VÉGLETEK SZIMFÓNIÁJA Hatalmas méretű? Valóban: a nyitótétel – amelyet Mahler a partitúrában az Erste Abteilung (I. rész) címmel látott el, míg a II-III-IV-V-VI. tétel a Zweite Abteilung (II. rész) elnevezést kapta – rendkívüli terjedelmű. Több mint fél óráig tart, önmagában olyan hosszú tehát, mint egy rövidebb Beethoven-szimfónia, maga a teljes mű pedig átlagos előadásban 90 és 105 percnyi időtartam között ingadozik. Mahler Harmadikja a zenetörténet leghosszabb szimfóniája. Ám nemcsak a mű időbeli kiterjedése gigantikus: az előadó-apparátus is az. A partitúra Wagnert felülmúló igényű: a mű megszólaltatása négy fuvolát, négy oboát (angolkürttel), három B- és két Esz-klarinétot (basszusklarinéttal), négy fagottot (kontrafagottal), B hangolású postakürtöt, nyolc kürtöt, négy trombitát, négy harsonát, kontrabasszustubát, két hárfát, nagy létszámú vonóskart, gazdag ütőhangszeres apparátust, fiúkórust, női kart és altszólistát követel. Mindebből értelemszerűen következik, hogy Mahler III. szimfóniáját csak erre alkalmas, nagy pódiummal és a jelentős hangtömegnek megfelelően tágas belső térrel rendelkező hangversenytermekben lehet és szabad előadni. Hozzátehetjük, hogy miként Mahler összes szimfóniája, a Harmadik is „világdrámának” nevezhető, azzal a kiegészítéssel, hogy ezúttal az egyes tételek valóban szinte enciklopédikusan, az élettelen anyagtól a lélek legmagasabb rendű állapotáig haladva ábrázolják a létezés különféle formáit.
EGY VISSZAVONT PROGRAM Első négy szimfóniája komponálásakor Mahler minden esetben megfogalmazta a tételek programját, hogy világossá tegye, mit kíván elbeszélni a mű. (Mahler szimfóniáinak a korábbi elképzelésekhez képest szabálytalan felépítését nem véletlenül nevezik „narratív formáknak”: ezek a művek többnyire valóban „zenei elbeszélések”.) E magyarázatokat nem hozta nyilvánosságra, szellemi környezetével azonban megosztotta, így a programok nem vesztek el, sőt az évtizedek során nyilvánosságra kerültek. Ily módon a nagyközönség is tud ezekről – nem kell és nem is lehet elvonatkoztatnunk tartalmuktól, mikor a mű megértésére törekszünk. A III. szimfónia hatalmas nyitótétele a Pán ébredése, a Nyár bevonulása programot kapta, korábban azonban az Amit a sziklák mondanak nekem munkacímet viselte. Nem volt véletlen tehát, hogy Mahler éppen akkor fordult büszke kijelentésével Bruno Walter felé, amikor a karmester a komponálóházikóhoz vezető úton a vadregényes, sziklás hegyi tájra tekintett: ez volt az a vidék, amely monumentalitásával és zordságával a nyitótétel hangjait ihlette. A további tételek eredeti programja: Amit a mező virágai mondanak nekem (II.); Amit az erdő állatai
6
