·
,.~ ~
'.'-;
}~~~;ib~::~.'.,>·,.·L;~f;}>···
CZÓBEL MINKA
*
KÖLTEMÉNYEK
BUDAPEST 1903.
MTAK
I
01
TARTALOM. l.
NÓTÁSKÖNYV. Népdal __, n. .,. __~ ... n. __ ... Masó lányok .. ~ mO 'U
n....
Dér __• o.. ...
Sesam ... Tavaszdal
u.
n •
9 10
. .,
." _n
u. "" _.. 12 13
.. .
14
Nyár vége ...
15
to
Delelő
Elmerülés Ködvárak
o.,
u. n. ... ...
__,
"
19 20
Ejjel
Bársony léptek ... Utirány.L Füstfelleg Sietős
...
21
22
.u......
23
'" n. ...
ut
C.-moll
...
'I'
...
...
24
n.
...
...
...
•••
_n
u.
.,.................n ..' n. -u
A legelő Három virág no __ • . . . Az apácza __ ... no
.u
Hangtalan ének - u
n.
'I'
.n
n,
o-o
n.
_..
•..
..,
...
.u
25 26
23 29 32
...
1*
4
TARTALOM.
II.,
KÉPESKÖNYV. [{rucsnyné .__ '.. 'H 'H H' ,u '" Száz gyertyát és száz liter bort , ..... ..,... Wő~ll~ - - - - 'N
.00
Betyár gyerek áU az utczán, .. Esti ködben . , Utolsó bang
.u
,ON
...
H'
'H
H'
"J
.00
...
H'
"J
.. ,
~
40
H'
NO
35 38
...
·11 43
,..
A vasút O" N' J.. n. '.. "J O.. ' " ... 45 Nagy akáczfa a kertvégen •.. H' H' .H... 47 lüilt levegőben Iii voll?
~~"
Tnvaszi eső Tűkrőzés _
u
'"
... ...
......... NJ
H'
'"
J"
...
UJ
Knlendárium... '"
ou
Leégtek a gyertyák.
"m
MébesnéL.. o.. ... Alknny Julius _ »;
Égő fej fák .. o
Állomáson
_
...
• ..
J
H'
...
.__
49
.. , . '
..O
UJ
,..
UJ
H'
UJ
Karácsonyéj
UO
"J
'u
...
HO
'..
__ o
...
UJ
NJ
...
III 63
...
...
65 611
uJ'H
UJ
511
59
"J,,,
"J
...
,..
.".U
. .J
'u
,..
'H
.....J
H'
• H
'u
.U
,~
/".
...
N'
H'
...
'N
o.. ... ..o
...
50 ... ... ... ..O ... ... 52 54
JU
'"
.u ..
'H
".. ,.... .."
,,,..
...
68 119
" " "
Ill.
PÁN KÖNYVE. Pán szerelme.s, ... pán l1ótája u. UJ'
~
UJ
...
"J
'"
.. o
u.· ..,
...
JU
o..
..• '"
13 74
%
5
TARTALO~l.
"~'"
Ki jönni fog még Mozgő
virágok N~
.h'
.N
N~
.~~
Pán maeskáL.. ... Egymástjértik •..
N~
'u
Sárga rigó Az ö mcsolya ... ... N.
••, N'
N.
N'
...
......
... ._ .. , 'N
.oi
u.
~~~
'I'
'"
...
.U
'N
._
.~
N'
... ••.
76 79 81 83 85 87
IV.
BOSZORKÁNYDALOK. Boszorkányszárny
••~ u.
'"
...
N.
L.
..~
...
tűz
...
0_
...
O"
•••
u.
'N
...
...
N~
...
...
u~
..~
..~
...
...
...
...
A bosaorkúuy és a medve
..~
A. réUl... .., ... ... ... Szt. Iván-nap.i, ... ... ...
'O. '" 0.0
100 103 104
... '" 106 108 110
N'
Csillaghul1ás
95 96 97 98
...
..~
__ o
02 94
.. ,
..~
...
o..
..~ ..~
...
Alszanak az emberek A moscly.,; .•. ..~ _.
Erösebb
91
'..
..0
Halasszonyok ... N~ Hóvíhar' c., ... ... ...
A púsztcr- ... A köny...
u~
."
Ködvirágok Vizitündér ...
...
...
111
V.
MESEVILÁG. • . . Réges régen Akut ... _
'00
elfeledtűukc, ._
'N
. .o
...
o'.
..~
•••
115 116
6
TARTALOM.
Hárfáró! n, .Ii U~ Sourdine alatt ••• u -
'u
'Ii
.u
Madárrepte '_'''.... Hóldrályné palotaja ... Kigyók között _u n . __~ 'U
,n
••,
".. ... ,,,
'U
_n
__ ,
__,
122 ... 123 126
."
...
"'
."
__,
•••
118 121
,..
-u
Sárkány utia.; Troubadourok.n n. ... __, 'U
'I'
"'
127
__ .n __ 120 Tündérkert ... ... u. __• ... u_ n. _, .u 131 Napraforgó királyné Fehér farkas... Amethyst pnlota
.Ii
_., .,. .n
.,'
_..
Elkésett Lepkekirály 'U
'U
.~
n_
-u
'"
n.
~
"' ...
.__
n.
_.
.u ..... ...
h.
133
-u
_II
_..
...
.,.. __•
."
__
...
."
_"
135 137
140 142
Pávacsillngok "'... n . - u ••• _n u . .n Pávafogat u. N. "' __ ü. "' u. Királylányok holdvilágnál . .. u, ... u. _" Három fehér hattyú .u...... ,.. u.
144 146 148 150
Két keztyű
151
li.
,..
"'
-u
-u
...
u.
.u
.u
_..
• ..
r. , , .. NOTASKONYV.
NÉPDAL.
NÉPDAL.
Ha kinézek szép csillagos éjjel, Elutaxnék Gönezöl szekerével, Úgy is Kövesd felé áll a rudja,
Arra mcgyen gondolatom utja, Arra megyen, a hol engem várnak, N agy öröme lesz ma n rózsámnak. Hozzá szü Ilok cgy csillagsugúrha',
Tudom úgy is, rólam lesz az álma.
10
MOSÓ LÁNYOK.
Tisza partján sulykolnak a leányai" Leszálló nap heves fényt vet reájok, Piros szokuyán elsiklik sárga fénye, Megcslllan a Tisza futó vizébe. Megakad a halvány füzes bohrokba -Fakó lesz a pnrtok sárga homokja. A pari felett sötét kék ég mosolyog, Lenn a viznél vigan folyik a dolog. Kék-veres folt szétterltve zöld gyepen. Majd mellette fehér ingváll meglebben. Sárga
kendő,
röz saszíuú virággal
Incselkedik a fényes napvilággal. Nagy sulykolcon csillognak a vizcseppek -A leányok szétugralnak, nevetnek, Ha futó hah rnegcsiklandja lábukat, Vagy a ruha uszó galyba megakad.
~IOSÓ LÁ..'IYOIC
11
Azt gondolják: ha a ruha kiszárad, Mllyen szépek lesznek ök majd vasárnap j Hogy tetszenek majd míndegylk Iegénynek, Nem gyanitják: csak most igazán szépek. Nem is tudják, mily szomorú -
hiába -
Legényt váró fehér cseléd vígsága. Most körültök örök szépség mosolyog, Lenn a Tíszdn vigan folyik a dolog.
(,
12
D1~I\.
DÉR.
Deres reggel, Akácz vége Benyúlik a Zöldes égbe. Kékes hamvas Vetés felett
Kavarog a Vmju sereg. Rezdül fénye 1'<apsugarnak, Falunk
felől
Hangok szállnnk : Szél elhordja, Szél felkapja, Harangoznak Vasúrnapra.
13
SJ~SA'M.
"',
SESAM.
;\-Iég fagy ölcli föld
felűlctjét,
Dc mozdul az élet. Az Sztnesre szövi
mezők
első
sugar
szövetjét,
Mrir utban a sok dalos madár.
A vadgalamb már keresi párját, Melylyel boldog, uj hazát remél, Meredö galyak alig várják, Hogy bimbó fakadjon, zsenge levél. Szürke galyakban. fekete földben
Már alig Válja. szines ldkclet, Hogy szétömölhessen, fényesen, zölden A télen ásott sirok felett.
r ,
14
TAVASZDAL.
TAVASZDAL.
Eljött már a gólya, Rászállott
ft
házra:
Helepeld cl nékem, Hogy volt Afrikába? Szerétnek-c téged Ott is az emherek ? Vittél-e nekik sok Szerecsen gyereket?
NYÁn VÉGE.
NyÁR VÉGE.
Piezi fehér
felhő
Arany búza felett, Széles szekereken Hordják az életet.
Sötét ákéczsor közt A szekér nyomába, Kavargó porfelleg Sűr-űn
száll utána.
Repülni tanuló Fiókgólyák járnak, Keresztben az élet, Vége már a nyárnak.
1
15
I
16
DELELŐ.
DELELŐ.
Pihennek a Szénagyűjtő
fűben
lányok,
Kaszások pihennek -
Megnyugszik leaszájok. Ez az Ő órája Ö ilyenkor ébred,
Betölti örömmel Az egész nagy i-étet. Száradozó füvet Sáska, szöcske járja, Kipattan a Megrezdülő
fűhől
szárnya.
Mohás göröngyökön Zöld gyikok síklanak, Hajlongó virágok Kékes árnya alatt,
.c....
--:.:. 17
_ _ _ _ _ _ _--"D=ELEL"O::.··
Kövér, zsongó dongók Járnak a virágon -
-
Tán már ember sincsen Ezen a világon '!
C~6bel
.llilikll : Opá/ok.
2
18
ELMERÜLÉS.
