Küzdelmes évek a borászatban

KÜZDELMES ÉVEK

A BORÁSZATBAN

HEGYKÖZSÉGEK

Nagyszabású, bel- és külpiaci marketingkampánnyal készül növelni a magyar bor népszerűségét és fogyasztási volumenét a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, ellensúlyozandó a több mint két esztendeje tartó krízishelyzetet.

Sok más gazdasági szektor mellett a szőlő-bor ágazatot is sújtotta az elmúlt két év válságos időszaka: először a koronavírus-járvány rendezte át teljesen a piacot, az értékesítési csatornákat és az exportstruktúrákat, jelenleg pedig az ukrajnai háború következtében elszabadult energiaárak okoznak nehézségeket. E helyzet kezelése mindenképpen ágazati szintű megoldásokat kíván a szektor öszszes szereplőjét tömörítő, 35 ezer tagot számláló szakmaközi szervezet, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) szerint.

STRATÉGIA 2030-IG

A pandémia és a háború a 2016-ban elfogadott és 2030-ig szóló Szőlő-bor ágazati stratégia időtartamának első felében érte a szektort, amely az előző évtized közepén a minőség fejlesztése mellett a tudatos gazdálkodásnak, az öngondoskodásnak, valamint a magyar bor bel- és külföldi elismertségének a növelését tűzte célul – idézte fel Brazsil Dávid, a HNT főtitkára egy minap rendezett szakmai háttérbeszélgetésen. Persze hat esztendővel ezelőtt nem gondolták, hogy a világban zajló történések jelentősen beleszólnak a tervek megvalósításába, pontosabban még fajsúlyosabbá tesznek bizonyos törekvéseket, így például a marketing erősítését.

A hegyközségi tanács ugyanakkor a járvány ideje alatt sem tétlenkedett: felülvizsgálták például a birtokkatasztert, s ennek folyamán mintegy háromezer hektár elhanyagolt vagy már kivágott ültetvényt töröltek a nyilvántartásból. Részt vettek továbbá a szőlő-bor ágazati szabályozás kidolgozásában, melynek eredményeképpen – az átláthatóság és a bürokráciacsökkentés jegyében – mára kilenc helyett három jogszabály rögzíti a szakágra vonatkozó hazai előírásokat. A jogi aggályok viszont nem tűntek el véglegesen, bár nem a magyar regula okoz fejfájást a szakmaközi szervezetnek, hanem az uniós, azon belül is a jelölési szabályok tervezett átalakítása. A probléma abban áll – magyarázta a főtitkár –, hogy az Európai Bizottság pusz-

A TOKAJI POLGÁRMESTER A TOKAJ-HEGYALJAI SZÜRETI NAPOKON. MINDENHOL NÉPSZERŰSÍTENEK

A XXV. EGRI BIKAVÉR ÜNNEP 2021-BEN. ÖSZTÖNÖZNÉK A FOGYASZTÁST

tán alkoholként tekint a borra, annak például a közismerten jótékony élettani hatásait vagy éppen a kulturális jelentőségét nem veszi figyelembe. Márpedig ha a brüsszeli testület megközelítésében a bor egyszerűen egy „szeszes ital”, akkor az komoly következményekkel fog járni az ágazati promócióra és támogatási rendszerre, valamint a csomagolási-címkézési feltételekre nézve egyaránt.

A HNT a nehézségek közepette – szüreti intézkedéscsomagjának a részeként – azzal is igyekszik segíteni a honi borászokat, hogy folyamatosan elemzi az európai versenytársak termelési adatait. E megfigyelésekből erre az évre vonatkozóan az látszik, hogy míg Franciaországban a jégkárok, Spanyolországban pedig az aszályok jelentenek gondot a termelők számára, addig Magyarországon az eddig eltelt hónapok alapján kiegyensúlyozott esztendőről lehet beszélni.

