Czóbel Minka: Két arany hajszál by Írónők a hálón

Ké·t arany bl\jszál. l.

A söt~tség ~ala. '. Zuhogott az eső, Bürü sötétség Bzállt' le a völgyre. Az a sötétség, melyet csak tud- szőni : éjszakából, .feketéeen-söld .galyak sürüjéból, fekete, füstös nehéz ·őszi ködből. . Az a sötétség; melyben imbolyog a sötétség nehéz _.puha tömege, hogy itt-ott még. sürubbre sötéted... . jék..Melyben kitágul a .szem, hogy belefurődjék a sötétség falának náraony-nehéa, bársony-fekete éjjelébe. . . ' Allt a sötétség fala és mégis mozgott. Moz"~c1:watlan v~lt és mégis ide-oda. folyt. :Néha egy-egy -felhőfoszlány megakadt afá- , . - . kon, de csakmínt egy .fehérebb Böt~tség függött a sürü galyak között. Ha elhusödott, egyes rongygyá Bzéttépve maradta fenyö -tlln. . E sötétségbe, zugott a patak morajló hulláma folytonos egyformaséggal, de közbe megujuló .erővel, mely 'ismét. elgyöngült, mínt egy örökös melódia örökké Visszatérő üteme. '-, . ' Szinte láttatta e hang, a patak, hol lapka után kapó fehér macakékként felugráló habját, hol ismét jégtükörszerUen elsimuló vizét. , .: : Néha még egy más, hang iB hallatszott' a sötétben: 'patkók dobbanása a távol .köves. uton. 'S~dovec _ fenyőerdő

1,·

Közelebb, jöV:e1.'a,'~hang"e8endesedett~,;'mig 'egészen elIiémmll", ·de;mas' ~@ra:j,' ~váffit,@:tta~,Ugy'hal lats'zo:tt" iovasolt_ :áHiliiattalt meg, ,Fegyveres . emberek szállliattak le"

aléről,

mert ére. csörre- .

nése hangzott a kövön. Most halkitott beszéd is vegyült a patak zúgásába : . - Tovább -így nem haladhatunk! - szólt egy parancsolásra, de egyszersmind óvatosságra' ssokott hang. , - Hát maradjunk itt ...:... felelt a másik. -

Rakunk tüzet,' ha lehet. A fenyők alatt nem is ér ugy az .es.ó., -~ . - Ugyan. mit gondolsz ?llyen közel az országuthoz ! Tudod, hogy dij van kitüzve fejünkre. Hiszen minket nem .érhet baj l.. -:- Persze, hogy 'nem, de minek koptassuk hiába, a fegyvert? Aztán kár volna még jobban magunkra súdítaaí .azt·· a darázsfeszket,melyet a nádorispán költött.. ki ellenünk. ' \;>

Áz mindenütt utánunk, lesz -

felelte a

másik a bísalmas . cseléd modórával, .kinek mindent szabad mondanl s kit ura míndig' érdemesit . feleletre.

' .

Csakugyen . egész természetesen válaszolt a parancsoló hangu: ' . - Dehogy lesz, őrizkednek ők a vadonba .jönni. Most, már' csak meajünk altárhogy~ Nem messze . lehetünk a. BukovinkátóI, ott j;uhászok' ' tanyáznak~ náluk' maradhatunk,' inig pÚ'kada ' hajnal. Onnan lesz valami' csapás a havásra s reggel to.vább meaetttuk Ha ,egyszer

elérem

, cédrus. palotámat. Dobosánkán; nem jön ott senki utánunk. ,A lengyel királynak más dolga van, az itteniek meg tuqják,. hogyeokan nem jöhetnek, kevesen pedig' nem mernek. ' E" beszéd alatt a· két- vándor lassan keresté utját' a patak' mentén. Félelemtől horkoló lovaikat maguk után vezették. .. Egy,' tisztásra értek; hol-a sötétség fala lazábban .volt építve. Neki. vágtak a hegyoldalnak,

tapogatósve nyomról-nyomra- lépve a szálas

erdő

tör~sei

közöttbukd·ácsolva a gyökereken, esuszva az apró köves, agyagos partokon. '-~ ,- Csak legalább .fáklyánk volna! - szólt a

ssolga, , .' . .', - -Nemelőször'járunk .sÖ'tétben,.Ivanom 1 felelt az nr. ' . ' '.~ 'De még ilyen sotétet talán nem értem soha. Aztán könnyü nJ~ked, te bűbájos vagy, te látsz' a sötétben is, d(;~o"mindig. azt hiszem, hogy valami ,fekete ;falba ütöm ..~ fejemet. - Puha ez a . sötétségfal~,. Iván. Csak Inkább a fenyőtörzsekre 'vigyázz, tartsd magad elé akezed,akkor.két .s2iem,helyett:öt ujjal látsz. . Iván messslre maga elé t ar-tot-t a kezét, ahogy gazdája mondta, Három 'éve követte már, három éve nem tett mást, mint azt, mit ura mondott. _Bámulattal,raj:ö.ngással'függött r~jta,; 'egy felsőbb lenyt látott benne, ki igazán mindenre. képes. 'Merta .sö.tétség ;siirü fátyola Dohos.lovagot tákarta el. A .legszebb ,és legerosebb férfit, ki akkortájt hetedhétcraságoa 'élt, őtet. és hüséges szolgáj,át,.Markulesek: lvánt,.egy sírniri pásztorfiut, Jrlt .Doboaa medve karmai köz,ül mentett meg. Azó'ta Iv,án. ;egy'percr~ ,se -hagyta,el,.követte, kísérte. Ha ·szabadban 'háltak, fe~yOgalya;kból, , mohből ágyat' vetet.t neki. Ha ottnon voltak, tisztogatta .fegyveré~t, ,szobáját, ruházatát. Olykor tilinkózott neki, mert Dohos :Szerette s muzsikát : és .néha kedve' telt 'benne, hogy előtte táncot

" járjanak. ' '8 a ssígoru .lovag, ld halállal büntette a legkisebb elíenmondást, Ivánt soha m~gegy' rossz szóval se illette. ' Sokszor, ha órtálltá :fiu kalandos utjaikban Dobos észrevette, hogyfárad'tanhuzodik össze szőke szempillája nagykékszéme felett,a lov-ag kivette a kezéből a 'fegyvert: «Pihenj egy. kis korig fiam, addig. örködömén». ' Markulcsek restelte elfogadni a kegyességet,·

de DobOB csak folytatta: «Hát azért "vettel.ek ki a medvekarmaiból, hogy most a fáradtság tépjen __ .ssét ? Gyenge vagy te még ahhoz».

~. És te.gazdám?' hogy ·~Isz. meg nyugalom nélkül ? ~. Én ? l' ---: mást nem szólt -a lovag, .de. 63 ssöbaa oly végtelen önbizalom, oly határta. lan góg, oly szomoru elszántság' volt. kifejezve,. . hogy. Iván' szó nélkül és alázatosan. teljesítette ura kegyes parancsát, lefeküdt lábaihoz s· gond-

,''eis

talanul elaludt.

Most nem voJt ssükség e fjgyelemre,' mert alvásról most szó Bem lehetett. 'Orák teltek, míg

végre egy tisztáshoz értek. ,Inkább ,tapogatva, mint látva, meglelték a juhász' kunyhóját, a nagy fakerités mellett, mely-

ben a juhok, háltak. ", A kunyhö csak egy nyitott fedél volt,

előtte

még létssott nehány veres parázs, feketére üszkösödött 'szirkók között, elhamvadó tüznek gyenge

maradéka. . ,. Iván rázörgetett a kunyhóra, , mi .felesleges ",volt-ugyan, mert a. juhászt .már ugyis felébresztette kutyájának őrült ugatása. ' A, juhász keresztet vetett, fejsséjéhez kapott, " aztán esititotta 'kutyáját, .hogy, ,hallja, merről jön a veszély, ugy lépett az utasok elébe. Iván csak odaszólt neki :" «Dobos », mire a juhász nagy bálálkodéaba fogott: «Kegyeskedjél 'beljebb kerülni, " mindjárt rakok tüzet, levágok egy gyenge bárányt,,8ütök pecsenyét».., :...- Soh'se süss te' pecsenyét! - felelte .a lovag-de adj egy korty zsendicét, szomjaa vagyok, aztán rakjál tüzet, az ,jó lesz. , , 'Nemsokára égettatüz. Iván egy sürü fenyőfa alá kötötte a lovakat, hol a már ugyis szünófélben lévő eső nem érte őket. ' Csak most látszott meg, milyen különös álla'tok: egyik sárga, másik fekete, de alakra, for-. mára, mintha csak ikertestvérek lennének, tökéletesen egyenlők; nem il agyon nagyok; de erőit osontuak, széles szügygyel, nehéz fejjel, lelógó _ fülekkel. Ez idomtalan' fejben oly nagy .és tüzes szem világitott, hogy szinte ijesztő volt belenézni. -o

,Az

erős

csánkok hosszu .azörrel voltak

benőve'.

rendkivül Izél~s paták szolgáltak alapul a boson-. . teremtményeknek. '

. tOB

E két lomha ánat,~gyors futásban elérhe.tetlen volt, fár8d~ágot nem ismert, napokig megélt egy pár füszálon, is. Hirnevük majd oly messse terjedt, mínt

Dobosé és társaié. Sokan a lovakat ls b!}bájosnak tartották. . -' Táltos az, beszélni is tud - mondták, különösen a

feketéről.

Mások ázt állitották, hogy/ azon

méntől

szár-

mazik, melyen Atilla a hunnokat vezette. . Olykor estenden látták egy faluvégen sságuldani, hogy a' rajta ülö lovas alakja, mint egy fekete, ércbe öu:tött saobor vonult el a tell hold réztányérja előtt. Lomhán csetlett-botlott a ló, ~ nem volt oly' gyors futó, kit el ne ért volna. . :- Jön a fekete lovas! - hangzott közeledtére, B. mindenki menekült, mintha csak kísértetet látna. Pedig,'Dobos igy uton nem lrtintott senldt, sőt sokakon segitett, kit bajban talált: ha kis havasi, lovat, látott, ki hiába igyekezett a kátyuból kíhuzní a nehezen megrakott fás-szekeret, nekí : állította "legényeit, kik egyet lódítottak a . szekeren, hogy akis ló tovább. inehetett.. Vagy ha rongyokba' burkolt öreg, ember qidergett az uton, megtörtént, hogy odakiáltott egy vagy más

-e-,

kisérőjének: «Te Gyuró, ugyis rossz' már a köd.mönöd, add oda ennek az öregnek, majd veszünk , másat Husston». Akkor minden .legény igyekezett' ködmönét:

odaadni, de Dobos mindjárt rendet csinált. Metszöenveté ,oda: «Akinek- mondtam l» 8 a többiek mind tudták, hogy 'könnyen -átsf?jaladhat hegyes, éles kard] a a nem engedelmeekedön. . . Kevés. szóval élt a lov-ag, de emberei oly fegyelmezettek és engedelmesek voltak, hogy a legj'abb katonáknak is beillettek volna. Kisérői .mínd vi dékbeliek voltak: vagy Jassenow környékéről, vagy Lengyelországbó~. a .l=»ruth tájékáról. Rendesen tizenkét legénynyEi

- járt"mmdfehér .halináha, fe1iér'bö:r-kö'dmön~e b1. tözve, fekete; bárányprémmel, báránybőr sipka a .fejükön télen-nyáron. .~ " . '. ' 'Néha friss, piros' vérfolt akadt a fehér halínán. Isten -tudja, hol járhattak: ilyenkor? Püspök palotáJából,. gazdag 'székesegyházból hozták/o el a kincseket, aranyokat? Nem merte Benki megkérdezni, mert ,az ,a lrirjárt róluk, hogy Dobos és -serege sérthetetlen, mig ők a aseraükkel is megtudják verni az embert. . . . .. Zár nem. állhat ellent nékik, fegyver nem . .' . . ' fogja őket.. - . A legények maguk is hitték, hogy őket nem bánthatja senkí, -csak egyedül uruk, parancsolójuk, azért nem féltek senkit, csak egyedül őt. Néha 'csak 'magába; ment el Ivánnal, ilyenkor még aserege setudsa, hol Járt ?~Kalandos, vessélyes uta;k lehettek :azok, mert aKk'Űr mindig sok kines került a cédruspalotába, s a két ló ·is, ' / ha megjöttek; mindjárt leheveredett ~ fenyógaly:'

alomba,mintha:még ők is megsokalták voina az utat. . Egy ilyen titokzatos ,.járásrólértek ők most , a Bukoyinká ba, hol a juhászoknak medve a háló. '. társa, farkaaaaellensége, .. ' Ismerős lehetett Dobos itten, mert az. ,öles , juhász,. hosszu zsíros"hajával, fekete zsíroaingével 'alig lelte helyét. Rola tüzet élesztgette,- hol " friss' vizet, hozott, hol , ~zsendieétkinált,egy gömbölyli, fából kiv4jt füles. csészében. Hereegséged.nek .szÓlitotta a lovagot, fen~:ógalyakból ülést . , készitett neki, B a lovakat ellátta finom ropogós szénával.' -, Mikor a hajnal lebontotta a sötétség .falát, hogy rózsaszinü sáto~1i" vonjon .aaerdé fölésely-mes felhőből, pirosló ködből, Dobos utra készült. . Egy aranypénzt adott a juhásznak, koronás ember képe volt az arany 'egyik oldalán, oroszlán a .máaikon. . Iván előhozta a lovakat, tartotta a széles . kengyelvasat, mig . Dohos felszállt Milyen büszkén, gyönyörüen ült. az .arenyosan kirakott nye.regben, . hogy ömlött ki fekete göndör haja bár..

sonystívege alólJ is bőrbe volt öltözve, .csakhogy sárga bórbe,'nyakát fényes aranylánc övezte, süvegjén ,egy nagy drágakő csillogott, de jobban '-""csin~gott nagy fekete .-- szeme a SÜJ;ii fe]f~é. kondorulő szempillák alól. Fényes ,aranynyal. volt kardja is .kírakva, pisz,tolya,hosBzucS'övüpuskáfa. _

ll.

Acédruspalota. Ragyogó szép nap kélt az esős éjre, .kékeD 'sugárzott az ég; . zölden tündöklött a möh,.,B,-;a fenyő keménytúi, mintha .ezer. pókhálóval .lennének át ' m:eg ';át,körül meg körül saőve, 'ugy fény: lett, esill()gottarajta beözönlő napsugár, -a .míllló. _nyi ezersainű harmat és esöcsepp. .Mmthasziv·árványban járnán·ak, ugy meatek a lovasok, keskeny uton, sürü fenyökkiizött, fel a Dobosénkamsgasletáre. .Nem

·látszott· semmi a - siiriji:8égtől~esakmikor

. egész közel értek, meredezteknehéz,kófalak a ,zöld fenyők felett, -Egyetlenegy bejárat nyilt a kókeritésbe : egy nagy íveskapu. . Ehhez vezetett a meredek keskeny ut. A többi' része a falnak sziklára volt építve,.· meg se lehetett közelíteni,. hogy ostrom esetén esakís a kaput .-. kellett védelmezni néhány. fegyveressel, a többihez ugy se jutott élő ember. .. . Míkor a lovasok a bejárathoz értek, Iván egy kü!önöstilinkónótával adott jelt. _ Azonnal kitárult a nagy vasalt tölgyfakapu. Nyikorgott a 'sarka, odaütódött a kőfalhoz belső kilincse. .A lovak az. ismerős hangra vidáman emel.. ték fel nehéz' fejeiket, érezvén az istálló közelét. Csákugyan ott voltak a köfalboa építve, 6-6 . _ Ióraszámitva mindegyik. De a. Táltos és a Gu- nárnak nagyobb helyet szántak, nem ís voltak

· l ·'. "

'-o

-.;..··.· ··.······1 ·.·······. ..

'~·A 1-:

,c:."

odakötve,szabadon moZ'ogbatt~k egy elrekesztett ' .almos ketreeben. \ "Még",más .ólak,' konyhak,cselédházak is vol..::

tak·a k:őfalhoz rag~aztva.·Belül a falon nagy tér , nyilf, Belefért volna 'egy kisfalu. Talán hajdanvalami király vára lehetett, de most nem látszott ,a várépületból semmi se! , A .legmagaeabb ponton szép lakóház állt, 'gerendákból rakva" mint a falusi házak, csak.hogy nagyobb, szebb, emeletes,. tágas és B ge. rendáknak szine mint 'az aranyba mártott bőré. Mert Dobos lovag szeszélyéból nem idevaló fából .rőtták azt. Fenyö volt ugyan ez is, de. nem e komor hegyeken termett.· Napsugárban nótt fel, , tenger-szellőben hajlongott, tengeren, rengeteg idegen' országokon át hozták ide ~ Libanonbél. Mert libanoni cédrus volt a palota minden gerendája, Cédrusfa ,a faragott oszlopok; melyek a tornáco t

tartották, cédrusfa még a meatergerenda is a eínteremben, cédrusfa ~·párkányok, szemöldök.fák, Mérhetetlen kincsekbe került- a cédrusfát idehozni, de Dobos lovag igy 'kivánta.. Míkor beleszálltak az omladékba, mondták neki .legényei: «épitsük fel a régi várat, van itt ~ő elég». Deö azt felelte r «Jó még a kőfal, azt' " javitsuk ki. 'En csak egyszerü házban, akarok lakni, mint az édes anyám lakott». Nagyon sserette az egyszerüt, -ha.' -kinesekbe került.· , - Aztán a gerendák, összeomlanak, ha egyszer a mí porunkat elfújta a szél, a kő pedig' , megmarad. Ha a. sasok kipusztultak, minek 'adjon. a sasfészek verebeknek menedéket? ~ ,Benn a \ház közepéri a pitvarból tágas, d~ alacsony, terem nyilott, egy nagy asztal és padokkal. Köröskörül a falon, 'állványokon, .vagy , szegekre felakasztva ssebbnél-ssebb arany- és ezüstedények, drága kövekkel kirakott serlegek, nehézfedelü kannák. Egy különös emelvényen m'.., binos, gyémántos szentségtartó, előtte -bár üres volt :- 'mécs égett s Dobos, ha arra ment, mín__ dig meghajlott előtte: '

=-- Áz ·én ·Ur· Jézusom,' lakóháza! -

mondta

, néha magába, -

meg 'aztán a nap'jelképe.A,nap 1 Mindny~junk" éltetője, mindnyájunk atyja I , Ilyenkor kitárta karjait, B rajongóan kiáltott fel: «En .Istenem ! Atyám! Napkirály, vezérelj I erősíts l bátoríts!» De csak ha senki sem -látta; kisérői előtt mindig komoly és nyugodt maradt, \ még Iván előtt is, csakhogy vele beszélgetett, mig a többieknek csak parancsot adott. " . A nagyterem mellett volt Dobos hálószobája: medve- és farkasbórökkel kibélelt oda Medve- és . farkasbőr . nyughelylyel, Puha és sötét volt itt' minden, pihenésre hivó, .megnyugtató, harci fáradalmak, nyugtalan,ZÍvataros éjek után, A lovag fekhelyét sok szürke, barna bürök . , között .egy sárga orosslánbör is takarta. A cédrusokkal hozták ide, messse tengeren tulról Az odu. egyik ssögletében nyitott tüzhelyena ragyogó I nap dacára, fenyötü2Á lángolt. Gyanta lehü füstje, rózsaviz illatával 8 a börök nehéz 8zagával ke..., veredett. Dobos a. keréveten hevert. Hatalmas alakj a csak. egy puha selyemszövetbe volt burkolva, olyan törökös bó selyemköpenybe.. Nagyot nyujtózott 8 Iván felé fordult, ki, miután gazdáját kiszolgálta, leült a börökre, lá-. baihoz. . . - Men] pihenni Ivánom, fáradt.leh~t8z! Nem egérugrás Kassától idáig. Igaz, nem hiába jártunk,kincses házunk gazdagabb lett, de az erő a legnagyobb kincs, azt kell kimélni. Menj aludni Iván I - Nem tudok, gazdámI - Miért? ,.- Egy leányra gondolok. - Ki ne gondolna leányra? A leány és a .virág legszebb e földön, de .a leányt szereti az . ember,·ha látja, aztán elfelejti. - A, többit elfelejtettem, ezt ~Z egyet nem tudom. ~. Gyerek vagy te Iván. Holnap, ha klaluss- .

szuk magunkat, megyünk Lengyelországba.' Nem-. csak a. Hernád Vizétjssza szép leány, a Pruth...,

I:,~~~,:,:ól is

meritolyan, még talán szebb?

",=-- . De ez reám nézett r " ·~Bolond," hát 'SSS2;QD:yszem soh'se nézett ,reád,? . " . ". ' - :Nem igJl ,. ,- ,Mit -vágyódol egy után? .Nem eleget ./szeretiink ? _ - S_zeretünk soka~,de nincs ,szeretÓnk.' '. Dohos" egy haj'sZálnyival kom-olyabban.nézett, .aztán nyomatékosan. mondts,: «Nem is Jön a Dobosánkéra :as:S'.:ZCJny.JÓ azot,tho:Q:ü1ő, elpuhult embernek 'a roltkam~ettülni, a bölesőt ríngetnl.dehldd el Iván, 'csak-egy boldogs~ág van 3 világon: a Hatalom l 'G:az'cl~gság'? Bzere, lern l csak .eszkö~:hozzá.Mindiglegjobban rélték

a 'halált,mert-ő hatalmasabb .mlndenkínél, Mig: ifju .8 erós 'vagy, hatalmad van .sokak felett. Hogy fogy: hatalmad napről-napra, ez -az öregség szomor.us~a.Deha,hat3Jma8 akarsz. maradni, kerüld az '-asszonyt - ,az egy ·:asszonyt. .A,tiibbi... vel játszhatsz,IDmRthatsz, de egy .ne Iegyen el.,: ted béklyój-a.»

Iván -bizonytalanul 'válaszolt : «'M.egis, ha ,-asz... szony -lenne 'S házban '....l) - Mi válna ak-kor'?mi ,híbázik innen? Rend és tisztaság van míndenütt..Az .ételeket, a sziverösítöket, l}Z orvosságot megf6zi Ichnát jobban mint bármely. fejér ·cseléd.Olesz még virágokat is nevelazablakbunmeg "3-ház előtt, mert tudja, .hogy sseretern a viI:ágot. 'Ilyen magas hegyen kevés asszony ~ertjében terem virág. .. - A virűg és s' lánya legszebb e .földön I ~ ismételte Iván búsan. _ - Igen,' csak 'ne feledd, hogy mindenütt terem asszony is, virág" is. _Ki egy után busul, hitvány, -gyönge báb, nem érdemli meg aféln nevet. De most menj aludni. _ ' . Iván csendesen meilt-ki, nem_tudott. mit felelni, de csak mégis sajnálta, hogy a Dobosán.«:

'soha se Iesassssony. ," A lovag komoly ábrázata megenyhillt, majd-. nem mosolyogvs, .majcluemmeghatottan nézett a fiu után: Szegény bolond gyerek"! Most ugy,

~án

látszik, komolyan veszi. :Hát igazán Jájhaí: :li ,férfi sziv egy asszeny miatt ?'Hiszen ez, az, ,ö' dolguk, hogy utánunk epe dj:enek1_ De olyan ssemoruan ,nézett. Ejh l .majd . kialussza I vagy ,a legköze..'

lebbi tüzes szem kiégetibelőleeq;t az emléket. De hogy ilyen lágy szivü ez' a fiu l Ez egygyel . esakugyan inegaldo~t a teremtőm; hogy' az aszseonyt csak addig szeretem, mig látom. A,z_angyal - is megigérte; hogy fejér cseléd 'ö'nként fog,karomba omlani, nem is mondta egy se, hogy «nem», ha kitártam f~lé, és sokan mondták; hogy «igen», 'hael js fordultam tőlük Ismét nyuj:tózott, ai medvebőrön, s fáradtan 'zárta- le as szony;..gyÖZÖ szép szemét Dobos lovag.

m. . Kétl aranyhajszál. Dobos Iov:agnak hivták őt mindenütt, mert

nagyok,hatalma8o~

f.ajtáj ához ,tartozott. Cimerétnem látta .senki, .kereaztaevét se hallóttasenki, nem' is' tudták, van-e keresztneve? Vára volt,. --'- inert elfoglalta, jobbágya volt mindenki, kit akart -mert parancsolni tudott: Ha -ass~ony, ssé.nélkülIettsseretője, há ő kivánta, . és: még, sok azlvesen lett volna, kit· n€ID is' kivént. .Ha férfi, ~ követte ; ,vagy adóját hozta neki, ahogy

parsneaolte,

Deö csak ,a legszebb asszonyokat méltatts,' .: sserelmére, csak', a legbátrabb férfiakat fogadta'

követöüL", Va~ . engedelmesség volt, mit kivánt Egy , 8z~vára, egy tekíntetéreteljesült parancsa, s szük-

ség esetén ott volf kardjá hegyén az' «Ultim» ratío», a, világ .leghatalmasabb ura: a Halál. Dobos lovag eredetéről sok hir ,keringett:

í'"

..néhányan koldusgyereknek hitték, mások rebes-

, gették; hogy a> lengyel király ivadéka, még azt ía mondták, hogy, Attila hun vezér származottja.

Némelyek a Nap fiának gondolták.' Talán Q maga js azt hihette, mert sokszor, felkiáltott: -Oh NapkiráJyl Atyám. I 'vezérelj l, erósits! bátoríts! Egyszer Ivánna~ is' mondta: «-Mig a napot látjuk, mínden jól van, mégis éjjel járunk, mint a baglyok, De azért ne félj 'semmit, m~g most biztonságban vagyunk». " '. Iván' esak egysaerüen azt felelte: «Ki félne veled?) , Dobos kissé fáradt volt .a kassai. ut után, 8

több napig 'otthon maradt pihenni. Hogy nemvolt más .dolga, mint a medvebórökön heverészni B kertje utolsó virágait, a rezedákat s a lankadt l hónapos rózsákat nézni, sürübbeu lepték meg .emlékek a multból. Anyjára gondolt: szép halvány asszony volt, barna haju, zöldes szemü, . t~lán mert mindig a fenyőfák tükrösödtek benne. Gyönyörnoltárkendóket _tudott .hímesní, és ha font, mindig igen szépen dalolt Fent lakott a hegyen fiával, egy .kís faházban. Veres. fenyőhól volt a ház építve,. egy ól állt mellette, .a juhok . és tehenek számára. , Senkit sem ismertek, senki sem járt hozséjuk. Néha az anya lement a. városba, ilyenkor hozott lisztet és sót. Ö otthon segíte:t kaszálni, .fát vágni, vagy a juhokat legeltette a havesen. .Ha atyja után kérdezősködött, az asszony csak azt felelte neki; Régen meghalt,még mielótt téged " Iáthatott volna. Szép volt 'és bátor,--ótt van. a ~ falon fegyvere, számtalan medvét, farkast teritett levele. Ez a fegyver. volta fiu -,álma: egy .hosssu esövü, rezes agyu puska, melynek agyán rézcifraságok. ,. köziitt gyöngyházból vadkan- és· ssarvasvadászat volt kirakva a barna fába. Sisakos em.. ): berek lándzsákkal és ebekkel vadásztak, mig mások kürtöt fujtak. Sokszor ..elmondta a gyerek, milyen boldoglenne, paó is igy vadászhatna.Mindig kérte anyját, .esak egyszer engedje meg neki. a fegyverrel menní, De anyja nem engedte: «Még valami baj történik, nem valóa~ még a te kezedbe». o

.»

J'Egy~er azonban a, fiu v~re9 fejjel és szét:roarcangolt karral jött haza. A sürü máluabokrok, I' óriás .lapuk, t(irpe, égerfák: között a. patakhoa vezető

csspáaon, váratlanul, hirtelen találkosott egy anyamedvével. Első percben a medve megijedt, B már _visszafordito~ nagy' fekete fejét, de azon píllanetban a 'vele lévő bocs, egy kis kutya bizalmas kiváncsiságával a fiu felé közeledett, B -kezdteszagl~szni. Az öreg medve veszélyt sejtve, ,. két lábra állt, S. rettenetes bégéssel megremegtette a vadont. Csakhamar a fiut karmai közé kerítve, iaarcangolta.De .Dobos nem veszté el . lélekjelenlétét, egy gyors, mozdulattal kihuz~a tü8zójéból hosssu nyelü kését s a medve hasába titötte. A nagy állat ujra boraalmasan felorditva eleresztéa fiut, ki az alatt fejszéjével fültövön .vágta ,ellenségét. Csapása oly szerencsés volt, hogy a medve holtan 'terült el. S a" gyerek 'megsebezve . .ugyan, de nagyobb ,baj nélkül menekült, Most már nem tagadta meg anyja tőle a' fegyvert: «Bátor .vBgy, mint apad, hassnéld 'fegyverét, méltó vagy reá». .. ' Ezutáit a fiu csakis atyja karabélyával ment ; juhait .örísní, Nagy biztonsággal tanult meg céIoaní, ~ Ha a kova szikrája felrobbant a' puskaporiban, .az iramló vad halva rogyott össze. Szarvas, vaddisznó, farka~, nem .volt ,biztos puskája előtt. Most már' a ~ medvétól sem félt, mert ó volt a ~támadó, 8 ha a .vadállat a golyótól , ném rogyott mindjárt "össze, fejszével ment neki. Soha sem hjbáztael kedvenc csapását, fültövön érve. st moov~

Közbe havasi virágokat szedett, s órákig .elnézt~a kék égen vonuló felhóket. Legjobban ·szerette,ba márhetlen magasban ~egyik .felhö, réteg amásík ellen vonult. «Csatáznak"!» mondta : ilyenkor. ~ ---..: ~ ~ Kavargó zivataros nap volt, heves napsütesse]; gomolygó felh~kkeL Izzó napsugártól , aranY-Jöld--l.ett a rét, gomolygó felhóktől .fekete .lett az ~..." . ' A f9ketefelllökön keresztül saínes ív, hímes

•

BZ'ivárvány fénylett, mint ~ menyország gyöngykapuje,

Dobesaközelgő vihart látva, juhait a Bkurtul ssikla felé terelte, hogy ott meaedéket találJanak ~ . a ssikla alatt. A juhok összetették feJeiket s ason izgalomtelt megadással, melylyel az állat zivatar elébe nés, türték-várták a közelgő égihéboru tasélrohamait, levegónyomását. Fehéren, fakón világitptt .. . gyapjas hátuk az elsötétüló tájon. A felhők már majdnem feketéssürkék voltak, de a szíklára még élesen tüzött a nap. Szinte lángot vetett. ' , ' . Csakugyan, mínths' lángot· ontanal . Csakugyan, míntha füst környeznél '. Mire a füst ismét elvonult, a ssikla megnyilt, 8 belőle mint egy íngé-kusző növény,. hol hosszan '1dnyulva" hol összehu.zódva jött ki egy vihogó ördög. Arcát fintorgatta, nyelvét Jiltögette, B rémes

kaeagáas betöltötte az: egész vidéket.'.

A gyerek, kinek ssíve meg nem .dobbant vadkan vagy medve látására, most hevesen érezte a vért- fejébe tolulní, de nyugalmat erőltetett magára: «Ha észre vess», gondolta, «végem' van, pokol fenekére visz, elkérhozom. Meg kell ölni, mielőtt meglátt» Végtelen óvatossággal vette Ie válláról fegyverét, halkan, mint a vadmacska~.kuszott~közelebl;> a sziklához B mig az ördög hihetetlen mozdulatokkal csavargott ide-oda, célba vette, Belsütötte puskálát. . . " , . , E percben óli ás csattanás 'jött áz .égből, egy szemkápráztató villám égető sugara ömlött a szikJára, s a rettentő .ddrgóa-csattanást tulhangozva, ordított az ördög. Mint egy gyökerétől elszakadt szélvész hordta .kóró, felugrott a levegőbe, halva rogyott össze, aztan .ftístté vált, elszállt a viharzó

fellegekkel.. P-A. nagycsattanásra Dobos is elalélt..,---Mikor magához tért, fényes, világos angyal' állt mellette : «Fiam l» saólt hozzá átlátszÓ hangon, mely lágy volt, mint a fuvola és érces mint

egy ezüst esengő hangja~«Iegyözteda sátánt, pokol fejedelme már halva. Mit kivánsz jutalmul.? - - A" bátoré 1\ világ, te bátor 'vagy, ~vánhatsz. bárJ - mit. 'Mi jót,adjak néked? Akarod az örök üdvös'Béget ?»" A. fiu eIgondolkozott,·.csakaddig, mig egy suhanó fecske szárnya érinthet, aztán .nyugodtan mondta: «Fényes angyal, messse meg az . örök bóldogsagig,.eddigmindig -szegénységben éltem. Adj nékem. HatalmatI Nem kérek én csak tizenkét. sjkerte~jesboldog .. evet Fegyver.. ne "fogjon "engem, ~zár :nyiljékfel elóttem,sj$er kísérjen mindenüiIt~'HataJmam Iegyensokak felett, felettem ne l; légyen. .senkinek haíalma» ~! ,.Az . angyal .DobosTejére tette kezét": «~eg lesz kivánságod. Itt fekete hajad 'közt nőtt most l két arap.yhajszál, mig azt ki nem huzzák, s~r tetlen vagy, és siker :kisérmindenütt. De 'meg ne mondd sohs senkinek, mert bajbakeverednél.» ,Eltünt az angyal. 'Dobosfejénmelegséget érzett, mintha .sugérsana, «A két .aranyhajszál!». gondoltá, «csak soha 'senkí észre ne vennál .Hogy - fogom eldugni ,édesanyamtól,?».. . . 'Mire haza ért" juhaival, anyját nagybetegen találta.' '' ) , -. ,Édes fiam,--.mondtaahalvány ~8szony,."":"'" niárnem érem el a hajnalt. Mi lesz veled, édes jó" fiam 1> nem ismersz senkit, nem hagyok neked vagyont! "_ .: . --- Felettem nyugodjmeg jó anyám. Csak téged tartson meg az Isten,. hogy látnád hatalmamat, ': dicsőségemet, .s 'elborithatnálak~anynyal, kin,csekkel! ~ Az asszony. elmosolyodott fia álma felett, B csendesen zárta le szemét -az örök nyugalomra. Milyen messze látszótt mindez Dobos .lovag"nak, milyen álomnak tüntfel neki, minden: hirtelen nőtt gazdagsága, kalandjai, azerelmeí, bihe . . tetlen sikerei. Egyszer csatában is volt. Feltünt .- seregével, senki sem' tudta honnan? A gyenge, . a- már megvert.fél pártjára .állt, néhány 'emberé;

CzóbaI Minka: Két arany hajszA!.

vel gyózele'mre vezette öket, de eztán-megint eltünt, .még a ,zs~kmány ban sem osztozott," nem akart máaokkal egy sorba lépni. Legénysége, közül egy se sebesült meg a csatában; se lovuk, se ő maguk. ·Kiket gyózelemre vezetett, mond.. ták: «csak a Sátán .lehetett» s keresztet vetet... tek magukra. , . Nem huzott hozzá senki, még kik hálával is tartoztak nekí, gyanusitották, ócsárolták, de ha .félelmct gerjesztett, ha parancsolt, mindenki meg.. 'adta előtte magát. Azért mondta is egyszer Iván- _ , nak: «Arra gondoltam, hogy hősök leszünk, ssol... gálatába minden .nemea és szépnek, de végre mi a szép és nemes? - ' - A Hatalom I mert ez a bátorság, az erő eredménye, B szép és nemes csak a bátorság, az erő .lehet. .Ssabadabb vagyok, igy. / Király vagyok: az erdó királya!» ~ Iván nem. sokat értett' e/ beszédből, ő csak azt tudta, hogy urának mindig igaza van. De nem sok ideje volt Dobos lovagnak em.. lékeinek .élní, bár feltette magába, hogy most egy hétig marad itthon. Nyugtalen természete nem engedte soké a pihenést Már' harmadnap a fegyve:reket vizsgáltaáta a lovakat vasalt atta. ., Másnap kiadta a parancsot: «Négyen mentek Tartarowba bort keriteni. Csak mondjátok meg a korcsmérosnak, hogY.lrüldje fel ;,' ti is segithettek a felszállitásba. Attól nem kell tartani, hogy meg nem teszi. - ismer már engem». - Kettő közületek megy Worochtára, A worochti templomból. már nem fogják önként adni azt a gyöny~örü zománcos kelyhet, melyból a bort meg akarom 'inni, de hiszen a zár. kinyilik előt tetek.. Ejjel, menjetek, még ha látnak, se fognak megállítani, Holnapután éjféltájba gyertek elémbe a Blísnleéra, lehet, hogy onnan továbbrmegyünk, Több szó nem esett, tudta, hogy psrsnese

teljesitve lesz.

IV.

OIánka tánca, _-Azon az éjszaka, mely az augusztusta ssepelválasztotta, a Blisnica teteje már hővel volt borítva, Vékony hóréteg ugyan; csak mintha sóval Bzitálták volna be a kopár havast, de" mégis, fakón világított a sötét éjben a hegy tembertől

,széles háta.

, Sötét éjszaka volt ismét, nem is oly , gyilkos sötétség, mint mikor Dobos a Bukovinkán pihent" gót a felhők között néhány csillag is bujdosott, homályosan, mint temetési' lámpák fátyollal "bevont fénye. ,_ De ha hó- és csillagfényben. a havas világosabban derengett, annál mélyebben sötétlett a havast övező erdők fenyőkossoruja, A, hegy tetején két lovas jelent .meg ; két nehéz .fej ü, lompos farku ménen: Dobos - és hú szolgája. Megálltak a magaslaton, aztán Dobos leszállt, átadta lovát Ivánnak, ki vezetéken sétáltatta a két mént közbe. Dobos türelmetlen volt': . «Még se jönnek I Hol maradhatnak? Éjfél már régen elmulhatott.. Afiastyuk magasan jár, a

kassáa csillag is feljött». Mindig hevesebben . járt fel s alá, hogy a .hóban egész .: kis utat taposott, Iván nem szólt . semmit; tudta, hogy ha gazdája ilyen türelmetlen, -legjobb hagyni, mert minden szó esak jobban mg&li. . . A Dragobrat irányába nézett, végre' mondta: «Nézd uram, ott valami fény tágit a sötétségen, alighanem .Olesz fáklyája lesz». . - Csak' ott? - dörmögte Dobos kelletlenül. " - Még egy órát is várhatunk reájuk, - De édes gasdám, .hiszen ugy is itt akarod tölteníaz éjet. Mondtad; hogy csak hajnalban megyünk Bocskóra. . , - Csakhogy nemszeretem, ha engem váratnak. Éjfél elmult, éj félre mondtam, legyenek itt I 2*

- s meglazitotta.kardját hüvelyében. Iyán tudta, hogy . ai két késedelmes élete most csak ,egy hajszálon függ. Sajnálta különösen Oleszt, ki a virágokat szerette. De nem igyekezett urat jobban hangolni, tudta, bogy ezt csak valamely sserencséa véletlen teheti. Afákly:afényközeledett, nagyobb, veresebb lett, holelttint az erdőben, hol ismét elóbukkant. _Végre kiért a havasra, itt már látszott a lovasok alakja könnyebb, kisebb lovakon, mint Dobos .és társa, de fürgén jöttek a havas nieredeken felfelé. A fáklya lángja veresen világitotta meg fehér balinás termétüket, vagy elborította füstjével egészen, hogy a megvilágitott fiistbenesakmint ködképek lebegtek. De még két más alak ís ment elóttük : női alakok. - Miféle néIIibereket hoznak azok? -., kérdé Dobos még türelmetlenebbül. - Csak ez kellett még l - gondolta Iván, mert ismerte .s lovag terméazetét, Nem szerette, ha neki. asszonyokat hoztak. O maga. választotta ki 'azt, ki. neki tetszett, B annak aztán parancsolt. Hogy egész közel jöttek, DobQB rárivallt Oleszre :«Mi a fenének hoztad ezt a nyügöt idel Miféle 'két fehércseléd ez? Vagy tán ezek késtettek el benneteket, hogy engemvárakoztattok?»

. Oleaz nem is sejtette a veszélyt, ugy látszott örült valaminek,- oda szólt a fáklyavivóhöz : «Add esak Gyuró. a zsákot l» .:~ . 'Ez leoldta nyakáról a durva. _vászonZBákot, melyben megcsörrent valamí.. . Olesz .ldbogosta . a zsák, zsinórját: «Nézd uram, nem is hittük, hogy oly gazdag aworochti templom. Nem egy, de öt gyönyörü kelyhetfiostunk-el. ~pbe virágokat 'fogok neked az asztalra rakni, itt van . két karos .gyertyatartó, itt egy rubintos lánc. Talán a Szüz Mária ruhájára te- .' szik ünnepnapkor ? Itt egy remek sótartó, melyból a kis gyerekeket szokták keresztelni, meg két . ezüstkanna. A· jó. sikertől' táncos kedvem támadt, ép .akkor látom megest a két ·lányt az ut mellett ógyelegni. -Bizton a sseretöjükrevártak,

'. mert mit csinál két.

le~ny

késo este' az uton?

Várj.atok; gondoltam', itt nem táncolhatek, .merta

gazdám várna, deTelterelem

őket

a Bliznicára.

: Igy hoztam el ezeket" hiszen te, szereted a tán- .

cot .nézni.}) . Dobos szeme ráViUámlott. aIeényokre, kik remegve, pihegve álltak ott, 8 vártá~ mi fog törtémd ' . Alig' serdült lányok voltak, 'még vastag. bór- . kossukjuk és durva piros katrincáJuk' se rejthette . el gyerekes termetüket. . Dobos mogorván kérdé az egyiktől, aki szö.. kébb és pirosabb volt:

- Hogyhivnak? A leány lesütött, szemmel, megcsukló, alig érthető hangon' felelte: " . -MorozukOlanka. ' , A másikhoz, egy halványabb, .nyulénkabb leányhoz fordult a lovag: - Hát. t-éged? - Grubí Tava, .hereogséged szolgálatjára felelte kissé bátrabbari a· nyulánk leény. - Jó, hát ha mér itt vagytok,. táncolni fogtok. Te. Olanka Oleszszel,. te pedig ,Tava Gyuróval járod. Halál fia, ki. fárad, vagy nem akár. A· lovakat szabadjéra bocsétották, Hadd kaparjanak valamit a nóalól. Iván gazdájának a nyeregtakarókból csinált ülés], az egymásra rakott nyergekhez pedig megtámaszkodhatott, akár egy kereveten. Igy szerette a lovag" vagy nagy fáradságot, vagy' nagy ké.. . nyelmet kivánt mega tennéesete. Maga elé takatta az öt kelyhet. .Bzebbnél szebb ötvösÍnü volt mindenik. Egyik borsónagyságu keleti gyöngyökkel és smaragdokkal kirakva, két másik. csak aranyböl; de nehéz vert aranyból. Egyiknek fedele is volt. A negyedik majdnem egészen "beborítva veres és zöld, drágakövekkel. De az ötödik volt, ,. a legszebb: ugy 's teteje, mint az aljá öt részre elosztva, fehér zománclap volt mindegyik rész, s minden fehér lapon-feketére rajzolva egy-egy , jelenet Krisztus urunkkinszel!vedésébőL'

, A . fáklyát egy turásba Bzurtákle Dobos ". mellé, hogy jól láthassa a kincseket. A. ,két karos ~ertyatartóra, meg az ezüst kannákra alig vetett pill~ntást. Az egyik gyertjatartó meg is . volt törve egy kicsit, de a finom munkáju rublnos láncot sokáig tartotta kezében s nézegette.. Ugy látszott, haragja elmult a szép dolgok láttára. Iván tilinkót. vett ki tüssöjéből, Előbb nagyon , halkan játszott rajta, aztán mindig erősebben. Régi "n-óta hangzott a, havason keresztül s a legények egy régi táncot jártak a leányokkal. Körbe forogtak, átfordulta~,' soká csak egy helyen ta.. postak, majd ismét körbe jártak. Szótlanul, változatlan arccal, míntha ceak halott lények _elevenedtek volna fel, hogy táncol...· janak itt a piros fáklyafénytől megingósötétben, a nagy, elhagyott havas tetején. . Grubi Tava arca mindig sápadtabb lett, ssemeí tágra kimeredtek, végre . kétségbeesetten ' ·kiáltott Ivánra: (cÁllj meg, te furulyás, hagyj egy ·kicsit pihenni». Iván oda se hallgatott, csak tovább tílínkózott.. ,Egy .idő mulva a leány ismét könyörgött táncosának : «az Isten szerelmére, Jtagyjál egy kicsit pihennib

De Gyuró durva arca csak széthuzódott, mintha mosolyogna: «Nemszabad, nem lehet most nekem megállni.' Nem hallottad, mit mondott a nagy ur.? Nem tudod, ki előtt táncolsz1» Grubi Tava fi!.ár sirva mondta: «látod, hogy · véres a bocskorom, legalább hadd a vértkíöntenl belőle.» . . . Gyuró' felelet helyett erősehben megszoritotta ~ava derekat, hogy a leány felszisszent s heve.. . . sebben forgatta. Könnyü volt, majdnem felemelte, majdnem a levegőben forgatta.. Mikor egy percre Gyuró Tavát eleresztette, .a halvány teremtés le.. ült a' földre, katrincájávalbetakarta arcát B hevesen zokogott.. . , Gyuró hozzá mentr «Nemténeolsa1» - Nem birok má~, hagyjál I

'A .Jegény

tüszőjéból_· kést

rántott ki s egy

ké~zel a bórködmönt hátra taszítva, egyenesen a _ "leány pihegő mellébe szurta, i Tava felugrott s nyomban sző nélkül esett ,ossze. Gyuró gyakorlott keze jól találta. Nem ·vonaglott -megpihent örökre. _. Dobos éppen, hogy oda pillantott. Arcán nem 'látszott se helyeslés, se ellentmondás, félhalkan mondta: - gyenge, volt, nem kár érte. Már a másik percben Olankát figyelte. Olaaka arca mintha kissé megsápadt volna, de ugy tett, mintha nem is venné észre Tava halálát. Lesütött ssemmel, moadulstlan arckifejezéssel táncolt tovább.. Sőt, mióta Tava nem volt mellette, mintha kecsesebben, élénkebben járná. Lassan átváltozott az éj . kékes feketéje haj- . nal fakó ssürkeségébe. Kelet. felé a havas felett már egy halványsárga fény is mutatkozott. _ A fenyőfák fekete tömegén, már akadt egyegy zöldessárga ssíntolt, A fáklya tökéletesen leégett, csak a végén pislogott még .néha a láng, hol a turásba leazurták Grubi Tava arca is elváltozott, halványfehérból . halványssürkére változott, arca megnyult, félig nyitott szeme megtörött.. . . A táncoló pár is kisértetiesen halványnak .látszott, -a napfelkölte előtti ólmos világitásban. Majdnem testvéreknek. lehetett volna gondolni, a lányos. arcu Oleezt B a szőke Olankát, "olyan szelid és fehér volt mind a kettó. . Csak" Dobos arca 'maradt az életteit barna, napsütött, saép férfiare. Most intett Ivánnak : «elég l» - Abban a pillanatban elmaradt a tánc, el a tilinkó hangja, Dobos felállt. .Magasabb volt mint a legények, de karesubb ,és hajlékonyabb. . .Olanka elé állt: . ' - Derék lány vagy, - mondta- erős és bá.tor. Aztán, mintha eszébe [utna valami: «jösz velem egy fordulóra, Morozuk Olanka? Nem késztetlekf nem" parancsolok. Ha fáradt vagy, nem lesz bántódásod, csak ha kedved tartja,»

. A leány nem ·sz.ólt semmit. Mintegy karjába omlott a lovagnak, tapadt,., aimulthessá Doboa is egészen: magához . ·szorito.~a .·OIankát... Iván~gy györiyörü nótát.-tilinkóz.ott. 'Eztnem játszott.a egéss . éjjel.. _Ezt csak .akkor fujt,a,;"ha Dobos táncolt. Bsomoru ís, vig is!voll".a nöt~, kimért; de azért mégis' ssenvedélyea, Két-háromszor' fordult, körül a lovag ·Olankával, a~tán gyöngéden eleresztette B flgyelmesen, míntha, egy hercegkisasszonnyal beszélt volna, mondta néki: «Olesz elkísér a havas végeig,. onnan meglátod az utat hazafelé. Menj mindenütt az élen, Ieérsz akkor a. Tiszához a [assenowl utra. Ott bizton találsz': 8zekeret~,ki~ .. majd .haza. visz, hanemu szép ssemedért, egy

:aranyért. megtessi.i

. . . . .'

