Page 1

·

,.~ ~

'.'-;

}~~~;ib~::~.'.,>·,.·L;~f;}>···


CZÓBEL MINKA

*

KÖLTEMÉNYEK

BUDAPEST 1903.

MTAK

I

01


TARTALOM. l.

NÓTÁSKÖNYV. Népdal __, n. .,. __~ ... n. __ ... Masó lányok .. ~ mO 'U

n....

Dér __• o.. ...

Sesam ... Tavaszdal

u.

n •

9 10

. .,

." _n

u. "" _.. 12 13

.. .

14

Nyár vége ...

15

to

Delelő

Elmerülés Ködvárak

o.,

u. n. ... ...

__,

"

19 20

Ejjel

Bársony léptek ... Utirány.L Füstfelleg Sietős

...

21

22

.u......

23

'" n. ...

ut

C.-moll

...

'I'

...

...

24

n.

...

...

...

•••

_n

u.

.,.................n ..' n. -u

A legelő Három virág no __ • . . . Az apácza __ ... no

.u

Hangtalan ének - u

n.

'I'

.n

n,

o-o

n.

_..

•..

..,

...

.u

25 26

23 29 32

...

1*


4

TARTALOM.

II.,

KÉPESKÖNYV. [{rucsnyné .__ '.. 'H 'H H' ,u '" Száz gyertyát és száz liter bort , ..... ..,... Wő~ll~ - - - - 'N

.00

Betyár gyerek áU az utczán, .. Esti ködben . , Utolsó bang

.u

,ON

...

H'

'H

H'

"J

.00

...

H'

"J

.. ,

~

40

H'

NO

35 38

...

·11 43

,..

A vasút O" N' J.. n. '.. "J O.. ' " ... 45 Nagy akáczfa a kertvégen •.. H' H' .H... 47 lüilt levegőben Iii voll?

~~"

Tnvaszi eső Tűkrőzés _

u

'"

... ...

......... NJ

H'

'"

J"

...

UJ

Knlendárium... '"

ou

Leégtek a gyertyák.

"m

MébesnéL.. o.. ... Alknny Julius _ »;

Égő fej fák .. o

Állomáson

_

...

• ..

J

H'

...

.__

49

.. , . '

..O

UJ

,..

UJ

H'

UJ

Karácsonyéj

UO

"J

'u

...

HO

'..

__ o

...

UJ

NJ

...

III 63

...

...

65 611

uJ'H

UJ

511

59

"J,,,

"J

...

,..

.".U

. .J

'u

,..

'H

.....J

H'

• H

'u

.U

,~

/".

...

N'

H'

...

'N

o.. ... ..o

...

50 ... ... ... ..O ... ... 52 54

JU

'"

.u ..

'H

".. ,.... .."

,,,..

...

68 119

" " "

Ill.

PÁN KÖNYVE. Pán szerelme.s, ... pán l1ótája u. UJ'

~

UJ

...

"J

'"

.. o

u.· ..,

...

JU

o..

..• '"

13 74

%


5

TARTALO~l.

"~'"

Ki jönni fog még Mozgő

virágok N~

.h'

.N

N~

.~~

Pán maeskáL.. ... Egymástjértik •..

N~

'u

Sárga rigó Az ö mcsolya ... ... N.

••, N'

N.

N'

...

......

