2.300 kilométer oldtimer motorokkal 2.300 kilométer oldtimer motorokkal

Egy régi vágya teljesült a muraszombati Motoklub Veterani öt tagjának azzal, hogy április 27-étől május 4-ig, nyolc szakaszban megvalósították a mintegy 2.300 kilométernyi Jugo Balkan nosztalgiatúrát oldtimer motorokkal. A kihívás megérintette a 70 éves Varga Józsefet is, a szenvedélyes oldtimer motorost Dobronakról. Öten nyolc nap alatt 2.300 kilométert tettek meg.

A túra alatt az egykori Jugoszlávia mindegyik köztársaságát érintették. A csoportban Simon Kojek egy 1950-es Horex Regino, Farič Janko egy 1950-es BMW, Cipot Andrej egy

1951-es BMW R51/3, Varga József egy 1961-es BMW R27 és Balajc Koloman egy

1966-os MZ 175 ES motorral vágott neki az útnak. A túra Tešanovciról indult.

Az utat gondos szervezés előzte meg. Elkészültek a motorokra rögzített táblák is, amelyeken a volt Jugoszláviát, amelyhez sok emlék és nosztalgia is fűz, hiszen ez volt a fiatalságom országa. Szerencsére voltak a klubon belül kollégák, akiknek az elképzelés érdekesnek tűnt, persze más szemszögből: oldtimerekkel tenni meg az utat – mondta az út fáradalmait már kipihenő Varga József. BMW R27-es motorja és az oldalkocsi már újra tisztán csillog. A több éves terv megvalósításából azonban majdnem kimaradt, hiszen a motorjának porlasztója szinte a start előtt elromlott, a Kínából beszerzett szerb Kragujevacig mentünk, majd Bujanovac, aztán Vrnje, Skopje és Priština felé mentünk, naponta 320–400 kilométernyi távokkal, 60–80 km/h átlagsebességgel haladva. Mindig a megbeszélt sorrendben haladtunk, nem előzgettük egymást. Ragaszkodtam ahhoz, hogy oldalkocsival teszem meg az utat, ami ugyan nehezítette a közlekedést, de kihívást jelentett, hogy elbírom-e. A korom ellenére jól viseltem a strapát, de az oldalkocsis vezetési technika miatt, mivel nem dőlhetek be a kanyarban, két nap állapota külön odafigyelést követelt meg. Főleg Šid és Šabac között, ahol nincs sztráda, illetve Priština környékén. A határátkelőkön nem volt gond, az útlevéllel együtt igazolni kellett a veterán motorokat is.

– A célunk nem a városnézés volt, ott, ahol megálltunk, nagy érdeklődést keltettünk, a tévések csinálták a felvételeket, Podgorica és Skopje főterén többen is fotózták a motorjainkat és minket. Skopjéban Teréz anya szülőházát is felkerestük.

Mindig ügyeltünk arra, hogy még sötétedés előtt a szálláshelyünkre érkezzünk, a motorjainkat pedig őrzött helyre tettük. Amikor Észak-Macedóniából motoros neve és lakcíme, valamint vércsoportja volt feltüntetve, illetve a túra által érintett országok zászlói: Horvátország, Szerbia, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró és Bosznia–Hercegovina.

– Már régóta szerettem volna körülmotorozni a pedig nem működött. Az utolsó pillanatban érkezett meg a jó alkatrész Németországból…

– Akkor már semmi sem állíthatott meg bennünket. Az első napon a horvát Slavonski Brodig 320 kilométert tettünk meg. A második nap a után fájni kezdett a vállam. De minket, oldtimereket nem állít meg semmi! –meséli az élményeitt Varga József.

A csapatnak kísé rőkocsija volt utánfutóval, szerelővel, mert az ördög nem alszik. A túra a régi utakon vezetett, amelyek

Priština felé tartottunk, a határátkelőn négy órát várakoztunk. Minket egy magyar rendőr igazoltatott. Persze megszólítottam magyarul, és nem tudott a térségben elhelyezni, hogy honnan kerülök oda: Szlovénia és magyar anyanyelv. Aztán a határt átlépve egy kamerákkal megfigyelt, kétméteres drótkerítéssel körülvett sávba tévedtünk, szerencsére minden gond nélkül visszahajthattunk – mondja József, aki a montenegrói, még hóval borított hágó szerpentinjeit a kísérőkocsiban tette meg, hiszen a motorja az ilyen viszontagságokra már nem alkalmas. Nem vezetett Zadartól Plitvicéig, valamint a Velebit szerpentinjein sem, hiszen a nagyerejű szél könnyen felkaphatta volna az oldalkocsis motort. – Nem szabad a sorsot kísérteni, nem lehet kísérletezni, józanul kell gondolkodni. A régi motorokat érzékkel kell kezelni. A kollégánk kétütemű MZ motorja a hágón lefelé teljesen leállt a nem megfelelő váltás miatt, így a kísérőautó pótkocsijára került. Én 1.980 kilométert tettem meg – mondja az oldtimer motoros. A Kotori-öblön hajóval keltek át, majd Metkoviči felé vették az irányt. A túra alatt sok mindent láttak, áthajtottak az új pelješaci hídon is. József látta, hogy az ottani élet sok mindenben eltér az ittenitől. – Az emberek nem éheznek, de pénztelenség van. Az utak, a házak és a földek elhagyatottak, olyan traktorokat láttunk, amilyeneket sehol sem látni már. A térség kiürül, a helyiek külföldi rendszámú kocsikkal térnek haza, látogatóba – mondja Varga József. A csapatnak sikerült a több mint 60 éves motorokkal minden baj nélkül megtenni a 2.300 kilométert, és 8 nap után épen és egészségesen hazatérni.

A Jugo Balkan nosztalgiatúra résztvevői azonban nem pihennek, már egy újabb, most Kárpát-medencei utat tervezgetnek.