. Ezz.el tiz darab aranypénzt adott Olaaka ke.. zébe és: megsimogatta a leá~y' arcát: «Szegény kis lány! 'fáradt .lehetsz l no majd kípíhened, mig férjhez mész.Olesz, te csak: gyere utáaam a bocskóiutra, lassan megyünkelérhetss, ha Olankát kicsit messzebb is kiséred. Délután légy- Bocskón, ha elóbb el nem érnél, de aztán: ne kéasél és ne . hozz megint fejéreselédetl'Te meg Gyuró ásd el . itta kincset, tlldod·,.a.többinél. Erre jövünk vissza, majd 'akkorvisziillkhaza mindent•.

v. A bocskói magister háza. Már Bocskó alatt érte utól Oleszgazdáját. Világos nappal vonult be .Dohos' lovag a városkába, mint egy győzedelmes hős, három kísérőjé vel, fegyveresen, kényesen. Sokan azt hitték, hogy a király katonái, ezek kiváncsian nézték s alázatosan köszöntek nekik. Valaki mondta: ·«EzDobos lovag!» ft közel állók, kik hallották, elfutottak, látni se akarták, nehogy . a lovaggal, kit sérthetetlerinek tudtak, .még .bajb~keveredjenek. Azt látta míndenki, hogy hatalmas ember lehet, ki oly büszkén

~,~~i{~~é~;~~~"'~f~'f\'t~Tj'~'~~7~,#~i\,:**vl,i?~ -\,'

-,./

jön be egy. városba, azért: tisztelettel nez:ték; vagy - salvesen ..köszöntek neki. Az ass:z@nyokazt is -,meglátták; hogy ·szép ember ül.a fekete: ménen -s már is vers~nyezni kezdteltegymás:között,. hogy kit ér szeme "pillantas~? Dcbosmásgsadoletokkal volt. elfoglalva: «'Menj"előre Iván, nésd' -meg a .koresmát, alkalmatoa-e, :hogy' oda ssálljunk ?» Pár perc mulva Iván visszajött: «Nem. tets~ik nekem ez a hely gazdám ! Lovasok' vannak ott. Isten tudja, honnan jöttek ? Híszente.mondtad, hogy kár a fegyvert hiába koptatni. D-e a város előtt van _ még egy korcsma, talán oda szá1lhatnánk?' Szép cseplárné van ottés jó· bort mérnek» , - Még jobb lesz kfut táboresni l-felelt .Dobos s mivel meg nem állt, legényei is követték. .~-- Keresztül lovagoltak a nagy utcán 8 'a város végéhez- .értek, 'hol az·' ors·zágut· Sziget felé vezet. Szep· réteshely volta vároa. előtt. A kanyargó. . Tisza partJán. elterülölaekáson, már csalt két ház

ant :31 korcsma, egy alacsonyépület, nagy kapuval,

melyfelett cimtáblája, az «arany orosslán» lógott.

A ház-előttszenamaradvány, piszoks letaposott fú jelezte az'e.tetóhelyet.Kissé távelabhszép kis kert közepében, rendes Ieckerité'stöl körülvéve. egy

- csinos-kőépület állt A háas kömyesete ragyo'g~ .atisztaságtól.- A. nőttek: ssép violák,

virágok' jól ápolt ágyakban Bzegfük éa ószirózsak. A!h ablakokólomba foglalt hatszegletü üvegei Is tisz·tán esíllegtak, kivülról zöld betevő fatáblája- volt minden ablaknak, az egyik erkélymódra szélesedett ki az utcára. Ennek párkányán három .cserép jól gondozott gazdag lombozatu, das növényzetü virág diszlett : két sárga viola s egy piros szegfü. A virágok' levelei mögül szőke, nevetős asszonyfej nézett ki. Hófehér csipkés szélü, vásson.fejkötő szüken ~ szorult fejéhez, alóla b olon s an, göndören kondorult aranyszőke haja fehér homlo. kára. Arca· rózsassln és gödröcskés volt, szeme, szája gyerekesen, ártatlanul nevetős. Míkor a lovag ott ment az ablaka ~alatt, hogy . fejük. 'egy magasságban volt, az' asszony szembe nézett vele s ránevetett, kíhivóan; pajkosan.

Dobos éppen hogy -_'oda tekinte_tt, aztán előre nézett az utra, ." Hogy pár lépést elhaladtak, Iván lelkesülten mondta: «De gyönyörif egy teremtés h> _

- Dobos nevetve tréfált: «No, itt van I már megint rád nézett valaki, mint multkor Kassán l» Iván- arcán a ssomoruség árnya suhant el: «Oh,dehogy ugy I dehogy ugy f»

Talán az szebb volt?

- Nekem a legszebb a világon ... De azt .akarod gazd ám, hogy felejtsem el, azért .nem is

beszélek már róla.

erről.

Jó, hát beszélj

Ezen csak azt látom, hogy gyönyörü

assz9nyk:;i..

· _ - No nekem ugyan nem --tetszik, mondta lovag megvetöen,. _asszonynak éretlen, .gyereknek pedig vén. Már .lehet harminc éves, Mégis olyan, mínt a göndör-bárány. Nem szeretem ezt a fajtát. De ha neked annyira tetszik, Iván, menj és felejtsd _ el mellette a kassai leányt. - Nem lehet azt, gazdám I Aztán- ez nem is hozzám való. Uri asszony ez, rám sem nézne. Dobosgógösen felmordult: «(Azt szeretném én látni, melyik nösaemély merné lekicsinyelni Dobos kenyerespajtását! Még -ma este nála. vacsorázunk, te mellettem fogsz ülni B Ó saját .fehér kezével fogja -neked a bort tölteni.» Egészen felvidult arra a, gondolatra, hogy . ezzel az ásszonnyal felejteti el Iván' szívbelí bá- natát -a kassai leányért, - Szeretőd lesz ez ·az asszony, -- folytatta belemelegedye .- vagy az ördög vissi el. - Nem nekem való az, édes 'uram, inkább

hozzád illó.

...:...- Nekem ugyan nem> kell, ha egy maga lenne :. / - Kissé visszafordult·- a nyeregbe Gyuró fel~, ki Olessszel követte s odavetéen -kérdezte: - -Különben kié ez a ház? ... Gyurónak fótiszte - volt .mindent .tudni .. Sokszor egy- hétig is odajárt kémutakon. Széles,

a világon!

durva, pofáját mindenüvé oda tolta. Szemtelen volt,mint a légy és ha kellett, durva, mint a pokróc, amellett baromerejü. Butának tartották, de igen ravasz és körmönfont volt. Az .aassonyok tréfáltak vele és féltek, tőle, 'igy .mindent kimondtak· neki. Tudta ő tis mértföldnyire a környéken, vagy talán tovább is, milyen házban, ki lakik, ki jár oda, mi van a pincében, a padon, az asztalfiókban l Most is gondolkozás nélkül felelte: «Ez a magister hása,» ' -. - Ki -az a magister? -Csak «magisternek»hivják, különben a - neve Grinéus Mátyás. Nagyori tudós ember. Azt mondják, tudja a csillagok járását, akoromból aranyat tud főzni. Míndig is van arany. a' házban, " amennyi kell. Csakhogy aranynyal nem borítja. be a feleségét. ,~ Az az asszony ,a felesége? - Igen, harminc évvel-fiatalabb nála. A tenyerén hordja, még a lába porát is imádja. - Az 'asszony is ide való? Nem, azt Brassóból hozta. Winkler Amáliána~hivjak. Sok dicséretest mondanak rá, tiszta, .fürge gazdasszony. Az urát megbecsüli Mindenkire .rámosolyog, de nem diesekedhetik senki "vele, hogy Winkler Amália kitüntette

- volna.

(. ' ..

Dobos mosolygott: '«Te leszel az első" Iván I»~ mondta halkabban. Aztán hangosan odaszólt a többi legényeknek : «De hát mit megyünk mi ilyen messze ? Maradjunk az Arany oroszlánban. Egy kis, pihenés is. elfér a lovaknak. Holnap reggel megyünk Szigetre, ott ugyis .sok dolgunk lesz. A fiukat mind oda rendeltem, be kell szedni az adót, míelött a király emberei elvíszlk, -Vagy 2000 darab aranyra less szük-

ségem.i .

_..

- Az öreg Grineusnállegalább 500 darabot találnál! - mondta Gyuró. ". ~.Azt majd, máskorrs, hagyjuk.' ~ felelt .Dobos.v-c- most8zigetenasor! - B 'büszkén 10" vagolt .vissaa a magiszter háza előtt, a korcsma /

28 .:

felé, de .::JJ. 8zép-asszony már nem volt -az "ablakban.Egyszerre csak más jutott eszébe: .«Menj teOlesz Gyuróval az Arany oroszlánbe, kérjetek szállást magatoknak; meg a, lovaknak, egyetek, igyatok, amen:nyi kell és várjatok meg ott,»

VI.

Az .egyasszony. Dobos Ivánnal megállt a magister háza elótt. Iván leszállt lováról. s megpróbálta az utcára nyiló hazaj.tót kinyitni, de az be volt· csukva.

ajtó mellett, Iván rázörgetett Kalapács -, függött az ajtóra.f\.zajtó feletti erkély ablaka kinyilt, a magister felesége: maga- nézett ki rajtá-: «Mícsoda lárma ez '1>>> mondta Ingerülten, «eltévesstettétek

a házat, ott a korcsmao - Kegyeskegyetlen urnó,---- felelt Dobos lágy csengő hangon, - tudjuk mi, hol a korcsma, éppen onnan jövünk, de nem kaptunk ott helyet. Lehetetlen, hogymegtagadd tőlünk a szállást. Messziről

[övünk; idegenek vagyunk, a lovunk_

fáradt, magunk is. egy kis pihenésre vágyunk, legalább engedd meg, hogy meghuzódjunk az

éladban. . A szép asszony gondolkosott : «Nincs itthon -az: uram és Ő· nem sseret id egeneket befogadní,» Dobosnak már fejébe szállt a vér a hosszu várakozás miatt, de 'türtóztette magát, mert most már annál jobban kivánta az asszonyt Iván szeretöjének látui. Tettetett szomorueággal mondta: «Jó, ha elkerget sz, megyünk.Minden asszony királyné, s a szép asszonynak hármas koronája , van, igy tehát parancsolhatsz. Csak szegény lova-mat sajnálom, 3] jó, hű állat már nyeritett is az_ ístállóra.. Winkler Amália ugy látszik megbánta merevségét, mert jóvalszelidebben mondta r «Hissen a lovakat befogadhatom, most ugyis üres - az óL

És ha timegelégesstek a pítvarral, ótteIhálhat-

tök éjjelre» . . . . .' Dobosa meghatottság kife3ezéséteröBz·aJrolta . arcára:' «Kössönöm, szépséges tündérl» Amália~ltünt,B pár perc mulva kinyilt a nagy kapn. D maga nyitotta ki. '(cA cselédek .mínd elmentek buesura», mondta mentegetözve. Igazán igen .csinos asszony volt, barna posstő ruhájában, vidra prémmel nyaka körül, nagy fehér kötöjével, fehér fejkötővel. A lovag .lesséllt; s tiszteletteljes mozdulattal követte az asszonyt,ki mindjárt az ólat jelölte ki a lovaknak. Dobos szerényen mondta: «Jó lesz itt. ne... künk, elhálunk mi is itten, világért sem tolakod.. nék házad pitvarába.» . Az. asszonynak tetszett e szerénység, vagy talán a .lovag karcsu alakja-'és szép szeme? Már egészen barátságosan beszélt a jövevénynyel : .«De azt már nem engedem. Te csak- teszed magad,' látom, hogy nagy ur vagy~ .Csak gyere fel vaCBO.. rára. A vendéges házban hálóhelyet .is kaphatsz. Szolgád itt· maradhat .91 lovaknál.» Ezzel sarkon fordult, sfelment a ~lIáz .f e l é . - Látod 'uram! -mondta··Iván. - Mit? . .r: Hogy magad vaeaorálss vele, ahogy ur.. nak illik. . - Eszembe se jut, -felelte ,Dobos gógösen, - mellettem fogsz ülni, bort tölt neked, .vacsora után pedig az öledbe ül. -Nem a fajtaezI - védekezett Iván. De Dobos nem engedett : «Komédiás· fajta, . azt látom, különben asszony, mint a többi, csak egy kicsit ostobább.» . . ·Kis· idő mulva, mig a lovak izzadt nyakát csutakolta Ie egy marék szénával, Iván' ujra kezdte: «Menj fel, uram, ellátom 'én a. Táltost mega Gunárt, látod, azéna van oa rácaben, zabot meg hoztam a tarisznyában egy-kevesetc . De Dobos csak röviden felelte: «Megvárlak itt, együtt megyünk fel,»

Iván leak~sz~ott egy ,vedre~"3,~BZég):Q~~ :vizet:-, hosott az ·istálló előtti, kerekes kutböl, szénat' adott a 'lovak

elé~,

,,'

, Mínden volt itt és minden .nsgy rendben, bár se állatot, 'se kocslst nem láttak. "

, "," Máralkonyodott;~mik:or "jött egy szolgáló az istállóba, s inondta, Dobosnak: .,«Azt" üzeni az assaony, hogy kész a vacsora,',tessék "feljönni.» '.' Iván még mindig vonakodott, .de Dobos rá,p árancsolt: «Hát' először nem' ,teljesitenéd akara... , tomat? Ki a te' urad ?,Az a némber; 'vagy én P» Igy ssétlsnul köve~e,gazdáját, az udvaron keresztül a ház, felé. .Mikor benyitottak,,a szép tiszta szobába, teli - . gyöhyörü salnea .eserépedénynyel, . metszett üve""gekkel,a~, asszony .már ott állt ropogós selyem.ruhában, fehér Jéjköt~vet.~löbb azt hitte, hogy Iván valamit' hoz gazdája után. Akkor .hüledezett csak, mikor ó DobosaalIeültuvterített gömbölyü , .aastalhoa 's' ,Ivári ~,ura egy pillantás,ára -,szem- . " . lesütve, és ügye~ep.Ül "egy, bársony' .karoaseéset . ' huzott oda s ó IS l e ü l t . ' ' . .Az asszony arca'. fellángolt: ({Szemtelen'~1> aztán Doboshoz fordult, s parancsoléanmondts : . «Küld ki a ssolgádatl» " " . Dobos felállt': «Gyere Iván, mondtam én, 'hogy nem nekünk: való, helyez. Az .Ilyen eső :vert vándorok mint mi, .nem valók: a tündérpálo- . tába.»AriJ.áliazavartan hebegte: «Hiszen nem rád , mondtam, Téged'hivtalak,csák a, ssolgád ~ ~» Dobos ,Bzavába vágott, bár még .míndíg sse-. - rénykedve, de már határozottan: «Hol én 'vagyok, ott ',helye van az bajtáraamnak, aaén legjobb; leghívebb emberemnek ís,» , ' ' , . " Az .assaonynak mindig jobban -tetszett a Iovag nézése, beszédje; örült iB már ~ 'vacsorára, .nem akarta 'az alk:~at elmulasztani, aztán mondta -msgába: «~it árt, ha ez a lajhó'is itt 'eszik?» s k ed veskedve'"biztatta Dobost: «Legyen 'ugy, ahogykígyelmed akarja.» :" .,,'. . -Aszolgál6, ki a gazdag ,és sokféle ételeket: o

,.hozta, kiváncBian .néaett Ivánra, s'gondolta-: «Bíz-

'''lT~.IU.TT11 nagy ur álruhában, hogy ide ültették, olyan fehér,» Ezalatt feltette 'az éteaz asstalre, aatán kiment, még az ajtótól is . Ivánr~ hunyoritva. ' . . . 'Amália. Dobos tányérjára rakta a .legjobb 'falatokat, Iván elé· pedig odatolta . ~-. tálat: «Vegyél!»,,"'. " ' . Iván alig .tudott lenyelni egy harapást, félt , .ís a gazdájától és . «az asszony' ssépsége, lenézó ' modora egyformán izgatta., ' ." , Dobos . annál vigabban beszéls AmáliávaI._ Dicsérte gödröcskés kezét, jó ételeít, 'fehér fej- \ ~ kötőjét, sötét ssempílláját , egyaránt. -, . ' ,---: Sokat lehetett kígyelméd asszonyokkal.,mondta .·neki-,.Atp,ális' - hogy ugy.tudja, míesík - jól, az 'asszonyembe~ 82iivének. '. ' , .Dobos sóhajtott:' (cAz én vad életemben nem teremnek vírégok, Pusztán j~rok,vagy rengeteg"b~n~ Csak a. jó Isten különös kegyelméből láthat'.tam meg ma,.. mi a szépség, a. boldogság.» " , Am.~aelpirult, ami nagyon jól állt nekle . .(~Talánkigyelme,d nem is -keresné a virágot?, .'. Lovagok csak st. babért 'szokták tépní.» ":~....;,.;;·Az .. ifija'ss,zony .-azthiszi, 'hogy .nekűnk sZiviink"apáncél' vagy a. böríng .alatt l. Dobosnémikeserüséggel, .,,' .' asszony mínd zavartabb lett, tigyetlenill mCJtnU1ta: ,«Tudom ts én J» , , ' " - ' En tudom, ~ folytatta 'a lovag,' - mert smonoen mi fájns- ugy' néha a ssívem helyén, ·kiBzakitja a keblemet? Ilyenkor egy egy~ sze~~ szó után.,vágyódom, de ena vihar sImogat, hozzám csak a, ·ba.. goly szól. '. ',. ' . '" ", , Amálianevetós' kék. szemébe könnyek gyül- . ~ek 'Szánalom és gyöngédséggel nézett a Iovagra, . ,'Nagyon hatottak reá szavai, mert Dobos .hídegen '~ ,és,.számitóan mondta őket. Neki. nem.woltmás ;'célj~,'n$t' a menyecskét. l~gyan· hangolni, hogy 'azt~n ·Iván karjába dobhassa.-· : ' ,:sem kételkedett, hogy az sseretője, mikor ó akarja" de 'c

,jobban érdekelte" hogy .ebbeli. bat~bn~ kiterjed-~ '?' Azevt ,'megfog~a - f~jét s~sztelet..~ teLjes'engyö:Qgédep., ,.egy- -csókotnyomott '"reá,;,«Szép.,virág-~_zál,'az Isten:fizesse meg jós~g(Jd~t, a .ssegény .hontalaa vánq:ör'irántl», ': Dobos.aaeme 'tüzetól már' olcadosotta jégpáncél, melylyel'hitvesi 'hivsege. Amáli~-~~iyét körülfogta. Ezelőtt .sohaeem ,esett nehezére. udvarlói ~olakod~saitól ,erényet megóvni,,~'a 'magister nyugodt, lehetett, hogy fiatal felesége:öregedő fejére _ném hoz.gyalázatot. Nyugodtan ls Íózteaz .aranyat ·B vizsgálta a 'csillagok járását. "" " ~ ,_

',sz0Ig~jára·,.is

De .most AniáJiának melege .lett, Igy nem

,B~ólt

. ' .,0

·hozzá-a .azígeti :p(jlgárm.eBter,se~abocskói _ nótáiius" ,pedig meg versben Is beszéltek. De ez bizton valami' :nagy .nr; :talán.herceg '?Talán ri kiráJy .fla '?----.,; . " " , , B'atorságotvett ~. 'magának, ,S megkérdezte : «Kihez legyen "szerencsém ?'» . . ' .A lovag~reáJnézett .'S ssomoruan .mondta :

, «Gy~nge VioláIp,'ha'lnegmondo~neve~et,elfor duI8Z tölem,taIán seha többé'vissza nem jön-ez ~ a boldog

~perc,végemindennek

.te 'az :én' nevemet,» ' .

... ;ne kérdesd

.' 'Ez'a; -félhangon-adottfelelet esak job-ban·-,tüzelte 'az~sBzonykivancsisagat :_~«CBak,<mondja' meg a nevét, ha 'maga ,:a Lucifer is lenne,ez nem. 'változtatna, semmit ;ki.gyelm.ed.. .-ir~ntih~jlandó,: ságoEnon.» / -- Jól - hát' hallottad talán 'hirét Dobos Iovagnak? Az asszony felsikoltott,:, ~Szent Isten, Dohos lovag!» " ., . _ "_ - En 'vagyokI '-Bzólt',Dobos 7" és most . 'az Istenaldjonmeg" ;tudom,' .hogy 'már nincB itt maradásom. " , _, - 'Ugyanhova menrie kigyeImed ilyen későn? .állok szavamnak, hogy bárki legyen, ne~vá~ toztát kigyelmed ,iránti -~!lajlandóBágQmori. ,Dobos :megh~j!ott -előtte : «Angyal vagy, még azokriak is' ,Jt Iegsáebbje, 'a .legkegyeaebbje. .Látod, én ugy -,

1t \

" "~,:A -:,7JardtPtn l'-mon,dts_'Dobósnyugodtan ~ -, -,' és nyomatékosan. , .",', .' " ,. " AmáP;3, most . I)láT ssöke haja" tövéig elyere-.sedett, .a puha areegy ragadozó állat "kifejezését· ' ,"vette fel. Míntha' csak, tizkörinével 'neki akart, ,',volna .menni Dobosnak, de aztán mást .gondol-

"'hatott, mert visszap'ar~ncs~lvahevesvérét; arca, ismét fehér Iett, villogó szemére husta átlátszó, ' szemliéjat 'B 'szelid hangon mondta : «Kígyelmed

nagyon tréfás, nem tudom míért is akarja '-igy megpróbálni az én hityesi hivségemet 1»> . . Dobos egy, percre elfelejtette tervét, csak azt __ avíllogö ssemet, azt az izzó kifejezést látta. Ugy "..érezte, épp 'egy "pillanatra, iiQgy párja ~Z ',az", ,asszony neki:vad,erQszakoB, büszke, B épp egy., ,_"percre megbámulta.<' " ' . . '. '< -: " De most, hogy ismét ,a, szelid, alázatos szóke .. szépségá~1 elótte;mely'b~rgyu -éa engedelmes, , mely ,:ritán ,csak ,kezét. kell'kinyuj~ani, 'hogy övé legyen,'Jrlnek csak azért' nem' kell a' szolga, mert az ur után vagyódnék, alig paléstoltmegvetéésel. fordult ,el tőle: «Gyere Iván, ha" az ifj,asszony olyan kegyelmes, .hogy ád nekünk éjjelre' hajlé,kot,. keressük fel. Nem' is illedelmes, hogy két ilyen magunkfajta kóbor férfi egy Ilyen tlsates- , "ségea hölgy ,éji nyugalmát. tovább zavarja.» , _ "Aztán" aa asszonyhoz fordult:" «Igaza van "kig)Telmednek,. esaktréfáltam. Ismeri orszag-világ , , Winkler' Amália, hófehér 'szep~otele~' hírnevéúde - hát az ilyenordasfarkas,mint mivagyunk, hogy , tudna ilyenigyenge "violával bá;nni P' Durva' si kesünk, . esetlen .a tréfánk, az erdőben, a rengetegben" hogy IS tanulnánk . meg-a ssépensaóláa.. mesterségét ?» ",: Amália ismét felvfdult: «~o hiszen értem én ' ·.atréfát, .nem ía-hsragudtam, .csak . ugy 'tetettem 'magamat. Igyék hát ,még, .egypohár - bort .kí... v.

gyelmed l» '~ -,DeDobosmár.8.Z ajtónál volt; «Nem merek maradni, mert ha .: a .bor' józanon is hagyna, meg-

, réazegitne :a hugomasszony .szép sseme». Ezzel, kiment 8 Ivánnal az .ístéllö 'felé' ,tartott.

'. . De

·az asszony" utána szaladt: «Nem oda nagy.jó uram;..itt 31 benyílöban '~ két medvebőrön jobban,,'elpihenhet».' Kivánatos puha fekhelyet mu- .. tatott 'neki,~s Dobos;··, ki igazán fáradt volt, reá . vetette .magát, mig Iván az íetállöbamemaIovak . .mellett aludni.'

. .

- 'Amália egy percig állt~aküszöbön, .mintha valaniitvárna,.aztán becsapta anelléz .tölgyfa ajwt, fehér kezeit ökölbe : szoritva, v-isBzafojtottan ssíssegte: « Vérjen meg az Isten l :NC? várj.:csak! . N,o ,várj csakl» " ,

VII.

Winkler AmáliaaJma•

.- Amália ,soká nem ~dott~laludni,nyugtaIa" nul hánykolódott ide-oda;, nem .lelte helyét. Előb.b_ melege volt 'ledo~ta a takarókat. Hogy egy kicsit, _llgy 'feküdt, megborzongatta a hideg, ismét, ma·gárahuzta. .Hídeg lába .-ujjait terde hajlásában " melengette; }.lár a 'kakasok .aa.udvarban hajnalra kukorékoltak, .mire " elazunnyadt ,De alvása ifJ nyugtalan volt, mert egyik tarka álom a. má~ikat

, kergette.: /.

' ,"

~.'

,'.

Brassóba ,álmodta. magát,.. az erkélyes kő.. ház ba,' á kis, virágos "kertbe, két haj adonlá~y:" testvére- .mellett, "D1in~ szépek voltak és fehérek, . éppen mint ő~,A;Zt a .napot látta .felviradni; mikor .jött az ,ör~g Grineus' Mátyás, . hogy, megkérje ~ k~zét; 'ó nem 'is ismerte; - a magister csak" a '; ~ .' templomban látta, egyszer,Bmikor apja mondts - . .nekl: . «ennek .a tisztes lJ.P. embernek' leszel .a , felesége», .megboraadt vén fonnyadt' arcától, kopasz ".,..' " ö~szeaszottkopoIÍjrájától., Egész" nap, egész "éjjel .sírt, de nem sokat .: ügyeltek reé; ,anyja is, .a leányok :ishozzáláttak '. szabás-:varráshoz.Sök'készl'U.1J.a,fehérnem.ü .ís vólt . mér '. a gondos anya /ládáibaneltéve' Ieűnyaí '.Bzámára, ha ssereneséjük akad, . 8* .

" . . Igy 'a 'magisternek .-n~m·keUett '-soká~' ··várni. nemis volt ideje" mert már kéthét . mulva elhagyta Brassót s magáwtl vitte Amáliát,a~ esküvőre,

immár bites feleségét. . .. Esküvóje napjáról ,41modott

~az

. asszony; de

egyszerre nem Gríneus Mátyás,banemDobos lov:ag

,állt -mellettevölégényként; s ezerelmea / édescsó~ \ _kokat adott .~ neki, ö pedig - sségyellősen, .boldogan . vlssonosta, Éppen a [egykendőt ak~rta. neki adni, akkor vette észre, hogy egy kigyó vólt b,elekötve~ 'dé_ő· "Q-gy tett, míntha nem- látná, s mégis. oda adta Dobosnak.A kigyó' lassan kicsúszott a ken-' dőből, .a .lovsg nyaka .körül csavarodott, mindig ,.:-nagyobbra nőtt, végre már körül fonta egész alak- " ját, ·.s mikor már többé nem birt mozdulni, egye_O -nesen. .ssívon -marta; hosszu méregfogával,, mely _·hegyesés·éles:yoltmint egy-,tór.-·- _ , ' .: '- ,'Amáli~' 'borzadva ébredt fel, hídegverejték volt' 'hQmlokáh" . S'- remegett. - 'tollupámáa . ágyá- ban: «~e" milyenvbolond álom I mit is jelent'- . het ~l ,Mit tartozik" .reáinez, as . ember, Id .'éppen, hogy' pár órára' utamba jött.? "I'alén ,. már itt

sincs ?·Vinné. is a,z ördög, hogy ne is k-erülne: többé' , elé IJ>_ • .. ~' ". . Kinyitott!:"' ai' abláktáblát, melynek ssívalaku '

-'S zemeni-

,'kivágásári mérbeömlötteka -napsugarak.' ,", . Egyszerre fény és világosság öntötte el a Bzo~át.· Am!Ília_ álmatlan

.ssemének

~ájt

~~ny,

.,visszahuzódott· s kinyitotta ~ benyi16 ajtaját.Ova~ .' tosaa .nézett .a medvebórök felé. De a. fekhely üres volt, .bár .látseott abótökön az. éjrnyuga~ . lom nyoma.. Az is -látszott, hogy hányk9Iódh~tott,: - _' ki rajtok feküdt. .,.., .

Se .Dobos; ae' címboréja nem volt' niársehoI, .' , ae fent-a hásban, se az istállóban, se. az udva- . . -ron, csak 'patkQnyomok 'vesettek 'az ismét bere-: tessélt .' kapu felé. . ','. JIogy mehettekki? .h~szen-azár"csukVavolt, ~ a-kníeaotpedígő hordta" a .keblén.· . , Csak, nem merészke4ett be hozzá éjjel ?csak -, nem 'v()ltak -igazak asok a 'csókok, ·m~lyekről ő álmodott, .;-

,', Tüze~re, "kipirult,' maga: sem tudta, h~agjában-e v~gy ,$Zégyéllós'boldogságában~ _,' , ". ". .: AZtán, essébe jutőtthQgY'"hisz~n Doboaelött miriden'zál": megnyílik, azonnal: le:Q.ült Indulatja. Üresnék lá$-s..zott neki, ahá;3,az'udv·ar, .míntmég soha ~2ielQtt, ,as,szQnyéletélJe.~"" ,_ . HozzáfQgott.8 BzolgálÓval.takaritani,' de ebben sem: Jelte_qrö~~~,es:ak' perelt, csak' nyugtalankodott, .A.ztán,a veteményes 'kertbe ment ~alátát ,hozni, de ott ,se 'állta', Bokáig. -Végre.--- bár kerüli gette , ,egy ideig '~ Ieülta medvebörökre, Mintha mégmelegIenne .a lovag, álmát911 " : Az . .asssoay .leborult .a kere~e~e .és _ sirV:3 takadt; Ismét maga se tudta,.haragJaban-e, hogy a lovag őtet csuffé tette, 'míkor ezerelmea 'szavát meg, nem ,értette; demég fnkább, míkor annak -a paraset lajhónak szánta; vagy pedig, bánatába, hogyeatassép .embert soha sem ~átja többé., VITI.

--Mig Winkler 4mália, könyei a'~edvebórt , áztatták, ~'S gondolatai ismeretlen, utakon ~ Dobost keresték, .aIovag már .meseze. járt. Hajnal -elótt. .nyeregbenvolt három legényével, s ott-vágtatott a salgetí orsságuton.: , ' _.,' . , ' ,Sziget mellett,találkozott töpbi emberével." Együtt--volt mínd _a ,tizenkettő, csak három maradt otthon. a dobosánkalbejératot őrizni. Már jával a város előtt,' hosasujserben jöt~ tek' nagy magas. szekerek ládákkal- ésportékával, . Mind it városba tartott, mert országos vásár"vQlt 'Szigeten. ,--. , ," ' , .'._ A ssekerekköst lovat, és' ~m~rhát·hajtottak. Mint-egy, kísaáradterdöasürke galyai, ugy 'álltak· .fel az .ökrök, ·tehenek s~arvJ1i", sürü. csoportba Egy, nagy magas .bika, nyaka is-feketéllett 'a te-

henek ~öIriegéból.Az'>~nat néha gyens;én

~orgott.

cEzt-htucon, ~ezett_~ két pos,ztórnhás".ember.,A vá-,

sartéten.fehérlettek a méaeskálácaok és a cslz- ~ madiák,'satiai.:Azeióbbibepirosra, sárgára Jestv'e s'zive~, ~ézesbábuk"viaszgyertyák, .as utóbbiakban ··bocskóI-Ok" bakanesolr.velél egy 'hosszu' rudon . csizmáklógtitk, .mlntha csak lépnének, mínths .c~aJra2í emberek elszaladtak volna belőlük, csak a ,lábuk maradt volna itt, hogYcörök:kévalóságba' :Iépjens ' ne' haladjön. _. ,', _ A .templom, körül, a' cserepes vásár' mellett .sok nyomorék .ember ült: a vakok, a bénák,' a kesetlenek, kik csonka' karjukat nyujtottaka .járó-kelők .felé, Egy különös nyomorék ember ~lt, éppenutemplombejáratnál, két lába összezsugo-'~' ,rodva, szeme ",behunyv~,va~ -ís volt, sánta is, csak kezét tartotta abeleesö fílléreknek, mellette. ,.-'egymankós-.eDlber.kuporgott, a vak, koldust :' Gábor ,bácsinak nevezte "s nagy -tisztelettel .bessélt 'hozzá. MIg a .koldusokielhelyeekedtek; gyülékes-

'tek, össsepereltek .a.jobb helyekért, 'hogy-néha',' , Gábor ,1;lács~ak-·egész tekintélyével kellett. 'rendet . " parancsolni,Dobos közeledett seregével a városba , . a .vésártér felé. De a 12- embernek csak 11 lovs-" volt, mert a nagy /hOSBZU Ichnát alól' kídölt a ,ló az uton. Csak földhöz -vágta magát" vége volt, Talán- a harmatos fú ártott, nekí v Ichnát idáig .~ is. .hol egyik,' hol máaík lován, hátul- ri lovas mö'. gött ülve jött' el, . Mo~t Gyuró 'mögött ült s ka.paszkodott, ahogy -. tudott, mert bizonynem j Ó ülés ·volt's nyeregképén.tul .A.zősaját nyerge pedig a -hátára- volt akasztva, ugy huzta be a "fejét alá; míntegy tekenös béka."· , , -A.város , kapuja-előtt a sereg egy zsidéval találkozott, ~ 'három lovat hajtott, kettő volt be- ' _ fogva s Iégössn egI szép 'fiatalvasderes' mánt. Dobos rá -néaett 'a vasderesre, tetszett neki jó kötésü dereka, tiszta erős léba, ruganyos járása. Rákiáltott a koesisra: «Te' zsidó, add ide 'azt . , a lovat l» A veres Bzakállu' nagy alázatósan felelt t c

,,«Nem

l~het, a~t, ~ kérem ,~sztelett~l,.; most h()zo~

Le;ngyelQrszag~ol, ~

\..

,.' a nagysagoB urfianak.»- ';

'\''''

~'Ki" ~Z/

a. nagyságos ur ? _ ,

.. ~ Ker~lÍf·tisztelettel; -nemv tudoma. nevét, , csak Kolcssvárra viszem, .igen nagy ur 'az~ ~, , ~: Ide:' adodmindjárt'azt a 'lovat! ? ' , .Doboaeeek nézet~,a-Iveres .ssakállu reaz- , . ketett a tekintetétölvde még mlndig vonakodott: " «Ném lehet .kérem ssépen.vnem lehet l» . 'A:.~-1Gvag egy,' Iépéssel. közelebb jött a ,szekér- , hez,' a zsidó' . szemébe . nézett s halkan mondta: «Ha nem adod ezt -as egy lovat jÓszántadból,'az enyém Iesz ez is;' meg umásík kettő; megute , életed-ís.s 'NeJ;ll mondott egy -esunya ssótsem, nem kiabált, daa veres' ssakállu.tudta, hogy "ez nem tréfa, beszéd. S míkor Iván odaszólt, neki : «Te' saeréacsétlen.vhát nem ,_tudod, hogy Dobos lovaggal beszélss!» - majdnem elalélt. '/ , Szó nélkül hagyta' a ' vasdetest elkötni a szekértől s csak mindig aztmol-molta : «KegyelemI _' , kegyeleml» ~ Ichnátmindjárt felkántározta a lovat s rá tette",!L nyerget. De mikor ,fel akartreá ülni, Dobosmondta neki : vezesd még: pár. lépést, hadd SZokja ,meg-a nyerget. -, ,.'" " , " ~, -' ',A: lovasok- előre .mentek; Ichnát vezette lovát; mely szépen és' kesesenmentuténa, " , " Csak" :ugy 'találomra, S~ajkónak' neveste el,' veregétteanyakát ~ -mondta neki: ,Hahó Sz aj:kó, csak ssépen, te fogas engem vinni, kis lovaeskarn l . .:',Iehnát: nem volt éppen valami nagy 'lovas, de '~a többivel' csak elment ő -i8~ Eppenazért örült, ' __ 'hogya Szajkó olyan szelid és nem ,tulmagas ~>

ra,

, ló volt

,Hogy~gya;log-

ment Ichnat 'kissé elmaradt a -. :,.:Be~eg~öl., Dobos hátra nésett.. «Ulj fel -már., hiszen "_-látjuk,: hogy ugy megy, mint 3Jbárá,ny.)} ~ Eppep. a .: vásártél~e értek, Iehnát felült. a nyeregbe.ia vas ... 'deres, nyugodtan állt s . azépen hagyta felülni, de', midön ,lovas~ .haladniakatt "vele, nem mozdult, csak egyhelyben állt,mintha,pdailött' ,voln~ négy, lába. Ichnát~tötte, sarkalta, a ló csaká~t,-,aztán 'mikor meguntaanqgatást,megfordult s ,kezde~t bátrafelé menní,: egyenesen ;:L cserepe~~~zé.' ,

.Avásárosok

.'szét" .'a

cserép-

.·.e"dé~yi~krOPQg~a . , . . a ló- lábai "alatt~ Ott.: ',-az edényváaár mellett még hallatszott a ':--koldusok ,vontatott, ,éneklő. könyörgése, .de egy- -: <s,Ze118 ,inind. ,természetes' hangon ~ltott fél s ..::ha~gos' kéromkódásbe tört ld; mikor ... a ló' mlndig 'hátrálva feléjük: közeledett.,. .' Csak Gábor bácsi nem mozdult,~ hiszen' s~egény vak 'volt' - még mlndíg vpanasaoahangon kért, ldnyujtva kezét: _ a;djan.ak, adjanak, az Isten' nevében a szegény világtalannak ! . '. _ . Egyszerre csak telordított a legnagyobb éneklő ~9nyörgés-ből,~ mert a ló 'éppen a tenyerébe lépett. . Talán csoda ie . történt, .mert zsugorodott lába.ki,egyenesedett, .felugrott ülóhelyéb.ól,- lez4rt szemé ,k:inyilt, mérgesen '" nézett .S~ajkóra és Iovasára; csak -ugy :ömlötta legocsmányabb " káromkodás B~ájából. ' '.: ~ " . '. '.. ," ' . A' 'többi koldusokia felugráltak, a ,áánták.fel- , , 'kapták mankóikat, ugy, ~tötték a IQvat,a vakok, , atugrottak.. -~: templomkeritésen,egy . ~ s,e hibázta el,_ Éktelen -, ,zsivaj "támadt,· verekedés; .kíabáléa Talán le is' huzták volna -Iehnátot a lóról, ha Dobos oda- nem jQu': «Csendha mondom» ~ ssöltakoldusokhoz, de leginkábbGábor báesíhos beszélt. --«Ma éjjel a tanyátokon leszek, mikor -a~' erdőben ",a malaeot - sütitek és táncoltok. a tüz 'lángján~l, mikor "felosztjátok'a Iopótt és .a kapott pénzt. Nem1rérem "én' a tísedét, mert az, sok lenne, csak 200·e?;üst 'pénzzel .fogjátok ,leróni az adót, amivel .nekem .tartostok. '-, . . ,-..szent Gábor arkangyal, kegyeapátronusom . segits! ~, fohászkodott, a vak-koldus, ki ismét lehunyta szemeit. Rajtunk, szegény Isten nyomórultjaín, kiknek 'alig ván .meg,', a 13zátaz kénye- r.ti.k, akarnak a gazdagok adót 'szedni. .' :A ' lovag. ,kemény hángollszólt: (Hallga~B . _'élósdi féreg I Még ,egy szó, s még ma- éjjel PUS,Z-,~ títom 'er - tüzzel-vassal' egész undok fészkedet. Ismerem' rejtekedetrkönnyü lesz' oda [ntaí» " A koldus nem tetette többé magát,' .egéssen 'o

,,~r:!llészetesen,

n~ilt,

•

. ' ,

szemmel' beszélt: Látom,

J;:

hatalmad' van,

h~ ~eglesz.~ 200_ -ezüst pépz, .~ >"- - ""'~:~~i~

"'-'sültmalacbólls fog- reád várni "egy~d~ab.".~jfél... kor, ha ism~red- a tanyamat,.- keress fel o

'00

.C\'::~~j '~"l::}.~~

. - - Ezalatt.a8zajk6 . 'egész nyugodtan . állt;, . . ~'~~ mintha ._ gyökeret vert. volna lába a rücskös kdve-. -'~""'~~~ zetbe, nem 'nézett az se' jobbra,-se 'balra, csak ' :\,.'~:~ maga elé, minths várná, hogy ki fogja -öt onnan' . ,'_~:~/~i elmozditanl? Dobosnak eszébe jntott, hogy a ló.talán -' ..::,;~~~ vezetéken .menne? Mert Iégősnak egész jól 'illett. ' ,.--.:,. .Megparánesolta Ivannak:« Vedd az' Ichnát .,-~IJ lovát hosszu szá~ra s vezesd, magad után.» ~::~ Be' is vált az,ujmódszer.o~ Szajkó engedelmesen és azépen ment-igy vezetve;'s ~ seregel. haladt Sziget. városára. kivetett .adóját bessedni,

'-' 1

•

c,''

IX. Unalom. -Egyél gazdálll valamit,' hiszen egészen' ei... . ." ~ ~ Hagyj békét, nem izlik nekem l . DODos felelte Iváhlutk,.mikQ:f aza Dobosánka ~agy .ebédlőjében- míndhiábahordta' fel a .legjobb ételeket. . - Mar Ichnat sirt is; hogy nem tudja kedveerőtlenedel.

