalás nyilvánossága és a bíróság által meghozott döntés nyilvános kihirdetése jelenti az eljárás nyilvánosságát, amely egyfelől biztosítja a társadalom részéről az igazságszolgáltató tevékenység ellenőrizhetőségét, másfelől pedig alkalmas arra, hogy „a büntetőjog parancsai és tilalmai eljussanak a közösség tagjaihoz.”6

Az eljárások nyilvánosságára vonatkozó szabályokat nem egyetlen igazságügyi, szektorális jogszabály, hanem több különálló törvény, valamint jogszabály tartalmazza. büntetőeljárásokhoz kapcsolódva alakult ki, mára azonban már felöleli mindazokat az eljárási jogokat, amelyek akár büntető, akár polgári, akár közigazgatási eljárásokban és az azt megelőző prejudiciális eljárásokban garanciát biztosítanak az eljárás tisztességes lefolytatására.

A tisztességes eljárás - mint jogcsokor – egyes részjogosítványainak csoportosítása alapján beszélhetünk általános – bármilyen típusú bírósági eljárásban érvényesülő – és speciális – a büntetőeljárásban érvényesülő – garanciákról. Megkülönböztethetünk továbbá intézményi (szervezeti) és eljárási (működési) garanciákat is.

Intézményi jellegű garanciák a bírósághoz fordulás joga, a független, pártatlan, törvényes bíróhoz való jog és a jogorvoslati jogosultság. Eljárási (működési) garancia az eljárás tisztességessége, az eljárás nyilvánossága és az ítéletek nyilvános kihirdetése, valamint az ésszerű időn belüli döntés követelménye. Ezek olyan de minimis elemek, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy egy eljárás megfelelhessen a tisztességesség követelményének.

A nyilvánosság hazai szabályozása

A tisztességes eljárás és azon belül a nyilvánosság elvének hazai közjogi kereteit az Alaptörvény törvény előtti egyenlőséget deklaráló XV. cikke és a tisztességes eljárásról rendelkező XXVIII. cikke teremti meg.

Az Alaptörvény rendelkezéseit bontja ki, illetve tölti meg tartalommal az Alkotmánybíróság gyakorlata, amely számos Ügyvédek Lapja 2021 | 3

A nyilvánosság körében alapvető problémát jelent, hogy az eljárások nyilvánosságára vonatkozó szabályokat nem egyetlen igazságügyi, szektorális jogszabály, hanem több különálló törvény, valamint a jogforrási hierarchia alacsonyabb szintjén elhelyezkedő jogszabály tartalmazza.

Tárgyalás nyilvánossága

A bírósági tárgyalások nyilvánosságára vonatkozó részletszabályokat a Be. LXXI. Fejezete tartalmazza, amely alapján főszabály szerint a bíróság tárgyalása nyilvános, tehát a tárgyalótermek ajtajai elvileg mindenki előtt nyitva állnak, a tárgyalásokon a feleken kívül bárki részt vehet, aki az adott eljárás iránt érdeklődik.

A nyilvánosság alóli kivételek alapvetően két irányúak lehetnek. Beszélhetünk egyrészről a nyilvánosság korlátozásáról, másrészről a nyilvánosság kizáró okairól, vagyis a zárt tárgyalás elrendelésének eseteiről.

A tárgyalás nyilvánosságának korlátozását eredményezhetik eljárási érdekek és rendfenntartással összefüggő okok, a férőhely hiánya, valamint az életkori sajátosságok. Fontosnak tartom kiemelni, hogy akár helyszűke esetén, akár életkori sajátosságok miatt kerül sor korlátozásra, a nyilvánosság generális elve nem sérül.

A nyilvánosság kizárására és a zárt tárgyalás elrendelésére már szigorúbb szabályokat tartalmaz a Be., hiszen a zárt tárgyalás elrendelésére csak a törvény taxatív felsorolásában szereplő ok fennállása ese-

tén van lehetősége az eljárást vezető bírónak. Ezekben az esetekben az eljárást vezető bíró a tárgyalás egy részére vagy egészére kizárhatja a nyilvánosságot és zárt tárgyalást rendelhet el.

A Be. a korábbi eljárási törvény rendelkezéseinek átvétele mellett kibővítette a nyilvánosság kizárásának, a zárt tárgyalás elrendelésének okait, valamint a korábbi szabályokhoz képest a zárt tárgyalást indítványozók köre is változott. A zárt tárgyalást a bíróság pervezető végzéssel rendelheti el hivatalból, valamint az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, illetve a vagyoni érdekelt, és egyéb érdekelt indítványára.

A régi Be. az indítványozók körébe sorolta a tanút is, ami az új eljárási törvény vonatkozó rendelkezéséből már kikerült, azonban de facto – törvényi fogalmát megvizsgálva - az egyéb érdekelt körébe beletartozik a tanú is.

A jelenleg hatályos rendelkezések értelmében zárt tárgyalás rendelhető el erkölcsi okból, különleges bánásmódot igénylő személy védelme érdekében, valamint minősített adat és egyéb védett adat védelme érdekében.

A nyilvánosság kizárása során mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy a kizárás törvényes okból, törvényes kereteket között történjen. Ebből adódóan a nyilvánosság kizárása törvényesnek tekinthető, ha a büntetőeljárás közvetlenségének elvéből fakadóan feltételezhető, hogy a hallgatóság soraiban helyet foglaló személyek célja a tanúk befolyásolása vagy megfélemlítése, vagyis a nyilvánosság kizárását a tanúk védelme is megalapozhatja.7 Ebben az esetben a tanúvallomások befolyástól mentes megtételéhez magasabb rendű érdek fűződik, mint a nyilvános tárgyaláshoz fűződő érdek.

A nyilvánossággal kapcsolatos eljárási szabálysértések megítélése

A büntető ügyek tárgyalása olyan eljárási szabályok halmaza, amelyek hosszú évtizedes jogfejlődés eredményeként alakultak ki, és amelyek jelentősége leginkább abban mutatkozik meg, hogy az egyes eljárási szabályok megsértése kihatással bír a bíróság döntésére.8 A büntetőeljárás alapvető szabályait, a büntetőeljárási törvény általános és különös rendelkezéseit az eljáró bíróságnak a tárgyalás egészére nézve maradéktalanul

17

18

Szembenézés

be kell tartania. A büntetőeljárási normák megsértése, a szabályoktól való eltérések, valamint a törvényi rendelkezések nem megfelelő értelmezése eljárási szabálysértéseknek (error in procedendo) minősülnek, amelyek komoly hatást gyakorolhatnak a bíróság által hozott ítéletre.9 Az eljárási szabálysértések vizsgálata a másodfokú bíróság feladata, amelyek megállapítása esetén annak következményei a másodfokú bíróság kasszációs jogköréhez kapcsolódnak. Ebből kifolyólag a másodfokon eljáró bíróságnak minden esetben hivatalból kell vizsgálnia az esetleges eljárási szabálysértéseket, amelyek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását vonják, vagy vonhatják maguk után.10 A büntetőeljárás nyilvánosságával kapcsolatban két eljárási szabály kérdését szükséges megvizsgálni, egyrészről a nyilvánosság kizárását elrendelő végzés indokolási kötelezettség elmulasztását, másrészről a nyilvánosság törvényes ok nélküli kizárását.

azonban arra a megállapításra jutott, hogy az ügy gazdasági jellege, valamint az, hogy az ügyben esetleg felmerülhetnek adótitkok önmagában még nem alapozhatja meg a nyilvánosság kizárását, ezért az Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljáró Nyíregyházi Törvényszéket új eljárás lefolytatására utasította.12 A büntetőeljárás nyilvánosságához kapcsolódó eljárási szabálysértésben gyökerező probléma, hogy a nyilvánosság kizárásában hozott pervezető végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, azt kizárólag az ügydöntő határozat ellen bejelentett jogorvoslat során lehet sérelmezni. Ezáltal vannak olyan jogosultak, akik bár indítványozhatják a zárt tárgyalás elrendelését, azonban elesnek annak lehetőségétől, hogy a nyilvánossággal kapcsolatos pervezető végzést megtámadják. A Be. 581.§ alapján ugyanis az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen az egyéb érdekelt nem jogosult fellebbezést benyújtani.

Abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás során olyan eljárási szabály-

A nyilvánosság felértékelődésének köszönhetően egyre nagyobb hangsúlyt kap a bíróságok kommunikációja, a nyilvánosság előtti megjelenés minősége és mennyisége.

A nyilvánosság kizárásáról, valamint a kizárásra irányuló indítvány elutasításáról a bíróság indokolt határozatot, pervezető végzést kell hozzon, amely pervezető végzést a bíróság köteles indokolni és azt nyilvános tárgyaláson kell kihirdetnie. Az indokolási kötelezettség megszegése eljárási szabálysértésnek minősül, azonban e szabály megsértése nem olyan súlyú, amely kihatással lehetne a bíróság ügydöntő határozatára.

Ezzel ellentétben komolyabb súlyú eljárási szabálysértésnek minősül az, ha a nyilvánosságot a bíróság törvényes ok nélkül zárja ki. Bár a nyilvánosság törvénysértő kizárásában realizálódó eljárási szabálysértések gyakorlati relevanciája csekély, mégsem elhanyagolható. Példaként említhető a Nyíregyházi Törvényszék előtt folyamatban volt ügy, amely során az eljáró tanács elnöke adótitok védelmére, valamint az eljárásban résztvevők érdekére hivatkozva zárt tárgyalást rendelt el.11 A másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla

sértést követ el, amely a másodfokú eljárás során nem orvosolható, akkor az elsőfokú bíróság határozatát hatályon kívül kell helyezni és új eljárás lefolytatására kell utasítani. Lényeges kitétel azonban, hogy az eljárási szabálysértésnek lényeges hatással kell lennie az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére és a büntetés kiszabására. Ezáltal azonban a régi Be.-ben abszolút eljárási szabálysértésnek minősülő nyilvánosság törvényes ok nélküli kizárása a hatályos büntetőeljárási törvényben relatív eljárási szabálysértéssé minősült és már csak abban az esetben eredményezheti az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését, ha a nyilvánosság kizárása lényeges hatással bírt az eljárás lefolytatására, a bűncselekmény minősítésére, bűnösség megállapítására vagy a büntetés kiszabására.

Megkérdőjelezhetetlen az a tény, hogy az eljárási szabálysértések következtében hatályon kívül helyezett határozatok és az új eljárás lefolytatása veszélybe sodorja az eljárás ésszerű határidőn belüli elbírálás kö-

vetelményét, ezért az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló ajánlása a bírósági eljárások tekintetében kimondja, hogy eljárásjogi okokból az eljárások érvénytelenítésére csak szigorúan meghatározott körülmények között kerülhessen sor, akkor, amikor az eljárási követelmények teljesítésének elmulasztása ténylegesen károsan érinthette a védelem vagy a vád érdekeit.13 Álláspontom szerint azonban a büntetőeljárás nyilvánossága a védelem és vád érdekeit egyaránt érintő követelmény, így az Ajánlásban foglalt feltételeknek teljes mértékben megfelelne. A nyilvánosság elve a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogának alapvető garanciája, ezért a nyilvánosság törvényes ok nélküli kizárásának relatív eljárási szabálysértéssé minősítése megnehezíti, vagy inkább ellehetetleníti egy alkotmányos alapjog érvényesülését, ezzel hiátust okozva a terheltet a büntetőeljárás során megillető alapjogok arzenáljában.

Igazságszolgáltatás vs. média

A technológia ugrásszerű fejlődése, és e fejlődés eredményeként megjelenő vívmányok alapjaiban alakítják át a büntetőeljárásban megjelenő nyilvánosság eddig ismert formáit. A nyilvánosság felértékelődésének köszönhetően az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kap a bíróságok kommunikációja, a nyilvánosság előtti megjelenés minősége, valamint mennyisége.

A mai modern technológiai környezetben a nyilvánosság korábban ismert formái átalakultak. A büntetőeljárások sajtónyilvánossága nem csupán a társadalmi nyilvánosságot valósítja meg, de mint nyilvános emlékezet marad fenn – jelen állás szerint – az idők végezetéig.

A média az elmúlt 50 év alatt olyan mértékű átalakuláson ment keresztül, amelynek következtében hatalmas befolyással bír a mindennapi életre. Tekintettel arra, hogy a média a tájékoztatás elsődleges forrásává nőtte ki magát, formálja és sok esetben meg is határozza a közvéleményt.14 A büntető igazságszolgáltatás és a média alapvető kapcsolódási pontja törvényi szinten a Be. azon rendelkezésében jelenik meg, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a bírósági tárgyalásról a médiarendszer útján tájékoztatást kapjon. [Be. 108.§ (1)] Vagyis a nyilvános bírósági eljárásokról történő tudósításhoz Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Szembenézés

való jogot a Be. ipso jure biztosítja a sajtó számára. Ez kiemelt jelentőséggel bír, hiszen az Alkotmánybíróság értelmezése szerint „a sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze, hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban.”15 A média azonban ma már egy olyan teremtő hatalom, amely nem csupán tájékoztatja a nyilvánosságot, hanem formálja annak tagjait. A tömegtájékoztatás oldaláról érkező információk a befogadó közönség, a társadalom tagjainak felfogását, érzelmi állapotát, identitásukat alapjaiban képes befolyásolni.16 A médián keresztül a társadalom tagjait felemelheti vagy a mélybe taszíthatja, sztárt csinálhat valakiből, vagy teljesen lerombolhatja egzisztenciáját. Az elmúlt évek nagy médiaérdeklődést kiváltó büntetőügyei folytán ma már tudjuk, hogy a média a bűnösből ártatlant, és az ártatlanból bűnöst csinálhat.

Az igazságszolgáltatás és a média kapcsolata véleményem szerint meglehetősen viharosnak, konfliktusokkal tűzdeltnek mondható. Ez a konfliktus elsődlegesen az igazságszolgáltatás és a média tájékoztatással elérni kívánt hatásában, illetve az ehhez kapcsolódó érdekellentétben keresendő. A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvény a médiarendszer feladatául határozza meg a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint Magyarország polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről a hiteles, gyors, pontos tájékoztatást.

Az igazságszolgáltatás érdeke elsődlegesen a pontosság és hitelesség, hiszen Ügyvédek Lapja 2021 | 3

ezen érdekeken keresztül bízhatnak abban, hogy a társadalom igazságszolgáltatásba vetett hite, bizalma megmaradjon, illetve erősödjön. A piaci alapon szerveződő médiában azonban az elsődleges érdek az eladott példányszámok, a megtekintések, megosztások növelése, a gyorsaság és a szenzáció, amely gyakran háttérbe szorítja a pontosság és hitelesség követelményét. Míg az információk közlése a társadalom részéről az információszerzést és valamilyen formában a szórakoztatást szolgálja, addig a sajtó részéről ez pusztán gazdasági érdekként17 jelentkezik.

Ezt nehezíti továbbá a bűnügyi tájékoztatások rendszerében az igazságszolgáltatás paradox helyzete. Az igazságszolgáltatás és a média kapcsolata egy kölcsönös függőségi viszony, hiszen az igazságszolgáltatásnak, illetőleg a bíróságoknak érdeke, hogy a társadalom tagjai információkat kapjanak a bíróság munkájáról, a bíróság által meghozott ítéletekről, amelyhez szüksége van a médiára, mint közvetítő csatornára. Ezzel párhuzamosan a médiának is szüksége van a bíróságokra, hiszen a bíróságok a bűnügyi tájékoztatás során a hírek, információk elsődleges forrásának minősülnek, amelyeket a társadalom számára közvetíteni kívánnak. Vagyis az igazságszolgáltatás és a média egymásrautaltsága megkérdőjelezhetetlen.

E viszonyrendszer azonban abból a szempontból paradox, hogy az igazságszolgáltatás nem csupán az információk forrása, de sok esetben szereplője is a médiatudósításoknak. Ebből eredően alapvető érdeke, hogy a médiatudósításokban miként, milyen minőségben és milyen

mennyiségben jelenik meg. Ugyanakkor a sajtó is gyakran válik a bírósági eljárások alanyává, például sajtóhelyreigazítási perekben, személyiségi jogok megsértése miatt indult eljárásokban, valamint a rágalmazás és becsületsértés miatt indult büntetőeljárások során.18 A bűnözés jelenléte tagadhatatlanul a mindennapi élet szerves része, a médiarendszerben mind a fikciós (televíziós drámák, krimik), mind a non-fikciós (híradások, tudósítások) műsorszolgáltatások elárasztják a nézőket bűnügyi témájú tartalmakkal.

Természetesen a társadalom tagjainak túlnyomó többsége kizárólag a médián keresztül kerül közvetlen kapcsolatba a bűncselekményekkel, a büntetőeljárással. Értem ez alatt azt, hogy nem személyes, közvetlen tapasztalatát, hanem a média által tálalt képet fogadja el valóságnak és ez alapján alakítja ki meggyőződését a bűnözéssel kapcsolatban. Az emberek a filmekben látott történeteket valóságközeli ismeretként raktározzák el és önkéntelenül is elvárják, hogy a valóságban elkövetett bűncselekmények esetében is filmbeillő igazságszolgáltatás valósuljon meg.19 Az igazságszolgáltatás politizálódása

A bűnügyi tudósítás fent kifejtett körképét árnyékolja be az igazságszolgáltatás politizálódása, vagyis amikor politikai ügyek válnak igazságszolgáltatási ügyekké, valamint amikor igazságszolgáltatási ügyek válnak politikai ügyekké. A politika a XXI. század elejétől nagyobb mértékű interferenciába került az igazságszolgáltatással, mint korábban bármikor.

A politizálódás elsődlegesen abban jelenik meg, hogy a büntetőügyekről szóló tudósítások kiemelt helyet foglalnak el a különböző politikai napilapokban, illetve a bűnügyi tájékoztatásban a politikai napilapok szerepe és aránya felértékelődött.

Egyre gyakrabban tüntetnek fel politikusokat mind aktív - tényleges adatszolgáltatók -, mind passzív - politikusok véleményére, megnyilvánulására való hivatkozás – hírforrásként.

Eddigiekben még nem látott gyakorisággal fordul elő, hogy politikusok kerülnek bíróság elé, vagy legalábbis soha eddig nem voltak ennyire reflektorfényben a politikusok ellen indult büntetőeljárások.

Nem csupán hazai viszonylatban, hanem

19

20

Szembenézés

Európa szerte és a tengeren túl is egyre gyakoribb, hogy politikusok, volt miniszterek, miniszterelnökök, államfők ellen indítanak büntetőeljárást.

Az igazságszolgáltatás politizálódásának fentiekben jelölt típusába sorolhatók még a politikai életben gyökerező olyan ügyek, korrupciós botrányok, hatalmi visszaélések, állami, illetve önkormányzati tulajdonban lévő, vagy politikusokhoz közeli cégekkel kapcsolatos eljárások, melyek között sokszor még közvetett kapcsolatot sem lehet felfedezni, mégis a politikai csatározások során fegyverként felhasznált ügyekké válnak. (pl. SZEVIÉP-ügy).

Ezen felül ebben a kategóriában említést kell tenni azokról az ügyekről is - mint például a devizahitel-ügy - amelyek kialakulásában az igazságszolgáltatásnak semmi szerepe nem volt, mégis a jogvitákat eldöntő fórumokként a bíróságok kénytelenek foglalkozni ezekkel az ügyekkel és a társadalom, valamint a politikai vezetés végső soron az igazságszolgáltatástól várja a problémák orvoslását. Ezekben a politikai játszmákban felhasznált ügyekben a közvélemény irreális elvárások elé állítja a bíróságokat, amely végső soron az igazságszolgáltatásba vetett bizalom romlását eredményezi.

A politizálódás másik iránya - amelyben sokkal nagyobb szerepe van a médiának - amikor igazságügyi kérdések válnak politikai ügyekké. Ide olyan bírósági ügyeket sorolhatunk, amelyekhez a politikának kezdetben semmi köze nem volt, nem a politika generálta a problémát, azonban a közvélemény és a média érdeklődése következtében rendkívül kiemelt súlyú ügyekké váltak.

A politikai „kultúrából” adódóan egy politikustól, közéleti szereplőtől a társadalom elvárja, hogy a közvéleményt foglalkoztató kérdésekben megnyilvánuljon, véleményét kifejtse. A politikusok általi megnyilvánulások azonban akarva akaratlanul is, közvetve vagy közvetlenül, de befolyásolják a társadalom tagjainak az adott ügyről kialakult képét. Erre példaként hozható, amikor Magyarország miniszterelnöke a Kúria devizahitel-ügyben hozott döntéséről egy sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy „a Kúria a bankok oldalára állt”20, ezzel és további nyilatkozataival a bíróságokra terelve a felelősséget. Hasonló volt a helyzet amikor a Cozma-ügy kapcsán az akkori közigazgatási és igazság-

ügyi miniszter a Kúria elnökéhez intézett levelében kérte az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát21, és azt, hogy derítsék ki a Cozma-ügyben hozott ítélet megfelel-e a társadalom elvárásainak. Ide sorolható a Rezesova-ügy is, amelyben a Fidesz korábbi frakcióvezetője a közösségi oldalán osztotta meg véleményét a bíróság előzetes letartóztatás kérdésében hozott határozatával kapcsolatosan. A frakcióvezető a közzétett videójában úgy nyilatkozott, hogy „a bíróság döntése nem volt rendben, és ha kell a Fidesz törvényt módosít, hogy ilyen ne fordulhasson elő újra”.22 Az igazságszolgáltatás politizálódása nagy mértékben kihat a bíróságok megítélésére, hiszen amint interferenciába kerülnek egymással, a közvélemény szemében megszűnnek csak igazságszolgáltatási, vagy csak politikai kérdésnek lenni.

A bűntetőügyekkel kapcsolatos sajtótudósítások vizsgálata alapján jól látható, hogy akár a felvezetésben, akár magában a riportokban elsődlegesen az emberek érzelmeire próbálnak hatni. A tragikus körülmények bemutatása, a gyászolók megszólaltatása, fájdalmuk közvetítése alapjaiban képes megrendíteni egy átlagembert. Ilyen körülmények felvázolása után az esetlegesen enyhébb vagy esetenként felmentő ítélet meghozatala negatív visszhangot vált ki a társadalomból a bíróságok iránt, amit a politikusok megnyilvánulásai, nyilatkozatai katalizátorként képesek felerősíteni. Történik mindez anélkül, hogy a tényleges jogi indokolás, a jogtudományi álláspontok vagy a dogmatikai alapok megismertetésre kerülnének. Bár a döntések okainak és miértjeinek feltárása, az ítélethez vezető út és maga az ítélkezés átláthatósága megilleti a társadalmat, fontosnak tartom, hogy a bírói függetlenségből, pártatlanságból, és abból az alapvető rendelkezésből, miszerint a bíró csak a törvénynek alárendelten jár el, az a következmény vonható le, hogy egy döntésnek nem kell a többség önkényét szolgálnia, vagy épp a közvélemény kedvét keresnie.23 Különösen fontos ez akkor, amikor a bíró szakmai tudása, legjobb lelkiismerete alapján meghozott döntése közfelháborodást vagy politikai támadásokat válthat ki.24 A közéletben szereplő politikus megnyilvánulásait azonban sajnos nem lehet kiiktatni. A mai politikai életben elképzelhetetlen és teljesíthetetlen elvárás lenne az, hogy a társadalmat – főként érzelmi alapon

– érintő büntetőügy kapcsán ne szólaljanak meg. Ebből adódóan tehát az igazságszolgáltatásnak kell lépéseket tenni azért, hogy ha egy igazságszolgáltatási ügy politikai csatározások eszközévé is válik, a társadalom számára a lehető legtöbb információt juttassák el, mindezt közérthetően.

Az igazságszolgáltatás sajnálatos módon eleve vert helyzetben van, mert ha egy társadalmi szinten nyomon követett ügyben a közvélemény igényétől eltérő döntés születik, az közfelháborodást és politikai támadásokat eredményez. Az ezeket követő másodfokú eljárásban, ha a meghozott ítélet közeledik a közvélemény elvárásához, a bírói függetlenséget kérdőjelezik meg. Ha hasonlóan enyhébb vagy felmentő ítélet születik, akkor az ugyanúgy a közfelháborodást és a bíróságok bírálatát eredményezi.

