FEGYVERES KONFLIKTUS Nyugati segélyek

NYUGATI SEGÉLYEK

A KELETI FRONTRA

FEGYVERES KONFLIKTUS | A szűkülő harcvonal az oroszoknak, a létszám fölény az ukránoknak kedvez. Kijev ugyanakkor elhalasztotta a júniusra tervezett nagy ellentámadást, feltehetően a nyugati nehézfegyverekre vár.

Keddi lapzártánk idején folytatódott a Donbaszban és a tágabb térségben az orosz csapatok térnyerése – lassan felőrlik az ukrán védőket. Utóbbiak a beérkező nyugati hadianyag, nehézfegyverek ellenére katonailag viszszaszorulóban vannak. Ebben közrejátszhat a CNN katonai elemzője szerint az, hogy Moszkva tanult az intervenció első szakaszának a hibáiból. Továbbra is kérdéses, vajon a nyugati hadianyag, elsősorban a nehéztüzérség, a rakéta-sorozatvetők a hozzájuk való lőszerrel eljutnak-e, s ha igen, milyen százalékban a mintegy ezer kilométerre húzódó délkeleti frontvonalakra. Az orosz haderő továbbra is szisztematikusan rombolja az infrastruktúrát, a vasúti és közúti hálózatot, a hidakat.

LESRE FUTHATNAK

A háborút jelenleg két fő tényező jellemzi: az orosz utánpótlási vonalak megrövidültek, a hátország közelebb van. Ez nagyobb erő-összpontosítást enged meg a támadóknak, amelyek csapatai számszerűleg komoly hátrányban vannak a

HÁBORÚS MEGEMLÉKEZÉS KIJEVBEN. NYÁR VÉGÉN ELLENTÁMADÁSRA KÉSZÜLNEK

több százezer katonát mozgósító ukrán védelemmel szemben. A beérkező korszerű nyugati fegyverek megnövelték a védők önbizalmát. Sikeres támadást intéztek a Fekete-tengeren, az ukrán partoktól mintegy 100 kilométerre működő, oroszországi ellenőrzés alatt álló földgázkitermelő fúrótornyok ellen, s megkísérelték visszafoglalni délen a Kígyó-szigetet is. Ennek kapcsán a Der Spiegel katonai elemzője óvatosságra inti a kijevi katonai vezetést – mint írja, a túlzott önbizalommal könnyen „lesre futhatnak”.

Három fő irány látszik a támadók mozgásában. Egyrészt a Donbasz, Dél-Ukrajna meghódított területeinek lassú bővítése. Másrészt a hódítások stabilizálása, valamint a nyugat-ukrajnai utánpótlási vonalak, vasutak, közutak, hidak rakétákkal való rombolása, hogy lelassítsák a nyugati nehézfegyverzet, hadianyag keleti frontra érkezését. A harmadik cél a Fekete-tenger partszakasza, Odessza és a tengertől nem messze fekvő Mikolajiv. Ez a térség az ukrán export egyik legfontosabb kiindulópontja. A két fél egymásra mutogat: Kijev szerint az oroszok blokkolják a kikötőket, Moszkva szerint az ukránok aknásították el a tengeri kijárataikat. Akármi is az igazság, az ukrán gabona nem jut el Észak-Afrikába és a Közel-Keletre, globális szintre emelve ezzel az élelmiszerválságot.

Kijev a júniusra tervezett nagyszabású keleti ellentámadást valószínűleg augusztusra halasztotta. „Decemberre lezárul a háború, a harci cselekmények aktív szakasza. Ukrajna győzedelmeskedik, viszszaveszi még a Krímet is, és visszaáll az 1991-es határhelyzet” – nyilatkozta magabiztosan az ukrán katonai hírszerzés feje, Kirilo Budanov vezérőrnagy. Más véleményen van a fegyveres konfliktus végkimenetele tekintetében Jens Stoltenberg NATO-főtitkár. Az El Paísnak adott interjújában kifejtette: reményei szerint a háború a tárgyalóasztalnál végződik, de ehhez a nyugati partnereknek segíteniük kell Kijevet.