JÁRULÉK A MARKETINGHEZ

Az idehaza előállított és forgalomba hozni kívánt borászati termékek után tavaly január elseje óta szakmaközi bormarketing-járulékot kell fizetni. A pénzügyi hozzájárulásból – melynek mértéke literenként egy forint – a HNT működteti az Országos Bormarketing Alapot, melynek célja, hogy a nemzeti piacon, valamint az EU-ban és harmadik országokban folytatott promócióval javítsa a magyar bor és pezsgő helyzetét, erősítse az imázsukat, elősegítse a forgalmazásukat és népszerűsítse a fogyasztásukat. A jövőre vonatkozó szőlő-bor ágazati promóciós programnak a benyújtását júliusra tervezi a köztestület, de az már látszik, hogy egy masszívnak mondható forrás fog rendelkezésre állni reklámozásra az elkövetkező három évben: a 750 milliósra tervezett ágazati önerőt az Agrárminisztérium 1,75 milliárd forinttal egészíti majd ki.

A fogyasztásösztönzésre bizony minden okuk megvan a borászoknak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisából ugyanis kiderül: 2019-ben – az utolsó olyan esztendőben, amelyről rendelkezésre áll KSH-információ – huszonegy literre esett vissza az egy főre jutó hazai borfogyasztás mértéke, amire az 1970 óta készített bormérleg alapján az elmúlt ötven évben nem volt példa. S bár a koronavírus-járvány sújtotta 2020-ról és 2021-ről egyelőre nincs adat a statisztikai hivatal rendszerében, a Figyelőnek nyilatkozó ágazati szereplők úgy kalkuláltak, hogy szerencsés esetben akkor is legfeljebb a 2019-es szinten alakulhatott az egy főre vetített mérték. A mutatószám harminc liter fölött legutóbb 2006-ban volt (33,4), s ez az érték azért is lényeges, mert a HNT tervei között az szerepel, hogy 2030-ra ismét érje el Magyarország ezt a mennyiséget.

Ugyancsak a hosszú távú elképzelések között szerepel a bor exportátlagárának literenként másfél euróra emelése, s a szakmaközi szervezet vezetői szintén a jó marketinggel remélik elérni a tapasztalt negatív árspirál megállítását. Frittmann János, a nemzeti tanács szakmaközi ügyekért felelős alelnöke ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: nem az a probléma, hogy az olcsóbb nedűk kínálatában versenyképes lett hazánk, hanem az, hogy ez „lehúzott” magával más fajtákat is, és így a közép-, valamint a prémiumkategóriás termékek piacán nem sikerült áttörést elérni – sok még a tennivaló mind belföldön, mind a határokon túl. „Ehhez kell a marketing” – hangsúlyozta a kunsági borász. Pál Sándor pénzügyi alelnök ehhez azt tette hozzá, hogy a sokszor évszázados múltú nyugat-európai pincészetek a jó promóciós gyakorlatokat tekintve is előrébb járnak, hiszen nálunk a legkomolyabb borászatok is maximum harmincéves múltra tekinthetnek vissza.

KÖZÖSSÉGI NÉPSZERŰSÍTÉS

Fontos, hogy amikor a borok közkedveltségének a növeléséről beszélünk, akkor ne csak magukat a termékeket, hanem a borvidékeket is megismertessük a fogyasztókkal – hozott fel egy újabb szempontot a népszerűsítéssel kapcsolatban Brazsil Dávid, aki szerint leginkább a fiatalokat, a húszas éveikben járókat kell megszólítani, méghozzá új módszerekkel, mert azt tapasztalják, hogy az ő körükben a hegy levének az imázsát teljesen új alapokra szükséges helyezni. A szakember egyébként úgy látja, a közösségi bormarketingnek négy pillérre kell épülnie: a pincészetek saját aktivitására, a borvidékek arculatára, a szakmaközi tevékenységre, valamint az állami promócióra. „Az elmúlt két esztendő sajnos nem kedvezett a közös marketingnek, hiszen még a konferenciák is csak online zajlottak. Most azonban megkezdődhet a közösségi brandépítés időszaka” – öszszegzett Frittmann János.

HELMECZI ZOLTÁN

MÉG NEM LÁTJÁK

A CÉGEK A VÁLSÁG VÉGÉT

FOGYASZTÓI ÁRAK | Két számjegyűre nőtt a pénzromlás mértéke, ez alaposan megterheli az ipart és a kereskedelmet. Az ársapka jól működik a piacon – ettől függetlenül a fogyasztók a statisztikában szereplőnél erősebb infl ációt éreznek.

