Pál utcai fiúk

ri si siker! Fábri Zoltánnak Molnár Ferenc regényéb l ké szült filmje már hetek úta a magyar filmszínházak legnagyobb közönségsikerét aratja. Három nemzedék legkedveltebb ifjúsági regé nye, a feln ttek feledhetetlen élménye, színes magyar—amerikai ko produkcióban készült el.

Fábri Zoltán rendez nagyszer en varázsolja filmvászonra a századeleji Pestet, s a Pál utcai fiúk féltve rzött játékhelyét, a drága grundot. A mozgalmas, korh és színvonalas feldolgozás mellett az angol gyerekszínészek érett, kit n játékot produkálnak, s még kö zülük is kiemelkedik Nemecsek megfurmálója, a kedves kis Anthony Kemp. — Azt hiszem, itt önkéntelenül is felmerül az olvasókban a kérdés: miért angol gyerekek játsszák a f szerepeket? A megfilme sítés joga ugyanis Amerikáé, s Bohém Endre, a film magyar szárma zású producere csak úgy tudta vállalni a koprodukciót, ha a szerepe ket angol gyermekszínészek alakítják. Különös ok volt erre, hogy az amerikai közönség nem fogadja el a szinkronizált filmeket. A film nek Amerikában is nagy sikere van, s az utolsó pillanatig úgy festett a dolog, hogy elnyeri az értékes Oscar-dijat, amit végül is a Háború és béke cím szovjet filmnek ítélték oda.

A Föld különböz országaiból élénk érdekl dés mutatkozik a film iránt, ezért az amerikai Fox Filmvállalat úgy döntött, hogy világfor galmazásba hozza A Pál utcai fiúkat. Bizonyára kedves olvasóink is szívesen veszik, hogy hetenként, folytatásos részekben, képregény formájában közöljük a lap hasábjain Molnár Ferenc világhír ifjúsági regényének nagyszer en sikerült filmváltozatát.

Nemecsek, Boka, Áts Feri és a többiek szerepéb l sokan ismernek majd magukra ifjak és id sek egyaránt. Az életük alkonyán lev nagypapák egy pillanatra szintén gyermekké lesznek, szívük úgy do bog majd, mint annak idején, amikor „ipi-apacsot“ vagy „katonásdit“ játszottak. A gondtalan, boldog gyermekkor vidám évei képekben ele venednek meg, s a hagyományból el kerülnek a már lassan feledésbe merül játszótársak kedves arcai.

Fábri Zoltán idillikusán szép feldolgozása, a regény eredetiségéhez való h sége kit n en hozza emberközelbe azokat a képeket, melyek leginkább tükrözik érzelemvilágukat a létért folytatott igazságos harcot.

Ezek a fiúk is, a Boka vezérelte Pál utcaiak és Áts Feri vörösingesei, igazságos küzdelemben kívánjuk eldönteni a Grund sorsát. Áts Feriék nem fogadják el az áruló Geréb javaslatát, hanem a fehér zászlós Pál utcai követekkel pontosan megbeszélik a csata feltételeit, melynek egyik klasszikusan szép pillanata, amikor megállapodnak, hogy „kett egy ellen nem támadhat".

Emellett megrázóan szép jelenet, amikor Nemecsek halálos ágyáról felkelve a grundra megy, s megmenti barátait az utolsó árulástól.

A gittegylet tagjai Nemecsek lakására mennek, hogy ünnepélyesen kijelentsék: Nemecsek nem áruló, s a jegyz könyvben is csupa nagy bet re javították a nevét. A kis h s ezt már nem tudja meg, mert Nemecsek Ern nincs többé.

Fábri m vészien oldotta meg ezt a jelenetet is. Az érzelg sségnek még a nyomát is eltüntette, amikor a még néhány perccel el bb szo morúan bandukoló pajtások már az el ttük haladó Rácz tanár úr bi ceg járását utánozzák. Az élet megy tovább ...

BIRICZ TIBOR

A századfordulón vagyunk, amikor Pest utcáin még tlákerek éi kondi ■Ok szállították a cilinderei ál glrardi-kalapoi polgárokat. Viszont a tizenéves iskolásgyerekeket hatvan évvel ezel tt Is ugyanúgy kál dolog Izgatta: a fit k és az, hogyan úsz hatják meg a másnapi teleltetást.

1 Rácz tanár úr kémia Arát tart. A nátrium, kálium és kalcium ktllBnbBzA vegytlletelnek emissziós spektrumát magyarázza, majd Így folytatja: Vizsgál juk most meg a bárium egyes vegyflleteinek viselkedéséti A báriumszulfátkrlstályt vékony platinarúdra helyezzük. . . Rövid id ig hevítjük, aztán egy csepp koncentrált súsavat csepegtetünk rá . . .

4 Boka átveszi a cédulát,..de kibontani már nincs ideje, mert Rácz tanár iir

2 Az osztály azonban már nem figyel. Egyesek ádázul verekszenek, mások gombosnak, vagy „unalmukban“ éppen nagyokat ásítanak. Egy Júl fésült, magas szfika fiú, akit Gerébnek hívnak, papírlapra Ir valamit, majd gom bóccá gyúrja és kihajolva a padbúl el re súg: Nemecsekl. . , Nemecsekl. . .

Add tovább Bokának! — s odagurltja a kis papírdarabot.

5 — Mi ez a nyugtalanság? Még nincs vége az óránakl. . . Csengey, csukd be az ablakot! — hallatszik Rácz tanár hangja, s tekintetét vésztj sléan véglghordozza a fiúkon. Észreveszi, amint Nemecsek Boka felé súg s ijeszt szigorral reccsen rá: — Nemecsekl Gyere ki, ismételd meg és magyarázd el a kísérletet.

3 Nemecsek felveszi, elolvassa, majd éjb l Bsszecsavarja s Bokát szólítva

6 Nemecsek halálraváltan, lassan feláll, mély lélegzetet vess, segítségkér én néz kürül, de ez arcok rámültek, s aki osak tnd, lehúzódik a padba. Neme cs knek azonban szerencséje van, mert megszólal az Ara végét Jelz cseng , amely számára most a legnagyobb boldogságot Jelenti.

I Folytattuk)

továbbgnrltja. — Geréb küldi. . . Délután háromkor . . . — zúgja a sz ke kisfiú.

észreveszi a nyüzsgést, és hang|a szigorúan rájuk dBrren.

.läse 7 Nemeesek ■ gimnázium lépcsóháxán vágtat tataié «a kiabál: — Laailkl Rich 1 0 Nemecxek mily lálagxetet vesx ét betxálnl kexd: téri Délután elnBkválasztás a grundunl — Hát. . . tegnap ebéd után kimentünk a Muxlnraba a Weisx, meg 6n, meg a Leszik, meg a Richter, meg a Barabás__és elkexdtUnk golyéxni. . .

— Ml ax latén? Boka hívta Oaaxe? — kérdik axok elániult káppel.

Már volt a falnál vagy húsx ás volt kOzte három üveg Is, amikor egyszer— Igen. Geráb Indítványára. Ad|átok további Nem volt Idd klhlrdatnil — csak axt mondja Lesxlk: vége van, Jünnek a Pásxtorok. Olyan lassan jöttek, mondja Namecaek, a axxal rohan tovább. hogy ml mindnyájan nagyon megijedtünk.

8

Ahogy kilép a kapun, meghallja a verklissé!, a egysxerre mindenr l meg- 11 A tübblek Javasolták, hogy hagyjuk abba a Játékot, de én nem akartam, feledkexve elindul a verkli felé. Megáll s bámésxan néxl, amint a verklis egy mert épp rajtam volt a gurltéai sorrend. Ha megnyerem, abbahagyjuk, mond kedv en forgatja a kurbllt, társa pedig kalapját ráxva csergetl ax aprótam Kolnaynak és a többieknek. Elékotorásztam hát golyóimat és gurítottam. pénx. A verkli hangja, mely még soha nem volt Ily varáxslatoa, elb völi Sxerencsém voltl Nyertem, de magam kOrül már nem láttam senkit. a kisfiát. Axonban egysxerre estébe Jnt, hogy elsxalasxtott valamit és to vábbrohanva kiabál: — Csónakos, Csénakosl

12 Gyorsan Osazekapkodtam a golyókat, s amikor egy távolabbi üvegért ny ltam, 9

— Mit orditasx apuském? — sxél vissxa Csónakos.

— Mit mondott nekod Geráb? Mlárt akarja? Lehet, hogy a . . . Muxtum miatt?

— érdekl dik Nemecsek.

— Ax sincs kitárva — válástól Csónakos.

— Sióval hogy volt? — vág kütbe Boka.

egy tornacip s láb a kezemre lépett. Ax idOsebb Pásztor volt, s Így szólt: Einstandl — De kérem .. . ehhez maguknak nincs Joguk . . . — mondtam.

- Nem hallottad, hogy einstand? Szedd Oasze és add átl — szóltak rám. . . fis fOl kellett szednem . . . és oda kellett adnom . . .

I F o ly ta tju k )

13. — Piszok csibészek — mondja Boka, a aztán még visszaszól: — Három kor a grundon mindent megbeszélünk! — és elt nik. Nemecsek Is futna utána, de Csónakos megfogja: — Várj, apuskám, nem rohanunk! Dohány gyár el l nem rohan csak ágy el az ember! Mutatok valamit — és ujjúval fölcslppent a finom, sárga porból 6s orrába gyümüsziill. Tubák, apuskám, tubák!

Nemecsek Is az orrába tümkiid és nagyokat tüsszögnek:, — Ez marbajó, Csónakos! . . . Tubák!

14. Hát ilyen a tubák? . . . Istenil — és Nemecsek énekelni kezd: Üjjé, de csodás a jó tubák . . . Hajjaj, de remek . . . tra-lram . . . Tüsszentek, tttsz szentek . . . jaj, de Jó . . . TUsszent pornál Is jobb . . . ti-tam-trarn . .. ÜJjé, de csodás a jó tubák . . . Tra-tam . . . tra-tam . . . ta-ta-tam . . .

19. Els nek NemecsBk érkezik a grundra. Hektor, a cs sz kutyája, mintha csalogatná a fiút a farakásokhoz, olyan Izgatottan szaladgál el re-hátra.

