Remeny 2014 51 52 dec 3 4 by Attila Nagy

Istenünk, te Szent János apostol által feltártad előttünk örök Igéd rejtett titkait. Kérünk, tedd fogékonnyá értelmünket, hogy megértsük, amit ő oly kiváló bölcsességgel tanított nekünk. (Szent János apostolról)

51-52. szám

REMÉNY XXV. évfolyam

2014. december 21–28. – Karácsony

Békével szívünkben...

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 1,00 Eur

7 11 12

Hogyan jön el az Úr? A szeretet lépcsőfokain Ahol szeretet és jóság...

Giorgio da Castelfranco: Pásztorok imádása

Az irodalomban Charles Dickens és Selma Lagerlöf óta nagyon sokan írtak bájosan naiv, olykor mesés karácsonyi történeteket. Az utóbbi évtizedekben pedig a kereskedelem, hogy hatékonyabban eladhassa portékáit, már novemberben karácsonyfás díszekkel, karácsonyi énekekkel fogadja a vásárlókat. Szentestére rendre időzít a televízió szinte minden csatornája egy-egy érzelmes karácsonyi témájú feldolgozást, de még a bibliai történetek is mindenképpen meghatódottságot akarnak kifacsarni az emberekből. A karácsonyi hangulat sokak számára ezért már igen erőltetett. A hit nélküli magányos emberek közül a statisztikák szerint ekkor esnek legtöbben depresszióba, vagy esetleg öngyilkosságot is elkövetnek. Az első karácsony azonban nem ilyen volt. A maga döbbenetes valóságában írják le az evangélisták azt a tényt, hogy évszázados várakozás után a születendő Messiás elutasításban részesült, mert nem kaptak helyet em-

beri szálláson, ezért mentek istállóba. János evangélista pedig teológiai magaslatról ezt írta: „az Ige – azaz Isten második személye – a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” ( Jn 1,12). A későbbi fogadtatása is hasonló volt ehhez, mert gyermekként menekíteni kellett az életére törő Heródes elől. Názáretben is, ahol fölnevelkedett, ellene fordultak, pedig nyilvános működése alatt mindenütt jót tett, körüljárt jót cselekedvén, majd pedig keresztre feszítették. Ezért írta Papini, a nagy megtérő: „az ő szeretete a testvére a halálnak”. Ebből a szeretetből érthető az evangélium radikalizmusa, elég csak a hegyi beszédre gondolnunk. Ez a szeretet nagyon sokszor viszonzatlan maradt a történelemben. Az emberek megmaradtak kisszerűnek, közömbösnek vagy ellenségesnek gondolatban, szóban, tettben, mulasztásban. Ez a hétköznapokban úgy mutatkozott és (Folytatás a 2. oldalon)

Áldott, boldog karácsonyt kívánunk kedves olvasóinknak!

EZ TÖRTÉNT (Folytatás az 1. oldalról) mutatkozik meg, hogy a másikról eleve rosszat föltételeznek, „szavahihető” emberek rágalmait, mint rögtön ítélő bírók adják tovább. A gáncsoskodó tettek ezerféle fajtáját követik el, egészen a gyilkosságig, jogaikat követelik, de kötelességeiket elmulasztják. Kudarcot vallott volna az Istenﬁa, ha senkire nem lett volna hatással. Krisztus ügyének voltak, vannak és lesznek választott képviselői, a kanonizált vagy a névtelen szentek. Már a jánosi evangélium is felcsillantja a reményt, mert „akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten

gyermekei legyenek” ( Jn 1,12). Ez a jelző, hogy valaki Isten gyermeke, a nyolc boldogság mondásaiban a békességszerzőkre vonatkozik. „Boldogok a békességszerzők, mert Isten ﬁainak fogják hívni őket.” Békességben vannak Istennel, lelkiismeretükkel, a másokkal való kapcsolatban, akik nemcsak a gyűlöletet kerülik, hanem a másik javát akarják. Az angyali szózat így szólt: „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a jóakaratú embereknek.” A karácsony a szeretet ünnepe? Igen! De csak az ilyen emberek számára. Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott ünnepeket a Remény olvasóinak 2014 karácsonyán.

VATIKÁN

UKRAJNA

„Az Úr kedvenceit” szolgálva

Jubileumi ünnepség

A Szentatya december 13-án fogadta a „Gabriel Rosset barátai” és a Gabriel Rosset által alapított „Foyer Notre-Dame des Sans-Abri”, hajléktalanok befogadásával, támogatásával foglalkozó, megszentelt életű személyek lyoni társulata 75 fős küldöttségét. Az alapító 1904-ben született szegény családban, Franciaországban. A tanítóképző elvégzése után katolikus ﬁataloknak köszönhetően találkozott Antoine Martellel, akinek a szegények iránti szeretete nagy hatást gyakorolt rá. Példáját követve tanítványai mellett a hajléktalanoknak szentelte életét. 1950-ben hozta létre a társulatot Lyonban. Ferenc pápa beszédében nagyra értékelte a társulat tevékenységét a legszegényebbek, a társadalom által elutasított emberek érdekében, akiknek nincs fedél a fejük felett, nincs ennivalójuk, munkájuk, tehát méltóságuk sem. A pápa utalt a társulat alapítójára, Gabriel Rosset-ra, akit megdöbbentett mások szenvedése, meghallotta a szegények kiáltását, és erre nagylelkűen válaszolt. Ez a szenvedő Krisztus felhívása is, akivel a társulat által szolgált személyekben találkozhatnak, akik nagyon komoly tanítást kínálnak fel. A szegények mindig evangelizálnak bennünket, irgalommal közvetítik Isten bölcsességét – mondta a pápa, majd így folytatta: A jelenlegi világnak sürgős szüksége van az isteni irgalmasságról szóló tanúságtételre. Ma, amikor a személyt gyakran haszontalan tárgyként félredobják, mert már nem termel, Isten ezzel szemben felismeri benne szeretett gyermekének méltóságát és nemességét, szívében kiemelt helye van számára. A szegények az Úr kedvencei, ők állnak az Evangélium középpontjában. A pápa köszönetet mondott a társulat irgalmasságról tett tanúságtételéért, amely konkrét cselekvésben, egyszerű és szeretettel teli gesztusokban nyilvánul meg. Vatikáni Rádió/Remény

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

Az ukrajnai görög katolikus egyház visszanyert szabadságának 25. évfordulóját ünnepli. Ferenc pápa rendkívüli követeként Christoph Schönborn bíboros is részt vett az ünnepi szertartásokon. Szerte Ukrajnában megemlékezéseket tartottak december 10-én a görög katolikus egyház szabad vallásgyakorlásának visszanyerését ünnepelve. December 9-i érkezésekor Schönborn bíboros újságíróknak válaszolva azt hangsúlyozta, Ferenc pápa mélyen együtt érez Ukrajna minden lakójával, akik elszenvedik az országot sújtó háborús viszályt. A jubileum tiszteletére rendezett ünnepség előtt Schönborn bíboros megemlékezett a Majdan téri tüntetés áldozatairól. Az ukrán görög katolikus egyház nagyérsekével, Szvjatoszlav Sevcsukkal együtt imát mondtak, és gyer-

tyát gyújtottak azért a közel száz emberért, akik életüket veszítették a téren. Az út során Schönborn bíboros részt vett és beszédet mondott annak a tanácsnak az ülésén, mely Ukrajna egyházait és vallási szervezeteit tömöríti – az országban hivatalosan elismert keresztény egyházakat, a zsidó hitközséget és az iszlám hívők képviselőit. Christoph Schönborn bíboros a Kathpress osztrák katolikus hírügynökségének adott értékelésében kiemelte, lát reményt arra, hogy Ukrajna megtalálja a szabad, demokratikus és független lét útját, de ehhez szüksége van a Nyugat szolidaritására. Arra buzdította a hívőket, védjék országukat, ami joguk és kötelességük, de a gyűlölet eszközei

nélkül. Csak így győzhető le az erőszak – hangsúlyozta a bíboros. Az ukrán görög katolikus egyházat 1946-ban tiltották be a Szovjetunióban. Közösségei az illegalitásban továbbra is éltek. Vezetése Rómába tette át székhelyét. 1989-ben ismét engedélyezték az egyház működését, majd 1991ben Miroszlav Lubacsiszkij nagyérsek visszaköltözött Lembergbe, és megkezdte az egyházi élet újjáépítését. A többségében ortodox Ukrajnában minden tizedik lakos görög katolikus. Magyar Kurír/Remény

RÓMA

A világ békéjéért December 12. és 14. között tartották a Nobel-békedíjasok XIV. csúcstalálkozóját Rómában. Ferenc pápa angol nyelvű üzenetet küldött a résztvevőknek. Az üzenetben így fogalmaz a Szentatya: „Minden ember szívében él a vágy a teljes élet, a testvériség iránt, amely közösségben egyesít bennünket másokkal és képessé tesz arra, hogy ne ellenségként vagy riválisként, hanem ﬁvérként és nővérként fogadjuk el és öleljük át őket.” (Béke világnapi üzenet 2014) A pápa háláját fejezi ki a csúcstalálkozó résztvevőinek elkötelezettségükért, amellyel a

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella, kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066

népek közötti békét és testvériséget kívánják előmozdítani, valamint azért, hogy megoldásokat keresnek a mai konﬂiktusokra. Az összejövetelen megemlékeztek Nelson Mandeláról, akinek öröksége az erőszakellenesség és a kiengesztelődés terén továbbra is inspirációt ad a világnak. Ferenc pápa imádkozik azért, hogy a tanácskozás résztvevői újítsák meg erőfeszítéseiket, és nyerjenek ösztönzést sürgető munkájukhoz, melyet a világ békéjéért végeznek. Magyar Kurír/Remény

Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT SZEPSI

FÜLEK

Segítsen, hogy segíthessünk… Sikeres jótékonysági koncert December 7-én a szepsi Inkubátor Ház nagytermében adventi lelki délutánra invitálták az érdeklődő szülőket, tanárokat és nevelőket a 2015. szeptember 1-jén megnyitandó Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont megbízott szervezői.

nyezéshez, hasonlóképpen Drenko Zoltán, barkai református lelkész is, aki hosszú éveken állt a rozsnyói református iskola élén. Vakles Attila, szesztai görög katolikus parókus összefoglalta a királyhelmeci kezdeményezés sikertelenségét, majd végezetül Nagy István, megbízott iskolaigazgató körvonalazta a megnyitandó iskolába való jelentkezés módját, idejét, mikéntjét és hogyanját. A lelki délután végén Gábor Bertalan, esperesplébános, megbízott lelki vezető, az előadóknak és néhány cselekvően A helyi alapiskola diákjai rövid támogató személynek a köszönet és adventi énekléssel kedveskedtek a a hála jeleként örömmel adta át a megjelenteknek. A bevezető elmél- közelmúltban felszentelt Boldog kedő előadást Pacsai János, encsi es- Salkaházi Sára testvér templomi képeres parókus tartotta, „Hogyan te- pének mását: Ikrényi Annának kintsünk a gyermekre?” címmel. anyagi hozzájárulásáért, Sýkora IloMadarász Róbert, a komáromi Ma- na, volt iskolaigazgatónak és Gyüre rianum iskola igazgatója „Kezdé- Zoltán nyugalmazott református lelsünk, küszködésünk és közösségünk kipásztornak az erkölcsi támogatáKomáromban” című hozzászólásával sért, Szafko Frantiska, kassai orsolyibeszámolt a kezdeti nehézségekről, ta nővér, katekétának, mint Sára de az örömökről és a bizonyosságról testvér tanítónői kései utódának. is, hogy Isten nem hagyja el az ő Advent idején sokszor halljuk a népét. Barta József, az edelényi jeremiási üzentet: Jövőt és reményt Szent Miklós Görögkatolikus Iskola adok nektek. Ez arra bátoríthat minés Óvoda igazgatója bátorította a ket, hogy tovább lépjünk, és válamegjelenteket a nem könnyű, de szoljunk a valós szükségletekre. fontos feladat elvégzésére. Orémus Szepsiben is. Segítsen, hogy segítZoltán, kassai református esperes hessünk… örömmel csatlakozott a kezdeméGB.

POZSONY

Szűz Mária oltalmát kérték A Szeplőtelen fogantatás ünnepén, december 8án, ünnepélyes szentmise keretében ajánlották Szűz Mária oltalmába Pozsony városát. A Szentháromság-templomban bemutatott szentmise főcelebránsa Stanislav Zvolenský érsek volt, vele együtt misézett Haľko József segédpüspök és több pap. A felajánló ima a szentáldozás után hangzott el, számos hívő részvételével. A szentmisét nyolcnapos lelki előkészület előzte meg, amely során a szónokok Szűz Mária hét fájdalmáról elmélkedtek. TK KBS/Remény, Fotó: Könözsi István

A füleki Mocsáry Lajos Alapiskola a város egyik nagy lakótelepén, a Papréten található. Az iskola húsz évvel ezelőtti megalakulása után nem sokkal az iskola pedagógusaiból polgári társulás jött létre, Pro Schola Nostra néven. Sok sikeres pályázatot nyújtottak be különböző fórumokon. Ennek köszönhetően az eltelt évek során sikerült bővíteni az iskola számítástechnikai felszereltségét, a pedagógusok sokféle továbbképzésen vehettek részt. Legfőbb célkitűzésük azonban az iskola hátrányos

anyagi helyzetű családból érkező tanulóinak és a tehetséges tanulóknak szellemi és anyagi támogatása. A polgári társulás a számítógépes tantermek kialakításán és felszerelésén kívül a modern oktatási segédeszközöket is biztosítja a tanulók számára. Legnagyobb sikerük a „Hallottad-e hírét...“ címen évente megrendezésre kerülő népdalverseny az alapiskolák tanulói

számára, melynek nemzetközi keretei biztosítják a Magyarországról benevezett versenyzők részvételét is. 2014 adventjének kezdetére nagyon nemes és szívet melengető programot szervezett az aktív pedagógusgárda. Az iskola alsó tagozatának harmadik osztályába járó Bodzási Tamás megsegítésére, aki néhány hónapja, izomsorvadása következtében tolókocsiba kényszerült, jótékonysági koncertet szerveztek a helyi ferences rendi Nag yboldogaszony-plébániatemplomban. A sikeres előkészületek után november 29-én megtelt a méltán híres nagy méretű és kitűnő akusztikájú barokk templom. A hallgatóság a helyi hívekből, az iskola pedagógusaiból, tanulóiból, a gyerekek szüleiből tevődött össze. Az iskola két híres, egykori növendéke, Krága René, a helyszínhez alázattal megválasztott énekekkel, Balog Zsolt pedig szaxofonjátékával bűvölte el a hallgatóságot. A koncert bevételét, amely majdnem ezer eurót tett ki, a helyszínen vehette át az egészségileg károsult kisﬁú édesanyja. Bali Mária

POZSONY

Adventi lelki nap December 6-án a pozsonyi Quo vadis központban adventi lelki napra került sor, amelyet Gábor Bertalan pápai káplán, szepsi esperesplébános tartott a szép számban megjelent híveknek. A lelki előkészület programját a ferences templom közösségének ﬁataljai, illetve felnőtt tagjai énekkel, imával tették színesebbé. Fotó: facebook.com • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

A lelkiismeret Jelencsics Erich Gábor A LELKIISMERET (gör. szüneideszisz, lat. conscientia): az értelem aktusa, ítélet, mellyel a személy a jó egyetemes ismeretét egy meghatározott helyzetben alkalmazza. A jelenben azáltal teszi ezt, hogy cselekvésre vagy a cselekvés megtagadására indítja az akaratot; a múltra vonatkozóan úgy, hogy visszatekintve megítéli a cselekedetet vagy magát a személyt, aki azt elkövette; a jövőre vonatkozóan úgy, hogy eligazít a további döntésekben. A lelkiismeret az erkölcsiség alapfeltétele. (Magyar Katolikus Lexikon) Az ókori gondolkodók szerint van egy „belső hang“ vagy szellem, amely a tetteket a jó irányába tereli, s vádol az elkövetett bűn miatt. Az egyiptomiak a „szív hangjának“, SZÓKRATÉSZ „daimonionnak“ nevezi ezt a szellemet. SZENT ÁGOSTON az első, aki ezt a belső hangot és Isten hangját egységben látja, s a lelkiismeretet egyenesen „Isten hangjának“, azaz „vox Dei”-nek nevezi. A LELKIISMERET MINT „ISTEN HANGJA” – „VOX DEI” SZENT ÁGOSTON tud arról, hogy az emberben van egy mélyen

élő vágy az igazságra, ám ez a vágy csak az Istennel való találkozásban nyugszik meg. Ágoston szerint, amikor a lelkiismeretre ﬁgyelünk,

akkor mélyebben ismerjük meg magunkat és a világot, s ugyanakkor halljuk Isten hangját is. A lelkiismeretben találkozunk azzal, aki közelebb van hozzánk, mint mi magunk. A jó életet először a lelkiismeretben nyerjük meg, s ott is veszíthetjük el. Ezért imádkozunk a jó lelkiismereti iránytűért. Az Isten előtti önvizsgálat nem magányos monológ, hanem élő kapcsolat Istennel. A lelkiismeret az a hely, ahol az ember eredetével és céljával, léte igazságával találkozik, ahol Isten hívása és az ember válasza elhangzik, „ahová senki nem léphet be, ahol senki sincs

melletted, ahol egyedül vagy, és ahol Isten van veled". SZENT ÁGOSTON szemléletében az a csodálatos, hogy a lelkiismeret, mielőtt erkölcsi fórummá válna, előbb találkozás. Szeretetteljes találkozás a Teljességgel, s onnan kiindulva hív a lelkiismeret a jóra. „Szeress, és tégy, amit akarsz." Maga a Lélek lakik az ember szívében, lelkiismeretében, amelynek élő vágya, igénye több mint a leírt parancsok: „Isten törvényei, melyeket maga Isten írt a szívekbe, tehát nem mások, mint a jelen lévő Szentlélek; valójában ő Isten ujja; az ő jelenléte által árad a szeretet a szívünkbe, és ez a törvény beteljesedése és az előírások vége." A LELKIISMERET MINT „ISTEN VISSZHANGJA” Máig nagyon mélyen hat az a felfogás, mely szerint Isten a lelkiismeret szaván keresztül közvetlenül szól az emberhez, és akarata belső hangként felismerhető. A lelkiismeret hangja torzulhat is a neveltetésemen, a társadalmon, a történelmen keresztül.

Ezért helyesebb a lelkiismeretet JOHN NEWMAN bíboros szerint „Isten hangja visszhangjának” tartani, amely közvetítheti az isteni hangot, de torzíthat is. John Newman szerint kétféle mód létezik a lelkiismeret meghatározására: az egyik csupán egyfajta képességnek, érzéknek tartja, mely arra tanít minket, hogy ezt vagy azt tegyük; a másik Isten szava visszhangjának tartja. Az első mód nem a hit útja, a második a hité. Mi sem áll távolabb Newmantől, mint elválasztani az értelem és a hit világát. Ebben a két meghatározásban sem választja el, hanem megkülönbözteti. A két meghatározás tehát nem ellentétbe állítás, hanem megkülönböztetés. „A lelkiismeret nem előrelátó önzés vagy önmagunkkal való összhang utáni vágy. A lelkiismeret annak hírnöke, Aki a természetben és a kegyelemben mintegy fátyol mögül szól hozzánk, és Aki helyettesei által tanít és irányít minket. A lelkiismeret Krisztusnak velünk született helyettese bennünk: a próféta intéseiben, uralkodó döntéseiben, a pap áldásaiban és átkaiban. Még ha meg is szűnnék az egész Egyházban az örök papság, lelkiismeretben mégis fönnmarad a papság elve, és súlyosan kötelez.” (Newman)

Megmagyarázzuk Megtestesülés Megtestesülés, inkarnáció (lat. incarnatio): üdvtörténeti esemény, melynek során az Ige testté lett: angyali üdvözlet. Az emberré lett Fiúisten misztériuma: Jézus Krisztusban az emberi természet egyesült a Fiú isteni személyével, mint létének alapjával. A keresztény hit lényeges ismeretőjegye az Isten Fia megtestesülésébe vetett hit. „Az Istentől származó lelket erről ismeritek föl: Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van” (1Jn 4,2). Az Egyház meggyőződése kezdettől fogva, hogy Jézus Krisztus „megjelent testben” (1Tim 3,16). A nicea-konstantinápolyi hitvallás szerint:

Jézus „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától és emberré lett”. A megtestesülés célja: a) hogy Istennel kiengeszteljen minket és üdvözítsen: „Isten, aki szeret minket, elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül” (1Jn 4,10). „Az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül” (4,14). „Ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket” (3,5). A mi beteg természetünknek orvosra volt

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

szüksége. b) hogy mi megismerjük Isten szeretetét: „Az Isten szeretete abban nyilvánult meg bennünk, hogy az Isten

elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk” (1Jn 4,9). „Mert úgy szerette Is-

ten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” ( Jn 3,16). c) hogy a szentség példaképe legyen számunkra: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem...” (Mt 11,29). „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet, senki sem jut az Atyához, csak énáltalam” ( Jn 14,6). És a színeváltozás hegyén maga az Atya parancsolja: „Őt hallgassátok” (Mk 9,7). Valóban

ő a boldogságok modellje és az új törvény normája: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” ( Jn 15,12). Ez a szeretet megköveteli, hogy az ő nyomában járva odaadjuk önmagunkat (vö. Mk 8,34). d) hogy az „isteni természetben részesítsen minket” (2Pt 1,4). „Az Isten Fia emberré lett, hogy mi megistenülhessünk” (Szt. Atanáz: De Incarnatione 54,3). „Mivel Isten egyszülött Fia minket részesíteni akart istenségében, magára vette természetünket, emberré lett, hogy az embert istenivé tegye” (Aquinói Szt. Tamás). (Forrás: Katolikus Lexikon)

AMIRE HITÜNK TANÍT

„Övéi nem fogadták be…”

Ablak a hitre 15. rész

arácsonyt sokszor nevezik a szeretet ünnepének. Az isteni szeretetre gondolunk, amellyel a Mennyei Atya nekünk ajándékozta Fiát. Arra a szeretetre, amellyel Jézus Krisztus vállalta emberségünket, vállalta, hogy e világra szülessen, s hogy minket megváltson. Azonban arról a szeretetről is szó van, amit viszonzásként mi próbálunk adni Istennek, valamint a szeretetről, amelynek osztása által Isten jóságát szeretnénk utánozni embertársaink javára. Mert hiszen az embertársban is Krisztust fedezhetjük fel oly módon, hogy amit másoknak teszünk, Neki is tesszük. Továbbá pedig, mert mindanynyian emberként az Isten képére lettünk teremtve: halhatatlan lelkünk, szabad akaratunk, értelmünk mellett az emberi személynek kijáró méltóság részesei is vagyunk. S ezt a méltóságot kell tiszteletben tartanunk embertársaink esetében is. A II. Vatikáni zsinat tanításával foglalkozó sorozatunkban most a SZEMÉLY TISZTELETE állhat ﬁgyelmünk középpontjában.

Melyik zsinati dokumentumot lapozzuk fel e témában? A Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciót az Egyházról a mai világban. Az első rész második fejezete szól az emberek közösségéről. Itt olvasunk az emberi személynek kijáró tiszteletről is, melynek értelmében „mindenkinek úgy kell tekinteni a felebarátra, kivétel nélkül, mint önmagára, elsősorban azáltal, hogy életéről és a hozzá szükséges eszközökről gondoskodik (...). Napjainkban különösen sürgető kötelességünk, hogy felebarátnak tekintsünk megkülönböztetés nélkül minden embert, és ha ránk szorul, siessünk is a szolgálatára; legyen szó akár egy mindenkitől elhagyott öregről, egy igazságtalanul lenézett vendégmunkásról, egy menekültről, egy házasságon kívül született gyermekről, aki érdemtelenül szenved olyan bűnért, melyet nem ő követett el; vagy egy éhezőről, aki megszólítja a lelkiismeretünket, eszünkbe juttatva az Úr szavát: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek (Mt 25,40).”

alán bennünk is felmerült a karácsonyi készülődés során a kérdés: miért is csináljuk ezt az egészet? Vajon kortársainknak mit is jelent a karácsony? Rab Zsuzsa keserű hangvételű versében, melynek címe: Aranyvasárnap, kritikus képet fest a társadalom „karácsonyképéről”, amikor így fogalmaz: „Istencsapás ez a karácsony.” Valóban egyfajta csapásként, szükséges rosszként kell értelmeznünk a karácsonyt? Amikor a költő párhuzamba állítja Jé-

Őt? Heródes meg akarta öletni, a názáretiek le akarták taszítani a hegyről, Kafarnaumban az állították róla, hogy az ördöggel cimborál és elvesztette az eszét. A nép vezetői nem úgy fogadták, mint Isten-küldötte Messiást, hanem csúfos halállal a keresztfán megölték. „Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindannak, aki azonban befogadta, hatalmat adott, hogy Isten ﬁává legyen.” ( Jn 1,11-12) Mi hogyan várjuk az érkező Szeretetet? Mennyire vagyunk

zus születésének az eseményeit, a karácsony előtti vásárlási láz, tülekedés képeivel, lehet, mi is egyetértően bólogatunk… „Békesség, szeretet… Rémes, hogy megy a pénz, most váltottam egy százast, és már… Krisztus megszületett… Istencsapás ez a karácsony! Pedig tavaly megfogadtam, hogy… Földön jóakarat… Asszonyom a sor vége itt van! Én is sietek, azt hiszi csak…” Valóban: aki a pénz, a vásárlás, a tartalmatlan rohangálás szemüvegén keresztül szemléli az Ünnepet, könnyen vakvágányra kerül – vagy már azon is van. A Lényeget valahol máshol kell(ene) keresni, más módon kellene várni… Azt is mondhatnánk, hogy semmi új a nap alatt, hiszen kortársaink karácsonyi készülődése teljesen hasonlít a kétezer évvel ezelőtti várakozók hozzáállásához. Hogyan várták, ill. fogadták

hűségesek hozzá? Szándékait követve, továbbadjuk-e embertársainknak ezt a szeretetet? Hálásak vagyunk-e azzal, hogy igaz keresztény életet akarunk élni? Méltón ünnepeljük meg a karácsonyt, születésének ünnepét, vagy „fenyőfa-ünneppé” csonkítjuk azt, külsőséges úgynevezett szeretet-ünneppé, amely egyre nyomasztóbb sok ember számára, mert nem jelent mást, mint gondterhes vásárlási kampányt? Ha még van bennünk elegendő hit és őszinte hálaadás Isten irántunk tanúsított jóságáért, ünnepeljük meg igaz módon a karácsonyt, ahol nem az ajándékok sokassága és vacsora különlegessége lesz a fontos, hanem az Ige, a második isteni Személy, a betlehemi Gyermek befogadása életünkbe, családunkba. Így karácsony elmúltával nem ürességet, fásultságot fogunk érezni a lelkünkben, hanem boldogságot, örömet és megelégedettséget.