... ._ .. , 'N

.oi

u.

~~~

'I'

'"

...

.U

'N

._

.~

N'

... ••.

76 79 81 83 85 87

IV.

BOSZORKÁNYDALOK. Boszorkányszárny

••~ u.

'"

...

N.

L.

..~

...

tűz

...

0_

...

O"

•••

u.

'N

...

...

N~

...

...

u~

..~

..~

...

...

...

...

A bosaorkúuy és a medve

..~

A. réUl... .., ... ... ... Szt. Iván-nap.i, ... ... ...

'O. '" 0.0

100 103 104

... '" 106 108 110

N'

Csillaghul1ás

95 96 97 98

...

..~

__ o

02 94

.. ,

..~

...

o..

..~ ..~

...

Alszanak az emberek A moscly.,; .•. ..~ _.

Erösebb

91

'..

..0

Halasszonyok ... N~ Hóvíhar' c., ... ... ...

A púsztcr- ... A köny...

u~

."

Ködvirágok Vizitündér ...

...

...

111

V.

MESEVILÁG. • . . Réges régen Akut ... _

'00

elfeledtűukc, ._

'N

. .o

...

o'.

..~

•••

115 116


6

TARTALOM.

Hárfáró! n, .Ii U~ Sourdine alatt ••• u -

'u

'Ii

.u

Madárrepte '_'''.... Hóldrályné palotaja ... Kigyók között _u n . __~ 'U

,n

••,

".. ... ,,,

'U

_n

__ ,

__,

122 ... 123 126

."

...

"'

."

__,

•••

118 121

,..

-u

Sárkány utia.; Troubadourok.n n. ... __, 'U

'I'

"'

127

__ .n __ 120 Tündérkert ... ... u. __• ... u_ n. _, .u 131 Napraforgó királyné Fehér farkas... Amethyst pnlota

.Ii

_., .,. .n

.,'

_..

Elkésett Lepkekirály 'U

'U

.~

n_

-u

'"

n.

~

"' ...

.__

n.

_.

.u ..... ...

h.

133

-u

_II

_..

...

.,.. __•

."

__

...

."

_"

135 137

140 142

Pávacsillngok "'... n . - u ••• _n u . .n Pávafogat u. N. "' __ ü. "' u. Királylányok holdvilágnál . .. u, ... u. _" Három fehér hattyú .u...... ,.. u.

144 146 148 150

Két keztyű

151

li.

,..

"'

-u

-u

...

u.

.u

.u

_..

• ..


r. , , .. NOTASKONYV.


NÉPDAL.

NÉPDAL.

Ha kinézek szép csillagos éjjel, Elutaxnék Gönezöl szekerével, Úgy is Kövesd felé áll a rudja,

Arra mcgyen gondolatom utja, Arra megyen, a hol engem várnak, N agy öröme lesz ma n rózsámnak. Hozzá szü Ilok cgy csillagsugúrha',

Tudom úgy is, rólam lesz az álma.


10

MOSÓ LÁNYOK.

Tisza partján sulykolnak a leányai" Leszálló nap heves fényt vet reájok, Piros szokuyán elsiklik sárga fénye, Megcslllan a Tisza futó vizébe. Megakad a halvány füzes bohrokba -Fakó lesz a pnrtok sárga homokja. A pari felett sötét kék ég mosolyog, Lenn a viznél vigan folyik a dolog. Kék-veres folt szétterltve zöld gyepen. Majd mellette fehér ingváll meglebben. Sárga

kendő,

röz saszíuú virággal

Incselkedik a fényes napvilággal. Nagy sulykolcon csillognak a vizcseppek -A leányok szétugralnak, nevetnek, Ha futó hah rnegcsiklandja lábukat, Vagy a ruha uszó galyba megakad.


~IOSÓ LÁ..'IYOIC

11

Azt gondolják: ha a ruha kiszárad, Mllyen szépek lesznek ök majd vasárnap j Hogy tetszenek majd míndegylk Iegénynek, Nem gyanitják: csak most igazán szépek. Nem is tudják, mily szomorú -

hiába -

Legényt váró fehér cseléd vígsága. Most körültök örök szépség mosolyog, Lenn a Tíszdn vigan folyik a dolog.

(,


12

D1~I\.

DÉR.

Deres reggel, Akácz vége Benyúlik a Zöldes égbe. Kékes hamvas Vetés felett

Kavarog a Vmju sereg. Rezdül fénye 1'<apsugarnak, Falunk

felől

Hangok szállnnk : Szél elhordja, Szél felkapja, Harangoznak Vasúrnapra.


13

SJ~SA'M.

"',

SESAM.

;\-Iég fagy ölcli föld

felűlctjét,

Dc mozdul az élet. Az Sztnesre szövi

mezők

első

sugar

szövetjét,

Mrir utban a sok dalos madár.

A vadgalamb már keresi párját, Melylyel boldog, uj hazát remél, Meredö galyak alig várják, Hogy bimbó fakadjon, zsenge levél. Szürke galyakban. fekete földben

Már alig Válja. szines ldkclet, Hogy szétömölhessen, fényesen, zölden A télen ásott sirok felett.

r ,


14

TAVASZDAL.

TAVASZDAL.

Eljött már a gólya, Rászállott

ft

házra:

Helepeld cl nékem, Hogy volt Afrikába? Szerétnek-c téged Ott is az emherek ? Vittél-e nekik sok Szerecsen gyereket?


NYÁn VÉGE.

NyÁR VÉGE.

Piezi fehér

felhő

Arany búza felett, Széles szekereken Hordják az életet.

Sötét ákéczsor közt A szekér nyomába, Kavargó porfelleg Sűr-űn

száll utána.

Repülni tanuló Fiókgólyák járnak, Keresztben az élet, Vége már a nyárnak.

1

15


I

16

DELELŐ.

DELELŐ.

Pihennek a Szénagyűjtő

fűben

lányok,

Kaszások pihennek -

Megnyugszik leaszájok. Ez az Ő órája Ö ilyenkor ébred,

Betölti örömmel Az egész nagy i-étet. Száradozó füvet Sáska, szöcske járja, Kipattan a Megrezdülő

fűhől

szárnya.

Mohás göröngyökön Zöld gyikok síklanak, Hajlongó virágok Kékes árnya alatt,


.c....

--:.:. 17

_ _ _ _ _ _ _--"D=ELEL"O::.··

Kövér, zsongó dongók Járnak a virágon -

-

Tán már ember sincsen Ezen a világon '!

C~6bel

.llilikll : Opá/ok.

2


18

ELMERÜLÉS.

Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe, Tisztán tükrözödík a partok vidéke. Pirosló

fűzgalyak,

Fehérfelhős

hosszú sáslevelek

kék ég, a csendes táj felett.

A sás közt egy csolnak - szomorú, elhagyott, Nem használja senki, régen léket kapott, Itt éri tél fagya, itt a nyári meleg, Halkan borúlnak rá hosszú sáslevelek. Szinesednek már a viz tükrén a fények: Első

A

csiIlámai piros esti fénynek.

lemenő

napban virrad már a holnap -

Csendesen merül el a vizbe a csolnak.


19

Könv,iHAK.

KÖDVÁRAK.

Esőcseppek,

Sürü

kddfosalányok,

erdőkön

keresztül,

Esd'csepptöl, ködlcpcltöl A levélzet össze rezdül.

Ködfátyol hamvas szövetjén Láthatlan hold fénye árad, Hegyek ormán épülnek fel, Köd-alkotta fellegvárak. Hűvös szellő

jön

Keletről

Széjjel fujja a sötétbe Mínd a várat -

száll az

erdőn

Tépett ködfoszlényok fénye.

2*


20

É.UEl••

ÉJJEL.

Hófehéren árad

II

hold sugár]n,

feketéllő

Sötétlö kert

lombjára.

Fekete lomb sürüjéhöl kiválik

Egy madár szárnya. Hófehér gyep felett

kérőzve

száll el,

Betéved majd fekete Iombok közé,

Össze vonja Szárnya

II

fényt és árny sötétjét

rőptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szálu, Hangtalan száll fekete madár szárnya,

Csöndes kertben álmatag éjjel titkos Varázslatába.


r •

B,{nsO~Y LÉPTEK.

21

BÁRSONY LÉPTEK.

A madarak alusznak régen, Sürü lombú fák tetejében.

Bokrok alján

sötétlő

árnyak,

A kertben régi álmok járnak. Mínd többen jönnek, ... százan, ezren Fán a levélzet összerezzen, Elsiklik

II

kétes sötétbe'

Fekete macska bársony lépte.


22

ÚTIHÁNY.

ÚTIRÁNY.

Semmit sem nézni, De míndent látni, Semmire se várni, De míndent várni,

Míndent élvezni, Semmit sem kivánni, Csak mennl, mennl, Félelem nélkül, Halasztás nélkül, Előre

bátran

Édes otthonunkba, A nagy idegenbe

Fénylö sugar felé, A csillag irányban.


r

.~

FÜ~TFELLEG.

FÜSTFELLEG.

Kis szürko ló húzza

,

A fakó szekeret,

Fal{ó szekérkasban Zöld dohánylevelet. Ha majd a zöld levél Kéklő

füstbe olvad,

Hol leszek én akkor? Hol leszek majd holnap?

t

I

23


SIETŐS (ri'.

SIETŐS ÚT.

Hold jön fel Virág int, -

nem érünk rá várni,

nincs

időnk

Boldogok vagyunk, -

megállni,

de hiába

Nem érünk rá a boldogságra.

Talán egy saép reménység csábitv Távolabb szebb csillag világit '! Vagy édenkert lesz a világból, Ha gyorsan «holnap» lesz a Oh, dehogy! -

csak

előre

törve,

Türelmetlenül járunk körbe, Hogy majd elszédülünk belé Ugy rohanunk a sir felé,

«más-ből '!


r ~

25

C.-;\lOLI,.

I

r

C.-MOLL.

Együtt vagyunk ismét, Mint régmúlt napokban, Szcretlek, mint akkor, Ki tudja, -

r

tan jobban?

Szomorúság úszik felhők szegélyén,

A

Ki tudja, mi történt Lelkünk rejtett mélyén 'l

I

I )

\

I

I

Nagy némaság felett Szavunk összecsendül, -

Beszélj nekern elmúlt. Eltünt szerclerm-ül !

-


26

A LEGELŐ.

A LEGELŐ.

Nagy füvek hajlanak Fehér

felhők

alatt}

Napsugaras délben, Hamvas szökeségben. Mint

libegő

Feketéllő

zászlók

rongyo,