Csendes Holt-Tiszának jégsima vizébe, Tisztán tükrözödík a partok vidéke. Pirosló
fűzgalyak,
Fehérfelhős
hosszú sáslevelek
kék ég, a csendes táj felett.
A sás közt egy csolnak - szomorú, elhagyott, Nem használja senki, régen léket kapott, Itt éri tél fagya, itt a nyári meleg, Halkan borúlnak rá hosszú sáslevelek. Szinesednek már a viz tükrén a fények: Első
A
csiIlámai piros esti fénynek.
lemenő
napban virrad már a holnap -
Csendesen merül el a vizbe a csolnak.
19
Könv,iHAK.
KÖDVÁRAK.
Esőcseppek,
Sürü
kddfosalányok,
erdőkön
keresztül,
Esd'csepptöl, ködlcpcltöl A levélzet össze rezdül.
Ködfátyol hamvas szövetjén Láthatlan hold fénye árad, Hegyek ormán épülnek fel, Köd-alkotta fellegvárak. Hűvös szellő
jön
Keletről
Széjjel fujja a sötétbe Mínd a várat -
száll az
erdőn
Tépett ködfoszlényok fénye.
2*
20
É.UEl••
ÉJJEL.
Hófehéren árad
II
hold sugár]n,
feketéllő
Sötétlö kert
lombjára.
Fekete lomb sürüjéhöl kiválik
Egy madár szárnya. Hófehér gyep felett
kérőzve
száll el,
Betéved majd fekete Iombok közé,
Össze vonja Szárnya
II
fényt és árny sötétjét
rőptével.
Hangtalan száll hófehér holdfény szálu, Hangtalan száll fekete madár szárnya,
Csöndes kertben álmatag éjjel titkos Varázslatába.
r •
B,{nsO~Y LÉPTEK.
21
BÁRSONY LÉPTEK.
A madarak alusznak régen, Sürü lombú fák tetejében.
Bokrok alján
sötétlő
árnyak,
A kertben régi álmok járnak. Mínd többen jönnek, ... százan, ezren Fán a levélzet összerezzen, Elsiklik
II
kétes sötétbe'
Fekete macska bársony lépte.
22
ÚTIHÁNY.
ÚTIRÁNY.
Semmit sem nézni, De míndent látni, Semmire se várni, De míndent várni,
Míndent élvezni, Semmit sem kivánni, Csak mennl, mennl, Félelem nélkül, Halasztás nélkül, Előre
bátran
Édes otthonunkba, A nagy idegenbe
Fénylö sugar felé, A csillag irányban.
r
.~
FÜ~TFELLEG.
FÜSTFELLEG.
Kis szürko ló húzza
,
A fakó szekeret,
Fal{ó szekérkasban Zöld dohánylevelet. Ha majd a zöld levél Kéklő
füstbe olvad,
Hol leszek én akkor? Hol leszek majd holnap?
t
I
23
SIETŐS (ri'.
SIETŐS ÚT.
Hold jön fel Virág int, -
nem érünk rá várni,
nincs
időnk
Boldogok vagyunk, -
megállni,
de hiába
Nem érünk rá a boldogságra.
Talán egy saép reménység csábitv Távolabb szebb csillag világit '! Vagy édenkert lesz a világból, Ha gyorsan «holnap» lesz a Oh, dehogy! -
csak
előre
törve,
Türelmetlenül járunk körbe, Hogy majd elszédülünk belé Ugy rohanunk a sir felé,
«más-ből '!
r ~
25
C.-;\lOLI,.
I
r
C.-MOLL.
Együtt vagyunk ismét, Mint régmúlt napokban, Szcretlek, mint akkor, Ki tudja, -
r
tan jobban?
Szomorúság úszik felhők szegélyén,
A
Ki tudja, mi történt Lelkünk rejtett mélyén 'l
I
I )
\
I
I
Nagy némaság felett Szavunk összecsendül, -
Beszélj nekern elmúlt. Eltünt szerclerm-ül !
-
26
A LEGELŐ.
A LEGELŐ.
Nagy füvek hajlanak Fehér
felhők
alatt}
Napsugaras délben, Hamvas szökeségben. Mint
libegő
Feketéllő
zászlók
rongyo,
Húbor-úl a kék ég tejszinü lapjára Távol álló nyárfék Tépett koronája. Elhallgat a tücsök, Sáska repülése Megrezzen a
fűben,
Megrezzen az ágon Cserfák kemény lombja.
) A víz
l
t
27
A LEGELÖ.
felől
hallszik
Habok loesogása,
A gulya mozgásn, Legelést
kisérő
Egyhangú kolomp]n.
Csend
l\findig csendesebb lesz a rét. Áll
II
déli álom a világ felett,
Megpihen az élet, Jönnek az emlékeit -
i
-
-
28
H.\RO:\I VIRÁG.
HÁROM VIRÁG.
Elzárt kertben három virág szala, Haram fényes liliom virága: Három fehér
zárdaszűznek lelke
Nyiladozik titkon a kis kertbc o Szól az egyik,
fi
csíllngsugárhoz :
«Hiába hívsz vissza a világhoz, Szép az élet -
elöntötte mérge
Testem-lelkem -
vezeklern most ér-te.»
Csalogány dalához szél a másik: «Ne csalogass ! szemem könyben ázik. Sztvemhcz forr sok
SZÚIDOl'Ú
emlék.
Kint ismét csak boldogtalan Iennék.» A harmadik szavukat scm érti, Mcsolygésa a két
nővért
kérdi:
«Mlt beszéltek'? hát ott túl a falon Van még más is, mlnt
őrök
nyugalom 'Il)
l
,
29
AZ Al'ACZA.
"
t
AZ APÁCZA.
Eljött az ifju upécza.
S a lázbctcg,
Keze alatt életre, ujra Felébredett.
~ l
«Csak gyorsan
nővér,
a fogat már
I tt készen áll, Nincs sok
idő,
-
végső
harczot viv
Élet-halál.»
«Igen, megyek. - Egy néhány perc? még S készen vagyok.» -
l \
-
Le néz, hololvasója végén
Keresat ragyog: (Jaj, a Megváltó érczalakja ! Hogy is lehet?
Nézd, jó anyám! baj érte éppen
Heresatemet.
30 Eltőrt
-
! Krisztus leesett róla» ~
«Hiáha már,
Tedd
egyelőre
a fiókba.
A beteg vár !»
Hosszu klnos nap s éjszakrikat, Telet követ r
,
lII"
, ~I
Virágillat, bogárzsongással Telt kikelet.
!,
Ünneplik beteg gyógyulását: Pezsgös pohár Cseng össze. -
A
nővé r
szemében
Egy uj sugar.
«Mért esett le
Megváltőm
képe?
En Istenem! Miutha már nem is magam lennék, Mi lesz velem 'lll Hálás beteg il' a
nővérnek,
De levelet, Zárdából nem kap -
.r ő
felelet:
idegenből
l I
1 I
31
AZ APÁCZA.
f
Hogy már a fehér
szűzi
fátyol
Nincsen fején, Fejkötőt,
s asszony gondot öltött
Régen szegény.
«Mcrt nem figyeltem, meg scm értém A bánatot, Mldön Hrlsztus, keresztem, s engem Ugy elhagyott. II
I !
I
I
I
HANGTALAN ÉNEK.
'I ;\Ii i
I'
szép az álom, álomban járok,
Csak fényes álmot, mást ugy sem várok. Kavicstól félek, kavics
élétől,
Lelkem felébred, szivem megrémül. Álomban jál-ó tágra nyitott szemrnel. Tulnant kívánó, kék szerelemmel. Csak hang ne szálljon! hangok ha érnek Eltünt az álom, elnémul az ének. "Ii szép az ének ha nincsen hangja, Nappali éjnek zugó harangja. Még nem jött az óra - szemed se nézzen Csak az egy szóra, légy míndig készen!
l
T i ;;
II.
I,
l
KÉPESKÖNyV.
r,t6~el Miuhll , Opdlo/:.
t
3
~-
35
J{IlUCSAYNÉ.
KRUCSAYNÉ.
Nagy ünnepet ünnepelnek A klsvárdl várba'. Krucsayné hosszu utról Hites urát várja. övező
Csónakon jön, várt Mocsáron keresztül. Tán itt is van? -
Vadlúd repül
Sás levél megrezdül.
«Nem jöhet még, messze jár még, Ha holnap beérhet Kruc-sayné! régen tudod, Majd meghalok érted. A
csőkodért,
szép szemedért, -
Meghalok utánad! Hrucsayné ! csillapitsd le
Ezt a gyilkos vágyat l» 3*
36
ImUCSÁYNÉ.
Szöke fiu, a ki mondta, Félig-meddig gyermek, Nem is nézi Krucsayné Soha nagy embernek, iii
Hogy könnyel telt kék szemeit Halvány arczát látja, Megremegő
De
szlvből
hangját hallja, megszánja.
Közeleg a fiu felé Lángba borul lelke, Két karjával szöke fejét Magához ölelte. Piros ajka csókra hajlik, Már majd nem hogy érte -
Nagyot síkolt -
sötét zordan
Elötte áll férje: «Látom, hogy nem unatkoztál, A mlg távol voltam. Hogy csókod ily
tűzes
lehet
Magam sem gondoltam.
.. I
I
T
KnUCSAYNJ~.
Tűzes
csóknak hideg pallos
Legjobb orvossága. Leüttetem
bűnös
fejed,
Szép Tolvaj Borbála l)) Erkélyről
nézi a várúr
Itélele végét, Meg sem rezdül, hogy a hóhér Viszi feleségét. 1\fegsem rezdül, meg sem mozdúl, Csak szivét átjárja Kéjes mámor, hogy a pallost Megvillanni látja. Azt a fehér, habos nyakat Mikor szeli széjjel, Akkor szet-eti az asszonyt Igaz szenvedélylyel. Aztán lassan, meggondoltan Befordul a várba, Mosolyogní emberfia Többé sohsem látta.