Molnár Tamás A krisztusi szeretet azonban még ennél is tovább megy. A zsinat tanítása is felhívja a ﬁgyelmet arra, hogy még a számunkra nem éppen szimpatikus személyek emberi méltóságát sem taposhatjuk sárba: „a tiszteletet és a szeretetet azokra is ki kell terjesztenünk, akik társadalmi, politikai vagy vallási kérdésekben másként vélekednek, vagy cselekszenek, mint mi; minél nagyobb emberiességgel és szeretettel próbáljuk megérteni gondolatvilágukat, annál könnyebben kezdhetünk velük párbeszédet. Ez a szeretet és jóindulat azonban soha nem tehet bennünket közömbössé az igazság és a jó iránt. Sőt éppen maga a szeretet sürgeti Krisztus tanítványait, hogy hirdessék az üdvözítő igazságot minden embernek. De különbséget kell tennünk a mindig elvetendő tévedés és a tévedő ember között, aki mindig megőrzi személyi méltóságát, még akkor is, ha vallási fogalmai pontatlanok vagy hamisak. Egyedül Isten a bíró és a szívek vizsgálója, ezért tiltja nekünk, hogy bárki belső bűnéről ítéljünk.” Krisztus embert szerető és tisztelő példájára mutat Juhász Gyula verse is: „Én Jézusom, te nem gyűlölted őket, / A gyűlölködőket és a köpködőket. / (...) Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad / Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat. / A megbocsátást gyakoroltad egyre, / Míg égbe szállni fölmentél a hegyre. / Ma is elégszer hallod a magasban / A gyűlölet hangját, amely égbe harsan. / A gyilkos ember hangját, aki részeg, / S a szeretet szavát feszítené meg. / Én Jézusom, most is csak szánd meg őket, / A gyűlölködőket és a köpködőket. / Most is bocsáss meg nékik, mert lehet, / Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek.” Krisztus születésének idei ünneplése váljék a szeretet ünnepévé azáltal is, hogy környezetünkben minden ember felé a személyi méltóság tiszteletben tartásával próbálunk közeledni. A polgári év a végéhez közeledik. Sorozatunk a II. Vatikáni zsinat egyes dokumentumainak tanulmányozásáról s a keresztény életünket érintő fogalmak megismertetéséről szintén befejeződik. Persze, a zsinat tanításában még bőségesen akad felfedeznivaló. E néhány hónapos ízelítő is járuljon hozzá ahhoz, hogy tudatosan és rendszeresen mélyítsük el ismereteinket az Egyház tanításáról. Szeretném a kedves Olvasó ﬁgyelmét megköszönni, különösképpen azokét, akik rendszeresen követték az Ablak a hitre c. rovatunkat, s egyben mindnyájuknak áldott, szeretetben gazdag ünnepeket kívánok!

HÉT

ről re

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

ÜNNEPVÁRÁS

Csend Nyugovóra tért a természet. A fák levelei lehullottak. Ágaik a magasba nyújtózva melengetik csupasz koronájukat az erejét vesztett napsugárban. A kálváriára csend borul. A stációk mellől eltűntek a virágok, minden kietlen, sivár.

túlharsogva beszélnek nemcsak a szünetekben, de még az órák alatt is. Az ebédlőben evés közben is csak mondják és mondják. Nem tudnak szó nélkül egy dologra összpontosítani. El sem tudják képzelni, hogy lehet(ne) másképpen is.

magunkkal – ez a képesség pedig pontosan annak feltétele, hogy képesek legyünk szeretni” – írja Erich Fromm „A szeretet művészete” című könyvében. Sokan, nagyon sokan nem szeretnek egyedül maradni.

Hinni és szeretni. „Nincs annál nagyobb szeretet, mint aki életét adja társaiért” – mondta Jézus. Életét adta értünk. Hitt és szeretett. S mit tesz a ma embere? A szeretet ünnepe valóban a szeretetről szól? Vagy csupán az ajándékozásról? Üzlet lett az adventből, a karácsonyból. Ma már a gyerekek előre tudják, hogy mit fognak kapni karácsonyra. Elmondják, hiszen ők írják meg (elő) a Jézuskának, mit hozzon. Így azonban teljesen elvész a meglepetés öröme. Nem tudnak várni, kivárni. Elveszett az advent varázsa. Hozzuk vissza az adventet! Tanuljunk meg csendben maradni! Elcsendesedni, önmagunkra ﬁgyelni, hogy megta-

nuljunk szeretni. Szeretettel szeretni. Isten szavát csak a csendben halljuk meg. Ő csak akkor tud hozzánk fordulni, ha kiüresítjük önmagunkat, ha teljesen átadjuk magunkat Neki. Hátat kell fordítani minden világi érdeknek, a világ által kínált értékeknek! Vissza kell térnünk az ünnep valódi értékéhez! Teremtsünk otthonainkban csendet és nyugalmat. Kapcsoljuk ki a készülékeket, és ﬁgyeljünk egymásra, fegyelmezetten, türelmesen hallgassunk. Gyakoroljuk a szeretet művészetét! Legyen advent a szívünkben, lelkünkben! Hogy a karácsony fényességében megtapasztaljuk a húsvétvasárnap ragyogását. A szeretet ünnepe legyen a Szeretet ünnepe.

Paul Roth

Mentsd meg a karácsonyt

Az elsárgult falevelek puha takaróként fedik be az utat. Kopár faágak hajolnak a kápolna fölé, őrt állva biztosítják a nyugalmat, hogy senki és semmi se zavarja meg téli álmát. De ki gondol most a keresztútra, amikor advent van, és a Születésnap megünneplésére készülünk? Pedig ha nem lett volna nagypéntek és húsvétvasárnap, akkor most karácsonyt sem ünnepelnénk. Advent van. Mindennap elhaladok a kálvária mellett, ahol most csend honol. Megérint a mély csend. Az áldást adó nyugalom… Csak itt van csend. Mindenütt máshol hangzavar, zaj, ricsaj. Ha betérünk egy áruházba, tombol a zene. A hivatalban zene szól. Az orvosi rendelőkben a tévékészülékből sugárzott műsor szórakoztatja a betegeket. És az otthonainkban? Vajon ott csend van-e? Sajnos, diákjaim elmondása alapján állíthatom, hogy nincs. Esténként szól a tévé, a lejátszó, és természetesen a számítógép is be van kapcsolva. Már tanulni sem tudnak zenehallgatás nélkül. És az iskolában sem tudnak elcsendesedni. Egymást

Egyszerre többféle dolgot is képesek vagyunk tenni: tévénézés közben eszünk, iszunk, dohányzunk, beszélgetünk, vagy éppen újságot olvasunk… Beszélgetünk. De vajon meg is halljuk azt, amit a másik mond? Vagy csak elengedjük a fülünk mellett? Tudunke egymásra ﬁgyelni? A másikra összpontosítani? Fegyelmezetten, türelmesen meghallgatni? A mai ember nagy problémái ezek… Oly sok az elvárás, a követelmény a munkahelyeken, oly nagy a hajtás, hogy ha hazamegyünk, már képtelenek vagyunk koncentrálni, türelmesen a másikra ﬁgyelni. Otthon inkább ellazulni szeretünk, elengedjük magunkat, és „lájtosan” csak a kényelemre törekszünk. „A koncentrációt még nehezebb gyakorolni a mi kultúránkban, amelyben mintha minden a koncentrálás ellen hatna. A koncentráció megtanulásában a legfontosabb lépés, hogy megtanulunk egyedül maradni önmagunkkal olvasás, rádióhallgatás, dohányzás és ivás nélkül. Valóban, koncentrálni tudni annyi, mint tudni egyedül lenni ön-

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

Félnek önmaguktól. Attól tartanak, hogy felszínre törnek bennük bizonyos élmények, és szorongást, félelmet, nyugtalanságot éreznek. Mindenféle pótcselekvéssel próbálják a magány érzését tompítani az életükben. Ezért szól a tévé, a rádió, mobiloznak, e-maileznek, Face-bookoznak… Ha nem tudunk egyedül maradni önmagunkkal, akkor hogyan tudunk kettesben maradni társunkkal? Őszintén odaﬁgyelni rá, meghallgatni, teljesen átadni magunkat neki. Pedig akkor nem is szeretünk igazán. „A szeretethez, mivel feltétele a nárcizmus hiánya, szükséges a kifejlett alázat, tárgyilagosság és értelem. Az alázat és tárgyilagosság oszthatatlan, akárcsak a szeretet” – írja Fromm, a szeretet művészetének tanításában. „Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben. A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, kevés a szeretet is” – olvashatjuk a folytatásban.

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt. Nekünk már nincs hozzá erőnk. Mi vásárolunk és rohanunk, kis csomagokat készítünk, karácsonyfákat díszítünk, és énekeljük: „csendes éj”. De a titok, Isten Fiának titka, hogy emberré lett értünk, gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció. Jézusom, a mi bűnünk is, hogy ezt az ünnepet elborítják a reklámhegyek. Mi tudjuk, kinek jár karácsonyi üdvözlet és kötelező ajándék, mindenki tudja. De meg akarunk szabadulni végre a vásárlási és ajándékozási görcstől. Szent ünnepet akarunk ülni, amelyen nem az a mérték, ki mennyit ad. Jézusom, segíts, nehogy elsüllyesszük egészen, mit jelent ez az ünnep, segíts, hogy ne csak télapók legyünk. Segíts, hogy az adventi hetekben a lelkünkbe nézzünk. Segíts, hogy az útra visszatérjünk, s elinduljunk megint. Csak így lesznek az ajándékok jeleivé a szeretetnek – mint megannyi tükre a Te Szeretetednek. Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt, ments meg minket. Ezért vállaltál embersorsot.

ÜNNEPVÁRÁS

Hogyan jön el az Úr?

Lukáts Márta

A gyertya Az adventi időszakban sokat hallunk erről. Szentbeszédekben, teológusok fejtegetéseiben, vallásos népszokásokkal foglalkozó szakemberek előadásaiban formálódik

nép előtt tűzben és felhőben jár. Van egy üdítő kivétel, amikor a száműzött Illést látogatja meg a pusztában. Tűz és földrengés jön, de abban nincs az Isten. Aztán

ami megpróbál eltéríteni bennünket az üdvösség útjáról. Kísértések, szegénység, megaláztatás egyaránt alkalmasak arra, hogy hit nélkül elfordítsanak életünk céljától,

Páduai Szent Antal karján a kis Jézussal (milánói dóm) egy-egy kép a Megváltó eljöveteléről és megjelenéséről. Minden magyarázat a Szentírásban gyökerezik, hiszen a Biblia az elsődleges forrása az Istenről alkotott hitigazságoknak. Az Ószövetségben többnyire a rosszat elpusztító, jókat nagy jutalomban részesítő erős, dicsőséges Úr jön el. Jákobbal birokra kel, az egyiptomi elsőszülöttekre halált hoz, a választott

enyhe szellő támad - abban van az Úr. Sok művészt, írót, költőt ihletett meg ez a szelíd jelenet, és talán köze van a keresztény Isten-szemlélet kialakulásához is. A Világ Urának legérthetőbb, mindenki által érzékelhető megjelenése azonban mégis a karácsonyi csoda, amikor egy újszülött alakját ölti magára, hogy emberi formában vállalhasson a bűnt kivéve mindent,

a boldog örök élettől. A kisgyermek teljesen ki van szolgáltatva környezetének, a körülötte lévők jóindulatától vagy annak hiányától függ a szerencséje vagy balsorsa. Talán azért van a gyermek bájossága, szelídsége és ártatlansága, hogy mindenkit igyekezzen szeretetre hangolni maga iránt. Így jön el az Úr, elérhetetlen hatalma és felfoghatatlan ereje ellenére is szelíden,

karunkra vehetően. A szentek legendáiban megszokott kép ez. Gondoljunk a tenger vizét meregető kisﬁúra, aki Szent Ágoston püspököt döbbenti rá a Szentháromság emberi ésszel megfejthetetlen valóságára, Szent Kristóf minden lépésnél nehezedő utasára vagy a Páduai Szent Antalt érő nagy kegyelemre, hogy karjában tarthatta a kis Jézust. Az első karácsony óta tudjuk, az erő az önként vállalt gyöngeségben van, a nagyság pedig a kicsinyek szolgálatának jutalma. Szent István királyunk arra tanította ﬁát és vele nemzetünket, hogy semmi nem taszít le, csak a gőg, és nem emel fel semmi, csak az alázat. A világ fordítva gondolkodik. Az erőshöz, a hatalmashoz szegődnek, ha rossz is, a látszólag gyöngét magára hagyják, még ha maguk is tudják, hogy a jót hirdeti. A keresztény ember nem gondolkodhat így. Krisztus megmutatta a kicsiben rejlő nagyságot, a gyöngeségből kirobbanó erőt. Legyőzetve győz - vigasztalta magát Mindszenty József hercegprímás a kommunisták börtöneiben a rázúduló ütlegek és megaláztatások közepette. Az igazi advent tehát az, amikor a kisded Jézust várjuk. A látszólag kiszolgáltatottat és szegényt. A gyermeket. Aki így tesz, megtapasztalhatja Ady Endrével, hogyan jön el igazán az Úr: „Mikor elhagytak, / Mikor a lelkem roskadozva vittem, / Csöndesen és váratlanul / Átölelt az Isten. / Nem harsonával, / Hanem jött néma, igaz öleléssel, / Nem jött szép, tüzes nappalon / De háborus éjjel. / És megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, / De őt, a fényest, nagyszerűt, / Mindörökre látom.

Egyenesen, szilárdan áll, Fénylő szemmel fölfelé néz, Bár légköre olykor ködös, Sötét s nyomasztóan nehéz. Ruhája tiszta és fehér, Nincs rajta semmi szenny, mocsok, S ha ráfröcskölnek is ilyet, Simaságáról lecsorog.

Meghittséget, szeretetet Serceg lágy-szelíden hangja, Akkor is, ha körülötte Ezt senki, senki sem tudja. Önzetlenül ég, melegít, A sötétnek nincs itt helye, Hiszen, mint az igaz ember, Ő is fényre van teremtve. Olykor küzd az áramlattal, És titokban sír talán, Mert néha sűrű cseppekben Folynak a könnyek oldalán. Aztán ismét bíztat, hitre Serkent, szinte megnő lángja, Hogy rohamosan csökken, fogy, Sőt csonkig ég, nem is bánja. Küldetését befejezte: Ő eltűnt, s csak azért égett, Hogy a kereső szívébe Fényt vigyen és melegséget. Ahogy most nézem a gyertyát, Amint serkentően lobog, Vágy ébred bennem, s most én is Fényleni, égni akarok. Hinteni a szeretetet Önzetlenül jónak, rossznak, Hogy méltó hirdetője legyek A közénk jött Megváltónak. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Advent 4. vasárnapja

VASÁRNAP ról ra Zolcer György

dvent utolsó hete általában „csonka hét”. A legt ö b b s z ö r ugyanis csupán néhány nap marad a hétből, mert „idő előtt” elérkezik a várt ünnep. Aki várja azt, az ennek örül, aki viszont nem győzött rá felkészülni, az ilyenkor kezd el kapkodni. Idén is elérkezett ez az utolsó „fél hét”. S minden bizonnyal már javában járjuk az üzleteket és keressük a lehető legmegfelelőbb karácsonyi ajándékokat. Ajándékvásárláskor azonban mindig van bennünk egyfajta félelem, hogy vajon szerettünk fog-e örülni az ajándéknak, jó lesz-e a méret, a szín… egyszóval, hogy tetszeni fog-e neki. Tudjuk, hogy úgysem ez a lényege a karácsonynak, de mégis olyan fontosnak tartjuk az ajándékozást. Hisz szeretünk adni, s felnőtt fejjel már rájöttünk: tényleg nagyobb öröm adni, mint kapni. Advent utolsó vasárnapjának olvasmányában is egy olyan emberről olvasunk, aki ajándékot szeretett volna adni. De nem a testvérének, a szüleinek vagy a gyermekének, hanem magának az Istennek. Dávid király volt az, akinek az az ötlete támadt: mivel ő palotában lakott, az Isten pedig csak egy sátorban – ezért házat akart építeni az Istennek. Micsoda nagylelkűség, micsoda bőkezűség, nemes gondolat! De… hallottuk, mit mondott erre az Úr, az Isten: „Te akarsz nekem házat építeni? Mondtam-e valaha, miért nem építettetek nekem házat?” (2Sám 7,4-7) Az Isten azt mondta, nem kell neki a ház, ez az ajándék. Vajon miért? Miért volt olyan „kegyetlen”, hogy nem fogadta el ezt a nagylelkűségből felajánlott adományt? Nem tudjuk. De azt igen, hogy más terve volt. Dávid király pedig nem „Isten fejével” gondolkodott, hanem csupán azt tűzte ki célul, ami szerinte lett volna jó. Talán mi is, mikor ajándékot veszünk, sokszor csak azt veszszük ﬁgyelembe, mi lenne szerintünk jó, szerintünk hasznos. De ha valóban jó és megfelelő ajándékot akarunk adni például gyermekünknek, meg kell tanulnunk az ő fejével gondolkodnunk, bele kell élni magunkat az ő világába. Hogy elsősor-

ban ne nekünk, hanem neki tetsszen az ajándék. S ha ez igaz a világi dolgainkra, mennyivel inkább igaz a lelki életünkre, az Istennel való kapcsolatunkra. De ebben az adventi időben gondolkodtunk-e már azon, hogy vajon karácsonyra mit adhatnánk mi az Istennek? Hisz mindenkit, akit szeretünk, megajándékozunk. Mennyivel inkább meg kell ajándékoznunk az Istent, a mi Istenünket. Mit adunk neki karácsonyra? Ő odaadja mindenét, amije van: saját magát – teljesen. Az ég minden kegyelmével együtt – mert ez a karácsony. De milyen karácsonyi ajándéknak örülne maga az Isten? Vajon annak, hogy kitakarítjuk és kidíszítjük a házunkat, vagy annak, hogy a lelkünket tisztítjuk meg? Vajon annak, hogy karácsonyfát állítunk, vagy annak, hogy megőrizzük tisztán a lelkünket az egész ünnepek alatt? Vajon annak, hogy sok mindent főzünk és sütünk majd, vagy annak, hogy egy órára ezt félretesszük, s elmegyünk még egy adventi szentmisére? Vajon annak, hogy megnézünk egy jó karácsonyi ﬁlmet, vagy annak, hogy együtt imádkozunk otthon, a családban? Persze mindez túl szépnek hangzik, és mi, emberek talán nem is vagyunk képesek ilyen önzetlen áldozatra. Jól tudjuk, hogy mi az, amiből nem csak másnak, de saját magunknak is haszna származik. Itt azonban nem kell félnünk: ha csak egy morzsányit adunk Istenünknek, ő képes jóllakatni. Ahogyan a papköltő, Mécs László írja: „Adok Neked, jó Istenem, / Alfám, Omegám, Mindenem, / gyermekhitet, alázatot, / bevallott bűnt, gyalázatot, / s a szívem, mint örök hűbért / legyen tiéd! Tudod miért? // Hogy add nekem, mint terülj asztalt, / mely már sok lelket megvigasztalt, / melyen sok testi jóegészség / terült és lelki lakni-tessék: / add a malasztot, add a Téged / jelentő örök békességet!” Még itt van a lehetőség olyan ajándékra szert tenni, aminek Isten is örülni fog. És higgyük el: azzal, hogy neki adunk, saját magunknak adjuk a legtöbbet.

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

Olvasmány Sámuel második könyvéből (2 Sám 7, 1-5. 8b-12. 14a. 16) Amikor Dávid király már a házában lakott, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétől, a király így szólt Nátán prófétához: „Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik.” Erre Nátán ezt mondta a királynak: „Tedd meg mindazt, amit szándékozol, mert veled van az. Úr.” Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr szózatot intézett Nátánhoz: „Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyül? Elhoztalak a legelőről, a juhok mellől, hogy népem, Izrael fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem előtted. Nagy nevet szereztem neked, olyat, mint a föld nagyjaié. Népemnek, Izraelnek is meghatároztam egy helyet, és oda

telepítettem. Ezen a helyen lakik majd, és nem fogják többé háborgatni. A gonoszok sem szorongatják, mint kezdetben, attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Azért megszabadítalak minden ellenségedtől. Azt is közli veled az Úr, hogy fölépíti (uralkodó)házadat. Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, fölemelem magvadból származó utódodat, és megszilárdítom királyságát. Az ő atyja leszek, ő meg a ﬁam lesz. Házad és királyságod örökre fennmarad színem előtt, és trónod mindörökké szilárd marad.«” Válaszos zsoltár (Zsolt 88, 2-3. 4-5. 27 és 29) Válasz: Hadd énekeljem örökké Urunknak irgalmas jóságát! Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből Róm 16, 25-27) Testvéreim! Istennek hatalmában áll megerő-

síteni benneteket evangéliumomban, a Jézus Krisztusról szóló tanításban, annak a titoknak kinyilvánításában, amelyre ősidők óta csend borult, de amelyet most az örök Isten parancsára a próféták írásai kinyilatkoztattak, és minden nemzet előtt ismertté tettek, hogy így a hit befogadására eljussanak. Neki, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké! Ámen. Evangélium Szent Lukács könyvéből (Mt 1, 18-24) Abban az időben: Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férﬁnak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés

ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben és ﬁút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!” Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férﬁt nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!” Ezután az angyal eltávozott.

Liturgikus naptár December 21. ADVENT 4. VASÁRNAPJA (Kaníziusz Péter, Tamás) Miseolvasmányok: 2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zsolt 88, 2-3. 4-5. 27 és 29; Róm 16,25-27; Lk 1,26-38 Válaszos zsoltár: Hadd énekeljem örökké Urunknak irgalmas jóságát! December 22. Hétfő. Köznap (Flórián, Zénó) Miseolvasmányok: 1Sám 1,24-28; 1Sám 2,1.4-5. 6-7. 8abcd; Lk 1,46-56 Válaszos zsoltár: Szívem ujjong az Úrban, megváltó Istenemben. December 23. Kedd. Köznap (Kenty János, Viktória) Miseolvasmányok: Mal 3,1-4.23-24; Zsolt 24,4bc-5ab 8-9. 10 és 14; Lk 1,57-66 Válaszos zsoltár: Emeljétek föl fejeteket, és nézzetek az égre, megváltástok napja közel van! December 24. Szerda. Köznap (Ádám és Éva, Adél) Miseolvasmányok:

2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zsolt 88,2-5. 27 és 29; Lk 1,67-79 Válaszos zsoltár: Hadd énekeljem örökké Urunknak irgalmas jóságát!

1Jn 1,1-4; Zsolt 96,1-2. 5-6. 11-12; Jn 20,2-8 Válaszos zsoltár: Örvendjetek, igazak, az Úrban, áldjátok nevét!

December 25. Csütörtök. Főünnep KARÁCSONY JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE (Anasztázia, Eugénia) Miseolvasmányok: Iz 52,7-10; Zsolt 97,1. 2-6; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18 Válaszos zsoltár: A föld minden határa látta üdvözítő Urunknak jóságát.

December 28. Vasárnap. Ünnep SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA (Aprószentek, Kamilla) Miseolvasmányok: Ter 15,1-6; 21,1-3; Zsolt 104,1b-2. 3-4. 5-6. 8-9; Zsid 11,8.11-12.17-19; Lk 2,22-40 Válaszos zsoltár: Ő az Úr, a mi Istenünk, örökké emlékezik szövetségére.