Húbor-úl a kék ég tejszinü lapjára Távol álló nyárfék Tépett koronája. Elhallgat a tücsök, Sáska repülése Megrezzen a

fűben,

Megrezzen az ágon Cserfák kemény lombja.


) A víz

l

t

27

A LEGELÖ.

felől

hallszik

Habok loesogása,

A gulya mozgásn, Legelést

kisérő

Egyhangú kolomp]n.

Csend

l\findig csendesebb lesz a rét. Áll

II

déli álom a világ felett,

Megpihen az élet, Jönnek az emlékeit -

i

-

-


28

H.\RO:\I VIRÁG.

HÁROM VIRÁG.

Elzárt kertben három virág szala, Haram fényes liliom virága: Három fehér

zárdaszűznek lelke

Nyiladozik titkon a kis kertbc o Szól az egyik,

fi

csíllngsugárhoz :

«Hiába hívsz vissza a világhoz, Szép az élet -

elöntötte mérge

Testem-lelkem -

vezeklern most ér-te.»

Csalogány dalához szél a másik: «Ne csalogass ! szemem könyben ázik. Sztvemhcz forr sok

SZÚIDOl'Ú

emlék.

Kint ismét csak boldogtalan Iennék.» A harmadik szavukat scm érti, Mcsolygésa a két

nővért

kérdi:

«Mlt beszéltek'? hát ott túl a falon Van még más is, mlnt

őrök

nyugalom 'Il)


l

,

29

AZ Al'ACZA.

"

t

AZ APÁCZA.

Eljött az ifju upécza.

S a lázbctcg,

Keze alatt életre, ujra Felébredett.

~ l

«Csak gyorsan

nővér,

a fogat már

I tt készen áll, Nincs sok

idő,

-

végső

harczot viv

Élet-halál.»

«Igen, megyek. - Egy néhány perc? még S készen vagyok.» -

l \

-

Le néz, hololvasója végén

Keresat ragyog: (Jaj, a Megváltó érczalakja ! Hogy is lehet?

Nézd, jó anyám! baj érte éppen

Heresatemet.


30 Eltőrt

-

! Krisztus leesett róla» ~

«Hiáha már,

Tedd

egyelőre

a fiókba.

A beteg vár !»

Hosszu klnos nap s éjszakrikat, Telet követ r

,

lII"

, ~I

Virágillat, bogárzsongással Telt kikelet.

!,

Ünneplik beteg gyógyulását: Pezsgös pohár Cseng össze. -

A

nővé r

szemében

Egy uj sugar.

«Mért esett le

Megváltőm

képe?

En Istenem! Miutha már nem is magam lennék, Mi lesz velem 'lll Hálás beteg il' a

nővérnek,

De levelet, Zárdából nem kap -

.r ő

felelet:

idegenből


l I

1 I

31

AZ APÁCZA.

f

Hogy már a fehér

szűzi

fátyol

Nincsen fején, Fejkötőt,

s asszony gondot öltött

Régen szegény.

«Mcrt nem figyeltem, meg scm értém A bánatot, Mldön Hrlsztus, keresztem, s engem Ugy elhagyott. II

I !

I

I


I

HANGTALAN ÉNEK.

'I ;\Ii i

I'

szép az álom, álomban járok,

Csak fényes álmot, mást ugy sem várok. Kavicstól félek, kavics

élétől,

Lelkem felébred, szivem megrémül. Álomban jál-ó tágra nyitott szemrnel. Tulnant kívánó, kék szerelemmel. Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek Eltünt az álom, elnémul az ének. "Ii szép az ének ha nincsen hangja, Nappali éjnek zugó harangja. Még nem jött az óra - szemed se nézzen Csak az egy szóra, légy míndig készen!


l

T i ;;

II.

I,

l

KÉPESKÖNyV.

r,t6~el Miuhll , Opdlo/:.

t

3


~-

35

J{IlUCSAYNÉ.

KRUCSAYNÉ.

Nagy ünnepet ünnepelnek A klsvárdl várba'. Krucsayné hosszu utról Hites urát várja. övező

Csónakon jön, várt Mocsáron keresztül. Tán itt is van? -

Vadlúd repül

Sás levél megrezdül.

«Nem jöhet még, messze jár még, Ha holnap beérhet Kruc-sayné! régen tudod, Majd meghalok érted. A

csőkodért,

szép szemedért, -

Meghalok utánad! Hrucsayné ! csillapitsd le

Ezt a gyilkos vágyat l» 3*


36

ImUCSÁYNÉ.

Szöke fiu, a ki mondta, Félig-meddig gyermek, Nem is nézi Krucsayné Soha nagy embernek, iii

Hogy könnyel telt kék szemeit Halvány arczát látja, Megremegő

De

szlvből

hangját hallja, megszánja.

Közeleg a fiu felé Lángba borul lelke, Két karjával szöke fejét Magához ölelte. Piros ajka csókra hajlik, Már majd nem hogy érte -

Nagyot síkolt -

sötét zordan

Elötte áll férje: «Látom, hogy nem unatkoztál, A mlg távol voltam. Hogy csókod ily

tűzes

lehet

Magam sem gondoltam.


.. I

I

T

KnUCSAYNJ~.

Tűzes

csóknak hideg pallos

Legjobb orvossága. Leüttetem

bűnös

fejed,

Szép Tolvaj Borbála l)) Erkélyről

nézi a várúr

Itélele végét, Meg sem rezdül, hogy a hóhér Viszi feleségét. 1\fegsem rezdül, meg sem mozdúl, Csak szivét átjárja Kéjes mámor, hogy a pallost Megvillanni látja. Azt a fehér, habos nyakat Mikor szeli széjjel, Akkor szet-eti az asszonyt Igaz szenvedélylyel. Aztán lassan, meggondoltan Befordul a várba, Mosolyogní emberfia Többé sohsem látta.

37


38

szÁz GYlmTYÁT És

szxz Hull az

eső

sZÁz

J.lTllR BORT •••

GYERTYÁT ÉS SZÁZ LITER BORT... süru cseppje, ólmos

felhők

alatt

Egész nap csak csapdosta a ragyás csárdafalat. Tört ablakon sivit a szél, a kis petrel lámpa Meg-meginog hosszú drótján, füstös lesz világa. Vendég ugyan hogy is jönne, íly veszett

időben?

A csaplárné is elaludt ott a kármentöben. '1

Hiszen olyan jó madarak ma már nem is járnak, Mind elpusztult - régen vége a betyárvilágnak. De mégis jön -

ajtó nyílik, lassan helép rajta

Őszült ember - de csak lá tszlk, hogya «régi fajta.i

Az öreges csaplárné is éppen hogy felébred,

Hogy oda néz, alig alig hisz a két szemének. Tán ö megint fiatal lett, hogy csak ismét hallja: «Száz gyer tyá t meg száz li ter bortide az asztalral II


39

IDŐTŐLT}:S.

t

IDŐTÖLTÉS.

Legel "a Honcsánéökre zöld mezdben, Pihen

ft

temetőben.

Koncsáné ura

Szegény özvegy, gyászos özvegy mit csinálhat? Ebédet

főz,

ebédet visz a szolgénak.

«Gnzdasszonyom, nem jó ez az étel nékem, Jobban esnék, ha hozna a feleségem.i ««Mit feleség? Azon

őrlik

malomkő

az

II

Iegénynck,

meg örömét életének.a»

({«De bársony egy hü

szerető

puha karja,

Még az esti szellötöl is betakarja Leányfővel

ld Ismemé a szerelmet ?

Édesebb a méz is, hogyha másnak termett.a» Legel a Koncsáné ökre Pihen a Koncsené ura

zőld mezőben, temetőben,

Vetett ágyon heverészik benn a szolga Míg Koncséné kergeti

I

ir

II

legyet róla.


40

BETYÁR GYEREK ÁLL AZ UTCZÁN...

BETYÁn GYEREK ÁLL AZ UTCZÁN ... Betyár gyerek áll az utczán, Azt sem tudja, ininek áll ott, Langyos

szellő

hoz elébe

Egy hervadt fehér virágot.

,i

,I:

:[1

Langyos szellő, nyári szellő Koporsórój futa hozzá Mintha az az egy szál virág A múlt tavaszt vissza hozná. Harangoznak a faluba, Gyűlekeznek

-

az emberek,

Temetésre gyülekeznek.

Elfordul a. betyár gyerek. Soká állong még az utczán, i·

Azt se tudja, rnínek áll ott, Lassan kalapjához

tűzi

Az egy szál fehé." virágot.


r

rl

ESTI KÖDBEN"•••

ESTI KÖDBEN...

Esti ködben Árnyak szállnak: Elsuhanó

Madárszárnyak. Elsuhanva J ö egy szánka, Ködbe, hóba

Olvad árnya. (Állj meg l» -

Szán ölébe' Bundahalmaz Sűrűsége.

Éji ködbe', Hőfuvásba',

Puskucsönek Villanása.

I

il

s mczdűl

41


42

ESTI KÖDDEl' •. ,

Puskacső

meg

Villan kéken, Fellobbanó Láng tüzében

"I. I: ~

,i

. I

térjtőn

Piros rózsa: Piros vércsepp

Fehér hóra. Megy a szán,

Halad az éjbe', Hóboritott

Messzcségbe. Hogy mí

tőr-tént

Meg se várja -

Eltörött egy l\Iadár szárnya.

,] -


r

[

43

UTOLSÓ HANG.

UTOLSÓ HANG.

IUgyúlnak a csillagok a fal u felett, Sötétebbre festi az éj a levelet, Kicsiny házak meghúzódnak a fák alatt, A

sőtétből

kis ablakok vllaglnnak.

A konyhából kiözönlik a

tűz

Fénylepedöt vet az udvar

fénye,

kőzepére.

Mind csendesebb lesz az udvar, falu tája, Mind jobhan elhal az este muzsfkája. A Iibáknak gágogása halkabb, lágyabb, Tán egy vándor izgatja még almtyákat,

..

Itt-ott egy hang, elnémul majd az is végre, Mind csendesebb titokzatos éj sötétje.

i

Ablakokhól kifogynal.

fi

fénysugarak,

Mínd egyenként hezárják már a házakat. Élő lény már alig-alig abd ébren,

Pusztaság a falu

'.

kellő kőzepéhen.


44

UTOLSÓ HANG.

Hüvösebb lesz, észrevétlen Megingaíja az udvari

szellő

támad,

fenyűfékat,

Bánatosan-búgó hangot hoz a szellet:

Edényt mosva, a szolgúló énekelget.


A VASÚT.

Csüszlk-mésztka földeken, ~lint

Magn