A legnagyobb lerakáshoz érnek, amikor az er d tetején valami meg mozdul. Nemecsek Ijedten kiált: — KI van odafönt? . . . Miért nem vé laszolsz, láttalak! . . . Ne hülyéskedj! — Majd saját magát biztatva: — Ne félj, N em ecsek. . . ne félj — óvatosan kapaszkodik a farakáson fölfelé, amikor megpillantja a vöröslngesek vezérét, Ats Ferit.

S. Nemecsek a kások közül kiált: — Ne kényelmesen

látomástól megrémül, gyorsan visszamászva elt nik a fara és kifut a grundra. Ata Feri nevetve néz utána és gúnyosan félj, Nemecsek! — Erre letöri a Pál utcaiak zászlaját és lemászva magával viszi.

17. Boka és Csele érkezik a grundra. Nemecsek csak ennyit tud mondani: — Fönn. A zászlót is elvitte. — Boka személyesen gy z dik meg err l, majd Így szól Nemecsekhez: — Közlegény! Van zöld szövet a raktárban?

— Nincs, kapitány úri — feleli.

— Milyen szövetje van a n vérednek?

— Fehér.

— Hát akkor . csináljon piros-fehér zászlót . . . de zászlónak kell lennie.

18. Közben a többiek is megérkeztek és elkezd dött a gy lés. Róka felszólítja Nemecseket, mondja el, amit látott. Amikor odáig jutott, hogy Ats Feri a letört zászlóval elszaladt, Ceráb a szavába vágott: — Hát ez nem igaz!

Ats Feri még sohasem szaladt senki el l, s igazán nem valószín , hogy most Nemecsekt l megijedt. — Erre aztán óriási nevetés tört ki, s Neme esek csak állt zavartan, vállát vonogatva. '(Folytatjuk)

19.

21.

A m ik o r v é g ü l c s e n d l e t t , B o k a s z ó l a l t k e g : — A m a i e l n ö k v á l a s z t á s t G e ré b ja v a s o l t a . M o st t e h á t m in d e n k i r á í r j a e g y d a r a b p a p í r r a , k i t a k a r e l n ö k n e k . A c é d u l á k a t e g y k a l a p b a d o b |n k , é s a k i a le g tö b b s z a v a z a to t k a p ja , a z le s z a z e ln ö k .

— H e ly e s , — h a n g z o t t a z e g y ö n te t v á la s z , m e ly e t G e ré b m é g íg y t o l d o t t m e g : — K e ll e g y e ln ö k , a k i n e k t e l j h a t a l m a t a d u n k , é s a k i tu d ja , m it a k a r i S z e r in te m a P á s z to r o k te g n a p i é s Á ts F e r i m a i c s e l e k e d e t é t n e m l e h e t v á la s z n é l k ü l h a g y n i!

22.

— L e h e t k e z d e n i a s z a v a z á s t! — s z ó lt B o k a .

— K o ln a y , a d d Id e a k a la p o d ! A b b a g y jtjü k a s z a v a z a to k a t! — m o n d ja K ende.

— A K o ln a y k a l a p j á t ? . . . — v á g k ö z b e B a r a b á s — E z v ic c ! A K o ln a y k a l a p j a c s u p a z s ír ! I t t a z é n k a l a p o n ! ! " —- é s e g y s z ö g r l l e a k a s z t j a a m a g á é t.

— M é g b o g y c s u p a z s ír ! . . . h á b o r o d ik f e l K o ln a y — A tie d e z e r s z e r z s í r o s a b b ! — é s k e z é b l k ik a p v a f ö ld h ö z v á z ja .

23.

K ö z b e n C s e le s z a im a k a l a p j á b ú l e l k e r ü l t e k a c é d u l á k , é s G e ré b D ezs h á r o m s z a v a z a ta e lle n é b e n B o k a h u s z o n k i l e n c e t k a p o t t . — K ész. N in c s tö b b — m o n d ja N e m e c s e k . — A z e l n ö k t e h á t B o k a J á n o s !

— I s te n é l t e s s e n , B o k a! . . . É lje n a z e ln ö k ! É lje n B o k a! . . . — z e n g i k m in d n y á ja n , m a jd C s ó n a k o s h á t b a v á g j a B o k á t: — G r a tu lá lo k , p a p u s k á m ! . . .

L é g y jó e ln ö k é s t a l á l j k i v a la m i o k o s a t! . . .

Boka z a t o t. hogy te is , — jé ,

G e ré b h e z l é p e t t é s íg y É pp e z é rt m a d é lu tá n , m l le g y e n a te r v iin k . jé ? m e jd g o n d o lk o z o m —

s z é lD tt h o z z á : — Te Is k a p tá l h á r o m s z a v a k ü lö n to r n a u tá n . . . s z e r e t n é k b e s z é ln i v e le d , É n m á r g o n d o lo k v a la m ir e . De g o n d o lk o z z f e l e l t e G e ré b g g ö s m o s o lly a l.

T o r n a ó r a v a n . A b o r d á s f a lo n lö g v a N e m e c s e k lo p v a k é r d e z i B o k á t: — Mi a z , a m it e l k e z d t é l a z e l b b , B o k a ? Ml le s z m a e s te ?

— K é t ö n k é n te s v á lla lk o z ó v á ! k im e g y e k a f i l r é s z k e r tb e . B e lo p ö z u n k a s z i g e t r e s o tth a g y u n k e g y c é d u l á t , a m iv e l tu d t u l a d ju k a v ö r ö s ln g e s e k n e k , h o g y o t t j á r t u n k — s ú g ja v is s z a B o k a. H a d d l á s s á k , m l s e m f é lü n k t lü k . ..

— Es k iv e l m é s z o d a ?

— M ég n e m tu d o m .

24. N e m n e s e k n c k n a g y o t, m e g t e t s z e t t a v á lla lk o z á s , s a z I s k o lá b ó l h a z a f e lé k ö n y ö r ö g v e s z ó lt B o k á h o z : — U g y e , e lv is z e l m a g a d d a l, B o k a ? Én . . . ir t ó s z e r e tn é m , h a m a g a d d a l v i n n é l . . . M e g lá to d , m ily e n e l é g e d e t t le s z e l v e le m ! Én n e m f é l e k , I g a z á n n e m f é le k ! . . .

— N e v ic c e lj! E z v e s z é ly e s v á lla lk o z á s . T ú l k ic s i v a g y — v á la s z o lta t ü r e l m e t l e n ü l B o k a , m a jd C s ó n a k o s h o z f o r d u l t : — V e le m jö s s z ?

— R ám m in d ig s z á m í t h a t s z , p e p u s k á m !

— É s é n r á m is i — m o n d ja r e m é n y k e d v e N e m e c s e k . — I g a z á n , B o k a , e n n y it m e g t e h e t n é l . . . É n s e a k a r o k m in d ig k ö z le g é n y m a r a d n i . . . É s e z m o s t n ag y szer a lk a lo m le n n e , h o g y v a la m it c s i n á l j a k . . .

25. Boka v ég ü l b e le e g y e z e tt, h o g y N em ecsek la v e lü k m e n je n a fü v é sz k e rtb e .

A t a lá lk á t e s te n y o lc ra t z té k ki. N em ecsek m ég nem é r k e z e tt m eg, s Bu ka Iz g a to tta n p is lo g o tt a k ö z e li to r o n y ó rá r a : — H át ez . . . Így k e z d je n az e m b e r t a k n y o s o k k a l . . . Hogy k ö n y ö rg ö tt. h eg y v e lü n k jö h e s s e n . L efokozni az ily e t! L efnknznl!

— jé! . . . — g rlm a s z k o d o tt C sónakos. — Egy k ö z le g é n y t hogy le h e t le f o k o zn i? fle n y u g alo m , p a p n s k á m , m ég c s a k m o st ü ti a n y o lc a t — s aho g y k im o n d ta , N em ecsek m á r r o h a n t is fe lé jü k é s b o ld o g a n ú js á g o lta :

2B. — N ézz étek , m ic so d a g y ö n y ö r , f r is s g itt! Nem m essze Innen ü v e g e z te k egy k i r a k a t o t . . . E zt nem l e h e te tt k ih a g y n i! Ez jobb, m in t az eg y le ti!

— Unom a b u ta e g y le te k e t — m o n d ja in g e r ü lte n B oka. K özben a tü v észk e r th e z é r te k , s a fa lo n á tm á s z v a b e h a to lta k a v ö rö sin g e s e k b iro d a lm á b a .

Egy d a ra b ig c s a k k ú sz v a l e h e te tt to v á b b h a la d n i, n e h o g y az rö k é s z r e v eg y ék J e le n lé tü k e t. E g y sz e rc s a k sz em b en v e lü k , a v izen tú l, szem ü k e lé t á r u l t a sz ig e t.

27. A n ag y fék , m a g a s b o k ro k k ö z t k ic s i fé n y p o n t c s illo g o tt, k ö r ü lö tte a la k o k m o z o g tak . Ä lá m p a fé n y b e n m e g -m e g v llla n ta k a v ö rö s In g e k g h a lv á n y a n k ira jz o ló d o tt, h o g y a k ö r k ö zep én eg y a la k ü l. a k it m in d e n k i fig y e l m esen h a llg a t. A lá tv á n y N e m e c se k e t is m e g ra g a d ta é s á h í t a t t a l s n tto g o tt B o k á n ak : — N ézd, m ic so d a s a p k á ju k v an .

23. B oka eg y lá tc s ö v e t em el a sz e m é h e z g b o sz ám o l a lá to tta k r ó l.

— O gy lá to m , k é s z ü l d n e k v a l a m i r e __ V agy e s ti g y a k o r la to t ta r ta n a k , vagy . . . sz e n t is te n . . . — é s d ö b b e n te n e lh a llg a t. N em e c se k k ív á n c s ia n é rd e k l d ik : — Ml az ? M it lá ts z ? Ki az?

— Az . . . o tt jo b b ra , a k i o t t . . . — é s ú jr a Iz g a to tta n n éz a g u k k e rb a .

K özben la s s a n eg y k é z n y ú l be k e tte jü k a r c a k ö zé é s m e g m e re d a le v e g b en . N em ecsek a h o g y B o k á ra n é z n e , m ajd f r á s z t k a p . s ik o lta n a , d e a k éz b e fo g ja a s z á já t. C só n ak o s m ajd m e g fu lla d a n e v e té s t l. Boka b o ss z ú sa n fjjrm ed rá : — Te U t dütt, h ü ly e ! I je s z tg e te d e z t a g y e re k e tl — Pszt! — te s z i s z á já ra az u jjá t C só n ak o s. — T a lá lta m egy c s ó n a k o t . . .