KÁDERCSERE

Közben meglepő módon Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jelentős változtatásokat hajtott végre a diplomáciában és a nemzetbiztonság terén – az okokról egyelőre csak találgatások láttak napvilágot. Leváltja hat nagykövetét (Szlovákia, Grúzia, Irán, Libanon, Tádzsikisztán, Portugália), valamint a nemzetbiztonsági szolgálat fejét, régi barátját, Ivan Bakanovot. Utóbbi menesztésére azért van indok: az ő számlájára írják a szolgálat több sikertelen műveletét és a Herszonban elszenvedett veszteségeket – írja az Unian hírügynökség Zelenszkij négy közeli munkatársára hivatkozva. A nagykövetek leváltására egyelőre nincs hivatalos magyarázat. Közben a Nyugat három kulcsfontosságú, június végi találkozóján (EU-, G7-, NATO-csúcs) az egyik meghatározó téma Ukrajna, az ország újjáépítése – valamint a konfliktussal összefüggő globális problémák sora, az energiahordozó-hiány, az Afrikában és a Közel-Keleten fenyegető éhínség, továbbá Kína – volt. A német vezetés egy része bizalmatlan a Joe Biden amerikai elnök által javasolt „ellenselyemút” 600 milliárd dolláros programjával szemben. Reinhard Bütikofer EP-képviselő, a német zöldek veterán politikusa szerint az EU inkább maradjon a saját 300 milliárdos hasonló programjánál (Global Gateway Initiative). A G7-ek abban viszont megállapodtak, hogy nem vásárolnak többé aranyat Oroszországtól. Az Aranyvilágtanács adatai szerint tavaly Kína (332 tonnával) és Oroszország (330) volt a két legnagyobb aranytermelő, őket követte Ausztrália (315), Kanada (193) és az USA (187). Mint a Der Spiegelben megjelent elemzésben áll, a gazdasági szükséghelyzet, az arany mint végső értékmegőrző azért felülírhatja az Ukrajnával vállalt szolidaritást, az oroszok megbüntetésének szándékát. Tavaly Moszkva mintegy 15 milliárd dollár értékben adott el aranyat külföldi vásárlóknak. Az idén a G7 bojkottja ellenére ez az összeg akár meg is duplázódhat, noha a sárga nemesfém ára mérséklődik. A jegyzések máricius elején unciánként 2050 dollárig szöktek fel, a kurzus azonban június végére 1830-ig süllyedt. A tavalyi éves átlagár 1800 dollár körül alakult.

RAKÉTATÁMADÁS FÜSTJE AZ UKRÁN FŐVÁROS FELETT. MOSZKVA RÖVIDEBBRE HÚZZA A FRONTVONALAT

CSATLAKOZÁSI KÉRDŐJELEK

Két nyertes, hat vesztes – A Der Spiegel címadása tökéletesen kifejezi mind az EU-vezetés, mind pedig a reményteljes tagjelöltek (Ukrajna és Moldova) frusztrációját az uniós csúcs június végi döntésével kapcsolatban. Arról gyakorlatilag nincs vita, hogy Kijev gyorsítósávon való tagjelölti beemelése nem gazdasági-társadalmi, hanem politikai döntés, a Nyugat Ukrajna-támogató politikájának a kifejezése. A tényleges tagság elnyerésével kapcsolatban erősen kételkednek az elemzők. Ehhez temérdek – döntően gazdasági – kritériumnak kellene megfelelni. Ezek többsége a mai, háborús helyzetben értelmezhetetlen.

Ukrajna ujjong, Georgia (Grúzia) azonban forrong. Tbilisziben több tízezer ember tüntetett az EU-felvételért. A kudarcért (hogy nem nyerték el a tagjelölti státuszt) a kormányt hibáztatják. Ha Koszovót és Boszniát is beleszámítjuk, hat jelölt országról mintha megfeledkeztek volna Brüsszelben. Belgrád keserűen „ukrán kegyencekről” beszél.

D. P.