1.
Bartók Béla nemzetközisége „Valódi és értékes művészet – legalábbis egyelőre – csak nemzeti művészetként képzelhető el.” Ezzel a megállapítással kezdődik az a beadvány, amelyet a kor legnemzetközibb szervezete, a Népszövetség irodalommal és művészetekkel foglalkozó állandó bizottsága számára fogalmazott meg Bartók Béla – a korszak egyre fenyegetőbb légkörére reagálva – állam és művészet kapcsolatáról. 1931-től vett részt a korábbi belga művelődésügyi miniszter, Jules Destrée elnöklésével megrendezett üléseken, melyeken többek között Karel Čapek, Henri Focillon, Thomas Mann és Paul Valéry is jelen volt.
10
Bartókot egyedüli magyar résztvevőként a zenei ügyek képviseletére hívták meg, s ő szakkérdésekről, a zeneszerzői és népzenei hangfelvételek fontosságáról, a zenei kéziratok hasonmás kiadásainak szükségességéről fogalmazta meg javaslatait, ugyanakkor a művészet és tudomány szabadsága érdekében többször is szót emelt. De hogyan is került az európai koncertpódiumokon és apró eldugott magyarországi falvakban otthonos, nagyobb társaságban közismerten kevésszavú zeneszerző, zongoraművész, népzenegyűjtő a népszövetségi bizottság üléseire? Mint koncertező zongoraművésznek korán kezdődött nemzetközi karrierje. Zeneszerzői pályája – bár hazai kiadóinál megjelent újszerű kompozícióira külföldön is fölfigyeltek – döntően az 1. világháború után vált nemzetközivé. 1920-ban már Berlinben rendeznek kisebb fesztivált műveiből, majd 1922-ben, amikor a frankfurti opera Magyarországon kívül
először játssza A kékszakállú herceg várát és A fából faragott királyfit, ő maga angliai és párizsi koncertturnéról érkezik a bemutatóra. A Budapesten 1923-ban megrendezett ünnepi koncertre írt Táncszvitet a két évvel későbbi prágai premier indítja el nemzetközi útján. 1927–28 fordulóján jár először az Egyesült Államokban, 1929-ben pedig a Szovjetunióban szerepel. Az 1930-as években rendszeres fellépő a BBC-ben, s Hollandiába is mind gyakrabban utazik. 44 hegedűduóját a német pedagógus, Erich Doflein ösztönzésére komponálja. 1936 és 1939 között három mesterműve, köztük a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára készül a svájci mecénás és karmester, Paul Sacher felkérésére. Amerikai önkéntes száműzetése idején Serge Koussevitzky megrendelésére a Zenekari concerto komponálásával (1943) töri meg hallgatását, s hamarosan Yehudi