37
38
szÁz GYlmTYÁT És
szxz Hull az
eső
sZÁz
J.lTllR BORT •••
GYERTYÁT ÉS SZÁZ LITER BORT... süru cseppje, ólmos
felhők
alatt
Egész nap csak csapdosta a ragyás csárdafalat. Tört ablakon sivit a szél, a kis petrel lámpa Meg-meginog hosszú drótján, füstös lesz világa. Vendég ugyan hogy is jönne, íly veszett
időben?
A csaplárné is elaludt ott a kármentöben. '1
Hiszen olyan jó madarak ma már nem is járnak, Mind elpusztult - régen vége a betyárvilágnak. De mégis jön -
ajtó nyílik, lassan helép rajta
Őszült ember - de csak lá tszlk, hogya «régi fajta.i
Az öreges csaplárné is éppen hogy felébred,
Hogy oda néz, alig alig hisz a két szemének. Tán ö megint fiatal lett, hogy csak ismét hallja: «Száz gyer tyá t meg száz li ter bortide az asztalral II
39
IDŐTŐLT}:S.
t
IDŐTÖLTÉS.
Legel "a Honcsánéökre zöld mezdben, Pihen
ft
temetőben.
Koncsáné ura
Szegény özvegy, gyászos özvegy mit csinálhat? Ebédet
főz,
ebédet visz a szolgénak.
«Gnzdasszonyom, nem jó ez az étel nékem, Jobban esnék, ha hozna a feleségem.i ««Mit feleség? Azon
őrlik
malomkő
az
II
Iegénynck,
meg örömét életének.a»
({«De bársony egy hü
szerető
puha karja,
Még az esti szellötöl is betakarja Leányfővel
•
ld Ismemé a szerelmet ?
Édesebb a méz is, hogyha másnak termett.a» Legel a Koncsáné ökre Pihen a Koncsené ura
zőld mezőben, temetőben,
Vetett ágyon heverészik benn a szolga Míg Koncséné kergeti
I
ir
II
legyet róla.
40
BETYÁR GYEREK ÁLL AZ UTCZÁN...
BETYÁn GYEREK ÁLL AZ UTCZÁN ... Betyár gyerek áll az utczán, Azt sem tudja, ininek áll ott, Langyos
szellő
hoz elébe
Egy hervadt fehér virágot.
,i
,I:
:[1
Langyos szellő, nyári szellő Koporsórój futa hozzá Mintha az az egy szál virág A múlt tavaszt vissza hozná. Harangoznak a faluba, Gyűlekeznek
-
az emberek,
Temetésre gyülekeznek.
Elfordul a. betyár gyerek. Soká állong még az utczán, i·
Azt se tudja, rnínek áll ott, Lassan kalapjához
tűzi
Az egy szál fehé." virágot.
r
rl
ESTI KÖDBEN"•••
ESTI KÖDBEN...
Esti ködben Árnyak szállnak: Elsuhanó
Madárszárnyak. Elsuhanva J ö egy szánka, Ködbe, hóba
Olvad árnya. (Állj meg l» -
Szán ölébe' Bundahalmaz Sűrűsége.
Éji ködbe', Hőfuvásba',
Puskucsönek Villanása.
I
il
s mczdűl
41
42
ESTI KÖDDEl' •. ,
Puskacső
meg
Villan kéken, Fellobbanó Láng tüzében
"I. I: ~
,i
. I
Hó
térjtőn
Piros rózsa: Piros vércsepp
Fehér hóra. Megy a szán,
Halad az éjbe', Hóboritott
Messzcségbe. Hogy mí
tőr-tént
Meg se várja -
Eltörött egy l\Iadár szárnya.
,] -
r
[
43
UTOLSÓ HANG.
UTOLSÓ HANG.
IUgyúlnak a csillagok a fal u felett, Sötétebbre festi az éj a levelet, Kicsiny házak meghúzódnak a fák alatt, A
sőtétből
kis ablakok vllaglnnak.
A konyhából kiözönlik a
tűz
Fénylepedöt vet az udvar
fénye,
kőzepére.
Mind csendesebb lesz az udvar, falu tája, Mind jobhan elhal az este muzsfkája. A Iibáknak gágogása halkabb, lágyabb, Tán egy vándor izgatja még almtyákat,
..
Itt-ott egy hang, elnémul majd az is végre, Mind csendesebb titokzatos éj sötétje.
i
Ablakokhól kifogynal.
fi
fénysugarak,
Mínd egyenként hezárják már a házakat. Élő lény már alig-alig abd ébren,
Pusztaság a falu
'.
kellő kőzepéhen.
44
UTOLSÓ HANG.
Hüvösebb lesz, észrevétlen Megingaíja az udvari
szellő
támad,
fenyűfékat,
Bánatosan-búgó hangot hoz a szellet:
Edényt mosva, a szolgúló énekelget.
A VASÚT.
Csüszlk-mésztka földeken, ~lint
Magn
egy kigyó, mint egy állat, II tán,
mint a csiga,
Hagy egy fényes hosszú szálat. Bebüvík a hegyek közé
Fúrott odújába vész el,
Folyamokon által síklik Öntudatlan állat-észszel. Belsejében változatlan Számtalan lény helyét lelé, Míndet magával ragadja Sorsa elé, sirj a felé. Nappal szétterül Ingó-lengő
..,
.
mezőkön,
füstje árnya,
Éjjelenként - mely ragadja Míntha tűzből lenne szárnya.
46
A VASÚT.
Fénybogárként szállingóznak Sziporkák nagy
vasfejéhől,
Sugar árad a mezökön Világított
belsejébőL
Itt elillan, ott felvillan
.Lámpásinak
tűndefénye,
Mig eltünik zúgva szállva Bársony-sűrű
i : I
sötét éjbe.
NAGY AKÁCZFA A KERTVÉGEN ... Nagy akáczfa a kertvégen. Inog széles koronája, Megrézdűl
Fűrész
Még
levélzetében.
tépí, fejsze vágja. lombja
zőldellő
közűl
Elrebbentek a madarak, Sugár törzse összeroskad Kemény fejszecsapás alatt.
I
I
.r
Lombtalan lett már a nagy kert, Téli éjjel még ls szállnak Holdvilágos
csillámlő
hó
Lapja felett Ingó árnyak.
II
--
Kicsiny háznak kéményéböl, Meleg
tüzről
hideg éjbe'
Siklik füstfoszlányok árnya, Hnldvilágos, havas fénybe'.
48
XAGY AI{AC7.l"A A liERTYÉGEX •..
Gyorsan
I
tolűlnak
az árnyak -
Régi helyét mlg meglelte Füst alakban a kertvégen
11
1: , I
I
1 :11 ,1
!i.l"
Haza jóró fának lelke..
r
it
l';:I~K LEVEGÖUEN.
4!J
KÉK LEVEGŐBEN,
i
I
I
Fehér holdvilág, Fehér Kék
felhője,
levegőbe',
Nagy nyarfa
őszi
i
Arany levélzete,
ff
Kék
levegőbe'.
S valahol távol jár A fekete halál, Az aranysárga
Hatalmas nyárfa Megréz dül
!
'1
Kék
tőle
levegőbe'.
4
50
IH VOLT?
KI VOLT?
Mély nyomok a hóban, Elhagyott nagy kertbe', Kékesre nyomülva A fehér hó pelyhc, Ki jádlatott ene '! -
Az út oly elhagyott _
Látom még a nyomot, De nem az alakot. Majd vlsszaképzelem : Milyen volt az élet, Mely itt magányosan A nagy hóba tévedt ? Míntha már látnám is, J Ö felém egy árnyék, Míntha az árnyékban
Magamra találn ék.
r r II
t
t~l VOLT'!
51
Hiszen én jártam itt Ide be van nyomva, De már nem ismerek A saját nyomomra.
4*
I
il
TA\'ASZI ESŐ.
52
~
I'
I ,
iI I ~ l
TAVASZI ESŐ.
Kemény fenyüs hegyeit felhőkbe nyúlnak,
Lágy
Szürke
felhők
sötét
Zöldjéhez sinllUnak. Világos
zőld
réten
Sárga kelyhele
nőnek,
Egyhangún hull cseppje
Tavaszi
esőnek.
Zöldes szürke folyam Elhaladó habja
Jön-magy, -
mínt az élet
Minden egyes napja. Jön-magy, feltarthatlan'
Ködös messzeségbe', Egy elhalad, más jön -
Soha sincsen vége.
F I
t ,I
t
TAVASZI ESŐ.
Elfolyó hahjába Eső
cseppek hullnak,
Parti sáslevelek Hullámába nyulnnk. Apró lépésekkel Kékes feketében Sötét varjú sétál Világos zöld réten. Parthoz ér, egy perezre
A folyámha bámul S kimérten inni kezd Elfolyó habjábul.
53
TÜ [{RÖZl~S.
-----
TÜKRÖZÉS.
Kőszohor
áll tó
kőzepében
-
Fehér márványból vésve, Holdfényes Szétrezgő
vízből
vissza csillau
tükrözése.
Sárgült levél hull körülötte Elalvó tó vizébe, Sárgült levél közt tükröződik Fehérlő
A
nő,
szebor képe.
ki után hajdan, régen
Szobor idomit vésték. Elporladt már. -
Kő
sirbolt
Testének pihenését. De lelke itt száll
kőrűlőtte,
Csókolja képe mását, Bámulja saját szépségének E földön -
maradását.
őrzi
TÜKRŐ:r,Í,S.
