DEMETER Tulajdonság-energia-mezők Feature-energy-fields
HARIS Demeter István katolikus pap, költő, festő és Haris László fotóművész barátsága 1967-ben indult. „...Távolban hömpölygő gömbölyű óceánok / Tüzes jegek örvénylő csendek / Hallgatag dübörgés téridőtlen időterek / tulajdonság-energia-mezők...” – foglalta verssorokba Demeter a Haris-fotók keltette gondolatait 1970-ben. Demeter festészete pedig halálán túl is inspiráló, meditációs forrás maradt Haris László számára, apró festményrészletekből óriás méretű fotográfiai kompozíciókat, „időtereket” nagyítva. Demeter István sajószentpéteri esperes-plébános rendkívüli klasszikus műveltségű, a művészetek és tudományok széles területén járatos személyiség volt. Parókiájának ajtaja mindig és mindenkinek nyitva állt, hogy híveinek lelki atyja és – otthonról hozott gyógynövényismerete segítségével – testi bajaik orvosa is lehessen. A kor számos elismert művésze, köztük Kondor Béla, Feledy Gyula, Kass János, Váli Dezső és Reich Károly számára meghatározó egyéniség volt. „...46 és fél éves fejjel, egy álmatlan éj után, ellenállhatatlannak tetsző ösztönből festeni kezdtem, azóta létmódom ez” – írta Demeter 1961 nyaráról az életrajzában. Automatikus festésmóddal vetette papírra vízióit, pontosan vezetett képjegyzékeinek tanúsága szerint előfordult, hogy egy éjszaka száz festményt is készített. Munkáit utólag nem szelektálta, hanem válogatás nélkül megtartotta, és esetenként a későbbiekben módosította. Alkotói ihletettségét precíz tudatossággal kontrollálta, s alapvetően ez a kettősség határozta meg munkamódszerét: az alapra csurgatással, dörzsöléssel, nyomtatással felvitt festékfoltokat grafikus rajzolattal és ecsetvonásokkal értelmezte. Festészete gesztusfestészet, lelki és hangulati állapotok, víziók közvetlen kifejezése. Az absztrakt expresszionizmus, az akciófestészet, az informel nemzetközi irányzatához kapcsolható művészete. Meghatározó volt a borsodi régióban tevékenykedő Demeter számára a miskolci országos grafikai biennále 1961-es kezdete és az azon résztvevő neves művészkolónia világa. „Ezek az előzetes tanulmányokat megelőző tanulmányok sokak számára értékesebbnek tűntek, mint ahogy én kezdetben felfogtam.” A közel húszezer papíralapú, vegyes technikával készült festményből mintegy kétezer mű maradt meg a művész hagyatékában. Élete főművének a sajószentpéteri templom kifestését tekintette, melyre 1970-77 között került sor. Az odavezető úton és útközben, 16 évnyi festői munkássága során született művei közül kiemelkedő az 1971-ben összeállított Néger ima sorozat, melyet az amerikai polgárjogi mozgalmak és háborús tiltakozások ihlettek, valamint az Anyaghimnusz ciklus, melyet Teilhard de Chardin Hymne à la Matière költeménye inspirált. Mindkét sorozatot a Miskolci Képtárban 1971-ben megrendezett, nagy sikerű egyéni kiállításán mutatta be. Demeter mégsem vált a kor progresszív művészeti életének részesévé. „Muzeológusoknak vagy egereknek” – írta a becsomagolt életműre. Barátai találtak rá a nyolcvanas évek elején a parókia egyik melléképületében a hagyatékra, amely Czeglédy Ilona és Kuklay Antal munkájának köszönhetően ma a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény része. Az életműért legtöbbet tett Barna Gábor rendezte sajtó alá Demeter István önéletírásait, és Csalog Judit, Haris László, Szepesi Anna szerkesztésében antológiakötetek jelentek meg Demeter költészetéből, elmélkedéseiből, festményeiből válogatva. Szepesi Anna
The friendship between István Demeter, Catholic priest, poet and painter, and the photographic artist László Haris, began in 1967. “...Distant rolling globular oceans / Fiery ice and swirling silence / Taciturn thundering spacetimeless timespaces / peculiarity-energy-fields...” – this was how Demeter set in verse his thoughts evoked by Haris’s photos in 1970. But even after his death, Demeter’s painting have remained a source of inspiration for László Haris, who enlarges tiny details of paintings to create enormous photographic compositions, or “timespaces”. István Demeter, the dean and parish priest of Sajószentpéter, was highly classically educated, with a wide-ranging knowledge of the arts and sciences. The door to his parsonage was always open to anyone, so he could offer spiritual guidance to his visitors, and – with his native understanding of medicinal herbs – treat their physical ailments if necessary. He was a highly influential figure for many acclaimed artists of the age, including Béla Kondor, Gyula Feledy, János Kass, Dezső Váli and Károly Reich. “...at the age of forty-six and a half, after a sleepless night, I started painting in response to a seemingly irresistible instinct, and it’s been my way of life ever since” wrote Demeter, describing the events of the summer of 1961 in his biography. He used ‘automatic’ methods of painting to commit his visions to paper, and his fastidiously maintained list of works reveals that he occasionally made up to a hundred painting in a single night. He did not pick and choose among his completed works, but kept all of them without discrimination, sometimes altering them later. He controlled his creative inspiration with deliberate precision, and it was this duality that defined his method of using graphic contours and brush strokes to interpreted patches of paint that were first applied by means of dripping, frottage and printing. His painting is gesturalist, a direct expression of his state of mind, mood and visions. It is abstract expressionism, action painting, the kind of art associated with the international Art Informel movement. Demeter worked in the Borsod region of Hungary, and the National Graphics Biennale of 1961 (which was held in Miskolc, the largest town in that region), and the renowned art colony that took part in it, made a deep impression on him. “These preliminary sketches preceding preliminary sketches turned out to be more valuable for a lot of people than I had initially realised.” Of the almost twenty thousand paper-based paintings made using various techniques, around two thousand works have survived in the artist’s estate. He considered his greatest work to be the interior painting of the church in szentpéter, which took place between 1970 and 1977. Particularly prominent among the works created on his path to that point in his career, during 16 years of painting, are the Negro prayer series, compiled in 1971, which was inspired by the American civil rights movements and anti-war protests, and the Material hymn cycle inspired by Teilhard de Chardin’s poem Hymne à la Matière. Both of these series were displayed at a highly successful solo exhibition held in 1971 at the Miskolc Gallery. Despite all this, however, Demeter never became a part of the progressive art scene of the era. “For curators or mice”, he wrote on a bundle containing his life’s work. His friends came across this legacy in one of the outbuildings of the parsonage in the early ‘eighties and, thanks to the efforts of Ilona Czeglédy and Antal Kuklay, it is now a part of the Roman-Catholic Ecclesiastical Collection in Sárospatak. His autobiography was put into print by Gábor Barna, who has done the most to document his life and works; and anthologies of Demeter’s poetry, thoughts and paintings have been published under the editorship of Judit Csalog, László Haris and Anna Szepesi. Anna Szepesi
Műcsarnok
2018 . 10. 11. – - 11. 25.
DEMETER Demeter István (Jászapáti, 1914 – Sajószentpéter, 1977) pap, költő, festő. 1914-ben Jászapáti határában, egy kis tanyán született. Szülei korai halála után nagyszülei nevelték három testvérével együtt. Egerben végezte a Hittudományi Főiskolát, 1938-ban szentelték pappá. 1959-től Sajószentpéter plébánosa volt. 1961-től kezdett el festészettel foglalkozni. Autodidakta tanulmányok folytatása után, 1970–1977 között készítette el a sajószentpéteri római katolikus templom belső terének díszítését, melyet élete fő művének tekintett. A seccók elkészítésében Feledy Gyula, Váli Dezső és Kopcsik Károly vettek részt, stációképeket Csohány Kálmántól, Feledy Gyulától és Kondor Bélától kapott. Tanulmányként 19 754 darab, papír alapra vegyes technikával festett önálló műve született, melyekből a mostani kiállítás mintegy 70 alkotást mutat be. Művei nagy részét elajándékozta. Hagyatékában közel kétezer alkotás maradt meg, melyeket a sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény őriz. 1970-ben a Balatonboglári Kápolnatárlaton, 1971-ben a Miskolci Képtárban mutatkozott be. Hagyatékából válogatva több egyéni kiállítást rendeztek Miskolcon, Baján, Sárospatakon, Egerben és Budapesten. István Demeter (Jászapáti, 1914 – Sajószentpéter, 1977) was a priest, poet and painter. He was born in 1914 on a small farmstead on the confines of Jászapáti. After losing his parents at an early age he and his three siblings were raised by his grandparents. He graduated from the College of Theology in Eger and was ordained in 1938. He was the parish priest of Sajószentpéter from 1959. He turned to painting in 1961. After teaching himself painting, he decorated the interior of the Roman Catholic church in Sajószentpéter, which he regarded as the principal work of his life. He received help in painting the seccos from Gyula Feledy, Dezső Váli and Károly Kopcsik, and the pictures of the Passion were executed by Kálmán Csohány, Gyula Feledy and Béla Kondor. During his career he made 19,754 studies on paper using a mixed technique, of which some 70 are included in the present exhibition. He actually gave most of his works away as gifts. His legacy comprises around 2,000 pictures, preserved in the Roman-Catholic Ecclesiastical Collection of Sárospatak. He participated in the Balatonboglár chapel exhibition in 1970 and in the Gallery of Miskolc in 1971. Solo exhibitions were organised from his legacy in Miskolc, Baja, Sárospatak, Eger and Budapest.
HARIS Haris László (Budapest, 1943) fotóművész pályája gyerekkorában indult, 13 évesen az 1956-os forradalom budapesti helyszínein készített dokumentumfotókat. 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján ezeket a fotókat a budapesti Műcsarnokban, majd a Balassi Intézet szervezésében Helsinkiben, Bécsben és Washingtonban mutatták be. Haris László végzettsége szerint gépészmérnök. Az 1960-as évek végétől részt vett a Szürenon kiállításain, a Balatonboglári Kápolnatárlatokon, az „oroszlánbarlang”-tárlaton, a hatvani Expozíción és a hetvenes évek több más fontos avantgárd rendezvényén. Közös kiállításai voltak Csutoros Sándorral, Molnár V. Józseffel, Szemadám Györggyel. Képzőművészekkel, filmesekkel dolgozott együtt, alkalmazott fotográfiákat is készített. 1967-től mély személyes kapcsolat fűzte Demeter Istvánhoz. Haris hosszú ideje foglalkozik Demeter festményeinek fotográfiai újragondolásával: az ecsetvonások mikrokozmoszát két-három méter hosszban megjelenő makrokozmikus vízióvá nagyítja. Az utóbbi években Kassán, Wroclawban, Belgrádban és Budapesten (Fészek Galéria, Artphoto) rendezett egyéni kiállításokat. Demeter István műveihez kapcsolódó fotóit Egerben és Miskolcon mutatta be. Életművéről a közelmúltban elhunyt P. Szabó Ernő írt monográfiát (2013). Balogh Rudolf díjas Érdemes Művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. The career of photographer László Haris (Budapest, 1943) began when he was only 13: he shot documentary pictures of the various Budapest scenes of the revolution of 1956. These photographs were exhibited in 2006, on the 50th anniversary of the revolution, in Budapest’s Műcsarnok/Kunsthalle and then, organised by the Balassi Institute, they were also displayed in Helsinki, Vienna and Washington. A mechanical engineer by qualification, Haris started to participate in the exhibition of the Surenon group in the 1960s, as well as in the Balatonboglár chapel exhibitions, the ‘lion’s den’ exhibition, the Exposition in Hatvan as well as many other important Avant-garde events of the 1970s. He had a joint exhibition with Sándor Csutoros, József Molnár V and György Szemadám. He also worked together with fine artists and filmmakers and pursued applied photography. From 1967 he nurtured a deep personal relationship with István Demeter. Haris devoted much time to rethink Demeter’s paintings with the eye of a photographer and arrived at the enlargement of the microcosm of brushstrokes into two-three-metre-long macrocosmic visions. In recent years, he has organised solo exhibitions in Kosice (Kassa), Wroclaw, Beograd and Budapest (Fészek Gallery, Artphoto). His photographs inspired by István Demeter’s paintings could be seen in Eger and Miskolc. His oeuvre was discussed in a monograph (2013) by Ernő P. Szabó, who passed away not too long ago. László Haris was awarded the Rudolf Balogh Prize, won the title of Meritorious Artists, and is a regular member of the Hungarian Academy of Arts.
Demeter István
KIS DIALÓGUS Azt mondod, cinóbersárga okaid vannak erre a különbejáratú nihilizmusra. Ezt a színt én is szeretem, diszkréten a vöröset is, ha nem hatásvadász. (A hatás nem vad - idézet magamtól szelídet lőni pedig kontár dolog.) Nekem meg búzavirágkék indítékaim vannak a hitre. Katángkóró: egyik fő istenérvem. Kibukkan a ködből a pajta mögül a Nap. - Érzékcsalódás! - Egy kicsit minden az. Értelmünk miért volna oly nagyon sokkal pontosabb? HARIS László: Kereszt / Crucifix 2007
DEMETER István: Elsuhant évek (Néger ima sorozat) / Years Glided By (Black prayers’ series) 1970
DEMETER István: Omár Khájjám pohara / Omar Khayyam’s Glass 1963
HARIS László: K9 2001
DEMETER István: Testvérünk, medve / Our Brother, the Bear 1970
HARIS László: Talán az arca / Perhaps it’s His Face 2005
DEMETER István: P(ortré) / P(ortrait) 1967
HARIS László: Maszk 1 / Mask 1 2007
DEMETER István: Cím nélkül / Untitled
HARIS László: K10 2001
HARIS László: Tüze elől nem rejtőzhet senki / No-one can Escape His Fire 2006
HARIS László: K17 2001
DEMETER István: De ore leonis 1969
HARIS László: Valami eltört / Something is Broken 2005
István Demeter
LITTLE DIALOGUE You say you have vermilion-yellow reasons for your private nihilism. I love this colour too, and a hint of discrete red if it is softly spoken. (but speak out - I say to myself keeping quiet is for the weak at heart.)
DEMETER István: Szegény bohóc / Poor Clown 1966
I have cornflower blue reasons to believe. Chicory: one of my main arguments for the existence of God. Emerging from the mist behind the shed is the Sun. - A sensory illusion! - Everything, slightly, is. So why would our intellect be any more accurate?
DEMETER István: Ablakok / Windows 1966
Hidvégi Máté
Megnyugvás A Zsidóknak írt levél szerzője a hitről szólva így fogalmaz: „A hitből ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.” (11:3) A halál műve, amely cseh nyelven 1908–1912 között íródott, és csak szerzője elhunyta után négy évtizeddel jelent meg, a látható világoknak „a láthatatlan világok tündöklésébe” való átmenetéről beszél. A posztumusz prózavers,1 amelynek magyarra fordítója2 legalább olyan titokzatos, mint az írója,3 idézett szövege4 a Zsid 11:3 inverz megfogalmazásának tekinthető. Egy polihisztor kortársunkat idézem: inverzitás és szimmetria egymást feltételezik.5 Szövegeink szerint így vezeti az embert a haláltól való idegenkedés szükségképpen a hithez, mert, miként azt Březina írja, „a halállal vívott harcban” nincs más megnyugvás, „mint az Istenben való”.6 A Jászapátiban született és Sajószentpéteren elhunyt római katolikus pap, Demeter István (1914–1977)7 misztikus tanító, rendkívüli önismerettel bíró lelki vezető és sokoldalú művész volt. Versek, misztikus szentenciák, hosszabb prózák, köztük önéletírások és több ezer grafika, festmény maradt utána. Temploma és háza művészek zarándokhelyévé vált. Belső tanítványi köréhez tartozott Kondor Béla, Feledy Gyula, Csohány Kálmán és Haris László; de vendégeskedett nála Váli Dezső, Kopcsik Károly, Máté Pál, Reich Károly, E(csédi) Szabó István, Kass János, Barczi Pál, Lenkey Zoltán és Veres Gyula is.8 Haris László, aki egyszerre fotóművész, mérnök és képzőművész, nem csak mindent tud a fotózás technikájáról, és nem csak virtuóza a digitális fényképezésnek, de a „másképp fotografáló”9 experimentális és neoavantgárd irányzatoknak is előfutára volt hazánkban. Azok közé a fölfedezők közé tartozik, akik „a vizuális élményeket újjáformálva, újfajta vizuális gondolkodásra ösztökélnek”.10 Haris leleménye, vagy – egyik méltatója kifejezésével11 – „rokonszellemű és rokonszenves művészi programja” a festőkortársai képei részleteiről készített makrofotói sorozata. Eredeti méretükben emberi szemnek láthatatlan struktúrák jelennek meg Haris többméteres nagyításain. E fényképek a „látás új nyelve”, ahogyan a mikrokozmoszt makro-dimenziókba átvivő fotográfia legnagyobb teoretikusa, Haris lelki mestere, Kepes György írta. A Műcsarnokban most, 2018 őszén megrendezett Demeter—Haris kiállításon Demeter István atya festményei, grafikái és Haris Lászlónak a Demeter képeiből született óriás-nagyításai láthatók. Haris első ilyen experimentumai idejéből (1970) való Demeter atya költeménye, A Haris-fotók verse, benne a titokzatos „tulajdonság-energia-mezők” kifejezéssel,12 ami egyben a mostani kiállítás címe is. Nem tudjuk, legtöbbször a művész sem tudja már, melyik fotó melyik festményről készült, hiszen a (szabad szemmel) láthatatlanból lett a látható; a láthatatlan világok tündökölnek a Műcsarnok falain. A sajószentpéteri zsidó temető kőkerítésére könyöklő Demeter István felderengő emlékképével búcsúzott a pap-festőtől Vasadi Péter.13 Demeter atya az öreg kövek fölé hajolt, és csak ennyit mondott: „Milyen egyszerű és igaz ez a temető”. „A művészet egy bizonyos minőségi szint felett nem tud nem szakrális lenni” – jegyezte fel e sorok írója konklúzióként Haris László fotóiról.14 „Többékevésbé minden remekmű szakrális” – mondta több, mint fél évszázaddal korábban Demeter István.15
1 2 3
4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
Otokar Březina: Rejtett történelem. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983, 149-163. o. Hap Béla (Efraim Israel, sz. 1944) O. Březina (1868–1929) „1901 után már csak egy-két verset írt évente. Lassanként egyre inkább valamely ókori vagy keleti bölcsre kezdett hasonlítani. [...] 1908ban végképp elhallgatott. [...] Élete utolsó 20-25 évében a hozzá zarándoklókkal folytatott hosszú beszélgetéseiben írott műve folytatását látta; egész életét akarta olyan tökéletesen élni, hogy az egyetlen műalkotás legyen” (Hap Béla) 150. o. Ld. Löwy Dániel: A „törvények törvénye”: a szimmetria. Korunk 1980/1–2. 22–28. o. 150. o. Barna Gábor: „Huszadik-századosan” – Demeter Istvánra emlékezve. Új Ember 1982. június 27. 4. o. https://artportal.hu/lexikon-muvesz/demeter-istvan-3635/ (Goda Gertrúd szócikke); P. Szabó Ernő: Minden végtelen és vég nélkül elég. Magyar Nemzet 2013. augusztus 17, p. 14; http://deske.hu/iras/html-2014/film-2014-09.htm (Váli Dezső visszaemlékezése); Szepesi Anna: Kondor Béla sajószentpéteri stációképe. Művészettörténeti Értesítő 37. 1988/1–2. 82–85. o. Miklós Pál kifejezése Miklós Pál: Az első százötven év. In: A fénykép varázsa. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1989. 6–18. o. Bodri Ferenc: Haris László fotókiállítása. Fotóművészet 1970/3. 44. o. kézirat, Haris László tulajdonában Vasadi Péter: Demeter István halálára. Új Ember 1977. január 23. 2. o. Hidvégi Máté: Haris László panorámaképeiről. Magyar Művészet 6. 2018/1. 85–90. o. Idézi: Bittei Lajos: Elnevezték prófétának. Új Ember 1968. június 16. 1. o.