Az a fajta gyakorlat, amely a büntetőjogra, büntető eljárásjogra az aktuális napi politika kiszolgálójaként tekint, jogalkotási zsákutcába, illetve jogalkalmazási káoszba vezet. A büntető jogalkotás egyik – nem túl előnyös – egyedi jellemzője, hogy áhítozik a társadalmi elismerésre, amelyek később a választások idején szavazatokra válthatók. „A politika, a politikus azt gondolja, akkor cselekszik helyesen, ha kiszolgálja a választói igényt, azaz a bűnelkövetőt gyorsan kézre keríti és jól megbünteti.”25 Teszi ezt sokszor úgy, hogy helyrehozhatatlan károkat okoz az igazságszolgáltatásban, a bíróságok társadalmi megítélésében. Összegzés

A nyilvánosság, átláthatóság elengedhetetlen feltétele egy demokratikus jogállam működésének. Az igazságszolgáltatás, mint hatalmi ág, mint szervezet, kiemelkedő jelentőséggel bír a társadalom mindennapjaiban. Az igazságszolgáltatástól várjuk el, hogy végső soron rendezzék jogvitáinkat, valamint érvényre juttassák az állam büntetőhatalmát azokkal szemben, akik a társadalmi és jogi normákat megszegve bűncselekményt követnek el.

Ezért kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a társadalom igazságszolgáltatásba vetett bizalmának. E közbizalom eléréséhez elengedhetetlen, hogy a társadalom tagjai megfelelő mennyiségű és minőségű adatot, információt kapjanak az igazságszolgáltatás működéséről, az egyes eljárásokról. Az infokommunikációs technológiák fejlődéséÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Szembenézés

vel és az internet térnyerésével azonban ezen információk közzétételének, megismerésének lehetősége kiszélesedett és egyszerűbbé vált. Ugyanakkor az adatok manipulálhatósága, a valóság „eltorzításának” lehetősége is egyszerűsödött.

A politikai közeg rájött arra, hogy a nyilvánosság kiváló eszköz lehet a politikai, hatalmi viszonyok harcterén, a média felhasználásával könnyedén befolyásolható a befogadó közönség egyes társadalmi kérdésekben kialakított véleménye.

Az igazságszolgáltatás nyilvánosságának kérdése fontos szerepet kell, hogy kapjon a különböző közjogi vitákban. A megfelelő működéshez „a közügyeket sajátjuknak érző, azok iránt érdeklődő és a közéleti, közpolitikai diskurzust értő kritikával szemlélő polgárokra”26 elengedhetetlenül szükség van.

Ezért bír jelentőséggel az igazságszolgáltatás nyilvánosságának vizsgálata, mivel abban látom a hatalmi ágak elválasztásának, a fékek és ellensúlyok rendszerének zálogát. Az igazságszolgáltatási rendszer átláthatósága a tisztességes eljárás biztosítása mellett alkalmas a jog, mint társadalmi szabályozórendszer legitimációjának megerősítésére.

A nyilvánosság egyaránt jelentős követelményt kell, hogy jelentsen az igazságszolgáltatás, mint szervezet, és az igazságszolgáltatás, mint tevékenység körében.

Ebből kifolyólag szükség van a folyamatos tudományos kutatásokra, amelyek más szemszögből képesek rávilágítani a régóta fennálló problémákra.

Az elméleti kutatások azonban mit sem érnek a társadalom igazságszolgáltatásba vetett hitének és bizalmának megerősödése nélkül, aminek alapfeltétele, hogy a bíróságok elfogadják a nyilvánosságot, és használják is annak minden előnyét, minimálisra korlátozva annak hátrányos következményeit.

Utópisztikus gondolat, de hiszem, hogy a társadalmi bizalom és a nyilvánosság által biztosított megfelelő mennyiségű és minőségű információ birtokában a társadalom tagjaitól elvárható a közügyek iránti érdeklődéssel együtt járó felelős polgári aktivitás is.

A nyilvánosság körében felmerülő problémák egy része álláspontom szerint bárminemű jogszabálymódosítás nélkül is rendezhetőek. A nyilvánosság korlátozásával, kizárásával, a személyes adatok védelÜgyvédek Lapja 2021 | 3

mével kapcsolatos kérdések orvosolhatóak lennének a jelenlegi szabályozás alkalmazásának gyakorlati problémákhoz igazításával is. A pertaktikába belefér, hogy az eljárást vezető bíró a bizonyítási eljárást olyan módon határozza meg, hogy azokban az esetekben amikor a nyilvánosság korlátozása, kizárása szükségesnek mutatkozik, a bíró egy tárgyalásra gyűjti össze az okirati bizo-

Jegyzetek

1 Kossuth Lajost idézi: Majtényi László „A bírósági ítélkezés feltételrendszere” címmel rendezett 2003. március 25-i konferencián elhangzott előadásának írásbeli változatában. Fundamentum 2004. 1. szám, 63.

2 HANKISS Elemér: 2001. szeptember 11. Fordulópont? Magyar Tudomány 2002/6. 782.

3 JAHN, Matthias: Strafprozessrecht als geronnenes Verfassungsrecht – Hauptprobleme und Streitfragen des § 136a StPO” Juristische Schulung 2005/12 1057-1062.o. idézi: SZOMORA Zsolt: Alkotmány és büntetőjog. A büntetőjog-alkalmazás alkotmányosságának egyes kérdései. Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2015.,8.

4 SZABÓ Máté Dániel: Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 1439/2009. számú ügyében 5 SULYOK Márton: „In all fair-ness” avagy igazság szerint… A tisztességes eljáráshoz való jog jövőjének kilátásai Európán kívül In:Badó Attila (szerk.): A bírói független­ ség, a tisztességes eljárás és a politika, Gondolat Kiadó, Budapest 2011. 91.

6 58/1995. (IX.15.) AB határozat Indoko­ lás II. 5.

7 Kúria Bfv.I.1200/2016/6 8 KŐHALMI László: A védő a magyar büntetőeljárásban. In: Gál István László (szerk.): Tanulmányok Tóth Mihály pro­ fesszor 60. születésnapja tiszteletére, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtu­ dományi Kara, Pécs, 2011, 382.

9 HÁGER Tamás: Abszolút eljárási szabálysértések az elsőfokú büntetőperben https://ujbtk.hu/dr-hager-tamas-abszo­ lut-eljarasi-szabalysertesek-az-elsofo­ ku-buntetoperben/ 10 KISS Anna: A másodfokú bírósági eljárás az új Be-ben. II. rész https://jogaszvilag. hu/szakma/a-masodfoku-birosagi-elja­ ras-az-uj-be-ben-ii-resz/ 11 Nyíregyházi Törvényszék 4.B.134/2011/69.

12 Debreceni Ítélőtábla Bf.II.175/2013/17.

13 Európa Tanács Miniszteri Bizottságának No. R (87) 18 sz. Ajánlása III/b/2.

14 BUJÁKI Ildikó: A bv. sajtó- és kommunikációs tevékenységének helyzete, aktuális feladatai. Börtönügyi Szemle, 2002/2. 40.

nyítékokat, tanú meghallgatásokat, amelyekre zárt tárgyalást rendel el, majd ezt követően a nyilvánosság biztosításával folytatja a tárgyalást. Más esetekben azonban – főleg a büntetőügyek sajtóban történő megjelenése, valamint a bírósági döntések szakmai alapot nélkülöző bírálata tekintetében - úgy gondolom, hogy sürgető a jogszabályi keretrendszer módosítása.  15 37/1992. (VI.10.) AB határozat Indokolás I. 2.

16 POKOL Béla: Tömegkommunikáció és politika. In: Bihari Mihály – Pokol Béla (szerk.): Politológia. Nemzeti Tankönyvki­ adó, Budapest, 2009.

17 ANTAL Zsolt: Közszolgálati kommunikáció, közbizalom és médiaszabályozás, In Medias Res 2017/2. 319-338.

18 RUZSÁNYI Edit: ”Nem az a fontos ami van, hanem ami látszik?!” – avagy a sajtó és az igazságszolgáltatás kapcsolatáról. 2011. https://www.jogiforum.hu/ publikaciok/426 4.

19 KORINEK László: Média és bűnözés.

Belügyi Szemle 2006/12. 3.

20 A sajtótájékoztatón elhangzottakat szinte kivétel nélkül minden internetes újság leközölte, lásd: Népszava: https://nep­ szava.hu/1006175_orban-a-kuria-a-ban­ kok-oldalara-allt; Hírtv: https://hirtv.hu/ ahirtvhirei/orban-a-kuria-a-bankok-olda­ lara-allt-1201686; Hvg:https://hvg.hu/ gazdasag/20131220_Orban_most_Ma­ gyarorszag_minden_polgaranak ; 21 https://index.hu/belfold/2012/05/14/ navracsics_a_fobirohoz_fordul_a_coz­ ma-itelet_miatt/ 22 https://444.hu/2013/12/03/rogan-an­ tal-delelott-kiakadt-rezesova-hazi-orize­ ten-delutan-mar-vittek-is-a-bortonbe/ 23 RUZSÁNYI 2016 24 Bővebben lásd: BENCZE Mátyás: Gyűlölet-bűncselekmények és „ítélkezési populizmus”, Fundamentum 2014/1-2. szám 129-139.

25 KŐHALMI László: Jogbiztonság és büntető jogalkotás In.: Gaál Gyula – Hautzinger Zoltán (szerk.): Tanulmányok „A bizton­ ság rendészettudományi dimenziói – vál­ tozások és hatások” című tudományos konferenciáról, Pécsi Határőr Tudomá­ nyos Közlemények, Pécs, 2012. 94.

26 PAP András László: A megfigyelés társadalmának proliferációjától az etnikai profilalkotáson át az állami felelősség kiszervezéséig. Alkotmányjogi és rendé­ szettudományi megközelítések az emberi méltóság, a társadalmi biztonság és az adatvédelem értelmezésekor. L’Harmat­ tan, Budapest, 2012. 127.

21

22

Érzékeny kérdések

Fókuszban a tényleges tulajdonos

„Az utolsó emberig” A tényleges tulajdonos meghatározásának kérdésköre ismét aktualitást nyer a T/15996 törvényjavaslat hatására (a cikk lezárásakor a köztársasági elnök aláírására vár). A számlavezetőknek jelenteniük kell az általuk azonosított tényleges tulajdonost egy újonnan létrehozott központi nyilvántartás részére.

Az eredeti tervektől eltérően úgy tűnik, hogy emiatt más szolgáltatókra, így az ügyvédekre sem hárul egyelőre többletfeladat a tényleges tulajdonos azono­ sításával kapcsolatban, mégis hamarosan napirendre kerül majd ez a téma, hiszen 2022. február 1-től össze kell vetni a számlavezető által jelentett, a központi nyilvántartásban szereplő tényleges tulajdonost az ügyvédi tevé­ kenység során feltárt tényleges tulajdonossal.

Dr. Magyar Csaba LL.M, TEP ügyvéd, Budapest

Fentiek miatt kulcsfontosságú, hogy az ügyfél-átvilágításra kötelezett szolgáltatók egységesen alkalmazzák a tényleges tulajdonos definícióját, illetve nem utolsó sorban a vizsgálat során ugyanarra az eredményre jussanak. Eltérés esetén az ügyvédeknek jelzést kell majd tenniük a nyilvántartó hatóság, vagyis a NAV részére, amely ügyfelük vagy leendő ügyfelük részére hátrányos következményekkel járhat. Az egységes alkalmazás érdekében a cikk első felében a tényleges tulajdonos meghatározásának a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvény1 (továbbiakban: Pmt.) szerint előírt módszereit veszi végig, míg a második részben az újonnan létrejövő tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglalja ös�sze, végül pedig ezeknek az intézkedéseknek a várható hatásait elemzi.

I. A leleményes UBO

A Pmt. alapján egyaránt szolgáltatónak minősül az ügyvéd, az ügyvédi iroda, az európai közösségi jogász, európai közösségi jogászi iroda és a kamarai jogtanácsos.2 Ha a Pmt. szerint az ügyfél-átvilágítás kötelező3, akkor a szolgáltató köteles az ügyfelet, annak meghatalmazottját, az előtte eljáró rendelkezésre jogosultakat, a képviselőt, és a tényleges tulajdonost (ultimate beneficial owner – UBO) azonosítani, továbbá el kell végezni személyazonosságuk ellenőrzését is.

A tényleges tulajdonos azonosítása azért is szükséges, mert az ügyfél kockázati besorolása (és az idekapcsolódó esetleges átvilágítási és jelentési többletkövetelmények) során kiemelt jelentőséggel bír a tényleges tulajdonos háttere. Az ügyfél-átvilágítás során a szolgáltatónak meg kell vizsgálnia ügyfele tulajdonosi szerkezetét és fel kell azt tárnia a legvégén található természetes személy szintjéig, vagyis az „utolsó emberig”. A vizsgálat eredményét pedig utólag is visszakereshető módon kell rögzítenie, mivel a szolgáltató köteles nyilvántartást vezetni a

tényleges tulajdonos azonosítása és személyazonosságának igazoló ellenőrzése érdekében megtett intézkedésekről.4 A gyakorlatban az ügyfelet nyilatkozatni kell a tényleges tulajdonosáról a tényleges tulajdonosi adtalapon, amelyet az ügyfél vagy a szolgáltató tölt ki és ír alá. Nem elegendő csupán törekedni a tényleges tulajdonos megállapítására, hanem minden ésszerű intézkedést meg kell tenni a feltárás érdekében, amelyet ugyancsak dokumentálni szükséges. Az ügyfél tényleges tulajdonosa kilétének megállapítása nem mindig egyértelmű feladat, hiszen az ügy-

fél képviselője és a tényleges tulajdonos nem mindig ugyanaz a személy, ráadásul nem kötelező a tényleges tulajdonos személyes vagy elektronikus hírközlő eszköz útján történő megjelenése. Amennyiben kétség merül fel a tényleges tulajdonos kilétével kapcsolatban, akkor a szolgáltatónak minden további, a felügyeletet ellátó szerv által meghatározott intézkedést meg kell tennie mindaddig, amíg nem bizonyosodik meg a tényleges tulajdonos személyéről, ideértve az ügyfél tulajdonosi és irányítási rendszerének megértését is.5 Ennek a módosításnak a célja, hogy kizárja Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Érzékeny kérdések

azt a rossz gyakorlatot, amely szerint a szolgáltatók a nyilatkozatok mennyiségi beszerzésére törekedjenek és mellőzzék a tulajdonosi struktúra tényleges feltárását.

A tényleges tulajdonos megállapítása során felmerülő élethelyzetek számos hibalehetőséget rejtenek, ezért a Pmt. a tényleges tulajdonos megfelelő és egységes meghatározása érdekében négy fő esetkörben ad iránymutatást a szolgáltatóknak. a) Jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet6 b) Bizalmi vagyonkezelés7 c) Alapítvány8 d) Természetes személy9 A továbbiakban a fenti esetkörök szerinti bontásban tárgyaljuk a tényleges tulajdonos meghatározását, ugyanis az azonosítás során mindegyik megközelítés szabályait rá kell vetíteni az ügyfélre és ezt követően kiválasztani az alkalmazott módszert, amelyet a tényleges tulajdonosi adatlapon is kötelező rögzíteni. A szolgáltatók bármikor dönthetnek úgy, hogy megállnak az üzleti kapcsolat létesítése során, ha azt tapasztalják, hogy az információ beszerzése lehetetlen. Amennyiben a tényleges tulajdonos azonosítása és ellenőrzése nem történt meg, akkor nem került sor a teljes körű ügyfél-átvilágításra sem, tehát a szolgáltató nem létesíthet üzleti kapcsolatot, illetve az ügyfél nem végezhet ügyleti megbízást.10 ad a) Jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet

Szervezetek esetében az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább huszonöt százalékával rendelkezik.11 A közvetett befolyás meghatározása során a Polgári Törvénykönyvre12 (továbbiakban: Ptk.) utal a jogszabály, amely szerint közvetett befolyással rendelkezik a jogi személyben az, aki a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyben (köztes jogi személy) befolyással bír.13 A közvetett befolyás mértéke a köztes jogi személy befolyásának olyan hányada, amilyen mértékű befolyással a befolyással rendelkező a köztes jogi személyben rendelkezik. Ha a befolyással rendelkező a szavazatok felét meghaladó mértékű befolyással rendelkezik a köztes jogi személyben, akkor a köztes jogi Ügyvédek Lapja 2021 | 3

személynek a jogi személyben fennálló befolyását teljes egészében a befolyással rendelkező közvetett befolyásaként kell figyelembe venni.

Ugyanitt fontos kiemelni, hogy a Ptk. fenti rendelkezése kifejezetten jogi személyre vonatkozik, ugyanakkor a Pmt. rendelkezése alkalmazni rendeli a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre is. Jóllehet kiterjesztő értelmezéssel valószínűsíthető, hogy a közvetett befolyás szabálya kiterjed nem csak a jogi személy-

és az ellenőrzés fogalmainak értelmezéséhez. Eszerint ide tartozik lényegében az az eset, amikor a Ptk. szerinti többségi befolyás áll fenn (50 százalék), továbbá az a konstrukció is, amikor a tulajdonosokkal kötött szerződés (vagy a létesítő okirat rendelkezése) alapján - függetlenül a tulajdoni hányadtól, a szavazati aránytól, a megválasztási és visszahívási jogtól - döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol.

Látható, hogy a Számviteli törvény ez utóbbi rendelkezése alapján nem feltétel a

Amennyiben a tényleges tulajdonos azonosítása és ellenőrzése nem történt meg, akkor nem került sor a teljes körű ügyfél-átvi­ lágításra, nincs üzleti kapcsolat, sem ügyleti megbízás. re, hanem jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, mégis célszerű lenne ezt az anomáliát is megszüntetni.

Nem utal ugyanakkor a Pmt. szóban forgó definíciója arra a szabályra sem, amely szerint a közeli hozzátartozók közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.14 A jelenlegi szabályozás ezt nem követeli meg egyértelműen, amelynek következtében a gyakorlati alkalmazás során ez nehézségeket vethet fel, hiszen az lenne célravezető, hogy a közeli hozzátartozókat egybe számítsák a Pmt. szerint, noha ez korántsem egyértelmű.

A Pmt. külön kiemeli, hogy nem kizárólag a tulajdonolás és a szavazati joga alapján minősülhet egy természetes személy tényleges tulajdonosnak, hanem abban az esetben is, ha egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol a szervezet felett. A szervezeteknél tehát nem elegendő a tulajdoni hányad, vagy a szavazati jog mértéke alapján történő azonosítás, hanem komplex tulajdonosi struktúrák esetében különösen indokolt a tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorló azonosítása. A Pmt. viszont nem definiálja a tényleges irányítást és az ellenőrzést, illetve a Ptk.-ban sem található ilyen meghatározás. Ugyanakkor a Számviteli törvény15 eligazítást nyújt (ha nem is a tényleges, de legalább) a döntő irányítás tekintetében, jóllehet a Pmt. ezt a meghatározást nem rendeli külön alkalmazni, éppen ezért nem tekinthető tisztán irányadónak, mégis segítséget tud nyújtani a tényleges irányítás

tulajdonosi minőség, a szavazati jog, illetve a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos jogosultság sem, hiszen ezek hiányában is fennállhat a tényleges irányítás és ellenőrzés. Mindez azt jelenti, hogy az adott szervezettől „független”, harmadik személynek is fennállhat a tényleges irányítási és ellenőrzési joga, jóllehet ennek megállapítása a gyakorlatban nem könnyű feladat.

A tényleges irányítási és ellenőrzési jog megítélésében segítséget nyújt az Európai Unió 4. pénzmosás elleni irányelve16 is, amely a pontos meghatározása érdekében külön irányelvre17 utal, azonban lényegében ez is a Számviteli törvény kapcsán bemutatott szabályokat rögzíti.

Az MNB a szolgáltatók részére készített egy Útmutatót,18 amely a komplex cégstruktúrák feltérképezésében segít. Az Útmutató is azt a szemléletet erősíti, amely szerint lehet olyan természetes személy, aki tényleges irányítást gyakorol az ügyfél felett, de nem rendelkezik tulajdoni hányaddal vagy szavazati joggal. Külön nevesíti az Útmutató azt az esetet, amikor egy offshore gazdasági társaság külföldi tulajdonosa jelenik meg tényleges tulajdonosként, de a tényleges irányítást és ellenőrzést a bankszámla felett egy meghatalmazott személy gyakorolja. Ide kapcsolódik az a példa is, amikor egy természetes személy önmagát nem azonosítja, de a döntéshozónak vélt személy helyett nyilatkozik vagy folyamatosan instrukciókat ad. Az Útmutató rávilágít arra is, hogy ilyenkor az észlelés elsődlegesen ügyintézői szinten lehetséges, tehát a tényleges

23

24

Érzékeny kérdések

irányítással vagy ellenőrzéssel rendelkező természetes személy (tényleges tulajdonos) általában nem a benyújtott iratok vizsgálata során, hanem az ügyfélkapcsolat körülményei alapján állapítható meg.

Elképzelhető olyan eset is, amikor több tulajdonos van és egyiküknek a tulajdoni részesedése vagy szavazati joga sem éri el a 25 százalékos mértéket. Éppen ezért a Pmt. szerint – a fentieken túl - tényleges tulajdonosnak minősül az a természetes személy is, aki a szervezetben meghatározó befolyással19 rendelkezik. Egy természetes

ad b) Bizalmi vagyonkezelés

Magyarországi megjelenésével egyidejűleg a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló korábbi törvényt22, azaz a régi Pmt.-t kiterjesztették a bizalmi vagyonkezelő vállalkozásokra is, tehát az általános szabályok szerinti ügyfél-átvilágítási kötelezettség terhelte az üzletszerű tevékenységet folytató bizalmi vagyonkezelőket. A régi Pmt.-ben még nem rendezték, hogy ki minősül tényleges tulajdonosnak bizalmi vagyonkezelés esetén. Úgy tűnt, hogy erre nincsen szükség, mivel

Az ügyfél-azonosítás során a vagyonrendelőt, a vagyonkezelőt, a kedvezményezettet és az irányítást gyakorló személyt is egyaránt tényleges tulajdonosnak kell tekinteni. személy akkor rendelkezik a szervezetben meghatározó befolyással, ha annak tagja vagy részvényese jogosult a jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására. A meghatározó befolyás fennáll akkor is, amikor a jogi személy más tagjai, illetve részvényesei a befolyással rendelkezővel kötött megállapodás alapján a befolyással rendelkezővel azonos tartalommal szavaznak, vagy a befolyással rendelkezőn keresztül gyakorolják szavazati jogukat, feltéve, hogy együtt a szavazatok több mint felével rendelkeznek. A meghatározó befolyás ezen szabályok alapján, akkor állapítható meg, ha a természetes személynek tulajdonosi minősége megállapítható. Ugyanitt fontos kiemelni, hogy ebben az esetben viszont már a közeli hozzátartozók tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát is egybe kell számítani.

Abban az esetben, ha a tulajdoni hányad, illetve a szavazati jog, továbbá az egyéb módon gyakorolt tényleges irányítás, ellenőrzés, valamint a meghatározó befolyás alapján nem található meg tényleges tulajdonos természetes személy, akkor a szervezet vezető tisztségviselője minősül annak.20 Tehát amennyiben a fent felsorolt lehetőségek egyike sem vezet eredményre, akkor a szervezet vezető tisztségviselőjét kell „vélelmezett” tényleges tulajdonosnak tekinteni. Ha a vezető tisztségviselő minősül tényleges tulajdonosnak, akkor a megtett intézkedéseket és az azonosítás nehézségeit a szolgáltatónak rögzítenie kell.21

a vagyonrendelést követően a vagyonkezelő válik a dolog tulajdonosává, a vagyonrendelőnek és kedvezményezettnek pedig nincs utasítási joga vele szemben.23 Ezen gondolatmenet értelmében a bizalmi vagyonkezelő (vagy annak a tulajdonosa) minősült tényleges tulajdonosnak az általános pénzmosás elleni szabályok értelmében.

A fentiekben szigorítást hozott az új Pmt., ugyanis kiterjesztették a jogszabály hatályát a nem üzletszerű bizalmi vagyonkezelőkre is, valamint a bizalmi vagyonkezelési szerződés esetében új definíciót vezettek be a tényleges tulajdonosra. Az új szabályok értelmében tényleges tulajdonosnak tekintendő a vagyonrendelő természetes személy. A jogszabály nem kezeli azt az esetet, ha több vagyonrendelő van, tehát egyszerre több vagyonrendelő esetén az összes vagyonrendelő tényleges tulajdonosnak számít, tekintet nélkül a vagyonrendelésük mértékére. Ha a vagyonrendelő szervezetnek minősül, akkor az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkezik, illetve meghatározó befolyással rendelkezik, vagy egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol a vagyonrendelő felett. Abban az esetben, ha a fent felsorolt lehetőségek egyike sem vezet eredményre, akkor a vagyonrendelő szervezet vezető tisztségviselőjét kell „vélelmezett” tényleges tulajdonosnak tekinteni, jóllehet erre a kisegítő megoldásra nem

utal közvetlenül a jogszabály a bizalmi vagyonkezelés kapcsán, amelyből kifolyólag az alkalmazhatósága is kiterjesztő jogértelmezéssel lehetséges.