. det eltalálni. _ , Dobost aza nógatás még türelmetlenebbé ,"

tette .: «Sohse 'busuljon Ichnát,míndentjól csinált, csak nekem nincs kedvem az, eledclhea.»

.: . -Azzalleillt a tüzhely elébe s -hosszan.nézett .

,il.'" .

alánf:j::~o~~Z~:\:~~;a~Jáj~tC

. -

kedvüség) _az aszintelen ssomoruság, uj volt

.nála. . .:..

_~L~

....

_c.

••

,}~

~~I.

Hevesen, _ . - _

dühösen járkált az; vagy egy alvó tigris lustasá-' "g4val nyüjtózkodött fekhelyén, vagytüzes8zilajs~ggal kovácsolt .merész _terveket. "Néha vígan, sót kedélyesen' is látta már, de az . unott egy~

'f';~

":. ".,f.:e

. i' .

-=--.. . -

...:

,",-, ~ "'~ baiál~het?- töpre~gett, Iván.-Egyszer ,:;, " -_,meg/js kérdezte:'«Wal~n valamLbajodvan" édes f><,); __

ur~m,? ·l"08$z.szinbenvágy~

,T~láu

hülés állta

M;egtaposnálak egykeves~t.», 6,-:':, .' "~ .Hagy] békét-r: ·felelt a lóvag'~ nincs semmi bajom. ,', ' , ._ ~ , , : Egy kevés idó mulva, . kissé élénkebben ' mondta: «Te Iván, híddbe nekem Gyurót, de aztán/ hagyjál vele" magamba»: . p',_,~, ',: .Iván nem hitt füleinek: 'az"ó ura titkolódzik '-~'4>:'---. elótte J" és még hossá a~zal 'az' otromba Gyuróval, , .: kit csak kérnnek -·használtak B azért .mínd ineg____vetették.. . ' Mondanivalója' van Gyuróhoz,- mit ó nem.' ,.hallhat ! Fejtetőre' állt"a ' világi csak az .ördög .Iehet-adologban. De azért engedelmeskedett, Ki, .ment. ak9nyháb~,-hola2i uruknak kés~it~tt finom - ételeket .» legények fJtlták,miIitha csaknekik f'Óiték volna. . ' " .. . ' . ,'Fahéjszagu volt a konyha és, rendetlen, mert ,}.;:,.-~;~"hátadba?

1 •

,".

Iehnátnak, miőta gazdája' érintetlen küldte ki a legjobb.ételeket, nem telt kedve sem 'a fózésben, '

, sem- a, tiszt~gat~sban. . _ . " , Gyuró '- 'éppen egy, D3;gy d-arab almás süte~ ményt dugott, széles' .sz~j ába, mikor Iván meg':szólitotta: «'I'e Gyuró, menj fel. asurhos, ,de rögvest,- mert bes-zédje' 'van veled.» . . . ~'Gyuró kissé 'megijedt, mert az ur csakis, ut- ' 'banintézéttho~zá kérdést, ,különben soha ,sem, ,'~' Bzolt hozzá, _a~ért, most ·nyugtalanságba ,ejtette a lovag, kivánsaga.Kezefejével1etQrü1te' masaatos E.'

•

.' s~áját" aztán ment a'" cédruspalota felé, _. Hideg késő őszi szélfujt már akis virágos kert felett, ca rezeda és az őszi' rózsa kóró]a

,megfagyvaés .össseasava, bamán;: ',törékenyen '. állt -ki a mária havas földből. '" . .' ,A hó ugyan 'a déli, óí-ákban még elolvadt,de ,~agyos, nedves ,{oItokat képezett a kis kertben; , Eppen egy ilyen foltba lépett, GYUl-Ó, sséleaboes: k6;rav-al..A.' fagyos esőréteg kissébehorpadt S8 "nagy lábnyom' ólomssínü 'vizz~l 'telt meg.". . .. ~ván a kQnyhában maradt, : hogy- . a többiek-

'észr~: ne

'vegyék" hogy gazdája kiküldte, míg Gyuró benyitott ';,a lovag' szobájába:- «Blava», mondtSlÍlélyen,'-ineghajolva- s Doboa keze után

nyult, hogy/megcsókolja. '. ,- -' . "'", , '~Ha4d' csak -·~Bzólt :a lovag. ~ Nem vagyok én püspök., - . . ' -,', ", _ p -.Gyuró feszélye~ve'volt,jgy gazdája közelében. De mintha a lovag maga se' egész bistossnéresné magát, egy ideig azőtlaaul nézett a' .tíízbe, ~~táJi_ " egyszerre Gyuróhoz . fordult B' nála. szekatlan .nyugtalenaággal mondta: cc Te Gyur.ó" "~mi ujsagöt, tudsz a Tisza völgyéböl ?» , -, ,. , .' " '. 'Gyuró csod4J.k,?zott 'a-kérdés' 'felett, 'de .kiá

gondolkozás után Ielelt;

, - ZsinirhePopadjuk eladta a nyáját, nála

lehet vagy 200, darab ' arany~ - - Ejh} ~ felelt Dobos

kicsinylő

és türel-:

- nietlen késmosdulattal,

Szígetena papoknak bort hozt ak a-Hegy- -

-aljáról.

_ ' . - Hát' aztán? -,.- Bocskőn .'. . '. ~ -Boeekón ? -mi van, Bocskón? -Bocskón .aaOrosslán lsorcsmárosnél gas, ,- dag. vendégekvoltak; Lengyelbőljöttek és mentek Nagyvárad .felé.. -' .,' , ~Háta.ztan ? , .Dobos arca égett, "de ó;a hatalmas, az .eröszakos, még. mindig nem merte megkérdesni 'leg-

alacsonyabh, legmegvetettebb szolgájától,' ,ami .sslvén "feküdt. Végre,' mint az ,uszó, ki fejjel , vetimagát vizbe, neki ment a kérdésnek : «Mit tudsz a magisterékről ?» /./ . . '- /1." magister elköltözött . ---:- Elköltözött?,1 . " -- Igen," azt,' inondjak, -Amália . asssonynek Hideg volt 'a .bocskóí ház. Ván a ségoránakegy vastagabb' falu kőháza. Worochtán, oda',költöztek télire. ' . , /, , ':' ' - Mit? l --:- .Dobosfelugrott, szeme lángolt, -' ', "barna' kezét, ökölbe szoritotta,', hogy Gyuró .na I.']ássa megressketését; -,' . " ' /'

': ~,~t n1oridtál?' (A m~gísteride költöZött?~· :'_" .Id~,Woróchtára" ,a> Dobcsáaka közel.ébe? '

"';', , ,~ Ide l ~'JelelteGyuró.Látta, -hogyaz. uj-,' ságával jÓ' hatast tett, hát' bőbessédüen,~oljrtatta:' «Ha, kimégy a Dobosáaka kiálló. sziklájár.a,,- meg- , '.' /. híthatod a 'házuk tetejét, három kéményevan; -' ' egy nagy kőrisfa' áll a ház, mellett, 'amelyik' a leg_ m~gasabb az egésafaluban, az ·aZ:D. _.' -, . ~ , ;, - ,Jó, [ó. - mondta Dobos --..-;merij a kony~ . hába, adass .magadnak egy kupa bort, a legerő,c'

sebbjéböl, mondd, .hogy én mondtam.. . . . ' . . Tudta Dobos, hogy megtessík. -Tudt~ Gyuró' ' is, mert nem volt olyan lélek Bi,Dobosánkán, ki a lovagnevét hazugságból merte volna használni . . Gyuró.' vigyorogva' ment kia konyhabfi, ,S .Iehnátté], ki kulcsár ís volt és ázakáos ' is, kérte

.'a. bort. , ~ Adjál

".,',

egy ,kupával .a Iegerösebbjéből, ,az' ,

nr .paráncsolta, .. " , ,Ichn1f.t. 'szó nélkül adtá kia bort. Nem ,tünó. dött ríljta: míért akarja .így.uaur, " " '" ({O az, ur, hát' parancsol»," ez volta Dobo-. sánkán .mindenkí fejében,azért'ment ,ott mínden ,-re:g.dben és megelégedésben. ." . De Gyuró nem nyugodott. ekarta, hogy' tudják is kitüntetésénok okát, s fontoskodva kezdte: «Jó .hirt vittem-urunknak»: Hogy senkisem kérdeste.uni 'a hir, csak foly'ta~t~:' «Megmondtam neki,-hogyamagister. W04

- rochtáraköltözött». ,- "A~ konyháben Ichllát és Ivánonkivülmég' 'három' legény volt, köz~ttÜk 0lesz iS"Ennek Ieányoaarca .mégis némi klváncslságot árult el, . -há~ hozzá fordult Gyurö i «Azt is" megmondtam 'neki, hogy .míröl .lehet a magister házát 'meg-

"ísmerní».

','

. . '

"/01esz ártatlan 'arccal ,kérdeZte :; (H~t, á ma.' ,:gisternél fogunk .most adót. azednl?» - '. _"---:Igen; csakhogy .esók lesz' az .adő.. meg, .'ölelés ~ felelte .Gyurö sunyín hunyorltva, ,.'

,- ~ No bis zen már az avval jár" Ichnát tapasataltan,"

~mondta

- .folytattaGYUró~ ~ Mosf{ az .as~~onyok szerették, de -: .moata mi gazdánkszerelmés WtDklerAmáliába-. " ', J{ise ejtette még,Jófgrmárl a ssavakatdurva _'nevetése már is- torkábafult, 'inert Iván oly erő vel -ütötte pofon; hogy Gyuró fejjel esett a, táblán álló nagyTézfa~~knak, ugy, ~ogy-.halánték~men.ten kibuggyant '1t vér. - --Az 'első-eset - volt ez a -Dobos:ánkán, hogy egyik legény .s 'másikellén fordUlt,de'a~ elsó - 'eset, is, hogy ,az emberek közül- valaki ,mert észrevételt 'tenni'urUkra. -' , '__.Igaa, .hogyassigetl 'yasár ót.a .nem voltak .-_ sehol, : Unottan 'gubbasztottak a eédruspelota ,.körül. Ilyenkor' sok mindeníéle g0!1do1atja,' támad._ '~,:, -az- embereknek. - ' _ ' - '. .: ,Hog! Gyuró feloesudott tántorodás ából, az öt ~-'" férfl tétovázva nézett egym~sra,B, szó nélkül el- ~atározták, hogy .nemasólnak töbhéaz esetről se' .egyJ;llásk9zt,- se uruknak, SH a, többieknek Mind,' -ugy' érésték .mlntha valamí - rettenetes' és- -változ~, hátatlan történt volna~' . ._ "Különösen Ivánmélyen elssomorodott, Hlába, tagadta. maga ~előtt, de Gyuró már kúnondta: a' gazdája szerelmea J _ . /_. Hiszen ő is sokáig, volt.iszerelmes a, Id~sBár , :r1ányba,· de' az más. -Az ilyen szegény ágrólszakadt ., árva hogyne séhaitosnék egy szép leány után? _ -De ~z ó" hatahnas ura, aki csak parancsol, ~ki -'csak kiván! ~át ő isl Hát,fő -is? Hiszen. ó maga mondtarhogy Jó az otthon üló, elpuhult embereknek" de ,ki férfi '-akar' -maradní, 'kerülje az egy , ,:,asszonyt, a .többjveLjátszh~t, mulathat, de egy ne legyenélete:1;leklyója~ , " , ~g hű's'~olgája igy tépelődött", D9boB lé g. . fel járt .az .ebédlöben, 'miri.dighev~esebben,mindig »: gyorsabban 'VégrefeIkiáltott" mint tavaszkor a .caerebogárra ujj ongőgyermek: (Itt v-an, W oreeli... ·t~,va~.-I·'Holnap.rp:egy~kWorochtá~a». _

,máskép

-r "-.'

_,'o,,

-Pe -nem ,ugy i

~es2í,eddig

X.', 'T

.,'ViSzontlátás.' . '.' De csak ilemment "másnap~' . Megelégedett. vele a magister házát si ssík., láról· megnézni Ott volt a falu végén, épen mint -.a bocskói ház, az utca felé. ,Látta a nagy ,kőrísfát,a legnagyobbat az egész Worochtán, látta a három kéményt ':-felé szállt· a füstje. ' . ,". Ugy. elgondolta a fehér, kötényes jó házi- asszonyt", ~tBürög- forog a konyhában, fehér - kezével hogy igazit egy ételen,mit a szolgálé kevsr, . _ ~ '·,Iván'-· kiáltotta szolgáj·ának ~ nyergeld ,fala táltost, .megyünk ketten. _ ' . "'. Ivánörült,'.hogy..végre a tespedőunalomból .kikerjÜnek., Sietve 'nyergelt. B: pár perc .mulva fel.. -> nyergelve anta. '. Táltos meg. a Gúnár a cédrus- . palotaelött g a lovag és Bzolgáj a kifordultak a nagypántoBkapu~.,' -. . - ;Dobos különös gonddal volt öltözve,. legesebb 'aranyhimzésü'~őrködmenében, sötét· bársony sU- veggel. Puskát, nem vitt magával, csak tÜS2iőj~.. - ben ,volt két pisstoly és egy .eranymarkoleúí, _.köve~kelkirakott tőr, 'Szep kondor ~aja 'fényesre volt kefélve, bajusza .kipederve. .. .' . -Mint egy vőlegény - mondotta ~. Oless, . - ki, majdnemepedő tekintettel nézett utána; " ' . . ',' Lekanyarodtak .31 várdömbról .az orsságutra, .Nemsokára .elértékWorochtát.Egy· puskalövés- " nYÍI'e. voltak csak ~_ háztól, '. mikor .Dobos visszaforditotta .a Táltos fejét B vágtatva, . szó nélkül " IDeD;t hazafelé, .meg Be..áll~ avárkapuig.

,Iván, ki soha se látta. urát vlsssafordulni se ,'.' veszélytől, se íáradtaégtól, nem értette .:,t. dolgot. Hiszen ura nem volthabozö, mindig tudta,' hova',· _akar menní s el is ment oda. -Nyugtalanul nézett reá, nem beteg-e? Utolsó, idóben sokszor, volt.'. ' halvány az ,áb:r~zatja. De nem, most még nagyon'

,is ,piro,s volt. Majd kics'att~nt az egészségt(51S s. , " 'Másnap ismét felnyergeltette a, TaItost,· de 'csak maga ment ki a kapun. Ivánt~ ki szó nélkül 'belső Indulattől.

akarta kisérni, Visszaparancsolta.' Ez is először _történt meg. ' , ,,' '. , Lassan ment a lovag a meredek uton lefelé, , de mikor aaorszégutra ért, vágtatott Woroehta 'irányába, mintha a halál kergetné, ,A magister házához érve, megcsendesedett, A, kapuelőtt leszállt és kopogtatott. ' ' "" .' , , Egy lengyel szolga jött ki az. udvarről, DÍé~ 'lyen D;leghajolyakérdezte': .Dobost s hogy. mi a parancsa.' " " " ~. Itthon van a magister'? , , - Itthon, de nem jöhet', ki a szobájából, .mert most épen teli ,hold van. Ilyenkor . mindig töm "az aranyat. ' , ' ' '., ' , , " - ~át ,~" felesége itthon van ?,", . - "~~-_:::::ltthon. ' ~ Hát .vezess' hozzá;' egy széppej lovat" láttam az udvarban, azt' Bzeretnémmegvenni , -Dobos ' ait se tudta,van-é ló az udvarban, , de örült nelP.;hogy talált.valamí ürügyetbemenní, tehát 'fontoskodva .mondta: : «Nekem kell a ló, .adok. érte bármit,.vesess. .az, asszonyhoz». ', ..Mikor' belépett a nagy ssobéba, mely ép'ugy ,voltberendezve, 's', ~p .oly trsztaságban' ragyogott, ' .mínt a bocsköíebédlö, -Amália elébe jött. .Píroa ' ' volt; mínta rózsa,~ fehér fejkötóje alatt.,~zép telt alakját"gömbölyü- keblét barna prém közé saorította, 'alóla ~!BzámtaIan ránccal bőven ömlöttkl a ,~Bzürke, posztószokIiya. 'Hegyes eípöje- volt sárga, _-Jlórb(H és', sárga . ~anY·~lánc.anyak~n. ",-, . . Egy percíg!Bzótlallúl allt ak ssembenegymásBal,a . lovag és"a" ssép asszony,' végre' Dobos . ",.ho2ízá .ment;: Jnegcsökolta 'kezét-s '. mélyen _,'hajlott meg .elötte, mint .·~gykirálynéelőtt:· (~~gy .kéréssel jövö~/:hozzád,.arsnyoa tündér»..,' _ " .: ~. Es··.. milégyen.az?···,~· kérdeste Amália,,, 'féJjg .zavartan, falig nevetős en. ' ,. : '~Egyik

lovam elpusztult,-, nagy Bzükségem

, van:h~lyet"t~siterii~:Áz'.~dvarodb:i látta~,.'egy s'z~p , pej lovat, az~, szeretném megvenni. Moad] ,'~ár-' milyen--árt, 'salvesen megadom . érte. ~ , _" ,_ ' ,,-:-' .Az-aIé az uramé, nem adja Ó azt semmi

:ároa

- .

--.,---::Hátha: megkérdeznéd ?,' . -

Ugyis tudom, hogy 'hiába.

~ .Doboa oly kéróen né.. Amáliára, hogy' az ellágyult; , .,- - Jó' hát megkérdem. , Benyitott a mellékszobába: «Mátyást. Kiáltotta a félig nyilt ajtón. - Kérlek Amália, hagyj ál! --:::- szólt egy' féJánk alázatos hang. _ . .- '" De Amália ~ csak ujra hivta: ,«Csak egy' percre, 'J4áty~s,gye're kérle~}va~amit .akarok 'kérdezni. '. AIaboretoríumbölnem 'hivnálak, de: hiszen most 'csak -ákönyvéi~del_ Vfl:gy, asokst ~gyis meg-" találod.'! . -. -, - . , Csoazogé Iéptek .hallatasottak, Egy',.: magas 'sovány alak. jelent meg' az".ajtóba.D:Lilabarsony köntös fedte hosszu.teatét, fején kis -bársonysapka ' ,-volt Hosssu, libegő szak3Jlával valami _hebréus főpapnak lehetett 'volna nézni, 'ha egyenes 'voná's~) magas fej form áj a- nem . viseli. a, legtisztább ~zett

De. mégis .. ~

.áría-germán -~ typust.

. _. - _

Bér aggastyénszerü -öreg, . de még mindig . igen ssóp fém volt, szeme oly' nyugtalan, oly fényes .és oly' öntudatlantii~ben lopogott,. akár' egy kemence ~tüzeB nyilása.Nem _nézett senkire, csak keresően,révetegen-asürbe. Csakha történetesen feleségére - ,pillantott, látszottmiJ;t.tegy '.álö1n.vilagból' visszajönni. .Mintha mcsoly játszana ajkán, gyöngéden, szerettel:kérdezte.:· , Mi kivánsága vari az· én lelkem .' galamb- ' ~jaD;ak, az én .sslvem rózsajának ? " ' Amália kedvesen fordult .hozzá : -.«Nézd _Má-~tyá~, vendégünk van, a -lovag, 'kiről -Bocskón ~be~ sséltemneked.rtissteltmeg ,'látogatásával, -8 .azt ,-·kérdezi. tóled, eladnád-e -neki a Mucust? .. - A~. a te dolgod édesem," a Mueus ~a' te szolgálatodra ~a~ ~ felelte az aggastyán, s a o,'

;.....:..

_'Jovage1őttolyfinom modorral 4aj19tt.meg; mintha . király udvarában ország nagyjait. üdvözQlné... . .~. ,-

Dohos viszonozta

üdvQzlést.B. pár. J~dV~

rias 'szótváltottak egymással,' a magiszter "és

'l"vendége" .

,.~ .~,.'._

-' ,

Kis idő .mulva Grmeus ~átYás. bO,csánato~ kért, .hogy _'a kedvea '.1·,atogatast nem élvezhetl

l,.. ••...,.•.,.' .

' " , '

tovabb,de lombikjai felügyeletét nem, .bizhatja

másra, «Édes AmáJiám» __-folytatta -(mal~adj 'itt,

j, ;

a lovag udvarlására és szolgálj •.neki .míndennel, mit szegény 'házunk adhat. Lováról is 'gondos-

-e'

kodjál, hogynelegyen hiánya szénában, .zabb~n~» Amália hamisan mosolygott: «Megless mínden édes ura~,magam.adom.'kiazabot»; smí-

·'', I

alatt -Gríneus kiment, aDoboshoz «Ugy-e, .itt vanMátyás kígyelmednek szolgája fordult: is? Az, . " ' _ akit legjobb .barátj'ának nevezett Boeskőn ?'». '. ,Az asszony egyenesen DobosBzeiIlébe né- . ,I .sett, mitől ez ugy - elpirult; mintegy tizenh~téves leány, s dadogva mondta : " .

Nem, csakmagam jöttem.

t~tt, .. mínthaéssre 'se venné za..., v~rát,s'egyked,vüenfelelte:: «Akkor 'majd Ineg~

.Amália l;lgy

.mondom Vaszilynak, 'hogy. gondozza.. ela.Iovat, -, Demíért.Is .riem hozta elklgyelmeda barátját?» --:-Minek -lioztam volna? --;','kérdéDoboEi nö'Vekedő-zavaraban~·~ ",. .:. . . ._- .A.mália,"nem ,hagyta, abba '. a 'dolgot: . «Hát -hogy j~vá: {egyem multkori gögös .·viB'elkedés~., -.-~' . met, majd 'meglátná,miijenszÍves lennék most hozza.»"

t -

lovag még vorösebb· lett,' egy .ideig 'békén 'türte az" asszony esípkedéseit, de.aztán egyeserre hevesentörtklbelöleas .indulat; -: " ..:- .Ugyan, ne' -kinoss .rp.árazért.: 'az .• esetlen 'trefaérfl,Megb~taIn. százszor, megsiratt am ezer-. sseegondolatban, ha éjente. ~láttarri' ·gyöIlyörüsé".ges .ábrázatod;1t;.esdekelve'kö:Qyö~ögtembocsána... ·tQdat. '13ocsássJ;l1eg{:Békülj .meg .velem r.Nincs . '. ,B~.·nappalom, .:f3e. ,éjjélem, . csak ..téged. kiv~~ ,·C$a.k.· uténad ,·vágy6.dom.,~Há vétettem ellened.meg'bürihódt~m'8zázszor, .esersser érte, Megve~" ,.-eI\~ .' _Á

.Ó:

Czóbet" lUnka : Két arany hajszál:.

te'

szépségeddel, a·· te puha k; zedbe .adta 'az ostort, melylyel engem büntet, mínden gonosz _.téttemért, melyet valaha eltör · vettem.' '., . .Közer ölt .az asszonyhoz" egy nagy karos · székbe; ahol ez illéssel megkínálta, Már nem nézett reá, már .nem szólt semmit, csak a tenyerébe ~' ·.hajtotta fejét. Egészen össze vólt törve, -mintha az a pár szó jobban - kifárasztotta volna, Jilin.t ·-egy heti lovaglás. _ . . . '. Winkler .A:inália szive is megmozdult, ném szólt semmit, de hullámzott .közöttük az 81 kéjes ·feszültség, az a nyugtalanító csend, melya Bzerelniesek hallgatását olyvégzetessé' teszi. A~·· " asszony csak ugy szivtabe az . édes ,szavakat, , mint daráz B a mézet. Keble majd szétfeszitettea' prém> 'köézt, csapongó büszkeségében: Igy,_ igy van elötte,-kiőt·· megalázta,'· a férfit-győző,. asszonyt-bolondító. -:pobos lovagI... .. Olyan boldog volt, olyan vidám,' s .legjobbansseretettvolns a lovagnak karjaiba:.. 'omlani, de' .: . f)'zégyellósségból, ravasz számit~sból-~, ~ hidegen' .. mondta: .«Szépen tud _kígyelméd beszélni,' csak egyet felejt el, hogy Gríneus Mátyás felesége ~ nem amolyan személy, kit szép szavak vagy bármi más is. eltántorithatná hitvesi hívségétöl, · fogadotteskiijétől.» . .. Dobosnem nézett fe},' igy~ nem. ís láthatta, - 'hogy tüzel, A}llália' szeme, .hogy huzódik csókra ~piroB Bzája.O csak a hüvös szavakat hallotta, ·8 pár .percnyi vreménytelen hallgatás után halkan mondta.: «Ugy'hat 'Isten'veled, örökre - mínd.. -örökre I» . Nemközéledett' hozzá; vissza se nézett, -de ment egyenesen ~Z· udvsrra, hol Vaszily lovát. tartotta. Aa-assaonyegy pillanatig tétovázott, vissza -·····aka~a hivni, megmondani neki, hogy 'szereti óía;.örülten, halálosan, hogy övé szívének 'leg~IB0 fenobb~náBa, hogy övé akat lenni .egészen, .örö- . kösen..··De 'aztán .:tnást.·gondolt Gógösen- fodrosé-. . ·d9ttajka:«Ejh,ugyis visszajön,. ha IDanem,,·-Mthob;lap, hanem holnap, hát holriaplltán.» .

. gem. as-Istené

XL Ar~mea.

. Ugyanaz nap, este, Winkler Amália, férje térdén .ülve, a magister .hoaasu fehér szakállát simogatta: "«ÉdeB~uram, belépett már. a, vörös' oroszlán a· .nap há~ába? Közelebb' jutottál ,az' arany .eljöveteléhez ?») . A magiszter .meggondoltan rázta' ősz fejét: «Még' nem, még nem, de nemsokára meglelem -. a .bölcsek kövét.» . . _ ' . .._ . A megátalkodott meggyösődés, 'a konok hit ~kifejezésével mondta mindezt, .mely mintegy esöndes őrület leplét boritottaélettelen arcára: De mintha -csak egyszerre eldobná a Ieplet.élénken nézett .feleségére, s egészen 'természetes hangon' I

ssólt hozzá: .

',' -. -' Hat -az idegen' lovaggal megalkudott 'az' - ,én tubicám a Mueus végett?

...'

-:- Nem' ~ .felelteaansssony - nemakar.• -tam nelrladni. Ki.tudja,- mílyen .durva az. ilyen kóbor Jovag.' . " . ~-. '. . "., -.,Deén- éppen. ugy' láttam, hogy a ,te vendégedfínom, müvelt ember. , Az ·asszony cBak,r~zta,afejét: «Ugy~n,hol. . tanulta VOb1.3 a 'nagy .finomságot?» De 'mikor :'férje . jó· éjBza~t mondott neki; B Iaboratorlumába

ment; hogy' az

éjféldrágaper~eitaz

arp.ny

~fel

,taláIásáia.kihasználja, mindig . csak .a Iovágra gondolt s vágyódott.utána, mint az"·, eltikkadt

.vándo~a Vizesepp után.,- . . . ., . . Nézte; ablakából'- aholdvilágot:Látja-e 6 is ··mostaz éji fénYt? Gondol-e ó..is ~rea ? '. , . '., '

Dobos . .majdnem ugyanaeón .gondolatokkal

.mert nem ment "6 egyenesen haza,· de .bolyongott az er(1öIÍ,Inig eszébe' jutott, h9gy .ellátogat'·s.koldusok"telepére. Tudta ő, hol - ,<van.:. a tfH'tarovié~d9. szikláiba mélyedett egy ···.,b~lang,·azvolt a koldusok ,tanyája. . ,. ,.nézet~aholdba,

Ott urálkodott Gábor-bácsifejedeImi önk~ny"; -nyel; mnenjárt ki népe az -egész országba vásá-·rokra,bucsukra. .: Senkisem ,ismerte a helyet, vagy ha ismerte, elkerülte, mert borzalmas -dolgokat beszéltek a - koldusoktboessujáröl, ha valaki felfedezte haj.. c

, lékukat '-

.,", Egyzimiri legénynek, ki arrs -tévedt, kivágták a- nyelvét, .a kíssurtékmindkét szemét, ugy lelték meg, ugy 'vitték haza ,a vásárosok. , Egy- leányt guzsba kötve, .találtak az ország.. uton,,~z nyav:alyatörős ,-lettarémülettöl,' s· még' éj-jel ~'is visítotts a Gábor'pácsinevét. _ .Két favágó · a tartarovi erdőn 'örökre eltünt" .ldtudja; hova lettek? 'S'- még ssámtalan más rémes. rege', szállt '3._ tartarovikoldusta;nyaról, ugy, hogy ,ki még tudta isa -helyet,;eltagadta, s csak ,ugy mondtáke «-A.z'arkarigyal' :b~odalm.ábán tör.. o

-·télit»

,-'"

., Mikor Dobos. a.barlanghoa közeledett~a;Tal-'-~'

~ ".tOB -meg~grott"alatta,;aztán felveté -"fejét, s -tágra.' nyitott orrlyukakkal l~zimatolt.a levegöben.,

_ ,A. lovag maga is figyelmes lett, Bzeme a .sö-· .

tétbe .lÍlélYedt ,' . -_"' ' . ~. ~~, ,'.. N éholas erdőnek már leveletlenbokrai között holdfény.,siklott 1\ földre. ,Szaggatottan, tépetten hevert_a világosság a' hullt levelek-között,mint fehérkendök .szétazért 'rongya~,Vagy odatapadt .'~... fenyŐk /fötzs~re;'.~tha ;darabonként· bemessel- -. .' ték vo~a,aofát:at.~ovább ,~halvány vöröses fény ,~B,zotta~~ élsö~étült ., erdóbe,:pirosa~vágott a , . -f~hér ,holdf~nyfoltj~iba,mig 'eró~bödött, .l~gyözte ~ ·jehér . foltokat,és Bzeles'meleg "fényben .lobogott; árnyakat ingatva, .lángoló.fényt .vetve, ' . ' " , Ahogy afénynagyöbbodott--a lovag' sseme.. elótt, azon .arányban .mnt el az. erdócsöndje ía . Előbb csak zsibong~s hallatszott, hogy patak zu- -, , gás~;l1ak lehetett, volna venni, de majd élesedett, ,

-'6'

-' ssélesedett a hang: Volt abban mussikassö húrok resgése, fuvolá~ -dallama, "férfi~ és asszony-bangoB; .zsivaja,·'. gyermeksirás, visítás, nevetés, lovak nye... "

'rltéee;

~al~cok

sivitáss, .néha

felrezz~nő~.

lipák

ijedt gágQgas-a,·. Bzárnyc8apáBa,·"~lVagy'- két"'kutYa~

folytonos fáradhatlan 'ugatás-a.' , " ' , , ":Beljebb hatolvs látt~ 'Dohos, a tábort.. 'Körbe,'. sátrak- 'voltak elrendezve. A barlang nyilása "előtt pedig. óriás'tü~ -lángolt, _ez "ontotta 'a,' fényt az

.erdőbe.

Nagy· vas háromlábakon a, tiiz' felett, réz- ' '. üstökIógtak, fényes piros belsejűkból, .fehérfüst ömlött ld . s "ráborult. az 'üstök kormos oldalára, -majd ismét.felkapott s elszállt· az erdőbe a;f~nyö-" : fák ·közé.'·

, ,-

Sok népsége ült a ',tiizkörül.Fiatalok, vének, ,férfiak,nők-vegyest.: Sok nyomorék volt kö,~ük". de sokan" kiket a , vásárokon szánandó koldu- ' sokként· ismertek, itt '. teljes erőben nYUitózta~ták erős és ép"tagj,'likat.Keleti 'szőnyegeken; bársony párnákon, égy hatalmas öreg emberült.Baetekín- _ . tetü. szeme- körbe nésett, s' néliaszéles : ~ábával rugta helyre az :összeráncosodott perzsa szönyeget, ' _- 'Ez. a .«vak» 'Gábor bácsi volt,a' nagy ur; a ' , vajda, ki parancsolt az .erdő összes koldusalnak.

Előtte egy gyönyörümezitelén cígányleény táncolt, vagyis inkább hajlongott ide-oda 'valamely ismeretleridallamismeretlen folyama Bzeriílt..KibQn- , totthosszu fakön-fekete hajába -aranypénsek .vol. tak kötve,e.zek'" mínden hevesebb. , mozdulatnál ösasecalllngeltck, .míntegy kisérve a zenét is, a" <,

táncot is. .... ,

", _ De' nem 'egyedü1.táncolt a -szép -cigányleány, ' ~tóvább, .'még sok' pár· ,forgott-: egészséges fiatal,· ' legények; ttísesssemü menyecskékkel, de - voltak nyomorékos is, kik ,együtt táncoltak. - ~ . . Egy' törpe szörnyeteg, kinek összeaszott apró 'lábtlJialigbirták. nehéa, felső testét"békaugrásokkal, keringett .egy kezetlen ".éa orratlan némber körül;",egy 'másik" kinek,' Bzája 'egészen füléig' fel -volt .hasítve, 'egy .mankőn ugrálö-rémteremtményt buzgált,

',' ~

.Mentől

'.-.,

-e',

nyomorékabbvolt egyik vagy, másik, ,

annalya~~bb~'. Bzilajkodott,.,mig.'ép pároknyugodtan,.Bot, némelyek, kecsesen' is táneoltak '.

/ Dobos .éssrevétlenül közeledhetett.,a

zenétől.

,', ' ',tánctó16rtilt' nép közé, kit-

3, tüz ,világától va>"', _~itva,:.kül9nbei1,Be:_1áthatták- volna .az, erdö sötét{;".,/.jébeJi. LéssálltIováról, az ijedező Tálto~t .kantár~',<~': szárnál vezetve, egyenesen Gábor bácsi elé lépett: , , '-7'Jó'_~stét, -öreg! - mondta leereszkedően. - ' ," ,Nemérkeztemeljönni" 'mikormeghivtál, . most ;(:,' '~jövök az adótbeszedni. J ;;,,", .Megielenéaére éktelen sivalkodás támadta táborban. Mint' egy" darázsfészek,ugy -zúdult fel ~az egész sereg. -~ Futkostak ide-oda,' szaladtak ~Z erdó felé, megint visszajöttejr, csak Bt szép cígány-· leáriy ,.- ,táncát 'abbahagyva -" állt nyugodtan ',' meg\i's nézte Dobost, mintha megjelenése' a -leg>~rmészetesebb,dolog ,lenne, a ,vil~gon.' , , A vajda fe1'-akart ugraui, de aztán türtóztette magát B várako~anézett, nyílván gondolva.hogy 'Ul~Bt ,jön Doboa .jseregje, de hogy, percekig nem -,L

,''o -

.mosdult semmi-ai,Bötétségben,\ó.vatosan'_'mondt~t': IBzerencséA~ha'.ssegény vacso.. ránkat' ,meg akarod ' osztani" nagy tísstesaégvesik ' . rajtunk. Dobos lovát- egy fához" kötötte, de ugy, hogy , Táltos sseme előtt volt, nehogy valaki hoszá_nyuljon, ,megeresztette a hevedert, 8 még a nyereggel b abrálv a, nyugodtan mondta: ' .~ .,~ ," ~ '~ Köszönöm,nincB vágyódásom 'eledelre, de 'ennek a, szép leánynak a táncátmegiIézem. . Míndenki elszörnyüködött' a parancsoló' hang ,'felett: itt, ahol a vajda előtt csakis a -legnagyobb alázatossággal mertek beazélní.: -; , - ", " - ~i esahatalmaa? - kérdezték egymástól, . Néhányan megismerték," kik a szígetl vásáron voltak. ,Ezek suttogva 'mondták: .-:. Dobos lovag,' a nap 'fia l Gábor bácsi intésére' egyik sátorból keleti szőnyegeket hoztak, hasonlékat ~ az ö ülésébez, .B Dobosnaknyugégyat késsitettek. A ·loyag kénye- . lenibe 'tette magát, s .intett. a Ieányuak r . . , -.,.- No,· Rózsi, .kezdjed !

. ',-T'.Legyen

A" leány dureásan felelt;. --:...' .Nem, hívnak engem .Réssínak, , ,~-H~t

hogy?, T'

'.~', •

....

:.-- -Arameanak.

Nohát, gyönyörnséges Aramea, ' - foly-, .tatta Dohos, - kegyeskedjél azt 'a táncot, .mít elóbb jártál, ellejtení, különben, ~ a leányt egy pillaI,lJttigmintha. "vizsgálná, ~ hadd' el, kiUönb

táncot láttam' én' már. . . . '--Aramea szeme asikrásott, a lovag elé.' állt ,egész' meatelen ssépségében, B. a ssemébevágta ; '

. -

Te? te .láttál különb táncot? _ felelte, Dobosunottaa, --- hogy csak mástne mondjak, GrublTaváét,· 8., Klísníeán, ,~Nohát,nézz ide'!- niondta.aIeény. Felegyenesedett, mínt g,' támadökígyö, ingadosott, hajladozott" mint a 'nádszál déli szélben, /~- Én, -

forgott, mint az .ör~ogszekér, hogy'. repülő haja körülötte ,csak mint 'egy ,sötétlő gyürüt képezett, ~ majd. földre vetette magát .s kuszott; mínt s' gyik, majd ismét felállt,'karjait 'kitárva, alig l~tható· , mozdulattal hajlottelőre. Nem is tánc volt ez, de egyfíatal állatéletöröme, 'egy~IigófelhóBzárnya-' Iása, '. mussíka folyása, "mely. csak asért hatott kü.Iönösenrhogy emberi alakban voltIéthatö.. " ',Doboskissé megtántorodotte bűvös tánc~ól s ha,' csak percekre is, de 'elfelejtette Winkler ,,Amáliát. -' ,'~ ~ Ülj' ide m~n.ém,":-mondta:. Arameának, , míkor ez ,k~ssé pihegve, kihevülvemegállt. , , ' " ··A le.ánj' engedelmesen, szeliden meUékupo'·rodott, előbb csendesen' ült, ,ott, aztán, félénken játszott Dobos araJiylán.cával, mig a lovag összecsapzott kócos haját simogatta. .' , Gábor bácsi növekedő 'indulattal nézte ezt a játékot,' majd dühösen kiáltott Arameár-a: ' Ki engedte meg neked a' vendég .urral játszani? " ,'~ , .. . .. A leány csak félvállról felelt neki: '~ ~ énakaratom és az, ő: kiván~ága. r'-

,---'

A vsj,da, míntha .megsselídülne, eröltetve mosolygott::: , . ". , -. 'JQ, jó,-te kis,alrarat9s,de ha már/ ugy telik,Jredved, ~a~ hossálbort ls .a vendégnek.. '~

, ... IIitettAram,eának, ki ,őt a· barlángb~követte•

. , i,

'-o

"" --,. A. barlang .mélyében,-hova:

m~r-a·tábor tüze' csak- alig"világitott . be, 'kezdte 3i leányt -cirógatni: .,. ~ .Okos kis leány- vagy, 's'zép is, ---:. mondta néki: hiselkedően. -- 'Tudom. én, hogy te. a lovagot csakmag-adhoz akarod' édesgetni,.Jól teszed,' s -mí legnagyobb. ellenségünk. . '" " ~.Ha··ellenség, mértnem',öleted' meg'?-' kérdezte a' leány. - Vagytok elegen, ó pedig ö

egYplaga.

_ " . - Nem ugy van az, rubintom. Itt közelheu vannak az emberei, Ó, csak teszi 'magát, míntha egyedül lenne, ;hisz -csak nem bolond" hogy egyedül'jött volna a tartarovi barlang közelébe? ' ~".~ein bolond, 'de bátor l ~ mondta Aramea. megv_etóleg. Bátor, vagy bolond, .míndegy .as, de kedveskedjél vele,. hízelegj neki; aztán kináld meg -- "'-·borral, ,B haegy-k:ét 'pohárral ivott; adjál neki abból,_ amit Sára főz - tudod? ' A~ ,leány feleselt: -

,_,o

.' -" '.Adjál neki magad, én nem adol;f. .. ., '-~'Már .míért nem adnál?' -Híssen nem lesz semmi .baja ~öle, csak. egy kicsit mélyebben el-

alszik,

-sz,~peket' ~og .álmodni

rólad, is.

.-.- En nem adok!

-, : -Pedig éppen. neked Ienne vosod jnegboszulni magadat. Megvetetteszépségedet, megvetette a táncodat '.Hát mondta csak ·egy szóval is, hogy -

"szép?-:Hiábaj~rtad el-neki a, meimyeikigyóláncá~,~

a, lobogó láng táncát," azárnyékta~éot,mind~n hiába -volt. Ott,jártad .magadban világesuíra, mig én apád -és- parancsolód,,bámultalak, Iniga,tábor",. népe csak 'ugy' mert reád' tekinteni, mínt egy ssent '. _.képre, ó meg' oda se ' nézett. . Á! leány elhalványult, fehéríogait csikórgatta, S csak annyit mondott:. ~ Igazad .van ; hát hol a bor ? ',' Mire visszament, még engedelniesebb "volt. Dobossal. Lábaihoz' 'ült, kérdezgette:. . ' ... ,- -Mit parancsol az én kegyelmes uram? Mivel . ~edveBkedhetik Iegaláaatosabb s~olgáló leánya 'l ,'~ .' ., --. S mikor Dobos parancso~ta'-nelti:-',í

I '.

c~~· .,~.

., "

Cl,

.•

_. ,~. Ölelj meg t - karjait' .oly sserényenfüste a lovag nyaka .körül, mintha két vilitq' ág simult: volna oda. ' -:.,' , ' - ~. Én szerelmea drágaságom, '. hatalmas- kiráIyoml '-. "suttogta szégyenlősen spirulva borult , .aIovag keblére. Dobosnak tetszett 8ljáték, egyszer egészen absrlanglg iizteArameát és senkisem ·' m~rte- mulatság~kat z:avarni. ' ,'.. "~. . -~ .Ezalatt a~ üstöketlevettéka tüzről, egy sárga-

.'..~.:.• ,.".'• -

~I'

képű, .ráaeoa

vénasssony nagy k:anállal osztogatta _' - a.'tar!almát cseréptálakbe, , ' .

',Oten~hatan iskörülültekegy tálat1 s 'szépen sorban.kanalazt.ákalevestAhusdarabokat~kézb.efogtá~i

•. :..

ugy rágták le a csontröl, a' csontot pedig az ott .: ólálkodó kutyáknak dobták " .,~ .,- . Dobos elé is' helyeztek egy tálat, még .pedig hogy .megsülönbtlstessék, . ~gy ssép cinntányért, annak a p~át, melyet Gábor bácsinak hoztak, s ..mivel il lovag felújuló jókedvével étvágya is meg- , . jött,. -talán a régen nélkülözött. lovaglás'is járult hozzá?' -:-.6 .is n~kilátott, evett, mínt régen,kiéhezett .ragadozó' módjára. Demíudenhusdatabba előbb Araineának.. · kellett harapni, ném míntha ,. Dobos méregtól félt. volna, de igy esett jól neki. -< . 'A leves után malacok, . pulykák, .libák jöttek. E~ta vénasszony ugy osztotta-.el, hogy egyiknek egybó1,~.a" másíknak nlásból· adott egy_ darabot, ' csak Gábor bácsi és .Dobostányérjára jútott mín~- deÍ1f~jtából. A pecsenyét után mézeskalácsot .: osztogattak. Közpe nagy kupákból sürüntöltöge~ ték az· édes bort. ' .