G yertek! . . ,

29. Boka és C só n ak o s b e u g ra n a k a c s ó n a k b a , d e m ire N em ecsek b e s z á lln a , e ltá v o lo d n a k a p a r ttó l. C só n ak o s a z o n b a n v issz a k o rm á n y o z z a a la d ik o r r á t é s n o sz o g a tja N e m e c se k e t: — G yere, g y e re , p a p ik á m . — jö v ö k , p a p ik á m , jövök — s a k ö v e tk e z p illa n a tb a n a vízbe e s ik . B oka és C sóna k o s jó izfit n e v e tn e k . — I ttá l, p a p ik á m ?

— Nem itta m — m o n d ja ije d to n N em ecsek és v iz e s e n , s á ro s á n b em ászik a c s ó n a k b a . A m ikor a tú lsó o ld a lo n k ik ö tö tte k , Boka Így s z ó lt C só n a k o s hoz: — Te m a ra d j a c s ó n a k n á l. Ha v a la k i é s z re v e sz i a la d ik o t, fü ty ü lj, a m e k k o r á t c s a k b irsz t — E zzel N e m e c s e k k e l e lt n te k a b o k ro k k ö zö tt.

33. A m int ó v a to sa n lo p ó z ta k e l r e , e g y s z e rc s a k h a n g o k ü tö tté k m eg a f ü lü k et. N em e c se k dub o g ó szív v el k ö z e le b b h ú z ó d o tt B okához, é s v acogó fo g g a l m e llé je k u p o ro d o tt.

— Ne fé lj — s ú g ta Boka — é s f é lr e h a jto tta az e lé jü k k e r ü l lo m b o t.

A fá k tö rz s é n k e r e s z tü l lá ts z o tt a tis z tá s . A k é t fiú ré m ü lt sz e m e k k e l n é z te a v ö rö sin g e s e k fé le lm e s c s a p a tá t, de te k in te tü k m ég is eg y nem v ö rö sin g e s a la k o n ta p a d t m eg. N em ecsek e lf u lla d ta n s u tto g ta : — 0 v o lt . . . a k it a z e l b b l á t tú l? Boka sz o m o rú a n b ó lin to tt: — Ig en .

k

f C

M

f

i

l

í

j

c

31. G eröbet lá ttá k , a m in t Áts F e rih e z b e s z é lt: — T u d n iillik van egy b e já ra t a P ál u tc a fe lü l, ez a k ö z v e tle n b e já r a t, de In n en n eh éz b e ju tn i, m e rt a tö rv én y s z e rin t, a k i b em egy, a n n a k be k e ll r e te s z e ln i m aga m ö g ö tt a k a p u t . . . A m ásik b e já r a t a M ária u tc a fe lö l v a n . . . i t t a g zfü ré sz k a p u ja tá rv a -n y itv a á ll . . . A f a ra k á s o k k ö zt el le h e t in n e n Is ju tn i a g r u n d ra , d e ez a z é r t n e h é z , m e rt o tt e r d ö k v a n n a k , a h o l ö rö k is l e h e t n ek . A leg jo b b az lesz, ha m e g b e sz é ljü k , m ik o r jö ttö k , a k k o r m ajd én m eg y ek be u to lsó n a k é s n y itv a hagyom a P ál utca,i k is k a p u t. — H elyes! — b ó lin to tt Á ts F eri. A k kor a k a ro m e lfo g la ln i a g ru n d o t, a m ik o r o tt v a n n a k .

Ha m eg tu d já k v éd en i, az ö v ék m a ra d , h a nem , k it z z ü k a z á s z ló n k a t ás e k k o r s m ien k .

3é. iiu k á é k a h o m ály o s ü vegen lá ttá k , a m in t a v ö rö sln g e s e k lá m p á ik k a l k z e le d te k r e jte k h e ly ü k felé.

Kibújni! — sú g ta ré m ü lte n B oka. C sónak os egy p illa n a t a la tt a p o lc a lá I n n a m ag át, m íg N em ecsek ré m ü lt k a p k o d á s sa l, sirá n k o z v a s z a la d g á lt id e-o d a: ja j. B oka, hová b ú jja k ?

— Bújj a m e d e n c é b e , úgyis vizes vagy!

N em ecsek m egfo g ad v a a ta n á c s o t, n y ak ig m e rü lt a m ed en ce jé g h id e g vizébe. K intr l m á r Áts F eri h a n g ja h a lla ts z o tt: P á sz to ro k az in n e n s a jtó n , S z e b e n its m eg én a m ásik o n l

32. M ára v é g e z tü n k . A h a d ite r v e t b o ln a p közlöm a c s a p a tta l. B; a b o k ro k közé, .lá n d z s á k a t le te n n i! — re n d e lk e z ik a v ezér. Boka Iz g a to tta n fo rd u l N em ecsek h ez: E rn . . . a m it l á t t á l . . . o rró l s e n k in e k egy szót sam . Még C só n a k o sn a k sem i M ost p e d ig iti v á rj, és m eg ne m o ccan j! ö m aga eg y c é d u lá v a l a tis z tá s r a r o h a n t és a r r a a k ö re h e ly e z te , m ely en n e m so k k a l el b b m ég Ats F eri ü lt, m ajd az égó lá m p á s t e lfn jv a S iem ensekkel e g y ü tt a c s ó n a k fe lé ig y e k e z te k . A v ö rö sln g e s e k c s a k h a m a r é sz re v e tté k , hogy a Pál u tc a ia k o tt já r ta k . Ats F eri b o n g ja p a r a n c s o lé a n c s a tto g o tt: F.I k ell fo g n i ö k etl

35,

33. B oka, N em ecsek és C só n ak o s e r e jü k e t m eg feszítv e, z ih á ló tü d v el m en e k ü ltö k az üldöz k o lö l, m ik ö zb en üvB gházak k ö zé k e rü lte k . S z e re n c s é jü k re n y ito tt a jtó t ta lá lta k , és g y o rsan e lt n te k az U vegház b e lse jé b e n .

M ór ügy t n t, m in th a a v ö rö sin g e s e k n y o m u k a t v e s z te tté k v o ln a, de egy ó v a tla n p illa n a t c s ak n em v ég zetes l e t t sz á m u k ra . M iel tt m ég Boka köz b e lé p h e te tt v o ln a , N em ecsek g y u fá t g y ú jto tt, s k in tr l rná<- h a lla ts z o tta k is » d ia d a l-ilv ö lté s e k : Az ü v eg h ázb a n v a n n a k ! . . . E lv á g n i az u tal!

36. Boka m e g k ö n n y e b b ü lt s ó h a jja l lé p e tt el aft a jtó m ögül, s t k ö v etv e Cs n a k o s is k á ro m k o d v a m ászo tt k i a polc a ló l: P ap u sk ám , a ro ss e b egye m eg. a te je m r e e jte tte k egy v irá g c s e re p e tl — é s r e n d ü le tle n ü l k ö p d ö ste a sz á já b a k e r ü lt h o m o k o t. — Bújj ki te is, E rn , m á r e lm e n te k — sz ó lt Boka N em ecsek n ek , és k ezét n y ó jtv a k ih ú z ta a m ed en céb l.

— Jaj, Boke . . . ez nag y o n h id e g v o l t . . . — d id e rg it N em ecsek , és á z o tt ta g ja it vacogva m e le g íte tte o f t te s t csövein.

B o k á n ak csak a n n y i id e je m a ra d t, hogy az u to lsu p illa n a tb a n az a jío mUgó h ú z ó d jé k . A k ö v etk ez m á s o d p e rc b e n m á r Áts F e rié k lé p te k a h e ly isé g b e , s B vezér h a rs á n y a n r e n d e lk e z e tt: M inden p o le a lá ben ézn i! . .

M inden s a rk o t á tv iz s g á ln i! Ats F e ri m aga is lá z a s a n k u ta to tt, s épp azl a p o lc o t a k a r ta sz em ü g y re v en n i, ah o l C só n ak o s la p u lt, d e m o z d u la tá b a n S z e b e n its f e lk iá ltá s a m e g a k a d á ly o z ta : Aha! . . . Olt! . . o tt m in th a k i m e n t v o ln a v a la k i — s az ü v e g h á z szo m széd o s h e ly isé g é b e m u ta to tt. A vörü sln g e s e k g y o rs lé p te k k e l B ltü n tek abba az Irá n y b a , a h o l S zeb en its az a la k o t lá tn i v é lte .

f

i

P

*

(

u

f a

*

t ™

— kérdezi Boka barátait, m iután kijöttek a tarm iszatrajz szertárb i. — B etiltotta?

— Be — fe le lte W eisz.

— Most rülsz, mi? — k érd ezi Bokát Kolnay.

— Mindig utáltam , tudod. A fen én ek k ell a csapaton b elü l egy külün e g y l e t . . . Pláne ez a h ü ly eség . . .

— Hát m ost v é g e . . . — szom orkodlk W eisz — . . . M o s t aztán sa paca ét, s e pénz, se g i t t . . .

— H iszen ez azl — sóh ajt Kolnay — Legalább az volnál . . . Legalább egy k is rohadt gittü n k volnál . . .

- Az van —sz ó la l m eg N em ecsek , é s sz á |á b ö l k ivesz egy na.ev d a rib o t.

— Az anyját! Micsoda gyünyürú darab! — csodálja Leszik. Hol szerezted ?

— Szertárban, a csontváz mügütt v é letlen ü l egv új ablak v o l t . . . és h á t . . .

— Isten i puhái Nagy vagy, N em ecsek! — ujjong K olnay. M egm entetted az egyletet! Javaslom a ren d k ívü li k özgy lés Ö sszehívását! Fél három kor

37. Másnap az Iskolában Rácz tanár úr fe le l ss é g r e vonta a g itteg y let tagjait; Ki a lap ította az eg y le te t, am ikor m egm ondtam , hogy sem m i Ilyesm it nem túrok m eg.

— Én alap ítottam , tanár r kérem — sz á la it m ag (élv e a sovány, sz em ü veges Weiaz.