Az inflációs folyamatoknál mindig van egy határ, amelyet ha átlépnek az árak, onnantól elveszítik a növekedési dinamikájukat, s megfordul a trend. Ezt a választóvonalat jellemzően a vevők pénztárcája jelöli ki, magyarán a folyamat alakulása jelentős mértékben múlik azon, hogy mennyire nagy a vásárlóereje egyegy gazdaság fogyasztóinak. A hazai inflációs határok nagyban függnek az uniós vásárlóerő által meghatározottaktól, ám azzal, hogy az energián (különösen az üzemanyagon) ársapka van, bizonyos értelemben kiegyenlítődik a magyar és a nyugat-európai fogyasztói tűréshatár. (Itthon az élelmiszerek, Nyugat-Európában az energia drasztikus drágulása „stresszeli” leginkább a vevők pénztárcáját, így a tűréshatárok – nagy szórással persze – közel lehetnek egymáshoz.) Ám az elején említett limit még messzinek tűnik. Az elemzői előrejelzések szerint rossz esetben az év végéig maradhat a két számjegyű infáció, ugyanis az ipar még bele sem lendült igazán az áremelésekbe.

A fogyasztó egy ideje nagyobb inflációs nyomást érez, mint a statisztika. Ez azért lehetséges, mert a leggyakrabban (átlagosan heti kétszer-háromszor) az üzletekben találkozik az árnövekedéssel, a bolti infláció pedig már több hónapja két számjegyű, annak ellenére is, hogy több alap élelmiszernél árstop van érvényben. E nélkül két-három százalékkal nagyobb lenne az élelmiszer-infláció, vagyis most valamivel 20 százalék felett járna 18 helyett.

BÍRJA A KISKERESKEDELEM

A tartós és nagy árdrágulás dacára nem zártak rossz hónapokat az élelmiszer-kereskedők, ugyanis ezen a piacon rendre nőtt az értékesítés volumene, a folyó ár pedig jelentősen emelkedett. Számokban kifejezve: 2019 első négy hónapjához viszonyítva 2022 azonos időszakában menynyiségben 8,5 százalékkal bővült az értékesítés, ám a folyó árat tekintve ennél sokkal drasztikusabb, 35 százalékos volt a növekmény. Mindez azt jelenti, hogy most 440 milliárd forinttal többet hagytak az üzletben a fogyasztók, mint három esztendővel ezelőtt. Többek között ez a nagy infláció a számok nyelvén. Ehhez képest persze nem gyarapodott szignifikánsan az üzletek profitja, hiszen a költségoldal is jelentősen erősödött. A legnagyobb bolti kiadás (a béreken kívül) az értékesített termékek beszerzése. Az ipar pedig január óta 19–30 százalékos sávban az növelte átadási árait, ami a boltokban 10–15 százalékos drágulást okozott (áprilisig). Vagyis meglehetősen jó volt az üzletek hatékonysága és tűrőképessége; képesek voltak lenyelni vagy kicsit eltolni az átadási árakat.

A kulcskérdés, hogy a háztartások hajlandók-e kiváltani a drágább termékeket a vásárlásnál.

IPARI ELLENÉRTÉK

A termelői ágazat, a feldolgozóipar jóval közvetlenebb kapcsolatban van az európai infláció mértékét alapvetően meghatározó energia- és alapanyag-drágulással. Az ipari ellenértékeket sokkal inkább meghatározza az elszálló energia- és olajár (akár a csomagolóanyagok, akár a szállítás és logisztika szintjén), a növekvő munkaerőköltség és persze a gyengébb forint, valamint az alapanyagárak, amelyek minden területen emelkedtek. A szektor ezért is igyekszik szinte azonnal lekövetni átadási áraiban kiadásainak a növekedését. A kereskedelmi cégek beszámolói szerint az ipar az utóbbi időben 30 százalék körüli áremeléseket eszközölt, ezt idővel a kereskedőknek is követniük kell. Az a baj, hogy nem látni az orosz–ukrán fegyveres konfliktus végét, s az sem igen látszódik, hogy a háború mikor melyik alapanyagot érinti mélyebben. Ugyanakkor a nyár jellemzően nem a fogyasztók spórolásáról szól, vagyis van némi mozgástere a drágításnak. Nagy valószínűséggel a lakosság augusztus második hetétől, szeptember elejétől kezdi meg a takarékoskodást, vagyis ekkor jöhet el az a határpont, amely lelassítja az inflációt, esetleg megfordítja a trendet. (A helyzet az, hogy a háború azonnali befejezése sem hozna középtávon alacsonyabb árakat. Legfeljebb az inflációs nyomás gyengülne, de például az olajembargó várható hatása nem szűnne meg.)

