Ügyvédek Lapja 2026/2 by panpress

Dr. Gerő Tamás: Felkészülnünk kell, nem félni és halogatni Milyen szakmai kihívásokkal kell szembenéznie a hazai ügyvédségnek?

Tartalom

2 Milyen kihívások elé néz hazai ügyvédi hivatásrendünk a közeljövőben?

Dr. Gerő Tamás

5 Személyes kötődés az alapjogokhoz

Dr. Kadlót Erzsébet

10 Az ügyvédi költség perbeli átháríthatóságának új szabályozása

Dr. Kovács Kázmér

15 Mesterséges intelligencia: azért van, hogy a hasznunkra legyen, ne a fejünkre nőjön

Dr. TalabérRitz Klára

20 Vajon nemcsak segíteni, de majd felügyelni is kell az MI használatát?

Dr. Havasi Dezső

21 A mesterséges intelligenciával kapcsolatos kamarai feladatokról

Dr. Homoki Péter

26 Valami véglegesen megváltozott

Dr. Madarassy Tamás

30 A szakértők számának dilemmája

Dr. Fázsi László PhD

32 A társasházi építményi jog (II. rész)

Dr. Hidasi Gábor és Dr. Tikk Arnold

36 Az Európai Igazságügyi Hálózat szerepe és gyakorlata

Dr. Kölcsényi Soma

39 Aki az ügyvédi biztosítást felsőbb szintre emelte –

Dr. Csurgó Ottó emlékkonferencia

41 Egy francia kamarai ösztöndíj tanulságai

Interjú Dr. Knall Petrával

45 A részvényfajták és részvénysorozatok jogi sajátosságai, gyakorlati jelentőségük

Dr. Homoki Márton

Ügyvédek Lapja Folyóirat a Magyar Ügyvédi Kamara tagjainak Megjelenik: kéthavonta Példányszám: 15 300 Főszerkesztő: Dr. Havasi Dezső Főmunkatárs: Dr. Hidasi Gábor Rovatvezető: Dr. Bálint Szilvia, Dr. Becker Tibor A szerkesztőség címe: Magyar Ügyvédi Kamara, 1054 Budapest, Szemere u. 8. Kiadja: PanPress Kft. Felelős kiadó: a Panpress Kft. vezetője. Lapigazgató: Komlós Attila Szerkesztőség: ugyvedeklapja@panpress.hu Telefon: (+361) 6333366 Fax: (+361) 7001987 Lapnyilvántartásba vételi szám: 163/05941/2007 (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal) ISSN 12169102 Hirdetésfeladás: www.panpress.hu/hirdetes

Fotók: címlapfotó: NehézPosony Kata; Panpress archív; Panpress saját és Adobe Stock

Hivatásrend vagy szolgáltató szakma? Esetleg: is-is?

Hivatás: elkötelezés-elköteleződés valami mellett. Szolgáltató szakma: létfenntartás, kenyérkereső foglalkozás. Feloldhatatlan ellentétben állnak e fogalmak egymással szemben, avagy szimbiózisban tudnak élni? Nagy kérdés az ügyvédség számára.

Ebben a lapszámunkban több olyan fontos írást közlünk, amely a hazai ügyvédtársadalom jövőjét illető kardinális kérdésekkel foglalkozik. Ilyen például dr. Gerő Tamás izgalmas írása a sorforduló előtt álló hivatásrend égető kihívásairól, aztán egy íráscsokor a még alig ismert mesterséges intelligencia várható hatásairól dr. Talabér-Ritz Klára, dr. Havasi Dezső, dr. Homoki Péter, dr. Mogyoróssy Tamás tollából, hogy csak néhányat emeljünk itt ki a többi közül. Ezekben a sorsfordító időkben talán az alapelveken is érdemes elgondolkodni az ügyvédtársadalom részéről, hiszen ennek a sajátos hivatásrendi-szakmai közösségnek a mindenkori – így a hazai – társadalom éltében közismerten és elismerten kiemelkedő szerepe van a társadalom egészséges, felfogásunkban demokratikus létének biztosítása érdekében. Nem mindegy tehát, hogy a magyarországi ügyvédség értelmezésében mi az önnön szerepe a társadalomban és az igazságszolgáltatás rendszerében. Hivatásrend vagy „csupán” foglalkozás? A hivatásrend-felfogás szemléletben az ügyvédség nem pusztán munka vagy piaci szolgáltatás – szükségszerűen nyilván az is -, hanem egy közjogi szereppel bíró, autonóm szakmai közösség. Fő jellemzői: közfeladat ellátása, mivel az ügyvéd az igazságszolgáltatás működésének része; az etikai kötöttség, ugyanis szigorú szakmai és etikai normák határozzák meg a működést; az erős önkormányzatiság, az ügyvédek saját szervezeteiken keresztül irányítják magukat (esetünkben a Magyar Ügyvédi Kamara és a húsz területi kamara); a függetlenség, hiszen az ügyvédnek függetlennek kell lennie az államtól és a piactól is, hogy az általa megvalósuló jogvédelem hatékony legyen; a hivatásetika és tradíció, ugyanis az ügyvédi tevékenység társadalmi küldetésként jelenik meg. Megjegyezzük: ismereteink szerint ez a felfogás a kontinentális és főként nem az angolszász európai jogi hagyományból ered, és a magyar ügyvédség klasszikus önképének ekként része.

A foglalkozás-felfogás megközelítésben az ügyvéd elsősorban jogi szolgáltatást nyújtó szakember a piacon. Fő jellemzői: a piaci szolgáltatás, azaz az ügyvéd jogi szolgáltatást ad el ügyfélnek; a verseny: a hangsúly a versenyképességen, hatékonyságon, üzleti modellen van; a vállalkozási logika: az ügyvédi iroda hasonlóan működik más szolgáltató vállalkozásokhoz; a szabályozási lazítás: kevesebb korporatív korlátozás, több piaci mozgástér. Ez a szemlélet a modern szolgáltatási piacok és a globalizált jogi szolgáltatások hatására erősödött meg. Megint csak jegyezzük meg: mindez nem zárja ki, sőt szerintünk igényli is a hivatásbéli elkötelezettséget.

Magyar sajátosság, hogy a jogszabályi rendszer inkább a hivatásrendmodellt követi, de napjainkban a gyakorlatban egyre több piaci elem jelenik meg. A szabályozás alapját közismerten a 2017. évi LXXVIII. törvény az ügyvédi tevékenységről adja, amely egyszerre hangsúlyozza: az ügyvéd függetlenségét, az ügyvédi kamara önkormányzati jellegét és a jogi szolgáltatás nyújtásának gazdasági kereteit. Emiatt a magyar ügyvédség ma – megkockáztatjuk, bár tudományos felmérések által nem igazolt a következtetésünk hibrid modellben működik: jogi értelemben hivatásrend, gazdasági működésében viszont piaci szolgáltató szakma.

Hogy aztán napjainkban ki miként értelmezi saját ügyvédvoltát, mondhatjuk egyéni ízlés, illetve döntés dolga.

A zseniális XVII. században élt filozófus, Spinoza szerint az igazságkeresés és az igazságszolgáltatás leglényege: maga az ember. Ez a gondolat egyfajta elköteleződés egy olyan szempont érvényesítés mellett, ami nem marad a törvény értelmezésének és mechanikus betartásának, betartatásának zárt keretei között. Az ember számára nincs semmi más hasznosabb, mint a másik ember – írta életművét a hollandiai zsidó-(protestáns)keresztyén kultúrkörben megalkotó filozófus. Ez az „emberséges” megközelítés a jog világában mindenkor, így napjainkban is nagy kérdés. Az ügyvédség számára talán – noha mind ennek egzisztenciális háttere sem elhanyagolható, de mégis mint akik közvetlen hozzájuk forduló emberi problémákon segítenek, nagyrészt hivatásrendi elkötelezettség dolga. Komlós Attila

Milyen kihívások elé néz hazai ügyvédi

hivatásrendünk a közeljövőben?

Az ügyvédi hivatásunkat a következő években egyszerre vélhetően erős jogi, technológiai, gazdasági és társadalmi hatások alakítják át. Az alábbi összeállításban kísérletet teszek arra, hogy vázlatosan áttekintsem a legfontosabb – globálisan és Magyarországon is már ajtónkon kopogó – kihívásokat, kifejezetten a szakma működése, fenntarthatósága és presztízse szempontjából. Azt már most megállapíthatjuk: ezek olyan feladatok elé állítják hazai ügyvédtársadalmunkat, amelyeket csak együtt, lényegében csak területi kamarai és legfőként országos összefogással, a Magyar Ügyvédi Kamara révén fogunk tudni megoldani.

Dr. Gerő Tamás ügyvéd, Budapest, az ÜDE elnöke

I. Helyzetelemzés

A mesterséges intelligencia integrálása és verseny a „jogi automatizációval”

A kihívást e téren főként az jelenti, hogy a mesterséges intelligencia egyre több rutinszerű feladatot vesz át (kutatás, szövegalkotás, sablondokumentumok generálása). Olyannyira így van ez, hogy a nagy ügyvédi irodák már ma is teljes munkaköröket „optimalizálnak” vele. Mi több, arra is fel kell készülnünk, azaz tudnunk kell majd türelemmel kezelni, hogy már az ügyfelek egy része is áttér olcsó, automatizált alternatívákra. Ennek folyománya lehet pedig az is, hogy a bonyolult procedúrába könnyen belegabalyodnak s ezek után fordulnak majd ezek az emberek ügyvédi segítségünket kérni.

Mit vetít előre mind ez? Főként azt, hogy nekünk, ügyvédeknek az értékalapú, a stratégiai, az emberi és a cégspecifikus tanácsadásra kell összpontosítanunk. Ha pedig ez így lesz, előrelátható: aki nem használja a mesterséges intelligencia adta lehetőségeket, versenyhátrányba kerül. Ezzel egyidejűleg a jogbiztonság, a titoktartás, az adatvédelem is újfajta kockázatkezelést igényel.

A letéti, pénzmosás elleni és a megfelelési (compliance) kötelezettségek radikális szigorodása

Ez különösen Európában és ami bennünket érint, Magyarországon is erőteljes kihívásokkal jár. Ezek főbb mozzanatai: a nagyobb adminisztráció, több kamarai és hatósági ellenőrzés, gyakran ismétlődő Pmt.-auditok. Ugyanakkor a technikai követelmények terén is sokasodnak a feladatok, mint pl. az egyedi letéti alszámlák, elektronikus nyilvántartá-

sok, kiegészítő felelősségbiztosítás (pl. nagyösszegű letéteknél) vonatkozásában. Érdemes fokozottabban figyelni a büntetővagy pénzügyi felelősség határainak elmosódására, különösen, ha egy ügyfél csalási, pénzmosási vagy adóelkerülési ügybe keveredik. Ami a következményeket illeti: az ügyvédi irodákra nagyobb súly helyeződik a megfelelés (compliance) terén, azaz több belső szabályzatot kell készíteni, több adatkezelési feladatot kell ellátni. Összességében: több kockázatvállalással kell szembe nézni.

Mennyire hatnak ki ezek az új követelmények az ügyvédi tevékenység gazdasági fenntarthatóságára, különös tekintettel a kis praxisok esetében? Fel kell készülnünk arra, hogy a globális és helyi jogi piac koncentrálódik. Ebből fakadóan a nagy irodák egyre inkább komplex szolgáltatásokat kínálnak például a jogi- és adótanácsadói, valamint az ESG (Environmental, Social, Governance egy új vállalati és befektetői szemléletet jelez; egy minden modern vállalkozásra irányadó, a transzparencia maximális figyelembevételét vállalati felelősséget jelent) és a HR területeken, amivel az ügyvédi kis praxisokban élő kollégáink bizony nehezen versenyezhetnek. Arról már csak érintőlegesen szólok, hogy az ügyfelek egyre árérzékenyebbek, illetve munkánk egészét tekintve egyre fokozottabb transzparenciát várnak el tőlünk, ügyvédektől is.

Mindez egyben azt is magával hozza, hogy az egyéni ügyvédek vonatkozásában egyre nehezebb lesz fenntartani a működést a növekvő költségek mellett (iroda, adminisztráció, megfelelési követelmé-

nyek/compliance folyamatos fenntartása). Ügyvédi irodák vonatkozásában pedig integráltabb szolgáltatáscsomag kidolgozására és kínálatára lesz szükség.

Jogszabályi és kamarai környezet gyors változása

A törvényi és kamarai előírások (Üttv., IM-rendeletek, MÜK-szabályzatok) tempójának tovább gyorsulása is várható. Ez gyakorlati ügyvédi munkánkra nézve azt is jelenti, hogy fokozottan kell foglalkoznunk működésünk folyamatos átállítására (például letéti szabályok, okiratellenjegyzés, ügyfélazonosítás terén). Egyidejűleg azt is figyelembe kell vennünk, hogy a digitális aktakezelés jogi megfelelőségét biztosítása, valamint a fegyelmi és etikai szabályok „finomra hangolása” miatt számoljunk a „hibalehetőségek” növekedésével.

Ha mind ebből levonjuk a következtetést, egyértelmű, hogy kiemelt jelentősége lesz az állandó, belső mini-megfelelési (compliance) rendszernek, még a kis irodákban is.

Az ügyfelek elvárásainak változása

A jogkereső állampolgárok és a vállalatok is a korábbiaktól részben eltérő, másfajta szolgáltatást várnak tőlünk: a (szinte állandó) online elérhetőséget; a gyors válaszidőt; a digitális aláírást, az e-ügyintézést és –igen, bármennyire is kellemetlennek tűnhet napi munkánk amúgy is megterheltsége mellett – az online konzultációt. Sőt: a kiszámítható díjazási modelleket (a fix- illetve, az eredményalapú díjazási tételeket, megbízásos „csomagokat”).

És hogy még bonyolultabb legyen a dolog, azzal is szembe kell néznünk, hogy ügyfeleink egyre inkább összehasonlítják majd az ügyvédi irodánk működését a bankok pénzügyi technológiájával, olyan innovatív technológiai megoldásokat - alkalmazásokat és szolgáltatásokat - várva el tőlünk, ügyvédektől is, amelyek gyorsabbá, egyszerűbbé és hatékonyabbá teszik a folyamatokat az eddig általuk is megszokott megoldásokkal szemben. Tömören úgy is összegezhetném, hogy a „régi” gyakorlatunk, az olykor lassúnak tekinthető válaszidő, a nehézkes jogi adminisztráció bizony versenyhátránnyal járhat.

Határokon átnyúló jogi problémák gyarapodása

Az országhatárokon átnyúló jogi képviseleti munkánkban - legyen szó akár nagy ügyvédi irodákról, kisebb irodáról, leginkább az egyéni praxist vivő kollégákról – különösen is fontos a felgyorsult globalizáció, az EUjog, határon átnyúló családi/kereskedelmi ügyeinek szaporodása, a digitális gazdaság jelentette új többletfeladattal való szembenézés. Ehhez pedig „több nyelvi kompetencia”, azaz megbízható nyelvismeret kell, tudnunk kell biztonságosan használni az uniós és nemzetközi jogi ismeretanyagot, végül, de nem utolsósorban messzemenően figyelembe kell vennünk a külföldi ügyfelek adatvédelmi és megfelelőségi igényeit. Több kollégánkat érintheti mindez, akik országhatáron túli ügyekkel foglalkoznak, főleg Nyugat-Magyarországon, például ausztriai–magyarországi ingatlanügyletekkel, határon átnyúló cégalapításokkal és külföldi munkavállalókkal kapcsolatos ügyekkel.

A társadalmi bizalom megtartása presztízskérdés

Fel kell készülnünk arra is, hogy az ügyvédi szakma, egyben sajnos általában a hivatásrend egészének a sok országban csökkenő reputációja hazánkban is könnyen megjelenhet. Ennek okai egyebek mellett a politikai polarizáció, ügyvédeket érintő botrányok (letétkezelés, összeférhetetlenségi ügyekből fakadó bonyodalmak), az „ügyvédet megbízni felettébb költséges mulatság” és a „csak a pénzre hajtanak” sztereotípiák, valamint a jogászi szakmák közti verseny. Ez utóbbi esetben főleg a jogtanácsos, az adótanácsadó, a „compliance-szakértő” jöhetnek számításba.

Nyilvánvaló, hogy ilyen társadalmi háttérrel nagyon nehéz nekünk, hivatásrendünk szakmai és morális értékrendjéhez igazodó többségnek megőrizni a társadalmi bizalmat egy olyan korszakban, ahol az átláthatóság, etikai megfelelés és szakmai minőség elvárásai sokkal tudatosabbak, magasabbak, mint amilyenek eddig voltak.

A szakma belső utánpótlási válsága

Sok országban jelen van, nálunk Magyarországon is észlelhető tünet, hogy kevésnek tűnik a tapasztalt, minden tekintetben, komplex ügyvédi értékrendjét tudatosan megélni akaró és tudó ügyvédjelölt. Az is általános jelenség, hogy a jelöltek fluktuációja magas, a fiatal jogászok más szektorokba mennek (compliance terület, banki jog, vállalati jogtanácsosi stallum).

Ez egyben azzal a fokozódó veszéllyel s egyben megoldandó feladattal is jár, hogy az ügyvédi praxis fenntartás és szakmai utánpótlás egyre nehezebb, különösen a jogi értelemben specializált területeken.

Akkor tehát mire kell összességében felkészülnünk?

Az ügyvédi hivatás közeljövőjét három nagy irányzat határozza meg: az információs technológiai fordulat, ezen belül is annak belátása és elfogadása, hogy a jövőben a mesterséges intelligencia használat nélkül nincs versenyképesség. Továbbá, hogy nagyon komolyan kell venni a megfelelőségi fordulatot, miszerint ügyvédi irodánk mintegy „mini-compliance-intézménnyé” válik. Végül vegyük halálos komolyan a piaci fordulatot, amit főleg az ügyfélorientált, hatékony és specializált szolgáltatást alapfokú követelménnyé teszi.

II. Hogyan készüljünk fel a gyakorlatban? Miután az elvi kérdéseket, még ha vázlatosan is, áttekinthettük, hátra van a neheze: jó, jó, de mind erre hogyan készüljünk fel a gyakorlatban? Méghozzá minél gyorsabban és alaposabban? Mert ugyanis – hogy a manapság divatos szófordulatot használjam – ha lemaradunk, akkor kimaradunk?

Hogyan illeszkedik esetünkben egymáshoz hatékonyan a quid et quomodo?

Végül is a fő gyakorlati kérdések: a versenyképesség megtartása, a megfelelőség (compliance) elérése és fenntartása, a gazdasági fenntarthatóság elérése, valamint mindezek révén is a presztízs és bizalom megőrzése. Belátható, nem kis feladatcsomag.

1. lépés: stratégiánk megalapozása Készítsünk feleadatlistát

Tervezzünk meg írásban egy három éves iroda-stratégiát. Határozzuk meg ügyvédi tevékenységünk fő szakterületi fókuszát. Formáljunk magunk számára rövid és hosszú távú stratégiát a mesterséges intelligenciával való élés kifejlesztésére. Hozzunk létre írásban összefoglalt tervet a megfelelési (compliance) rendszer kiépítésére, és nem csak Pmt. vonatkozásában. Alakítsunk ki egy jól működő, de semmiképpen nem bonyolult rendszert az „ügyfélélmény” tükrözésre. Mérjük a jövedelmezőséget ügytípusonként. Legyen határozott és következetes tervünk az utánpótlásképzésre. Úgy gondolom, hogy ha ezek közül háromnál több hiányzik, akkor stratégiánk sürgős újra tervezésére lesz szükség.

2. lépés: felkészülés a mesterséges intelligenciával és az informatikai technológia gyors változásaival való együttélésre

Minimumprogram: a mesterséges intelligencia beépítésére munkánkba (2026-ra fogjuk fel magunkra nézve kötelezőnek).

Ehhez legkevesebb a következőkre lesz szükségünk: jogi kutatásra is alkalmas mesterséges intelligencia szolgáltatóra, egy megbízható dokumentum-összehasonlító alkalmazásra (szoftverre), szerződésgeneráló rendszerre, belső tudásbázisunkat is kezelni tudó mesterséges intelligencia „asszisztensre”. Ezen a szinten már komolyabb, következésképpen már csak előfizetéssel hozzáférhető alkalmazásokra lesz szükségünk.

Meg kell alkotnunk a mesterséges intelligencia használati szabályzatát, egyfajta minta struktúrát. A mesterséges intelligencia használati szabályzat minimum tartalma tekintetében ajánlatos lesz a következő kérdések mentén tovább haladnunk: a mesterséges intelligencia milyen ügytípusokban használható? Milyen adatainkat tesszük számára hozzáférhetővé? Mikor szükséges, illetve kötelező az anonimizálás? Milyen esetekben kötelező a mi emberi ellenőrzésünk? Milyen esetekben szükséges dokumentálni a mesterséges intelligencia használatot? Mikor szükséges, illetve kell az ügyfelet tájékoztatni a mesterséges intelligencia használatáról?

Semmiképpen nem árt, sőt hasznos, ha van egy olyan ellenőrzőlistánk is, amit a mesterséges intelligencia napi használatakor, szinte rutin szerűen alkalmazunk.

Rendszeresen mérjük, esetről esetre a titoktartási kockázatot; rendszeresen frissítsük az adatvédelmi tájékoztatót; figyeljünk arra, hogy ügyvédi felelősségbiztosításunk kiterjedjen a mesterséges intelligencia használatára is; évente végezzünk belső audit vizsgálatot.

3. lépés: mini compliance rendszer (már 2026ban kulcskérdés)

Az eddig vázolt lépések megtételével ügyvédi irodánk szinte egy „mini-compliance intézménnyé” válik.

Tanácsos lesz belső ellenőrzési struktúránk kialakítása (akár még csak két fős iroda esetében is).

Ha van rá módunk, jelöljünk ki valakit irodánkban „megfelelési felelősnek” (compliance officer). Ezek lesznek a feladatai: a Pmt-ből fakadó kötelezettségek végrehajtásának ellenőrzése, a letéti szabályzat kontrollja, a kamarai változások (pl. az ajánlások, a szabályzatok) figyelése és nem utolsó sorban az esetleges adatvédelmi incidensek kezelése.

Végezzünk negyedéves belső auditot a következők terén: ellenőrizzük az ügyfélazonosítási rendszerünket, a Pmt-nyilatkozatot, a megbízási szerződéseket, a díjmegállapodásokat, valamint az adatkezelési dokumentációnkat. Mindezekről készítsünk, tényre törő, rövid jegyzőkönyvet.

Alakítsuk ki a letéti kockázatkezelési protokollunkat, a Magyar Ügyvédi Kamara mindenkor vonatkozó szabályzatának megfelelően.

4. lépés gazdasági fenntarthatósági modell

Fokozottabban figyeljünk belső gazdálkodásunkra is.

Vizsgáljuk felül irodabérletünket: az észszerűségen belül digitalizáljuk adminisztrációnkat, belső pénzügyi kontrollunk mellett legyen külső könyvelői ellenőrzésünk is, automatizáljuk a számlázást, vezessük be az időmérést, még kis irodában is.

5. lépés: fokozottan figyeljünk az ügyfélélmény feldolgozásának korszerűsítésére

Ma már egyre nyilvánvalóbb, ügyfeleink digitális eszközökkel és módszerekkel végzett, egyben gyors szolgáltatást várnak tőlünk.

Alakítsuk ki saját „48 órás” szabályunkat. Ennek belső szigorúan következetes rendje: 24 órán belül visszajelzés, 48 órán belül érdemi reakció

Kötelező digitális minimum, aminek lényege: online konzultáció lehetőség, e-aláírás, ügyfélportál és/vagy biztonságos dokumentummegosztás, automatikus státuszértesítés

6. lépés: legyen specializációs stratégiánk Határozzuk meg irodánk működési pozícióját.

Az iroda: általános feladatmegoldó marad? Vagy 2–3 kiemelt területre összpontosít? Figyelembe kell vennünk (amint erről korábban is szóltam), hogy 2026-ban versenyelőnyt jelent, ha határon átnyúló ügyeket, ezen belül osztrák–magyar ingatlanügyleteket, KKV-compliance feladatot, adatvédelemmel és cégjogi restrukturálással foglalkozó feladatokat is tudunk vállalni.

7. lépés: reputáció és bizalomépítés Tanácsos éves etikai önellenőrzést tartani: az öszszeférhetetlenségi lista frissítése, panaszkezelési rendszer áttekinthetősége, honlapunkon szakmai cikkek rendszeres közlése, átlátható működésünk prezentálása. Kiemelten fontos feladat: krízishelyzetekre kialakított cselekvési protokoll készítése Ugyanis, ha például irodánk a médiában vagy hatósági ügyben lesz valamiféleképpen „érintett”: 24 órán belüli belső megbeszélést kell tartanunk a felvetődött ügy kezeléséről; ha van rá módunk, ki kell jelölnünk az ügyben felelős kollégánkat a kommunikáció végzésére; meg kell fogalmaz-

nunk írásos álláspontunkat az ügyről; és nem utolsó sorban gondoskodnunk kell az ügyben keletkező minden dokumentáció teljes körű mentéséről.

8. lépés: utánpótlás stratégia kialakítása Jelölti modell újragondolása: a strukturált kamarai képzési program következetes irodai támogatása, idő biztosítása a jelöltnek a kamarai és egyéb képzési- továbbképzési programokra, szakmai kiegészítő támogatás biztosítása, a megfelelő gyakorlat biztosítása, a mesterséges intelligenciával kapcsolatos eszközökhöz való hozzáférés és az eszköz használatára való tanítás; mind erre mentor kijelölése az irodában; teljesítményalapú bónusz kialakítása az ösztönzésre.

Alternatív javaslat kis irodáknak: együttműködés más irodával, projektalapú ügyvédi munka bevezetése, külső compliance-szakértő bevonása.

9. lépés: gyakorlati javaslat egy 12 hónapos menetrend kialakítására 0-3 hónap: stratégiai audit, a mesterséges intelligencia-szabályzat és a compliance felelős kijelölése.

3–6 hónap: a digitális ügyfélfolyamatok elindítása, a belső audit rendszer bevezetése.

6–12 hónap: a specializáció erősítése, marketing és reputációépítés kidolgozása, a jelölti program kialakítása.

Összefoglalásként még két megjegyzés kívánkozik ide.

Mindenekelőtt: a fent leírt kihívások nem elméleti problémák, hanem működési átalakulást igénylő realitások.

Továbbá: 2026-tól minden valószínűség szerint az a magyar ügyvédi iroda marad versenyképes, amely: használ mesterséges intelligenciát, de kontrolláltan; amely beépített mini-compliance rendszert működtet, amely gazdaságilag tudatos, specializált, gyors és digitális munkavégzésre alkalmas, valamint tudatosan és aktívan építi az őt övező bizalmat.

Végül: e nagy korszakváltás sikeres túléléséhez fokoznunk kell ügyvédi hivatásrendünk értékei iránti elkötelezettségünket, a kollegiális csoportos munkát és főként kamarai összetartásunkat. Jövőnknek – az itt leírt szakmai prakticitások mellett – ez az alapja és garanciája. Ügyvédek Lapja 

Karsai Dániel életműve

Személyes kötődés az alapjogokhoz

Az alkotmányos értékek tiszteletében soha nem téveszthetünk utat

Ma is elevenen él bennem a sok emlék, miként dolgoztunk együtt ügyvédekként, jártunk el együtt az Alkotmánybíróságon, a luxemburgi, majd a strasbourgi bíróságon. Karsai Dániel tevékenységét – annak morális tartalmát sem kerülve – alapjogi kontextusba helyezve vizsgálom. A közelmúltban először átadott, Karsai Dánielről elnevezett díj esetében, az alapító közösség tagjaként is tekintettel voltam erre, amikor azt javasoltam: a díjat minden évben az emberi jogok világnapján kell átadni. A díjazottal szemben pedig nem csupán a magas szintű szakmai kvalifikáció az elvárás. Tevékenységében az alapjogok védelme terén tanúsított, közösségért viselt társadalmi felelősségnek is tetten érhetőnek kell lennie. A témával foglalkozva ezennel arra teszek kísérletet, hogy az alapjogok rendeltetését, annak értékét funkcionális megközelítés révén állítsam a középpontba és ezt a díj névadójának szemszögéből kíséreljem meg interpretálni.

Dr. Kadlót Erzsébet ügyvéd, Budapest, c. egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem

Az alapjogok – felismerhető tartalmukat tekintve – nem bonyolultak. Többségük olyan magától értetődő alapigazságokat fejez ki, amelyeket nem jogászként sem nem lehet nem érteni: élethez, emberi méltósághoz, egyenlőséghez, diszkrimináció tilalmához, védelemhez, jogorvoslathoz, tulajdonhoz, vállalkozáshoz való jog és így tovább. Annak ellenére sem különösebben szövevényes rendszer, ha az persze kétségtelen, hogy a rendszertanban értelmezett summázatukat és kibontásukat nem lehet egyszerűen az iskolapadban, vizsgára készülve kutyafuttában elsajátítani. Értelmezésükhöz a történelmi tapasztalatokban való jártasság, az azokból levonható következtetések mátrixának ismerete éppen úgy hozzátartozik, mint az értelmező jog-szakmai, módszertani, filozófiai kompetenciáinak készségszintű megléte.

A „bajt” azonban – az összetettnek látszó értelmezési feltételek ellenére –soha nem az alapjogok merituma okozza. Részben az államnak az alapjogokkal kapcsolatos intézményvédelmi kötelezettsége, jellemzően ennek elmulasztása, részben pedig – vagy méginkább – az érvényesülésük kereteibe való beavatkozás módja és az emögött munkálkodó érdek „minősége” képes zavart kelteni.

Hol keresendők a zavar forrásai?

Hannah Arendt, a XX. század közepén alkotó német-amerikai filozófus írja az

egyik dolgozatában, hogy a „politika mindig is feszült viszonyban van az igazsággal”. Ugyanakkor – s ezt már én teszem hozzá – minden rezsim saját, érdekalapú célszerűségi szempontjait helyezi a jogalkotás fókuszába. Kedvezőtlen történelmi tapasztalat, hogy ennek során a jogalkotás rendszerint ólomlábakon járva közeledik az egyes alapjogok központi magjának védelme felé. Jellemzően inkább csak akkor, ha erre külső tényezők, mint például alkotmánybíróság, nemzetközi bíróság döntései rákényszerítik. A rendes bíróságokat azért nem említem, mert a hatalommegosztás rendszerben mindig a bíróságok érdekérvényesítő képessége a leggyengébb, az alapjogokat érintően pedig kevéssé képesek a jogalkotóra kényszert gyakorolni. Mi több, sokszor maguk is védelemre szorulnak éppen azért, hogy alaptörvényi feladataikat, alapjogi küldetésüket maradéktalanul teljesíthessék.