— W els*. Aba. G ondolhattam volna . . . Hát m enjünk szép sorjában . . .

El ször Is, hadd h alljam , ml az a gitt?

W eisz zsobábe nyúlt ás az asztalra tett eg y h atalm as darab gittet: Ez a gitt.

A tanárnak m indez érth etetlen é s W elszre néz: Ez ml?

— Ez eg y . . . egy . . . am ivel az ü v eg es az ab lak ot to -a g a a ztja . Aztán az em ber a kürm ável kikaparja.

— És ezt te kapartad kt?

— Nem, tanár ú r . . . Ez az e g y le ti gitt, a m i t . . . o t gok g y j t ö t t e k ... Én csak riztem , m ert a választm án y rám bízta . . . Meri aiD'. tt a Kolnay rizte, de nála elszárad t, m ert fi soh asem rágta.

38

N em ecsek rém ületében egy csontváz miigá bújt ás unnen flg /e tto , am int Rácz tanár r m egrökönyödve tovább kérdezett: Hát ezt rágn i k ell, W aisz?

— Igen, m ert különben m egkem ényedik, é s akkor nem leh et nyom kodni.

D eliét m iért k ell nyom kodni?

— Mert arrál leh et m egtudni, h ogy jú a g i t t . . . Én m indennap m agrágtam .

— Miért éppen te?

— Mert . . . én vagyok a ( tltkér.

— Ahal . . . És m iért épp a f titkárnak k e ll rágnia? , — Mert Így van az alap szab ályok b an . . . Naponta eg y szer m eg k e ll rágni, hogy . i . m indig puha Ingyen . . .

— Hogy m indig puha l e g y e n . . . K olosszális! — és n ev etésé t a lig tndla v isszatartan i a tanár, majd Így lolytatta: . . . G ittegylet! . . .

Rágták a g ittet, hogy puha leg yen ! . . . Óriási! . . .

39. És p in ztá rn o k van? — k érdezi a tanár.

— A Kolnay — n yögi m egszepp en ve Wetsz.

— Rakd ki az asztalra az e g y le ti pénztártl Ürítsd ki a zseb eid éi! — uta sítja Kolnayt Rácz tanár.

A fiú ném i k otorászás után kipakolja a zseb e tartalm át, közte eg y (orlnt é s n egyvenhárom k rajcárral.

— A pén zt h ol v ettétek ?

— A . . . tagdíjakból . . . M indenki m inden héten fizete tt egy h atost — (ö le lte reszk etve Kolnay.

— És ez ml? — m utatott rá egy lev elez la p ra é s egy b élyegre a tanár . . .

— N ektek p ecsétetek is van?! . . . Err l h a llg a tto k ? Hol a p ecsét?

— A B a r a b á s ... a p e c s é t r ... — m ire az em lített a* asztalra tesri p ecséte l t. A tanár egy papírra stem p llz vele és olvassa: „Gitt-gy jt e g y e sü le t, Budapest. IS02. Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszü n k !“ — Hát m ost mit csináljak én veletek ? . . . Ml? — k érdezi a tanár.

k

ék.

42

A m egb eszélt Id re ott vo lt m indenki, s W eisz. a f titkár m egnyitotta a g y lést, majd rögtön a lén y eg re tért: Tehát h atároznánk k eli, hogy az eg y e sü le te t fenntartjuk-e a tanári tilalom ellen ére.

— Nem vitás, h ogy fenn k ell tartan il — v eszi át a szót Kolnay — Pláne, hogy gittünk van! — A fe lsz ó la lá st m indenki h e ly e s lé ss e l fogadta, majd újb i W eiszé v o lt a szó: — Ezenkívül egy alap szab ály m dosftást javas la to t terjesztek e l , am ennyiben ne a f titk ár rágja a g ittet, hanem a pénztárnok.

— Miért épp a pénztárnok? — k érd ezi elk ép ed v e Kolnay.

— M ert. . . akárki azért m égse r á g h a tja . . . — mondja ném i zavarral W eisz. — V iszont n ev etség e s, h ogy épp a f titk ár r á g j a . . . Láttátok, az öreg is egyb l ezt szárta ki, m iért a f titk ár?

— De m iért pont a pénztárnok? Akkor rá g |a inkább a pecsát r! — E g; frászt fogom én rágni! — robban k i Barabás. — A p ecsét rn ek ml köze a rágáshoz, k ü lön ösen , ha már p ecsét sin cs, m iután a pénztárnok beköpte!

— Ml len n e, ha a gondnok rágná? — javasolja ném i töpren gés ntán R ichter.

— Ez a legjobb m egoldás! . . . H e ly e s !. . . A gondnok rágja, ez a d olgai — kiáltja m indenki viharos h e ly e s lé ss e l.

N em ecsek e szavak h allatára m egszóla lt n á th á s h a n g j á n : ... Én ig a zán . . . szív esen rágom a gittet, ha a k ö zg y lés elh atározta, h ogy ez e n túl ez az én dolgom . . . — E gyszerre azonban m egáll a beszédban, mert f iét m egüti Geréb hangja, aki janót, az rt keresi.

8

43. Nemecsek nem ludta tovább folytatni a beszédet, s társainak csak ennyit mondott: . . . A felszólalásomat . . . majd kés bb mondom e! . . . — Ezzel vágtatva tört utat magának a gruodon labdózók közölt és Igyekezett a Pál utcai kiskapun kijutni az utcára.

Welsz még utána szólt: Hova megy, gondnok úr?

Felelet hülyéit azonban már csak alakját látták elt nni a palánk túlol dalán. A többiek tanácstalanul nézték egymást, nem tudták mire vélni barátjuk gyors távozását.

4B. Boka! . . . Bokái . . . Csónakos, merre van Boka?

— Még nincs itt, papuskám, ml pz, ég a ház?

— Gondnok úr! Közlegény. Ide hozzám! — kiált Welsz. Épp most mondtuk ki, hogy a gitt-egylet mától fogva mfiködik tovább . . .

— F titkár úr, most nem érek rá — s ezzel ismét otthagyta a társaságot.

— Gondnok r! Közlegény! Nemecsek! — hangzott a fiúk kiáltása, de Nemecsek csak rohant, ki a Pál utcába. A beállt csendet végöl Kolnay szavai törték meg: A tiszteli tagok mindnyájan látták Nemecsek viselke dését. Kijelentem, hogy Nemecsek Ern gyáva és áruló! Indítványozom, hogy a gyáva árulót zárjuk ki az egyletb l, s Írjuk be a nevét a titkos jegyz könyvbe csupa kisbet vel, ahogy egy árulónak kijár.

A tagok karfelemeléssel fogadták el a javaslatot, s a f titkár utasított: . . . jegyz , vezesse be! Csupa kisbetüvell . . . És hogy árulöl . . .

44. Nemecsek a Mária utcai kapuhoz érve egy pillanatra megtorpant, mert majdnem belerohant egy szekérbe Elhaladva mellette, a kunyhóhoz futott amikor újból hallotta Geréb hangját: {ónapot, fan .

— Jónapot, fiatalúr. Parancsolni?

— Ne tréfáljon velem, Janú, én nem parancsolok . . . Én legfeljebb kérek' magától valamit Maga szereli a jó szivart, Igaz, fanó? - - és zsebéb l h á rom nagy szivart húzott el . . . Mert én hoztam m agán ak ...

— Nekem? Vicces fiú van maga, Geréb ürfi — nevezett. — J szivar ki mindenki nem szeret?

17. Nemecsek az utcán találkozott Bokával és izgatottan újságolta neki, amit Geréb és janó beszélgetéséb l hallott.

— MII gondolsz, itt lesz még? — kérdezte aggódva Boka.

— Remélem . . . De . . . négyszemközt beszélj vele, ne mások e l tt. . . Te csak . . . te csak siess oda . . . Én majd . . megyek utánad . . . — és fut lasztó köhögésbe tört ki a szóke kisfiú. — jaj. úgy fáj. ha köhögök . . . jaj . . . Marhaság! . . . Nézd. Boka. ott megy! . . .

— Geréb!!! — kiáltott utána Boka. Az egy pillanatra visszafordult, de aztán nevetve továbbfutott.

Nemecsek elrémiilve fordult Bokához: Idehozza k et. . . Te!. . . Ezek el veszik t lünk a grundot! . . . Ezek er sebbek! . . . — és szinte eszel sen kiállót! Geréb után: Geréb! . . . Geréb!!! . . .

45. Nemecsek, hogy jobban szemiigyre vehesse, ami történik, felmászott a kunyhó tetejére, Janó élvezettel szagolgatta a szivarokat, amikor Geréb beszélni kezdett: Kaphat még több szivart is, Janó . . . ha megtesz valamit.

— Mit kell csinálni?

•— Ki kell kergetni a fiúkat innen a grundrúl — mondja JCíeréb.

— Ki kell kergetni? Hm . . . És miért kell kergetni ki ket?

— Mert mások akarnak idejárni. . . Csupa gazdag fiú . . . De err l nem szabad szóln i. . . Annyi szivar lesz, janó, amennyi csak kel! . . . Pénz Is lesz . ,.

Nemecsek nem bírta tovább hallgatni Geréb áruló szavait. Óvatosan to rnászott a kunyhóról s rohant vissza a grundra, hogy megkeresse Bokát.

48. Most mit fogunk csinálni? . . . Ml lesz a grunddal?

Boka Geréb utáo bámult a leveg be, s alig hallhatóén csak ennyit mon dott: Nem tudom.

— Nem tudod? — és a kis Nemecsek könnyt l ásott szemekkel, dühösen kiáltozni kezdett: . . . Neked tudnod k uli!

Hallod, Boka?) Az unni válaszolt. Még mindig csak tanácstalanul nézett az áruló után. Nemecsek haragjában, kicsi öklével, teljes erejéb l kétszer Is megütötte a inozdu lattan Bokát, és tovább siránkozott: . . . Hát ha le nem tudod, akkor hl tudja?! , . .

49. A v ö rö sleg esek ««Is tanácsk ozásra gy ltük Bssx« a füvésxk ertb en . Szebenlt« Jelontette, h ogy h lán yxlk ax a plros-xSId zá szló . m elyet a vezér zsákm án yolt a Pál n tcaiak t6l. Ata Feri O eribhex (ordult: Nam tn d ix errfil, Geréb?

