KEN WILBER: A PSZICHOPATOLÓGIA SPEKTRUMA
Wilber, a kóros lelki működésekkel kapcsolatban arra a megállapításra jut, hogy a tudat spektruma egyben a lehetséges patológia spektruma is. Ha a tudat szakaszosan fejlődik, akkor a fejlődés megszakadásának egy bizonyos szinten, bizonyos fajta pszichopatológia kialakulásával kell járnia. A diagnózishoz és a kezeléshez pedig egyaránt elengedhetetlen a tudat fejlődésének az ismerete, annak struktúráival, szintjeivel és dinamikájával együtt. Wilber pszichológiai fejlődésmodelljében a pszichés struktúrák vagy alakzatok /lelki helyett pszichést használok/, két általános típusra oszthatóak: alapstruktúrákra és átmeneti struktúrákra. Az alapstruktúrák azok a szerkezetek, amelyek, miután megjelennek a fejlődésben, hajlamosak viszonylag független egységekként, vagy alegységekként megmaradni a későbbi fejlődés során is a holonokhoz hasonlóan.
Az átmenő struktúrák viszont olyan egyes szakaszra jellemzők és ennyiben ideiglenes szerkezetek, amelyeket általában többé-kevésbé felváltanak a későbbi fejlődési szakaszok. Az én vagy én-rendszer járja végig ezt a strukturális fejlődést, amely az azonosulás, az akarat, védekezés és a szerveződés és az anyagcsere központja. Vagyis a strukturális növekedés és fejlődés minden szintjét én emészti meg, vagyis az én rendszer, emészti meg az élményeket. Tehát a három alap: alapstruktúra, átmeneti szakaszok és én rendszer. Alapstruktúrák:
A tudat alapstruktúráinak az a jellemző tulajdonsága, hogyha már kialakult az emberi fejlődés során, akkor általában az egyén későbbi élete és fejlődése során is fennmaradnak. De ahol az én továbblép, magasabb alapstruktúrákba, így meghaladja az előzőt, és alárendeli az előző alapstruktúrát a következőnek, de az