Szó sincs felmondási hullámról

SZÓ SINCS FELMONDÁSI

HULLÁMRÓL

FICZERE ANDREA | „Növekszik a bent fekvő covidos betegek száma a kórházakban, de szerencsére nem olyan ütemben, mint a harmadik hullám idején. Jelenleg minden szükséges eszközzel el vagyunk látva” – hangsúlyozta a Figyelőnek adott interjújában a Magyar Kórházszövetség elnöke, aki szerint a kormány által biztosított 12 milliárdos pénzügyi keret a várólistaprogramra remek lehetőség mind a betegek, mind pedig az intézmények számára. Felmondási hullám nem következett be, a fi atalokat azonban az egészségügy felé kell „terelni” – emelte ki az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója.

Az idén kilencvenéves a Magyar Kórházszövetség (MKSZ). Megalakulásuk óta előfordult-e akkora léptékű pandémia Magyarországon, mint amilyet az elmúlt több mint másfél esztendőben megtapasztalhattunk? – Még csak hasonló méretű járvány sem fordult elő az elmúlt 90 évben, így nem volt ezzel kapcsolatos tapasztalata az ellátórendszernek. Ennek ellenére szerintem kevesen gondolták azt, hogy a mai tudással és eszköztárral felfegyverkezve ilyen nehéz és hosszadalmas lesz megfékezni a vírust. – A Covid negyedik hullámának a kellős közepén vagyunk. Milyen tanulságot lehet levonni az előzőekből, milyen tudás hasznosítható? – Sok tanulsága van a pandémiának. Az első talán az, hogy alázatosabban kell azokat a számunkra új helyzeteket kezelni, amelyekkel kapcsolatban nincs gyakorlatunk. Mivel a járvány terjedésével együtt tanultuk és tanuljuk még most is, folyamatosan a megelőzési és megoldási lehetőségeket, óvatosan kell megnyilatkozni a témában, hiszen sok határozott, ugyanakkor nem megalapozott állítás vitte félre a lakosság egy részének a gondolkodását, ami sajnos az esetszámok növekedésében is megnyilvánult.

Nagyon fontos a gyors reagálás, az időről időre történő újratervezés, a jó és rossz tapasztalatok általi építkezés. Intézményi szinten és a privát életben egyaránt muszáj elfogadnunk az állandóan változó, az újdonságokra azonnal reagáló szabályokat, amelyek minden esetben értünk és nem ellenünk születnek.

