VIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM
KISTEMPLOM
látjuk a könyv lapjain, mely egy rögtönzött téglafalra lett kiszögellve. Az egyik plakáton ez áll: „Ember a Holdon! A XX. század legnagyobb szenzációja!” A másikon ez olvasható: „Isten a Földön! A világtörténelem legnagyobb szenzációja!” Érezni lehet a két esemény közötti különbség minden apró részletét. Az ember ereje legvégső határáig elmegy azért, hogy űrrepülővel eljusson néhány százezer km-re az anyaföldtől. Az Isten pedig kiüresítve, emberi testet felvéve saját teremtményei közé száll alá. Nagyszerű és monumentális a kép. Nincs református keresztség karácsony nélkül. Öröm, szeretet és élet nélkül. A keresztségben való meghalás a Krisztussal való feltámadás alkalmává lehet, amelyet a Szentlélek elvégezhet, ha nem is ott, abban a pillanatban. A feltámadás pedig nem halhatatlanságot jelent, hanem örök életet. S e kettő között oly nagy a különbség, mint tűz és víz között. Örök életet nyerni a legcsodálatosabb ajándék, halhatatlanságra jutni viszont a legnagyobb büntetés, hiszen csak egyetlen van, ami halhatatlan, maga a halál. Eszkatológiai távlatokban nézve, a jövő diadalát az örök élet jelenti, a jelenben való kőbálvánnyá merevedést, vagyis az örök tehetetlenséget a halhatatlanság. Aki halhatatlant, azt mindenki kénye-kedve szerint használja, és soha nem kopik el. Mindvégig az ördög játékszere marad a halhatatlan, akinek lakhelye a pokol.
2009. KARÁCSONY
A keresztség tehát megfürdés a bűnbocsánat és a Krisztussal való feltámadás fürdőjében. S aki ebből a fürdőből kiszáll, máshová érkezik, mint ahonnan belelépett. A kád peremén kívül azok veszik körbe, akik maguk is megfürödtek, megtisztultak, akik fehér ruhába öltözve várják az új élet Hajnalát, a Feltámadás napját. Mi mindnyájan, akik e roppant fürdő falánál állunk, mind a karácsonyi Jézust várjuk. Azt, akinek szelíd szemének egyetlen pillantása elegendő ahhoz, hogy életünk minden gondja megoldódjon. Akinek puszta látványa letöri megkötözött lelkünk bilincseit. Mi mégis úgy állunk ott, mint koporsó mellett, ravatalnál. Mintha temetnénk. Mintha gyászolnánk azt, akit meghintenek a vízzel az újjászületés fürdőjében. Ez nem református keresztség. Mosolyunk, örömünk, szeretetünk, vágyakozásunk, hitünk. Ezek a boldogság virágai a keresztségben részesülők körül. Ha élő, eleven, pompázó virágokkal díszítjük a drága megfürdöttek keresztyén életének első perceit, s nem hervadó szirmokkal szomorítjuk őt és szeretteit, akkor Krisztus szeretetének jó illata árad feléjük, és bennünk, ha nem is tökéletesen, de megláthatják őt. A karácsonyi Jézus ezt adja ajándékba 2009 karácsonyán, minden karácsonyon, minden ünnepen és minden hétköznapon. Kérdés, hogy mi milyen szépen csomagoljuk be. Molnár Szabolcs presbiter 11