A vagyonrendelőn kívül tényleges tulajdonosnak minősül a vagyonkezelő és a kedvezményezett(ek) is. Rájuk is vonatkozik, hogy amennyiben nem természetes személyek, akkor az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkezik, vagy egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést, illetve meghatározó befolyást gyakorol. Több kedvezményezett esetében nem bír relevanciával, hogy mekkora arányban részesülhetnek a kezelt vagyonból, illetve az sem, hogy tudnak-e erről a pozíciójukról.

A fenti szabályokat ugyanúgy kell alkalmazni abban a helyzetben is, ha a vagyonkezelő vagy a kedvezményezett nem minősül természetes személynek, illetve a tényleges tulajdonos meghatározást kiterjesztik arra a természetes személyre is, aki a kezelt vagyon felett egyéb módon ellenőrzést, irányítást gyakorol.

A jogszabály nem tesz különbséget a vagyonrendelő, a vagyonkezelő, a kedvezményezett(ek) és az irányítást gyakorló személy között, fentiek között nincs sorrendiség, tehát az ügyfél-azonosítás során a vagyonrendelőt, a vagyonkezelőt, a kedvezményezettet és az irányítást gyakorló személyt is egyaránt tényleges tulajdonosnak kell tekinteni. ad c) Alapítvány

Tényleges tulajdonosának minősül az a természetes személy, aki a vagyon legalább 25 százalékának a kedvezményezettje, feltéve, hogy a leendő kedvezményezetteket meghatározták. Ez a szabály független attól, hogy a kedvezményezett tud-e erről a pozíciójáról, így akár oly módon is tényleges tulajdonossá válhat a kedvezményezett, hogy még nem is tud az alapítványról. Több kedvezményezett esetén tehát csak azt kell figyelembe venni, hogy melyiknek van jogosultsága legalább 25 százalékos részesedésre a vagyonból.

Ha nem jelöltek ki kedvezményezettet (vagy nincs várományos a vagyon legalább 25 százalékára), akkor az a személy tekintendő tényleges tulajdonosnak, akinek érdekében az alapítványt létrehozták, illetÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Érzékeny kérdések

ve működtetik. Ez a személy nem szükségszerűen az alapító, de kétségkívül ő áll legközelebb ehhez a meghatározáshoz. Az alapító esetében viszont nem tesznek különbséget aszerint, hogy mekkora mértékű vagyoni hozzájárulást teljesített.

Ugyanitt fontos kiemelni, hogy a bizalmi vagyonkezelés esetében a nem természetes személy vagyonrendelő esetén a Pmt. külön rögzíti, hogy tényleges tulajdonosnak kell tekinteni azt a természetes személyt, aki közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkezik. Ezt a szabályt a Pmt. azonban nem rendeli alkalmazni az alapítvány alapítója esetén, pontosabban azon személy esetében, akinek az érdekében az alapítványt létrehozták. (Sőt a kedvezményezett esetében sem rendeli alkalmazni ezt a szabályt, ha a kedvezményezett szervezetnek minősül.) Ily módon csak kiterjesztő értelmezéssel lehet azt levezetni, hogy nem természetes személy általi alapítványi vagyonrendelés esetén is így kellene megállapítani a tényleges tulajdonost az alapítói oldalon. Ezen kiterjesztő értelmezés alapját az az előírás képezheti, amely szerint alapítványok esetében természetes személy lehet csak a tényleges tulajdonos. Egyes szakmai értelmezések szerint viszont az egyértelmű rendelkezés hiánya miatt nem tekinthető tényleges tulajdonosnak a nem természetes személy alapítóban közvetlenül vagy közvetve a szavazati jogok vagy a tulajdoni hányad legalább 25 százalékával rendelkező természetes személy.

Fentieken túl tényleges tulajdonosnak minősül az is, aki tagja a kuratóriumnak, vagy meghatározó befolyást gyakorol a vagyon legalább 25 százaléka felett. A kuratórium esetében nincs jelentősége annak, hogy hány tagból áll, minden kuratóriumi tag tényleges tulajdonosnak minősül. Ide tartozik tehát a kuratórium tagja vagyoni befolyásra tekintet nélkül, illetve azok a személyek, akiknek legalább 25 százalékos befolyásuk van az alapítvány vagyona felett. Ily módon tényleges tulajdonosnak tekintendőek ezek a személyek minden körülmények között, míg az alapító csak akkor számít annak, ha nincs kedvezményezett kijelölve vagy nincs olyan kedvezményezett, akinek a „részesedése” elérné a kezelt vagyon 25 százalékát. Amennyiben nem állapítható meg a fenti módokon a tényleges tulajdonos, akkor a kisegítő szaÜgyvédek Lapja 2021 | 3

bály alapján azt a személyt kell annak tekinteni, aki az alapítvány képviseletében eljár.

Ezen a ponton érdemes kitérni arra is, hogy annak ellenére, hogy az alapítvány és a bizalmi vagyonkezelés rokon jogintézmények számos funkciójuk szempontjából, mégis a Pmt. merőben eltérő, kevésbé szigorú szabályokat alkalmaz az alapítvány tényleges tulajdonosára. Az eltérő megközelítés azért is különös, mert az Európai Unió 4. pénzmosás elleni irányelve24 a bizalmi vagyonkezelésnél megállapított tényleges tulajdonosi szabályokat rendeli alkalmazni az alapítványokra is, tehát ez a különbségtétel a jogharmonizáció szempontjából is megkérdőjelezhető. ad d) Természetes személy

Nem csak szervezeteknél, hanem természetes személyek esetén is előfordulhat, hogy valójában nem az eljáró fél, hanem egy harmadik személy minősül tényleges tulajdonosnak. Ilyenkor a tényleges tulajdonos helyett adnak megbízást. Ebben a konstrukcióban az a természetes személy minősül tényleges tulajdonosnak, akinek megbízásából valamely ügyletet végrehajtanak, vagy aki egyéb módon tényleges irányítást, ellenőrzést gyakorol a természetes személy ügyfél tevékenysége felett. Ez a természetes személy lehet a szolgáltató ügyfelének az ügyfele is. Jól látható, hogy nem csak az tartozik ide, amikor a tényleges tulajdonos közvetlenül megbízást ad az eljáró személynek, hanem az is, amikor képes arra, hogy külön megállapodás alapján ténylegesen irányítsa, ellenőrizze a „háttérből” az eljáró személyt.25 Nem tartozik viszont ide az az eset, amikor valaki másnak a nevében járnak el (például meghatalmazással). Ilyenkor az ügyél-átvilágítás során ezt a személyt meghatalmazóként kell azonosítani.

II. A 4T-rendszer (Tényleges Tulajdonos Totális Transzparenciája)

Európában a 4. pénzmosás elleni irányelv tette le a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásának az alapkövét. Az irányelv ezen rendelkezésének célja, hogy mindegyik tagállamban hozzanak létre egy olyan nyilvántartást, amely tartalmazza valamen�nyi szervezet vagy más hasonló jogi konstrukció tényleges tulajdonosát. Az adatbázist idővel mindenki számára elérhetővé kell tenni. Az adatokat a nyilvántartásba

maguk az érintett szervezetek vagy a szolgáltatók küldik meg az ügyfél-azonosítás során megállapított információk alapján.

Jóllehet a Pmt.-ben már régóta szerepelt ez az adatbázis, mégis a részletszabályok mostanáig várattak magukra.

Magyarországon a pénzügyi és egyéb szolgáltatók azonosítási feladatához kapcsolódó adatszolgáltatási háttér megteremtéséről és működtetéséről szóló T/15996 számú törvényjavaslat26 rendelkezik a tényleges tulajdonosok nyilvántartásáról (a továbbiakban: TTNY, illetve TTNY törvény), amely szerint az ide kapcsolódó adatgyűjtést és szolgáltatásokat a NAV látja el. Ez az adatbázis tulajdonképpen része annak a kormányzati tervnek, amely szerint hamarosan megteremtik a minden szervezetet magában foglaló Jogi Személyek Egységes Nyilvántartását (beleértve azok tényleges tulajdonosát). Ennek ellenére a TTNY-ben szereplő tényleges tulajdonosi adatok deklaráltan nem minősülnek közhitelesnek.

A törvény hatálya kiterjed a Magyarország területén nyilvántartásba vett jogi személyekre, a gazdasági társaságoktól kezdve az ügyvédi irodákon keresztül az alapítványokig.27 Nem tartoznak a rendelkezések hatálya alá többek között a szabályozott piacon jegyzett részvénytársaságok, az egyesületek közül a párt, az alapítványok közül pedig a közalapítvány és a pártalapítvány. A fentieken túl a szabályozás kiterjed a bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra is, amennyiben a bizalmi vagyonkezelő a tevékenységét Magyarország területén végzi.28 Ide tartozik továbbá az az eset is, amikor a bizalmi vagyonkezelő a tevékenységét nem Magyarország területén vagy az Európai Unió más tagállamában végzi, de a bizalmi vagyonkezelési jogviszony keretében Magyarország területén üzleti kapcsolatot létesít vagy ingatlant szerez.

A hazai szabályozás értelmében nem kell az összes szolgáltatónak adatot küldenie az adatbázisba, hanem kizárólag a számlavezetőknek.29 A tényleges tulajdonosi nyilvántartásba történő bekerülés során a NAV a tényleges tulajdonosi adatok begyűjtésén kívül új, nemzeti nyilvántartási számot állapít meg az érintett szervezet részére, továbbá feltünteti a tényleges tulajdonosi adat TT indexét.30 A TT index az adatbázisban a tényleges tulajdonosi infor-

25

26

Érzékeny kérdések

mációkhoz rendelt, annak megbízhatósági szintjét jelző, 1-10 közötti értékű mutatószám. A TTNY-ben szerepel a tényleges tulajdonos családi és utóneve, születési családi és utóneve, az állampolgársága, születési helye és ideje, a lakcíme (ennek hiányában tartózkodási helye), valamint érdekeltségének a jellege és mértéke. A tényleges tulajdonos érdekeltségének a jellegét és a mértékét a Pmt. szerinti tényleges tulajdonos definíciója alapján kell feltüntetni.

lajdonosi adatokkal rendelkező által kezdeményezett, négymillió-ötszázezer forintot elérő összegű ügylet teljesítését.33 További szankciót nem tartalmaz a jogszabály, de jó eséllyel számos szolgáltató (és partner) nem fog üzleti kapcsolatot létesíteni olyan szervezettel, amely a NAV közzététele alapján „megbízhatatlan” minősítésű.

Mindemellett 2022. július 1-től a lakosság bármely tagja számára elérhetővé válik a TTNY díj fizetése ellenében. Harmadik

Az ügyfél és a szolgáltató közötti kapcsolatot könnyen erodálhatja, amikor a sokadik szolgáltató nyilatkozatja rövid időn belül az ügyfelet ugyanazokról az adatokról.

Az érintettek 2021. szeptember 1-jétől megtekinthetik az adatbázisban a számlavezetők által beküldött adataikat, ily módon lesz lehetőségük arra, hogy ellenőrizzék azok helytállóságát, illetve eltérés esetén kezdeményezzék a számlavezetőnél az adatok helyesbítését. A szolgáltatók az ügyfél-átvilágítási és adatellenőrzési kötelezettségek teljesítése érdekében ingyenesen férhetnek majd hozzá a TTNY-hez 2022. február 1-től. Ez nem jelenti azt, hogy a szolgáltatónak már nem áll fenn a továbbiakban az ügyfél-átvilágítási kötelezettsége, hanem a gyakorlatban össze kell majd vetnie az általa végzett ellenőrzés eredményét a TTNY adataival.

Amennyiben a szolgáltató az adatokban eltérést tapasztal, akkor ezt 5 munkanapon belül jelezni kell a NAV részére.31 Ha a szolgáltató vagy más hatóságok eltérést tapasztalnak és megteszik a szükséges bejelentést, akkor az érintett TT indexének az értéke csökken. Ha ez az érték nyolc pont alá csökken, akkor az ott szereplő tényleges tulajdonosi adatok „bizonytalan” minősítést kapnak. Ha az érték hat pont alá csökken, akkor erről külön tájékoztatást küldenek a NAV részéről, amelynek eredménytelen letelte után „megbízhatatlan” minősítést adnak, és ezt közzéteszik. A tájékoztatójában nem szerepel majd, hogy melyik szolgáltatótól vagy hatóságtól érkezett a jelzést. A számlavezetőnél van lehetősége az érintettnek, hogy korrigálja a hibás adatokat.32 Az adatok összehasonlításán és a jelzésen túl a szolgáltatónak további kötelezettsége, hogy a szolgáltató megtagadja a „megbízhatatlan” minősítésű tényleges tu-

személyek a tényleges tulajdonos nevéhez, születési évéhez és hónapjához, a tartózkodási helye szerinti ország nevéhez és az állampolgárságához, továbbá a tényleges tulajdonosi érdekeltség jellegét és mértékét mutató információkhoz férhetnek majd hozzá. További szabály ugyanitt, hogy bizalmi vagyonkezelési jogviszony esetében a tényleges tulajdonosi információkhoz való hozzáférésnek az is a feltétele, hogy a lekérdező igazolja jogos érdekét.34 III. A kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében…

Sok szolgáltató reménykedett abban, hogy a TTNY hatására egyszerűsödik majd az ügyfél-átvilágítási procedúra. Abban bíztak, hogy elegendő lesz az ügyfélkapcsolat létesítése előtt lekérdezni az ott szereplő adatokat és ezáltal eleget is tesznek a tényleges tulajdonos azonosítási kötelezettségnek.

Ennek a hátterét az a koncepció adja, hogy a szolgáltató jogosult elfogadni az ügyfél-átvilágítás eredményét, ha az ügyfél-átvilágítást Magyarország területén vagy az Európai Unió más tagállamában székhel�lyel, fiókteleppel vagy telephellyel rendelkező szolgáltató végezte el.35 Ezzel szemben az azonosítási kötelezettség nem csak egyre szigorúbb, hanem hamarosan kiegészül azzal a teendővel, amely szerint össze kell vetni a saját hatáskörben begyűjtött adatokkal, majd eltérés esetén bejelentést is kell tenni.

A jelenlegi ügyfél-átvilágítási szisztéma miatt naponta fordulnak elő olyan esetek, amikor ugyanazt az ügyfelet 4-5 szolgáltató is átvilágítja (például: bank, ügyvéd, könyvelő, könyvvizsgáló, ingatlanügy-

nök). Az egy másodlagos körülmény, hogy az ügyfél és a szolgáltató közötti kapcsolatot könnyen erodálhatja, amikor a sokadik szolgáltató nyilatkozatja rövid időn belül az ügyfelet ugyanazokról az adatokról, de emellett jelentős többletmunkát és költséget eredményez a szolgáltatók részére. Ebből kifolyólag célszerű lenne a TTNY alkalmazása a más szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítás elfogadására. Ez a jogalkotói lépés a szolgáltatók adminisztratív terheinek csökkentését és ily módon versenyképességének a növelését eredményezné.

Kérdés, hogy a TTNY felállítása milyen mértékben lesz hatással a legfőbb célra, vagyis a pénzmosás és a terrorizmus visszaszorítására? Nagy eséllyel a szóban forgó elkövetői köröket eddig sem a tényleges tulajdonos szolgáltatók által történő azonosítása tartotta vissza, hiszen a bűnüldöző szervek eddig is hozzáférhettek ehhez az adathoz megkeresés alapján. Ráadásul a napi híradások szerint számtalan bűnügyben fordul elő, amikor egyszerű, lapos cégstruktúrában valótlan tartalmú nyilatkozatot tett egy stróman a fiktív gazdasági társaságban fennálló (tényleges) tulajdonosi minőségéről, hiszen a mögötte álló személyek erre „utasítást” adtak neki. Jóllehet ilyenkor ügyintézői szinten olykor fel lehetne ismerni, hogy ki az, aki egyéb módon irányítást gyakorol, de ennek a mindennapi kiszűrése elég nehéz feladat. Mindemellett a valótlan tartalmú nyilatkozat nincs közvetlenül szankcionálva az ügyfél oldalán. Ily módon a TTNY nem feltétlenül alkalmas arra, hogy hatékonyan lépjen fel a pénzmosás és a terrorizmus ellen. Inkább a gazdaság azon szereplőit érintheti jobban ez a szabályozás, akik valamilyen üzleti vagy személyes okból nem kívántak látszódni a nagy nyilvánosság előtt. Nem várt mellékhatásként jelentkezhet, hogy az összetett cégstruktúrák helyett ezeknek a szereplőknek egy része is inkább strómanokat fog delegálni, akik tényleges tulajdonosnak vallják magukat a szolgáltatók előtt, de a háttérben vételi opciós szerződéssel biztosítják be magukat a „valódi” tényleges tulajdonosok. A cél eredetileg az lett volna, hogy ez ne történjen meg, mégis a TTNY-hozzáférés biztosítása a teljes lakosság részére magában hordozza ezt a kockázatot. Ezen felül megnövekedhet azoknak az eseteknek a száma, amikor a könnyebb ellenállás irányába haladva töbÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Érzékeny kérdések

ben arra fognak hivatkozni, hogy mivel nem állapítható meg a tényleges tulajdonos, ezért a vezető tisztségviselőt tüntetik fel tényleges tulajdonosként.

Végül, de nem utolsó sorban nem szabad arról a körülményről megfeledkezni, hogy a TTNY nem minősül közhiteles nyilvántartásnak, tehát a benne foglaltakat nem lehet hiteles adatként elfogadni, vagyis az ott szereplő információkra senki sem hivatkozhat egy jogügylet kapcsán.

Ennek ellenére lehet arra számítani, hogy a közeljövőben a TTNY-ben szereplő adatokat „kiterjesztő” jelleggel értelmezik és felhasználják majd, vagyis olyan jogterületeken is megpróbálják alkalmazni ezt az információt (és joghatást fűzni hozzá), amelyek külön definícióval rendelkeznek a tulajdonost vagy irányító személyt illetően. A tényleges tulajdonosi státusz és a hozzá fűződő joghatások kapcsán gyakori hiba lehet, hogy más jogszabályokban szereplő következményeket próbálnak hozzárendelni. Ennek egyik leggyakoribb előfordulási területe az adózás lehet. A nemzetközi adózásban jól ismert fogalom a tényleges haszonhúzó36, azonban ez a kategória nem feltétlenül esik egybe a tényleges tulajdonos fogalmával. Eszerint a nemzetközi adózásban nem kapcsolható joghatás ahhoz a körülményhez, hogy egy természetes személy a pénzmosás elleni jogszabályok értelmében tényleges tulajdonosnak minősül, hiszen ez még nem alapozza meg a tényleges haszonhúzói minőséget. Ugyanez a helyzet az adóügyi információcserére vonatkozó megállapodások37 szerinti ellenőrzést gyakorló személy esetében, hiszen ez a kategória ugyan többnyire egybeesik a pénzmosás elleni jogszabályok szerinti tényleges tulajdonossal, azonban a nemzetközi információcsere rendszere saját meghatározást alkalmaz. Ez a gyakorlatban az jelenti, hogy ha a pénzügyi adatcsere előtt megállapításra kerül az ellenőrzést gyakorló személy kiléte, akkor ennek eredményét nem lehet figyelembe venni a pénzmosás elleni jogszabályok szerinti tényleges tulajdonos megállapítása során, továbbá nem lehet az ide vonatkozó jogkövetkezményeket sem alkalmazni. További fontos példa ezen a területen a kapcsolt vállalkozások kérdésköre. Önmagában az a körülmény, hogy két gazdasági társaságnak ugyanaz a tényleges tulajdonosa még nem alapozza meg Ügyvédek Lapja 2021 | 3

azt a gondolatmenetet, hogy azok kapcsolt vállalkozásnak minősülnek.38 Megéri a pénzét?

Mindezek alapján megállapítható, hogy a TTNY sokkal inkább az üzleti élet szereplőinek láthatóságát növeli a lakosság irányába, vagyis a terrorizmus és a pénzmosás visszaszorítására kevésbé alkalmas. Egyelőre nem ismertek az arra vonatkozó adatok, hogy a tagállamok (és a szolgáltatók) részére mekkora költséget és munkaidő ráfordítást eredményez a TTNY bevezetése és működtetése, továbbá nem elérhetőek az arra vonatkozó becslések sem, hogy mekkora mértékben szorulnak majd vissza ennek hatására a pénzmosási ügyletek.

Jegyzetek

1 2017. évi LIII. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzé­ séről és megakadályozásáról 2 Pmt. 1. § (1) bekezdés l) pontja 3 Pmt. 6. § (1) bekezdése és Pmt. 73. § (1), (1a), (1b), (1c) és (1d) pontjai 4 Pmt. 9. § (6) bekezdése 5 Pmt. 9. § (3) bekezdése 6 Pmt. 3. § 38. pont a) és b) alpontjai 7 Pmt. 3. § 38 pont e) alpontja 8 Pmt. 3. § 38. pont d) alpontja 9 Pmt. 3. § 38. pont c) alpontja 10 Pmt. 13.§ (8) bekezdése 11 Nem kell alkalmazni ezt a szabályt, ha a szervezet egy olyan szabályozott piacon jegyzett társaságnak minősül, amelyre a közösségi jogi szabályozással vagy azzal egyenértékű nemzetközi előírásokkal összhangban lévő közzétételi követel­ mények vonatkoznak.

12 2013. évi V. törvény a Polgári Törvény­ könyvről 13 Ptk. 8:2. § (4) bekezdése 14 Ptk. 8:2. § (5) bekezdése 15 A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (2) bekezdés 1. pont d) alpontja 16 Az európai parlament és a tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizott­ sági irányelv hatályon kívül helyezéséről 17 A 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikkének (1)–(5) bekezdése 18 Útmutató az összetett tulajdonosi szerkezetek feltérképezéséhez és gyakorlati útmutató az összetett tulaj­ donosi szerkezetek esetén a tényleges tulajdonos megállapításához.

Úgy tűnik, hogy ezek a kiadások nőni fognak, ugyanis a globális pénzmosás elleni harc üzleti szektorának szereplői, elsősorban a szoftverfejlesztő cégek a piac méretét 2020-ban 1,03 milliárd USD-re becsülték, azonban a prognózisuk szerint 2021-től 2028-ig 15,6 százalékos összetett éves növekedési rátával kalkulálnak, vagyis jelentős mértékben fognak emelkedni ennek a szektornak a bevételei.39 Az ígéretes pénzügyi kilátásaikat a pénzmosási ügyek további jelentős növekedésére alapozzák. Ezt a „fényes” jövőképet sokféle módon lehet magyarázni, mégis joggal merülhet fel a szolgáltatókban egy aprócska kétely, hogy ezúttal a meztelent vetkőztetik.40  19 20 21 22

23 24

25

26

27 28 29

30 31 32 33 34 35 36 37 38

39

40

Ptk. 8:2. § (2) bekezdése Pmt. 3. § 38. pont f) alpontja Pmt. 9. § (8) bekezdése 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása meg­ előzéséről és megakadályozásáról Ptk. 6:316. §-a Az Európai parlament és a tanács (EU) 2015/849 irányelvének 3. cikk 6. pont c) alpontja A tényleges irányítás, ellenőrzés külön­ böző alakzatait az a) pont tartalmazza részletesen.

Az országgyűlés elnöke már aláírta és megküldte a köztársasági elnöknek a T/15996 számú törvényjavaslatot a cikk lezárásakor, 2021. május 18-án.

TTNY törvény 1. § (1) bekezdése TTNY törvény 1. § (2) bekezdése A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvényszerinti fizetési számlát vezető szolgáltató TTNY törvény 7. § (2) bekezdése és 12. §-a TTNY törvény 11. § (1) bekezdése TTNY törvény 12. §-a TTNY törvény 13. § (2) bekezdése TTNY. törvény 8. § (6) bekezdése Pmt. 22. § (1) bekezdés a) pontja OECD Modellegyezmény 10., 11., 12. cikke Common Reporting Standard és Fore­ ign Account Tax Compliance Act A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. § 23. pontja Anti-money Laundering Market Size, Share & Trends Analysis Report By Component (Software, Services),

By Product Type, By Deployment, By End-use, By Region, And Segment Forecasts, 2021 – 2028, Published Date: Feb, 2021 Latin szólás: Nudo estimenta detrahere

27

28

Új világ

Online tárgyalás

Létezik-e a fizikai tárgyaláshoz való jog a belföldi választottbírósági eljárásban?1 A koronavírus-járvány immár több mint egy éve része mindennapi éle­ tünknek. Talán nincs is olyan ága a jogrendszernek, amelyre kisebb vagy nagyobb mértékben ne lenne hatással. A közelmúltban számos kiváló jogi tárgyú írás született, amely a teljesség igénye nélkül vizsgálta, miként befolyásolja a magánjogi szerződések teljesítését, a kártérítési felelőssé­ get, a biztosítási jogviszonyokat vagy a bűnözést. Ugyanakkor eddig kevés szó esett a koronavírus által felvetett eljárásjogi kérdésekről. Ezek sajá­ tos változatairól írunk.

