Csóka Ede II. Ki-ki köszörülje mostan jól meg kését, Mert pecsenyét hoztam mégpedig sokfélét! Igazán mondhatom, hogy ki eszik ebből Mint egy hentesmester úgy meghízik ettől. Kik pecsenyét esznek mind sokáig élnek. Őseink is ettől lettek olyan vének, Mert, hogy a pecsenyét mindenkor szerették, S utána torkukat borral öblögették. Bíztatás a borhoz: Nem siralomház ez itt, félre most a bajjal! Vigadozzunk, amíg ránk köszönt a hajnal! Köszöntsük a kancsót, nosza rajta gyorsan! Minek áll ez a sok üveg bor itt sorban? Asszonyok, leányok, hozzá kell csak nyúlni. Le szokott a jó bor az asszonynak is csúszni. De borból a fehérnép keveset fogyasszon, Mert nincs rútabb látvány, mint a részeg asszony. Egyszer láttam életemben, jaj de megutáltam, Ha rágondolok most is borsódzik a hátam. Süteményhez: Finom fehér lisztből készült a sütemény. Cukorral vegyítve nem is olyan kemény. Mazsolaszőlővel van telisded tele, És sok más jó dolgot is raktak ám még bele. Oly édes a tészta, mint a csorgatott méz, Menten megkívánja az ember ha ránéz. Szereti is ám minden asszonyféle, A lányok sem bírnak betelni véle. De a férfi-ember is szereti. Tessék hát uraim, lássanak csak neki. Kásához: Régebben még szokásos volt a fújottkása a lakodalmi vacsorákon. A sütőből kifordított kása vájataiba rumot öntöttek, ezt meggyújtották és égően vitték be a vendégek elé.
202