Vértanúink-Hitvallóink (84. szám) 2018. május

VÉRTANÚINK HITVALLÓINK XXIV/1. szám

2018. május

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A tartalomból ELŐTÉRBEN Székely János püspök: Brenner János, egy lángoló élet • 2 „Brenner János mosolya, ragyogó élete azt hirdeti, hogy aki az élet forrásainak közelében él, az boldog. Brenner János vértanú! Segíts minket, segítsd a fiataljainkat, családjainkat, papjainkat, népünket ennek a boldogságnak a megtalálásában!”

Ruppert József SchP: Látta a megnyílt eget • 7 „Az élet értelme az, hogy odaadjuk, szeretni csak szenvedélyesen érdemes.

A szenvedélyes Isten- és emberszeretet kiemel emberi gyarlóságaink közül.

Aki odaadja életét másokért, az boldog lesz, aki csak saját magáért küzd, az mindig elégedetlen marad.”

Gyürki László: Brenner Jánosra emlékezem • 10 „A vértanúság az Egyház számára mindig győzelem, az Egyház ellenségei számára vereség. Ezt János testvérünk halálánál mindkét oldal érzékelhette.

Nem véletlenül hangoztatták az egyházüldözők: Nem akarunk vértanúkat!”

KITEKINTÉS Kovács Zoltán: Mária Országa • 13 „Csak ismételgetjük, hogyan volt jelen Mária hazánk történelmében vagy felismerjük, hogy ma is jelen van az életünkben? Ha megszólítjuk, válaszolni fog, mert egy édesanya nem hagyja válasz nélkül nehézségben lévő gyermekeit.”

Barna Gábor: Árpád-házi Margit • 15 „A Mindszenty-életút ismeretében feltételezhetjük, hogy Mindszenty József önmagát is – Szent Margit példáján – a nemzetért hozott áldozatnak, a vezeklés eszközének tekintette, aki a »hősies életszentség« gyakorlásában az Árpád-ház szentjeit akarta követni.”

A címlapon Isten Tiszteletreméltó Szolgája, Brenner János fényképe, ez alapján készül a boldoggá avatás során leleplezendő standardkép (Szombathelyi Püspökség)

Előtérben Dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök

„Add a Te tüzedet!”

Brenner János, egy lángoló élet A magyar egyház hatalmas ünnepre készül, Brenner János boldoggá avatására. Brenner János – akinek már a vezetékneve is ezt jelenti: „lángoló” – szítsa fel bennünk is, fiataljainkban, családjainkban, papjainkban a hit és a szeretet lángoló nagylelkűségét!

Egészen különleges az a családi háttér, amelyből Brenner János élete kisarjadt. Az édesapa, Brenner József minden nap részt vett a szentmisén, imádkozta a rózsafüzért. A hitét soha nem szégyellte, mindig büszkén megvallotta, abban a korban is, amikor ez komoly veszélyt jelentett. Sok vallásos könyve volt, amelyekből gyakran felolvasott a három fiának. A fiúk pedig szívesen hallgatták, mert az édesapa hiteles, szeretettel teli alakja vonzó tekintély volt a számukra. Az édesanya, Wranovich Julianna kedves, szeretetet és jóságot sugárzó szíve volt a családnak. A gyerekek egyetlen esetre sem emlékeztek, amikor a szüleik veszekedtek volna. Béke, derű, jóság uralkodott a családban. Az édesanya – főként a II. világháború után – rendszeresen segített egy-egy szegényebb családot, noha ekkoriban maguk sem álltak jól anyagilag. A család havonta együtt ment el gyónni, együtt élték át a megtisztulás örömét, csodáját. Nem véletlen, hogy mind a három fiú meghallotta Krisztus hívó hangját, és a papi hivatást választotta.

Ha szeretnénk, hogy legyenek olyan nyílt tekintetű, egyenes, tisztalelkű, mosolygós, hívő fiataljaink, mint amilyen Brenner János volt, akkor ilyen családokra lenne szükségünk. Olyanokra, ahol együtt imádkoznak, együtt mennek gyónni, ahol az édesapa a család papja, ahol segítik a szegényt, ahol soha nincs veszekedés. Ez Brenner János életének első nagy üzenete mindannyiunk számára.

Brenner János kisdiákként egy színdarabban nagyon nagy átéléssel játszotta el Tarzíciusz szerepét. Talán sejtette már, hogy egykor ő lesz a magyar Tarzíciusz? Mély hatással volt rá a pécsi ciszterci gimnázium, ahol sok időt tölthetett a szerzetes atyákkal. Megragadta a ciszter jel-

2

Előtérben mondat: „Ardere et lucere!” (Lángolj és világíts!).

Már huszonéves fiatal papnövendékként megnyíltak számára a lelki élet nagy mélységei, erről tanúskodik a lelki naplója. Azt írja: „A te útaid annyira az enyémek, hogy nem tudok magamtól élni. (…) Nélküled nem tudok élni… Szívemben a csend ritmusa kalapál…” Jól tudta, és átélte, hogy az emberi szívet csak Isten tudja egészen betölteni.

Beöltözése előtt ezt írta: „Szívem legnagyobb hálájával és szeretetével köszönöm meg Neked azt az igenigen nagy kegyelmet, hogy szolgálatodra rendeltél. Add, hogy életem méltó legyen hivatásomhoz, hogy Kisléghi Nagy Ádám alkotása szent lehessek, mert én egyszerre mindent és egészen, fenntartás nélkül akarok adni és kapni.” Egész lényével vágyik Istenre. Keresi őt, bele akar kapaszkodni az ő kegyelmébe. „Isten tűz” – írja, és azt kéri: „Add a Te tüzedet!” Majd így folytatja: „ezen az életúton vezess végig a szenvedés tüzes kohóján… vezess a szeretet izzó folyosóján keresztül, ahol én is áttüzesedem és így érkezem e folyosón át a Te lángoló, isteni trónusodhoz.” Nagyon világosan látja, hogy ez a világ szeretetből lett, és mi arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni, odaadni az életünket.

Bár egészen fiatal, rengeteget ír a szenvedésről: „Akár jó sorsot adsz, akár rosszat, az mindenképpen ajándék tetőled, melyet hálás szívvel fogadok és ajánlok fel Neked a bűnösökért és megcsókolom gondviselő kezed mialatt reám sújtasz az ostorral… Sebezz meg és égess, égess ki, mint az agyagedényt, hogy tiszta legyek, alkalmas táplálék tartására...

A szenvedés taktusa égeti a szívbe a szeretet ritmusát.”

Vajon tudunk-e így szenvedni? Vagy állandóan tele vagyunk panaszokkal, állandóan le akarjuk dobni vállunkról a keresztjeinket? Tudok-e a szenvedéseimmel a Megváltó művének társa, részese lenni? Magamra venni valamennyit a világ terhéből, a családom, a szeretteim sebeiből?

Engedem-e, hogy Isten kiégessen, mint az agyagedényt, hogy a szenvedések által alázatosabbá, együttérzőbbé tegyen?

3

Előtérben Brenner János nemcsak beszélt ezekről a lelki mélységekről, hanem élte is őket. Az imádság embere volt. A szentmisét mindig nagyon szépen mutatta be. Beült a rózsafüzérekre és litániákra, akkor is, ha nem ő vezette ezeket. Általában hetente gyónt, hűségesen végezte papi imádságait. Mindenkinek előre köszönt, az iskolaigazgatónak éppúgy, mint az egyszerű cigány embernek. A plébánosával nagy szeretetben, harmóniában éltek. Egyszerű, gyakran foltozott ruhákban járt. Soha nem cigarettázott, nem ivott alkoholt. A gyerekekkel focizott a hittanórák előtt, hogy könnyebben odafigyeljenek. Időnként anyagilag is segítette a szegényeket. Mindenekelőtt pedig sugározta a derűt, békét, kegyelmet. Jó érzés volt a közelében lenni.

Soha nem politizált. Az egyetlen „bűne” – amiért a diktatúra emberei végül is kegyetlenül meggyilkolták – az volt, hogy sokakat vonzott a templomba.

Az utolsó reggelen ezt mondta a reggelit készítő asszonynak: „Málcsi néni! Olyan gyönyörű a reggel! Átölelném az egész világot!” Azon a rettenetes éjszakán, amikor egy nemlétező haldoklóhoz kihívták, az utolsó pillanatig az Oltáriszentséget védte. Ezért volt a legtöbb késszúrás okozta seb a kezén és a karján.

A diktatúra gyűlölte az Istent, a vallást, a nemzetet, a családot. Minden olyan gyökeret, ami tartást ad egy embernek. Ezeket az éltető gyökereket akarta elvágni. Ugyanezzel próbálkozik a Gonosz ma is. Elszakítani az embert az éltető, megtartó gyökereitől. Brenner János mosolya, ragyogó élete azt hirdeti, hogy aki az élet forrásainak közelében él, az boldog.

Brenner János vértanú! Segíts minket, segítsd a fiataljainkat, családjainkat, papjainkat, népünket ennek a boldogságnak a megtalálásában!

Határozat Isten Szolgája Brenner János a szombathelyi egyházmegye lelkipásztora vértanúságának elismeréséről „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.” (Gal 6,14) Isten Szolgája Brenner János Krisztusért élt és érte halt meg. Az Úr keresztjében találta meg életének értelmét, szelíd határozottsággal haladt a vértanúságig, vére a Bárányéval keveredett. Belső szabadságáról tett tanúsága, elszántsága a halállal szemben és Isten tervének beteljesülésébe vetett rendíthetetlen bizalma felragyognak a sötétség és az erőszak órájában.

4

Előtérben Isten Szolgája Brenner János Magyarországon, Szombathelyen született 1931. december 27-én. Családját a hit őszinte megélése jellemezte, ami a felebarátaik iránti nagylelkű szeretetgyakorlásban is megnyilvánult. Az otthoni környezetben kedvező talajra talált Isten Szolgája és két testvére papi hivatása. János a szombathelyi gimnáziumba iratkozott be, majd nemsokára Zircen, a ciszterciek által vezetett iskolába járt: itt érlelődött meg benne a gondolat, hogy belépjen a szerzetesközösségbe.

Azokban az években azonban, a kommunista rendszer kiépülésével a szerzetesrendeknek nagyon komoly hátrányokat kellett elszenvedniük tömeges kitelepítések, nélkülözések és valóságos üldöztetést jelentő eljárások formájában. Isten Szolgája ettől függetlenül 1950-ben még el tudta kezdeni a noviciátust, ahol felvette az Anasztáz nevet, és 1951. augusztus 19-én letette szerzetesi fogadalmát. A politikai helyzet azonban egyre rosszabb lett és sok szerzetes Magyarország elhagyására kényszerült. János inkább az egyházmegyei szolgálatot választotta, mivel azonban a kormány több szemináriumot is bezáratott, újabb akadályok álltak tanulmányai útjába. Végül 1955. június 19-én szentelték áldozópappá.

Első megbízatásként Rábakethelyre helyezték káplánnak, egy olyan vidékre, amit az önkényuralmi rendszer kiemelten ellenőrzött és ahol nagyon elterjedt volt a lakosság körében az egyházellenes beállítottság.

Ebben az egyre fokozódó lélektani és fizikai erőszakkal terhelt környezetben mutatkozott meg Isten Szolgájának áldozatos lelkülete és az az elhatározása, hogy minden fenyegetés ellenére, melyeknek folytonosan ki volt téve, állhatatos hűséggel a helyén marad.

A kommunista egyházüldözés rémtettei – nemcsak Magyarországon, hanem gyakorlatilag minden olyan országban, ahol ez az ideológia hatalomra jutott – egyre fokozódtak. Ezeket minden kétséget kizáróan kifejezetten in odium fidei, vagyis a hit elleni gyűlölet, mint szándék vezérelte.

Isten Szolgájának meggyilkolását is ebben a társadalmi és politikai környezetben kell értelmezni. 1957. december 14-ének estéjén János atyát egy állítólagos haldokló betegágyához hívták. Ez azonban csapda volt: gyilkosai, akiknek kilétére mindmáig nem derült fény, azért csalták el a plébániáról, hogy megöljék. Vértanúsága az éjszaka folyamán teljesedett be a testén ejtett számtalan szúrt seb következtében.

Ennek a fizikai megsemmisítésnek voltak előzményei Isten Szolgája életében: felszentelt személye elleni sértések, gyalázkodások, támadások. Ezek célja a megfélemlítés volt. A papok és szerzetesek társadalomból való kiszorításával, nem ritkán meggyilkolásával ez a rezsim teljesen nyilvánvalóan azt akarta elérni, hogy a nyomát is eltörölje a val-

5

Előtérben lás gyakorlásának, amit a kapitalizmus utóvédharcát szolgáló erőnek tartott. Ez a zsarnoki és kegyetlen elgondolás egy erőszakos és kirekesztő politikai programban nyilvánult meg, melynek cselekedetei egy valódi egyházüldözés formáját öltötték. Isten Szolgája azon az éjjelen bekövetkezett halálának – miközben a védekezésre esélye sem volt – egyetlen oka a papsága volt. Krisztusnak ez a hősies tanítványa nem engedett sem az ígérgetéseknek, sem a fenyegetéseknek, teljes tudatossággal nézett szembe a halállal, tanúságot téve őszinte, szívéből fakadó nagylelkűségéről, egyszerűségéről és papi szolgálatának buzgóságáról, melyek fiatal életének megkülönböztető jegyei voltak, és amelyek felkészítették a végső tanúságtételre is.

Isten Szolgája vértanúságának híre elterjedt az egyház közösségében, ezért 2006. szeptember 14. és 2008. július 31. között a Szombathelyi Püspökség szenttéavatási bírósága előtt lezajlott vértanúságának egyházmegyei vizsgálata, melynek jogi érvényességét a Kongregáció 2009. szeptemberi határozatában ismerte el. Elkészült a Positio, és a szokásos eljárásrendnek megfelelően megvizsgálták, hogy Isten Szolgájának a halála valóban vértanúságnak tekinthető-e. 2016. november 15-én összeült a teológus tanácsosokból álló különleges kongresszus, mely igenlő választ adott erre a kérdésre. 2017. november 7-én az általam – Angelo Amato bíboros által – elnökölt és a Kongregáció bíboros és püspök atyáiból álló rendes ülése elismerte, hogy a fentiekben megnevezett Isten Szolgáját Krisztushoz és az Egyházhoz való hűsége miatt gyilkolták meg.

De hisce omnibus rebus, referente subscripto Cardinale Praefecto, certoir factus, Summus Pontifex Franciscus, vota Congregationis de Causis Sanctorum expiciens rataque habens, hodierno die declaravit: Constare de martyrio eiusque causa Servi Dei Ioannis Brenner, Sacerdotis dioecesani, in casu et ad effectum de quo agitur. Hoc autem decretum publici iuris fieri et in acta Congregationis de Causis Sanctorum Summus Pontifex referri mandavit.

Kelt Rómában, az Úr 2017. éve november hava 8. napján. +Angelo Amato SDB bíboros prefektus +Marcello Bartolucci c. érsek titkár

6

Előtérben Látta a megnyílt eget „Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért“ (Jn 15,13).

Sokszor gondolok arra, hogy mit érezhetett Brenner János 1957. december 15-én éjszaka, amikor azzal a boldog érzéssel rótta az utat szívéhez szorítva az Oltáriszentséget Rábakethelyről Zsida felé, hogy papi szolgálatát teljesítve egy haldoklót fog átsegíteni a földi életből a mennyországba. Aztán ezt a boldogságot megsemmisítette az iszonyú valóság: a földre teperték, érezte az ütlegelést és az első késszúrásokat. Érezte és tudta, hogy meg fog halni.