— N em tudok róla.

— Tégy jelen tést) H alljak , m it » é g ité l? — u tasította kom oré« a vexér.

— Én axon a vélem én yen voltam . . . h egy tálén . . . harc oélk fll Is m eg szerezh etjü k a l t a t e r m e te t . . . Arra gondoltam , h ogy . . . Sxéval én m egv esx teg ettem ex ért, ak i a telek re f e l ü g y e l . . . é s aki m ost kt fogja ék et onnan __ — Te Agy létsx ik , nem ism ered m ég a vfirtlslngesek et, Gerábl — dühéng ö lt a t nök. — . . . Ml nem vesxtogetü n k é s nem alk u dozun k . Ml oda m együnk é s elv esszü k télö k l Ha gyáva vagy, ered j hazai — fen nem vagyok gyava . , . V eletek v a g y o k . . . H séget fogadok n e k tek) . . .

50. — Most ülj le l — csattan t a vexér szigorú h an gja, é s b esz éln i kezd ett: — A tám adást h olnapra t zöm ki. Innen Indulunk. A c sa p a t f e le a Mária utca f e lé l m egy be, é s e lfo g la lja az erd k et. A csapat tnéslk fe lé n e k Geréb nyitja m a|d k i a Pél utcai k isk a p u t. . . Itt v áratlan ul hátbatám adva, zavarba hozznk é k e t. Vagy k im en ek ü ln ek , vagy a farak ások k ö z i sz o rítva felm orzsolju k ék et. Nem Ism erünk tréfá lt — Ezután G erébre p il lan tott: — Nem g o n d olod, hogy a Pál u tcaiak s e |tlk , h ogy te hozzánk tartozol ?

— Nem h iszem . . . Ma Is bent voltom köztük a grundon . . . Ha g y an íta nának Is valam it, nem m ernek azok s z é l i . . . Igazán bátor srá c nem Igen akad azok k ö z ö t t . . .

— Hogy nem sü l ki a szem ed . . . — s z é la lt m ag agy vék on y h an g, é s a n agy fa lom bjai köz i el t n t alakja is.

— N e m e c s e k . . . — h ü led ezett m egdöbbenve Geréb.

— Igen . én . . . — E gyike azoknak a gyáva Pál utcainknak . . .

31. . . . fin loptam vissza s z á s z ló n k a t. . . Itt van. n i . . . Hát m ost tessék . . .

32.

33. Am ikor N em ecsek k ilép ett a partra, G eréb gú n yos szavalt h allotta: — jó volt?

— jé v o l t . . . so k k a l jobb volt, m int a parton á lln i é s k in ev etn i e n gem . . . Inkább új esz te n d e ig a vízben ü lök , m inth ogy O sszeátljak a barátaim e lle n sé g e iv e l . . . — é s c sen d e s, reszk et h an gon fo ly ta tta to vább: — Könny m aguknak én velem e lb á n n i. . . Aki er seb b , az gy z . . .

A P ásztoroknak is könny vo lt, am ikor ello p tá k a golyóim at a Muzlumban, m ert k voltak az er seb b ek . . . — é s újb ól k ö rü ln ézett — — Ma guk vagy harm incán vannak, én eg y ed ü l, agyon Is ü th etn ek , ha a k r n a k .. .

34. A hogy o tt á llt d id ereg v e, vízt l csü p ö g é ruhában, fe lia d u it hangja eg y r e jobban rem egett: — De engem Inkább fojtsan ak vízbe, verjen ek agyon , én akkor se lesxok á r u i é i . . . m int v a la k i, ak i o tt á l l . . . n t . . . o t t . . . — é s k is k ezév el G erébre m utatott.

A csen d h irtelen olyan n agy le tt, hogy sz in te k iáltva h a lla tszo tt, am i kor éjb l m egszólalt: — E lm ehetek?! — M inthogy se n k i nem fe le lt, m ég eg y sz e r m egk érd ezte: — Hát nem v ern ek a g y o n ? . . . E lm eh etek ? Mi után m ost sem f e le lt sen k i, szép la ssa n elin d u lt h a za felé. Áts Feri ö sszeszo rito tt szá jja l n ézett utána, m ajd k em én yen , röviden vezén y elt: — Vigyázz! T isztelegj!

csin á lja n a k v elem , am it akarnak . . . V erjenek agyon . . . vagy csavarják k i n k e z e m b l. . . m ert én ugyan m agam tél oda nem a d o m . . . A vezér n ézte a g y erek et, aztén m osolyogva sz é lt hozzá: Bátor fl vagy, N e m e c s e k !.. .

Mit sz é ln é l, ha közénk h lvn élak 7 Egyb l hadnagynak! . . . M17 . . . Itt a k ezem , N em ecsek l — K öszönöm , nem i — m ondta h alk an , de hagározottan a k isfiú . — Ha nem , h át n e m . . . V egyétek e l t le a zászlót! — sz é lt az Id sebb P ásztornak Ats F eri. — Túl nyápic — foly ta tta tovább —, az Ily et nem illik e l v e r n i . . . hanem . . . fü rö ssx étek m eg eg y k icsit.

— Ez le s s a c ir k u s z i. . . tört ki m indenkib l a g á tlá sta la n rö h ö g és. — Ida k ell jönni, nem az o r fe u m b a !. . . . A k ét P ásztor m egragadta az Ijedt g y erek et é s a v íz fe lé fu tott v e le . — . . . Egy! . . . K ett i . . . Hároml . . .

— s N em ecsek h atalm as le n d ü lettel rep ü lt a vízbe. Mint a k isk u tya, k étség b eesetten k ap áléd zott, lev e g után k ap k odott, k öp d öste a vizet; a partról p ed ig n agy h ah otáxás é s gú n y o s m eg jeg y zések h a lla tszo tta k : Béka . . . Pál u tcai béka, b rek ek el Ittál? . . . Ilyen k or jé a víz, ml? . . .

Miért nem ú sxtály eg y k ic sit? . . .

55. Ahogy Nome csak elhagyta a. füvészkertet, Geréb kínos közérzettel, kap kodva nézett körül, de senki sem nézett ré. Ats Ferihez lépett és bi zonytalanul, halkan szélt hozzá: — Kérlek, Feri. . . Jé volna, ha meg mondanád, mit kell míg tennem a harcig, hogy. . . A vezér hátat (or dított. Geréb ijedten várt egy kicsit, aztán elfulladt, rémült hangon folytatta: — Kérlek. . . remélem, nem azonosítjátok magatokat ennek a külyüknek a . . . — de torkán akadt a szé, mert szavaira mindenki elfordult t le. Egy ideig tanácstalanul állt, majd keservesen megszélalt: — Ügy látszik, én is elmehetek . , , — a i kétségbeesetten, letürten Indult a kijárat felé.

58. — Közlegény, adja ide a hadltervet! — szél Nemecsekhez Boka. — . . . A harc tartama alatt én a hadsegédemmel leszek. Vele küldöm a parancso kat, s adja a kürtjeleket. . . Amit vele üzenek, úgy kell vennetek, mintha én mondtam volna. Ezt a tisztét Nemecsek tölti be. — Nemeesek? — zúgolédtak a gittegylet tagjai, és egymást agitálták, hogy szélaljon fel. Végül Leszik merészkedett beszélni: — Tudniillik . . . a gittegylet múltkori ülésén, amikor . . .

— Tudom!. . . Mint. áruiénak, csupa kisbet vel írtátok be a nevét! Saj nos, jellemz rátok. Épp olyan ostobaság, mint az egész gittegylet. . .

— bosszankodott Boka.

56. Amikor Ats Feri meggyézédfitt, hogy magnk között vannak, az Id sebb Pásztorhoz lépett: — Te vetted el Nemecsektél a gólyáit, a Múzeumkert ben?

— Én — válaszolta csendesen.

— Az öcséd Is ott volt?

— Igen.

— Nem megtiltottam, hogy a vörösingesek gyönge gyerokektöl gólyákat raboljanak? — és ellentmondást nem türö hangon folytatta: — Fürödjetek meg. Ogy, ahogy vagytok, rnhástél. Aki pedig nevet rajtuk, az szintén meg fürdik! . . . Hátra arc! Ne bámuljatok! . . . No, fürödjetek meg. Nyakig.

Egy-kettöl A két Pásztor — látva, hogy nincs kiút — begyalogolt a vízbe s nyakig merült, ahogy a parancs szélt.

58. — Fiúk, Ma délután még építkeznünk k ell. . . és hadgyakorlatot kell tar tanunk! Nincs id nk vitára! A gittegylet m ködését a háború tartamára felfüggesztem!... Ez vagyonát hadi célokra lefoglalom! — Micsoda?

Tiltakozunk! . . . Ez jogtalanság! — hangzott a tagok felháborodása.

— Én már itt sem vagyok! Velem ezt nem lehet csinálni! — dühöngött Kolnay, és megindult a kapu felé.

— Figyelmeztetem a gittegylet tagságát, hogy letették az esküt! A rend bontókat haditörvényszék elé állítom! — szélt határozottan Boka.

— Most aztán csudára megijedtem! Es mit csinál velem a haditörvényszék?

— feleselt Kolnay.

— Kiherélés, apuskám, ez a legkevesebb. . . Egy szakszer , fájdalom nél küli kiherélés. . . — szélt közbe Csénakos.

57. A Pál utcaiak a grundon gyülekeztek. A palánkon plakát hirdette, hogy veszélyben a grund, a vörösingesek támadásra készülnek, Boka kihirdette az ostromállapotot, s az elnöki cím helyébe felvette a tábornoki rangot.

— Fel kell készülnünk a harcra, de el bb fogadalmat teszünk. Mond játok ntánam: Az ellenséggel szemben . . . minden er mmel. . . küzdeni fogok a grnndért. Erre szavamat adom! — Miután a fiúk felesküdtek, Boka halkan hozzátette: — Aki pedig nem jön el, az becstelen sziszeg , s az be nem teheti többé ide a lábát! Geréb azért nincs Itt, mert elárult bennünket. Átállt a vörösingesekhez. De mindent el fogok mondani. . . most azonban fontosabb dolgunk van . . .

BO. Miután megnyugodtak a kedélyek, a tábornok Ismertette a haditervet.