Dr. Schmidt Richárd LL.M ügyvéd, választottbíró

Az eljárásjogokon belül speciális helyet foglal el a választottbírósági eljárási jog, mivel – szemben a polgári és büntetőeljárás kógens szabályozási logikájával – a választottbírósági eljárásban a felek magánautonómiája a domináns. Itt a tételes jog csak keretjelleggel szabályozza az eljárást, amelyet – e keretek között – a felek tölthetnek ki tartalommal. Ugyanakkor a gyakorlatban az a jellemző, hogy a felek fenti szabadsága valamely választottbírósági intézmény eljárási szabályzatának az elfogadásában manifesztálódik.

További sajátosság, hogy az eljárásjogi hiba a választottbírói ítélet érvénytelenítéséhez vezethet, amely esetben éppen az a cél hiúsul meg, amiért a felek ezt az alternatív vitarendezési módot választották: a gyors, hatékony, végleges vitarendezés. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a választottbíráskodás a felek említett elvárásait a pandémia idején akkor tudja teljesíteni, ha olyan eszközöket használ, amelyek egy világjárvány közepette is biztosítják a jogviták gördülékeny elintézését. Ezzel el is érkeztünk a következő kérdésekhez: Helyettesítheti-e a felek és a választottbírák egyidejű személyes megjelenésével járó választottbírósági tárgyalást egy telefon- vagy videokonferencia?

Okozhatja-e egy online tárgyalás a választottbírósági ítélet érvénytelenítését?

A fenti kérdések visszavezethetők arra az alapkérdésre, hogy választottbírósági el-

járásban a feleknek van-e egyáltalán joguk a fizikai tárgyaláshoz. E kérdést jelen cikk keretében azon választottbírósági eljárások vonatkozásában vizsgáljuk, amelyeknél a választottbíráskodás helye belföldön van.

1. Terminológia

A további vizsgálat előtt érdemes röviden tisztázni néhány alapfogalmat. Hagyományos értelemben vett tárgyaláson azt értjük, amikor valamit megbeszélünk, megvitatunk, megtanácskozunk.2 Erre sor kerülhet úgy, hogy a tárgyalás résztvevői egyidejűleg jelen vannak, tehát azo-

nos időben azonos térben tartózkodnak.

E tanulmányban ezt a fajta hagyományos tárgyalást jelöljük fizikai tárgyalásnak.

A fizikai tárgyalással szemben sor kerülhet olyan tárgyalásra, amely során az eljárás résztvevői egy időben, de nem azonos – attól részben vagy egészben eltérő – helyen tartózkodnak. Ez valósul meg, ha például a választottbírák azonos helyen vannak, a felek pedig más-más helyről kapcsolódnak be a tárgyalásba telefon- vagy videokonferencia útján. Az ilyen távtárgyalást e tanulmányban online tárgyalásként jelöljük, ami jelzi, hogy erre valamilyen rendszerhez, illetve hálózathoz kapcsolódás útján van lehetőség.3 A fizikai tárgyalás és az online tárgyalás közös jellemzője a szinkronitás, azaz hogy az eljárás résztvevői azonos időben észlelik az eljárási cselekmények egyes mozzanatait.4 A teljesség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy elvileg sor kerülhet olyan tárgyalásra is, ahol az eljárás résztvevői részben vagy egészben eltérő helyen és időben vannak jelen, ugyanakkor kérdéses, hogy a tárgyalás fogalmát nem feszíti-e túl egy ilyen eljárási cselekmény – amely alapvetően abban tér el az előző két típustól, hogy az eljárás bizonyos résztvevői aszinkronban vannak. A továbbiakban emiatt a fizikai tárgyalás és az online tárgyalás jogi megítélésére koncentrálunk, a magyar jog mint választottbíráskodásra alkalmazandó jog (lex arbitri) alapján.

2. A fizikai tárgyaláshoz való jog

A fizikai tárgyaláshoz való jog keresését az alanyi jog meghatározásánál kell kezdeni, amely a jogtudományban széles körben elfogadott meghatározás szerint nem más, mint jogi hatások létrehozásának lehetősége, ami egy kötelesség másik oldalaként jelentkezik, és szükség esetén kényszer segítségével is érvényesül.5 Fizikai tárgyaláshoz való jogról a választottbíráskodásban tehát akkor beszélhetünk, amennyiben léÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Új világ

tezik olyan kötelezettség, amely alapján a választottbírósági eljárásban a tárgyalást fizikai tárgyalás formájában kell megtartani, és ez a kötelezettség kikényszeríthető.

E kötelezettséget elsősorban a tárgyi jog, azaz a lex arbitri rendelkezései között célszerű keresnünk. Ám figyelemmel a magánjogi jogügyletek jogforrási jellegére, alanyi jog nemcsak a tárgyi jogból származhat, hanem tárgyi jogot az alanyi jog gyakorlása is létrehozhat.6 Választottbíráskodási kontextusban ez utóbbiról ak-

b) másrészről abban az esetben, amikor a felek kifejezetten kizárták az online tárgyalás tartásának lehetőségét.

3. Fizikai tárgyaláshoz való jog a lex arbitri alapján 3.1. A választottbíráskodásról szóló törvény

Összhangban az UNCITRAL modelltörvénnyel, amely a feleknek az eljárási szabályok meghatározása terén széleskörű

Figyelemmel a magánjogi jogügyletek jogforrási jellegére, alanyi jog nemcsak a tárgyi jogból származhat, hanem tárgyi jogot az alanyi jog gyakorlása is létrehozhat. kor van szó, ha a felek, élve a részükre biztosított magánautonómiával, maguk határozzák meg a választottbírósági eljárás szabályait. Fentiek alapján a fizikai tárgyaláshoz való jog létezését a következő kontextusokban vizsgáljuk: a) egyrészről abban az esetben, amikor a felek a választottbírósági megállapodásban nem rendelkeztek az online tárgyalásról, így a kérdést kizárólag a lex arbitri alapján kell megítélni;

Ügyvédek Lapja 2021 | 3

autonómiát biztosít,7 a választottbíráskodásról szóló hatályos törvény8 (Vbt.) 30. § (1) bekezdése deklarálja a felek jogát arra, hogy az eljárási szabályokat a törvény keretei között szabadon megállapíthassák. A diszpozitív szabályozási logikának megfelelően a Vbt. a választottbírósági eljárás tárgyalását csak elnagyoltan A tárgyalás és az írásbeli eljárás megnevezésű 26. cím alatt, mindössze egy szakaszban, a Vbt. 36.

§-ában szabályozza. A Vbt. 36. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a felek ellenkező megállapodása hiányában a választottbírósági tanács dönti el, hogy tart-e tárgyalást az álláspontok és bizonyítékok előadása céljából. A Vbt. 36. § (2) bekezdése alapján a tanács akkor is tárgyalást tart, ha a felek tárgyalás tartása nélküli jogvitarendezésben állapodtak meg, de utólag bármelyik fél mégis tárgyalást kér. A Vbt. 36. § (3)–(7) bekezdései már nem szorosan a tárgyalást, hanem az eljárás egyéb mozzanatait szabályozzák (felek előzetes értesítése, beadványok közlése a felekkel, jegyzőkönyvezés, nyilvánosság kizárása stb.).

Fentieken kívül a választottbírósági tárgyalás intézménye a Vbt.-ben még feltűnik a beavatkozó kapcsán, deklarálva ez utóbbi jogát az azon való részvételre, a felek mulasztása kapcsán, rögzítve, hogy a tárgyaláson való megjelenés hiánya nem akadályozza az eljárás folytatását, a szakértővel összefüggésben, lefektetve ez utóbbi kötelezettségét a tárgyaláson való részvételre, végül a választottbírósági ítélet elleni jogorvoslatok körében a határozat kiegészítésével kapcsolatban.9 A fentiekből megállapítható, hogy a Vbt. expressis verbis nem írja elő a fizikai tárgyalás tartásának

29

30

Új világ

kötelezettségét. Jóllehet a Vbt. 38. § c) pontja alapján – amely a tárgyaláson való megjelenés hiányának következményeiről rendelkezik – csábító lenne a contrario azon elhamarkodott következtetést levonni, hogy ez alapján a lex arbitri szerint választottbírósági tárgyaláson szükségszerűen fizikai tárgyalás értendő annak érdekében, hogy a kérdésben megnyugtatóan állást lehessen foglalni, érdemes a lex arbitri egészét az általánosan elfogadott jogértelmezési módszerek – a nyelvtani, történeti, rendszertani és a teleologikus értelmezés10 – segítségével elemezni.

3.2. Történeti, nyelvtani, rendszertani értelmezés

Elsődlegesen célszerű visszatekinteni a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (rVbt.) – közel két és fél évtizedig hatályban lévő – rendelkezéseire.

Az rVbt. tárgyalásra vonatkozó szabályai annak IV. fejezetében a Szóbeli tárgyalás és írásbeli eljárás cím alatt, a 34. §-ban kerültek elhelyezésre, ahol mindjárt az első bekezdés a választottbírói tanács azon kötelezettségét deklarálta, hogy a feleket – azok eltérő megállapodása hiányában – köteles meghallgatni. Az rVbt. elfogadásának időszakában – a kilencvenes évek derekán – fennálló hazai technológiai fejlettségi szintet köztudomású tényként figyelembe véve ez a rendelkezés gyakorlatilag a fizikai tárgyalás tartásának kötelezettségét jelentette a választottbírói tanács számára.

Jóllehet a választottbírósági intézmények eljárási szabályzata nem a szoros értelemben vett lex arbitri része, hanem a felek megállapodása – amely a lex arbitri rendelkezéseitől bizonyos körben eltérhet, illetve annak hézagait töltheti ki tartalommal –, az rVbt. rendelkezései mellett érdemes egy rövid pillantást vetni a hazai választottbíráskodás szempontjából kiemelkedő jelentőségű intézmény, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság korabeli eljárási szabályzatára11 (korábbi Eljárási szabályzat). A korábbi Eljárási szabályzat több rendelkezése is arra enged következtetni, hogy a szóbeli tárgyalás a fizikai tárgyalással volt azonos: így a korábbi Eljárási szabályzat azon szabálya, amely a tárgyalások helyeként a választottbíróság tárgyalótermeit jelölte meg, vagy azon rendelkezés, amely a felek közös kérelme alapján a szóbeli tárgyalás

mellőzésével iratok alapján történő határozathozatalt tett lehetővé, valamint az a szabály, amely alapján az eljáró tanács – amennyiben az ügy jellege folytán arra lehetőség volt – az ítéletet közvetlenül a szóbeli tárgyalás befejezése után, a jelen lévő felek előtt szóban hirdette ki.12 A Vbt. rendelkezéseit az rVbt.-vel összehasonlítva az első szembetűnő különbség, hogy a választottbírósági tárgyalás szabályozó címből elmaradt a szóbeli jelző, másrészről a felek személyes meghallgatásának kötelezettsége helyett a Vbt. 36. § (1) bekezdésében a választottbírósági tanács diszkrecionális jogköre kerül az előtérbe abban a tekintetben, hogy tart-e tárgyalást az ügyben, vagy sem, kivéve ha a felek ettől eltérően állapodtak meg. Az rVbt. és a Vbt. fenti rendelkezéseinek összevetéséből egy paradigmaváltás képe rajzolódik ki: míg korábban a fő szabály a szóbeli

fejezetten ellentétes a Modelltörvény UNCITRAL-titkárság által kiadott magyarázatának vonatkozó részével.14 A fenti opciós jog akár a felek tárgyaláshoz való jogának felerősítéseként is értelmezhető lenne a választottbírósági eljárásban.

Ugyanakkor amennyiben a választottbírósági ítélet érvénytelenítési okainak szemüvegén keresztül vizsgáljuk a régi és új szabályozást, a helyzet nem ennyire egyértelmű. Míg az rVbt. szabályai alapján a fizikai tárgyalás – mindkét fél beleegyezésének hiányában történő – mellőzése automatikusan érvénytelenítési oknak minősült, addig a Vbt. alapján a választottbírói tanács saját döntése alapján mellőzheti a tárgyalást, és amennyiben annak tartását egyik fél sem kéri – vagy valamelyik fél kéri, de a tárgyalás hiányát utóbb nem kifogásolja –, a választottbírósági ítélet nem lesz hatályon kívül helyezhető a tárgyalás

A lex arbitri történeti, nyelvtani, rendszertani értelmezése nem támasztja alá, hogy a tárgyláshoz való jog egyúttal a fizikai tárgyaláshoz való jogot is jelentené. (fizikai) tárgyalás tartása volt, amitől csak a felek együttes kérelmére lehetett eltérni, addig az új szabályok a választottbírói tanács diszkrecionális jogkörét állítják középpontba. E paradigmaváltás még jobban tetten érhető a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság 2019. szeptember 1. napjától hatályos eljárási szabályzatában (Eljárási szabályzat), amelyben már nem szerepelnek a korábbi Eljárási szabályzat fent idézett, csak fizikai tárgyalás esetén értelmezhető rendelkezései. A fenti összképet ugyanakkor meglehetősen zavarja, hogy a Vbt. 36. § (2) bekezdése egy nehezen érthető kivételt vezet be, amely alapján bármelyik fél kérése esetén a választottbírói tanácsnak abban az esetben is tárgyalást kell tartania, ha a felek korábban tárgyalás tartása nélküli jogvitarendezésben állapodtak meg. A fenti szerencsétlen rendelkezés – amely érthető szakirodalmi kritikát váltott ki13 – gyakorlatilag egy opciós jogot biztosít bármelyik félnek, hogy, eltérve a korábban megállapodott eljárásrendtől, utólag tárgyalást kérjen. Ez az opciós jog a felek magánautonómiájának, akarati szabadságának téves értelmezésén nyugszik, és ki-

hiánya miatt.15 Fentiek alapján a tárgyaláshoz való jog felerősítésének jogalkotói szándéka nem egyértelmű. Mégis – feltéve egy ilyen jogalkotói szándékot –, a tárgyaláshoz való jog felerősítéséből a fizikai tárgyaláshoz való jog nem vezethető le egyértelműen. Ugyanis a XXI. század elején végbement technológiai fejlődésre való tekintettel a tárgyalás már nem szükségképpen jelent fizikai tárgyalást. Fentiek alapján a lex arbitri történeti, nyelvtani, rendszertani értelmezése nem támasztja alá, hogy a tárgyláshoz való jog egyúttal a fizikai tárgyaláshoz való jogot is jelentené.

Mivel ezen értelmezési elvek alapján a fizikai tárgyaláshoz való jog létezésének kérdésében nem lehet döntő konklúziót levonni, érdemes a logikai és teleologikus értelmezéshez folyamodni.

3.3. Logikai és teleologikus értelmezés

A jogalkotónak a Vbt. elfogadásával – a választottbírósági intézményi reformok és a Modelltörvény 2006. évi módosításával való harmonizáción túlmenően – két általános célja volt: i) egyészről az, hogy a magyar választottbíráskodás nemzetközi versenyképességét növelje, ii) másrészről az, Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Új világ

hogy a gazdasági élet szereplői számára a polgári per valós alternatívájaként olyan vitarendezést kínáljon, amelyben az állami igazságszolgáltatáshoz képest gyorsabban születik magas színvonalú döntés.16 Logikailag belátható, hogy annak érdekében, hogy a fenti jogalkotói célok teljesüljenek, a választottbírósági eljárásban a fizikai tárgyalással kapcsolatban nem érvényesülhetnek szigorúbb szabályok, mint a rendes bíróságok előtti polgári eljárásban.

Fentiek alapján – annak ellenére, hogy a bírói gyakorlat alapján a polgári perrendtartás nem háttérszabálya a választottbírósági eljárásnak17 – a logikai, illetve teleologikus értelmezés érdekében célszerű megvizsgálni, hogy a polgári eljárásjogban létezik-e a fizikai tárgyaláshoz való jog.

3.4. A fizikai tárgyaláshoz való jog a polgári perben

Annak ellenére, hogy a szóbeliség és közvetlenség elve a polgári eljárásjogban normatív szinten nem jelenik meg, a jogirodalomban uralkodó álláspont szerint a fenti elvek alapvető fontosságúnak tekintendők a polgári perben, s ezeket a jelenleg hatályos szabályozás összességéből lehet kiolvasni.18 Ugyanakkor több perjogi szerző hangsúlyozza, hogy a közvetlenség elve, amely szerint a bíró döntését az általa közvetlenül észlelt tényekre, illetve bizonyítékokra kell alapoznia, nem abszolút, és alóla célszerűségi szempontok alapján (például távolság, bizonyítási eszköz mozgásának korlátozottsága stb.) kivételek fogalmazhatók meg.19 Fentiek alapján került bevezetésre 2015. december 4. napjától a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) XXVIII/A. fejezete a zárt célú távközlő hálózat igénybevételének szabályairól, amely a büntetőeljárás pozitív tapasztalataira építve a polgári perben is lehetővé tette, hogy a felek és más perbeli személy meghallgatására, illetve a tanú és a szakértő kihallgatására ne megkeresett bíróság közbeiktatásával, hanem direkt módon kerüljön sor, amennyiben a fenti személyeknek nincs módjuk a tárgyalás helyszínén való megjelenésre. A jogalkotó külön hangsúlyozta, hogy a távmeghallgatás mint új eljárásjogi lehetőség biztosítása jelentősen megkönnyítheti azok meghallgatását, kihallgatását, akiknek a megjelenése a tárgyalás kitűÜgyvédek Lapja 2021 | 3

zött helyén csak jelentős nehézséggel vagy aránytalanul nagy költségtöbblettel lenne megoldható, emellett e jogintézmény alkalmazása az eljárások lefolytatását is gyorsíthatja.20 A 2018 január 1. napjától hatályos polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény XLVIII. fejezete21 a fenti szabályozási elveket továbbfejlesztve szabályozza az elektronikus hírközlő hálózat igénybevételét. A távmeghallgatás elrendelésére – bármelyik fél kérelmére vagy hivatalból – három okból kerülhet sor: i) célszerűségi alapon, különösen az eljárás gyorsítása miatt, ii) jelentős nehézség vagy aránytalan többletköltség elkerülése érdekében, illetve iii) a tanú védelme miatt. Garanciális szabály, hogy a távmeghallgatás során az összeköttetés közvetlenségének érvényesülnie kell azáltal, hogy az eljárási cselekmény a mozgóképet és hangot egyidejűleg továbbító eszköz útján valósul meg, ami a szinkronitást hivatott biztosítani. A távmeghallgatás jogintézményét vizsgálva ki kell emelni, hogy a távmeghallgatást elrendelő végzést az eljáró bíró nem köteles indokolni, amiből a polgári eljárásjog logikája alapján egyenesen következik, hogy az ellen önálló fellebbezésnek sincs helye.22 A távmeghallgatás elrendelését sérelmesnek tartó fél előtt két eljárásjogi eszköz marad: egy-

részről az eljárás szabálytalansága elleni kifogást terjeszthet elő, vagy az elsőfokú eljárást befejező határozat elleni fellebbezésben hivatkozik eljárásjogi jogsértésre.23 A másodfokú eljárásban azonban csak az ügy érdemi elbírálására kiható, lényeges eljárásjogi szabálysértések eredményezhetik az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.24 Mivel az új Pp. hatálybalépése óta eltelt időben még nem alakulhatott ki bírói gyakorlat e tekintetben, érdemes az rPp. gyakorlatát felidézni. Az rPp. közel hét évtized alatt kiforrott gyakorlata alapján lényeges eljárásjogi szabálysértésnek számított – többek között –, ha a felet vagy képviselőjét nem idézték szabályszerűen a tárgyalásra, a bíróság elmulasztotta az alperest tájékoztatni a felperes keresetmódosításáról, a bíróság nem a kereseti kérelem tárgyában hozott döntést, illetve nem határozott a beavatkozásról, vagy egységes pertársaság esetén mellőzte az egyik alperest stb. Nem minősült lényeges eljárásjogi szabálysértésnek ugyanakkor, ha a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el, holott más bizonyítás is megfelelő lett volna, illetve az sem, amikor a bíróság késlekedett az ítélet írásba foglalásával stb.25 Fentiek alapján a távmeghallgatás elrendelése önmagában aligha minősülhet lényeges eljárásjogi szabálysértésnek az új Pp. alapján.

31

32

Új világ

Tekintettel arra, hogy egyrészről a távmeghallgatás meglehetősen tág alapokon (célszerűség, költségcsökkentés, tanúvédelem), hivatalból vagy bármelyik fél kérelmére elrendelhető, másrészről a döntés ellen közvetlen jogorvoslat nem áll rendelkezésre, és a távmeghallgatás elrendelése önmagában nagy valószínűséggel nem minősül lényeges eljárási szabálysértésnek, kérdéses, hogy a polgári perben létezik e-olyan kikényszeríthető kötelezettség, amely alapján a bíróságnak fizikai tárgyalást kell tartania. E sorok szerzőjének álláspontja alapján nem, erre tekintettel a fizikai tárgyaláshoz való jogról nem beszélhetünk a polgári perben.

3.5. Lex arbitri – A jogértelmezési módszerek végkövetkeztetése

Fentieket összefoglalva: egyrészről a lex arbitri történeti, nyelvtani, rendszertani értelmezései nem támasztják alá a fizikai tárgyaláshoz való jog létezését választottbírósági eljárásban. Másrészről a Vbt. elfo-

násban részesítsék (Vbt. 27. §), illetve a fél azon joga, hogy ügyét előterjeszthesse a választottbírósági eljárásban, amely jogsértések a Vbt. 47. § (2) ad) és ab) pontjai alapján a választottbírósági ítélet érvénytelenítéséhez vezethetnek.26 Ehhez azonban önmagában az online tárgyalás tartása nem elegendő, ahhoz valamilyen többlettényállás szükséges.

4. Fizikai tárgyaláshoz való jog a felek megállapodása alapján

Ahogy már említettük, a választottbírósági eljárási jog sajátossága, hogy a felek alanyi joguk gyakorlásával tárgyi jogot hoznak létre, amikor az eljárási szabályokat – a Vbt. törvényi keretei között – szabadon állapíthatják meg a Vbt. 30. § (1) bekezdése alapján. Ebből adódik a kérdés, hogy amennyiben a felek választottbírósági megállapodásukban kikötik a fizikai tárgyalást – illetve kizárják az online tárgyalás tartásának lehetőségét –, ezzel létrehozhatják-e a fizikai tárgyalás tartásának

Amennyiben a felek kifejezetten kizárják az online tárgyalást, úgy ezzel gyakorlatilag maguk hozzák létre a fizikai tárgyaláshoz való alanyi jogot. gadásával a jogalkotó célja az volt, hogy a polgári per alternatíváját kínálja a gazdasági szereplők számára annak érdekében, hogy a választottbírák az állami igazságszolgáltatási szervekhez képest gyorsabban, magas színvonalon döntsék el a felek jogvitáját. A fenti jogalkotói cél teljesülése meghiúsulna, ha a kötetlenebb, lazább választottbírósági eljárásban létezne a fizikai tárgyaláshoz való jog úgy, hogy ezzel párhuzamosan a rendes bírósági eljárásában ilyen jog nincs. Ebből következően a logikai-teleologikus értelmezés alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a hazai lex arbitri alapján választottbírósági eljárásban általánosságban nem létezik a fizikai tárgyaláshoz való jog, így az online tárgyalás választottbírósági eljárásban jogszerű.

Ugyanakkor le kell szögezni, hogy online tárgyalás tartása – amennyiben annak technikai feltételei maradéktalanul nem állnak fenn mindkét fél részéről – sértheti a fél egyéb, választottbírósági eljárásban létező eljárási jogát. Így sérülhet a fél joga arra, hogy őt a másik féllel egyenlő elbá-

kötelezettségét a választottbírói tanács számára. Mennyiben kikényszeríthető ez a kötelezettség? Amennyiben a felek magánautonómiájukkal élve kifejezetten akként rendelkeznek, hogy vitájukat csak hagyományos, fizikai tárgyalás tartásával lehet rendezni, egy ilyen tartalmú megállapodás a Vbt. rendelkezéseinek keretei között marad, így a Vbt. 30. § (1) bekezdése alapján érvényes lesz és kötelezettséget keletkeztet a választottbírák számára. A kötelezettség kikényszeríthetőségét a Vbt. 47. § (2) bek. ad) pontjában szabályozott érvénytelenítési ok garantálja, amely alapján a felek megállapodását sértő választottbírósági eljárás a választottbírósági ítélet érvénytelenítéséhez vezethet.27 Az rVbt. ideje alatt fejlődő hazai bírói gyakorlat eddig konzekvens volt abban, hogy a választottbíróság eljárási szabályainak megsértése a felek megállapodásának megsértését jelentette, ami megalapozta a választottbírói ítélet érvénytelenítését.28 Fentiek alapján megállapítható, hogy amennyiben a felek élnek a Vbt. 30. § (1) bekezdése által

biztosított jogukkal, úgy maguk hozzák létre a fizikai tárgyaláshoz való alanyi jogot a választottbírósági eljárásban.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a választottbírósági eljárásjog egyik alapintézménye a Vbt. 5. §-a által szabályozott lemondás a kifogás jogáról, azaz a lemondás vélelme, amelynek értelmében a választottbírósági megállapodás esetleges megsértését – azonnal vagy a megszabott határidőben – nem kifogásoló fél elveszíti a jogát arra, hogy később e jogsértésre hivatkozzon.29 A bírói gyakorlat az rVbt. alatt következetesen alkalmazta a lemondás vélelmét is az érvénytelenítési perekben, amely alól csak az rVbt. kógens rendelkezései jelentettek kivételt, amelyek vonatkozásában irreleváns volt a megfelelő időben előterjesztett kifogás.30 Mivel a Vbt. a fenti szabályokon érdemben nem változtatott, a korábbi bírói gyakorlat a jövőre nézve is irányadó.