«Mi szép vagy! én vagyok te benned Te nem élsz, itt vagy még is! Én vagyok voltam, elporladtnm, Ez fény is, sötétség is. n Hozzá simúl
ködfelhő
képen,
Hideg, ezüstös fénybe', Mintha a
nő
l'ég meghalt volna,
A szebor mintha élne.
55
I~AJ.I';:-;DÁIUU;\I.
5H
KALENDÁRIUM.
Tltokzntos könyv lapját nézem Borongó ujév reggelén. ' Mínden jel annyi
bűvös
rejtély,
Fátyolos-érthetően,
Int felém. Jövendő
napok mind megírva,
Egymásután mínt jönni fognak, Árnya-fénye Jövő
ide vetve
mái-
napoknak.
Hány koporsóra, hány
bölcsőre
Száll ezen árny, e fény? Ki ébred még fcl Jövendő
Nem
ft
ma
ujév reggelén ?
létező jövő
napok
Biztos jövésükkel.
Itt könyvbe sacdve.
élők kőaül
r
KALE:;DÁItIU~I.
Az élet nedve
Mái' száll fel bennük,
Mlndcgyík készen A mindenségben.
«Vasárnap 17-ik l" S ez a nap felvirad Bizton egy reggel. Egesz sereggel Visz magával Számtalan
élő
lényeket
Az örök éjbe, az örök múltba.
És hoz magával
Számtalan
élő
lényeket
Az örök múlt, örök Fűt,
jövőjébe:
fát, virágot, embert, állatot.
S azon nap, az ásványok tömege Úgy, s nem máskép lesz tömörülve.
S a világ ürhe Forogunk mind a csillagok,
57
58
KALENDAlUUM.
Azon
ft
nap, s a többi napolcon
Egymás után. A
hűvös
könyv itt fekszik
Az asztalon, S bent az
első
Japon
Vörös betükkel az
első
Elöször ki irva: Ujév napja
első
január.
sorban:
r l
r
I.EÉGTEK AGYEIITYÁK•.•
LEÉGTEK A GYERTYÁK.
Leégtek a gyertyák Abálteremben. Hajnalodik már, Fell{clő
napról
Éj fátyola lebben,
Rózsasain álmok
rI ,
Fakóvá
lapűlnak
Fáradt fejekben, Leégtek a gyertyák Abálteremben. Leégtek a gyertyák A karácsonyfáról, Sötéten, dísztelen Áll már a jászol.
Arany dió, alma
Eltéve, leszedve, Köznapivá lankadt
I:r
A gyermekek kedve.
59
liO
1.1!Í;nTEK A GYEIITY,\K•••
Szép aranyálom A
szeretetről
Ismét oly távol, Egy évre távol, Leégtek u g;l'ertyák
A
karácsonyfűrúl.
Leégtek a gye1'tyák A ravatal mellett útra kész a vándor itt Távoznia kellett. Ismeretlen fogalmak Titkos honába Elérí-e még Földi fény lángja? Vagy elszállt
ő
maga is,
Mint egy lángot oltó Múló lehellet? Leégtek a gyertyák A ravatal mellett.
~
, ........ ;\IÉHJ~SNI~L.
MÉHESNÉL.
Ólomszürke égből Nagy hópelyhek hullnak Lassú tapadással Egymáshoz elmúlnak. Fehér hólepedő _ Titkos kezek rakják Elfödi az élet Százezer alakját. Tövis disznó,
szűnyog,
Békák, zöld seregje, Rovarok, bogarak, Eltakar-va fedve. Csak itt-ott a hóban Fekete turása Vakandnak mutatja A földet hol ássa.
{ll
(;2
Süriidik az este A kis méhes felett -
I I:
Elborított a hó VÍl'ágot, levelet. Fehér havas csendben, Míntlm nyárnak álma Zsongó arnny sz árnyé n Körülötte szállna. És benn a kaptárban
Rejtett meleg élet Egymáshoz símúlva Alszanak a rnéhek.
--
[ 63
ALlWXY.
. l
ALKONY.
I
Belepte
első
hó pihéjc
Domboli hullámos vonulat, Fehér dombok,
szűi-kc
téli ég alatt.
Csak nyugaton szüremlik át Pirosas-sárgás esti fény,
Mínt egy emlékezet A hó felett.
Falu,
gyalogősvényén,
Barnára taposott ösvényen Fehér hó közt,
jőn
most a csürhe:
Kis kondorszörü malaczok
Hosszú orrú bozontos disznók. Rövid vágtába Piczi lábuk himbálja
Gömbölyded hétukat. Hosszú fülük fel és le lebben, Mind sebesebben: Haza felé! haza felé!
\
64
ALKONY.
Rövid vágtába, Egymás nyomába A csürhe elhalad Szűrke
téli ég alatt.
Fehéren Száll az alkony, Vtlágos-sötéten
I,
Száll az alkony, száll ft csend. Havas háztetők káményéből.
I
Fiist szállong, Ide-oda Iebbenve szét oszlik, Mlnt egy emlékezet, A táj felett.
,
l 65
JULIUS.
JULIUS.
Kavnrodík a fák felett
Egy fekete varju sereg. Talán gondolatim szállnak Tetejében a nagy fáuak ? Nyál' van, még is szürke az ég,
De szomorú lesz a vidék, Ha a
zőld
levél megfézott,
Esőkönytől
agyonázott.
Kavarog a nagy fák felett Egy fekete varjusercg,
Míntha
hőmczőkőn
szállna
Érdes hangja, sötét ezérnyn.
y
I
I
C%dbel Millku , Opdlok.
5
ÉGŐ FEJFÁIC
66
, ÉGŐ FEJFÁK.
Falu sorja lángban, kivillan az éjbe', Átcsapnal{
fi
lángok fedélről fedélre.
Pirosan harapnak
fi
recsegő
nédba,
Szalmás istállóba, fészerbe, pajtábn. Már a
zőld levelű élő
fák is égnek,
Mind izzóbb lesz lehe a pirosló Iéguek. Lángpiros alapon, sok
sötétlő
árnyak
Kétségbeesetten ide oda jérnak. Saipörkűző
üszkök repülnek az égig.
(Vizet 1 vizet I» hangzik
Jajveszéklés,
bőgés,
fi
sorokon végig.
harangole zúgása,
Saíkrák perczegése, lángok pattogása.
ÉGŐ FEJFÁI(,
67
Csak fen t n domb csendes, a temető dombja
r ~
I
Mínt az éj mind
sűrűbb
hallgatásba vonja.
De mintha a sirok most megmozdúlnának,
Vagy csak visszfénye tán a
tűz
világának,
Mely itt lángot vetett ujultabb erőben?
Kígyultak a fejfák mind a
temetőben.
I
I
i
l:.
r
5*
68
ÁLLmIÁSON" •
ÁLLOMÁSON.
Három piros lámpás halad Csillag-áttört felhült alatt. Három piros lámpás fénye Síklik be a sötét éjbe. Elveszett már a homályba Csak füstfelleg száll utána. Ez is már
II
távelé lelt -
Vele szállt egy durab élet.
KARÁCSONYÉJ.
~
KARACSONYÉJ.
,I
Csillagról 'csillagra szép Angyallelkek szállnak, Megvéltés hirét viszik
Széles e világnak. Arany csillagfény alatt Elsimúló hangok: Zúgnak távol tornyokból Éjj eli harangck.
Sötét kék ég alapján Rezgő
csülagfénybc',
Keskeny sarló -
holdvilág
Aranysárga fénye. Ide-oda reng a fény, Mintha Szűz
bölcső
lenne,
Mária ringatja
Kís Jézuskát benne.
.... I I
69
,
~
III.
I
PÁN KÖNYVE.
I ~ ,
,
"
t
l
• ~.
I \
1
PÁN SZERELME.
PÁN SZERELME.
Sípolva meg)'
erdőn,
réten,
Körülette míuden állat, Mint vigan megy, talál cgy saép Ingó fehér virágszálat. Lassubb lesz ugráló lépte, Nedves szeme ragyogása, Úgy elbáruúl, úgy elfordul, Hogy
II
virág meg ne lássa.
Majd visszanéz, hozzá hajlik,
Meghatottság mosolyéban, Höstclkcdvc, halkan mondja: ((Édes drága virágszálam.»
73
74
PÁ..'" FLÓTÁJA.
P ÁN FLÓTÁJA.
"
Fütyült nédsfpjén, csermely-tiszta hangon
Világitó, aranyszín éneket, Örömtől megremegtek a virágok,
De nem hallgatták meg az emberele. Egyik munlcéba járt, vagyont szereani, Egy más' ment tompa
gyűlölség
után
Egy harmadik léha szerelmct hajszolt, Egy mást' körülvett únalom s magány. Haragra lobban t a baklábu isten, Hétágú fuvoláját fölveté, Fől
a kék égbe, a fehér
Magas ívben, a
zőld
felhőkig,
lombok fölé,
A síp leszállott lombok
sűrűjébe,
Szárnya t Impott s tovább csengett dala, Most is örömre hi
erdőt,
zöld kertet:
Sárga rigó. Pán arany madara.
I
-,.:
75
ÁPRILIS.
ÁPRILIS.
Lába nyomán kizöldül a
fű,
Hol fuvolézva elhalad, Pille repül, cserebogár zsong Énekelnek a madarak. Csalógatva szól a kakukhoz. Ha felel neki, felnevet, Szórja a légbe mind a fehér Hófehér kökénylevelet.
.. ,
76
lU JÖNNI FOG lIEG.
KI JÖNNI FOG MÉG.
Sötétül
fl
hold, a nagy égbolt
Meg-meg remeg: Hrlsatust keresztre feszttették
Az emberek. Szellem hatalma, lét nyugalma Mínd tova száll, Pátylát sötéten bontja széjjel Órök hnlál. Bűnét
megbánvá, Krisztust szánva
Zokog a nép: «Hogy megváltönk vagy, mért nem tudtuk, Mér-t nem elébb ?»