. Dobosnak egy· oly

gyönyörű arnnykelyhet

.adtaka .kezéb e, melymég B2í ő gyüjteményében. is számot tett volna. A. harmadik' poharat Aramea nyujtotta., . át, . s ugy tett,~ míntha 'Dobostölelni akarná.· Míkor karjait nyaka' köré füste, gyorsan sugtaa. fülébet ' . . , - Estne idd ki,' öntsd a földre, .vesztedre

, Wrnek.-·Dobos as ölelést viszonozva, tettetett .ügy:et... . 1enséggela földre ejté' a serleget, hogy abor szétömlött a tarka' ázőnyegen.-·' ' . . '._

.-,"'-;

i:.~,7~,~"~'. . ·;.'__ Rett~Íltö kavar'Odás. _támadt erre, Kiabáltak;'.' . . Meg akar sérten], ~egveti a mi vendég-

::'~/'

~úgtak:;:-

. .latásunkatJ Üssétek-le I üljetek meg I .: .--Tö~ben .jiekhnentek-Dobosnak, ..egyik -buso;'.:gAnYJlyaJ.':.akarta leütnkdeö felkapta a buzogányt -smtnt ,'s:Dádszál,.-törött· .az Bzét '. vaskeze között. Egy.·'másik karddal jött .neki, de '3 'kard lesiklott ····bőr zekéjéről B Ó sérthetetlen állt ott tovább is,' csak puszta kézzel harcolva,'. de ld' közelébe' jött, le terítette a földre. /: . ,:;' . ' .' / 'Fuldokolva, vert okádva feküdt mar három ;~-.:~.~< .Iegény előtte. Mikor a negyedik katdja eltompnlva .j~~~.~- '- siJdott le a lovagról, _rémület .fogta el a tábor ;::- ...népét, ismét- kiabáltak: .' '.. ,. --', Tudjáto~ bogy sérthetetlen, a Sátán van ..8pban 'a, ködmönben, - .anep fia, ne bántsátok,. '!:,:f'~i"·', mert neked. esik _..bajod. tőle! . igy hangzott /. ide-oda; .. ~:~.( 'Arámee, ki egy .percig se .távozott -. a harc' alatt a lovag mellől, izgatottan ButtOgta: «Most ~~ ~ meg vannaz ijedve, most menekülj, mert rettene.' tes a- koldusok boszuja». De Dobos fenhangon és .nyugodtan felelte neki: (Előpb az adót kell rnég .beszedni»; aztán . Gábor bácsihoz fordult: «Vendéged voltam, kenyeredet .ettem; nem. akarlak elpusstltani, .mint megérdemelnéd, s· mint .könnyen .tehetném. de az adót .el nem engedhetern. 'Ti gazdagabbak vagy"'\ tok,-mint a .többíek, '-a király emberei elöleldug.. .játok birtokotokat, igy "én Bzedembe rajtato~ Hanem vendéglá~ástokfejében . elengedek ,100 ezüst pénzt, csak százat hozzatok, ide, jövő' szent -'Mihály-napig ennyivel érem be». .. . Gábor báesí sóhajtozva ment bea barlangba• .4- tábor népe távolabb huzódva 'várta, mi fog tör'tenni, míg az' öreg rövid idő mulva két, sacakóval jött- vissza. . ~ Itt a . 100 darab ~'ezüstpéllZ. Megszámoljam? . _ '." " ,-Haddc~akJ---felelt a lovag.. ~ UgyS8 esalsameg, mert haunegcsalnál, kiirtailtUák. ~ íá

t..

I".,

•

Ezz.et bÓ:röVebe>dllgta·8·:tekercsek~t, megssorltotta

té

nyergén a hevedertsfelaséllt lovára. ' ., De,'Aramee, ,ki ide 18,~.~·kiBérte,.· a kantárszárba kapaaskodott, Leborult Dobos ~eU)tt,'~~sil!t, 'rimánkodott: «Ne hagyj itt, vigy el magaddal, 'szolgálód . leszek, leghívebb. rabasolgád A táncom a-tied _ lesz, a hajam a tied lesz, tied' testem-lelkem, . ,'csak vígyél-magaddal». , . '.Alig tudta á szavakat kimondani a nagy E~~AsML

. Dobostmeghatotta a szép leány bánatoskö..' ... ,:, nyörgése, - szenvedélyes sokogása;' de .mihamer gyözött józan gondolkodása . s hidegen mondta: -. «Hova vínnélekj' Ahovaén megyek, ott nem volt asssonyszemély.. Az: erdőben 'pedig jobb neked, "azokkal maradni, akikkel voltál. Ha nyugtalan, a :ti-életetek, az' enyém repülő víhar. Ha -ti veszélybenvagytok, énmagam .vagyokia ,veszedelem. Puha 'selyempárnád,· .szónyeges . t~karód van. Itt . is, eledelben bővelkedtek, hogy a király iB. meg, irigyelhetné.» '. '. . . - Vigyél magaddal!' - zokogta a leá~y. Do~os már '. türelmetlen \ lett: - «Hagyjáll . ereszd' azt a· kantárszárat!»" Aramea,. míntha essk. kezét a Bzóelvágta volna,csüggedt-en eresstette le gyönyörüformás .vékonykaIjait: . ' _ " ' . ~" De" vissza .jön ? - szepegte, ~Vissza, vissza .• : ~és' a' lovag, eltünt a . "hamvadé tfiztőF- már csak gyéren világit ott ssélea erdőben, Ment a holdvilág felé a Doboeánka irá... ·nYá}:)~,. mig a leány .kétségbeesetten kezeít tör.. delve nézett utána. Egyszerr~, csak sserelmes, könnytölázottu,rca . megváltoztáttakifejezését. Kemény- és. hideg. lett, mínt Winkler' Amáliáé . ason az estén, mikor Bocskón becsapta a tölgyfaajiót a 'lovag mögött. S .a fekete .haju,~vékonycigány 'leány ugy' hasonlitotte . 'pereben a· kövér szőke .: aSBZOJ;ly]loz,' míntha csak"--éde S .testvére lenne.'. Mégkigyószerü 'sov-~ny ··ujjait .,' is ugy,.'szoritótta,.':ökölbe,., mint:amaz:' fehér,. gömbölyü ,kezét. .Ugyanason. Bzav: ak· is jöt-. ..... ,..•.'

telI',a;~Bzájára': . «No',váij.· esakt :No"várl csaK J ( Verjerr meg. az Isten hl" de, aztán .hozzátette : «T~ , kedves" te :édes, te 'hatalmas" te gyöhyörüsége~ l» ,'~ Dohos iS'-vitte magaval az éjj~l benyomását. ,Ef percben ép· oly- 'sserelmes volta .ssép eígány:: leányba1 .mínt.» magister feleségébe, csakhogy , _. M:amea virág volt, az utj an, c<kit szeret az ember ba-'látj~, aztán elfelejti», B nem volt aZ'egy asszony, .melytöl IváI;it oly óva intette,' igy nem is hozha-

/.tott reá föben járó veszedelmet,

XII.

' .. _ Házimunkiíban.yoltak,· a Dobos ánkáÍl,. 'a~ b'e-' , telelés',.munkájá~an,mi ~nnyit-jefentétt~' hogya hézagokat. ablskon, ajtón,' a gerendafalben mohával .dugték be, helyenként." agyagg-al betepasstva, "aztán medvebőröket, uehéavastag vssönyegeket. hoztak. Je "a,' padlásröl, az ajtók' ·eléb,e .akaastották~~ az ablakok körül pedig 'pokrócdarabokat

szegeztek. '_ . ' . ' -.' '. Naponta . 3--4. s'zálfát vonszoltak be az, ud-Várra. A lovak busták láncokon. Csak a.:,Táltost,

meg, a Gunárt nem használták soha e célra, de a Szajkó és többi istállótarsa.: annál ,szorgalmasab-' , ban ,vontatták fel ~ nagy törzseket;, melyeket . . -a.ztán feldaraboltak és boglyába"raktak~ .Nemvolt . kitől félteni a fát, jutott mindenkinek elég. A téli eledelről is' gondoskodni kellett:_ mit ér, a .tenger kincs, ~a, nincs, kellő eledel. . . Azért a legerősebb, legbátrabb legényeket Dobos magához vette s .mentek vadászni. Szarvas .ésvaddíeznó után jártak. Medvét .kergettek, hogy , mielőtt 'elvonul odvába, övék legyen abőre stalpának ízletes falatja., . . ,.'.'_ Derleginkább vaddisznó után voltak". mert ennek hUBátfelh~sználták! íríssen sütve, be~óz.va; füstölve. Iehnát ~gy -különösén jó' boros pácot. ~

- tudott -neki. csinálni,' abban Iasoké elállt, .8 min... dig- 'puhább és jobb .lett. -': _' _ ~Ez idén, hogy avádsertés jól élt, szalonná.. ját is lehetett használni, .különösen most -ő8z8zel, mig ·a nagy- hideg el nemfogy~sztottaróla, a-ssírt, 8zivesenís· mentek a- Dobosánkaemberei .vaddissnéra vadá~~,hiszen -tudták, hogy "téli jólétük vadászzsákmányuk "bóségétöl .függ. Virradőra megfujták a kürtöt, mi vadászatot -jelentett.· .Mind össsegyültekas udvarban, gyalog voltak. mind, . még .Dohos is, mert nem messsíre -me:ptek .a'DobosáD;kától.. _ , A"harmadik: -hegyen, egy gyep-es, mohos oldalban sok vaddisznó tartózkodott. ·A lapos völgy-" ben mocsaraS volt a, patakszéle, .mohos -a lejtöje, jó' volt otta disznónak turnl, 'jdeis' jártak inni. A falu se volt messse, lejárhattaka- disznók sel'eges~ől a' Bzegényemberek 'földjére,.megdézs.. "málni' a veteményeket - , . ,Ugy volt elhatérosva,:' hógy Dohos: s még "_

_négy .társaegymástöl :200~200 lép-és távolságban "elállják.,.a vad járását, u többi- legények pedig alultél felfelé hajtják a disznókat. -, ~ _\ '-;Dobostól, jobbra. Iván állt, .balraGynró.'A " .-.k~t . woroehfi Ikertestvér, Dímítriéa ·Yaszilymég . 'tovább .balre,•. ,~eKek~. voltak, Doboson kivül. a..Ieg.: ,'.ügyesebb.vadászolr.. Még talan· a _.gondolatját js . " eltalálták ·-a . vadnslr, ',_Elébe vágtak; -ha kellett . ... -utánakusstsk napokig, ha' ugy lott; .~ . sora, Tud... - '.tak:-puskával. 'is bánni, de még j,?bban··· ttidi~k a :~áD.dzs~t vagy ·abaltát· az61iramlóálJatután hajit~Í• .'Néha -lóháton .mentek ·Dobosswvaddisznóra.

--'_Nagy, 'hosszu -szóri1.kutyákat-éres~ztettekki,: s . ."; mikor .ezek .: a.v,adat JefQgták, _lándzsával szurták '. _kéree;ztül,Nagy.figyességkellett _éhhez, de :e, ne.. . mét--··s vadászatllak 'inkább m'U1atságbOl 'üzték. .Most asonban komolymunkárs ment~k,.mert,;a tel gyoralépéseelköseledett B hakés.óbbm'ég.jarnak. is' vadászni, de nagyját ah1.!sfajta élelemnekmost kellettbeaseresní.. azért. csak .a vadászat eélsse-. ~ rüségével. és _ nem"m14atB_3goB yolt~val ,gondoltak., '~seílCieBen' állott az- öt vadász afeny6. töt~

.. zsek

g,·mocBáros"· patakfelett,nielynek" vize a mar· sürÜD"f-ekvó ha-vat,Egymást . nem mert jó távol álltak egymástól, aztán nagy nehéz havas. galyak'fédtéka kilátást, . de érestékvolna egymás ssíve . dobbanásét, azt a f~szült figyelmet,'azt a nyug, ,talan. merev Béget, .melylyel ,a közeledő vádra , 'várfjak. Mintha megingott 'volna néha a levegő a . merev nyugtalanság tulfeszitésétóI. - . , A csendet közeledő hangok rezegték ~l' Már lenn az erdőben zúgott ,a hajtók lármája. Fejszékkel ütötték" a"fákat, ,botokkal Kopogtatták az utszéli köveket, orditoztak, fütyültek. , A. vadászok egyike, .Dlmttrí.imeröen nézett al- galyak kÖr?iö~ a, hóból

kiálló, megingó füvekre,

puskáját készen tartva, várta a vadat. ". "Kétségkivül jött, mert a fakó füszálak megmoz~ll1tak,-a,bokrok száraz galyai reesegtek, hullott róluk a. hó, 's· maderakrebbentek fel, míntegy ,közeledő .ellenségtöl hajtva,', . ,~_ Egyszerre ,Bzétvált . ,3 bozót, 'IDjva, agyarát',. . essttogtstva közeledett· egy 'óriás vadkan.. Alighogy a vadáast észrevette, megállt egy pillanatra, csak éppen rníg Dimítrl célozhatott.,. .,. A puska .eldördült, de asürü bokrok kiálló ",galyai megzavarták a golyó. menetét, B ugy elté,.ritették, . hogy .a 'szügyb~é ·'célZott. lövés helyett 'a .vad csak hátán '. lett érintve.._..De ez elég volt, íjedségét -. tajtékzó .dühvé változtatni.

Villámgyorsasággal .nekírontott Dlmitrínek," 8 biztonfeJhasitjaagyarávai, ha az iígyesen: félre nem u~,de egyszeramind ugyanason mosdulattal reá nem .veti ,magát. a, vadkanra, Erősen sörtéíbe 'kapaszkodva, f~lig' fekve, félig ülv'}. tapad a kan hátára. 'A megrémült, fel~ühö dött w,.at Ie akarja, dörzsölni 'terhét, neki vjBzi .8

~rz"i, c8~k annál'erő-'

fáknak, neki" a bokrok sürüjének. Dimitri

;,hogy el van veszve, ha ó 'enged,

fogódzik., . ' . .' -' . . " 'Száguld.', .a. különös lovas, Diég- különösebb _, parip~ján. A·hóba belemélyednek akétsfíeressuly , ne~ézségével.. _ '., -_

..sebberi~

I · · . . . ,.

r'.

~ 1";-'

•

.séget?· .D~· bátor gyerek vagy .Dilnitri,.azt meg." ,.kell adni, .ba-gyáva lennél, elveastél volna, hiszen

'"azang1aris-

:bátra~ak n~jtja ;oltalm~t;,-"

", "

.. " - Agy·3Jl'a.atied lesz, tedd el emlékbe. D·erék '-'egyállatl Felé:rhárom mással Különben éppen

. '~

.mikor Dimitri puskázott, hallottam Iván ·fegyverét , íadördülnl, talán 'ő. is, hoz zsákmányt? ': ~. Mintamesebeli f~rka·B,. ha emlegetik, éppen jött lv:án,'s nadrágsaiján hnzott. maga titán egy. kísebbsserü vaddíssnöt ' . ~

.L~ssan,mind.. összegyültek a dobosánkaí legények. " : ' . ' ,'; . '. ' ,' Gyorsan, hajlott·'ágakb61. szánkát .róttak.össze, fe;nyógalyakat tettek reá, .srrs. Jektettéka ' két darab vadat· egymáémellé, .hogy'maredt lábaik égnek álltak, fekete véres sörtéj"ük seperte a .havat, Dobosnakvégtelen jó kedve volt ,aZ' - este. ' ADobosénke .: nagy ebédlőjébe.ma nem hiába, hozta .fel Iván'azételeket. Dobös'hatalmasét... vagygya~ látott· -,néki.--.Á boros ~p"át is·~zo~gal... .masaIlÜfitgette, 'Ivánt is' kínálta: ..' «lgi~lfiam, . megfaz.hattál~a héban. . Igyuk megakét vadkan tórát.~RemekáJIat"volt az-a Dimitri paripájaJHo~ Íla,P .megíntunegyünk 'vadászni,' régen nem volt már ilyen.vadá8z~ kedvem. " 'Régen nem volt már, ilyen 'beazéló kedve se, '. ."" Nagy' fenyii-tüz lángol~ az ·ebédlő kökandalló ... , ' jában, . pattogtak .a - szikrák, lobogtak a lángok. Dobos.Iáthatöan "jól' érezte magát· selYémkaftán.. -jában. Puh,a.párnakon nYujtózkodott,~at~ előtt, "Odahivta Ivánt:«Qyere, meaélek néked valamit».

'.. Iván leült a lábaiho~,s .gondosen .szította a tüzet idóröl~idöre_ . - . . .: - : . , '," A ' lovag tréfálkozva .mondta : . «Tudod, "hol jártam-.a mult héten?» - .Hát 'már hogy tudnamt.édes uram? r

De találdIq.

Hát Worochtán.' Ejh Woroehtén II - , - - ' .'

Hátakkor

'. '

, ", .

'Járemcsén,,~'lovagoltáI.','-'

. -:-: Dehogy .Járemcsén,__ s tarta~ovie~dóben' j,ártaJll, Gábor bácsit" ~togattam, Illeg. -

. .

' .

, '--';-',Szent Isten !~csak nem tán ?:"az ~rkangyal " '. ,birOdalmában,egyedül!?, "'.' ~De. bizony - el is hoztam 'tőle 100 ezüst pénzt l ~ Te Ivánl volt ott egy 'cigánylány ~.~'~. ! , _. -Lehetett ott. több i s . ' .. -'Ige~,de ,olyan ssép, mínt a bajnai '.~ , Arameának hivták. .,~~tzton.· szeretett ,téged a.z az aranyalma? - Igazad ·yan,. ~ valódl arany alma volt. ,- ' Hát neked tetszett·?· ' ~.

De ,nagyon;.

. - Hála -, legyen a Teremtőnek, hogy már- a bocskói asszonyt elfelejtetted I Csakhogy már az nem bántja a szivedet l ' -~ MitI azt a szőke uémbert? ~ csak nem c,:', gondoltad ,~ - - y .' ~ - ' Nem egy szegény ssolgához vaIo egy . ilyen nagy urról .mínt '~e,' valamit gondolni, én " c~aklIlindig,imádkozotn,hogyaz Ur Jézus·áldja meg az" én . jó· uramat, és áldja. meg' azt .az - ~asszonyt iS,ki felvidítja .és verje meg mind akét ': kezével azi,1fi szomoritja. , -"~~' . .A. gyertyák leégtek, az. asztalon kialudt egyik , .a másik után,'. csak 31 _ tüz .' világitott a kandal... ; lóból. .' . Dobos'. még .mlndig .beszélt Ivéanak az elsötétült teremben, de ID;ár nem elmult. kalandokat ~ .emlegetett, inkább merész nagy. terveket szőtt: «A jövő nyáron már nemjárunk ilyen kísnyo-. morult utaeskákra, elmegyünk Ivánom messze . " föl~e. Mondták nekem, hogy egy szép orsságban, -~:kelét felé királyt keresnek. Elmegyünk oda; meg-' .'r..

, hódítjuk

előbb

avárost.astén

egész' országot. -

- lfirály,leszek! Nemcsak az erdők, 'de:varosok, országok királya.. Te Iván, léssz fóemberenr;'· és .. ~', mind a· dobosénkai fiuk - .."annyl 'veszélyben hív-

. séges bajtáI~Baim- lessnek. az ország nagyjat .', Ha. nem tanultunk még -bele a királyságba,nieg " a nagy hlvstalókba, . kardunk éles . ésszivünk , bátor, ez a fötudomény; miaaoraságléahoa kell, Nem -tanultam·seIlllllit,de.? parancsolni. tudok;

sok' tailU!t

e~b~r/, pe~g' míndlgengedelmeskedík; . Cz6baI Mlnka: Két arany hajsz~l. 5

az egy tn~omáhynak; .amit nem lehet m~g~ -, tanulní»;«. . - . ',' ;.'. . (i,,'

. ennek-

.,' -,.'A.tüz lsIelohadt már, de a lovag még szőtte' _, míndíg merészebb, míndíg ábrándosabb terveit, mighájnaJrs'világosodott, csak akkQf ment pihenni medvebórös, meleg odujába. , ". .' .Másnap ismét _vadászat 'volt, s még sokasor

.e télen, egész Jrarácsonyig.. 'Különösen, vig volt ez idén .'a·_cédruspalota. ,Ad~ent elején egy hegedőst fogtak el ,·az' oraeaguton, azt ,hozták fel.' egy hétígmussikált nekik mínden este, 'B közbe beszélt Idégen országokró l, holarany almák teremnek a ·'fákon, aa fdldböl: , 'tiiZ'ömlik ki minden éjjel. ,_ _ . -"Oda mégyte királynak, édes jó uiám?' j '

.- ' kérdezte Iván.

-Oda, ·odal -:- felelte.Dohos álmodozva..

,~.

Szabad megmondaniutöbbínek -is.?

-Miéi1i ne? hiszen 'ők is velem [önnek 1.-" B egész télen nembesséltek másról a Doboeánkán, . mínt

jövendő

. )

királyságUkról. .

,XlIL

'A 'roráté.

>~Hogy'beléptek, 's gyerek önkéntelenÜlanyj~ . ~"'" .mögé . huződott, mert a nagy tágas templom fény'árbánuszott.. S .ennyí nép volt' ott, hogy szinte ,elcsodálkozott, hogy' aimyi .ember van' a világon.' .Demégjobban 'csodálkozott,mikor'az a sok nép " mínd elkezdett gyönyörüen énekelnis anyja mintha , soha 'mást nem t~tt volna; minden éneket velük ~

mondott. '

, . liég valami tünt fel a .kis 'fiunak : az 'ara~' nyos oltár ,'felett , egy nagy kép volt,· gyönyör~t

kék ruhában, koronávalfején, s mennyek királynéját ábr4zolta. e kép, de arca, ,termet~, szakasztott ·olyap. volt; mint .az ó édes anyjáé. . , " . - Edes anyám - .sugta oda'~ te ·vagy ezen a képen? ..... .~ . , '. 'Anyjac- íjedve fogta be. száját: uDehogy,-- de- , hogy, az a Szűz' Máli~.» , _ ..... , .: (De közelbe meghallotta valaki, s továbbadta . ~a8zót: «Nézzétek, nem éppen fl SzűzMária? ,o

••

•

-. csák. a koronája, ~ hiányzik,» . '. Mínden arc, felé .fordult s ahalvány aaasony .. igen megfélemedett..Szerencséjére esengettek az ,_ oltárnál: B míg mindenkí leborúlva imádta· az ' oltári .ssentséget, kézen; fogva kis fiát, Izgatottan . . suttogts». «Gyere, mig észre ném vesznok.» ' A nép még .nem jött kia templomból, igy· csendes volt az "utca, Mintha : csak szöknének, úgy suhantak R' falun át, csak az. erdő szélén

·álltak meg kissé píhenni.. ' - .' " ." Később )iiába .kérte Dobos anyját, hogy jöj- '. jijnyelea templomba, ',mindig csak azt" felelte: "itt az erdőn is Isten háza van s a fenyők. nem oly ".. buták, mínt. az .emberek, nem bámulnakmindjg minden ujabb Jelenségre. . - / . .:: . Bek-sok .évvelvkésőbb, ,pobos saját kezével . .vette le ' az,. ,QltárI:ól•. ugyanazt a .·szentségtaytót". -. . melylyel azonanevézetea róráténa .pap az áldást adta El vitte'cédruspalotájába- Ellentniondóérzééek , vitték reá" éppeu ezt elrabolni: babonás ": félelem,' .dac, s majdnem 'gY9ngédk~gyelet egyve~~ge.Ez .volt 'az ~. nagy, tisztelétben'ctartott .kínes; mely. .eló~t ,a'~obos~nkai nagy teremben örök mécs égett; o

••

I)~'

~.-

"Talán, ma', ez juttatá "Dobosnak-.eszébe,' .• hogy -tór~téb~_ szeretnemenni r,-. ' _' , _: . Néha ellenéllhatlan.végygyal lepték meg-a gy~rmekkori -.' emlékek, TIyenkor nem -volt _mas gondolata, rnínt _valahogy _legal~bb külhelyzetben 'SZ.t 81 kort,' megközeliteni.Ma is' ilyvisszavágyó napja.volt..Este 'az örszobébamenthol a ~egény ség, ha nem volt egyéb dolga, nagy, ;tüz mellett. ,mulatósort-Borosés '~s keeka járta. Most éppen a , bégedüs adott elő' tréfá~ dalokat, -melyek felett , Gyuró ugy kacagott, hogy Bzétrepedta. felső ",,} ruhája. A többi pedig ,Gyuró· felett 'nevetett. pe . mikor uruk .belépett, mind félreállt B, egyszerre 91y csend lett; mint 'a templomban, _ '

",Ottvoltak, mind a tizenöten, '8 tísenhatodík- , nakahegedüs, ki-vékony pénzü szökegyerekfiu ' , - -. volt és mindíg reszketett, ha Dobost látta; bár~a~ soha ~gy"" rossz' szót se, ssólt hozzá, ,sót .egyasermásszor egész ~ sslvesen .elhallgatta énekét, ,'Most is, ,Gyuró sséles háta m'Ögé, huzédott a' , «Osínke»; mint itt,' -ízgó-mosgó ,könnyüségéért' .-'-,nevezték" de Dobos , nemís-ügyelt reá. -',Itt"'v~gYtok-,mi~d? kérdezte -"a lovag. --:- Itt t .-:-feleltek egyhangon. '_

, ~ Csak azt akartam tőletek kérdezni, kinek - van kedve velem holnap: rórátéra -jönni? N'em mussá]. senkinek, csak.aklnek 'v~gyódása van. , Ismét egyhanguan feleltek ': «Vigyél el engem! , meg engeJ;U, meg. engeml» \ . /- -Jó,-ha .ílyen ístenfélők ,vagytok, .eljöhet-: .tek,de az . őrisetnek ittholi kell maradni.Kettö a " kapunál, kettő ·Uí5 istállóban, mert gyalog megyünk, -: kockáz~átok·ki,' hogy kimarad itthon? ' '" . "-. Mostmegpillaritotta a .remegő hegedüst: ,'«rgaz~erre .nem is gondoltam, mi lesz a Czínké- .: vel? ,Vagy itt maradhatsa a ,tömlöcbe .:.. no ne - ,sirj hát, hisz azért nemIess .semmi 'baj~od - csak mig vissza jövünk, 'hogy ne csinálj semmi' .galíbá~;' vagy' akár ,'le .ís .vlhetünk, onnan. mehetsa -, Isten. hírével.i ,. ' ,: De s- Oaínkereaak zokogott: «Hova .menjek

. télnek idején'? níncs,se'" apám, se. anyám,',se" caís- ,

sefelsö ruhám, Hagyj itt tÜ2iedn,él_mele-: ne: sajnáld tőlem azt' a, -falatot. Bnekelek érte, felviditlak, ha ssomorkodol, vagy el-. ·ha éppen ez után van ,v~gyódásod.»_ Dobos, . szemügyre vette Czinkét. ' Qyenge, vékony; .majdnem leényos '-fiu, volt" félénkés. érsékeny, de valami kedves .huncutság volt a szemében, , ezért szerette őt míndenki IL Dobosánkán - .B"kényeztették, .mintegy asszonyt, vagy egy gye-, reket. ,Jó - mondta Dobos.;....".. én nembáaom, ha itt maradsz tavaezíg, de - itt~ nem henyélhet, ' senki. A muzaíka jó estére,' de egéss nap '.mit _fogsz csinálni? .,.,' ' -Czinké elgondolkozott: «Ha nem bánod, ruhái-»:'. dat fogom rendbet~rtani; / kíjavítaní.: Az apám ssüesmeater volt, tóle tanultam egyet-mást.» ' ., . .,~., Hát te mért nem "lettél azücs ? '~ Kis koromban loptak el ,a cigányok, velük ,kellett, j árni hegedülni vásárokon;., buesukon, de -aztánniegszöktemtólük. ,A jó páterek fogadtak be,- ~anitották is. _ .' . - ~ Hát ott miért nem maradtál? .' A. fiu zavarba jött: «Nemtudtam hossá. szokni . a sok im~dsághoz, illéshez. Télen, csak .ment, . de ha. egyszer jöttek az éneklő madarak.. ha ki~~ viritott a mező, nagyon megfástam a kolostor falai '-szom~ritala~, •

'-között ~ .".» "

~. "Es elszöktél

megint?

~-Olyanformán~felelt

.' . a fili sségyenkezve,

- Jó madár lehetsz - mondtaDobos, -Hátholnap ülj a-ruhákhoz és hozd rendbe.. , - Imi is' tudok,f3GY kicsit ~ mondta .Csínke .büsskén, ~ ,Ha_ szükséged lenne reá ? _, Erre Dobos -hangosan 'kacagott: , «::r{ekém . Irásra? bolond vagy .te -fíu b ~ Ezzel. -kíments 'a ..' ",legények kockát vetettek reá, hogy holnap ,reggel ki. .maradjon "itthon ? Ki egy szemet /vetett, az; marad, kitöbbet, ,.a~ megy, mig négy «egyssem» .. _'ki volt koekásva, -aztán a többi már 'magától / 'értetődött, hogy.megy, ,-;. _..:',' .Eg~.sz processíö volt, míkor reggel, elindultak. '

Előr'D~bos- Ivánnal,utána, minda többi. ' " . deaen mentek.aacrdőnkeresstül.'. "~",' .,Söt~tvöIt" ,igy két fák;lyátis'vittek,de ezeket' eloltották, mikor a faluhoz',' értek. Már. messslröl latták a ,templomot. ·vi).ágit~ni. ,Minth~,.a ',-~agy' ..verestényü ablakok' szabadon lettek volná az éj 'Bö.tétj~be felakaestva.. A templomból nem látszott· . ' ~semmi, csak a nagy fényes nyilások s hogy 'nyelte 'el az, ajtó :veresfenye ~ .-.beköszöntő fekete ala}{okat., " Worochta nagy község volt és .sok benne a.3 . 'istenfélő

ájtatos "ember, ezek, mind mentek a', utánuk' igyekeztek Dobos ésemberel, . . ",:' A dobosénkal legények' szerényen mcghuzód-. , -tak az ajtó' mellett, süvegjeiket ,: kezükbe tartva, '-csak Dobos és Iván-nyomultak előre, A,lovag 'magas alakj aki1átszotta 'tömegböl.,.Epp~n szét-:néz~tt, hollelegy üres ~ padot, ' melybe .leülhessen, , mikor ,egyszerre az egyik barna faragott ssék mélyében meglétott e.gy rózsás' arcot, Nagy. bun", dás fejkötójéből,ugY'IDosplygQtt .kí, mínt a' moh"~émplomba,

rózsa bimbója mohos leveleiból.

, ',A' gömbölyü termetet prémes, bekecs - fedte, kis 'lámpasa előtte voltas imazs.ámolyon, a "benne égő gyertyával. Annalr .fényénél olvasotta szép [elenség esüstkapcsoa ímakönyvéböl," Dohos' még _ , egyszer odanézett nincs-kétség benne, ez Wink-' ler Amália, 'csakh;ogy szebb, üdébb, mint valaha . ' ", A lovag' fejébe ment a vér, de áztáp.- gondolta: . (iMár .megínt 'utamba jön esa némber l De itt az .Isten házában nem fog~kl rajtam» l ~, Bzzel Iehaj" , '-totta fejét ~ hevesen,ájtatosanimádkozo~: Minden .íma mit cs-ak anyjától hallott, eszébe jutott. Most nem is nézett fel, de mikor a Sursumcorda el~" " hangzott, míntha csak valaini "oldalt forditotta ': volna-fejét,' oda, boI Ainália' .mint egy emelvé-o nyen ült. Az asszony, is észrevette", szeme-- találkosott a)ovagéval.' . '--' " Dobosezután .már nem tudott, imádkozni, ',hiába .mondtamagénak: .«Mit bánom én, esí.., ! -

n,ál az a 'Bzuka-:-bagoly~? ostoba is, léha .is és, még - ~~ak ném is' szép 1» ~ de halántéka.l~~e~ett, szive

,o.

-; hevesen ~ dobogott, egéss borult .volna, _. .

; __ : __

b~lseje

. _ ___ "Nem nézett oda, de mégis ,-látt~, hogy. AmáIis_ r

,:_. 'folyton őtét _nézi,. mintha .magáhoa .akarnákényszeriteni a -tekintetét.--· , Áz asszonyt bántotta, hogy .Dobos látszólag ..... .oly hidegen viselkedik. Vagy talán-a téli magány 'és unalom megpuhította ssivét '!

._; '-

Mindketten folyton .nyugtelanebbak _lettek• .Míkoraz áldáatadta a pap, taláft egygóndolattal ,,'~;' hajlott meg .mlndkettéjük f e j e ? ' ' . A nép nagyrésst elvonult már,midón- Wínk.ler Amália szendén lesütött ~szemme1, .kís lámpását--maga előtt -vive, ment - ki. a. templomból. -. Dobos mellett, ment --el, -bekeesebársony ujja .éríntette is .Dobos bör-vsekéjét, de" nemnéztek egymásra s esak. míkor az asszony elment, -pár perccel később indult a lovag is kifelé. _- .: . . A templom-ajtóban váró .legényeinek mondta: ' - «Várjatok itt, mig a-gyertjáka~ eloltják, aztán me-, hettek, én ugyis. magamban akarok- haza menní,» .A' falu még sötétségbevolt,' ~~ák az eltávolodó lámpások apr6 fénypont jai inogtak .íde-oda, --.' de, Dobosnem figyelte a' többit, as- ő szeme csak. "-azt az egy lánipástkereste,- melyet egy nagy .bundásfejkötö takaI;t el tőle. . , -, _.A lámpás bekanyarnlt egy kis sötét· mellékutcába.. Doboa talán nem -ís tudta, . .mhtessen, "'_ .utáaa -Sietett; -- . Már elérte, -mát.hallotta.heves lélegsetvételét , "B· sötét .alaknak, az asszony pedig mintha halálra .. üldöznék ~ ment; menekült előle. I

' .

'.Mi,kor Doboaegészen közel volt hozzá, feléje .:.

hajlott 8 szaggatottan kérte: «Állj meg egy percre I- - -Mikor .hallgatss meg ". végre? Azt akarod,--Ilogy _ _ meghaljakP» . " " . ;'._ / _ -, " _ Az asszony -. gyors menetéből egyszeribe megállt, felemelte '-lámpását, egyenesen -Dobos .arcába .- világit ott, aztán.. eloltotta.agyertyát. B csak-annyit. mondott : «1\{enj~k h> -' _ - _ . , , A lovag szó nélkül kisérte Amáliái a sötM .-utcán keresz.tül, a faluvégi ~kőbáz felé.-. -,

XlV.' .

Tavaszodik. -'Yebruári 'szélben ZlÍgott'a~ :erdó koronája,'tavaszi, .víharok szárnyán jött, ahóolvadás.Zu- ' hogva ömlöttek avi~ék a hegJ,olda~on"ott,hol patak se volt, B acsendeserdó ismét _.)angos lett 'vihar beszédjével, vizek ömlésével. . 'A' Dobosánka ,őrszobájában 'vigan, folyt a munka: a fegyVereket tisztogattá~, élesitették. "

~-Dobos.' ugyan nem parancsoltadeelegények . maguktóL tették. Először,- inert a .tavasz -közel~d--. tére míndig ,igy .volt a szokás és azért is, mert. , alig várták .mar, . hogy' meajenek ,~z igérlkirály-' , ságot keresni, . . .,. .' , Olesz ssámitetta, a heteket: .«Ma~·van elsó 'bójtpéiit~~, 6 .hét mulva 'nagypéniek:' Azt .hlssem, -. husvét hetében Indulhatunk. :Ha itt--méghideg. is" jár, .de' ott -már biston meleg Iess, 'Hiszen- te, tudod Calnke, mondd csak; meleg van ott?» .

. Csínke; 'Já' az. ablalmál .-javitott~ Jú.pobos ködrilönén az aranyhimzést,-dicsekedvemondta:.«Persze hogy meleg, -ott már virít az eper, .ha épen még 'meg neni ért»~ '. . '. ' .

lehnát okoskodva tette hozzá : «Milyen okos amiigasdénk, most .jől kímulatjs, magát, hogy egész tavaszon ne is .Iegyen asssonyre gondja,

csak a királyságrá» . "_. ", - . ' . .. ~ De 'ha: király lesz, .l4rályné is kell ~ .. mondtaVassíly, . ..' " - Hisz ez a legkisebb-::- felelte vadkanölő Dímítrl, .az .íkertestvére, ~ Osszehívat ezer',kis,.."asszonyt, .kiválasztja a legszebbet" az lesz . majd "'. "a királyné. . .., , _. Gyuró nevetett: . «Ha-az urunk király' lesz,.' nem adok egy f~batkát· a magister életéért, megJátj átok, lefejezteti és Winkler Amália Iesa" a.

királyné». .". , ·Aztán megint 'a.távol csoda-oreségról beszél.. ~k) mely fele~ur~k~ Uralkodni .f~gn~.. ~dig _ , o

•

, " '

-.'

~r~;,·,:g~- ..

~?;';-;'o ':~~}.;~~l~~f<~'~~>

•

:~~~'t':~':'~>vigabbak,.

" . ,_

',',

remélkedöbbek lettek. Csak Iván'szo.. , ' .-,:~ ojnorodottel Óngy érezte, hogy vége a régi ssép o:'&~

;if·

[t:r\,·életne~..Jdéga kassai leányt kivánta volna g g .' uráva.!,... , :~1I.· :.~;, ,"<.I ~ .mint lá~.. l.". . .azelott,. csa~. m.'.blsalmaa e.r.~.. e. .YS,ze.rketteaben. ..u. Y.Io.'.vago.lhatná

C•.• •

•

\~\'~li~%ll ' .-,.:%~

.'.~:~,\~:~

. .•. .•,. ..• : '.,.•. :.'.,".'

! ~,' " ' D e

Dobosmost többnyire magában ment s ha .' Iván vele is volt, zárkózott lett, mintha valamit /

:~' ~'."

'.,:"~' "'.

restellt volna szolgája előtt.

-:.cj~

".~.

' "

Soha se- n1on~ta meg,Iván mégis. tudta,hogy. .gázdája.majdmindenhéten Worochtárá jár. Már '\;':-/ ~.csaka tavassbanreménykedett: Hátha,~ ragyogó

c'. ' , '

,'~.

,~ ,.,

)

·~X~ .~

'(;,)~

<~_)~

nap, a csillagos éj ezakák felébresztik urában, a harci'

...

.Jt~d~et? Hátha igazan: elmennek a királI,ságotke- .

'-":':~'~ o', J c:,;,l]i,kincseket gyüjteni, népeknek. parancsolni?., -";~~

De már április is eljött, s még semmi ké-, . s:; nem történt, Dobos ugyan elküldte néha .\,~~ kisebb 'kalandra embereit, hol kettőt; hot négyet, _ ' .:~.,;' ,de 'maga~'nem ment velük. .Egyedül lovagolt el'; . c_'_'c~; . '. fáradtan, vagy igen [ókedvüen tért vissza, . B ha ,.:?~ otthon volt, kiment a Dobosénka, sziklájára, ott "::;~ ór~katült,a fák árnyékában, vagy a napon he':>;j verészett. 'Az"elsó pille repült el mellette, eitrom- ··:ci szülődés

~~f~~ie~t l:~~Bs~J:;B--;á~::1~~rét látJ:~~ed~~ .>~~ : ·rnohOs:·'l~ ';,~l 00'

,.,' . csakhamar követte a citrom-sárga pillangót egy píros-barna, szállt a két lepke a .{.,., ssiklák 'felett,Libegett, .üsték egymást; kergették, . mintegy

'.I,~;I':

. .:.'•.'... "."•. .- . .

~.\~

(·Jt;

,,:-, _ megrészegedve 'a, tavass hullániától. '·Dobosugy·'~.~~ '" elnézte öket : «Hogy játszanak I pedignem is i l l e - ' : ; 2 / ", ... "nek egymááhos, de 'bánják . .íaók, hqgyegyik- ._ '·i'.d; ! sárga, a- másik piros, .Aztán ~miért is ne illenének? , .<~~ !-c .-Hát a 'Bzőlie~ meg a barna. nem szeretheti -egycc"-C

~~?»s!:~e~~~~lY~~rl~ ~::lb~a~~~j~lk:~:;

,.:::: B:~:~ik~e~a~ :ze;:~?erŐ~~~~~~ ~i~~ó~ J~~l~i~d~: e~::er~~~~:n_m:t~~

.-pillangó, elszállt a távolba, s DobosJ;Dost'egy édes illatra figyelt: ibolyák nyiltak. már körülte _3 füben, B Ő, mit talán már gyerekkora óta nem

tett, szedte

azr~ibo~yákat._

"'m o.

;-2:t~ ~;~~

. .

.""~:~~ <;-·it~

.......

•

.Olesz"kiszÍhtén ibolyákat mentsze'dni,hogy , 'velefgazdája· asztalát di~zitse, ,csudálkozya láp~~, '.,<minJ hajlong a lovag- .büszke,, alakja á kla.vírá_ ,.gok:utan. ,«Uram,,~ mondta egészerivrémültea ,-' hissen szedek' én neked annyit, hogy az .egésa cédruspalota szagos lesz ~öle, .míért fárads3 magad?» " De Dobos csak intett: «Hagyjál, mulatta,l engem az ibolyákat szedni». Egy selyemkendébe . kötötte a. virágokat, ' bekecse ,alá rejtette, hogy észre ne vegyék, ugy ment .Weroehta felé. Lovára 'nem is 'ügyelt; ismerte' a T'áltos már" az· utat, nagyon .megasokhatta karácsony ó~a.. Az erdól'

szélen a ménmegrettent, .mert mintha ,a földből .volna, előtte állt egy női alak. Piros ruha.

·~·term,ett

voltrajta, derekán egy nagy .sárga .selyemkendö, melyfejét és nyakát' is takar,ta. 'Cigányasszony lehetett, .mert a .böre selymesbarna . volt. és fekete

. 'ssemeégöen sötét'

... .'

. .:

. Régen ... várom már .'hercegségedet, - ' nion:dtavo~atott.·édes hangon ~.állj meg egy' percre, megmondom szerencsédet, . Dea lovagotbossantotta ·a'késedelem· B, rö- , ",~viden/ felelte: ' . .- Tudom én ~ szerencsémet; hagyj .békét" .

nekem..

_ A "cigányasszony'csakannál jobban 'marasz... ~' t9tta: «Csak egy percig várj még, nem jó helyre .megy;, vessedel..mbe mégy,'hallgassrám l» . ~ Ne' krákogj, öl"dög varjuj~J~ .mondta a.' . lovag" még türelmétlenebbül.: " ' ' , ' . ' Az~sszQny keze a ló kantárjába kapessko.-dott, hogy visasatartsa lovasát. , . 'DQbos végtelen .dühös lett -ez erösaakosko.dásra: «Szemtelen.fejaat, pusstulj, mertIeváglek!» ~ ordította egészen -elveresodve, ' - .. A cígányasssony eleresztette -a'kantárszára~, Ietépte fejéről a kendőt. g .vadul kiáltotta : «Hát már nem' ismered Arameát? Vártam reád,megígérted, \ hogy.'eljösz, a" gyereke fl isnenisokára '. megasületik már, ,de elhagytálhűtlenül, . ~egver_ az Isten' érte! Az fog engemunegbossulní, kit.

le!lttol[)ba~nC:U7.o."l:\tc:U7. ,'az' fog"ínegbintani;kittenyé~ .bordass»; Dobos kellemetlenülvéreste 'magát; leöldta árrariy láncát "S oda 'nyujtotta ':a ,cigányleánynak,' de 'az, vissza' dobta nekí: «Nem kell az'· aranyad, '-. '.a csókod 'kéll, . van .nekünk ar~ily, elég. Gyere ~ hozzám ma estére, aztán nem. bánom, ha soha se 'is-látlak többet, csák egyssef gyere~még hossám 1» De a lovag, már nem,hallgatta,' vágtatott' Woroehta felé ~ s aaasssonysirve," ~okogva né.. ,zett: utána: «Az, édes, 'a drága, 'a gyöny,örü t ' vesztére megy,el fog, pusztulni,,"~~' Istenem, mentsd meg, ha lElhet l» .c-'

•

~ML bajod d1·~gám?' ' - kérdezte .Wlnkler Amáliíl :Q obost, mikor kevés -idő mulva hozzá belépett, ~Sápadt v~gy és a szemed se '. nevet', , ugy, mint máskor. ' ,' ,' ...:- .Tulságosan boldog, voltam, bogy hoszád , jöhettem, angyalom.. Nagyon sokat szenvedtem 'miattad,- .hogy egy 'hétig kitiltottál. " . .' . - A, "s~erelmünkért ,tettem., Féltem, hogy, . lIátya;svégre mégis gyanakodnék, vagy valaki elárul. ,', . -Tudom' egyetleneni..Látod~ ssótfógadtam.. de hidd el, ,már alig álltani. Néha. éjjel azt . hít- ' tem,; megszekadaasivem. NeIl1: tudoDl:;-mj lesz velem, ha ez igy-megy és te mondod, hogy ezutánmégkevesehbet fogjuk: egymást .láthatní ! .' Kivette' bekecse alól az ibolyákat B odaadta AmáliáIiak : «Látod, ezek az én gondolataim, ' melyek'a Dobosénkén neked, nyilt~k"mig távol. ., -'. voltam. tőled». ,. , --- Szep gori.dolatok!,,~ mondta-Amálía B keblére tüzte a virágokat. - Várta, bogy 'Dohos /. közeledik hoszá.de aIovag . nem merte megcső'. kolní, mig a szép 'asszony .mage .nem ölelte. .De.. "aztán· vége-hossza se volt aaölelésnek, csóknak. , Nembesséltekmár, . csak egyik vagy másik kérdezte:' «Szeretsz? Mondd, .sseretss ?» sá fele.let mindig 'f1,Z volt: «végtelenül,kimondhatatlanult ~ örökké l » · ' ~ . -, -' ~-

"Amália' ocsudott fel,eÍ5bb szerelmi inámorá-' 'ból: ' ([Most menj, édes drágám, mert Mátyás hasa . -jön,~ nem szeretném, h'a~itttalá1na,,- bár én mon-~ ·dom, hogy :meglátogats:z néha' :B' vergina-játszásra· . "'ianitasz.) , " ,_'. ' - De hiszen' nem tudok vergínétverní, .se . , . semmitéle m1lZ8ikát. . ., " - Azm.indegy, csak hagyd rá"néha belekapok abnrokba és azt' mondom, hegy te tanítottál rá. - . De mindent is' kitalálsz I ,', , ---: Ivlinde~t a te kedvedért, édes 'egyetlen, .

szerelmem . . .