A kormány az üzemanyag, a csirkemell és far-hát, az étolaj, a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej, a sertéscomb, a finomliszt, valamint a kristálycukor árát fagyasztotta be még abban az időszakban, amikor az élelmiszer-infláció 10 százalék körül alakult. Ennek hatására ezen a területen sokáig nagyon alacsony szintű maradt az árindex-emelkedés, miközben az ipar sokkal nagyobb drágításokat igyekezett végrehajtani. Ez nyilvánvalóan tetszik a vásárlóknak, ugyanakkor amennyit a fogyasztó nyer rajta, annyit bukik a kereskedő. Szeretné ellensúlyozni a veszteségeit – vagy az ipari árak lenyomásával (ez most szinte lehetetlen), vagy a bevételi oldal erősítésével, akciókkal, netán a kurrens termékek ellenértékének az indokoltnál nagyobb növelésével.

TARTÁSI KÖTELEZETTSÉG

Kifejezetten jó döntés volt a kormány részéről az úgynevezett készleten tartási kötelezettség bevezetése, ugyanis jól látszik, hogy e szabály nélkül az árstoppal érintett termékekből hiánycikk lenne. (Például vannak települések, ahol nem vagy csak nagyon nehezen és időszakosan lehet hozzájutni étolajhoz a nagy felvásárlási igény miatt.) Ez azonban olyan komoly veszteségeket okoz a kiskereskedelem számára, hogy a huzamosabb ideig fennálló árstop más produktumok ellenértékének a nagyobb mértékű növekedését okozza, amivel már kontra produktívvá válik az intézkedés. Ám az a helyzet, hogy jelen állás szerint az ársapka róka fogta csuka; ugyanis ha a kormányzat hirtelen elengedné, akkor az érintett portékák mostani piaci áron számolva 15–50 százalékkal drágulnának (a csirke ára emelkedne a legkevésbé, az étolajé a leginkább).

A kulcskérdés persze az, hogy a háztartások hajlandók-e kiváltani ezeket a termékeket. Például az étolajról átszoknak-e az ugyancsak drága, de a pénzromlással kevésbé érintett repce- vagy a nem extraszűz olívaolajra, esetleg a házi kacsazsírra. (Nem mindegy ugyanis a statisztikai számításoknál, hogy az inflációs kosárba a gyorsan és nagy léptékben dráguló áruk vagy a kisebb és lassabb árnövekedést mutató portékák kerülnek-e be.)

MÁJUSI ROBBANÁS

A Központi Statisztikai Hivatal inflációs adatai szerint májusban a fogyasztói árak átlagosan 10,7 százalékkal haladták meg az egy esztendővel korábbi időszak ellenértékeit. Az elmúlt egy évben az élelmiszerek és a tartós fogyasztási cikkek drágultak a legnagyobb mértékben. Tizenkét hónap alatt az előbbiek ára 18,6 százalékkal emelkedett. Az utóbbiakért 11,4, ezen belül a konyha- és egyéb bútorokért 18,4, a szobabútorokért 18,3, a használt személygépkocsikért 15,4, az új autókért 10,6 százalékkal kellett többet fizetni. Legutóbb 1999-ben volt ilyen nagy az infláció, akkor 11,2 százalékos ütemmel.

Áprilishoz mérten átlagosan 1,7 százalékkal nőttek a fogyasztói árak. Az élelmiszerek 3,5 százalékkal drágultak. A szolgáltatások 0,7, ezen belül a taxi 11,9, a belföldi üdülés 2,9, a lakásjavítás és -karbantartás, a sport- és múzeumi belépők 1,3 százalékkal kerültek többe.

Ugyanakkor az elemzők szerint vannak olyan nyersanyagok, amelyeknél már úgy tűnik, hogy tetőzött az infláció. Ám nagy kérdés, hogy a nyáron miként reagálnak a szolgáltatók az egész Európát jellemző drágulásra. A pünkösdi hétvégéből kiindulva a belföldi turizmusnak nagyon erős kereslettel kell szembenéznie, ez nyilvánvalóan felfelé hajtja majd a szolgáltatások árát (szálláshely, utazás), s rajtuk keresztül több élvezeti cikk átlagára is megugorhat, így például a boré és a söré.