DEMETER István: Ablak / Window 1966
HARIS László: K7 2001
HARIS László: Lásd ez az én birodalmam / See, This is My Kingdom 2007
Máté Hidvégi
Consolation In Hebrews it says the following about faith: “By faith we understand that the universe was created by the word of God, so that what is seen was not made out of things that are visible.” (11:3) The Work of Death, written by Bohemian poet and essayist Otokar Březina in 1908–1912 and published four decades after his death, talks about the transition of visible worlds “into the radiance of invisible worlds”. The quotation1 from the posthumous prose-poem,2 whose Hungarian translator3 is at least as enigmatic as its writer,4 can be regarded as the inverse formulation of verse 11:3 in Hebrews. Let me quote a polymath contemporary of ours: the inverse and symmetry are mutually conditional upon each other.5 According to these texts, man is by necessity led to faith from his averseness to death, since, as Březina puts it, “in our struggle with death” the only consolation is “in that which is in God”.6 István Demeter (1914–1977)7, who was born in Jászapáti and died in Sajószentpéter, was a Roman Catholic priest, a mystical teacher, a spiritual guide with immense self-knowledge and an artist with many talents. He left behind poems, mystical teachings, long prose works, including autobiographical pieces, and thousands of drawings and paintings. His church and home were places of pilgrimage for many artists. His innermost circle of students included Béla Kondor, Gyula Feledy, Kálmán Csohány and László Haris, but among his guests we can find Dezső Váli, Károly Kopcsik, Pál Máté, Károly Reich, István E(csédi) Szabó, János Kass, Pál Barczi, Zoltán Lenkey and Gyula Veres.8 László Haris, a photographer, engineer and fine artist, not only knows all about photographic technique and is a virtuoso of digital photography but was also the forerunner of the “differently photographing”9 experimental and neoavant-garde trends in Hungary. He was one of those discoverers who “through the reshaping of visual experiences urged a new way of visual thinking”.10 Haris’s invention – or to borrow a phrase from one of his admirers11 – “his sympathising and sympathetic art programme” was his series of macro-photographs made of the paintings of his contemporaries. Structures invisible in their original size appear in his enlargements. These photographs constitute “the new language of seeing”, said György Kepes, Haris’s spiritual master as well as the foremost theoretician of photography translating the microcosm into macro-dimensions. The Demeter—Haris exhibition staged in the Műcsarnok in autumn 2018 will present Father István Demeter’s paintings and graphic works along with László Haris’s macro-enlargements of Demeter’s pictures. Around the time of Haris’s first experimental pieces (1970), Father Demeter composed A Poem about Haris Photographs and in it used the mysterious phrase “attribute-energy-fields”,12 which is also the title of the current exhibition. We do not know, and often nor does the artist, which photograph was made after which painting since the visible was created from the invisible (to the naked eye); the radiance of invisible worlds now shines on the walls of the museum. Péter Vasadi bade farewell to István Demeter with the looming image of the priest and painter leaning on the stone fence of the Jewish cemetery in Sajószentpéter.13 Father Demeter leant over the age-old stones and said only this: “How simple and true this cemetery is”. “Once exceeding a certain quality, art cannot be anything but sacred,” the author of these lines noted down as a conclusion about László Haris’s photographs.14 “Every masterpiece is sacred, more or less,” said István Demeter more than half a century before.15
