A Sors a nagy játékos | Fate, the Great Player | Műcsarnok Kunsthalle 2021

Page 1

2 0 2 1 . 0 5 . 2 9 . – 0 7. 1 8 .

Kazanlár Ámin Emil miniatúrafestészete

Műcs a rnok#Box

Miniature painter Emil Ámin Kazanlár

A Sors

a nagy játékos Fate, the Great Player

Kazanlár Emil1 képi világa teljesen eltér a magyar és nyugat-európai festészeti hagyománytól, a magyar képzőművészeti palettának egészen különleges, a legkülönbözőbb kultúrákat, vallásokat, az Ezeregyéjszaka meséit az ősi magyar mítoszokkal ötvöző színfoltja. Művészetében – ahogy a perzsa és iszlám művészetben általában – domináns erő a tradíció, és az abban való hit, hogy a világról alkotott gondolatok sokkal inkább vizuális szimbólumokkal, a képiség eszközeivel fejezhetők ki, mint szavak, nyelvi fogalmak segítségével. A Műcsarnok kiállítása Kazanlár Emil szimbólumokban gazdag, meditációs objektumként felfogott nagy tarot-sorozatát és a hagyományos perzsa miniatúrafestészet műfajában készített alkotásait mutatja be.

The art of Emil Kazanlár1 is direly at variance with both Hungarian and Western European painting tradition and as such is a unique colour on the palette of Hungarian fine art with its blending of the most diverse cultures, religions and the tales of One Thousand and One Nights with ancient Hungarian mythology. Like in Persian and Islamic art in general, tradition is dominant in his art too along with the belief that ideas formed about the world can be much better expressed with visual symbols, i.e. the tools of visual language, than with words and linguistic concepts. His exhibition at the Műcsarnok presents Emil Kazanlár’s large Tarot series, rich in symbols and intended as objects of meditation as well as his works in the genre of traditional Persian miniature painting.

A Kazanlár Tarot különlegessége − gazdag, színes, igen aprólékos, illusztratív jellege mellett – a kereszténység és az iszlám képi világának kombinációja, de egyiptomi, perzsa, hindu elemek és a magyar legendák és történelem alakjai, Szent István, Csaba királyfi, Szent Margit, Emese, Toldi, sőt Mária Terézia és Ferenc József is szerepelnek benne.

What makes the Kazanlár Tarot unique – besides its richly coloured, meticulously detailed and illustrative character – is the way in which it combined the pictorial worlds of Christianity and Islam, while also containing Egyptian, Persian and Hindu elements as well as figures from Hungarian legends and history, such as Saint Stephen, Prince Csaba, Margaret of Hungary, Toldi and even Maria Theresa and Franz Joseph.

A Kazanlár Tarot sorozat egészen új megvilágításba helyezi az általában jóskártyaként ismert és az ezotéria körébe sorolt tarot-képek világát. Kazanlár már fiatalon is rokonságot látott az iráni miniatúrafestő mesternél, Hossein Behzadnál tanult perzsa formatanulmányok, a manicheista miniatúrafestészet, a szúfizmus és a tarot között. 1988 és 1994 között megalkotta fő festménysorozatát, a 80 darabos Kazanlár Tarot-t, melyet 1996-ban Svájcban könyv- és kártyaformátumban is kiadtak. A teljes sorozatot Bécsben, illetve Svájcban többször is bemutatták, Magyarországon azonban eddig még soha nem volt kiállítva.

The Kazanlár Tarot series creates an entirely new context for the imagery of Tarot cards, typically known as cards used for divination and included in the realm of esotericism. Kazanlár, as a young man, discovered a kinship between the Persian studies in form, he mastered from the Iranian miniature painter Hossein Behzad, Manichaeist miniature painting, Sufism and the Tarot. He painted his cardinal series between 1988 and 1994, the 80-card Kazanlár Tarot deck, which was published in 1996 in Switzerland in book and card form too. The complete series was exhibited in Vienna and Switzerland on several occasions, but it was never displayed in Hungary before now.


A misztika a határterületek tudása. Ami fölötte van és alatta, előtte van és mögötte, amiről megfeledkeztek, és amit kihagytak. Főképpen, ami kényelmetlen és kérdésszerű és félelmetes és bizonytalan. / Hamvas Béla /