Fentieket összefoglalva: amennyiben a felek kifejezetten fizikai tárgyalás tartásában állapodnak meg, vagy kifejezetten kizárják az online tárgyalás tartását, úgy a választottbírói tanácsnak kötelessége tiszteletben tartani a felek akaratát, amelynek hiánya a választottbírói ítélet érvénytelenítését eredményezheti. Ugyanakkor a választottbírósági eljárásban a félnek – a lemondás vélelme miatt – nyomban panaszolnia kell az eljárási szabálysértést, aminek hiányában az erre alapított érvénytelenítési keresete nem lesz alapos. Összefoglalás

A fentiek alapján megállapítható, hogy belföldi választottbírósági eljárásokban – a fizikai tárgyaláshoz való jog hiányára tekintettel – általánosságban nincs jogi akadálya az online tárgyalás tartásának, ugyanakkor az online választottbíráskodás nem sértheti a felek lex arbitri által biztosított alapvető jogait, így a felek egyenlőségének elvét és a fél jogát arra, hogy ügyét a választottbírósági eljárásban előterjeszthesse. Amennyiben a felek kifejezetten kizárják az online tárgyalást, úgy ezzel gyakorlatilag maguk hozzák létre a fizikai tárgyaláshoz való alanyi jogot. Ilyen esetben az online tárgyalás tartása a választottbírósági ítélet érvénytelenítéséhez vezethet, amennyiben a szabálysértés ellen az azt sérelmező fél megfelelő időben kifogást emel.  Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Új világ

Jegyzetek

1 Jelen tanulmány alapját az Internatio­ nal Council of Commercial Arbitration által 2020. évben indított Does a Right to Physical Hearing Exist in International Arbitration? elnevezésű, közel száz, a New York-i egyezményt aláíró ország részvételével zajló projektben a szerző által a magyar jogrendszerről készített nemzeti riport szolgáltatta, amely az alábbi linken érhető el: https://www. arbitration-icca.org/right-to-a-physi­ cal-hearing-international-arbitration.

Utolsó hozzáférés dátuma: 2021. 02.

25. 16:00.

2 Tárgyalás (főnév): Általában a tárgyal igével kifejezett cselekvés, tevékeny­ ség, ténykedés, illetve az a cselekvés vagy folyamat, hogy valamit vagy valamiről tárgyalunk; megbeszélés, megvitatás, tanácskozás. A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. kötet, internetes adatbázis: https://mek. oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-er­ telmezo-szotara/elolap.php. Utolsó hozzáférés: 2021. 02. 19. 16:00.

3 Online jelentése: 1. rendszerhez, hálózathoz kapcsolt; 2. közvetlen kapcsolaton alapuló információközve­ títő, illetve adatcserélő eljárás. Forrás: Idegen szavak gyűjteménye. https:// idegen-szavak.hu/. Utolsó hozzáférés: 2021. 02. 23. 15:00.

4 Szinkron: Olyan <folyamat>, amelynek bizonyos mozzanata, fázisa egy másik folyamat megfelelő mozzanatával, fázisával idő tekintetében egybeesik; egyidejű. A magyar nyelv értelmező szótára I–VII.kötet, internetes adatbá­ zis: https://mek.oszk.hu/adatbazis/ magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/elolap. php. Utolsó hozzáférés: 2021. 02. 19.

16:00.

5 MOÓR Gyula: Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, 1923. Pfeifer Ferdinánd (Zeidler Testvérek) Nemzeti Könyvke­ reskedésének kiadása. 208. o.

6 MOÓR Gyula: A magánjogi jogügylet, mint jogforrás. 1938. A Szladits Emlékkönyv keretében megjelent értekezés.

7 Az Egyesült Nemzetek Szervezete Nem­ zetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága által 1985-ben kiadott, 2006-ban felülvizsgált nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásról szóló modell­ törvény („Modelltörvény”) 19. cikkét.

8 A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény.

9 Lásd a beavatkozóval kapcsolatban a Vbt. 37. § (3) bekezdését, a fél mu­ lasztásával kapcsolatban a Vbt. 38. § c) pontját, a szakértővel kapcsolatban Vbt. 39. § (2) bekezdését, az ítélet kiegészítésével kapcsolatban a Vbt. 46. § (5) bekezdését.

10 LÁBADY Tamás: A magánjog általános tana. Szent István Társulat, Budapest, 2017, 170–171. o.

Ügyvédek Lapja 2021 | 3

11 A Magyar Kereskedelmi és Iparkama­ ra mellett működő Választottbíróság 2011. március 1. napjától hatályos eljárási szabályzata.

12 Lásd a korábbi Eljárási szabályzat 7. § (2) bekezdés, 22. § (1) bekezdés, 41. § (2) bekezdés.

13 OKÁNYI Zsolt: A polgári per alternatí­ vája: A magánjogi választottbírósági eljárás. In: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja III/III. HVG-ORAC, 2018. Szerk.: Varga István. 2932–2933. o. Okányi helyesen illeti kritikával a fenti sza­ bályt, hiányolva mögüle a jogpolitikai indokokat, egyúttal felvetve a fordítási hiba lehetőségét is.

14 Explanatory Note by the UNCITRAL Secretariat on the 1985 Model Law on International CommercialArbitration as Amended in 2006. 32. pont. Magyar nyelven: Az UNCITRAL Titkárság ma­ gyarázata a Nemzetközi Kereskedelmi Választottbíárskodásról szóló 1985. évi modelltörvény 2006. évi módosí­ tásához. Fordította: SCHMIDT Richárd – GRITTA Péter. A Kereskedelmi Választottbíróság Évkönyve, 2019–2020.

381–395. o.

15 Lásd az rVbt. 55. § (1) e) pontját.

Jóllehet amennyiben az egyik fél a Vbt. 36. § (2) bekezdése alapján kéri a tárgyalást, és a tanács e kérésnek nem tenne eleget, akkor az megvalósítaná a Vbt. 47. § (2) bek ad) pont szerinti érvénytelenítési okot.

16 T/15361. számú törvényjavaslat indokolással – a választottbírásko­ dásról. Általános Indokolás: 15361. számú törvényjavaslat indokolással – a választottbíráskodásról. A hazai befektetési környezetet a külföldiek számára vonzóbbá teheti, ha belföldön is rendelkezésre áll megfelelő minő­ ségű választottbírósági vitarendezési fórum. A magyarországi választottbírás­ kodás pedig a gazdasági élet szereplői számára elsősorban akkor jelentheti az állami igazságszolgáltatás, illetve a kül­ földi választottbíróságok valódi alter­ natíváját, ha a szabályozási környezet lehetővé teszi, hogy a jogvitát a felek bizalmát élvező, pártatlan és független személyek az állami igazságszolgálta­ tási szervekhez képest gyorsabban, magas színvonalon eldöntsék.

17 Lásd 1999/9. VBH I. Legf. Bír. Gfv. VI. 30. 111/1999. számú döntés.

18 KENGYEL Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, 2008. 86. o. VARGA István: A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja I/III., HVG-ORAC, 2018. Szerk. Varga István (továbbiakban: Pp. Nagykom­ mentár). 20. o.

19 HORVÁTH E. Írisz: Az e-tárgyalás a polgá­ ri perben. Az e-tárgyalás és a polgári eljárásjog alapelvei. Infokommunikáció

20

21 22 23

24 25

26

27

28 29

30

és Jog. 2009. 229–230. o.; KENGYEL Miklós: Magyar polgári eljárásjog. 86. o.

T/6980. számú törvényjavaslat indo­ kolással – A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint egyéb eljárásjogi és igazságügyi törvé­ nyek módosításáról. Lásd a 20. §-hoz fűzött indokolás.

Pp. 622–627. §-ai.

Pp. 349. § (3) bekezdés és 365. § (3) bekezdés.

Pp. 156. § (1)–(2) bekezdései. Amen�­ nyiben azonban az elsőfokú bíróság elutasítja a kifogást, úgy távmeghall­ gatás végeredményben szintén az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésben támadható.

Pp. 381. §.

Az rPp. bírói gyakorlata alapján lénye­ ges eljárási szabálysértés volt például amennyiben a felet vagy képviselőjét nem idézték szabályszerűen a tárgya­ lásra, vagy a bíróság elmulasztotta az alperest tájékoztatni a felperes kere­ setmódosításáról. Lásd Pp. Nagykom­ mentár, 1615–1616.

Vbt. 47. § (2): „A választottbírósági ítélet (…) érvényteleníthető, ha (…) az érvénytelenítés iránt indított per felperese bizonyítja, hogy (…) ab) fél a választottbíró kijelöléséről, illetve a választottbírósági tanács eljárásáról nem volt szabályosan értesítve, vagy egyébként nem volt képes az ügyét elő­ terjeszteni; ad) (…) a választottbírósági eljárás (…) nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.”

Vbt. 47. § (2): „A választottbírósági ítélet (…) érvényteleníthető, ha (…) az érvénytelenítés iránt indított per felperese bizonyítja, hogy (…) ad) a választottbírósági tanács összetétele vagy a választottbírósági eljárás nem felelt meg a felek megállapodásának – kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával –, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek.”

BH2017.126 (Kúria Gfv. VII. 30.089/2016)., BH2016.122 (Kúria Gfv. VII. 30.282/2015).

Vbt. 5. §: „Azt a felet, akinek tudomása van arról, hogy e törvény bármely, a fe­ lek eltérő megállapodását megengedő rendelkezésének vagy a választottbí­ rósági szerződés bármely előírásának nem tettek eleget, és az eljárásban továbbra is részt vesz anélkül, hogy ezen mulasztás miatti kifogását haladéktalanul, vagy ha arra határidőt szabtak, e határidőn belül bejelentené, úgy kell tekinteni, mint aki a kifogás jogáról lemondott.”

BH 2006.7.218 (BH 2006.7.218 [Legf. Bír. Gfv. XI. 30. 344/2005. sz.]

BH+ 2006.12.562. [Legf. Bír. Gfv. XI.30.369/2005. sz.]).

33

34

Érdekvédelem

Korunk új problémája

Ügyvédek és ügyvédi szolgáltatásokat közvetítő cégek A Magyar Ügyvédi Kamarához érkezett több megkeresés is felvetette: általános érvénnyel és sürgősséggel indokolt egységes kamarai álláspon­ tot kialakítani az ügyvédek közvetítésével foglalkozó gazdasági társasá­ gokkal, és az ezek szolgáltatásait igénybe vevő ügyvédek eljárásának megítélésével kapcsolatban. Az üggyel behatóan kezdett foglalkozni a MÜK Szakmai Bizottsága (SzB), amint arról annak elnöke, dr. Kovács Kázmér, beszámolt. És hogy napjaink újonnan, lényegében technikailag az internetes lehetőségek révén létrejött szolgáltatások sokrétű problé­ mája nem csak nálunk gondolkodtatják el a felelős ügyvédi döntéshozó­ kat, a MÜK SzB anyagát követően közzé tesszük azt a dokumentumot, amely a széleskörű nemzetközi kutatás alapján összegzi a legnagyobb európai ügyvédi szervezet, a CCBE állásfoglalását.

A szakmai vélemények összegyűjtése során sok egyéb mellett hangsúlyosan említésre került, hogy: a Fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény rendelkezései jogilag kérdésessé teszik az ügyvédi munkadíjak ügyvédi honlapon történő meghirdetett mértékéhez képest annak valamilyen árlejtéses versenytárgyaláson történő módosítását, és egyébként is kirívóan lealacsonyítóak a közvetítői tevékenységet folytatók módszerei, megoldásai.

Külföldi példákat is vizsgálat tárgyává tettek. Kiderült, hogy a jelzett probléma terén az ügyvédi kamarák lehetőség szerint határozottan mondanak véleményt a jelenségről. Olyan külföldi vélemények is vannak, amelyek szerint kérdéses, hogy amennyiben az ügyvéd saját honlapján reklámtevékenységet folytathat, szokásos munkadíját közzéteszi, hogy ezzel is bővítse az ügyfélhez jutás esélyeit, akkor miért tisztességtelen, ha megbíz egy harmadik személyt, hogy fogadja és továbbítsa az ügyfél jelentkezéseket. Ezt többen így önmagában nem tekintki felhajtásnak, mert a felhajtást az eleve meghatározott ügyvéd részére történő kliens felkutatására végzett tevékenységgel azonosítja.

Megválaszolandó kérdések

A felvetődő kérdések megválaszolásához a MÜK Szakmai Bizottságának álláspont-

ja szerint a következő alapvetésekben történő pro- vagy kontra többségi álláspont kialakítása szükséges: 1. társadalmi igény mutatkozik arra nézve, hogy az ügyvédi szolgáltatások terén a jelenleg hivatalosan elérhető információkhoz képest az ügyvédek szakosodására, esetleg a szokásos szolgáltatási díjtételeikre nézve internetes platformokon is tájékozódni lehessen,

4. az előző pontaktól írtaktól függetlenül az is lehet a MÜK álláspontja, hogy az EK jelenlegi szabályozása jelentős változtatást nem igényel, ugyanakkor az eddiginél következetesebben fel kell hívni a meg nem engedett közvetítői szolgáltatásokat igénybe vevő ügyvédekkel szemben, erre az eddiginél több időt, energiát kell fordítani, és az ehhez szükséges erőforrásokat meg kell teremteni, mert a mostani, a hatályos szabályozás betartását változatlanul fenntartó, de számon nem kérő rendszer a jogkövető többség számára okoz sérelmet.

Amennyiben a hatályos szabályozás viszonylag jelentősebb továbbfejlesztése mellett alakul ki a többségi álláspont, akkor viszont 5. a felvetődő kérdések megválaszolása során nem elegendő a jelenlegi de lege lata, hanem de lege ferenda szabályozás szerinti gondolkodásra van szükség a kamarai önszabályozás tekintetében is, 6. de változatlanul indokolt hangsúlyosan figyelembe venni a lehetőségek határain

Társadalmi igény mutatkozik: az ügyvédek szakosodására, a szokásos díjtételeikre nézve internetes platformokon is tájékozódni lehessen.

2. jelentős számú ügyvéd részéről mutatkozik igény arra nézve, hogy - az ügyvédség számára általában megengedhetővé vált reklámtevékenység nyújtotta lehetőséggel élve közvetítők útján is – összeköthessék saját üzleti promóciójukat az előző pontban jelzett társadalmi igénnyel, 3. az előző pontokban írt társadalmi csoportok közötti érdekazonosságot és az ügyvédi szolgáltatási tevékenységre vonatkozóan általánosságban szabaddá vált reklám- és marketingtevékenység nyújtotta lehetőséget felismerve a gazdasági élet egyre több szereplője épít ki üzleti vállalkozást ügyvédek közvetítésére,

belül az ügyvédi tevékenység jóformán egészére jellemző azon sajátosságot, miszerint az az ügyfél személyes bizalmán alapul, 7. továbbra is fenn kell tartani azt a követelményt, hogy az ügyvédet megillető munkadíjat az ügyfél közvetlenül az ügyvédhez kell befizesse, az nem jelenhet meg egy külső cégnél, amely aztán „kifizeti” az ügyvédet, 8. a továbblépés során meg kell vizsgálni, hogy jelenleg az egyes ügyvédi kamarák nyújtanak-e, és milyen szinten nyújtanak honlapjukon információkat a potenciális ügyfelek számára a fenti 1. Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Érdekvédelem

és 2. pontban írt területeken és ez mennyiben jelent többletinformációt a MÜK ügyvédnyilvántartási rendszeréhez képest, kívánatos-e, és amennyiben igen, akkor alkalmasak-e, illetve milyen feltétellel válhatnak alkalmassá, (például egyszemélyes gazdasági társaság létrehozatalával) hogy netán önállóan, inkább regionálisan, de leginkább országosan egységesen a MÜK égisze alatt a jelenlegi közbeékelődött vállalkozások szerepét részben átvéve nyújtsanak az ügyfeleknek a jelenleginél bővebb információkat az elérhető ügyvédi szolgálgatások közelebbi paramétereiről, mindenképpen feltüntetve az értékelési és ajánlási mechanizmus elemeit, melyet ez esetben kidolgozni szükséges, 9. a jelenlegi szabályozás továbbfejlesztése során versenyjogi szempontokat, és a tárgyra vonatkozó európai jogfejlődés tapasztalatait is hangsúlyosan szükséges figyelembe venni.

Amit nem lehet figyelmen kívül hagyni

A Szakmai Bizottság több, figyelembe veendő rendelkezésre is felhívja a figyelmet: a.) Az nem vitás, hogy a 6/2018. (III.26.)

MÜK Szabályzat (a továbbiakban: Etikai Kódex: EK) 6.12. szerint: „Az ügyvéd nem oszthatja meg a megbízási díját olyan személlyel, aki nem az ügyvédi tevékenység megbízás elfogadására jogosult gyakorlója…” Hasonlót tartalmaz a CCBE Etikai Kódexe is, ami a MÜK Etikai Szabályzat 1-es mellékletében található és ugyan ez a határon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó közvetlen tilalom, a 3.6.1. és 5.4. szerint, de a hatályos magyar szabályozás ezzel harmonizál. Erre vonatkozik a fenti 7-es pontban írt továbbra is fenntartandó követelmény, ami tehát a közvetítő cégek szolgáltatását igénybe vevő ügyvéddel szemben magatartásszabályok megsértése miatti eljárás kezdeményezésére továbbra is alapot nyújt. b.) Szempont az EK 9.3. ugyancsak, miszerint: „Az ügyvédi tevékenységre vonatkozó tájékoztatás, reklámozás során fokozott gondossággal és körültekintéssel kell biztosítani …. az ügyvédi hivatás méltóságának megtartását, továbbá az ügyvédi tevékenységre vonatkozó reklámnak összeegyeztethetőnek kell lennie az ügyvédnek az igazságszolgáltatásban való közreműködésével, valamint a jogállamban és a demokratikus társadalomban betöltött szerepével.” Ügyvédek Lapja 2021 | 3

c.) A következő kérdés az EK 6.12. szerinti követelmény fenntartásának ügye, miszerint az ügyfélszerzés tisztességtelen formája, ha az ügyvéd ellenszolgáltatás fejében közvetítőt, felhajtót vesz igénybe. Nem vitás egyrészről, hogy bizonyos ügyvédközvetítő cégek szolgáltatásainak igénybe vétele ezen tilalomba ütközik, és az sem, hogy a tilalom megszegését nem a közvetítő cégeken, hanem a közvetítőt igénybe vevő ügyvédeken van módja a kamarának számon kérni.

Amiben dönteni kell

A valójában megvitatásra érdemes kérdés azonban, hogy a fent 1-es és 2-es alapvetésként kezelni javasolt tételekre tekintettel van-e szükség az EK vonatkozó rendelkezésén belül olyan részletező, az eddiginél differenciáltabb szabályozás kialakítására, ami úgy kíván tekintettel lenni az 1. és 2. pontok alatti tételekre, hogy továbbra is követelményként, a differenciálás elhatároló ismérveként határozza meg a fenti 6. pont alatti követelményt.

A jelenlegi szabályzás lényegi bővítésére vonatkozó döntés esetén a MÜK-nek határozatot lenne indokolt hoznia - nemcsak az EK tárgyi rendelkezéseinek bővítése szükségességére nézve, - hanem a munka volumenére és fontosságára tekintettel ennek megvalósítása érdekében a Szakmai Bizottsággal részben átfedésben levő, de attól elkülönülő előkészítő bizottságot szükséges létrehoznia o az ügyvédi tevékenység közvetítésével, o az ügyvédi reklám- és marketingtevékenységgel, o az ezekben közreműködést vállaló szervezetekre vonatkozó követelményekkel, o ezeknek az ügyvédi kamarákkal történő kapcsolata minimális tartalmával összefüggő szabályozás előkészítésére.

Albizottság foglalkozik a problémával és tesz majd javaslatot a szakmai nyilvánosság bevonásával

A MÜK a kérdéssel foglalkozó albizottságot hozott létre, amelynek vezetője dr.

Becker Tibor, a Komárom-Esztergom Megyei Ügyvédi Kamara elnöke, tagjai: dr. Hidasi Gábor, dr. Homoki Péter, dr.

Horváth István, dr. Kovács Zoltán, dr.

Szuchy Róbert, Az SzB kívánatosnak tartja, hogy az albizottság munkája a nyilvánosság előtt történjék, hogy minél több észrevétel figyelembe vételével történhessék meg „Az ügyvédi tevékenység közvetíthetőségére vonatkozó szabályozás” előkészítő anyag kidolgozása.

Számítani kell rá, hogy az előkészítő anyag esetleg alternatív megoldásokat javasol majd, ebben az esetben az egymással szembenálló vagy versengő szempontok mellett, és ellene szóló érvek bemutatása szükséges lesz – hangsúlyozta előterjesztésében a MÜK SzB elnöke.

Ugyancsak szükséges az SzB szerint, hogy az albizottság mérje fel a területi kamarákban mutatkozó igényeket: van-e szándékuk, kapacitásuk, részint saját erőforrásaik felhasználásával, esetleg erre a célra létrehozandó egyszemélyes gazdasági társaságaik működtetése útján a nagyobb nyilvánosság számára elérhető megjelenési lehetőséget nyújtani a kamarájuk területén működő ügyvédek ügyfélhez jutási esélyeinek növelése érdekében. Továbbá: ha igen, akkor melyek legyenek azok a taxatív meghatározott ismérvek (jogászi munkakörben eltöltött idő, ügyvédi gyakorlat ideje, jogi szakvizsga, egyetem oktatói tevékenység, nyelvismeret, ügyvédi társulásban való részvétel, ügyvédi felelősségbiztosítás mértéke, web-en elérhető tanulmány címe, más társadalmi szervezetben viselt tisztség, tagság, ügyvédi kamarai tisztség, kitüntetés stb.,), amelyek a közvetítés során szóba jönnek.

Versenyjogi szempontok figyelembantartásával meg kell vizsgálni: az árat licit útján lefelé hajtó rendszerben való ügyvédi közreműködés összeegyeztethető-e az ügyvédi hivatás méltóságának megtartásához fűződő szempontokkal, és hogy ennek tilalmazása versenyjogilag nem kifogásolható-e. Hollandiában például, a helyi versenyhatóság kifogást emelt az ottani ügyvédi kamara etikai szabályzatának azon rendelkezésével szemben, ami korlátozta egy hasonló célú internetes platform részére történő a jutalékalapú díjfizetési rendszer igénybe vételét, és a helyi kamara meghátrált.

A francia ügyvédi kamara maga nyújt megjelenési és értékesítési felületet a saját ügyvédeinek (htps://consulation. avocat.fr/) 

35

36

Érdekvédelem

CCBE-útmutató

Hogyan használja az ügyvédség az online jogi szolgáltatást kínáló platformokat?

Jelen lapunk előző oldalain ismertettük, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara indokoltnak látja egy egységes kamarai álláspont kialakítását az ügyvé­ dek közvetítésével foglalkozó gazdasági társaságokkal és az ezek szol­ gáltatásait igénybe vevő ügyvédek eljárásának megítélésével kapcsolat­ ban. Azt is jeleztük: korunk újonnan, lényegében technikailag az interne­ tes lehetőségek révén létrejött szolgáltatások sokrétű problémája nem csak nálunk gondolkodtatják el a felelős ügyvédi döntéshozókat. A legna­ gyobb európai ügyvédi szervezet, a CCBE széleskörű nemzetközi kutatás alapján összegzi állásfoglalását.

Bevezetés

Az online platformokkal kapcsolatos kérdések a digitális gazdaság középpontjában állnak. Mind az OECD, mind az Európai Bizottság részletesen foglalkozott ezekkel a piaci jelenségekkel, és még mindig kiemelt helyen szerepelnek napirendjükön. A bizottság például a közelmúltban tett közzé egy rendeletjavaslatot az online közvetítői szolgáltatások üzleti

felhasználóinak méltányosságát és átláthatóságát előmozdító rendeletről. (A javasolt rendeletet rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni. Meg kell jegyezni, hogy a javaslat tartalma változhat, amint az Európai Parlament és a Tanács keretében, illetve később a háromoldalú egyeztetések megkezdődnek.)

Az ilyen online platformok (ezeket a platformokat többoldalú piacoknak, har-

madikfél-platformoknak is nevezik) jövőbeli fejlődése fontos hatással lehet arra is, ahogyan az ügyvédek jogi szolgáltatásokat nyújtanak és kapcsolatba lépnek (potenciális) ügyfeleikkel.

Az online platform fogalmát gyakran úgy határozzák meg, mint olyan online szolgáltatást, amely lehetővé teszi több felhasználó számára az egymással való interakciót a kétoldalú piac gazdasági kategóriája alapján (lásd az Európai Bizottság Staff munkadokumentumát: Online platformok, az online platformokról és a digitális egységes piacról szóló közleményt kísérő dokumentum, 1–2. o.). Még ezekkel a jellemzőkkel együtt is nagyon tág területről van szó. A fogalmat gyakran úgy határozzák meg, hogy az internet segítségével elérhető, jól ismert szolgáltatások igen nagy körére utalnak. Ebben a dokumentumban az online platformok kifejezést is ebben a tág értelemben használjuk.

Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Érdekvédelem

Az ügyvédek, akárcsak a fogyasztók, fontos összetevői az online platformoknak.

Az ügyvédek és ügyfeleik közötti kapcsolat ma már gyakran az interneten kezdődik.

Az online platformok használatának számos előnye van, mivel lehetővé teszik például, hogy az ügyvédek bármikor és bárhol kapcsolatba lépjenek az ügyfelekkel. Az

mszolgáltatóval való esetleges díjmegosztás kérdéseit is. Olyan tényeket kell figyelembe venni például, hogy az ügyvéd kinek dolgozik, ki a kedvezményezettje a jogi szolgáltatásnak.

Az Európai Bizottság azt is megjegyezte, hogy egyes etikai szabályok sérülhetnek az együttműködő gazdaság kontextusában,

Etikai kérdések vetődnek fel az ügyvédeknek a tág értelemben vett jogi szolgáltatásokat nyújtó harmadikfél-platformokon történő jelenlétével kapcsolatban. ügyvédek internetes jelenléte nem korlátozódik az ügyvédi iroda honlapjára, jelen vannak harmadik fél platformjain is, amelyek a kétoldalas platformok kategóriájába tartoznak. Ezért szükség van az online platformok használatának megkönnyítésére az ügyvédek számára a kockázatok és a lehetséges buktatók kiemelésével.

Az Európai Bizottság szerint a szakmai szolgáltatások nyújtása online platformokon keresztül nem tekinthető szabályozatlannak, bár az uniós tagállamokban sincs külön szabályozás rájuk vonatkozóan. A tagállamok e szolgáltatásokra ugyanazokat a szabályokat alkalmazzák, mint a hagyományos szolgáltatásokra. Ezek közé tartozhatnak az egyes szakmai szövetségek által elfogadott magatartási kódexek szabályai, például a fenntartott és szakmai képesítés birtoklásához kötött tevékenységek. Bizonyos tevékenységek sajátos jelleggel bírnak, és speciális szakmai-etikai (deontológiai) szabályok vonatkoznak rájuk. Példának tekinthető a jogi tanácsadás: amennyiben ez fenntartott tevékenység, egyetlen szolgáltató sem adhat jogi tanácsot, hacsak nem ügyvéd, függetlenül attól, hogy a tanácsadás személyesen vagy együttműködési platformon keresztül történik (lásd az Európai Bizottság Staff munkadokumentumát: Az együttműködő gazdaság európai menetrendje, támogató elemzés, 33–34. o.).

Etikai kérdések merülnek fel az ügyvédeknek a tág értelemben vett jogi szolgáltatásokat nyújtó harmadikfél-platformokon történő jelenlétével kapcsolatban.

A kihívások egy része azzal kapcsolatos, hogy az ügyvédeknek hogyan kell eljárniuk e platformok használata során, és milyen etikai szabályokat kell követniük, ideértve a reklámozás, valamint a platforÜgyvédek Lapja 2021 | 3

ha például a szolgáltatásokat megfelelő díjazás nélkül nyújtják, vagy ha a közvetítő díjat kér a szolgáltatásaiért. Ez problémásnak bizonyulhat az etikai kódexekben meghatározott, a szolgáltatások ingyenes nyújtását korlátozó vagy a szakmai díjak megosztását tiltó szabályok fényében (lásd az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentumát: Az együttműködő gazdaság európai menetrendje, támogató elemzés, 34. o.).

E dokumentum célja, hogy jobban megismertesse az ügyvédek által a jogi szolgáltatások nyújtására használt online platformok használatával kapcsolatos különböző kihívásokat, illetve néhány gyakorlati és etikai ajánlást fogalmazzon meg, amelyeket a CCBE tagkamarái és ügyvédi kamarái megfontolhatnak, hogy (saját joghatóságuk körülményeihez igazodó mértékben) beépítsék-e a tagjaiknak szóló iránymutatásba.

A dokumentum néhány etikai megfontolás kiemelése mellett ismerteti a technikai jellegű kihívásokat is, ideértve az ügyféladatok biztonságának fenntartásával kapcsolatos kihívásokat, valamint az olyan platformokkal kapcsolatos kihívásokat, mint például az ajánló weboldalak vagy a jogi kérdéseket és válaszokat a nyilvánosság vagy az ügyvédek egy meghatározott csoportja számára kínáló platformok.

Mi a kétoldali platform-modell?

Közvetítő az ügyvéd és az ügyfelek között: piactér, ahol a kínálat találkozik a kereslettel Először is meg kell érteni az online platformok jellemzőit és az általuk kínált szolgáltatásokat.

A kétoldalúplatform-modellben a platformszolgáltató közvetítőként lép fel az ügyvédek és az ügyfelek között: az előbbi-

ek azért kapcsolódnak a platformhoz, hogy felajánlják szolgáltatásaikat, utóbbiak pedig azért, hogy szolgáltatót válasszanak. Amikor az ügyvéd és az ügyfél közötti kapcsolat létrejön, az részben vagy egészben a platformon folytatódhat.

E modellnek számos változata létezik, a közvetítő szerepe az általa követett prioritásoknak megfelelően változik. A platformszolgáltatónak az ügyvéddel való kereskedelmi kapcsolat kiaknázásából is származhat jövedelme (például az ügyvédnek díjat kell fizetnie azért, hogy jelen lehessen a platformon). Másrészt előfordulhat, hogy a fogyasztó fizet a szolgáltatónak azért, hogy kapcsolatba kerüljön az ügyvéddel. Az üzemeltető díjazást is felhalmozhat. A kétoldalúplatform-modell működése több különböző kapcsolatot (ügyvéd-platformszolgáltató kapcsolat, ügyfél-platformszolgáltató kapcsolat és ügyvéd-ügyfél kapcsolat) és szerződést foglal magában.

A kétoldalas platform „piactérként” működik, lehetővé téve, hogy a kínálat találkozzon a kereslettel. Emellett olyan eszközöket és szolgáltatásokat is biztosíthat, amelyek lehetővé teszik vagy megkönnyítik az ügyvédi szolgáltatások nyújtását. Az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti üzleti kapcsolat megléte tehát a legtöbb esetben magában foglalja annak lehetőségét, hogy a két fél között a platform javára pénzügyi forgalom alakuljon ki. A díjazással és a díjakkal kapcsolatos kérdéseket, amelyek e kapcsolat kapcsán felvetődhetnek, az 1. szakaszban tárgyaljuk.

Kétoldali platform

Ügyvéd

Ügyfél

A platformszolgáltató bevételt szerezhet egy másik, az ügyvéd és az ügyfél által nem befolyásolható szerződéses kapcsolatból is, amely a platformon előállított vagy kicserélt adatokra vonatkozik. Ez a kérdés különösen érzékeny, és e dokumentum 2. szakasza foglalkozik vele.

37

38

Érdekvédelem

Az online platformok osztályozása

Az egyértelműség kedvéért az online platformokat e tanulmányban a következőképpen osztályozzuk: 1. Ügyvédi címtárak

Ezek olyan weboldalak, amelyeken az ügyvédek elérhetőségei, szakirányú vagy szakterületi tanúsítványai szerepelnek. Az ügyvédek hozzáférése e weboldalakhoz általában nyitott abban az értelemben, hogy bármely ügyvéd regisztrálhat, a platformszolgáltató nem végez szelekciót az ügyvédek között.

Az ügyvédek többnyire nem fizetnek semmit azért, hogy a platformon szerepeljenek.

Előfordul, hogy az ügyvédek anélkül is regisztrálnak, hogy a regisztrációra felkérték volna őket. A platformszolgáltató semmilyen módon nem vesz részt abban, hogy a (potenciális) ügyfél ügyvédet válasszon.

1. Az online platformok használata által érintett szakmai magatartási szabályok 1.1. Kérdések és fő elvek

A kétoldalúplatform-modell sajátosságainak figyelembevételéhez gondosan meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken az ügyvédi kamaráknak esetleg be kell avatkozniuk.

Először is az ügyvéd-ügyfél kapcsolatra speciális szakmai szabályok vonatkoznak, amelyek célja az ügyfelek védelme, és amelyek az ügyvédekre nézve kötelezők. Ezek információs technológiákhoz való hozzáigazításának célja, hogy a digitális környezetben is ugyanolyan szintű védelmet biztosítsanak, mint a hagyományos környezetben. Nincs különösebb ok arra, miért kellene olyan új korlátozásokat előírniuk, amelyek megnehezítenék a jogi szakmai gyakorlatot a digitális környezetben.

• Az ügyvéd függetlenségével, méltóságával, bizalmával és feddhetetlenségével kapcsolatos kérdések: a harmadik fél online platformok használata azzal a kockázattal jár, hogy a platformszolgáltatók beavatkoznak az ügyfél és az ügyvéd közötti kapcsolatba. Például amikor a platformszolgáltató azt javasolja, hogy ellenőrizze a nyújtott szolgáltatás minőségét, vagy beavatkozzon az ügyfelek és az ügyvédek közötti esetleges viták rendezésébe. A plat­ form­­­szol­gál­tató kérheti az ügyfelet például arra, hogy adjon meg részletes információkat a jogvita jellegére vagy az ügyvédnek fizetett díj összegére vonatkozóan. Egy másik példa arra a helyzetre vonatkozik, amikor a platformszolgáltató olyan fél tulajdonában van, amely közvetve érintett lehet egy olyan ügyben, amelyet az ügyvéd a

2. Ügyvédeket ajánló weboldalak

Ha a platformban közvetítő vesz részt – például amikor a platform maga választja ki a weboldalon megjelenő ügyvédeket, meghatározza a weboldalon való megjelenés sorrendjét vagy módját, ügyvédet ajánl, vagy olyan ügyvédhez irányítja az ügyfelet, akinek a választása nem szabad –, akkor többről van szó, mint egy adattárról, azaz közvetítésről; az ilyen platform általában díjazással vehető igénybe.

Az ilyen típusú platformok gyakran tartalmaznak olyan eszközöket is, amelyekkel az ügyvédek minősíthetők/rangsorolhatók vagy értékelhetők, ami szintén olyan tényező, amely befolyásolhatja a (potenciális) ügyfél ügyvédválasztását.

3. Jogi szolgáltatásokat nyújtó weboldalak

E kategóriába tartoznak azok a weboldalak, ahol közvetlenül vagy közvetve jogi szolgáltatást nyújtanak, amelyért a platformszolgáltatót mind az ügyvéd, mind az ügyfél megfizetheti. Az ilyen weboldalakra példák a következők: • jogi kérdés-felelet platformok, ahol a fogyasztók jogi kérdéseket tehetnek fel közvetlenül az ügyvédeknek; • „chatbotok”, amelyek mesterséges intelligencia segítségével beszélgetési szolgáltatást nyújtanak; és • automatizált folyamatokat alkalmazó weboldalak, például sablonok, dokumentum-ös�szeállítással, -automatizálással.

A kamarai szabályozások alapvető célja, hogy az ügyvéd és az ügyfél közötti kapcsolat ne veszélyeztesse az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti kapcsolatot.

Másodszor az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti kapcsolat kereskedelmi jellegű. Ebben az összefüggésben az ügyvédi kamarák mozgástere szükségszerűen korlátozottabb, mint a fent említett helyzetben. Mindazonáltal a kamarák olyan szabályok megalkotását szorgalmazzák, amelyeknek alapvető célja annak biztosítása, hogy az ügyvéd és az ügyfél közötti kapcsolat ne veszélyeztesse az ügyvéd és a platformszolgáltató közötti kapcsolatot.

Ez utóbbi kapcsolatot úgy kell megszervezni, hogy az ne veszélyeztesse az ügyvédek által az ügyfeleikkel szemben betartandó szakmai szabályokat.

Végül az ügyfél és a platformszolgáltató közötti kapcsolatra a rendes jogszabályok, például a fogyasztóvédelmi szabályok vonatkoznak. Mivel az ügyvédi hivatáson kívüli személyekről van szó, ez a kapcsolat kívül esik a kizárólag az ügyvédekre vonatkozó szakmai szabályok hatályán.

Az online platformok ügyvédek általi használata több szakmai magatartási szabályt is érinthet.

Az online platformokból eredő, az ügyvédeket érintő legközvetlenebb aggályok közé tartoznak:

platformon keresztül kezel.

• Szakmai titoktartással/jogi szakmai titoktartással kapcsolatos kérdések: az online platformnak az ügyvéd-ügyfél viszonyba való beavatkozása sértheti a szakmai titoktartást/jogi szakmai titoktartást. Az ügyvédek felelősségét tisztázni kell az ügyfelek adatainak feldolgozását végző online platform megbízhatóságával és biztonságával kapcsolatban. E tekintetben különös aggodalomra ad okot, hogy az online platformszolgáltatók ritkán adnak tájékoztatást a rendelkezésükre álló adatok (beleértve az ügyvédek és ügyfeleik viselkedési adatait is) esetleges újrafelhasználására vonatkozó politikájukról.

(A 2.3. szakasz részletesebben foglalkozik az érintettek profilalkotásának és az adatoknak a platformszolgáltató általi újrafelhasználásának kérdésével.)

• Az ügyfél személyazonosságának és szándékainak/érdekütközésének ellenőrzésével kapcsolatos kérdések: az online platformokkal való együttműködés során az ügyvédek nem mindig tudják alaposan ellenőrizni a (potenciális) ügyfél személyazonosságát és szánÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Érdekvédelem

dékait, ami azt eredményezheti, hogy az ügyvéd az ügyfél érdekeivel ellentétesen jár el és/vagy összeférhetetlenséget okozhat (amire például a pénzmosás elleni kötelezettségek miatt is szükség van). Az ügyvédeknek ellenőrizniük kell az online platformot birtokló cég azonosságát is.

• Az ügyvéd szabad megválasztásának elvével kapcsolatos kérdések: azok az esetek, amikor egy online platform átlátható kiválasztási kritériumok nélkül játszik szerepet az ügyfél számára az ügyvéd kiválasztásában, érinthetik az ügyfél szabad ügyvédválasztáshoz való jogát.

• A reklámszabályokkal kapcsolatos kérdések: vannak a megtévesztő és/vagy összehasonlító reklámra vonatkozó szabályok, amelyek az online platformok használata során érintettek lehetnek. Ez akkor fordulhat elő, ha az ügyvédek hasznot húznak a platform által végzett reklámozásból, és ez a reklámozás nem felel meg az ügyvédi szakmára vonatkozó sajátos szabályoknak a két ügyvédi irányelv figyelembevételével. (A tanács 1977. március 22-i 77/249/EGK irányelve az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről; az Európai Parlament és Tanács 1998. február 16-i 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő állandó jellegű gyakorlásának elősegítéséről. A szolgáltatási irányelv 24. cikke, amely a szabályozott szakmákra vonatkozik, általános rendelkezést tartalmaz a kereskedelmi kommunikációról. Ez kizárja a teljes tilalmat, de lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy korlátozzák az ilyen nyilvánosság tartalmát és módozatait az alkalmazandó szakmai szabályok miatt, mint például a szakma függetlensége, méltósága és integritása, valamint a szakmai titoktartás.

Emlékeztetni kell arra, hogy az ilyen szabályoknak megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük és arányos módon a közérdekű célt kell szolgálniuk. A szolgáltatási irányelv 4. cikke meghatározza, hogy ezek önmagukban nem minősülnek kereskedelmi közleménynek ¬– a 24. cikk értelmében –; a Ügyvédek Lapja 2021 | 3

vállalkozás, szervezet vagy személy árujával, szolgáltatásaival vagy arculatával kapcsolatos, független módon összeállított közlemények, különösen ha azokat pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül nyújtják.) Emellett az ajánló weboldalak összehasonlító reklámmal is összevethetők, ami a reklámozás olyan formája, amely egyes országokban tiltott lehet.

• A díjakra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos kérdések: az ügyvédek online platformokon való részvétele sértheti a díjakra vonatkozó szakmai szabályokat, különösen az ajánlási díjak vagy a nem ügyvédekkel való díjmegosztás tilalmát, amelyeknek viszont meg kell felelniük az uniós és a hazai versenyszabályoknak.

E megfontolásokra tekintettel és az egyes joghatóságok körülményeitől függően az ügyvédi kamarák hívják fel tagjaik figyelmét az alábbi fő elvekre az online platformok használata során: 1. Általános szabályként az ügyvédeknek mindig be kell tartaniuk az alkalmazandó jogszabályokat, valamint a szakmai és etikai szabályokat, amikor online platformot használnak hivatkozás vagy jogi szolgáltatás nyújtása céljából. Ez mindig azt jelenti, hogy az ügyvéd közvetlen szerződéses kapcsolatot létesít.

Ha az alapvető értékek tiszteletben tartása nem garantálható, az ügyvédek nem lehetnek jelen (a továbbiakban) az adott online platformon.

2. Az ügyvédek online platform használata vagy abban való részvétele soha nem korlátozhatja függetlenségüket. Az ügyvédek különösen nem engedhetik meg maguknak, hogy a platformszolgáltató bármilyen módon beavatkozzon az ügyfelekkel való kapcsolatukba.

3. Az ügyvédeknek mindig legyen lehetőségük arra, hogy közvetlenül úgy tudjanak kapcsolatba lépni az ügyféllel, hogy tiszteletben tartsák a szakmai titoktartási kötelezettséget/jogi szakmai titoktartási kötelezettséget és elkerüljék az összeférhetetlenségi szabályok megsértését.

4. Az ügyvédeknek felvilágosítást kell kérniük azon online platform megbízhatóságáról és biztonságáról, amelyen keresztül az ügyfelek adatait feldolgoz-

zák. Az ügyvédeknek különösen kerülniük kell, hogy a platformszolgáltatók a saját és ügyfeleik adatait – beleértve a viselkedési adatokat is – a tudtuk nélkül és/vagy ismeretlen céllal dolgozzák fel.

5. Az ügyvédeknek ellenőrizniük kell a platformszolgáltatókon keresztül a róluk online közzétett információk tartalmát. Ezeknek az információknak világosaknak és pontosaknak kell lenniük, feltüntetve eredeti címüket, és soha nem vezethetik félre a nyilvánosságot a képzettségükkel kapcsolatban.

6. Az online platformon az ügyvédekre vonatkozó információknak meg kell felelniük az ügyvédekre vonatkozó reklámszabályoknak. E tekintetben az ügyvédeknek kerülniük kell a félrevezető vagy becsmérlő, illetve általánosabban az ügyvédi hivatás alkalmazandó elveivel és értékeivel ellentétes reklámot.

7. Ha az ügyvédek online platformon keresztül lépnek kapcsolatba az ügyfelekkel, minden új kapcsolatra a kötelező szabályokat kell alkalmazniuk. A jogi szolgáltatás nyújtása előtt az ügyvédeknek tájékoztatniuk kell az ügyfelet nevükről, elérhetőségükről és közreműködésük feltételeiről, beleértve a díjakat is.

8. Az online jogi platformok használata során az ügyvédeknek mindig tiszteletben kell tartaniuk az alkalmazandó szabályokat, beleértve a versenyjogi szabályokat, a díjazásra és a díjak megállapítására vonatkozó szabályokat.

1.2. Külön megjegyzések az ügyvédek által a platformszolgáltatóknak fizetett díjakról

Az ügyvédek által a platformszolgáltatóknak fizetett díjak besorolásához azonosítani kell azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a platformszolgáltatók – többnyire díjazás ellenében – nyújthatnak. Ez lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy felmerülnek-e etikai problémák. Az online platformok igénybevételével az ügyvédek kereshetnek: piaci pozíciót; a szolgáltatásaik nyújtását megkönnyítő technikai szolgáltatásokat; vagy az ügyfelekkel való kapcsolatteremtést; illetve a fentiek bármely kombinációját. Ebben az esetben az lenne a kérdés, hogy pontosan miért fizetnek.

Hollandiában például a helyi ügyvédi kamarák elnökei iránymutatást adtak ki az

39

40

Érdekvédelem

ügyvédek online platformokban való részvételéről, amennyiben ez a részvétel ellentétes lehet az ajánlási díjakra/díjmegosztásra vonatkozó szabályokkal. Hét díjazási modellt azonosítottak az alábbiak szerint (lásd: a Holland Ügyvédi Kamara országjelentése a jogi szolgáltatásokat nyújtó online platformokról. A forrás a CCBE kérdőíve, amely a helyi ügyvédi kamarák elnökei által adott útmutatáson alapul): 1. díjmentesség, 2. fix díj, 3. kattintásonkénti fizetés, 4. fizetés nem kizárólagos ajánlásért, 5. fizetés kizárólagos ajánlásért, 6. fizetés elfogadott esetenként, 7. fizetés/jutalék a díj százalékában kifejezve.

A legtöbb CCBE-országban, ahol az online platform lehetővé teszi az ügyvédek számára, hogy kapcsolatba lépjenek az ügyfelekkel, csak az első három eset megengedett. a) A piacon elfoglalt pozíció A piaci pozíció lehet ingyenes vagy fizetős. Ingyenes, ha a gazdasági modell nem az ügyvédek által fizetett díjakon alapul, például: • Amikor a platformszolgáltató gazdasági érdeke az, hogy minél több ügyvédet vonzzon, mert az ügyfelek fizetnek az ügyvédek által nyújtott információért.

Például amikor a platformszolgáltató az ügyvédek elérhetőségi adatait értékesíti az ügyfeleknek, az ügyvédek nem fizetnek a jelenlétükért. Még az is előfordulhat, hogy egyes ügyvédek tudtuk vagy beleegyezésük nélkül kerülnek bevonásra.

• Amikor az ügyvédeket „terméknek” tekintik, és az ingyenes regisztrációt néhány összegyűjtött adat felhasználásával kompenzálják.

• A „freemium” modellben, amikor az alapszolgáltatásokat ingyenesen kínálják a felhasználók vonzása és a platform forgalmának növelése érdekében.

Egy pozícióért is fizetni kell, ami eltérő lehet, mivel nem minden pozíció egyenlő. Így azoknak az ügyvédeknek, akik kiváltságos helyzetbe kerülnek (pél-

dául azáltal, hogy elsőként vagy az első oldalon jelennek meg), fizetniük kell (többet). Például a Google első oldalán olyan ügyvédek vannak, akik fizettek azért, hogy hirdetéseik az internetezők által választott kulcsszavak alapján elsőként jelenjenek meg. A Google-nak fizetett díjazás egy része az elért kattintások számától is függ. Fontos, hogy az ügyfelek teljes körű tájékoztatást kapjanak ezekről a feltételekről.

Az online közvetítői szolgáltatások üzleti felhasználói számára a méltányosság és az átláthatóság előmozdításáról szóló új bizottsági javaslat az üzleti felhasználók keresési eredményekben való rangsorolására vonatkozó átláthatósági kötelezettségeket is tartalmaz, valamint az online közvetítői szolgáltatásokra vonatkozó általános kötelezettségeket annak biztosítására, hogy a szakmai felhasználók számára könnyen érthetők és elérhetők legyenek a feltételek. (A rendelettervezet 5. cikke szerint az online közvetítői szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak általános szerződési feltételeikben meg kell határozniuk az üzleti felhasználók keresési eredményekben való rangsorolását meghatározó főbb paramétereket, valamint e paraméterek relatív fontosságának okát.

A díjazási lehetőségek és azok rangsorolásra gyakorolt hatásának leírása is szükséges. E kötelezettségek kezelnék az online platformok gyakorlatában tapasztal-

ható általános átláthatóság hiányának problémáját, különösen a rangsorolás és a reklámozás tekintetében.)