egy kigyó, mint egy állat, II tán,

mint a csiga,

Hagy egy fényes hosszú szálat. Bebüvík a hegyek közé

Fúrott odújába vész el,

Folyamokon által síklik Öntudatlan állat-észszel. Belsejében változatlan Számtalan lény helyét lelé, Míndet magával ragadja Sorsa elé, sirj a felé. Nappal szétterül Ingó-lengő

..,

.

mezőkön,

füstje árnya,

Éjjelenként - mely ragadja Míntha tűzből lenne szárnya.


46

A VASÚT.

Fénybogárként szállingóznak Sziporkák nagy

vasfejéhől,

Sugar árad a mezökön Világított

belsejébőL

Itt elillan, ott felvillan

.Lámpásinak

tűndefénye,

Mig eltünik zúgva szállva Bársony-sűrű

i : I

sötét éjbe.


NAGY AKÁCZFA A KERTVÉGEN ... Nagy akáczfa a kertvégen. Inog széles koronája, Megrézdűl

Fűrész

Még

levélzetében.

tépí, fejsze vágja. lombja

zőldellő

közűl

Elrebbentek a madarak, Sugár törzse összeroskad Kemény fejszecsapás alatt.

I

I

.r

Lombtalan lett már a nagy kert, Téli éjjel még ls szállnak Holdvilágos

csillámlő

Lapja felett Ingó árnyak.

II

--

Kicsiny háznak kéményéböl, Meleg

tüzről

hideg éjbe'

Siklik füstfoszlányok árnya, Hnldvilágos, havas fénybe'.


48

XAGY AI{AC7.l"A A liERTYÉGEX •..

Gyorsan

I

tolűlnak

az árnyak -

Régi helyét mlg meglelte Füst alakban a kertvégen

11

1: , I

I

1 :11 ,1

!i.l"

Haza jóró fának lelke..


r

it

l';:I~K LEVEGÖUEN.

4!J

KÉK LEVEGŐBEN,

i

I

I

Fehér holdvilág, Fehér Kék

felhője,

levegőbe',

Nagy nyarfa

őszi

i

Arany levélzete,

ff

Kék

levegőbe'.

S valahol távol jár A fekete halál, Az aranysárga

Hatalmas nyárfa Megréz dül

!

'1

Kék

tőle

levegőbe'.

4


50

IH VOLT?

KI VOLT?

Mély nyomok a hóban, Elhagyott nagy kertbe', Kékesre nyomülva A fehér hó pelyhc, Ki jádlatott ene '! -

Az út oly elhagyott _

Látom még a nyomot, De nem az alakot. Majd vlsszaképzelem : Milyen volt az élet, Mely itt magányosan A nagy hóba tévedt ? Míntha már látnám is, J Ö felém egy árnyék, Míntha az árnyékban

Magamra találn ék.


r r II

t

t~l VOLT'!

51

Hiszen én jártam itt Ide be van nyomva, De már nem ismerek A saját nyomomra.

4*


I

il

TA\'ASZI ESŐ.

52

~

I'

I ,

iI I ~ l

TAVASZI ESŐ.

Kemény fenyüs hegyeit felhőkbe nyúlnak,

Lágy

Szürke

felhők

sötét

Zöldjéhez sinllUnak. Világos

zőld

réten

Sárga kelyhele

nőnek,

Egyhangún hull cseppje

Tavaszi

esőnek.

Zöldes szürke folyam Elhaladó habja

Jön-magy, -

mínt az élet

Minden egyes napja. Jön-magy, feltarthatlan'

Ködös messzeségbe', Egy elhalad, más jön -

Soha sincsen vége.


F I

t ,I

t

TAVASZI ESŐ.

Elfolyó hahjába Eső

cseppek hullnak,

Parti sáslevelek Hullámába nyulnnk. Apró lépésekkel Kékes feketében Sötét varjú sétál Világos zöld réten. Parthoz ér, egy perezre

A folyámha bámul S kimérten inni kezd Elfolyó habjábul.

53


TÜ [{RÖZl~S.

-----

TÜKRÖZÉS.

Kőszohor

áll tó

kőzepében

-

Fehér márványból vésve, Holdfényes Szétrezgő

vízből

vissza csillau

tükrözése.

Sárgült levél hull körülötte Elalvó tó vizébe, Sárgült levél közt tükröződik Fehérlő

A

nő,

szebor képe.

ki után hajdan, régen

Szobor idomit vésték. Elporladt már. -

sirbolt

Testének pihenését. De lelke itt száll

kőrűlőtte,

Csókolja képe mását, Bámulja saját szépségének E földön -

maradását.

őrzi


TÜKRŐ:r,Í,S.

«Mi szép vagy! én vagyok te benned Te nem élsz, itt vagy még is! Én vagyok voltam, elporladtnm, Ez fény is, sötétség is. n Hozzá simúl

ködfelhő

képen,

Hideg, ezüstös fénybe', Mintha a

l'ég meghalt volna,

A szebor mintha élne.

55


I~AJ.I';:-;DÁIUU;\I.

5H

KALENDÁRIUM.

Tltokzntos könyv lapját nézem Borongó ujév reggelén. ' Mínden jel annyi

bűvös

rejtély,

Fátyolos-érthetően,

Int felém. Jövendő

napok mind megírva,

Egymásután mínt jönni fognak, Árnya-fénye Jövő

ide vetve

mái-

napoknak.

Hány koporsóra, hány

bölcsőre

Száll ezen árny, e fény? Ki ébred még fcl Jövendő

Nem

ft

ma

ujév reggelén ?

létező jövő

napok

Biztos jövésükkel.

Itt könyvbe sacdve.

élők kőaül


r

KALE:;DÁItIU~I.

Az élet nedve

Mái' száll fel bennük,

Mlndcgyík készen A mindenségben.

«Vasárnap 17-ik l" S ez a nap felvirad Bizton egy reggel. Egesz sereggel Visz magával Számtalan

élő

lényeket

Az örök éjbe, az örök múltba.

És hoz magával

Számtalan

élő

lényeket

Az örök múlt, örök Fűt,

jövőjébe:

fát, virágot, embert, állatot.

S azon nap, az ásványok tömege Úgy, s nem máskép lesz tömörülve.

S a világ ürhe Forogunk mind a csillagok,

57


58

KALENDAlUUM.

Azon

ft

nap, s a többi napolcon

Egymás után. A

hűvös

könyv itt fekszik

Az asztalon, S bent az

első

Japon

Vörös betükkel az

első

Elöször ki irva: Ujév napja

első

január.

sorban:


r l

r

I.EÉGTEK AGYEIITYÁK•.•

LEÉGTEK A GYERTYÁK.

Leégtek a gyertyák Abálteremben. Hajnalodik már, Fell{clő

napról

Éj fátyola lebben,

Rózsasain álmok

rI ,

Fakóvá

lapűlnak

Fáradt fejekben, Leégtek a gyertyák Abálteremben. Leégtek a gyertyák A karácsonyfáról, Sötéten, dísztelen Áll már a jászol.

Arany dió, alma

Eltéve, leszedve, Köznapivá lankadt

I:r

A gyermekek kedve.

59


liO

1.1!Í;nTEK A GYEIITY,\K•••

Szép aranyálom A

szeretetről

Ismét oly távol, Egy évre távol, Leégtek u g;l'ertyák

A

karácsonyfűrúl.

Leégtek a gye1'tyák A ravatal mellett útra kész a vándor itt Távoznia kellett. Ismeretlen fogalmak Titkos honába Elérí-e még Földi fény lángja? Vagy elszállt

ő

maga is,

Mint egy lángot oltó Múló lehellet? Leégtek a gyertyák A ravatal mellett.

~


, ........ ;\IÉHJ~SNI~L.

MÉHESNÉL.

Ólomszürke égből Nagy hópelyhek hullnak Lassú tapadással Egymáshoz elmúlnak. Fehér hólepedő _ Titkos kezek rakják Elfödi az élet Százezer alakját. Tövis disznó,

szűnyog,

Békák, zöld seregje, Rovarok, bogarak, Eltakar-va fedve. Csak itt-ott a hóban Fekete turása Vakandnak mutatja A földet hol ássa.

{ll


(;2

Süriidik az este A kis méhes felett -

I I:

Elborított a hó VÍl'ágot, levelet. Fehér havas csendben, Míntlm nyárnak álma Zsongó arnny sz árnyé n Körülötte szállna. És benn a kaptárban

Rejtett meleg élet Egymáshoz símúlva Alszanak a rnéhek.

--


[ 63

ALlWXY.

. l

ALKONY.

I

Belepte

első

hó pihéjc

Domboli hullámos vonulat, Fehér dombok,

szűi-kc

téli ég alatt.

Csak nyugaton szüremlik át Pirosas-sárgás esti fény,

Mínt egy emlékezet A hó felett.

Falu,

gyalogősvényén,

Barnára taposott ösvényen Fehér hó közt,

jőn

most a csürhe:

Kis kondorszörü malaczok

Hosszú orrú bozontos disznók. Rövid vágtába Piczi lábuk himbálja

Gömbölyded hétukat. Hosszú fülük fel és le lebben, Mind sebesebben: Haza felé! haza felé!

\


64

ALKONY.

Rövid vágtába, Egymás nyomába A csürhe elhalad Szűrke

téli ég alatt.

Fehéren Száll az alkony, Vtlágos-sötéten

I,

Száll az alkony, száll ft csend. Havas háztetők káményéből.

I

Fiist szállong, Ide-oda Iebbenve szét oszlik, Mlnt egy emlékezet, A táj felett.

,


l 65

JULIUS.

JULIUS.

Kavnrodík a fák felett

Egy fekete varju sereg. Talán gondolatim szállnak Tetejében a nagy fáuak ? Nyál' van, még is szürke az ég,

De szomorú lesz a vidék, Ha a

zőld

levél megfézott,

Esőkönytől

agyonázott.

Kavarog a nagy fák felett Egy fekete varjusercg,

Míntha

hőmczőkőn

szállna

Érdes hangja, sötét ezérnyn.

y

I

I

C%dbel Millku , Opdlok.

5


ÉGŐ FEJFÁIC

66

, ÉGŐ FEJFÁK.

Falu sorja lángban, kivillan az éjbe', Átcsapnal{

fi

lángok fedélről fedélre.

Pirosan harapnak

fi

recsegő

nédba,

Szalmás istállóba, fészerbe, pajtábn. Már a

zőld levelű élő

fák is égnek,

Mind izzóbb lesz lehe a pirosló Iéguek. Lángpiros alapon, sok

sötétlő

árnyak

Kétségbeesetten ide oda jérnak. Saipörkűző

üszkök repülnek az égig.

(Vizet 1 vizet I» hangzik

Jajveszéklés,

bőgés,

fi