De csak ne késsünk. Vezeklésünk Jóvá teszen Mit ember szellem bántott, vétett
Egy Istenen.
T KI JÖNNI 'FOG MÉG.
erdő
Virágos réten,
77
szélen
Bokrok között, Nevet a nagy Pún -
ö lesz immár
Az üldözött. Bűkktőrzsből
róva, széjjel azúr-va
Bokrok felett Felállitnak rémes
sötétlő
Hereszteket. Már rászegezve zord keresztre A faunek mind, Közöttük Pán bozontos teste Sötétcn int. Mint vad madár, még egy mcsoly száll Pán ajkiról A napsugárba -
~
I I
...I
~I{n'
s élet lángja
elborúl.
Keresztek sorja, hosszú sorba Hegy oldulén, ;\'1ig elérik Krisztus keresztjét
A Golgothén.
78
xr JÖNNI FOG AIÉG.
Honnan v ki tudja? vándor útja Ide talál Egy utasnak.
Borzadva nézi:
((Mért e haI6.I?
Szegény kis fáradt, kecslcelébak Mi vétketek ? S te szelid férfi, tested ide mért Szegeztetett ?» Résztvevő
észszel. gyöngéd kézzel
Mely élted ad, Leszedi Krisatust a
keresztről
S a Faunokat. Egy gondolatra, máglyába rakja A kereszteket. Tűalúngok
fénye,
jövő
reménye
Liheg-lohog az óserdö felett.
79
lIlOZGÓ VIRÁGOK.
MOZGÓ VIRÁGOK. Rét oldalán virágos hegynek Boszorkányok virágot szednek. Szedik az
erdők
vadvirágát,
Plrosnt, kéket, fehér, sárgát. I
Héjuk mint halvány csillag
$
l
szőrva,
A hajnal szinü csipkerózsa. Ember szcmét itten nem félik, «Nem láthat senki» emígy vélik.
.,
De a nagy Pún riasztja Meglesi
ll.
őket,
virágszedöket.
Mint egyik boszorkány meglátju
I
Lehull ijedtében virágja.
,
!
I
l
Elrebbennek a boszorkányok, Szét szórják a tenger virágot.
SO
MOZGÓ VIRÁGOK.
fi fűre
oda vetve -
belőlük
élet nedve.
Mul' mind
Fonnyad
.Már nem díszítik De
fi
fi mezőket,
nagy Pán megszánja öket.
«Szegények l» szól s rájuk Ichelve Ujra éled virágok lelke. S mi még
előbb
Mcgmozdűl
csak hervadt, tépett-
a gyöngéd levélzet.
Mozdúlnak, élnek, tovaszállnak Mínt annyi tarka pilleszárnyak. És régi otthonát belepvc Nyugtalan szállong a sok lepke. Édes szerclmí esőkt-a vágyva Ráborúl a testvér virágra. Napfényes légben könnyen szállnak Élő virágok, «pilleszárnyuk.»
r
81
P,\N MACSldI.
I
..,'
PÁN MACSKÁI.
,I
I Simán folyik le a patak Megcsillan rajta mind a fény
Kék napsugarak játszanak
Aranynyal áttört zöld állat-szemén. Pán zöld szemébe tükrözik Fenyük megingó kék gálya
Patak habjába ütközik Imbolygó dongók
zümmögő
raja.
Szétrebben a dongó sereg,
Mert nyugtalan lett a patak, I
I
I
Fehéren a zöld viz felett Pán
habszörű
Czubel Milik" , Opálok.
macskát játszanak. 6
PÁN ~IACSI{,\.I.
Egymásra
szőknek,
ugranak
Kinyujtja mind habkarmnlt, Ragadja {iket a patak, Szilaj, örült tánczot jár mindenik. Feltűnik
egy, a másik jó -
-
Ragadja öket a patak,
Egy elrohan, más
jő elő:
Megannyi fehér, habzó gombolyag. Ugrálnak a zöld viz felett,
Ragadja
őket
Fehéren a
a patek,
zőld
viz felett
Pán habszörü macskát játszanak.
-
.~
ji
,
•I
83
EGYMÁST ÉRTIK.
EGYMÁST ÉRTIK.
I
Nem hallgatják
őt
már régen
Hiába szól Iuvolá]a, Azért csak szórja vit-ágit, Erdőt,
berket vigan jérja.
Egyszer mén az országúton, Sőtéten tűnik
szemébe
Nagy kereszt, magas kereszten A Megváltó halvény képe, Szánva nézi tH a nagy Pán: «Mér-t szere tted
•,
Ú~,
a népet,
Szived kincsét mért pazarlúd Rá, ki téged meg nem értett 1)) Szeliden mond a Megváltó : (És te mért hinted virűgod'
I
i
Háládatlan durva népnek, Mért hozod a boldogságót 1») 6*
EGYMÁST ÉUTI!{.
(Boldogság, Szépség,» e két szót Földi ember meg nem érti, Hosszú ezredévek folytán Napról-napra vágyva kérdi.
Mosolyg Pán az Úr szemébe: ((Mi megértjük egymást ketten, Élünk a zajgó világban Észrevétlen, elfeledten. Nevünk míntha
ismerős vőn',
Egy vagy más szekésból ejti, De értelmét nem találja, Jelentését elfelejtí.» -
:....-
Száll az alkony, bibor fénye,
Beözönlí a világot Pán hoz Hrlsatus keresatjéhez Vadrózsat s pipacs virágot.
,.
I
85
SÁRGA RIGó.
I
,..
SÁRGA RIGÓ .
.
l
r
Csöndes
fi
ru-nyá
kertnek minden belern
Álomlátó dél hullámos hevén,
Sötét foltot tép
fi
nagy nyárfa aga,
Álomlátó dél hamvas kék egén. A kerti fákon sallvék, almák érnek,
Ernelt mind jobban hogy
fi
nap halad,
A málnabokron alig alig térnek Piros bogyót
csipkedő
Csend mindenütt, -
madarak.
a ház
úrnője
alszik,
Eltünt napszámos, el kcrtészlegény, Körül csak tücskök cztrpelése hallszik, Két pille játszik a kert középén. Lassan megrezdül most a bokrok alja, Levélzet-árny az úton megremeg, Óvatosan néz, -
-
hogy senki ne hallja,
Felvillannak a fényes, zöld szemek.
86
SÁRGA RIGÓ.
Nevetve réaza meg nagy gyümölcsfáit A kert ura: ő nagy-felsége Pán, Nevetve dobja éi-ett kék szllvá ít Felsivitó sárga rigó után.
r r..I :j
87
AZ Ö UOSOLYA.
AZ Ő MOSOLYA.
Sípol az
erdőn
végig,
Szavára mind megáll Kis béka, gyik, giliszta Nyul,
~
ŐZ,
hernyó, bogár.
A vizhól felbukkannak Üvegszemü halak, Az ágon himhálóznait
Lágy tollu madarak.
I I
A
füből
kimagasló
Virágok ezre mínd Haczér illat-mosolylyal Halkan feléje int.
f
Csak megy az
erdőn
végig,
Majd vigan felkaczag, Ha rémült béka ugrik A' kecskeláb alatt.
1'" I
I
I
88
AZ Ö ~rOSOI.YA.
Dehogy bánt'na teremtményt, Csak tréfálkozva lép Futó egér farkára, Bocsájtja majd odébb. Majd pille után nyúlna
Vigyázó gyöngéd ujja, Hogy valahogy szárnyáról Himporát le ne fujja. S klk rettegve futottak
Mei-t még nem ismerélt meg, Boldogan Jönnek hozzá
Mind mfnd a teremtmények. Történik még az erdőn
Sok csin talan dolog, S álmatag boldogságban A nagy Pán mosolyog.
JI=====~-~---
•
IV.
BOSZOHKÁNYDALOK.
... I
I, I
, I
t !
'I
• !I
il II'!
'I
I
T ii
r
noSZOnrdNYSZ,\RNY.
BOSZORKÁNYSZÁRNY.
Egyedül egyedül
ft
világot járja
Földi lény, földi saív Sohsem lehet párja. Annyi ha meglehet, Hogy ép műlöképen
í
Szerelern csillan fel Egy vagy más szemében. De
ő
nem felelhet,
De ö meg nem állhat. Szárnya repülése Másra sohsem várhat. Míért tétovézna ?
De mínek is várna? Boszorkány leánynak Legjobb társ a szárnya.
I
1
91
92
KöDVlfuí.GOK.
------_.::.::-_---~~
KÖDVIRÁGOK. Kőrlvlrágok,
Boszorkányok Szálljunk, szálljunk csöndes éjbe, El sem árúl,
Meg se húrnúl II
",
Szétsugárzó csillagfénye.
"
'I\
Madár szárnya,
I
Fáknak árnya,
I
Csöndes éjbe
I
Puha ködben mindcn alsaik.
Köd fehérbe Szárnyunk röpte nem is hallszik Avar zörren, Levél csörren, Dombtetőn górők
mcrednck,
De túl, A Itödfátyololl tűl
Szép tündérkertelt nevetnek.
rI
•
KiiDVlI\Á.GOIC 93 ------~---~
Szálljunk, szálljunk,
Fátyol szárnyunk, Nincs Iefogva, nincs lekötve, Kődvírágok,
Boszorkányok, Szálljunk, szálljunk he a ködbe,
94
VIZlTÜND'~U.
VIZITÜNDÉR.
Fátyol ruhúrn sugárból szövc, Fejemen kék csillag ragyog J ertek szép hattyuk, fehér
őzek
Elringatnak a kék habok! Jertek
tündöklő
palotámha
Krlstély csillámló viz alatt, Vidám játékkal
körűl
fognak
Kék pikkelyes ezüst halak.
il
Hinár-indán sikarnlik a viz
Véle sikarnlik énekem, Felkél a hold, a hab felcsillan Tovább, tovább -
jertek velem.!
r
95
HALASSZO~YOJ{.