Néha azzal érvelnek, hogy a platformszolgáltatónak fizetett díjnak rögzítettnek kell lennie és a technikai költségekhez való átalányösszegű hozzájárulásra kell korlátozódnia. A platformszolgáltatók azonban általában nemcsak a technikai költségeik fedezésére törekszenek, hanem nyereséget is akarnak termelni. Ráadásul a jogászok számára lehetetlen ellenőrizni, hogy a technikai költségek mekkora ös�szege felel meg a platformon történő egyedi értékesítésnek, különösen a kétoldalas platformok esetében.

További kérdés, hogy a díjnak átalánydíjnak kell-e lennie. Vannak olyan helyzetek, amikor a díj az elért forgalomtól is függhet. Például egyes ügyvédi hálózatokban a védjegyhasználat vagy bizonyos közös szolgáltatások igénybevétele a forgalom alapján járó díjat eredményezhet. Minden körülmények között tiszteletben kell tartani az alkalmazandó etikai szabályokat. b) Műszaki szolgáltatások Úgy tűnik, hogy a gazdasági logika korlátozás nélkül alkalmazható azokra a helyzetekre, amikor a platformszolgáltatók olyan technikai szolgáltatásokat kínálnak az ügyvédeknek, amelyekre előfizetnek. Ez a logika azt jelenti, hogy figyelembe kell venÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Érdekvédelem

ni az ügyvédek tényleges szolgáltatásfogyasztását, és a platformszolgáltatónak képesnek kell lennie arra, hogy piaci árat számítson fel ezekért a szolgáltatásokért. c) Kapcsolatfelvétel a potenciális ügyfelekkel A díjak kérdése tűnik a legproblémásabbnak etikai szempontból, amikor a díjat a potenciális ügyfelekkel való kapcsolatteremtés érdekében fizetik. Ezt a gyakorlatot gyakran hasonlítják a díjmegosztáshoz, amely a legtöbb uniós országban tilos. (Ez a problémás kérdés globális, és nem csak Európára korlátozódik. Az

megszerzése nem tilos, feltéve, hogy a fent említett és a személyes adatokra vonatkozó szabályokat betartják.

Más a helyzet, ha a platformszolgáltatót minden egyes általa létrehozott új kapcsolat alapján díjazzák. Ez azt jelentené, hogy az ügyvédnek meg kell erősítenie, hogy ilyen kapcsolat jött létre az ügyféllel. Mivel a szakmai titoktartás/jogi szakmai titoktartás leggyakrabban megtiltja az ügyvédeknek, hogy ilyen jellegű információkat felfedjenek, az ilyen díj fizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás az esetek jelentős részében ellentétesnek tekinthető ezzel az elvvel, függetlenül attól, hogy a díjat hogyan számítják ki. Az elért forgalmon ala-

Amikor egy ügyvéd elkezd használni egy platformot, az ott generált adatok, az oda importált adatok további fizikai és logi­ kai elkülönítést igényelnek a többi felhasználótól, szolgáltatótól.

Amerikai Egyesült Államokban például a New York Állami Ügyvédi Kamara szakmai etikai bizottsága tavaly egy olyan véleményt adott ki, amely szerint az Avvo jogi szolgáltatásokban való részvétel sérti az állam szakmai magatartási szabályait, különösen az ajánlási díjak és a nem ügyvédekkel való díjmegosztás tilalmát. Az Avvo erre a véleményre adott válasza elérhető itt: https://lawyernomics.avvo.com/ avvo/policy/avvos-response-new-york-state-bar-associations-advisory-opinion.html).

Annak vizsgálatakor, hogy a gyakorlat tiltott-e vagy sem, figyelmet kell fordítani a közvetítésre vonatkozó szabályokra. A reklámozásra vonatkozó szabályok relevánsak, de a díjmegosztásra/ közvetítési díjakra vonatkozó szabályok ebben az összefüggésben szintén relevánsak. Az Európai Bíróságnak a szolgáltatási irányelv 24. cikkével kapcsolatos értelmezése szerint az ügyfélmegkeresés reklámnak minősül, és nem minősül tiltott gyakorlatnak (lásd a bíróság 2011. április 5-i ítélete, Société fiduciaire nationale d’expertise comptable kontra Ministre du Budget, des Comptes publics et de la Fonction publique, C-119/09. sz. ügy). Ha tehát egy ügyvédi iroda a potenciális ügyfelekre vonatkozó információkat tartalmazó aktákat kíván beszerezni egy ügyfélmegkeresési művelet előkészítéséhez, az ilyen akták Ügyvédek Lapja 2021 | 3

puló díjfizetés arra késztetné az ügyvédeket, hogy olyan információkat adjanak át harmadik személyeknek, amelyek a szakmai titoktartás/jogi-szakmai titoktartás/ bizalmasság hatálya alá tartoznak. Ezért ez a fajta díjazás elképzelhetetlennek tűnik.

2. Az online jogi platformokkal kapcsolatos általános kihívások

A fent bemutatott etikai kérdéseken túlmenően az online platformok ügyvédi használatával kapcsolatban egyéb, inkább technikai jellegű kihívások is felvetődnek.

A CCBE már kiadott egy iránymutatást az ügyvédek informatikai biztonságának javításáról a jogellenes megfigyeléssel szemben, valamint a felhőalapú számítástechnikai szolgáltatások ügyvédi használatáról (https://www.ccbe.eu/fileadmin/ speciality_distribution/public/documents/IT_LAW/ITL_Position_papers/ EN_ITL_20120907_CCBE_guidelines_ on_the_use_of_cloud_computing_services_by_lawyers.pdf). Mindkettő fontos tanácsokat tartalmaz, amelyek az online platformok használata során az ügyféladatok bizalmas jellegének megőrzésére is alkalmazhatók.

Vannak azonban bizonyos további problémás területek, amelyek inkább az online platformokra jellemzők, és néhány területet ebben az összefüggésben is hangsúlyozni kell.

• Az egyik ilyen terület az informatikai biztonság kockázata általában, valamint a harmadik felek jogellenes hozzáférése, amely a különböző joghatóságokban a jogszerű lehallgatás és hozzáférés fogalmának különbözőségén alapul.

• Egy másik terület a platformszolgáltatókban rejlő veszély, hogy elemzik a szolgáltatásaik segítségével tárolt ügyféladatokat, és újra felhasználják ezeket az adatokat (még akkor is, ha teljes mértékben és őszintén szándékukban áll anonimizálni a rendelkezésükre álló adatokat).

• A harmadik aggályos terület az ügyvédek által tárolt adatokhoz való hozzáférés hiánya a platformszolgáltatókkal való esetleges viták esetén végül pedig az, hogy gyakorlatilag az összes, a platformon tárolt fontos információt nem lehet exportálni, ha az ügyvéd úgy dönt, hogy egy harmadik platformszolgáltatóhoz megy át.

2.1. Biztonsági biztosíték

Amikor egy ügyvéd elkezd használni egy platformot, a platformon generált adatok vagy a platformra importált adatok további fizikai és logikai elkülönítést igényelnek, mind a többi felhasználótól, mind a szolgáltatótól. Ebben a nem technikai használatban a hatékony elkülönítés a platformszolgáltató által bevezetett valamennyi informatikai biztonsági ellenőrzés eredménye. Annyi szempont van, ami egy kellően biztonságos platformot alkot, hogy lehetetlen felsorolni őket még egy adott platformszolgáltatás tekintetében is. Számos veszély is leselkedik a felhasználóra, a lemezmeghajtókon található rosszindulatú kódoktól és vírusoktól kezdve a felhasználói identitások ellopásán át a cross-site scripting sebezhetőségéig. (Cross-site scripting = XSS a webes alkalmazásokban jellemzően előforduló biztonsági sebezhetőségek egyik típusa.

Az XSS-támadások lehetővé teszik a támadók számára, hogy ügyféloldali szkripteket juttassanak be más felhasználók által megtekintett weboldalakba. A keresztoldali szkriptelési sebezhetőséget a támadók felhasználhatják a hozzáférés-ellenőrzések, például az azonos eredetű házirend megkerülésére.

– A fordító.) Sem az ügyvéd, sem az ügyvéd által alkalmazott informatikus nem tudja igazán megállapítani, hogy mennyire biztonságos egy adott platform (bár az utóbbi szakmának nagyobb esélye van egyes sebezhetőségek azonosítására).

41

42

Érdekvédelem

Sajnos a legtöbbször a platformszolgáltatók csak marketinginformációkat adnak, nem pedig technikai információkat arról, hogy mennyire biztonságos a rendszerük vagy hogyan biztosítják a biztonságot. Az olyan kifejezések, mint a „banki szintű biztonság” vagy az egyszerű ígéretek, miszerint „Az Ön adatai titkosítva vannak”, a gyakorlatban értelmezhetetlenek, és a jogászok soha nem támaszkodhatnak az ilyen ígéretekre a biztonságra vonatkozó állítások alátámasztásaként, ahogyan az informatikai szakemberek sem tekintenék e szlogeneket a nyújtott biztonság szintjére vonatkozó tényleges információnak. Ráadásul a legtöbb platformszolgáltató nem hajlandó előzetes engedélyt adni az ügyvédi irodáknak arra, hogy az ügyvédek által megbízott szakemberek független behatolásvizsgálatot végezzenek a rendszereiken.

Mindazonáltal az ügyvédek is kereshetnek és támaszkodhatnak bizonyos szabványosított IT-biztonsági tanúsítványokra, például az ISO 27001, a Cloud Security Alliance STAR programja vagy az EuroCloud.

Az európai IT-biztonsági ügynökség, az ENISA közzétette az ilyen tanúsítványok metakeretét. Az ilyen tanúsítványok alkalmazási köre és tényleges jelentése széles skálán mozog. Egy vállalat például rendelkezhet ISO 27001 tanúsítvánnyal az adott informatikai rendszerére vonatkozóan, és használhatja ezt a logót, míg az ügyvéd által igénybe venni kívánt felhőszolgáltatás egyáltalán nem biztos, hogy rendelkezik tanúsítvánnyal.

Az ügyvédeknek tehát mindenképpen ellenőrizniük kell a tanúsítás hatályát is.

Emellett jelentős különbségek lehetnek az önhitelesítések és a harmadik fél által kiadott tanúsítványok (vagy harmadik fél által kiadott tanúsítványok) között is. A legátfogóbb platformszolgáltatók közül sokan csak öntanúsítást alkalmaznak, ami még mindig hasznos, amennyiben több információt tesz közzé a biztonság nyújtásának módjáról, és lehetővé teszi a szolgáltatások összehasonlítását más platformokkal.

Hasznos lehet az is, ha figyelemmel kísérjük az adatvédelmi incidensekről és biztonsági résekről szóló híreket. Jelenleg azonban nem állnak rendelkezésre olyan információforrások, amelyek felhasználó-

barátok lennének. Elméletileg 2018. május 25-től minden olyan platformszolgáltató, amely európai természetes személyeknek nyújt szolgáltatást, köteles az általános adatvédelmi rendelet (GDPR) értelmében a magas kockázatú adatvédelmi incidenseket jelenteni ügyfeleinek.

Az informatikai biztonság tekintetében az ügyvédeknek azokat a platformszolgáltatókat kell választaniuk, amelyek részletes, tényleges tájékoztatást nyújtanak arról, milyen informatikai biztonságot kívánnak elérni, és hogyan, lehetőség szerint az állításokat alátámasztó tanúsítványokkal. Azok a platformszolgáltatók, amelyek nem adnak tájékoztatást az ilyen biztonságról, nem bizonytalanok, de valószínűleg nem ismerik eléggé az informatikai biztonság egyéb szintjeit, amelyekre a platformjuk épül.

2.2. Joghatósági kérdések és kormányzati hozzáférés

Az ügyvédeknek figyelemmel kell lenniük arra, hogy az adott platformszolgáltató milyen joghatóság alatt tárolja az adatokat.

Az ügyvédeknek lehetőség szerint kerülniük kell az ügyféladatok tárolását az EU-n kívüli joghatóságokban vagy olyan platformszolgáltatóknál, amelyek nem tudnak (vagy nem akarnak) biztosítékot adni az adatok tárolásának joghatóságáról.

Arra is ügyelni kell, hogy számos platformszolgáltató ma már más platformszolgáltatók szolgáltatásaira építi szolgáltatásait (például egy jogi platformszolgáltató az AWS-t vagy a Microsoft Azure-t stb. használja). Ez azt jelentheti, hogy még ha a platformszolgáltató uniós vállalkozás vagy az EU-ban külön leányvállalattal rendelkező multinacionális vállalat is, előfordulhat, hogy az adatokat nem az EU-ban tárolja. Minden joghatóságnak saját kormányzati hozzáférési rendszere van: ami azonban a platformszolgáltató országában jogszerű hozzáférésnek minősülhet, az nem feltétlenül lesz jogszerű az ügyvéd működési országában, és az ilyen különbségek veszélyeztethetik az ügyvédek ügyfeleinek érdekeit.

Amint azt a 2.1. pontban említettük, a titkosítást marketingfogalomként is használják, amelynek jelentése sokféleképpen és sokféle okból változhat. A titkosítottként hirdetett platformszolgáltatások közé tartozhatnak olyan szolgáltatások is, ahol a szolgáltató közvetlenül, titkosítatlanul fér-

het hozzá minden adathoz. Az online jogi platformok esetében az ügyfélnek nincs lehetősége végponttól végpontig terjedő titkosítást használni, mint ahogyan az a biztonsági mentés vagy a tárolási szintű szolgáltatások (amelyek alacsonyabb szintű online platformok, de nem jogi platformok) igénybevételekor lehetséges. Ez azt jelenti, hogy a végponttól végpontig titkosítás nem igazán segít az ügyvédeknek ebben a problémában. Ezért javasolt, hogy ha egyáltalán lehetséges, az ügyvédek olyan jogi platformszolgáltatásokat vegyenek igénybe, amelyeket az ügyvéddel azonos joghatóságból nyújtanak. Sajnos ez nagyon leszűkíti az online jogi platformok előnyben részesített körét.

Egy másik javaslat szerint a kifejezetten ügyvédek számára biztosított online jogi platformok jobban fel tudnak készülni az ügyvédi aktákhoz való kormányzati hozzáférés sajátos követelményeire, mint azok a jogi platformok, amelyek ügyvédeket és fogyasztókat egyaránt kiszolgálnak (akiket nem illet meg ugyanolyan szintű védelem, mint amiben az ügyvédek fájljai részesülnek).

2.3. Az érintettek profilozása és az adatoknak a platformszolgáltató általi újrafelhasználása

A jogászok számára gyakran rejtett kockázatot jelent, hogy a platformszolgáltató a rendelkezésére álló információkat a felhasználó számára nem nyilvánvaló módon újra felhasználhatja és elemezheti.

Több országban a peres és büntetőjog területén dolgozó ügyvédek egyre inkább olyan szolgáltatások felhasználóivá válnak, ahol a több nyilvános adatbázisban, közösségi hálózatokban és más online platformokon végzett keresések eredményei összekapcsolódnak. Ezek az új kapcsolatok segítenek az ügyvédeknek új információkat gyűjteni a kutatott témákról, és értékes felismerésekkel szolgálhatnak.

Mondanunk sem kell, hogy ez egy kétélű kard, amely nemcsak az ügyvédeket mint az ilyen keresések alanyait érinti (beleértve a bírósági ügyek sikerességi arányát), hanem az ügyfeleket is.

• Először is a jogi platformokat a szolgáltatás fogyasztóiként igénybe vevő ügyfelek is ilyen profilalkotás tárgyát képezhetik a jogi platformszolgáltatók részéről, például reklám- vagy markeÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Érdekvédelem

tingcélokból, beleértve az ügyfelek elérhetőségi adatainak továbbítását potenciális vagy ajánlott ügyvédek számára. Ez inkább etikai, mint technikai jellegű kérdés. Ugyanez a hirdetési profilalkotás azonban arra is felhasználható, hogy szolgáltatásokat kínáljanak a jogi platformot használó ügyvédnek, például szakértői vagy magánnyomozói szolgáltatásokat. Az ilyen hirdetések önmagukban is árulkodók lehetnek arról, hogy az ügyvéd min dolgozik, így a titoktartás megsértéséhez vezethetnek, ami „kínai fal típusú” kötelezettségeket tesz szükségessé stb.

• Másodszor – ami a kizárólag ügyvédeknek nyújtott szolgáltatásokat nyújtó platformokat illeti – gyakran lehetetlen az adatokat anonimizálni még akkor is, ha a platform ezt állítja, mielőtt azokat az ügyvédnek nyújtott szolgáltatáson kívüli más célokra (például továbbértékesítésre) használná fel. Minden igyekezet ellenére kiderülhet, hogy az anonimizált adatkészlet újra azonosítható olyan további információk alapján, amelyek egy harmadik személy rendelkezésére állnak, aki hozzáférhetett az eredetileg anonimizált adatkészlethez.

• A harmadik példa arra a helyzetre vonatkozik, amikor a platformszolgáltató olyan fél tulajdonában van, amely közvetve érintett lehet egy ügyben, amelyet az ügyvéd a platformon keresztül kezel (például a platform tulajdonosa lehet egy biztosítótársaság, amely az ellenérdekű fél biztosítója lehet vagy azzá válhat). Ennek eredményeképp a platformszolgáltató elemezheti a platformját használó ügyvédek és ügyfelek (viselkedési) adatait.

Ez a személyes adatok fogalmának egyik velejárója (lásd a közvetetten azonosítható kifejezést a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport 4/2007. sz. véleményében, 13–15. o., valamint az 5/2014. sz. vélemény anonimizálási technikákról szóló 2.2.2. szakaszát, 8–10. o.). A GDPR által biztosított biztosítékok, beleértve annak 22. cikkét is, nem feltétlenül oldják meg ezt a problémát, mivel az előzetes hozzájárulás megkövetelése nem hihető, ha az adatbányászatot új minták vagy meglévő adathalmazok közötti új kapcsolatok megtalálására használják. Az ilyen Ügyvédek Lapja 2021 | 3

újbóli azonosítás alapján az ügyfelek jelentős veszélyeknek lehetnek kitéve, és lehetséges, hogy az ügyvédek akaratlanul is növelik e veszélyeket.

Amíg ez a platformok általi kockázatos újrafelhasználás nem szándékos cselekmény, addig ez csak az ügyvédek által használt jogi platformok bizonyos típusait érinti, például az ügy- vagy bizonyítékkezelő platformokat, ahol az adatok újrafelhasználhatók gépi tanulás vagy prediktív igazságszolgáltatás céljából. (Az ügyviteli

az ügyvéd nem lesz képes megfelelni a szakmai vagy szabályozási követelményeknek (azaz az ügyféladatok nem állnak rendelkezésre ellenőrzés céljából). Az adatok hozzáférhetetlensége elkerülhető, ha a nyújtott szolgáltatás szerződési feltételei megfelelően kerülnek megtárgyalásra annak érdekében, hogy a folyamatos hozzáférhetőséget biztosítsák, még a szolgáltató és az ügyvéd közötti szerződéses vita esetén is. A felek az ilyen elérhetetlenséget technikai eszközökkel is kiküszöbölhetik.

Az ügyvédek által a felhőszolgáltatásokból gyűjtött adatok felhasználása nagyon fontos információforrás lehet, feltéve, hogy tiszteletben tartják a titoktartási szabályokat. szoftverek közül példaként a Clio említhető. Az adatokat maguk az ügyvédek generálják: az összegyűjtött adatok felhasználásával a Clio jelentései például információt nyújtanak az ügyvédeknek a munkaidejük és a ténylegesen kiszámlázott órák arányáról.) Általánosságban elmondható, hogy az ügyvédek által a felhőszolgáltatások használata során gyűjtött adatok felhasználása nagyon fontos információforrás lehet az ügyvédek számára, feltéve, hogy tiszteletben tartják a szakmai titoktartásra és a titoktartásra vonatkozó szabályokat. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi online jogi platformok ritkán adnak egyáltalán tájékoztatást arról, hogy a szolgáltató újrafelhasználhat-e bármilyen, rendelkezésére álló információt, megnyugtató lenne, ha a felhasználási feltételeik egyértelműen kizárnák a profilalkotást (még akkor is, ha a célpont ugyanaz az ügyvéd) és az újrafelhasználást még az anonimizálás után is.

2.4. Az adatokhoz való hozzáférés

A jogi platformok elérhetőségének értékelésénél figyelembe kell venni, hogy az ügyfelek szolgáltató által tárolt adatai a szerződés megszűnése esetén, valamint az ügyvéd és a szolgáltató közötti vita esetén is hozzáférhetők maradnak-e.

Ha szerződéses vita van a szolgáltatóval, az ügyvéd adataihoz való hozzáférés megtagadható vagy korlátozható. Ez a helyzet komoly kockázatot jelent, ha az ügyvédet egy nemzeti és szakmai szabályozó szerv ellenőrzése alá vonják, mivel a hozzáférés hiánya miatt

A bizalmas információk elérhetőségével kapcsolatos másik kockázat az, hogy a platformról való kilépés után esetleg nem lehet hozzáférni a platformon tárolt teljes adatállományhoz, miután a platformot egy másik szolgáltatásra kell váltani. A „teljes adat” itt nemcsak a tárolt dokumentumot jelenti, hanem a dokumentumok és a weboldal által rögzített tranzakciók összes metaadatát is, amelyek az ügyvédi iroda üzleti információinak tekinthetők (beleértve az ügyfél- és ügyinformációkat). Elég gyakran előfordul, hogy egy ügyvéd az általa biztosított új és felhasználóbarát funkcióknak köszönhetően szeretne egy bizonyos platformot használni. Ezek az egyedi vagy kényelmes funkcionalitások azonban azt is jelentik, hogy ha az ügyvéd platformot vált, az előző platformon a praxisról, az ügyekről, az ügyfelekről vagy a dokumentumokról tárolt adatstruktúra nem lesz ugyanaz az új platformon. Előfordulhat, hogy az ügyvédnek ki kell költöznie a felhőből (azaz minden adatot in-source-olnia kell). Nagyobb praxisok esetében ez valószínűleg az áttérés költségeinek és az egyedi fejlesztéseknek kérdése. A kisebb praxisok esetében azonban ez nagyon fontos üzleti információk elvesztéséhez vezethet, mivel egyes ügyvédek számára megfizethetetlenül drága lehet egy jól integrált online jogi platform összes funkciójának házon belüli lemásolása (és valószínűleg nem lesz azonos adatokat használó „másik” platformszolgáltató).

Mielőtt tehát online jogi platformokat használnának például a gyakorlat, az ügyek, a dokumentumok vagy a bizonyíté-

43

44

Érdekvédelem

kok kezelésére, az ügyvédeknek meg kell vizsgálniuk az összes információ harmadik félhez történő exportálásának megvalósíthatóságát és költségeit, vagy ezt házon belül kell elvégezniük. Vagyis az ügyvédeknek a meglévő adatok platformra történő importálásával egyidejűleg azt is meg kell fontolniuk, a későbbiekben hogyan exportálják a rendelkezésükre álló összes információt, és hogy készek-e vállalni az utóbbi költségeit.

3. A platformok sajátos fajtáihoz kapcsolódó kihívások 3.1. Ügyvédi címtárak

Az összehasonlító weboldalak ma már ugyanabban a piaci szegmensben szolgáltatnak, mint az ügyvédi adatbázisok, azzal a különbséggel, hogy vannak olyan ügyvédi címtárak, amelyek nem tartalmaznak semmiféle rangsorolást, és hagyományosan a rangsorolást tartalmazó ügyvédi címtárakat „jogi címtáraknak” és nem „ügyvédi összehasonlító címtáraknak” nevezik.

Bár az összehasonlító weboldalak és a jogi címtárak története nagyon különböző, úgy tűnik, hogy a digitális világban közös jövőjük lesz. Ahogy a digitális platformokon teljesen megváltoznak az ügyfelek elérésének költségei és módszerei, úgy változnak majd a jogi címtárak és szegmentációjuk is. Az új belépők már rendelkeznek tapasztalatokkal a látogatók bizonyos csoportjainak vonzására irányuló módszerek terén, és természetesen megpróbálnak befektetni a jogi címjegyzékek piacára is. Az ügyvédek „varázsformula” vagy az ügyfelek visszajelzései alapján történő rangsorolása azonban nem feltétlenül a leginformatívabb, legalábbis az ügyvédek tapasztalt ügyfelei számára. Így az ügyvédek alaposabb és költségesebb, független harmadik fél által végzett felülvizsgálatának is lehet jövője.

Számos, főként a sok ügyfél (lakossági ügyfelek, kkv-k) által használt címjegyzék ajánló szolgáltatást is nyújthat. Az ezzel összefüggésben felvethető kérdéseket a következő szakaszban tárgyaljuk.