Viszont az is érdekes, hogy több elemző nem igazán tudja számolni a kormányzati intézkedések pénzromlásra gyakorolt hatását, nem látják pontosan, hogy a teljes árindex mennyivel lenne magasabb nélkülük. Ez nagyrészt amiatt is van, hogy a fogyasztók elkezdtek kiszámíthatatlanul viselkedni. A gyenge forint okán nagyon sokan nem mennek külföldre, itthon viszont szívesen költenének nagyon sokat. Ugyancsak az árnövekedések hatására számosan egyre kevesebbet mennek bevásárolni, cserébe jelentősen növelték az egyes alkalmak kosárértékét – ma gyarán ritkábban vásárolnak, de akkor sokat költenek. Ez egy bagatellnek tűnő folyamat, ám a kiskereskedelem jelentősen profitál az úgynevezett impulzusvásárlásból, vagyis abból a pluszban eladott termékből, amelyet nem tervezetten tesz a vevő a kosarába. Minél kevesebbszer vásárol a fogyasztó, annál kevesebb pluszterméket tud eladni a kereskedő. Ez középtávon hatással lehet az üzletek profitjára, áttételesen pedig az egyes produktumok drágulására. Egyben (és ez kettős hatás) az eladott mennyiségek miatt ez a folyamat hathat az ipari (átadási) árak csökkenésére.

A kiszámíthatatlan fogyasztói magatartás és a kormányzati árstop miatt ma nagyon nehéz maginflációt számítani (ez egy átlagos árszint, amelyben nem szerepelnek a gyorsan, akár napi szinten változó termékárak, például az energiáé), így rendkívül bizonytalan előre látni az áremelkedések mértékét és időbeli elhúzódását. Ez főként a vállalati szektorban okoz fejtörést, hiszen ott jóval nehezebb közép- és hosszú távú szerződéseket kötni, illetve bértárgyalásokat folytatni a lehetséges munkavállalókkal.

HŐNYI GYULA

ÓNBÓL IS HIÁNY VAN

FÉLVEZETŐK | Nemcsak az eddigiek hátráltatják a félvezetőgyártást, hanem egy viszonylag friss kihívás is, mégpedig a súlyos ónhiány és a drasztikus árugrás. Enyhülést csak a kereslet csökkenése hozhat, az év vége felé.

Az elektronikai ipart az ág is húzza. Június elején figyelt fel a nemzetközi szakmai közvélemény arra, hogy az áramköri lapok előállításánál kulcsszerepet játszó ónból is globális hiány alakult ki, az árak pedig ennek következtében az egekbe emelkedtek. És ez közel sem csak a február végén kitört orosz–ukrán háborúra vezethető vissza: a kereslet már korábban elkezdett növekedni.

MEGNŐTT IGÉNY

Az árupiaci szakértők szerint tavaly decemberben a csiphiánnyal összefüggő keresletbővülés az ón londoni piacán közel 33 százalékos volt. Ez év márciusában is folytatódott a trend, csak kissé lassult. Ám a 23 százalékos igénynövekedés így sem mondható szerénynek. Ez pedig azt jelenti, hogy még hónapokig magasan lesz e fém ára a világpiacon.

A fő változást egyébiránt természetesen a járvány évei indukálták, hiszen Kínában a növekvő digitalizációs igény miatt anynyira fellendült a félvezetőgyártás, hogy az ón kivitele helyett e nehézfém vásárlójává vált a földrésznyi ország. A Reuters a minap idézte a Nemzetközi Ónszövetség (ITA) jelentését, amely szerint a globális finomítottón-termelés 11 százalékkal (378 ezer tonna fölé) bővült tavaly.

Ám a kitermeléssel együtt a kereslet is nőtt. Ez különösen igaz az elektronikai ágazatra, amely a tavalyi ónigény túlnyomó többségét is adta.

MAGAS ÁRAK

A kínálat szűkössége a készletszintekben is megmutatkozik. A Londoni Fémtőzsdéé (London Metal Exchange – LME) január óta mindössze 640 tonnával nőtt, és kritikusan kis mennyiségen, 2685 tonnán tetőzött. A piaci szakértők szerint ez a volumen mindössze kétnapi globális felhasználást jelent.