A tarot-val a 20. században számos alkotó foglalkozott. A témát legalaposabban feldolgozó kiadvány a Kazanlár Tarot-t olyan művészek hasonló tematikájú munkái mellett említi, mint André Breton, Salvador Dalí, vagy Niki de Saint Phalle, akik a tarot-t nemcsak jóskártyaként vagy festészeti témaként fogták fel, hanem elsősorban kreatív önismereti módszerként, amelyben az emberiségnek az istenihez való kapcsolódás iránti egyetemes vágyakozása nyilvánul meg.2 Carl Gustav Jung pszichológus az emberi személyiségek archetípusait találta meg a tarot-ban. Hamvas Béla a héber betűkkel való kapcsolatát kutatta, és kiemelte, hogy a tarot eredetileg sorselemzésre alkalmas meditációs módszer volt, képi szentkönyv, ami csak később, kártyajátékká válása során silányult a jóslás primitív, profán, szemfényvesztő eszközévé. Értelmezésében „a tarot olyan […] sorsmatematikai haladványsor, amely az ember (emberiség) csíráit képszerűen megmutatja, […] és az embert a sors fölötti létezés számára éretté teszi”.3 Eredetét tekintve a tarot az egyiptomi hieroglifákig nyúlik vissza, de a lapok száma (22 nagy arkánum) összecseng a kabbala héber betűinek számával is. A tarot pakli két részre tagolódik: az ún. nagy arkánumokra, melyekből 21+1 db van, és a kis arkánumokra, melyeknek száma 56, mint a francia kártya lapjaié. Kazanlár 70x50 cm-es fatáblákra festette meg nagy arkánumait a tradicionális perzsa miniatúrafestészet felfogásában. A perzsa miniatúrafestészet az iszlám művészet kiemelkedő ága, amely a közösségi terek iszlám művészetével szemben − melyekben a geometria és a kalligráfia dominál − kifejezetten emberábrázoló és elbeszélő jellegű. Eredetileg nem a Koránhoz kapcsolódott, hanem perzsa népmeséket és irodalmi műveket illusztrált, és profán elemeket is tartalmazott. Olyan klasszikus költők művei jelentették a forrását, mint Omar Khajjam, a 11. századi matematikus-költő, akinek költeményei (pl. A Sors, a nagy bábjátékos; Szerelmesek; Az új tavasz), vagy a perzsa irodalom más híres történetei (pl. Kohsró és Shirin tragikus szerelmi története; Bahram Húr vadászata), Kazanlár művészetének is ihletőivé váltak. A műfajt az európai kódexfestészethez hasonlóan térbeliség, takarás és plaszticitás nélküli, élénk színekkel és kontúrokkal festett, hierarchikus arányrendszert alkalmazó, síkszerű, stilizáló, rendkívül részletező, dekoratív és elmélyült befogadói attitűdöt igénylő ábrázolásmód jellemzi. Művészettörténeti szempontból a tarot önálló, koherens ikonográfiai rendszert alkot, hasonlóan az antik mitológia vagy a keresztény ábrázolások tematikai rendszeréhez. Minden egyes lapja önálló ikonográfiai típus, amelyben az ábrázolt személyek kilétét gazdag jelentéssel bíró kötelező öltözékük, szimbolikus tárgyaik, környezetük, attribútumaik határozzák meg. Ez az ikonográfia egyáltalán nem áll távol az európai művészettörténettől. Számos olyan híres alkotást ismerünk, amelynek alapja a tarot ábrázolások egyike volt: pl. Giotto grisailles technikával készült Erényei a padovai Scrovegni kápolnában, Hieronymus Bosch Vándora, vagy Gustav Courbet Jó napot, Courbet úr című festménye. Különösen a nagy arkánumok különálló, számozatlan – nulladik – lapja, a Bolond képtípusa került a művészek érdeklődésének középpontjába: saját maguk önironikus tükörképét látták benne. A tarot rendszere irodalmi alkotásokban is visszaköszön, pl. Madách drámai költeményének, Az ember tragédiájának szerkezeti felépítésében, ahol Ádám, a színeken keresztül vándorló-fejlődő ember, szintén megfeleltethető a Bolond figurájának.4 A tarot rendszere tulajdonképpen a Bolond útjának és fejlődésének ábrázolása az élet egyes állomásain. A tarot tehát az önmegismerés folyamatának jelentését hordozza és az emberi élet allegóriájaként is értelmezhető. Kazanlár Bolondja is egy vándor, aki a végtelent szimbolizáló kalapban, szakadt ruhában, egy kutyától, azaz természetes emberi vágyaitól hajtva halad az útján. Kazanlár Emil iráni mestere, a műfaj nemzetközileg elismert, Nyugat-Európában és az USA-ban is kiállító úttörő festője, Hossein Behzad volt az első, aki megváltoztatta a miniatúrák méretét, és a műfajt a szövegtől független önálló táblaképfestészetté emelte. Különös, mágikus erőt tulajdonított a vonalak éles és lassú meghúzásának, a sűrű drapériaredők szerepének, a bronzporból nyert barnás háttérnek és a színek szimbolikájának, elsősorban a kék kobalt, ultramarin, lapis lazuli árnyalataihoz kapcsolódó szakrális jelentéstartalmaknak.5 A tradicionális stílus, technika és a perzsa irodalmi tematika mellett Behzad az iszlám misztika, a szúfi hitvilág jelképrendszerével is megismertette Kazanlárt.6 A szúfi a formális vallásossággal szemben az Isten személyes megtapasztalására törekvő belső lelki utat jelenti az iszlámban. A szúfi misz-

