India nemzeti kincse, a leghíresebb magyar festőnő

tanult, de foglalkozott természettudományokkal is.

Úttörő szerepet játszott az indiai fényképészet megalapításában. A házaspár az esküvő után, 1912 tavaszán Budapestre költözött.

Amrita Sérgil (angolul: Sher-Gil) édesanyja a híres magyar keletkutató Baktay Ervin testvére, Gottesmann Marie-Antoinette volt. A fiatal lány kiváló nevelésben részesült. Egy londoni utazása során lában tanult, de rövidesen újra visszatértek Indiába. Ott többször meglátogatta őt nagybátyja, Baktay Ervin, aki támogatta festészeti törekvéseit, hiszen eredetileg maga is festőművésznek készült. kozott Karinthy Frigyessel és Bartók Bélával is. A 2. világháború kitörése előtt 1939-ben újra Indiába költöztek. Első nagy indiai kiállításának megnyitójára készülődtek, amikor Amrita megbetegedett, rövidesen kómába esett és 1941. december 5-én váratlanul meghalt. Testét a hagyományos indiai rítus szerint elégették, hamvait a Ravi folyóba szórták, így a betegségének és a halálának a valódi oka rejtély maradt. A korabeli pletykák szerint Amritával egy nem kívánt terhesség megszakítása okozta hashártyagyulladás végzett. Édesanyja nem sokkal ezután öngyilkos lett, édesapja teljesen depresszióba esett. Legutolsó befejezetlen képe is remekműnek számít. Amrita Sher-Gilt Indiában a 20. század egyik legnagyobb modern festőjeként tartják számon, festészete összeköti a posztimpresszionista stílust India hagyományos művészetével. Halála után a festményeit Indiában nemzeti kinccsé nyilvánították. jelentkezett a Szikh Birodalom utolsó maharadzsájának a hirdetésére, aki a lányának társalkodónőt keresett. Marie-Antoinette

Itt született 1913. január 30-án első gyermekük, Amrita, majd a húga, Indira. Amrita élete első nyolc évét Magyarországon töltötte. A lányokat házitanítójuk tanította meg írni és olvasni, ebben az időben csak magyarul beszéltek.

A fiatal lány művészeti tanulmányai fejlesztése érdekében 1929-ben Párizsba költözött. Amrita először az Académie de la Grande Chaumiére-ben tanult. Fiatal kora ellenére nagy jövőt jósoltak neki. Sorra születtek képei, több kiállításon vett részt, portréi nagy sikert arattak. 1933-ban a Három lány című képével bekerült a Párizsi Szalonba, ahol elnyerte az Aranyérmet. Ebben az időszakban többször járt Magyarországon is. 1934 novemberében a családjával ismét Indiába költözött. Az emancipált, tehetséges nőt megdöbbentette a nyomor Indiában. Festményein éhezők, a mindennapi élet küzdelmei jelentek meg, portréi szomorúak voltak. 1935 és 1937 között született műveire a nyugati technikák és az indiai szellem együtthatása volt jellemző. Amrita robbanásszerűen tört be a korabeli India képzőművészeti világába, forradalmi változásokat hozva művészeti elképzeléseivel. Édesapjával együtt tisztelték Gandhit és Nehrut, akik a társadalmi változások elkötelezett képviselői voltak.

1911-ben érkezett India

Pandzsáb tartományába, ahol találkozott Szimla rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel. A találkozásból szerelem lett és a fiatalok összeházasodtak. Umrao

Sher-Gil a szanszkrit nyelvek tudósa volt, filozófiát

Amrita tehetsége korán megmutatkozott, már ötéves korában akvarelleket festett. A család aztán 1921-ben Indiába utazott és a Himalája tövénél telepedtek le. Amrita Indiában is folytatta művészeti tanulmányait. 1924-ben anyjával és testvérével elhagyták Indiát, mivel anyja követte szobrász szerelmét Olaszországba. Amrita Firenzében egy előkelő isko-

1938-ban Európába utazott, és szülei tiltakozása ellenére összeházasodott gyerekkori szerelmével, Egan Viktor orvostanhallgatóval, aki első unokatestvére volt. Akkoriban Kiskunhalason éltek, mivel a férjét oda osztották be katonaorvosnak. Ott festette 1938-ban egyik legismertebb alkotását, a Vidéki piac című művet. Amrita rajongásig szerette Ady Endre költészetét, de talál-