Henzsel Ágota
pan, a rajvonal lefekszik és nem kél fel többet, hogy előre nyomuljon. Mikor felugrik, már akkor visszafelé rohan saját állásába.” Az olasz frontidőszak alatt Kiss Ernő már tiszt, zászlós volt, akit különböző feladatok megoldásával, egy kisebb egység vezetésével bíztak meg. Tiszttársaival jó kapcsolatot tartott, fontos volt számára, hogy legyen kivel megosztani a mindennapos dolgokat. Kitüntetései közül a „Signum laudis”-t 1917. májusában, a 10. Isonzó csata után kapta (felettesei még magasabb elismerésre, Katonai Érdemkeresztre terjesztették föl).
Kiss Ernő egyik kitüntetése, a Signum laudis (1917)
A front mögött Kiss Ernő általában kórházi kezelései után került a pótzászlóaljhoz vagy káderhez, ahol várta további beosztását, frontra vezénylését. 1917-ben már hadnagyként a sorozatos változtatások miatt háromszor került ki a frontra induló egységből. Az idő a pótzászlóaljnál szigorú, szabályszerű gyakorlatozásokkal, szemlékkel, kiképzéssel telt, ezek végeztével azonban mód nyílt „társasági életre” is. Ennél lazább katonaéletet jelentett a nehéz frontszolgálattal kiérdemelt ún. hosszú pihenő. „A 39. gyalogezred … (1915) december 9-én elindult Retablierungra. Ez olyan szó volt, melyet a legmagyarabb fiú is szívesen megtanult. Mert ez …hosszú pihenőt jelentett neki. Ha nem is a szó legszorosabb értelmében, de …akkor nem vitte óráról órára vásárra a bőrét. Ez a pihenő még jobb 46