December 26. Péntek. Ünnep SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ (István) Miseolvasmányok: István ApCsel 6,8-10; 7,54-59; Zsolt 30,3cd-4. 6 és 8ab 16bc és 17; Mt 10,17-22 Válaszos zsoltár: Én Uram, én Istenem, kezedbe ajánlom lelkemet.

December 29. Hétfő. Karácsony nyolcadának 5. napja (Becket Tamás, Tamara, Dávid) Miseolvasmányok: 1Jn 2,3-11; Zsolt 95,1-2a 2b3. 5b-6; Lk 2,22-35 Válaszos zsoltár: Vigadozzanak az egek, örvendjen az egész világ!

December 27. Szombat. Ünnep SZENT JÁNOS APOSTOL (Salkaházi Sára, Teodor) Miseolvasmányok:

December 30. Kedd. Karácsony nyolcadának 6. napja (Libériusz, Hunor, Dávid) Miseolvasmányok: 1Jn 2,12-17; Zsolt 95,7-10;

LELKI TÁPLÁLÉK

Urunk születése: Karácsony – Éjjeli mise Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 9, 1-6) Válaszos zsoltár (Zsolt 95, 1-2a. 2b-3. 11-12. 13) Válasz: Ma született a Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus. Szentlecke Szent Pál apostolnak Tituszhoz írt leveléből (Tit 2, 11-14) Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 2, 1-14) Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első

összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött ﬁát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz

Karácsony, ünnepi mise Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 52, 7-10) Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást, aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened”. Figyelj csak! Őrszemeid felemelik hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szembe látják, hogy visszatér az Úr Sionra. Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét és megváltja Jeruzsálemet. Az Úr felemelte szent karját minden nemzet szeme láttára, és meglátja

a föld minden határa, hogy szaba- és hathatós szavával ő tartja fenn a mindenséget. Miután megváldítást szerez Istenünk. tott minket a bűntől, helyet fogVálaszos zsoltár lalt az isteni Fölség jobbján. Ha(Zsolt 97, 1. 2-3ab. 3cd-4. 5-6) talmasabb, mint az angyalok, Válasz: A föld minden határa mert magasztosabb nevet örölátta üdvözítő Urunknak jóságát. költ náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha Isten: „A FiSzentlecke am vagy te, ma szültelek téged?” a Zsidókhoz írt levélből vagy pedig: „Én Atyja leszek, ő (Zsid 1, 1-6) pedig az én Fiam?” Sőt, amikor Testvéreim! Sok ízben és sok- Egyszülöttjét bevezeti a világba, féle módon szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, hiszen a világot is általa teremtette. Benne ragyog Olvasmány Sirák ﬁa könyvéből az Istenség, ő az Atya képmása, (Sir 3, 3-7. 14-17a) 4, 4-7; Lk 2, 16-21 Válaszos zsoltár: Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket. Január 2. Péntek. Köznap a karácsonyi időben (Nazianzi Gergely, Nagy Vazul) Miseolvasmányok: 1Jn 2,22-28; Zsolt 97,1. 2-3ab 3cd-4; Jn 1,19-28 Válaszos zsoltár: A föld minden határa látta üdvözítő Istenünket.

December 31. Szerda. Karácsony nyolcadának 7. napja (I. Szilveszter pápa, Donáta) Miseolvasmányok: 1Jn 2,18-21; Zsolt 95,1-2. 1113; Jn 1,1-18 Válaszos zsoltár: Vigadozzanak az egek, örvendjen az egész világ!

2015. Január 1. Csütörtök. Főünnep SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA ÜNNEPE - ÚJÉV (Fruzsina, Mária, Álmos) Miseolvasmányok: Szám 6, 2227; Zsolt 66, 2-3. 5. 6 és 8; Gal

így szól: „És leborulva imádja őt hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ Isten minden angyala.” őáltala lett, de a világ nem ismerEvangélium te fel őt. A tulajdonába jött, de Szent János könyvéből övéi nem fogadták be. Mindazok( Jn 1, 1-5. 9-14) nak azonban, akik befogadták, Kezdetben volt az Ige. Az Ige hatalmat adott, hogy Isten gyerIstennél volt, és Isten volt az Ige. mekei legyenek; azoknak, akik Ő volt kezdetben Istennél. Min- hisznek benne, akik nem vér szeden őáltala lett, és nélküle semmi rint, nem a test kívánságából, és sem lett, ami lett. Őbenne élet nem is a férﬁ akaratából, hanem volt, és ez az élet volt az emberek Istentől születtek. És az Ige testté világossága. A világosság a sötét- lett, és közöttünk lakott. Mi pedig ségben világít, de a sötétség nem láttuk az ő dicsőségét, mely az fogadta be. Az Ige az igazi vilá- Atya Egyszülöttjének dicsősége, gosság volt, amely a világba jött, telve kegyelemmel és igazsággal.

A Szent Család ünnepe

Liturgikus naptár Lk 2,36-40 Válaszos zsoltár: Vigadozzanak az egek, örvendjen az egész világ!

az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Január 3. Szombat. Köznap a karácsonyi időben (Genovéva, Gyöngyvér, Benjámin) Miseolvasmányok: 1Jn 2,29. 3,1-6; Zsolt 97,1. 3cd-4. 5-6; Jn 1,29-34 Válaszos zsoltár: A föld minden határa látta üdvözítő Istenünket. Január 4. Karácsony utáni 2. vasárnap (Simon, Emília, Amáta) Miseolvasmányok: Sir 24,1-4. 12-16; Zsolt 147,12-13. 14-15. 19-20; Ef 1,3-6. 15-18; Jn 1,1-18 Válaszos zsoltár: Az Ige emberré lett, és itt élt közöttünk.

Válaszos zsoltár (Zsolt 127, 1-2. 3. 4-5) Válasz: Boldog ember, ki féli az Urat, aki az Úrnak ösvényén halad. Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (Kol 3, 12-21) Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 2, 12-15. 19-23) Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptom-

ba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én ﬁamat. Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és viszszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe Olvasmány Mózes negyedik könyvéből (Szám 6, 22–27)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Válaszos zsoltár Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok el(Zsolt 66, 2-3. 5. 6 és 8) Válasz: Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon beszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. meg minket. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és halSzentlecke lottak, pontosan úgy, amint (az angyalok) előre Szent Pál apostolnak megmondták nekik. a galatákhoz írt leveléből Azután eltelt nyolc nap, és körülmetélték a (Gal 4, 4-7) Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt az angyal, mielőtt még anyja méhében Evangélium Szent Lukács könyvéből megfogant volna. (Lk 2,16-21)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

ÜNNEPVÁRÁS

„Csak maga maradjon itt…” Az idősek otthonában van, akinek örömteli a karácsonya, van, akinek szomorú. Ilyenkor talán még jobban megﬁgyelhető, kit mennyire látogatnak. És ekkor bizony egy-egy lakónak még jobban fáj, mint máskor, hogy hozzá nem jön senki. Pár évvel ezelőtt történt. December 25-én szolgálatban voltam a fekvőosztályon. Voltak (bár kevesen), akiket akár tolószékben is, de hazavittek a rokonok. Julis néni egyedül volt a szobában. Szomszédját a ﬁa elvitte ebédre, és ahogy lenni szokott: az ünnepi ebéd elhúzódott és csak késő délutánra volt várható, hogy visszahozzák. A többieknél látogató volt. Csak Juliska néni volt egyedül. Bementem hozzá. A tévét nézte. Vagyis

inkább egyik csatornáról a másikra váltott. Elkezdtem vele beszélgetni. Mivel ritkán látogatták, örült, ha valaki akárcsak egy-két szót is váltott vele. Egy idő után arra gondoltam, talán valamit nézni szeretne, ezért megkérdeztem: „Mit szeretne nézni, melyik műsort kapcsoljam?” A válasza meglepett: „Mindegy, mit nézünk, csak maga maradjon itt.” Itt maradni. Ott lenni, talán épp amellett, akinek erre a legnagyobb szüksége van. Annál, aki egyedül van, annál, akinek senkije nincs, annál, akit nem látogat senki. A háromkirályok is elindultak. Tömjént, mirhát és aranyat vittek. Nekünk nem kell aranyat vinnünk, tést, szeretetet vinnünk. Sokszor elég És mindegy, mi lesz a tévében, csak mi sokszor elég csak egy jó szót, megér- egy látogatás, egy simogatás, egy ölelés. „legyünk ott”.

Kedves Szeretteim! Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is így lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelőtt kezdődött. Az első időkben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentőségét az ünnepnek. Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt ízletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen díszített helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hívtak! Pedig én voltam az ünnepség díszvendége – mégsem küldtek meghívót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dísz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdődött, én kívül maradtam, bezárták előttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni… Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták előttem az ajtót. Mivel pedig nem hívtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban. Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt. Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy díványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! – mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körülállták a • KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni és kicsomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami – de nem, én nem kaptam semmit. Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkívánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És – tudjátok – ez minden évben rosszabb és roszszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelőtt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem őket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szívvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe. Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét. Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghívókat – Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el. Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? Beírhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek neve ott szerepel. Sok vendéget várok. Akik elvesztették vagy eldobták a meghívókat, el sem jönnek – kár értük! Akik nem válaszolnak a meghívásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kívül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás… Kérlek, készülj és válaszolj, mert így, amikor mindent előkészítettem, te is részese lehetsz az én csodálatos ünnepségemnek. A találkozás reményében szeretettel üdvözöllek: Jézus Krisztus

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN

A szeretet lépcsőfokain Már az adventi időben felvetődött bennünk a karácsonyra vonatkozó leglényegesebb kérdés: „Hogyan kell jól és hatékonyan szeretni?” A válasz egyszerűnek tűnik, ám mégsem az… Mivel Jézus a szeretetet nyilvánította a legfőbb parancsnak, egyszersmind könnyebb, ugyanakkor nehezebb is lett a dolgunk. Az ok maga Jézus Krisztus, aki elesett és - mai életkörülményeinkből kitekintve - szegény kisdedként jött el e földi világba. Ő lett a mérce, nem adhatjuk alább, még akkor sem, ha világos, hogy emberi gyarlóságaink miatt a töredékét sem tudjuk megvalósítani a krisztusi főparancsnak. Ezért nehéz a szeretetet megélni. Ám ha szívünk szándéka őszinte, segít a kegyelem, az isteni aspektus lelkierőnket megsokszorozza - emiatt viszont könnyebb szeretnünk! Amennyiben az adventi időben (amikor mindenkinek saját lelkivilágával kellene törődnie és nem a másokéval!) mélyre ástunk, eljutottunk egy pontra, ahonnan kezdve már „csak” a csend válaszolt töprengéseinkre, imabeli sóhajainkra. Ebben az elvonultságban hallottuk meg a szelíd hívogatást. Valaki utánunk jött és magáénak akart tudni minket. Mi, emberként annyi elméletet gyártunk a szeretetmegélés kapcsán! E teóriák mellett a gyakorlatban helyénvaló módon jótékonykodunk is, felemeljük a szenvedőt, szeretjük családtagjainkat… Végül valahol mégis hiányérzet támad bennünk, mert legtöbben nem vagyunk képesek a teljes önátadásra. Félünk Krisztusnak igent mondani. Valamilyen fontos fel-

adattal bíz meg bennünket, de mi kibúvókat keresünk magunkban, például: „Talán mégse merüljünk el annyira a hitélet sűrűjében, hátha megszólnak, kirekesztenek, kiközösítenek. És mi van, ha az igent mondás után kiderül, hogy nem tudunk majd megbirkózni a

újság illene a környezetbe. Az egyik serdülő lány azonban legyintett: „Mi legalább nem készítünk karácsonyi faliújságot. Osztályunk díszítése direkt más, mert szerintem rettenetes, hogy november végétől mindenhol karácsony van.”

nehéz keresztényi feladatokkal? Akkor majd kinevetnek, hogy lám, ez á-t mondott, de a b-ig nem jut el?” Holott nem ez a lényeg, hanem hogy a képességeink szerint mennyire tudjuk Krisztust követni. Karácsony. Vajon kinek mit mond ez a szó? Advent elején az egyik osztályban, ahová naponta bejárok tanítani, szóvá tettem, hogy sivár a faliújság, mert csak az van kint, hogy „ősz” és néhány ott felejtett kép, sárguló falevelekkel. Kedvesen buzdítottam őket, mondván, hogy adventre valami hangulatos, bensőséges, Szeretet-váró fali-

Megdöbbentő volt számomra ez a reakció, mely hűen tükrözi, hogy a fogyasztói társadalom tényleg elcsépelte legbensőségesebb ünnepünk fogalmát. E ﬁatal lány mindezt felismerve akart csupán „kilógni a sorból”, s noha nem éppen megfelelő formáját és módját választotta a lázadásnak, szavai mégis valamiféle hiányérzetre utaltak az alaposabb lelki felkészülés kapcsán. Megbeszéltük persze, hogy milyen lehetne egy, a közeledő ünnepeket másként, úgymond „normálisan” jelző faliújság, hogy ne legyen olyan, mint az üzletek csillogó dekorációja.

Az esetet követően azonban eltűnődtem, hogy sokszor ugyan lázadunk a cifra külsőségek ellen, de mégsem tudjuk igazán, hogy mivel is helyettesíthetnénk lényegre törően a nekünk nem tetsző dolgokat. „Hogyan evezzünk a mélyre?” – ez itt a szeretetmegélés kapcsán a legfőbb kérdés, és nemcsak a betlehemi éjszakába indulván. A karácsony meghívást is jelent. Isten Fia szegényes istállóba invitál bennünket, azt sugallva, hogy tegyük félre sérelmeinket, megbántottságunkat, sok megaláztatásunkat, s lépjünk be a szerénység palotájába, ízleljük meg a valódi boldogságot a jászol tövében. Ne vigyünk takarót, se más ajándékot a Kisdednek, mert az ő számára mi magunk vagyunk a legnagyobb kincs. Nem kételkedhetünk abban, hogy jelenlétünket várja, az ő számára velünk lesz teljesebb a világ, a mi lelkünk melege válik a kis Jézus legmegfelelőbb takarójává! A jászolhoz való meghívás a hivatásunk gyakorlására való ismételt felszólítást is jelenti. Emlékszem, amikor felnőttként először vettem kezembe a Szentírást, olyan érzésem támadt, hogy nem könyvről, hanem személyes találkozásról van szó. Egy hang szólalt meg bennem. Ezt kell újraélni, az Ő ragyogását követve kell megteremteni lelkünk karácsonyát. Csak így lesz igazi ünnepünk – ekképpen születik meg szívünkben a betlehemi Fény, s örökké velünk marad, mert mindenki egyformán fontos számára.

Karácsonyi szeretethimnusz (Az 1Kor 13 karácsonyi változata) Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszlettervező. Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő. Ha a szegénykonyhában segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket zengek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem. Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony. A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát. A szeretet barátságos az idő szűke ellenére is. A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van. A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni. A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni. A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad. (Ismeretlen szerző) • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

CSALÁD

Ahol szeretet és jóság... A karácsony a legmeghittebb ünnepünk. Ilyenkor előtérbe kerül a család, a közös ünneplés, szűkebb vagy tágabb családi körben. A karácsony a szeretet ünnepe: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” ( Jn 3,16) Szeretnék bemutatni egy fiatal családot. Otthonukban nagyon erőteljesen érzékelhető a szeretet. Az Istentől kapott és egymás felé sugárzó szeretet. Otthonuk egy oázis a mai sivár világban. Egy taizéi ének jut eszembe ezzel kapcsolatban: Ahol szeretet és jóság, ott van Istenünk. Sarát és nővérét, Astert (akit a Gyerekszoba rovatból ismerhetnek az olvasók) a templomból ismertem. Nagymamájuk tanította meg őket imádkozni, vele jártak Tejfaluról a somorjai templomba szentmisére. Sara 9 éves volt, amikor Pozsonyba költöztek. Kezdetben az édesanyjuk kísérte őket a ferences templomba. Később a lányok már egyedül jártak szentmisére. Sara a középiskolában ismerte meg Danit. Osztálytársak voltak, akárcsak egykor Sara édesanyja és Dani édesapja. Dani nem hívő családból származik Nagymagyarról. Kilencéves korában a rokonság elvitte megkereszteltetni, „jó lesz ez még valamire” alapon. A középiskola elvégzése után leveleztek egymással és barátkoztak. Dani: Sarának volt egy olyan élete, amit én nem értettem meg. Viszont ebből nem erőltetett rám semmit, nem volt tolakodó. Informatikusként mindig kerestem az ok-okozatot. Sara világa titokzatos volt: most misére megyek, most nem eszem ezt vagy azt. Nekem ez nem adott semmi logikát. 21 évesen Sara meghívott Taizébe. Ő már háromszor volt ott a nővérével. Nyáron több programom is volt, ez egy volt a sok közül. Megérkeznek a fiatalok egy hétre. Mindenki vállal valamilyen munkát: étel kiosztása, takarítás stb. Csoportokba osztják őket és a szerzetesek mellett élnek. Naponta vannak előadások, fakultációk, énekek és háromszor ima. Egyik este még ottmaradtunk a templomban, énekelgettek a fiatalok és ott akkor Isten-élményem volt. Értelmet nyert minden. Nem kellett elhinnem, hogy van Isten, mert megtapasztaltam. Sara örült a megtérésemnek, hiszen sokat imádkozott ezért. Ezután megkerestem

egy régi osztálytársamat, akiről tudtam, hogy hívő. Ő elvezetett Félbe, az Antióchia közösségbe. 2000-től Brünnben tanultam. Hétvégeken voltam csak itthon, a szombatokat Sarával töltöttem. 2004-ben voltam elsőáldozó Nagymagyaron. Dani a következő évben hazajött Brünnből és összeházasodtak. Munkát talált, és Somorján kezdték közös életüket. Itt akkor már működött egy ifjúsági közösség, ahol hetente találkoztak a ﬁatalok. Sara: Bándy Kati meghívott bennünket a „közi”be, ahová két évig jártunk. Amikor pedig megszülettek a gyerekek, már igényünk volt arra, hogy családos közit keressünk. Az Antióchia közösség alakult át ilyenné, Szenctől Somorjáig összefogja a ﬁatal családokat. A MÉCS közösségnek is tagjai vagyunk. A mi csoportunk papja Albán József atya. Ő a lelki háttér, ha teheti, eljön a találkozóinkra. Mivel otthon vagyok a gyermekeinkkel, a világban zajló negatív jelenségeket csak részben tapasztalom, mintha védőburokban lennék. A közösségeink által pedig vallásos családokkal, szép házasságban élőkkel vagyunk körülvéve. Dani: A prioritás számomra a család: a közös élmények, programok, a tudatos foglalkozás a gyerekekkel. Este, lefekvés előtt nagyon sokat kérdeznek. Ekkor lehet őket a legjobban nevelni, vezetni. Igyekszem gondoskodni a koruknak megfelelő közösségről is. A korszellem nagyon könnyen magával sodorja az embert, ezért fontos minden életkorban a közösség megtartó ereje. Szinte minden hétvégén meglátogatjuk a nagyszülőket is mindkét oldalról. Sara bekapcsolódik az Édesanyák Imáiba, férje pedig az Édesapák Imáiba. Ez erős támaszt jelent a családi kapcsolatokban.

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

Négy gyermekük van: Dórika csaknem nyolcéves, Hanna öt, Domonkos kettő, Cilike pedig a család drága aprószentje. Cilike történetét 2011-ben, a bacsfa-szentantali Családevangelizáción a szülők megosztották a résztvevőkkel. * * * Sara: Amikor kiderült, hogy újra kisbabát várok, a nagyobbik kislányunk 3 éves volt, a kisebbik 9 hónapos. Megijedtem, hogyan fogok bírni három kicsi gyerekkel, de hamar megbarátkoztam a gondolattal, s nagy örömmel és nagy-nagy szeretettel vártuk az új családtag érkezését. Én már kezdettől örültem a babának – mondta Dani –, bár nekem mint férﬁnak sokkal könnyebb a helyzetem a gyermekgondozásban. Az örömünk sajnos nem tartott sokáig – folytatta Sara. – Márciusban, mikor a 13. hétben jártam, az orvosom a baba tarkóján egy buborékszerű képződményt vett észre az ultrahangos vizsgálatkor. Elküldött a kórházba, hogy egy jó ultrahangos szakember is megvizsgáljon. Itt az orvos megállapította, hogy a babának egy ciszta van a tarkóján, ami nagy eséllyel egy kromoszóma-rendellenességre, Turner-szindrómára utal. A lányokat sújtja, akik így alacsony növésűek, nemileg nem érnek, beteg lehet a szívük, illetve veséjük. De szellemileg nem elmaradottak, nem is mozgássérültek, úgyhogy teljes értékű életet élhetnek, az utódokat leszámítva persze. Általában 70 évet élnek, és ha lehet ilyet mondani, akkor ez a „legjobb” genetikai rendellenesség – tette hozzá Dani. Sara: Elküldtek genetikai tanácsadásra, ahol ajánlották a magzatvíz kivizsgálását. Azt mi is szerettük volna, hogy tudjuk, mi a baj, és felkészülhessünk rá. Előtte újabb ultrahangot csináltak a kórházban. Amikor az orvosnő meglátta a kisbabámat, mitha ott sem lennék, a nővérkének kezdte magyarázni a képernyőn látható képet, hogy minek küldenek ide ilyeneket, minek itt húzni az időt a magzatvízvizsgálattal, tudniillik ilyen gyereket el kell vetetni és kész. Mondtam, hogy én nem akarom őt elvetetni.

CSALÁD Itt találkozott először szemtől szembe a ﬁatal házaspár azzal a döbbenetes jelenséggel, hogy az emberek nem tudják, mi a különbség, ha valakit hagyunk meghalni, nem pedig mi okozzuk a halálát. Az orvosnő mondta, hogy jöjjek vissza két hét múlva egy újabb ultrahangra a magzatvízvizsgálat előtt, de legyek tudatában, hogy a baba bármikor meghalhat – folytatta Sara. - Ez az időszak nagyon nehéz volt, mert még nem éreztem a baba mozgását, és aggódtam minden kivizsgáláskor, hogy az orvos még életben találja-e őt, vagy esetleg nem lesz-e baj abból, ha a baba meghal, és én nem is tudok róla. Elmentem a saját orvosomhoz. Ő egy életpárti orvos. Jó volt, hogy legalább ő nem tartotta a gyermekemet a társadalom számára nem kívánt személynek. A baba még élt, sőt még a következő héten is, amikor ultrahangra mentem. Dani is velem jött. Mikor megkérdeztem az orvosnőtől, hogy nem javult-e a baba állapota, elég kellemetlen hangnemben válaszolt, hogy ez a magzat életképtelen és kész... Időpontot kaptam a magzatvízvizsgálatra, de hozzátette, lehet, hogy mire az eredmény meglesz, a baba már nem fog élni. Amikor elmentem a magzatvízvételre, a baba élt. És még egy szép ajándék volt a számomra, hogy ott a kórházban már biztosan éreztem a mozgását. Az eredményre három hetet kellett várni. Amikor felhívtak, megtudtam, hogy a babám kislány és Turner-szindrómás. Itt is kijelentettem, hogy nem akarom elvetetni a gyermekemet. Talán furcsán hangzik, de örültem a diagnózisnak, tudva, hogy lehetett volna sokkal rosszabb is. Én szinte a legvégsőkig bíztam benne, hogy megtörténhet a csoda. Talán ez a bizalom segített leginkább abban, hogy nem törtem öszsze. A családból Danin kívül csak a nővérem állt ki mellettem. Ő sokat beszélgetett velem meg imádkozott értünk és másoktól is kért imát. A családunk, bár nem értett egyet velünk, látszólag elfogadta a döntésünket, de tudtuk, hogy aggódnak értünk. A házas közösségek is, amelyeknek tagjai, nagyon sokat imádkoztak értük, akárcsak a KIK-esek. Velük nyugodtan meg tudták osztani a történteket. Sara: Az egyik anyuka, aki hasonló helyzetet élt meg, sokat segített nekünk. Többször beszélgettem vele, tanácsokkal látott el. Sokat imádkoztam én is, voltunk egy zarándoklaton, misét is ajánlottunk fel a kisbabáért. Felajánlottam őt Istennek, ha életben marad, és ő is úgy akarja, legyen teljesen az övé.