Szeretném kiemelni a csapatmunka fontosságát. A járvány olyan embereket, szakterületeket terelt össze, akik/amelyek korábban teljesen szeparáltan dolgoztak/működtek. Ezeknek a közösségeknek a tagjai minden szempontból tanították egymást. Beleláttak a másik szakmájába, megértettek bizonyos viselkedési formákat és döntési algoritmusokat, s ezáltal sokkal elfogadóbbá, megértőbbé váltak. Emberileg is adtak egymásnak, és mindez sokkal magasabb szintre emelte a közösségekben zajló folyamatokat, de arra is jó volt, hogy egymás hátának támaszkodva, azonos nehézségekkel szembenézve könnyebben tudják elviselni az elviselhetetlent. – Nagyjából június közepén ért véget a harmadik hullám, vagyis szűk öt hónap alatt kellett „regenerálódniuk” az egészségügyi dolgozóknak, de az intézményeknek is. Mennyiben sikerült ez? – A nyár jót tett a kollégáknak, tudtak valamennyit pihenni, azonban a munka ebben a szűk öt hónapban is megszakítatlan volt. Igyekeztünk azokat a betegeket ellátni, akik a koronavírus miatt várakozni voltak kénytelenek, így nagyjából ugyanolyan terheléssel, de a pandémia csitulása miatt lelkileg egy kicsit felszabadultabban dolgoztak a munkatársaink. Úgy gondolom, sokaknak még hónapok, esetleg évek kellenek ahhoz, hogy feldolgozzák az őket ért impulzusokat. Van, aki csak szakember segítségével tud talpra állni. Fontos, hogy folyamatosan figyeljük és támogassuk őket, hiszen nemcsak a testi egészség fontos, hanem mentálisan is stabilnak kell lenni ahhoz, hogy el tudjuk látni a napi feladatainkat, s hogy a családjaink se érezzék meg a munkánk által generált feszültségeket, vívódásokat. Ha szükséges, szervezett módon kell a kollégáinkat segítenünk, hiszen senkit sem veszíthetünk el az úgynevezett Covid-fáradtság vagy a járvány okozta mentális terhek miatt. – A hírek szerint tele vannak a kórházak – de rendelkezésre állnak-e a szükséges eszközök? – Valóban növekszik a bent fekvő covidos betegek száma, de szerencsére nem olyan ütemben, mint a harmadik hullám idején. Jelenleg minden szükséges eszközzel el vannak látva a kórházak, nem ez a szűk keresztmetszete a betegellátásnak. – Hogyan tudják kezelni a személyzeti kérdéseket? Korábban sokan felmondási hullámmal riogattak: ez bekövetkezett? – Sajnos ebben az évben is sokan léptek ki a rendszerből, aminek a hátterében részben a jogviszonyváltás áll, de a koronavírusos páciensek ellátása által okozott megterhelés is szerepet játszott a pályaelhagyásban. Felmondási hullámról nincs szó, azonban az eleve személyi hiánnyal küzdő rendszernek nagyon fáj minden egyes felmondás. Pontosan emiatt kell mindent megtennünk azért, hogy fiatalokat tereljünk az egészségügy felé, valamint nagyon kell vigyáznunk azokra, akik kitartanak, akik a távozók feladatait is átvállalva dolgoznak tovább ebben a nehéz helyzetben. – Ne feledjük, hogy jelentősen nőtt az orvosok anyagi megbecsültsége. Mely területen kell még felzárkóztatni a fizetéseket? – Mindenhol. Nagyon gyorsan meg kell emelni a szakdolgozók bérét, hiszen nélkülük nincs egészségügy. Eléggé zokon vették, hogy – bár náluk is zajlik egy ütemezett bérrendezés – esetükben elmaradt a látványos emelés. Joggal gondolhatják, hogy ők nem számítanak annyira, mint az orvosok, pedig a munka

NÉVJEGY

A középiskolát az egri Gárdonyi Géza Gimnáziumban végezte 1981 és 1985 között, ezt követően pedig 1986 és 1992 között a Debreceni Orvostudományi Egyetemen folytatta egyetemi tanulmányait, ahol 2002-ben szerzett Ph.D.-diplomát. Szakvizsgát előbb 1997 a neurológia, majd 2006-ban a reumatológia terén szerzett. 2009–2010-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen egészségügyi menedzsment szakon szerzett diplomát. Az egyetem elvégzését követően annak Neurológiai Klinikáján előbb klinikai orvosként (1992–1997), azután egyetemi tanársegédként (1997–2003), majd pedig osztályvezetőként dolgozott (2002–2003). 2003–2004-ben a Debreceni Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott mint a gyermekneurológiai osztály vezetője és egyetemi adjunktus. Ugyancsak Debrecenben 2004-től 2009-ig ügyvezető igazgatóként munkálkodott a helyi egészségügy fejlesztésén. Ezzel párhuzamosan 2008-tól neurológiai főorvosként is dolgozott, amely pozícióját egészen 2011-ig betöltötte. 2009-től Nyíregyházán a DE-OEC intézetében lépett munkába mint az Egészségügyi Kar Egészségügyi Informatika Tanszékének docense, ezzel párhuzamosan számos egészségügyi informatikai projekt vezetője. E munkaköreiben 2012-ig látta el feladatait, amikor a zuglói Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója lett. 2016 márciusában a Magyar Kórházszövetség a testület tisztújító közgyűlésén elnökhelyettesévé, 2019 áprilisában pedig elnökévé választotta.