Az alkotmánybírósági és az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé terjesztett indítványokban Karsai Dániel számára az volt az egyik legnagyobb kihívás, hogy az egyént megillető alapjogok védelméhez a hatalmi centrumok közötti szűk mezsgyén ért sérelmek esetén is plasztikus eszközöket találjon. Ennek érdekében elszántan és kitartóan konzultált bárkivel, akitől – pillanatnyilag – kátyúba jutott gondolkodása kimozdulását várhatta. Nemigen becsülhető meg azon munkaórák száma (minden esetre nagyon sok), amennyit például csak mi ketten eltöltöttünk a belső bírói függetlenség és a törvényes bíróhoz való jog problematikájának az alkotmányos felhőből a földre hozatalával, annak érdekében, hogy a konkrét ügyben a polgár alapjogi védelemhez jusson és az értelmezéssel, a javasolt megoldással a bírói eljárást zavaró akadály is elháruljon. Ezek soha nem voltak „nyilvánvaló” rutin-indítványokkal elintézhető esetek. Ám ahogy gyakran mondta: „Az a szép a mi munkánkban, hogy a bíróságok ugyan a létezésünkről se tudnak, vagy ha tudnak köszönik nem kérnek belőlünk. De ha maximalisták és perfekcionalisták vagyunk, arra van esély, hogy csak rátalálnak majd egyszer valahol az indítványainkra, csak képesek lesznek azt a hasznukra fordítani, ha akadályozva érzik magukat az alkotmányos feladatuk teljesítésében. Ilyenkor érzem azt, hogy tényleg tehetünk valami jót a közjogi jövő érdeké-

ben.” (A közjogi jövő kifejezésen kimondottan neki van „szerzői joga”)

A célszerűségi szempontok soha nem alkotmányos érvek

Az alapjogi elkötelezettség szempontjából nem mellékes az sem, hogy a politika – jogalkotás – alkotmányosság hármas viszonyát illetően többségünk már Sólyom Lászlónak, az alkotmánybíróság első elnökének azon axiómáján szocializálódott, hogy „a praktikus (célszerűségi) szempontok soha nem alkotmányos érvek”. Az alkotmánybíráskodás erejét éppen az adja, hogy a testület a semlegesség talaján állva, kizárólag alkotmányossági szempontok alapján vizsgálja a jogalkotás minden termékét.

A sólyomi tanítás mögött az áll, hogy a praktikus szempontok által vezérelt jogalkotás – még jó szándék esetén is – a limitált értéket jelentő érdekalapúságot poszterre vetítve, rendszerint könnyedén ad felmentést a maga számára az alapjogok következetes érvényesülése elől történő kitérésre, ám ha lehet, könnyedén hárítja az állam intézményvédelmi kötelezettségéből eredő feladatait is. Az alapjogok védelme melletti elkötelezettség ezért Karsai Dániel számára is mindvégig annak a filozófiáját jelentette, hogy - Arendt és Sólyom tételeiből kiindulva - rezsimektől függetlenül, alapjogi eszközökkel, alapjogi szemléletre kell civilizálni a politikát és domesztikálni kell a jogalkotót. Fiatalos vérmérséklettel ennél karcosabban fogalmazott,

Nagyító

de a tudatosan felvállalt intranzigenciája hátterében mindig az elvek álltak. Majd később, amikor már megnyílt az alkotmányjogi panasz lehetősége, küldetéstudata kiegészült azzal, hogy az ügyvédi tevékenység keretében le kell győzni a bíróságok ódzkodását attól, hogy az ítéletekben közvetlenül alapjogi szempontok is megjelenjenek. Meg kell győzni a jogalkalmazót arról, hogy egyes ügyek enélkül helyesen eleve megoldhatatlanok, de minden ítéletnek csak az előnyére válik, ha a bíró alapjogi szemüvegen át is megvizsgálja döntése helyességét.

Az érdekvezéreltség kísértései

A jogalkotásban szükségképpen érvényesülő, a jogpolitikák által befolyásolt érdekvezéreltség sajnos hajlamosítja arra a jogalkotót, hogy az alapjogok érvényesülését érintően időről időre visszavegyen a már elért

kony védelem szerinti értelmezésééig, hirtelen jött egy látványos, az alkotmányos tartalmat visszafordító jogszabálymódosítás. Ez nem kevesebbet tartalmazott, minthogy egyes, bizonytalan keretek között definiált bűncselekmények esetén a nyomozás elrendelését követő meghatározott ideig, a terheltnek egyenesen tilos a védővel való érintkezése. Bár ez ellen nyomban huszáros rohamot intézett a Magyar Ügyvédi Kamara akkori elnöke, Bánáti János és az Alkotmánybíróság tőle telhető legnagyobb sebességgel meg is semmisítette a nyilvánvalóan többszörösen alapjogsértő módosítást, a rövid ideig egzisztáló rendelkezésnek máig ható következményei vannak. Több mint tíz évvel ezután is futnak még olyan ügyek (nekem is van), amelyekben a jogalkotó kis liezonja a célszerűséggel olyan zavart

A kontraproduktív, emblematikusan a védelemhez való alapjogot korlátozó jogalkotásra semmi szükség nem volt. Nem volt extrém bűnözési hullám Magyarországon.

eredményekből és/vagy időleges „sikerek” érdekében megpróbálja megkerülni azok egzisztálását. Ez az, ami egy alkotmányjogászt, alkotmányjoggal tudatosan foglalkozót különösen fel tud bosszantani. Annál nagyobb energia- és időpocsékolás nincs is, mint amikor a jogalkotó, a megoldott problémát újra-generálja, a kitisztított alkotmányjogi keretet újra beszennyezve, pusztán kényelmi vagy egyéb célszerűségi szempontok mentén, csalfa jogtechnikai megoldásokkal „újnak feltüntetett” ám – nagyobb tudás nélkül is felismerhetően – alapjogi gyakorlatot rontó terméket deponál a jogrendszerbe. Erre mondom, hogy – a Vékás Lajos féle eredeti Ptk. tervezetnek megfelelően – a jogalkotással okozott kár jogintézményét rég be kellett volna már dolgozni a jogrendszerbe, mert így kénytelenek vagyunk az újabb- és újabb alapjogi köröket futni, egyedi jóvátételt hajkurászni Strasbourgban.

Tipikus példája volt az „alapjog-rontó” gyakorlatnak, hogy amikor mintegy húsz év alkotmánybírósági gyakorlat és az EJEB követelményrendszerét is implantáló önfejlesztő jogalkotói gyakorlat mentén a védelemhez való jog kapcsán végre eljutottunk a tartalmában haté -

keltett, hogy mindeddig, többszöri hatályon kívül helyezéssel sem lehetett az okozott eljárásjogi sebeket begyógyítani. Egy strasbourgi kör pedig még akkor is benne van mindezen ügyeben, ha most hirtelen megleli a bíróság a tökéletes eljárásjogi megoldást, kijavítja az összes hibát. (Az ugyanis bizonyosan nem várható el egyik terhelttől sem, hogy 10-15 év eljárás hatálya állás miatt ne kérjenek jóvátételt.)

Jelzem erre a kontraproduktív, emblematikusan a védelemhez való alapjogot korlátozó jogalkotásra semmi szükség nem volt. Nem volt extrém bűnözési hullám Magyarországon. Az EJEB viszont már „túl volt” az összes ír terrorista ügyén, s világosan kifejezésre juttatta, hogy nem tűri el a hasonló alapjogi korlátozásokat. (Tegyük hozzá: ennek ellenére Írországban mégis konszolidálódott a helyzet.) Továbbá –igaz, több folyóméternyi ítélettel, de - az már a török államban is éppen tudatosította bizonyos alapjogok korlátozhatatlanságát. Ebben a helyzetben Magyarország váratlanul jogi hajtűkanyarokat épített, amit populista büntetőpolitikán kívül semmilyen okra nem is lehetett viszszavezetni.

A jogalkotásnak sem ártana némelykor kitekinteni a természettudományok tanulságaira, mert így talán kevésbé kísértené meg az idő kerekének visszafordítása iránti vonzalom. Csak egy szimbolikus példát említve: a matematika tudománya például 2000 évet vergődött az euklidészi geometria 5. posztulátumának bizonyításával, s még a filozófus Kant is úgy vélte, hogy előbb-utóbb jön majd valaki, aki bebizonyítja, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak. Majd annak ellenére, hogy az 1830-as években a Gauss – Bolyai – Lobacsevszkij triász egymástól függetlenül kiszabadította matematikát a síkban szemlélt geometria fogságából, megalkotta a nemeuklideszi geometriát, még a XX. század közepén is akadt egy német tudós, aki az euklideszi geometriához való visszatérést szorgalmazta.

A matematikában, miként a mérnöki vagy gyógyszerészeti tudományban is az azonban az axiómák viszonylag hamar kijózanítólag hatnak és nem tűrik a posztulátumok elhatalmasodását. Nem így a jogtudományban, ahol a jogalkotó téves jelszavak mögé bújva előszeretettel kísérletezik a kontrafaktuális struktúrákkal, amelyek „eredménye” azonban sajnos közvetlenül a polgárokon csattan.

A „téves jelszavak” kártékonysága Karsai Dániel ezekkel a jogalkotási technikákkal szembeni alapjogi érvelésében rendszeresen és kitűnően alkalmazta Finkey Ferenc jogtudósnak, egykori legfőbb ügyésznek a „téves jelszavak” kártékonyságáról és veszélyeiről szóló két büntetőjogi dolgozata tételmondatait (Anyagi igazság és téves jelszavak a büntető eljárásban, Magyar Jogi Szemle, Budapest, 1927). Karsai Dániel nem volt büntetőjogász, Finkey Ferenc pedig nem vallotta magát alkotmányjogásznak (bár nyugodtan tekinthetjük annak), messze nem azonos történelmi kor gyermekei voltak (mintegy száz év van közöttük), de egyformán kárhoztatták jogon kívüli célok érdekében a jognak, a jogalkotásnak az elvi tisztaságtól való eltávolodását. Éppen ezen eltávolodás negatív hatása köszönt vissza Karsai Dániel ügyvédi tevékenysége első nagy jelentőségű, a 98%os adóra vonatkozó ügyében is. Az EJEB-hez benyújtott kérelme folytán a nemzetközi bíróság valamennyi kérelme -

ző ügyében tulajdonhoz való jogot sértőnek ítélte a szabályozást és a panaszosoknak – szokatlanul – teljes jóvátételt ítélt meg. Hozzáteszem, hogy a jogalkotói körültekintés teljes hiányát mutatta, miszerint eddigre már az Európa Bíróságnak egészen jól kidolgozott rendszere volt a fiskális adó – tulajdonelvonás – rejtett tulajdonkorlátozás kontextusában; s abból sem következhetett más, mint az egyedi jogsérelmeknek az EJEB által történő helyt adás.

Hasonlóképpen végződött az általa képviselt 11 kisegyház ügye is, amely esetekben – egyebek között – vallásszabadságot sértőnek, diszkriminatívnak ítélte az EJEB a vonatkozó törvényt (plusz még adatvédelmi aggályokat is megfogalmazott), és 176 millió Ft jóvátétel megfizetésére kötelezte az államot.

Hozzátartozik a tényekhez, hogy az EJEB döntést megelőzően – nagyobbrészt Karsai Dániel indítványai nyomán – mindkét ügykategória megjárta a magyar Alkotmánybíróságot is, ahol az alapjogi tartalmat tekintve az EJEB döntésekkel azonos eredmény született. Ám a jogalkotót ez csak átgondolatlan ellenlépésekre inspirálta az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása képében.

Meggyőződésem – miként ezt Karsai Dániel is mindig hangsúlyozta – a jogalkotó részéről az ilyen „párhuzamos jogi valóság” építgetése igen költséges, legfeljebb a Kőmíves Kelemen Zrt. hatékonyságát mutató eljárás. Ugyanezek a jóvátételi összegek fordíthatók lehetnének arra is, hogy az állam – az Alaptörvény alapján is – őt terhelő intézményvédelmi kötelezettségének színvonalát fejlessze.

Egy életmű tanulsága

Nem fogom Karsai Dániel összes ügyét felsorolni, de életművének tanulságát levonom. Az alapjogokat nem lehet félvállról venni, „félszívvel”, vagy illuzórikusan biztosítani. Jellemzően tartalmuk kiüresítése már aránytalan korlátozásuk is. Ez szükségképpen vezet a jog hitelességének megkérdőjelezéséhez és út a jog elembertelenedéséhez, a visszaélésszerű jogalkalmazáshoz.

Szinte valamennyi, a gyülekezési jogot, vagy a szólásszabadság alapjogát korlátozó, Karsai Dániel által az EJEB előtt sikeresen képviselt ügynek éppen az

alapjogok féloldalas biztosítása, teoretikussá válása volt az alapja. Hasonlóképpen a büntetőjogot érintő, részben közös, részben külön ügyeinkben tett indítványok, mint például a TÉSZ „ügycsoport”, a jogorvoslathoz való jog sérelmét kifogásoló, a jogok érvényesülésének biztosításában a hatóságok és a bíróságok inaktivitását, valamint ennek a tisztességes eljárással határos alapjogokra való kihatását érintő ügyek szintúgy az alapjogok provizórikus érvényesülését kifogásolták.

Az alapjogok effektív érvényesülése nélkül az eljárásjogok jobbára technikai szabálygyűjte-

tek egy darabig ugyan lefátyolozhatók, de ezek a módszerek reálisan nem alkalmasak az alapjogi hitelesség helyreállítására. Az alapjogok tulajdonságaihoz ugyanis hozzátartozik, hogy tényleges érvényesülésüket csak a közöttük lévő szinergia biztosítja. Ennél fogva, ha közülük egyesek (vagy éppen a többségük) egy szabályrendszerben csak virtuálisan van jelen az alapjogi összhangzattan felbomlik és a jogalkalmazás úton-útfélen ellentmondásokba ütközik még annak megítélésében is, hogy adott jogszabályi keretek között megoldható-e az érintett jogalanyok helyzete.

ménnyé silányulnak, az alapjogi hitelesség hiánya pedig egyik-másik esetben a jogviszonyok kezelhetetlenségét eredményezi. Emlékezzünk vissza arra, amikor még bőven a kétezres évek első felében közintézmények dolgozóinak jogállásait megpróbáltak egységesen beszorítani olyan „közszolgálatinak” nevezett törvények alá, amelyek nem voltak alkalmasak a jogviszonyok tárgyalására. Egyszer még ott is tartottunk, hogy a közintézmények fizikai alkalmazottai közszolgákká avanzsáltak és később már az is eredménynek számított, hogy a bíróságok „csak” a polgármesterek jogalanyiságát nem tudták – legalábbis esetenként – kezelni.

Akadémikus, kiesztergályozott frázisokkal, ítéleti panelekkel az ilyen helyze-

A szinergia hiánya igen messzire vezethet és rendszerszintű problémákat okozhat. Például a jogorvoslathoz való jog korlátozása a prejudicialis vagy az adójogi eljárásokban hamar elvezet a tulajdonhoz, a vállalkozáshoz való jog (de végső soron akár az örökléshez való jog) sérelméig, hisz megakadályozza a hiba, a téves következtetések javítását és a működésből helyrehozhatatlanul tartósan vonja ki az addig „élő” vagyoni elemeket. Ha pedig ez közszolgáltatást nyújtó vagy közigazgatási szervet érint, akkor a szolgáltatás igénybevételére jogosultak alapjogainak sérelméhez is elvezethetnek. Az alapjogokon esett – látszólag – kis sérelmek ekként észrevétlenül terebélyesednek és ahelyett, hogy az alapjogok eljárási garanciákat

testesítenének meg rombolják az alkotmányos tartalmat. Ennek első érezhető jele a jogbizonytalanság, a kiszámítható jogalkalmazás, hiánya amire azonban a magyar társadalomnak elemi igénye van. Jakab András magyar jogtudós – jelenleg osztrák színekben strasbourgi bíró – szerint a magyar társadalom jellemzően egyébként is jogszabály-fixációban szenved, amit azonban „kezelni” kell. Álláspontom szerint viszont a társadalom ezen elemi igényén (vagy a jogszabály-fixáción) azzal bizonyosan nem segítünk, ha a jogalkotás gondosságának hiánya, kapkodása, az alapjogok iránti közömbössége folytán még az alapjogi kontextusok is folyton felülértelmeződnek. Akkor még azok az orientációs pontok is elvesznek, amelyekhez egyébként a tudatosan jogkövető polgárok (és a társadalom többsége mégiscsak ilyen) képesek lennének és akarnának is alkalmazkodni. Az a fajta közjogi pereskedés, pedig amelyet Karsai Dániel mesteri szintre fejlesztett, még ma is kivételes eszköznek számít az alapjogi sérelmek okozta egyensúly helyreállításában.

Azt a bíróságok sem tudják kivédeni, hogy a jogalkotáshoz vezető közjogi vitákban ne csupán az alkotmányos érvek jussanak szerephez, de azt garantálhatják, hogy a tárgyalóteremben, minden alapjogot érintő helyzetben csak az alkotmányos érvek befolyásolják a döntéseket. Sőt, ennél többet is tehetnek. A bírák birtokában vannak azon lehetőségnek, hogy ha az alkalmazandó jogban észlelik az alapjog szövetének felbomlását, annak nemzetközi szerződésbe ütközését, élnek a rendelkezésükre álló kivételes közjogi eszközökkel.

Karsai Dániel mindig abból indult ki, hogy az teljesen érdektelen: van-e precedens egy probléma megoldására. Konkrét ügyekben gyakran mondogatta, miszerint, ha nincs, az csak annyit jelent, hogy majd most lesz. Ebben azonban mindig számított a bírák alapjogok iránti elkötelezettségére; másból nem is indulhatott ki (mi sem indulhatunk ki), mert az azt jelentené, hogy funkcionális zavar van a bíróságok működésében.

Világjelenség?

Végezetül kitérnék egy fontos körülményre. Nem kell azt gondolni, hogy a jogalkotás alapjogokat érintő visszacsúszása „helyi sajátosság” lenne. Olyannyira világjelenlen -

ség, hogy négy tartományban – köztük az alkotmányjogi és eljárásjogi struktúrákat érintően – a tudományos kutatások már ennek a mérését is tudományos ismérvek mentén operacionalizálták. Ez jó hírnek persze nem mondható, de a Karsai Dániel által szorgalmazott közjogi pereskedés eszköztárának erősítésére és bővítésére vonatkozó igényt mindenképpen igazolja. Nem lehetnek többé alapjogilag érdemben nem vizsgált (csak megkerült) „tabu” témák és az alapjogot fókuszba helyező ítélkezésnek ki kell törnie a kivételes tartományból.

Karsai Dániel szakmai törekvéseit, céljait ezek a keretek szabták meg. Lehet, hogy indítványai nem mindig voltak tökéletesek – de hát melyikünk tökéletes?

Tisztességből azonban soha nem tévesztett utat. Még akkor is küzdött mások, emberi méltósághoz, tisztességes eljáráshoz, sólásszabadsághoz való alapjogainak érvényesüléséért, amikor már fogyott a levegője és fizikális értelemben limitálttá váltak a lehetőségei. Ezért különösen fájdalmas, hogy saját ügyében alkotmányjogi tartalmú választ még az EJEB részéről sem kapott. Lehet olykor az alkotmányos megítélésben is tévednie bárkinek, még a bíráknak is, az indítványozónak pedig főként, de alapjogi érvelés akkor is alapjogi választ érdemel(t volna).

Kétirányú utca

A dolog azért nem tanulságok nélküli, mert azt nem árt szem előtt tartani, hogy a jogalanyoknak az alapjogokhoz, azok –és általában a jog – tiszteletéhez való viszonyát előbb-utóbb az alapjogi védelem közvetítésére hivatott szervezetek válaszainak minősége döntően befolyásolja, és ez visszahat a szervezetekkel való kapcsolatára is. Ez a viszony: a polgár és a hatóságok, bíróságok korrelációja ugyanis nem degradálható egyszerű hatalmi vagy hitbéli kérdéssé. A tisztelet parancsra nem működik és az mindig „kétirányú utca” . Amikor a polgár alapjogi válaszokat keres (és gyakorta az egyszerű pereiben is azt keresi) az alapjogok biztosítására felesküdött szervezeteknek a valódi, érdemi válaszok előli kitérése, az uralmi szakszerűség ködébe burkolódzással, a válaszok megkerülése vagy kontrafaktuális válaszok adása a polgár számára elfogadhatatlan, sőt megalázó. A valós alkotmányos, alapjogi válaszok megtagadása azonban már csúszós

lejtő a szervezetek számára is. Az alkotmányos funkció felcserélése az uralmi szakszerűséggel egyaránt elvezet a szervezet, a szervezetben szolgálatot teljesítők és a jogalany meghasonulásához. Ennek folyamatát Rónay György a XX. századi keresztény humanista író „A párduc és a gödölye” című könyvében éppen az igazságszolgáltatás közegébe ágyazottan igen plasztikusan mutatja be.

Tiszteletet az alkotmányos értékek iránt!

A meghasonulás elkerülésében mindanynyiunknak van szerepe. Egy kevéssé ismert francia szerző – katonai múltja miatt lelkes pacifista – bizonyos Jean Giraudoux az 1930-as években írt egy drámát „Trójában nem lesz háború” címmel. Ez két színben annak „áthallásos” tárgyalása, hogy kik és mi mindent tehettek volna meg (és közülük miért csak kevesen tették meg) azért, hogy Trójában a háború kapui zárva maradjanak. (Valójában persze nem Trójáról szól, saját korának mentális állapotát viszi színpadra.) Ebben a szerző a közszereplők mellett a mindenkori „pozicionalizált” jogászokra is kiosztja a felelősséget, éppen azt felróva, hogy a tudásukat, a tekintélyüket –jogi csűrés-csavarással a maguk számára felmentést adva – a döntés felelőssége elől kibújva éppen a háborúhoz járulnak hozzá.

Az elhíresült mondatban, miszerint „Költő nem értelmezte még olyan szabadon a természetet, mint jogászok a valóságot” nem egyszerűen a helyzetüknél fogva tenni képes jogászok cinizmusának kárhoztatása jut kifejezésre. Az is, hogy minden az intézményesült rendszer, még a jog intézményei is áldozatokat hagynak maguk után, ha nem mutatnak kellő tiszteletet az élet, az emberi méltóság a teremtett értékek – ma úgy mondanánk az alkotmányos értékek –iránt.

Karsai Dániel az alkotmányos értékek tiszteletében soha nem tévesztett utat. Ez a tőle származó örökségünk és általa ránk osztott felelősségünk. 

A fenti írás a MÜK-ÜDE közös rendezvényén, a Karsai emlékkonferencián (lásd erről beszámolónkat az Ügyvédek Lapja 2026/1. lapszámában) elhangzott előadás szerkesztett változata.

Keressük az összefüggéseket

Az ügyvédi költség perbeli

átháríthatóságának új szabályozása 1

Még az ezredforduló előtt történt, hogy egy felperesi ügyvéd a PKKB páternoszterének üzemzavara következtében közel tíz percet várakozott két emelet között, ennek következtében ötperces késéssel toppant a tárgyalóterembe, ahol a bíró éppen lezárta a felperes távolléte miatti megszüntető végzés diktálását. Mivel ebben az időben nem számított ritkaságnak, hogy az ügy első tárgyalására a keresetlevél benyújtása után csak egy évvel később kerül sor, ő nyomban igazolási kérelmet kívánt előterjeszteni a késés indokát előadva, hogy a szomszéd tárgyalóterem bírájával együtt rekedt a liftben. Amikor a bíró közölte, hogy a végzést már meghozta, ezért az igazolási kérelmet majd írásban nyújtsa be, a jogi képviselő a mulasztás vétlensége mellett a hivatásrendek közötti kollegialitás szempontjaira is hivatkozott. Így történt, hogy a bíró a kifogást elutasítva leszögezte a végzés indoklásában, hogy ügyvédnek ügyvéd, bírónak bíró a kollégája, a végzéssel szemben fellebbezésnek helye nincs. Bár a korabeli Pp. szerinti, a fellebezhetőségből kizárt végzésekkel szembeni tételes felsorolásban ez a végzés nem szerepelt, a felperesi képviselő a további időveszteség elkerülése végett nem fellebbezte meg a végzést, holott ezzel megfosztotta a másodfokú bíróságot néhány derűs perctől. Én azonban merem ezt a megszólítást használni bírák felé is, mert valami azt súgja, hogy a bíróság fenti jogerős végzése nem tartozik a végrehajtható bírósági határozatok közé. Ugyanakkor jelzem, hogy amennyiben bárki némi áthallást érezne mai konferenciánk tárgyköre és a fenti történet között, az nem véletlen.

Dr. Kovács Kázmér ügyvéd, Budapest, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökhelyettese

És akkor itt most tartanék egy kis szünetet.

Nem azért, hogy az összefüggés könynyebben követhető legyen, hanem azért, hogy utána rögtön elhatárolódhassak magamtól. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy amikor a bíróság a perköltségről határoz, akkor nem a kollegalitás szempontjait, hanem a jogszabályban írt követelményeket követi.

Megköszönve a szervezőknek a felkérést, amely lehetőséget nyújt arra, hogy az Magyar Igazságügyi Akadémia döntően bírói hivatásrendhez tartozó hallgatósága előtt a jogi képviselők oldaláról, de objektivitásra törekedve árnyalhassam a képet, a továbbiakban már nem térek el szűkebb tárgyunktól.

Aligha lehet kérdéses, hogy a bíróságok perköltség-megállapítási gyakorlata a Kúria Pfv. 20.887/2023/6. számú precedensképes határozatának a megszületéséig, ennek nyomán a 17/2024. (XII. 9.) IM-rendelet hatálybalépéséig (újIMr.) a pernyertes ügyfeleket hátrányosan érintő, egyben az ügyvédi önérzetet számos esetben valós indok nélkül bántó, gyakori vitát kiváltó területe volt.

A Kúria másik kiemelendő döntése a BH 2025.115 szám alatt közzétett Gfv. III.30.280/2024/5. számú határozat.

A Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) Elnöksége – eleget téve az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 144. § (1) azon rendelkezésének, miszerint a MÜK és a területi kamara törvényben írt kötelezettségei közé tartozik az ügyvédi tevékenységet gyakorlók érdekképviseletének ellátása is – a tagok jelzése alapján már évek óta napirenden tartotta a kérdést. Ennek keretében a Budapesti Ügyvédi Kamara a 639. számú Hírlevelében, 2021. március 12-én az ügyvédektől kérte az olyan bírósági határozatok megküldését, amelyek akár pozitívumként, akár szélsőséges, negatív példaként igazolásul szolgálhatnak az akkor hatályos régi IM- (rIM.) rendelet hiányaiból adódó eltérő jogalkalmazásra.

tott ügyvédi munkadíj összegének a perköltség megállapítása során történő mérséklését azzal tette lehetővé, hogy a bíróság a döntését, illetve a jogszabályban tételesen meghatározottakhoz képest a munkadíj eltérő összegben történő megállapítását indokolni köteles, ez azonban számos esetben nem, illetve formálisan történt csak meg. Egyre több kifogás érte magát az IM-rendeletet is a benne tételesen meghatározott összegszerűségek egyes elemei, főleg az inflációs értékcsökkenésből adódó értékvesztés miatt.

Tény, hogy az IM-rendelet módosításának 2018. január 1-jén történt hatálybalépése már korábban hozott némi áttörést a kis perértékű ügyekben, azáltal, hogy a mérlegelési szempontok köréből mellőzni rendelte a pertárgyérték figyelembevételét.

A beküldött határozatokból egyértelműen levonható volt az a következtetés, hogy a

Az ügyvédi költség fogalmába a munkadíj, valamint a költségtérítésként befizetett indokolt készkiadások együttes összege tartozik, az számítható fel.

A kamara felhívásának szövege szerint:

„A kamarába érkezett ügyvédi megkeresésekből az tűnik ki, hogy rendkívül széles szóródás mutatkozik a rendelet rendelkezéseinek bírósági alkalmazása során, ezért kérjük a kollegákat, hogy szíveskedjenek olyan jogerős anonimizált bírósági határozatokat megküldeni, melyből kitűnik, hogy a bíróságok milyen módon alkalmazzák a rendelet 2. §-át. A felmérés célja annak a bemutatása – a kollegák részére, hogy egyrészt van lehetőség akár a perértékhez viszonyított, viszonylag magasabb összegű ügyvédi díj érvényesítésére, ha a megbízási szerződés és a perköltség igénylése megfelelően előkészített; – másrészt a Kúria felé az, hogy az egyes bíróságok gyakorlatában ugyanakkor megfelelő előkészítés és bizonyítás esetén sem kerül sor a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi díj megítélésére.”

A rendelet, mint ismert, nemcsak a 2. § (2) bekezdésében, hanem a 3. § (6) bekezdésében is, vagyis mind a megbízási szerződésre alapított, mind a rendeletben tételesen meghatározottak szerint felszámí-

bíróság a legtöbb esetben csak formálisan indokolta a mérséklést.

A bírósági eljárásban felmerülő ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségek viseléséről szóló rendelet elnevezés helyett a szakmában sokan –leegyszerűsítően – az ügyvédi költségek bírósági megállapításáról, még egyszerűbben perköltségrendeletről vagy ügyvédi díjrendeletről beszélnek, annak ellenére hogy ügyvédi díjrendelet, azaz az ügyvédi tevékenység díjszabására vonatkozó rendelet Magyarországon nincs. Az ügyvédi munkadíj – kivételektől eltérve – szabad megállapodás kérdése. Ennélfogva a bíróság által a pervesztes terhén megállapított, még pontosabb megfogalmazással a pernyertes által felszámított és a pervesztesre a bíróság által áthárított ügyvédi munkadíjról indokolt beszélni, miközben a korábbi és a hatályos IM-rendelet is a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szól. Így van ez annak ellenére, hogy – a Pp. 83–93. §-ai a perköltség viseléséről, nem a perköltség megállapításáról rendelkeznek; – és éppen annak a dogmatikai különbségnek a hangsúlyozására, ami az eltérő szóhasználat között fennáll.

A két kifejezés közül

– nemcsak azért lenne indokolt a miniszteri rendelet címében és szövegében is a bírósági eljárásban felmerülő ügyvédi és jogtanácsosi költség viselésére mint megállapításra utalni, mert a Pp. a magasabb jogforrás, és annak szóhasználatát kellene átvenni, – hanem mert az ügyvédi költség megállapítása kifejezés a laikus közvélemény előtt gyakran azt a félrevezető képzetet kelti, hogy a bíróság döntése a perben felmerült költségek sorában – a valós következményekkel szemben az ügyvédi költség megállapításáról szól, és e helytelenül megválasztott szóhasználat folytán a laikus közvélemény számára akár a pernyertes ügyfél és képviselője egymás közti kapcsolatában is értelmezhető, – holott annak tárgya – mint tudjuk – ténylegesen csak az, hogy mi az az összeg, ami a pernyertes fél jogi képviselőjének ügyvédi munkadíjából áthárítható a pervesztesre.

Az ügyvédi kamara irattára tanúskodik arról, hogy egyes ügyekben a megbízó és ügyvédje közötti kapcsolat az ügyfél pernyertességét követően és annak ellenére, a bíróság perköltséget megállapító határozata miatt nemcsak megromlott, hanem az ügyvéddel szembeni panaszeljárásra is vezetett. Az ilyen tárgyú panaszok ugyan nem minősültek alaposnak, mégis hátrányt jelentettek az érintett ügyvédek számára.

Az ügyvédi költség a perköltség része, mert a Pp. 80. §-a szerint a perköltség a félnél a perben vagy azt megelőzően, a jog perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben és szükségképpen felmerült minden költség.

Az ügyvédi költség fogalmába az újIMr. 2. § (1) bekezdése szerint az ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíj, valamint a költségtérítésként befizetett indokolt készkiadások együttes összege tartozik, az számítható fel.

A készkiadások fogalma alatt olyan konkrét, ténylegesen felmerülő, számlával igazolható költségeket értünk, amelyek egy adott eljárással összefüggésben keletkeznek. Ilyen lehet például a parkolási, a fénymásolási, az utazási, a fordítói költség stb.

Amennyiben azonban csak a számlával igazolható tételes költségek minősülnek készkiadásnak, és az IM-rendelet kifejezetten az ügyvédi munkadíjon kívül az

ügyvédi költségek keretében készkiadások felszámítását teszi lehetővé, akkor felmerülhet, hogy hova soroljuk, hol jelentkeznek az ügyvédi tevékenységgel együtt járó és eseti számlával egyedileg közvetlenül nem igazolható kiadások, vagyis hogyan jelentkezik a tevékenységgel együtt járó általános költségeknek az ügyvédi munkadíj összegszerűségére gyakorolt hatása.