Amikor újabb ellenőrzésre mentem, a baba már le volt maradva a növekedésben, az állapota nem javult. A magzati szívultrahangon az orvos sok súlyos rendellenességet talált. Azt mondta, hogy a baba nem fogja megérni a várandósság végét. Ekkor a 24. hét elején voltam. Dani: Én mindig is pozitívan tekintettem előre, a jót igyekeztem keresni mindenben, nem keseregtem. De amikor Sara felhívott a rendelőből, otthon voltam a másik két kislányunkkal és együtt sírtunk. Nagyobbik kislányunk meg is kérdezte, mi a baj. Mondtam, hogy a kistestvérkéje nagyon beteg és ezért vagyok szomorú. Sara: Este lefekvés után mindig ﬁgyeltem, hogy érzek-e mozgásokat. Ha már megvolt egy, megnyugodtam. Egy szerdai napon este aztán nem éreztem semmit. Másnap nagyon hosszú várakozás után éreztem egy mozdulást, de pénteken és a hétvégén újra semmit. Sejtettem, sőt szinte biztos voltam benne, hogy ez mit jelent. De nem akartam hétvégére kórházba menni a gyerekek miatt. Meg egy másik, talán a nyomósabb oka az volt, hogy a kislányom halálhírét inkább szerettem volna a saját orvosomtól hallani, mint mástól. A gyerekeink tanúi voltak Danival való közös imáinknak. Emlékszem, hogy hétfőn reggel már nem tudtam a szokott kérést elimádkozni a babáért. Ezt a nagyobbik kislányunk észrevette és szóvá is tette. Akkor már tudtam, éreztem, hogy az általam remélt csoda nem jön el. Elmentem Pozsonyba az orvosomhoz, aki ultrahangon már nem látott szívműködést és magzati mozgást sem. Rögtön kórházba küldött. Dani: Hétfőn oltásra mentem a gyerekekkel. Sara hívott, hogy a baba már nem él. Nem tudatosítottam, mit mond. Talán a gyerekekkel való állandó törődés nem engedett olyan lelki szintre, hogy fel tudtam volna fogni, mi történt. A gyerekek az anyósomnál maradtak és mentünk a kórházba. Csak miután magamra maradtam az autóban hazafelé menet a gyerekekhez, öntöttek el az érzések. Nem volt jó egyedül lenni, felhívtam az anyumat, így legalább ketten sírtunk telefonon keresztül. Másnap reggel spontán megindult a szülés. Dani szeretett volna bemenni feleségéhez, de nem engedték be. Pedig lelkileg sokat segített volna neki a férje jelenléte. Dani: Csak később mehettem be... Számomra olyan szép, ahogyan az emberi test működik. Védi a külvilágban még életképtelen babát is, ha viszont mégis meghal, akkor elengedi őt magától. Nekem egy üres szobát adtak, ahol várakozhattam. Itt is magam voltam és sírtam. Sok ki nem sírt érzés volt még bennem, amit addig nem volt időm megemészteni. Sara: Amikor Cilike megszületett, felemelkedtem, hogy megnézzem őt: olyan volt, mintha aludna, nyitva volt a szájacskája. Nehézségekbe ütközött a házaspár akkor is, amikor azt kérték, adják ki a baba testét, hogy eltemethessék. Az ok: nem ember, „csak” magzat. Végül egy főorvos megértette őket, és engedélyt adott rá. Sara: Mivel Cilike nem érte el az 1kg súlyt, a megszületése vetélésnek számított. 200 grammon múlott,

hogy a világ emberszámba vegye. Az egyház szemében nagyon is ember volt, akit megillet az, hogy tisztességgel eltemessék. Tejfalun temettük el őt a nagypapám sírjánál. Én nagyon szerettem volna, ha élve megszületik, hogy a keresztség jelével távozhasson ebből a világból. Jó volt hallani a temetést végző pap szájából: hisszük, hogy mivel a szülők kívánták a keresztséget, ez is vágykeresztségnek számít. Hiszem, hogy Cilikének nem hiányzik Istennél semmi, és benne egy kis közbenjárót kapott a családunk. És a vágyam, hogy teljesen Istené legyen, is teljesült, bár nem úgy, ahogyan elképzeltem. Hiszen ki lehetne jobban Istennél, mint ő, aki a tiszta lelkét úgy adta vissza Teremtőjének, hogy semmilyen személyes bűnnel nem szennyezte azt be. Gyermekeinkkel együtt rendszeresen kijárunk Cilike sírjához. Tudják, hogy van egy testvérkéjük Jézusnál. Dani: Én is keresztülmentem különböző lelki szinteken Cilikével kapcsolatban. Először tagadtam, nem ismertem be, hogy az én gyerekem meghalhat. Aztán mindenféle történettel nyugtattam magam, hogy majd csak megoldódik valahogy és minden jó lesz. Gyermekem elengedése igen bonyolult folyamat volt számomra. Most már tudom, hogy ehhez először is el kellett őt fogadnom olyannak, amilyen. Nevet kellett neki adnom, néven kellett őt szólítanom, beszélgetnem kellett vele. El kellett tőle búcsúznom és el is kellett őt temetnem... Nyugalom van bennünk. Tudjuk, hogy ez a nyugalom a lelkünk mélyén azt jelzi, hogy helyesen cselekedtünk minden döntéshelyzetben. Sara: Én úgy gondolom, hogy semmi különöset nem tettünk, csak mentünk előre az utunkon. Ahogy Jézus is mondja: haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt. Csak nem kötelességből tettük, hanem szeretetből és az ajándékba kapott élet iránti tiszteletből. * * * És vajon hogy látják most, néhány év távlatából életüknek ezt a nehéz szakaszát? Sara: Más alternatíva szóba sem került, tudtuk, hogy ez a helyes út. Dani: Jézus azt mondja: „Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” Jézussal sokkal könnyebb az úton haladni, bármilyen nehéznek is tűnik a kívülálló számára. Gazdagok vagyunk egy ilyen múlttal. Úgy érzem, hogy ehhez a mély vallomáshoz, tanúságtételhez felesleges minden kommentár. Kívánom nekik és imáimban kérem számukra az Úr bőséges áldását. Fotók: A család fotóalbumából (2), Derzsi (2) • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

ZARÁNDOKÚTON

Egy felejthetetlen zarándoklat Hála tölti el szívemet – kezdi szentföldi zarándoklatáról írott beszámolóját Husztiné Görőcs Ágnes füleki olvasónk –, amikor visszaemlékezem a 2014. május 12–19. között megvalósult magyar zarándoklatra. Csodálatos volt 47 zarándok testvéremmel nyolc nap alatt végigjárni azokat a helyeket, ahol Jézus született, élt, tanított és szenvedett. A zarándoklat szervezője és vezetője Szlávik Antal atya hidaskürti plébános volt, aki nagy tudásával, kedvességével, emberszeretetével rövid idő alatt egy nagy családdá varázsolta a zarándoktársakat, akik Dél-Szlovákia különböző tájairól csatlakoztak a csoporthoz. A közös repülőút után, mikor Budapestről megérkeztünk a Tel Aviv-i repülőtérre, Antal atya mindenkit bemutatott egymásak, és mindjárt kialakult a kölcsönös testvéri kapcsolat. A Tel Aviv-i repülőtérről első utunk Názáretbe vezetett. Itt volt az első szálláshelyünk.

Ezt követően utunkat a Tabgha I. felé vettük – a csodálatos kenyérszaporítás helyére, ahol Jézus a két halat és az öt árpakenyeret szaporította meg az Őt hallgató kb. ötezer fős tömegnek. A kő, amelyre az Úr a kenyeret helyezte, oltárkővé lett alakítva. Innen a Tabgha II–be mentünk. Ezen a helyen adta át Jézus Péternek az Egyház feletti hatalmat. A sziklára épült templom teljesen benyúlik a Genezáreti-tó partjára. Ezen a helyen még egy rövid felfrissülésben volt részünk, megmártottuk lábunkat a gyönyörű, tiszta tóban. Kissé fáradtan, de lelkiekben gazdagon tértünk vissza szálláshelyünkre. A harmadik napot Názáretben az Angyali Üdvözlet bazilikájának megtekintésével kezdtük. A bazilika udvarában a Boldogságos Szűz Máriának az egyes nemzetek szerinti mozaikábrázolását néztük meg. Megtaláltuk Szlovákia védőszentjének, a Fájdalmas Anyának a mozaikképét is. A Magyarok Nagyasszonya mozaik a szentélyben található. Kimondhatatlan él-

Ain Karen - Keresztelő Szent János születési helye (udvar). Lüley Péter felvétele

fogadalmunkat. A Jordánból vizet merítettünk, és indultunk betlehemi szálláshelyünkre. A negyedik napon Antal atya egy külön programmal lepett meg minket. Reggeli után a Boldog Miriam által alapított karmelita kolostorba mentünk, ahol megtekintettük csontereklyéjét, és megnéztük az életéről szóló ﬁlmet. Ezt követően elmentünk a Pásztorok mezejére, itt adta hírül az angyal a pásztoroknak, hogy megszületett a Messiás. Az itt megtartott szentmisén átéltük Jézus születésének misztériumát. A közös ebéd után Betlehem központjába érve, megnéztük a Szent Katalin ferences templomot. A Tejbarlangban azokért a házaspárokért imádkoztunk, akik eddig hiába vártak gyermekáldásra. Ezen a helyen a csodás meghallgatások után megszületett gyermekek fényképeit láttuk. Városnézéssel folytattuk programunkat, majd visszatértünk a Jászol térre, és beálltunk a sorba, hogy megtekinthessük a Születés bazilikáját. A baziliTaghba II – Krisztus menzája (Müller Péter felvétele) kát Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona emelte a születés barlangja fölé, Másnap a Genezáreti-tó partján mény volt azon a helyen lenni, ahol s ez a kereszténység egyik legrégibb megtekintettük azokat a helyeket, Máriának hírül adta az angyal az Atya temploma. Magán viseli az évszázaahol Jézus sokat tartózkodott, tanított, akaratát, és ő „IGEN”-t mondott. Ez dok küzdelmeinek nyomát. A bazilika és sok csodát vitt végbe. Először a a hely a bazilika legszentebb helye. InBoldogságok hegyére mentünk, ahol nen a Szent József téren keresztül átszentmisén vettünk részt. Különleges mentünk Szent József templomába, élmény volt azon a helyen részt venni majd elbúcsúztunk Názárettől. Utunk a legszentebb áldozatban, ahol Jézus Kánába - Jézus első csodájának színelmondta a hegyi beszédet és a boldog helyére vezetett, ahol a zarándoklaton élet legcsodálatosabb elemeit, a nyolc részt vevő házaspárok megújították boldogságot. A következő állomás házassági fogadalmukat. Délután felKafarnaum volt. Megtekintettük a mentünk a Tábor hegyére, megtekinzsinagóga megmaradt falait - romjait, tettük a Színeváltozás bazilikát. A baSzent Péter házát és a háza fölé épített zilika freskói Jézus négy színeváltozámodern templomot. Ezek után a Ge- sát mutatják be – a freskókon az arany nezáreti-tó partján megebédeltünk, és a fehér szín dominál. Ezen a csodámegkóstoltuk „Szent Péter halát”. latos helyen részt vettünk a legszenEbéd után a Genezáreti-tavon meg- tebb áldozatban, majd gyönyörködható élményben volt részünk – hajón- tünk a Tábor hegyéről nyíló kilátáskon magyar zászló lobogott, nemzeti ban. Innen utunk a Jardenithez vitt, himnuszunkat énekelve, szemünkbe arra a helyre, ahol Jézus megkeresztelkönnyeket csalt a meghatódottság. kedett. Itt megújítottuk keresztségi Jeruzsálem – Pater Noster-templom • KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

két szélső ajtaját már régen befalazták, s a középsőn egész alacsony nyílást hagytak, ezért csak meghajolva lehet bemenni rajta. A templom szíve a Születés barlangja. Lépcső vezet le a puha mészkősziklába vájt barlangba. A sötét barlangot lámpák világítják meg, melyeket a szerzetesek gondoznak. Jézus születésének helyét ezüstcsillag jelzi a következő felirattal: Hic de Virgine Maria Jesus Christus natus est (Itt született Jézus Krisztus Szűz Máriától). A hosszú sorban állás után egyesével, csókkal fejeztük ki tiszteletünket a Messiás születésének helyén. Megnéztük a bazilika többi részét, visszasétáltunk az autóbuszhoz, és ismét lelkiekben gazdagodva visszautaztunk szálláshelyünkre, Betlehembe. A ötödik nap Jeruzsálem felé vettük utunkat. Jeruzsálemet a zsidók, a muzulmánok, a keresztények és az örmények is mind vallásuk szent helyeként tisztelik. Megálltunk Betfagében. Jézus innen indult a virágvasárnapi bevonulásra Jeruzsálembe. Az itteni templomban található az a kő, amelyről Jézus a szamár hátára felült. Az itt megtartott szentmise keretében a virágvasárnapi eseményekről elmélked-

ZARÁNDOKÚTON tünk. A templom falain lévő freskók Jézus Jeruzsálembe való bevonulását idézik a látogató elé. Utunkat folytatva az Olajfák hegyén megtekintettük a Miatyánk-templomot, amely azon hely fölé épült, ahol Jézus megtanította tanítványainak a Miatyánk imáját. A templom falán több mint hatvan nyelven van mozaikból kirakva a Miatyánk szövege. Utunkat folytatva megálltunk egy egyszerű, bekerített mecsetnél, amely a hagyomány szerint Jézus mennybemenetelének helyét jelöli. Majd a Dominus ﬂevit templomot néztük meg – erről a helyről siratta meg Jézus Jeruzsálemet. Betértünk az Agónia, más néven a Népek bazilikájába. Az oltár előtt az agónia sziklája található, ahol a hagyomány szerint Jézus elfogatása előtt utoljára imádkozott. A templom ablakait nem üveg, hanem sejtelmesen áttetsző alabástrom borítja, így örök félhomály uralkodik odabenn. A Getszemáni kertben megcsodáltuk az ősrégi olajfákat, majd a Kidron völgyben folytattuk utunkat a zsidók legszentebb helyéhez, a Siratófalhoz, ahol elhelyeztük az Úrnak szánt leveleinket. Tovább haladva, a Sion hegyére érve megnéztük Dávid sírját és

szomszédságában lévő Bethesda fürdő vizében megmárthattuk ujjainkat. Rövid ebédszünet után az Elítélés templomától, az Antonius erődtől, ahol Pilátus halálra ítélte Jézust, elindultunk a Via Dolorosán, a Fájdalmak útján. A hagyomány szerint a római katonák ezen az útvonalon kísérték az elítélteket a golgotai vesztőhelyre. Jézus utolsó útját stációról stációra végigkövetve értünk el a Szent Sír-bazilikába. A bazilikán ma hat vallási közösség osztozik: a római katolikus, a görögkeleti, az örmény, a kopt, a szír és az etióp. A Szent Sírbazilikában találunk egy vörösmárvány lapot. A keresztény hagyomány szerint e márványlap alatti sziklára fektették Jézust, miután levették a keresztről. Arimateai József és Nikodémusz megkente testét olajjal, majd bebalzsamozták, és utána a közeli sírba helyezték. A vörös márványt folyamatosan zokogó, ráboruló és csókoló emberek özönlik el. Mi is közéjük tartoztunk. Utána sorba álltunk, imádságos lélekkel vártuk, hogy hódolatunkat fejezhessük ki a Szent Sírban. Ezt követően mentünk fel a Kálváriára (a nagy tömeg miatt változtattunk a sorrenden). Majd megnéztük a

Jeruzsálem - Az Utolsó vacsora temploma

romjait. Ezen a fennsíkon találta meg a két beduin pásztor a holt-tengeri tekercseket, mikor a barlangba esett kecskéjüket keresték. Innen a Maszadára vezetett utunk, ami a Holt-tenger felett helyezkedik el. Az erődbe felvonóval jutottunk fel. Az erődöt Heródes építette. A zsidóság egyik legjelentősebb emlékhelye és leggazdagabb régészeti lelőhelye Izraelben. A zsidók a Maszadát kegyhelynek tartják, mivel itt zajlott le történelmük egyik legdrámaibb harca, a halálba menekülő katonák története. 967 zsidó felkelő védte a Római Birodalom katonái ellen az erődöt, és amikor látták, hogy reménytelen a helyzetük, inkább megölték egymást, semmint a rómaiak fogságába kerüljenek. A Maszada megtekintése után megfürödtünk a Holttenger hűsítő vizében. Tapasztaltuk, hogy vizének magas sótartalma miatt nem lehet benne elsüllyedni. Igen nagy élmény volt lebegni a víz tetején. A Holt-tenger hossza 75 km, szélessége 16 km, felszíne pedig 400 méterrel a tenger szintje alatt van. Útban szálláshelyünkre megálltunk Jerikóban – a legrégibb 10 000 éves városTábor hegye – A Színeváltozás bazilikája (A szerző felvételei) ban, megnéztük a Megkísértés hegyét, amely Jerikótól nyugatra található. A az Elszenderülés templomát. Itt az al- bazilika minden részét, oltárait, a hegy tetején látható egy kápolna matemplomban az elszenderült Szűz szikla maradványát, amely megrepedt. radványa, amely azt a helyet jelöli, ahol Mária szobrát élőlánccal vettük körül, Kissé fáradtan, nagyon sok új ismeret- a sátán megkísértette Jézust, aki ide s kéz a kézben imádkoztunk el egy ti- tel és lelki kincsekkel tértünk vissza vonult el és negyven napig böjtölt. Jezed rózsafüzért, amely különleges ér- szálláshelyünkre. rikóból a Jeruzsálem felé vezető úton zéssel töltött el. Ezért a napért is háReggeli után a hetedik nap Betáni- megálltunk annál a fügefánál, melyre lát adva indultunk vissza szálláshe- ába indultunk. Mivel vasárnap volt, Zakeus mászott fel, mivel kis növésű lyünkre. reggel szentmisén vettünk részt, me- volt, hogy láthassa Jézust, mikor JéA hatodik napon ismét Jeruzsálem- lyen Lázár feltámasztásáról emlékez- zusnak Jerikóból Jeruzsálembe vitt az be vitt utunk. Antal atya ismét megle- tünk meg. A szentmise után megte- útja. Hálát adva Istennek egy újabb petéssel szolgált: mivel szombat volt, kintettük Lázár sírját, és bementünk - csodálatos nap után megérkeztünk elvitt bennünket egy zsinagógába, és bemásztunk a sírba is. Utunk innen a szálláshelyünkre. Vacsora után közös betekintést nyerhettünk a zsidók is- Qumránba, a Maszadára, majd a beszélgetésen vettünk részt a szálloda tentiszteletébe. Ezután Szűz Mária Holt-tengerhez vezetett. Az út mel- társalgójában. Antal atya megszentelte sírjához vezetett utunk, amely a Kid- lett beduin tanyákat is láttunk. a szeretteink részére vásárolt kegytárron völgyben található föld alatti Délelőtt megérkeztünk a Qumrán- gyakat, ezt követte a címek és telefonszentély, ahol a hiedelem szerint a ta- ba – Jézus idejében ezen a kopár fenn- számok cseréje, majd összegyűjtöttük nítványok eltemették Szűz Máriát. síkon, a pusztában talált magának az otthonról hozott és megmaradt Innen az Árulás barlangjához men- megfelelően elzárt helyet az esszénu- édességeket. Ezt követően összecsotünk, ahol a szentmisén Jézus Júdás sok közössége, akik bibliai és más szö- magoltuk bőröndjeinket, és nyugovóra általi elárulásáról és elfogásáról esett vegek átírásával, imádkozással és el- tértünk. szó. Tovább folytatva utunkat Szent mélkedéssel töltötték napjaikat. MegElérkezett szentföldi zarándoklaAnna templomába mentünk, és a tekintettük a feltárt esszénus kolostor tunk utolsó napja. Reggeli után Betle-

hemből elindultunk a Tel-Aviv-i repülőtér felé, de útközben még vártak ránk meglepetések. Mivel három alkalommal is szerettünk volna bemenni az Utolsó vacsora termébe, de ez sajnos nem adatott meg nekünk – mindhárom alkalommal zárva találtuk –, így Antal atya újabb meglepetéssel szolgált. Az Utolsó vacsora termétől nem messze található az Utolsó vacsora temploma, ebbe a templomba vitt el bennünket. Az itt megtartott szentmise keretében átéltük a nagycsütörtöki eseményeket. A szentmise után megnéztük Ráchel sírját, a Parlamentet és a vele szemben található hétágú gyertyatartót, a menórát. Tovább haladva láttuk a Könyv Szentélyét és megcsodálhattuk a régi Jeruzsálem modelljét – makettjét Jézus idejéből a Holyland Hotel kertjében. A makett Jézus idejében használt eredeti anyagokból - márvány, kő, réz és fa – készült. Bemutatja Jeruzsálem varázslatosságát és szépségét az akkor jellegzetes épületekkel együtt. Ezek után elbúcsúztunk Jeruzsálemtől, és utunkat Ain Karenbe vettük, ahol megtekintettük Szűz Mária látogatásának templomát Erzsébetnél, majd elmentünk a Keresztelő Szent János születésének helyén épült templomba is. Ezen a helyen az Ároni áldás eléneklésével köszöntük meg Antal atyának ezt a csodálatos, lelkiekben felemelő, felejthetetlen zarándoklatot és azt a sok információt, amit a Szentföldről kaptunk. A zarándoklat egy hete alatt megélt élményeket és a kapott információkat nem lehet leírni, azokat át kell élni! Ezúton is köszönetem fejezem ki családomnak, aki mellém állt, hogy sikerüljön megvalósítani áhított vágyamat, köszönet a zarándokcsoport minden tagjának a testvéri szeretetért, az izraeli autóbuszvezetőnek, aki nyolc napon át gondoskodott balesetmentes utazásunkról, Szlávik Antal atyának, aki nélkül nem jött volna létre ez a felejthetetlen zarándoklat. Köszönöm a jó Istennek és a Boldogságos Szűznek, hogy vigyáztak ránk.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN

Karácsonyi történet (Serbán András igaz székely ember emlékének) Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első havat. Karácsonytájt érkeztek meg nyugat felől a szürke fellegek, s letették terhüket a he-

gyek koszorúja övezte völgyben, de nem olyan városias, hosszú szállingózás módján, hanem vastag bunda alá került a táj, a falu. Az iskolának akkor egyszeribe vége szakadt, a szünidő kezdetét nem a kalendárium betűi, hanem az első hó jelentette. Mi már december eleje óta a reggeli felkelés után azonnal az ablakhoz siettünk, hogy ledörzsölve a jégvirágokat, megláthassuk az első havat, szabadságunk kezdetét. Idén sem kellett csalódnunk. Már november végén megjelentek a fellegek, András-napra már hósipka borította a Kömöge tetejét, s december közepén egy éjszaka két arasznyi hó hullott, beterített mindent, s mesevilágot varázsolt a környékre. Hurrá! - rohantunk vissza az ablaktól, s sarokba dobva az iskolatáskát, lázasan kezdtük szőni a szünidei terveket. Kertünk vége a hegyek lábáig nyúlott, s kukoricacsutkát cipőnkre kötve vígan siklottunk a havon. Csúszkálással, ródlizással telt az idő, s este, mikor a konyhában egybegyűlt a család, hallgattuk az öregek szavát, apám, Márton tréfálkozásait, a világ gondját, s körülfogott bennünket anyám szerető gondoskodása. Kezdetét vette a sütésfőzés, a készülődés. Hamarosan itt a k a r á csony.

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

S mikor apánk egy este azt mondta, hogy másnap levágjuk a disznót, tudtuk, már csak napok vannak hátra, s esténként leszakítva a leveles naptár lapjait, mi, gyerekek, lestük azt az egyre közelebb kerülő piros betűs számot. Már a szánkózás sem volt az igazi, s amíg a férﬁak az udvarban tettek-vettek az állatok körül, mi néztük a konyhaasztal köré kuporodva az anyám keze alól kikerülő mézes ﬁgurákat, cukordíszeket, apró meglepetéseket. Titkolózni nemigen lehetett, nem is volt rá szükség. Őszinte világ volt a miénk, tiszta szándékú, egyszerű szavú. Úgy mondták otthon: karácsonykor Jézust várjuk, hogy eljöjjön hozzánk, készülünk, hogy méltónak találjon minket. S az igazi ajándékok ezek az esték voltak, amikor a család összehajolva, gyerekek és szülők közös izgalmával, tréfálkozással az eljövendő nap örömében készülgetett. Egy este, hogy apám elfújta a lámpást, Dorka húgom odasúgta anyjának: Anya, ugye a Menynyországban is így telnek az esték? Anyám igenére már tudtuk, eljön Ő hozzánk, mint tavaly, tavalyelőtt, s amióta csak az eszemet tudom. Aznap szépet álmodtam, angyalok seperték a havat a behavazott utcán. Egy meglepetés azonban mindig volt. A fa. Ezt mindig apám hozta, de oly észrevétlen, hogy mi, gyerekek sehogy sem értettük, hogyan kerül oda az asztalra, csak lenyűgözve álltuk körül este a gyertyafényben alakot öltő karácsonyfát. A várt reggelen apám szokás szerint fogta a fejszéjét, felvette hótaposó csizmáját, s mikorra mi előkászálódtunk a meleg dunyhák alól, már csak imbolygó alakját láttuk a hegynek tartva a fehér hómezőben. A fát még az ősszel kinézte. Igaz, kicsit messze kellett mennie fel a hegyekbe, de ezt az utat minden évben megtette, talán neki is le kellett tenni a gondokat, kóborolni a csendes, behavazott tájon. A hó érintetlen volt, nehezen haladt előre. Itt-ott állatnyomokat látott. A fagy megdermesztette a fákat, bokrokat, s tündérvirággá varázsolta az erdőt. A Kömöge alatt vitt az útja, aztán fel egy dombtetőre, majd végig a gerincen. Megismerte a helyet. Az ősszel itt kaszáltak egy réten, s már akkor látott egy kis fenyőfát. Arányos termete, dús ágai, tömött levelei, szürkészöld színe rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. K é t

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós zúgással feltámadt a szél. Hóna alatt a fenyőfával ugyancsak különös látvány lehetett. De ismerte a tájat, hiszen itt gyerekeskedett, s a falut is alig hagyta el. S mikor arról beszélt az unszolásunkra, hogy volt egyszer Pesten is, teljes bizonyossággal gondoltuk, hogy apánk világlátott ember. Leért a völgybe, s már erőst szürkült az idő, mikor elérte a falu első házait. A hegyek alatt, a forrásnál - hova együtt jártunk a nyáron a többi gyerekkel vízért –, kis ház állott. Egy öreg juhászé volt, kit, mivel nem csizmában járt, hanem bakancsban - mindenki Bakancsos Pista bácsinak szólított. Rossz érzés fogta el apámat a behavazott udvar, a setét ablakok láttán. Megnyitotta a kertajtót, letámasztotta a fát a tornácra és benyitott a házba. Pista bácsi az ágyban feküdt. Mi van magával? - kérdé apám, ahogy meggyújtotta a világot. Beteg vagyok, Márton - mondta az öreg. A kályha hideg volt. Mindjárt befűtök. Zsóﬁ majd holnap hoz meleg levest meg kóstolót. Kiment a fészerbe, fát keresett. De csak a hó alatt talált nyirkos, korhadt fadarabokat, így a feladat reménytelennek látszott. Aztán pillantása az ajtónál lévő fára esett. A tuskóra tette a kis fenyőt, s nagyot fohászkodva apróra hasította.