oroszlánrésze az övék. Szintén emelni szükséges a műszakigazdasági-humán területen dolgozók fizetését; rendre kimaradnak minden olyan folyamatból, melynek során az ágazat valamelyik szereplőjének a juttatása nő, miközben tárt karokkal várják őket az üzleti szférában. – Miként pótolják az esetlegesen kilépő kollégákat? – Szünet nélkül hirdetünk – sajnos nem sok sikerrel –, illetve kénytelenek vagyunk munkaerő-közvetítő cégekkel szerződni. Ez utóbbi egy kényszerlépés, amelynek rengeteg a buktatója. Az intézmények kitettsége ezáltal nő, hiszen a vállalatok folyamatosan és előre nem tervezhető módon emelik az áraikat. A közvetített munkatársaknak sokszor rosszabb a helyismeretük, valamint nem mindig érzik a sajátjuknak az adott intézményben zajló folyamatokat, ami szintén nem segít a helyzeten. S akkor a több munkahelyen végzett tevékenység okozta fáradtságról még nem is beszéltünk. Az lenne az ideális megoldás, ha magasabb bérért saját dolgozókat tudnánk felvenni, akikkel hosszú távra vagyunk képesek tervezni.

Nagyon fontos az utánpótlás-nevelés felgyorsítása. Vonzóvá kell tenni a szakmát a fiatalok számára, és ez a mi feladatunk, felelősségünk. Már gyermekkorban meg kell őket ismertetni az egészségügyi pálya szépségeivel, s biztonságos, megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést felmutató életpályamodellt szükséges megteremteni számukra. Fontos, mert különben senki sem fog minket meggyógyítani a jövőben! – A Magyar Államkincstár adatai szerint ez év nyarára a kórházak adóssága másfél éves csúcsra ugrott. Az intézmények korábbi, „jól ismert” eladósodása zajlik, vagy valami más? – Igen is, meg nem is. Amíg nem történik meg a már régóta várt kódrevízió, s nem vezetik be a valós költségeken alapuló finanszírozást, addig nem lehet arra számítani, hogy megszűnik a tartozás folyamatos újratermelődése. A jó hír az, hogy már elindult ez a folyamat, így bízni lehet abban, hogy könnyebb dolguk lesz az intézményeknek.