A fiúknak tetszett Boka elképzelése. Szellemes ötleteit csatakláltásokkal üdvözölték. Csak Nemecsek búzédott a mühelyház falához, ahonnan fuldoklú köhögése hallatszott. — Csavard vissza a kend t a nyakadra, Ern . Nagyon megh tötted magad — szélt hozzá gyengéden Boka.

— Ah, sebbl. . . Kih lik . . . — felelte náthás hangján.

— Ezek még nem tudják, hogy. . . mindent neked köszönhetünk. . .

De tudod . . . ezt majd a harc után ünnepélyesen akarom bejelenteni, az el léptetéseddel együtt.

— De Boka, bit képzelsz? . . . Csak deb gondolod, hogy éd azért csináltab. . .

— Persze, hogy nem gondolom. . . De azért ez mégis így dnkái. ..

4

?

*

.(

u

t c

f r

i

f

i

ú

k

SÍ Lázasan folytak ax el készületek a unkanap! csatára, amikor a grand kis kapuin sürgés hallatsxott. Boka nyitott ajtót, a Goréb állt vela szem ben. — BesxAlnl szeretnék veled . . .

— Nekem veled semmi besxádem nincs — vilasxolt komoly hangon Boka.

— János .. . én most . . . mint Jóbarát JBttem Ide . .. Visszahoztam a xásxlótokat, amit Ats Feri vitt el innen . . .

— Te Ide mint Jóbarát nem l hettél A xásxlót tedd le . . . Elküldöm ne kik, ás majd vlssxavessxflk tólük, mi magunk . . . Ha tudjuk . . . Ha nem . . . akkor ógyls mindegy . . . De tóled nem kell a xásxló. És te sem kelless.

Menj hasa sxápen ás hagyja minket békében.

84. Ax erdei óton fehér sapkákban és fehér xásxlóval a késükben, katonásan menatelt Welsx, Csele és Csónakos a vürüsiugesok tábora feló. Amikor a hidra értek, ax rök kiáltása hallatsxott: — Állj! KI vagy? — és keresalbetett lándxsáikkal elállták ax ótat.

— Követek — hangxott a válasx. — Nem látod a fehér xásxlót. te 1Ó7 — mordult ax rre Csónakos.

Ax ór hossxót sípolt, melyre négy róvid sípjel volt a válasx, ami axt Je lentette, hogy be lehet bocsátani ax érkez ket.

82. — Éljen a tábornoki. . . Éljen Bokái . . . kiáltották a fiúk, amikor látták, hogy Boka nem fogadta vissza Gerébet. A kiskapun azonban megint dö römböld* hallatszott. — Engedjetek bet |Én a Gerébnek az apja vagyak.

Kolnay nyitott ajtót, de kissé megszeppent, amikor ax Id s Ar ráför medt: — Miért dobtátok Innen ki a fiamat?

— Mert elárult minket a vöröslngeseknek — hangzott a válasz.

— Ez biztos? 0 azt mondta, hogy ártatlan . . . Te meg azt mondod, hogy árulói . . . Hát most ml az igazság? . . . Mikor árult el? Hogy árult el?

— Kérem . . . én . . . én . . . csak hallottam . . . Ott Jön a Nemecsek . . .

Az a kis sz ke . . . Az látta. Az tudja.

85. A három Pál utcai kóvet Ats Ferivel és a két Pásxtorral állt sxemben. — Vlssxahoxtuk a xásxlót, amit elvettetek tólflnk. Már nálunk volt, de ne künk Így nem kel l . . . — kexdte a besxélgetást Csele. — Hoxzátok el ma gatokkal a harcba, a ha el tud|uk venni tóletek, akkor elvessxflk. Ha nem, a tiétek marad . . . Ext üxent a tábornokom.

A zászló átadása után megállapodtak, hogy a harc holnapután, délután 3 órakor kexdódik, s a zászlót Sxebenlts fegyvertáron fogja vinni.

— Még egy megbízásom van — szólt Csele. Tábornokunk általam akar megállapodni a harc szabályaiban.

86. — Ml a Javaslat? — kérdezte méltóságteljesen Ats Fért.

— Homokbombáxás, birkózás, lándxsavlvás.

— Helyes. Akinek a két válla a földet érinti, nem harcolhat tovább. így értendó?

— Igen . . . És a lándzsával sem verekedni, sem szórni nem szabad. Vívni kell . . . És kett egy ellen nem támadhat, kivéve, ha a másik fél részé ról szabálytalanság történt.

— Rendben. De csapatok csapatok ellen támadhatnak.

— Természetesen. Létszámtól függetlenül.

-- Elfogadjuk a feltételeket — válaszolta Ats —, de még egy kérdést: A zászlót, gondolom . . . Geráb vitte vissza hozzátok?

— Bocsánat. . . erre nincs megbízatásom — és Csele kemény vezényszava csattant: — Hátra arc) !n-dul|l

83. Amikor Boka Nemecseket támogatva Goréb apjához ért, az Így szólt hoz zá: — Azért Jöttem ide, hogy megtudjam, árnló-e a fiam, vagy nem? . . .

A pajtásaid axt mondják, te láttad, te tudod . . . Ezt nekem tudnom kell, mert ha áruló . .. akkor én nagyon mag fogom büntetnll — Nem kérem. . . nem árulót — szólt csendesen Nemecsek.

— Ahál Hát akkor bazudtatokl . . . Tudtam én, hogy az én fiam becsületes gyerekl . . . Alighanem Jobb ts, ha nem Jár közétek, mert hazng fráterek vagytok, és csak rosszat tanulna t letek! , . .

13.

07, A két Pásztor ás Sxebanil. Namecsekék laka.br. ment. A nagyvas toko, lázban fekv fiú Ijedten fordáit feléjük: - Nine, nálam a aáailAI ~ Nem a sárt jöttünk — falait as Id sebb P&sstor —, hanem hagy átad|uk At* Perl üdvözletét ás kíván)*, hogy gyógyul) mag.

— Est tgasán A Osonta? 0 maga?

— ö. fin m ag. . . vlsasahostam esaket — As as ágy melletti »síkre rakta Neraacsek golyóit. — Ne haragod) rám meg as Sesámra.

— Ö, Ao nem la haragudtam — ásóit csendesen s ki* beteg. — , . . Igasán nem haragudtam, csak . . . meg voltam egy kicsit ijedve . . .

70. - . Itt vannak . . . |a|, Csele, mi less esen a délutánon? . . . — sAha|tott sá padtan Boka. Remegd kesével szeméhez emelte a gnkkert: — Ats Ferit látom . . . Megálltak . . . Ats, mellette Ssebenlts, kasában a sásslAnk . . . .

KOsbee a Mária utca feldl a Pásztorok csapata Is megérkezett a nyitott kapa elé. As id sebb Pásstor kesében tartotta a v rüslngesak fekete-piros sásslafát, mellette pedig a kis Wendaner állt, ás kesében felharsant a trombita hangja.

W. Miután * fiák látták, hogy Nemecsek fáradtan lehuny)* szemét, halkaa kimentek a szobából. A konyhában Nemecsek anyja szólította meg ket: — TI olyan jó, derék fiák vagytok .. hogy szeretitek as én kisfiám at. ..

KAss nAm, hogy ilyen )ók vagytok hozzá . . . és ezért. . . most mind a hárman kaptok egy csésze csokoládét.

Az id sebb Pásstor felemelte fe|ét és balkan megszólalt: - KAsz n|Bk . . .

De nekünk azért nem Jár csokoládé. Kezttcsókolom. Indulj) — fordult a másik kett hüs, és kimaslrostak az ajtón.

71. Boka a Pál utca felé nézett, ahol Ats Feri csapata készült a rohamra.

A mellette álló Ssebenits sslntén a kürtjébe fAJt. A hangzavar egyre Job ban er s ddtt. Ats Feri, a vezér karbefont késsel, magabiztosan, moso lyogva állt a grand el tt, mintha el sz r idegileg akarná kikészíteni Bn káékat, hogy aztán két oldalról támadva lerohanja a grund katonáit.

»9. Et rkesatt a nagy nap. A Pál utcai ak elszánt bátorsággal várták a *ö rüstngasek csapatát, hogy igazságos küzdelemben döntsék el a grund sor sát. A grundon tel|es csend ural kodott. A fiuk a harci állásokban várták a csata kezdetét Jelz trom bitásáét. A toronyóra ünnepélyesen Dtütte a hármat. Boka éa Csele a kunyhó tetejér l figyelte, mikor lát ja felbukkanni as ellenség csapatát.

Boka Csele Arájára pillantott: Nem értem . . . Elméit három Ara . . . — súgta türelmetlenül. Hirtelen azon ban Csengey ordító hangja térte meg a grund csendjét: JOnnekltt 72. A kunyhó tételér l Boka idegesen teklntgetett hol as egyik kapura, hol a másikra. A f&lrepestt trombitaszót már Janó, as r sem bírta el viselni, ás teleséit Bokának: Meddig csináljuk est, lflftr?

B ire rá sem hederltett az öreg .sa véira, mert bármely pillanatban meg kezd dhetett a nagy csata.

A kunyhó melletti épBlet teleién a harc k&Is ssemlél l foglaltak he lyet 6s Izgatottan latolgatták az esé lyeket, va|on melyik vasár dolgo zott ki jobb tervet, melyik csapatnak sikerül megszerezni a gy zelmet.

A Mária u tc a leiül a Pásztorék csapata H ajrái . . . H a jrá ! . . tla jrá ! . . o rdítással özönlött a grundra. Csele a kunyhó tetején roham ot tú jt, m ire Kolnay és R ichter em berei szem betám adták Pásztorokat.

— Hahó-hó! . . . H ahó-hó!. . . — h a lla tszo tt a Pál utcaiak roham kiáltása.

A kát csapat pillanatokon belül összeakaszkodott, s m egkezd dött a nagy küzdelem .

7». Amikor a* id sebb Pásztor m eglátta, hogy fivére és em berei e lt n tek az ajtó m ögött, diadalm asan foiflvöltüU: — Hurrá! . . . Betörték! — s csapaté val ó is ro h a n t a kunyhó felé. Az a jtó t zárva ta lá ltá k s hiába döröm böl tek. hogy nyissák ki, belliir l csak a rtlk u iá tla n hangok h a lla tszo tta k .