Lassan pattogni kezdett a tűz, s fenyőillat töltötte be a kicsi házat. Pista bácsi megkönnyebbedett. Akkor holnap - mondta apám búcsúzóul. Már nagyon vártuk őt. Nehéz lépteit hallva

izgalom vett rajtunk erőt. Végre mindannyian együtt vagyunk idehaza. Mikor pillantásunk fehér arcára esett, csak annyit gondoltunk, milyen hideg lehet, s újra átadtuk magunkat a várakozás bódító érzésének. Anyám néhány szót váltott apámmal, majd ünneplőbe öltözve ültünk le a konyhában, s kezdődött, amit úgy vártunk. Apám ölbe vett bennünket, s szokásunk szerint mesélni kezdett egy idegen országról, egy házaspárról, a születendő kisgyermekről, emberekről, hatalmasokról és szegényekről. Beszélt a rokonokról, a barátokról, a nélkülözőkről, s percek alatt odavarázsolta elénk a falut, a múltat és jövőt, az egész világot. Aztán énekelni kezdtünk, s mikor a kis csengő megszólalt, nagy izgalommal nyitottuk ki a szobaajtót. Az asztalon egy tányérban ott voltak a mézes és cukrozott díszek, égtek a gyertyák a tartókban, de a fa, a fa nem volt sehol. Könynyes szemmel, kérdőn néztünk apánkra. A sarokban állt, anyával egymáshoz hajoltak, szemükben megcsillant a gyertyák fénye. Találkoztam az úton Vele, elkérte a fát, én meg odaadtam neki, hiszen nem illik egy kérést Tőle megtagadni. Szavai megnyugtatóan csengtek. Anyám, hogy a csend feszültségét feloldja, az ünnepi asztalhoz invitált bennünket. Boldog karácsonyt mindenkinek mondta, és behozta a gőzölgő levest.

REMÉNYIK SÁNDOR

Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünn, Robbanhat ezer bomba: kárba ment, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KINCSESLÁDA

Kőhídgyarmat szakrális emlékei Kis falurajz Kőhídgyarmat a Garam alsó folyásánál, annak jobb partján, az egykori Esztergom vármegyében települt. Környezete csodálatos, határa gazdag; s mint Bél Mátyás írta 1739-ben a helységről: „Sík, kellemes hely, és szép kilátás nyílik belőle délre és nyugatra a szőlőhegyre...“. A XVIII. század végén Vályi András is megörökítette e helyet, az alábbiakat írván: „Határbéli fölgye kies, és jó, legelője elég, fája mind a´ két féle, szőlei számosak, és jó néműek, eladásra módgya a´ Dunán, és Esztergomban, fogyatkozása, hogy néha Garam vize réttyeit mossa, mind az által, első Osztálybéli“. Fényes Elek fél évszázaddal később magyar faluként emlegeti, katolikus lakossággal és „parochia templommal“, melynek „róna határa első osztálybéli, és igen termékeny, /.../ jó legelője és erdeje is van“, a települést pedig „birja az esztergomi káptalan“. Azt is megtudjuk a leírásokból, hogy „hajdan eleget szenvedett“ település az okiratokban már 1254-ben Gormod alakban szerepelt. Természetesen Gyarmat – kiváló fekvése miatt is – már a honfoglalást jóval megelőzően települt hely volt, melynek lakói mindig talpra tudtak állni, s a mai napig napig őrzik magyarságukat, katolikus hitüket.

Egyházáról, régi templomáról

Móric kultusza. Az 1732-es főesperesi visitatio megállapítja, hogy a Szent Móric tiszteletére épült templom gerendás, famennyezetét stukkóssá alakítják át. Van három oltára, szószéke és kórusa; a sekrestye is boltíves, tornya fából készült egy haranggal.

A mai római katolikus Isten-háza Kőhídgyarmat nevezetességei kapcsán az egyik internetes honlapon az alábbiakat olvassuk: „Az ősrégi Szent Mihály templom romjainak felhasználásával 1742-46-ban az esztergomi káptalan barokk stílusjegyeket hordozó, boltíves kiképzésű templomot építtetett. Frivaisz Mihály címzetes püspök szentelte fel 1748. május 24-én Szent Móric vértanú tiszteletére.“ A Borovszky-féle Esztergom vármegye című monográﬁa 1989-es hasonmás kiadásában viszont ez áll: „Ekkor még (az 1755. évi egyházlátogatáskor) fennállott egy remete gondozása alatt régi temploma, a melynek azonban jelenleg már csak romjai vannak meg.“ Megjegyzem, arról, hogy a régi templom még az új felépülése után is állt volna, s romjai részben a XX. század elején is láthatóak voltak, más helyen nem olvashatunk. Azt írják az Esztergomi Főegyházmegye c. kiadványban is, hogy Gyarmat „Temploma a régi romokból 1742 és 1746 között épült. 1748-ban Frivajsz Miklós szentelte fel. 1837-ben restaurálták“. (Hegedűs– Tóth) A falukönyben pedig az áll, hogy

A település egyháztörténeti vonatkozásairól Juhász Gyula Kőhídgyarmat című monográﬁájában részletesebben is olvashatunk. Például azt, hogy a község első templomát még a középkorban építették, plébániáját pedig Ladomér esztergomi érsek alapította 1295-ben. Szerepel az 1332/37. évi pápai tizedjegyzékben is, ahol papját Paulus de Armati néven említik. 1560-ban megüresedett plébániaként tartották számon, s mint a monográfus írja, ekkor „még áll régi temploma (ez egyértelmű utalás a középkorban felépült ősi templomra), mely Szent Mihály tiszteletére van felszentelve”. A török idők utáni, XVIII. század eleji összeírásokból többek közt az alábbiakat idézi a szerző: „Senki sem emlékezik, hogy a templomot mikor és ki építette. Védöszentje Szent Móric mártír. A háborús időkben teljesen leomlott, teteje nincs, csak a falak állnak.” Érdemes itt odaﬁgyelni a templom titulusának változására is. Hogy ennek konkrétan mi lehetett az oka, nem tudjuk. Talán a gyakori átépítések, illetve a Magyarországon is közkedvelt szent, • KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

az „ősrégi szent Mihály templom többszöri átalakításon ment keresztül“, s mivel méretei miatt sem tudta befogadni a falu növekvő lakosságát, „a sokat szenvedett régi templom helyett az esztergomi káptalan 1742-46-ban a régi romok felhasználásával teljesen új templomot építtetett“. A mai templomot a leírásokban „barokk stílusjegyeket hordozó, boltíves kiképzésű“ építményként emlegetik. Természetesen az átépítések során itt is változtak bizonyos elemek. Az észak-déli tájolású templom 32 méter magas déli előtornyán például nem a barokkos, hanem a gúla alakú, tűhegyes végződésű piros bádogsisak látszik, tetején egy gömbre helyezett, ezüstözött, díszes szárvégű kereszttel. A sisak tövében, a négy oldalon kiugró háromszögalakzatok vannak, tetejükön ugyancsak kereszttel. A téglalap alakú előtorony négyszintes. A homlokzati oldalt, akárcsak a keleti és a A templom nyugati toronyoldalakat egyegy magas, a padlásig, illetve a második szintig felnyúló pilaszter dí- son van. A pilasztereket keskeny falsáv szíti. Az alsó szint kapuja kőkeretes, te- köti össze, felettük az épületen koronatején félköríves szemöldökpárkánnyal. párkány fut körbe. A szentély sokszögA második szinten egy könyöklőpár- záródású, a szögeknél sarokpilaszterekkányos, szintén félköríves, kőkeretes, kel. Keleti oldalán két félköríves, az zsalugáteres ablak látható. A következő északin egy kör alakú ablaknyílás látszint három oldalán egy-egy ökör- ható. A nyugati oldalhoz kapcsolódik a szemablak kapott sekrestye, ezért itt csak egy ablak van. helyet, a negyedik A templom belső tere, illetve a szakszint négy sarkán rális tárgyainak elrendezése az idők fopedig pilaszterek, lyamán többször is változott. A torony köztük kőkeretes, belépőjéből kétszárnyas ajtón jutunk a párkánydíszes félkör- hajóba, pontosabban a kórus alatti íves ablakszerű részbe. A falumonográﬁában is olvashangvetők vannak. hatunk az ajtó két oldalán lévő szenEzek felett torony- teltvíztartókról, melyek tardosi vörös órák, melyek a márványból készültek. Feliratuk sze2001-es javításkor rint „Csináltatta Dávid Ágnes 1917“. kerültek ide. A tor- A kórusra csigalépcső vezet. Mellvédje nyot kiugró pár- kőből épült; két masszív oszlop tartja kányszegélyek zár- három boltívvel. Az 1818-ban készült ják. Eredetileg négy régi szekrényes orgona tizenegy regiszharangja volt, ebből teres. A Kőhídgyarmat című kiadványkettőt elvittek a vi- ban olvassuk, hogy „A csigalépcső alatt lágháborúba. helyezkedik el a Jézus Szíve szobor. A templomhajó Tőle balra van a Szűz Mária szobor, kívülről háromten- melynek alapzata karácsonykor Betlegelyes, keleti és nyu- hemként, húsvétkor Úr sírjaként szolgati falán négy-négy gál”. El kell mondanunk, hogy 2012pilaszterrel, három- ben a szakrális tér már nem ezt az állahárom félköríves potot tükrözte. A kórus alatt ott áll a ablakkal, melyek kö- fafaragásokkal díszített gyóntatószék, zül egy-egy a kóru- de a Jézus Szíve-szobor már nincs itt, A templom főoltára Szt. István szobrával

KINCSESLÁDA

ahogyan a Szentsír se. A Szentcsaládot (Betlehemet) pedig a szentély misézőasztala előtt állítják fel. Ellenben e helyütt látható egy gobelin előtti oltárasztalkán a Lourdes-i Szűz Mária szobra, oldalán Szent Annával és Joákimmal. Ugyanezen térben kapott helyet egy másik Mária-szobor is, a Magyarok Nagyasszonyáé. Mária kék palástban látható, fején koronával, kezében a fehér ruhás Kisjézussal. A hármas tagolású, boltíves templomhajó falait a fából készült stációképek díszítik. A keleti falon, a mellékoltár közelében áll az 1897-ből származó nagy missziós fakereszt. A nyugati fal két ablaka közt látható a XVIII. század végi szép szószék, kidomborodó kosarán a négy ülő evangélista nagyméretű faszobrával. Oszlopán a Tízparancsolat két kőtáblája, felette keresztalakzat. A díszes hangvetőn a Szentlelket ábrázoló galamb látható. A hajónak két mellékoltára van. A ma is meglévő oltárképeket az esztergomi káptalan készíttette Jakobey Károly (1825-1891) festőművésszel, aki általában akademikus stílusban alkotta a megrendelt oltárképeit, portréit. (Műveit a sorozatunkban bemutatott más templomokban is megcsodálhatjuk.) Juhász Gyula írja gyarmati monográﬁájában, hogy Jakobey az egyik mellékoltárra a Szent Család képét festette meg 160 forintért. A kiadványban azt is olvashatjuk, hogy „Belépve a szentélybe, a bal oldali falon függ a Szent családot ábrázoló olajfestmény”. A szerző továbbá közli, hogy „A bal oldali mellékoltár helyén – mely az 1929. évi restauráláskor leégett – egy falra erősített talapzaton áll a Magyarok Nagyasszonya szobor Kisjézussal a karján, fölötte Szűz Mária szüleinek, Szent Joákimnak és Szent Annának a szobrai vannak elhelyezve”. Nos, a szakrális tárgyak helye a 2008as leírás óta itt is változott: a nevezett festmény ma nincs a szentélyben, az

A szószék (A szerző felvételei)

említett szobrok pedig nem a mellékoltáron láthatók. A két mellékoltár az 1929-es tűzeset előtt egyforma volt. Leégéskor a képet sikerült megmenteni, de az oltárszekrény tönkrement. Ma így csak az eredeti festmény függ a falon. Mária kék ruhában, piros palástban ül, ölében evangéliumos könyv, melyet a gyermek Jézus lapoz. Mellette barna ruhában Szent József, kezében a bottal. Fent, a mennyekben szárnyas angyalok közt az Atyaisten, bal kezét felemelve tartja. A kép alatti oltárasztalon a Lourdes-i Szűzanya szobra áll. Adatközlőm elmondása szerint ezt az oltárt Mária-oltárnak is nevezik. (Zajcsek Valéria, 1951) Alatta van a Szentsír, benne a halott Jézus fekvő szobrával, előtte két fehér ruhás imádkozó angyallal. A sír általában egy virágmintás selyem lepellel van eltakarva, ami előtt két asszonyszobor látható. A hajó jobb oldali mellékoltára késő barokk munka, szélein két-két magas gömbölyű oszloppal, illetve díszes oszlopfőkkel ellátva. Az ezek feletti kiugró párkányon egy-egy szárnyas angyal térdepel. Középen látható a Nepomuki Szent János-oltárkép, melyet ugyancsak Jakobey Károly festett az esztergomi főkáptalan megrendelésére 150 régi forintért. A nagyméretű olajfestmény Nepomuki Szent Jánost úgy ábrázolja, amint az IV. Vencel cseh király kék ruhában, piros palástban lévő feleségét gyóntatja. János fehér papi ingben, barna palástban van, feje körül glória, felette egy pálmaágat tartó szárnyas angyal s Jézus látszik a kereszttel. A kép jobb oldalán áll Szent Miklós XVIII. századi faszobra. Fején püspöksüveg, bal kezében pásztorbot, a jobb kezét pedig a száján tartja. Bal oldalon a Nepomuki Szent János-szobor áll. János fején papi birétum, bal kezében fekvő feszület, jobb keze pedig a száján van. Testén aranysárgás reverenda, azon fehér karing és ugyancsak aranysárgás stóla látható. A mellékoltáron halmozódnak a Nepomuki-kultuszt kifejező alkotások. Az oltárkép alatt ugyanis látunk még egy reliefet, amely János Moldvába való dobását örökíti meg. Egy másikon, az oltárasztal alsó részén pedig János sírját látjuk. Ma az oltárasztalon áll két szépen megmunkált gyertyatartó közt és egy feszület mögött a nagyméretű Jézus Szíve-szobor. Hogy ez miért került ide, pontosan nem tudjuk, de emiatt újabban Jézus Szíve mellékoltárként is említik e helyet. Jézus hosszú fehér ingben és piros palástban van; bal kezét a szíve felett, a jobbot pedig kitárva tartja. Az oltár közelében kapott helyet a templom nagyméretű vörös márvány keresztelőkútja, amely a XIX. században készült klasszicista stílusban. A gömbölyű talapzaton álló oszlopon van a fo-

A Nepomuki Szent János-mellékoltár gazatos díszítésű edény, fedelén egy rézgömbön álló, díszített szárvégű kereszttel. A hajót és a szentélyt a díszes főkkel ellátott oszlopokon nyugvó széles diadalív választja el, középütt egy Mária-monogrammal és az 1746-os felirattal. A szentély északi tájolású, sokszögzáródású, három nagy félköríves és egy kis gömbölyű ablakkal. Boltozata cseh süveges kiképzésű, főoltára igen díszes, komoly szakrális hely benyomását kelti. Késő barokk stílusú, oszlopos kiképzésű munka. Az oltár csúcsán puttók, alattuk a Hétfájdalmú Szűzanya faszobra, oldalán, a díszes oszlopfők fölötti párkányokon szárnyas angyalszobrok. A középen függő nagyméretű oltárkép a templom védőszentjét, Szent Móricot ábrázolja. Szent Móric római katonatiszt volt; 300 táján a Rajna-vidéken szenvedett vértanúhalált. Legendája az Érdy-kódexben is olvasható. Kultusza Magyarországon már Szent István korától terjedt, hisz Gizella királyné nemzetségének volt a családi patrónusa. Tiszteletére alapították Magyarországon a bakonybéli kolostort is. Móricnak a Szent Kereszt szögével ékesített lándzsáját állítólag Ottó császártól ajándékul kapta István király. Az ikonográﬁában „Szerecsenként ábrázolják, talpig vértezetben, jelvényével, a Szardiniai Szent Móric-rend vörös

keresztjével“. A kőhídgyarmati oltárképen, melyet szintén Jakobey Károly festett 290 forintért, Móricot szakállasan, bajusszal, fekete arccal ábrázolta a mester. Fején katonasisak, bal kezében magas kereszt, bal oldalán kard, vállán piros palást van. Jobb kezét kitárja egy női alak fölé, aki egy szakrális épület makettjét tartja (talán a bakonybéli kolostorét). Bal oldalán egy könyvbe író szárnyas angyalt látni. Az oltárkép oldalain Szent István és Szent László szobra áll. István fején korona, bal kezében országalma, felemelt jobb kezében pedig jogar van. László harci öltözetben áll előttünk, fején koronával, bal kezében mellvérttel, felemelt jobbjában harci bárddal. A főoltár alapzatát díszes kazetták ékesítik, melyek a kehellyel ellátott szentségtartó fülkét fogják közre. A szentélyben található még egy nagyméretű korpuszos feszület s az új misézőasztal. Ezek „Vass Kálmán egykori templomatya keze munkáját dicsérik, aki a 2000-es évben egy galambokat és keresztet ábrázoló jubileumi emléktáblát is készített Krisztus tegnap, ma és örökké felirattal“. Néhány értékes szakrális tárgy látható még a sekrestyében is. Többek közt itt van egy nagyobb méretű Piéta, egy Szent Antal- és egy Szent Teréz-szobor, egy korpuszos, INRI-feliratos, háromkaréjos szárvégű körmeneti fakereszt és egy szép rézfeszület.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

A szép szűz Mária szent Fiának, Imígyen énekelt kis Jézusnak: Örömest ringatlak, Szívemből óhajtlak, Aludj, aludj.

Gyerektoll

Boldog karácsonyt kívánunk a Kuckó valamennyi olvasójának!

A jászolnál Adventi koncert a nagytúri templomban 2014. december 7-én Pándy Piroska jótékonysági koncertet adott elő a nagytúri templomban. Az összegyűjtött adományt az új templomra ajánlotta fel. Az operaénekesnő koncertje számos karácsonyi dalból állt. Elhangzott három változatban az Ave Maria, egy saját szerkesztésű dal, amelyet a beteg édesanyjának ajánlott és más szép énekek. Bár az énekesnő kicsit beteg volt, amikor templomunkba látogatott, mégis lélekhez szólóan énekelt. Ahogy elmondta, ha a templomba betérve valaki imádkozik, Isten őt meghallgatja, így Isten segítségével tudott énekelni az énekesnő is ezen a koncerten. Az adományozáson kívül megvásárolhattuk az énekesnő által kiadott hanglemezt is, amelynek bevételét szintén a templomra fordítják. Elárulta azon kívánságát, hogy a beteg édesanyját még nagyon sokáig szeretné maga mellett tudni. Ezt a gondolatot fejezte ki a koncert végén jókívánságában és a köszönő beszédében Nagy János atya, a rendezvény házigazdája, majd hálánk jeléül egy csokor virágot nyújtottunk át kedves vendégünknek. Advent idején ez a koncert növelte ünnepi hangulatunkat és a karácsonyvárás örömét. Matyó Barbara, 8. osztály, Pongrácz Lajos Alapiskola, Ipolyság

Karácsonyi köszöntő Erre, erre, kis legények, A Kisdedet köszöntsétek! Álljátok körül a jászlát, S ki-ki nyújtsa ajándékát: A friss vajat, zsenge tejet, S szívében a szeretetet! Induljunk már, álljunk tovább, Nehogy felzörgessük álmát! Hadd aludjon, hadd pihenjen, Hogy szép napra ébredhessen! Induljunk már, de íziben, Más gazda is vár örömben, Ne lopjuk tovább a napot, Mert a csillag leáldozott!

A kis Jancsi átment a nagyapjához, aki fafaragó volt. Tudta, hogy most készíti a betlehemet karácsonyra a templomnak. Elnézte, hogyan faragja az öreg a kis figurákat és nézegette a kész szobrocskákat. Képzeletben elhelyezte őket az istállóban, a jászol körül. Mikor elfáradt a nagy nézésben, karjait az asztalra fektette és ráhajtotta fejét. Egyszer csak észrevette, hogy ezek a szobrocskák élnek. És már nem is voltak aprók, ő meg nagy. A Szűzanya, Szent József, a pásztorok, mind ember nagyságúak voltak és mozogtak. Ő meg közöttük állt a nagyapjával és ő is nézte a jászolban fekvő kisdedet. Sokáig nézte. És a Gyermek is nézte őt. Míg egyszer csak Jancsi szemébe könnyek szöktek. - Miért sírsz? - kérdezte a kis Jézus. - Mert nem hoztam Neked semmit. - Pedig én szeretnék tőled valamit - mondta Jézus. - Mindent Neked adok, amim csak van! - lelkesedett Jancsi. - Három dolgot szeretnék tőled - folytatta a kis Jézus. De Jancsi a szavába vágott nagy buzgóságában: - Az új kabátomat, a csodálatos villanyvonatomat és azt a szép képeskönyvet a sok szép színes képpel. - Nem - rázta a fejét a Gyermek. - Ezekre nincs szükségem. Nem ezért jöttem a földre. Egészen mást akarok tőled. - De hát akkor mit? - csodálkozott Jancsi. - Add nekem az utolsó iskolai dolgozatodat - kérte a kis Jézus. Jancsi megijedt. Egészen közel lépett a jászolhoz, a Jézuska füléhez hajolt és zavartan, szégyenkezve suttogta: - Arra én elégtelent kaptam. - Éppen azért akarom! - De hát miért? - bámult Jancsi. - Adj nekem mindent, ami elégtelen. Megígéred ezt? - Meg - bólintott komolyan a kisfiú. - De még más ajándékot is akarok tőled - folytatta a kis Jézus. Jancsi kérdően nézett rá. - A bögrédet. - De azt ma reggel eltörtem. - Mindig hozz el nekem mindent, amit eltörsz vagy elrontasz életedben. Én újra egésszé teszem… - De hátra van még a harmadik kívánságom. Azt a választ is hozd el nekem, amit feleltél, amikor az anyukád megkérdezte, hogyan tört el a bögre. A kisfiú erre odahajtotta fejét a jászol szélére és keservesen sírt. - Azt, azt, azt mondtam – zokogta -, hogy véletlenül meglöktem és leesett az asztalról. Pedig akarattal dobtam le. - Mindig hozd el nekem minden hazugságodat, dacosságodat, minden rosszat, amit tettél - mondta a kis Jézus. - Én, ha idejössz, segíteni fogok. Elfogadlak minden gyöngeségeddel: megbocsátok, kézen foglak és megmutatom az utat. Elfogadod ezt az én ajándékomat?

(Szlovák népköltés, Mészely József fordítása) • KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

(A plebania.net nyomán)

Schweiger Emília, 2. A osztály, Amade László Alapiskola, Bős

Kovacsovics Fanni, 2. osztály, Egyházgellei Alapiskola

Lukács Jázmin, 2. osztály, Egyházgellei Alapiskola

Urban Bettina, 5. osztály, Nagyölved

KUCKÓ

A szép szűz Mária szent Fiának, Imígyen énekelt kis Jézusnak: Örömest ringatlak, Szívemből óhajtlak, Aludj, aludj.

Áron és a karácsonyi angyal

Molnár Tamás, 2. osztály, Nagyölved

Urban Hanna Luca, 5. osztály, Nagyölved

Gyepes Patrícia, 1. osztály, Alsóbodok

Danis Giovanna, Nagyölved

Csanádi Imre

A Karácsony akkor szép…

Hegyek hátán zöld fenyő, kis madárnak pihenő, búcsúzik a madártól, őzikétől elpártol.