ticizmusával később Magyarországon Kazanlár Hamvas Béla írásaiban is találkozott: „A szufi állandóan a szerelem nyelvén beszél, mert ez felel meg annak a szenvedélynek, amit Isten iránt érez. Álmodozás, meditáció, sóvárgás, önkívület és részegség és indulat és rajongás és alázat.” Kazanlár Táncoló dervisek című munkája a misztikus szúfi gyakorlatok egyikét dolgozza fel, amelyben a vallásos tánc során a transzállapotba került dervis az Istennel való kapcsolat pillanatát éli át. „Mint amikor az eksztatikus lélek elszakad az embertől és anyagtalan magasságokba száll.”7 Kazanlár A szúfi útja c. munkája vallásos ars poeticaként értelmezhető. Kazanlár Emil festészetére az ősi perzsa zoroasztrianista, valamint a keresztény, zsidó és buddhista vallásokat ötvöző manicheizmus szemlélete és szent könyve, az Arzhang is nagy hatással volt. Máni próféta Képeskönyve a manicheizmus kanonizált illusztrációit tartalmazta, és már a Kr. u. 3. századtól elterjedt Ázsiában, majd − az eretnekké nyilvánítás dacára − Bizáncban és Rómában is. A manicheista vallástanítók vizuális kommunikációként alkalmazták a miniatúrafestészetet, az európai keresztény középkor Biblia Pauperumához hasonlóan.8 A képi ábrázolás tehát nagyon szorosan kapcsolódott a valláshoz; Máni értelmezésében a festés vallásos cselekmény.9 A vallásos gyökerű iráni miniatúrafestészet nemcsak narratív szemléletű és didaktikus, hanem egyben jelszerű is: a misztikus – a kabbalához hasonlóan isteni kinyilatkoztatást hordozó − betűk és számok képszerű ábrázolása jellemzi. Ez érzékelhető Kazanlár Szem / Név című alkotásán is, amely egy elvont közös Istenről szól, aki a betűkben és a számokban rejtőzik. A kép az összes ismert istenfogalom nevét tartalmazza betűkkel, számokkal és jelekkel. A rendkívül aprólékos, részletező, időigényes kivitelezés pedig, amelyben a kontúrokat hagyományosan egyetlen macskaszőrrel húzza meg a festő, vallásos meditációvá, imává teszi az alkotói folyamatot. A Kazanlár-képek ezt a hagyományt követik. A figurák haja, a szempillák, szemöldökök szálanként festettek és valóban megszámlálhatók. Kazanlár Emil művészete és gondolkodása nem maradt hatások nélkül a 20. századi hazai művészettörténetben. Kazanlár 1963-tól az Európai Iskola szemléletét átmenekítő Állami Bábszínházban dolgozott.10 Itt ismerkedett meg Ország Lilivel, akinek 11 éven keresztül tanítványa és alkotótársa volt. Nemcsak számos produkció bábjait, díszleteit készítették közösen, hanem festészeti munkásságukban is hatottak egymásra. Kazanlár többek közt Ország Lili javaslatára őrizte meg mindvégig a tradicionális perzsa miniatúrafestészeten alapuló stílusát, miközben keleti miszticizmusával Ország Lili érdeklődésének és művészetének forrásává is vált.11 „Egyedül egy perzsa fiatalember, Kazanlár Emil Ármin láthatta őt munka közben. Rajongásig szerette Kazanlárt.”12 A Kazanlár által képviselt perzsa miniatúrafestészet szakrális jellege, az arab és perzsa kalligráfia, a tarot téma és annak kabbalisztikus vonatkozásai Ország Lili számára is különleges világot jelentettek. 1969-ben Ország Lili a tarot témával is foglalkozott, és megfestette a Kártyák − Mágus királyok című sorozatát.13 A perzsa hatás – perzsa és arab betűk és számok, továbbá képi idézetek a miniatúrafestészetből – az 1970-es Történelmi mozaik, triptichon című képében is tetten érhetők. A betű- és számmisztika mellett az 1970-es évek labirintus-képeinek fehér-kék színhasználatában és szakralizáló geometriájában is a muszlim csempedíszek hatása tapasztalható. 1972-ben Ország Lili 16 színes illusztrációt készített Kazanlár Emil A bábjáték című, a Műhelytitkok sorozatban megjelent könyvéhez.14 Kazanlár pedig végigkövette többek közt a nagy Ország Lili-mű, az Exodus kivitelezését, és a Nevető Bizánc című kép inspirálója volt.15 Kazanlár Emil kiállítása egy olyan különleges, transzkulturális anyagot mutat be, amely egyedülálló a jelenkori magyar festészetben.

Kazanlár Emil életéről lásd: Illés Sarolta: Áminollah – Szulejmán magyar leszármazottainak igaz története. Budapest, 2016 2 Tarot. The Library of Esoterica (szerk. Jessica Hundley), Taschen, 2020. 79. 3 Hamvas Béla: Tabula smaragdina. Bp., 2001. 49–74. 4 Szemadám György: Vándorok könyve. A tarot-kártyától Az ember tragédiájáig. Bp., 2009 5 Alice Bombardier: Twentieth-Century Mutations of Persian Miniature Painting: A Testimony from the Iranian Miniaturist Hosayn Behzad. Beiträge zur Islamischen Kunst und Archäologie. Band 5. Wiesbaden, 2017. 160−161. 6 Gervai András interjúja Kazanlár Emillel. http://gervaiandras.hu/koenyvekm/emigrans-/53kazanlar-amin-emil-.html Utoljára letöltve: 2021. 04. 10. 7 Hamvas Béla: Szúfi (Szamizdat változat) https://www.hamvasbela.org/2012/07/hamvas-belaszufi-szamizdat-valtozat.html Utoljára letöltve: 2021. 04. 10. 8 Simon Róbert – Simonné Pesthy Mónika (szerk.): Mání és a fény vallása. A manicheizmus forrásai. Bp., 2011 9 A manicheista miniatúrafestészetről lásd még: Dr Gulácsy Zsuzsanna: Mediaeval Manichaean Book Art. Brill Academic Pub, 2005 10 Darida Veronika: Bábmenedék (Ország Lili az Állami Bábszínházban) In: Filozófusok bábszínháza. Bp., 2020. 124−135. 11 Losonci Miklós: Perzsa és magyar forrásokból. Pest Megyei Hírlap. 1986. május 21. 12 Hajba Ferenc: Ecsetvonások Ország Lili portréjához – Úgy festett, mintha imádkozna. 168. 2017. február 26. https://168.hu/kultura/ecsetvonasokorszag-lili-portrejahoz-ugy-festettmintha-imadkozna-10754 13 S. Nagy Katalin: Ország Lili. Budapest, Arthis Kiadó, 1993. 34−35., 112. 14 Kazanlár Emil: A bábjáték. Corvina Kiadó, 1973 15 Kazanlár Emil: A vizionárius festő Ország Lili. Kazanlár Stúdió. 2016. III. 16. http://www.kazanlar.hu/a-vizionarius-festo-orszag-lili/ 1




