Liba, lótök, takaróm Bármár a sajt kerek Azzal jó a makarón Ezzel úgyis nyerek. Aztán csak lesett, büszkén, mint aki győzött, mint aki két lövésből lőtte le a hárompálcásat a vurstliban. Póknéni csak a fejét rázta. „Ej, micsoda kölök! – morfondírozott – Mint a Sanyika a harmadikról, annak se volt sütnivaló a fejében egy csepp se.” A kislány pislogott. – Ez nem is vers. – De az. – szögezte le az ettan, százas szöggel. – De nem. – ellenkezett a kislány. – Grufuty! – közölte amaz, ami ettanul körülbelül annyit tesz: kijelentem, hogy a kérdésben minden körülmények között igazam van, nem számít, mit gondolnak egyebek, sőt, ha valaki álláspontja az enyémtől eltér, azt egyék meg a trónagóc kisiskolások uzsira, költözzön a szomszédjába egy nagy családnyi szamártövises pragabács, a gatyájába gumi pedig többet sose nőjön. Mit lehetett mondani. Csend lett, de csak olyan mormolós. A kislány mormolt, az ő fejében zakatoltak a fogaskerekek. Aztán kisvártatva kihúzta magát, és szavalni kezdett, a muskátlik pedig kíváncsian befelé fordultak, és bátorításképp nekiálltak illatozni. Fönt, a csorba kémény mellett Kövér, kerek Hold alatt Hol sütire sose tellett Egy koromcica ott szaladt.
16