~ Amáli~m,

~~arrút

. ' szép rózsaszálam, '~ondanék ", ' '

~ Sohse mondd, ugyis tudom.

,',;- De nem tudod..·,

- Nóhátmondd I . ~ Latod' gyöngyvírágom, .nem szoktam én' ,meg·:a koldulást, "liImdig 'elvettem;" mi nekem tetszett. A ,tesserelmednél kivételt tettem, kér- , . - tem, "kunyoráltaní.azt tőled:,' te pedlg-megadtad, .Mondd, kire- tartozik még a mi dolgunk? " Mit várjuk mi 'az, urad " elmenetelét, ~ mit ..'féljük -a cselédek ólálkodását? Gyere, légy enyém "nyiltan, 'bátran,! 'Ne félj, hogy' van olyan törvény, .rnely vlsssakénysserit, Erős a Dobosánka kapuja, még erősebb akarom, melymegvéd, Kínesem ván annyi, , melyeléghárom.életünkre, Ha kivánkozol ,valamire, , elhosonineked.vhavégyódolfdegen orsaágbe.elmegyak' veled.Akaratod parancs lesagyere foglald el ásívem-éa paletám király~ágát. _ '. Amália~önyeznikezdett: «Istenem, milyen is a férfi [ már' nehezére' esik, hogy utánam jár, inár .meguntál, csak .egy kényelmes ágyas' kellene neked és tőlem, a gyönge asszonytól, 'kiváaod ast az .áldoaatot, hogy ~lhagyjantki·héteszten, dőn ,át hűséges uram; ápolóm volt, ki tenyerén hordozott f» ,:--.! , , ' , ~ "Hát igy 'nem, rosasabbnekí, hogy meg- ,,_.' csalod?- " ,.' ... ~ Nem. tudja és ha 'te-okos vagy, .soha se, .is fogja',' megtudni.

Aztán, .mást gondolt Amália' s erősebb . zokotört ki: ". _. -. - , .. .. : . - .Még ó veti a.szeme~·e,. hogy D1,egc,~alom ·azur~mat,·hogy rossz szemely vagyok! 0101 -Dohos hiábasimogátta. .kedvese haj-át, _. hiába -csókolta kezét, ·a,zcsak. nem tudott -megnyugodni. B ugy hánykolódott a lovag .karjába:o" .mínt a /esik ; «Menj, menj, nem szere·tsz.--:. mondta ful-. / 'dokolva ~, nemis a:karla~ már .látnl», mig Do,bosalázatosan, megtör-ve·· kérte, hogy mikor _..

g~sba

szabad-megint eljönni? . . ~. Három' hét mulva,- mondta az asszony. Most· majd Dobosra jött ..a sírás, de csak' türtö~tette magát, s azerényen felelte: . -. o

Ahogy parancsolod. Aínáliát .talán mégis meghatotta Dobos szo.. morusága, mert -engesstelöen mondta: -, . - lJátod,szivem,előbh nemIehet.mertígas, hogy Mátyás- mintaférj, B mégő örül . neki, ha valaki; magányomban ssérakostat, -de ha tulozzuk,/ S egyszer gyanakodni kezd, az ily ártatlan, jámbor - emberből lesz aIegtéltékenyebb tigris. Dobos azt akarta m o n d a n i : - . ~ :Mit-báúi.uk mi az_ Őféltékenységét?Gyere 'velem, aazalvége ennek a megalázó szerepnek l ~ de nem merte '19mondani, mert nagyon .félt--~z·/ aSBzollytól,-felt haragjától, félt könnyeitöl, de leg-- jobban félt . attól, hogy a .látogatás idejét még későbbre szabja, azért ismét csakalázatos·an mondta: ---;-- .Ugy lesz,- ahogy te akarod, gyémántom. Es ugy. is volt. -Három hétig le s fel, járt ,.. Dobos a cédmspalota termeiben, mint egy ketrecbe .- 'zárt jaguár. Vagy kiment aörékst. ült a Dobo... _ , sánka\Worochta felé néző·sziklájá:p.. , -_ Zárkózottabb,-gögösébb -vólt, mint valaha s - mintha ·ötöme telnékJienne, ·lvant ·bántani.-El~ - mondta neki,· hogy· utáljaeddigi-él~t.ét,. ostoba volt, ·butá volt, .nines egyszép emléké.níece --egy,'-jó embere se. Többször Ivántvezetélmevén, Mar:": '-.' kulcseknek is ·nevezte,mit.~Boha se .tett ,eddig, s, - ~

- mi ,a hú azolgának szándéko~ hidegségével leg.. ..iobban fájt.· .

-:: -NaprQl~~~praremé1kede~t,v~rt 'Iván, "hátha" mégis' elmenneka királyságotkeresni?"·'" ' _ Bgyssermeg' is kérdezte: a lovagot:· " ".'

' -:--- .Ne készitsem el a fegyvereket holnaplrt'} , - Minek? - -volt a 'válasz. /' . ~

Látod" uram, kitavaszodtunk, semmi' se ,

, gátol-már akirályságotkereani.Sietili is-kell" hogy más ~l ne vegye' a helyedet. . . . - 'Megleltem én márasén királyságom~t, --.;...

mondta Dobos félig' tréíássn; -de Iván .komolyan . vette.: "---", Es 'nekünk nem szóltál- semmit ?Magad r

Ielted "meg? Magad foglaltad el? Oh, édes jó uram, 'Vigyél. el oda, ne. zárj ki, kalandjsídböl; . - Oda nemszabad menni senkinek rajtam ' kivül. ,,' ,',', édes jó -uram, mi itt töltj~' ,a' drága. időt .Bok. míndenböl kifogytunk a tél folyamán• . .Nem .saersünk már .senímís, csak .fogyasztunk. " - Hát menjetek .szerezni, -~ ssólt a .lovag, ~ nagy ,~,világ, B míndenütt lehet. zsákmányt· fogni, Haltlrarod,mehetsz '.KaS'sa felé .is" -:- 'tette" . hozzá' évódve.· Iváiniak nem volt kedve tré,{álni~ ',8 komolyanmondta: ' ~ ,~egyek .én, bárhova vezetsz l _', . - Ennem' vezetlek most, mert fontos dol..; gom van.de etmagyárázomaz utat~veiesd le öket. . .Iván .tudta, hogyaz «egy..asszony» oka' min";", dennek.: Igaza volt gázdájának, hogy -a többivel. lehet játszani, tréf4lni,. de' az .«egy, asszony» bék- .

, ,- De

lyój'a',lesz; ~', férfi életének. ," _ .Dohos legjobban .husott most Czinkéhez.'Rzt se gondolta ,volnasenki.-' . Egyszer . ki is" ,~ört Ivánból a keserüség, g. mit még soha se tett, gazdájára, panaszkodott Olesaneke ' ---:.Az aa.ugrífüles kóbor szabé több .neki, mint ml, hűséges' emberei" kenyeres- pajtá8i"!~ Oless ssomoruan intett rá, hogy: -- B~' a ' J ' " " ,'A lovag tényleg órákat elvoltmagáoa,' Czhl~. kével, Sokat nem-bessélhettek, mert majd mindig.

i,;:.;r,'bfLllá1~szo'~t Czinkeéneke'

és hegedüjének-hengje..

'szomoru nöták voltak. ·Ha azelőtt Dobós ~ sserette a. tréfás, vig dalokat, ~Q~t .csak -szomofut·

;",···'111 s«hk"Vlo",,"'Pn

'a lelke. ' . ' ~ Csínke azerelemről, halálról, assso.nyok azép . szeméröl, asszonyok. csalf3Jságáról,s :'mert észre,' vette, hogya lovag legjobban sserette; ~ '. ba szőke asszonyokról énekelt, ,maga is szersett , ·..L:<Ill'u.o..\J.&.U

'egy dall.

Egy reggelt mikor Dobos énekkel lepte m e g : '

behiv~tta,.

ilyen :' .

Oh, kegyes aranyvirágQm,. Mértkinozod hívedet? Ne .bántad hüalattvalódaí; Ki a sirban is szeret. '

, Sz6ke hajad .mínden "8zl\.lát· . Oslllagokkalhlnteném, ' Lábad' alá rózsát szórnék, ·.Csak .légy enyém, légy enyém, Légy egye~ az enyém l

Mert nem . jutott más .dallam .eszébe, hát "31 «Dies, irae» hangjéra énekelte, csak hol 'a .sorok nem illettek, hol klhuzta, hol e1röviditte az éneket; Dobos meg, volt hatva: . .. -'Hol .tánultad ezt a . gyönyörü éneket? Ennél, szebbet még .soha sem hallottam, mínden . szava aranyatér.>

Czinke .büszke volt. nnivére s sserénykedve -mondta:' , .- Nem érdemli meg. ezt ·a dicséretet a .te szegény 8~o]gád. '. . ..., . ~' . ' '~ Csak- nem azt akarod mondam, hogy magad .' -·találtad .ld'? ,. '. ,'; ' - De igenis; .kegyés uram I .' ' - Fiu, .megaranyozem s- hegedüdetl BibQr' ruhát esináltatok neked érte, .~- -de ~ ~ B"egy ,percre 'elgondolkozott,: gy-anakvó lett, - ha kj,~ sülne,;hogy .megesaltál, karóba huzatlak.. _' , :Czinkcf megsaeppent : ' ,. .,'

._o' Még

meatea

kitelik·.-tőle,

,- gondolta.

ho~zá;'tette: ':-".f\--~zavakat

'aggódv~9'

~óndol...-

most .

.tam ki;" de a- hangját,; lehet, ,hogy már hallottam" valahol. .Nem emlékezhet minden , egyes' hangra, egy szegény vándorheg~dős~--Mit mindent hall' az ember ~Megmarad'a fülébe iUt egy darab, ott egy darab,' ki·tUdja m'éket honnan 'szedi '"1' . ' :- Nem is' 'a hangját -,. kérdern .én - szőlt Dobos ---:- de azt a _gyönyörü verset. " ,':-Arramármegesküszömneked; akár a hét ssentségre; hogy éppen most találtam ki. -Most, most ? "Mióta, előttem vagy? - kérdezteDobos, nagy bámulattal; majdnem tisztelettel nézve a ssücsflura, . - No, hát nem éppen, most; de tegnap este ugy elalvás .közben, .,'. - , ' , , ~ Istenem, - szőlt. ,a lovag őssínto bánattal, , míért nem tudok én ilyet kitalálni ?,Mennyitadnék ,

az .angyal ~jándé~ából, ha' nekem. ez

egy meg -

lenne' adva It ' '- , ' , -, ',-. '_~' Látodl uram, nekem pedig .mít ér mlndaz, , .mirete, a h~talmas,vágyakozöl'?' Bát csak nekem egy szemernyije lenne -a te szeronesédnek, de szí- ' vesen oda adnám 'érte aklstudoméayom.. , . ' , " " 'Elő~ször életébenssjnáíta "most Dobos, hogy részesült tudományos nevelésben. Előbb inkább . megvetette a könyvmolyokat, ' de most csodálta öket, különösen míöta-tudta, 'hogy Amália tud irni-olvasni. Már régen bántotta, hogy nem adhat neki . semmijelt, ha távol 'van' tőle, de most egy-hirtelen' elhatározása' támadt: ' . , ' , ", .~ CsínkeI -,szólt':a ,hegedöshöz, ,azt mondtad .egyszor,"hogy te' tudsz' írni P ~ " - Tud~k, uram l ' " ' ;,' : ~- Es mondd csak, bármilyenssőt leirhatss ? -' .C" ,-"- Csak ugy" mintha beszélnék. ' ,\ . - Le tudnád, nekem Imi azt, a verset, mit " most mondtél? , .:

nem

'-- -

Hogyne tudnám.

-.-. ,- Hát írd le 1~

-Csak az a baj, uram, hogy 'nincs szerssámom.. ',' ., " ~, Lesz estére, most mehetsz. .Párperemulva Ivánt, hívta be.! ,/ l'

ir~

. -'Te, Iv.an,ldn~k vanitt ·ir6sZeI'Bzáma ?

.Iván·J~ltát9ttá

.s!áiját.:. . .- Senkinelt,;gazdám, .senkínek, .··1\finék volna . az nekünk '1 . -~ _Iván, ma estére. legyen 'írösseresám l akárhonnan.hozzátokl _~ Lesz, uram, I

•

,Azirószerszám. .

Iván gondolkosott.holísIehctne irószerszámot keriteni? Előbb a worochtai paroehiéragondolt, de aztán más jutott eszébe: '. . .: .-: ' . - Legjobb lenne amagisterét .elvínní, annak-o . ~ _bizton jó irószerszámavan.., . .~. De hogy' hozzák el? . Ejj.elcsak el lehetne. . érte .menní, de az -:ur .máreBtél~e akalja az itól '8zer~zamot!~ -VaIáhogy csak 'lesz" sehogy. még soha . - .sevolt, gondolta.s elindult Worochta felé.Gyurót "vittema,gával;az uton,:niikor :~gymás mellett lovagolták, ,m~gkerde~te:·. .. .. '. '. - -, '-,Gyuró,' -1101, .tarlja~ a 'magister . az' .íröBzerszámot?7-'~ " . Gyuró" széles' arcána ritkán látható csa'd'áJkozás jelentkezett:· .. :.. - Irösze:rszám?~.Mi az? . -. Magam''senegyon .tudom, - ' felelte Iván" .'- de hát olyan valamí, amivel írnl.ssoktak, -: -,' , ., '.' -:.: ·.Akkor bizton', ott tartja a:.szo,bájab~J1, mert - -minek lenne a padon, v~gy a. pincében, vagy 81 .. ~ Konyhában ~ ~ .. -. Worochtáig míndkettenaz· írösserssámon gon.. dolkoztak: Milyen lehet, hogy jutnakhozzá~- hogy , fogjákelvinniJ--.. Nehés Ieas-e, vagy .Ilagy? ~'vagy , törékeJlY 'l. vagy .fQlyékoliy? '...... .~... ._ . '.: Kevéssel a·f~lu.·elótt"hol a~ erdó már vilá~ gosodott, letértek asutrél, B'3 Iegnegyobbsürübe -~ mentek..Egy'-·mélyedésb(;1.· odaköt($tték .a-, lovakat, . . CzóbeI- Miu,ka: J{ét arany hajszál. ',..

•

c'"

•• ,'

' , '

....

-$",

.: ',bogy még' fülük. se latszott. ki, maguk: pedig gyaJ ", logfoljtatták 8zutat. a .megíster házáig. , ," . . ", Egy' szolgáló~llt az udvarban, Gyuró egyene.' ,sen hossáment, s kezdett a leánynyal kötekedni. , . . Tréfái szokás sserínt esetl~nek és' gorombák " c

előbb nevetett, mostsíkoltozva . házb~ ,B ' Iván,. ki akarta>: egyedül h~gyni, követte őket. : ' ,

voltak. A leány,' ki futott

előle

nem

be a

cimboráját Az elössobéban dulakodás _támadt.. Gyuró tudta,hogy a tehércselédessét ilyenfélével lehet. , lelióbban megvenni. .A.káröröIíl~el, akár haraggal, ._ .de-csak arr~ fog, gondolni, s aztán minden gondel-. kodás nélkül, akár hálából, akár engesztelésül, míndent kífog mondani.. _ •. De' B,leany' különösen sípitőa volt; Hiába' . mondta Gyuró: ' " , .',~ .--- Csendesen, gal~mbom,hiszen,' igy' még ··:~stlJk. nemIs ,·játszp.atok:·~veled, pedig, ssemre való lány vagy; mondhatom.>· .. t

'A szolgáló csak vísltott: . ,~,Hagyjon már, vén ördög !. . _A. ·'nagy 'lármáre. kijött Amália. asszony 'ia~ Pattogó ,hangoil, mérgesenkérdeste; _' . ,,o

. . ',- Mícsoda..lárma ez' .itt? Nem hallgatsz,

Hanka!'Mifele férfiákat csóditettél ide? - . Deegysserre, mintha. csak . kővé meredne, .'aj~a '.,megfehéredett, _ökölbe Bzorított keze ssét.: I

, Dyilt, megísmerte ITaRt:' ' . ', -Te itt? ~ --:. Mástneni' birt, Bzólnt Nem Iatudta volna' "'megmondani, "Örömvagy ,harag<z~jloit-e ugy szi- ' ' véb e n ? ' · : ' , Mert ó' is nagyo:p. 'vágyódott. már' a .lovag . titán. Talán meg is bánta,' hogy oly hosesura

sssbta a yis,Zontlátás idejét. Pedig a há:r;om,hétból még "csak másfél, telt' el. .

míndeaérséaek eltompultak, s egy nagy ,.-ijedségérzete bénitottameg minden erejét: Debest , "bizton baj .érte s ezek .htrt pozn3k neki! Halkaa,. "reked.tenkérdezte Ivánt: , . ,-,~ -~: . ~"~

Urad 'küldött?

---':'Nem.

~. TU:~j~ihogy

-Nem-l .j'

itt .,.

vagy ?

"Az...asasony .rémíílten .mondta.:

, --. lIát meghalt? . - ~ ~,Nem,' egészséges, - felelt Iván. ,Amália mlndíg kevésbbé értette '3 dolgot, ~ Ki"az .a másik? - 'kérdezte tevább. ~ -Gasdám szolgája, éppen. mint én. -- De hát mítakartok"? ~

'Uram levelet -szeretne íml, :...- Levelet? 1 ,

'Mindig érthetetlenebb volt Amáliának a le-

,,'gényekmegjelenése. ,," " . " .' ";'.. - Iván egyszer belemelégedve .a dologba, csak, fblytatta,:' - Elküldött ai gazdánk, hogy hozzunk - neki' írósaerssámot, talán adhatnál neki egynéhá- nyat, kölcsön'? 'Amália egy .kis ideig .gondolkozott, azt~n .. bement a -ssobába B pár perc: mulva egy kristáJy kalamárissal, melynek

Iesréfolhatő

arany volta

teteje, 'néhány azépen vágott .Iudtollal s egy darab -pergsmenttel tért vissza:

, ".- Itt van,tiszteltetem ,a_gazqádat.! ,- Jaj,_ nem. - szabad nekem megmondani.. honnan. hoztam. . ' . .: _ ~'Annál jobb. ~,Most már Amáliának,ne-,.. vetésre ·~áilt· .a sseme, Igenmulattatta,hogy D«(b9S. \ 'neki. .Ievelet akar' írni ~ .: mert hogy .csak, neki . ·h~hat"abban egy 'percig sem kételkedett - s: hogy tudta nélkül öküldí neki hozzá 'a .sserssémot; . De -örÜit ··fs nagyon, mert ·az-iráskedv.· tQJ:elmet. .Ienségremutat, atürelmetlenség pedig- nagy sserelémre vall. Amáli~ maga .is- nagyon ssérelmea .volt Dobosba, '. innen származott öröme. ~áfelett, hogy a lovag sseretl.". , ' . _ .,- . .. . De m~srészt. az_ esszony -sohase ·~felejtet.te_ el abocakóí' megalázást, asértsserelmemindígközel -<

azért'nyujtott'neki_~agyobb ,élve-zetetm~ '_~:lovag·ölelésénél-is;. ha~oboBt

.járf,a"gyülölséghez.,

.kínoshatta. hatalmábatarthstta. .Még egy dolog keseritetteAmáliát-: házassága elso napjai~ól csak.egy'vágya, .egy kivánsága l,

6* ,

, volt, hogy az Isten magzattaláldjameg,frigj1íket~ ~,' D'e hogy az évek multak, ,'s .a kiván'ság'nem tel..'.· . jesedett, la~s~n beletörődött ő .j~ 'sorsába. " . Csak" .míkor 'Dobös Bocskonarra vetődött, ébredt, fel bennekeserünagondolat: «Ha ez lenne férjem, 'nem volna esendea a háZí, nem len~, nék "magamba ~gésznap.Kisgyerekgőgicsélne a bölcsőben, nagyobbak szaladgálnának körültem. Vig volna ~ ma,' reményteljes .áholnap.» De mínt 'tisztességtudó asszony,··eltáv9litot~ae. gondolatot , '-, '-mag_~tól, s"~rineusMátyáshitvese ismét csak , . - ,kötelességének"B nölerényeínek élt;, csak 'a, vágy gyermekek, -után hevesebbenéb~edt . fel .. iB~ét szivében. ',;. . ' .: ,;." , ';TaIan,ez '·a vágy .Is. pele ssólhatett, míkor azon 'r,oraté"hajnalán Dobostmagához hivta; ' .Míndenesetre remélkedett, hogy teljeBül~hai.a· s férje e~ó~- csalárdságát maga előttazzal:"men-' tette: 'hogy"'fog' ,MátyásötiUni ..-' hiszen! nem tudja;'mégl,~ éaaggkorára lesz,ápolója, ,gyámo~a, örököse.' .' . ,De mult az idő,B ·Amá1ia~remény~ége . 'isIDét . csa~hiunakbizonyult.. Egyszer mondta Dobos,nak,:' «LatQd,IDegvert a jó Isten.vmert 'hűtelen --vagyok, pedigtudom,~ogya.ién teremtőm is anyának szánt-»",DQboB ,'vigasztalniak~rta, '8, gyöngéden ~ondt~:',neki: ,·«Ba anyán~' szánt, vala,: meg ,is . a~ta. 'volna s,. magzatot. Anyá míndenkí lehet; ae . ~._, BokKJu·édesebbvagy .tea többi ·.'a~8zonynáJ,kár _. lenflél,snyának,·. szerétőnek, való' vagy.»· !~ :,~Amalia"e ssavakben lenézést, sértést látott , B' .b'ár. ·:nem"'szólt semmit; de,gyl:llölség~, boszu- ' -' 'vágyá lsmétfelebredt, csak ugy,IiliJ;lt Bocskén a 'kamaraaj'tóban, .cea~ogy .lni:fel 'ez már msaodasor. . volt,.kétsserea erővel-tört reá, ~Z- az érsés, Még' , soha :semgyülölte Dobost igy,szért soha sem csókolta'ilyenheyesen .és édesen. .M~tha,esalt~'~ be akar1ulbiZonyitani, .mennyíre igaza ,vail,·'~ '·1(}.- '. vagnak,'hogy ő- '«,Bzeretönek való», 'c,

•

.~.......

.::

XVl.--

·A Ievél, .

Dobos türelmetlenül - várta az írössersaémot, _ Min~g;Cz;inket küldte: ' «Mégse [önnek? még se

-jönnek?» -" -. Pedig Iván- és GJl:ITó hihetetlen gyorsaség-

-gal járták meg Worochtát Iván maga is csódál- 'kozott; milyen magasan áll a nap, míkorbetordulr . -31- cédruspalota kapujén. - .; _ _ . ~ ,'.. _ Átadta. az·-: -iíós~erszálllot Dobosnek.reepedíganélkül; hogy sokat kérdezné, hol vette? mohón nyUltut~na.··'

. -

','

•.•

Csínkét bivatta: «Itt' a szerszám,.. ~ ird le, de

gyorsan b>

. Még az este- le, volt a _vers irva, ,gyönyörü, . _kacskaringós kezdé.betükkel, cifra -aláhuzással.c.-

Dobos nézte, mintha tudná·"" olvasni,

de."

csakugyan tudta is, mível .mírrden szavát ismerte . a versnek. , : . .' ~'

, Gondolta, hogy másnap elküldi - ~máliának,

Bzá~ta meg. Isten tudja,. miért? Kétkedő, tépelődő lett e pár hó-~

de valahogy .kétely

téltelküldení,

nap alatt.:

.__ Iván 'ezt- 'észrevéve, egyszer , .magának

_ _'

b~~orságot

vett-o

megkérdeste: . _,'" -_ . ' - Mi háborgatja .elmédet? Veszedelem nem .érhet ugy-e gazdém ? /; _ . . - Má! ahogy'· vesszük, -felelt a -'lovag, ..:- .híssen.nemcsak .olyan veszély van,_.ml a testen :·sebetejt., . - . '. :- 'De hát _kincsed annyi' lehet; .amennyít ',akarsz. '. A~~zony .annylsseret, amennyitr. kivánsz. -Hatalmadvaumíndenkí felett" csakakarnod kell.

Doboavelgondolkozott r -(cEs ha," nem akarom

-hatalínamet ~ .gyákorolni,· de azt kívánom,· hogy magától jöjjön hozzám, _amire ~vágyom?»'" " . Iván .ebből nem értett semmit, s csak fóly-/~ tatta: «l\<Iagad mondod, ~ hogy Szerencse a.kíséréd,' .Bíker a hálétérsad». -,

.. '~,hány

l~vag

igen. elkomolyodott: 'cTudodte.lváD,' ,

. vagyok '}» - Nem, drága .uram; nem tudom. - ,Hátm~gmondom neked, 28-ikba, járok. :ir 16 veltámmíkor.. . - Mikor? r: , , . ~ liát '- igen,' .. ·.-azt akartam mondaní, mikor 'szegény édes anyám' meghalt. Tizenkét éve . ,annak ~'. . tizenkét éve I . .-. 'Dob~snak/e .tavászon sokasor 'eszébe juto~, ~hogy ó az angyaltól csak 12 évi sikert és boldog- ' : ságot~ kért, hogy . ez az idó .lepergett, fi hogy' mi " lesz márD;1ost.?"Milyen márhetlen hosszunak lát.. :''SZ()tt, ,neki akkor ,12 év! ---:-' Es 'ma? .. Mikor' , arra-'s, pontra -jutott, hogy_igazán tudná élvezni st ~boldogságot, .kl tudja,.. meddig )ar~',még? , De,'hiszen, az. angyal' csak, annyítmondott, " hsgy r. meglesz! Hiszen' ,nem' ssabott neldídöt, más határozza.-~az ő élete, sikeres: 'voltát:, a, két. arány' hajszál.' ,Ezt nem' szabad senkinek, 'megmondani." ' . _De' .kinek is mondaná ? ' , Iván, jsmét faggatta: «Minyugtalanithat ? " .mi ,bánthat ?» S Dobos kitérően felelte: «Semmi, semmí,» De ,ez .már régebben volt, hogy Iván 'igy "

bizalmaskodott vele. ' , " Mar vagy ~ét,hónapja alig szólt hozzá smost már Ivén ugyis ,tudta mi báníjf1, nyugtalanítja, B 'átkozts_ a _percet, mikor -BocskÓ városába be.. .1ovagQltak. :.' '. '.' . .. . Ot, ~apig tépel.{idött .a lovag, elküldje-e oa , verset, vagy sem? 'Otödik ,,~ap küldte el-Czínké'vel nagy titokban, " '. . . ' , ': , Ez öt napbólhármat Amália vig~n. és remény.. teljesentöltön. Várta ,a küldöncöt, .mésesbort ké.. szitett neki. Negyediknap nyugtalan lett és ötö- . , dik napra' ~ péntek volt éppe~már'lgén rossz.. kedvüen ébredt fel. , v", . " A .maglster is nagyon köhög~tt az ,éjjel, nem _hagytaaludni.Mos~ is.hallotte egyforma, rekedt köhög~Bét"'~ ·.laboratoriumb~l.'~in~, gondos feleség, r

.nekl kékibolyasyrupból,'reszelt

abból a' plántából, mit rók~,-:,' neveznek,e2í mindígrnegssüntette köhö... B

ma.one~j{

.' A~int ügyes, fehér kesekavarte ,az ._édés lét, ' " gondolatai is· mindjebban kavarodták .f-ejében.' Elóbb halkan .jelentkezett egy 'gondolat: .«Hátha' nem ía nekem irt,vagy íratott? . , Aztán mind erősebben "jött visaza hívatlan gondolatok szokasa szerint. Délután mér .a,z' a~z- . .ssony ugy mondtamagában: .«Biztos, hog.y másnak.. ·irt,"'cBuffá .tett harmadszor la Tőlem hoz~tja' el az. u·ószerszámot,hogy 'másnak Irasaonl .Bístón.: · tudt~'-az,~sunyi szolgája,. hogy' mit csinál, mlkor

ide ,jött. '(r küldte, ~ högy·-tudjalIl;' meg,' hogy- , másnak irkál.. No .de várj .esak, .megkesertílöd -,m~g eztI» '... . .' _.

. Gríneus 'Mátyásné szép fehér 'arca' egészenelveresedett, szemét elfutotta ' a: köny, sirt mínt agyermek egy .eltört. játék felett, Mostígasán bánködott, de, míndenbénaténélnágyobb volt hara,gja és sértett hiu sága.' y

;

, Bzombatonklseé felvidult,takaritott, rendez-getett, jó - 'házi,ass'zonymódj'ára',- hogy ·különös csínnsl, 'tisztasággal ülhessék meg . a· _vasár- . . napot. .' , , ", '. . . _; -._ ' ' . , ," Este íeJé -éppen vIrágait öntözte, ·tisztogatt~, ~ itt is sárgaviola volt az ablakában, mint Bocs- ' kÓD ..:....- midőn Hanka berohant hozzá:. _ ' ~

Tessék 'kijönní,valaki' beszélni akar az

3ss·zonysággal. . . '_ . . '--, Nem .érek én most rá, kérdezdmeg, mit akar'? _. ~.'Kézdeztem,.deast mondja,hogy.csak az , as ssonynak mondja meg.

. -Hát jöjjön 1-,· - / , · _"Amálianem'volt kiváncsi ·a _jövevényre, ,bár 'majdnem'biztosan tudta, hogy .Ivén lesz. M:ár nem' volt .' várakozQ kedvében;belezápultszivébe a' vágy, idej~t mnlta a dolog. " , ' : . '" -". ., '.. 'Akk:or'·. js·vir~gaival . ,ba~l~ált,., mikoras idegen ".

belépett, csakiscsengó

hangj~anézett

fel, s meg-o.

lel)et1~en látt~ .hogy.esnem IV:~Il~de"még,:' neth.Ís

'egyv~kol1Y ",gyenge flu; ki ~Jgha '·talj(óz~,,·

Dobos

gyqzedelm~s

seregéhez, Oitözete sem

harcba, 'víharba való:' veres bársony zekéböl; 'feke'tes.zük nadrágból, széles:karim~ju 'kahipból-állt. A .• kalapról hosszu. kakastoll lógott.

, A fíunekszőlásmódja S'~ illettDebos emberel- _ hes.: Volt .benne valami világot -látott, valami .kisimitott, .ahogy ~rdezte r « Winkler Amália látása 'szerencsélteti szemeimet ?'», _" ',. '. Az asszony most már kiváricsian. 'mondtae «Azvagyok,.,m.it kivánsz tőlem ?» ~ Egy levelet, hoztam,megmondj'a' a levél . míndenssava, hogy ki küldte, essk egy' sor iiá~~ saLkegyesk~djélbizonyit!tni, hogy át ' is: -adtam. _.'.',,' Amália .átvette' R, levelet, 'kebelébe ,rejtette, . aztan'bement a másik. sZOlJába, hormannemseséra 'egy·' vékonydar,abka.,.pergam~nítel jött. vissza" ,melYre~ olvasheté ,szépnagy:beWkkelcsalt ez egy szőt írta: .«Átvettem W.. A.» . '" . -. -', . Dernár mézes - borral nem kinéltanieg a küldöncöt, elkésett e~ is, mint a level, nem. lett már az asszonynak örömebenne. Pedig milyen repeső örömmelfogadta.'V()ln3 ezt a levelet .eaak két, nap előtt, talán még tegnap. is,de'már',ki-' J!l:erit~tte,.'~ bánat, a harag nem keltett, víssshsngat. tQbbe.-., , ' . ' .

.~,

•

" .El is végezte . a 'tálraritást 'virágai körül s essls akkorvette 'elő a levelet. Közömbösen, unot.<tan olvasta, akésett örömek Izetleneégevoltmár ;rajta.. . . " ' . ,', " . .,', Pár perct-e .mégía némi édességgel töltötte ()l . szivét a-versek sserelmeachang]u: ki gondolta volna, hogy ilyen ,szép verseket is ,tud csinálni? Hissen míndíg azt mondta, hogy ,műveletlen parasst; .EsDiilyen 'sserény alázat, tőle; hogynem Jr~ri·a.-vissontlátást, csak hódolatát - küldi. Igazi lovag; tudja, hogy mível tartozik .hölgyének. , , Amáli~fkicsengetett ajtón s kérdezte Hankát, .ki a csengetésre bejött: It~ ,van még 'az a fiú? . . '~ ,

" ., -NIncs; mindJárt elment, hogy .a levelet, ,.

lde~dta;

.. : .....

.c,'· !~~~7~~~~~"ffi1~~';?~~~~Jfs~'~";;\~r"";tt6" ~~'~IC21 . . ' © ' · ; ' . I.•~} ."~.,:;.'J, ~.,\;.:' , ...

'J'.','

•-.:.' . ...,;

.;,+:.. -

--L N~m- nrendta, hogy honnan jött.? - ..~~ _ - Nem szólt semmit, csak- köszönt és - ''6 .,~:,~~ elment, ,, ..', . ' , ~:~X~ --,... Nem láttad, merre? -f.i;~ - Nem. néztem .. kí ·az ablakon, --hiszen te .,~{ mondtad, hogy .nem, illik aIegény után "nézni -~'. {t~ . . Am~liamár hánta;,högy a üuvainem is :1) e- , ' ::,~~ szélt: 'Es ha nem. Dobos írta. a levelet'?· Nem ;;~~~ . tartotta lehetetlennek, 'hogy más'_.is irjen-neki . 7.;~ ilyet,.. mert _mióta. ~: lovag 'a~yit. magasztalta '::'i(~

~j:P~~~~P::lg~Zil~~ 12 g~~~o~l' b:;~~~im~;:,: •.", ·t:_,~ teraplomba, ,utra, csak vá.~árra,

·.',1·."1", •.'.,'.·,·.·.·,

.•,

minden:'8'~em

ótet .nézí, , . ' " I ", ' . . ' . . Jobban meg' íanésték .most, mert s' szerel, . -. m~s .éssaoretett asszony .öntelt-modör~ .magára vonta a tekintetet li

•

Míkor Czinke. haza jött, Dobos . mohón kérdezte: «Mit mondott?» . _,~ Nem" szólt az semmit sem. ~ .De 'olvasta? -Csak elvett.e~"aztánIdeadtaest a cédUlát,.. smelyreráírta, hogy átvette' a' levelet, erre" be.. menta szobába. """ . - . '.' Dobost nagyon _leverte. ez az elbessélés. . _."._o-Feltette· magában, --talán századikszorhogy elfelejti az. asszonyt" aztán? .... .ment Wo,rocl;t~ra, ha' csak Iehetett, ha, _csak .megengedte .Amaha.

;'".·s~~

-' .

'-~~:<~

. ":~;i

.~~ ~'~-.>Jj

.:.~;.~.~;!

", . ';y~: {

xvn ~

Egyszer .azonban, ugy látszott, Grineus M~ tyásné.tulfeszitette, a· húrt. .Nagyon megkínozta engedelmes, alázatos .szeretőjét: ok 'nélkül gyanusitotta, hideg, .Jdmért volt vele .szemben a ha -Dobos szerény megadássalvisszahuzódott,váiva. "c..

...).~-

"'"

:.' ._,:~~~'}~<' .~"..

~m~~i~,;;t;5"::'~

.~-'{:;

. ~('<,:ii

;'" -.< .~:.J

.: ':,'~-~

...

":{)~

~ .::;:~ .~~\:.

;,~5)2/,--{' :-,:.

.:...' .

~~."

.' -jobb- 'kedvét, lj vetette szemére a Iovagna1' ~.~ " ,'~dégségét. "~ 't] ,:i/" '. :Vagy egy .hőnspon át pedig, a lelkílsmeret> ' I

furdalást játszotta. Nem győzte magasztalni. Grí-. ". ' - neua . Mátyás erényeit, jóságát s_ gyalázta magát, ;.' 'a,.. legundokabb .nevekkeltlletve .'saját· személyét. Majd ~irt és psnaezkodott, hogy mi mindenttett é"a lovagért,niilyen sserencsétlen, milyen alávaló. B_lnikor '-egyszer ismét három. hétig ,váratta a .remélt viszontlátásra' s már ,eljött anep, hogy Dobos W orochtéra menjen, .míkor m~ alig birt , a'.lovag sserelmes szívével, hajnalban' levelet, irt neki, :hogy ne jöjjön, .mert ó egy' hétre elutasík, ~ ; Egy 'idegenfiuval, .küldte B.Jevelet,az egy,. I

kór~

csavarva dobta 'be B falon; ugy lelte meg, ",'., ' , , ..' '.-Dobos .bame bőre' igen megsápadt, mikorneki '-" .Czinke', elölvasta ' a . levél' tartalmát :: «Jól'.olvas.. "lad'?» '"k~rdé-'Bzeliden, de. nagyon 'nyomatékosan. - ,Jól, uram• . '~~Egy szó 'slnes :m~skép'l' " "- Nincs.... ' . :'- . A: lovag 'sjkába harapott, hogya -vér'kiserkedt afogahelyén.vde pár percmUlva'már .egé~ ~., .kapn ,őre.

ssen uralkodott .indulatán : '«Jól van, mehetsa, Küldd be nekem Ivánt,» . , " _ " Iván ssívesen 'és gyorsan jött,' 'kedves' gaz· dájához, Idét a régi barátságos hangon s.zólitotta: ','~ «Iván'fiam,készü1jetek! - Holnap- megyünkmínd, csak .az .9rizet marad itthon. Nézd meg- .magad, .hogy .míúden .petké jól áll-e a lovakon? Lehet, ' - . ,,'BOgy .hosssu utunk lesa» '. Iván, .alig hitte, 'amit hallott, ugy' elssokott

mar az e fajta parancstól, Nagy, öröm töltötte el

szivét, de rníntha öröme .lekötve ,- lenne,.ugy nyorajta a várakozás fáradsága, a hosszu .'

maszto~ .

ssomoruság salakja.

-,,: -, ,-

Késett. öröm 'volt bizony ez is,de azérl,'csak . ~. ~ömvolt B örömrivallgas felelt a hírre az őr..' szo.bában .is.' ,~ Este még ·Dohos ,maga. rendezett el· míndent s. ,

»:

.. ,..

·.':.Hajn~ban.,indulunk»J-mo~dta. ~ ~(Czinkeit"

marad az őrizettel, majd, lesz'dolga, ha~bazajij~.~ , .vünk, mert nj .posztóruhát csináltatok mindhyája~ · tok ,számára. Eddig csak: Vaszily maga tudott' , szabni, .most 'ha ketten. neki- látn~k, négy ,hét '. alatt kész lehet minden ruha,» , '

" .- De

!... ,.~

c.". ...• :.•..,.•• :.•• • •. . •.'. •....

... ~

-"'-.;

,l' f

hol· veszünk. pusztát?, -

kérdezte

Iván." --" Jaremcsén csak halinát árulnak. Talán , '.- még Szigeten.' se lehetne:annyi posstót . kapni t Dóbos jó kedvU volt s'tréfáltlvánnal: «Mióta- szokták a dobosénkai emberek boltban kérdezni,van~e- valami, 'vagy nines-e? . Nem láttál te. még sohse kereskedőt menni',bra-ssóivásár-,

,ról' egri .vásárra? van .azoknál,possté, .amennyl :'. . csák kell.» . ", - Igen, de asoköríset .alatt mennek. ' " - Es~tán? '.•• vagy megasaladnak, vagy . levágjuk öket. Ugy "is kell nekünk szekér is, mert "Egerböl. S· püspök .pincéjéből szerétnék legalább ~ egy hordó borf.elhosní. Eger alatt fogunk el vagy , .-két szekeret,' azzal. bemegyünk. a y árosbe, elhoz-· '

' i .

zuk

a -bort,' meg a

•

püspök palotájából a' kíneseket.

· 'Vagy' "két ssákbusalíastet isszerzünké.B egy kis, tengerit. " / . . , ' . .'. . Mfutegy ··go~doB 'b,ázias'szony,ugy gondolt' Dobos mindenre s .beoaztotts, mit honnan hoznak, ~. 'nem--,~kozott neki aggodalmat:, szivesen adják-e,..- . · vagy sem? '_ " . '-,' . ' . . ~,Te,ljes fegyversetbenjön míndenkí, szólt a' parancs. O magaoBztotta, ki.a:fegyvertárb61 .&' .hat hosszu csövü 'puskát Ez csak a legügyesebb... ' nek jutott, de .1ándzsa·voltmindénkiIiek, .,azon'kívül ·pisztolyok,·török· vagy ,buzógányok.Egy kis 'tar~8znya is volt.míndegyíknek . nyakába. kis

egy

tLtravaIóval.·, Sokat-nemkellett vinni,:-csak -. ha .el.... tévednének valami . rengetegbe, rnert .azeledel1;, maguknak, lovuknak - ' ahol caakemberlIakáai;

volt --:- kíkövetelték;

.. " világnak. 1)6 caodál-. lrozásukra. csak rövid darabon" meatek ország-

nagy':

,,~eki '. indultaka .

uton, aztán: ~eld:v;ágtak_ a' hegyeknek.aaerdöknek, . patak .medrébeeresskedtek le, köves ~ .haaadékon · -~ap~szkodtak 'fe~, dült 'fákon kellett.' .a lovaknak \.

óvatösan:"atlép,d~lni, .majd ismét, ,a ~gYQkereket; '. 'köveket .ketülgették. " Iván töprengett: hová niehetnek ?'...tndtával erre uíncs város, 'de még tanyaee.... Mire"jóa lovakat fárasztani 'll ' . , ,\ ';. ' Bzélt is gazdájának : «Ura'm, erre aligha fogunk "

, - posztós szekeret elfogni.» _ De Doboscsakannyitfelelt : •

,l.

•

• - :'

«Mielőtt "a harcba

mennénk, egy bucsujárástteszünk.Régi fogadal., Ismét csak a rengetegbe mentek 'a.: felkelő nyári nap 'sugárzása között, mely a fenyők tűin ,.- ugy -Bzürődött át, mint egypókhálésserü ezüat, szövet A .h armatokba visszacsillámlott a gyémánt. -' mínden.tüzes ssínével; ragyogáf?ávab meg-fogódott ~ , , a buJanöv'ésU;haragos:. zöld mohba .és 'a lovasok . ;fehér. .fhalináján, -: bórködmönén,árnyJoltokkal ve-. , .gyest .síklett le folytonos, egyforma' változással ' . Amint ,azok. haladtak,' előre, ki hátrább lovagolt,' -as előtte· menő .ember' .hátén .látta a .·fény-.és árI!Y.feltokatIeperegní, egyformán" szakadatlanul" ahogy . aa elmai-adó fák 'árnya .reájuk' esett. : .' Dooos' előtt nem lovagolt senki, ó vezetett . B ' feszült, figyelemmel nezte aaerdőt, . hol találhat - '.egy . szélesebb_csapást? hol. egy kényelmesebb/ ,·,kapaszkodót.·Oly· ügyességge]. menta bokrok és törzsek síírüsége között,' hogy aránylag elég gyor-. - '::sBn haladhattak.. ' - ", D:éJIe. állt: a nap, midőn egy· hegyoldalba, ,tisztás helyre érkestek, Nemvoltsemmi nevezetes

"mam B most eljött. az ídeje.»

_>at -, helyen, .olyan ,volt,mint,' .minden más erdei tisztás:köriíl-belül negYl?zögü, selymes puha füvel, ..mely- most· el volt. árasztva Iílaasín harangviraggal, . magasan,'. egyenesen álló, vajszinü, gyüszüvíréggal, .: rósssssínü tollas .kís erdei .szegfükkel. Atisztas .ssélén .Dobos leszállt lováról, 'levette fövegjét, ,g,embereinek mondta: «Fiuk, ti is levett föveggel ,'c -lépjetek erre-s helyre, maly veséreteknek-u leg.. ~ -szentebb evílágon.s _'. . '..,' . " ." ,Nem magyarázta nekik.miért szent aza hely, ők ,sem ~kér.dezték, . csak~álltakkörbe, levett fö...· .-.yeggel,· mínt a templőmbsn, A kantárszáron tartott ~ .1

, . ' ,

lovak·

,',

legeléshei-' fogtak,apirosszegfüs, kék harangvírágos, .zöld füben. . -, '. .' ,,' . , ~-,.:P ihenjetek fiuk! '--:- mondta Doboakís vár. tatva.O .maga pedig elíndulta tisztás másik ~szé_: lére, holmogyoróbokrok között, néhány ,össze'omlott gerenda. négyszögben jelezte egy -régi ház -,

"helyét. ."