Mysticism is the knowledge of the borderlands areas. That which is above and that which is below, that which is before and that which is behind, that which is forgotten and that which is omitted. Mainly that which is uncomfortable and begs questions, fearsome and uncertain. / Béla Hamvas /

The Tarot captivated the imagination of numerous artists in the 20th century. The most in-depth publication on this subject discusses the Kazanlár Tarot alongside works with a similar theme by such great artists as André Breton, Salvador Dalí and Niki de Saint Phalle, who viewed the Tarot not only as an object of cartomancy or a theme of painting but primarily as a creative method of self-knowledge, manifest in which is mankind’s universal desire to connect with the divine.2 Psychiatrist and psychotherapist Carl Gustav Jung found the archetypes of human personality types in the Tarot. Writer and philosopher Béla Hamvas studied the connection between the Tarot and Hebrew letters and emphasised that the former was originally a meditational method used in divination, a pictorial holy book, which only later, when used as a card game, was degraded to a primitive, profane and abused means of fortune-telling. In his interpretation, Hamvas says that the Tarot is a fate-mathematical progression which graphically reveals the seeds of man (humanity) […] and makes man mature for existence above fate.3 In its origins, the Tarot harks back all the way to Egyptian hieroglyphs but the number of cards (22 Major Arcana) chimes with the number of Hebrew letters in the Kabbalah. A Tarot deck is divided into two parts: the Major Arcana, which consists of 21+1 cards, and the Minor Arcana, which has 56 cards just like a deck of French-suited playing cards. Kazanlár painted the Major Arcana on 70x50 cm wooden boards adopting the tradition of Persian miniature painting. Persian miniature painting is a prominent branch of Islamic art, which, in contrast to the Islamic art used in public spaces – which is dominated by geometry and calligraphy – is specifically distinguished by the depiction of human figures and a narrative method. These miniature paintings were originally not linked to the Koran but illustrated Persian folk tales and literary works, and even contained profane elements. Their sources of inspiration included works by classical poets such as Omar Khajjam, an 11th-century mathematician and poet, whose poems (e.g. Fate, the Grand Puppet Master; Lovers; New Spring) and other stories from Persian literature (e.g. the tragic love story of Khosrow and Shirin; Bahram Gur Hunting), which also served as inspiration for Kazanlár’s art. This genre is characterised by features similar to those used in European codex painting: the lack of spatial representation, overlapping and plasticity, the use of bright colours and contours, a hierarchical scale as well as planar, stylising, extremely meticulous and decorative depictions requiring a meditative approach from the viewer. From an art historical perspective the Tarot represents an autonomous and coherent iconographic system, similarly to the thematic system of antique mythology and Christian depictions. Each one of the Tarot cards is a distinct iconographic type with the depicted individuals being defined by their mandatory clothing rich in meaning as well as by their symbolic objects, environments and attributes. This kind of iconography is by no means alien to European art history. Numerous famous masterpieces had particular Tarot depictions as their basis: for example, Giotto’s Virtues in grisaille in the Scrovegni Chapel in Padua, Hieronymus Bosch’s The Wayfarer and Gustav Courbet’s painting titled Good Day, Monsieur Courbet. Especial artistic attention was drawn to the iconographic figure of The Fool, which is a separate, unnumbered – or numbered zero – card of the Major Arcana, as artists tended to see their ironical self-portrait in it. The system of the Tarot can be found in literary works too, for example in the structure of Imre Madách’s The Tragedy of Man, a play composed in verse, whose protagonist, Adam, developing as he travels through the stages of history, can be seen as corresponding to the figure of The Fool.4 The Tarot system is basically the depiction of The Fool’s journey and development through the stages of life. Hence, conveying the meaning of the process of self-discovery, the Tarot can be interpreted as an allegory

