BOR Indul az üzleti képzés Tokaj-Hegyalján

INDUL AZ ÜZLETI KÉPZÉS

TOKAJ-HEGYALJÁN

BOR | Szeptembertől itthon is elindul a borüzleti menedzserképzés, amely nemcsak Magyarországon, hanem egész Kelet-Közép-Európában hiánypótló. A Tokaj-Hegyalja Egyetem kereteiben folyó oktatás posztgraduális lesz. Az új kezdeményezésről és a borász-szőlész piacról beszélgettünk Stumpf Istvánnal, az univerzitást fenntartó alapítvány kuratóriumának elnökével, valamint Fiáth Attilával, a képzés vezetőjével.

A korábbi kormányzatok súlyos adósságát törlesztette a Fidesz–KDNP azzal, hogy tavaly lehetőséget teremtett a Tokaj-Hegyalja Egyetem létrejöttére. Azóta nem történt hasonló méretű oktatási fejlesztés, hogy Lorántffy Zsuzsa 1650-ben magához kérette az egyébként Sárospatakon is dolgozó Comeniust (cseh pedagógus, tudós és író) – vont párhuzamot az akkori eseményekkel Stumpf István. Az egyetemi modellváltásba tartozik bele az is, hogy az intézmény keretein belül szeptemberben elindul itthon a borászati üzleti képzés. A Tokaj Wine Business Institute (TWBI) a neves külföldi Wine Business Institute intézmények példájára alakult meg, oktatási és kutatási tevékenységet egyaránt végez. A TWBI megalapításával a tokaji borvidék újra elfoglalja az őt megillető regionális vezető szerepet a borszakmai képzés terén, valamint világszerte erősíti a hazai és a térségi szakemberek pozícióit. Az intézet szakmai partnerségre lépett a BSB-vel, a dijoni székhelyű School of Wine & Spirits Business at Burgundy School of Business-szel, de olyan hazai szakemberekre is támaszkodik, akik eddig is sikeresen képviselték a magyar borszakmát a nemzetközi porondon.

Hatalmas előnye a hazai modellnek – tette hozzá Stumpf István –, hogy itt gyakorlati képzést is beillesztenek a programba, amihez lehetőséget teremt, hogy kapcsolódik az egyetemhez a Grand Tokaj Zrt., amelynek évente 3-4 millió palackos modelnek, továbbá rendelkezésre áll az univerzitás összes közösségi infrastruktúrája. Az sem hanyagolható el,

„Hatalmas előnye a hazai modellnek, hogy itt gyakorlati képzést is beillesztenek a programba” – Stumpf István.

hogy az egyetem és a hozzá kapcsolódó vagyonelemek segítségével folynak a hazai borászképzés megújítását célzó zöldmezős beruházások, amelyek nyilvánvalóan szinergiát teremtenek az üzleti oktatásban.

LEVELEZŐ TAGOZAT

Hasonló borászati üzleti képzéshez legközelebb Ausztriában vagy Németországban lehet hozzájutni, de jobbára nappali oktatásban, amely nyilvánvalóan fizikai részvételt feltételez. Ehhez képest itthon (hivatalosan posztgraduális) levelező tagozaton sajátítható el a tudás. A két szemeszterben egy-egy hét követel majd meg fizikai jelenlétet, a képzés jelentős része online és gyakorlati lesz – mondta Fiáth Attila. Ez a szak markánsan, jól elhatárolhatóan különbözik majd a szőlész-borászitól. A két szemeszterben kizárólag olyan tantárgyak lesznek, amelyek segítenek elsajátítani az italbiznisz legfontosabb elemeit. Szó lesz pénzügyi menedzsmentről, tervezésről, logisztikáról, gasztronómiáról és egyéb retailes rendszerekről, amelyek ismerete elengedhetetlen a szabadpiacon való boldoguláshoz.

Évente 20-25 szakembert szeretnének képezni – tette hozzá a közgazdász. Egyrészt nem akarják „elkannibalizálni” a következő esztendők hallgatóit, másrészt rendkívül sajátos tananyagról van szó. Az oktatás angol nyelven történik, a tanárok mindegyike akadémiai szinten foglalkozik a tantárgyával. Az oktatók, előadók jelentős része a BSB-ből jön (angol, olasz, francia instruktorok), de van olyan szakember is, aki magyar. A cél nem más, mint megújítani a teljes hazai borász-szőlész piacot – mondta Stumpf István. A helyzet az, hogy az utóbbi évtizedekben kinevelődött egy új borászgeneráció, amelyre alapozni lehet a változtatásokat. Három-négy év alatt több mint száz szakembert képeznek ki, enynyien pedig már képesek csodát tenni a hazai piacon – egészítette ki a gondolatmenetet Fiáth Attila. Nem mellesleg – tette hozzá – nemcsak itthonról, hanem Romániából és Szlovákiából is jelentkeztek már tehetséges hallgatók.