sorokon végig.

harangole zúgása,

Saíkrák perczegése, lángok pattogása.


ÉGŐ FEJFÁI(,

67

Csak fen t n domb csendes, a temető dombja

r ~

I

Mínt az éj mind

sűrűbb

hallgatásba vonja.

De mintha a sirok most megmozdúlnának,

Vagy csak visszfénye tán a

tűz

világának,

Mely itt lángot vetett ujultabb erőben?

Kígyultak a fejfák mind a

temetőben.

I

I

i

l:.

r

5*


68

ÁLLmIÁSON" •

ÁLLOMÁSON.

Három piros lámpás halad Csillag-áttört felhült alatt. Három piros lámpás fénye Síklik be a sötét éjbe. Elveszett már a homályba Csak füstfelleg száll utána. Ez is már

II

távelé lelt -

Vele szállt egy durab élet.


KARÁCSONYÉJ.

~

KARACSONYÉJ.

,I

Csillagról 'csillagra szép Angyallelkek szállnak, Megvéltés hirét viszik

Széles e világnak. Arany csillagfény alatt Elsimúló hangok: Zúgnak távol tornyokból Éjj eli harangck.

Sötét kék ég alapján Rezgő

csülagfénybc',

Keskeny sarló -

holdvilág

Aranysárga fénye. Ide-oda reng a fény, Mintha Szűz

bölcső

lenne,

Mária ringatja

Kís Jézuskát benne.

.... I I

69


,


~

III.

I

PÁN KÖNYVE.

I ~ ,

,

"

t

l


• ~.

I \

1

PÁN SZERELME.

PÁN SZERELME.

Sípolva meg)'

erdőn,

réten,

Körülette míuden állat, Mint vigan megy, talál cgy saép Ingó fehér virágszálat. Lassubb lesz ugráló lépte, Nedves szeme ragyogása, Úgy elbáruúl, úgy elfordul, Hogy

II

virág meg ne lássa.

Majd visszanéz, hozzá hajlik,

Meghatottság mosolyéban, Höstclkcdvc, halkan mondja: ((Édes drága virágszálam.»

73


74

PÁ..'" FLÓTÁJA.

P ÁN FLÓTÁJA.

"

Fütyült nédsfpjén, csermely-tiszta hangon

Világitó, aranyszín éneket, Örömtől megremegtek a virágok,

De nem hallgatták meg az emberele. Egyik munlcéba járt, vagyont szereani, Egy más' ment tompa

gyűlölség

után

Egy harmadik léha szerelmct hajszolt, Egy mást' körülvett únalom s magány. Haragra lobban t a baklábu isten, Hétágú fuvoláját fölveté, Fől

a kék égbe, a fehér

Magas ívben, a

zőld

felhőkig,

lombok fölé,

A síp leszállott lombok

sűrűjébe,

Szárnya t Impott s tovább csengett dala, Most is örömre hi

erdőt,

zöld kertet:

Sárga rigó. Pán arany madara.


I

-,.:

75

ÁPRILIS.

ÁPRILIS.

Lába nyomán kizöldül a

fű,

Hol fuvolézva elhalad, Pille repül, cserebogár zsong Énekelnek a madarak. Csalógatva szól a kakukhoz. Ha felel neki, felnevet, Szórja a légbe mind a fehér Hófehér kökénylevelet.

.. ,


76

lU JÖNNI FOG lIEG.

KI JÖNNI FOG MÉG.

Sötétül

fl

hold, a nagy égbolt

Meg-meg remeg: Hrlsatust keresztre feszttették

Az emberek. Szellem hatalma, lét nyugalma Mínd tova száll, Pátylát sötéten bontja széjjel Órök hnlál. Bűnét

megbánvá, Krisztust szánva

Zokog a nép: «Hogy megváltönk vagy, mért nem tudtuk, Mér-t nem elébb ?»

De csak ne késsünk. Vezeklésünk Jóvá teszen Mit ember szellem bántott, vétett

Egy Istenen.


T KI JÖNNI 'FOG MÉG.

erdő

Virágos réten,

77

szélen

Bokrok között, Nevet a nagy Pún -

ö lesz immár

Az üldözött. Bűkktőrzsből

róva, széjjel azúr-va

Bokrok felett Felállitnak rémes

sötétlő

Hereszteket. Már rászegezve zord keresztre A faunek mind, Közöttük Pán bozontos teste Sötétcn int. Mint vad madár, még egy mcsoly száll Pán ajkiról A napsugárba -

~

I I

...I

~I{n'

s élet lángja

elborúl.

Keresztek sorja, hosszú sorba Hegy oldulén, ;\'1ig elérik Krisztus keresztjét

A Golgothén.


78

xr JÖNNI FOG AIÉG.

Honnan v ki tudja? vándor útja Ide talál Egy utasnak.

Borzadva nézi:

((Mért e haI6.I?

Szegény kis fáradt, kecslcelébak Mi vétketek ? S te szelid férfi, tested ide mért Szegeztetett ?» Résztvevő

észszel. gyöngéd kézzel

Mely élted ad, Leszedi Krisatust a

keresztről

S a Faunokat. Egy gondolatra, máglyába rakja A kereszteket. Tűalúngok

fénye,

jövő

reménye

Liheg-lohog az óserdö felett.


79

lIlOZGÓ VIRÁGOK.

MOZGÓ VIRÁGOK. Rét oldalán virágos hegynek Boszorkányok virágot szednek. Szedik az

erdők

vadvirágát,

Plrosnt, kéket, fehér, sárgát. I

Héjuk mint halvány csillag

$

l

szőrva,

A hajnal szinü csipkerózsa. Ember szcmét itten nem félik, «Nem láthat senki» emígy vélik.

.,

De a nagy Pún riasztja Meglesi

ll.

őket,

virágszedöket.

Mint egyik boszorkány meglátju

I

Lehull ijedtében virágja.

,

!

I

l

Elrebbennek a boszorkányok, Szét szórják a tenger virágot.


SO

MOZGÓ VIRÁGOK.

fi fűre

oda vetve -

belőlük

élet nedve.

Mul' mind

Fonnyad

.Már nem díszítik De

fi

fi mezőket,

nagy Pán megszánja öket.

«Szegények l» szól s rájuk Ichelve Ujra éled virágok lelke. S mi még

előbb

Mcgmozdűl

csak hervadt, tépett-

a gyöngéd levélzet.

Mozdúlnak, élnek, tovaszállnak Mínt annyi tarka pilleszárnyak. És régi otthonát belepvc Nyugtalan szállong a sok lepke. Édes szerclmí esőkt-a vágyva Ráborúl a testvér virágra. Napfényes légben könnyen szállnak Élő virágok, «pilleszárnyuk.»


r

81

P,\N MACSldI.

I

..,'

PÁN MACSKÁI.

,I

I Simán folyik le a patak Megcsillan rajta mind a fény

Kék napsugarak játszanak

Aranynyal áttört zöld állat-szemén. Pán zöld szemébe tükrözik Fenyük megingó kék gálya

Patak habjába ütközik Imbolygó dongók

zümmögő

raja.

Szétrebben a dongó sereg,

Mert nyugtalan lett a patak, I

I

I

Fehéren a zöld viz felett Pán

habszörű

Czubel Milik" , Opálok.

macskát játszanak. 6


PÁN ~IACSI{,\.I.

Egymásra

szőknek,

ugranak

Kinyujtja mind habkarmnlt, Ragadja {iket a patak, Szilaj, örült tánczot jár mindenik. Feltűnik

egy, a másik jó -

-

Ragadja öket a patak,

Egy elrohan, más

jő elő:

Megannyi fehér, habzó gombolyag. Ugrálnak a zöld viz felett,

Ragadja

őket

Fehéren a

a patek,

zőld

viz felett

Pán habszörü macskát játszanak.

-


.~

ji

,

•I

83

EGYMÁST ÉRTIK.

EGYMÁST ÉRTIK.

I

Nem hallgatják

őt

már régen

Hiába szól Iuvolá]a, Azért csak szórja vit-ágit, Erdőt,

berket vigan jérja.

Egyszer mén az országúton, Sőtéten tűnik

szemébe

Nagy kereszt, magas kereszten A Megváltó halvény képe, Szánva nézi tH a nagy Pán: «Mér-t szere tted

•,

Ú~,

a népet,

Szived kincsét mért pazarlúd Rá, ki téged meg nem értett 1)) Szeliden mond a Megváltó : (És te mért hinted virűgod'

I

i

Háládatlan durva népnek, Mért hozod a boldogságót 1») 6*


EGYMÁST ÉUTI!{.

(Boldogság, Szépség,» e két szót Földi ember meg nem érti, Hosszú ezredévek folytán Napról-napra vágyva kérdi.

Mosolyg Pán az Úr szemébe: ((Mi megértjük egymást ketten, Élünk a zajgó világban Észrevétlen, elfeledten. Nevünk míntha

ismerős vőn',

Egy vagy más szekésból ejti, De értelmét nem találja, Jelentését elfelejtí.» -

:....-

Száll az alkony, bibor fénye,

Beözönlí a világot Pán hoz Hrlsatus keresatjéhez Vadrózsat s pipacs virágot.


,.

I

85

SÁRGA RIGó.

I

,..

SÁRGA RIGÓ .

.

l

r

Csöndes

fi

ru-nyá

kertnek minden belern

Álomlátó dél hullámos hevén,

Sötét foltot tép

fi

nagy nyárfa aga,

Álomlátó dél hamvas kék egén. A kerti fákon sallvék, almák érnek,

Ernelt mind jobban hogy

fi

nap halad,

A málnabokron alig alig térnek Piros bogyót

csipkedő

Csend mindenütt, -

madarak.

a ház

úrnője

alszik,

Eltünt napszámos, el kcrtészlegény, Körül csak tücskök cztrpelése hallszik, Két pille játszik a kert középén. Lassan megrezdül most a bokrok alja, Levélzet-árny az úton megremeg, Óvatosan néz, -

-

hogy senki ne hallja,

Felvillannak a fényes, zöld szemek.


86

SÁRGA RIGÓ.

Nevetve réaza meg nagy gyümölcsfáit A kert ura: ő nagy-felsége Pán, Nevetve dobja éi-ett kék szllvá ít Felsivitó sárga rigó után.


r r..I :j

87

AZ Ö UOSOLYA.

AZ Ő MOSOLYA.

Sípol az

erdőn

végig,

Szavára mind megáll Kis béka, gyik, giliszta Nyul,

~

ŐZ,

hernyó, bogár.

A vizhól felbukkannak Üvegszemü halak, Az ágon himhálóznait

Lágy tollu madarak.

I I