A kérdésre adandó válasz során már közvetlenül kapcsolódhatok az ügyvédi munkadíj jogi természetéhez; ennek során térek ki az ügyvédi megbízáshoz kapcsolódó általános költségeknek a Ptk. és az IM-rendelet szerinti, részben eltérő szabályozásra.

Az ügyvéd a kirendelés eseteit leszámítva általában megbízási szerződés alapján végzi a tevékenységét a Ptk. 6:272. §-ában foglaltak szerint, megbízási díj ellenében.

Az Üttv 30. § (1) az ügyvédi munkadíj tekintetében rögzíti:

„A felek (általában) a megbízási díjban szabadon állapodnak meg, de a (3) bekezdés értelmében bíróság előtt nem érvényesíthető az ügyvédi tevékenység eredményességéhez kötött ügyvédi munkadíj annyiban, amennyiben annak összege a teljes ügyvédi munkadíj kétharmadát meghaladja.”

Az ügyvédi megbízási díjjal összefüggő normák nemcsak a Ptk.-ban, az Üttv.-ben, továbbá a perköltség részeként – annak viselése tekintetében – az IM-rendeletben, hanem önálló fejezetként is szerepelnek Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK-szabályzat rendelkezései között, sőt már a preambulumában is, miszerint a magyar ügyvédi kar elfogadja és tiszteletben tartja az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa által elfogadott Európai jogi hivatás chartáját, amely az ügyvédi hivatás alapelvei és alapértékei között, az f) pont alatt a tisztességes díjak megállapítását írja elő.

A szabályzat megbízási díjról szóló önálló fejezete 6:8 pontja tartalmazza, hogy a megbízási díj lehet – átalánydíj, – óradíj, – a megbízás tárgyának értékéhez igazodó fix vagy százalékos díj, – törvényben meghatározott feltételekkel sikerdíj, – és ezek kombinációja is.

A Ptk. annyiban rendelkezik a megbízási díjról, hogy a 6:276. § (4) bekezdés szerint: „A megbízó köteles a megbízott szükséges és indokolt költségeit megtéríteni.”

A Ptk. tehát a megbízó és a megbízott kapcsolatában a megbízott megbízóval szembeni kötelezettségei sorában – nem kizárólag a készkiadások, hanem általában a szükséges és indokolt költségek megtérítési kötelezettségét írja elő; – ami esetleg szembeállítható lehet az IM-rendelet szerint a pervesztesre áthárítható költségek körével, azzal tehát, hogy az IM-rendelet nem valamennyi szükséges és indokolt költségről rendelkezik általában, hanem a költségek sorában csak a készkiadások ellentételezéséről.

Az ellentmondás azonban látszólagos, mert az IM-rendelet szerinti megfogalmazás sem zárja ki, hogy bármely megbízott magába a megbízási díjba építse be a megbízás ellátásával eljáró általános költségeit. Ezt támasztja alá a Ptk. 6:276. § (4) bekezdése is, amelynek tárgya a megbízó és a megbízott közötti, a megbízási szerződés megszűnésekor esedékes elszámolási kötelezettség, beleértve a megbízott tehermentesítését a szükséges és indokolt költségek alól.

Ez a levezetés azért nem felesleges, mert a Kúria ismert határozatának megjelenéséig gyakran volt észlelhető, hogy az arányos ügyvédi munkadíj mérlegelésekor figyelmen kívül maradtak

– nem csak az előkészítő munkával együtt járó energiaráfordítások, munkavégzések, – hanem a tevékenység folytatásával szükségszerűen együtt járó, az ügyvédi munkavégzést lehetővé tevő általános tárgyi feltételek és megteremtésüknek, illetve fenntartásuknak egy-egy konkrét bírósági eljárásra vetített folyamatos költsége, amelyek mint egyedi költségtényezők közvetlenül nem mutathatók ki.

A Kúria ismert döntésének 46. pontja példálózó felsorolásként fel is tünteti a kamarai tagdíjat, a biztosítást, az irodabérletet, a rezsiköltséget, az alkalmazotti munkabért, az eszközök vásárlását és pótlását. Lehetne folytatni e sort; idetartoznak még a jogi adatbázisok előfizetési díjai, az utazási költségek, a gépkocsihasználat stb. E tényező figyelmen kívül hagyása korábban gyakran vezetett az ügyvédi munkadíj kellő indok nélküli csökkentéséhez.

Az ügyvédi költség áthárításának szabályozási lehetőségeit illetően egy általános, elvi megközelítésű kérdés megválaszolásától függ minden további.

de sok szempontból egyáltalán nem tekintendő mellékesnek. A perköltségviselés kockázata jelentősen befolyásolhatja a perindítási, illetve a perbe bocsátkozási hajlandóságot. Nemcsak arról van szó, hogy adott esetben a perköltség összege meghaladhatja a fő követelés értékét, hanem arról is, hogy egyre inkább hangsúlyosan együtt mérlegelendő a per kimenetelének esélyeivel. Ahhoz tehát, hogy kellőképpen súlyozni lehessen az előbb említett perlési, illetve perbe bocsátkozási kockázatokat, két tényezőt kell az adott képviselőnek az eljárás elején mérlegelnie: az eljárás számára kedvező kimenetelének esélyeit és – rosszabbik esetben – a

Az új IMrrendelet preambulumában számos olyan megállapítást tett, amelyeket akár evidenciának is tekinthetnénk, azonban bevezetésük mégsem volt szükségtelen.

Erre a magyar jogalkotó már korábban választ adott, noha a válasz nem egyeduralkodó az egyes országok jogalkotásában. A magyar megoldás – az európai joggyakorlattal általában egyezően – az úgynevezett loser pays rule elv szerint lehetővé teszi a pernyertes fél javára a perléssel felmerült költségei megtérítését a pervesztes terhén. Ez a szabályozási elv a kártérítés vagy kiegyenlítési elv alapján áll, és az a lényege, hogy a perre kényszerítéssel a másik félnek okozott anyagi hátrányokat a vesztesnek ki kell egyenlítenie.

Amerikában azonban a másik teóriának adnak elsőbbséget; fontosabb szempontként mérlegelik annak a lehetőségét, hogy a jogvitás ügyek minél szabadabban kerülhessenek bíróságra, elkerülve annak a kockázatát, hogy a pernyertes fél aránytalan költségeket is felszámolva indokolatlan hátrányt okozzon a másik félnek.

A magyar szabályozás a két lehetőség között igyekszik megoldást találni, és az is látszik, hogy a korábbi szabályozás és bírói gyakorlat az ügyvédi költségek túl szigorú, kötöttebb áthárítási lehetőségét, a jelenlegi a liberálisabb felfogását képviseli. Amint láttuk és kezdjük látni az újabb gyakorlat alapján, mindkét megoldás esetén adódhatnak olyan példák, amelyeket jobb lenne elkerülni, és amelyekkel összefüggésben a jogalkalmazásnak felértékelődik a szerepe.

A perköltség kérdése ugyan az úgynevezett járulékos követelések körébe sorolódik,

pervesztésből adódó hátrányoknak, ennek körében a perköltség fizetési kötelezettségének a súlyát. Ennek a problémának a szerepét ítéli meg tehát másként a tengerentúli, főként az Amerikai Egyesült Államok jogalkotása, amikor elveti a perköltségnek a pervesztes terhére történő megállapítását az eljárást lezáró határozatokban.

Az a rendelkezés, miszerint – az ügyvéd által képviselt fél ügyvédi költségként ugyan felszámíthatja a rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján a fél és az ügyvéd között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kikötött munkadíjat, – de erre is vonatkozik a 4. § (1) bekezdésének azon rendelkezése, miszerint az érvényesített joggal összefüggésben nem álló, szükségtelenül vagy aránytalan mértékben felszámított munkadíj összegét a bíróság kérelemre indokolt esetben mérsékelheti, olyan érzékeny terület, amelynek vizsgálata már korábban is több szakmai fórum tárgyát képezte. Az újIMr-rendelet nyolc önálló bekezdést tartalmazó, terjedelmes preambulumában számos olyan megállapítást tett, amelyeket akár evidenciának is tekinthetnénk, azonban a régi IM-rendelet nyomán kialakult bírói gyakorlatra figyelemmel a beiktatásuk mégsem volt szükségtelen.

Feltűnő, hogy ezek a pontok szinte szó szerinti ismétlései a Kúria Pfv.II.20.887 /2023/6. számú, a másodfokú ítélet perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését hatá-

lyon kívül helyező és az első fokú bíróság ítéletét ebben a körben helybenhagyó felülvizsgálati ítélete indoklásának.

Felmerülhet, hogy azoknak a tételeknek, amelyeknek helyük lehet egy alsóbb szintű döntést felülbíráló, hatályon kívül helyező bírósági döntésben, nem biztos, hogy szükséges megjelenniük egy jogszabály preambulumában. Én azonban inkább arra utalok, hogy a korábbi bírói gyakorlat vezetett kényszerűen arra, hogy bizonyos evidenciáknak meg kellett jelenniük az IM-rendeletben. Ilyen megállapítás például az új IM-rendelet (6) bekezdésében, hogy – „Ha a bíróság az ügyvédi munkadíj mérsékléséről dönt, azt a mérséklés indokaira kiterjedően kell indokolnia, amelyet az adott ügy konkrét peradataival kell alátámasztania”, vagy – „az aránytalanság vizsgálatánál figyelemmel kell lenni arra, hogy az ügyvédi munkadíjból származó bevétel nem az ügyvéd jövedelme, abból kell finanszíroznia a tevékenysége végzéséhez szükséges és indokolt összes kiadását is”, – a döntést indokolni kell tartalmi elemzéssel részletesen alátámasztva.

A BH 2025.115. számú eseti döntése szerint fő szabályként a felszámítás azon elemei szűrhetők ki, amelyek elkésettségre vagy indokolatlan, azaz felesleges elemekre vezethetők vissza, továbbá amennyiben az alkalmazott díjszint kirívóan magas. Az IM-rendelet preambuluma is korlátozza a mérséklést, amikor arra utal, hogy csak a kirívóan eltúlzott díjak esetén jöhet szóba az alkalmazása, ha az ellentétes a piaci viszonyokkal vagy a józan ésszel.

A Kúria Gfv.III.30.280/2024/5. számú BH.2025.115 szám alatt közzétett felülvizsgálati ítélete szerint: A perköltségnek nem egymásnak megfeleltethető és nem azonos szempont szerinti jellemzői a szükségesség és az abból következő átháríthatóság, valamint az arányosság, melynek vizsgálatával az ügyvédi munkadíj (egyedül) mérsékelhető (26. pont).

A perköltség fogalmába csak a szükségképpen felmerült költségek tartozhatnak, és ebből adódóan nem keverhető – a költség szükségességének a megítélése – az ügyvédi munkadíj kirívó aránytalanságával.

„A bíróságnak a perköltség mérséklésének körében végzett aránytalansági vizsgálata az ügyvéd munkájának tartalmi megítélé-

sére nem terjedhet ki (…) nem értékelhető munkája tartalmi minősége” (45-ös pont).

A Pp. 80. § perköltségfogalma alá nem vonható ügyvédi munkadíj nem hárítható át a pervesztesre, viszont a bármely okból pernyertes javára az ügyvédje a per tárgyára ugyan tartozó, de szakmailag értékelhetetlen, akár teljességében hibás munkája ügyvédi munkadíja az ellenfélre áthárítható, mert a perköltség viselése a Pp. 83. §-ára tekintettel a fél pernyertességén-pervesztességén alapul.

kor ugyanúgy a jogszabályok értelmezéséből adódó bizonytalanságok következménye, hogy az adott tényállás megítélésére vonatkozó bírói mérlegelés eltérő eredményre is vezethet. Szempontként kell még figyelembe venni azt is, hogy az Üttv. 1 § (1) bekezdése szerint az ügyvéd köteles az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésére, és ebbe a kötelezettségbe beleértendő az is, hogy amennyiben az ügyfél jogait inkább biztosítja a vagylagos kereseti kérelem benyújtása, akkor az

Elvi veszélyként nem zárható ki egy olyan értelmezés, hogy amikor a bíróság az ítéletében a vagylagos kereseti kérelmek közül helyt ad valamelyiknek, akkor az emellett előterjesztett diszjunktív keresetek közül az előterjesztésükkel, indoklásukkal töltött időt mint szükségtelent fogja fel, és az ezekkel felmerült ügyvédi költséget az áthárítás során figyelmen kívül hagyja. Az ilyen értelmezés azonban sem a Pp. 80. §-ából, sem a Kúria említett határozatából nem következik. Nem lehet ugyanis indokolatlannak tekinteni a jogi képviselő részéről a vagylagos kereset előterjesztését önmagában azon az alapon, hogy a bíróság ezek közül valamelyiket alaposnak, a többit alaptalannak tekintette, mert ahhoz hasonló helyzetről beszélhetünk, mint a közigazgatási, bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti ügyek esetében, azaz csak a kirívóan jogsértő hivatkozások tekinthetők esetleg szükségtelennek, és csak az ezzel felmerülő ügyvédi költségek maradhatnak átháríthatóság nélkül. A párhuzamra nem azért indokolt hivatkozni, mert az alanyi kör erre alapot szolgáltatna, hanem azért, mert ilyen-

ügyvéd a vagylagos kérelem benyújtásával tesz eleget tárgyi kötelezettségének. Végül a Pp. 80. § egyébként is a jog és nem a jogalap perbeli érvényesítésével okozati összefüggésben szükségképpen felmerülő minden költséget tekinti perköltségnek, ami szintén ezt az értelmezést támasztja alá.

Elvi szempontként merülhet fel újabban a mesterséges intelligencia vagy az iratminta igénybevétele. Általánosságban kijelenthető, hogy a mesterséges intelligencia igénybevételéhez egyrészt tudni kell kérdezni, másrészt a választ mindig ellenőrizni kell, mert természetesen az ügyvédi kárfelelősség alól nem ad mentességet bizonyítottság esetén sem a mesterséges intelligencia részéről adott téves válaszra történő hivatkozás. A mesterséges intelligencia megkönnyíti, de veszélyessé is teszi a felületes eljárást, és összességében nem ad alapot az ügyvédi költség ezen a címen történő csökkentésére.

A Kúria tárgyi határozatának és az ennek nyomán született új IM-rendeletnek a hatását ugyan egyértelműen kedvezőnek lehet

tekinteni, de tény, hogy rögtön felbukkantak szélsőséges esetek és ennek nyomán sajnos visszaélési kísérletek is. Bírósági oldalról, de jogi képviseleti oldalról is felmerült már, hogy a szabályozási céllal ellentétes következmények is adódnak, amelyeket jó lenne a jövőben kiküszöbölni.

Nem véletlen, hogy az egyes országok eljárásjogában nem egyeduralkodó a jogalkotás terén a Magyarországon követett loser pays rule elv, mert megfelelő kontroll hiányában visszaélésre vezethet.

Természetesen az ellentéte, az American rule is vezethet visszaélésre, mivel viszonylag kisebb eljárási értékek mellett a jogosultaknak már nem éri meg peresíteni a követelésüket, hiszen az igényérvényesítés megtérületlenül maradó költsége még pernyertességük esetén is ráfizetést jelent. Ezzel számos esetben a birtokon belüli pozícióval rendelkező felek, például egyes biztosítók vissza is élhetnek, erre alapozva peren kívül gyakran visszatartják a kis összegű követelések jelentős részét.

Az új IM-rendelet és az ennek alapján kialakuló bírói gyakorlat már ellentétes kockázatokat hordoz, például azt, hogy adott esetben a közfelfogással ellentétes mértékű ügyvédi költséget hárítanak át a pervesztesre. Ilyen eredményre vezethet például az officialitás hiánya, tehát az az eset, hogy ha a fél nem kifogásolta az ellenfél által felszámított perköltség összegét az első fokú eljárásban, akkor az eljárásjogi korlátok miatt (Pp. 373. § (1) bek.) a fellebbezés folytán már nem kifogásolható alappal akkor sem, ha kirívóan magas.

Ezen észrevétel az új IM-rendelettel szemben azonban azért nem alapos, mert ez a következmény nem az IM-rendeletből, hanem a polgári igazságszolgáltatásunk meghatározóan eljárásjogi szemléletűvé válásából adódik, ami nem csak a perköltségre vonatkozó rendelkezésekre igaz. Mivel tehát a per fő tárgya számos eleme tekintetében is bekövetkezhet, és számos esetben be is következik ilyen, gyakran a határozatot hozó másodfokú bíróság eljáró bírái jogérzetét is borzoló következmény, adott esetben ez nem a perköltségrendelet, hanem eljárásjogunk következménye. 

Jegyzet

1 A Magyar Igazságügyi Akadémián 2026. február 19-én elhangzott előadás szerkesztett változata.

Az EU időben lépett: tiszta vizet a pohárba!

Mesterséges intelligencia: azért van, hogy a hasznunkra legyen, ne a fejünkre nőjön

A mesterséges intelligencia társadalmi térnyerése olyan tény, amelyet senki sem hagyhat figyelmen kívül. Mindenhol jelen van, az emberek mindennapi életének minden aspektusát érinti; életünk egyre nagyobb részét fogja átszőni és talán jobbá is tenni. A mesterséges intelligencia velünk marad. Gondoskodnunk kell azonban arról, hogy ne áldozzuk fel a technológiai fejlődés oltárán az európai életmódot szabadságaival és jogaival. Néhány hónappal ezelőtt az Európai Unió jogalkotói hivatalosan is elfogadták a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályt. Az első átfogó horizontális jogi keret, amely a mesterséges intelligenciát szabályozza, az egész EU-ra kiterjed: kötelezettségeket ír elő a mesterséges intelligencia szolgáltatói és alkalmazói számára, és piacfelügyeleti mechanizmust hoz létre az említett kötelezettségeknek való megfelelés biztosítása érdekében. Az Európai Uniónak a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabálya a megoldás része, de más uniós jogszabályoknak is szerepet kell játszaniuk a mesterséges intelligencia káros hatásainak kezelésében, például az általános adatvédelmi rendelet, a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vagy a politikai reklámról szóló rendelet terén.

Dr. TalabérRitz Klára, az Európai Unió Bizottsága Jogi Szolgálatának igazgatóhelyettese, Brüsszel

Berobbant az életünkbe, és már szinte túlterjeszkedik

A csevegőbotok, a hangasszisztensek és az online platformokra vonatkozó algoritmikus ajánlások már több mint egy évtizede vannak velünk. A generatív mesterséges intelligencia – a ChatGPT-hez hasonlóan – azonban a közelmúltban előtérbe helyezte a mesterséges intelligenciát.

Ez a technológia azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia képes arra, hogy túlterjeszkedjen a szűk, előre programozott feladatokon. A technológia folyamatos fejlődésével mindennapi életük során egyre nagyobb mértékben érinti majd az embereket. Már ma is egyre inkább meghatározza, hogy egy bank kinek nyújt kölcsönt, kit vesz fel vagy támogat, hogy a hallgató sikeresen zárja-e a kurzust, és hogy valaki részesül-e szociális ellátásban, vagy sem. A mesterséges intelligencia – például a bűnüldözési és katonai alkalmazásokhoz használt – felhasználásai már léteznek, vagy legalább is karnyújtásnyira vannak.

Brüsszel Fehér könyve és az előzmények Mielőtt bemutatnám az EU jogszabályi keretét és azt, hogy miért fogadták el, röviden ismertetem a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályhoz vezető folyamatot.

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály az elnök 2019–2024-es, a bizottságra vonatkozó politikai iránymutatásában található. Ezekben az iránymutatásokban Ursula von der Leyen bejelentette, hogy a bizottság száz napon belül javaslatot fog tenni a mesterséges intelligencia emberi és etikai összefüggéseire vonatkozó összehangolt európai megközelítésről szóló jogszabályra. Száz nappal később, egy világjárvány közepén azonban a bizottság nem terjesztett elő javaslatot. Ehelyett 2020 februárjában egy Fehér könyvet fogadott el a mesterséges intelligencia szabályozásának európai megközelítéséről. Ez tartalmazta a mesterséges intelligenciára vonatkozó horizontális keretre és a mestersé-

ges intelligencia által okozott károkért való felelősség szabályozására vonatkozó első elképzeléseket. 2021 áprilisában a bizottság letette az asztalra a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály átfogó javaslatát.

A tanács 2022 decemberében fogadta el tárgyalási megbízását, majd 2023 júniusában az Európai Parlament.

A bizottság javaslata és a parlament mandátuma között eltelt több mint két évben azonban úttörő fejlődés következett be a mesterséges intelligencia világában:

• 2022 novemberében elindult a ChatGPT;

• amint a következőkben kifejtem, a Chat GPT már az úgynevezett generatív mesterséges intelligencia kategóriájába tartozik;

• eltér a jelenleg szűkebb mesterséges intelligenciának nevezett változatától, amely az egyetlen olyan típusú mesterséges intelligencia volt, amely létezett akkor, amikor a bizottság elfogadta javaslatát;

• a ChatGPT hirtelen érkezése tizenkilenc hónappal a bizottsági javaslat elfogadása után és három nappal azelőtt, hogy a tanács közzétette volna közös álláspontját, azt jelentette, hogy a parlamentnek vezető szerepet kellett vállalnia a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály generatív mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályainak kidolgozásában.

A társjogalkotók 2023 decemberében politikai megállapodásra jutottak a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályról, öt komplex és hosszadalmas politikai egyeztetést, köztük egy háromnapos utolsó, 39 órás tárgyalást követően. A jogszabály végül, illetve első rendelkezéscsoportja 2024. augusztus 1-jén lépett hatályba.

Miért szabályozzuk? Mert sok a kockázata

Miért döntött tehát az EU a mesterséges intelligencia szabályozása mellett? A mesterséges intelligencia terjedése kockázatokkal és lehetőségekkel is jár:

• a legtöbb MI-rendszer nem jelent –vagy csak korlátozott – kockázatot a társadalom számára, és hozzájárul a társadalmi kihívások hatékonyabb megoldásához;

• gondoljunk az olyan mesterséges intelligenciára, amelyet rákos megbetegedések felderítésére, időjárási minták előrejelzésére vagy ismétlődő feladatok elvégzésére használnak, mint például az ülésekről készült automatikus jegyzőkönyvek készítése;

• az ilyen mesterséges intelligencia képes a társadalom átalakítására és a polgárok egyéni képességein túlmutató szerepvállalására;

• ösztönözni kell az ilyen mesterséges intelligenciát, amit a bizottság a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály innovációösztönző cselekvési tervei és rendelkezései révén tett meg.

A mesterséges intelligencia előnyeinek kiaknázásához azonban fel kell ismerni és kezelni kell az ezen új technológiához kapcsolódó kockázatokat.

Egyes MI-rendszerek az emberek életének leginkább magán- és személyes vonatkozásaiba férkőznek be:

• például egyre gyakrabban használják az oktatás és a foglalkoztatás területén, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz és a közhasznú előnyökhöz való hozzáférés meghatározására;

• ennél is aggasztóbb, hogy egyre nagyobb mértékben használják bűnüldözési, migrációs és igazságszolgáltatási célokra;

• megfelelő szabályozás vagy jogorvoslati eszközök nélkül az ilyen rendszerek

növelhetik a meglévő társadalmi egyenlőtlenségeket.

A mesterséges intelligenciát egyre gyakrabban használják képek, hangok és videók manipulálására, ami arra készteti az embereket, hogy megkérdőjelezzék azt, amit látnak és hallanak.

A mesterséges intelligencia jelentős hatással lehet az emberek magánéletére, például a deepfake pornográf képek előállítására való felhasználás révén. Az ilyen mesterséges intelligencia destabilizáló hatással lehet demokratikus folyamatainkra és polgári párbeszédünkre, a jogállamiságra és a választásokra. Ez nem olyan kérdés, amelyet szabályozni kellene?

Hogyan működik a mesterséges intelligencia?

E kockázatok kezelése érdekében fontos megérteni, hogyan működik a mesterséges intelligencia.

• Az MI nagy mennyiségű adatot használ fel, és elemzi őket a minták észlelése érdekében.

• Ezután osztályozza a mintákat, hogy előrejelzéseket készítsen.

• Ez az adatokon alapuló előrejelzések készítésének folyamata, amelyet Machine Learningnek nevezünk.

A generatív mesterséges intelligencia, mint a ChatGPT, hasonló alapon működik, de egy szűken meghatározott célkitűzés helyett több feladat elvégzésére is használható.

• Prediktív szöveggenerátorokon alapul;

• úgy működik, hogy az azt megelőző szöveghez képest a legmegfelelőbb szót vetíti előre;

• ha a ChatGPT-t feladattal bízzuk meg, akkor minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy szóról szóra előre jelezze, melyik szöveget kell követnie;

• a generatív MI-rendszereket, például a ChatGPT-t nagy nyelvi modelleknek (Large Language Models) is nevezik;

• ennek az az oka, hogy a szűk értelemben vett MI-rendszerektől eltérően a generatív MI-modellek nem csupán előre beprogramozott feladatoknak, hanem akármennyi feladattípus végrehajtásának alapjául szolgálhatnak. Röviden a mesterséges intelligencia nagy mennyiségű adat alapján előre jelzi valami bekövetkezésének valószínűségét, és ezt az előrejelzést tükröző eredményt közli. Az adatok azonban csak a korábbi döntések történeti eredményei. Mielőtt mesterséges intelligenciát alkalmaztunk, emberi döntéshozatalt végeztünk, ami tisztességtelen és diszkriminatív is lehet.

A titokzatos feketedoboz

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos másik probléma az, hogy senki sem tudja, hogy az MI-rendszerek hogyan hozzák meg a döntéseiket.

Az MI-fejlesztők tudják, hogy milyen típusú adatok kerülnek be a rendszerbe, tudják, hogy az általuk kifejlesztett algoritmusok milyen eredményeket próbálnak előállítani ezen adatok felhasználásával. Nem értik azonban, hogy ezek az algoritmusok valójában mit tesznek az eredmények elérése érdekében. Ezt nevezik a mesterséges intelligencia feketedobozának.

Amikor az MI hallucinál

Ami a generatív mesterséges intelligenciát, például a ChatGPT-t illeti, azt hallucinációnak nevezik. Az ilyen hallucináció egyik közelmúltbeli példája az az amerikai ügyvéd, aki arra kérte a ChatGPT-t, hogy kártérítési kereset keretében készítsen jogi beadványt a bírósághoz. Amikor a bíróság megküldte a beadványt az elle-

egészségére, biztonságára és alapvető jogaira nézve. Gondoljunk a Kínában használt MI-rendszerek társadalmi pontozására (social scoring) vagy a prediktív rendfenntartó rendszerekre. Az arcfelismerő mesterséges intelligencia bűnüldöző szervek általi használatát is ez a szint szabályozza. A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály – nagyon szigorú kivételek mellett – megtiltja az arcfelismerés bűnüldöző szervek általi használatát. Ez a megközelítés biztosítja, hogy az emberek magánéletébe történő beavatkozás a mesterséges intelligencia által a szükséges minimumra korlátozódjon.

A második lépcsőben az uniós harmonizált jogszabályok hatálya alá tartozó termékek biztonsági összetevőjeként használt MI-rendszereket, valamint a nyolc előre meghatározott kategória egyikébe tartozó MI-rendszereket nagy kockázatú MI-ként sorolták be. E kategóriák közé tartoznak az oktatásban, a foglalkoztatásban, a bűnüldözésben és a határellenőrzésben használt MI-rendszerek, valamint az egyének hitelképességének vagy közhasznúságának meghatározására használt rendszerek.

A diszkriminatív eredmények kockázatának kezelése

érdekében az MI-ről szóló jogszabály kockázatalapú megközelítést alkalmaz az MI szabályozására...

nérdekű jogi képviselőnek, az megállapította, hogy a hivatkozott esetek egyike sem létezik, a ChatGPT egyszerűen kitalálta. Az ügyben fegyelmi tanács elé állították az eljáró ügyvédet, de ő képernyőfelvételeket készített a ChatGPT-vel folytatott kommunikációjáról, amit bemutatott. Az egyik képernyőképen a következőt kérdezte: „A jelen beadványban valós ügyekről van szó?” A ChatGPT válaszol: „Igen, valódi esetekről van szó.”

Az EUjogszabály kockázatkezelő szigora A diszkriminatív eredmények kockázatának kezelése érdekében a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály kockázatalapú megközelítést alkalmaz a mesterséges intelligencia szabályozására.

Első szinten be vannak tiltva az olyan MI-rendszerek, amelyek elfogadhatatlan kockázatot jelentenek az uniós polgárok

Az MI-rendszereknek az emberek életét befolyásoló döntések meghozatalára való használata ezért megkülönböztető eredményekhez vezethet. Egy példa erre: 2018-ban az Amazon úgy döntött, hogy mesterséges intelligenciát használ középvezetőinek felvételéhez. Az alkalmazott rendszer azonnal elutasította a nők és a kisebbségiek önéletrajzát. Miért? Pusztán azért, mert akkoriban kevés nő és kisebbségi középvezető dolgozott az Amazonnál.

Az ilyen magas kockázatú MI-rendszerek szolgáltatóira és alkalmazóira szigorú kötelezettségek vonatkoznak, amelyek célja a rendszereik által az egészségre, a biztonságra és az alapvető jogokra jelentett kockázatok kezelése.

A harmadik és egyben utolsó szinten az összes többi MI-rendszerre vonatkozó átláthatósági kötelezettségek vannak. Kötelezettségek vonatkoznak például arra, hogy tájékoztatni kell az embereket arról, hogy csevegőrobottal állnak kapcsolatban, hogy bizonyos típusú outputokat mesterséges intelligencia generált, valamint a deepfake-eket is így kell megjelölni az átláthatóság érdekében.

Milyen kötelezettségeket ró a törvény a gazdasági szereplőkre?

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály általános célja, hogy az uniós polgárok egészségét és biztonságát, alapvető

jogaikat és a társadalom demokratikus értékeit részesítse előnyben a piacon jelenleg uralkodó, szabályozatlan innovációra való törekvéssel szemben.

E cél elérése érdekében a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály emberközpontú megközelítést alkalmaz azáltal, hogy a kockázatcsökkentésre, az átláthatóságra és a hatékony jogorvoslatra összpontosít.

Ezért a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályban foglalt kötelezettségek nagy része a magas kockázatú MI-rendszerek szolgáltatóira hárul. E kötelezettségek közé tartozik a kockázatértékelések elvégzése, a megfelelő kockázatcsökkentő rendszerek bevezetése, valamint egyes esetekben az alapjogi hatásvizsgálatok elvégzése. A nagy kockázatú MI-szolgáltatóknak jó minőségű adatkészleteket kell használniuk rendszereik betanítására, e rendszerek tevékenységének naplózására, valamint a rendszerek által előállított kimenetek felhasználásának megfelelő emberi felügyeletének biztosítására.

A nagy kockázatú MI-rendszerek alkalmazói számára további kötelezettségeket írnak elő, de ezek jellegüknél fogva kevésbé szigorúak.

• Az alkalmazók kötelesek ezeket a rendszereket a szolgáltató használati utasításaival összhangban használni, és biztosítani a megfelelő emberi felügyeletet.

• Amennyiben az alkalmazó egy hatóság, regisztrálnia kell a rendszert egy uniós adatbázisban.

• Az alkalmazóknak tájékoztatniuk kell a munkavállalókat arról, hogy mely nagy kockázatú MI-rendszereket alkalmazzák, valamint azokat a személyeket is értesíteni kell, akik mesterséges intelligenciával kapcsolatos döntéshozatalnak vannak alávetve.

Mindezek a kötelezettségek arra irányulnak, hogy felkészítsék az embereket arra, hogy kik alkalmazzák a mesterséges intelligencia eredményeit, valamint hogy fellépjenek a mesterséges intelligencia feketedobozos hatásával szemben.