HALASSZONYOK.
Szőke
hajuk, barna hajuk
Himbál hullámon, Fehér testük el-felmerül Kék hcldvílúgon. Hrlstály-szemük átvlllérnllk Vizrétegen, Ajkuk mosclyg,
ór-űletes
Szerelmesen. De nem szerétnek soha senkit, Csak
hűs
viz habját,
Hideg kezükkel cseppjeit Keblükre kapjálc. Ujból s ujból futó vizcsöpp Után hajolnak,
l
!
Mig
ők
maguk
ölelő
Mind széjjel folynak.
embei-karhól
lj(;
HÓVIHAll.
HÓVIHAR.
Fázik a boszorkány, Vékony kis ruhája Testét nem takarja, Elfagyott a szárnya. Tova nem repülhet, Fenyűgalyra
szállott,
Zúzmora ellepte Mint egy nagy virágot. Forgószél felkapja, Elvész a víharba, Kavargó, zavargó Fehér zívatarba.
•
ÁL8ZÁl';'AK AZ E;\JllEREJi.
ALSZANAK AZ EMBEREK.
Hófehér fátyolruhámon Hold sugürja megakad, Jobbról-balról felrebbennek Az elalvó madarak. Hogyha röptem elaíkamlik Sérgúlt lombú féle között, 'I'arlón, hol pókháló szálat
Ezüst harmat öntözött. Lombbal hintett országuton Melyen foltot tép a fény, Elhagyott zöld nádasokba Felcsillámló viz erén. Fényben úszom,
elrepűlök,
Hervadó mczök felett, Szép a föld, mert ébren
~ I:
II
ft
hold,
S alszanak az emberek. C%6bel Mink": Opálok.
7
l' I
98
A nOSOLY.
I
I
II
A MOSOLY.
Rózsasztn márványból Van ssép palotája, Szűz-fehér selyemből
Uszályos ruhája, Fején kis korona Rubintból, gyémántból, Övén aranycsillag Fonott holdsugárhól, Szava, mozdulása Szerelemre válik
IG látja, szereti, Kísérí halálig, Boldog lesz, kit érint Lágy, puha kezével, Mínden sebet gyógyit ElO' tekintetével,
•
99
A :'IroSOI.Y.
De ki egyszer is csak Mosolyát meglátta, Zavaros lett annak
Minden boldogsága. Boszorkány mosulya Csak {Igy saiven kapja,
Mintha mérges kigyó Szivébe hnrapna.
Ir
7*
100 _ _~_--:.A:.....:.p::.:,i:::sz:::.T:::o_n.
~
·i :
I
A PÁSZTOR. (lfármarosi monda.}
Mídón
első
Szétfolyó Jön
II
forröbb napfény től
hővíz
elapad,
nagy pásztor és bejáljn
A közel s mcssze falvakat.
Kiválaszt férfit, I
III,
II
li
nőt,
leányzót:
«Legeltessétek nyájamat, Te, szunyogok zsongó seregjét. Te, az iramló Te, a Te,
fővadat,
medvél~et őrized
őrkődsz
meg,
rnéh s darázs felett,
Te vigyázol a madarakra Míg jő a
jövő
kíkelet.»
Míndenkínek kiadja nyáját,
És mindtől számon kéri majd A legutolsó bogárkát is,
Ha rét és
erdő
ujra hajt,
•
101
A pÁsz'l'On.
Jön a boszorkány hajlékához Állatok és erdők ura, Szól: «Gyermekem, te légy ez évre A sárga rigók pásztora. Ha nevezek pásztoruak férfit, De sokszor is meg nem felel Hivatásának, hanyag, lusta, Asszonyt is sok más gond fog el. Csak hogy ha tiszta
szűz
leányzó
Pásztorkodik egy nyáj felett Van biztonságban minden állat, Akkor nyugton pihenhetek. Egy darabot sem ád a nyájból, Éber szeme ügyel-figyel, Ha veszély közeleg feléjük Ködfátyollal borttja el. Ha nyája «vad», golyó nem ért, Ha légy, nem bántja fergeteg, Ha dongó, szakadó
esőtől
Vtrdgsairmokkal védik meg.
102
A I'.\.SZ'1'OIl.
Őrizd
hát a
A zöldülö
Hogy
rígők
hűkkés
erdők
seregjét hcgycu
arany fuvolája
Bántatlan és szabad legyen. ;lIeghajlik mélyen a leányzó, Kőrűlte
zsong a kikelet.
Sárga rigók arany seregje. Szállong repül feje felett,
I
1'1
I
II
1
I
r-
A KÖNY.
103
I
L
A KÖNY.
«Jer, szálljunk fényes holdvilágban III
««Nem mehctek, azéttépve szárnyam.a» «De mi perzselte, tépte széjjel ?» «eporró «Hisz
kőnyem
tőlünk
hullt rá az éjjel.a»
távol salak gyöngye,
Boszorkányszemnek nincsen könye.»
««!{uvik madár repült felettem: Egy földi ifjút megszerettem.a»
, I
~
.
104
AZ EHŐS~;Il11 TÜZ.
AZ ERŐSEBB TŰZ,
Kimondták a
szőrnyű
/
ítéletet:
«Hegyelmet adjunk néki? - Nem lehet hl Magasan összehordva áll a máglya, A boszorkány körül már felcsap lángja. És terjednek a lángok, nő a tűz, De érintetlen áll a tiszta Nem
perzselődik
cl sem
Sem fehér tcste, sem
szűz;
hujaszűla,
lengő
Rémülve látja, s íelsívit
II
ruhája,
nél):
«Csak több tüzet I ennyi még nem elég lil A boszorkány nem ég el -
mindhiába -
Egyszerre csak IdgyuIlad szive tája,
AZ ERŐSEBB TÜZ.
105
Azon tüztöl, mely benn lelkében éget, Lássátok, itt az igazi itélet I Ti nem bánthatjátok, de saját lángja Feloszlatja, beviszi a halálba. Törnek szivébdl mínd jobban a lángok, Körülte sziporkáznak
tűzvlrégok.
Lelke izzó folyamként ontja szét Életadó, gyilkos, tiszta tüzét. Szétfolyík a
tűz,
elönti a máglyát,
Erejével eloltja földi lángját. Majd, tovább terjed, elömllk a népre, Uj tüzet gerjeszt míndcgyík salvébe. S most, hogy a
tűz
gyönge testét megkapja,
Izzó fehér a boszorkány alakja. Kit földi túz nem éi-hete, nem bánta, Elégeté most saját tiszta lángja.
• lOG
A 1l0SZ0llKÁ1I"Y ÉS A ~mDVE.
A BOSZORKÁNY ÉS A MEDVE. I Míkor már ember közt N em 'volt mnradása,
Rengeteg
erdő
lett
Boszorkány lakása. Félelmet nem ismer A ld arra járhat,
Csak
világkerülő
Vad erdei állat. Erdei állatnak
Érti titkos szavát, Madárral, bogárral
Megértett magát. Medve jött utj ába,
Mondta a medvének: KNem bántlak l» a medve Felelte: «rnegvédelek l»
A 1l0SZ0Rl{ÁNY ÉS A MEDVE. ------~~
Az óta ott alszik Küszöbe tövében,
Nyári langyos estén Fehér havas éjben. Sokszor a leánynak Fehér habos karja Medve kóczos nyakát Ölelve takarja, Fejük felett pedig Zőld
fenyüfák ága
Ide-oda inog Arany holdvilágba.
107
• lOB
A RÉM.
A RÉM.
Szép boszorkánylányok járnak Füzértánczot minden éjjel
I
I il:
Harmatos rét zöld füvében
!
Tiszta, sziizi szenvedélylyel.
~
Párducz, tigris arra kúszík
I I
.1
:! I,
lj
,,'
"I,
~~
i i,
Itatóra a holdfenyhe, Zőld szeműlehdl
vlsszaesillan
Vad sugárban a hold fénye.
"
;i
Felsivit egyik boszorkány: "Vad állat jő, fussunk, édes l» Szól a más il, : [{Őz után járt, Nem veszélyes most, nem éhes ln Zúgva
jő
vihar feléjük,
Tűzkévéket ont
az égből,
Takarót vonnak magukra BOszOl'kányok rét
fi
,I
fűvéből.
, 109
A RÉlII.
Elszáll a vihar felettük, El is némúl tombolásá, Lágyan hangzik távolabbról Andalitó búcsuzása. Csöndes tiszta lesz az éjjel. Boszorkányok ujra szállnak Átlátszó arany szövctjén Harmatseprő
holdvilágnak
De ijedve rebbennek szét Ingadozva, lágy sötéten J ő egy árnyélc
Kékes-tompa
Foltot tép a tiszta fényben. «Láttad 1») -- (Láttam. Oh, mi
szőr-nyű
Kapzsi kézzel, irigy szemmel Közelit, éppen felénk tart, Fussunk, szálljunk, jön az ember b)
I
--•
!
110
SZ(;I(T IV,\l'/I(AP.
SZENT IVÁNNAP.
Szép Iílíomos virágok Fehér
Ielkű
boszorkányok
Míud elszálltak a holdfénybe Szen t Ivánnap éjjelére.
Fehér fátyol tova lebben Sebcsebben sebesebben. Fehér fátylát mind felkapja. Rajta csillog
fű
harmatja.
Harmatos kert, lombos árnyak, Benne liliomok állnak. Nyirott Iombfalú bokorban Két
fehérlő
hosszú sorban.
Míndcn liliom virágba Zöldes fénybogárkák lángja, Mert csókját reá lehelte Boszorkányok csillaglelke.
