154
SZ.\ l..\ Y FRI'ZI:-1 ,\
l\lint rezgetr, clfult. halkkit letr szava, i\lidón anyját emli1é. Oh szegény. Szép ifju asszony, színte látom őt. () is, mint :\nsoletto, szől<e mlt, S ez ifju szeme olyan mély sötét, i\ lint anyjáé Iehetett egykoron. Ki tudja, anyja szép \'OnásiYal ~em öröklé-e gyászos Yégzetét ? Hogy éljen if]an pompa s fény közört, Szercl\·e, ámde báj és szcrelem Gyötrclmet hozzon néki és halált. Jös latszerűn h angzott ez ajkiról, Pcel ig l< úr volnn ér to, szép, nemes, Bitlornnk látszik s élettel tele. A hult11 olyan söté1 é,; fagyos, h:ill' ,·oln:t, hogy ha búrsonyos szemét Ilyen korcin mtir clhanwaszraná, S olyan sors érné, rnint anyját, s1..egényt ! Szegény ... s nz-c? Ki szánandóbb nt!jon, Ki hideg, hosszu, hosszu éltet él Egyedül, nem szcret\'C senkitől, Vugy Idnek élte, mim \'illitrnsugár, ~ l int futó csillag lángol s tova száll S hnlúla, élte csupa szcrclem? Szcrelem. de mi hat a szerclcm,? Ennek gyi>ny&r, nmnnnak !;zem·edés.
El,\' :\1 \l! H\ \'11{.\f,.
155
;\cl\cm : egy idegen szó, hatalom, ;\cm ismerem, mint nem LL tengerán, .\ tenger csillogó, gyöngyös vizét lts örvényének habzó mélyeit . . Tcn~er l Bár lá1hntnúlak tégedet ! L'j , ismeretlen Yúgy ragad feléd, ~!Jóta ott a csendes fák alatt Hnllottrun rólad. ~llb'1'· titokzatOs \'izcd ugy ht; búr szállhatnék tO\·a !'-lwbndon. mim az elszálló madár! Hullhatnám bár gyors hullámod neszét, Suhannék mcssze könnyü gondoJán F~ny körülem fenn k6kl ő csillagok, Lc1m holdsugár n k6klü tengeren . .. Tovúbb merengctt, szőve álmoka t. J>crcz, óra múlt, - ű nem llgyelt reá. .\ homokóra jclzé nesztelen .\/. e:;zrc,·étlen citünő időt, :\!ert cl!;záU az, bár visszatmtunánk, .\1\,tr tünését \'arjuk, egyaránt, :\lo::;oly ntgy könny, mi scm állítja meg; •\z idő elmul, a homok lefut ! . . J,i tudja, meddig ült \'Ón ott helyén, l>c tipegő léptek nyomott uja S ujtónyikorgús érinték fület. :\k~hitt dujkájtt joli, u jó 1\•onne: