A KEMÉNYÍTŐSPAPÍR KÉSZÍTÉSE. ÍRTA : STERN ANNA.
A papiros díszítésének egyik legkedveltebb módja a keményítőspapir. Régi könyvkötésekben a fadúcokkal való nyomtatással díszített papiros mellett elég sűrűn találkozunk ezzel az eljárással is. Nemcsak a könyvfedél lapját bélelhetjük vele, — innen a „béléspapir" elnevezés — hanem a bekötési tábla külső lapját is. Dobozokat, apró használati tárgyakat, amik kartonból készülnek, boríthatunk vele, s mindig bizonyosak lehetünk afelől, hogy nyugodt és előkelő hatásokat érünk el vele. Nagy művészi készség, különös előtanulmány nem szükséges az elkészítéséhez, a kézügyesség és ötletesség mellett a véletlen az, amely itt döntő szerepet játszik. A színek megválogatásában bizonyos mérséklet és ízlés szükséges. Előállításához közepes erősségű, nem nyúlós famentes papiros, rizs- vagy búzakeményítő, vizfesték, néhány lapos és kerek ecset szükséges. Egyéb segédeszközökről majd még lesz szó. Az előállítás sorrendje a következő. Először is megfőzzük a keményítőt, úgy, mint azt a könyvkötésről szóló cikkünkben leírtuk, de azzal a különbséggel, hogy folytonos keverés közben annyi hideg vizet öntünk hozzá, hogy jó sűrű, tejfelhez hasonló sűrűségű legyen. Ebbe a keményítőbe keverjük a festékeket. Festékül használhatunk közönséges gomb- vagy tubusvízfestéket, de legjobbak a Halfer-féle festékek. Minden szín számára külön edényt használunk. Azt a színt, amelyet alapszínnek akarunk felhasználni, mindig egy nagyobb edénybe tesszük. Ha a színeket előkészítettük, a simán kiterített papirost nagyobb kerek ecsettel egyenletesen bekenjük az alapszínnel. A kenést legcélszerűbben úgy végezzük, hogy először az ív hosszában húzunk párhuzamos sávokat, majd ezekre keresztben, az ív szélességében. Ezután megkezdjük a mintázást. Erre nézve csak néhány lényeges útbaigazítást adhatunk, amelyből kiindulva, mindenki a legváltozatosabb mintákat eszeiheti ki. A nagy ecsetet nem egyenletesen, hanem közönkint megemelve, vagy erősebben a papírhoz nyomva, visszük végig az íven. Hasonló hatásokat érhetünk el, ha az ecsetet helyenkint megforgatjuk, hullámvonalban végig visszük, egyenlő közökben lapjával odacsapjuk. Igyekeznünk kell, hogy mennél kisebb és sűrűbb mintát hozzunk ki, nehogy a minta a könyvhöz mérten túlnagy legyen. Munkaközben az alapfestéknek nem szabad megszáradnia. Ezért, ha nagyon aprólékos mintát csinálunk, időnkint újból átkenjük a papir többi részét. A nedves alapszínbe mindenféle eszközzel rajzolhatunk mintát. Használhatjuk az ecset nyelét vonalak rajzolására, cirokseprűvel megcsapkodhatjuk a papirt, dugóval kerek nyomokat rajzolhatunk bele, megnyomkodhatjuk gummi- vagy más