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály a természetes és jogi személyek, valamint a downstream szolgáltatók számára is biztosítja a jogot arra, hogy panaszt nyújtsanak be a jogszabály megsértése miatt. Ezenkívül a nagy kockázatú MI-rendszer kimenete által érin -

tett bármely személynek joga van magyarázatot kapni arra vonatkozóan, hogy a rendszer hogyan hozott döntést az adott ügyben.

Alapjogi hatásvizsgálat

A parlament által a jogalkotási tárgyalások során bevezetett, az alkalmazókra vonatkozó új kötelezettség az alapjogi hatásvizsgálat volt.

Csak bizonyos alkalmazókra vonatkozik: közintézmények, közszolgáltatásokat nyújtó magánszervezetek, valamint az MI-t hitelbírálat és hitelképesség-értékelés céljára használó magánszervezetek.

• az emberi felügyeleti intézkedések leírását;

• a kockázatok bekövetkezése esetén meghozandó intézkedések listáját.

Megfelelőségértékelés és piacfelügyelet E kötelezettségek másik oldala a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály által bevezetett megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti mechanizmusok. Ezek a mechanizmusok – az összes többi termékbiztonsági jogszabályhoz hasonlóan – az NLF-keretet követik.

A nagy kockázatú MI-rendszereket előzetes megfelelőségértékelésnek kell alávetni.

Csak bizonyos rendszerekre vonatkozik: a III. mellékletben felsoroltak, például a biometrikus adatok, az oktatás, a foglalkoztatás, a migráció, az infrastruktúra kivételével.

A hatásvizsgálatnak a következőket kell tartalmaznia:

• azoknak a folyamatoknak a leírását, amelyekben a rendszert használni kívánják;

• a használat által valószínűleg érintett személyek és csoportok azonosítását;

• a használatból eredő ártalom konkrét kockázatainak értékelését;

Ha a nagy kockázatú MI-rendszer az uniós termékbiztonsági jogszabályok szerinti, harmadik fél által végzett megfelelőségértékelés tárgyát képező termék része, a megfeleléssel az említett értékelés keretében foglalkoznak. A bejelentett szervezeteket bevonják, a rendszert regisztrálni kell egy adatbázisban, CE jelöléssel kell ellátni, hasonlóan az uniós piacon forgalomba hozott összes többi termékhez.

Ha a rendszer nem része egy ilyen terméknek, a megfelelőségértékelés típusa az érintett nagy kockázatú rendszertől függ.

A távoli biometrikus azonosító rendszerektől eltérő valamennyi nagy kockázatú rendszer esetében a megfelelést a szolgáltatónak saját magának kell értékelnie, a bejelentett szervezetek bevonására nem kerül sor.

A távoli biometrikus azonosító rendszerek esetében a megfelelőséget vagy a vonatkozó harmonizált szabványokra, vagy a bizottság által elfogadott egységes előírásokra való hivatkozással kell igazolni.

A nagy kockázatú rendszerek utólagos piacfelügyelet tárgyát is képezik. Szolgáltatóiknak nyomonkövetési rendszert kell létrehozniuk és dokumentálniuk a szabályozási követelményeknek való megfelelés folyamatos ellenőrzése érdekében.

Kötelesek bejelenteni továbbá a súlyos, váratlan eseményeket és rendszerük hibás működését annak a tagállamnak a piacfelügyeleti hatóságánál, ahol az esemény vagy az alapvető jogok megsértése történt.

A piacfelügyeleti hatóságoknak nyomon kell követniük a panaszokat, vizsgálatot végezhetnek, ellenőrizhetik a rendszert, és előírhatják az érintett üzemeltetők számára a megfelelő intézkedések meghozatalát, akár az MI-rendszer forgalomból kivonását is.

A generatív mesterséges intelligenciára vonatkozó különleges szabályok Amint korábban említettem, a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály külön szabályozási keretet határoz meg a generatív MI-modellekre vonatkozóan, és kizárólagos hatáskörrel ruházza fel a bizottságot arra, hogy az MI-hivatalon keresztül érvényesítse.

A generatív mesterséges intelligencia valamennyi fejlesztőjének dokumentálnia kell a modell modellezési és képzési folyamatát, és a piaci bevezetés előtt értékelnie kell a megállapított referenciaértékeket. A piaci bevezetést követően az alapmodellek fejlesztőinek információkat és dokumentációt kell szolgáltatniuk az MI-rendszereikben a modelleket használó downstream szolgáltatók számára.

A nagyon alkalmas alapmodellek különleges kategóriájára további követelmények vonatkoznak: rendszeres átvilágításon és megfelelőség-ellenőrzésen kell átesniük, továbbá a piaci bevezetés előtt kockázatcsökkentő és eseményjelentési rendszert is létre kell hozniuk. A szolgál-

tatók magatartási kódexekre támaszkodhatnak a megfelelés igazolása érdekében.

A harmonizált szabványt a kódexek megfelelő időben történő felváltására fogják kidolgozni.

A hatékony végrehajtás érdekében

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében olyan irányítási rendszert vezettek be, amely főként a hagyományos piacfelügyeleti jogszabályokon alapul, és a generatív mesterséges intelligenciára vonatkozó különleges rendszerrel rendelkezik.

A végrehajtás első vonala a tagállamok illetékes nemzeti hatóságai. A piacfelügyeleti hatóságok a korábban ismertetett utólagos nyomonkövetési mechanizmus révén alapvető szerepet töltenek be a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály felügyeletében.

Amint említettük, a bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a generatív mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályok nyomonkövetésére és érvényesítésére. E feladat ellátásával egy újonnan létrehozott MI-hivatalt bíztak meg, amely a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága (DG CNECT) részét képezi.

Végezetül: a bizottságot és a tagállamokat a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály nyomonkövetésében és végrehajtásában egy MI-testület, egy Tanácsadó Fórum és egy tudományos restület támogatja.

Hatálybalépés

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály a hivatalos lapban való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba, ami megtörtént 2024 augusztusában.

A jogszabály alkalmazásának megkezdésére szakaszosan kerül sor:

• az egyes MI-rendszerekre vonatkozó tilalmak a hatálybalépést követő hat hónapon belül lépnek hatályba;

• a generatív mesterséges intelligenciára vonatkozó szabályok a jogszabály hatálybalépésétől számított egy év elteltével lépnek hatályba;

• a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály minden egyéb szabálya a hatálybalépéstől számított két év elteltével alkalmazandó, kivéve a II. mellékletben felsorolt, nagy kockázatú MI-rendszerekre

vonatkozó szabályokat, amelyek a hatálybalépéstől számított három év elteltével alkalmazandók.

Bár a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály meghatározza a mesterséges intelligenciára vonatkozó uniós szabályozás alapelveit, még sok a tennivaló.

• Tavaly januárban a bizottság létrehozta a mesterséges intelligenciával foglalkozó hivatalt, amelynek személyzeti állománya folyamatosan bővül.

• A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály arra is felhatalmazza a bizottságot, hogy több végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el annak érdekében, hogy biztosítsa az MI-rendelet zökkenőmentes végrehajtását a hatálybalépése előtt.

• Emellett a magatartási kódexek jóváhagyása és az iránymutatások bizottság általi elfogadása kulcsfontosságú tényező lesz a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály sikerének biztosításához.

• A mesterséges intelligenciával kapcsolatos felelősségre vonatkozó bizottsági javaslat jelenleg is jogalkotási szakaszban van:

a javaslat célja, hogy ellensúlyozza a mesterséges intelligencia feketedobozos hatását, és lehetővé tegye a mesterséges intelligencia kimenete által érintett személyek számára, hogy érvényesíthessék jogorvoslati jogaikat a nemzeti bíróságok előtt;

ezt azáltal teszi, hogy arra kötelezi a nemzeti bírákat, hogy rendeljék el az MI-szolgáltatók számára a rendszereik működésére vonatkozó információk megosztását annak érdekében, hogy a mesterséges intelligencia által érintett személyek bizonyítékokkal alátámaszthassák állításaikat; – ez a javaslat a feketedoboz-hatás ellensúlyozása érdekében enyhíti a bizonyítási terhet azáltal, hogy okozati összefüggést feltételez a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály követelményeinek meg nem felelő mesterséges intelligencia és az MI által okozott kár között.

Számos bizottsági szolgálat vizsgálja, hogy szükség van-e a mesterséges intelligenciára vonatkozó további ágazati szabályozásra, például a foglalkoztatás területén. 

Vajon

segíteni, de majd felügyelni is kell az MI használatát?

Dr. Havasi Dezső: Az MI előnyeinek kihasználása, veszélyeinek elkerülése valamennyi

kamarai tagunk elemi érdeke

I. A Magyar Ügyvédi Kamara (MÜK) intézkedései

Etikai kérdések megvitatása az elnökségben

Az elnökség ülésein a mesterséges intelligencia témája elsősorban etikai és deontológiai szempontból került napirendre. A megbeszélések középpontjában az alapvető szakmai értékek – titoktartás, függetlenség, hozzáértés és felelősség – megőrzése állt, miközben elismerik az MI növekvő jelenlétét a mindennapi jogászi munkában.

Az Igazságügyi Minisztérium MI-alapú jogi adatbázisának tesztelése (béta-verzió)

A MÜK részt vett az Igazságügyi Minisztérium által fejlesztett, MI-támogatott jogi adatbázis béta-verziójának tesztelésében. Ennek célja az volt, hogy a kamara megismerje a rendszer gyakorlati képességeit és korlátait, különös tekintettel a megbízhatóságra és a források eredetére.

Oktatás és továbbképzés

A MÜK több alkalommal szervezett mesterséges intelligenciával foglalkozó kép-

zéseket, emellett a kötelező továbbképzési anyagok között már szerepelnek olyan tananyagok, amelyek bevezetik a tagokat az MIvel támogatott munkavégzés alapfogalmaiba, jó gyakorlataiba és tipikus buktatóiba.

Aktív részvétel az Európai Ügyvédi Kamarák

Tanácsa (CCBE) MI-vel kapcsolatos munkájában

A MÜK továbbra is aktívan részt vesz a CCBE digitalizációval és mesterséges intelligenciával kapcsolatos munkájában, biztosítva, hogy a magyar álláspont megjelenjen az európai szakmai párbeszédekben.

II. Az Országos Jogtanácsosi Tagozat (OKJT)

Az OKJT nemrég elfogadta a 3/2025.09.23. számú határozatot, amely egy cselekvésorientált nyilatkozatnak tekinthető. Címe: Párbeszéd kezdeményezése a digitalizáció által a jogtanácsosokra háruló kihívásokról. A tagozat úgy döntött, hogy intézményi szinten támogatja a nyilatkozatot, és javasolja tagjainak az aláírását.

A nyilatkozat célja a jogi munka átalakításához szükséges társadalmi támogatás öszszegyűjtése; felhívja a figyelmet a folyamatos készségfejlesztésre és a digitális, illetve jogi informatika terén történő tantervi reformokra (beleértve új felsőoktatási képzések elindítását, a jogi mérnök szerepek elismerését, valamint a jogi informatikai szolgáltatások kiegészítő tevékenységként való beemelését az ügyvédi törvénybe).

Emellett a bírósági és közigazgatási eljárások felhasználóközpontú, felelősségteljes digitalizációját szorgalmazza, az egyenlő hozzáférés, a diszkriminációmentesség és a fenntarthatóság elveit érvényesítve, és minden ügyvédet arra hív, hogy vegyen részt az innováció ügyfél- és igazságszolgáltatás-központú irányításában.

III. A Budapesti Ügyvédi Kamara (BÜK)

A BÜK Informatikai Bizottsága több alkalommal szervezett előadásokat és kerekasz-

tal-beszélgetéseket, amelyek a gyakorló jogászokat közvetlenül érintő MI-kérdésekkel foglalkoztak. Emellett a bizottság egy rövid, gyakorlatorientált kiadványt készít, amely közérthetően ismerteti a mesterséges intelligencia jogi munkában való alkalmazásának leggyakoribb kérdéseit, célja pedig, hogy megismertesse a kollégákat a fogalomhasználattal, a tipikus felhasználási esetekkel és a körültekintő biztonsági megfontolásokkal.

Záró megjegyzés Összességében a magyar ügyvédi közösség – a MÜK, az OKJT és a BÜK révén – már több megfontolt és építő lépést tett: etikai reflexió vezetői szinten; a jogi szektorban fejlesztett eszközök gyakorlati tesztelése; folyamatos oktatási tevékenység; európai szintű szakmai együttműködés; a jogtanácsosi tagozat által elfogadott nyilatkozat; valamint a gyakorló ügyvédek folyamatos bevonása. Ezek az intézkedések együtt egy átgondolt, szolgálatközpontú megközelítést mutatnak, amely tiszteletben tartja a hivatás hagyományait, miközben érzékenyen reagál a technológiai változásokra.

Hangsúlyozni szeretném, hogy a mesterséges intelligencia előnyeinek kihasználása, veszélyeinek elkerülése valamennyi ügyvéd és kamarai jogtanácsos elemi érdeke. Ezen a téren kamarai szabályozás is szükségessé válhat. Erre azonban kizárólag a Magyar Ügyvédi Kamara jogosult. Ezért elengedhetetlen az MI-kérdésekkel kapcsolatos helyi és országos tevékenység megfelelő koordinálása. Erre kiváló fórum az éppen erre a célra 2023-ban létrehozott MÜK Informatikai Elnöki Tanácsadó Bizottság, amelyben hazai és nemzetközi informatikai normaalkotásban is részt vevő, magas szintű informatikai képzettséggel bíró kiváló ügyvéd kollégák vesznek részt és szolgálják a döntéshozó kamarai testületeket, valamint a teljes ügyvédi közösséget. 

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos

kamarai feladatokról1

Dr. Homoki Péter: Az ügyvédi (és kamarai) tevékenység a jövőben kevésbé csak a nemzeti

szabályoktól fog függeni

Útkeresések

Úgy gondolom, hogy négy főbb irányt különböztethetünk meg.

Az első a mesterséges intelligencia (MI)-eszközök használata a kamarai szolgáltatások nyújtása körében, valamint a kamara és az e-kormányzati szolgáltatások integrációja terén. Ez nyilvánvalóan az MI-eszközök kamarai célú saját felhasználásáról szól, célja többek között a kamarai igazgatási és szervezési folyamatok gyorsítása, egyszerűsítése (mind az ügyfél, mind a kamara számára).

Azonban ez a téma kamaránként nagyon eltérő feltételekkel valósítható meg, hiszen egyelőre az uniós szintű harmonizálás minimális mind az elektronikus igazgatások és infrastruktúrák terén, mind az ügyvédi kamarai jellegű feladatok körében.

Országonként óriási eltérések vannak abban, hogy melyik kamara milyen saját feladatokkal és ehhez igazodó saját infrastruktúrával rendelkezik, ahogy abban is, miként kell kapcsolódni az állam által biztosított eszközökhöz, folyamatokhoz. Jelentős az eltérés a kamarák szerepfelfogásában is: vannak országok, ahol a kamara prioritásként kezeli, hogy minél szélesebb körű elektronikus szolgáltatásokat nyújtson az ügyvédek számára, több millió eurós beruházásokat indítanak és tartanak fenn; sok országban mindez „ügyvédpolitikai” öngyilkosságot jelentene, ezért az ilyen infrastrukturális fenntartást a piacra vagy az államra próbálják bízni.

Bár minden uniós ügyvédi kamara esetén elvárás az államtól való eltérő függetlenség, a gyakorlatban nem mindenhol jelenti ugyanazt a kamara-állam (igazságügyi miniszter) viszonyában. Vannak országok, ahol az ügyvédi függetlenség veszélyét látják abban, hogy az ügyvédek az állam által biztosított elektronikus kézbesítési infrastruktúrát használják (Cégkapu), van, ahol ez a függetlenségi kérdés nem merül fel, ha az ügyvéd a bíróságok által biztosított infrastruktúrára

épít, és van, ahol a kamara saját kézbesítési infrastruktúrát tart fenn az állami kézbesítési kapukhoz (interfészekhez).

Ebből a szempontból nagyon hosszú utat kell még bejárni az Európai Unióban, hogy részletesebben lehessen foglalkozni a témával, hiszen a problémakör többrétű és igen összetett. Már évtizedek óta folyamatban vannak különféle kezdeményezések,2 a leglátványosabb eredmény a háttérrendszerek együttműködését biztosító e-CODEX rendszer létezése (ami előfeltétele a számunkra is látható változásoknak),3 illetve az eIDAS-alapú egységes uniós elektronikus azonosítás (amelyhez Magyarország sajnos még mindig nem csatlakozott).

Gyanakvás, befogadás, szabályozás

A következő terület az ügyvédi MI-eszközök használatával kapcsolatos szabályozás és kamarai gyakorlat. E körbe tartoznak azok a fontos szakmai etikai (deontológiai) és az ebből eredő fegyelmi kérdések, hogy az ügyvédnek mennyire kell bizonyos újonnan el-

érhető eszközöket használnia, mire kell figyelnie, ha ilyeneket használ, és mi legyen a következménye annak, ha nem tart be egy ilyen előírást.

Ezen a területen már igen előrehaladott az együttműködés az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsában (CCBE), legalábbis addig a mértékig, ameddig e téren a kamarák szokásosan koordinálják a tevékenységüket. Például a CCBE által már 2020-ban elfogadott dokumentumban leírt – A mesterséges intelligencia jogi vonatkozásairól szóló megfontolásai – megfontolások a mai napig nagyon relevánsak: a CCBE azt vizsgálta, hogy az európai ügyvédi hivatás alapelveit megfogalmazó egyes alapelveket miként érinti az MI-eszközök használata.4

Részletesen kitér az európai ügyvédek magatartási kódexében foglalt egyes rendelkezések hatására a 2022 márciusában elfogadott, az Útmutató ügyvédek és ügyvédi irodák számára az MI-n alapuló eszközök EU-n belüli használatához,5 csakúgy, mint a CCBE legújabb, októberben elfogadott iránymutatása a generatív mesterséges intelligenciáról.6

Lényegében mindegyik dokumentum azt vizsgálja, miként érintik a tárgybeli technológiák a szakmánk bizonyos alapelveit, például a szakmai kompetencia fenntartásának kötelezettségét vagy a titoktartási kötelezettség kérdését, hogyan célszerű az ügyvédeknek megfelelniük ezeknek a kihívásoknak, és milyen kockázatokra kell figyelniük.

Napi szinten olvashatunk a sajtóban arról, hogy bizonyos ügyvédek beadványaikban milyen hamis idézeteket vagy hamis bírósági jogeseteket jelenítettek meg. Egy francia ügyvédkolléga már összeállított ebből egy népszerű adatbázist.7

Arról nem is beszélve, hogy mindez mennyivel nagyobb kockázatot jelent minden ügyvéd számára, ha nem csak egy ügyvéd jár el ilyen gondatlanul, hanem egy igazságügyi szakértő, egy rendőr, egy közjegyző, egy ügyész vagy egy

bíró. Mert az ügyvédnél mindenki megszokhatta, hogy ügyfelét képviselve néha nem mindenben fejtheti ki az igazság valamennyi szeletét, ezért eleve fenntartásokkal kell kezelni, amit egyes beadványaiban állít, de alapvetően más a kockázat, ha az állam képviselői járnak el így. Mondhatnánk, hogy áldozatul esnek az eszközök sajátos konfabulációs jellemzőinek, de inkább az a pontos megfogalmazás, hogy az ő esetükben a saját hivatásbeli kötelezettségeik ilyen súlyos megsértésének sokkal súlyosabbak a közbizalmi következményei.

Tehát az alapelvek nagy része – legalábbis Európában – meglehetősen állandó, még ebben az igen gyorsan változó technikai környezetben is, de ettől még az etikai iránymutatásokat időről időre frissíteni kell.

Az ügyvédi kamarák gyakorlatának azonban a tényleges gyakorlathoz kell kötődnie, feladatuk részét képezi, hogy eldöntsék, mikor szükséges a szabályok vagy útmutatók, kommentárok frissítése. A CCBE esetén is csak ezért kellett a korábbi MI-útmutatót frissíteni egy generatív MI-nek nevezett útmutatóval. Ezt az útmutatót sok külföldi kamara is átvette vagy átültette a hazai környezetébe, valamint a szabályok részletes betartásához és érvényesítéséhez szükséges egyedi elemeket kapcsolt hozzá a nemzeti gyakorlat, a nemzeti igények alapján.

Ahogy a piac villámgyorsan változik az MI-eszközökkel kapcsolatban, úgy kell a korábban kiadott útmutatókat is újból és újból felülvizsgálni, de nem lehet cél előre megjósolni a jövőben szükséges szabályokat. Emellett igen fontos, hogy az egyes nemzeti kamarák ötleteket cseréljenek, például a már elbírált ügyekről, a negatív tapasztalatokról, a szükségesnek látszó jogkövetkezményekről stb.

Átgondolt felkészülés az elkerülhetetlenre

A harmadik és negyedik téma – az ügyvédek képzése és általánosabban az ügyvédek függetlenségének védelme – ugyanazon érem két oldala. Hogyan tudnak az ügyvédi kamarák –az etikai útmutatás kiadásán túl – ténylegesen segíteni az ügyvédeknek abban, hogy minél hatékonyabban használhassák az MI-eszközöket úgy, hogy közben ügyvédek maradjanak?

Kezdjük egy praktikusnak tűnő kérdéssel: e téren mire terjedjen ki az ügyvédek

képzése, és hogyan változtatja meg az MI azt, ahogyan az ügyvédeket képezzük? Mi legyen az MI-vel kapcsolatos ügyvédi képzések célja és tárgya?

Nyilvánvalóan folyamatosan változnak az ügyvédi elvárások is: a képzések legyenek fókuszáltak, de személyre szabottak, legyenek relevánsak; legyenek interaktívak, ám mégse járjanak túl sok macerával, a lehetőségekhez képest a legkevesebb erőfeszítést igényeljék – teljesíteni lehessen őket a karosszékből is.

Sajnos a mai világban mindannyian hozzászoktunk már a jóval rövidebb figyelmi időtartamhoz – úgy a fiatalabbak, mind az idősebbek –, hiszen a domináns kommunikációs forma legfeljebb egyperces.

Hogyan segíthetnek ebben a folyamatos változásban a kamaráknak az MI-eszközök? Például MI-eszközökkel jóval könnyebb interaktív értékeléseket (kvízeket, teszteket) és illusztrációt készíteni, amivel támogatjuk a többrétű információátadást. A nagy nyelvi modellek (LLM) segíthetnek a nehezen érthető fogalmak vagy a szabályozásban rejlő lehetséges ellentmondások azonosításában is, valamint automatikusan jelezni képesek az előkészített oktatási anyagokban található egyes tipikus tartalmi hibákat, nem csak a helyesírásiakat.

Sajnos azonban az LLM-ek nem segítenek az anyagok ügyvédi feldolgozásában vagy megtanulásában; nem csökkentik a tanulásra fordítandó időt, és nem fognak helyettünk tanulni, még ha egyesek úgy is vélik, hogy a jövőben nem kell majd annyi információt megtanulnunk, mert az LLM-ek ismerni fogják helyettünk „a kevésbé fontos dolgokat”, és összefoglalják számunkra a lényeget. Ez egy stratégiai jellegű, alapvető szemlélet béli hiba, amire sajnos egyre több kolléga hajlamos.

Az LLM segít abban, hogy jelentősen lefaragja az oktatással kapcsolatos adminisztratív feladatokat, és segíthet abban, hogy összetett szempontok szerint szűrjön a rossz minőségű oktatási anyagokra, de sajnos abban biztosan nem fog, hogy ne kelljen megdolgoztatni az agyunkat. Nem fogja átlátni helyettünk, hogy mi a lényeg, mert a lényeg a legtöbb esetben a szabály ismerete, alkalmazási képessége, és ez bizony azt fogja feltételezni, hogy az ügyvéd interiorizálja, beépíti a képzési anyagot a saját mentális modelljébe, ami kívülről egyelőre még nemigen látható.

Ehhez kapcsolódó kérdés az is, hogy használhatjuk-e ugyanígy az elektronikus képzési módszereket. Elég lesz-e a távértékelés a jövőben, ha mindenki tud csalni, ha az online ügynökök egyre nagyobb számban személyesítik meg az ügyvédet olyan helyzetekben, amelyek egyébként személyes jelenlétét igényelnek? Legyen szó képzésről, távmeghallgatásról, az ügyfelekkel való egyeztetésről, webináriumokról, egyre nehezebb lesz a „valódi” ügyvéd és a kiküldött LLM-ügynök megkülönböztetése.

Ez visszavezet a nagy kérdéshez: miért képezzük az ügyvédeket, mi a célunk? Hol látjuk az ügyvédeket öt-tíz év múlva, és mit kell megtanulniuk ahhoz, hogy egy jelentősen átalakult társadalomban is releváns tudjon maradni a tudásuk, képességük?

Szükséges-e az ügyvédeknek olyan műszaki részleteket tanulniuk, mint a neurális hálók működése, a hegymászó algoritmus és a hiba visszaterjesztése (backpropagation); muszáj lesz kipótolni a sokaknál hiányos matematikai tudást, hogy megértsük a parciális differenciálegyenleteket? Ha meg kell értenie az ügyvédnek, hogy egy modell tanítása során történik-e szerzői jogi többszörözés, akkor bizonyos műszaki ismereteket muszáj lesz megszereznie, még ha nem is matematikusi alapossággal. Ha az MI-rendelet szerinti átláthatósági követelmények alapján közzétesznek egy-egy modellkártyát, akkor lesz kolléga, aki előbb-utóbb olyan helyzetbe kerül, hogy nagy vonalakban értelmeznie is kell tudni, hogy az adott esetben milyen modell és miként működött, milyen architektúra szerint épült fel, hogyan folyik a generatív előtanítás, miben tér el egy diffúziós modelltől, mi a paraméterszám és a kvantálás8 stb., ahogy már ma is teljesen normális, hogy egy átlagos ügyvédnek adatvédelemmel vagy kiberbiztonsági követelményekkel kell foglalkoznia – nem csak az erre szakosodott külföldi ügyvédeknek.

Ezért fontos, hogy a kamara hogyan látja az ügyvédek hivatás béli jövőjét. Van-e mód arra, hogy jobban pozícionálhassuk szakmánkat? Ki az ellenség és ki a szövetségesünk? Miért harcolunk velük? Elegendő-e a kizárólagos ügyvédi tevékenységekre támaszkodnunk, elég-e ölbe tett kézzel várnunk, hogy a piac majd valami ügyvédspecifikus eszközt fog kínálni a számunkra, és addig nem kell ezzel a problémakörrel foglalkozunk? Mert a fejlesztés sok pénzbe kerül, és azt az ügyvéd sem szívesen adja ki a kezéből.

Betekintés az eddigi tapasztalatokba

Hadd mutassak néhány ábrát, amelyek a legfejlettebb LLM-ek teljesítményét mérik a szakvizsgázott, emberi ügyvédek teljesítményéhez. (Ha bárki kíváncsi a részletekre, hogy milyen feladatokban mérték öszsze az ügyvédek és a gépek teljesítményét, utánajárhat a hivatkozásokban).

Az első az OpenAI úgynevezett GDPval-mérése (1. kép):9

Harminc, az adott országban a felmérő által tipikusnak tekintett ügyvédi feladatban mérték össze az emberi és a gépi eredményt. A piros szaggatott vonal jelzi, hogy mi volt az adott területen az ügyvédi eredmény (sikeresség), az oszlopok az adott nyelvi modell átlagos eredményét mutatják.

Egy másik cég másik felmérésében10 még ennél is – számunkra – szomorúbb eredmény született. (2. kép)

E szerint a piacvezető, kifejezetten ügyvédek számára szánt MI-eszközök már most is jobbak az embernél a kiválasztott feladatokban, vagy legalábbis rövid időn belül helyettesíthetik a szakembereket.

Az OpenAI felmérésében11 nem láthatunk jelentős különbséget abban, hogy az ügyvédi helyettesíthetőség nagyon eltérne az összes foglalkozás helyettesíthetőségétől. (3. kép)

Az OpenAI felmérése tehát nem csak az ügyvédi szakmára vonatkozott. Olyan módon alakították ki, hogy a GDP szempontjából legfontosabb hivatásokban, foglalkozásokban mérje össze a képességeket. Az ügyvéd csak egy szakma a sok közül, a foglalkozásra jutó összes bevétel szerinti sorban dollárértékben az IT-fejlesztők után a következő. Az IT-fejlesztők esetében könnyen meggyőződhetünk arról, hogy – legalábbis az Egyesült Államokban – már most is nagyon komoly beszélgetések folynak arról, hogy valóban az MI-eszközök okozták-e a munkahelyek jelentős visszaesését, vagy ez csak egy kiváló fedősztori a tízezreket elbocsátó cégek számára.

Számunkra a legfontosabb különbség az, hogy az IT-fejlesztőknek nincs ügyvédi kamarájuk, mert az nem egy szabályozott szakma, nem hivatás.

Függetlenül attól, hogy a fenti üzenetek mennyire valósak, és mennyire kell aggódnunk miattuk, az ügyvédségnek fel kell készülnie a fentiekhez hasonló kommunikációs narratívára.

1. kép

2. kép

3. kép

Ebben egyelőre a nagy nyelvi modellek kiadói is partnerek lehetnek. A következő táblázat (4. kép) ugyanabból a GDPval-tanulmányból származik.

aránya már elég jó lenne a végső felhasználók számára.

Sem a piac, sem a szakpolitika nem fogja hagyni, hogy ne próbáljuk hasznosítani az eszközökkel elérhető megtakarítást, mert a

A Naive oszlop azt mutatja, hogy emberi felülvizsgálat nélkül milyen teljesítményt ér el az LLM; a sebességbeli és költség béli javulás elképesztő, gyakran a százszorost, ezerszerest is meghaladja, függetlenül attól, hogy adott helyzetben esetleg kétszer annyi rossz választ ad, mint a szakképzett ember.

A Try oszlop azt jelenti, hogy mi a teljesítményjavulás akkor, ha beépítik a kimenetet egy emberi felülvizsgálati folyamatba; számunkra ez az igazán jelentős üzenet. E szerint a legnagyobb LLM-szolgáltató sem úgy készül, hogy a modelljei helyettesítik a szakembert – és valljuk be, ez nem is reális.

Azért és addig nem fogják tudni helyettesíteni a nagy nyelvi modellek az emberi foglalkozások egy részét, amíg a problémák a valóságban nem olyan mesterséges módon merülnek fel, hogy azt egy gépi modell jó eséllyel megoldja, és a megfelelőségét, megbízhatóságát rögtön vissza lehessen mérni. Az ügyvédi foglalkozásnál lényeges az is, hogy nem egyszerűen egy szakkérdés helyes és gyors megválaszolásáról szól; az emberi kapcsolattartás részeként merül fel, az ügyfelek gyakran elvárják a meggyőzést, az együttérzést és az együtt gondolkodást is.

A kimutatás szerint, ha bármi okból bevonnak egy embert a gép által elvégzett feladat kiértékelésébe (ellenőrzik az eredményt), a géppel elérhető idő- és költségmegtakarítás javul ugyan, de inkább mikroszkopikus, mint csillagászati.

Tehát a valós világban az eddig pusztán gépekkel elért javulások szemmel láthatók, a további javulás lehetőségei óriásiak. Képzeljük csak el, mi történne, ha a Naive oszlop

társadalom nem hagyhat ilyen mértékű pazarlást büntetlenül; elképesztő pazarlás lenne, ha az ügyvédek továbbra is ugyanúgy végeznék a feladataikat, ahogy lényegében a kétezres évek eleje óta.