CSILLAGIIULL,\S.
CSILLAGHULLÁS.
Csillaghullás a nagy égbe, Boszorkányok esti légbe. Csillaglángot szómak széjjel
l
Boszorkányok mlnden éjjel. Egyik a lángot megkapja, Másik dobja, tova adja. Sugarában röpke lángnak, Boszorkányok úsznak szállnak Uszik a sok lenge alak, Mlnt hullámban fényes halak Elstklenak egymás mellett. Eönnyeden, mint egy lehellet.
t
111
• 112
CSILL,\GHULLÁS.
Lehúzödnnk, felkerülnek, Cslllngtényhe elmerülnek. Játszik csillagok tüzébe Boszorkányok szeme fénye. Boszorkányok csöndes éjjel Csillaglángot szörnak széjjel. Hullnak, hullnak cslllnglángok, .látszannk a boszorkányok.
v. ,
MESEVILAG. '
,
.1. ,i
l,
II,
C.~bel
Ui"ka : Opdf.k.
8
'III 'I
1
'1:
il II 'I
II
I
!.i!),! ,~/:._
';.,:'1:
, • , RÉGES RÉGEN ELFELEDTÜNK,
115
I
11
::'.'.'1 '
:.
'r" .: "'1'
" ,j :'1
!.
RÉGES RÉGEN ELFELEDTÜNK.
Nem ismerem - de végtelen szerelmern Csak az Övé, Sohsem láttam, de gondolatom Csalt is felé, Felé száll, Mint vándor úton haza Tévedt madár.
térő
Ha rémület hideg keze érinti lelkemet, Az irtózat csak Lényem
tőle
tőle,
remeg.
A boldogság, mely nincs, de eljö Elszáll felettünk Csak Ö, Mit róla tudtunk s régen elfeledtünk Réges, régen elfeledtünk 8*
, ,
!!
• 116
A !iÚT.
A KÚT.
Az ősz hullatja sárga levelét
Mohos küszöbrc Elhagyott falakra Titokteljes kutak Mélyen
fekvő
tükrébe.
S a mély vizen keresztül Egy hullám rezdül. Minden oly távol A boldogságról Száll egy álom A
kéklő
De
tiszta légben.
hűs szellő
söpri a mohos falat
S a hársak alatt Halkan söpri a sárga Leveleket.
[
A KÚT,
Mlnden oly tévol, S a boldogságról Száll egy álom:
Rég múlt napokról Melyek sohsem voltak És sohsem lesznek Levelek hullnak
Hallcan hullnak.
117
118
HÁRFÁRÓL.
I.
Sötét
fenyűk
Repülő
meghajianak
köd leple,
Vihar zúgása Zivatar szárnya alatt. Locsog a mély tó habja, Megingatja a nádat Partjainál, Ismét csendes lesz, Majd ujra rezdül, Ólmos nehéz fénye Fehér ködön keresztül. Tiszta lesz a tó mélye, Szürke szlklafalak Tükröződnek a
mélybe,
119
HÁRFÁRÓL.
Közeleg az est, Csillagok kigyulnak, fenyves felett, Átrepül az erdőn Egy rég szétfoszlott, Rég elhomályúlt, arany
fényű
Királyflről,
ki szép volt,
Királ~'firól,
ki
hős
volt,
V:Jgy dalnok talán '! Egy háda hangja rez dűl Az
erdőn
! I
Emlékezet:
keresztül
Csillngos fényes Zöld éjszakán.
II.
Tudod, hol szólt az ének, Csöndjében a nagy éjnek? Ráfonta hold sugárja Arany húrjait, mind Egy fenyü fára.
• 120
frl
HÁRFÁnÓL.
S Id nyugtát sohsem lelte:
A szép királyf lelke, Eljött zivatar szárnyán
S a holdvilágos hárfán Játezé csak ujra, ujra, A soha nem felejtett
Nagy éneket.
I
]
iill :'1 SOURDlNE ALATT.
----
------~-
121
l':
:"1',1,. i':
r': SOURDINE ALATT.
,, I
I, Tavaszi nap, korai nap Süt a zöld
erdőre,
Sűrű erdő,
fenyü
Halavány lesz
erdő
tőle.
Halavány is, meg sötét is Kéltes-zöldes árnya, Míntha napfogyatkozásba Fehér füzes állna. Tavaszi rét, korai rét Fakult lapja felett, Ide-oda ingadozva Száll egy várjusereg. Olyan fényes, oly fehéres Feketéllő
szárnya,
Míntha napfogyatkozásha Fehér galamb szállna
,I,
·
122
...
i\IADÁmmPTE.
MADÁRREPTE.
Hófehéren árad a hold sugár]n, Sötétlő
kert
Feketéllő
feketéllő
lomh
lombj ára
sürüjéből
kiválik
Egy madár szárnya. Hófehér gyep felett
körűzve
száll cl.
Betéved majd felsetc lombak közé, Összc vonja a fény és ru-ny sötétjét Szárnya röptével. Hangtalan száll hófehér holdfény szala, Hangtalan száll fekete madár szárnya Csöndes kertben -
ulmatag éjjel titkos
Varázslatába.
j
r HÓ!UUÁLYNÉ PALOTÁ.JA.
123
il r
, I
HÓKlRÁLYNÉ PALOTÁJA.
i
i'i I'I'I !
Kert zuzmoré]n Mlndcn kis ágra Fehérlő
csipke,
Hideg lehellet Kristály virága. Fehér nyirágról Leomló fátyol, Földig
leérő
Libbenő
hajló
Krlstélyos csipkés Leomló fátyol. Pirosas, bíboros Lilaszin hóra Hullnak
fi
pelyhek,
Zuzmora pelyhek.
,
I I,
! ,
4l 124
HÓKIHÁLYNE PALO'l'Á,JA.
Halvány zöld holdvilág
Üveg-zöld holdvilág Hinti be fényével Sárgás zöld fényével
Az egész kertet. Kis fagyos pncstrtük
Járnak az utakon, Kerék nyomában. Elalvó kis madár Fellebben meg leszáll, Dermedtebb. nehezebb Felborzolt tollában Elfagyó szárnya.
Megzörren a levél, Hótakarta level, A .fehér hó alatt Elfutó kis egér Elsiklott, elszaladt,
Kis nyoma ott maradt A fehér hóban.
r HÓK!lIÁLYNÉ. PALOTÁ,TA.
Holdsugár -
fagyból
szőtt
Fényes jég palotát
r
Végig bejárja, :\End egy magába Ö, a szép, a fehér
Jég s hókirályné. J ég csillog szemében, Tükrőt
tart kezében
Lebbenti fátyolát Hinti a zuzmorát J ég palotába,
Mínd, egymagába Tűkórszép,
I.
holdfényes
Fehér kh-ályné.
I I.
I
I
l"~
4
126
KIGYÓK KÖZÖTT.
KIGYÓK KÖZÖTT.
l•
I
J
I
Nem ismeri senki, Bár mennytt is látja, Szeretője
nincsen,
Sohsem volt barátj fl. Halált nem szereti, És nem a szerelmet, Élet után vágyik Nem e földre termett. Múltat és
jövendőt
Csillagfénytöl kérdi, Állatok, virágok Titkos szavát érti. Ha magányos útja Sziklás helyre téved, A kigyóknak mesél Ősrégi meséket.
1
I
S,\I\[{ÁNY UTJA.
r
SÁRKÁNY ÚTJA.
«Fogd be sárkányomat Edes öreg dajkám,
Gúnyos mosolyt láttam A mostohám ajkán; Kegyetlen
szemétől.
Gúnyos mosolyútól Röpitsen sárkányom Akárhova távol.» «Szép ldrálykisasszony, Ne menj el én szentem, Szenvedés az élet,
Ez már igy van rendben,
Itt falak
őriznek,
Óvó fáknak árnya,
Ne menj te védtelen A sivár vílágba.»
127
• l 128
SÁRKÁNY ÚTJA.
«Oh, de nem oltalom, Fogság ez én nékem, Kéklő
szabadság van
A magas kék égben. Kéklö szabadságra Lelkem régen vágyott, Mért tapodjam tovább. E sáros világot s« Elrepűlt
a szep lány.
Vágyva néz utána Szegény öreg dajka, De hiába várja, Csak a merre útját Sárkánya kereste,
Üstökös csillag jár Mlnden áldott este.
12fl
THoUlIAlJO UIIOJ{.
TROUBADOUROK. Aranyszemű
békák néznek
Egy vizi rózsára, Fehér rózsa - "tó vizében Inog hosszu szám. Tó vizében hosszu békák Koszorúban állnak, Bánatosan énekelnek A fehér virágnak. Felkél a hold, elsiknmlik
Aranyba
szőtt
fénye,
Vissza csillan, maj d felvillan Sűrű
tó vizébe.
Aranyszemü hosszú békák A virágot nézik,
Mozdulatlan tekintettel Majd hogy megigézile Ctóbel Millká; OpátO'i.
9
• 130
THOUBADOUl\O[{.
Többen jönnek, hivják egymást, Egymásnak felelnek, Holdvilágnál bánatosan Tovább énekelnel..
l
í• TÜNDÉRKERT. d
.'
il Tündérek játszva liivják, csalogatják: «Fehé.' palotánkba gyere velünk,
Márvány
fi lépcső,
arany a fedélzet,
Harangvirág felett száll
énekűnk.»
Harangvirágok Öntik el a rétek Selymes füvét a palota alatt, Álomlátó dél csendes sugarába Hosszú fa-árnyak halkan siklanak. «Látod amott hófehé.' hattyúk úsznak,
Tavunk sötétkék átlátszó vizén Tollakról gyémántos vizcsöppek hullnak, Szárnyukról visszacsillan mind a fény.l,Kezei álmodozva fenják-bontjüle Tündérek lágy
aranyszinű
haját,
Szivét a mámor fngyasztö tüzének Halálos boldogsága fogja át, 9*
'. 132
TÜNDÉRKERT.