",' '-

.. '

A lov8Jg,elóbb széjjel nézett: láthatják-e emberei amikor meggyősödött, hogy nem láthatják" r':l' bokroktél. 'meg a. magaa fütöl, hogy magában ~ van egészen, leborult, az. összeomloitt.ház -elétt, .: "'csókolta korhadt küszöbjét, önkéntelenül is 'ajkára. . jöttek e ssavak: «Oh Napkirály, atyám.!, vezéx:elj!.. erósits! bátorits-l» Aztán .gyöngéden, .mlntha a8~-' szennyal beszélne, suttogta: «Edes anyám, vísssajöttem hozzádl .Hírt, dicsőséget, vagyont szerestém, ''" vanmíndenem és' még sincs semmim.. Azt hittem, király vagyok, most meg látoni;nem lett .'belőlem egyéb,~tegy .utonállö, rabló,. <le ménnínea visszatérés. Nem tudom, mi vezet, de csak mínt- " . egy álomba játok. Ugy érzem,veszely környékez, talán már a,--:v:ég ez-?' Eljöttem mégegyszer bos-:. sád, ..Talán. -már nem sokára -örökre is veled- . lessek ?» .. , . '. . J

., . : '. ".,"cA lovag" igen' elszomorodott, .nagyon 'egyedül

.éreste ini\Cát, vág,ódottválaki után, ·de ez most nem Amália volt. Ném is tudott volna e percben -init .kívénní, haae angyal még 'egyszer megkérdezi

kivánságát Olyan' szépen hangZik..míndas .a földi jó, ..olyanJdvénstosnak látszik; ha .nínes, s :Qly köz(jmbö's,-:. megasokott lesz, ha 'vari, és & vég ! , , mégis. mindenütt ugyanáz:elfakulás,. elmúlás, - .eltünés l -«Miért is kértem.csak tizenkét évet ?

töprengett inagában~ .B ha százat is "kéi-ek, az is"-

'. épenugy eltünik,emtg)ik,., ha

,egysz~r/vége"vant

, ugyelm:rilt mínt: ~gy nap, vagy '-egy ,perc.»'.. .~ . ..Dobosta 'gondolkodás igen 'kifárasZtotta, nem . 'Volt "hozzászokva,. mert nála ·8 .gondolat. mindjárt ',-'" tetté'vált,'s.ÍÍJ,ivel·ott, hova"ll}.ost elméje. -tévedt, , a tett ld :volt zárva, igen elálmosodott.: -Lehajto~a ' 'fejét"' a mohoe k6Bzöbr~smenten elaludt. Azt "á1mod~ .hogy. anyja,,:ölében pihen.,Majd.láttaad:

,a" zivataros::,~ napot, 'mi~or megölte azöriÚ>göt,:. c'sa;khogy. afüstfelhőből, melyben ~a;'Bát~n,' f~l-. "oBzlott,''''ujra 'kikél~'a poklok fejedelme B most - gúnyosan,' nevetett Dobosra: «Azt hitted,.elp\l,sz~ titottal,ugy-~?

pedig csak magadat' pusstítottad

et'Vége a 'tizenkét'évnek,·mit 'az angyaltól kértél. Fösvény a menyország! ha as én', szolgálatomba .á-llsz, örökre mindenjónak tulajdonábahelyeztelek ' volns,» De' egyszerre ,'~z ördög ismét füstté 'vált, 'eltünt, mert -a láthatáron fehéren, fényesen jelent meg, ~Z angyáL /" - Fiam 1- - 'mondt~Dobo~nak, - .válasz-1

uton állsz, figyel], figyelj, hogyveszélybe ne juss.. : 'Addig mig két ~ranYhajszálad.a fejeden- van, nem, ,bánthat senkl és semmi, de ha azt 'ellen~égeB kéz . . <,

, k:i.h:uzza,végé,e~ódnek.'

..Dobos mosr

kinyitotta~

"~~.

szemét s ssínte ijedve·

.1átottmaga 'elótt(3gy 'sugárzó fehér .: jelenséget., ' ". Iván" ,volt"kinek fehér bórködniönéróI, izzón ,vert -vissza- a nap, épen'Dobosesemébei «Ne haragudj -gázdá:m., hogy felébresstettelek, de már igen nyug, talan voltain,hogy,' hova lettél ?Kere~télek az .egéss ,'tia~tás hosszába, széltébe, végre" itt, 'meg- -potlottanl ebben a korhadtgerendában, akkor .láttalak .' illeg., ',

--- Dobos ssínte mámoros volt .még

álinátó~

de"

gyorsan" felelte: «Jó,. hogy: felébreastettél, .rosasat ·álfnodtam.»

'-', : ' - M-ert ~ly~ -alaesonyan volt .a'fejedi.egyezte, .meg Iv~n~ - Demlesoda gerendák le~ h~tIiek~zek? egészen mínt.. egyházhély.' Nézd,

még egy, darab fedél ís van ottbeomolva, ott meg mintha •kemence' lett volna, ':" , - Gyere Iván,'.nagYon eltöltöttem 82r időt

mondtaDobos sietve. Nem sserétte, hogy Iván, 'vizsgálta a, hazhelye~,bár jól tudta, hogy senki ki: nem találhatja, hogy eaas ó, ssülőhelye; de' mégís féltékeny volt reá, mint egy édes. mély titokra. Ne~dj~Benki, ne is Iéssa, de .ne-ía . ,'nézze azo:a boldog.:·.~zépemlékek. ssínhelyét. , " : "Most egyszerre tudta a lovag, .hogy azok a, korh~dt 'ger~ndák temetik el'az ó' b_Qldogságá!,'

;

' :

;

ottp~hen' gyermekkore, lfjusága, .mlkor meg' hogy ,vágyai teljesülése .boldogíthstja,, míkor .még .mint.. egy .elérhetlen álom lebegett :":: . előtte' ~. kivánság.: csak egyszer atyja fegyverével . · az. iramló vadat üldöshetní, Azt is tudta .most _ -m,ár, ha: az angyal megkérdí : .míkivénséga.? hogy' esak egyórát kérne azon .ídőböl, mely már .aoha többé' viasza, nem.jöhet. : ,_ ; ·~--.Java· korában volt,' lehet .mondani, élte tavaszán,: de már tudta, hogy ·ha jön-is a nyát, azt . ''. követi' az ~ ősz, ,aztán a tél .- a hó· --:-a .fagy ~ . . a .htdeg. ." .. . . . Ifjij~~gának vége volt; mert már nem nézett,

1 . .• •.-- ,·~~n6::J::e:~:~~e g:~~futgyho;tgya ~~r~ l' 12 ha ajándéKképen· hosszabbitást is kap,./' ér;

, nIDCS joga többhöz., . \ . '_Talán .míndes essébesem jut, ha folytatja . előbbi kalandos,"tevékeny életét, a mosgás; .a változatosságnem~ hagyjákeIhatalmaskodnL lelkében ~ . 'feleslE~geB, gondolato~at,.· de karácsony óta majdnem "kizárólag'· sserelme foglalta el, B szerelme sok' C~üreB időt 'hagyott· .neki, ezalattrászokott a töprengésre. Egyszer eszébe jrttott,, hogy a 12...év . letelt, 'azóta nem volt nap, liogy eaa gondolat Be·· üldözJié.·; , '. -Igy mult el aa ó ifjusága; igy ,.jött reá::. megismerés ésa 'tud~B . öregsége, igy' csökkent l

· önbizalma is.

.f,. .:

.1.

.. A .moat tervezett' kaland is inkább egy utolsó próba, -egy. végsö vágy volt, s" multat felébresstení, nem mínt azelőtt, benső ösztön, B egy, az élet tulségából eredő, magától, értetődő foglalkozáS. · . " Atért .: V.~!Ó, tőle 'segltséget, ' ·aző be "nem' :. vallott bajára, azért remélkedett oly lázasan benne, S ásért rendeste a rég tervesett. bucsujárást épen mostanra,. . . . . . . "

'XVill• . ......:-.

Püspök palotája.; "'I'alánBzáz esztendeig is beszélték 'Egerben, ,,'Dobos lovag megjelenését. A rossz .gyermckct is " azzal csittitották: Jön Dohos, elvisz téged is,'mint Püspöki

Al~jostJ'

.,:

\ 'Ezt a Püspöki Alajost a főpap' neveltette. . -Valamely távol rokonának yolthátrahagY9ttárvájá: Rendkivüli .szépségéért és szelidségéértessk , Alajosnak nevezt~k, a gonzágai .bercegemlékére, "bár'keresztlevele 'ánosra szólo~,a Püspöki név . , pedig' nevelő'atyjától'.,. ragadt reá. Bzépségét és' szelídségét a fiunak ~ .csakV:il~gos felf<i,gása ,és 'tl:Idományosbajlalllai .közelltették. meg. O : volta ,, . legjobb~anuló az· /egész kolostorban, '8 . püspök benne .látta utódjá~, az ·~egyház oszlopát,. szellemi , harc<>sát, s· oly-nagyra. hecsültetehetségétés 'érett 'gondQlkod4sá~, -hogy alig ,betöltött-15 éve -dacára, -. sokszor 'a Iegkomolyabb-dolgokban megkérdezte ,'véleményét B. egész. fogas theologicus kérdéseket ' ._ megvitatott vele.' ,"'. . .~ , .. ' ., , '~~jos ragaszkodott atyaL jóltevőjéh~z, s -há';'

Iából-e

irá~ta

,vagy

~jtato~ hajlamaitólvezetve~

apapí "'pályánJ;tk szentelte életét. Különben másról szó' sem. lehetett, a gyermek 'már 'hat' éves kora' óta míndíg hallotta: ·madd,. ha felasentelnek, .haplébénos léss, .Néhaugy is mondt.ák::maj<iha' . apüspöki süveget viseled'. ·EI sem, tudta .'magát másképen' 'képzelni, min.,t Isten szolgájának, .B, ha a . gondviselés ugy akaIja ~ nevelöatyjautód. jana~ .. S .most ez- '8, fiu eltünt ,Egerböl, mínths

sohase _látták volna és csak suttogva mondta egyik-másik ember : hogy Doboaaeregével ment. ki a város kapuján. ",' ., .~: : ' . . Mert .míkor Dobos embereivel ~. püspöki pa- _ -lotát megszállta,.. 'az .őrizet, a-cselédség .mínd Bzét- ' ,',futott, mintegy- ~iUigátólnyilottmeg a lovag' előtt' . .mínden ajtó., Nem. g~tolta senki" a temérdek kinesekből azt összeszedni, mire épen. kedve ,·vo~t.

Eárakr:acsak -rátette kezet s .felp-att~nt mínden

merth01dvflágon "szedett -;

volt, -a 'tenyerébe bevarrva, ··-,,'ettől megnyitott ·miridenféIekulcsos zár. -Bona még Ilyen gazdag 'zsákmányt nemesi... nűltak, Voltak-ott, amaragdos .keresetek, rubintos kelyhek, .de legjobban te~Bzett Dobosnak -egy'· maíaehit Virágváza: -zöld mínta :májusi fü, selymes- . .. - ienyü'mintasá~levél. Ezt)rlilönös_gonddal göngyölte ..be,s, Ivánnak .adta át megőrzés végett. Végig men---,t~k n~gy, Ül-es esílléros termeken, faragott ·fával - -,boritott,kisebbszobákon, 'végnélküli folyosókon. _ Ezeknek a földje fehér és feketekökockákkal volt. borítva, melyek mindig kisebbeknek látszottak, mig végre a folyosó tulaó oldalán már csak' mint fehéres' fekete' csíkok tüntek fel, - ... Ismét termek jötte~, ezeknek a falai gyö...· ·ny-örü 'szines szőnyegekkel voltak -bevonva, 'Piros' ruhás, ·koronás kíeasssonyokwoltak -a szőnyegbe Bzővef .lábalk előttegyssarvuak és oroszlánok tér, -deltek.Más ssőnyegeklovas embereket zászlókkal, fegyverekkelláttattak" de' legszebb volt a~, mely --o zöld fU közepén -szökőkutat abr~zolt,Ba kut -körülvirágkoszorus angyalkák -táncoltak. A. .ssö.nyegeatermen 'túl.egy kiakápolnasserü helyiségbe _ _léptek/Sötét volt Ittmínden, sötétpiros ibársony, .térdeplők és .karosszékek,sötét ,fafaragványok a, -, -falon, a .székeken; a plafondon. .A. barnapíroB homályból-Bárgásan világított kíamegfeszítettMegváltó elefántcsont alakja. Ez volta ,püspök .sao... ,"barja,- de ez is üreaelhagyott, mint JÍlinden..Innen is tovább mentek. .' , , . ,':Nem gyóz-ték, .asok .,ajtót .nyitni., Némelyik . csak meszelt falu üreskis ssebába vezetett, melynek talán-fekete feszüle t sötétlett· B,'egésabutor- . zata~egyfeny_őfa-asztal S' egy pokréecalIeboritott .páqpól állott.. -. . De akárpompas díssterem, akár·-börtönszertl , z~rkába ~ nyitottak; .üres 'Volt minden, mínden. Sehol . egy lélek-se. Elhagyottságban ;kongtak Dobos és a

~Be~eg'éDek

léptei,' a nagy .üres Bákon végig. . - -' "

i , . -

termek~n,folyo"'! .

'A lovag, kJ .harcra, volt elkéssülve.. ingerülten-

~: -mondta :t<A nyomorultak! gyáván, itt- hagyták ,'urukat, prédára engedték a palotát, pedíg van' fegyVerük, és van itt tányérnyaló is elég s;konyha 'körül, de nincs egy. ember, ki megvédje az agg , p~spököt és kíncseít.s." ,' , " ,.', .- - . ."UjbQI benyitott' egy a' folycséranyílé .ajtóba.-

.Kís fehér szoba volt. ez is,,:mes. .és ·egyszerü,· de-c .

-bédító -virágilIat.ömlött -~ belóle~ mert bár, 'a ,'. Bzobának '8~m volt más butorzata mint egy gyalult , , _.faásztal-B egy leteritett l~cza,., de egyik falán"ol~ár . ·emelkedett,-' az oltár felet1i lebegett a Boldogségoa . ·Bzüzképe. ' _', . ,:' . . . ._ Mintha. 'csak élne a fából ,faragott.· ssobor, . Jlgy .mosolygott It halványrózsaszin arc, ,ugy 'ömlött lE;t róla a ták és piros köpeny. "Karjaiban' a' ·gyermek Jézus arany ,dic8fényben,'Bugáro~a, kis kezeit nyujtotta a néző felé." . ,'>' _ · '., Az 'egesz oltár telesden-teli ,volt· r,aha fehér lílíomokkal, -még .kétoldalt a, falon is csupa' fehér

': .lílíom, .

,-' ,

, Fehér. liliom ,a BoldogságosSZűz ' feje felett, mínt egy fehér selyemsátor fehér liliom 'lábainál, . fehér liliom az ,- oltár lép CBÖiIi., az ablakpárkányon,' Begy magaaen-karesu liliom, az .asstalon '.ÍB,egy ,',

, . , , ,_' .' ,' , ·Dobós mámorosIetta virágillattól Ei azt gon. dolta, 'bódult ~eje álomlátásra. készteti, midőn az ·aszt,al mellöl egy csodaszép ifju lépett elő. , Az ifju barna kamz8át, viselt, .mint, a-"barátok -~zoktak. Erős; saép nyaka fehéren világitott. ki:'a durva dsrécből; '. - . ' "> kőkorséban,

" Dobos, egy, pillanatnyí csodálkozás 'után meg-

kérdezte : ',«Ki v~gy 1> Mié~t nem futottál meg' te Js, mint a többi ? Nemfélss i~ maradní ?» , A fiu szeliden felelt,' bár, nyakán és .hom'Jakán .haragosan . dagadtak ki az' erek: ' «Miért félnék? hiszen, bárhol .az Isten_, kezébe -vagyok., ,Szűz anyám' oltslma sehol se, hagy el.» " :' . Dobos nem'ügyelve tov;.bb' reá, mondta Iván,.nak : «QId le -a Szúz~'Mária nyakáról azt a' gyön~~ .•. ,sort, már régen vágyódtaQl ,ilyen &zép, gyöngyijkre...»

;

. . ' De 'abban: 3

pel'cben,ínikor Iván engedel:..· . meskedni akart", S' az oltár "felé ment, az ifju' , elébe állótt, lekapta ~Z oltárröl a', nehéz ezüst gyertyatartót;' .mínt egy· buzogányt feje fel~tt csavarta, 'B .váratlanul, hsrsány és perencsolöhaugon kiáltotta ; «Vísssa; rablógyilkos I Halál fia,·ki'·:8 Szűz Anyához, merészkedik nyulni h)· . Mint valami haragos arkangyal, még' egy lépést 'tettelöre, ' szeme villámlott, ökölbeszoritott keze. magasra emelte a sulyos gyertYata/rtót. Dobos két embere .rárontott 'a fiura, s menten .. Ieütík; ha Dobos közbe nem -lép.' «Nemszégyell- '. tek magatokat? tizenkét férfi, egy gyerek' ellen! '" . Igaza van" ha védi ,oltárát. . De gyerek, hogy illik a, te bátor szived .ebbe a barátkámzsába?» A fiu míntha nem is Dobosnak felelt volna,' csak ugy magának mondta: «Mintha ahhoz nem kellene bátorság, ezt a kámzsát viselni?! vagy talán azt hiszed, hogy 'te .keményebb harcokat ViVBZ emberi ellenséggel, mint én itta Sátán Íneselkedéseível ?» ~" .Egyszerre . csak a fiu szeme még szenve- , délyesebb tüzben világított, s rémillten síkoltotta. «Most. tudom, most megismerlek, te vagy a Sátán maga, Hiszen tavasz ota. csábitasz és nem hagysz -~ békét, tavasz óta, nincs egy' nyugodt pillanatom, Mindíg fülembe' a szavad: hogyunilyen szép az élet, mennyi a gyönyörüség I· Hogy' itt duzzad karomban napról-napra a hiábavaló eró, hogy elfonnyad, elvész, .itt e kámsas alatt, hogy' Ióta" .. harcra termettem. Bzép is vagy, hogyannál jobban megcsaljál. De hiába minden fondorko dásod.' <,

1tt az én

jÓ~!Ígos

Szúz Anyám,

Ő,

megoltalmaz,

.megvéd, ,az ó .liliomai összetörik a te fegyvereidet!' , -Ázt:is tudom, mivel tartozom atyai jóltevőmnek, a püspöknek. Ha más nem tart vissza, a~'-'ő jó... , ságe. .elég.,· támasz" nekem íneselkedéseíd ellen.' Tud~m,.hogy . -véríg sérteném jÓBágo.~~zi'iét,·ha elhagynám,őtet éaa ··szent. egyházaj.» erős

A fiu letette most a gyertyatartót, vékony ujjait az oltár. mellettí ssentelt víztartó me-

denéébe ,mártotta" s, Dohos .felé-.s~órta a· ~'8~ente1t 7*

-_vLz,et: ':«.ApageSatanas b) ,mondtakom:oly.hittelés bwalommal

,,·D.oboa mindlgnövekedó "gyönyörűséggel u,ázta ,a fiut, ki :B?íavaialatt·nóni látszott. ,_ Mikor· AIaj"os_ujjaifól harmatcseppként hullott le ;a szentélt vis, _a lovag meghajlott, aztán gyöngéd' szeretett,el, "m~jdnem meghatotten nézett a gyerekre : «Es-mégis 'velem fogsz jönn4 velem,' vagy mással, de itt nem. maradsz. Szük ez :-8 fal -a te szemed villámlását befogadni,kigyul tőle· ajtó, .ablak, elpersselédílr tőle ,a· Iílíom, ' Nem csábitalak, nem is hivlak,_ csak mondom, hogy .ínkébb velem:gyere, mÍDJ mással," Az, én 'házamban legalább rend és tisztaság van, ott nem kallödss el; nem veszelel, mint másutt és 'itt már . ugyslncs maradás od, nem ér itt már a 'kga-ácsony. téged.»" " "_Alajos__meglepetve látta, hogy' a lovag nem ijed meg a szenteltviztól, :sötm~g· meghajlik előtte. 'Roppant levertség: h,arapóQzott a: fiu -B~_ 'vébe.-'Tehát nem a SátánI Talán Igasat is mondj' . Komoly, ,tapasztalt, férfinak- látszik. «Nem; nem ,Szűz Anyám, oltalmazz, ne hagyj el h>. ' Míntegy ájultan 'borult. _;az- olt_ár lépcsőjére, . heves"majdnem ' ön)dvületi imában. , . Dobos visszahuzódott seregével, hogy ne. zavarja a fiu 'ájtatosságat. .Kopogö léptekkelmentsk fel a második emeletra Dtt is ugyanolyan termek' és folyosók. Itt js_ üres minden, 'de 'az egyik nagy .: . terem. végén Iván' valami 'nesst vett éssre. Suttogva mondta a -lovagnak: «Most készüljünk,~ harcra, -ott várnak! gondoltam én, hogy ·ez azo, ~ üresség csak színlelt,» ' -, Csakugyan valami mozgott, elsuhant a faJi . '-szőnyeg mellett. Mintha .megmozdultak volna. a szőnyeg'oroBzlánjai.'

.. A lovag megállt, hogy bevárja - -atálnadást,-de csaJltnem közeledett semmi. Végre megunta a várakozást; késő is lett.' Márazestiárnyák Buhantak 'a terembe, s itt-ott ,az~ ,ives -ablakokon holdfény, iá csíllent meg, batározo~ lépéssel ~enl a :,szőnyeg "felé,' s ·ott, 'hol kidlidorodott az oroszlán -

, .ala,kját.·heves, gyors 'moidulattalkeresZ:tül ssurts '.' ~ 8zónyeget.. .. ' . Mintha csakugyan az oroBzl~ntölte volna "" meg,'a szőnyeg ·tátongó sebén eleve~,piros 'vér · ömlött, ki. Las'san· ·futott. Bzét a szövet gyapjuszálain,s a kárpit mögött nehéz zuhanássa] esett · valami' a földre.. ' -. " · ' " . Dobos 'emberei egy mégvonaglő ,testethuztak - .kls szőnyeg mögül 'Valami ssolga lehetett" . öltö...

sete 'után itélve.

-"Az·.orditás arcára fagyott, hogy' lnimár ott ~ -maradJon. kifejezése- a végf~loszlásig, s keresztül ,s.zurt:m,enéh .• ,.Ől'·patakz.,'o. til a'vér,'ho.·g~y a padlé egé-: seen sikamJ:ós' lett. körülötte. ,,-,, . '.. ' · ',: ,.Alig' .vonBzolták elő :31 . sebesültet,. ujra· meg,·inozdult a ,fali szönyeg, -kétségbee'Sett .gY0l's'·aság- gal'egy.másik alak került· eló a.függöny .alóL Fegyveres' . ember volt, nehezen mozgQtt,_ mert esörrenö vértje gátolta. sasbad mosdulataít.: Arca elfakult a rémülettől, s látszott, hogy min..den gondolata menekülésre 'van. irányitva. .De .-. Dobos '·.elébeállt: .«Vágjátok le a gyáva kutyát! - .parancsolta' .embereinek - ' fegyvere, van. .és"uráseserben hagyja·!' Tudom, elIs árulná~Hol ran..a .gasdád ?» .rivallt reá ingerülten. . A szökevény alig tudta a pár szót kímon~ danl, llgy" -vacogott .,a foga, ugy reszketett a . ,hangja". de végre -'D1égiskinyögte: «Akápolnában.» -=- Ki- van' vele? .

- 'Senki, .magában van.-'

A- Iov.agutálattal fordult el a hütIen test~,' ó~óI,. ki. Gyuró, ;csapá~ától abban ,a percben szét- - . zuzott .fejjel a másik mellett .hevert a.. véres

-padlón. . ' - . ' ~en e teremból volt a bejárat· a kápolnábe.. 'AJ agg· püspök hallotta a fegyverek csörrenésés, testek zuhanását, el volt késsülve imlndenra . előtt" .mert mikor _ ,Dobos benyőmnlásaelől őrizete elfutott, .felébredt benne harcias 'ifjuságának emléke. A fegyvertárban egyvértet öltöt~ papiruháj a fölé, 'sisakot bo- . ritott ősz haj.ára, .s alegazebb kardot' vette,el-

. 'Felfegyverkezve álltf,tz. oltár'

,'-

~:;;-

várt~' ellenségét. .·De hiábavárt, 'Feszült figyelemmel hallotta a -zajt közeledni; .hallotta a lépteket, ,a . fegyvercsörrenést, végre a

Bzáradt,_ de .még,míndíg izmos,kesébe, 'ugy

a 'betoluló

harcot.

Izgatottsága,harcikedve percröl-perere

nőtt,.

.s tetőpontjára ért, .mídön a zaj közvetlen közelről 'ismét eltávolodott. Rövid ideig 'várt még, de aztán türelmetlen lett; kilépett a kápolnából, s ment Iakosstálya felé. A ssőnycges teremben találta a két hullát,1assan ; megalvő vérükben. Nem nagy benyomást tett reá.. .' Epen, hogy oda tekintett. Hosszu életében annyi-. ssor ésannyiképen látta a: halált, hogy nem ta.Iálta különben íjesstönek, Ment a palotába, végig karddal .kesében, alsakkal ,ÓSZ, haj án,. S,' ha ,épen . . ~blak. előtt. haladtel.unegfényletteu holdvilág az ' elhagyott palotéban bolyongó,,'agg püspök al~kját.

XIX.

Püspöki Alajos. - Kinnsekkel, élelmiszerekkel megrakott sze-. kereiket kisérték a Dobosánkai 'emberek hasafelé, Holdvilágos, -tiszta nyári éj volt, rnikor 'a város kapujához, érkeztek.' A .kapus ugy .tett, . mínths nem, venné őket észre, nehogy 'bajba, keveredjék 'velük. 'A2;t 'gQndolta,.a kapu ugyis le van' .zárva, Ó. meg' nem mutatja magát. 'De' rémület ,fogta ,el, midőn -Dobos .magas alakja .leasállván lováról" a kapu felé közeledett. A- 'bejáratot védő, ", vasrud , míntegy szalmaszál tört szét a lovag kezeiközött, -s a zár egy ,könnyü érlntésére mintegy ma'gától pattant fel. ,,' , ' , Az őr -mlndezt a: kapuépület "egy , Iörésén 'néste : «Ez c8ak,aSátanlehet,-mondtaIit8gában~

vagy --:- Uram '~e hagyj-el

-, lovag.»

talán épen Doboa

, '..-: Ugyanazon. időben, .nehéa. eröa lovon, . köz&-· ledett ,a kapuhoz egy karcsu fiatal, fiu. .. ', Városszerte fsmertékPüspökl Alajost. Az·'ör is rögtön· reá ismert ·az ifjuban. ':«Mit kereshet ez' " .most itt?»· töprengett ez' ujabb jelenség felett. -De még jobban csodálkozott, mikor látta, hogy-"a .fiu - ..31 :p~8pök. hintés lován ,ül; s hogy. Dobos seregéhez csaUakozík. . Alajos épen a kapu előtt találkozott a 'lovag;. . .gal. Nem szólt semmit, .csak; .meghajlott előtte. ". - Dobos -is némán intett neki, eaakmíkor. egy" jó darabon elhaladtak, szólalt meg a fiu: «MoJidtad, hogy eljövök,.igazad volt, ,itt vagyok»: Dobos.komolyan felelte: «Még 'közelvagynnk a· v~roB .kspujáhos, most gondold meg': havelem jösz, 'kemény', harcí élet ~ár reád,,· Talán. 'isme- , retlen kincseket, talán ismerétlen örömeket. találsz, de ott hagyoda biztos jólétet; .abistoa . kenyeret. Isehet, '·hogy uralkodni, parancsolni. fogsz, .deas is lehet, hogy, megvetve, 'gyalázva, mint az étlen farkas, a rengeteget fogod bujni" Most gondold . .meg jól, ·aválasztás előtted van. A· bátraké," erőseké fi világ, de jaj annak, ki erősnek képzeli magátésgyenge, Ki "bátort akar játszani éaszivében ·gy~va. Nézz 8, szivedbe, még .nem vagyunk' .messze, .mégvíssaafordulhatss,» " . Alajos elesántan, határozottan. felelt :« Veled .. megyek, .bárhova I Az ismeretlent. 'Bzomjazom, a .váratlantéhesem. 'Jól láttad te, mikor mondtad, hogy szük nékem ,ez a 'négy fal.. Megölt volna, rám Bzákadt volna. Vagy egy félév óta k~z<!ődött. - Addig nyugodt .ésboldog voltam, de azóta ! - , csák. ki t i csak .el r ~bántam is én, .hova? A Bátán incse1k:edésénekgondoltam, böjttel, imádsággal küzdöttem . ellene; a .sllícíumot le nem, tettem .többé, Nem használ··semmi.Erősebben, 'hevesebbenébredtekavágyek: .csak ki!·.- csak, el r ...--"' A.z1;ánkértemaz én szent atyámat, engedje meg, , hogy a -kertben dolgQzlIassak..Ástam,, kapáltam rogyásig, de munkakösbsnIéttama .kolostorkert f~lett a. pacsirtákat, . fecskéket szállni, hallottama , vé!cséketvijjogni,·a ·sárga·,rigÓt fütyiilni. Végem

nem- birtam .többéo;-.~olgo~i" .. nem, biFfam s"

:'dobogását, ,elc8ittitan~., Püspök atyám a~t áit nekem a .;meleg,nem engedett többé le! se 'menní, NyugGdtabb fettemTcellámközött, de sokkal ssomorubb.. ·~Ak1tof' jöt- .

M2H\fHlll

. .D.v.I.U"''''

te!»

Egy

ideig8~ptlanullovagoltak

egymás mellett _ a lovag és Alajos a holdvilágos éjben, egyszerre Dobos azt kérdes te afiutól: «Te gyerek.sserettél

már te?» A fiu-nyugodtan felelt. «Az. én életem' a jó -Istennekés aSzlÍZ -Anyának' volt szentelve, SZÜ-

,-leimet nem. ismertem; testvérem. sohse .volt, de . azért két tanulétérsamhea és pűspökaty3»llhóz melegen ragaszkodtam.» . Dobos türelmetlenül mondta: «Nem ,ugy ér.. tem ~ ._. asszonyt?:». ." .. -: --Majos, area. ép; oly tlj'iigodt,- fehér volt. aholdfényben, . mint. ·az'előtt,; ,s ép oly nyugodtan .felelte:'. «Nem :sokasszonyt láttam én életemben, Az öreg Honoris, néni, ,a .gasdasasony; míndíg; igen jó volt hoszám, sokszor aka~ csökolní, de ~zt·azért nem szeretteni.nagy'Űu, mert míndig asírssaguvolt..b - 'Hát még kire. emlékezel? . .'- ~ Az' iskotás lányok között, kik -a templomba , jártak, volt egy igen kedves.. de asmeghaltnemsokáre, miután fehér' ruhában," fehér fátyollal,. 'bérmálkozm jött püspök atyám elé, Azóta mindennap imádkozom a lelkiüdvéért.»

'- ,Másokra nem gondolsz? Senkire se különösen. Dobos látta, hogynem sokat tud meg 8' fiutól, ez talán nem is igen' érti kérdéseit, inkább magának mondta: . (I,ez baj, mert Isten tudja, ~'--

hova' .fordul aite életed./8zekere, ha az asszony utadba .jő. Aztán még. az is .kérdés: asszonyokat_ fogsz-e találni, vagy· az' egy.asszonyt.» .~ _ - A' mi asssonyunkatórted P - kérdezte a -c, fiu ártatlanul. - - Azt, azt ~ felelte a -lovag, mivel látta, - . hogy legujabb fegyvertárs B még nagyon Js <

..~gyerek"

kissé. aggodalmaskodott·'

3. jövő

miatt.

IDé fáradságokriál; ~sőt . egy .' rövid harcnál, melyet Dobesék egy királyi csapattal vivtak'haza- . tértü~ előtt, afiü igen e.d2i.ettnek, bátornak és érettnek .bizonyult, . .- Hiszen a többi is majd. csak jól lesz --..; gondolta a vezér,' a gyereket ilyen elszántan látva. ' , ' . . . . A- dobosénkai ut s'a cédruspalota valósággal 'I;:~'-'; . elbüvölteAlajost. Boldognak érezte magát a' friss .•..••..•.•. c-hegyi 'levegőben, .ceak a gondolat . j ólte'Vój ére bánf .;"> . . .tottade 'Dobosnak .nem merte .elmondaní efeletti , bánatát. Félt, hogya vezér azzal felel rá: miért nem gondoltad megelöbb ? .Aztán nem is lehetett · azon. változtatni. Hogya .lovat elhozta, az kevésbé bántotta. Meggondolva .tette,voll nektssép ..0hint6s .lova otthon, 'az maradt helyette, ·Ez a szürke igen-makaca és:szibt:j' állat· volt, Egy· szer .a püspököt 'hintójaval .elragadta, hogy az . issé-porrá tört, s az. agg fópap élettelenül maradtaföldön elterülve. ·'Jobb lesz. neki' az:' Alajos szelid lova.. ' . A sereg hazatértével a cédruspalota ismét 'élénk és .vidám lett. . Csakugyan elhozták a sokposztót, volt hérom vagy négy vég is.. Finom, 'sima posztó, sötétVÖl'ÖS. és' sötétkék szinü, "Dobos igérete szelint mindenkí. kapott uj posztó öltözete~. Vaszily és Czinke folyton Bzab~ .. .. tak-v arrtak. Alajosnak is csínáltak . egy söt~tvörös posztóruhát, nyusztprémmel díszítve. · Gyönyörüen illett lit fiu karcsu alakjára a simulékony poszté, s a.nyusstprémes süveg. Szép, finom vonásai még' "átlátBzóbbak, metssettebbek

·...

I.· ~.·: ·.:

•·.·.· ..•·...·.·.··.

