Odd ID | Fotó: Bilák Krisztina
Világraszólóan jó muzsika AZ ALTERNATÍV FOLKZENE MAGYARORSZÁGON Az autentikus népzenéből táplálkozó táncházmozgalom és az abból kinövő városi folkzene mellett a hetvenes évek közepén megkezdődött a népzene és egyéb műfajok násztánca is. A kialakulófélben lévő új stílust akkoriban progresszív folknak hívták, ebből született meg később a világzeneként címkézett kategória, valamint sok rokon terület, élükön a folkjazzel. Ez a máig ható és tartó hagyomány áll fókuszban aktuális és „klasszikus” előadókkal a Bartók Tavasz keretében megvalósuló Budapest Ritmón – ezúttal szokatlan helyszíneken forgatott koncertfilmekkel is. NÉPZENE, CSAK MÁSKÉPP
22
Angolszász területen a hetvenes évek elején lett divatos beépíteni a popzenébe a helyi folkhagyományokat, épp amikor Magyarországon az erdélyi paraszti kultúra zenéjét fedezték fel újra a Bartókot követő hullámok egyikében, a városi táncházmozgalom környezetében. Az archaikusságra törekvő, a népzenét gyökeréig megismerni vágyó zenekarok (Sebő-együttes, Muzsikás, Téka) mellett megjelentek a népzenéből merítő, azt egyéb stílusokkal, jazzel, rockkal, más kultúrák zenéivel ötvöző zenekarok is (Kaláka, Vízöntő, Kolinda, Gépfolklór, Unikum), amelyek két világ határán találták magukat. A közeg részben azonos volt, még átjárás is akadt az együttesek hangszeresei között, de azért volt egyfajta ideológiai ellentét a tradíciót követő és az archaikus-
ságot popzenei nyelvezettel megszólaltató előadók között. Utóbbiak – akiket akkoriban progresszív folknak hívtak –, élükön a Kolindával és a Vízöntővel lényegében azt valósították meg elsőként Magyarországon, amit a nyolcvanas évek vége óta világzeneként kategorizál a zeneipar. Tradicionális folkból kiinduló, annak eszközkészletét más hagyományokkal összeboronáló, ismerős hangulatú, mégis mindig újszerű dalokat. Ahogyan a népzenések közül a Muzsikás, a Téka és az őket is tápláló néprajzkutató és -gyűjtő, Kallós Zoltán felvételei Bartók útján először Amerikában kerülhettek nagylemezre a hetvenes évek végén, úgy a Kolinda és a Vízöntő is nyugat-európai lemezcégeknél jelent meg előbb, már ezzel is jelezve, hogy erre a fajta egyedi megközelítésre az egész világnak megnyílik a füle.