of human life. Kazanlár’s Fool is also a traveller: he follows his path in a hat, a symbol of infinity, wearing ragged clothes and driven by a dog, i.e. his natural human desires. Emil Kazanlár’s Iranian master, Hossein Behzad, the internationally acclaimed pioneer of the genre with exhibitions in Western Europe and the USA, was the first to change the size of the miniatures and elevated it into an autonomous panel painting genre independent of texts. He assigned special, magical power to the sharp and slow drawing of lines, the role of thick forests of draperies, the brownish background painted with bronze powder as well as to the symbolism of colours but primarily to the sacred meanings attached to the shades of cobalt blue, ultramarine and lapis lazuli.5 Besides the traditional style, technique and Persian literary themes, Behzad also introduced Kazanlár to the symbolic system of the Islamic mysticism of Sufism.6 As opposed to formal religious beliefs, Sufism is the inward journey of Islam aimed at a personal experience of God. Later Kazanlár encountered Sufi mysticism in Hungary, in Béla Hamvas’ texts: “A Sufi mystic always speaks in the tongue of love because it corresponds to the passion he feels for God. Dreaming, meditation, yearning, ecstasy and delirium and passion and adoration and piety.” In his Whirling Dervishes Kazanlár treats one of the mystical practices of the Sufi mystics: the ritual dance of the dervishes during which they enter a state of trance and experience moments of their connection with God. “When the ecstatic soul breaks free from man and soars into immaterial heights.”7 Kazanlár’s work titled The Sufi Path can be interpreted as the artist’s religious ars poetica. A significant influence was exerted upon Emil Kazanlár’s painting by Manichaeism, which combines ancient Persian Zoroastrianism with the Christian, Jewish and Buddhist religions, as well as by its holy book, the Arzhang. Also known as the Book of Pictures, written and illustrated by the prophet Mani, it contained the canonised illustrations of Manichaeism and started spreading in Asia as early as in the 3rd century AD, and then – despite being declared a heresy – in the Byzantine and Roman empires. Manichaeist religious teachers used miniature painting as a form of visual communication, similarly to the Biblia Pauperum in medieval Christian Europe.8 Visual depiction, therefore, was extremely closely linked with religion; in the prophet Mani’s interpretation painting was a religious act.9 Iranian miniature painting with its religious roots is not only narrative and didactic in its approach but also operates with signs: it is also characterised by the pictorial depiction of mystical letters and numbers, which, similarly to the Kabbalah, convey divine manifestations. This can be observed in Kazanlár’s work Eye / Name, which is about an abstract, common God hidden in letters and numbers. This painting contains the names of all the known concepts of god expressed in letters, numbers and symbols. The extremely meticulously detailed and time-consuming execution, during which the contours are traditionally drawn by the artist with a single cat’s hair, transforms the creative process into a religious meditation, a prayer. Kazanlár’s pictures follow this tradition. The hair, eyelashes and eyebrows of the figures are painted hair by hair and can actually be counted. Emil Kazanlár’s art and way of thinking exerted an influence upon 20th-century Hungarian art history. From 1963 Kazanlár worked in the State Puppet Theatre, which embraced the legacy of the European School.10 It was here that he met Lili Ország, of whom he was a student and fellow artist for eleven years. They co-created not only puppets and stage designs for numerous productions but also mutually inspired each other in their painting. For example, Kazanlár remained faithful to his style based on Persian miniature painting throughout his oeuvre on Lili Ország’s advice, while his Eastern mysticism provided inspiration for Lili Ország’s sphere of interests and art. “She only allowed a Persian young man, Emil Armin Kazanlár, watch her during her work. She ardently admired Kazanlár.”12 The sacred nature of Persian miniature painting, which Kazanlár also represented, along with Arabic and Persian calligraphy as well as the Tarot and its kabbalistic aspects opened up a unique world for Lili Ország. She even turned to the Tarot in her art in 1969, when she painted her series titled Cards – Magus Kings.13 The Persian influence – Persian and Arabic letters and numbers as well as pictorial quotes from miniature painting – can be found in her picture titled Historical Mosaic, Triptych (1970). Besides letter and number mysticism, her labyrinth compositions of the 1970s also bear the influence of Muslim tile decorations in their white-blue palette and their geometry conveying sacred meaning. In 1972 Lili Ország made sixteen colour illustrations for Emil Kazanlár’s book The Puppet Show, published in the Műhelytitkok [Inside Studios] series.14 Among others, Kazanlár was able to witness the implementation of Exodus, a prominent work by Lili Ország, and inspired her picture titled Laughing Byzantium.15 Emil Kazanlár’s exhibition showcases a unique, transcultural material which is one of a kind in contemporary Hungarian painting.

About the life of Emil Kazanlár, see: Sarolta Illés: Áminollah – Szulejmán magyar leszármazottainak igaz története [Aminollah – The True Story of the Hungarian Descendants of Suleiman]. Budapest, 2016. 2 Tarot. The Library of Esoterica (ed. Jessica Hundley), Taschen, 2020. 79. 3 Béla Hamvas: Tabula smaragdina. Bp., 2001. 49–74. 4 György Szemadám: Vándorok könyve. A Tarot-kártyától Az ember tragédiájáig [Book of Wanderers. From Tarot to The Tragedy of Man]. Bp., 2009. 5 Alice Bombardier: Twentieth-Century Mutations of Persian Miniature Painting: A Testimony from the Iranian Miniaturist Hosayn Behzad. Beiträge zur Islamischen Kunst und Archäologie. Band 5. Wiesbaden, 2017. 160−161. 6 András Gervai’s interview with Emil Kazanlár. http://gervaiandras.hu/koenyvekm/ emigrans-/53-kazanlar-amin-emil-.html Last downloaded: 10. 04. 2021. 7 Béla Hamvas: Szúfi [Sufism] (Samizdat version) https://www.hamvasbela.org/2012/07/ hamvas-bela-szufi-szamizdat-valtozat.html Last downloaded: 10. 04. 2021. 8 Róbert Simon – Mónika Simonné Pesthy (ed.): Mání és a fény vallása. A manicheizmus forrásai [Mani and the Religion of Light. Sources of Manichaeism]. Bp., 2011. 9 For more on Manichaeist miniature painting, see: Dr Zsuzsanna Gulácsy: Mediaeval Manichaean Book Art. Brill Academic Publishers, 2005. 10 Veronika Darida: Bábmenedék (Ország Lili az Állami Bábszínházban) [Puppet Shelter (Lili Ország in the Hungarian State Puppet Theatre) In: Filozófusok bábszínháza [Puppet theatre of philosophers]. Bp., 2020. 124−135. 11 Miklós Losonci: Perzsa és magyar forrásokból [From Persian and Hungarian Sources]. Pest Megyei Hírlap. 21 May 1986. 12 Ferenc Hajba: Ecsetvonások Ország Lili portréjához – Úgy festett, mintha imádkozna [Brushstrokes for Lili Ország’s Portrait. She Painted as if She Prayed]. 168. 26 February 2017. https://168.hu/kultura/ecsetvonasokorszag-lili-portrejahoz-ugy-festett-minthaimadkozna-10754. 13 Katalin S. Nagy: Ország Lili [Lili Ország]. Budapest, Arthis Kiadó, 1993. 34−35, 112. 14 Emil Kazanlár: A bábjáték [The Puppet Show]. Corvina Kiadó, 1973. 15 Emil Kazanlár: A vizionárius festő Ország Lili [Visionary Painter Lili Ország]. Kazanlár Stúdió. 16 March 2016. http://www.kazanlar.hu/a-vizionarius-festo-orszag-lili/. 1