Ahány csengő, csendüljön, ahány gyerek, örüljön, ahány gyertya, mind égjen karácsonyi szépségben.

Készítette Hagony János

Beszegődik, beáll csak a karácsony fájának, derét-havát lerázza, áll csillogva, szikrázva.

Rejtvény

A Karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép. Nem is sárba, ebadta, ropog a hó alatta.

Meghatározások: 1. Furfang, trükk (az első betű kettős), 2. Ceruzavég, de lehet a dombnál magasabb természeti képződmény is, 3. Minden a helyén van, 4. Ilyen mérő az óra, 5. Titkon ﬁgyel, 6. Be van fejezve, 7. Nyugalom, egyetértés, de Somorja melletti falu neve is, 8. Jövendőmondó. A rejtvény megfejtését a színessel jelölt négyzetekben találjátok. Jelentése: egy közkedvelt karácsonyi ének címe. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán küldjétek el 2015. január 2ig szerkesztőségünk címére:

Kékesfehér árnyak kúsztak a földön, és készülődött a szent éjszaka, hogy leszálljon a földre. A karácsonyi angyal kitárta szárnyait, és az éjszakával együtt a föld felé suhant. Vitte magával a csengettyűt, amelynek ezüsthangja betöltötte és elvarázsolta karácsony szent éjszakáját. A földön nagyon sok embert elfoglalt a vásárlás láza, ezért ebből a csodából semmit sem vettek észre, pedig ott suhant el mellettük. Sötét lett az ég, csak a csillagok fénylettek, mint apró gyémántszemek. A házak ablakaiban színesen kezdtek csillogni a karácsonyfák. Áron kinézett az ablakon és csodára várva, leste a karácsonyi angyalt. A szenteste csendjében újból csengettyű hangja hallatszott. - Gyere csak kisfiam, megjött a karácsonyi angyal! - szólt a mama örömmel. - Megjött a csoda, itt van a karácsonyi angyal! - ujjongott Áron. Gyorsan kinyitotta a nappali ajtaját, hogy minél előbb láthassa a karácsonyi angyalt, és ekkor meglátta a csodát. A gyönyörű, csillogó karácsonyfa a tűlevelű erdők friss illatát hozta a szobába. A csúcsán egy lebegő angyal fújta a harsonáját. Alatta fajászolban pici gyermek feküdt, fölötte angyalok őrködtek, mellette pásztorok őrizték báránykáikat. Áron elámult a fa csúcsán lebegő harsonás angyalon, ezért le nem vette róla a szemét. - Biztosan ő lehet a karácsonyi angyal, aki ezt a szép fát hozta! Már nem is figyelt a karácsonyfa alatt lévő sok-sok ajándékra, annyira lekötötte figyelmét a fa tetején lebegő harsonás angyal. - Látod, ezt a szép fát az ajándékokkal, a karácsonyi angyallal küldte a kis Jézus! mondta a mama, és mosolyogva nézett apára,

aki éppen akkor lépett hozzájuk. Mind a hárman bontani kezdték az ajándékokat. Ekkor az ablak alatt vidám gyermekhangon felhangzott az ének: „Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján, örüljetek, örvendjetek, a kis Jézus megszületett!” - Itt vannak a kántálós gyerekek, gyere kisfiam, megköszönjük a szép éneket! - szólt a mama és minden gyereknek édességet adott. - Áldott, szép karácsonyi ünnepeket! - búcsúztak a gyerekek, majd vidáman folytatták útjukat. Áron utánuk lesett az ablakból és látta, hogy a szomszéd ház felé igyekeznek. - Anya, ha nagy leszek, én is mehetek énekelni az ablakok alá karácsony szent estéjén? - Mehetsz, kisfiam, hiszen ez olyan szép régi karácsonyi szokás! – simogatta meg anya kisfia fejét. Áron boldogan gondolt a karácsonyi angyalra, aki lehozta neki a földre az ünnep varázsát. Egész este a karácsonyfa alatt játszott a játékaival, és fel-fellesett a fa csúcsára, ahol a harsonás angyalka lebegett. Fönt a mennyországban is ünnepelt az angyali sokaság, hiszen megszületett a várva várt Gyermek. Ott feküdt pici babaként Áron karácsonyfája alatt a kis jászolban, és ott volt minden ember lelkében, aki várta, hogy megszülessék. Örült az egész világ, mert a legszebb ajándék, amit az emberek kaphattak ezen a szent éjszakán, maga az élő Istengyermek volt. Karácsony szent ünnepére Tisztítsd lelked szép fényesre! S így készüljél Betlehembe! Megtalálod a kis jászolyt, Benne Jézust is meglátod. Angyaloknak énekét Hallod és pásztor zenét. Szűz Mária rád mosolyog, Szent Józseffel oly boldogok, Karácsony szent ünnepe Így lesz lelked öröme. Lőrincz Sarolta Aranka

Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vezésbe írjátok be: vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegneKuckó és küldjétek el levelezési címeteket is).

Megfejtés A 48. számban közölt rejtvény megfejtése: Istenanya. A nyertes: Jakab Annabella, Mátyóc. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük! • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

NAPRAFORGÓ

Mert mindenki jó lehet, / aki látja a jelet, – Aki hinni akar, hisz, / s láthatja a Kisdedet! (Kertész László) Keresd a Reményt a Facebookon!

Gördeszkázó szerzetes Nem túl gyakran látunk gördeszkázó szerzetest, de Gabriel Cortes ferences testvér hétköznapjaihoz hozzátartozik ez a sport. A Magyar Kurír a Rome Reports és a Catholic Online írása alapján készítette összeállítását, amelyet az alábbiakban olvashattok. A Ferenc pápa által meghirdetett megszentelt élet évében különösen időszerű, hogy minél több szerzetes életét ismerjük meg. Amikor Gabriel Cortes a szerzetesi élet mellett döntött, átmenetileg abbahagyta a gördeszkázást, azonban pár évvel később maguk az elöljárói biztatták, hogy

folytassa. A deszkázás révén tud kapcsolatba lépni sok ﬁatallal, és Istenről szólni hozzájuk. A graffitikkel borított pályákon ferences habitusban gördeszkatrükköket gyakorló szerzetes nagy feltűnést kelt mindenhol. Gabriel testvér úgy látja: „Isten sokféleképpen tudja felhasználni az emberek képességeit arra, hogy az ő nagyobb dicsőségére váljanak. Azzal, hogy folytatom a gördeszkázást, megmutatom másoknak, hogy a test és a lélek erősítése, építése összefér egymással. Ahogy Szent Ferenc mondta: hirdessük mindig az evangéliumot, ha szükséges, használjunk szavakat. Én ezt teszem.”

Nem csupán a gördeszkázáshoz van különleges tehetsége a fiatal szerzetesnek: tavaly nyáron készített egy videót, amelyben a Salve Reginát énekli. Ezzel is kifejezi, hogy Mária iránti tisztelete és a gördeszkázás szenvedélye nem zárja ki egymást – mindkettőt viszi magával Ausztrália gördeszkapályáira, ahol igyekszik közelebb vezetni az embereket Istenhez. Gabriel M. Cortes Concordban született, New Hampshire-ben (Egyesült Államok), édesanyja amerikai, édesapja Costa Rica-i. Bár katolikus volt a család, eleinte mégsem gyakorolták hitüket, azonban idővel olyan erős hit éledt a családban, hogy négy fiúgyermek is belépett a ferencesekhez, és a Szeplőtelen Szűznek szentelt életet választották, Szent Maximilian Maria Kolbe példája nyomán. Két bátyja egy évig maradt csak a rendben, utána megházasodtak, ma nyolcgyerekes családapa mind a két fivér; egyetlen lánytestvérük szintén nyolc gyermeket nevel. A két fiatalabb fiú, Gabriel és Didacus testvér kitartott a szerzetesi élet mellett. Gabriel 17 évesen állt be ferencesnek; 2001 óta szolgál Ausztráliában. Hivatása része a fiatalok és az idősek gondozása egyaránt. Szereti az otthonokban élő időseket látogatni, akikről mintha mindenki megfeledkezne. Tízéves kora óta gördeszkázik, s minden héten megy valamelyik pályára, ahol barátságokat köt, és időnként, ha alkalom adódik rá, Mária-érméket ad ajándékba. Ezenkívül a helyi önkormányzat tevékenységébe is besegít: közreműködik a bűnmegelőzési bizottság munkájában, és részt vesz a városi gördeszkapályák tervezésében. Első ránézésre nagyon különbözik egymástól a ferencesek és a deszkások világa, azonban van egy közös pont: elutasítják a világi értékeket, így nyitottak az igazságra – állapítja meg a Catholic Online. Ezért is hordoz magában olyan nagy lehetőségeket az a tény, hogy egy ferences szerzetes jelen van a gördeszkapályán, és a remény útját tudja megmutatni az igazságot kereső fiataloknak.

Újra felragyog a Békeláng 2014 karácsonyán is Felvidékre érkezett a Betlehemi Békeláng a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség jóvoltából. A láng december 13-án szokás szerint Bécsbe érkezett, onnan kerül otthonainkba. Idén már 23. éve, hogy a felvidéki magyar cserkészek stafétaszerűen juttatják el a Betlehemből érkező lángot Szlovákia magyarlakta településeire. A békelángot 1986 óta osztrák cserkészek hozzák el a betlehemi Születés templomának öröklángjáról, majd egy különleges gyermek közvetítésével

adják azt tovább itt, Európában. Ez a gyermek idén a 9 éves Tizian Ronacher, aki azzal hívta fel magára a ﬁgyelmet, hogy több önkéntes tevékenységben is részt vesz az iskolán kívül, többek között segít nyelvet tanulni a más kultúrából érkezett diáktársainak. A bécsi átadó ünnepségre a nemzetközi vendégek és különféle szervezetek képviselői között a kürti Kovács Tamást, a Békeláng idei felvidéki koordinátorát is várták kísérőivel, hogy átvegyék a lángot. A hivatalos átadó

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

Kulcsár Ferenc

Betlehemes Jó emberek, jó estét: angyalaim, pásztoraim házuk soká keresték. Hívjuk őket ünnepelni, hívjuk be, mert fáznak, ökröcskével, kis jászollal betlehemet járnak. Angyalaim karingben udvar haván keringnek, pásztoraim gatyája jégcsapokkal cifrázva, Öregünknek púp van hátán, zúzmara meg nagy szakállán.

Hegyen-völgyön jártunk, nyugvást nem találtunk. Szívünk húzott házatokba, borocskáért kulacsunkba. Jó gazdasszony, huss, kamrába, lángoskát hoz tarisznyánkba. Nosza, most már újuljunk, csillag nyomán induljunk. Pásztor, fogd a sípodat, Öreg, a dudádat – te meg, Angyal, fújjad, fújjad furulyádat. és a környező falvakban és városokban – mindenhol, ahol ezt igénylik. A láng tervezett útvonaláról a www.lang.szmcs.sk honlapon, valamint a facebook.com/betlehemilang oldalon tájékozódhattok. szmcs-p

után Félbe, Dunaszerdahelyre, majd a Képünkön: karácsony közeledtével országszerte A Szlovákiai Magyar Cserkészszöegyre több és több cserkészcsapathoz vetség nevében Balogh Nicole féli cserjut el a fény, akik azt december 15-től kész vette át a lángot december 13-án, folyamatosan tovább osztják helyben Bécsben, a Gustav Adolf-templomban

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN

Vakvágányon Variációk egy témára Kedves Remény-Olvasó! Azt kívánom Önnek, hogy az alábbi „megszólalások/vallomások” egyetlen sorában se ismerjen magára. Ha netán mégsem így lenne, ideje lesz változtatnia a karácsonyi ünnepkört érintő szemléletmódján. Júlia: „Nemsokára karácsony! Hű, ez nagy kihívás, de mit lehet tenni? Majd csak megbirkózom a bevásárlás meg a sütés-főzés okozta gondokkal… meglennék persze nélkülük, de hát a hagyományok…, ezekből nem lehet kilépni.”

legkínosabb, hogy akkor még a kocsmák is zárva Balázs: „Nemsokára karácsony! A szüleim ilyentartanak. Majd csak kibírom valahogy.” kor mindig elküldenek az éjféli misére. Na jó, a kedvükért elmegyek. Legyen meg az örömük, meg Tünde: „Nemsokára karácsony! Sütök, főzök, ez az egy mise az év során.” bevásárlok, aztán sütök, főzök meg még benézek vagy huszonnyolc üzletbe… Ja, hogy a férjem? ReGizi: „Nemsokára karácsony! …és már most mek ember, bírja ő a gyűrődést, és példás türelme ideges vagyok tőle! Már megint a kiadások meg a pazarlás! Remélem, idén nem jönnek be hozzánk a betlehemezők, inkább jól bezárom a kaput! Valahogy csak átvészeljük azt a pár napot. De rohanok is, még meg kell vennem a pontyot!”

Gáspár: „Nemsokára karácsony! Már alig várom! A főnök ugyanis nem kis ﬁzetést ígért. Remélem, 20-áig még megkapom, aztán elnyúlok a fotelben és fel sem kelek a tévé elől. Ki mondja, hogy nem tehetem? Megérdemlem és kész!”

Ferenc: „Nemsokára karácsony! Gyerekek, várjátok már, hogy eljöjjön hozzátok a télapó??!!” Manci: „Nemsokára karácsony! Tavaly csak két méter magas fát tudtunk díszíteni, de azt megszólták a szomszédok… jogosan, valóban kicsi volt. Idén a lehető legnagyobbat vesszük, de a szobát is átrendezzük. Tulajdonképpen át is kell, mert teljesen új bútort kapok a férjemtől. Jövőre a házat cseréljük ki.”

Fricike: „Nemsokára karácsony! Anyutól autót, aputól villogó robotot, a nővéremtől zseblámpát kapok, a nagyitól pénztárcát, nagyapától pedig ebbe a pénztárcába sok pénzt… hiába, nem maradhatok le a többi gyerektől - tartanom kell a szintet.”

Dávid: „Nemsokára karácsony! Nem tudod, a TESCO 25-én is nyitva lesz??”

Mónika: „Nemsokára karácsony! Tehát nemso- egészen a fa díszítéséig tart…, na ekkor szoktunk kára repülök! A barátom ugyanis már korábban be- jól összeveszni. Sosem értem, miért.” ﬁzetett egy távol-keleti útra. Persze, együtt megyünk. Talán majd ott lesz valami ajándékozás is, Kázmér: „Nemsokára karácsony! A templomtobár azon a vidéken nem divat a karácsony.” ronyban már hajnalban szól a harang. Az persze senkit sem érdekel, hogy ettől én nem tudok aludTivadar: „Nemsokára karácsony!... Bár ezzel so- ni! Valami rorátéról beszélnek az emberek. Furák kat nem foglalkozom. Mióta az asszony elhagyott, ezek a keresztények… bár azt hiszem, én is az vamég fát sem díszítek…, minek? Az egészben az a gyok.”

Katalin: „Nemsokára karácsony! A mama – ha élne – összegyűjtene bennünket a feldíszített fa köré, aztán elénekelnénk a Mennyből az angyalt…, de változnak az idők. A családtagok még ilyenkor is sietnek valahova, tehát az éneklésre nincs lehetőség… Egyébként meg mostanság karácsonykor sohasem havazik, ami pedig elveszi a kedvem.” Nemsokára karácsony!

Gondolatok karácsonyra Krisztus betlehemi születését ünnepeljük, hogy elhihessük, isteni élet van bennünk. E néIkül az ünnep nélkül nem vennénk észre az isteni életet önmagunkban. Azt tartanánk éIetnek, ami kifelé látható: munkánkat, sikereinket és kudarcainkat, emberi kapcsolatainkat, az elismerést, ﬁgyelmet, szeretetet, mindennapi örömeinket és szenvedésünket. Elkerülné a ﬁgyelmünket, hogy maga Isten van bennünk. Sok-sok szimbólumra van szükség, hogy a tények hatalma ellenében higgyünk abban a titokban, hogy Isten belépett világunkba. Karácsonyfát állítunk, gyertyákat gyújtunk, karácsonyi énekeket éneklünk; mindezek képszerűen hirdetik Isten megtestesülésének

titkát. Meghitt dallamaikkal megértetnek valamit abbóI, hogy világunk Isten eljövetelével megváltozott, és benne egy kicsit otthon érezhetjük magunkat. Amikor e dalokat énekeljük, új lehetőségeknek adunk teret önmagunkban: a szeretetnek, gyengédségnek, a rácsodálkozás képességének, a meghatódottságnak és az érzelmeknek. Megénekeljük a jászolban fekvő isteni Gyermeket, hogy kifejlődjenek bennünk a gyermek tulajdonságai: a nyitottság, az elevenség és őszinteség, az üdeség és romlatlanság. Benső csendünkben születik meg Isten a lélek legbelsejében, az értelem parányi szikráiban születik meg. Ahol a lélek a legtisztábbat, legnemesebbet és leggyen-

gédebbet képes nyújtani, ott kell megtörténnie: a mély hallgatásban, ahová semmilyen teremtmény és semmilyen kép nem jutott be soha. Megsejthetünk valamit e titokból, ha egyszer karácsonykor csendben leülünk a jászol elé és hagyjuk, hogy az hasson ránk. Ahová se a gondolataink, se a szándékaink nem jutnak el, ott van a jászol bennünk. Ott pihen az isteni Gyermek. Isten épp oly gyengéden, alig észrevehetően van bennem, mint ez a gyermek. Ha Isten gyermekként bennünk él, akkor a gyermek titkából valami belénk is áthatol. Csendesek, óvatosak és gyengédek leszünk. A gyermekben felfedezzük saját őszinte lényünket, és mély béke tölt el, ha a hallgatásban eggyé váltunk

önmagunkkal. Annak viszont mindig tudatában kell lennünk, hogy csak istálló vagyunk, amelyben Isten megszületik. Nem palota, mely kész Isten elszállásolására. Az ünnepnek kell rávilágítania arra, hogy Isten istállóban születik, jászolban nyugszik, ökörtől és szamártól körülvéve, és épp a pásztoroknak (lelkünk kevésbé előkelő részeinek) kell eljönniük e gyermek imádására, míg legnemesebb részünk, az értelem mentegetőzve hátra marad: nincs hely a szálláson! És szükségünk van az énekekre és gyertyákra, hogy hinni tudjuk, Isten születése új húrokat pendíthet meg bennünk. Anselm Grün – Michael Reepen

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

VISSZAEMLÉKEZÉSEK

„Száll az angyal égi fényben…” Az ipolyvarbói Badó Juliska néni gyermekkori karácsonyai Vannak események, amikre tisztán emlékszem, de van, amit már a feledés homálya takar. A férjemmel szoktam a régi karácsonyokról beszélgetni, és olyankor ő másképp emlékszik, mint én. De ez természetes is, hiszen az ő gyermekkori karácsonya más volt, mint az enyém. Kisgyermekkoromban gyakran voltam az anyai nagymamámnál, talán azért, mert ő vigyázott rám, amíg édesanyámék kint a mezőben dolgoztak. Jó volt nála lenni, mert szerettem az öregeket. Ha ott ért az este, akkor azt mondta nagyanyám: Aludjál itt jányom! Nem kellett kétszer mondani, ott maradtam éjszakára. Este, ahogy bebújtam nagyanyám nagy dunyhája alá, vártam a mesét, vártam a csodát. Nagyanyám mindig meglepett valamivel, hol mesével, hol szép szent énekkel, hol valamilyen otthon készült édességgel. A gyermekkorom egy részét elvitte a háború. Nagy volt a szegénység. A falu lakossága mindent megtett azért, hogy életben maradhasson. Az volt a szerencsénk, hogy akkor a parasztember önellátásra volt berendezkedve. A férﬁak és az asszonyok is leleményesek voltak. Ilyen volt nagyanyám is. Sosem fogom elfelejteni a háború utáni első karácsonyt. Nagyapám az erdőből hozott borókafát karácsonyfának. Nagyanyám a semmiből teremtette elő a karácsonyfára az édességet. Tejes karamellből főzött szaloncukrot,

amit ezüstpapírba csomagolt, és ezt aggatta föl a fára. Az ünnepi asztalra mákos tekercs került, káposztaleves, alma és dió. A mákos tekercs kelt tészta volt, amit vékonyra sodortak, és csigavonalban belehelyezték a tepsibe. Ropogósra sütötték, aztán szétvagdosták, forró vízben megfőzték, majd megszórták mákkal és cukorral, ez volt a guba, de mi csak mákos tekercsnek hívtuk. Nagyanyám testvére szakácsnő volt a jegyzőnél, és tőle tanult el sok mindent, főzést, sütést. Leginkább a sütemények, kalácsok receptjeit vette át a testvérétől nagyanyám. Gyermekkoromban az emberek nyitottabbak, egymásra jobban odaﬁgyelők voltak. A rokonság mindig nagyon összetartott. Emlékszem, hogy nagyanyám testvére minden karácsonykor meglátogatta édesanyámat. Ahogy ment az éjféli misére, úgy igazította az idejét, hogy még a mise előtt beleférjen egy látogatás. Beköszönt és megkérdezte édesanyámat: Juliskám, hogy vagytok? Édesanyám hellyel kínálta, leült, hogy el ne vigye az álmunkat. Beszélgetett erről-arról, aztán az éjféli mise kezdése előtt fél órával elköszönt és elindult a templomba. Nem késett el, mert nem az utolsó percben ment, a mise előtt még jutott ideje énekelni a többi asszonnyal, akik már a templomban voltak. Az éjféli mise előtt ezt az éneket énekelték:

Száll az angyal égi fényben Betlehem felé, Lerepül a megfélemlett pásztorok elé. Mondván nekik, ne féljetek, gyorsan menjetek! Betlehemben a Messiás már megszületett, már megszületett! Üdvözlégy kisded Messiás, puszták pásztora, Lejöttél a bűnös földre, mi váltságunkra. Csillagfényes éjszakában közénk leszálltál. Pásztorok közt, bárányok közt szépen aludjál, szépen aludjál. A karácsonyi készülődés, a sütés, főzés nem úgy volt, mint most, hogy mindenből sokat és sokfélét. Aztán mire mindennel elkészülünk, már holtfáradtak vagyunk. Az ünnep előtt már egy-két nappal sütötték a kalácsot, a gubát a kemencében. Ritka volt az a ház, ahol az ünnepre linzer sütemény is készült, mert ezt csak lakodalmakba sütötték. Nagymamámnak sok diója volt, mert minden földjének végén volt egyegy terebélyes diófa. Dióból nem volt hiány, nagyanyám padlása tele volt dióval. Kislánykoromban nagyon szerettem a diót. Amikor libapásztor voltam, és megéheztem egy kis dióra, otthagyva a libákat, elfutottam nagyanyám házához, és titokban fölmentem a padlásra. Megraktam a kötényemet dióval, és

vissza a rétre a libákhoz, ahol a pajtásaimnak szétosztottam, de úgy, hogy nekem is maradjon. Amikor nagyanyám észrevette, hogy fogy a dió, elvette a létrát, és akkor már nem tudtam a padlásra fölmenni diót lopkodni. Az én gyermekkoromban nagyon szegényes volt a karácsony, nem voltak ajándékok, mint most, mégis boldog volt a gyermekkorunk. Akkor a szülők nagy beosztással éltek. Édesapám mindig csak azt vette meg, ami a legszükségesebb volt a család és a gyermekek számára. A pénzt úgy teremtette elő, hogy a megtermelt terményt elvitte a piacra eladni. Ami pénzt kapott, azt kellett beosztani, addig, amíg újból el tudott adni valamit, hogy egy kis jövedelemre szert tegyen. Mindent megtermeltünk, ami a családnak kellett, nem úgy, mint most, hogy még a mákot is az üzletből vesszük. Mondta is az uram a minap: Tudod mit Juliska, jövőre mákot vetünk! Mit, te Feri, mákot? Nem mondod komolyan! – mondtam neki nevetve, de mégis arra gondoltam, hogy jövő karácsonyra olyan mákos tekercset készítek, mint hajdanán, amit gyermekkoromban ettem… Lejegyezte: Lőrincz Sarolta Aranka