Tudni kell: olcsó húsnak híg a leve... Ajánlatos lesz a kamarai támogatás Tehát az ügyvédeknek mindenképpen meg kell tanulniuk, hogyan használják a legmodernebb modelleket és a legújabb MI-eszközöket. De minden ügyvéd képes erre? A következő kivonat az ENSZ egyik júliusi jelentéséből származik:12 „A gyakorlatban számos speciális jogi kutatási eszköz csak azoknak a nagy ügyvédi irodáknak elérhető, akik megengedhetik maguknak a vállalati szintű beruházásokat. A kevésbé tehetős ügyvédek és ügyfeleik kénytelenek ingyenes vagy olcsó modelleket használni, amelyek kevésbé pontosak vagy hatékonyak. Ez réteges jogi gazdaság kialakításához vezethet.”

Megerősíthetem, hogy a probléma valós; a piacon a felhőalapú, jogi területre specializált LLM-ek előfizetése havi 100–750 euró között mozog, nem a magyar piacra vagy jogra lett kihegyezve. Van olyan modell, amely csak azok számára elérhető, akik képesek legalább száz felhasználóra előfizetni éves 1000–1500 euró/felhasználó áron.

A jelentés maga is megemlít egy francia példát, miszerint a párizsi kamara innovatív ügyvédi programot indított, amely csak egyvagy kétfős ügyvédi irodák számára érhető el havi harminceurós előfizetés mellett, és a kamara finanszírozta a francia joganyagra történő tanítás nem csekély költségét. Hangsú-

lyozni szeretném, hogy ezt az eszközt nem az állam adja, az állam által adott eszköz esetén nyilván nem az ügyvéd lesz az elsődleges felhasználó, illetve nem csak az ügyvédek férhetnek hozzá az eszközhöz, akármennyire is megbízhatatlan teljesítményű lesz.

Csak konrollált módon!

Ezzel függ össze, hogy a CCBE informatikai jogi szakbizottsága – a generatív mesterséges intelligencia útmutatójának kidolgozása után – egy technikaibb iránymutatáson dolgozik. Az ügyvédeknek ugyanis tisztában kell lenniük azzal, hogy bizonyos esetekben minden lehetséges ellenőrzést meg kell tartaniuk az adataik – az ügyfeleik adatai – felett, például nagy horderejű büntetőjogi ügyekben. Ilyen felhasználásra a kizárólag távolról, előfizetéssel és nagyszámú felhasználó számára hozzáférhető modellek nem alkalmasak; a felhőszolgáltatások megtanítottak már arra, hogy soha nem tudhatjuk, hogy a szerződéses ígéretek ellenére ki és hol férhet hozzá az adatainkhoz.

A legjobban teljesítő modellek mindig túl drágák lesznek ahhoz, hogy az ügyvédek saját hardverükön futtassák őket. Ennek ellenére fontos, hogy az ügyvédek megértsék, milyen felhasználásra van lehetőségük olyan környezetben, amit teljes egészében az ügyvéd tud kontrollálni. Vannak ugyanis olyan nyílt modellek (nyílt súlyú modellek), amelyek bárki számára elérhetők és letölthetők. A képességeik sokkal többet fejlődtek az utóbbi két évben, mint a csak szuperszámítógépeken futtatható csúcsmodelleké. Ehhez mérten vannak olyan ügyvédi MI-felhasználások is, amelyeket célszerűbb ezért a saját ügyvédi irodában – vagy legalábbis a használatalapú rendszerekhez képest jóval kontrolláltabb környezetben – futtatni. Még akkor is, ha nem az ügyvéd dolga lesz az LLM-k helyi futtatását biztosító gépek beszerzése és telepítése; tudniuk kell legalább azt, hogy mikor és mit kérjenek a helyi informatikai szakemberektől, az ügyvédi informatikai támogatást foglalkozásként nyújtó emberektől.

Egyedül nem megy... – elkerülhetetlen lesz a kamarai összefogás

Végül szeretném bemutatni, miért kellene az ügyvédi kamaráknak több erőfeszítést tenniük annak érdekében, hogy szabványokat dolgozzanak ki az ügyvédek által használt MI-munkafolyamatokban.

4. kép

E szabvány fő célja az lenne, hogy ne az MI-modellek szolgáltatói mondják meg, hogy szerintük mi a tipikus ügyvédi munka egy adott országban, hanem az adott ország ügyvédi kamarái. Természetesen ez valahol szükségszerűen degradáló számunkra, hiszen számszerűsítjük és mérhetővé tesszük a saját munkánk szempontjait. Ennek ellenére nem tudjuk megúszni, mert, mint láthatjuk, velünk vagy nélkülünk, de mindenképpen méricskélni fogják, milyen módon tudja ellátni egy gépi modell az egyes foglalkozások tipikus feladatait. Az adott országbeli hivatás sajátosságait egyedül az adott ország ügyvédi kamarái tudják hivatalosan megmutatni. Ez igen kockázatosnak is tűnhet. Mi van akkor, ha a kamara által kidolgozott vagy jóváhagyott szabvány szerint ér el jobb eredményt a gép? Ettől, úgy gondolom, nem kell félni: ez akkor is mesterséges mérőszám marad, ha a kamara dolgozza ki, és akkor sem a valódi ügyvédi munka helyettesítéséről szól, hanem az ügyvédi munka egyes szakmai aspektusainak méréséről. Mindaddig, amíg a kamara részt tud venni az összemérések megfogalmazásában, legalább elvi lehetősége lesz beleszólni abba, hogy megfelelően kommunikálják az eredményeket.

A másik, ránk váró szabványosítási kérdés a képzési anyagokkal kapcsolatos elvárások, módszertanok kidolgozása, ami segíthet mind az emberi, mind a gépi felhasználásokban (gépi tanításokban).

Az ügyvédi kamara eddig nem feltétlenül vett részt ilyen szabványosítási jellegű feladatokban, de időszerű, hogy most megtegye.

Lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, már kipukkad a sokat emlegetett MI-lufi, lehet, hogy csak jövőre.

Azonban fontos látnunk, hogy a történelem szerint a piaci értékelésekben bekövetkező hirtelen értékvesztés nem csak pusztítást és felszámolást, súlyos gazdasági károkat okoz; mindig tartós eredményeket is hagy maga mögött, ahogy az alábbi ábrán (5. kép) is láthatjuk. A három oszlopban három piaci mánia, buborék látható a történelem három korából:

Az első sor azt mutatja, hogy a buborék után valamilyen értékes infrastruktúra maradt vissza. Ha ki is pukkad egy MI-buborék, valószínűleg nem az ügyvédi kamarák és az ügyvédek lesznek a hátramaradt, olcsó adatközpontok legnagyobb haszonélvezői… Ugyanakkor a második sorban olyan tartós eredményeket láthatunk, amelyek már minket is érinthetnek. Ezek elsősorban a szabványok: a Magyarországot kevésbé érintő hajózásicsatorna-mánia esetén ez a szabványos zsilip-, raktározási és kirakodási pontokat jelentette, a vasút esetén pedig többek között az országosan egységes (budapesti) idő alkalmazását. Ebből a szempontból érdemes nézni azt is, hogy az MI-modellekkel és a képzéssel kapcsolatos szabványosítási törekvések nemcsak azért fontosak, hogy egy közvetlen problémára megoldást adjanak, hanem azért is, mert csak így van lehetőség arra, hogy olyan közös pontok alakuljanak ki, amelyek lehetővé teszik a későbbi fejlesztést, továbblépést.

Erre a problémára jelenthet megoldást, ha az ügyvédi (és kamarai) tevékenység a jövőben kevésbé csak a nemzeti szabályoktól fog függeni, lesznek olyan ügyvédi-informatikai standardok, amelyek révén piacképes és fenntartható ügyvédi informatikai szolgáltatások tudnak kiépülni. Ez jelenleg teljes egészében lehetetlen, mert az ügyvédi informatikai piac országonként töredezett, hat-nyolc önálló ország informatikai piacára senkinek nem éri meg kilépni, vagy legfeljebb egy-egy inkumbens adatbázis-szolgáltató tud csak megélni rajta. 

Jegyzetek

1 A 2025. október 17én a Magyar Ügyvédi Kamara által rendezett középeurópai elnökök konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata. Az előadás eredeti formájában a https://homoki. net/en/2025/10/17/How_Bar_Associations_Should_Use_and_Regulate_AI_in_ the_Legal_Domain.html oldalon elérhető angolul.

2 Például az igazságügyi digitalizáció: https://commission.europa.eu/strategyandpolicy/policies/justiceandfundamentalrights/digitalisationjustice_en

3 Lásd az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2022/850 rendelete (2022. május 30.) a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén történő, határokon átnyúló elektronikus adatcserére szolgáló számítógépes rendszerről (e-CODEX rendszer) és az (EU) 2018/1726 rendelet módosításáról; http://data.europa.eu/eli/ reg/2022/850/oj.

4 Lásd a megfontolások 6.5. pontját: https://www.ccbe.eu/fileadmin/speciality_distribution/public/documents/ IT_LAW/ITL_Guides_recommendations/ EN_ITL_20200220_CCBE-considerationsontheLegalAspectsofAI.pdf.

5 Magyarul is elérhető itt: https://www. ccbe.eu/documents/publications/.

6 Lásd: https://www.ccbe.eu/fileadmin/speciality_distribution/public/ documents/IT_LAW/ITL_Guides_recommendations/EN_ITL_20251002_ CCBE-guide-on-the-use-of-the-use-of-generativeAIforlawyers.pdf.

7 Lásd Damien Charlotintól: https://www. damiencharlotin.com/hallucinations/.

8 Ha egyáltalán ez a helyes magyar fordítása az angol quantizationnek…

9 https://openai.com/index/gdpval/.

10 https://www.vals.ai/vlair.

11 https://openai.com/index/gdpval/.

12 A bírák és ügyvédek függetlenségéről; az ENSZ közgyűlése elé terjesztette az ENSZ főtitkára 2025. július 16-án A/80/169 számon.

Valami véglegesen megváltozott

A mesterséges intelligencia 2026-os áttörése és az ügyvédi hivatás jövője

2026 februárjában egyetlen nap alatt háromszázmilliárd dollár tűnt el a világ legnagyobb jogi szoftverszolgáltató cégeinek piaci értékéből. Nem pénzügyi válság okozta, nem botrány – hanem egyetlen aprócska AIbejelentés. Ez a cikk arról a fordulópontról szól, amelyet az ügyvédi szakma évek óta várt, de amelyre mégsem készült fel igazán. A szerző – aki napi szinten alkalmaz AI-eszközöket ügyvédi munkájában – személyes tapasztalatain és a legfrissebb piaci adatokon keresztül mutatja be, miért nem kérdés többé, hogy az AI átalakítja-e a jogászi hivatást, csak kizárólag az, hogy ki lesz felkészülve erre a változásra. A Covid-járvány analógiája riasztóan pontos: amit hónapokig távoli problémának tartottunk, az egyik reggel megérkezik az ajtónk elé. Ez most megtörtént.

Dr. Madarassy Tamás ügyvéd, Budapest

2026 februárjának elején Matt Shumer, a HyperWrite mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalat alapítója és vezérigazgatója közzétett egy rövid esszét Something Big Is Happening (Valami nagy dolog történik) címmel, amelyet csak az első két hétben több mint százmillióan olvastak el, és amelyről azóta szerte a világon viták ezrei folynak. Shumer nem elemzett, nem jósolt, csak leírta, amit aznap reggel átélt. Február 5-én egy új mesterségesintelligencia-modell jelent meg, az Anthropic Claude Opus 4.6. verziója. Shumer – aki

Ügyvédként számos jogi részfeladatnál már én is többször átéltem ezt az élményt, ezt az ugrást, sőt ugyanezt a frissítést használva ugyanezekben a napokban a jogi munkám egy újabb része során olyasmit tapasztaltam, amit nehéz szavakba önteni: a gép nemcsak gyorsabb lett, de minőségben, döntéshozatalban és munkamódszerben olyan szintre ugrott, ami az eddig csupán jósolt jövőből hirtelen és visszavonhatatlanul a jelenbe lépett. Nem fokozatosan, nem lassan, hanem egyik napról a másikra.

Ma már kijelenthetjük: az AI konkrét, dátumhoz köthető, számokkal mérhető eseményeken keresztül, közvetlenül kopogtat a jogi szektor ajtaján.

évek óta napi szinten dolgozik AI-jal – a szokásos, kis lépésekben történő változáshoz képest ugrásszerű fejlődést tapasztalt ezen a modellen. Elindított ugyanis egy szoftverfejlesztési projektet, otthagyta a gépet négy órára, és visszatérve egy kész, működő terméket talált – olyat, amelyről azt mondta, jobb, mint amit ő maga készített volna. De nem pusztán a teljesítmény javulása döbbentette meg. Az AI önálló döntéseket hozott: designelemeket választott, funkciókat priorizált, tesztelési stratégiát dolgozott ki; önálló ízlésről és mérlegelésről tett tanúbizonyságot. Shumer szavaival: „A munkám technikai részéhez többé nincs rám szükség.”

Ezt a változást nem csupán néhány technológiai vezető érezte meg. A tőzsde – a világ leginformáltabb befektetőinek összesített ítélete – azonnali és kegyetlen választ adott. 2026. február elején, az Anthropic Claude jogi pluginjának bejelentésének napján (ez egy ingyenes, kiegészítő AI-megoldás a csetbotban, amely gépileg, automatikusan képes jogi elemzésekre) a Thomson Reuters részvényei 16 százalékot, a RELX 14 százalékot, a Wolters Kluwer 13 százalékot zuhant. Egyetlen nap alatt a jogi szolgáltatók öszszesen háromszázmilliárd dollár piaci értéket veszítettek (megközelítőleg Magyarország teljes éves GDP-jének másfélszeresét). Az ezt követő egy hétben

további 1200 milliárd dollár tűnt el a más, hasonló szolgáltató szoftvercégek értékéből. A legtöbb érintett vállalat azóta sem tért magához.

A Covidpárhuzam

Emlékeznek a Covid első heteire? Néztük a hírekben, ahogyan a vírus lassan terjedt Kínából Délkelet-Ázsiára, majd Iránra, Olaszországra. Láttuk a görbét, nap mint nap hírt adtak róla. Mégis, amikor 2020. március 15-én reggel kiderült, hogy bezárnak az iskolák és az éttermek, mindenki megdöbbent. Felkészületlenül ért minket. Hiába volt látható, előre jelezhető, szinte kiszámítható; az emberi természetből fa-

kadóan hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a közelgő változás nem egészen valódi, amíg nem kézzelfogható.

A mesterséges intelligencia forradalma pontosan ugyanezt a pályát futja be az ügyvédi szakmában. Évek óta írnak róla, évek óta jósolnak átalakulást, és a jogásztársadalom – érthetően, de végzetesen – nagyrészt azt mondja: Ez még messze van. Ez más. Bennünket ez nem érint ugyanúgy. 2026 februárjában kijelenthetjük: a vírus megérkezett. A mesterséges intelligencia – konkrét, dátumhoz köthető, számokkal mérhető eseményeken keresztül – közvetlenül kopogtat a jogi szektor ajtaján. Azért írom ezt a cikket, hogy elmondjam: ne ismételjük meg azt a március 15-i megdöbbenést.

A szoftverfejlesztés, ahogy ismertük, megszűnt Az ügyvédi szakma önmagában nem informatikai ágazat. Mégis, az informatika állapota tükrözi azt, ami ránk vár – mert minden iparág, amelyet a szellemi munka tart fenn, ugyanazon a pályán halad; a szoftverfejlesztés pusztán egy évvel jár előttünk.

2026 januárjában az Anthropic Claude Code nevű eszközének fejlesztési igazgatója, Boris Cherny nyilvánosságra hozta: több mint két hónapja nem írt saját maga egyetlen sor kódot sem. A Claude Code kódjának kilencven százalékát mesterséges intelligencia generálja.

Az OpenAI o3 (mára már őskövület) modellje a Codeforces programozói versenyen 2727-es Elo-rangszámot ért el, ezzel a világ legjobb 175. „emberi” programozójának kvalifikálta magát.

Gondoljuk csak végig: ha a szoftverfejlesztő – akit évtizedek óta az emberi kreativitás és intelligencia megtestesítőjeként ünnepeltünk – már maga sem ír kódot, mert a gép jobban végzi, akkor az ügyvédi szakma mennyivel van nagyobb biztonságban?

Az intellektuális monopólium vége Ha valaki azt gondolta, hogy a kreatív és az intellektuális területek megvédik az embert a gépi versenytől, az elmúlt hónapok alaposan megingathatták ezt a meggyőződését. Nézzük sorjában: matematika, humán tudományok, orvostudomány, jog.

A matematikában – amely az absztrakt emberi gondolkodás megtestesítője – a

Google DeepMind rendszere a világ legrangosabb matematikai olimpiáján, az IMO-n aranyéremszintű teljesítményt nyújtott 2025-ben, méghozzá nem formális szimbolikus rendszerrel, hanem emberi módon gondolkodva, az AlphaProof pedig megoldott egy közel három évtizede nyitott (matematikai) Erdős-problémát.

Az AlphaZero nevű AI mindössze négy óra alatt tanult meg olyan szinten sakkozni, hogy egy százjátszmás meccsen meszsze legyőzte a világ akkori legerősebb sakkszoftverét.

A kreativitásban: az olvasók az AI által írt verseket ritmikailag és esztétikailag jobbnak értékelték az emberi verseknél, és csak a véletlen találgatás szintjén tudták megkülönböztetni őket egymástól. A Deezer és az Ipsos kutatásai szerint a hallgatók 97 százaléka nem tudta megkülönböztetni az AI által generált zenét az emberitől.

Az orvostudományban: megdöbbentő eredménnyel zárult a Stanford vizsgálata; a ChatGPT önállóan kilencvenszázalékos diagnosztikai pontossággal teljesített, míg az AI-t is használó orvosok csak 76 százalékot, az AI nélkül dolgozók pedig 74 százalékot értek el. Az emberi szakértő ron-

totta az AI teljesítményét, amikor bevonták! A GPT-4 már tavaly is meggyőző többlettel átment az amerikai orvosi szakvizsga mindhárom részében.

A fentiekből az egyik legfontosabb mondatot kiragadva érezhetjük mindennek súlyát: az emberi szakértő rontotta az AI teljesítményét, amikor bevonták. Pontosan ez vár ránk is. Nem az a kérdés, hogy az AI okosabb-e az ügyvédnél, hanem az, hogy az ügyfél mikor fogja azt kérdezni: Miért fizessek ennyit, ha a gép ugyanezt elvégzi?

A jogi szakma is terítéken van. A GPT3.5 2022-ben még megbukott az amerikai ügyvédi vizsgán, a GPT-4 2023-ban már átment, sőt az LSAT jogi felvételin kilencven százalék körül végzett. Négy év alatt a modellcsalád a nulla százalékról a felső tizedbe jutott ugyanazon a vizsgán.

Két ügyvédi iroda egyazon piacon

Képzeljük el egy nagyobb, modern ügyvédi iroda reggeli munkakezdését. Az ügyvéd belép, előtte egy M&A-tranzakció due diligence anyaga: 1400 szerződés, amely feldolgozásra vár. Egy, az AI-t már használni tudó ügyvéd ilyenkor utasítást ad az AI-

nak (egy speciális szoftvernek), majd kényelmesen lefőzi a reggeli kávéját, átolvassa a friss híreket, vált pár szót a kollégákkal, mielőtt ránézne az eredményre. 45 perc múlva az elemzés kész: minden klauzula kigyűjtve, kategorizálva, citálva. Mindez magas minőségben. A partner átnéz tizenkét kiemelt kockázatot, módosít néhányat, és elküldi az ügyfélnek. Ugyanezt öt évvel ezelőtt tíz junior ügyvéd végezte volna el két hét alatt. Ez nem jövőkép, ez a konkrét jelen. A Harvey AI, a jogi AI-startup jelenleg hatvan országban működik, százezer ügyvéd használja, éves bevétele meghaladja a 190 millió dollárt, értékelése elérte a nyolcmilliárd dollárt.

Most képzeljük el egy kisebb méretű (mondjuk hazai) ügyvédi iroda reggeli munkakezdését. Papírok, e-mailek, meghatalmazások. Két adásvételi szerződés, egy cégmódosítás, egy végrehajtási ügy. A titkárnő kissé feszülten kérdezi, mikor lesz kész a beadványtervezet, mert az ügyfél sürgeti. Ez az iroda valószínűleg már hallott a mesterséges intelligenciáról, talán próbálta is a ChatGPT-t, de nem igazán foglalkozott vele. „Majd megnézzük.” „Biztosan van valami benne.” „Az ügyeim nem ilyenek.”

Ez a két iroda ma ugyanazon a piacon versenyez, de már nem sokáig. A szakadék nem technológiai, hanem gazdasági. Ha az egyik iroda 1400 dokumentumot 45 perc alatt elemez, míg a másik heteket tölt vele, nyilvánvalóan nem lehet ugyanaz az ár, amelyet kiszámláznak az ügyfélnek. Az ügyfél, amint megismeri a különbséget, maga fogja megszüntetni a versenyt.

Mire vagyunk képesek egy felkészült ügyvédi irodában?

Egyetlen átlagos szerződés ember által végzett áttekintéséhez ma átlagosan 3,2 óra szükséges. AI-jal ez 70–85 százalékos időmegtakarítás. Egy évi nagyjából ötszáz szerződést kezelő irodánál ez éves szinten száz feletti munkanap-megtakarítás. A hivatalos adatok szerint például az egyik AI-rendszer, a Kira – 1400 jogász által betanított, 45 ezer ügyvédi munkaóra alapján – 90+ százalékos pontossággal azonosítja a klauzulákat. Egy másik, a Dioptra nyolcvanszázalékos időmegtakarítást és 97 százalékos problémabeazonosítási pontosságot mért.

A már ma automatizálható jogi feladatok listája hosszú: szerződésvizsgálat és kockázatelemzés, sablonos redline-olás, M&A due diligence, compliance-munkák, jogi összefoglalók, rutin ügyféllevelezés, határidőnaptár bírósági dokumentumokból, ügyféladatok automatizálása, számlázás és időrögzítés, precedenskutatás validált forrásokkal stb. Mindez már elérhető, használatban van, pénzbe kerül; de egyre kevesebbe. Közben az emberi ügyvéd óradíja nem csökken.

Lássuk a következményt: ha egy szerződéstervezet átnézése esetén az ügyvéd korábbi négyórás munkája negyvenperces AI-asszisztált munkává válik, mit számlázzon? A négy óra díját? Az ügyfél ezt nem fogja megfizetni, amint tudja, hogy más iroda negyven percet tölt vele. A negyven perc díját? Akkor az iroda bevétele az egyötödére esik vissza. Nincs jó válasz; de a kérdés elkerülhetetlen.

Az átalakuló irodai hierarchia és a számlázható órák dilemmája

A nagy ügyvédi irodák hierarchiája – sok junior, kevesebb senior, még kevesebb partner –átalakulóban van az AI hatására. A Citi Hildebrandt 2025-ös elemzése szerint a nagy irodák 86 százaléka emelni tervezi az associate-állományt 2027-ig, de csak 35 százalék kívánja tartani vagy növelni a juniorszintet. A piramis alja szűkül. A Goldman Sachs becslése szerint az USA jogi pozícióinak 17,2 százaléka –mintegy 228 ezer ember – van közvetlen AI-kockázatnak kitéve.

tudni fogja, és elvárja, hogy az óradíjban is megnyilvánuljon. A Claude Cowork jogi pluginja havi száz dollárért elérhető, azaz körülbelül 35 ezer forintért.

A kis irodák számára ez kétélű fegyver. Egyrészt bürokratikus döntéshozatal nélkül gyorsabban léphetnek; egy jól felszerelt minipraxis akár egy tíz-húsz fős csapat hagyományos kapacitásával is versenyezhet. Viszont a nagy irodák az AI segítségével rentábilisan elvégezhetik az eddig kisebb irodákhoz kerülő rutinmunkákat: adásvétel, cégmódosítás, NDA, öröklési ügyek. Az árnyomás erősödik, az ügyfélkör szűkülhet.

A Jevonsparadoxon; miért hoz jót is a forradalom?

A fenti kép komor, de szerencsére nem teljes. Van ugyanis egy közgazdasági törvényszerűség, amely arra utal, hogy az AI-forradalom rövid távon jót is hozhat az ügyvédi szakmának.

William Stanley Jevons angol közgazdász 1865-ben figyelte meg, hogy a gőzgépek hatékonyságának javulása nem csökkentette a szénfogyasztást, hanem paradox módon növelte: az olcsóbb energia olyan felhasználási területeket nyitott meg, amelyekre korábban senki nem gondolt. Ezt az összefüggést ma Jevons-paradoxonnak hívjuk; pontosan ez történik a jogi piacon.

Ha az AI drámaian csökkenti a jogi munka egységköltségét, a jogi szolgáltatások iránti kereslet nem feltétlenül zsugorodik; éppen ellenkezőleg, nőhet. Ma Magyarországon rengeteg kis- és középvállal-

A rutin automatizálása felszabadítja az időt arra, ami valóban pótolhatatlan: a bizalmi kapcsolatra, az ember és ember között.

A dokumentumvizsgálat, a due diligence, a sablonos fogalmazás automatizálhatóvá válik. A juniorügyvéd szerepe a felügyeletre, a minőség-ellenőrzésre szűkül. De ki fog felügyelni, ha soha nem tanulta meg, amit felügyel? Ha a generatív AI elvégzi a tízezer munkaórát, amely korábban a juniorügyvéd nevelőiskolája volt, hogyan nevelünk majd stratégiai tanácsadókat? Ez ma az egyik leginkább megválaszolásra váró kérdés.

Ha az AI tíz perc alatt old meg egy tízórás feladatot, az ügyfél ezt előbb-utóbb

kozás köt szerződéseket jogi tanácsadás nélkül, mert az ügyvédi díj nem fér bele a költségvetésbe. Magánszemélyek milliói hagyják figyelmen kívül az ingatlanjogi, öröklési vagy munkajogi kérdéseket, mert nem éri meg ügyvédhez fordulni. Ha az AI lehetővé teszi, hogy ezeket a szolgáltatásokat olcsóbban (hatékonyabban) lehessen nyújtani, egy eddig elérhetetlen ügyfélkör nyílik meg. Az ügyvéd, aki az AI-t eszközként alkalmazza, nem kevesebb, hanem több ügyfelet tud kiszolgálni magasabb minőségben, hatékonyabban. A torta nő.

A Jevons-paradoxon tehát azt üzeni: a rutin automatizálása nem szünteti meg az ügyvédi munkát, hanem felszabadítja az időt arra, ami valóban pótolhatatlan: a stratégiai tanácsadásra, a tárgyalásra, a bizalmi kapcsolatra, az etikai mérlegelésre ügyvéd és ügyfél, azaz ember és ember között. De ez a lehetőség csak azoknak áll nyitva, akik részt vesznek a változásban.

Merre tovább?

Nem az a cél ezzel a cikkel, hogy pánikot keltsek. Ügyvédekre az elkövetkező évtizedekben is szükség lesz; az emberi

ne kritika nélkül. Az AI hibás idézeteket adhat, amelyeket soha nem szabad ellenőrzés nélkül elfogadni. A felelős alkalmazás kulcsa: minden AI-kimenetet úgy kell kezelni, mintha egy tehetséges, de részben tapasztalatlan gyakornok munkáját kapná kézhez; ellenőrizze, javítsa, de használja ki a sebességét.

Végül: kommunikálja az ügyfeleknek, hogy korszerű eszközökkel dolgozik. Azok az ügyfelek, akik ma nem tudják, hogy az ügyvéd AI-t is alkalmaz az ügyükben, holnap talán már azt kérdik: miért nem? Az átláthatóság nem gyengeség, hanem az ügyvédi praxis korszerű értékajánlata.

Az ügyvédi szakma alapjaiban emberi: az emberi sors, az emberi igazság, az emberi bizalom köré épül. Ezt az AI nem fogja felváltani.

ítélőképességre, a stratégiai gondolkodásra, az etikai felelősségre, az ügyfélbizalomra. De a változás mértékét és sebességét nem lehet tovább félvállról venni. Az alábbiakat nem jövőbeli tanácsként, hanem azonnali cselekvési javaslatként fogalmazom meg.

Aki 2026-ban ügyvédi irodát vezet, annak személyesen kellene kipróbálnia legalább egy AI-eszközt. Nem áttekintőt olvasni, nem webináriumon hallani mások tapasztalatairól, hanem elvégezni egy valódi feladatot. Tanuljon meg hatékonyan promptolni, és töltse fel a legutóbbi szerződéstervezetét. Adjon utasítást természetes nyelven. Nézze meg, mit kap viszsza, hol jó, hol hibázik, miben kell ellenőrizni. Ez az ismeret személyes tapasztalat nélkül nem szerezhető meg.

Gondolja végig a praxisát: mely feladatokat végzi napi szinten, amelyek sablonszerűek, ismétlődők, nagy volumenűek?

NDA-k, cégmódosítási iratok, sablonos beadványok, keresetlevelek szerkezete, ügyfélválaszok – ha ezeket a feladatokat ma nem az AI segítségével végzi, holnap a versenytársa már így fogja. Ne az AI ellen versenyezzen, hanem ott, ahol az ügyvéd pótolhatatlan: az ügyféllel való bizalmi kapcsolatban, a stratégiai tanácsadásban, a tárgyaláson, az etikai mérlegelésben.

Próbálja ki a dokumentumvizsgálatot, a precedenskutatást, a sablonos iratszerkesztést AI-eszközökkel, de ne vakon és

Ébresztő!

Visszatérek a covidos párhuzamhoz. 2020 januárjában és februárjában azt mondtuk, hogy a vírus „ottani” probléma, aztán márciusban egyik reggel felébredtünk, és semmi sem volt ugyanolyan.

Matt Shumer maga is a Covid-analógiát használja: „Úgy gondolom, a lesajnáló fázisában vagyunk valaminek, ami sokkal, sokkal nagyobb, mint a Covid volt.” Eszszéje azóta vírusként terjed. Nem azért, mert ijesztő, hanem azért, mert igaz. Azért, mert mindenki, aki az elmúlt hetekben használta ezeket az új eszközöket, ugyanezt érezte: valami alapvetően megváltozott.

Az ügyvédi szakma az egyik legrégibb és legbecsesebb hivatás. Alapjaiban emberi: az emberi sors, az emberi igazság, az emberi bizalom köré épül. Ezt az AI nem fogja felváltani. De a munkavégzés módját, a feladatok struktúráját, az árazási modellt és az ügyfélelvárásokat gyökeresen átformálja; és nem holnap, hanem ma.

Miközben e sorokat olvassák, valahol a világon egy ügyvédi iroda most integrálja azt a rendszert, amellyel holnaptól az önök ügyfeleit is meg fogja keresni.

A kérdés tehát az, melyik oldalon leszünk. Azok között, akik alakítják a változást, vagy azok között, akik megdöbbennek tőle? Tudunk-e élni a lehetőségekkel, vagy csak elszenvedjük, ami történik? 