A sors bábjátékos és mi bábuk vagyunk, Ez igaz és nem álom. Eljátszadozunk az élet színpadán. Azután sorba-sorba a végzet ládájába mind visszahullhatunk. We are the puppets and fate the puppeteer. This is not a metaphor, but a truth sincere On this stage, fate for sometime our moves steer Into the chest of non-existence, one by one disappear. / Omár Khájjam X. századi perzsa költő verse (Baranyi Angéla fordítása) Poem by Omar Khayyam, a 10th-century Persian poet (translation: Shahriar Shahriari) /

Dr. Kazanlár Áminollah Emil a régi Perzsia területén, a mai Irán fővárosában, Teheránban született 1939. szeptember 17-én. Apai ágon török és perzsiai kurd, anyai ágon nagyváradi szefárd ősöktől származik. A kultúrák, nyelvek, vallások és világnézetek e találkozása máig áthatja művészetét és gondolkodását. Műfordító édesanyja, Baranyi Angéla oldalán rendszeresen látogatta a teheráni irodalmi szalonokat, ahol a kor legkiemelkedőbb költőivel, prózaíróival, festőivel, film- és színházművészeivel, filozófusaival találkozott. Iránban vallásos nevelést kapott, éppúgy járt Korán-órákra, mint katekizmusra. Mindezzel a kor és a hely szellemének megfelelően harmonikusan megfért a kártyajóslás ősi hagyománya iránti érdeklődés is. A művészet minden ága érdekelte, irodalmi újságoknak készített illusztrációkat modern perzsa elbeszélők műveihez, balettiskolába járt, ám ideje nagy részét a bábozás, a manicheizmus tanulmányozása és az ebben gyökerező perzsa miniatúrafestészet töltötte ki. Első mestere, a hírneves miniatúrafestő, Hosszein Behzad avatta be nem csak a festészet formális technikájába, hanem annak gazdag szúfi szimbólumrendszerébe is. Mestere útmutatásával 1956-ban első helyezést ért el egy indiai nemzetközi rajzversenyen, amivel felvételt nyert a teheráni képzőművészeti egyetem miniatúra szakára. A díjnyertes festmény témája, a lét, az elmúlás és az újjászületés egész életművének leitmotivja maradt, s visszaköszön többek között a későbbi Kazanlár Tarot 13. lapján is. Az egyetemen a kultuszminisztérium megbízásából megalapította az iráni állami bábszínházat, s ott a hagyományos népi bábjátékhoz képest egy tudományosabb igényű bábművészetet, báb- és díszlettervezést oktatott pedagógusoknak. Az akkoriban alakuló teheráni televízióban maga írta darabokkal, maga tervezte bábokkal és díszletekkel hamar igen népszerűvé vált gyermekműsort vezetett. 23 évesen, 1963-ban költözött Budapestre édesanyjával, ahol az Állami Bábszínház festőműhelyében helyezkedett el. A Szilágyi Dezső művészeti igazgató vezette alkotói műhely nyugodt atmoszférája és méltósággal dolgozó, az anyagi korlátok ellenére is nívós előadásokat teremtő művészei, mint Passuth Lászlóné Lola, Bródy Vera, Koós Iván, Márkus Anna, sokat formáltak látásmódján. A festőműhely vezetője, Ország Lili pedig tanítványául fogadta: a vele közös alkotómunka több mint egy évtizeden át tartott. Festészetet tanult még Ruzicskay Györgytől, és fontos inspirációnak tartja Lesznai Anna, valamint Mallász Gitta művészetét. 