Az idei költségeket a nem orvosi területen dolgozók saját forrásból fizetendő emeltebb bérei is terhelik. Idesorolom például a már említett munkaerő-közvetítő cégeknek juttatott nem kalkulálható pénzeket, de azon összegeket is, amelyeket a nem ágy mellett tevékenykedő kollégáknak adunk, hiszen ennek hiányában kilépnének a rendszerből. A covidos betegek ellátása és a megfelelő higiénés viszonyok fenntartása szintén sokba kerül, még akkor is, ha nagyon sok eszközt, gyógyszert ad számunkra a fenntartó. Viszi a pénzt az elromló berendezések javítása és cseréje is. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy nem emlékszem olyan időszakra, amikor ilyen mértékű pluszforrás, enynyi új eszköz, valamint ingatlanfejlesztés gazdagította volna az ellátórendszert. – Mi a kórházszövetség javaslata az átlagfinanszírozásra? – Nem könnyű kérdés, hiszen nagyon sok szempontot kell figyelembe venni, és intézménye válogatja, mi a jó válasz. Egyrészt egyfajta biztonságot nyújt az intézményeknek, ha a költések zömének megvan a fedezete, ugyanakkor az átlagfinanszírozás nem ösztönzi a kórházakat fokozott teljesítményre. Mi a vegyes konstrukció mellett tennénk le a voksunkat, amely a következő módon állna össze. A beérkező pénznek lenne egy rögzített része, amely a működés alapvető részét fedezi (fix költségek). E felett pedig a teljesítménytől, minőségtől függően kapnának az intézmények finanszírozást, ami magas színvonalú, megfelelő ütemű és nívójú munkára sarkallná a kórházakat. A támogatásban annak is meg kell jelennie, hogy az adott intézmény milyen progresszivitással, szakmai specialitásokkal tevékenykedik. – A kormány 12 milliárdot fordít a várólistaprogramra. Milyen többletellátási lehetőséget biztosít ez például a kórházak részére? – Remek lehetőség mind a betegek, mind az intézmények számára. Nagyon fontos, hogy a panaszokkal, fájdalmakkal élőket minél hamarabb ellássák, hiszen pont eleget várakoztak a járvány alatt. Eközben sokuknak romlott az állapota, így sokszor már csak komplikáltabb és költségesebb eljárásokkal tudunk rajtuk segíteni. Az intézmények a 30 százalékkal nagyobb összeggel finanszírozott kezelések esetében módot kapnak arra, hogy a pluszpénz 80 százalékát az ellátásban részt vevőknek adják, akik nagyon megérdemlik ezt az extra jövedelmet. A kiemelt várólistaprogramban most nemcsak a korábban megszokott gyógyítási formákat finanszírozzák, hanem számos egyéb diagnosztikai, járó- és fekvőbeteg-ellátás is támogatást kap; ennek célja a várokozók számának és a várakozás idejének a csökkentése. – Budapesten berobbanni látszik a magánellátás megerősödése, vidéken azonban erről szó sincs. Kívánatosnak tartják a privát kezelések volumenének a kiterjesztését? – Valóban erősen növekszik a magánintézményeket felkeresők száma. Ennek oka részben a járványban keresendő, hiszen az állami intézmények elsődleges feladata lassan már két éve a covidos betegek ellátása, így a nem akut problémával vagy daganatos megbetegedéssel küzdők számára mostanában talán nehezebben hozzáférhető az állami rendszer. Azok a páciensek, akik megunták a várakozást, s persze megengedhetik maguknak, a privát szféra felé fordultak. Mivel Budapesten van a magánellátók zöme, ott a legnyilvánvalóbb a forgalombővülés. A privát intézmények a kereslet-kínálat elvén működnek, ezért igyekeznek lépést tartani a betegek érdeklődésének a növekedésével. Egy biztos azonban: a súlyos, a többi szakma és az intenzív osztály jelenlétét igénylő betegeket továbbra is az állami rendszer kezeli, részben azért, mert ott van a legnagyobb biztonságban az érintett, de azért is, mert a fenti ellátások nagyon sok pénzbe kerülnek. A magánellátók jelenleg a szövődménymentesnek ígérkező, kisebb rizikójú beavatkozásokat végzik tömegesen. Addig, amíg nem támaszkodhatnak egy jól átgondolt, tiszta betegutakat lekövető kiegészítő biztosítási rendszerre, a privát intézmények valószínűleg nem fognak intenzív osztályos hátteret, valamint a súlyos, rizikós betegek ellátására alkalmas infrastrukturális és a humán erőforrással kapcsolatos feltételrendszert kialakítani. Ennek következtében a magánszférában kezelt szövődményes esetek visszahullhatnak az állami ellátórendszerre. Mindhárom oldal (betegek, állami és privát ellátás) közös érdeke, hogy ne a két rendszer közötti szabályozatlan átjárás legyen a progresszív gyógyítás „megoldása”.

SZAJLAI CSABA

PÁRIZSI SZELET. A BARCELONAI SIKERHEGYEK UTÁN A PSG-NÉL MÉG BIZONYÍTANIA KELL MESSINEK LIONEL MESSI | Bár sokan arra számítottak, hogy Robert Lewandowski kapja az idén az Aranylabdát, a rangos elismerés – immár hetedszer – az argentin csillagé lett. A 34 éves támadó idei teljesítménye leginkább a Copa América elhódítása miatt marad emlékezetes.