A szerkesztőség megjegyzése

Dr. Madarassy Attila kollégánk cikkének informatív tartalma különleges meggyőzőerővel igazolja, hogy változás jön, és ismerve a digitalizáció diadalát, ez az esetünkben sem visszafordítható. A lebilincselő cikk olvastán megpróbáltunk ügyféllé válni. Megbízást adunk az ügyvédünknek. Csak egyre összpontosítunk: az ügyünkre. Ehhez kell az ő különleges szakértelme, tapasztalata, tájékozottsága, no meg - és nem utolsó sorban - a magas szintű, jól biztosított szakmai felelőssége. Ez az az ügyvédi termék, amit szeretnénk ügyfélként „megvenni”. Hisszük, hogy ügyvédünk tapasztalt, lelkiismeretes szakember, képes intézni és megoldani ügyünket. Előnyünk lesz-e belőle, vagy elmarad, illetve csökken a hátrányunk? Ezért bízunk benne. Hogy érdekel-e bennünket, milyen eszközökkel törekszik elérni az általunk kitűzött célt, milyen ügyviteli szoftvert, szövegszerkesztőt vagy fordítóprogramot használ, használ-e mesterséges intelligenciát, jártas-e benne? Ez, azt hiszem, nem igazán érdekel bennünket. Ez őt érdekli. Az „intellektuális monopólium vége” pedig, ha vége van egyáltalán, csak azért érdekel mindkettőnket, mert ez azt jelenti, hogy jobban ellenőrizhetjük ügyvédünk szakmaiságát. Ami pedig az „árképzést” illeti: hát hogyne érdekelne minket! Éppen annyira, mint minden piaci szolgáltatásé. Legyen piacszerű, de a félreértés elkerülése végett jelezzük, nem várunk el egységes árazást, árstoppot, rezsicsökkentést vagy „hatósági árat”. A jövőben is különbséget akarunk tenni ügyvéd és ügyvéd között. Ezzel akkor is hatunk a piacra, ha minden ügyvéd bravúrosan bánik az MI/AI-val. Ha a mesterséges intelligencia által magasabb és biztosabb a minőség és gyorsabb a tempó, miért is várnánk el, hogy csökkenjenek az ügyvédi megbízási díjak? Ha netán csökken a humán költség, ez az előny maradjon ott, ahol javul a szolgáltatás minősége. Az ügyvédek élete ugyanis soha nem lesz mesterséges és soha nem lesz olcsóbb. Mind ehhez olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk dr. Gerő Tamás ezen kérdésköröket is mélyen érintő írását e lapszámunk eső oldalain.

A szakértők számának dilemmája

A bírói tisztség természetéből következően általánosságban természetesen a védőnek is a iura novit curia elvének szem előtt tartásával kell ellátnia a feladatait. A ma már bárki által megismerhető iudiciumok azonban azt is nyilvánvalóvá teszik, hogy a bíróság ismeri a jogot elve az ítélkezési gyakorlatban nagyon sokszor nem érvényesül. A iudicaturában ez főleg olyankor fordul elő, amikor a bíróságnak többféle értelmezést is lehetővé tevő jogszabályi rendelkezést kell alkalmaznia, vagy egy rendelkezés hiányából következtetést levonnia. Ezek közé tartozónak tekinthető az elmeorvos-szakértői vélemény legalitásának megítélése, amely az alábbiakból láthatóan még több mint hét évvel a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) hatálybalépése után sem tekinthető egyértelműnek a bírói gyakorlat tükrében.

Dr. Fázsi László PhD nyugalmazott törvényszéki tanácselnök, Nyíregyháza

Az ítélet

Az elsőfokú bíróság a vádlottat felmentette a halált okozó testi sértés bűntettének vádja alól.1 Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a megalapozatlansága miatt, eltérő tényállás és a bűnösség megállapítása céljából. A fellebbezést fenntartó fellebbviteli főügyészség átiratában arra is kitért, hogy a nyomozás során beszerzett igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény nem felel meg az igazságügyi szakértői működésről szóló 31/2008. (XII. 31.) IRM-rendelet (a továbbiakban: rendelet) 17. §-ának (1) bekezdésében írtaknak, ezért ki kell zárni a bizonyítékok köréből, mivel egyedül eljáró igazságügyi elmeorvosszakértő adta.2

A másodfokú bíróság ezzel egyetértve kifejtette, hogy a rendelet fenti rendelkezése szerint ha a büntetőeljárásban az elmeállapot orvosszakértői vizsgálatára ke -

rül sor, a vizsgálatot végző szakértők közül az egyiknek az igazságügyi pszichiátriai (igazságügyi elmeorvostan), a másik-

nie. Ezért az igazságügyi elmeorvosszakértői véleményt a Be. 167. §-ának (5) bekezdése alapján kirekesztette a bizonyíté -

A bírói gyakorlat tükrében az elmeorvos-szakértői vélemény legalitásának megítélése több mint hét évvel hatálybalépése után sem tekinthető egyértelműnek.

nak pedig igazságügyi orvostani vagy igazságügyi pszichiátriai (igazságügyi elmeorvostan) képesítéssel kell rendelkez-

kok köréből, és két szakértő kirendelése mellett másik szakértői vélemény beszerzéséről gondoskodott.3

Az elsőfokú bíróság téves jogértelmezésének oka A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 101. §-ának (2) bekezdése előírta, hogy a halál okának és körülményeinek, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértőt kell alkalmazni.

Ennek előírását a Be. viszont már mellőzte, amiből akár az a következtetés is levonható lehetne, hogy már nincs

ugyanakkor nem változtat a szakértők igénybevételének okán, ezért ezen átfogó szempont szerint mellőzi azon szakkérdések példálózó felsorolását, amelyek esetén kötelező a szakértő igénybevétele, továbbá az új törvény az eljáró szakértők számát illetően is szakít az 1988-as Be. rendelkezéseivel, mivel annak előírása nem tekinthető büntetőeljárás-specifikus kérdésnek.”4

Az Alaptörvény 28. cikkének figyelmen kívül hagyása esetén erre a védőnek is fel kell hívnia a bíróság figyelmét.

olyan szakkérdés, amelynek tisztázásához két szakértő együttes szakvéleménye lenne szükséges. Valójában azonban nyilván nem erről van szó, hanem arról, hogy „A Be. a szakértői bizonyítás rendszerében jelentős változtatásokat hajt végre. A szabályozás egyik alapvetése, hogy az új törvény mellőzi az úgynevezett eljárássemleges rendelkezéseket, amelyek valamennyi eljárási törvény esetén irányadók, és amelyek emiatt a igazságügyi szakértőkről szóló törvény rendelkezései között megtalálhatók. A Be.

Ez egyértelműen következik a Be. 188. §-ához fűzött indokolásból, amely szerint: „A javaslat nem változtat a szakértők igénybevételének okán. Azaz figyelemmel a bizonyítás alanyainak eljárásjogi kötelezettségeire is, ha valamely tény megállapítása vagy megítélése különleges szakértelmet igényel, szakértőt kell alkalmazni. Ezen átfogó szempont miatt a javaslat mellőzi azon szakkérdések példálózó felsorolását, amelyek esetén kötelező a szakértő igénybevétele. A javaslat az eljáró szakértők számát illetően is szakít a Be. rendelkezéseivel, lévén az nem tekinthető büntetőeljárás-specifikus kérdésnek.”5

Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. (korábbi) törvény 31. § (5) bekezdés a) pontjának felhatalmazása alapján kiadott és ma is hatályos rendeletnek az igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatra vonatkozó rendelkezése folytán tehát változatlanul csak két orvosszakértő együttes szakvéleménye tekinthető törvényes bizonyítási eszköznek a Be. 166. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel. Ennek megfelelően: „A terhelt esetleges kóros elmeállapotának a megállapítása […] olyan szakkérdés, amelynek megállapításához két igazságügyi szakértő (egy igazságügyi elmeorvos szakértő és egy igazságügyi orvosszakértő) eljárásba bevonása szükséges.”6

Az ügy tanulsága

Ezért a konkrét ügy tanulságát abban látom, hogy a jogszabályok értelmezésénél a megalkotására irányuló javaslat indokolását még abban az esetben is célszerű

lenne figyelembe venni, ha az Alaptörvény 28. cikke ezt nem írná elő, amelynek figyelmen kívül hagyása esetén erre a védőnek is fel kell hívnia a bíróság figyelmét, mivel: „Az ügyvédi, birói és ügyészi hivatás […] más-más szerepkörben ugyan, de czéljuknál fogva együttműködésre hivatott tényezői az igazságszolgáltatásnak, ami egyenlő elméleti és gyakorlati jogi képzettséget feltételez.”7 

Jegyzetek

1 Nyíregyházi Törvényszék B.25/2024/13. számú ítélet.

2 Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.284/2024/3. számú átirat.

3 Debreceni Ítélőtábla Bf.571/2024/6. számú ítélet indokolásának [12] bekezdése.

4 Dr. MISKOLCZI Barna – dr. VIDA József – dr. KARNER Zsanett: A büntetőeljárás 1998–2017. Budapest, Volters Kluver, 2018, 196. o.

5 T/13945. számú törvényjavaslat indokolása.

6 Dr. BELEGI József: A szakértő alkalmazása és a szakvélemény. In: CZINE Ágnes (szerk.): Büntetőeljárási jog. Budapest, Patrocinium, 2022, 159. o.

7 Részlet az egységes bírói és ügyvédi szakvizsgáról szóló 2013. évi LIII. törvény általános indokolásából.

A társasházi építményi jog (II. rész)

A 2003. évi CXXXIII. törvényt (Ttv.) és az ingatlan-nyilvántartásról szól 2021. évi C. törvényt (Inytv.) módosító 2025. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.2) vezette be a cím szerinti új jogintézményt, melynek ismertetését az Ügyvédek Lapja előző, 2026/1. számában kezdtük meg. E cikkünk a korábbi folytatása.

Dr. Hidasi Gábor ügyvéd és

Dr. Tikk Arnold ügyvéd, Budapest www.hidasi.hu/ingatlanjog

Az építményi jog és a társasházi építményi jog összevetése

A két jogintézmény más-más szabályozási célt követ, eltérő szabályozási eszközökkel. Közös bennük, hogy mindkettő forgalomképes vagyoni értékű jog, átruházható és megterhelhető.

Az építményi jog lényege, hogy általa a jogosult jogot szerez arra, hogy másnak az ingatlanán épületet hozzon létre, ezt birtokolja, használja és ennek hasznait szedje. A jogviszony alanyai az ingatlan tulajdonosa és az építményi jog megszerzője, aki csak öröklés esetében lehet fogyasztó. Ennek tehát a társasházhoz, a társasházi önálló rendeltetési egység (különtulajdon) megszerzéséhez és a teljesítési biztosítékokhoz semmi köze.

Ezzel szemben a társasházi építményi jog (a továbbiakban: Jog) társasházi különtulajdon adásvételéhez kapcsolódó biztosítéki jog. Jogi természete az e jogot alapító szerződéstől a vevő tulajdonjogának bejegyzésig tartó olyan jogosultság, ami átmenetileg pótolja a tulajdonjogot, egyben jelzálogjog jogosulti jogosítványokat biztosít a vevőnek és elidegenítési és terhelési tilalommal akadályozza a többszörös eladást. Mindez önmagából az alapított jogból ex lege, azaz külön megállapodás nélkül következik. Szemben az építményi joggal, a társasházi építményi jog - esetében a kötelezett épít; - határozatlan időre is alapítható; - kötelezettje és jogosultja lehet fogyasztó is;

- jogosultja birtokba lépéséig nem viseli az Ingatlan terheit és a kárveszélyt, ami szükségszerű, hiszen ő a különtulajdon vevője, és az eladói teljesítést az jelenti, ha a különtulajdon jogi létrejöttével (társasházi különlap megnyitása) a vevő tulajdonjogát bejegyzik;

- jogosultja nem építménybért, hanem vételárat fizet;

- csak egész ingatlanra jegyezhető be (tulajdoni illetőségre és térmértékben meghatározott ingatlanrészre nem).

- törvénynél fogva rendelkezik elidegenítési és terhelési tilalmi hatállyal.

A két jogintézmény között az sem teremt tartalmi rokonságot, hogy a társasházi építményi jogra a Ptk. XXXII/A. Fejezet szabályait kell alkalmazni, kivéve azokat a szabályokat, amelyek alkalmazását maga a Ttv. kizárja (Ttv. 11/C. §).

Az, hogy társasházi építményi jogot az egész építési telekre (értsd: társasházi jogi jellegű építési ingatlanra) lehet bejegyezni, nem azt jelenti, hogy az ingatlanra csak egyetlen Jogot lehet bejegyezni. Ez csupán azt jelenti, hogy e Jog nem állhat fenn tulajdoni illetőségen vagy térmértékben meghatározott ingatlanrészen. Az egész ingatlanra annyi társasházi építményi jog jegyezhető be, ahány különtulajdont az alapító okirat vagy módosítás (a továbbiakban együtt: Alapító Okirat) tartalmaz. Arról az Alapító Okiratról van szó, amelyet az előzetes társasházalapításra, tehát az ingatlan társasházi jogi jellegűvé tételére felhasználtak.

A társasházi építményi jog olyan arányban terheli a társasházi jogi jellegű ingatlant (a továbbiakban: Ingatlan) amilyen közös tulajdoni arányt az alapító okirat a különtulajdonhoz rendel. Ha ettől a Jogot alapító szerződés eltér, a bejegyzési kérelmet hiánypótlás nélkül el kell utasítani (2021. évi C. törvény - Inytv. - 49.§ (1) bek. a) pont).

A társasházi építményi jog jogosultja a jövőbeli társasházi különtulajdon vevője, akivel szemben az eladó (a társasházi jogi jellegű ingatlan tulajdonosa vagy egyéb, tulajdonjog átruházásra jogosult személy) a kötelezett. Az eladó köteles az épület létrehozására, társasházzá alakítására és a társasházi különtulajdonú önálló rendeltetési egység tulajdonjogának átruházására. Ennek meghiúsulása esetén köteles az átvett vételár visszafizetésére. Ez utóbbi kötelezettséget is biztosítja a Jog és az elidegenítési és terhelési tilalom. Fontos azonban, hogy ezek a törvényből eredő jogok a jogosultat csak akkor illetik meg, ha a végrehajtásba bekapcsolódik, illetve hitelezői igényét nyilvántartásba veteti a felszámolásban.

A Jog bejegyzésekor a tulajdoni lapon az adásvételi szerződésben meghatározott és az alapító okiratban is szereplő önálló rendeltetési egységet az alapító okirat szerinti helyiségsorszám feltüntetésével jegyzik be. Ez a 179/2023. (V. 15.) Korm. rendeletInytv. vhr. - 71/C. § (2) bekezdéséből derül ki. A vhr. - nyilván tudatosan - nem a várható helyrajzi számot írja elő feltüntetni. A Ptk. szerinti építményi jog szabályai érvényesülnek azzal, hogy a Jog megterhelhető, sőt egyik fontos funkciója, hogy a vevőt finanszírozó szervezet (a továbbiakban: Bank) a finanszírozás biztosítékául jelzálogjoggal terhelheti meg. A Bank számára a különtulajdonra vonatkozó jelzálogjog a biztosíték. Ez a törvény szerint aljelzálogjog, mert a közvetlen zálogjogosult maga a vevő. Ez a jelzálogjog vagy aljelzálogjog nem csak társasházi építményi jogra, hanem magára a leszerződött különtulajdonra is irányul. Ha az eladói teljesítés meghiúsul, a jelzálogjog biztosítja a visszajáró vételárat is (Ttv. 11/A. § (3) bek.; Ptk. 5:159/D. § (2) bek.).

Amennyiben a beruházási ingatlant jövőbeli épületre vonatkozó bejegyzett vevői jog, zálogjog, illetve elidegenítési és terhelési tilalom terhelte, 2026. március 1-ejét követően ezt az ingatlanügyi hatóság haladéktalanul törli, és ennek ranghelyén a társasházi építményi jogot, az azt terhelő zálogjogot, illetve elidegenítési és terhelési tilalmat jegyzi be.

Jogszabály nem zárja ki azt az esetet, hogy bíróság hozzon létre társasházi építményi jogot, ha ebben a felek az előszerződésben megállapodtak.

A társasházi építményi jog jogvédelmi hatása

Amikor a társasház jogi értelemben is létrejön, az Ingatlant terhelő zálogjogot az egyes különtulajdonok tulajdoni lapjára vezetik át. Mindezért már eleve, a jogot alapító szerződésben, legkésőbb a bejegyzési kérelemben meg kell határozni, hogy jelzálogjogról vagy önálló zálogjogról van-e szó, és e jogok milyen arányban terhelik az egyes társasházi önálló ingatlanokat.

A Ttv. 11/A. § (1) bekezdése szerint: „… a társasházi építményi jog jogosultja a jelzálogjogosultat megillető jogokat gyakorolhatja az ingatlanra vezetett végrehajtás, illetve a társasházi építményi jog kötelezettjének felszámolása vagy - ha a kötelezett ingatlanalap - a negatív saját

tőkével rendelkező ingatlanalap megszűnése esetén az általa kifizetett vételár vagy vételárrészlet tekintetében fennálló követelése erejéig.”

A Ttv. fent idézett szabálya nem zárja ki, hogy az Ingatlanon jelzálogjog és elidegenítési és terhelési tilalom jöjjön létre a társasházi jogi jelleg és a társasházi építményi jog keletkezése előtt. Az Ingatlanra nem csak a társasházi építményi jog jogosultjai lehetnek bejegyezve jelzálogjogosultként, hanem olyan személyek is, akik nem az adott beruházást finanszírozzák, vagy bár azt finanszírozzák, de a beruházó (eladó) erre tekintettel adta a beruházási területet biztosítékul, és e jelzálogjogot a társasházi építményi jog előtt jegyezték be.

A társasházi építményi jog nem csak jogként nyújt biztosítékot, hanem maga a dolog (a jövőbeli társasházi ingatlan) is jelzálogjogi biztosíték. Az ex lege jelzálog és elidegenítési és terhelési tilalom ezt is terheli. Nem csak a jogot, hanem a jövőbeli ingatlant sem lehet a jogosult hozzájárulása nélkül újra értékesí-

teni, és megterhelni. Amennyiben a vételt Bank finanszírozza, az ő hozzájárulására is szükség van. A kétszeri eladás eddig ismert konfliktusai ezzel eltűnhetnek.

A banki biztosíték okszerűen kiterjed az ingatlan valamennyi építési stádiumára, így még az után is fennmaradhat, hogy a társasház létrejött.

Az ugyan igaz, hogy az egymást közvetlenül követően bejegyzett társasházi építményi jogok jogosultjai bejegyzésük sorrendjére tekintet nélkül, egysorban válnak jogosulttá arányos kielégítésre (Ttv. 11/A§. (4) bek.), de a társasházi építményi jogot megelőzően bejegyzett jelzálogjogosult a kielégítési sorrendben megelőzi a társasházi építményi jog jogosultjait. Fontos, hogy az „egysorban” jogosultakon csak azokat lehet érteni, akik a végrehajtásba bekapcsolódtak, a felszámolási eljárásban hitelezői igényt jelentettek be. Az „egysorban” azt jelenti, hogy valamennyien egysorban követik a megelőző ranghe-

lyi jelzálogjogosultat. Ha ő elviszi a felosztható vagyont, a társasházi építményi jogi jogosultak egysorban nem jutnak semmihez. A bank prudenciális okokból és nyilvánvaló érdekei okán nem enged maga elé más jogosultat. Ez veszélyeztetheti a követelése sikeres érvényesítését. Ez azt jelenti, hogy ha az összes követelésre nincs fedezet, a rangsorban hátrébb álló társasházi építményi jogi vagy más jelzá-

Annak érdekében, hogy a rangsorban hátrébb álló, vevőt hitelező személyt, szervezetet ne érje kielégítési hátrány, a Ttv. 11/A. § (4) bekezdésében a jogalkotó akként rendelkezett, hogy a Bank, mint a társasházi építményi jogon fennálló zálogjog jogosultja az alzálogjogosultat megillető jogokat gyakorolhatja a Vevőnek a jelzálogjogosultat megillető jogok gyakorlásához való joga megnyílása

A társasházi építményi jogi jogosultak kielégítési aránya megfelel az alapító okiratban a különtulajdonokhoz rendelt közös tulajdoni arányoknak.

logjogosult nem jut a követeléséhez. Ez okozza, hogy a társasházi építményi jogokkal szemben a vevőket finanszírozó szervezetek bizalmatlanok, a társasházi építményi jogot egyelőre csak elvétve alkalmazzák.

A társasházi építményi jogi jogosultak kielégítési aránya megfelel az alapító okiratban a különtulajdonokhoz rendelt közös tulajdoni arányoknak.

Jogvédelmi hatást jelent, hogy ha a társasház már létrejött, de a vevő még nem jegyezhető be tulajdonosként, a társasházi építményi jogot az ingatlanügyi hatóság hivatalból jegyzi be a különtulajdonra. Ez a hivatalbóliság vonatkozik a társasházi építményi jogot terhelő jelzálogjogra és az ezt biztosító elidegenítési, terhelési vagy elidegenítési és terhelési tilalomra is.

Alzálogjog

A Ptk. 5:140. § szerint az alzálogjogjogosulti jogokat megillető szervezet választása szerint gyakorolhatja az elzálogosított követelést biztosító zálogjog (jelen esetben a társasházi építményi jog) jogosultjának jogait, vagy az elzálogosított követelést biztosító zálogjog jogosultja helyébe léphet.

Ha a Bank úgy dönt, hogy a társasházi építményi jog jogosultja (mint zálogjogosult) helyébe lép, a társasházi építményi joggal biztosított követelés rá száll.

A vevő kizárólag abban az esetben érvényesítheti a társasházi építményi jogból fakadó igényét a végrehajtásban, ha a Bank az igényét a végrehajtásban nem érvényesíti. (Vht. 140.§ (6a)-(6b) bek.), 140/A. §)

esetén, feltéve, hogy a Banknak követelése van a Vevővel szemben. Az alzálogjogosultat megillető jogok gyakorolhatósága a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bíróság tájékoztatja a vevőt hitelező szervezetet, hogy a vevő végrehajtási kérelmet terjesztett elő, illetve arról is, hogy amennyiben a szervezet az alzálogjogosultat megillető jogokat gyakorolni kívánja, akkor azt a tájékoztatás kézhezvételét követő 15 munkanapon belül kell kérelmeznie a bíróságnál. Az alzálogjogosulthoz intézett felhívásról a bíróság a zálogjogosultat is tájékoztatja.

Amennyiben a hitelező szervezet élni kíván a Ptk. szerinti jogaival, a bíróság a végrehajtható okiratot a kérelemtől eltérően állítja ki és a szervezetet jelöli meg végrehajtást kérőként. Erről a bíróság fellebbezhető végzést hoz, amelyben kötelezi a szervezetet a végrehajtási kérelem előterjesztéséért fizetett illeték, díj összegének a kérelmet előterjesztő vevő részére történő megfizetésére. A bíróság a végzést a vevő és a szervezet részére is kézbesíti. (Vht. 12.§ (6)-(8) bek.)

Ez tehát azt jelenti, hogy a Bank – a követelése erejéig – a vevő elé kerül a kielégítési rangsorban. Így amennyiben van felosztható vagyon, először a Bank részére kell visszafizetni az általa folyósított összeget, és csak ezt követően történhet meg a vevő önerejeként megfizetett vételárrész visszafizetése.

Az alzálogjog érvényesítése eredményeként a Bank a társasházi építményi jog jogosultjával köteles elszámolni és a követelését meghaladóan befolyt pénzösszeget a társasházi építményi jog jogosultja részére kiadni.

Bekapcsolódás a végrehajtásba

A végrehajtást foganatosító bíróság a társasházi építményi jog jogosultjának, mint a zálogjogosultat megillető jogok gyakorlójának a kérelmére dönt végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásról. A bíróság a kérelmet az adósnak és a végrehajtást kérőnek, valamint az alzálogjogosultnak (jellemzően a vevőt finanszírozó intézmény) is azzal a felhívással kézbesíti, hogy a kézhezvételtől számított 8 napon belül nyilatkozzon arról, hogy a követelés és összegszerűségét elismeri-e, illetve milyen összegben ismeri el.

Ha az adós vagy bármelyik végrehajtást kérő a jogalapot, vagy az összegszerűséget vitatja, és állítását valószínűsítette, a végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódásra irányuló kérelmet a bíróság végzéssel elutasítja. Ebben az esetben a társasházi építményi jog jogosultja perrel érvényesítheti az igényét. Ellenkező esetben a Bíróság megállapítja a társasházi építményi jog jogosultja kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék.

A jogalapot és összegszerűséget nem lehet vitatni, ha mindkettőt közokiratba foglalták.

A társasházi építményi jog átruházása Számos esetben előfordul, hogy a vevő a tulajdonjog megszerzése előtt úgy dönt, hogy nem kívánja megszerezni a tulajdonjogot. Helyébe lépő vevőt keres. Ha rendelkezik társasházi építményi joggal, ezt a jogát ruházza át. A tulajdonjog fenntartáshoz kapcsolódó vevői jog vagy a jövőbeli épülethez kapcsolódó vevői jog nem forgalomképes, nem átruházható.

A társasházi építményi jog átruházása a szerződésátruházás szabályai szerint alakul. A vevő, az eladó és az új vevő köt háromoldalú szerződést. Ebben a jogosult az adásvételi szerződés szerinti jogait és kötelezettségeit átruházza az új vevőre. Az átruházás nem lehet részleges. Ha mégis, akkor az átruházó szerződés semmis, joghatása nincs, tehát az eladó és az eredeti vevő marad a kötelemben.

A társasházi építményi jog megszűnése

A társasházi építményi jog jogosultjának halála esetén, (ha a társasházi építményi jognak nincs más jogosultja pl.: házastárs), az adásvételi szerződés megszűnik.

A társasházi építményi jog viszont az adásvételi szerződés megszűnéséből eredő, a társasházi építményi jog kötelezettjével szembeni követelés biztosítékául fennmarad, vagyis az örökösök nem a jövőben felépülő lakásra, hanem csak az elhunyt jogosult által befizetett vételár visszafizetésére tarthatnak igényt. A társasházi építményi jogot alapító szerződés azonban rendelkezhet ettől eltérően.

Ez a szabály azért is jelentős, mert korábban problémát okozott, hogy mi a teendő abban az esetben, ha a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének jogosultja elhunyt, mielőtt a vételárat kifizette és a tulajdonjogot megszerezte volna. Az új szabályozás azonban feloldja ezt a problémát a társasházi építményi jog esetében.

Az adásvételi szerződéstől függetlenül a társasházi építményi jog akkor szűnik meg, ha a társasházi építményi jog kötelezettje az adásvételi szerződés megszűnéséből eredő elszámolási kötelezettségét teljesítette, vagyis az addig megfizetett vételárat az örökösnek visszafizette. A társasházi építményi jog az örökös (a társasházi építményi jog kötelezettjével szembeni követelés jogosultja) által adott törlési engedély alapján törölhető az ingatlan-nyilvántartásból.

Ez könnyebbséget jelent a korábban létező tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének törléséhez képest, ahol az ingatlanügyi hatóság a szerződő felek (vagy az elhunyt fél jogutóda) felbontó szerződésbe foglalt közös nyilatkozatát várta el a tényfeljegyzés törléséhez.

Amennyiben a társasházi építményi jog jogosultja jogi személy és ő jogutód nélkül megszűnik, - a társasházi építményi jogot alapító szerződés eltérő rendelkezése hiányában - az adásvételi szerződés mellett a társasházi építményi jog is megszűnik, feltéve, hogy a társasházi építményi jognak nincs más jogosultja.

A Vevő szerződésszegésének a társasházi építményi jogra gyakorolt hatása

Ha a társasházi építményi jog jogosultja az adásvételi szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítésével késedelembe esik, és mulasztását felszólításra, a felszólításban megjelölt megfelelő határidőn belül sem pótolja, az a jogosultat

terhelő kötelezettségek súlyos megszegésének minősül.

Ennek azért van jelentősége, mert az Eladó ebben az esetben kérheti, hogy a bíróság szüntesse meg a társasházi építményi jogot és azt az építési telek tulajdoni lapjáról töröljék.

Amennyiben a társasházi építményi jog zálogjoggal terhelt, a társasházi építményi jog kötelezettje (az Eladó) a társasházi építményi jog jogosultjának (Vevőnek) felszólításával egyidejűleg a felszólítás tényéről a zálogjogosultat (Bankot) is köteles tájékoztatni. Ha ezt elmulasztja, a társasházi építményi jog jogosultjának küldött felszólítás nem hatályosul.

A társasházi építményi jog a bíróság határozata nélkül is megszüntethető, ha a társasházi építményi jog jogosultja közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tesz arról, hogy arra az esetre, ha az adásvételi szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítésével késedelembe esik, mu-

A

tehát, hogy a társasházi építményi jog jogosultjának közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata esetén neki kell a pert indítania a jog kötelezettjével szemben, míg közjegyzői okirat hiányában a kötelezett kénytelen pert indítani a jogosulttal szemben, ha a társasházi építményi jogot töröltetni kívánja.

A 2026. március 1-től hatályos Inytv. 38/A. § is megerősíti a fentieket azzal, hogy ha a társasházi építményi jogot azért kell törölni, mert annak kötelezettje elállt az adásvételi szerződéstől, akkor a törlésnek olyan közokirat alapján is helye van, amelyben a jogosult a kötelezettnek az adásvételi szerződéstől történő elállása esetére járult hozzá a társasházi építményi jog törléséhez.

Társasházi jog az ügyvédi praxisban Az új jogintézmény valóban korszakos és hasznos. Szabályainak nem a társasházi törvényben, hanem a Ptk-ban lenne helye, hiszen nem a társasházakról, hanem a

társasházi építményi jog kötelezettje a fizetési felszólításban megjelölt megfelelő határidő eredménytelen eltelte után a szerződéstől elállhat.

lasztását felszólításra, a felszólításban megjelölt megfelelő határidőn belül sem pótolja, és emiatt a társasházi építményi jog kötelezettje a szerződéstől eláll, hozzájárul a társasházi építményi joga ingatlan-nyilvántartásból való törléséhez.

A társasházi építményi jog kötelezettje a fizetési felszólításban megjelölt megfelelő határidő eredménytelen eltelte után a szerződéstől elállhat, és az elállás közlésétől számított 60. napot követően kezdeményezheti a társasházi építményi jog törlését az ingatlanügyi hatóságnál. Ez a megoldás könnyebbséget jelent az Eladó számára, mert így nem kell bírósághoz fordulnia a jog töröltetése érdekében. A törléshez a zálogjogosult hozzájárulása is szükséges, ha a társasházi építményi jogot zálogjog terheli. A társasházi építményi jog jogosultja viszont az elállás érvénytelenségének megállapítása iránt az elállás közlésétől számított 60 napon belül pert indíthat. Ebben az esetben a per jogerős befejeződéséig a társasházi építményi jog törlésének nincs helye. Látható

még létre nem jött társasházi különtulajdonú ingatlanok tulajdonjogának átruházásról szól. A Társasházi építményi joghoz kapcsolódó egyes ingatlan-nyilvántartási szabályoknak szintén nem a társasházakról szól 2003. évi CXXXIII. törvényben lenne a helye, hanem az ingatlan-nyilvántartási jogszabályokban. Bármilyen előnyös és biztonságot teremtő is az új jogintézmény, alkalmazásának akadálya lehet a pénzintézetek viselkedése. Az újjal szembeni fenntartások érzékelhetők, de ez változhat, ha a hasznosságot gyakorlati esetek és a bírói gyakorlat is igazolja. Az idő rövidsége miatt erről még nem lehet szó. Az ügyfeleket kötelességünk tájékoztatni a társasházi építményi jog más vevői jogokkal szembeni előnyeiről és hátrányairól, az ügyleti kockázatokat jelentősen mérséklő szerepéről, de arról is, hogy mielőtt az alkalmazására sor kerül, kérjék ki a finanszírozó intézmény véleményét, mert ha nem akarja alkalmazni, a szerződéses szabadság okán erre nem kényszeríthető. 