ÚTTÖRŐ SZEREP

Az sem teljesen véletlen, hogy az egyetem a dijoni modellt veszi át. Ebből a szempontból a borüzleti iskola úttörő szerepet játszik. A tanintézményen keresztül a tokaji borvidék komoly nemzetközi szerephez is juthat. Stumpf István jelezte: nem titkolt szándék, hogy az oktatás fejlesztésével, a beruházásokkal szeretnének „bekopogtatni” a nemzetközi piacra is (újfent). Ennek egy másik eleme, hogy novemberben nemzetközi borász-szőlész konferenciát rendeznek, amelyen neves szakemberek adnak majd elő. Az esemény természetesen fontos lesz a nemzetközi borászpiacon. A konferencia egyik fővédnöke Stumpf István lesz, a másik pedig Csányi Sándor, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriumának az elnöke. A rendezvény ugyancsak egy állomása annak, hogy a hazai piacot új kutatási eredményekkel bővítsék. Ráadásul erre a tokaji régiónak is nagy szüksége van, hiszen például kizárólag fehérborokat állítanak itt elő, s ezzel a tér-

„A képzés elsősorban gazdasági képzettséget még nem szerzett fi atal borászoknak és borászati ismeretekkel egyelőre nem felvértezett szakembereknek szól” – Fiáth Attila.

ség borászatai csak Magyarországot tekintve a piac 60 százalékából zárják ki magukat. Eközben a régióban előállított termékek világszintű ismertsége a legnagyobb a hazai produktumok körében. Ehhez képest mégsem tud a portéka úgy érvényesülni, mint azt a neve, kultúrája és minősége indokolná. A tokaji térség problémáihoz hasonlóak a többi hegyközség gondjai is. Az értékesítés, a márkák fejlesztése, a készletezés, a brandelés ugyanúgy elhatárolható a bor készítésének a tudományától, mint ahogyan ezen halmazon belül elkülöníthető a szőlészet és a borászat. A hazai szektorban viszont jellemzően a borászok vették a kezükbe az italüzlet szervezését, ami ma már nem egészen „egészséges” a világpiacon. Az utóbbi időben itthon is jelentős befektetéseket hajtottak végre a pincészetekben, hatalmas pénzek mozdultak meg, nagyon komoly innováció zajlott egyes területeken, de tény, hogy a nedűket borászok igyekeznek értékesíteni, és őket egészen más kérdések motiválják, mint egy üzletembert vagy egy üzleti szemléletű szakembert.

FONTOS A SZELEKCIÓ

A borfogyasztás világszerte soha nem látott mértékűvé vált, és a növekedésnek koránt sincs még vége. Ugyanakkor a kínálat a keresletet meghaladó mértékben bővül, s ebben a kiélezett versenyben szolid szakmai ismeretekre van szükség a sikeresség elérése és fenntartása érdekében. Tokaj maga a tradíció. Ezt az évszázados hitelességet párosítják a Tokaj Wine Business Institute képzése folyamán a modern közgazdaságtan alapvető ismereteivel, köztük a kreatív bormarketing, a hatékony értékesítési technikák és a digitális megoldások oktatásával – emelte ki Fiáth Attila. A borüzleti menedzserképzést elsősorban gazdasági képzettséget még nem szerzett fiatal borászoknak és borászati ismeretekkel egyelőre nem felvértezett kereskedelmi szakembereknek ajánlja. A helyzet ugyanis az, hogy már a járvány előtti időszakban, a pandémia alatt pedig még inkább egyértelművé vált: a gasztronómia mellett egyre nagyobb szerepük lett a modern kereskedelmi csatornáknak (hipermarket, szupermarket). Ez utóbbiaknál azonban hatalmas az árverseny, és ha nem jó üzleti érzékkel nyúl a borász a szortimentjéhez, nem jól márkáz, akkor könnyen a piaci küzdelem áldozatává válhat.

Ugyancsak fontos szerep jut az olyan kereskedelmi rendszereknek, mint amilyet itthon a Bortársaság képvisel. Itt elsősorban a borszelekciók a fontosak, és persze az évente megújuló kínálat, amely szintén üzleti stratégiát igényel a termelőtől. Emellett nagy kérdés a fogyasztói magatartás. Természetesen jól körülírhatóan alakult ki itthon is a prémiumtermékeket vásárlók köre. Az e táborba tartozók viszonylag nagy menynyiségben vesznek kitűnő borokat, de ők egyre nagyobb arányban választják a külföldi produktumokat. Hazai termelő portékájával kizárólag a már említett modern kereskedelmi csatornák révén vagy egy-egy bortúra alkalmával találkoznak – nagyon is célzottan, nem pedig impulzusfogyasztáskor.

Nálunk nem alakult ki a vinotékák, borbárok kultúrája, emiatt a vevő jellemzően otthon vagy étteremben iszik. Ha közösségben akar fogyasztani, akkor kocsmába megy, amely nemigen támogatja a prémiumkategóriás nedűk készleten tartását. Eközben a borászok vödörszám öntik a pénzt, a terméktámogatást az olyan eseményekre, ahol ingyen vagy nagyon alacsony áron vannak jelen. Ehhez képest – legalábbis Fiáth Attila szerint – akár a borbárokban való megjelenést is támogathatnák, így a fogyasztó kedvező áron juthatna a portékákhoz.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy itthon kis borászatok működnek, a nyugat-európai termelési mennyiségek töredékével rendelkeznek, kifejezetten dűlőszelektált borokat készítenek. A költségek mindinkább elszállnak, miközben a piac az olcsóbb termékek felé tolódik. Ennek megfelelően aki erősödni szeretne, annak exportálnia szükséges, meg kell találnia a külpiacokat – véli a közgazdász –, ám ahhoz, hogy a termelők a határon túl is képesek legyenek megértetni magukat, nem elég a nyelvismeret. Olyan alaptudást is el kell sajátítaniuk, amelyet a fogadó piacok ismernek és használnak.

A Tokaj Wine Business Institute ezt a tudást kínálja a szakembereknek, s vele egy olyan kapcsolatrendszert, amelyből más területeken is profitálni lehet.

HŐNYI GYULA