És este? - Kifogyott a fény n légből, Hervadt minden virág kőrőskörűl, S míg szeme lát, Mi
előtte
kőhalrnaz
kopáran elterül.
pusztasága,
I
NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ.
133
NAPRAFORGÓ KIRÁLYNÉ.
Szolgálóím szürke pókok,
Fonjatok gyorsan serényen, Hogy
Et
fátyol lenge fátyol
Még vesámnp készen légyen. Saívárvdnycs lágy
ezüstből
Légyen fonva minden szala, Szőjétek
a tündérfátyolt
Szép leányom homlokára.
Napraforgó palotémba Szombat este készen váram Lenge fátyolt -
mer-t menyasszony
Kis leányom, szép leányom. Százezer pók nagy serényen Fátyol vékony szalát fonja, Nagy
szövő
szék -
széles tarló
Vékony szállal mar bevonva.
, I !
• 134
NAPHAFOHGÓ
Imd.r.YNÉ. szőni,
De nem tudják össze
Mert a szálat mindcn éjjel Irigy csintalankodással Hűvös szellő
tépi széjjel.
Lágyan össze gombolylt]u, Röpíti a tarlón végig, Fől
egész a napsugáros
Kékben uszó magas égig. Kékben
lISZÓ
magas égen
Fehér szálak megrngadnak, Foszlányos kis
felhő
képen
Távol kékben fenn maradnak.
Napraforgó palotában Szép menyasszony míndlg várja, Hogy a fátyolt, lenge fátyolt Homlokára tüal párja. De ellebben minden éjjel
Fehér fátyol, lenge fátyol, Tépett szála játszik, csillan Széles
tarlőn
közel, távol.
\
FEHí;1I FARKAS.
135
FEHÉR FARKAS.
Hófehér farkas jár Hófehér éjben.
Kékesen látszik GömJJölyü nyoma A puha havon.
'"
Kékesen száll el Egy madár árnya A hó felett.
Felcsillan a hó, A holdvilágban, a csillagfényben Mint fehér pelyhen elszórt gyémántok
Felcslllanása. Kopár akáczfa Inog a
dombtetőn,
·l ,
13G
l"EHI~n FARKAS.
Hullatja elszáradt Zörrenő, csörrenő
Leveleit A fehér hóra.
Egy toronyóra Üt a faluban távol A domb alatt. A farkas felriad. Hullogó, álmos Egyhangú lépte Iramodás lesz. A fehér farkas Belevész, eltünik A fehér éjbe.
137
A:'.IETHYST PALOTA.
AMETHYST PALOTA.
Hogy megy Lepkék Libegő
fi
réten,
repűluck,
lepkék
Két hosszú sorban Mindig
előtte
Bársony-fekete,
libegő
számyule
Két hosszú sorját Követi mindig. Hamuszin fának Hékes-hamuszin Törzséhez simúl
Lilasaín-kéken Két harang virág:
Sötét az egyik, halvány
fi
másik.
• 138
AlIIE1'HYST PALOTÁ.
Lehull az egyik Virág kelyhére, -
A halvényabbra
, .. egyik lepke Kifáradt haldokló
Bársony sötétje. Repül a többi Bársony fekete Libegő
lepke
Repül lihegve, Le és fel szállva, Két hosszu sorban. Tovább a réten, Fűszálak
Hamvas
felett eső
közt,
Repül a többi Bársonyos fekete Libegő
lepke.
Elérnek a házhoz, A palotához Amethyst-ezüsttől
Lllén vllágttó,
erdő
palotához,
,
.:: ,:,
A~mTHYST
PALOTA.
139
Ajtaja zárva, Ablaka zárva, Nem nyitja senki Nem lehet bemenni, Amethyst-ezűsthől
Épült palotába. ütődik
Hozzá
Az ahlakához, Az ajtajához Sötét bársony szárnyak, puha tapadása Hozzá ütödik Nedves Ezüst
tetőre,
tetőre
Sötét bársony szárnyak, puha tapadása. Libegő
lepkék
Bárseny-fekete tapadó szárnyu Reá simúl mind Esőtől
nedves
Amethystből
épült
Ezüst palotára.
• 140
ELKésETT.
ELKÉSETT.
Hís királykisasszony kútnál Mcs ruhákat Arra megy egy bugtyos fejü Csunye állat. «Király apám, jaj, segítség!
Bánt valami, Ú gy félek, hogy alig tudom
Hímondani.» Öreg király, kövér király Alszik éppen Gondtelt álmot nagy aranyos Karos székben. Nem is hallja kis királylány Esdő
szavát,
Csak álmában meglegyezi Olykor magát.
l
,
141
ELKÉSETT.
;\Iit tegyen hat?
~.
szépen szól
cl
Király lánya.
Kis királylányt huglyos állat Dehogy bántja. Leülnek a napos
fűbe
Egymás mellett, Úgy szedik le bokorról a Földi epret. Öreg király mély álmából Hogy felébred. Hogy kinéz a pitvar ajtón, Csak elképed: «Úgyan hinyom ! .~ megharagszom. Nem hagyod ott Mindjárt azt a buglyos
fejű
Csúf állatot I))
Vigan nevet kis királylúuy
A szemébe: "Édes apám, méd nem jöttél Idejébe ?»
,l
• 142
LEPlmloH,í.LY.
LEPKEKIHÁLY.
Hol
zőld fényűgaly
közt
Húros rigók járnak, Pillangó szárnya
nőtt
A lepkekirálynak. Sötétlő
bársonyos
Bibor pilleszárnya, Erdő, mező
felett
Véle vigan szálla. Kis virágherczegnék. Kik még meg se látták, Bársony szárnyáért most Bűvösnek
találják.
Gyikokat fognak be l{is Ievélszekérbe, Úgy hajtanak, gyorsan A király elébe.
LEPlmKlnALY.
De ha megpillantják A kék
levegőbe,
Kis virágfejüket Elfol"dítj ák
tőle.
143
144
PÁVACSILLAGOIC
PÁVACSILLAGOK.
Kerti utra lassan hullnak Zsugorodott falevelek, Megcsörrennek, clslklanak Apró kövú porond felett.
Kanyargó út, rég elhagyott Mely ápolta eltünt a kéz, Vágott széle össze lapúl -
-
Dudvésodík -
bozótha vész.
Keresztül a kavics uton Mlnt egy barna lomha árnyék, Kőr-isfának
roncsolt ága
Korhadt, letört -
törzse áll még.
Az út végén szürlce korlát Tán a régi házhoz vezet? Termés kövén napfény játszik Mínt egy
műló
emlékezet.
145
PÁVACSILLAGOK.
Sárgán süt a Korlát
lemenő
nap
szűrke kőfalára,
Szürke falon kékeu csillan Itt egy páva, ott eID' páva,
Czóbel Miuht't ; OJlcilok.
10
146
l'ÁVAFOGAT.
PÁVAFOGAT.
Kis királykisasszony Mind befogja szépen
Négy fényes pávájá t, Kocsikázni mégyen. A csillámló fogat
Selymes réten halad, Harmatos fú hajlong
Fényes tollak alatt. Zölden, kélsen csillog, Aranyosan vész el, Mínd egymásba olvad Mlnt zoménczos ékszer. Kis királykisasszony Hófehér kezébe
Fehér orgona ág Zőld
bokorról tépve.
c~·
147
PÁVAFOGAT.
Nagy orgona-ággal Hófehér kezében Kergeti péváít Végig a zöld réten.
•
10*
148
I{IR.,\LYLÁNYOI{ HOLDVILt\.GNÁL •••
KmÁLYLÁNYOK HOLDVILÁGNÁL ...
Királylállyok holdviIágnál Meunek szépen, Mindegyiknek liliom van A kezében. Csak egyik, a legkisebbik, Áll magába, Ujja között égő piros Szegfű
szála.
Holdvilágnál mennek szépen Királylányok. Bibor bársony, sötét bársony A ruháj ok.
Csak egyik, a legkisebbik, Hab-ruhája Ezüstösen csillámlik a Holdvilágba.
I{IJULYLÁNYOI{ HOLnVILÁGXÁL ••• ~------
Kir-álylányok, bársony pill ék
Jönnek, szállnak, Hosszú sorhan köszönnek a Holdvílágnak.
Csak egyik, a legkisebbik Alig látja,
Majd Ireolvad ezüst csillag Sugarába.
149
150
'HÁROM FEHÉR HATTYÚ.
HÁROM FEHÉR HATTYÚ.
Három fehér hattyú Egymás után halad, Esti szürkületben, Árnyékos sötétben Sötét fenyüle alatt. Három sötét holló Egymás után halad, Reggeli napfényben, Harmatos fövenyen Ezüst füzek alatt.
151
KÉT IrEZTYÜ.
KÉT KEZTYŰ.
Erdő
Két
mohün, fák árnyékáhan
keztyű
-
sötét vörös
bűrhől,
Ugy, a hogy oda dobta A fehér kis kéz. Míntha az ujjak még benne lennének,
Imádkozó mozdulattal Hajlik a két
keztyű
Egymáshoz. S nuntha
ködből
hozzá szövödne
Az alak,
Melynek keze e két keztyiit viselte. Ott van, és még sincs, Ott van, mert ott volt,
Nincs, mert elment, Ott van a két
lceztyűben
152
KÉT KIlZTYÜ.
Még mozdúlatja, Imádkozó rnozdulatja, «Uram, ments meg a kisél'téslöl, Ments meg Erdő
A
kisértetektől!»
mohán, fák árnyékában
fűben,
ou
fekszi/r két keztyü.
_0;<:--