HETEDIK MENNYORSZÁG

Ilyen rövid utat még egyszer sem kellett megtennie az Aranylabdáért Lionel Messinek, hiszen míg korábban két órát repült az átadóra, addig az idén csak 20-25 percet autózott. Merthogy a France Football magazin emblematikus elismerése a párizsi Chatelet Színházban talált gazdára, ahová az argentin zseni a PSG játékosaként értelemszerűen ugyancsak a francia fővárosból érkezett, ahol új klubját szolgálva a gazdag kerületnek számító Neuilly-sur-Seine-ben rendezkedett be a családjával. Földrajzi értelemben valóban mindvégig karnyújtásnyira volt a 34 éves támadótól a díj, sokan viszont úgy kalkuláltak, hogy Robert Lewandowski lesz a befutó. Végül azonban nem a lengyel gólvágó örülhetett, hanem hetedszer is Messi, aki az idén az argentin válogatottal megnyerte a Copa Américát, amelyen a torna legjobb játékosa és gólkirálya lett. Emellett a Barcelonában töltött utolsó szezonjában elhódította a spanyol Király-kupát, a naptári évben pedig 41 gólnál és 17 gólpassznál jár.

FÁJÓ DÖNTÉS

A France Football tavaly a járvány miatt nem osztotta ki az Aranylabdát, amelyet azt megelőzően 1956 óta minden esztendőben átadtak. Ha nincs a labdarúgóvilágot megosztó törlés, 2020-ban minden bizonnyal Lewandowski veszi át. Mindenekelőtt azért, mert Bajnokok Ligája-győzelemhez segítette a Bayern Münchent, ráadásul a rövidített lebonyolítás mellett is 15 találatig jutott, s ezzel a sorozat mesterlövésze lett. Ráadásul a Bundesligában 41 találattal megjavította a legendás Gerd Müller megdönthetetlennek tartott rekordját. A 2021-es naptári évet tekintve 62 gólnál jár: a Bayernben 51-szer, a lengyel válogatottban 11-szer volt eredményes.

A győztes kilétéről nemzetközi szakírók szavazatai döntöttek. Magyarországot a Nemzeti Sport labdarúgórovatának a vezetője, Vincze András képviselte, aki Lewandowskira voksolt. Rendkívül szoros lett a végeredmény: Lionel Messinek 613 pontja lett, Robert Lewandowskinak 580, míg a Chelseavel Bajnokok Ligáját, az olasz válogatottal pedig Európa-bajnokságot nyert Jorginho 460 ponttal lett harmadik. Az utóbbi kapcsán adja magát a kérdés, hogy a csillogó csatárok árnyékában lehet-e aranylabdás egyáltalán egy védekező középpályás. Hátvédként még kevesebb sót esznek meg a klasszisok: 2019-ben kiemelkedő éve volt a Liverpoollal BL-t nyerő Virgil Van Dijknak, mégis üres maradt a vitrinjében a legnagyobb egyéni elismerésnek fenntartott hely.

GYŐZNI A MARACANÃBAN

„Hihetetlen újra itt lenni. Két évvel ezelőtt azt hittem, hogy az volt az utolsó alkalom. Kulcsfontosságú volt a Copa América megnyerése. Sokat jelentett számomra a Maracanãban legyőzni a brazilokat. Nagyon boldog voltam, hogy argentin társaimmal együtt ünnepelhettem” – idézte fel a pódiumon állva Messi, akinek jó barátja és korábbi csapattársa, Luis Suárez adta át az Aranylabdát. A nyáron a Barcelonát gazdasági okokból elhagyott támadó elmondta: maga sem tudja, hogy a legutóbbi volt-e hosszú pályafutásának a legjobb idénye, de az biztos, hogy az argentin válogatottal aratott siker miatt különleges év áll mögötte, ráadásul nehéz időszak a kritikák után. Lionel Messi katalán klubjával bronzérmesként végzett a La Ligában, viszont ismét a pontvadászat gólkirálya lett, karrierje folyamán nyolcadszor, sorozatban ötödször. A Bajnokok Ligájában viszont – épp a PSG-vel szemben – már a nyolcaddöntőben búcsúzott.