A

füből

kimagasló

Virágok ezre mínd Haczér illat-mosolylyal Halkan feléje int.

f

Csak megy az

erdőn

végig,

Majd vigan felkaczag, Ha rémült béka ugrik A' kecskeláb alatt.

1'" I

I

I


88

AZ Ö ~rOSOI.YA.

Dehogy bánt'na teremtményt, Csak tréfálkozva lép Futó egér farkára, Bocsájtja majd odébb. Majd pille után nyúlna

Vigyázó gyöngéd ujja, Hogy valahogy szárnyáról Himporát le ne fujja. S klk rettegve futottak

Mei-t még nem ismerélt meg, Boldogan Jönnek hozzá

Mind mfnd a teremtmények. Történik még az erdőn

Sok csin talan dolog, S álmatag boldogságban A nagy Pán mosolyog.

JI=====~-~---


IV.

BOSZOHKÁNYDALOK.

... I

I, I

, I

t !


'I

• !I

il II'!

'I

I


T ii

r

noSZOnrdNYSZ,\RNY.

BOSZORKÁNYSZÁRNY.

Egyedül egyedül

ft

világot járja

Földi lény, földi saív Sohsem lehet párja. Annyi ha meglehet, Hogy ép műlöképen

í

Szerelern csillan fel Egy vagy más szemében. De

ő

nem felelhet,

De ö meg nem állhat. Szárnya repülése Másra sohsem várhat. Míért tétovézna ?

De mínek is várna? Boszorkány leánynak Legjobb társ a szárnya.

I

1

91


92

KöDVlfuí.GOK.

------_.::.::-_---~~

KÖDVIRÁGOK. Kőrlvlrágok,

Boszorkányok Szálljunk, szálljunk csöndes éjbe, El sem árúl,

Meg se húrnúl II

",

Szétsugárzó csillagfénye.

"

'I\

Madár szárnya,

I

Fáknak árnya,

I

Csöndes éjbe

I

Puha ködben mindcn alsaik.

Köd fehérbe Szárnyunk röpte nem is hallszik Avar zörren, Levél csörren, Dombtetőn górők

mcrednck,

De túl, A Itödfátyololl tűl

Szép tündérkertelt nevetnek.


rI

KiiDVlI\Á.GOIC 93 ------~---~

Szálljunk, szálljunk,

Fátyol szárnyunk, Nincs Iefogva, nincs lekötve, Kődvírágok,

Boszorkányok, Szálljunk, szálljunk he a ködbe,


94

VIZlTÜND'~U.

VIZITÜNDÉR.

Fátyol ruhúrn sugárból szövc, Fejemen kék csillag ragyog J ertek szép hattyuk, fehér

őzek

Elringatnak a kék habok! Jertek

tündöklő

palotámha

Krlstély csillámló viz alatt, Vidám játékkal

körűl

fognak

Kék pikkelyes ezüst halak.

il

Hinár-indán sikarnlik a viz

Véle sikarnlik énekem, Felkél a hold, a hab felcsillan Tovább, tovább -

jertek velem.!


r

95

HALASSZO~YOJ{.

HALASSZONYOK.

Szőke

hajuk, barna hajuk

Himbál hullámon, Fehér testük el-felmerül Kék hcldvílúgon. Hrlstály-szemük átvlllérnllk Vizrétegen, Ajkuk mosclyg,

ór-űletes

Szerelmesen. De nem szerétnek soha senkit, Csak

hűs

viz habját,

Hideg kezükkel cseppjeit Keblükre kapjálc. Ujból s ujból futó vizcsöpp Után hajolnak,

l

!

Mig

ők

maguk

ölelő

Mind széjjel folynak.

embei-karhól


lj(;

HÓVIHAll.

HÓVIHAR.

Fázik a boszorkány, Vékony kis ruhája Testét nem takarja, Elfagyott a szárnya. Tova nem repülhet, Fenyűgalyra

szállott,

Zúzmora ellepte Mint egy nagy virágot. Forgószél felkapja, Elvész a víharba, Kavargó, zavargó Fehér zívatarba.


ÁL8ZÁl';'AK AZ E;\JllEREJi.

ALSZANAK AZ EMBEREK.

Hófehér fátyolruhámon Hold sugürja megakad, Jobbról-balról felrebbennek Az elalvó madarak. Hogyha röptem elaíkamlik Sérgúlt lombú féle között, 'I'arlón, hol pókháló szálat

Ezüst harmat öntözött. Lombbal hintett országuton Melyen foltot tép a fény, Elhagyott zöld nádasokba Felcsillámló viz erén. Fényben úszom,

elrepűlök,

Hervadó mczök felett, Szép a föld, mert ébren

~ I:

II

ft

hold,

S alszanak az emberek. C%6bel Mink": Opálok.

7


l' I

98

A nOSOLY.

I

I

II

A MOSOLY.

Rózsasztn márványból Van ssép palotája, Szűz-fehér selyemből

Uszályos ruhája, Fején kis korona Rubintból, gyémántból, Övén aranycsillag Fonott holdsugárhól, Szava, mozdulása Szerelemre válik

IG látja, szereti, Kísérí halálig, Boldog lesz, kit érint Lágy, puha kezével, Mínden sebet gyógyit ElO' tekintetével,


99

A :'IroSOI.Y.

De ki egyszer is csak Mosolyát meglátta, Zavaros lett annak

Minden boldogsága. Boszorkány mosulya Csak {Igy saiven kapja,

Mintha mérges kigyó Szivébe hnrapna.

Ir

7*


100 _ _~_--:.A:.....:.p::.:,i:::sz:::.T:::o_n.

~

·i :

I

A PÁSZTOR. (lfármarosi monda.}

Mídón

első

Szétfolyó Jön

II

forröbb napfény től

hővíz

elapad,

nagy pásztor és bejáljn

A közel s mcssze falvakat.

Kiválaszt férfit, I

III,

II

li

nőt,

leányzót:

«Legeltessétek nyájamat, Te, szunyogok zsongó seregjét. Te, az iramló Te, a Te,

fővadat,

medvél~et őrized

őrkődsz

meg,

rnéh s darázs felett,

Te vigyázol a madarakra Míg jő a

jövő

kíkelet.»

Míndenkínek kiadja nyáját,

És mindtől számon kéri majd A legutolsó bogárkát is,

Ha rét és

erdő

ujra hajt,


101

A pÁsz'l'On.

Jön a boszorkány hajlékához Állatok és erdők ura, Szól: «Gyermekem, te légy ez évre A sárga rigók pásztora. Ha nevezek pásztoruak férfit, De sokszor is meg nem felel Hivatásának, hanyag, lusta, Asszonyt is sok más gond fog el. Csak hogy ha tiszta

szűz

leányzó

Pásztorkodik egy nyáj felett Van biztonságban minden állat, Akkor nyugton pihenhetek. Egy darabot sem ád a nyájból, Éber szeme ügyel-figyel, Ha veszély közeleg feléjük Ködfátyollal borttja el. Ha nyája «vad», golyó nem ért, Ha légy, nem bántja fergeteg, Ha dongó, szakadó

esőtől

Vtrdgsairmokkal védik meg.


102

A I'.\.SZ'1'OIl.

Őrizd

hát a

A zöldülö

Hogy

rígők

hűkkés

erdők

seregjét hcgycu

arany fuvolája

Bántatlan és szabad legyen. ;lIeghajlik mélyen a leányzó, Kőrűlte

zsong a kikelet.

Sárga rigók arany seregje. Szállong repül feje felett,

I

1'1

I

II

1

I


r-

A KÖNY.

103

I

L

A KÖNY.

«Jer, szálljunk fényes holdvilágban III

««Nem mehctek, azéttépve szárnyam.a» «De mi perzselte, tépte széjjel ?» «eporró «Hisz

kőnyem

tőlünk

hullt rá az éjjel.a»

távol salak gyöngye,

Boszorkányszemnek nincsen könye.»

««!{uvik madár repült felettem: Egy földi ifjút megszerettem.a»

, I

~

.


104

AZ EHŐS~;Il11 TÜZ.

AZ ERŐSEBB TŰZ,

Kimondták a

szőrnyű

/

ítéletet:

«Hegyelmet adjunk néki? - Nem lehet hl Magasan összehordva áll a máglya, A boszorkány körül már felcsap lángja. És terjednek a lángok, nő a tűz, De érintetlen áll a tiszta Nem

perzselődik

cl sem

Sem fehér tcste, sem

szűz;

hujaszűla,

lengő

Rémülve látja, s íelsívit

II

ruhája,

nél):

«Csak több tüzet I ennyi még nem elég lil A boszorkány nem ég el -

mindhiába -

Egyszerre csak IdgyuIlad szive tája,


AZ ERŐSEBB TÜZ.

105

Azon tüztöl, mely benn lelkében éget, Lássátok, itt az igazi itélet I Ti nem bánthatjátok, de saját lángja Feloszlatja, beviszi a halálba. Törnek szivébdl mínd jobban a lángok, Körülte sziporkáznak

tűzvlrégok.

Lelke izzó folyamként ontja szét Életadó, gyilkos, tiszta tüzét. Szétfolyík a

tűz,

elönti a máglyát,

Erejével eloltja földi lángját. Majd, tovább terjed, elömllk a népre, Uj tüzet gerjeszt míndcgyík salvébe. S most, hogy a

tűz

gyönge testét megkapja,

Izzó fehér a boszorkány alakja. Kit földi túz nem éi-hete, nem bánta, Elégeté most saját tiszta lángja.


• lOG

A 1l0SZ0llKÁ1I"Y ÉS A ~mDVE.

A BOSZORKÁNY ÉS A MEDVE. I Míkor már ember közt N em 'volt mnradása,

Rengeteg

erdő

lett

Boszorkány lakása. Félelmet nem ismer A ld arra járhat,

Csak

világkerülő

Vad erdei állat. Erdei állatnak

Érti titkos szavát, Madárral, bogárral

Megértett magát. Medve jött utj ába,

Mondta a medvének: KNem bántlak l» a medve Felelte: «rnegvédelek l»


A 1l0SZ0Rl{ÁNY ÉS A MEDVE. ------~~

Az óta ott alszik Küszöbe tövében,

Nyári langyos estén Fehér havas éjben. Sokszor a leánynak Fehér habos karja Medve kóczos nyakát Ölelve takarja, Fejük felett pedig Zőld

fenyüfák ága

Ide-oda inog Arany holdvilágba.

107


• lOB

A RÉM.

A RÉM.

Szép boszorkánylányok járnak Füzértánczot minden éjjel

I

I il:

Harmatos rét zöld füvében

!

Tiszta, sziizi szenvedélylyel.

~

Párducz, tigris arra kúszík

I I

.1

:! I,

lj

,,'

"I,

~~

