NAPRAFORGÓ
Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!
VILLÁMPOST@LÁDÁNKBÓL
A vidám társak
Baráti közösséggé formálódtunk Nyár elején, nézegetve a postaládámat, megláttam egy elég különlegesnek tűnő felhívást. Nemzetközi – magyar–szlovák–lengyel – gyalogos zarándoklat indul Hidasnémetiből Krakkóba! Többször elolvasva a meghívót, kecsegtetőnek, vonzónak találtam a programot. A vegyes társaság min-
Igaz, szereztem néhány hólyagot (talán én a legtöbbet), de ennek ellenére is a társaság valódi baráti közösséggé formálódott, és így a legnagyobb kínok mellett is az út folytatását választottam. Az út folyamán három lengyel (de magyarul és szlovákul is beszélő) szalvatoriánus atya biztosította a lelkitesti táplálékot. A csodálatos, jól megszervezett úton hallhattunk részleteket Fausztina nővér naplójából, volt közös rózsafüzér, napi elmélkedés és az Egyház tanításában is részesültünk. Három nyelven imádkoztunk. Lehetőség volt kérdezni, hozzászólni, véleményt Úton cserélni – bőven gazdagodni a hallottak alapján. dig is vonzott, plusz a lelki töltet…, igencsak jónak A zarándoklat közben csodáltaláltam az útvonal programját. Nem sokat tűnőd- hattuk a természet szépségeit, élve, bejelentkeztem… Igaz, egy kicsit megtánto- vezhettük a helybeliek vendégszerodtam a napi 30-35 km-es gyaloglást elképzelve retetét, buzdítását, bátorítását, ebben a hőségben – viszont a kíváncsiságom na- hogy utunkon sikeresen célba érgyobb volt ennél: képes vagyok-e megtenni ilyen jünk. Sokat énekeltünk, sőt, minden este táncra is Pihenőhelyeink perdültünk, elfelejtve a néha véresre járt hólyagokat. Ug yanis azért, hogy ne csak a lábunk legyen megterhelve, szükség volt arra, hogy az egész testünket megmozgassuk - ezt Andrzej atya irányította olyan profi szinten és vonzóan, hogy még talán „a fák is megmozdultak“. Finoman kezelte a kimerültek gyógyulásához, a kitartáshoz, továbbinduláshoz, újrakezdéshez szükséges folyamatot. A napot mindig közös imádsággal fejeztük be a helybeli lakossátávolságot… Legalább megpróbálom – felmérem, got is bevonva, együtt adtunk hálát a megélt nap milyen is lehet a többnyire városban tartózkodók, ajándékaiért, jótevőinkért. Utunk folyamán bepilritkán gyaloglók kondija. Gondoltam, a legrosz- lanthattunk egy kicsit Szent Kinga kolostorába is, szabb esetben, ha nem bírom az iramot, visszafor- így nemcsak Szent Fausztina nővér ereklyéje, de dulok, esetleg beülök a minket kísérő, nagy háti- több magyar-lengyel szent is kísérte utunkat… zsákjainkat hordozó kocsiba. De erre nem volt A tizedik napon hősiesen megérkeztünk a célba, szükség, olyan jó volt a társaság és a lelki program, Krakkóba - az Isteni Irgalmasság bazilikájába, ahol hogy a világért sem szerettem volna lemaradni… Katona István püspök atya fogadott és a záró
szentmise keretében áldását adta a zarándokokra. Hálás, örömteli szívvel, új kapcsolatok, barátságok kialakításával, lelkileg-testileg feltöltődve, megedződve érkeztünk haza. És bár fizikai nyomok még maradtak, bízom benne, hogy a lelkiek sokkal tovább megmaradnak – sőt, maradandó
Csapatunk
gyümölcsöket hoznak majd életünkben. Hálás vagyok a szervezőkért, minden zarándoktestvérért – a legfiatalabb 12 éves, a legidősebb 70 éves volt -, mivel ki-ki sajátos módon, eredetiségével ajándékozott meg. Nem kevésbé köszönet az atyáknak, híveknek - vendéglátóinknak, akik örömmel fogadtak és szinte sajátjuknak éreztek - fogadtak minket. Dicsőség az Úrnak, hogy nem hagyta cserben a Hozzá kiáltót, és a Szentlélek segítségével, szinte a mennyország előízét élhettük, ízlelhettük meg ezen az úton. Az élményeimet nem tudom leírni, azokat meg kell élni - ezért buzdítlak, kedves testvér, próbáld meg jövőre – csatlakozz hozzánk! Latika Magdolna • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK