Előtérben nián végeztem kántori szolgálatot, ahol Brenner János káplán volt. Azokban a templomokban, kápolnákban vezettem az éneket, ahol János atya misézett. Hatással volt rám. Majd Körmenden kezdtem meg papi szolgálatomat 1995-ben. Plébánosom, dr. Gyürki László atya többször beszélt Brenner Jánosról, ápolta, szorgalmazta tiszteletét. Dr. Konkoly István megyéspüspök 1996. augusztus 26-án áldotta meg a Brenner János emlékére épített Jó Pásztor kápolnát. Részt vehettem ezen a számomra nagy lelki élményt nyújtó szertartáson és szentmisén. Az ott elrebegett fohászaim, kéréseim, amelyekben Brenner János segítségét kértem, meghallgatásra találtak. Körmendi éveim alatt ismertem meg az azóta már neves történészt, Soós Viktor Attilát. Egyetemi hallgatóként megkérdezte tőlem, mit szólnék, ha kutatná Brenner János életét, vértanúsága körülményeit. Örültem az ötletnek, hiszen behatóbban még senki nem mert ezzel a „kényes” üggyel foglalkozni. Hamarosan Brenner József helynök jött hozzánk bérmálni és Viktor vele is közölte a tervet. Brenner atya örült neki és bátorította. Először Rábakethelyen kerestük fel azokat, akik ismerték Brenner Jánost, találkoztak vele, emlékeztek egyéniségére, hittanóráira, prédikációira. Kezdetben édesanyám, majd Kurucz Erzsébet Vincenza nővér segítségével, akit a helybeliek jól ismertek, egyre újabb és újabb emlékeket, érdekes és megdöbbentő információkat szereztünk az 1955–1957-es évekről, János atya kápláni idejéről. Maradandó élmény számomra a lelkes visszaemlékezésekből az emberek sugárzó arca, ahogy János atyáról beszéltek. Milyen lehetett őt élőben látni, hallani, ha ennyi idő után, szinte elragadtatással szólnak róla? Valamit érzékeltet ez a személyiségéből. Azonban néhány esetben azt is megtapasztaltuk, hogy félnek beszélni a gyilkosságról. A hatvan évvel ezelőtti megfélemlítés még mindig hatással volt az itteniekre. De leginkább örültek, hogy Brenner János ügyével foglalkozunk. Még nagyobb öröm töltötte el őket, amikor megtudták, hogy a boldoggáavatási eljárása is elindul. Viktor mint történész szakértő, jómagam pedig jegyzőként vettem részt az eljárásban. A még élő tanúk felkeresése, kihallgatása mellett a levéltárakban is folyt kutatás. Tudatában voltunk annak, hogy jó ügyet szolgálunk, mert mindig sikerült továbblépni, újabb és újabb személyekhez jutottunk el, érdekes dokumentumokra bukkantunk, így egyre jobban megismertük Brenner Jánost.
9