i i,

Itatóra a holdfenyhe, Zőld szeműlehdl

vlsszaesillan

Vad sugárban a hold fénye.

"

;i

Felsivit egyik boszorkány: "Vad állat jő, fussunk, édes l» Szól a más il, : [{Őz után járt, Nem veszélyes most, nem éhes ln Zúgva

vihar feléjük,

Tűzkévéket ont

az égből,

Takarót vonnak magukra BOszOl'kányok rét

fi

,I

fűvéből.


, 109

A RÉlII.

Elszáll a vihar felettük, El is némúl tombolásá, Lágyan hangzik távolabbról Andalitó búcsuzása. Csöndes tiszta lesz az éjjel. Boszorkányok ujra szállnak Átlátszó arany szövctjén Harmatseprő

holdvilágnak

De ijedve rebbennek szét Ingadozva, lágy sötéten J ő egy árnyélc

Kékes-tompa

Foltot tép a tiszta fényben. «Láttad 1») -- (Láttam. Oh, mi

szőr-nyű

Kapzsi kézzel, irigy szemmel Közelit, éppen felénk tart, Fussunk, szálljunk, jön az ember b)

I


--•

!

110

SZ(;I(T IV,\l'/I(AP.

SZENT IVÁNNAP.

Szép Iílíomos virágok Fehér

Ielkű

boszorkányok

Míud elszálltak a holdfénybe Szen t Ivánnap éjjelére.

Fehér fátyol tova lebben Sebcsebben sebesebben. Fehér fátylát mind felkapja. Rajta csillog

harmatja.

Harmatos kert, lombos árnyak, Benne liliomok állnak. Nyirott Iombfalú bokorban Két

fehérlő

hosszú sorban.

Míndcn liliom virágba Zöldes fénybogárkák lángja, Mert csókját reá lehelte Boszorkányok csillaglelke.


CSILLAGIIULL,\S.

CSILLAGHULLÁS.

Csillaghullás a nagy égbe, Boszorkányok esti légbe. Csillaglángot szómak széjjel

l

Boszorkányok mlnden éjjel. Egyik a lángot megkapja, Másik dobja, tova adja. Sugarában röpke lángnak, Boszorkányok úsznak szállnak Uszik a sok lenge alak, Mlnt hullámban fényes halak Elstklenak egymás mellett. Eönnyeden, mint egy lehellet.

t

111


• 112

CSILL,\GHULLÁS.

Lehúzödnnk, felkerülnek, Cslllngtényhe elmerülnek. Játszik csillagok tüzébe Boszorkányok szeme fénye. Boszorkányok csöndes éjjel Csillaglángot szörnak széjjel. Hullnak, hullnak cslllnglángok, .látszannk a boszorkányok.


v. ,

MESEVILAG. '

,

.1. ,i

l,

II,

C.~bel

Ui"ka : Opdf.k.

8


'III 'I

1

'1:

il II 'I

II

I


!.i!),! ,~/:._

';.,:'1:

, • , RÉGES RÉGEN ELFELEDTÜNK,

115

I

11

::'.'.'1 '

:.

'r" .: "'1'

" ,j :'1

!.

RÉGES RÉGEN ELFELEDTÜNK.

Nem ismerem - de végtelen szerelmern Csak az Övé, Sohsem láttam, de gondolatom Csalt is felé, Felé száll, Mint vándor úton haza Tévedt madár.

térő

Ha rémület hideg keze érinti lelkemet, Az irtózat csak Lényem

tőle

tőle,

remeg.

A boldogság, mely nincs, de eljö Elszáll felettünk Csak Ö, Mit róla tudtunk s régen elfeledtünk Réges, régen elfeledtünk 8*

, ,

!!


• 116

A !iÚT.

A KÚT.

Az ősz hullatja sárga levelét

Mohos küszöbrc Elhagyott falakra Titokteljes kutak Mélyen

fekvő

tükrébe.

S a mély vizen keresztül Egy hullám rezdül. Minden oly távol A boldogságról Száll egy álom A

kéklő

De

tiszta légben.

hűs szellő

söpri a mohos falat

S a hársak alatt Halkan söpri a sárga Leveleket.

[


A KÚT,

Mlnden oly tévol, S a boldogságról Száll egy álom:

Rég múlt napokról Melyek sohsem voltak És sohsem lesznek Levelek hullnak

Hallcan hullnak.

117


118

HÁRFÁRÓL.

I.

Sötét

fenyűk

Repülő

meghajianak

köd leple,

Vihar zúgása Zivatar szárnya alatt. Locsog a mély tó habja, Megingatja a nádat Partjainál, Ismét csendes lesz, Majd ujra rezdül, Ólmos nehéz fénye Fehér ködön keresztül. Tiszta lesz a tó mélye, Szürke szlklafalak Tükröződnek a

mélybe,


119

HÁRFÁRÓL.

Közeleg az est, Csillagok kigyulnak, fenyves felett, Átrepül az erdőn Egy rég szétfoszlott, Rég elhomályúlt, arany

fényű

Királyflről,

ki szép volt,

Királ~'firól,

ki

hős

volt,

V:Jgy dalnok talán '! Egy háda hangja rez dűl Az

erdőn

! I

Emlékezet:

keresztül

Csillngos fényes Zöld éjszakán.

II.

Tudod, hol szólt az ének, Csöndjében a nagy éjnek? Ráfonta hold sugárja Arany húrjait, mind Egy fenyü fára.


• 120

frl

HÁRFÁnÓL.

S Id nyugtát sohsem lelte:

A szép királyf lelke, Eljött zivatar szárnyán

S a holdvilágos hárfán Játezé csak ujra, ujra, A soha nem felejtett

Nagy éneket.

I

]


iill :'1 SOURDlNE ALATT.

----

------~-

121

l':

:"1',1,. i':

r': SOURDINE ALATT.

,, I

I, Tavaszi nap, korai nap Süt a zöld

erdőre,

Sűrű erdő,

fenyü

Halavány lesz

erdő

tőle.

Halavány is, meg sötét is Kéltes-zöldes árnya, Míntha napfogyatkozásba Fehér füzes állna. Tavaszi rét, korai rét Fakult lapja felett, Ide-oda ingadozva Száll egy várjusereg. Olyan fényes, oly fehéres Feketéllő

szárnya,

Míntha napfogyatkozásha Fehér galamb szállna

,I,


·

122

...

i\IADÁmmPTE.

MADÁRREPTE.

Hófehéren árad a hold sugár]n, Sötétlő

kert

Feketéllő

feketéllő

lomh

lombj ára

sürüjéből

kiválik

Egy madár szárnya. Hófehér gyep felett

körűzve

száll cl.

Betéved majd felsetc lombak közé, Összc vonja a fény és ru-ny sötétjét Szárnya röptével. Hangtalan száll hófehér holdfény szala, Hangtalan száll fekete madár szárnya Csöndes kertben -

ulmatag éjjel titkos

Varázslatába.

j


r HÓ!UUÁLYNÉ PALOTÁ.JA.

123

il r

, I

HÓKlRÁLYNÉ PALOTÁJA.

i

i'i I'I'I !

Kert zuzmoré]n Mlndcn kis ágra Fehérlő

csipke,

Hideg lehellet Kristály virága. Fehér nyirágról Leomló fátyol, Földig

leérő

Libbenő

hajló

Krlstélyos csipkés Leomló fátyol. Pirosas, bíboros Lilaszin hóra Hullnak

fi

pelyhek,

Zuzmora pelyhek.

,

I I,

! ,


4l 124

HÓKIHÁLYNE PALO'l'Á,JA.

Halvány zöld holdvilág

Üveg-zöld holdvilág Hinti be fényével Sárgás zöld fényével

Az egész kertet. Kis fagyos pncstrtük

Járnak az utakon, Kerék nyomában. Elalvó kis madár Fellebben meg leszáll, Dermedtebb. nehezebb Felborzolt tollában Elfagyó szárnya.

Megzörren a levél, Hótakarta level, A .fehér hó alatt Elfutó kis egér Elsiklott, elszaladt,

Kis nyoma ott maradt A fehér hóban.


r HÓK!lIÁLYNÉ. PALOTÁ,TA.

Holdsugár -

fagyból

szőtt

Fényes jég palotát

r

Végig bejárja, :\End egy magába Ö, a szép, a fehér

Jég s hókirályné. J ég csillog szemében, Tükrőt

tart kezében

Lebbenti fátyolát Hinti a zuzmorát J ég palotába,

Mínd, egymagába Tűkórszép,

I.

holdfényes

Fehér kh-ályné.

I I.

I

I

l"~


4

126

KIGYÓK KÖZÖTT.

KIGYÓK KÖZÖTT.

l•

I

J

I

Nem ismeri senki, Bár mennytt is látja, Szeretője

nincsen,

Sohsem volt barátj fl. Halált nem szereti, És nem a szerelmet, Élet után vágyik Nem e földre termett. Múltat és

jövendőt

Csillagfénytöl kérdi, Állatok, virágok Titkos szavát érti. Ha magányos útja Sziklás helyre téved, A kigyóknak mesél Ősrégi meséket.

1

I


S,\I\[{ÁNY UTJA.

r

SÁRKÁNY ÚTJA.

«Fogd be sárkányomat Edes öreg dajkám,

Gúnyos mosolyt láttam A mostohám ajkán; Kegyetlen

szemétől.

Gúnyos mosolyútól Röpitsen sárkányom Akárhova távol.» «Szép ldrálykisasszony, Ne menj el én szentem, Szenvedés az élet,

Ez már igy van rendben,

Itt falak

őriznek,

Óvó fáknak árnya,

Ne menj te védtelen A sivár vílágba.»

127


• l 128

SÁRKÁNY ÚTJA.

«Oh, de nem oltalom, Fogság ez én nékem, Kéklő

szabadság van

A magas kék égben. Kéklö szabadságra Lelkem régen vágyott, Mért tapodjam tovább. E sáros világot s« Elrepűlt

a szep lány.

Vágyva néz utána Szegény öreg dajka, De hiába várja, Csak a merre útját Sárkánya kereste,

Üstökös csillag jár Mlnden áldott este.


12fl

THoUlIAlJO UIIOJ{.

TROUBADOUROK. Aranyszemű

békák néznek

Egy vizi rózsára, Fehér rózsa - "tó vizében Inog hosszu szám. Tó vizében hosszu békák Koszorúban állnak, Bánatosan énekelnek A fehér virágnak. Felkél a hold, elsiknmlik

Aranyba

szőtt

fénye,

Vissza csillan, maj d felvillan Sűrű

tó vizébe.

Aranyszemü hosszú békák A virágot nézik,

Mozdulatlan tekintettel Majd hogy megigézile Ctóbel Millká; OpátO'i.

9


• 130

THOUBADOUl\O[{.

Többen jönnek, hivják egymást, Egymásnak felelnek, Holdvilágnál bánatosan Tovább énekelnel..

