A szleng a magyar nyelvben VIII.

Tetszik vagy sem, a legtöbben életünk egy nagyon jelentős részét munkával, a munkahelyünkön töltjük, és valószínűleg mindenkinek van olyan emléke, amikor számolta vissza a perceket, hogy mikor lesz már vége a munkaidejének. Nyilván vannak olyan szerencsések is, akik mindig örömmel és lelkesen mennek be dolgozni, de azért talán nem túl merész dolog kijelenteni, hogy a többség az egyéb, szabadidős tevékenységeit általában szívesebben végzi, mint a munkahelyi feladatait. A munka kiemelt fontosságából is adódhat, hogy nyelvünkben, amikor a munkáról akarunk megnyilatkozni, a standard szókincs mellett a szleng- ben is bőséges szókészlet áll a rendelkezésünkre.

Az egyik leginkább közismert szlengszó a témakörben minden bizonynyal a munka jelentésű meló , illetve származékszavai, például a melós (munkás, dolgozó), a melóhely (munkahely) és a melózik (dolgozik). Ha valaki sokat dolgozik, akkor tulajdonképpen gályázik, gürizik, güzül vagy robotol A sok munka után persze jólesik egy kis pihenés, egy-két szabadnap vagy szabadság, azaz szabi

Ha meg akarunk felelni a munkahelyünkön, akkor nem árt, ha komolyan veszszük a feladatainkat, tehát: nem apróz zuk, nem szórakozunk és legfőképpen nem kispályázunk. Hiszen, ha sikerül domborítanunk (kiemelkedően teljesítenünk), és überel jük/ überoljuk (felülmúljuk) a munkatársainkat, akkor a főnökünk esetleg még egy zsíros (jól fizető) pozíciót is felajánlhat nekünk, azt pedig mindenki szereti, ha a fizuja (fizetése) egyre magasabb. Sokszor persze a szorgalom és a tehetség mellett is jól jöhet azért egy kis protekció, vagy más szóval hátszél , ha egy magasabb pozícióba szeretnénk kerülni.

A fentieken túl ugyanakkor az sem árt, ha értünk is ahhoz, amit csinálunk, jó szakemberek (kissé szerénytelenül: ász ok) vagyunk, és kenjük-vágjuk a dolgokat, ott vagyunk a szeren , vagy éppen a to - munkánkon belül egy új programon belül folyik. Megbeszélünk egy közös témát a gyerekekkel, amit meg is valósítunk és más

Az óvodások közül akadtak néhányan, köztük Koren Szandra, Darko Kramar, Szőke Krisztián, akik ha felnőnek, újságírók szeretnének lenni. El is mondták ezzel kapcsolatosan az óhajaikat, hogy miről szeretnének írni. Szandra szereti a színes papírforgókat, Krisztián a sportrovatot vezetné, Darko pedig rajztanár lesz és az újságban a kultúroldalra írja majd a cikkeit. A Népújság szerkesztősége után az óvodások Fehér Mária és Horvát Rózsa óvónők vezetésével az MMR stúdiójának vendégei voltak.

Szerző: ZCSJ pon vagyunk. A hatékony munkavégzéshez hozzátartozik a gyorsaság is, de azért arra nem árt ügyelni, hogy ne csak gyorsan túl akarjunk lenni a feladatunkon, ne csak lezavarjuk azt. A másik véglet, amikor túl lassan dolgozunk, és elmaradunk a munkahelyi tennivalóinkkal, azaz elcsúsz unk vagy megcsúszunk. Előfordulhat az is, hogy olyannyira nem tudunk (vagy nem akarunk) megbirkózni a ránk bízott feladatokkal, hogy inkább lepasszoljuk (átadjuk) azokat valaki másnak.

Természetesen az egyes foglalkozásoknak léteznek a hivatalos megnevezései mellett szlengszóval kifejezett változatai is. Lássunk erről egy rövid (és közel sem teljes) listát: aktakukac (hivatalnok), fejes/főmufti/góré (igazgató), kaller (kalauz), fakabát, hekus, jard, zsernyák (rendőr), smasszer (börtönőr), agyturkáló/agy turkász/ pszichomókus (pszichológus), pingvin (pincér), polgi (polgármester).

A cikkben említett példák sora persze még hoszszan folytatható lenne, de talán ez a kis ízelítő is sokak számára szolgált újdonságokkal. Egyre azonban ügyeljünk, hogy ezt a cikket inkább otthon olvasgassuk, nehogy az a vád merüljön fel velünk szemben a munkahelyen, hogy nem a munkára koncentrálunk, és végül emiatt tegyenek bennünket lapátra.