Nem meglepő módon az árutőzsdei jegyzésben a fizikai szállítási prémiumok szintje is magas maradt. A Reuters nemrég arról számolt be, hogy a friss árjegyzések a tavaly augusztusi 3950 dollárhoz képest csökkenést jelentenek, de még mindig jóval a 2021 elején tapasztalt 600-as érték felett van a fém ára. Eközben a malajziai Port Klangból és Szingapúrból Kínába irányuló fuvarok ellensúlyozzák az Antwerpenbe és Baltimore-ba irányuló fizikai szállítások csökkenését.

Mindez felveti azt a kérdést, hogy vajon a következő egy-másfél év is hasonló trendeket tartogat-e. Korántsem, mert persze a kínálat továbbra is szűkös marad, ám már látható, hogy a pandémia lecsengésével és a világgazdaság lassulásával jelentősen csökken a félvezetőipari termékek iránti hatalmas kereslet.

FÉMKERESKEDŐK A SZABÁLYOZOTT PIACON. MUTATKOZIK NÉMI TANÁCSTALANSÁG

CSIPHIÁNY: MI LESZ JÖVŐRE?

Az utóbbi hónapokban egyre derűlátóbbak a múlt év tavasza óta tartó csiphiány enyhülésével kapcsolatban a nemzetközi szakértők, már csak azért is, mert hetek óta permanensen javulni látszik a helyzet. Egyrészt azért, mert az új félvezetőgyárak folyamatosan állnak üzembe, illetve közeleg több nagyobb kapacitásbővítő beruházás elkészülte. Ennek okán talán már jövőre a normálishoz közelíthet az ellátás. Ugyanakkor az Intel első embere nem osztotta a sok elemző optimizmusát. Pat Gelsinger a CNBC gazdasági tévének adott interjújában aláhúzta: egészen 2024-ig lehetnek ellátási zökkenők, csupán lassan javulhat a mai bizonytalan helyzet.

RECESSZIÓ

Egyelőre azonban – az Oilprice.com szakportál beszámolója szerint – az ónpiacon tapasztalható kínálathiány áprilisban és májusban is még magasan tartotta az árakat. Hosszabb távon majd a kereslet említett gyengülése és a termelés bővülése együtt segíthet a piacra nehezedő nyomás mérséklésében, ám erre várhatóan csak az év második felében kerül sor.

A fenti gondolatmenetet, szakértői várakozást támasztja alá, hogy a Capital Economics kutatócég szerint a félvezetők értékesítésének a növekedése már 2021 vége felé lassulni kezdett. Ez a trend intenzívebbé válhat, mivel a növekvő kamatszint visszafogja a beruházásokat az egész nyugati világban. Igaz, az ónárak egyelőre makacsul magasak maradnak, de a bányák termelésének a helyreállása és az igény „lehűlése” gyengítheti az árnyomást a második fél évben – állapítja meg az e nyersanyag piacát ismerő Capital Economics.

HG

INGATLANPIAC | Stabilan erős az érdeklődés a most futó Otthonfelújítási Program iránt – derül ki egy friss felmérésből. Közben a Magyar Államkincstár adatai szerint már 150 ezer család kapott támogatást.

FELÚJÍTÁSI LÁZBAN

„Meghaladta a 260 milliárd forintot az otthonfelújítási támogatás öszszege a Magyar Államkincstár adatai szerint. A program egyre népszerűbb, már 150 ezer család kapott támogatást, és heti 3 ezer új igénylés érkezik” – tette közzé a napokban a saját Facebook-oldalán Varga Mihály. A pénzügyi tárca vezetője által idézett impozáns számok persze nem túlságosan meglepők, hiszen az elindulása óta eltelt időszakban végig folyamatos és erős érdeklődés mutatkozott a kedvező feltételekkel igénybe vehető program iránt.

AKTÍVABBAK A FIATALOK

Az otthonfelújítási program sokak fantáziáját mozgatta meg, az elmúlt egy évben végig magas volt a lakossági érdeklődés a támogatási lehetőségek felhasználása iránt. E téren nem hozott érdemi változás az idei második negyedév sem – ezt mutatják a GKI és a Masterplast közös kutatásának eredményei. A májusi felmérés szerint 2022 végéig az összes háztartás 7,8 százaléka biztosan, 12,4 százaléka valószínűleg élne a program nyújtotta lehetőségekkel.