Az Európai Igazságügyi Hálózat

szerepe

és gyakorlata

Beszámoló a 2025. évi EIH/EJN egyeztetésekről

Kezdettől fogva módom van részt venni az Európai Igazságügyi Hálózat értekezletein. Ezt az IM koordinálja bírói, közjegyzői, végrehajtói, ügyészi és ügyvédi részvétellel minden tagállamból. A program minden költségét az EU viseli. A következőkben összefoglaló áttekintést közlünk – stílszerűen az MI segítségét is felhasználva – a magyar ügyvédség számára hasznosítható ismeretekről és fejleményekről.

Dr. Kölcsényi Soma ügyvéd, Budapest

1. Miért fontos az Európai Igazságügyi Hálózat (European Judicial Network) az ügyvédi kar számára?

Az Európai Igazságügyi Hálózat polgári és kereskedelmi ügyekben (EJN) sokáig távoli, brüsszeli struktúrának tűnhetett a gyakorló ügyvéd szemszögéből. A mindennapi praxis mégis egyre gyakrabban hoz olyan ügyeket – határon átnyúló kézbesítést, külföldi tanúmeghallgatást, tartásdíj érvényesítését más tagállamban –, amelyek megoldása közvetlenül támaszkodik az EJN munkájára, az általa kidolgozott gyakorlati útmutatókra és az e-Justice portálon elérhető eszközökre.

A Magyar Ügyvédi Kamara delegáltja útján 2025-ben a két legutóbbi, a kapcsolattartó pontok számára szervezett brüszszeli egyeztetésen is részt vett, amelyek jól mutatják, hol tart ma az uniós igazságügyi együttműködés a polgári ügyek két kulcsterületén,

• a kézbesítés és bizonyításfelvétel, valamint

• a tartási kötelezettségek joghatósági, eljárásjogi és végrehajtási kérdései terén.

Az alábbiakban egységes áttekintésben foglaljuk össze a 2025. október 22–23-án, illetve december 4–5-én Brüsszelben tartott egyeztetések főbb tanulságait, különös tekintettel arra, hogy miként érintik a magyar ügyvédek gyakorlati munkáját.

2. Kézbesítés és bizonyításfelvétel a gyakorlatban – tapasztalatok és új útmutatók

A 2025. október 22–23-i ülés középpontjában a kézbesítésre és a bizonyításfelvételre vonatkozó uniós rendeletek (a Kézbesítési

rendelet és a Bizonyításfelvételi rendelet) gyakorlati alkalmazása állt.

2.1. Bizottsági tapasztalatok és friss EUB-esetjog

Az Európai Bizottság részletesen ismertette a rendeletek működésével kapcsolatos tapasztalatait, és áttekintést adott az Európai Unió Bírósága előtti friss ügyekről, köztük a következőkről:

• C 389/23, Bulgarfrukt

• C 196/24, Aucrinde

• C 643/24, Manuel Costa & Filhos

Ezek az ügyek – bár eltérő tényállási háttérrel – azt hangsúlyozzák közös vonásként, hogy a határon átnyúló eljárásokban a formai garanciák (kézbesítés módja, igazolhatósága, a felek eljárási jogainak tényleges érvényesülése) nem puszta technikai részletek, hanem a tisztességes eljáráshoz való jog sarokkövei. Az EUB ítélkezési gyakorlata egyre inkább konkretizálja,

• milyen körülmények között tekinthető a kézbesítés érvényesnek;

• mikor kell a felet pótolt kézbesítésről, illetve jogorvoslati lehetőségről tájékoztatni;

• milyen következményei vannak a nem megfelelő kézbesítésnek a későbbi elismerésre és végrehajtásra nézve.

A gyakorló ügyvéd számára ez azzal jár, hogy a határon átnyúló ügyekben már az eljárás kezdetén tudatosan kell terveznie, melyik kézbesítési csatornát választja, milyen nyelven és milyen formában készíti elő az iratokat, és hogyan dokumentálja a kézbesítés folyamatát.

2.2. Norvégia gyakorlata – jogsegély a nemzetközi jogforrások tükrében

A brüsszeli ülés egyik kiemelt eleme a norvég fél részletes bemutatója volt arról, miként kezeli Norvégia a kézbesítési és bizonyításfelvételi jogsegélykérelmeket, különös tekintettel az alkalmazott nemzetközi jogforrásokra (különösen a hágai egyezményekre).

Norvégia gyakorlata rávilágított,

• milyen előnyökkel jár, ha a hatóságok és a jogi szakma egységes, írásban rögzített, jól hozzáférhető protokoll szerint jár el;

• hogyan lehet a kézbesítési és bizonyításfelvételi kérelmeket informatikailag is nyomon követni;

• miként érvényesül a jogsegély mint szolgáltatás szemlélet: az együttműködés célja, hogy az eljárás ténylegesen, észszerű

időn belül és a felek jogainak tiszteletben tartásával fejeződjék be.

E megközelítés – bár eltérő intézményi háttér mellett – a magyar gyakorlat számára is iránymutató: az ügyvédeknek, a bíróságoknak és a végrehajtóknak egyre inkább egyfajta európai minimumszint szerint kell gondolkodniuk a határon átnyúló jogsegélyről.

2.3. A végrehajtók szerepe a kézbesítési rendelet alkalmazásában Jelentősen meghatározza a kézbesítési rendelet alkalmazásának gyakorlati oldalát, hogy az egyes tagállamokban milyen szerep jut a végrehajtóknak. Az ülésen bemutatták, miként kapcsolódnak be a végrehajtók a határon átnyúló kézbesítési eljárásokba, és hogyan lehet biztosítani, hogy a tevékenységük megfeleljen az uniós jogi elvárásoknak.

A magyar ügyvédi gyakorlat szempontjából ennek kettős relevanciája van:

• egyrészt tudni kell, hogy a más tagállamban folyó eljárásban milyen szerv – gyakran végrehajtó – felel a kézbesítésért;

• másrészt adott esetben a magyar végrehajtói karhoz irányuló kérelmek előkészítésekor az uniós rendeletek szerinti formai és tartalmi követelményekre is figyelemmel kell lenni.

2.4. A bizonyításfelvételi rendelet és a gyakorlati útmutató Az ülés fontos része volt a bizonyításfelvételi rendelet gyakorlati útmutatójának ismertetése. Az útmutató a mindennapi jogalkalmazás számára olyan lépésről lépésre haladó segítséget kínál, amely

• eligazít a hatáskörrel rendelkező bíróságok és hatóságok között;

• bemutatja a különböző bizonyításfelvételi formákat (tanúmeghallgatás, szakértői bizonyítás, iratbemutatás);

• kitér az elektronikus eszközök alkalmazására (például videómeghallgatás);

• mintákat, formanyomtatványokat, gyakorlati tippeket tartalmaz.

Ennek különösen nagy jelentősége van a magyar ügyvédek számára, ha a hazai eljárás során külföldi tanúk meghallgatása, külföldön fellelhető iratok beszerzése válik szükségessé. A jól előkészített, az útmuta-

tóra támaszkodó jogsegélykérelem nemcsak gyorsítja az eljárást, hanem növeli az érdemi bizonyítás sikerének esélyét is.

2.5. Új gyakorlati útmutató a kézbesítési rendelethez Az októberi ülés napirendjének záró eleme az új gyakorlati útmutató előkészítése a kézbesítési rendelethez volt. A cél egy olyan, az egész unióban használható, a napi jogalkalmazást támogató dokumentum megalkotása, amely

3.1. Gyakorlati tapasztalatok és statisztikai kép az EU-n belül

A tagállami beszámolók alapján a bizottság átfogó képet adott arról, hogyan működik a tartási rendelet a gyakorlatban:

• mely tagállamok között a legintenzívebb a tartási ügyekben az együttműködés;

• melyek a tipikus eljárási akadályok (kézbesítési nehézségek, információhiány, végrehajtási eljárások elhúzódása);

• érthetően összefoglalja a kézbesítésre vonatkozó főbb szabályokat és határidőket;

• áttekinthetően bemutatja a kézbesítési csatornák rendszerét;

• hangsúlyt helyez a kézbesítés igazolhatóságára;

• egyaránt kapaszkodót ad a bíróságok, ügyvédek, végrehajtók és más gyakorlati szereplők számára.

A tervezett útmutató a későbbiekben a magyar jogalkalmazók számára is fontos referenciaponttá válhat, és várhatóan az e-Justice portálon is elérhető lesz.

3. A tartási rendelet és a határon átnyúló tartási ügyek – statisztikák, eszközök, nemzetközi tapasztalatok

A 2025. december 4–5-én tartott ülés fókuszában a 4/2009/EK rendelet (a tartással kapcsolatos ügyekben alkalmazandó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az együttműködésről szóló tartási rendelet) működésének vizsgálata állt.

• mennyire és milyen módon használják a jogalkalmazók az e-Justice portálon elérhető eszközöket.

A statisztikai adatok ugyan elsősorban uniós összképet adtak, de a tendenciák alapján a magyar gyakorlat számára is egyértelmű: folyamatosan nő a határon átnyúló tartási ügyek volumene a mobilitás és a vegyes házasságok számának emelkedése miatt.

3.2. Az e-Justice portál eszközei a tartási ügyekben

A bizottság részletesen bemutatta az e-Justice portál tartással összefüggő eszközeit, amelyek közül az ügyvédi praxis számára különösen fontosak

• a hatáskörrel rendelkező bíróságokat és központi hatóságokat bemutató adatbázisok;

• a formanyomtatványok és útmutatók (például keresetek, jogsegélykérelmek, végrehajtási kérelmek mintái);

• a nyelvi támogatást nyújtó tájékoztatók;

• a különböző eljárásjogi szabályok tagállami összehasonlítása.

A tartási rendelet alkalmazása során a gyakorló ügyvéd számára ez azt jelenti, hogy a jogi tanácsadás már nem állhat meg a belföldi normák szintjén: az ügyfelet tájékoztatni kell arról, mely tagállam bírósága járhat el, mely jog az irányadó, és milyen módon érvényesíthető, illetve hajtható végre a megállapított tartási kötelezettség más tagállamban.

3.3. A gyermektartási egyezményhez való csatlakozás és nemzetközi háttér

Az ülés napirendjén szerepelt a gyermektartási egyezményhez (hágai gyermektartási egyezmény) való csatlakozás előrehaladásának áttekintése is. A hágai rendszer – az uniós rendeleti kerettel együtt –egyre inkább globális infrastruktúrát teremt a határon átnyúló tartási ügyek rendezésére.

Az IAFL (International Academy of Family Lawyers) elnöke bemutatkozó beszédében rámutatott arra is, hogy a családjogi és tartási ügyek gyakorló szakemberei – így az ügyvédek – nemzetközi hálózata fontos kiegészítője az EJNnek: a szakmai tapasztalatcsere és a jó gyakorlatok megosztása nélkül korlátozott maradna a normaanyag hatékony alkalmazása.

4. Következtetések a magyar ügyvédi gyakorlat számára

A két 2025-ös brüsszeli ülés üzenete a magyar ügyvédi kar számára több rétegben fogalmazható meg.

1. Az uniós jog eszköz, nem puszta háttér.

A kézbesítési és bizonyításfelvételi rendeletek, valamint a tartási rendelet

A határon átnyúló polgári és családjogi ügyek ma már az uniós polgárok mindennapi életének részei. A magyar ügyvédségnek ez egyszerre kihívás és lehetőség.

A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (HCCH) képviselője beszámolt

• az iSupport rendszer fejlesztéséről és működéséről;

• valamint a gyermektartási egyezmény és a kapcsolódó protokoll gyakorlati alkalmazásáról.

Az iSupport olyan informatikai megoldás, amely segíti a központi hatóságok közötti elektronikus kommunikációt, gyorsítva a tartási igények benyújtását, továbbítását és nyomon követését.

3.4. Norvég és IAFL-tapasztalatok a tartási kötelezettségekről Az ülésen Norvégia képviselője részletesen ismertette az ország tartási kötelezettségekkel kapcsolatos tapasztalatait. A norvég gyakorlat ismét arra hívta fel a figyelmet, hogy a határon átnyúló tartási ügyekben a siker kulcsa

• a központi hatóságok és a bíróságok közötti hatékony együttműködés;

• a jól felkészített, a nemzetközi és uniós formanyomtatványoknak megfelelő beadványok;

• az ügyfelek jogainak egyértelmű, érthető kommunikációja.

nem jogászi kuriózum, hanem a mindennapi ügyvédi munkát közvetlenül befolyásoló keretszabály. Aki rendszeresen foglalkozik határon átnyúló polgári, családjogi, tartási vagy kereskedelmi ügyekkel, annak funkcionális ismeretként célszerű kezelnie e szabályokat és gyakorlati útmutatóikat.

2. A gyakorlati útmutatók és az e-Justice portál tudatos használata.

Az EJN által előkészített és a bizottság által publikált gyakorlati útmutatók, valamint az e-Justice portál eszközei kézzelfogható támogatást nyújtanak, különösen a formanyomtatványok, hatásköri ismertetők, eljárási útmutatók révén. Ezek tudatos, rutinszerű alkalmazása a magyar ügyvédek számára versenyelőnyt, egyben az ügyfelek érdekei szempontjából nagyobb jogbiztonságot jelent.

3. Nemzetközi tapasztalatok – különösen a norvég gyakorlat – adaptálhatósága.

Norvégia bemutatói mind kézbesítés, mind tartási ügyek terén arra mutattak rá, hogy az átlátható, jól dokumentált, informatizált eljárás nem öncél, hanem az ügyfelek hatékony jogérvényesítésé -

nek előfeltétele. A magyar gyakorlat – a bíróságok, végrehajtók és ügyvédek együttműködésével – sokat profitálhat ezeknek a tapasztalatoknak a fokozatos átvételéből.

4. Az EUB ítélkezési gyakorlatának figyelemmel kísérése.

A Bulgarfrukt-, Aucrinde- és Manuel Costa & Filhos-ügy is jelzi, hogy a bíróság a jövőben is aktívan formálja a kézbesítés és bizonyításfelvétel gyakorlati kereteit. Az uniós esetjog ismerete ma már nem elsősorban elméleti kérdés: vitás kézbesítési vagy elismerési problémákban a magyar ügyvédnek is ezekre kell érvelésében támaszkodnia.

5. A magyar ügyvédi kar bekapcsolódása az EJN munkájába.

Az, hogy a Magyar Ügyvédi Kamara aktívan részt vesz az EJN egyeztetésein, nem csak reprezentációs szempontból jelentős. Lehetővé teszi, hogy a magyar jogalkalmazói tapasztalatok közvetlenül eljussanak az uniós szintre, és a készülő gyakorlati útmutatók, fejlesztések alakításában megjelenjenek az ügyvédi kar szempontjai is.

5. Záró gondolatok

Az Európai Igazságügyi Hálózat 2025. évi ülései világosan megmutatták: a határon átnyúló polgári és családjogi ügyek ma már nem kivételes jelenségek, hanem az uniós polgárok mindennapi életének részévé váltak. A magyar ügyvédi hivatás számára ez egyszerre jelent kihívást és lehetőséget.

Kihívást, mert megköveteli az uniós rendeletek, gyakorlati útmutatók és e-Justice-eszközök elmélyült, naprakész ismeretét; lehetőséget, mert azok az ügyvédek, akik tudatosan képzik magukat e területen, és aktívan támaszkodnak az EJN kínálta infrastruktúrára, valódi hozzáadott értéket tudnak nyújtani ügyfeleiknek, legyen szó kézbesítésről, bizonyításfelvételről vagy határon átnyúló tartási igények érvényesítéséről.

A Magyar Ügyvédi Kamara a jövőben is törekszik arra, hogy közvetítse az EJN-ben szerzett tapasztalatokat a kamarai tájékoztatásban és a szakmai képzésekben, elősegítve, hogy a magyar ügyvédek magabiztosan, az európai joganyag teljes eszköztárával élve járhassanak el a határon átnyúló ügyekben. 

Dr. Csurgó Ottó emlékkonferencia

Aki az ügyvédi biztosítást felsőbb

szintre emelte

Vannak emberek, akik azzal a csodálatos összetett képességgel rendelkeznek, hogy a látszólag egymástól távol eső témákban, ügyekben, eseményekben, emberi viszonyulásokban ösztönösen felfedezik az azokat rejtélyesen összefűző szálakat; divatossá vált görög szóval holisztikusan képesek látni az őket körülvevő világot. Ez

társai – miként dr. Kovács Kázmér, a MÜK elnökhelyettese, a MÜBSE elnöke fogalmazott – kiváló jogásznak, világlátott, kellemes társasági embernek, jó kollégának tartották, akivel félszavakból is megértették egymást, aki felderítette őket kiváló humorával, mélyen gyökerező humanizmusával és természetesen szerte-

A szemléletet, amelyet hosszú évtizedeken át tapasztalt a biztosítási szakma csúcsvezetői szintjein, kiválóan kamatoztatta az ügyvédbiztosító élén.

sok tekintetben a családjuk, kisebb közösségük, akár nagyobb szakmai közösségük életében is áldás. Tetézi mindezt, ha adott embertársunk mindemellett művelt, szerteágazó érdeklődéssel és ismeretekkel rendelkezik, és nem csak kifejezetten választott hivatásának területén.

Dr. Csurgó Ottó ilyen ember volt. Ennek köszönhető, hogy kortársai, munka -

ágazó szakmai ismeretével; aki nem utolsósorban hétéves ügyvezetői tevékenysége során az ügyvédi biztosítóegyesület, közismert nevén a MÜBSE tevékenységét fejlesztette professzionálissá. Értő szemmel látta meg – emlékezett rá a biztosítók szakmai világszervezete, a Biztosítási Jogászok Világszervezete, az AIDA magyar szekciója –, hol és hogyan kell

megerősíteni, professzionális biztosítóvá fejleszteni a MÜBSE-t. A szemléletet, amelyet hosszú évtizedeken át tapasztalt a versenypiaci szereplők vezetőjeként a biztosítási szakma csúcsvezetői szintjein, kiválóan kamatoztatta az ügyvédbiztosító élén. A szakma értékelése szerint is elismert szaktekintély és kiváló menedzser volt, ahogy emberileg is kiemelkedő, jó humorú és szerény, barátságos, aki mindenkivel szót tudott érteni, gyorsan fel tudta kelteni vagy meg tudta erősíteni a bizalmat az általa képviselt ügyet illetően. Ritka az olyan ember, akiről elmondható,

hogy mind munkahelyi kollektívája, mind a partnerszervezetek, de a MÜBSE felügyeleti szerve, a Magyar Nemzeti Bank is, továbbá az egyetem, ahol tanított, és bármely közösség valamennyi tagja, akivel kapcsolatba került, nem csak elfogadta, hanem egyértelműen elismerte, becsülte, emberileg nagyra tartotta.

Az is sokat elmond szakmai-emberi habitusáról, hogy az AIDA-ban az európai elnökség tagjává, a magyar szekciónak pedig társelnökévé választották.

Azok a hazai ügyvédek, akik gyakran megfordulnak a Magyar Jogász Egylet gyűlésein, már azelőtt megismerték, hogy

2014-ben az ügyvédi kamara tagjává vált, mert a jogászegylet biztosítási jogi szakosztályának vezetőjeként a kamarai gyűlések gyakori és sikeres előadójaként tűnt ki. Nem maradt el a kamarai elismerés sem: a Magyar Ügyvédi Kamara 2024ben az Ügyvédségért – Pro Collegio Advocatorum kitüntető címet adományozta példamutató ügyvédi, közéleti tevékenységének elismeréséül.

Dr. Csurgó Ottó tiszteletére és emlékére rendezett konferenciát a Magyar Jogász Egylet Biztosítási Jogi Szakága, az AIDA Magyar Szekció Biztosítási Jogi Egyesület, a Magyar Ügyvédek Kölcsönös Biztosító Egyesülete, a Magyar Ügyvédi Kamara és a Kártérítési és Biztosítási Jog folyóirat 2026. február 25-én a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében.

A konferencia első, szakmai részében – amelyet dr. Kovács Kázmér nyitott meg, majd dr. Kiss Ferenc Kálmán, az AIDA Magyar Szekció Biztosítási Jogi Egyesület elnöke vezetett fel – A kárfelelősség jogi és biztosítási aspektusai összefoglaló cím alatt dr. Fuglinszky Ádám egyetemi tanár (ELTE ÁJK) Új termékfelelősségi szabályok digitális (és analóg) környezetben; dr. Pataky Tibor PhD-ügyvéd A külföldi részes közlekedési balesetek joggyakorlati kérdései; dr. Bata Zoltán, a MÜBSE ügyvezetője pedig Ügyvédi mulasztás következmények nélkül? címmel tartott előadást a termet megtöltő hallgatóság előtt.

Dr. Csurgó Ottó színes életpályájára emlékezett a konferencia második részében az a kerekasztal-beszélgetés, amely-

nek szakmai résztvevője volt dr. Asztalos László György egyetemi magántanár, a biztosítási szakma egyik hazai tekintélye és doyenje, dr. Pozderka Gábor ügyvéd, biztosítási jogi szakember és dr. Utassy László biztosítási szaktekintély, az OTP Bank korábbi tanácsadója. Moderált Komlós Attila, az Ügyvédek Lapja kiadója és szerkesztője. A beszélgetés izgalmas képet festett dr. Csurgó Ottó személyiségéről, a hazai biztosítási szakma rendszerváltoztatás előtti és utáni helyzetéről, majd nagy változásairól és nem utolsósorban arról a heroikus munkáról, amelylyel dr. Csurgó Ottó a MÜBSE ügyvezetőjeként – a vezetés és hivatali munkatársainak bizalmát, egyben segítő támogatását élvezve, velük karöltve – sikeres biztosítási intézménnyé tette az hazai ügyvédség életével immár szervesen összefonódott MÜBSE-t. Személyisége, tevékenysége nyomott hagyott az utána következő nemzedékben. Ezzel nyitva hagyva egy fontos kérdést is: vajon az utána következők figyelnek-e arra, hogy majd milyen szakmai, emberi nyomot hagynak maguk után utódaiknak?

Az emlékező és előadásokkal gazdag esemény dr. Kovács Zsolt ügyvéd, AIDA Magyar Szekció Biztosítási Jogi Egyesület részéről elmondott összegző gondolataival ért véget.

A konferencia szakmai előadásainak ismertetésére az Ügyvédek Lapja későbbi számában visszatérünk.

A szerkesztőség

Dr. Fuglinszky Ádám Dr. Pataky Tibor

Dr. Bata Zoltán Dr. Kovács Zsolt

Dr. Pozderka Gábor, Dr. Asztalos László György, Dr. Utassy László és Komlós Attila (jobbról balra)

Egy francia kamarai ösztöndíj tanulságai

Dr. Knall Petra: Mind szakmailag, mind emberileg gazdagabbnak érzem magam

Nagy hagyományai vannak a magyar felsőoktatásban a külföldi tanulmányutaknak. Több évszázadra visszamenően. A mindenkori magyar peregrinus világot lát, tökéletesíti nyelvtudását, fontos szakmai kapcsolatokra tesz szert, életre szóló élményeket, világlátásbeli széles kitekintést kap. Mindezzel nem csak saját magát, szakmai pályafutását gazdagítja, hanem közvetve-közvetlenül hazánkat is. A kiszélesedő tudás és tájékozottság a szabad és termékeny gondolkodás előszobája. Ilyen értelemben bizonyos kockázatokat is magában hordozhat, amennyiben a haza esetleg – ezer lehetséges okból, többnyire provinciális reflexek miatt indokolatlan gyanakvással fogadja a frissítő, megújító, progresszív gondolatokat, elképzeléseket. A Magyar Ügyvédi Kamara szerencsére távlatosan gondolkodva rendszeresen hirdet meg nyugati szakmai programokat, ösztöndíjakat. Ilyen volt a Párizsi Ügyvédi Kamara által több mint harminc éve működtetett „kiválóság képzési” program, a „Stage international 2025” (https://www.avocatparis.org/stage-international). Ez olyan nyelveket ismerő, negyven év alatti, már szakvizsgázott ügyvédek, jogászok számára készült, akik a francia jogot és annak gyakorlatát szeretnék megismerni Párizsban. A 2025 októberében és novemberében megtartott program két részből állt: elméleti oktatásból, amelyet magas színvonalú gyakorlati szakemberek tartanak (kiterjed az etikára, a francia bírósági rendszerre és annak eljárásaira, valamint a francia jog tárgyaira, intézménylátogatásokkal és gyakorlati szimulációkkal gazdagítva), valamit tapasztalatszerzésből egy ügyvédi irodában, hogy megismerjék a franciaországi joggyakorlást a párizsi struktúrákon belül. Egyik célja (és kellemes hozadéka) a kapcsolatépítés, akár jövőbeli megbízások, (táv) munkalehetőségek, baráti látogatások reményében. A képzés költségeit a Párizsi Ügyvédi Kamara állta, a résztvevőknek csak az utazást és a tartózkodás költségeiket kellett finanszírozniuk. A program lényegéről az azon résztvett dr. Knall Petrával készített interjúnkban tudhatnak meg olvasóink érdekes részleteket.

Aprogramkéthónapos.Hogyantudottkiszakadniahazainapiügyvédimunkájából?

– Nem volt egyszerű! Esetemben egy munkahelyváltás is segített. Bár sok nemzetközi ügyvédi irodában létezik hasonló, külföldi tartózkodással egybekötött munkavégzési lehetőség (secondment), mégsem egyértelmű, hogy támogatják is az ilyen ambíciókat, amikor valóban arra kerül a sor, főleg ilyen hosszú időre. Ám ahogy egy német közmondás tartja: Ahol megvan az akarat, ott út is lesz. Szerencsére sikerült megbeszélnem az ügyvédi irodával, ahol nem sokkal a program kezdete előtt helyezkedtem el, hogy kitérővel érkezem hozzájuk. A folyó ügyeimet a munkahelyváltás miatt jórészt lezártam, tárgyalásokra nem kellett járnom. Másrészt a mai világban már nincs a távmunkának sem akadálya. Akadt olyan megbízás, amit a párizsi elfoglaltság miatt nem tudtam vállalni, és a program ideje alatt az új, hazai ügyvédi irodában is csak néhány ügybe tudtam bekapcsolódni. Olykor mérlegelni kellett, hogy inkább a programon veszek részt, vagy az itthoni kollégákat és ügyfeleket támogatom.

Oklevélátadásaaprogramvégén:ChristianDarghamügyvéd,aPárizsiÜgyvédiKamaratanácsánaktagja,anemzetközibizottságtitkára,KnallPetraésGillesAccomandoügyvéd,akamaraképzésiiskolájánakigazgatója(bj)

A program francia nyelvet ismerő fiatal ügyvédek számára készült, akik a francia jogot és a gyakorlatát szeretnék megismerni Párizsban. Hol tanult meg annyira franciául, hogy vállalkozzon erre?

– A gimnáziumban három évig tanultam franciául, és több intenzív nyelvtanfolyamon is részt vettem. Az egyetemen elvégeztem egy francia specializációt, és Erasmus-ösztöndíjjal két félévet Párizsban tanultam franciául – nagy kihívás volt! Tagadhatatlanul sok időt és fáradságot kíván egy idegen nyelv ilyen szintű elsajátítása, szinten tartása. Szerencsére hamar visszarázódtam a nyelvi környezetbe. Büszkén mondhatom: a Párizsi Ügyvédi Kamara szervezőbizottsága felkért kapcsolattartónak, a csapat koordinálására, a 33 résztvevő és a szervezők közötti közvetítésre; minden bizonnyal jó nyelvtudásomnak és helyismeretemnek köszönhetően.

A francián kívül tárgyalóképes a jog területén más nyelveken is?

– Igen, németül és angolul. Német nyelvi környezetben nevelkedtem, jogi diplomámat eredetileg Bécsben szereztem (majd az ELTE jogi karán honosítottam). A német szinte a második anyanyelvem; a jog terén ráadásul az első szaknyelvem volt. A diplomámat 2014ben szereztem; valamivel több mint tíz éve vagyok a magyar jogi pályán. A munkám során eddig többet dolgoztam németül és angolul, mint magyarul, mivel elsősorban külföldi ügyfeleknek nyújtok jogi tanácsot. Remélem, hamarosan lesz alkalmam erre franciául is.

Miért éppen a francia jogi világ érdekli?

– A francia jog történelmi múltra tekint vissza, az idők során komoly befolyása volt a jogrendszerekre (gondoljunk csak a Code Napoléonra). A volt francia gyarmatokon túl is mintaként szolgált –és mind a mai napig szolgál – sok ország számára. Ahogy a francia forradalom és az emberi jogi nyilatkozat is visszaköszön más nemzetek, nemzetközi szervezetek alapvetéseiben (többek közt az EU Alapjogi chartájában), úgy a polgári jog egyes elvei is. Nem véletlenül működik számos nemzetközi szervezet Párizsban (például OECD, UNESCO), és található

itt a nemzetközi választottbíróság egyik legfőbb központja (ICC). Véletlen szerencse volt, hogy egy ügy kapcsán épp a kiutazásom előtt kellett vizsgálnom a Párizsban működő Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) egyik iránymutatását. Mindemellett nyilván arra is kíváncsi voltam, mit tanulhatnánk mi, magyarok egy ilyen történelmi múlttal és gazdasági erővel bíró, ugyanakkor folyamatosan megújulni képes jogrendszertől.

A képzés célja, hogy a résztvevők gyakorlati megközelítésben ismerjék meg a francia jogrendszert és büntetőjogi, polgári jogi és kereskedelmi jogi eljárásait. Nem sok ez egyszerre? – Valóban nem kevés! Főleg úgy, hogy család- vagy büntetőjoggal (ilyen szinten) utoljára talán az ügyvédi szakvizsgára való felkészülésnél foglalkoztam. Ma már szinte elkerülhetetlen, hogy ügyvédként bizonyos jogterületekre specializálódjunk, főleg, ha nagyobb ügyvédi iroda kötelékében dolgozunk. Általában a szakmai konferenciák, ügyvédi továbbképzések is egyes jogterületekre koncentrálnak. Ez a program viszont igazi humanista szemléletet követelt; egy kicsit újra generalistává kellett válni. Személy szerint ez nem áll távol tőlem; gyakran hozzám kerülnek az újszerű vagy bonyolultabb ügyek, amelyekhez elsőre senki sem ért. Érdekes volt látni azt is, hogy más külföldi ügyvédek milyen fókusszal, milyen szervezetekben, hogyan dolgoznak, egyes országokban mely jogterületek a hangsúlyosabbak. Volt, ahol például a pénzmosás, és volt, ahol a versenyjog vagy a környezetvédelem, az ESG területén is komoly különbségeket észleltem.

Egy hónapon keresztül a kiválasztott résztvevők az Ügyvédi Kamara Képzési Iskolájában (EFB) részesülnek oktatásban, egy kifejezetten számukra kidolgozott, célzott tanterv keretében, gyakorló szakemberek közreműködésével. Mik voltak ennek a célzott tantervnek a főbb elemei?

– Elméleti és gyakorlati órák keretében ismerkedtünk a következő témákkal: francia jogtörténet, a törvényhozás és ítélkezés rendszere, ügyvédi pálya, választottbíráskodás, polgári perrendtartás, büntetőeljá-

rás, kamarai szolgáltatások (például kutatási megbízás), fegyelmi ügyek, gazdasági jog, versenyjog, a pénzmosás elleni küzdelem, jogforrások és jogkutatás, családjog, munkajog, mesterséges intelligencia, európai uniós jog, fenntarthatóság, kiberbűnözés és -biztonság.

Betekintést nyerhettek az Igazságügyi Palota mindennapi működésébe: tárgyalásokon vettek részt, valamint ellátogattak Franciaország jelentős jogi intézményeibe is, ahol a párizsi jogi és igazságügyi élet szereplői fogadták önöket szakmai eszmecserére. Ez aztán a gazdag program. Mit szűrt le mindezekből mint magyar ügyvéd?