Rózsafüzér imádság a pincék mélyén Akik átélték az első és második világháborút azok minden fájdalmával együtt, azoknak ránehezedett életére a borzalmakkal telt idő. Bár én már csak elbeszélésekből tudom egy-egy frontról hazatért katona történetét meg az itthon maradottak átélt borzalmait, a szívemet annyi év után is szomorúság tölti el, ha ezekre gondolok. 1944 telén, karácsony közeledtével, amikor Jézus születését várta a világ, az emberek az óvóhelyeken, szenvedések közepette, fázósan, éhesen, gyertyafénynél várták a kis Jézus békét hozó szeretetét. „Amikor Balassagyarmaton megszólalt a sziréna – meséli az édesapám –, akkor a pincék mélyére menekültünk, és addig maradtunk ott, amíg a légi veszély el nem múlt. Nálunk a házban laktak magyar

katonák is. Az egyik az ablak éjféli szentmisén ministráltam szívük mélyén a családdal előtt állt, nézte a hólepte tájat, az akkori lelkipásztorunknak, együtt töltött karácsonyokra.” Édesanyánk elbeszélte, hogy amikor az orosz katonák sorra járták a házakat, leányokat kerestek, úgymond krumplipucolásra, akkor már tudták, hogy tisztaságuk veszélyben van. A rózsafüzért imádkozták a pincékben, amikor az orosz katonák berúgták az ajtót, s rájuk fogták fegyverüket. Ő a répakupac tetején ült, fekete ruhában, hogy idős néninek nézzék. Végül nem bántották, elmentek. Meg volt győződve arról, hogy a rózsafüzér imádság mentette meg őket a rossztól. és bizonyára haza gondolt, Klima Istvánnak, aki a háború Egy háborúba induló ﬁúamikor megszólítottam: mi- alatt gyakran tartózkodott a nak az édesanyja egy rózsafülyen szépen hull a hó! Jó néz- templomban, őrizte az Oltári- zért adott, hogy amikor csak ni, de csak akkor, ha otthon szentséget. De sokan a pincék lehetséges, imádkozzon. Amilennék – válaszolt a katona. mélyén énekelték a karácsonyi kor a ﬁú hazatért a háborúból, Amikor a harcok kissé elcsen- énekeket, vagy éppen a harc- a rózsafüzér egy darabját átaddesültek, akkor elmentünk a tereken gondoltak otthon ma- ta az édesanyjának, és eltemplomba is. A karácsonyi radt szeretteikre, emlékeztek a mondta, hogy a többi részt

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

bajtársainak adta, és ők is imádkozták. Erőforrás volt számukra a nehéz pillanatokban. A háború véget ért, sokan várták vissza szeretteiket… Akik nem tértek vissza a családjukhoz, idegen országban nyugszanak, távol hazájuktól. Sokak számára így múlt el 1944 karácsonya. Amikor az angyalok hírül adták Betlehemben a pásztoroknak Jézus születését, így énekeltek: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek. Világunkra újra ránehezedik a békétlenség. Kérjük a kis Jézust karácsony szent ünnepén, hogy fogadják el az általa hirdetett békét és szeretetet a nemzetek, hogy békésebb legyen a világ. Vanda Borbála

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN

Karácsonyi történet Decemberi szürkületben találkoztam régi kedves ismerősömmel, Zsuzsával. Örültünk egymásnak és beültünk valahová egy teára. A nagy kirakatüveg mögül néztük az emberek sokaságát, amint táskákat, csomagokat cipelve mentek, özönlöttek a fényárban úszó főutcán. „A karácsony nekem nem a vásárlásról szól, én már egész évben összegyűjtöttem a személyre szóló ajándékokat, amit a lehetőségek kínáltak” – mondta, amikor a karácsonyi készülődésről kérdeztem. „Megboldogult anyósom tanított meg erre folytatta. - Tudod, a Mama – a szó szoros értelmében – meglepett bennünket minden karácsonykor. Azon az ominózus karácsony estén már felpaprikázva mentem hozzá. Vajon mit vásárolt megint össze, dohogtam magamban. Sok minden kéne az új lakásba, de hát a Mama… Bezzeg a munkatársnőm anyósa pénzt ad, és azt vesznek, amire szükségük van. A Mama szobájában már állt a karácsonyfa, ﬁnom vaníliaillat terjengett, és bennem gyermekkori karácsonyok emlékei ébredeztek. Örömmel fogadott, azzal a csendes örömmel, amivel mindig meglepett. Az egész lényéből áradt a szeretet, nemcsak a szeméből. Különös szeme volt a Mamának és gyönyörű tekintete, ami akaratlanul is mélyen érintett és sokszor zavarba hozott. A csomagbontás mérföldkő volt az életemben, amiről akkor még halvány fogalmam sem volt. A díszes papírból az ölembe hullott egy selyem hálóing, hozzá szatén fodrokkal díszített köntös. Nem mindennapi darab volt, olyan, amit roman-

előtt az otthoni mesekönyv-halmazt. A férjem akkor húzott ki a dobozból egy ikont és hangosan olvasta a hátuljára írt szöveget: Görög Istenanya Gyermekkel. Ismervén a férjem ikonok iránti rajongását – még egy ikon, talán a hálószobába pont jó lesz – gondoltam beletörődve. Akkor már úgy éreztem, mintha rám borítottak volna egy üvegharangot, messziről hallottam, érzékeltem mindent. Gyermekkoromban egy orvosi beavatkozás során, érzéstelenítő hatására éreztem ilyet. Drága Mama, nagyon köszönöm, pont ilyenre vágytam, hallottam a saját hangomat. Nagyot nyeltem a kegyes hazugság után, és megláttam, ahogy a Mama riadt tekintete átváltozik, boldog megkönnyebbülés látszott rajta. Kis sóhaj hagyta el az ajkát, és összeszorított keze lazán az ölébe hullt. Éreztem, ahogy a szobát elárasztotta a meghitt, békés nyugalom. Magam is csodálkoztam, milyen örömmel és élvezettel szorongatom az ajándékomat. A gyerek még mindig csendben kuporogva nézegette a színes képeket, a férjem pedig elbűvölve tartotta az ikont, miközben rám sandítva ezt mormogta: ez a kép rád emlékeztet. Kilenc hónap múlva megszületett a kis Vilma, aki nemcsak anyósom nevét, de gyönyörű kék szemét is örökölte. A Mama utolsó karácsonya előtt egy borítékot adott: Itt van a pénz kislányom, vegyél, amit gondolsz – mondta zavartan. A rózsafüzért is a Mamának köszönhetem – nézett rám Zsuzsa. - Az utolsó estén a kezembe tette a gyöngyszemű rózsafüzért: Neked adom,

BABITS MIHÁLY

Karácsonyi lábadozás Komisz, kemény idő. Még a vér is megfagy állatban, emberben. Öregek mondják, hogy ritkán láttak ily nagy telet decemberben. A hó szőnyegébe puhán süpped a láb, mintha dunyhán menne. Hejh, ha a hó cukor volna, ez a világ milyen édes lenne!…

A kis nyugtalan nő, ki a friss hegypályát futja hótalpakon, akármennyit zuhan, puha combocskáját nem üti meg nagyon. És az állástalan szegény ember, aki nem mer még meghalni, örül hogy reggeltől estig szabad neki havat lapátolni. Végig a városon nem csilingel a szán, mint gyerekkoromba. Nem gőzölög a hó fázó lovak hátán. A kocsit gép vonja. Angyalok elszálló csengője se csenget a fehér utcákon. Jézuska pénzért jő, s karácsonyfát rendez gazdagok házában.

tikus filmekben, kirakatokban, katalógusokban látni. Meleg krémszínű volt, ujjaim között éreztem a selyem puha, kellemes érintését. Eszembe jutott a fakult pizsamám, amiben akkoriban aludtam, de az is, vajon mennyi pénzt adott ezért a Mama… Már nyitottam a számat egy epés megjegyzésre, amikor megláttam a Mama riadt, várakozó tekintetét. Szegény Mama, talán ilyen hálóingre vágyott fiatal korában, neki nem lehetett, és nekem vette meg… – cikáztak a fejemben a gondolatok. Láttam, hogy a fiam a kis széken ül, ölében egy színes képeskönyvvel, amire az volt írva: Andersen legszebb meséi. Feltűnően csendesen nézegette a színes képeket, miközben láttam magam

meglátod, segíteni fog. Amikor mentegetőztem, hogy nem tudom imádkozni, azt mondta: Nem baj, megtanulod. Az imakönyvemet is neked adom, abban le van írva. Úgy érzem, a Mama mindig velünk van és szeretettel kíséri a család sorsát. Különösen így, karácsony táján” – fejezte be a történetet, és boldog mosollyal búcsúzott. Áldott, szép ünnepeket kívántunk egymásnak. Sokáig néztem utána, ahogy könnyű lépteivel beleolvadt a járókelők sokaságába. Rám hagyott valami megmagyarázhatatlan, boldog érzést. A szembejövők csodálkozva néztek, amint mosolyogva mentem hazafelé. Némi elképedést és néhány visszamosolygást kaptam, ahogy ráköszöntem néhányukra: Áldott, boldog karácsonyt!

Nem édes a világ, de mégis szép látni… És én már gyógyulok… Csupa szomj vagyok már, mindenre kiváncsi; mindent elgondolok… Minden éget már hogy lássam is, hogy nézzem… Tapintom tagjaim… Én nem vagyok halott, én mindent tuléltem, s vár a fény odakinn… Oh kedvesem, aki annyi rémtől védtél, jere, add kezedet: a fagyba, hidegbe, már nem rémit a tél, vezess ki engemet! Nem édes a föld, de mégis szép a hótul. Én megyek… indulok… s azt gondolom, hogy a világ is meggyógyul, ha én meggyógyulok. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LEVELET KAPTUNK

Akit a kis Jézuska hozott Szent karácsony hetének utolsó napján igazi téli reggelre ébredt a ház apraja-nagyja, de nemcsak a házé, hanem az egész falué is. Egész éjjel hullott a hó, úgyhogy reggel bőven volt mit eltakarítani. A mi gazdurunk is nagy lendülettel szabadította fel az utat a ház udvarán. Bent a házban a fiatalasszony, a gazda felesége áldott állapotban volt, az utolsó napokban, ha nem az utolsó órákban. A férj nagyon jól tudta, hogy minden pillanatban jöhetnek a szülési fájdalmak. Ezért igyekezett mindent előkészíteni, hogy azonnal rohanhasson a bábaasszonyért. Mindez még akkor történt, amikor az anyukák otthon szültek. Még jó, hogy az anyja is velük volt. Ez a tapasztalt özvegyasszony hat gyereket szült és nevelt fel. Most fél szemmel a fiatalaszszonyt figyelte. Nem az a fajta idős asszony volt, aki minden lében kanál, és mindenkit igyekszik kioktatni. Feleslegesen nem fecsegett, nem úgy, mint előző nap a szomszédasszony, akinek pletykás szája be nem állt. Állandóan olyanokat beszélt, amivel a szegény fiatalasszonyt halálra rémítette. Szerencsére bejött a házigazda, aki a kedves szomszédasszonyt már nemegyszer „helyre tette”, pláne akkor, amikor az a tűzhelyen az edények fedelét is megemelte, sőt szemtelenül bele is kóstolt az ételbe. Ezzel megrövidült a szomszéd vizitje. Ezen a napon a nagy hónak köszönhetően nem jelent meg. Ő nem, de a szülési fájdalmak igen. Lassan, de egyre erősebben. Az anya kikiáltott a fiának, aki azonnal bent termett. A vajúdó fiatalasszonyt befektették a tisztaszobába. Ezalatt a kis szolga befogta a lovakat a szán elé. Ő is felült a gazda mellé hóhányó lapáttal felfegyverkezve, ha szükséges lenne utat törni a nagyobb hóakadályoknál. A bábaasszony a közeli kisvárosban lakott. Az út gyorsan eltelt. A lo-

Szűz Mária tiszteletére vak ugyan prüszköltek, de vidámon siklott a nagy szán a friss havon. A bábaasszony, mint minden szülésznő, összecsomagolva mindig útra készen állt. Még magára kapott valami melegebb felsőt, és uccu, gyerünk. A lovak is vidámabban vágtattak hazafelé. Ezeknek az okos állatoknak könnyebb teher volt a vidáman sikló szán, mint a kerekes szekér. Otthon gyors bemosakodás következett, egy kupica szíverősítő, és a férﬁnép előtt bezárult a szoba ajtaja. Az örökké rohanó idő nagyon lelassult. Közben az utcán a házak előtt megjelentek az apró mendikások és betlehemesek, majd ezek után egyre többen az idősebb gyerekek. Aki ilyet legalább egyszer átélt, amikor a falunak mindig más szögletéből száll az ének a magasba, örökké emlékezetében marad. Nincs ember, aki el nem lágyulna ennek hallatára. Ekkor a földi élet kezdetét jelentő gyereksírás tört elő a szülőszobából. Fiú! Fiunk van, a Jézuska ajándéka! Ő hozta, mi meg örvendezünk. Erre, mintegy ostorsuhintásra, a szülőszoba ablaka előtt felzendült a helyi eladósorba lépő lányok szívből jövő éneke: „Fel nagy őrömre, ma született, aki után a föld epedett…” A boldog szülők és jelenlévők szemei nem maradtak szárazon. Puss Rudolf

A várakozás célja Advent a várakozás ideje. Nem az ideges, terméketlen várakozásé, amelyben annyiszor van részünk a mindennapi életben. Az adventi várakozás termékeny. Olyan, aminek célja van. Leleményes szeretettel készüljünk a karácsonyra, alakítsuk magunkat, hogy aztán el tudjuk fogadni karácsony örömét, és tudjuk szeretettel viszonozni is azt. Maga az ünnep lenne szegényebb, ha nem előzné meg a várakozásnak ez az időszaka. De advent arra is ﬁgyelmeztet, hogy nekünk magunknak is várnunk kell Jézus eljövetelét. Ezért bűnbánattal kell várnunk Rá, hogy egyre teljesebben születhessen meg bennünk. Naponta legalább egyszer szerezzünk készséggel örömet valakinek. Minden jócselekedettel, mindennel, amit szeretetből teszünk, közelebb kerülünk Jézus születéséhez. Koncz Teréz

Örömmel sietünk jászlad közelébe… Karácsonykor a hívő keresztény Jézus Krisztus születésére emlékezik. Minden gyermek születése nagy öröm. De Krisztus születése kiemelkedik ezek közül. Krisztus születésének a jelentőségét karácsony liturgiája a Szentírás tanításával állítja elénk. A karácsonyi ünnepkörben különösen is kiemelkedik a családi élet megszentelésének a küldetése. Példát és erőt az a Szent Család nyújt, amelyben Krisztus Jézus megszületett. A karácsony a család ünnepe is. Kérjük a Szent Család oltalmát mindenki számára. Krisztus születésére emlékezve a Szentírás tanítását halljuk: megjelent üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete. Szeretném megosztani karácsony esti fohászomat (1974. december 24.): „Ó drága kis Jézus! Megszülettél az emberiségnek, hogy örömet és boldogságot hozzál karácsony éjszakáján. Örömmel sietünk jászlad közelébe, hogy mi is részt vehessünk születésed gyönyörű éjszakáján. A kisgyermekek is örömmel éneklik: Mennyből az angyal… Ó, drága kis Jézus!

Október 9-én, vasárnap délután került sor Kelenyén, Csáky László udvarában egy kis lourdes-i kápolna felszentelésére. A kérdésre, hogy miért határozta el magát, hogy a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére egy kis kápolnát épít, így felelt: „45 éves vagyok, festő, nem járok kocsmába, nem cigarettázok, s ezt a pénzt erre szántam. 2012-ben letettem az alapokat, és munkám után mindig egy keveset dolgoztam rajta. Hál' Istennek, 2014. október 9-én felszenteltethettem. Testvérem Inámban templomgondnok, ő hordja autóval a már nyugdíjas Budai Károly esperes atyát a misékre kisegíteni, ahová kell. Hozzánk is elhozta Károly atyát, ő szentelte fel a kápolnát és a házat is. A szentelés családi körben volt, s együtt imádkoztunk és énekeltünk a Lourdes-i Szűzanya kápolnája előtt." Cs. J.

Mind a világ

Milyen nehéz körülmények közt születtél, de megmutattad az emberiségnek a tiszta szív szeretetét és jóságát. Mi itt a kis jászladnál ígérjük, hogy veled együtt jóban és szenvedésben melletted leszünk! Betlehemi kis Jézus! Gondolj az árva kis gyermekekre és azokra, akiket szüleik elhagytak, és így nevelőotthonokba kerültek. Segíts az elhagyott gyermekeken, hozz nekik boldog karácsonyt, hogy szüleikhez kerüljenek. Könyörgünk hozzád kis Jézus, adj az emberiségnek békességet és boldogságot, hogy születésed hozza meg nekik és nekünk a boldog karácsonyt." Id. Csáky József

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

Mind a világ örvendezzen Krisztus születésén, Ki ember lett Szűzanyjától angyal üdvözlésén. Vígszavú énekkel, Tiszta szép elmével. Örvendezzünk, vígadozzunk e napon, Karácsony! Karácsony! Az Úr Jézus megjelent e világon, Karácsony! Karácsony! Szűz Mária szülte nékünk e napon, Karácsony! Karácsony! Vígadozzunk, örvendezzünk, énekeljünk, tapsoljunk! Most az egek mézzel folynak, mind a világ boldog, E gyermekben frigyre léptek égi s földi dolgok. Istenség ember lett, Jászolban szendergett. Örvendezzünk, vígadozzunk e napon, Karácsony! Karácsony! Lélekzel már, bűnös ember, szabadon, Karácsony! Karácsony! Megnyilt néked a mennyország e napon, Karácsony! Karácsony! Vígadozzunk, örvendezzünk, énekeljünk, tapsoljunk! Forrás: SZVU (27)

MOZAIK

Szent Miklós Léván is járt 2014. december 5-én délután került sor Léván a Szent Mihály-plébániatemplomban a havonta egy alkalommal bemutatott magyar nyelvű gyermekszentmisére, melyet a gyermekek már izgatottan vártak. Nem is csoda, hiszen már előre tudták, hogy Szent Miklós püspök érkezik hozzájuk. Tóth Péter káplán a prédikációja elején buzdította a gyermekeket, hogy hangosan kezdjék énekelni a „Miklós

gyermek okos kis buksiját megsimogatta. Majd eljött a búcsú pillanata is, hisz Szent Miklós püspököt még sok gyermek várta a nagyvilágban. A szentmise további részében a gyerekeket már lelkiatyájuk szavai buzdították a jóság, a szeretet és a jó erények gyakorlására. Szent Miklós látogatását teljes egészében a Lévai Szent László Kör szervezte. Köszönet jár a lelkes szülőknek és nagyszülőknek, hogy elkészült az a Szent Miklós-jelmez, mellyel évente szeretnék gyermekeik szívében a hit magvait Szent Miklós alakjának és nemes példájának korhű felidézésével is elhinteni. Müller Péter

Jákon készült a szombathelyi betlehem A szombathelyi székesegyház előtt felállított betlehemet idén a jáki egyházközség tagjai készítették. A jáki Szent György-plébánián hagyomány néhány éve, hogy az adventi időben betlehemet és egy óriás koszorút állítanak fel a falu főterén, a templom előtt. Mintegy nyolc-tíz, az egyházközséghez tartozó család apraja-nagyja szorgoskodott idén is, hogy ezpüspök egykor régen segített a szegény népen…” kezdetű szép dalocskát. Pár percen belül belépett a templomba Szent Miklós püspök teljes püspöki öltözetében, egyik kezében a püspökbottal, másikban egy teli vászonzsákkal. Szent Miklós egy nagyon szép verses köszöntővel szólt a ragyogó szemű gyermekekhez és a meghatódott felnőttekhez. Meleg hangú beszédében a jóságra, a szép szóra, egymásra való odaﬁgyelésre, egymás megsegítésére és a cselekvő szeretetre buzdította a nagy szemekkel ﬁgyelő gyerekeket. A köszöntő során jócselekedeteik hangos elmondásával a gyermekek egymást is megerősítették a jóban. Nem is maradt el a Mikulás dicsérete, aki ezekkel a gondolatokkal zárta a gyerekekhez intézett szavait: Az én igazi titkom ez: Aki melletted van, Őt szeresd. Nem is kell bajusz, szakáll, Egész évben Te is lehetsz Mikulás, Ha keresed társaid mosolyát.

úttal ne csupán a jáki, hanem a szombathelyi székesegyház előtti betlehem is méltó legyen az ünnephez. A készítők felajánlották, hogy karácsony után továbbajándékozzák az óriásbábukat, ezzel szerezve örömet valamely másik egyházközségnek.

Ökumenikus advent Békéscsabán

Ezt követően kinyílt a Mikulás vászonzsákjának szája, és előkerültek az ajándékcsomagok. A gyerekek boldogan vették el az ősz szakállú Mikulás kezéből a csomagot, és mutatták szüleiknek, nagyszüleiknek. De a gyerekek is készültek: gitárjátékkal és szebbnél szebb Szent Miklósról szóló versekkel és dalokkal. Ettől a szülők, nagyszülők, a felnőttek, valamint a Mikulás szemei ragyogtak fel, aki dicsérő szavai mellett minden dallal és verssel kedveskedő

Aláírásgyűjtés Aleppo megmentéséért Online kampány indult a szíriai Aleppo városának megmentéséért.

Szíriában három éve dúl az erőszak, amelynek már több mint százezren estek áldozatul, és milliók kényszerültek menekülésre. Egy ősi kultúra szisztematikus elpusztítása zajlik. A Szent Egyed közösség a város megmentése érdekében elindította a Save Aleppo! (Mentsük meg Aleppót!) elnevezésű kampányt. A június 22-én kelt felhívás célja, hogy megmentse Aleppót: felszabadítsa a megszállás alól, megelőzze az újabb mészárlásokat, és nyitott, szabad várossá tegye. A nagyhatalmak közbelépését kérik, hogy Aleppo ne jusson Moszul sorsára. Kairó és Bejrút után Aleppo volt a harmadik legnagyobb keresztény közösség az arab világban. Ma körülbelül 50 ezer keresztény él itt, továbbra is békében a muszlimokkal. Andrea Riccardi, a kampányt kezdeményező közösség alapítója elmondta: a muszlimok és a keresztények közötti együttélés Aleppóban jól működik, a probléma kívülről jön, Aleppo a háború áldozatául esik. Csodálatos műemlékek találhatók a városban, 3-4 ezer éves történelem áll mögötte, és ez most pusztulásra van ítélve. A kampányhoz a Szent Egyed közösség honlapján keresztül lehet csatlakozni. Az aláírók azt szeretnék, hogy nemzetközi segítséggel éledjen újjá a város, nyújtsanak humanitárius segítséget lakóinak, az ENSZ garantálja a város biztonságát. A kezdeményezéshez csatlakoztak a keresztény, muzulmán és zsidó világ neves képviselői, az olasz kormány és más országok kormányainak képviselői. Magyar Kurír

Házhoz mentek a Mikulások… Immár második alkalommal szervezte meg közösen a jászalsószentgyörgyi és jánoshidai egyházközség, hogy az iskolás és hittanos gyermekeket otthonukban keresse fel Szent Miklós püspök utóda, a Mikulás.