A lakások felújításához, korszerűsítéséhez – emlékeztet a kutatásról kiadott közlemény – többféle állami támogatás is elérhető. Ezek „zászlóshajója” az otthonfelújítási program, amely a jelenlegi szabályozás szerint 2022. december 31-ig biztosít forrásokat. Ilyen célra felhasználható még a falusi CSOK, illetve a célzott támogatási programok forrása is. Mindez széles körű érdeklődést váltott ki a gyereket nevelő családok körében. „A jelen felmérés eredménye az egy negyedévvel ezelőttihez képest hibahatáron belüli elmozdulást jelent. Vagyis az állami támogatások lakás-korszerűsítésekhez és -felújításokhoz való felhasználása továbbra is igen népszerű” – állapították meg. Az állami támogatás igénylése a családiház-tulajdonosok körében a legelterjedtebb – ezek 10 százaléka biztos, 14 százaléka valószínű résztvevőnek mondta magát. A társasházakban élők 3 százaléka lehet biztosan, míg 9 százaléka valószínűleg érintett.

Az állami támogatás iránti érdeklődés a 30 év alattiak körében a legmagasabb, a biztosan és valószínűleg támogatást felvevők aránya 11 és 21 százalék. Az életkor előrehaladtával csökken az érdeklődés, a 60 év felettiek körében ugyanez a két hányados már csak 4 és 6 százalékos. Valamelyest érezhető a „települési lejtő” hatása is: a legalacsonyabb a program iránti érdeklődés a fővárosban (8 és 10), míg a legmagasabb a községekben (10 és 14 százalék).

KIHASZNÁLJÁK A KERETEKET

Az állami támogatást felvenni szándékozók 31 százaléka szeretné kihasználni a maximálisan igényelhető keretet, további negyedük legalább két-, 31 százalékuk pedig minimum egymillió forintos támogatást venne fel. Az átlagos igénylési összeg ezek alapján 2,1 millió forint, ami 10 százalékos növekedés az egy évvel ezelőttihez képest. A háztartásban élők életkorának emelkedésével párhuzamosan csökken az igényelni tervezett összeg: míg a 30 év alattiak átlagosan 2,3 millió forintos támogatást szeretnének, a 60 év felettiek beérnék 1,7 millióval. Az alacsonyabb jövedelmű családok általában kisebb összeget igényelnének (értelemszerűen a projektjeik értéke is kisebb lehet), mint a módosabbak.

A legnépszerűbb cél a fürdőszoba, a fűtési rendszer korszerűsítése, illetve a tetőfelújítás, ezek iránt 30-30 százalék érdeklődött, de sokan szeretnék elvégeztetni a belső terek felújítását is (ennek említési gyakorisága 29 százalék). A nyílászárók cseréje és a napkollektor vagy napelemes rendszer kiépítése iránt minden negyedik válaszadó érdeklődött. Emellett népszerű a klímaberendezések beszerelése vagy cseréje, a kerítés építése, felújítása, illetve a hőszigetelési munkálatok – ezek minden ötödik, támogatást felvenni szándékozó család terveiben szerepelnek.

OTTHONFELÚJÍTÁSI TÁMOGATÁST

2022 VÉGÉIG IGÉNYELNI SZÁNDÉKOZÓK ARÁNYA

Említési gyakoriság, százalék 17,4 12,6 11,8 13,0 12,4

7,5 7,8

2,6 5,5 8,4 8,0 7,8

I. II. III. IV. I. II. 2021 2022

Forrás: GKI, Masterplast

A HITELPIACON IS LÁTSZIK

Az otthonfelújítási program, illetve az egyéb, most futó támogatott konstrukciók hatása jól látszik a lakáshitelpiac teljesítményén is. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint az idei év első harmadában soha nem látott mennyiségű, közel 500 milliárd forintnyi ingatlankölcsönről kötöttek szerződést a hazai háztartások, ami kiugró mértékű, majdnem 45 százalékos emelkedés az egy évvel korábbihoz képest. Jelentős részben a támogatási programoknak köszönhető az is, hogy a járvány különböző hullámai jóval kevésbé viselték meg a lakáshitelek piacát, mint a fogyasztási kölcsönökét.

Ami pedig az ingatlanhitelek állományát illeti, az a negyedik hónap végén megközelítette a 4700 milliárd forintot, amely – amellett, hogy szintén új rekord – 13,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet.

BARÁT MIHÁLY