– Nyilván egész mások a dimenziók és az anyagi keretek is. Csak a párizsi kamarában több mint 35 ezer ügyvéd van! Ez több, mint a teljes magyarországi ügyvédi kar háromszorosa. Büszkén mesélhettem, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara székháza is az ügyvédségé, a 150. jubileum alkalmából nemrégiben saját forrásból zajlott a nagyszabású felújítás. Érdekes volt látni, kint mennyi szakmai és közösségi programot szerveznek; a kamara vezetése ott mintha folyamatosan utazó nagykövetként járná a legkülönfélébb hazai és nemzetközi rendezvényeket: élénk szakmai eszme- és tapasztalatcserét folytatnak más országokkal. A program ideje alatt épp kampányidőszak volt: ebből az alkalomból a kamara vezetésére párosával pályázó jelöltek egy papíralapú kiadványban és egy fogadással egybekötött rendezvény keretében személyesen is bemutatkoztak. Érdekes belegondolni, hogy két hónap alatt mennyi kamarai eseményen vettem részt – talán többen, mint itthon évek alatt! Bár a hétköznapok során ez nehezebben kivitelezhető, igyekszem változtatni rajta: szeretnék aktívabban bekapcsolódni a hazai kamarai életbe.

A francia (ügyvédi, általános jogi eljárási) etikáról is szó esett. Vannake kardinális különbségek a mi hazai ügyvédi etikai elvárásainkhoz képest?

– De még mennyire! Sokunk számára igazi meglepetés volt, mekkora figyelmet szentelnek a franciák az ügyvédi etikának. Kaptunk is ajándékba egy vaskos etikai kódexet. Bár nem hinném, hogy a

magyar ügyvédség a gyakorlatban kevésbé etikusan járna el, de minden bizonynyal sokkal több, a hivatásrendet érintő kérdés merült már fel a franciáknál. Emlékeim szerint nálunk csak az ügyvédiskolában volt erről előadás, ott pedig az egyetemen is oktatják, és a szakvizsgán is előkerül! Egy ügyvédi kreditpontos eseményen – amelyekre nekünk is bejárásunk volt – nagyon ötletesen, színpadi jelenetekben mutattak be néhány etikai dilemmát, majd interaktív kvíz keretében zajlott a számonkérés.

Adódik a kérdés: a francia bírósági rendszerre és eljárásaira, valamint a francia jog tárgyaira is kitért a program. Tud e valamiféle összehasonlítást leszűrni az ott látottakból, hallottakból, ott szerzett tapasztalataiból?

– Számomra az egyik legérdekesebb különbség a gazdasági ügyek bírósága volt, ahol nem hivatásos bírók tárgyalják az ügyeket, hanem gazdasági területen dolgozó szakemberek, társadalmi munkában, minimális költségtérítés mellett, megbízási díj nélkül, mellékállásban. Félreértés ne essék: nem választottbíróságról van szó. Ez egy, a cégbírósághoz fogható rendes bíróság, amely főként nemperes ügyekben jár el (például cégbejegyzés, csőd- és felszámolási eljárás), de a nagyvállalatok mindenféle – akár peres – ügyeire is kizárólagos hatáskörrel rendelkezik! Első fokon a bírósági ügyintézőkhöz hasonlóan, klasszikus jogi végzettség nélkül, de komoly gyakorlati – akár iparágankénti, szektorspecifikus – tudással bíró, elismert üzletemberek, szakértők ítélkeznek. Rendszerint ajánlással jelentkeznek az adott szakmai (például autóipari vagy mezőgazdasági) bizottságokba, sokszor egy sikeres karrier végén; nagy presztízs bekerülni! Meglepő módon igen hatékony ez a fajta igazságszolgáltatás: az eljárások gyorsan zajlanak, kevés a rendes bírósághoz intézett fellebbezés; a gazdasági élet szereplői alapvetően elfogadják a közülük valók döntéseit. Jogi diploma nélkül, a nem is feltétlenül ügyvédi beadványok alapján kell eligazodniuk a bíráknak. A rendkívül jó statisztikai eredmények mégsem rengetik meg a hagyományos igazságszolgáltatást, amely más területeken töretlenül működik, ráadásul ülnö -

kök, laikusok bevonása nélkül. Érdekes, hogy milyen békésen megfér egymás mellett ez a két rendszer.

Talán az egyik legérdekesebb része lehetett a programnak az egy hónapos tapasztalatszerzés egy ügyvédi irodában. Idézem a kiírást: „önként jelentkező párizsi ügyvéd mellett, egy ügyvédi irodába integrálódva”. Önt hol látták vendégül?

– A gyakorlati időt a Saul Associés nevű „butikirodában” töltöttem; a két alapító korábban neves angolszász irodákban (például Simmons & Simmons, K&L Gates) szerzett tapasztalatot. A Párizsi Ügyvédi Kamara és a főként ügyvédi irodákat tömörítő rendi tanács (Conseil de l’Ordre) felhívására jelentkezhettek: az egyszemélyes ügyvédi irodától az óriási, nemzetközi láncokig minden előfordult. Személy szerint egy fiatal, dinamikus irodába kerültem, amely mégis egy klasszikus, Haussmann-stílusú épületben működött. Igényes és rendkívül eredeti volt a berendezés, tele műtárgyakkal. Kaptam egy irodát, és a laptopomhoz egy nagy kijelzőt is.

Mennyire hagyták, engedték integrálódni az iroda munkájába? – Nagyon közvetlenül fogadtak, maximális kollegialitással. Több ügyben konzultáltunk, segítettem a kutatásokban, és bekapcsolódtam egyes, nemzetközi vonatkozással bíró megkeresésekbe. Jó volt látni a francia ügyvédek által használt informatikai rendszereket. Hasonlóan az itthoni jogtárhoz, ott is a kamara biztosítja ingyenesen a főbb adatbázisokhoz való hozzáférést, sőt még egyes szoftvereket is. Egységes elektronikus ügyintézési felületet használnak, ahol az ügyvédi belépést követően közvetlenül lehet befizetni a tagdíjat, a biztosítást, a bírósági illetékeket, benyújtani a beadványokat, betekinteni az iratokba, és informálisan levelezni az illetékes bírókkal, ügyintézőkkel, anélkül hogy az ember az ügyfélszolgálaton vagy telefonon próbálná elérni őket. Nálunk még több különböző rendszer és nyomtatványkitöltő alkalmazás működik; ott látszólag már minden egy helyen van. Legnagyobb vívmányuknak a központi letéti számlarendszert tartják: az ügyvédeknek

nincs saját letéti számlájuk, mindent egy központilag kezelt rendszerbe kell befizetni (eCARPA), a hozzájuk rendelt alszámlákra, amit végső soron a kamara kezel. Így nemcsak a visszaélések és a hibák csökkenthetők minimálisra, de a díjak is: mivel egy kézben hatalmas pénzügyi forgalom egyesül, rendkívül kedvezők a banki feltételek, és a kamara jelentős bevételhez jut a kamatokból.

Mennyire tudott betekinteni a franciaországi joggyakorlás hétköznapi életébe? – Részt vettem belső megbeszéléseken, bírósági tárgyalásokon, láthattam a kollégák mindennapjait, a kamarai és az irodai életet. Mivel az első hónap során

bírósággal a kapcsolatot. Ilyen esetekben a fővárosi vagy más kamarához tartozó ügyvéd szinte ügyvédjelölti szerepbe kényszerül. Ebből is látszik: hiába centralista Franciaország, a regionalitásnak is igen erős a hagyománya.

Ez egy rendszeresen meghirdetett program. Tapasztalatai alapján kinek ajánlaná a részvételt hazai kollégái közül? – Bárkinek jó szívvel merem ajánlani, aki magas szintű francia (jogi) nyelvtudással bír, szeretne kicsit kiszakadni a megszokott hétköznapokból, betekintést nyerni egy nagy múltú jogi kultúrába, és egyedülálló nemzetközi szakmai kapcsolatokra szert tenni. Azzal érdemes tisztá -

Szakmailag, emberileg gazdagabbnak érzem magam: egy másik ország ügyvédi körfogásába is bekerültem, nemzetközi hírű szaktekintélyeket ismerhettem meg.

sok előadónk ügyvéd volt, az órák után velük is folyt tapasztalatcsere. Az irodában kifejezett személyes ügyfélélményem nem volt; talán egyedül emiatt lehetne hiányérzetem. A lehetőségekhez képest azért, úgy érzem, sikerült reális képet kapnom a párizsi ügyvédek munkájáról, amely kevéssé különbözik a miénktől: a fogadó ügyvédi irodában ugyanazok a kérdések és kihívások foglalkoztatták a jelölteket és a fiatal ügyvédeket, mint amiket itthon tapasztaltam.

A programban az is szerepelt, hogy a joggyakorlat párizsi struktúráján belüli ismeretszerzésről lesz szó. Mit jelent ez? Van általános franciaországi és van sajátos fővárosi, párizsi struktúrájú joggyakorlat?

– A joggyakorlati időt is Párizsban kellett tölteni, hiszen a fővárosi kamara szervezte a programot. Ettől még volt lehetőség vidéki tárgyalásokon részt venni (például Versailles-ban, Nanterre-ben vagy Montreuilben), mint ahogy fővárosi ügyvédként is volt ügyem a Székesfehérvári vagy a Budapest Környéki Törvényszéken (bár utóbbi fizikailag a fővárosban található). Érdekes azonban, hogy Franciaországban a helyi kamarából is be kell vonni egy ügyvédet, aki formálisan benyújtja a beadványokat, és tartja a helyi

ban lenni, hogy a program valóban tartalmas: bár nyilván sok új kulturális élmény éri az embert, nem pihenni vagy turistáskodni megy, és a távmunkára sem lesz sok ideje. Nem könnyű kilépni a megszokott környezetből: sok szervezést, előkészületet és nem utolsósorban anyagi ráfordítást igényel. Ugyanakkor sok szempontból – mind szakmailag, mind emberileg – gazdagabbnak érzem magam: egy válogatott közösség tagjává váltam, egy másik ország ügyvédi körfogásába, kamarai életébe is bekerültem, nemzetközi hírű szaktekintélyeket hallgathattam és ismerhettem meg. Olyan helyekre jutottam el, ahová magánúton biztosan nem lett volna lehetőségem. A parlament és lenyűgöző bírósági épületek bejárása mellett részt vehettem a kamarai év ünnepélyes megnyitójához kapcsolódó rendezvénysorozaton (Rentrée du Barreau) több nemzetközi jogi szervezet képviselőivel együtt. Mivel épp akkor zajlott az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsának (CCBE) 65. jubileumi konferenciája, a magyar delegáció képviselőivel, Szecskay András sal és S. Szabó Péter rel is volt szerencsém találkozni a Grand Palais-ban (éppen a hazai magyar Jogászbállal egy időben) tartott záróünnepségen.

Komlós Attila

A

részvényfajták és részvénysorozatok

jogi sajátosságai, gyakorlati jelentőségük

A részvények mögött álló jogi konstrukciók, alkalmazhatóságuk és szerepük

a társasági jog rendszerében

A részvényfajták és részvénysorozatok jogi szabályozása a társasági jog egyik legösszetettebb, ám legdinamikusabban fejlődő területe. A részvény egyszerre testesíti meg a tulajdonosi jogviszonyt és a tőke mozgásának eszközét, ezért meghatározó szerepet tölt be a gazdasági életben. A részvényfajták biztosítják, hogy a társaságok rugalmasan alkalmazkodni tudjanak a különböző befektetői és stratégiai igényekhez és irányítási struktúrákhoz, miközben megőrzik működésük stabilitását, a részvénysorozatok pedig technikai eszközként működnek; segítségükkel a társaság harmonizálhatja a hozam, a kockázat és a befolyás viszonyát, és elősegítik a tőkepiaci működés átláthatóságát. A jogalkotó és a piaci szereplők közös érdeke, hogy a részvényfajták rendszere világos, átlátható és kiszámítható legyen, továbbá igazodjon a piaci igényekhez. Ezt a magyar társasági jog jelenleg a Ptk. és a Tpt. együttes alkalmazásával szabályozza. E jogszabályok megfelelő keretet biztosítanak, azonban a jövő kihívásai – mint a digitalizáció, a befektetői elvárások, a nemzetközi piaci verseny – folyamatos jogi fejlesztéseket tesznek szükségessé. A részvényfajták tehát nem csupán jogi fogalmak, hanem a gazdasági döntések és a vállalatirányítás eszközei is, segítségükkel a társaság képes egyensúlyt teremteni a hosszú távú stabilitás és a rövid távú piaci alkalmazkodóképesség között. A jogbiztonság és az innováció közötti egyensúly ezen a területen a modern gazdaság működésének egyik alapvető feltétele. Ez az írás a fenti kérdéskört kívánja részletesebben áttekinteni.

Dr. Homoki Márton LL.M. jogtanácsos, társasági jogi és cégjogi szakjogász, Budapest

A részvények sokarcúsága

Fajták és sorozatok jogi és piaci jelentősége

Miért fontos a részvényfajták és részvénysorozatok jogi és gazdasági szerepe a magyar társasági jog rendszerében? A részvények differenciálása nem csupán technikai jogintézmény, hanem a vállalatirányítás, a befektetővédelem és a tőkepiaci bizalom alapvető eszköze. A téma aktualitását a gazdasági struktúrák átalakulása, a digitalizáció, valamint a befektetői elvárások változása adja. E cikk célja, hogy feltárja a részvényfajták mögött húzódó jog- és osztalékpolitikai összefüggéseket, és rávilágítson arra, miként járulnak hozzá e konstrukciók a modern társasági jog rugalmasságához és versenyképességéhez, és hogy milyen módon szolgálják a befektetői bizalmat, a kisebbségi jogok védelmét, valamint a tőkepiaci stabilitást.

A részvény mint jogi konstrukció

A részvény a modern piacgazdaság egyik legfontosabb jogintézménye, a vállalati működés, a befektetés és a tőkepiac öszszeolvadásának szimbóluma. Nem pusztán egy értékpapír, hanem egy olyan komplex konstrukció, amelyben a tulajdon, a kockázatvállalás, a nyereségfókusz és a vállalatirányítási befolyás egyaránt megmutatkozik. A részvény tehát nem csak az alaptőke hányadát fejezi ki, hanem megtestesíti a részvényes és a gazda-

sági társaság közötti jogviszonyt, amihez meghatározott jogokat és kötelezettségeket kapcsol.

A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amelynek elsődleges célja a profit termelése és növelése. A társaság alaptőkéje meghatározott számú részvényre oszlik, a részvényesek pedig kizárólag a részvényük névértékéig vagy kibocsátási értékéig kötelesek a kockázatviselésre. A Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:210–3:323. §-a részletesen szabályozza a részvénytársaság működését, a részvények fajtáit és a részvényesek jogait, illetve kötelezettségeit.

A részvény a részvénytársaság által kibocsátott, tagsági jogokat megtestesítő, névértékkel rendelkező, névre szóló értékpapír. A részvény magában foglalja az értékpapír összes tulajdonságát, ezért elmondható, hogy egy olyan különleges, egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy dematerializált értékpapírként (illetve más, jogszabályban

megjelölt módon létrehozva) úgy testesíti meg a benne foglalt jogokat, hogy rendelkezni kizárólag az értékpapír által, annak birtokában lehetséges róla.

A magyar jog különbséget tesz nyilvánosan (nyrt.), valamint zártkörűen (zrt.) működő részvénytársaság között. A legfőbb különbség a részvények forgalomképességében, a befektetők számában és a transzparenciában nyilvánul meg. A részvényfajták és -sorozatok mind a nyilvánosan, mind a zártkörűen működő részvénytársaságban megjelenhetnek. Különösen nagy jelentőséggel bírnak az nyrt.-k esetében, mivel a tőkepiaci és befektetővédelmi szabályok előírják a részvényfajták közötti különbségek pontos feltüntetését.

A részvény fogalma és jogi természete

A részvény a részvénytársaság alaptőkéjének meghatározott hányadát megtestesítő, forgalomképes értékpapír. A Ptk. alapján a részvényes a részvénytársasággal szemben csak a részvénykönyvbe történő bejegyzést követően jogosult gyakorolni részvényesi jogait, ami által jogosulttá válik többek között a közgyűlésen való részvételre és szavazásra, osztalékra, a társasági iratokba való betekintésre.

A részvény kettős funkciója – mint tagsági jogot megtestesítő okirat és forgalomképes értékpapír – alapvetően meghatározza a társaság jogi felépítését, a részvénytársaság irányítási és tulajdonosi viszonyait, valamint determinálja a társaság alaptőkéjének nagyságát, a részvények névértékét, fajtáit és sorozatát.

Fontos kiemelni a részvényesi jogegyenlőség elvét. Ennek alapján azonos részvények azonos jogokat biztosítanak, és ez biztosítja, hogy a kisebbségi részvényesek is megfelelő védelemben részesüljenek. Ugyanakkor a gyakorlatban szükséges a részvényesi jogok differenciálása is. A különböző részvényfajták és részvénysorozatok lehetővé teszik a tagsági jogok eltérő tartalommal való gyakorlását a jogegyenlőség elvének korlátain belül.

A részvényfajták rendszere

A magyar társasági jog számos részvényfajtát ismer, ilyen például a törzsrészvény, az elsőbbségi részvény, a dolgozói részvény, a kamatozó részvény és a visszaváltható részvény.

A törzsrészvény teljes körű tagsági jogokat biztosít névértékarányosan a részvé-

nyes számára. Kibocsátási mértéke nincs jogszabályi korlátozás hatálya alatt, ezért akár a részvénytársaság teljes alaptőkéje állhat törzsrészvényből. Az elsőbbségi részvény a törzsrészvényhez képest többletjogokat biztosít. A jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a részvénytársaság alapszabálya rögzítse az elsőbbség pontos tartalmát. A szabályozás célja kettős természetű: egyrészt a befektetői érdekeltség növelése, másrészt az irányítási struktúra differenciálása. Az elsőbbségi

tosít a társaság felosztásra kerülő vagyonából történő részesedésre. Abban az esetben, ha a részvénytársaság likvidációs hányadhoz fűződő részvényeket bocsátott ki, a tartozások kiegyenlítését követően fennmaradó vagyon felosztásakor figyelembe kell venni az elsőbbségi részvény által biztosított jogokat.

részvény lehetőséget teremthet például a stratégiai befektetők befolyásának biztosítására, miközben a társaság nyilvános működése, valamint a kisebbségi részvényesek jogainak védelme is fennmarad. Az osztalékelsőbbséget biztosító részvény kedvezőbb mértékű osztalékra jogosít a részvényesek között felosztható adózott eredményből a más részvényfajtába és részvényosztályba tartozó részvényekhez képest.

A részvénytársaság jogutód nélkül történő megszűnése esetén a likvidációs elsőbbséget biztosító részvény elsőbbséget biz-

A szavazatelsőbbségi részvény többszörös szavazati jogot biztosít a részvényes számára. A többszörös szavazati jog mértékét a társaság alapszabályában kell meghatározni. Kiemelendő, hogy nyilvánosan működő részvénytársaság esetében az egy részvényhez kapcsolódó szavazati jog nem haladhatja meg a részvény névértékéhez tartozó szavazati jog tízszeresét.

A részvénytársaság kibocsáthat vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvényt is. A társaság közgyűlési határozatának meghozatalához az ilyen részvénnyel rendelkező részvényesek egyszerű szótöbbségének igenlő szavazata szükséges. Amennyiben összesen egy darab szavazatelsőbbséget biztosító részvényt bocsátanak ki, akkor a

közgyűlési határozat meghozatalához szükséges az egy részvénnyel rendelkező részvényes igenlő szavazata.

A vezető tisztségviselő kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvényt birtokló részvényesek meghatározott módon és eljárási rendben jogosultak kijelölni a részvénytársaság igazgatóságának tagjait, akik a jelölés elfogadásával válnak igazgatósági taggá.

Abban az esetben, ha az elsőbbségi részvényesek a meghatározott eljárási rendben és az ott megjelölt határidőn belül nem

jelölnek ki vezető tisztségviselőt, a megválasztás joga az egyébként erre jogosult társasági szervezetet illeti meg.

Az elsőbbségi részvényeseknek jogukban áll a kijelölés ellenkezője, a kijelölt igazgatósági tag visszahívása is. Amennyiben az alapszabályban kikötött feltételek bekövetkeznek, az elsőbbségi részvényesek kötelessége az általuk kijelölt igazgatósági tag viszszahívása. Amennyiben ennek nem tesznek eleget, a visszahívás joga az arra egyébként jogosult szervezetet illeti meg. Ebben az esetben az elsőbbségi részvényesek a vissza-

hívott igazgatósági tag helyett új vezető tisztviselőt jelölhetnek ki. Ha a részvénytársaságnál az igazgatóság jogköreit vezérigazgató látja el, akkor nem bocsátható ki olyan elsőbbségi részvény, amely vezető tisztségviselő kijelölésére jogosítaná a részvényest.

A felügyelőbizottsági tag kijelölését, illetve visszahívását biztosító elsőbbségi részvény esetében az előzőekben leírt szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Fontos kiemelni, hogy nyilvánosan működő részvénytársaságnál nem bocsátható ki vezető tisztviselő, illetve felügyelőbizottsági tag kijelölésére vonatkozó elsőbbségi részvény.

Elővásárlási jogot biztosító részvényt kizárólag zártkörűen működő részvénytársaság bocsáthat ki. Az alapszabályban meghatározottak alapján a részvényest elővásárlási jog illeti meg a társaság által kibocsátott és adásvétel útján átruházható részvényekre. Amenynyiben az elsőbbségi részvénnyel rendelkező tag nem nyilatkozik vásárlási szándékáról az átruházási szándék és a kapott vételi ajánlat közlésétől számított tizenöt napon belül, úgy kell tekinteni, hogy nem kíván élni az őt megillető elővásárlási jogával.

Egy részvénytársaság alapszabálya olyan részvényosztályba tartozó részvénysorozat kibocsátásáról is rendelkezhet, amely lehetővé teszi a részvényesnek, hogy kérésére a részvényeit más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre, illetve törzsrészvényre tudja cserélni. Ezek a cserélhető részvények. Ha az alapszabályban meghatározott feltételek fennállnak, olyan részvénysorozat kibocsátását is elhatározhatja, amelynek részvényeit a részvénytársaság saját hatásköre és döntése alapján cserélheti ki más elsőbbségi részvényosztályba tartozó részvényre, valamint törzsrészvényre. Az elsőbbségi részvények lehetővé teszik, hogy a társaság – különösen zárt körű működési formában – rugalmasan kezelje a hatalmi viszonyokat. Az alapítók, befektetők vagy tagok ilyen részvényeken keresztül megtarthatják irányítási pozíciójukat, anélkül hogy a tőke többségét birtokolnák.

Ennek segítségével a jogintézmény egyensúlyt teremt a társasági autonómia és a részvényesi jogegyenlőség között: a részvényesek eltérő és különböző jogai csak addig terjedhetnek, amíg nem veszélyeztetik a kisebbség érdekeit, illetve a részvénytársaság működésének transzparenciáját.

A dolgozói részvény speciális társadalompolitikai és vállalatirányítási célokat szolgál. Célja, hogy a munkavállalókat érdekeltté tegye a társaság hosszú távú eredményességében. A dolgozói részvényt jellemzően a részvény névértékénél alacsonyabb áron vagy ingyen bocsátja ki a részvénytársaság teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalói számára, és gyakran korlátozottan forgalomképes.

A kamatozó részvény a részvény és a kötvény metszéspontján elhelyezkedő konstrukció, amelynél a részvényes az alapszabályban meghatározott mértékű hozamra jogosult, függetlenül a társaság nyereségétől.

A részvénysorozat mint a differenciálás eszköze

A részvénysorozat a részvényfajtán belüli további megkülönböztetés jogi formája, az azonos jogokat megtestesítő részvények technikai csoportosítása. Egy részvénysorozatba olyan részvények tartoznak, amelyek azonos jogokat és kötelezettségeket testesítenek meg. Tehát egy társaságon belül ugyanazon a részvényfajtán belül több sorozat is fellelhető, például A, B és C sorozat, amelyek tartalmukban eltérhetnek egymástól. Ezek az eltérések elsősorban a részvényesi jogosultságok intenzitásában, illetve a társasági befolyás mértékében nyilvánulnak meg. Például az A sorozat szavazati jogot biztosít, míg a B sorozat osztalékelsőbbségre jogosít.

Mi lehet a kibocsátó társaság célja a részvénysorozatokkal? A részvénytársaság ezáltal képes flexibilisen reagálni a befektetői elvárásokra, illetve a finanszírozási struktúrára.

A részvénysorozatok alkalmazása főként a zárt körű társaságok vonatkozásában jelentős, ahol a tulajdonosi kör személyes, és a befolyási arányok pontos szabályozása stratégiai kérdés. Ugyanakkor a nyilvánosan működő részvénytársaságoknál is lényeges szerepet tölt be, mivel a piaci transzparencia alapfeltétele, hogy minden egyes befektető pontosan tudja, milyen jogokat testesít meg az általa vásárolt részvény.

A részvénysorozatok gazdasági és jogi jelentősége

A részvénysorozatok nem csupán jogtechnikai eszközök: jelentős gazdasági funkciót is betöltenek. Segítségükkel a társaság kü-

lönböző befektetői igényeket tud kielégíteni, miközben megtartja a jogbiztonságot és az irányítási stabilitást.

Az eltérő részvénysorozatok kialakítása például eltérő hozamelvárásokra vagy befolyásszerzési szándékra reagálhat, azokhoz igazodhat. Például egy társaság kibocsáthat olyan sorozatot, amely többszörös

a társaság alapszabályában, és minden újabb kibocsátáskor a tőzsdei tájékoztatóban fel kell tüntetni az átláthatóság elvére tekintettel.

A Ptk.-ban és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényben (Tpt.) egyaránt megjelenik a tájékoztatási kötelezettség fontossága. A kibocsátó társaság köteles biztosíta-

A modern európai társasági jog tendenciái egyre inkább az egyszerűbb, ugyanakkor flexibilis részvényszerkezetek kialakítását helyezik előtérbe.

szavazati jogot, viszont kisebb osztalékot biztosít, vagy fordítva: kedvezőbb mértékű osztalékot, de korlátozott szavazati jogot. Ez lehetőség ad arra, hogy úgy kezeljék a befektetői kör sokszínűségét, hogy ne sérüljenek a részvénytársaság alapvető működési elvei.

A tőzsdei bevezetés előtt álló zárt körű társaságok kiemelten fontos eszköze lehet a részvénysorozatok kibocsátása. A sorozatok rugalmasságának köszönhetően a társaság előzetesen szabályozhatja a struktúrát (a befektetői csoportok megkülönböztetésével), amely így a későbbi nyilvános működés során is stabil marad, biztosítja az átláthatóságot, és vonzóvá teszi a piaci szereplők számára.

Manapság a társaságok egyre gyakrabban élnek elsőbbségi részvények kibocsátásával. E konstrukciók révén például ösztönözni tudják a vezetőséget, illetve hoszszú távon biztosíthatják a stratégiai befektetők befolyását.

Fontos kiemelni, hogy a sorozatok között létrejövő jogi különbségek sosem járhatnak a részvényesi jogegyenlőség elvének megsértésével; ez a társasági jog egyik sarkalatos garanciális követelménye.

A befektetővédelem és a részvényfajták viszonya

A részvényfajták és részvénysorozatok szabályozása a társasági autonómia mellett a befektetővédelem szempontjából is jelentős. Annak érdekében, hogy a részvényes –különösen a kisebbségi részvényes – megalapozott döntést tudjon hozni, meg kell ismernie az adott részvényhez kapcsolódó jogokat és kockázatokat.

Ezért mind a részvényfajták, mind a részvénysorozatok tulajdonságait, illetve különbségeit egyértelműen rögzíteni kell

ni, hogy a részvényesek azonos információkhoz férjenek hozzá, és azt, hogy a részvényjogok módosítása kizárólag a közgyűlés döntése alapján történhessen.

Ez a szabályozás biztosítja a transzparencia elvét, ami a tőkepiac bizalmi alapját képezi. Az átláthatóság segíti a befektetői hajlandóságot, mivel ezáltal tisztán láthatják, hogy milyen szavazati arány, osztalékhozam vagy kockázat kapcsolódik az egyes részvényekhez.

A részvényfajták szerepe a vállalatirányításban Egy társaság, különösképpen egy részvénytársaság vállalatirányításánál fontos a tulajdonosi befolyás és a döntéshozatal függetlensége közötti egyensúly. A részvényfajták rendszere ennek az egyensúlynak a finomhangolására szolgál.

Példaként említhető az úgynevezett aranyrészvény, amely egy speciális elsőbbségi részvény. Egy társaság az alapszabályában rendelkezhet olyan, vétójogot vagy szavazati jogot biztosító részvényről, amely lehetőséget ad a tulajdonosának arra, hogy kulcskérdésekben megakadályozza a számára hátrányos döntéseket; a társaság a stratégiai döntések meghozatalát meghatározott részvényfajtához kötheti.

Egy másik gyakorlati példa a startupés kockázatitőke-befektetések körében terjedt el. Lényege, hogy amikor egy startupvállalat már túl van a kezdeti befektetői fázison (seed), a befektetők újabb és nagyobb összeget fektetnek be. Ezekhez különböző részvénysorozatokat használnak, amelyek eltérő mértékű szavazati és likvidációs elsőbbséget biztosítanak. Megkülönböztetünk Series A, Series B, Series C stb. típusú részvényeket, amelyek mindig egy

újabb befektetési kör újabb részvénysorozatát jelentik. és amelyek eltérő jogosultságokat hordoznak.

E fejezet alapján elmondható, hogy a részvényfajták és -sorozatok a vállalatirányítás stratégiai eszközévé válnak.

Jogpolitikai szempontok és a részvényfajták jövője

A részvényfajták és -sorozatok mindig az adott gazdasági és jogi környezethez igazodnak. A Ptk. is ezt a megközelítést tükrözi; elfogadja a társasági önállóságot, de világos biztosítékokat vezet be a részvényesi jogegyenlőség és a transzparencia megőrzésére.

Az a legnehezebb feladat, hogy a részvények differenciálása ne veszélyeztesse a kisebbségi jogokat, és ne vezessen a kiüresedésükhöz. Ahogy korábban említettem: az elsőbbségi részvények lehetőséget adhatnak a többségi pozíció megerősítésére –például az aranyrészvény útján –, ami veszélyeztetheti a társaságon belüli egyensúlyt. A befektetői bizalom megőrzése érdekében egyértelmű és szigorú szabályok közé kell szorítani a részvényfajták alkalmazásának határait.

A modern európai társasági jog tendenciái egyre inkább az egyszerűbb, ugyanakkor flexibilis részvényszerkezetek kialakítását helyezik előtérbe. Az Európai Unió tőkepiaci szabályozása a befektetői jogok átláthatóságát preferálja, de lehetővé teszi a különböző részvényfajták fennmaradását. Magyarországon a részvényfajtákhoz kapcsolódó speciális jogosultságok csak az alapszabályban pontosan meghatározott keretek között gyakorolhatók.

Fontos megemlíteni, hogy a digitalizáció, a fintech- és startupszektor előretörése új kihívásokat teremt. A tokenizált részvények, a digitális részvénykönyvek elterjedése, valamint a blokkláncalapú tulajdonjog-nyilvántartás teljesen új megközelítésbe helyezi a részvény fogalmát. A részvénysorozat akár algoritmusként is meghatározható, ezáltal jogi felépítése könnyen alkalmazkodik a technológiai környezethez.

Ez a technológiai változás jogdogmatikai szempontból is kihívást jelent, hiszen új megvilágításba helyezi a részvény fogalmát, a forgalomképességet és nem utolsósorban a részvényesi jogok gyakorlását. 