A hátu k m ögött pedig m ár m egjelentek Kolnayék s e lz ártá k a zsák utcából kivezet utat. A farak áso k tetejér l hom okbombák tömege zúdult Pásztorék nyakába, de azok e rejü k et m egfeszítve m egpróbáltak kitörni.

74. Áts Feri csapata a Pál utcában m uzdulatlau m aradt. Boka észrevette a csalt, hogy k ét t z közé a k arják fogni ket, e zért visszavonulást tú ja to tt Pásztorék gy zelm i o rd ítá ssal követték a zsákutcába visszavonulókat, de azok elt n tek a ra k tá r a jta ja m ögött, m elyet belülr l clreteszeltek . A h e lyiség belsejéb l Kolnayék egy titkos alaguton á t a g rundra jutottak, s a sánc folyosóján, a fa ra k á so k a t m egkerülve, Pásztorék h á ta mögé k e rültek.

77. Ádáz küzdelem kezd d it a két csapat között. Pásztor vadul ellökött egy Pál utcait és ro h a n ás közben kiáltotta: — Fiúk, a zászlót kell m egsze rezni! Roham a zászlóért!

Mintegy három -négy vöröslngesnek sik e rü lt Pásztor nyom ába szeg dnie, és m egpróbáltak fölkapaszkodní az er d oldalán. Boka a farak áso k te te jér l figyelte, mi történ ik , am ikor Kende rém ölt k iáltása h a lla tszo tt: — Bo káin — A tábornok épp az utolsó p illa n atb an fo rd n tt meg, m ert egy v rösinges v etette rá m agát, a a kát fiú egym ást átk aro lv a hu p p an t le.

73.

75. A vörösingeaek rü lt dühvel ro h a n ta k a ra k té r a jta já n ak , de azt zárva ta lá ltá k . Ordítva döröm böltek; — Gyávák! . . . Gyáva disznók! . . . Nyissátok kil — B elülr l azonban senki nem válaszolt. A m integy nyolc f b l álló csoport egy h atalm as g eren d át ra g ad o tt meg, s a fiatalabb Pásztor ve zérletével az ajtónak ro hant. Iszonyatos d ö rren és h a lla tszo tt, de az ajtó e lle n állt.

- • H á trib b ró l kell indnlnl, er s az ajtó! — re n d elk ez e tt a fiatalab b Pász tor. — . . . Na most, fió k ! . . . Hóóó . . . rukkl — s a k vetkez p illanatban szinte b erepültek az ajtón, m elynek z áró g e ren d á já t Csengey félreh ú zta.

Egy újabb m ozdulatra az ajtó lámát becsukódott, a a nyolc fiú a Pál utcaiak foglya lett.

70. Kolnay Is Rókát figyelte, de észrevette, am int Pásztor eszel s dühvel ro h a n t el re. — Vigyázz, Csónakost!! A zászló!!! — kiáltotta.

Pásztor m ár meg is ragadta a Pál utcaiak piros-fehér zászlaját és futni a k a rt vele, de Csónakos rá v etette m agát.

— A zászló kéne, apusként? — s addig csavarta h á tra a vöröslnges kezét, míg az el nem engedte. Az er dök tete jé r l m indenki a két fiú p á rh a rc á t figyelte, és élénken biztatták sónakost: — Szorítsd le . . . M indjárt lenn van a vállal . . . Minden! bele Csónakos!

79. A (ifi mogfogadta a tanácsot él erafót mogfaaxltve. kirántotta Piaxtor elvéb l a vöröslngesak fekete-piros xáaxlaját és odadobta társainak. A pil lanatnyi laaulás axonban elég volt ahhoz, hogy Pásztor teljes erejéb l hasbarflgje Csónakost, aki hátrazuhanva elterült a f id n. A néz k szere pét betölt fiúk a tet n Integettek, fütyüllek: — Szabálytalan voltl Pfnj, Pásztor, pfnjl — Miel tt még Pásztor rávethette volna magát, Cs nakoa feltápáazkodott át egy |ál Irányzott horogütéssel leterltotte a megvádolt v r slngeat. Ekkor szólalt meg Csele trombitája Is, melynek hangja az Ats Part csapatával való harc kezdetét jalexto.

80. A magas er d ormára a piros-fehér és a Pásztortól elvett fekete-piros zászló mellá Kolnay kit zte a visszazsákmányolt zöld-piros zászlót Is. Közben a homokbombák szüntelenül röpködtek az erdók tetejér l a vöröstngesek nyakába.

A hordóer dnél a fehérsapkás Pál utcaiak két oldalról támadtak a vöröslngesekre, akiknek sorai most már végképp megbomlottak. Ats Fari kilátástalannak vélte a helyzetet és visszavonnlást fufatott. Ezt látva Boka, szintén gyülekez t fujatott, s a sánc el tti csapatnak kiadta az utasítást: — A következ rohamnál Alsót engedjétek éti

81. Ats verltékes poros arcán vad elszántság uralkodott. Komoran szólt a fiúkhoz: — A zászlónkért flúkl A becsületért! Roham! Ffljdl Utánam! Haj rá! — és dübörögve Indultak az utolsó rohamra. A vezér mintegy 3—4 méterrel megel zve a többieket rohant el l. A sánc el tti lándzsáé Pál utcai sorfal kétoldalt szétvált és az utasítás szerint átengedte Ats Ferit.

A többiek azonban beleütköztek a pihent hadseregbe, akik zárt sorban, lándzsáikat keresxtbtfektetve keményen szegültek szembe velük.

82. Ats, mint agy dühödt, fanatikus rült, kúszott fölfelé a nagy er dön. Csó nakos és két másik fiú bombazáporral fogadta, de mintha észre sem venné, vadul vetette magát Csónakosra. Erejüket végs kig feszítve bir kóztak s hol az egyik, hol a másik került felülre. Atsnak egy pillanatra sikarült felülkerekednie S'egylk kezével megpróbálta megszerezni a feketepiros zászlót. Csónakos azonban egy rántással megakadályozta és mind ketten aláznhanlak az er d tetejér l. Ats, ahogy a zuhanás utáni kábu latból magához tért, meghallotta társai segélyktáltását a kunyhóból.

83. özeméb l az eszel s düh szikrája lobbant. Felpattant, és az árkot átugor va rohant a kunyhó felé. — FIúkt A kunyhdhozl Kiszabadítjuk ketl — hallatszott ordítása. A vezér kiáltásait hallva, mintha valami ördögi er szállt volna a vöröslngesekbe, áttörték a Pál utcaiak leggyengébb pont ját és özönlenl kezdtek a kunyhó faló. Ats a kunyhóhoz érve kirúgta az egyik fahasábot, a másik azonban ellenállt. Lehajolt, hogy úgy próbálja elmozdítani, amikor a knnyhó tetejér l hangot hallót: — Ats Ferii.... Hát te? . . . — és Nemecsek negyvenfokos láztól csillogó szemel néztek le rá.

A fiú el bbre jtitt és leugrott a meglepett Atsra, aki inkább elkapta a gyereket, mintsem védekezett volna ellene, s a nyakába szakadó súlytól hanyatt esett vele.

84. A kapu fel l Özönl vöröslngesok a kunyhóhoz érve önkéntelenül meg torpantak, annyira felfoghatatlan látvány volt részükre a földön fekv vezér, s rajta a kis Nemecsek. Ez a pillanatnyi megtorpanás elég volt a Pál utcaiaknak, hogy egy végs rohammal végképp eldöntsék a csata sorsát.

Boka és Csengey gyöngéden leemelték Ats Feri mellér l az ájult Nemecseket és a közeit sánc dombiéhoz vitték.

— Hozz vlzetl — szólt Csengeynek Boka, míg ö addig az ájult gyerek fokhelyót rendezgette.

15

05. Miután a Pál utcaiak teljesen kiszorították a grund terfilatírfil a vörüsIngesek csapatát, vad gy zelmi ordítással, boldogan rohantak vlssxa: — Hahó-h t .. . Gy ztünk!. . . Gy ztUukl — Ahogy axonban a sxanasxátgnrult hordókhoz értek, elcsendasedtek s némán figyelték Bokát, ahogy éleszt gette az ájult Nemecseket: — Ern . . . Hallasz engem, Ern ? . . . — s köz ben viszel locsolgatta a gyerek arcát.

Ats Feri megszégyenült, haragos arccal nézett szembe a Pál utcaiakkal, s ahogy felállt, nyugalma szinte Ijeszt volt.

88. A kábulatáb l magához tért Nemecsek els kérdése ez volt: — Mi van?

Gy ztünk?

— Gy ztünk, Ern — felelte Boka — . . . fis . . . megint csqk neked köszön hetjük . . . mert ha te Itt nem ugrass neki Ats Ferinek, akkor . . . — de befejezni nem bírta, mert torka furcsán összeszorult. Egy mély lélegzet után aztán kemény hangon folytatta: — Hadsegéd! Fájj gyülekez t! — S mi kor az egész társaság együtt volt. Boka ismét kissé elszorult hangon szélalt meg: — Az egész Pál utcai hadsereg . . . köszönetét tejest ki Nemeesek Ern közlegénynek. . . Tlszte-legjl — s a kezek egyszerre a fehér sapkákhoz repültek.

88. A kunyhóból még mindig hallatszott a vörösingesek kiabálása, s Ats az ajtóhoz lápett, hogy kiemelje a fahasábokat, Csónakos azonban egy ugrás sal mellette termett, s mozdulatában megakadályozta: — Nana, papuskám, nana! . . .

Ats egy pillanatra visszanézett rá s arcának komorsága lefegyverezte Csó nakost. A legy zött pillantása volt ex, aki feladja a további küzdelmet.

Majd lehajolt, eltávolította az ajtót támasztó fadarabokat s kiengedte toporzékoló társait.

89. — Háromszoros h urrá Nemecsek Ern kapitánynak! — kiáltott fijra Boka.

— Hurrái . . . Hurrá! . . . Hnrrá! . . . — kiáltotta egyszerre harm inc torok.

Nemecsek bámulva, csodálkozé szemekkel nézett körül, mintha nem jól hallaná: — fin kapitány? . . . — aztán nevetve Bokához fordult: — . . . Boka . . . ezt nem mondod komolyan . .. Hát ez egy röhej, Boka . . . — s elképedve szembe fordult a többiekkel; — Ezt nem mondja ám komo lyan, fiá k !. . . fin, k a p itá n y ? ... — s önfelodten, szívb l nevetni kezdett, melyb l egyszerre félelmes, fullasztó köhögés lett. Kis teste meggörnyedt, m egtántorodott s Boka karjaiba esett.