·;1.,..,. ·~.i!~ <~;

~~~~--~

katonás viselet, mely ssépségét annyira emelte, .hogy Dobos önkéntelenül kiáltott fel: «Hej, sze...,_ . rencsés. az 'a~ ssssony, ki .ma nem lát téged, mert bizony Isten, baj lenne ·belóle I és ~'Bzeren esés 'a~a férfi, kinek felesége nem vet reád .

ssemet,»

.',~:k~

"ft'";,·,

. .' .

",Alájós nem igen' értette-,a Bz~vakértel"":.-·. mét, de" érezte,' .hogy> ' valami kényes dologról' , van. szó, 'B még inkább ~avarba. jött,. de még . soká nem volt alkalma Dobos szavainak ·értékét

kíprébální,

xx. ,

, A látogatás. Kisebb-nagyobb .kalandokkal mult 'elatavass· -és a ny-ár nagyobb fele. , Dobosnak öröme telt benne, Alajost harcra edzeni, -tanitaní, ,', gyönyörüseggel, figyelte; ]ni~t . válik' a gyerekbőlerőteljes, igazi férfi. Iván Bem' , . volt. féltékeny, .mert Alajosban. a· .magukhos .való, bátorlelketszerette,.8 benne talán homályosan , jövendó .vesérükettísstelte. : Worochtára 'a lovag nem is gondolt, vagy legalább, '~gy' hitette·· el ma-

»,

gával., .' . Különben ,már régen .itt lehetett az idó is, hogy GrinéusMátyásék ismét átköltözzenek Bocskóra, Hiszen csak - ugy, 'mond~ák'- a nielegebb ~óházkedvéért meatek Woroehtéra, most pedig mindenütt ssépmeleg nyár-vplt, még aDobosénka.

.tetején is'. . Ezt 'éreznették, a .tüeskökIs, .mert oly C~Ii... .: -pelést víttekvéghesegy este, hogymegrezdült ~ _:levegó tőle. " . Vadvirágok illatával~, jött az .. erdei zenekar hangje, ··s ha egy kis karmester-felrepült, száraz . resgéssel élintette -szárnya., a . megingó füveket, különben csend volt mindenütt. - . , 'Dobos a' füben .heverészett , a cédruspalota . , , előtt s hallgatta az ezerbangu esti csendet. Bgysaerrecaak tompaerös .heng, mintha egy· lyukat ütött volna a cirpelés ,Bürü finom szövetén, ugy esett .bele, ,nehezen,',erösen.; ',' ~ ,.A kapu ...felől jött-a hang, . a tölgyfa ajt~* _ 1itötték.kalapácscsal. '" ;>

1":.-(-

Az ófs"égrögtön fegyverhez nyult; B a ·to1>"biek 'is egyszerre ott.voltak, . ,_ . .. Dohos' rögtön talpra ugrott.· Bő- selyem öltö~é~e, mit itthon" mindig hordott, l;íbegett, körülte, B egyetlen fegyverét, ' az övjébeBzurt tört, meglazitotta hüvelyében.

Oly azokatlan volt itt- e, hang. --Vendég nem jött a cédruspalotába;i1z.enetet .nem hoztak ide. . . Míndenkí csak 'azt gondolte, h()gy fegyveres : erővel jönnek Alajosért- '.'" . . Az őrszem, kinyitotta alórés védó vastábláját s kinézett rajta, .deabban ~ percben vísssafordult, s kiáltotta: ,«Akármi 'legyek, ha ez nem .némber» .'. "'. " /'. . Dobos isa .kapuhos jött: «Álrúhában jár ·az ." a némber, fogadnék rá», mondta halkaa. . - Mit· csináljak gazdám? ~kérdezte az ór. - .Küldjél egy .golyót' a . hóbortos fejébe, azzal _vége - felelte a lovag egykedvüen. \ De .abban, a pillanatban egy követeló, paran..esolóhang kiáltotta ber . - No,meddjgvárjakmégi~? MeguntammárJ Dobos e. hangra összerezzent. Semmi kétség" .ezÁmália. Dehogy jött ide? Mit csináljon most, 'hogy 'emberei, észre ne' vegyék? .. Egy szempillantás .alattfellángolt selvében - f

'1',.,0,( ~,'.'.: •., ~:

~ " ~: ~c ~.

r· 1

-J"

: } '~

.:~dK~;:~:~~it:{~:l:~~:s:r~~:·_·· . ~ Amália itt! csak egy deszka .választj$' el tóle l- Mit akar? miért jött? Beseélni fog vele mindenáron,de . be' nem eresztheti, nemcsak mert ssent fogadása, hogy nőszemély. nem lépi át a .cédruspalota kapuját, de .mert emberei elóti el is. kén 'títkolní, mitéplvesérük szivét. ' >De nem volt idóatétovázásra, ,határozni kellett, még pedig gyorsan. 'Azért a lovag ssokott" .önbisalommal .mondta: «Meg kell. tudni; mia célja annak.:afejércs.elédnek?- kim.egy~kh()zzá" 'megnézem, hol lakik ? -hová~való? azért ne" is várjatok' .

haza ·reggelig. .

:..-'

,,:

,',.- - . . ';(1/

. -

.-::...Jaj-~' gazdám, ,'tte:, ,menj' .~ mondts Iván, . kl salntén megismerteia, parailcae:ló .haligot' - '

hátha tőrbe csal" fegyveres.ek'várhatRak,reá;d.~ ," De Dohos csak' félvállról felelt:·: .«Hát aztán? I l\lár'elíelejtettétek, hogyDobos lcvagsérthetetlen?»''. . Különben nem is Bokat'hallgatott -embereiTe. Maga nyitotta kla kaput, egymaga ment .'ld rajta.' A. kapu előtt. csakugyan nészemély ~llt. Egy- sserükopottas ruhában, .a feje körül egysziirke . Bürü selyemkendóvolt csavarva, ugy, hogy aréá- . ból is alig,·láts~ott valami. . _', . Amint a lovag. a kapun kilépett, a nófutásnak eredt. 'A lf?vag"",ntána Iramodott. Ennyit, látott az őr' a 'kapufeletti toronyból,:aztán míndketten. eltüntek az' erdő sürüjébe. lván1everten fordult vissza s magába mondta: .Vége míndennesvsohe, se lesz békesség, ide is eljön .érte; SŐ 'fut 'utána): .mínt az' ÍskQlásgyerek, , ha almát lát.» , . , Nem soká futott 'Amália ;.-' alig, hogy .elfedték erdei . fenyőfák a Dobosánka kőfal~t,~ megállt, 8 BZ~Inbe.nézé~ a lovagga~ vátva,nrlt fog, ez neki mondanl ? . , De· az nem. szólt semmit, ,csak' karjaibá vette ,SZ asszonyt, ölelte, csókolta, .aserelmea őrUlettel. Ugy szoritotta magához, hogy' Amália félni kezdett: megöli 'ez' a vadember, s már sajnálta, hogy ide jött. . . , De ő is bátor volt,összeszedte'magát; s dmcásaD',mondta-:·«Mit saorit ugy,. mintha meg akarna enni ?,' míkorhénapokig rám sem, nézett,' azt. se kérdezte élek-e még ?» '. ' . Dobos karja lazult azasB~ony derekán. Sze.. _relmesen a s~emébe nézett, B csak. annyit mon.. -" dott neki : «Edes, édes I-egyetlen !» ,.' '~ Mikor mindketten kissé megnyugodtak, szemrehányások özönével öntötték el egymást: «kitiltottál, ~ mikor majd meghaltam egy tekintetedért,elkfildtél! elkergettél !»' ,.',." ~.> Te meg nem tudtál visszajönni, elhagytál, .élkedvetlenedtél, egy kis szőtól annyit· se tudtál enem türní, mint egy fizetett·cseléd. .. . ~ . . <,

•

-En.

mindent :türtem, de te, de.te"'7- ~

~·Nem. ~

te,; te

,~ ~

de'·a. azemre-

naavasosoor csakhamar ismét~csók és ~ölelés lett. boldog' csenben ültek ,egymás. mellett, ké~ váll vállon, míg :a~éj8zakarájlik sürü.. szerelmea éjszaka voltes, Csak ,"b,ajnalban kisérte ~a. lovag Amáliát.a.zerd6szelig. .Amália sselídréa alázatos 'vGlt, mínt. még soha sem, csupa jóság, csupa .édesség, . . ·1 ...........• ..... ,......

V.:.L,..u.t;;IJvC'I;:]U

Mikor- Dobostól elbucsusctt, könnyes szemmel mondta nekír . , , - - Egyetlenszerelmem, ':aligtudok tóledef.. váJirl, de .reggelre otthon .kell lennem,mert a~.t mondtam . Mátyásnak" 'hogy .Mikolicára' .megyek éjszakára, a. kis keresztfiama~' megnézni. -Hátha megtudja,hogy- nemvoltál ott? - Nem tud Ő meg semmit a -könyveiból, meg a csillagokból, csak .ha nem lennék otthon reggel" kere8n~,.:8 talápkérdezósködne is. .' -Dobost most 'mar csak egy kérdés fogl~.. .;.koztatta,de igen félt tőle. Végre is esdvekérte: ' '«'Mikor jöhetek- ismét'~h) .' .-. ·-'~.Amikor ..akarsz, .édes -felelte az, ~sszony Qdaadóan~ mindig bóldog leszek téged Iáth_atni._ ., '.Ejjel néha. ·én -is .eljöhetek 'az .erdöaaélre, ha... '}dátyásegy különös'hQtoszkoppaI bíbelődik. Vaszily _ - alszik mínt. a vakand, csak"hajnalelőtt kell otthon Iénnem. _ ,"' . . . ' '. "Dobos azt gondolta, ~Imodik, ilyen örömet reméllenísem mert, . ugymegszoritotta .az öröm ssívét, hogy. ssőlaaí se tudott, csak hálásan csókoltameg Amália hegyes .végü -kis cípellöjét,

XXL

Mézeshetek. . , .- Boldog, mámorosari boldoghétek 'és hónapok . ~k6vetkeztek ·a szerelmespárra. . . . : ' '.~ Az :asszony_annyira. kifesZitette .tavaszon . 8 . .-Vár8k-ozáB,.· :startózkodás szlijait; hogy az 6. szi'Ve

',;_'is

maj~' 'bele BZ'aka~t:' Ó. magajs belekerült/játéka

, hálójába, ó - is vergödött .» távollét,az.elvál~s _ ki,nja alatt,' s most már ó is igazáJi',egyszernen, -

btitánszerelm,es volt, szép erős .lovagjába. . - Istenem; de bolond is voltam - mondta ' sokszor magábá - csakegy percet is elmulasztani ebből a boldogságból ? Hát nem elég az, 'mire rá

,vagyunkkénysz~ritve?

", ,,' . . Néha már válásra, is gondolt, de -aztán még, "sem volt bátorsága hozzá «annak.a jó, áldott emberneke vmegmondani, .hogy , ,megcsalta, hogy

otthagyja, elválik ,

"é~

tőle,

-igy ,csak még kedvesebb

játszibb volt Mátyással. Talán

sajn~lta

is egy

. -kicsit azt ,a'.gyanutlsn. jó embert, ki. talán még -a'. lába porát is" megaranyozta volna, _ Grinéus 'Má.tyá~, ápoly .kevéssé .vette észre" felesége gyöngédségét, 'miiit előbbi" rossz kedvét. O, könyveinekélt és imádta as asszonyt, de~gy,_mint, valamely" örök . csillagot, . melyet váltosatlannak .lát, -s nem' is képzelheti el" máskép, , .mínt ragyogón, fényesen. A 'csillagnak az égen van a helye). Amáliának pedig az" Ő keblén, 'az ó ' 'házában. E felett 'nincs mit gondolkozni, .mert .nem lehet .méakép. '. ;;,:Nem ls gondolkozott, de dolgosott könyv,; tárában, labcretoriumában, B mínt az ünnepre, -', mint a -templombecment-jegoa Bzórakozásátke-

.resní az 'ó aassonyénál, , " Hogy az élet valami mást is ~ozhatna,m1nt váJ~ozásokat,: az öregség átmenetét -~Z 'agg~orba,B .végre halált '-. nem .:ia.jutott eszébe. Akk:o~- is ~. ó az. öregebb, őmegy elóbb", Amáliara ~agyja mindenét, ez egy szép

,a' természetes

r- .

sirt fog' neki állitani, mig végre ,- de' csak _sok . év mulva - öt is 'oda helyesik. 'Arra gondolt, néha, hogy Amália .mínt özvegy asszony férjhez is' mehetne. '. E~ ellen nem -ís lehet 'kífogás,-de mint kellemetlen gondolatot, el-o

távolltotta:magától ez' eggodalmst; «Horosskopom

.hosssu életet mond nekemysakkcr már Amália ~~ .lesa 'oly egészen' fiatal b> a gondolatai, nyugo.. (d9JmaiJeltek· a -jövendó Bzép . «közös» sírbsn,.'

.-Ha .Dobos ···eljött hozzájuk,"nii" most .rendesen kétszer egy héten történt, udvarlasan, szivélyesen fogá<1rta, .de többnyire magára hagytafeleségéveI. Hadd' Bzórakozzék szegény asszony is egy kicsit

ebben a. nyomorult.fészekben.!. ' ., ' . Egy· este, miután Dobos elment, .tréfásan _ ,mondta Amáliának: '«Látod, .mondtam, 'hogy.ven-· dégünk finom, művelt ember, most már úgy látom, . te is, azt találod?» . '. . Az asszony egykedvüenfelelte ; «Hiszen vég- . ·tére hozzászokik az ember.mindenkihez, oly -sokszor jön, hogy már megssokhattam,» ~A csillagása nagyvilágiasan, könnyed hangon . folytatta: «En örülök, ha jön, legalább kissé fel'...

c ."

,Vi~tja m~gányod~~.

Nem jó·a tulságos

~agány,

ha aaembernek nmcs komoly foglalatoss'aga,egy'

, asszonynak. pedig nem lehe~ komoly foglalatossága, ha» .- - - .azt akarta mondani, ha nincsenek gyermekei .:.-. _de megijedt, kíméletlenségétöl, EJ kissé ügyetlenül tettehozzá : ..«,ha épen nem: Bzegény és nem dolgozik.» Amália-azonban megértette .férje gondolatát, 8 egész él~te, keserüsége belefulladt szivébe, '.. . ,.

Csakhogy mostnem ért

~á

soká keseregni,

mert mínden gondoleta, folyton Dobosnál volt," Ha csak tehette.. éjjel elmentraa

'erdőszélre.

-Nem messse volt, nem ·~agy utat kellett tenni, :Házuk a falu végén ..Iévén, a falusiak nem ve"hették észre. Vaszily . és 11 szolgálók a mellékhásban aludtak, . esektől se .volt mit .tartani, 'igy .ha Mátyás este'mondta. néki: «Bocsées 'meg, ... .gerlernadsrem; de ma ismét 8,lombikjaimat órzöm» .tettetett levertséggel duzzogta'az asszony: ·«Mindig a lombíkokl meg a csillagok! Ha' szeretőt tartanál, , ,-'nem·lehetnél többet távol.· tölem,s , .:::.. . . ~.e ·ugy~etubicám,.csaknel)1mondhato~ . ho~ veté!yt~rsai.d. . érdemtelenek C].»_ ~'. évődött Grineus Matyas.., . ." ,. . . . ·Az~asszony·tovább duszogott; «Jó, de akkor . .' be ís csukom az, ajtót', "reggelig' :Iiell~borgassoiJ.. , -' senki, legslébb alssom;'ha· tudol:t.» ...' , . . - ". ' c

llyenkor·,GriJíeus mindig;'igen. elérzékenyül1;.;.

~~gyedü1 'hagyom, .de. IBtenem;",. hagyhatom .él ·Se ,lombikjaimat,se .távcsövemet. Már' oly.,közel járok anagy felfedezéshez, most csak nem hagyhatom abba életem munkáját?!» . . , A·mália pedig boldog volt, ha '-.egyszer urát' a laboratorlumbantudta, Mire a ház lecsendesült, kis k~B9.Őt kötött fej ére,' kulcsesal becsukta" BZQ. báj át,, 8 ment, vagy. inkább .repült az erdőazélre, ' , l

Dobos öleíö karjába.

.'~

Itt várta ,mosta lovag_ mínden éjjel, ked-o

'vesét, bár tudta, hogy .essk ritkán jöhet, de nem volt kesérüség ~várakozá8ban, mégha ,hiába·'is . várt, mert . 'érezte, hogy csak, külső körülmény. tartja visJ;zaszépszeretójét, hogy , gondolatai. 'itt .vanna,k--nála, 8 boldogaaelálmodoaottö magában is egy-két órát s .nézte a világot a worochti ház' ablakában"ha még nem volttgen késő. és 'még nem .ol~ottak ·el a mécset. De Amália 'ilyenkor tovább égette,hogy jelt· 'adjon 'loyagjának, hogy nemrnehet, és. hogy' gondol reá. _ Dobospedíg tüzet ~ gyujtott az erdő szélén, feleletül ezer ·sz~relmeB .gondolatot kötve a 'lángok mindensugarára. . . '. Ha mámorosan boldogok voltak. találkosáauk -órái, ugy valamikülönösen -finom, élvezetet taléltak e fénysugarasbeszélgetésben. Ugy elképzélték egymás alakj'át,'hangj·át.' Annyira egy- másra gondoltak" -hogy, valósággal az együttlét ~ élvezetét ,", érezték S talán m~gfokozta .boldog- :,.. -'. ságukat, hogynem lehettek.míndíg tényleg együtt. .' Feltétlen bizalommal víseltettekegymáa iránt. '- . Nem félteksemmitől, nem bánthatta 'őket már , ' semmi, biztat a .szere1mükben, biztak a, jövőben. . Csupa vírégos 'boldogség, ószinte bízalom, gyermekies 'hit volt az életük. " Változásranemi~ gondoltak Mi vMtozhatnék?' még a sors is kedvezett szerelmüknek. Gríneus Mátyás gyermektelen sógora megh.alii B, reá· hagyta, worochti házát., Mivel ez . tágasabb is' volt,,mint a bocskói, azt~ eladták, .s Woroehtén. <.

maradtak lakni.

<'.

" . Egyik nap ugy mult, mlntamáslk; -egy -t~r~ _ 'talma volt mindíg:. a· sserelem,.. a _yi~zoJ):~látás. _ Ezt élvesték fóITÓ ssívvel, .vagy örwteJr:J:~J yagjálmodoztak róla, _ . ',,_."., ,', Dobos .sokat beszélt _-.Amáli~náJr:'AlajosróI~. mig végre az asszony kiváncsi .lett, s kértea lovagot, hozza elneki egysser uflut.. Dobos tagadólag intett: «Nem, lehet ast,» -:-"Talán féltékeny vagy, hogy; bele szerethetnék? ~ . , ' - -Nem, angyalom, az nem vagyok, érzem én az· öleléseden, bogy nem szerethetsz te mást rajtam- kivűl; .de féltem szegény, gyereket, mi lesz , belőle, ha. meglát? . '. ' .. ' - De hiszen édes, nem mindenkinek vagyok _t1n olyan szép, mint neked, aztán baj is az, ha: "egy ilyen fiatal fiu belém szeret, vagy, másba? , Gyermekazérelem - gyeFmekb~tegség,ezen is·át .kell 'esni valamikor mindenkinek, minél előbb, 'annál jobb, s kétszeresen jó, 'ha a, «tárgy» olyan valaki, 'ki uemakarja kihasználni esen bolondos állapot -gyengeségét, ' -» - Ezt"az asszony skaratlanulis megteszi, mert a férfi mindíga legkedvesebb. játékszere 'marad. ' Amália .sértödve egyenesedett fel" s Dobosnak n~ ,f?,radságába került ismét -kíengesstclnl :« Ha kívánod, hát elhozom neked a fiut, hisz a csíllagot is lehosnám az· .égből. ·számo.dra. Mikor hozzam?» - Hozd el 'csütörtökön. ~ De mit. mond az urad hozzá.?' ,c

~·'Semm.it,

lovagember kiséretében sokszor,

vannak fiatal apródok,

XXII.

!zapród. ~

. ~.DobóB hajúalba tért .hasa, de 'már ~eln.f~küdt 'Erezte a' friss levegő' .áldásos ,hatását, teletüdővel ssivta. ·az. (erdó' illatos lelié~.·A legelső; kivel találkozott, A1ajoBvol~. .. ~ CzóbeI Min~a: Két arany-hajSz~ 8

., le.

,-~

'Feltünt:a--lova,gIisk, ho~ a~ fiu, halványabb, bágyadtabb,. mínt .nyár· kezdetén volt; ugy~~ólván ,- Vi8s!liafejlódö~ .vírulö 'férfiásBágából, régíklastromí ' voltába. Ismét az az álmodozórévedezó, tekintet . ,volta~zemében;jsmét' az a sserény, megadástell - tartás. ."',. . .,iDobost-a 'felf~~zés .kellemetlenül lepte -meg, de~'nem akarta' saját magának: bevallani, -hogy, . egyedül ö az' oka ezen változásnak, .' hogy ,mióta elhagyták a 'harci kalandok. váJtozó .mosgékony... ságat, a dobosankai élet egy_ 'cseppet Bem különbözött'a klastrom' csöndjétől, 'magányától" sót talán . még Illaganosabbnak lehetett. -~ondani.IgY csak természetes következménye volt, hogy' a fiu ismét felvettekü1s~jében .ía klastromi· z árkoz<;>ttság ának jelleg~t.De ssépsége talán.. még feltünöbb lett, _ ezáltal·.majdnein· serafleusaa-átssellemült jelenség váltbelóle, B a v~gyód6- megadás borongott fehér , , homlokán.'" , ',~" " " -"- . .Bgypercre 'eszébe jutott 'Dobosnak: 'hátha· azaz .asssony mégis belé szereme ? De aztán rá ' gondolt Amália, utolsó ,esó~jára 's boldog. bizton- saggal mondta -magának;' «9 ,már. enyém, míndörökre, mert nem is tudna másé .lenní,»

Magá»oz .Bzólitót1;a a fíut.. Alajos 'nem . ugrottfel szavára, mint máskor, eser-egy . uj elemény reményében, de szelid" kö... ~ömböBkéBzséggel jött.. A «míndegy» ,bánatoski~ ,fejezésévelarcán. _ . ,, . , --' 'Alajos, - mondta a lovag, -nem ,erde--o kelne téged-·egyszer. velem jönm jóbarátaimhoz'? . - ,Ahogy kívánod, -'-felelt afiu, ar teljes '.' .', fegyelmesettség hangjén. .. - En nem kivánoÍn, csak gondolom, eléggé tanulságos lenne reád ,- nézve,-'egy j~IeBludóB.sal megismerkedni, valemint nejével,ki.a .női nem dísze éspéldányképe., ' . '... .. Alajost' a tudós talán még'. érdekelte egy . keveset, 'de az" asszony említése tökéletesen hidegen hagyta. . ' " . , ".~ Nagy tisztesség' reámnésve, ba: barátaid...· .:

hoz ,akarsz elvezetni,

felelte sserényen,

'~.',

" Dobost .Jdssé bossantotte ahüvös közöm,bösség, melylyel AlajoB tervét fógadt~ Aző. azíve repes'3zörömtöl, ,ha csak Worocht~ra'gondol,. s' .ez ,agy~rek, mintha nem 'is 'bánná" vissi-e, vagy sem? Persze, nem tudja - - - ' s Dobos ismét jókedvűen 'mondta:' ,~" , . .: ~ .Aztán .ssépen ssedd ösasemagadst.ünnepí díszbe megyünk .- látogatóba, ugy' szokás ._', . ,nvált ha az .ember szép asszony szemeelé megy. '. . Mire Alajos oly komolyan válaszolt, míntha . hadi tervről'lenne szó:," . ' ,'~":Meglesz a te akaratod l .Dobos t:t:~fáskétség}jeeséBsel fenyegette: .-Nem .lesabelölediember -'soha sem,mar látom. Mit' ismét a 'fiu .nem értett s szomoruan

kérdezte:'

, " - 'Megbántottalak'~v,~,1amivel? Mondd, harag,szol reám? I" • . Dobosmegaímogatta Alajos .hosssu gesztenyeszin .hajáts gyengéden mondta: ~ 'Gyerek vagy" de kedves, jó ·gyerek..;Hagyj , -most pihennem, fáradt vagyok. ; Alajos-még mindig nem volt megnyugodva. /.Dobos . modora "izgatta : ' . _~ Miért lenne 'Ó gyerek? Hát volt nála bátrabb -a harcban? Hát _. n~m kitartó fáradságban? De it.t most mit csináljon ? Kedves könyvei' _,.nincsenek vele,' oltál-át; kápolnáját elhagyta. , . Megbánta ö már százszor is, hogy püspök atyjától eltávozott. .'. _. , . Mig Dobossal kalandostakbarcoltak, az élet-. .erö, a. viruló ifjuság boldog hangulatban tartotta. de most 'máraDobosánka klastromi· magányában' _óhajtotta ismét a klastromi rendet és tud ományt .is, : Sokat imádkozott az erdőben, aztán prédikált ,a legényeknek az örssobában. _ '" Esek .gyönyörüséggel . hallgatták, de egyszer ,Ó, maga is megijedt aaj át szavai felett: hiszen, ha. tanait- meghallgatják, az . 1ázadást,l;1ütlenséget

jelent' 1Iruk".jóltevőjük~llen L , ", , . Ezen' vad hareos ok, .ldk amásétmagyon is követelték, kiknek-majdnem minden "tettük bele'8*

' . -

·:].tkad atw"parancsolatyalatti~IYnrébeÍl, hogy hallj ~gaSs,ák "az .evangelium

szavait, hlszen a kegyelem '

-csak a megtárt ' bündsnek szől; nekik amegtérés 'pedigurukhoz és magukhoz való, ár~ást jelent. ~ Elhagytap-r.edikációit, csak továbbímédkozott, tövisekből ciliciumot font 'magának, 'bünei veseklésére. .Aztán elhatározta, hogy most p1ár . jóban-rosszban Dobossal marad mind halálíg.: Ha ellenkézettiaa -Ur paranesávál, , elhagyva oltárát,_ . lelkiatJját, .köte~ességeit, most, a magavélasstotta "keresztet türelemmel, megadással fogjavi-selni. , ..: ',' De nagyon szenvedett afíugyöngéd lelke ~e ' kételyek' alatt, s testi egészsége majdnem utána' ~nient;' ' , .' , . .' Csak nagyobb ragaszkodással függött Doboson 8 legtöbbször azért. imádkozott a Bzüz; 'A-nyához,' -hogy mentené még sseretettvesére lelkét az örök kárhoza ttól. . , . - " ··DóbosÍs érezte, hogy a fiu mást várl tőle" ~ , midön .elhagyta. jó, ,biztos ,otthoná~, -s 'hogy: Ó. is ; másképen ·~épzelte~.vele.az·életet,'.~en-einakart~ . ; .elvállalni maga ,előtt BeID a' felélósséget, s mint-_ egy megnyugtatáeul .mondta magának ; " , -..:.- Itt az ideje, hogy Alajos szeres sen. Addig: enem lesz .emb_er belőle, mig az asszonyt nem ismeri, - s most már kiváncsianvártaa woroehti -Iátogaaás 'hatását Alajosra.. " _... ~'~elV:ip."adt az. a csütörtöki -nap is: egy borus / -nyári 'nap," melybe mérumagaslatokon az őszi .. . hangulat is .belevágott. / " ,. , . Alajos,~ Doboskivánságát _teljesitve, nagy _ . gonddal" volt öltözve; B még tegyvertáraai is meg...,· bsmulték .szépségét, .míkor a lovaggal kilépett .a., cédruspalotából. ' .' ', . _ ~C Egyikét legszebb ~ranyláncai közül, Dobos nyakába- akasztotta a fiunak... Viselje ezután is -.

erdei

emlékére e',napnak!. '. . ' Tompa fényben csillogott arany _3 puha" ,nyus~rém között, ;jobban: megcsillant ott, hol a::"-· , , piros "posztótérte, itt láts2íott·is finom, tekervé,.'nle,sUlunk~ja" mintha sujtás lenne a selyemfényű.

, '~otet 'poszton...

'.~,'

:.~>

'_.'

- '.

Iván-egy. peresig várta, nem.ssélitja-efel (st

az nem szólt, seJI!lIlÍt,- . ", ~ _ ""~ ;' . ' ' : -Még Jobh igy; ha vele megy, olyan gyö~ "e~;" nyörü ' ez, afíu, hátha az. asszony beleszeret s '--, r,;·,~ végtére békét ,hagy niár urunknak! ' . . . ," Lovát is felajánlotta Alajosnak; kissé 'szomo_~ ls'a lovag' .kiséretnek? De c, ~>.8 Iván gondolta .magábane 'F

.,,::~/

.ruan, mondvs :

. " ." .- ,A Táltos meg a,' Gunár mindíg együtt - ,,'. '~ jártak, talán jobbanmeunélvele ? ~ De Alajos m~gköszönte,.ő csa~ a magamákren.cos' szürkéjéhez van ssokva, ürült, hogy lesz legalább valamivel veszödni. Iván hosszan nésett 'utánuk, hogy. kifordultak a kapun. Vágyódottvolna 'ő ie velük menni, ha nem is épenWoroehtára, mertmindig igen félt Amália haragos ssemétöl.: . De: ha már Ö nem is ment, örült, ho-gy leg- alább Alajos van g'azdájával, nemmínt mikoras aIéhütö Czinke körülfonta. Czinkemég .anyár -folytánmegszökött, elfújta a szél, mint a' száraz levelet, kitudja; hova? - , ',', Nem kereste senki, pedig méskor a .lovag bizton visszahozta 'volna a', szökevényt, s karóba) "huzatja, de, vagyCsínkenem volt neki érdemes . a'visszabozf1talra,vagy most más 'gondja volt, dei bístos; bogy nem törődött vele. , , ' 'Mig .Iván gondolatban kisértea két lovast, esek haladtakWorochta felé s elértek arra a helyre, hol Dobos Arameát látta. . Alajos- "szürkéje egysserrevmegbokrosodott, Dobos, ki. .elől ment, babonásan szólt vissza a fiunak :. ~, Gyere erről aheiYI:ől, nem szeretek soké itt lenni. .' ." Alajos_ köselebb jőve, ,még míndíg vrettegö lová~aJ, halkan mondta: , , , ~Minthaláttam volna valakit. Nem, tudom, emberi .lény.volt-e, vagy árnyéksuhent .el? _Dobos épen "ily _hangon felelte: . -- Ha láttál, hát nenéss vissza,nem hozna,' sserenesét 'se' neked, Sé nekem."· ' . . ' . ' . E$tán .már zavartalanul ~olytatt~_ útjokat, f

....._,,~

" . Worocll.tán a.magj~ter.fog_aclta~'óket;~t

.,:-~~v1Írt,'·:

kedves':ven(iégeJret . EJ nem.:sokára. 'AmáUa', .';a.B8Zony is jött, ssívélyesen üd~ö.zölve',a lovagot, . ..~B'apródját: ' , .' - ' .Már 'f~ltem, hogyelkésnek, s 'hogy .tal~n ma .már nem is lesz sserénesénk, - mondta a világ legtermészetesebb hangján. ' ' .. E . természetes' hang. bossantotta Dobost. Ö 'szerencsétlennek érezte magát, hogy kedveséo

vel még' egy pillantást se válthatott

neheztelt

'Amáliára, hogy ö ezt oly könnyen. veszi, bár. ·a másik percben már- bámulta önuralmát. Lehetsé- . ges, hogy ez az asszony csókolja·öt oly' őrü1t Bzenvedélylyel, ki, most a hűvös ssívélyeaséget 'oly ·bámulatosan· játszszá ? Vagy tán akkor is . ·já~s~? -- -Nem, nem." Amália az .övél Nem akart' klesinyhitü lenni, s ezután' már nyugodtan türte, ,h'Ogy ,Alajos és -Gr~erisMáty'as jelenléte .: . e· hüvösmodort tőle is követelte, ," Mert ~ 'magister, .szokáaa ellenére, vendégeí-. vel maradt, B ebédnél 'büsskeséggcl emlegette 'Amália háziasszonyi. tehetségét,mit ugyan a jobbnál jobb ételek, .az aranytiesta bor és ecet, a gyönyörü friss kenyér is bizonyított. ' '. . " Mint kedves -vendéget, G:rineusMátyás fel is köszöntötte Dobost. mit ez felköszöntövel·a magíeterresés hívséges -"életepárjéra víssonosott, Alajost szerény modora dacára kevésbbé jÓ ssemmel néate a csillagász. Először életében féltékeny lett: oly gyönyörü szép ez a fiu, s .~Z asszony végre is' csak asszony l-Híszen Dobos is szép, talán még szebb, de .egéssen .m'ás, ha .ílyen .komoly, jóravaló férfiuval lehet, Attól még tanulhat is. valamit. De hiába .hisznek engem .oly ·elvakult könyvmolynak, látok én mindent,''';- -.--7. s láthatóan megkönnyebbült, nilkor a dus lakoma / . végeztével; vendégei 'nem sokára eltávoztak. Még jobban felháboritotta féltékenységét, hogy távostuk.után Amália~· a fiurólkicsinylóleg nyilatkozott, érétlen.süvölvénynek nevezte." .' I

.'. .Hiszen leh~tetlen". hogy .ne látnáBzépség~t,,~ elökelö modorát! .Tehát ját~'zsza a. közömböst t

?ersze, .1la,:dics~ri,·még.j~~aif~~gerILvéte~" .- m:erta magister ..m ár,azon 'fV Jej~<5.~ .volt, ~ot ~ féltékenység csakis. 'rosszat sejt..· A~ért,. hogy.. ~l7"· terelje .AmáJia'figyelméta. :finró~., tulsottan tajon~ göandícsérte Dobos t~8ti és .lelki szép ttil~jdonságait. . '.' . . . ' .Ez' meg Amáliát nyugtalanította: ' . . - Essre .vett volna- .valamit ? Lehetséges, l:\ogy így tudja magát."tettetni? - ' - B. mind-t., kettöjükre nyugtalanul, kellemetlenül .borult az est

homálya. ' . ,. . .,' Dobosis saerenesétlen volt: oly közel.Amália.hoe, '8 idegen hidegséggel kellett egymás mellett , ülni! Ö,' ki nem ismert akadályt akarata kivite-

lére, most folyton" pékhálószálakba, gyapot-torlászokba' ütk:özött. 0, ki szoJrva volt 'máaokée saját életét. semmibe se venni, most egy asszony . leg- . kisebb szeesélyét is figyelembe vette, B kénytelen. volt érte tümí, alakoskodm., ' " /'·8zivesen' tette, míg boldog ezerelem kárpótolta, de üres órákban kétszeresen érezte a meg-

, alázbi,tást. , , , Arz,islehangolta/hogy Alajosrase~ mélyebb benyomást nem .tett Amália. . ;. ' .

, . . ,N'em kérdezte a fiut, de' ssemmel láthaté volt közömbössége, igy nem is beszélt vele kedveséröl, csak Grineus Mátyás nagy tudományát emlegette.. Mint minden szerelmea 'ember, hiu és büszke volt ímédottjára, Titkos\, szérelmük óta ez volt, az, ,első, .: s talán egyedüli 'alkalom, hogy gyönyörköd-

"' .hessék a!Zon hatásban, melyet Amália másokra is , gyakoJ:ol,. s mivel a hatás elmaradt, a csalódás

. .érzete szállta· meg., . . '. ' . Ismét hallgatnia kellett, nehogy.elárulja szíve - ' titkát, melyet már ugyan mlnden dobosánkal emper. tudott, de melyről .ó azt hitte; -bogy senki sem' veszi észre. " . _ 'Talán, hogy, .elosslasaa rossz, -kedvét, egy' kivánságatáinadt: egyedül itt mara~,B nésní ,Amália ablakát. ' '" . ,

. _,/ Tudtaő,hogy-a~ .asssony nem jöhet, de, szerelmesék , konok .remélkedésével , biztátta

migát.: .~ «KibIdj~?-Még'az is .meglebet; hogy .el-

,jön? Lvagy ,legalább láthatom a", vtlégosságot-aa / .eblakában.» ' . '_ . ' ": . - ' '8zivélyeshangon' mondta Alajosnak~ «Keqves fiam, menj te előre haza, hissen ",ni ár .tudod ,utat, nem lehet eltéveszteni. Nekem még másutt, lesz dolgom, ne is várjatok otthon ina - -

estére.»

Al8Jjos -szó nélkül' engedelmeskedett, s érezve, hogy a ·lovag _nem kivánja "társaságát, gyors lépésbe. vette" lovát, S csakhamar az' erdő szé- _ . lén volt. . Ugyanazon ..helyen, hol- reggel a ló- meg- _ bokrosodott, .csak ismét, fujtés ágaskodott a , szürke. . .. Alajos rnost már maga, is .hitte, hogy- ez egy végzetes helyvs hogy talén 'rossz szellemek taDyáj~. Imádságba' fogott, de- nem.végeshettebe exorcísmusát, mert míntha a földből -jönne ki, előtte' állt egy .gyönyörű' 'nőszemély. Olyan 'volt, '. . mint a püspöki' kápolna Szűz Máriája,. mert azon - .a képen is fekete haja. és fekete azemevvolt» 'szűzaÍlyán~k,. épen mint az előtte álló asszonynak, s ugyanaz az édes-boldog" kifejezés voltaa ,arcán. Valami-piros palástsserü is omlott le karcsu termetén, . mí méghasonlóbbá-i.tette .a azentképhea Kis·,'gyermeket'· tartott' karjában, de- ennek már, , nem volt olyan aranyhaja mint a Jézuskának, desürü barna fürtök környezték,alig· pár. hetes, 'kis fejét. ' ". ' . '. Előbb Alajos mennyei jelenségnek képzelte az asszonyt, mig ez mélyresgésü, édes. hangon , nem szólt hozza : «Szállj le arról a. lóról gyerek I egy .kis beszédem van veled!» . . " . .Alajos, talán kiváncsiságból, megtette aa ~,asszony akarat~t~· '- Ugy, most kösd a lovadat a. fáho~ és ülj le mellém .amohba. ' ., .' Az asszony is leült, szopnl adott :31 .gyerek.nek s e.kösbe csendesen mondta: «Láttam, hogy, ma reggel Dobossal mentél, 'valami nagy ernbere _ Iehetsa, mert szépen .vagy öltözve, tulajdon.' ali,

-r:

:;~~0:~·,\. g/1~~::~ig~%f:it!~~~~~~~~~~0~~'~~~*){f/~~~~~~if40:9''7?,''~

~~.r~f'.:'.':;:;~:·J ····1;" ~~..: ~-,

.....

:, :l:- .: ;. .

c:.~.'1'21'

~ ...\; ...:~",

aranylánc van a nyakadon, mit nekem akart

~f;;;í

~:~, ~dni·N;~~á::e;e~~t:~ ::~~~a: <illa sze-." . . ;.•:i.·~[.,':~. [, .• .•

,,;.i, •.·

',: :\:"""'0\ . 'ha kedves a~ elete.. Fekete' feThok jönnek opnan,

~. .• t

. .

minden bokorba is, de nekem csak a 'rajkó, min-

. );1;

r:'~:~elé ~ sd:r~::~~~~~y~;~j~ójl~~~s~b~~

Vaj da lesz belőle, hatalmas es erős. Nézd, .már ' , ' ){~ tud nevetni. Bizony 'Isten, ismer l -' s a szép ._.

{l"~..

'"f··,:

{~I''. r, 'L,

j~fe~~~::~z~~!k~~e~~=lj:::~, ~\.t,!~,.. . A fiu míntegy elbüvölve nézte ~~:t~ajOB a gyönyörü ::~~~~g~:,é~~~;:i~lf~~~~p~~::a~e=í~· . ifi selymes .keblét. mégakkor se takarta _el, mikor:)iE

-8

!'-'C . ' az elalvó gyermek tejes szája

~'.,I "· '

\ '" r. .. '·:"·"".;'·.'·'·'·"·.""'-

,;.)

elfordult

tőle.

<~~I

~··I.i.:.~.;~

.cseppvérét. Ismét. és ismét kérdezte: . «Ki .yagy té, szépséges lény? ördög, vagy angyal 'l Honnan"~ >..

-::J:m~n~:i~~:~g~~;»csak nevetésbe -

vil- .

Nem tartozik az rád, gyerek. Erigy ssopni, ák

~ ~<~

~:b~~t:i:~diSIl1é~~~a:ialj~s:::tfef '~i boz'!~N~~s~:~t~Z~~t::~~ál6dtea :z::~= '~:I

::~~~fi;:~;;:~;;';~~~;~;;;c-~iI

igy megszólitotta ,- egyszerre elhallgatott, mert

s ő ráísmert Araméára,

>',~:~>."

/:·~i -~:i:;:~~1;

:'-',:;

~igitiic~;;':!?:>'}:~i,J

-_.~ -. ~;

.;!

. az asszony felemelte kendőjével . eltakart fejét,

-Óc.Óz-

v: .;'::--'-_:~~ ~.~:

:,~. ,~·.i :.t'7,.:t.~ .: ~

.. .>..:.,.t,.:.:o.·,;:.•

~~ ~ --~..:.~

,"',: ";iJ:r·';

;i~i'1:'"I·t~-;;;';~-"!:{'.Y~'X,#~C;;'(l-~~P;:":·;~<-" , ", .:

. ',-

"'.

o'.

..,'

,/.

'. . ':.~~indkét.~érfi zavar!>an' volt,', de az , as~z()ny ···'Í1Y'l1go~lt~~,lép·ett. a Iovsghoa, megá!lt/'kengye~vasa mellett, ,'felny-ujtotta a gyermeket, scsak,'annyit mondott: «Osökoldmeg ufíadat,» '-" Alajos nagy, csodá1kozásár'a .Dobos lehajlott ,~- nyeregből, . 's megcsókolta a raj.kót, azt'án' ssó 'nélkül elvágtatott. .'

.\.~..:;

,,' Csat a meredek előtt .csendesitette meg a - táltos t, hol Alajos utól is érte" 'de a'. kalandról több .ssé sem- tréfásan,. sem komolyan, nem esett,' : közöttük.. ' ., ', XXllI.

. A rajkó.,

AIig hogy elhagyts; Al~jos ·Worochtánál·ve': sérét, a lovag belátta, 'várakozása· reménytelen,ségét:«Hogy jönne ma Am~1ia az erdösséíre ? Már' este van, a magister aligha kezd oly mun-

kába, mely őt éjjelre elfoglalja;" Megsinyli -az ."ilyen tudós a kízökkenést napírendjéböl,". s nem-o . csak elvesztett ,órát fájlalja, defókép 'az~ .as időt, mig -ismét beletalál fögla~ozása .medrébe, Inkább hazamegyek, s holnap, több 'reménységgel. " , lövök 'vissza. Csakhogy, ez a sikertelen nap el.mult márt Holnap mínden jól lesz ismét l», -

.s boldogan .várta a Iiolnspot, - . . 'Igy jött ó 41ajoshoz, s tnnen mentek együtt .haza, ,. , De Grineus Mátyásnem'voltazonfajtából, -kít bármi a rnunkától el~álitorithat. Vendegei'távoz~' ". -tával minden féltékenység érzete 'dacára első . gondolata volt: «Ma lép ahold as oroazlán házába" 'ezt nem szabad elmulasztani I» s feleségé- , saígoruan megparáncsolta,hogy senki, és . semmi _esetre ne háborgassa öt. ÁfA asszony szo- '.,

~"nek

kqtt ,mQdorávalmarasztalta, -de Mátyás hajthatat- .:'

.lan. volt. ~~zt

használta ki .Aniália.

Ot\i~ f~lizgattae neveaetes. nap: Tartózkodá~a . "csak jobban "szitotta .sserelmét; s ·férje· dieséré {beszédje a lovagról, még olajat·· -öntött .atűabe, , .Soha . . sein volt még.. · erinylre vszerelnrea szép lovagjába. ", . , . Eszrevette ő "1,ól, hogy Mátyás Alaj osra fél- " tékeny, a hangosan felkacagotte feletti [ékedvében:. «Az.. a fiók-bibic lenne neki -veasedelmes? de ,ól de 9! deől"- - Milyen szép volt 'ma 'megiIit, mílyen erös és hatalmas I· A fejébe. nyilalt, .mikor rátekintett. Nem állja ki mélküle .' .egy óráig sem, kell hogy' elmondja neki, mit szenvedett ó .a tettetés alatt. lIátha még ó js elbinné, h~igy Alajos - de nem - ök jnármíndörökre az egymáséi. Csak lássa egy, percre, egy, pillanatra I Bizton itt vár -reá! . .Nem bánta. ó 'már, hogy még világos .van, , 'hogy ri1egláthatják, nem bánt már seinmlt, csak ·szerelme mellett akart lenni. : "Igyért a:z erdő szélre, de nem Dobost találta a megssokott helyen," hanem - egy' gyönyörü .- cígányasszonyt, kl ott játszott· a puha -zöld mohon ,gyermekével; '' . . . . Kis' gyermekIétésa Amáliát mindig fáj dalmasan Izgattafel ; .míért tagadta meg az ég tőle _ ezt az .örömet 'il -Ez a cigányasszony, .ez a világ 'kóborja -gyönyörködik megsatában, B boldogabb"'mint Ó, a-. gazdag,' a ..sseretett .Gríneusné, -'. " De az" okos, higgadt' magistemé_annyira elJ vesztette 'fejét; hogy ·mit se .gondolva ·az· elóny,;. "telen látszattal; megkérdezte az asszonyt: . . " ~..Nem lá~tál' erre egy lovast . menni, fekete lovon, arany sserszámmal ? ..'. . ' ~~ .' . ~. ". ~ asszony. csak egyszerüenfelelt: «Elment -,.' , ,az'niár»'s tovább- ,gyönyörködött·.gyermekében, ' .-' kis áll~t esíklandcsta, s folyton gőgicaélt neki, - mintha a gyermek már értené s felelhetne reá:' «Ne te ne,gi, gi, gí, gi,gi l» ._ ,Amáliát'végtelen. bántotta ez' ajáték, valamínt.. ,sértette az asszony nem-bánomeéga is yeleszeniben. .Láthatja az a rongyos, hogy ő Uli as BzonYt ' .mit, játsZik a porontyával,' ha -ó beszél vele 1·' ,'o

, Metá.zően", gógösen" mondta : «Iiallo.de~e»)ni~or énszólokhoszád," ne bsbusgsad azt a ssemét,'~ 'dombon' szedett köly~ö,t, de ide hallgassI» ">A cigányasszony felállt,szepibenézett Amáliá, val, B mintegy jóslatot, ünnepélyesen mondta , ~néki:_«Hiszen hallottam, hogy. ~ szemétdombon szedett kölyök apja után ssaladsz.» . , Amália- csak' mlnt .egy ·tompa ütést érezte. e . ,szavakat, de nem fogta fel értelmüket, csak fuldokolva kérdezte: «Hát ki az apja?» . .. - Most ment erre, felelte a eígányasssony, még mindig ünnepélyesen. ". ,_' . . : . -.. ~ Alajos la szent .Alajos·? kacagottAmália

eröltetve. . ..' ' - Nem az, - a másík ... ._ A magistemé Ismét elfu1adt, Inbltha.már '. .értene . valamit, de mégse .fogná tfelegéssen : . , «Hát.mondd ki már, ki az apja?»

_ - Dobos lovag! ' -; ..Velótrázó 'sikölyban't(5rt '·ki .Amália· aztán,mint a híuz nekíment Araineának B arcába- vágta; «Hazudsz I ~ szemtelen t», . . , '. , Most már .a .cigányasszony is feldühödött, ó is sipitvabeszélt: «Hát· nézd meg 1 nem aa ő 'szeme? Nem az ó szája? _~Z ő hajzata?D . / A, gyerek ugyan kevéssé különbösött minden. .. más. három hetes '. cigány ~gyerektől, de Amália '. felgerjedt Jantá~iája ceakugyari Dobos lovag vo-násait 'vélte benne feltalélni. Arameáraoda se nézve, jájveszékelt: «Nekiadott gyermeket, ő jó volt anyának, 'még' vonásait- is reá' bélyegeste. . -~'., semmi. ~. I?), ' . . ,~ztán .ismét -az' asszonyhoz fordult: «De init ér?s'ohasem 'fogja tudni, hogy. az ő' gyermeke, Bohs 'sem. nézne felé se.» 1 _'. ~~amea ismét ünnepélyes s~ólásmódjátvette fer: «Magáénak ismerte, nines egy fél,' órája; hogy .megceókolta, Nyeljen el a föld, ha .nem

én

- -:

ugy van, kérdezd .meg tőle magától, nem fogja ", Ietagadní.i , ,',' Leirhatlan düh és kétségbeesés ·togta el Amá~ . liát. ,Egy, percig sem kételkedett az asssony sza... ~

:Vaib~a Érezte 'a beszédmédján, ,tudta,-hQgy iga-

'. . 'Zokogott, sirt,'. átkozódott. Egy pillaeatra,

·:~at-"mond.

minthau .gyermekre akarná magát vetni, s megfojtani, de . Aramea éles .szeme észrevette a, moz-

~ dulatot ,s vékony barna' .kcsével megfogta Amália:' , iehér ,'·gömbölyü·'. csuklóját. Mín] apró" kígyók fonödtak hosszu' ujjai. Gríneusné .,ka~ja körül, Ez .. .' '. ~inajdnem'ájultan rogyott a földre s még soká, sirt . , . '-tehetetlen dühében, vergődő szerelmében.: mert most már, nemcsak .sértett büszkeségében szenvedett, dé elgázolt, megcsufolt szerelmében is. Régen. beesteledett,~Atame~ is. régen eltünt

.Ó:

-a rajkóval, Aniáliamég mindíg amohban tör-delte kezét. , . Félni kezdett ~ előszor ,életében~'A hüvös .: . ~esti . szellő, lecsillapitotta - fellázadt idegeit,már., -,'gondolkozott és azámitott: minden gondolata, mín- ~"" ' _'den ~zárnitása _ a boszué volt. Imádkozott is, (je 'csak 'azért, .hogy legyen ereje Dobost törbe csalni. Tudta ö" hogy' a lovag sérthetetlen,' ki ,kell '..'-, -tőle szedni titkát,_ hogy mi védi őt ? M4morosabbá, , -:szetebnesebbé kelltenní, hogy annál jobban' el- . f,

" ,

veszithesse.

,'. Mint·ahogy~gy himzés öltésenként szül, ugy-készült, el fejében a boszu terve, ,' . Mikpr .hasa ért, söt,ét éj szaka volt. A magis.·:'ter nyugtalanul járk;ált 'a ház elött.. Még' sem tudott ma ugy dolgozni, mint máskor., , - Holvoltál? ~. kérdezte hatérozott és nyer~ . .'.~ hangon, milyet .még . Amália sohse -hallott. tőle . De jött Vaszily s a magister: elhallgatott, , --'_-.M~or egyedül voltak benta ssobában, ismétkérdezte:~«Hól voltál 'il». s mivel Amália nem . felelt; ő folytatta: '«Megmondom én, a fiu után ~ ~

-mentél, "rossz ,lettél, bünöa lettél· Elkergetlek; .

men] l pusstulj.» '. .: ".' Amáliának. először életéba tetszett. .a- férje. / . Mintha fiatalabbnak, szebbnek látná. ' Végtelen sze.. r

Iidséggel mondta: .«Nem, édes uram, nem vagyok . rOBsz,csak egy hétig' -kérem mégbísodalmadat, .melylyel hét éven'.·át ~egtismelté~'G·vagy· 'addig. se, i

·esalfharom" napig éB:~indent: 'Dleg.fogs2J'- - .tudr:rl.:Megl~~~d, ki a te feleséged. U-Q!nap irok', c

Dobosnak, .jöjjön· el, ha megengeded. De hagyjál

velemagába. -Csak pár napra, van szükeégem,; hogy' becsülesedet vísasaayerjem.» . Oly , öszinte volt az asszony ,hangja.,' oly " édes-lágy a szava, hogy Gríneus 'Mátyás .enge,'dett .: vala:initszigoruságából: «Jól van,' Amálía,» ' '.. mondta még mindig hidegen, «egy ,hétig , J;l~m .kérdem, ',mit csínálss; jöhetsz, mehetsz,' 'ahova . akarsz-.Ha bárki [ön hozzád, - nem .bánom, 'ha', Alajos. ís.s - .: Hevesen .ssólt közbe sz asszony: «.Alajos·.nem fog jönni }» - De ·Mátyás nyugodtan Iolytatta.; «Nem bánom, ha Alajos iS,nem-foglak zavarni, .Ha kellő felvilágosítást adsz' maiviselkedésedröl, ' .~~e~. esikt~bbszó kö~öttünk róla, de .ha esalfa-, ságon talállak - és. jegyezd meg magadnak, nem vagyok se vak,« S~ buta - akkor, "ne :lássalak: többé, menj, amerre akarsz, de 'ite mocskoldbe tisztességes nevemet, Szegény nem vagy, ha pénszé'. .téssed éksz e-reidet, melyekettólem kaptál, meg .. ,élhetsz'belőle, különben ~ s '-itt keserüen felneve.. 'tett ~ egy ssépaeszony míndigmegél, bárhol .ís,» , . Amáliának fájt e rievetés, ártetlannekéreste . magát, mert férje' Alajossal gyanusitotta, . _' '. S az ártatlan, szenvedö, össinte arcával csó.. "ko!ta meg Mátyás kezét, :ki'őt szeliden' elutasitotta ' .ma~ától: «Jó; erre ráérünk egy, hét mulva,» '.

XXiV. , Dalillák. / 8zerényen, csendesen .lépett 'be,' AÍlláli~, más- . . nap férje könyvtárába. -, GrineusMátyás' nem tudott aludni" de dolgozni se birt. ' ::.' . ·'A.' magára.' erőltetett nyugalom csak' jobban növelte: benBö~gf$nát, ~e ,azért egész önuraloIl\-' mal Jogad.ta. felesége köszönését: '' ' . !

.Ó:

'i'

.',;- Jó reggelt, Amália, ml jót. ,hoztál?, ,. ~ . darab .pergamentet kérek, levelet :'sseremea felelte egysserüen. l\JIó1'';Ttl.a ssívébe nyílalt a gondolat: «Ászeretoienes l» - Alajostértve- de átnyujtotta a

pergamenttekercset.

.Amália ollóval metszett le egy· kis darabol ' Mátyás' szemeláttár~ Jrta meg levelét, aztán át-' -nyujtotta az irás~ férjének. . " .. , ' Dobosnak volt cimezve s csak e pár asé,

/ból állt,.:-

' , ".

r._.,.

. !«Nagy,'szükségem van kigyelmed tanácsára, ~ jöjjön 'el estére, de egyedüljöjjqD.. é~ maradjon itt, hogy legyen időnk .egyet-mást megbeszélni, Kész szolgája ' " ,.' . <

. .

Win.kl~r Alnália~a

..' " Mátyás ssö nélkül adta vissza, it levelet, arca kissé .felvidult., '. . ·Hátha mégis őszinte az asszony?' hátha nem csalja meg'; s majdnem, meghatottan 'pillantott reá, de "gyorsan visszazárkózott hideg nyngalmába. ,. . , '. .Maga hívta, be Vaszilyt,hogy az asszony adja átneki ..a lev.elet. \ ' - -: .' , . Vaszily nem akart menni: hogy ó nem' ismeri , 'az utat, hogy igy,'hogy ugy. De Amália biztatta: . «Ha: elmégy a· . keresztes fáig, onnan . csak egy . csapás visz, az. erdőbe, nem lehet eltéveazteni. » , , . ~, Honnan' ,túdod te .ezt ilyen körülménye+- kérdezte Mátyás ismét gyanakvöen. . ." ~"Ddbos mondta el nekem. Hivott, hogy jöjjek ,el:egYB~er', veled megnézni a eédruspalojakín- " 'eseit .'. '

De te

erről

soha BeID ~ szóltál nekenl.'

-':"Mmek'? ha l1GY is tudom,hogy .nem:me~ -gyünk el. ;"" . : . - . . ' , ' . Végre V~szilyt elinditották. _ . Nemis tévesztette-el az utat; meg sem -állt á Doboaánka. kapujáig,hol .hangosen bekiáltott:. - «Hírt hozok Worochtáról!» . . A kapu-őr nemkérdestemeg, beereSZBZEre? . ",t~dtamár- ó is, . mint. az egész -legénység,hogy

'. ,

hir. .: Woroehtáról csakis kedves lehet ·ga-zda~', . 'jwma~. , . , Dobosnak pedig fel se .tünt a- kapu-óre fe-gyelmetlensége.. !\feg se kérdezte'Vassilyt, hogy juthatott be? csak izgatottan vette ~l tőle a" leve-le~,

forgatta, nézte, míntha lribetüzné, aztán" hi- ".' vatta Alajost: " ' '. . . --= Olvasd!- mondta majdnem kéröen. .Majd faggatta Vaszilyt: «Ki adta neked ezt 11 levelet 'il» " ~Az asszony, meg. ~Z 1.Ir t ~ mondta ez. Bár Dobos elcsodálkozott, hogy mit akarhat ez. az 'ur tőle? s hogy Amália miért hivja ~ de nem ért reá fejét soká törni. . " . -. .Alig hogy Iván felnyergelte .a táltost, repült Woroehts felé a szerelmea lovag. / , "~ ,l{ét nyugtalan' saiv várta ott megérkesését: .Amálie, alig -tudta elesititaní kebl ében azt a .mal- " mot, melyeta.vér hajt s mely aaéletetörlinieg. . .Mátyás .pedig..ssörnyen. szenvedett .kételyeí- ~ . tól,.· féltékenységétöl: . Hátha mégis Alajos jön? Ha titkos Ievélment érte? _" . . Végre látszottaz országuton a. hatalmas' fekete mén, hatalmas .szóp lovasával.', . . . Amália ugy: érezte, hogy ..most teljesül sorsa. .Végtelentíl izgatta az is, hogy fog Mátyás viselkedni? De .a cslllagáss: arca ismét nyugodtabb, derültebbvolt. .r: . '_ Bzivélyeaen .fogadtaalovagot;» mondta neki r. -:- Dolgom van J.ass~n9wban,csak holnap este kerülhetek b~za. Bocsáss. meg, ha magadbahagy-. lak, de itt less Amália- ssolgélatodrs; igy .talán nem unaadod tulságosan magad' szetény hajlékunkban ? . .' . Mátyást ugyan gy~nuja még nem hagyta nyugodni: .. " , . . - Ha Alajos 'mégis. eljönne ~ Ha.Dobos róla hírt 'hozna? ' - De már egyszer megigérte, "högy egy "hétig szabad .keset -enged az asssonynak, megtartja szavát, rnégha belehalna.is ~ fl lassan, . .kímérten ment el a M-g,cuBon, vissza' se' nézett. meg . se fordult. ';. . . o

- CC

~~"''éf! Amália;

Végre a lovag 8zakitottameg a

. '"j~~

-'Mit jelent míndesP Ferjed tud' óla,hogy

'. ;:.{~ ·:·:;.:..·-:~~'~,.1.:·.

'~r:::~".cs·endet:.·

,,'o .'

:-'-

,.',

_.}:~-'·-"hivattál;'s most magunkrahagyl .Te nem .szólSz.,

F~f;!~.,:, .~Gyanit valamit~? -Va~y elhatároztadmegad ~!é~é,.

;;~h1.ó .' fJt~~~'\~·

hogy az ~ enyem lesz? S vége a tett~tesnek,

..-

:,,..~~f.1;

.;.:~

<';'~ -~. ,):"~~

alakoskodasnak '1. .. . . 'Senki sem Iett ' volna boldogabb, mínt Amália, ~"". ~~~~~~ -{).~~.'; ."ha csa~gyan.vége lett ,-volna' il 'ie~~etésnek,,'s 'ha / .·-.ffi~ ,;~q::·. ::·::é :-a.. lovagnak szemébe yágb:atná egéss mérge kese-q

.':'~:::-:'.

gy -~'.,rü.yül·~~~Ii'~t' .~~t' megmonkdhé·tatn ... :~utháJj-a, l ,átt'né~"t ou, miota gyerme .. -'a a, .mto a:l°tu d·Ja,. ogy

G1k(·.·..

:_~:':O:>'g' ·,< ••

';,;~~J<.mással-

".~_·.'c~.·'"~ ,:';~.:'";.,~:_ "'

•"••'·:.'':•_.•.••. ;·,., ••. .:,.•'_•:•. .' ,

~;d

. folytat - viszonyt) míéta ~ '-'. -mióta ·'::f':·~(·':· .sseretí' -sserelmes őrülettel s ő . megcsalja;·.meg-<:;~ ,,,:«';~:- 'alázz-a, megveti," De "hiszen, . ha' saólna, akkor j:!i~ . :~i:'<=" 'mindennék végé lenne, B:' egyetlen 'kivánságát: ', . ~.~j :~'. bosssu]át, véghez .nem vihetné, ,.~. ,.~ ~., .. . Azért a gyülöletegész szenvedélyével, '. mely ;, ·--.~0 ' .•~ -hajszálra "~hasorilitott . a legforróbb -'-:szereIemhez . . __:~~~ .,. -- 'v~gytalán as is' volt? omlott a karjába,' ~"?:~ ". . .'- Olelte, mintha.csak megakarná fojtani ~ ta;->;l~ 'J,;'.... Ján akarta is ?'-végré .fuldokolva mondta: . . , ' ; , 1~'·~'·'··-. . ., -Es-te el tudtad tűrni ategnapot anélkül, -,5:i :~'~Iu>~:'>'hpgy felkerestél volna lr~' megélltad, hogy a nap .~,>:;.~ ':~~\':''.-_:. lemenjen, azon hideg szavak,. tekiritetek .felett, ,~"';-; ·~~i.~:·.,·lnelyeketE' vált kellte~t.. "d'" , "lé' d t·" .;,~ .'_ ~.' ,~.',;_'.~ .: j .'iS:,~'<,: ~ II ut3;nun anaadkmen emaaer o sze sre, ete -: ":,,~,, nemvártál . ott. ' ,'.,~ "',,-;:,,::,:~~:' .--2:.2: ~t.i-~:~{':.~,.;.'é, . - - : . , Te voltál az erdössélen ? - szólt Dobos-,-' >~;" ,.,'elképedve, -. - Ö nem 'gondolt Arameára, csa#: arra.,' '){:~:-'.":a' végtelen,' meglopott boldogságra,.' melyet .saj-at sr;'j·< hibáj a ~ által .veaaített .el. Vele:' Iehetett volna, B ~~':';c:-celmu1asztotta l Egy elkérhozott lélek .nem azári. .. hatja jobban büneít, -mínt Dohos szánta e .mu.- ' lasztást. ~. ; - ·'·-·-De Amália -e levertséget _és -ijedelmet-Ara.. "~i~ meával hostaössseíüggésbe, mí-még j obban'szito~a ''',c:;~ ':'Iil.ár .ugyis izzó gyülolségét, ',Találékony 'és-sok.. _.~cC;~ .•·.·.oldalu lett együlölség ·.·tiize· alatt. Uj hangneme··1~ ,l~{'~;;l':,:. ket. lelt szerelmében, 'édesebbeket,:izg'atóbb~kat, :.,.,.}.r.:.; . •.

.• L

.-..4.

•.

.: ,..•

~ ~.: ~-?

. :-";c

..)X;~~mint valaha, "

JI~i~:.: CBób~ Minka: Két ~.ny haj.d1. ;~~~~;~:Ic,_

, ' I

:~~

•. ..-<MoBt·tudta·m.eg.DoboB.csak igazán, hogy aboldog~ág~,.

.' ' . . .' . , ' . , ' '.•. 'Valahogy büpöBn~k· érezte .magát Amálblval ssemben. hogy várt r~á az erdössélen. E tu- . . d.at annyu'3 nyomtaa szivét, .hogy ,á' mal1;yrok' .'

nem,

extásisáva! Bzomjazta a· vezeklést,·· a jóvátétel~,. .~ valamely.nagy áldozatot, mit-érte' hozhat. " .;' Fájt neki az az édes jóság, : melylyelA,malia ' :'elhalmozta- őt - az érdemetlent l . . .-- ", ._ Megkérdezte.'százszor is, ezerszer is,' mít -_ tehetne érte? Mit . áldozhat neki? - _ . Eleinte. Amália csak azt felelte: ',' ._- Szeress és légy boldog, ez minden kivánságom..

. - ' , ' . " ."

',' -,.'_

. '-' -De ezmég:meghatottabbá,bangolta-alovagot. .... --N~m,' édes-egyetlen rózsaszálam, eS-.nem 'elég. Kivánj valamit, ami nékem' fáj,· ami nekem. ' nehés légyen, ,_ ' , .' '. '~'. - Olyat nem ]pvánok,.. de ·inkább vala.mit, " .mí jobban' egyesitsen mínket-. , - ' , ' ' : . .;..-Lehetiink mi JÍ1t~g /[obbsn egyek? .-' L

-Már:,többször.akartam tóled kérdezni

ted sor.át.' ti~om.

él~_~,

. '

Csak kérdezz, szerelmem, előtted nincs

,,'. --:- Csak ugy mondod te azt, nektek, férfiak,nak, mindig vannak titkaitok az. asszonyok e1ó", merttí Ienésitek az asszonyt.. '

, , - Oh,'édea királyném, l\ogy' gondolsz nyet? ~. Hísaen nem .tartom megam arra se érdemesnek,' hogy -"a lábod. porát megcsókoljam. ' " ,.. . ~ - Igy beszéltek ti mínd, hogy megnyugtss-. satok,· mint a. .gyermeket, Látod,. Mátyás ~ak~-"~ . eléggé sseret, .8zériazt hiszed, beavatna tudQmá-' ,.

nyoB titkaiba?

"'. ' .

-Ügyes fogás volt A~á,liától e percben. Mátyást

emliteni. Ügyes és meréss. Tudta ó, hogy ez·.vagy

tökéletesen .lerontja vagy fokozza beszédje hatik ,.8ái- "fokozta.! 7- ~. ~ . , -- 'Te b~eszélsz a Matyás Bzerelméröl? I

-. :No,-és'1ie se 'lennél másI Próbáld",megl-. '

~ ,~,

j?;:~:;;:-;,~,-<:/ :'~- ~ .~..

: "".:,:.

:"=-' .Túdom, bogy-mindendobosánkai-Iegenyed tudjapéldáiul sérthetetlenséged titkat,n~kem- pedig

--,bizton,·~nem:mondanádm~g.:

.,'. _

--',"

-Egy pillanatra s' józans~g hüvös 'árama bele-

vág()tt Dobo~-mámoroBan forrongó-agyába-:--.-.- '~ .Ezt .nem .mondom meg l ~'- gondolta, 'd:e ,-gondolatá~ nem' merte ··J$no!l4ani. -

-"".,._ - .,Amália'.-neve~v~:fólytá~ta.:: ,. ~Neis'niondd;

édes! Csak-tréfáltam, B be ','akartam' neked ibísonyítsní, hogy ti mind meg- . ~ vetitek az asszonyt, hogy: .soha,,,Bolia Jelekben

nemfüsítek .magatokhoa - .Dobos körül fonódott _Amália- fehér. <karja, , ,> .-" . orcáját érintette puhs, Bel~~s haja. . ." ,...' <'~;~~;~~~~;"::'~:-:<··"_",1t~·lővagbán'-i8))jét.-, -félébf~'d,t az. áldozatkész..' ~:,>:~-. ,-' eég,.elseperté a józan áramot, l'aga~tamagá~aI ~

'-. -

a gondolat:

-. '- .Míndent ez asszonyért r· -:- s odaadóan.' .mcndts neki: . _ . ' - De igen, lelkedet .lelkemhea 'füzöm.Kér-

dezzbármit, te nem' vagy 'más, te én vagyI Elótted-nincatitkom,- .ismételte nyomstékosan.: , . - Hát mondd .meg, mi adJa neked a sért..·. hetetlenséget ? .'. , ._. . Dobos lehajtotta fejét egészen Amália.ölébe, s :hajára mutatott: -.,'.' .,..... -_. _. ~~Nézd, -fejemen két aranyhajszál. Mig ,ez ótt;van, sérthetetlen- vagyok, fegyver nem fog .." engem, veszély nem érhet, .... " .," _ ,~~i~):'·' . " H~' látja .Dobos 'Amáli~ sseme villámlását,· ·~~)i.. bizton Illegijed vala tőle. De csak csókjat érezte, v,'. ~CBak: ssíve dobogásét hallotta.' . :t~/~' " .,~.' : Amint. az est reájuk szállt, mindig csende- ,-

.};~;"

::~~~~:tt~ ~~~~n:l~~~:~ták halkan e~~s

f>"~

niindig ,kissé' megrezdült,- ha ujjai alati a-ké'

_< ••

,-,~.

"arany .

asssony keze 'Dohos' haját simogattá;-,B

hajsz~ . ércesebb

~~lfint

merevségét

ére~te:'·

éjjeli 'pille-szárnyái, oly.. könny~n' :Jár.tak

~;._,-':'~~ .'__fehérujjak: a-lovag fékete hajáb~n~,. beeézó,35~~:>~·:··~· ··'·megnyiIgtató{'elaltat.6·····mozdUlattalf egyforma siíni-' .: ~"1;;~/':+,\ :&ással,.,;·gytilöle~éJi~k ~,vagy",: mfut '/..Dobó8~~"hitte, -.; '~-

elöntve, "a, Jovag '. asszony'kezéhe(j~öt~ egész lelke" mín-'. mínden szenvedélye, , ,Dobos már .nem birta ki az ~ áram. Iessülteé..' " '. 'gét~, A teljes boldogság kimerül~ségével·' hajtotta

,, .

, " den

vágyódá8a~

:le fejét 'Ani"ália gömbölyü vállára, ,. . , Talán nem aludt, deöntudatlanabb volt, mintha a legmélyebb álom 'kö~yékezte volna, . Osak, egyszer mondta-: -' De j ó ~tt, hagyjál· itten l Aztán''lehunyta .szem~t., '~ ~ - - ---:: Gyorsabban j~rtak a. fehér, .ujja~,a fekete hajban. Már közöttük volt 'a,2i,. aranyhajszál, de akkor .Dobos felnézett,.; -: talá:q,., az, angyal .felébresztette ? ' - .De Ó nem ,,~rtette,~eg: a'védŐ "szózatot. ,Ajka' Amá]j::t, .ajkátker~ste.' . ., ~ ,'.'. -_,Edes' , drágám l. ~ mondta neki, 'aztán vísssahelyeskedett 'Pllh3 .pihenéhelyére, ' .-i " .A!Dasszony már alig állta aZÍzgalnlat,éJezte, ' hogy', nem birja .soká, .De összeszedte· minden e:rejét: Ha most· nem sikerül, végeuníndennek, .tovább esal, léhán, büszkén,'·sérletlenill.. Akkorinár nemtudok többé neki ellentállni. Rabszolgája leszek, nyomorult s~eretője I S e végső eröfessitésben oly könnyüvé, olyügyessé tudta tenni, ujjait, hogy' egy' kis mosdulattal kitépte- az .aranyhajszál~t• . ,~Pobos"JJ1egp:1ozdJIlt, de nem ébredt, fel egészen; ,mel~,Amália egésscsókösönnel. balmesta el, "8,a . ~ ,,'-cs~kok leghevesbbje között, kitépte.a másik arany- . szálat 'is. " -..' . :_ "'Mig .egyikkese .a .h aj.sz álakat tartQtt~, a .máaikkal .gyógyitö, .megnyugtazö mosdulatokat tett,'. hogy a 19,!~g is*ét .mámoroaen .omlott vfÍllára.: ."" ',>"'~ .Drágám, .ssépem, de. jó 'itt !.,.HagyjaJ.' itt· meghalni, mert már.:. nines mít keresni a földi bol-. .:,dog~~gpQh~ rebegte hálésan, az asszony derekát

( "

.~~köiü1fo:p.Y~·karjaivaL. ' . . .' .,',.- ,.. ' '-' Ezala~t Amália. a ké1i ~r~ny -hajBzá,J.at ügye_O ,;:senJreb~l~be ~~u8zta~ta, .oda, ahol. afodroa vászon

.~nYa1rbet~~ .Jel;lér~n -.eJ;llelked~tt.ki

.' derékból.

. '

".,

~.'

asötét ..poszt~

,:-r'

'Isfuet" 'B~'abadkezeivel ujbóls-imogatta a lovag' '·haját,· arcát, -maj4, kezébe -vette két kezét, azt . ·.,szo:ritotta: ssiyéré az arany hajszálakat takaró' felett. Orült, szilaj ör9ID volt ssivében, azért olysebesen, 'vadw, hogy IL lovag azt, nem -birja ki e szív anagy szerelmet.vs. csák hálásan, csókolta az asszony kezét,' ' ~ '~1vJ:ikor jösz megínt ? " ," ;-

Holnap. .'

Nem, gyere bolnapután, addígvhessélek vele, -már nem nevezte megférjét, -'Hát;ha,' mégis' csak. a tied leszek, egészen,' örökre, 'mert_

·nem ·lehét az máskép.

'_"

'.'

, Most márDobos rrem talált ae szavakat,' se . '

,,",,,,;,,,'~vu.' Azt, hitte, U

UlJI.J.LL(;;I'"

megöli a' boldogság. -Heves'fáj~ érzett a fej én: . .

. -Tedd·.még egyszer fejemre kezedet I ---

'moridta kéröen. .amáltaikése 'reszketett, mikor a két· "arany-" . b ajszál 'üres helyét érintette, j

,xxv, A férj. ' /

---"

Mátyás soká nem jött haza. _ . , - Igy hamarább mulik az-idó,--.:.. gondolta, mert nagyon nehezen türte a percek folyás~t.· , . ; Nem volt .neki semmi reménye, hogy felesége előtte,

tehát legyen meg mí. előpp "a;z a temetés :az Ó boldcgságánaktemetésel - Ha_még soká tart, gyilkos lesz belőlem, mondtaniagénak.Horosskopomban 'yan gyílkosaág..' -'; de .mellettevan abisonytalanság jelé is, Legalább '..ezt' kikerülhetném ! . '," _ ~ ',. , ", Amália. pedig hiába várta férjét másnsp. Még, .harmadnep reggel: se volt '" otthon. .. , ,Az', asszony isgalmaIeirhatlan Iett: Hanem jön haza ,Mátyás, 'vége.'bosszutervénék.· Dobost ID.a estére hívta Ha',ő':jön, elóbb. ha

-. Ismét tisztán, álljon

,~<.

:'/','

::.:~~

:i~~jL.;,trt~g'·egy!s~ér"'JIlegl~tjB, -tudjB,"bogy gyenge Jef;'z,' "- ".~ '~(>~':"öSá~edör' az egész '. építmény, szétfoszlik fár~dBág9s 1 t\,t_', és .ssorgalmaa munkája. Akkor. hiába és haszta--'J ':fY·lanultette megsebezhetővé, . eddig sérthetetlen, . :\',~'>hátaJmas szeretőjét., . . . j"

,ii", ' , ' Arra

a,' gondolatrs, hogy lD:ás is bánthatná . ' ·:r. Dobost, mint az ,6 bossuálló keze, iszonyu Bziv~ fájdalmat· é r z e t t . - · -.' ' I . Kivette kebeléből .a két arany hajszálat,. i

:;:.~.<'-~

3:'::

/::-'

·.'.1

.csókolta, sirt felette, s már megbánta tettét, mert a tegnapelőtti estén nemcsak Dobosvéreste a ; J szerelem boldogságát Amália oly jóL ját8z~a BZCrepét,,"hogy végre márcsak félig- volttettetés..« ~.

,a .,~ölségge,fanyarodott.szerelem .míndíg-vísase-'. i }dvánta. tégt édességét. Már-már hajlandó volt' .' Mátyást valami ,_ut.mesével fogadni, deegysserre ' i~mét .eszébe jutot,t, a gyer.m~k,a· ~boldogaIP gőgi~~' . cselőgyönyörü czigánya~szony,eszé1:u~, [utott elsö - "l találkozása' a lovsggel, mikor ez . öt.:Iváti sseretö-. ,,'i;.

·1

jének Bzánta,eszebe jutott . mondása-: .«~ogy 6.-- "

'nem anyának, csak sseretönek ·való,» $ ismét a i gyermekre gondolt. , , ,Hideg gyülölségge! vette ~ló ujból a két ,I . arany hajszálat, egy finom ollQval porszem-apró - :,"darabokra. vágta; Aztán egy", régi könyvből'k é t ! elfakUlt ·fúlevelet vett ki," - ssentelt ~'buza' volt sz, - ezeket is összevágta,s a zöldes aranyport '.' I - - gondosim tette el egy kis kék . selyem zaeskébe,--1 :, '" ~ Már esteledett. , , ~.'.'. :1 ',,' 'Rettentő 'zivatar vonult fel az égen. Nyári i hevességü, 'őszi hidegségü zivatar. . . .:1 . Zerigtek a ". megtorlódott felhók köróBköJ;tiL~·. I Hullották IL villámok. Sivító szél fütyö~t a bajla- ~:" I ~ozó--fák .között. ~ I /-- Csak már. Mátyás jönne! ~ 'ismételte" ,/ Amália nyugtalanul. . -' . ' '. . . ~ i Egyszerre. csak két villámlás között, mlntha I gondolata. testet öltöttvolna,·· előtte állt ura. . ! ,.Azelmult napok' szenvedései. által megtört, -J de,8z, ísgalmek ",tüzétől megt).átaJo~oti. urs. " .. "'. " I :. Sápad.t .volt, . mint .egy. kisértet)·B még ·a.Bz~>--.~. .kottriálls sov~ny~b~.· ' ~ .-:: 'I _I

'Oo

···.1

.r:Ó.

·~I.)'j

' .

a :csillagasfY' révedezótektntetének nem " semmi nyoma, sót inkább szeme-fürkésző.és . DYllgliflUan tüzben' égett _' ' . /' . ..~..-..._ őszinte örömmel borult férje nyakába.:

--Csakhogy már itt vagy, végre I . Grineus Mátyás.fáradtan .mondta; . , . .:- Hagyjuk ezt! Híssen .·talán.·e hétnekís vége lesz egyszer? " ._. _' , ~. Már vége is. van, - ·felelte· Amália isga-" tottan. - Siess édes jó uram,.legfeljebbegy·óra

idó··.v~n. még, hogymegbossuljadbecaületed sérel, Jllei,hogyelpuEJztitsd a világ legnagyobb" bünösét,.' . - ' Hát, bevallod?' , _ .: . ~ .Nínes -mit bevallani, ,- de· elmondom •... I •.,:~ 'Vedd eló 'fegyver~det, .nézd meg, nem l·OzBdás-e?·~. ,.' .-:tüzet ad-ea kova 'll ~' , -·,:Miért a fegyv~r? --- Hogy kioltsad azon gyalá,zatoB féreg éle-. tét, ki, ,a te hú, feleségedet bemocskolni meré-

szelte. .

"Mátyásnak' elállt a lélegzete : «Hát mégis

iga~ ?bünös

vagy!?» . -:- Ha btinös az, akit. a villám lesujt, . vagy '_ ha az, kit egy eldobott kő .talál, ugy ... igen. Ha . pedig a szivbenés az akaratban van a vétek, ugy .itt a .te ártatlan, tiszta feleséged. . . ~ Hát mégis AlajoB ? . ,.~ . . ~ Nem, nem,' ezerszer nem. A gyilkos, a . rabló az az utszéll király: Dobos, '" .' '. . - A magister felkiáltott: «Az nem lehet, hiszen' -. Uobost te magad hivattád!». . " l

.. . - Ig~n,mert,tudtam,hogysérthetetlen, nem -.

Akartalak. kltenni pérviadalnak azzal az örAön~ .' gössel Beszkettem életedért,"megkellett tudnom, '. . . 'míben áll v a r á z s a . . "". .'. Most- már tudom, íme:"e.két .:aranyl1ajszál ,volt ·fején, ő. maga mondta, hogy ez· védi •.•' -Hogy jutottál ehhes P ~ kérdé Mátyás ,CBodálkoZv3. , _ .' .' ' . ~Altatót adtam.. be .neki, .erös bOl'l'al,:rész~_··

gitettem meg,akk()r<~ kíhustam,.lttvan -'összevágva ·.két szentelt buzalevéllel, Tölt'sd ai.' fegyveredbe

, Ma..estére ide hívtam, '. Azért tudom' én, adobosánksi utat, "'~'rátkoztam vele szlnből, .asért mentem ~az. hogy lássam, hova.fordul be. , ". ' _ Ott a keresstes fánál, ott várj reá. Ö· nem " Játh~t téged, de te ..eltalalod, ·hasötét lesz is! .Az,' arany hajszál -elviszl golyódat L· kigyó', szivébe. . " .~.Megölöm 1- mondta Gríneus . Mátyás, .......;

de'.nem orozva. Szembe állok vele.. /Gyilkos nem , leszek. . .~'" Nem ..gyilkos az, ,ki egy gonosztévötki:·.' 'vegez.Hi;szel). di] van fejérekitüsve. Az országot· ". szabaditod .meg egy Isten. ostorától.

'. '

Mátyás még habozott, ekkor belekezdett fele-

sége .egy elbeszélésbe, mely Ma~yásmindeá csepp 'vérét felforralta. .." [ . , ',Elóadta,Amália~hogy'mennyire nem' bizott ~ . Dobosbsnelsö perctól fogva; hogy még. a.magister mondta neki: :gU!yen -fínóm, "okos ~mber.· . ,~ogy, nyerteineg 'aztán~ lovag bizaln:!át, ..~. barátságát, .komolybessédjével, tiszteletteljes mo-. dorával, mig 'egy· este- -vagy- két hét elött. ~. ,~~'; . Amá~~ . eltakarta arcát, .míntha .nem tudná ki." mondaní - aztán lefestette a helyzetet, védtelen-o _ ségét, kétségbeesett védekezését . . . . '. "A .magister töb~sz,örrfelkráltott :" a ,gyal~z~tos I a ..gyalázatos t · " . ;; "> . ' ..."" .--, . ': Amáliafolytatta-:hogyakartmásnap a szik:-

láról.-Ieugrani, magát megölni, de remegett':ura,' nyugalmáért, aztán ," ezt -a, tervet eszelte Iq';mt~. ly en, rettentő .volt neki imádott férje tekintetét türní; milyen -nehéz, folyton szinlelni, . . . .'. - Szegény 'a~szonyl -mondta a magister'. gyöngéo.en, .mit szenvedhettél l, pe .milyen okos és ' . erős lelküvagy l ' s majdnem nyugodtan ült az .asssonynyal.. szembe .s -fígyelte az elbeszéléstől kipirult -3fCát. -De mikor: -Am~lia; elmondta: neki, ~ , hogy,a~JQvag' csak.tegnapelőjt ..ismegcsókolta, ~ogy .nekí becsülete és bo~~ja'ér~e~ében -türníe

~~,2~\';-"kefiett· .. e"csókot;BÖt fétje

iránti huségből

még.

~':~~~~f~f;'viBsza .iaadta; ~- akkor: .már- a -mag~ster,szenie'

j'::{~~~h"~·~:"".karikákat bányt: «Megölöm b? . ssiszegte 's alapjá~ ~:-:~i~~;I;:-?"ban:örült .neki~· hogy'. a ,gaz cS'ábitó- 'Vére le fpgja

'~..~40.~·.~,t:'lIlosni "~Itf1~~/2:'_, -ejtett

,azt a szenny.foltot, melyet -csak a gonoasság az Ő ártatlan báránya tiszta. fehéráégén. . f}k'~8.-o;z<" 'Mostmár, bármit mond neki Amália, -el~:F~1tf{:~)-:::-'biszi, - mert ugy akarta, -Majdnem . boldog volt, .jt~?R~:i_-~_>bogy' ssenvedései mlattmást okozhat, .mínt .ímé~:·~;~;·;;W;-·/dQtt nejét, hogy az a,gymölt árnyék,mely .beesü-. F·:~i'~;!;:?~2,\ ..>letét elrabólta, boldogságát feldulta, 'végre alakot

:•~'.".'~-,·.I•.'~_,:t~.,~':, .:~, '.-,~ Ori.~,t.é.Ö,:'e~,l:.,~.I,~,\ m.~kárpótolja ~;t:at~.t..~.s:_tiD.t~;.~.s t~,',jó'~"asssonyt. g.~.,. e~ge. Attán majd azt a drága

. •. •.:,.• .• •. . .;.•,';. . . . .•. •,. - . . ;~ ~~4f::-"-. ~f:j--:~'~,_:. min('3Léit,

n,.

mít ~ érte Bzenveq.ett,százszoroB.biza-

:':Xi:}3~':,: lommai fizet .ezért a gyáva bizalmatlanságért. . 'i-;~';~~c;t:·-... 'Migötudomápyos álmainak élt, .as asszony ~~~.d<;:'~ 'mínt egy veszta-ssüs őrködött a' tűzhely szenté.1:i_y:"~~:; ~-" lye felettI - . _ ,-

..'.

L:'-,~'o:

A' magister gondolatbanrnlnd jobban bele:'

~dolgozta~magál/ felesége iránti bámulatába. ;J;-);,,:~; akarta' ő ezt s hálás volt érte' az asssonyna:r, (:-:."{:~, . :- hogy ugymegkönny-itette nekí. ebbell akaratát. f(i' :.~. - Megyekl -;- mondta feleségének, - s mielőtt

.;;;;:{::':

:c,>-,

:;;f:~:~~.·_

a hold változása bcállana, Dobos sorsa beteljesült. 'Levetteócska fegyverét.a szegről, beletöltötte

