113 nemesmfívű velencei csillárokban, kandelláberekben
színes viaszgyertyák égtek, a hatalmas ebédlőben nyolcvan emberre pazar asztal terítve, amely rosk'ldozott a sok drága ezüsttől, finom porcellántól. Olyan kápráztatóan szép és előkelő, úri volt minden, mint egy mesebeli palotában. Fehérkesztyűs inasok szolgáltak fel, s az üveges folyosón elhelyezve muzsikált a Pongrácz bandája, a híres Pongráczé, aki a trónörökösnek is muzsikált Görgényben. Az új rokonság meg lehetett elégedve. Volt itt fény, pompa, előkelő vendégsereg, gazdag lakoma, tánc, mulatság, kora hajnalig, a vonat indulásáig. Margit, a menyasszony, hófehér, hosszú uszályos selyemruhában, csipkefátyollal, mirtuszkoszorúval fején olyan volt, mint egy ezüst felhőbe burkolt liliomszál. A ruhájánál csak az arca volt fehérebb. A templomba tíz koszorúslány, tíz vőfély kísérte. Elöl a násznagy virágbok:rétás pálcával. Aztán a dís;ws, előkelő vendégsereg. Mama fekete selyemruhájában, keskeny kis igaz csipkegallérral nyakán, olyan volt, mintha egy Rembrandt-kép keretéből lépett volna ki .. csak az arca volt neki is sápadt, komoly és a szeme könnyes ... Póli néni és Pólika erre a napra levetették a gyászruhát. - Hogy ne zavarják az összhangot mondta Póli néni -. és hogy Pólika élvezzen egy kis magyaros mulatságot. És különben is ő szintén ,koszorúslány volt, hát csak nem jelenhetett meg fekete gyász ruhában. / Olyan szép is volt csipkés, rózsaszín ruhájában, koszorúba font ·aranyszőke hajával, mint egy igazi Gretchen. Feltűnést keltett, tetszett is mindenkinek a bájos kis bécsi leány, aki olyan kedvesen törte Tutsek: Az én utam.
8