512
Vita
található archontológiai összeállitások és a genealógiai táblák eddig ismeretlen adatokat közölnek. Ennek alapján javaslom, hogy a bíráló bizottság az értekezést fogadja el, a kar Doktori Tanácsának pedig javasolja a jelôlt számára a PhD fokozat megítélését (Vác, 2005. április 20.). A bizottság elnöke, Bertényi Iván ezután a másik opponenst, Draskóczy Istvánt kérte fel véleményének elmondására.
Opponensi vélemény C. Tóth Norbert: Szabolcs megye hatósága a Zsigmond-korban című PhD-disszertációról. Elnök úr, tisztelt vitaülés ! Opponensi véleményemet azzal szeretném kezdeni, hogy C. Tóth Norbert magas színvonalú disszertációt készített. A mûvet tanulmányok sora készítette elô, amelyek tanúskodnak arról, hogy készítôjük jó érzékkel vet fel s old meg intézménytörténeti kérdéseket. A magyar középkorászok sokáig azt hitték, hogy a 14–15. századi vármegye mûködése megoldott kérdésnek tekinthetô. Hajnik Imre, illetve Tagányi Károly kutatásai után jelent meg 1907-ben Gábor Gyula monográfiája. Ez a mû, Holub Józsefnek a fôispán és alispán viszonyának jogi természetérôl készített írása, ugyancsak Holub Józsefnek Zala megye történetérôl 1929-ben megjelent alapos monográfiája, illetve fôként Föglein Antal, Istványi Géza tanulmányai képezték mindazt az anyagot, ami alapján a késôközépkori megyét elképzeltük. (Ezt az ismeretanyagot foglalta össze Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bp. 1946. c. mûve (124– 134.). Mályusz Elemér több írásában érintette a megyét, s úgy tekintette, mint a nemesi önkormányzat 15. századi intézményét, amely mind több önálló jogosítvány birtokába jut. A 20. századi magyar középkortudomány egyik legnagyobb alakjának a hatása alól senki sem vonhatta ki magát. Idôközben azonban új eredmények születtek, már a nemesi megye kezdeteirôl is. Gerics József professzor 1969-ben megjelent egyik írásában Török Pál 1907-es véleményét felelevenítve bizonyította, hogy a szolgabírókat a 13. század végén még nem választották. Érdekes, hogy az általa felhozott bizonyítékok között egy fennmaradt 1308. esztendei szabolcsi oklevélre akadunk. Kutatási eredményeit új szempontokkal bôvítve erôsítette meg doktori disszertációjában s 1987-ben megjelent könyvében. Ekkor már tagadta, hogy a zalai szerviensek nevezetes ítéletlevele a nemesi megye elsô dokumentumának tekinthetô. Akkor még véleményét sokak részérôl kétkedés fogadta. Utóbb Zsoldos Attila kutatásai megerôsítették, továbbfejlesztették a nemesi megye kezdeteirôl vallott felfogást. (Legutóbb a szolgabírói tisztség feltûnésének idôpontjáról fejtette ki Zsoldos Attila új kutatási eredményeit.) Kubínyi András több alkalommal hangsúlyozta, hogy kétséges, mennyire lehet általánosítani a késôközépkori Zala megye példáját. Legutóbb pedig a familiárisi intézmény mûködésével kapcsolatos eddigi felfogással szemben fejtette ki kételyeit. A megyei intézmény egy-egy vonatkozásával foglalkozott pl. Borsa Iván, Engel Pál, a Történelmi Szemle 1997/3–4. század több írása (Szakály Ferenc, Csukovits Enikô, Tringli István munkái). Tringli István egy megye, Pest mûködésének monografikus rajzát készítette el. (A névsor folytatható lenne, pl. a jelölt nevével.)