Idén is megrendezte az Ökumenikus advent programsorozatot a Zenebarát Felebarátok zenekar a békéscsaba-erzsébethelyi Jézus Szíve-plébánián: november 30-tól vasárnaponként az ünnepre hangoló programokkal várták az érdeklődőket. Az eseménysorozat szenteste, az éjféli misével zárul. A gyerekek kézműves foglalkozásokon készíthettek ajándékot, de játszóház is várta őket, a meseíró pályázaton pedig képzeletük szárnyalhatott, csakúgy, mint a karácsonyfa-díszítő versenyen. Paulik Laci bácsi gyerekműsorral, a Mikulás pedig apró ajándékokkal repült Jaminába. A református gyülekezet kórusa, a Páduai Szent Antal Kórus, valamint Hajtmann Ildikó és Sallay Gergely is énekelt. Minden Összesen huszonnégy Mikulás járta krampuszavasárnap délutánt az adventi gyertyák meggyújtása ival a települések utcáit – ki gyalog, ki lovas fogaton, és szentmise foglalta keretbe. Advent negyedik vasárnapján a templom előtti, ki autóval – Miklós-nap alkalmából. A közösségformáló esemény nagy élmény volt az szalmabálákkal bélelt, fűtött sátorban élő állatok közreműködésével elevenedik meg az első karácsony, ajándékozottaknak és az ajándékozóknak egyaránt. Magyar Kurír Jézus születésének története. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

jesen grátis (!); 27. Mindent helyettesítő szavunk; 29. Kalapkellék; 31. Emberhez nem illő, elvadult; 32. Triplán: dél-amerikai tánc; 33. A nyereg lábtartója, itt névelővel; 36. Olaszország – angolul; 38. Irodalmi szóval: lenyugvó (Nap); 40. Metszet – szlovákul; 41. Ókori (bibliai) nyelvcsalád; 43. A mindennapi élettel kapcsolatos; 44. Sokoldalú, termékeny cseh festő ( Josef, 1820-1871); 45. Tolózár; 47. Magyar színész volt, az utolsó kockában keresztneve kezdőbetűjével (1935-1993); 49. Már előre – választékosan; 51. A múlt idő jele; 52. Nadrág, zakó stb. tartozéka; 54. Lakk-szélek (!); 55. Fordított kötőszó; 56. ...cipéd (bicikli); 58. Gally; 59. Hajlított bútor jelzője; 61. Állami bevétel; 63. Az egyházmegye „főnöke“; 65. Milyen, rövidebben; 67. Svájci kanton; 68. Egy - oroszul (nőn.); 71. ... Nagy Mária (színésznő); 72. Eljut a kitűzött célhoz; 74. Hangtalanul csapol (!); 76. Latin tagadószó; 78. Világtáj, ha pótoljuk az utolsó betűt; 80. A legerősebb kártyalap; 82. Heveny; 84. Szórja; 86. Regula-részlet (!); 87. Település Pécs mellett, horvátul három neve is van: Kesuj, Kesim vagy Kesa; 89. Vissza: eme; 90. Férﬁnév; 92. = vízsz. 54; 93. Orosz folyó (fölös ék.); 94. Némán brekeg (!); 96. Igekötő oda-vissza; 97. Időrabló részlet (!); 99. ... Moro – a Vörös Brigádok által meggyilkolt olasz miniszterelnök (1916-1978); 101. Neves üzletlánc; 103. Valamely bizottság legmagasabb rangú tisztségviselője; 105. Ív alakban fordul (pl. autó); 111. Idegen szavak előtagjaként a jelentése: föld-, talaj-; 113. UHI; 114. Pihenés szükségét érző (ék. hiba); 116. Mellszobor alakú ereklyetartó; 117. Orvosi kifejezés, jelentése: a szív

Jézusban az Atya örök Szava, Igéje lett emberré. Ez a kimondott szó az ő tökéletes képe, benne van egész lényege. És ez az Ige lett emberré, benne tükröződik az Atya teremtő és üdvözítő terve. ‒ Az apostolok hittel elfogadták őt, ezért mondja Szent János apostol: lásd a függ. 15, vízsz. 3 és függ. 1 számú sorokat. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán 2015. január 2-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni! A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. Diagnózis, rövidítve; 3. A rejtvény második része (a nyilak ir. folyt.); 8. Hézag; 11. A szabadon legelő állatokat védő, körülkerített hely; 16. Fény, hő stb. kimutatására szolgáló műszer; 23. Verejtékezik; 25. Majdnem tel-

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

hirtelen megállása; 119. Villamos töltést hordozó anyagi részecske; 121. Orosz származású amerikai rendező volt ( Jules, 1911-2008); 123. Dupla; 125. Ramazúri; 127. Ecuador és Guyana gépkocsijainak jelzése; 128. A ﬁnn „csodafutó“ (Paavo, 1897-1973); 130. Az USA egyik államába való; 131. Római 506; 132. Szintén;

Függőleges: 1. A rejtvény befejező része; 2. Gőzös egyneműi; 3. Jelen nap; 4. Holland „sajtváros“; 5. Fordított szám; 6. Argon, nitrogén és germánium; 7. Pejoratív értelemben: össze-vissza kever, vegyít (fölös ék.); 9. Néni hangzói; 10. Szilondarab (!); 12. „... Miklós“ (Mikszáth); 13. (Nap)sugár - angolul; 14. Ellenérték; 15. A rejtvény első része (a nyíl ir. folyt.); 16. Notre ... (Párizs); 17. Talán; 18. Az orrom után; 19. Kábel szélei (!); 20. Nowy ... – lengyel kisváros közel a szlovák határhoz; 21. Direkt termő fekete szőlő; 22. Az utolsó betű pótlásával: kockázat; 24. Ismét – szlovákul; 26. Olasz, spanyol és kambodzsai autók betűjele; 28. Görög betű; 30. Pártfogó – idegen szóval; 34. Német város a Balti-tenger partján; 35. Ékezethibás igavonó; 37. Asztácium; 39. Kuruc brigadéros (Tamás); 42. ... vagy halva; 46. A nemzetközi bankszámlaszám (ismert) angol rövidítése; 48. Nulla; 50. Togo fővárosa; 53. Állj!; 57. Felekezetben van (!); 60. Nikkel és réz; 62. Aztán – né-

metül; 64. Ferde, rézsútos; 66. Vissza: becézett női név; 69. Sokáig, hosszan szlovákul; 70. Mitológiai egyszarvú; 73. Fényes zománc; 75. Forgatócsoport; 77. Oxigén, tallium és deutérium; 79. Subler kétharmada (!); 81. Szerény, szemérmes; 83. Klasszikus tánc; 85. München folyója; 86. Békaporonty; 88. Heves megye székhelye; 91. Nem teljesen klappol (!); 93. Budapest városrésze a III. kerületben; 95. Kertészek kötöző rostja; 98. Akkumulátoros, rövidebben; 100. Franciaországi folyó; 102. Német női név; 104. 1948-tól haláláig emigrációban élő biokémíkus, egyetemi oktató (Kálmán, 1909-1983); 105. Népiesen: sárgásfehér szőrű ló; 106. Argon; 107. Hangtalan nemez (!); 108. Angolszász hosszméter; 109. A Rimaszombati járás autóinak betűjele; 110. Vajon a „nagy varázsló“?; 112. Trágya – népiesen; 115. Tanmese része (!); 116. Forrón – irodalmi kifejezéssel; 118. ÓYÉ; 120. Ominózus kezdet (!); 122. Az antimon vegyjele; 124. Fonetikus mássalhangzó; 126. A papiros mértékegysége (a nyomdában); 129. A világidő angol rövidítése.

Megfejtés A 48. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor érkezik az Úr.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Galambos Mária, Szenc. A 49. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Tőre Géza, Füleksávoly. Gratulálunk!

SÜTÉS-FŐZÉS

Karácsonyi agapé Sajtos tallér Hozzávalók: 12,5 dkg reszelt sajt, 35 dkg liszt, 12,5 dkg margarin, 1 db tojás, 1 dl tejföl, 1 kk só, 1 ek étolaj Elkészítése: A hozzávalókat összegyúrjuk. Kis gombócokat formálunk, kicsit meglapítjuk és a sütőben megsütjük. A felét nagyobbra süthetjük, nagyobb gombócokat készítünk, és

megkapatjuk, majd felöntjük kb. 9 dl vízzel. Enyhén sózzuk, meghintjük szárított tárkonnyal, 10-12 szem egész fekete borsot szórunk bele, és egy babérlevéllel meg 2 gerezd fokhagymával – lassú tűzön – egy órát főzzük. Ha van friss tárkonylevelünk, a végén adjuk hozzá. Közben karikára vágjuk a répákat, felkockázzuk a karalábét meg a krumplit, és a levessel további 20 percig főzzük. Felöntjük a tejjel meg a tejszínnel és 10 perc alatt készre forraljuk. Utánasózzuk, és citromlével ízesítjük.

Szűzpecsenye kapribogyóval

sodrófával kisodorjuk, és így tesszük a sütőbe sülni. Akinek nincs speciális Hozzávalók: 40 kg sertés szűzpesütője, gofrisütőben is megsütheti, bár csenye, 1 közepes db fehér hagyma, 10 egy kicsit hosszadalmas a kisütése. dkg füstölt-főtt tarja, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis db pritaminpaprika, 3 Aszalt gyümölcsös keksz teáskanál dijoni mustár, 5 dkg kapribogyó (száras spanyol nagyméretű), 3 Hozzávalók: 2 csésze zabpehely, 1 ek olívaolaj, 3 kávéskanál magyaros fűcsésze vaj, 1 banán, 4 evőkanál méz, szerkeverék, 2 evőkanál liszt, 1 dl víz 1/2 csésze aszalt áfonya, 1/2 csésze Elkészítése: A húst a hártyáitól tökmag, 1/2 csésze mazsola, só, 1 teás- megtisztítjuk, majd 1 cm-es vastagsákanál fahéj gúra szeleteljük. Kissé kiveregetjük, majd a fűszersóval bedörzsöljük, és 1/2 órát állni hagyjuk. Közben a hagymát tisztítás után felkockázzuk, és az olajon megpirítjuk, a füstölt tarját csíkokra vágva hozzákeverjük, és együtt pirítjuk. A húsokat megszórjuk liszttel, majd a pirított hagymára tesszük. Átforgatjuk többször, majd vízzel felöntjük. A paprikát csíkokra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk, és a félig kész Elkészítés: 2 csésze zabpelyhet 1 húsra halmozzuk, a mustárral ízesítcsésze vajjal, 1 banánnal, 4 evőkanál jük. Lassú tűzön fóliával letakarva pumézzel, 1/2 csésze aszalt áfonyával, hára főzzük. A szépen világosra pirult 1/2 csésze tökmaggal és 1/2 csésze húsra öntjük a lecsepegtetett száras mazsolával keverjünk össze. kapribogyót és pár perces rotyogtatás Adjunk hozzá csipetnyi sót és 1 te- után tálalhatjuk is párolt rizzsel. Utána áskanál fahéjat, és kézi mixerrel kever- sózni szükségtelen, mert a fűszersótól jük össze az egészet. Amikor a tészta és a füstölt hústól eléggé sós lesz. már nem túl folyós, akkor egy kanál segítségével adagoljuk a tepsibe, majd Római tálban sült kacsa 180 fokon 15-18 perc alatt süssük készre. Az alaptészta három hónapig Hozzávalók: 4 db kacsacomb, 1 kalefagyasztva is eláll. csamell, 2-3 piros alma, az alábbi fűszerek keveréke: tengeri só, paprika, Tárkonyos curry, petrezselyem, bors, zsálya, ka-

kacsabecsinált Hozzávalók: 65 dkg kacsaaprólék, kacsazsír, 1 fej vöröshagyma, só, egész feketebors, tárkony, babérlevél, 200 ml tej, 180 ml főzőtejszín, 2 gerezd fokhagyma, 2 krumpli, 1 fehérrépa, 2 sárgarépa, 1 karalábé, citrom Elkészítése: Egy fazékban kevés kacsazsíron megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát. Rádobjuk a kacsahúst (nyak, zúza, szárny, szív), és kicsit

kukkfű, oregánó, rozmaring, szerecsendió virága Elkészítése: A kacsacombokat és mellet alaposan megmossuk, megszárítjuk. Ezután beirdaljuk, és a fűszerekkel jól bedörzsöljük. Egy kicsit érdemes ilyenkor állni hagyni. A római tálba – amit előző este már beáztattunk – belehelyezzük a húsokat és az almákat. Kevés vizet adunk hozzá. Előmelegített sütőben először nagy hőfokon elkezdjük sütni, majd közepesen folytatva nagyjából 1-1,5 órán keresztül sütjük. A vége előtt levesszük a római tál tetejét, és a húst hagyjuk megpirulni. A húsokat a fogyasztásig alufóliával szorosan letakarjuk. Köretnek petrezselymes burgonyát, illetve erdeigomba-mártást adhatunk hozzá.

Kocsonyázott szárnyassaláta Hozzávalók: A leveshez: 1 kg-os csirke vagy ugyanilyen súlyú tyúk, 1 csomó leveszöldség, 1 fej vöröshagyma, só, szemes bors, mokkáskanálnyi köménymag, csipetnyi szerecsendióvirág, körömnyi babérlevél, 2-3 szem szegfűszeg A mártáshoz: 3 dl tejföllel hígított 3 tojásos francia majonéz, 3 evőkanál zselatin A salátához: 4 ecetes uborka, fél doboz tejes kukorica vagy 1 kis üveg mexikói saláta Elkészítés: A hozzávalókból a szokott módon levest főzünk, majd a húst kivesszük, kicsontozzuk, nagyobb kockákra vágjuk. A sárga- meg fehérrépát apró kockákra szeljük, és ugyanígy daraboljuk fel az ecetes uborkát is. A tartármártásba keverjük, és a leszűrt kukoricát vagy mexikói salátát is hozzáadjuk. A zselatint 1,5 dl hideg levessel simára keverjük, tovább keverve egy percig forraljuk, majd langyosra hűtve a salátába szűrjük. Hideg vízzel kiöblített formába töltjük, és a hűtőben hagyjuk megdermedni. Tálra borítva adjuk asztalra. (A maradék levest külön tálalhatjuk.)

Pozsonyi táska Hozzávalók 40 db-hoz: Az élesztős omlós tésztához: 50 dkg liszt, 25 dkg puha margarin, 5 dkg porcukor, 1 csipet só, 1 citrom reszelt héja, 1,5 dl tejföl, 2 dkg élesztő, 1 tojás, 1 tojás sárgája a kenéshez A diós töltelékhez: 5 dkg mazsola, fél dl tej, 5 dkg cukor, 1 vaníliás cukor, 10 dkg darált dió, fél citrom reszelt héja Elkészítése: Ha pihentetés nélkül kívánunk dolgozni a tésztával, először a tölteléket készítjük el: a mazsolát forró vízben megmossuk, lecsepegtetjük,

apróra vágjuk. Felforraljuk a tejet a cukorral, vaníliás cukorral, és leforrázzuk vele a diót. Összekeverjük a mazsolával és a reszelt citromhéjjal, és hűlni hagyjuk. Elkészítjük az élesztős omlós tésztát. Eldolgozzuk a liszben a margarint, hozzáadjuk a porcukrot, a sót, reszelt citromhéjat, valamint a langyos tejfölben elkevert tojást és élesztőt. Összegyúrjuk, cipót formálunk belőle, és pihentetés nélkül kinyújtjuk. Ha másnap akarjuk sütni, akkor fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük. A tésztából 810 cm átmérőjü korongokat szúrunk ki. Mindegyik közepébe 1-1 kanálka tölteléket púpozunk, szegélyüket megkenjük tojásfehérjével, félbehajtjuk, és a széleiket recés pogácsaszaggatóval lenyomkodjuk. Sütőpapírral kibélelünk két tepsit, és lerakosgatjuk a táskákat. A tetejüket megkenjük tojássárgájával. 30 percig kelni hagyjuk, majd előmelegített sütőben aranysárgára sütjük. Mákkal is megtölthetjük.

Mogyorós vaníliás torta Hozzávalók: A piskótához: 5 ek liszt, 5 ek porcukor, 5 tojás A töltelékhez: 0,5 l tej, 1 cs vaníliás pudingpor, 100 g darált mogyoró, 2-3 kanál margarin A díszítéshez: 1,5 dl tejszín, 60 g darált mogyoró, pár kocka csokoládé, lehet marcipánvirágot is tenni dísznek még Elkészítése: A tojások sárgáját az 5 kanál porcukorral jól kikeverjük. A fehérjét kemény habbá verjük. Összekeverjük a sárgájával, majd kanalanként

óvatos mozdulatokkal belekeverjük az 5 kanál lisztet. Sütőformába sütőpapírt teszünk, majd beletöltjük a maszszát, és meleg sütőben megsütjük. A töltelékhez a pudingot megfőzzük, majd ha langyosra kihűlt, belekeverjük a margarint és a mogyorót. Hagyjuk még egy kicsit hűlni. Ezután a kisült piskótát kettévágjuk, és beletöltjük a krémet. A felvert tejszínhabot elterítjük a tortán egy lapáttal, majd megszórjuk mogyoróval. A csokit megolvasztjuk, és kicsit kihűtjük, ne forrón öntsük rá. Ezután szépen rácsurgatjuk, tetszőleges módon.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

MOZAIK

Műsorajánló

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió December 24., szerda 9.00 Szentmise 16.00 Pásztorjáték. Karácsonyi misztériumjáték közvetítése 19.30 Áldott karácsonyt! 20.30 Szenteste 00.00 Szetmise a budapesti Szent István-bazilikából December 25., csütörtök 7.30 Áldott karácsoynt! 9.30 Szentmise és misztériumjáték 11.10 Megváltó született 20.30 Karácsony este. A hallgatókkal Dúl Géza atya beszélget 23.15 Karácsonyi történetek. Irodalmi összeállítás

December 26., péntek 9.30 Szentmise Csíksomlyóról 10.30 Határon túl – a Mária Rádiók igazgatóinak karácsonyi gondolatai 17.20 Tanúságtétel December 28., vasárnap 10.30 Szentmise 22.00 Felvidéki beszélgetés December 31., szerda 9.00 Szentmise 17.20 Tanúságtétel Január 1., csütörtök 17.00 Szentmise Esztergomból

Duna Tv December 25., csütörtök 11.05 Erdély leírása a XX. század végén. Kezdet, karácsonyi és újévi népszokások. 12.00 Kapcsoljuk Rómát! - A Szentatya Urbi et Orbi áldása 21.05 Názáreti Mária 2/2. Olasznémet tévéfilmsorozat 22.50 Liszt Ferenc: Krisztus oratórium három részben December 26., péntek 18.30 Sissi. 1. rész: A magyarok királynéja. Osztrák filmsorozat December 27., szombat 5.25 A Tihanyi Bencés Apátság újjászületése. Magyar ismeretterjesztő film

• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

6.00 Élő egyház 7.10 Isten kezében 12.05 A világörökség kincsei. Jeruzsálem óvárosa és a kereszténység 12.20 Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor. December 28., vasárnap 6.05 Isten kezében (ism.) A Kárpát-medencei magyarok zenéje koncertsorozat záró előadásának összefoglalója 12.10 A világörökség kincsei. A Szent Péter-székesegyház és a Vatikánváros Január 1., csütörtök 22.00 SZILVESZTER 2014. Gálaműsor a szolnoki Szigligeti Színházból

m1 December 24., szerda 20.10 Napﬁvér, Holdnővér. Film 00.00 Karácsonyi éjféli szentmise közvetítése December 25., csütörtök 8.30 Napﬁvér, Holdnővér. Film 12.00 Kapcsoljuk Rómát. Urbi et orbi December 26., péntek 8.40 Belle és Sebastien Január 1., csütörtök 11.15 A Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje

KARÁCSONYI DUPLA AKCIÓ GYEREKEKNEK: Jakubecz Márta: Cincogi felfedezi a jóságot Ára: 2,10 Eur helyett 1,10 Eur FELNŐTTEKNEK: Farkas Jenő: Válogatott versek Ára: 2,25 Eur helyett 1,10 Eur

Azoknak, akik megrendelik mind a két kötetet, ajándékba adjuk a Rövid ószövetségi történeteket!

A KIADVÁNYOK MEGRENDELHETŐK: 0948/057508 vagy office@remeny.sk Akciós ajánlatainkra a Remény-barátoknak nyújtott 10%-os kedvezmény nem vonatkozik!

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ

„A szeretet szeretetet szül, úgy, ahogy a virág virágot terem, a mosoly mosolyt.” Nagyon sok szeretettel köszöntjük a drága nagynénit, PIACSEK KORNÉLNÉ BÁRDOS VIKTÓRIÁT, aki 2014. december 20-án ünnepelte 85. születésnapját. E szép ünnep alkalmából kérjük a Mennyei Atya bőséges áldását, hogy jó erőben és egészségben még hosszú éveken keresztül boldogan éljen szerető családja körében. Ezt kívánják teljes szívből: Klári, Éva, Toni családjukkal és bérmakeresztlánya, Márta a családjával a messzi Kanadából Szívünk minden szeretetével köszöntjük drága édesanyánkat, TOMKA ERZSÉBETET Csitárban, aki december 30-án ünnepli 80. születésnapját. Jó Istenünk, arra kérünk, tartsd meg édesanyánkat nekünk! Köszönjük a sok jóságát, nem feledjük fáradságát. Az Isten kegyelme még sokáig éltesse, Szűz Mária vigyázzon minden lépésére. Ezt kívánják sok szeretettel: fia, József, lánya, Mária családjával, unokái, dédunokája, keresztgyermekei és Tibor családjával „Lelkiatyánkért esdekelünk, tartsd meg, Isten, őt nekünk.” Tisztelettel és szeretettel köszöntjük névnapja alkalmából CSUTORA ISTVÁN lelkiatyánkat. Kérjük a jó Istent s az összes áldott szentet, adjon neki jó egészséget, erőt s jókedvet! Hálával és szeretettel a peredi hívek

KARÁCSONYI GONDOLATOK „Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek, hogy emberek lehessetek!” (Wass Albert) „Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk törékeny játékunkat, a reményt.“ (Babits Mihály) (Kamenár Gabriella felvétele)

Sok szeretettel köszöntjük templomunk sekrestyését, PUCHOVSZKY VERONKÁT, aki december 16-án töltötte be 50. születésnapját. Köszönjük áldozatos munkáját, kívánunk neki erőt, egészséget. Kérjük az Isten áldását és a Szűzanya oltalmazó szeretetét életének minden napjára! A gímesi hívek Névnapja alkalmából őszinte szeretettel köszöntjük jó lelkiatyánkat, CSUTORA ISTVÁN plébánost. Imáinkban kérjük a jó Istent: „Örök mindenható Úr Isten, híveidnek örök gyógyulása, hallgass meg minket, kik beteg szolgádra irgalmad segítségét kérjük, hogy Tőled, kinek kezében vannak életünknek percei, egészségét visszanyervén szentegyházadban Neked hálát adjon!” Szívből kívánunk erőt, egészséget, kitartást, a Szentlélek erejét és a Szűzanya oltalmát. Hálás szívvel a deáki hívek Tisztelettel és szeretettel köszöntjük 50. születésnapja alkalmából sekrestyésünket, BATÓ MÁRIÁT. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy árassza el szeretetével, és közbenjárására adjon számára erőt, egészséget, kitartást a sekrestyés munkájának végzéséhez!

Születésnapja alkalmából köszöntjük MATUS JENŐ plébánost. Erőt, egészséget, Isten áldását, szeretetét és a Szűzanya oltalmát kívánják sok szeretettel a boldogfai és a rétei hívek KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

„De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Izajás, 40, 31) Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket BATÓ MÁRIA sekrestyésnek, aki immár két évtizede hűségesen végzi szolgálatát a détéri templomban. Minden téren pédásan és odaadóan teljesíti feladatát akár az oltár díszítéséről, akár az előimádkozásról vagy szervezésről van szó. Sikeresen felújíttatta a templomunkat s környezetét, mert szívügyének tekinti. Mindezért hálásak vagyunk neki. Kívánjuk, hogy az Isten házában végzett hűséges szolgálata váljék Isten nagyobb dicsőségére és a mi örömünkre is. Szolgálja a jó Istent még számos éven át, s a Boldogságos Szűz Mária anyai közbenjárása eszközölje ki Szent Fia segítő kegyelmét egész életére, adjon neki testi-lelki erőt és egészséget harangozói szolgálatához. Sok szeretettel a plébános úr és a détéri hívek MEGEMLÉKEZÉS

Hálás szívvel a plébános és a détéri hívek Névnapja alkalmából tisztelettel és szeretettel köszöntjük CSUTORA ISTVÁN peredi lelkiatyát. Kívánunk neki mielőbbi felépülést, hogy még sokszor bemutathassa a legszentebb áldozatot, a szentmisét templomunkban és kiszolgáltathassa a szentségeket.Boldogságos Szűz Mária, betegek gyógyítója, könyörögj érte, kérjük közbenjárásodat Szent Fiadnál, hogy lelkiatyánk mielőbb hívei között lehessen! A peredi dalárdák társulata

„Fejünkbe bekúszik egy borús emlék. Te voltál az életünk, az álmunk, Te voltál minden boldogságunk. Amíg élünk, örökké szeretünk, hiányzol nagyon, soha nem feledünk.” Karácsonynak szép ünnepén is gondolnak a szerető édesanyára és nagymamára, NAGYNÉ SLOSZÁR ERZSÉBETRE, aki már 6 éve alussza örök álmát a Teremtő kebelén. Lánya, unokája és veje SZOLGÁLTATÁS

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, több éves jótállás. Tel: 0911/130 949, 0905/234 902.

LAKÁS

Pozsonyban kiadó kétszobás lakás. Bővebb információk a 0907/233 711-es telefonszámon. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Az újév küszöbén Pilinszky János A számadás és a tervezés napjai egybeesnek az óév végén és az újesztendő küszöbén. Mert bár együtt forgunk a kozmikus idővel, szívünk és szellemünk túlcsap a napóra mutatóján. Számadásunkkal és reményeinkkel szabadon közlekedünk abban, ami elmúlt és abban, ami el se érkezett még. Törékenyebbek vagyunk az anyaföldnél, mégis bizonyos értelemben függetlenebbek nálánál. A föld minden évben meghal, szemünk láttára hóba-fagyba dermed pályája törvényei szerint. Persze, mi is meghalunk egyszer, s akkor valóban meghalunk, de a mi végérvényes halálunk – hitünk szerint – egy valódi öröklétbe fordul át. Innét, hogy bár törékenyebbek vagyunk a fölénk feszülő égboltnál, e törékenységünkben is – reményeinkkel és számvetéseinkkel – fölébe növünk az égi mechanizmusnak, földünk és csillagaink örökös jelenének. Épp abban, hogy mulandóságunkat érzékeljük is, fészkel meghívatottságunk reménysége. Hogy szenvedésünk mélyebb a kövek és a föld szenvedésénél, szintén ettől van. Arcunkban az öröklét fé• KARÁCSONY • 2014. DECEMBER 21–28.

nyétől szomorúbbak a ráncok minden más teremtményénél, ahogy tőle sugárzóbb örömünk is. A föld haldoklása rólunk szól és nem rólunk egyszerre. A mi életmódunkhoz viszonyítva a tél csak viszonylagos halál, de a tavasz is csak átmeneti föltámadás. Mi valójában kívül állunk a „puszta időn”; együtt úszunk vele, de mégse egészen. Míg a mindenség a szakadatlan mulandóság jegyében él – mi halandók és halhatatlanok vagyunk. E valódi és feloldhatatlan feszültségből született egész kultúránk és minden imádságunk. Abból, hogy itt vagyunk, s mégse vagyunk egészen itthon a földön. Az esztendő küszöbén ezt a tényt számadásainkban és reményeinkben se szabad elfelednünk. Különben alapjaiban tévedünk. Adjuk meg hát az időnek, ami az időé, s az örökkévalónak a maga halhatatlan részét. (1973)