l


í• TÜNDÉRKERT. d

.'

il Tündérek játszva liivják, csalogatják: «Fehé.' palotánkba gyere velünk,

Márvány

fi lépcső,

arany a fedélzet,

Harangvirág felett száll

énekűnk.»

Harangvirágok Öntik el a rétek Selymes füvét a palota alatt, Álomlátó dél csendes sugarába Hosszú fa-árnyak halkan siklanak. «Látod amott hófehé.' hattyúk úsznak,

Tavunk sötétkék átlátszó vizén Tollakról gyémántos vizcsöppek hullnak, Szárnyukról visszacsillan mind a fény.l,Kezei álmodozva fenják-bontjüle Tündérek lágy

aranyszinű

haját,

Szivét a mámor fngyasztö tüzének Halálos boldogsága fogja át, 9*


'. 132

TÜNDÉRKERT.

És este? - Kifogyott a fény n légből, Hervadt minden virág kőrőskörűl, S míg szeme lát, Mi

előtte

kőhalrnaz

kopáran elterül.

pusztasága,


I

NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ.

133

NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ.

Szolgálóím szürke pókok,

Fonjatok gyorsan serényen, Hogy

Et

fátyol lenge fátyol

Még vesámnp készen légyen. Saívárvdnycs lágy

ezüstből

Légyen fonva minden szala, Szőjétek

a tündérfátyolt

Szép leányom homlokára.

Napraforgó palotémba Szombat este készen váram Lenge fátyolt -

mer-t menyasszony

Kis leányom, szép leányom. Százezer pók nagy serényen Fátyol vékony szalát fonja, Nagy

szövő

szék -

széles tarló

Vékony szállal mar bevonva.

, I !


• 134

NAPHAFOHGÓ

Imd.r.YNÉ. szőni,

De nem tudják össze

Mert a szálat mindcn éjjel Irigy csintalankodással Hűvös szellő

tépi széjjel.

Lágyan össze gombolylt]u, Röpíti a tarlón végig, Fől

egész a napsugáros

Kékben uszó magas égig. Kékben

lISZÓ

magas égen

Fehér szálak megrngadnak, Foszlányos kis

felhő

képen

Távol kékben fenn maradnak.

Napraforgó palotában Szép menyasszony míndlg várja, Hogy a fátyolt, lenge fátyolt Homlokára tüal párja. De ellebben minden éjjel

Fehér fátyol, lenge fátyol, Tépett szála játszik, csillan Széles

tarlőn

közel, távol.

\


FEHí;1I FARKAS.

135

FEHÉR FARKAS.

Hófehér farkas jár Hófehér éjben.

Kékesen látszik GömJJölyü nyoma A puha havon.

'"

Kékesen száll el Egy madár árnya A hó felett.

Felcsillan a hó, A holdvilágban, a csillagfényben Mint fehér pelyhen elszórt gyémántok

Felcslllanása. Kopár akáczfa Inog a

dombtetőn,


·l ,

13G

l"EHI~n FARKAS.

Hullatja elszáradt Zörrenő, csörrenő

Leveleit A fehér hóra.

Egy toronyóra Üt a faluban távol A domb alatt. A farkas felriad. Hullogó, álmos Egyhangú lépte Iramodás lesz. A fehér farkas Belevész, eltünik A fehér éjbe.


137

A:'.IETHYST PALOTA.

AMETHYST PALOTA.

Hogy megy Lepkék Libegő

fi

réten,

repűluck,

lepkék

Két hosszú sorban Mindig

előtte

Bársony-fekete,

libegő

számyule

Két hosszú sorját Követi mindig. Hamuszin fának Hékes-hamuszin Törzséhez simúl

Lilasaín-kéken Két harang virág:

Sötét az egyik, halvány

fi

másik.


• 138

AlIIE1'HYST PALOTÁ.

Lehull az egyik Virág kelyhére, -

A halvényabbra

, .. egyik lepke Kifáradt haldokló

Bársony sötétje. Repül a többi Bársony fekete Libegő

lepke

Repül lihegve, Le és fel szállva, Két hosszu sorban. Tovább a réten, Fűszálak

Hamvas

felett eső

közt,

Repül a többi Bársonyos fekete Libegő

lepke.

Elérnek a házhoz, A palotához Amethyst-ezüsttől

Lllén vllágttó,

erdő

palotához,


,

.:: ,:,

A~mTHYST

PALOTA.

139

Ajtaja zárva, Ablaka zárva, Nem nyitja senki Nem lehet bemenni, Amethyst-ezűsthől

Épült palotába. ütődik

Hozzá

Az ahlakához, Az ajtajához Sötét bársony szárnyak, puha tapadása Hozzá ütödik Nedves Ezüst

tetőre,

tetőre

Sötét bársony szárnyak, puha tapadása. Libegő

lepkék

Bárseny-fekete tapadó szárnyu Reá simúl mind Esőtől

nedves

Amethystből

épült

Ezüst palotára.


• 140

ELKésETT.

ELKÉSETT.

Hís királykisasszony kútnál Mcs ruhákat Arra megy egy bugtyos fejü Csunye állat. «Király apám, jaj, segítség!

Bánt valami, Ú gy félek, hogy alig tudom

Hímondani.» Öreg király, kövér király Alszik éppen Gondtelt álmot nagy aranyos Karos székben. Nem is hallja kis királylány Esdő

szavát,

Csak álmában meglegyezi Olykor magát.

l


,

141

ELKÉSETT.

;\Iit tegyen hat?

~.

szépen szól

cl

Király lánya.

Kis királylányt huglyos állat Dehogy bántja. Leülnek a napos

fűbe

Egymás mellett, Úgy szedik le bokorról a Földi epret. Öreg király mély álmából Hogy felébred. Hogy kinéz a pitvar ajtón, Csak elképed: «Úgyan hinyom ! .~ megharagszom. Nem hagyod ott Mindjárt azt a buglyos

fejű

Csúf állatot I))

Vigan nevet kis királylúuy

A szemébe: "Édes apám, méd nem jöttél Idejébe ?»

,l


• 142

LEPlmloH,í.LY.

LEPKEKIHÁLY.

Hol

zőld fényűgaly

közt

Húros rigók járnak, Pillangó szárnya

nőtt

A lepkekirálynak. Sötétlő

bársonyos

Bibor pilleszárnya, Erdő, mező

felett

Véle vigan szálla. Kis virágherczegnék. Kik még meg se látták, Bársony szárnyáért most Bűvösnek

találják.

Gyikokat fognak be l{is Ievélszekérbe, Úgy hajtanak, gyorsan A király elébe.


LEPlmKlnALY.

De ha megpillantják A kék

levegőbe,

Kis virágfejüket Elfol"dítj ák

tőle.

143


144

PÁVACSILLAGOIC

PÁVACSILLAGOK.

Kerti utra lassan hullnak Zsugorodott falevelek, Megcsörrennek, clslklanak Apró kövú porond felett.

Kanyargó út, rég elhagyott Mely ápolta eltünt a kéz, Vágott széle össze lapúl -

-

Dudvésodík -

bozótha vész.

Keresztül a kavics uton Mlnt egy barna lomha árnyék, Kőr-isfának

roncsolt ága

Korhadt, letört -

törzse áll még.

Az út végén szürlce korlát Tán a régi házhoz vezet? Termés kövén napfény játszik Mínt egy

műló

emlékezet.


145

PÁVACSILLAGOK.

Sárgán süt a Korlát

lemenő

nap

szűrke kőfalára,

Szürke falon kékeu csillan Itt egy páva, ott eID' páva,

Czóbel Miuht't ; OJlcilok.

10


146

l'ÁVAFOGAT.

PÁVAFOGAT.

Kis királykisasszony Mind befogja szépen

Négy fényes pávájá t, Kocsikázni mégyen. A csillámló fogat

Selymes réten halad, Harmatos fú hajlong

Fényes tollak alatt. Zölden, kélsen csillog, Aranyosan vész el, Mínd egymásba olvad Mlnt zoménczos ékszer. Kis királykisasszony Hófehér kezébe

Fehér orgona ág Zőld

bokorról tépve.

c~·


147

PÁVAFOGAT.

Nagy orgona-ággal Hófehér kezében Kergeti péváít Végig a zöld réten.

10*


148

I{IR.,\LYLÁNYOI{ HOLDVILt\.GNÁL •••

KmÁLYLÁNYOK HOLDVILÁGNÁL ...

Királylállyok holdviIágnál Meunek szépen, Mindegyiknek liliom van A kezében. Csak egyik, a legkisebbik, Áll magába, Ujja között égő piros Szegfű

szála.

Holdvilágnál mennek szépen Királylányok. Bibor bársony, sötét bársony A ruháj ok.

Csak egyik, a legkisebbik, Hab-ruhája Ezüstösen csillámlik a Holdvilágba.


I{IJULYLÁNYOI{ HOLnVILÁGXÁL ••• ~------

Kir-álylányok, bársony pill ék

Jönnek, szállnak, Hosszú sorhan köszönnek a Holdvílágnak.

Csak egyik, a legkisebbik Alig látja,

Majd Ireolvad ezüst csillag Sugarába.

149


150

'HÁROM FEHÉR HATTYÚ.

HÁROM FEHÉR HATTYÚ.

Három fehér hattyú Egymás után halad, Esti szürkületben, Árnyékos sötétben Sötét fenyüle alatt. Három sötét holló Egymás után halad, Reggeli napfényben, Harmatos fövenyen Ezüst füzek alatt.


151

KÉT IrEZTYÜ.

KÉT KEZTYŰ.

Erdő

Két

mohün, fák árnyékáhan

keztyű

-

sötét vörös

bűrhől,

Ugy, a hogy oda dobta A fehér kis kéz. Míntha az ujjak még benne lennének,

Imádkozó mozdulattal Hajlik a két

keztyű

Egymáshoz. S nuntha

ködből

hozzá szövödne

Az alak,

Melynek keze e két keztyiit viselte. Ott van, és még sincs, Ott van, mert ott volt,

Nincs, mert elment, Ott van a két

lceztyűben


152

KÉT KIlZTYÜ.

Még mozdúlatja, Imádkozó rnozdulatja, «Uram, ments meg a kisél'téslöl, Ments meg Erdő

A

kisértetektől!»

mohán, fák árnyékában

fűben,

ou

fekszi/r két keztyü.


_0;<:--

Czóbel Minka: Opálok