~~~:' ~- ,a varázsport a golyó mellé, Feleségét gyöngéden,

sseavedélyeaen .ölelte meg s ment az erdöszélre, ' neinesvadra lesbe.

~.'-"= >- ~ -'l~-e~;'.

.- -:~~fi,;:, :.~ ~ ~~\<~\:.~>~:~~.:~

y.' -

"'I'{: ~-~-_.

XXVI.' -

Világit

egyabla~

" ;:"-, -: - . - Nagy készülödéa volt egész nap a cédrus-_. palotában. Zöld galyakkal, vírégokkal-' diszitették . ~ 'fel-az ,egész. vára~ .fényesitették a fegyvereket, . d·~~;:'~:·,'·- '. -tisztitották a lovakat.· . ' . . <:),;ftiP',·~:_ -. "Dobo~'-- kiadtaa rendeletet, hogy minden em~' . ,;.~:@~!:} bere a legnagyobb diszben álljon ki, valamint tel- b;'~~:-"~.-i. . ' jes fegyverzetben. ' ;,~;t~~+f.~.:-:·· , ~ .'~'

;-:fA~.Jt.

~1I~?>"':;f~~2:fZ~ÖSB~é embereit nagyte~nibe i'·..···'·'.r;': á

<i'

~-cFiUkb)'~mondta «m~· . megyünk a Iegdrá.. gatbbzsakmanyért. Me~yaBBzonyomat hozsuk el !D.:·h':~·?

,Szép, kegyes' urnót adok nektek, Fogadjátok' ,.,' ':,', .ason ·tiBztele~l, mely ti mí aSBzonyunkat meg,;.";,,, , illeti.'. ..' ~.' . ' , . ~, .~ .:' '. Örömrivalgás követte szavait: «Asszony less .," a .. Dobosánkán ,f». Oly hihetetlennek )átszoUez nekik, B azért oly esoda-ssépnek, . . .', . ".

". . -~ .Lehet; ,hogy harc is. lesz érte, folYtatta ..a Iovag, de lehet" hogy magától,' ,akadály"'nélkül- '. . hajlik felénk Bti csak diszkiséretnek jöttö1r, azért, . készüljetek mindenre. " .:Három éra tájb~n felhők.mutatkoztak· anyu.. gati' égen. - . , 'Dobost ez igen bántotta: «Még_ vihar lesz s . 6, a szelid, a galsmblelkü.félni ·fog· b> -, " Ugy Bzere#e . ,' volna ' Amáliát .~ ,csillagfénynél,' hóldVilágnál, ,házabozni' - de' csak mindigsöté-. -' ~ tebb lett. ' " " -. '. - Semmi! ~ vigasztalta, mágát, ~ ~~ / ~engi nász énekünket, villámok világítj ák; .sserelmea .. utunkat, viharban, égzengésben, "igértetett, nekem a. boldogság. Viharban;' égzengésben, villámlásban, teljesüljön' is az igéret I' . -. Alig .tudta elvárni a, délutáat.. . . " .Hogya Vihar erő sebb: lett, ,a legénység is, nYugtalankodott :/«Csak már ez a nagyszáju ssél eIállna !». ~ mondta Ichnát. ,'.. ' ,-" Bizony nem menyasszonyos idő;,- felelte. :Vaszily. ~'De" mínden . rQSBZ idő' dacára' nem-sokára lóra ültek. ' . iliadalmasan indult ki a-sereg a.n!tgy . . . . . . . . -.-.. A lovak ís, mintha tudt~· volna, hogy ma '. .Ü1lD.epélyre 'mennek, büszkebben . hányták, fejtiket. A Tt!r1tos különös ssépen nézett 'ki, aranyre2ies kantárjával, csótáros Bzerszámjával. A Gunáron, mínt Alajos. sZúrkéjén;-'majdnem éppen. ily értékes ~zerszámfénylett. Bíborbérsonyból"volt , mindháromnak a. takarója..' A. tQbbil~: .génység Iovaífs szépen néstekki;: fényesre. ki... ,f"

:tisztítva, ,szépen felékesitvé.,

-. -;

.~.

. . . .: .~... ~o,};.~ ,"\;,-",-~~hei'cegaBSzony is beérhette V()ln~ nyen' < .dlszkis rettel. '. '. . ' . '.. .;;y}~ S>i:·,.. ,De'-a~ovasokfegyverei ~ 'bár ssíntén szép .' . <~j~ ~},;~({~i:.:.é9' 'értékesek ~ már nem. csak .parád~ra. valók' 'o-'·.;:·;jY~ ",,;.. , . '. .....

i .

,':;1J

'7r

'?'~<"'?~'<volta,k:

. : "-p.

kardQ1r, lándzsák, élesen kífenve, puskák.

.~.: .'~~0~~it'iniegtöltve.' :- t~~J:g~_;.: '. Még, ·koran . 0 '

'. ~~;,~:/"értek,·.mert,

•

'·.:>t~

';'..'

}~.:.~

lehetett, mikor az ·elsó.tisztásra '.-.~;:~\~ ft ·mindig jobban közelgő zivatarda-·'\~

1~9:::\!~t~Ö~:~:~ár~Z erdószélhe~ tul~:~:tí

<~~~~~S.>~{<

Amá,Jia a lovagot estérehivtas ,Dobos,tudta; kedvese nem ~osze~~ti,<ha' kivánBág8t'n~ '""",ty 'figyelik. Igy leszáJlást parancsolt. .,.' , . .:~~?46.:;;;-:',· . . Kis' ideig.várlak, de . a vih~ mindig '. félelme-f~~~-r·:)-' tesebben zúgott, á villámok hulltak, a inenydörgés

.;A.•. ~. .,· ~. '.~ :· .. .. '~rti~

J%i.!';{c?

":;'~

,~";;[;;>hogy:

%'t:~i;?t::mélY'inorajbólélescsattanásókrs~áltott.·.,.

.' . . Egészen elsötétü1taz .erdó belseje, .lassan le-' ;·~~~:'R':~". B2íállt .az ~ony, Dobos"'asötétséget ·örömmel kö~ j~~~)c;~::/.s~öntötte s harsányan adía ki. az utolsóparancsot: f.i.;~;'!;r'.: . «Lóra fiuk I, Hej,vágtaBBunk hozzáJ·mert tudjátok ~ ,:it?T( .meg, sseretem halálig l» . ;:~;~i~,:r:.';.' Az ut itt már szélesebb, és nem oly. meredek -~g;T";~~'-i\,·volt.,Közeledtek. az erdószélhes, De, már oly

, :"",i:§ -;<#~ ..'y

'., '-~.3~~

. -}~.;.~

,,~~4!,t'g~, ..sötét lett, hogy nem lehetett .az .erdőből' kiIátnL i'. ,,~~> ...·A. zivatar, a vihar csakerösbödött,. de: a'

',, .

,)~!~:i;)';·'.~:'·megkönnyitó 'esó, mintha nem tudna -kiválni ',,~.~f~_:':"'belóle._. .' . .: '.' .: " ' . ' . ' , .J~}~;l,;;«.· ., -.'. ~gy-egyf~kó fény rezdült át az erd6n,' aztán ·~;}w~~>:ri/jsmét- sötétség. Dobos .vigan mondta: «Most' már . ~'~~:@'1r>'-s;vágtaBsunk, ha sötét is ,van, itt már nincs

•

••

.~-:. :f~u,':o~','i:'akadáJy.»

' " ..

.' 'i~~{~{:;<,'--"~';,:. '. Iván, ki mellette lovagolt, óvatosan ~tette: -. ~f~~;~~rr""'«Édes gazdám, én nem jót .sejte~ az éj .~Ílagyon

2.:;;;;~i%~E:~~,BÖtét,

az, 'erdőnek száz, ~ejteke van. Kék azilvával

·~'í~i{~f(,:,~~odtam,~

mi halált [elent,» ~'.' .-:~ri-8ir;.;' . . ;- Dobos kissé. türelmetlenül "felelt neki: .«Hát :';·:ti;~f"~::mi .ketten imég félni is' tudnánk? mikor tudod, ;i;~t~'t;?·t::h()gy, gazdádat nem fogja. fegyver, .hogy. sért- .

' :<::~ <-

,\'i~;~

:,' ;.~~ ,.·'t5 tt~~~~};<,\ hetetlennek .bíscnyultsm .: ·.8záz. ütkQze~ben, te pedig . ._, .j~ j' :?~). ~rnye~om .vagy, Látod, már itt ki is értink, vilá... \ >_~./ ~:~,<- gQsabti van.» . . .~. -o~ .. -·:i~~,~~

'":~ Most csak, ho,zzá. -gyorsan, , -, ' . '. ··:".Épen -as erdős zélre értek,. -Dobos -és ,Iván <,

vunk bir 1»

.. elől, a sereg utánuk' vágtatott,~ -de csak vagy .ket: perclg, .mert . egy fa rnögül 'egyszerre kis tűs , fény világitott fel.. egy -fegyverdördüléstőlkQvetve/ .' A harcra ssokött lovak egyszerre megálltak.. - -. ,:Előla .táltos, mintha ércbe lenne 'öntvei , Dobos is' ugy ült rajta, mínt egyéreseobor, ·De majdnem abban a 'pillanatban - rnínt mikor aZi' _ erdőn' kidől a' szálfa- 'a hatalmas lovas meg- ' -ingott nyergében.. s lefordult a ló oldalán. ' . Iván már mellette állt, ő fogta fel 'karjába i

az összeesó Iovagot,

Lába még, a széles .kengyelvasba volt· fogva, estAlajoa ~-/ki '~zintén leugrott lováról s oda sietett ~ ssabadltotta ki. .' . ' ',,-'..' . ,Dobos feje .Iván ölében pihent; Á.t~ltoB mellettük állt mozdulatlanul.' :.~_.~. _,", A legények mind, eleresztve lovaikat, 'a .ré- "._ mület meglepetésével álltak körbe.. . ,- . . '. Halálos 0 csend volt néhány percig, s a lovag melléböl-patakzottameleg vér.. . ' -, .~ Mind levették fövegjüket, azt hitték, vezérük már meghalt.. pe Dobos felnyitotta Bzemét s igen ., h-alkan- mondts : (Vége az életnek, 'vége a. va- , rázsnak!» ". -. Felsudultavsereg, fel ébr edt bennük a düh:', .; zivatarja,: Ide-oda Jutkos-tak a sötétben, hogy, a., gyilkost, a láthatatlan" . ellenséget' megtalálják,·o_ de, , 'csakfatörzsökbe csapódott .boszuálló . fegyyetqk: _. Iván magánkivül csókolta "C'haldokIó',g,azCláj$ . . kezét, s kétségbeesetten kérdezte:' «Edes 016 o

-vezérem, hol, vannak ellensé~-· geid ? Megyünk, megbossulunk! . mondd, ·merre·' ur~m,egyetlen,

keressük?»' . Dobos csak szomoruan intett: «Az'én ellen-. .. B~gehiaz, - kit legjobban szerettom.rkl kíhusta két átany hajszálamat ~ ~most már tudom - _. de már. késő '-~-·~érezt.em .én~·-mikor',tör- ' -tént ~ de akkor álomjáró voltam .és késöbbel.. o

felejtettem~l)

•

De ~hát

ld tehette'tönkre'

a' .mihataJmas ;l~y~zétün~et? ~kérdezte. Iván kezét. tördelve, oly c,

'-....

':~~',hilietetlennek, X/'á, 'változás'\

bD",~'"

.oly .borzalmasnak látszott neki 'ez' , ,

Még' halkabban szőlt Doboshangja: «Engem <')s 'csak .usszony visz a sírba, Azasszonyhúség >·~olyan,. mint ,a v:iz' habja,' jön, megy ~ elfolyik..··. ~:'~·1;;ÁSBátok meg' itt sh-om at, hogy porladó csontjaimat t~erdei, vad '~zét ne hordja Harangszó .lesz az erdő _ §,.zúgás~. Aztán. siessetek J Ha elteme~etek;széled- . <~~jetek világba, a, sötét éj megvéd, én inár nem ;~~:'~·védhetlek.» . ,ö";'~: .' 'Fáradtan hanyatlott .vissza, de" pár perc. ,:~~;,jnw.yalsUlét .felnésett: «Itt _vagy még, Iván '? - , t::;': teddIefejemet a puha mohba, ,.a2ítán:Q1enj te is .

~1~"'~.8ITt .ásni, sürgős

::"'meglát,egy

a munka.--~

~'Ha valamelyiktek

·~igányasszonyt,

kit Areméénak hiv::.E'/nak,mondjátok meg-neki ahelyet, hogy hozza el ,.. ,"e:~ egyszer a. fiamat, imádkozni az en' szegény bünös

~'I~clelk~fJ~~~~~~;:~I\elyezte el fejéw a. mohpa, ment sírésókhoa : '~1~*~1~&

t:;,:;',

gazdája puha . aztán ó is a ,A vihar kissé elvonult, ~egy-egy kóbor csillag

i~,:.js(eltünt ~;iS,között.

már a, szaggatott

felhők

sötét. fátyola

\'.é . : . 'A' legények gyors munkában, karddal, lándzsa-

i~~:··hegygyel vájták a földet,

Szó nem esett". csak

~~~.:afegyverekmegcsíkordulása hallatszott, követ ;E/~rt a. penge,· vagy .a 'nedves föld nehéz-Ieomléaa, :~2·ijrlkor aaegylk fiu" ·ki két .kesével . szedte ki" a ~:i'.ineglazult földet, a,' míndígmélyedö 'gödör 'szélére +~dobta. ", ' - ..' , . . , {j,--é:,' Lassan nőtt a ,su'gödör, míg Dobosbóllassan

'. .' . ,...,tC.:·',,' .Mikor 'végre elég mélynek 'látták ,a vermet, '?ti~fK'~B:odainenteka lovaghoz, .hatalmas vezérök már ' ?';:'~szak:adt

ki a lélek.- '

, ----

~0'~:1IllJ.ott :volnHideg és merev. '. 2~:",~ -, '; ~ . Mily nagy I ~ mondta.Alajosfölébe"

~~:')laj91va"aztán.halottí imába fogott. .

,~~·t<':·:>. .Iván

zokogva boritottreá néhány fenyógalyat ~:"s,~éID!edélnek. ." ,. .. . ' ...~"_-.

VeZérl~· HuB~lf;1

-Mirid labdák . vinni•. ahálott •. : kéz iB'nyult utána,' óvatos'gyöngédseggel helyezt~J(::.:,~':·:'_;:

'él a, Bi~ba'

. . . . ,.,.'

'.:>:,~<.',

MiÍld 'd~bott reá eIDrgöröngyijt,~Mnni~J::J egyet,. és.: meg egyet, mig egy. kis, halomemel-.. :.-: :.-· , ,kedett a dült .fák:,~özött".azöld mohb~..· . ".:":.·i , Mint az. éji. kisértetek tüntekela legények.'.::~.':: 'Ki.lovon, kl. lovát.·.• veze~e,~: ki: ·liémJelte··p·arlp4játi./:···C:~ gyalog, ,lassan . vagy.' ,futVa, 'szórié~, tünemé~y _.; '}.~ szerU.en~. árnyék:, módjára., .',." ,

...

..--..',

" _A vihar néhány száraz levelet. fujt -a kis.·~:~t

balomra, B távolról, -mínt 'egy templom _örök mécse, '::"~~ hivogatóa~, édesen, melegen ~gitottegy ablak~'c':( .' '.:u:':ew".as"sz9ny' ablaka. ._ . ;. ... . -".' i~.::'::'·~~~~· . , J", I ...

", .... ( ..-