1965-ben Kazanlár elfogadta az Eötvös Loránd Tudományegyetem perzsa tanszékének felkérését, s ott 11 évig oktatott nyelvi lektorként. Első hallgatói a beszélt nyelvet közösen színre vitt bábelőadások keretében sajátították el. Ezek sikerén felbuzdulva megalapította a három nyelven játszó Eötvös Marionett Stúdiót, amely a hatékony nyelvtanulást segítette. A műhely legemlékezetesebb előadása Saint-Exupéry: A kis herceg című művének bemutatója volt az Egyetemi Színpadon, aminek nyomán a Corvina művészeti kiadó egy bábtörténeti kötet megírására kérte fel Kazanlárt. A Műhelytitkok sorozatban 1973-ban megjelent kiadványt Ország Lili illusztrálta. Kazanlár eközben a bölcsészkaron francia és spanyol szakon diplomázott. Itt szerzett tudása tette lehetővé, hogy eredeti nyelveken mélyedjen el Nicolas Flamel és Raimundus Lullus bölcseletében, akiket A Mágus és A Remete című tarot-lapokban meg is festett. 1985-ben filozófiatörténetből és nyelvészetből doktorált. Nyelvtudását 1970 és 1988 között a Parlament Tájékoztatási Hivatalában, az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalatnál és az Iráni Nagykövetségen is kamatoztatta. 1988-ban azonban végleg maga mögött hagyta a hivatali létet, és szellemi szabadfoglalkozásúként az ezoterikus festészetnek, a tarot-nak és az oktatásnak szentelte magát. Ekkor mélyedt el első tarot-sorozata megfestésében (50x70-es rajztáblákon). A jóslás mesterségéhez ifjúkora óta vitális kapcsolat fűzte, hiszen a világháború évei alatt és után a hazájuktól messzire szakadt magyarokat a jósdák ezoterikus információja kielégítőbben tájékoztatta a budapesti család hogylétéről, mint a frontvonalak és a vasfüggöny mögül érkező levelek… Ekkor ragadta meg Kazanlárt egy örmény jósnő falapokra festett kártyacsomagja, amelyet a naiv miniatúraművész úgy alkotott meg, hogy az fehér mágiával működjön: a nagy arkánumokat Korán-idézetekkel keretezte, elijesztve ezzel az ördögöt. A művet Kazanlár hiába igyekezett felkutatni, az számára örökre elveszett, így 30 év előtanulmány után egy évtized leforgása alatt emlékezetből újrafestette a lapokat. A sorozatot a művész máig befejezetlennek érzi, s itt-ott folyamatosan módosít rajtuk. A tarot-sorozatra egy svájci kiállításon figyelt fel a szintén svájci AGM-Urania kártyakiadó, s a finisszázst követően egyből Neuhausen am Rheinfallba fuvarozták a képeket nyomdai előkészítésre. A kiadó által eredetileg Ökumenikus Tarot névre keresztelt kiadvány végül a történetesen a szomszédban lakó H. R. Giegernek, az Alien filmsorozat látványtervező művészének tanácsára kapta az autentikusabban hangzó Kazanlár Tarot nevet, s e néven futott be világkarriert. A művész következő inspirációja a rovásírás tanulmányozása volt, s megszületett a világon eddig egyetlen, rovásíráson alapuló 24 lapos tarot-sorozat, a Sumeremilhun kerek tarot. Ennek tartalmi fundamentumát a korábban az isztambuli Topkapi palota irattárában tanulmányozott Tarih-i Üngürüsz (A magyarok története) adta, formavilágában pedig a nagyszentmiklósi kincs réz- és aranydomborműveinek motívumai villannak fel. Kazanlár Emil több, mint 30 éve egyedülálló módszerrel oktatja a tarot művészetét, ennek lényege, hogy a lapokban rejlő gazdag szimbolika, mese- és mondavilág, a történelmi és a legendák körébe tartozó elbeszélések részletes magyarázata maga is terápiás hatást fejt ki a kártyákkal történő sorselemzés során. Emellett évekig oktatott ezoterikus festészetet, elsőként a Budapest IX. kerületi Kosztolányi Dezső Művelődési Otthon (ma Pinceszínház) szellemi szabadegyetemén. Műveiből számos kiállítást rendeztek itthon és külföldön, többek között Budapesten, Esztergomban, Szegeden, Tatán, a franciaországi Crissay-sur-Manse-ban, Ausztriában, Svájcban és Prágában.