%

87. Ahogy Ats kilökte az ajtószárnyat, a vörösingesek bámulva néztek körül, ml történik. Vezérük komor arca, a mozdulatlanul szembenéz tehérsapkások, s a Boka karjai közt fekv ájult Nemecsek elnémította ordításukat.

A csendet Ats Feri fáradt szavai törték meg: — Fegyvereket mindenki bent hagyja .. . Egyénként lehet távozni. A fiók a vezérre néztek, aztán akinél fegyver volt, szép csendesen letette és lehajtón, szomorkás f vel meg indult a kijárat fölé.

90. Nemecsekék háza el tt, a gázlámpa zöldes fényében, néma csoport ácsorgóit Csónakos, Csele és Weisz személyében, akikhez kés bb Boka csatlakozott. Boka Nemecaekékt l jött ki, s a három fló Izgatottan kér dezte: — Mi van vele?

— Nincs eszméleténél — válaszolta sápadt arccal.

Egyszerre lépések kopogása ütötte meg fülüket, s csak amikor a gázlámpa fénykörébe ért, ismerték tel Ats Feri nyúlánk alakját.

Bokához lépett és csendes, rekedt hangon kérdezte: — Nagyon rosszul van?

— Nagyon . . . Az orvos ma esto mégegyszer Idejön . . . Azt várjuk.

A filmet, Fábri Zoltán és Bohém Endre forgatókönyve a la p ján feldolgozta: f

S l.

92.

i

p

í

t

f

u

f t ú

u

i

M á s n a p B o k a is m é t m e g lá to g a t ta k is b a r á t j á t , a k i I d n k é n t e s z m é le té t v e s z te tte a n a g y lá z tó l. Á g y a s z é lé r e ü lv e f ig y e lte k a p k o d ó l é le g z e té t, a m ik o r a k is b e te g m e g lá tta t. — Jé, B o k a . . . te m é g m in d ig i t t v a g y ?

— M ég m in d ig ? . . . H is z e n c s a k m o s t jö tte m , te . . . — d e N e m e c s e k fé l b e s z a k ito tta . — A ha . . . L á tta d a v e r k l i t ?

— M ily e n v e r k l i t ?

— A k k o r n e m l á t t a d . . . H a l á t t a d v o ln a , t u d n á d . . . C s o d a s z é p v e r k l i . . .

R á c z t a n á r ú r e g é s z o d a v o lt é r t e . . . m ily e n g y n y iirit . . . B o k á i K ösz, h o g y e lh o z ta d a r a n g j e l z é s z s i n ó r j á t . . .

— N e v ic c e lj, h á t a z j á r n e k e d , m o s t m á r k a p i t á n y v a g y l — T u d o d . . . é n te l j e s e n jó l v a g y o k m é r i H a m a le n n e a h a r c , m á r o tt le h e tn é k — F ú jh a tn á m a t r o m b i t á t . . . T r a t á . . . t r a t a t a t á . . .

— N a , a z é r t n e u g r á lj) . . . De m o s t n e k e m m e n n i k e ll . . . m e g jö tt a d o k to r ú r . . . M ajd v is s z a jö v ö k .

— B e c s s z ó r a ? — g ö r b ít i b e m u t a t ó u j j á t a k is f iú .

— B e c s s z ó r a — m u ta tja v is s z a B o k a.

Mfg a z o r v o s a b e te g s z o b á já b a n v o lt, a d d ig B o k a a k o n y h á b a n f o g la lt h e ly e t. K in tr l e g y s z e r r e W e ls z h a n g j á t h a l l o t t a . Az a jtó h o z l é p e t t é s s ú g v a k é r d e z t e : — M it a k a r t a k ?

— I t t v a n a z e g é s z g i t t e g y l e t — s u t t o g t a W e isz — . . é s h á t . . .

— H o z tu n k n e k i e g y d is z o k l r a t o t — v e tte á t a s z ó t K o ln a y , s m u ta tta R ó k á n a k a p ir o s t i n t á v a l I r t o k m á n y t, m e ly b e n e z á l l t : „D lSZO K IR A T“ A G itte g y le t n a g y k ö n y v é n e k 17. o ld a lá n v e n e g y b e ír á s , a m e ly Íg y h a n g z i k : „ n e m e c s e k é r n é ÁRULÖI1I" E z e n m e g s z é g y e n ít b e í r á s e z e n n e l é r v é n y t e l e n , m e r t té v e d é s e n a l a p u l t é s e z é r t a z E g y le t s a j n á l k o z á s á t f e je z i k i, m e r t N EM EC SEK ERN A GRUND H SEI j e le n d i s z o k t r a t a z E g y le t b o c s ú n a tk é r é s é n e k h iv a t a l o s o k m á n y a .

B u d a p e s t, 1902. á p r . 25.

W eisz f titk á r

93.

A f iú k a k o n y h á b a n f o g l a l t a k h e l y e t , h o g y o t t v á r j á k m e g a z o rv o s tá v o z á s á t, 8 u t á n a á t a d j á k b a r á t j u k n a k a z é r t é k e s o k m á n y t. M in t m in d ig .

K o ln a y é s B a r a b á s m o s t is v itá b a k e v e r e d e t t e g y m á s s a l s B o k á n a k k e l le tt c s e n d re in te n i k e t. A m ik o r e l h a l l g a t t a k , a s z o b á b ó l f é l r e é r t h e t e t l e n ü l h a l l h a t ó v á v á lt N e m e c s e k a n y j á n a k e lf u l l a d ó , f á j d a l m a s s ír á s a , a h o g y a z á g y s z é lé n ü lv e k é t s é g b e e s e t t e n t ö r ö l g e t t e s z e r e t e t t k is f iá n a k é le tte le n a rc o c s k á já t.

A f iú k m o z d u la tla n u l á l l t a k . B e n tr l h a l k , k o p p a n ó l é p t e k k ö z e le d te k , s a z a jtó n a z o r v o s é s N e m e c s e k a p ja l é p e t t k i.

94.

Az o rv o s , b e c s u k v a m a g a m ö g ö tt a z a j t ó t , r é s z v é t t e l , h a l k a n s z ó lt a z a p á h o z : — I g a z á n s a jn á lo m N c m o c s e k ú r . . , N a g y o n s a jn á lo m , é s e g y iitté rz ek m ag áv al . . . Én m in d e n t e lk ö v e tte m , a m i e m b e r ile g le h e ts é g e s v o lt, d e h á t . . . I t t n e m v o lt m e n ts é g , h is z e n tu d ja . M é r t e g n a p ó ta v á r h a tó v o lt . . .

— I g e n . . . p e r s z e . . . ig e n . . . — m o ty o g ta a m e g tö r t a p a . a z t á n e lf u lia d ú h a n g o n k é r d e z t e : — É s . . . m it k e ll m o s t c s in á ln i, d o k to r ú r ?

— H á t . . . — s ó h a j t o t t t e h e t e t i e n t t l a z o rv o s — . . . g o n d o s k o d n i k e ll a r r ó l , . . . a m ir l i l y e n k o r g o n d o s k o d n i s z o k á s . . .

92

A f iú k a b e s z é lg e té s t h a llv a , r i a d t a n , m e g r e n d ü l t a r c c a l n é z t e k eg y m á s ra , a z tá n la ss a n , szo m o rú te k in te tte l k ib a lla g ta k a h á z b ó l és a g ru n d f e l é v e tté k ú t j u k a t O d a é r v e j a n ó t l á t t á k f o g la l a t o s k o d n i a k u n y h ó z á r é v a l, a k i é s z r e v é v e B o k á t, v ig y o ro g v a i n t e t t f e lé je : — M e g v e r tü n k k e t! . . .

H e h e . . . M e g v e r tu u g . . . K ld o b tu n g . . . I K ik e r k e tu n g l — Ig e n — f e l e l t e c s e n d e s e n B o k a é s e l s z o r u l t b a n g ó n f o l y t a t t a : — T u d ja - e ja n ó , m i t ö r t é n t ? M e g h a lt a N e m e c s e k .

Az r n a g y o t n é z e tt, p i p á j á t k i v e t t e a s z á já b ó l: — H m . . . M e ly ik a z a N e m ecsek ?

— A z a k is s z k e .

— A h a l . . . H m ! . . . — b ó l o g a t o t t a z ö r e g é s ú jb ó l a z á r a t k e z d t e j a v í t g a tn i.

9R. B o k a a h o g y b e p i l l a n t o t t a k u n y h ó b a , f u r c s a s z e r s z á m o k a t v e tt é s z r e é s g y a n a k o d v a k é r d e z t e a z ö r e g e t: — E z m ily e n h o lm i, J a n ó ?

— E z? Ez a z é p íté s z m é r n ö k ú r é .

— É p í té s z m é r n ö k ? M it a k a r a z i t t ?

— É p í te n i f o g n a k . H é tf n g y ü n n a k m u n k á s o k , f e l á s s á k g r u n d o t . . . C s i n á l n a k p in c e , f o n d a m e n to m . N a g y , n é g y e m e le te s h á z c s i n á l n a k i tte n . . .

B o k a r é m ü lte n , é r t e t l e n ü l b á m u lta J a n ó t, m a jd a t ö b b ie k r e n é z e tt, a z t á n té to v á n m e g f o r d u lv a a k a p u f e lé k e z d e t t t y t n l . M in th a k i l ö k t é k v o ln a , ú g y v á g ó d o tt k i a P á l u tc á b a . S z e m é b e n s z á r a z k ö n n y e k é g te k , a r c á n l e í r h a t a t l a n v o lt a k é ts é g b e e s é s . E g y f á n a k d lv e m e g v á r ta , m íg a tö b b ie k e lm e n n e k , a z t á n m é g e g y s z e r k i n y ito tt a a g r u n d k is k a p u j á t s f á ty o lo s s z e m e iv e l b ú c s ú t v e tt a z ü r e s j á t s z ó t é r t l , a s z e r e t e t t g r u n d tó l , m e ly é r t k is b a r á t j a az é l e t é t á ld o z ta .

VÉGE