DEMETER Tulajdonság-energia-mezők Feature-energy-fields
HARIS Demeter István katolikus pap, költő, festő és Haris László fotóművész barátsága 1967-ben indult. „...Távolban hömpölygő gömbölyű óceánok / Tüzes jegek örvénylő csendek / Hallgatag dübörgés téridőtlen időterek / tulajdonság-energia-mezők...” – foglalta verssorokba Demeter a Haris-fotók keltette gondolatait 1970-ben. Demeter festészete pedig halálán túl is inspiráló, meditációs forrás maradt Haris László számára, apró festményrészletekből óriás méretű fotográfiai kompozíciókat, „időtereket” nagyítva. Demeter István sajószentpéteri esperes-plébános rendkívüli klasszikus műveltségű, a művészetek és tudományok széles területén járatos személyiség volt. Parókiájának ajtaja mindig és mindenkinek nyitva állt, hogy híveinek lelki atyja és – otthonról hozott gyógynövényismerete segítségével – testi bajaik orvosa is lehessen. A kor számos elismert művésze, köztük Kondor Béla, Feledy Gyula, Kass János, Váli Dezső és Reich Károly számára meghatározó egyéniség volt. „...46 és fél éves fejjel, egy álmatlan éj után, ellenállhatatlannak tetsző ösztönből festeni kezdtem, azóta létmódom ez” – írta Demeter 1961 nyaráról az életrajzában. Automatikus festésmóddal vetette papírra vízióit, pontosan vezetett képjegyzékeinek tanúsága szerint előfordult, hogy egy éjszaka száz festményt is készített. Munkáit utólag nem szelektálta, hanem válogatás nélkül megtartotta, és esetenként a későbbiekben módosította. Alkotói ihletettségét precíz tudatossággal kontrollálta, s alapvetően ez a kettősség határozta meg munkamódszerét: az alapra csurgatással, dörzsöléssel, nyomtatással felvitt festékfoltokat grafikus rajzolattal és ecsetvonásokkal értelmezte. Festészete gesztusfestészet, lelki és hangulati állapotok, víziók közvetlen kifejezése. Az absztrakt expresszionizmus, az akciófestészet, az informel nemzetközi irányzatához kapcsolható művészete. Meghatározó volt a borsodi régióban tevékenykedő Demeter számára a miskolci országos grafikai biennále 1961-es kezdete és az azon résztvevő neves művészkolónia világa. „Ezek az előzetes tanulmányokat megelőző tanulmányok sokak számára értékesebbnek tűntek, mint ahogy én kezdetben felfogtam.” A közel húszezer papíralapú, vegyes technikával készült festményből mintegy kétezer mű maradt meg a művész hagyatékában. Élete főművének a sajószentpéteri templom kifestését tekintette, melyre 1970-77 között került sor. Az odavezető úton és útközben, 16 évnyi festői munkássága során született művei közül kiemelkedő az 1971-ben összeállított Néger ima sorozat, melyet az amerikai polgárjogi mozgalmak és háborús tiltakozások ihlettek, valamint az Anyaghimnusz ciklus, melyet Teilhard de Chardin Hymne à la Matière költeménye inspirált. Mindkét sorozatot a Miskolci Képtárban 1971-ben megrendezett, nagy sikerű egyéni kiállításán mutatta be. Demeter mégsem vált a kor progresszív művészeti életének részesévé. „Muzeológusoknak vagy egereknek” – írta a becsomagolt életműre. Barátai találtak rá a nyolcvanas évek elején a parókia egyik melléképületében a hagyatékra, amely Czeglédy Ilona és Kuklay Antal munkájának köszönhetően ma a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény része. Az életműért legtöbbet tett Barna Gábor rendezte sajtó alá Demeter István önéletírásait, és Csalog Judit, Haris László, Szepesi Anna szerkesztésében antológiakötetek jelentek meg Demeter költészetéből, elmélkedéseiből, festményeiből válogatva. Szepesi Anna
The friendship between István Demeter, Catholic priest, poet and painter, and the photographic artist László Haris, began in 1967. “...Distant rolling globular oceans / Fiery ice and swirling silence / Taciturn thundering spacetimeless timespaces / peculiarity-energy-fields...” – this was how Demeter set in verse his thoughts evoked by Haris’s photos in 1970. But even after his death, Demeter’s painting have remained a source of inspiration for László Haris, who enlarges tiny details of paintings to create enormous photographic compositions, or “timespaces”. István Demeter, the dean and parish priest of Sajószentpéter, was highly classically educated, with a wide-ranging knowledge of the arts and sciences. The door to his parsonage was always open to anyone, so he could offer spiritual guidance to his visitors, and – with his native understanding of medicinal herbs – treat their physical ailments if necessary. He was a highly influential figure for many acclaimed artists of the age, including Béla Kondor, Gyula Feledy, János Kass, Dezső Váli and Károly Reich. “...at the age of forty-six and a half, after a sleepless night, I started painting in response to a seemingly irresistible instinct, and it’s been my way of life ever since” wrote Demeter, describing the events of the summer of 1961 in his biography. He used ‘automatic’ methods of painting to commit his visions to paper, and his fastidiously maintained list of works reveals that he occasionally made up to a hundred painting in a single night. He did not pick and choose among his completed works, but kept all of them without discrimination, sometimes altering them later. He controlled his creative inspiration with deliberate precision, and it was this duality that defined his method of using graphic contours and brush strokes to interpreted patches of paint that were first applied by means of dripping, frottage and printing. His painting is gesturalist, a direct expression of his state of mind, mood and visions. It is abstract expressionism, action painting, the kind of art associated with the international Art Informel movement. Demeter worked in the Borsod region of Hungary, and the National Graphics Biennale of 1961 (which was held in Miskolc, the largest town in that region), and the renowned art colony that took part in it, made a deep impression on him. “These preliminary sketches preceding preliminary sketches turned out to be more valuable for a lot of people than I had initially realised.” Of the almost twenty thousand paper-based paintings made using various techniques, around two thousand works have survived in the artist’s estate. He considered his greatest work to be the interior painting of the church in szentpéter, which took place between 1970 and 1977. Particularly prominent among the works created on his path to that point in his career, during 16 years of painting, are the Negro prayer series, compiled in 1971, which was inspired by the American civil rights movements and anti-war protests, and the Material hymn cycle inspired by Teilhard de Chardin’s poem Hymne à la Matière. Both of these series were displayed at a highly successful solo exhibition held in 1971 at the Miskolc Gallery. Despite all this, however, Demeter never became a part of the progressive art scene of the era. “For curators or mice”, he wrote on a bundle containing his life’s work. His friends came across this legacy in one of the outbuildings of the parsonage in the early ‘eighties and, thanks to the efforts of Ilona Czeglédy and Antal Kuklay, it is now a part of the Roman-Catholic Ecclesiastical Collection in Sárospatak. His autobiography was put into print by Gábor Barna, who has done the most to document his life and works; and anthologies of Demeter’s poetry, thoughts and paintings have been published under the editorship of Judit Csalog, László Haris and Anna Szepesi. Anna Szepesi
Műcsarnok
2018 . 10. 11. – - 11. 25.