Kazanlár Szilvia Fatima Budapest, 2021. április


Dr Emil Áminollah Kazanlár was born on 17 September 1939 in what was once Persia, in Tehran, the capital of today’s Iran. On his father’s side he is Turkish and Persian Kurdish, while his mother’s family were Sephardic Jews from Nagyvárad. His art and thinking is permeated by the meeting of these cultures, languages religions and worldviews to this day. Accompanying his mother, Angéla Baranyi, a literary translator, he was a regular visitor to Tehran’s literary salons, where he circulated with the most outstanding poets, writers of prose, painters, artists involved in films and the theatre as well as philosophers. He was given a religious education in Iran, studying both the Koran and catechism. Given the spirit of the time and the place, his interest in the ancient tradition of Tarot cards harmoniously fitted in with his studies. He was interested in every branch of art, he drew illustrations for the works of modern Persian writers for literary magazines and attended ballet school, though he spent most of his time doing puppetry as well as studying Persian miniature painting and its source, Manichaeism. His first master, the famous miniature painter, Hossein Behzad, initiated him not only into the formal techniques of the genre but also its rich system of Sufi symbols. In 1956, under the guidance of his master, he won first place in an international drawing competition in India, which gained him a place in the faculty of miniature painting at Tehran’s university of fine arts. The themes of his prize-winning painting – existence, transience and rebirth – remained the leitmotifs of his oeuvre, and later also recurred – among others – on card 13 of the Kazanlár Tarot. On the commission of the ministry of culture he established the Iranian state puppet theatre during his university years, where he ran courses to teachers on the art of puppetry as well as on puppet and scenery design, using a more scholarly method than that used in teaching traditional folk puppetry. He ran a programme for children on Tehran Television, which was established around that time, and became very popular with the plays he wrote and the puppets and scenery he designed himself. In 1963, at the age of 23, he and his mother moved to Budapest, where he found a job at the painting studio of the State Puppet Theatre. The tranquil atmosphere of the studio, led by art director Dezső Szilágyi, and the artists – Lola Lászlóné Passuth, Vera Bródy, Iván Koós and Anna Márkus – working with dignity and producing high quality performances despite the financial restraints, did much to shape his way of seeing the world. The head of the painting workshop, Lili Ország, took him on as her student: the creative work he pursued with her lasted for more than a decade. He also studied painting under György Ruzicskay and considers the art of Anna Lesznai and Gitta Mallász to have been important sources of inspiration. In 1965 he accepted a position at the Department of Persian Studies of Eötvös Loránd University in Budapest, and taught there for eleven years as a language lector. His first students mastered the spoken language through puppet performances jointly adapted to the stage. The success of this encouraged him to set up the Eötvös Marionett Studio, which performed in three languages and effectively facilitated language learning. Their most memorable performance was based on Saint-Exupéry’s The Little Prince, which they performed at the Egyetemi Színpad [University Stage]; this led to a commission by Corvina art publisher to write a volume on the history of puppetry. The book, published in 1973 as part of the Műhelytitkok [Inside Studios] series, was illustrated by Lili Ország. In the meantime, Kazanlár graduated from the faculty of humanities with a degree in French and Spanish. The knowledge he acquired here enabled him to immerse himself in the philosophy of Nicolas Flamel and Raimundus Lullus in the original languages; he painted their figures in his Tarot cards titled The Magician and The Hermit. In 1985 he acquired his PhD in the history of philosophy and in linguistics. He was able to use his language knowledge when working for the Parliament Information Office, the Tourism Propaganda and Publishing Company and the Iranian Embassy between 1970 and 1988. However, in 1988 he left this sort of work behind for good and, as a freelancer, he has devoted himself to esoteric painting, the Tarot and teaching. It was in the late 1980s that he absorbed himself in painting his first Tarot series (on 50 x 70 drawing boards). He had felt an affinity for the art of divination from his youth since, during the war years and after, Hungarians wrested from their homeland were more content to be informed about how their families in Budapest were faring through divination than through letters from the front and from behind the Iron Curtain… It was at this time that Kazanlár’s imagination was captured by a deck of cards painted on wooden boards, which was used by an Armenian diviner. The naive miniature painter created this deck in a way that it would work with white magic: the cards of the Major Arcana were framed with quotations from the Koran to drive away the devil. Kazanlár did his utmost to find this deck but it was lost forever. Then, after thirty years of study, he spent a decade “repainting” the cards from memory. His Tarot series came to the notice of the Swiss card publisher AGM-Urania at an exhibition in Switzerland, and following the finissage the pictures were immediately transported to Neuhausen am Rheinfall for pre-press. Originally dubbed Ecumenical Tarot by the publisher, Kazanlár finally opted for the more authentic-sounding Kazanlár Tarot on the advice of H. R. Gieger, the visual designer of the Alien films, who happened to live next door. His series earned itself world fame under this name. The artist’s other source of inspiration was his study of the Old Hungarian runiform script, which gave rise to his 24-card Tarot series, called the Sumeremilhun Round Tarot, which was the first in the world to be based on runiform. Its content was based on the work titled Tarih-i Üngürüsz (The History of the Magyars), which he had studied in the archives of the Topkapi Palace in Istanbul, while its motifs drew on those of the copper and golden reliefs of the Treasure of Nagyszentmiklós. Emil Kazanlár has been teaching the art of the Tarot using his own unique method for over thirty years. He believes that the detailed explanation of the rich symbolism, tales and mythology, as well as stories of history and legend conveyed by the cards has a therapeutic effect itself during divination. In addition to this, he taught esoteric painting for years, primarily at the open course of the Kosztolányi Dezső Cultural House (today: Pinceszínház) in Budapest’s ninth district. Numerous exhibitions have been organised from his works both in Hungary and abroad, including Budapest, Esztergom, Szeged and Tata in Hungary, Crissay-sur-Manse in France as well as Austria, Switzerland and Prague.

Szilvia Fatima Kazanlár Budapest, April 2021


2 0 2 1 . 0 5 . 2 9 . – 0 7. 1 8 .

A Sors

a nagy játékos Fate, the Great Player

Kazanlár Ámin Emil miniatúrafestészete

Miniature painter Emil Ámin Kazanlár

Kurátor / Curator: GARAMI Gréta Szakmai tanácsadó / Adviser: KAZANLÁR Szilvia Fatima Kiadványterv / Design: PLAVECZ Sára Fotó / Photo: ÁMENT Gellért Szöveggondozás / Proofreading: GÖTZ Eszter Angol fordítás / English translation: SARKADY- HART Krisztina A kiállítás kivitelezése / Exhibition realization: STEFFANITS István, SZABÓ Gergely; BÉKI István, BOROS István, DUPAJ Péter, LIPÉCZ Tamás, SZABÓ Árpád, SZABÓ László, SZAKMÁRY Béla, SZILÁGYI Gyula Műtárgyvédelem / Artwork protection: KUROVSZKY Zsófia Kommunikáció és marketing / Communication and marketing: TUZA Norbert; CSANÁDI Árpád, CSÓKA Edina, DETVAY Lili, KŐVÁRI György Márió Sajtókapcsolatok / Media relations: NASZÁLY György Nyomdai kivitelezés / Printing: Pauker Nyomda Nyomdai koordinátor / Print production coordination: SZERDAHELYI Júlia Biztosítás / Insurance: UNIQA Biztosító Zrt.

Kiadó / Publisher: Műcsarnok Nonprofit Kft., 2021

M űc sarn ok # Box

Felelős kiadó / Publisher responsible: SZEGŐ György DLA művészeti igazgató

mucsarnok@mucsarnok.hu | www.mucsarnok.hu | www.facebook.com/Mucsarnok | +36 1 460 7000