Számos ügyvédi kamara saját maga adott ki jogi címjegyzékeket az illetékességi körükbe tartozó ügyvédekről. Az Európai Bizottság eJustice portálja is tartalmaz egy ilyen, számos országra kiterjedő névjegyzéket (Find-A-Lawyer). Mindezek a

címjegyzékek mindenki számára hasznos referenciaként szolgálnak. E szervek választhatják vagy kötelezhetik magukat arra, hogy online közzétegyék címjegyzéküket és az ilyen információkat kereskedelmi szolgáltatók számára is elérhetővé tegyék a további felhasználás céljából (vö. a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv).

nek a fogyasztók szempontjából, az átláthatóság hiánya miatt az összehasonlító weboldalak bizonyos gyakorlatai gyakran versenyjogi és fogyasztóvédelmi aggályok tárgyát képezik, és e kérdések az ügyvédi ajánló weboldalakra is is vonatkoznak.

Gondoljunk csak az Európai Bizottság által az általános internetes keresés terén elért erőfölényével való visszaélés miatt a Google-ra kirótt 2,42 milliárd eurós bírságra, vagy az Egyesült Királyság Verseny-

Az EB megemlíti a fogyasztói vélemények manipulálásának kockázatát is a hamis értékelések, statisztikák révén, bár az értékelések „előnyösek” lehetnek a fogyasztóknak.

Az új típusú jogi címtárak használata során az ügyvédek világosabb képet kaphatnak arról, hogy melyik jogi címtárnak van a legtöbb látogatója. Ez annak köszönhető, hogy egy adott ország összes honlapjának rangsorolása sokkal egyszerűbbé vált (de nem feltétlenül ingyenesen), hogy maguk a jogi címtárak is rangsorolhatók a látogatók száma alapján, és az ilyen adatokat a látogatók országa alapján lehet szűrni, hogy lássák, mennyire relevánsak az egyes országok ügyfelei számára (lásd https://www.alexa.com/ és https://www.similarweb.com/).

3.2. Ügyvédek ajánló honlapjai

Az online jogi platformok egyik legnépszerűbb formája az ügyvédeket kereső fogyasztók és az új munkafolyamatokat kereső ügyvédek közötti kapcsolatot biztosító weboldalak. E platformok általában nem elégednek meg azzal, hogy az ügyvédek könnyen használható címjegyzékét adják, hanem gyakran igyekeznek még hasznosabbak lenni a fogyasztók számára azáltal, hogy minél több információt nyújtanak az ügyvédekről, vagy akár olyan platformot biztosítanak, ahol az ügyvédek konkrét kérdésekre válaszolhatnak, és ahol az ügyvédi díjakat kifizethetik.

E weboldalak hasznos és releváns információkat nyújthatnak a fogyasztók vagy kisvállalkozások számára az ügyvédekről, és képesek sokkal jobb keresési eredményeket – ezáltal jobb láthatóságot – hozni az ügyvédekről, mint amit egy átlagos ügyvédi iroda vagy akár egy ügyvédi kamara elérhet. Bármennyire is egyszerűnek tűn-

piaci és Piacfelügyeleti Hatósága által bezárt, energiatarifa-összehasonlító weboldalakkal kapcsolatos vizsgálatokra. Franciaországban az e területen 2008-ban történt önszabályozást követően a miniszterelnök rendeletet adott ki e konkrét témában (Décret n° 2016-505 (22 Avril 2016) relatif aux obligations d’information sur les sites comparateurs en ligne).

Az Európai Bizottság nyilvános konzultáció keretében vizsgálta ezt a kérdést, és az eredményekről szóló teljes jelentésből kiderül, hogy ez valóban problémás fókuszpont. A fogyasztók háromnegyedének egyértelműbb információkra van szüksége például a szponzorált keresési eredmények megjelenítésével kapcsolatban, a szolgáltatás vagy termék tényleges szolgáltatójának azonosításával kapcsolatban, és a vállalkozások közel kilencven százaléka is nagyobb fokú átláthatóságot szeretne (Teljes jelentés a platformok, online közvetítők és a kollaboratív gazdaság szabályozási környezetéről szóló nyilvános konzultáció eredményeiről). A jelentés megemlíti a fogyasztói vélemények manipulálásának kockázatát is a hamis értékelések vagy hamisított statisztikák révén, de a válaszadók egyetértettek abban, hogy az értékelési rendszerek és a bizalmi mechanizmusok általában véve „előnyösek” a fogyasztók számára.

Melyek tehát a fő kihívások az ügyvédek számára e weboldalakkal kapcsolatban, mit kell ellenőrizniük, mielőtt feliratkoznának?

Amint arra az 1. szakaszban rámutattunk, a reklámozásra vonatkozó szabályok tagállamonként eltérők. A megtévesztő és összehasonlító reklámra is vanÜgyvédek Lapja 2021 | 3

Érdekvédelem

nak szabályok. Ebben a tekintetben az ajánló weboldalak az összehasonlító reklám egyik formájaként működhetnek, amely egyes tagállamokban, például Olaszországban tilos lehet.

Abban az esetben, ha az ajánló weboldalakon való részvétel megfelel a vonatkozó etikai szabályoknak, az ilyen eszközöket használó ügyvédeknek tisztában kell lenniük az ajánló platform bevételi modelljével és azzal, hogy ezt milyen egyértelműen kommunikálják az ügyfelekkel.

Ajánlatos mindig ragaszkodni a következő részletek bizonyításához: • Tisztán reklámalapú weboldalról van-e szó, vagy az ügyvédek előfizetéses fizetésén alapul?

• Ha a kettő keveréke, akkor a prémium előfizetők kedvezményes elbánásban részesülnek-e, és ez a fogyasztók számára nyilvánvaló-e?

• Ha tartalmaz minősítési funkciókat, kellően világos tájékoztatást adnak-e az ügyvédeknek arról, hogyan jön ki az ügyvédek értékéről ítéletet adó „mágikus szám”? Megváltoztathatja-e a platformszolgáltató egyoldalúan ezt a számítási módszert, anélkül hogy az ügyvédeket előzetesen értesítené?

• Ha az értékelés az ügyfelek véleményén alapul, az ügyvéd vitathatja-e az értékelést (a válasz megírásán kívül)?

Elvárják-e vagy biztosítják-e, hogy csak azok az ügyfelek értékelhessék az ügyvédet, akikkel együtt dolgoztak, és nem például az ügyvédek perbeli ellenfelei?

Moderálják-e az értékeléseket a közzététel előtt?

• Továbbá milyen információkat tesznek közzé az ügyvédről és milyen információk szolgálhatnak a potenciális ügyfelek keresésének alapjául?

• Ha a platform a jogi szolgáltatások nyújtását megkönnyítő ajánlási szolgáltatásokat is tartalmaz, az ügyvédeknek olyan alapvető üzleti feltételeket is ellenőrizniük kell, hogy hogyan fognak kapcsolatba lépni az általuk ajánlott ügyfelekkel.

• Ha az ügyfél fizet a platformszolgáltatónak, milyen díjat kapnak az ügyvédek, és a platform levonja-e a saját díjait (technikai díjak, platformhasználati díjak vagy marketingdíjak) az ügyfél által az ügyvédi szolgáltatásokért fizeÜgyvédek Lapja 2021 | 3

•

• •

•

tett díjból (nettó fizetés), vagy az ügyfél által fizetett díj és az ügyvédi fizetés elkülönül egymástól?

Hogyan tájékoztatják az ügyfelek a platformszolgáltatót arról, hogy a szolgáltatás teljesült és a fizetést el kell küldeni vagy fel kell szabadítani?

A platformszolgáltatók beavatkoznak-e az ügyfelek esetleges panaszai vagy visszatérítési kérelmei esetén?

A fogyasztók számára nyújtott információk átláthatók és igazak-e?

Világos-e például a fogyasztók számára, hogy hány szolgáltató van regisztrálva a platformon, milyen a díjstruktúra, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak stb.?

Függetlenül attól, hogy a dizájnelemek milyen legújabb trend szerint alakulnak, minden szakmai ajánló honlapnak egyértelműen válaszolnia (vagy választ kell mutatnia) ezekre a kérdésekre, mielőtt egy ügyvédet felkérnének a csatlakozásra. Ha nem teszik, akkor vagy nem gondoltak a vonatkozó problémákra, vagy nem akarják, hogy az ügyvéd megtudja a választ. Nem biztos, hogy minden ügyvéd szeretné, ha a neve szerepelne egy ilyen platformon.

3.3. Jogi szolgáltatásokat nyújtó weboldalak 3.3.1. Jogi kérdés-felelet platformok

Azok a weboldalak, ahol a fogyasztók jogi kérdéseket tehetnek fel, népszerű szolgáltatások, amennyiben meggyőző válaszokat is adnak. A honlapok látogatottságának növelését általában a jogi piacon kívüli cégek célul tűzik ki, ezért érdekeltek abban, hogy megfelelő számú jogászt vonjanak be a válaszok közzétételére. Az ügyvédeknek már pusztán a kereskedelmi észszerűség alapján is meg kell vizsgálniuk egy ilyen weboldal bevételi modelljét, mielőtt csatlakoznának.

Az ilyen honlapok egy része hirdetési bevételekből működik. Ezeken a hirdetésalapú platformokon a közreműködő ügyvédeknek aggályaik lehetnek a hirdetések vagy a forgalom növelését célzó egyéb tartalmak minőségével kapcsolatban. Más, jobban bevált kérdés-felelet honlapok havi előfizetési díjat kérnek a felhasználóktól azért, hogy új kérdéseket tehessenek fel.

A kereskedelmileg legfontosabb kérdés az ügyvédek számára, hogy miért járulnának hozzá a platform szolgáltatójának segítéséhez. Lehet, hogy az ügyvédek azért járulnak hozzá, hogy a leendő ügyfelek jobb márkaismertséghez vagy fizetett munkához vezessenek. Talán a hozzájárulók legfeljebb egy százaléka kap prémiumot.

Még érdekesebb, hogy a legismertebb, informatikai kérdésekkel foglalkozó kérdés-felelet honlapokon (például a StackExchange) az informatikusok is érdekeltté válhatnak abban, hogy pusztán azért adjanak szakmai informatikai válaszokat, mert ezzel emelik virtuális „rangjukat”, például hírnevüket, vagy virtuális fejpénzt kapnak. Tekintettel arra, hogy néhány ilyen oldalnak nagy a forgalma, az ilyen hírnév már nem is virtuális. Még ha nincs is olyan, hogy a legjobb hírnévvel rendelkező szakmai informatikai válaszadók automatikus fizetésemelést vagy új karrierlehetőséget kapnak, egyesek máris azt állítják, hogy e platformok „karrieralapú modell” alapján működnek. Mindez nagyon érdekes jövőt vetíthet előre a jogi kérdés-felelet honlapok számára is, amelyek az ügyvédeket és nem a nagyközönséget célozzák meg. Talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy az ügyvédek a nehezen megszerzett tudásukat ingyenesen osztják meg más szakemberekkel. Azonban a jog nagyon speciális területein (például ingatlanügyletekkel foglalkozó ügyvédek Magyarországon) és az ügyvédek szűkebb közössége

45

46

Érdekvédelem

számára zárt oldalakon az ilyen közreműködő hozzáállás és a közös tudástár hosszú távon is kellően vonzó lehet.

3.3.2. Chatbotok ügyvédeknek

Egyes platformok robotügyvédeknek nevezik magukat, mert általában chatbot-nak nevezett társalgási szolgáltatást tesznek elérhetővé. (A chatbotok olyan fejlett szoftverek, amelyek képesek az emberihez rendkívül hasonló beszélgetésre és interaktív kommunikációra valós személy beavatkozása nélkül. Előnyük, hogy egyszerre képesek kiszolgálni korlátlan számú ügyfelet, és képesek a fejlődésre, „tanulásra”. Vannak olyan fejlett rendszerek, amelyek az emberi szófordulataik és a széles tudástáruk miatt képesek helyettesíteni a valós emberek munkáját úgy, hogy a társalgó félnek meg sem fordul a fejében, hogy nem egy hús-vér emberrel beszél.

Az elsődlegesen angol nyelvterületen elterjedt chatbotok ma már minden nyelven, így magyarul is elérhetők, egyre többször alkalmazzák őket a közösségi portálokon, webáruházakban és céges

tesíthetik az ügyvédeket, de helyettesíthetik az asszisztenseket vagy a jogi asszisztenseket a leg�gyakrabban feltett kérdések megválaszolásában, mégpedig felhasználóbarátabb módon, mint a Gyakran ismételt kérdések hosszú listája.

Nem feltétlenül ez a legjobb módja minden ügyvédi iroda szolgáltatásainak reklámozására, de ettől még érdekes terület, és meglepően könnyen megvalósítható ilyen célokra – még a mesterséges intelligencia, a kognitív vagy adattudományok, illetve a matematika területén formális képzettséggel nem rendelkező ügyvédek is sikerrel járhatnak (lásd például Google Assistant és Google Actions, Pandorabots vagy QnaMaker).

3.3.3. Sablonok biztosítása a nyilvánosság számára némi dokumentumautomatizálással

A dokumentum-összeállítási (vagy -automatizálási) megoldások nem újdonság az ügyvédek számára – a releváns záradékok

Eltérések vannak abban, hogy az ilyen szolgáltatások jogi szolgáltatásnak minősülnek-e, vagy sem, valamint hogy milyen határok között tekinthetők az ügyvédekre korlátozottnak. honlapokon is. Léteznek speciális, egy-egy témakörre vagy cégre optimalizált csevegőrobotok, de vannak általánosabb, humanoid jellegű alkalmazások is, amelyek egyszerre akár több adatbázisból is képesek információt kinyerni és felhasználni. – A szerk. Forrás: creativesite.hu.)

Figyelembe véve az ilyen chatbotok nagyon korlátozott képességeit és azt, hogy bármilyen ilyen mesterséges intelligencia (AI) milyen hatalmas távolságra van attól, hogy képes legyen ügyvédként működni, ez az elnevezés nem hízelgő és nem is pontos.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ügyvédek ne profitálhatnának a chatbotok használatából. Elméletileg a nagy platformszolgáltatók, amelyek sok honlaplátogatóhoz férnek hozzá, az ügyfeleket az ügyvédekhez irányíthatnák úgy, hogy a chatbot segítségével megszólítják a leendő ügyfelet, és esetleg a leggyakrabban feltett kérdésekre is válaszolnak, és ha nincs előre felvett válasz, továbbítják az ügyfelet az ügyvédhez.

Még jobb lenne, ha az ügyvédek ilyen chatbotszolgáltatásokat használhatnának a saját honlapjaikon. A chatbotok természetesen nem helyet-

beírásának és a helyőrző rendelkezések kitöltésének technikája egy interjú és egy döntési sorrend alapján vagy egy adatbázisból már több mint negyven éve velünk van. A technika egyszerűsödött, az eszközök pedig diverzifikálódtak és hozzáférhetőbbé váltak. A három fő terület, ahol sablonokat használnak, a következő: a) nagyon specifikus folyamatoknál, ahol sok dokumentumot kell létrehozni (általában professzionális informatikai fejlesztők végzik), a felhasználók számára teljes útmutatóval az összes lehetőségről (nagy mennyiségű dokumentum létrehozása, amely egy vállalat belső munkájára jellemző); b) egy vállalaton vagy ügyvédi irodán belül, ahol a sablonoktól azt várják, hogy felgyorsítsák az első tervezet létrehozását egy nagyobb sablonbázisból, további emberi felülvizsgálat mellett, és ahol a speciális sablonokat szerződéses ismeretekkel rendelkező szakemberek hozzák létre (a szerződéssablonokba a szakmai támogató személyzet vagy a jogászok által beépített ismeretek); vagy

c) ahol a nyilvánosság számára formanyomtatvány-kitöltési gyakorlatként kínálnak fel bizonyos területeken, például végrendeletek, panaszok, bírósági beadványok, alapszabályok stb. esetében.

Az online platformok nagyon népszerűek az utolsó felhasználási terület kiszolgálására. Általában ezek a nyilvánosság számára kínált dokumentum-összeállítási szolgáltatások nem kifinomultak, hanem általában kiegészítő szolgáltatásnak tekinthetők az ügyfelek számára. Ami még fontosabb, hogy az ügyvédeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a jogi szakemberek számára kínált dokumentum-összeállító eszközök sokoldalúbbak, és hogy ezen eszközök némelyike lehetővé teszi számukra, hogy közvetlenül az ügyfeleknek kínáljanak dokumentum-összeállítási szolgáltatásokat. Ha az ügyvédek elég időt, energiát fektetnének abba, hogy megtanulják, miként lehet ezeket a sablonokat létrehozni, jobb felhasználói élményt tudnának nyújtani az ügyfeleknek (például relevánsabb sablonokkal a specifikusabb munkaterületeken). Amennyiben az ügyvédek később szerepet játszhatnak e dokumentumok iktatásában, tudatában kell lenniük annak, hogy felelősséggel tartoznak a tartalom minőségének és az ügyfelek szándékainak ellenőrzéséért.

Az utóbbi szolgáltatásnyújtási modellben a szolgáltató csak az ügyvédet segíti, és az ügyfél számára láthatatlan, az ügyvéd pedig minden díjat a platformszolgáltatónak fizet. E platformok használatának nincsenek említésre méltó technikai problémái, kivéve a 2. szakaszban ismertetett általános problémákat.

Végezetül meg kell jegyezni, hogy eltérések vannak abban a tekintetben, hogy az ilyen szolgáltatások jogi szolgáltatásnak minősülnek-e, vagy sem (egy adott joghatóságban vagy akár regionális szinten), valamint abban, hogy az ilyen tevékenységek milyen határok között tekinthetők az ügyvédekre korlátozottnak.  Az eredeti, angol nyelvű dokumentum itt olvasható: https://www.ccbe.eu/fileadmin/speciality_ distribution/public/documents/DEONTOLOGY/DEON_Guides_recommendations/ EN_DEON_20180629_CCBE-Guide-onlawyers-use-of-online-legal-platforms.pdf Ügyvédek Lapja 2021 | 3

Körkép

Hogy állunk a székhelyszolgáltatókkal?

Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, ha egy cég-ügyfelünk megbízható székhelyszolgáltatót keres? Milyen lépéseket kell megtennie és milyen szabályokat kell betartania a székhelyszolgáltatónak, ha jog­ szerűen szeretné végezni a munkáját? Hogyan szűrjük ki az ún. fantomvagy postafiók cégeket a szerződéskötést megelőzően? Milyen együttmű­ ködés lehetséges a székhelyszolgáltató és ügyvéd között? Számos olyan kérdés – és ezen kívül még bizonnyal sokkal több – vetődik fel a napi ügyvédi gyakorlatban is. Kívánatos tehát tisztán látni ennek az újabban népszerűvé vált, ám sokak számára a működés hátterének jogi vonatko­ zásaiban kevésbé ismert szolgáltatásnak a terén.

Dr. Klementz Kata, a Loffice székhelyszolgáltató társalapítója

A megbízhatóság, mint fő szempont

Az irodájukat átmenetileg vagy véglegesen feladó, vagy fizikai lokációjú irodát egyáltalán nem is bérlő kezdő vállalkozások, vagy Magyarországra betelepülő újonnan alapított vállalkozások döntenek elsősorban a székhelyszolgáltatás igénybevétele mellett. Az ő szempontjukból megbízható székhelyszolgáltatónak az tekintendő, amelyik a szerződés szerinti szolgáltatást pontosan és körültekintően teljesíti. Ezen szolgáltatások körét a jogszabály meghatározza. Lényegileg az alábbiakról van szó: - a megbízók postai és egyéb küldeményeinek az átvétele, - a küldeményekről történő egy napon belüli értesítés, - a megbízó általi átvételig a küldemények megfelelő tárolása, - a székhelyszolgáltatást igénybe vevő cégek cégtáblájának közterületről jól látható helyen történő elhelyezése és - a cég átadott adatainak biztonságos, jogszerű kezelése.

A székhelyszolgáltatást igénybe vevő megbízó azonban abban is érdekelt, hogy ne csak vele szemben teljesítse a székhelyszolgáltató a szerződéses vállalásait, hanem tartsa be az erre a szolgáltatásra előírt, a pénzmosás megelőzése és a terrorizmus finanszírozás megelőzésére vonatkozó szigorú előírásokat, azaz átlátható és megfelelő működésükkel biztosítsák ügyfeleik részére a biztonságos és folyamatos kiszolgálást. Ügyvédek Lapja 2021 | 3

A megbízók a székhelyszolgáltatást sokszor működésük kiegészítő szolgáltatásaként veszik igénybe. Előnybe részesítik ugyanis azokat a székhelyszolgáltatókat, ahol tárgyalót, vagy rendezvényteret is tudnak foglalni, ha ügyféllel szeretnének találkozni, vagy esetleg a cég többi munkatársával megbeszélést kívánnak tartani.

Ilyen szolgáltatónak minősül a mi Loffice irodánk is.

Szigorú működési követelmények

Számtalan szabály közül csak a leglényegesebbet említem. A székhelyszolgáltatás engedélyköteles tevékenység. Az engedélyt a székhelyszolgáltatók felügyeleti szerve a NAV Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Iroda adja ki, miután a székhelyszolgáltató benyújtotta engedélyeztetésre a működését részletesen szabályozó un. Belső Szabályzatát. A felügyeleti szerv minden évben a továbbiakban is évente ellenőrzi a székhelyszolgáltató működésének a megfelelőségét.

Kettős tevékenység

A székhelyszolgáltató tevékenysége kettős. A megbízójával szembeni szolgáltatóként e tevékenységét szabályozó IM rendelet szerint kell az ügyfeleivel szerződéses kapcsolatot létesíteni és folytatni. Másrészt vannak bizonyos, a szervezett bűnözést felderítő feladatai, amelyeket a pénzmosás megelőzése és a terrorizmus finanszírozás megelőzésére vonatkozó, többször módosított 2017. évi LIII. törvény (Pmt.) és az EU és az

ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásának hazai jogba történt átültetését biztosító 2017. évi LII. törvény (Kit.) szabályoznak.

A törvényi módosítások ugyancsak kihatnak a tevékenységére, amelyek miatt Belső Szabályzatát módosítania kell, továbbá figyelembe kell vennie az erre vonatkozóan útmutatást adó miniszteri rendeleteket.

A magas bírság fenyegetettsége

A Pmt. szerinti százezer forinttól legfeljebb négyszázmillió forintig terjedő pénzbírsággal való fenyegetettség sok székhelyszolgáltatót elriaszthatott attól, hogy folytassa e tevékenységet. A bírság kiszabását remélhetőleg megelőzi a felügyeleti szerv felhívása a törvényes működés helyreállítására, vagy egyéb intézkedés. A székhelyszolgáltatásért kapott megbízói díj nagysága messze nincs arányban a kiszabható maximális bírság nagyságával.

Mindenesetre a törvény erősen szabálykövetésre ösztönöz.

Amit ki kell szűrni: az ún. fantom- vagy postafiók cégek

A már a pandémia alatt is tapasztalt ingatlanpiaci és munkavégzési változások, a home

47

48

Körkép

office és az online szolgáltatások elterjedése, a cégnyilvántartás által megkövetelt un. központi ügyintézés helyének megspórolása mind abba az irányba mutat, mintha a fantom-lét lenne a „new normal” működés.

A törvényi fogalmak értelmezése egyébként a vírusidőszak előtt sem volt egyszerű. Ezt a problémát tapasztalva a 21/2017 (VIII.3) NGM rendeletet módosító 3/2021. (II.2) PM rendelet, amely 2021. márciusában lépett hatályba, konkrét eligazítást ad az ügyfél-átvilágítása során értékelendő ügyfélkockázati tényezők helyes értelmezéséhez, az azonosítási in-

tézkedések terjedelmének meghatározásához, egyebek mellett arról is említést tesz, hogy mikor lehet az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás szabályait alkalmazni.

Ezeknek a konkrét útmutatásoknak az alkalmazásával lehet a kockázati besorolást elvégezni és ennek a szűrőnek az alkalmazásával lehet a tényleges gazdasági tevékenységet nem végzőket azonosítani.

Nagy az igény, nagy a bizonytalanság, de sok az előny is

Úgy érezzük, hogy nagy az igény a virtuális irodák iránt, de nagy a bizonyta-

lanság is. Sok cég kivár, és csak rövid időre hosszabbítja meg a fizikai tér bérletét. Mi régóta coworking (közösségi) irodákat működtetünk, melyek szükségszerű velejárója a székhelyszolgáltatás.

Tapasztalatunk szerint ez óriási pénzbeli megtakarítás egy vállalkozás számára, továbbá egy racionálisabb működést tesz lehetővé a rugalmas irodai használattal és a támogató szolgáltatásokkal, mint amilyen maga a székhelyszolgáltatás, a recepciós szolgáltatás, vagy egy kávé felszolgálása az időszakosan bérelt tárgyalóban. 

Jogában áll kedvezményesen vásárolni Vegye igénybe ügyvédeknek szóló egyedi ajánlatunkat!

b2b@alza.hu

Ügyvédek Lapja 2021 | 3