KÁRPÓTLÁS

Az argentin támadó 2009, 2010, 2011, 2012, 2015 és 2019 után kapta meg újra az Aranylabdát, míg a nőknél Alexia Putellas lett a legjobb. Utóbbi triplázott: a 27 éves középpályás hazája bajnoksága és kupasorozata mellett a Bajnokok Ligájában is végső győzelemre vezette a Barcelonát. Érdekesség, hogy a serlegeket Fernando Alonso és Esteban Ocon, az Alpine Forma–1-es pilótái szállították a helyszínre, de a kilétükre csak a színpadra lépve derült fény, addig ugyanis bukósisakot viseltek. A legjobb 21 éven aluli labdarúgónak járó Kopa-trófeát – amelyről az eddigi Aranylabda-győztesek szavaztak – a 19 esztendős spanyol Pedri vehette át. A legjobb kapusnak járó Jasin-díjat pedig az olasz válogatottal Európa-bajnok, a Paris Saint-Germaint erősítő Gianluigi Donnarumma érdemelte ki. Két új kategória is debütált az idei gálán. A legjobb csatárnak járó trófeát – kvázi kárpótlásképp – Lewandowski kapta, míg az év klubja a Chelsea lett.

GYÖNGYÖSI BALÁZS

VÁRKERT BAZÁR | A hazai és a nemzetközi jazz, valamint a kortárs zene kiemelkedő társulata feledhetetlen, könynyed estét varázsol az ünnepi készülődésbe Pocsai Krisztina és Harcsa Veronika énekesnők vendégszereplésével. Ismert, legendás jazzdalok nagyzenekari hangszerelésben csendülnek fel, de többek között kortárs megzenésítésben Ady-vers is elhangzik a koncerten. Nagyszerű élményt tartogat a december 5-i este a Várkert Bazárban azoknak, akik szeretik a klasszikus jazzmelódiákat, és nyitottak e hangzás új útjainak a felfedezésére is.

KÖNYV, KONCERT, KIÁLLÍTÁS, MOZI

A MI ÜNNEPÜNK

KORTÁRS MŰVÉSZETI VÁSÁR SZENTENDRÉN |

Csoportos kortárs kiállítás ünnepi köntösébe csomagolja az idén az ÚjMűhely Galéria a művészeti karácsonyi vásárát. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. kurátorai által összeválogatott bemutatón mintegy húsz művész munkáit láthatják az érdeklődők december 23-ig.

Woody Allen legújabb filmjében egy amerikai házaspár történetét meséli el. A férj és feleség részt vesz a San Sebastián-i Nemzetközi Filmfesztiválon. Kapcsolatuk problémáihoz csodálatosan asszisztál az északspanyol kisváros és az esemény atmoszférája. Az alkotásban rengeteg utalást találhatunk a filmművészet klasszikusaira, többek között Fellini, Buñuel, Truffaut, Bergman műveire.

RIFKIN FESZTIVÁLJA A HIVATALOS DOWNTON ABBEY SZAKÁCSKÖNYV

A kötetben több mint száz recept található a Crawley-háztartás étkezéseinek a legjavából – az emeleti díszvacsorák fogásaitól a földszinti pástétomokig és pitékig. Mrs. Patmore ételei a korszak eredeti receptjei alapján készültek, ezeket láthattuk a sorozatban. A XX. század elejének tipikus fogásai közé tartoztak. A gyönyörűen tálalt ételek mellé ráadásul Annie Gray ételtörténész ellenállhatatlanul izgalmas betekintést nyújt ebbe a világba annak megértéséhez, hogy miért éppen ezek a fogások voltak a legnépszerűbbek 1912 és 1926 között.

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: LENGYEL GABRIELLA

CSUPA CSUPA SPORT SPORT