1 2 3 4
5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
HARIS László: Maszk 2 / Mask 2 2007
Otokar Březina: Rejtett történelem [Hidden History]. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983 p. 150. pp. 149-163. Béla Hap (Efraim Israel, b. 1944) O. Březina (1868–1929) “After 1901 he only wrote one or two poems a year. He gradually began to resemble an Antique or Oriental wise man. [...] He grew silent for good in 1908. [...] In the last 20-25 years of his life, he saw the long conversations with those on a pilgrimage in his church and home as a continuation of his written oeuvre; he wanted to live his whole life perfectly, so that it would be a single masterpiece.” (Béla Hap) See Dániel Löwy: A “törvények törvénye”: a szimmetria [The Law of Laws: Symmetry]. Korunk [Our Age] 1980/1–2. pp. 22–28. p. 150. Gábor Barna: “Huszadik-századosan” – Demeter Istvánra emlékezve [Of the Twentieth Century” – Remembering István Demeter].” Új Ember [New Man] 27 June 1982. p. 4. https://artportal.hu/lexikon-muvesz/demeter-istvan-3635/ (entry by Gertrúd Goda); Ernő P. Szabó: Minden végtelen és vég nélkül elég [Everything Is Endless and Is Enough without End]. Magyar Nemzet [Hungarian Nation] 17 August 2013, p. 14; http://deske.hu/ iras/html-2014/film-2014-09.htm (reminiscence of Dezső Váli); Anna Szepesi: Kondor Béla sajószentpéteri stációképe [Béla Kondor’s Picture of the Passion in Sajószentpéter]. Művészettörténeti Értesítő [Art Bulletin] 37. 1988/1–2. pp. 82–85. A phrase coined by Pál Miklós Pál Miklós: Az első százötven év [The First One Hundred and Fifty Years]. In: A fénykép varázsa [The Magic of the Photograph]. Szabad Tér Kiadó, Budapest, 1989. pp. 6–18. Ferenc Bodri: Haris László fotókiállítása [The Photography Exhibition of László Haris]. Fotóművészet [Photographic Art] 1970/3. p. 44. Manuscript, property of László Haris Péter Vasadi: Demeter István halálára [On István Demeter’s Death]. Új Ember 23 January 1977. p. 2. Máté Hidvégi: Haris László panorámaképeiről [On László Haris’s Panoramas]. Magyar Művészet [Hungarian Art] 6. 2018/1. pp. 85–90. Quoted in: Lajos Bittei: Elnevezték prófétának [He was Named a Prophet]. Új Ember 16 June 1968. p. 1.
Demeter István
SÍRKÖVEMRE A nagy Napot szerette egyetlen örökségül mindig a Fényt kereste. Most megtalálta végül, hogy rászakadt az este.
István Demeter
FOR MY GRAVESTONE He loved the great Sun as his only legacy. Always looked for Light. He has found it now that eternal night fell on him.
DEMETER / HARIS Tulajdonság-energia-mezők Feature-energy-fields Műcsarnok X. terem 2018. október 11. – november 25. Kurátor | Curator: SZEPESI Anna Kurátorasszisztens | Curatorial assistant: DEKOVICS Dóra Grafikai terv és kivitelezés | Graphic works: VAJDICS Tamás Fotók | Photos: BELICZA László Gábor, HARIS László, Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény / Roman-Catholic Ecclesiastical Collection, Sárospatak Szöveggondozás | Proofreading: GÖTZ Eszter Angol fordítás | English translation: Daniel NASHAAT, SARKADY-HART Krisztina, VARGA Katalin Nyomda | Printing: Pátria Nyomda Zrt. Nyomdai koordinátor | Print production co-ordination: SZERDAHELYI Júlia Kölcsönző partnerek | Lending partners: HARIS László fotóművész / photographer, Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény / Roman-Catholic Ecclesiastical Collection, Sárospatak Kiadó | Publisher: Műcsarnok Nonprofit Kft., 2018 Felelős kiadó | Publisher responsable: SZEGŐ György művészeti igazgató – Managing Art director
Nyitva: kedd-vasárnap 10-18 óra, csütörtök 12-20 óra Opening hours: 10 a.m. – 6 p.m. daily, 12 a.m. – 8 p.m. on Thursday, closed on Monday www.facebook.com/Mucsarnok www.mucsarnok.hu mucsarnok@mucsarnok.hu instagram/Mucsarnok www.mucsarnok.blog.hu