Találunk a Szentírásban egy hasonló jelenetet. Amikor Szent István első vértanúnak nem tudtak ellentmondani üldözői a bíróság előtt, és ő már tudhatta és sejthette, hogy mi fog következni, „feltekintett az égre és, megpillantva az isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbján áll, felkiáltott: Bizony látom a megnyílt eget és az emberfiát, ahogy az Isten jobbján áll“ (ApCsel 7, 55–57). 1957. december 15-én Brenner János számára is megnyílt az ég, és megpillanthatta Isten dicsőségét. Erre készült egész életében. Szent II. János Pál pápa mondotta, hogy a XX. században az Egyház ismét a vértanúk egyháza lett. E vértanúk egyike volt Brenner János. „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik“ (Rom 8,28) – volt elsőmisés jelmondata. Ez lett jellemzője rövid papi életének is. Ezzel a lelkülettel élt és dolgozott a rábízottakért. Legfőbb célja mindenben az Isten ügye volt, a fenyegetésekre pedig csak azt válaszolta: „Nem félek.“ Talán ez életének egyik legjellemzőbb vonása. Pap akart lenni, lelkeket Istenhez vezetni, szolgálni a rábízott híveket egy olyan korban, amikor a megfélemlítés volt az egyházellenes harc legfőbb eszköze. De ő nem félt. Bízott Jézus ígéretében: „Ne féljetek, én veletek vagyok minden nap a világ végéig.“ Nagyszerű lelkipásztor volt, kiválóan értett a gyermekek nyelvén, nem riadt meg a fenyegetésektől, semmi sem riaszthatta el papi hivatásának gyakorlásától. Felelősséget érzett a híveiért. Bátorság és felelősség – hiánycikkek a mai világban.

Nagyon sokat tanulhatunk Brenner Jánostól. Ő azt üzeni nekünk, hogy az élet értelme az, hogy odaadjuk, és szeretni csak szenvedélyesen érdemes. A szenvedélyes Isten- és emberszeretet

7

Előtérben kiemel emberi gyarlóságaink közül. Azt üzeni, hogy aki odaadja életét másokért, az boldog lesz, aki csak saját magáért küzd, az mindig elégedetlen marad. Életünk célja nem saját magunk tökéletessé tétele, hanem odaszentelése Istennek és embertársainknak. Úgy gondolom, hogy amikor Brenner János rádöbbent az iszonyú valóságra, hogy meg fogják ölni, amikor a földre teperték és érezte az ütlegelést, az első késszúrásokat, magához szorította az Oltáriszentséget, akkor számára is megnyílt az ég és megpillantotta Isten dicsőségét. Élete példája, tanítása szerint és égi közbenjárására éljünk úgy, hogy ha majd földi utunk véget ér, mi is megláthassuk a megnyílt eget és az Isten dicsőségét.

Boldog Brenner János vértanú, könyörögj érettünk!

Ruppert József SchP a szenttéavatási eljárás római posztulátora

Hatással volt rám Az új boldoghoz fűződő személyes emlékeim E lap szerkesztőjének kérésére írom e rövid beszámolót arról, hogyan kerültem kapcsolatba Brenner Jánossal és milyen módon kapcsolódtam be a boldoggáavatási eljárásba. Több szálon is kötődöm lelkileg Brenner Jánoshoz. Először édesanyámtól hallottam róla, akinek hitoktatója volt János atya. Benne elevenen él a gyermekkori emlék egy szép, késő őszi napról, amikor János atya éppen akkor érkezett meg a hittanórára Farkasfára, amikor a gyermekek az udvaron játék közben népdalokat énekeltek. Ő is beállt közéjük, és velük énekelte: Repülve jött egy madárka, / szárnyaival integet. / Levelet hoz a nyakában, / anyámtól jött üzenet. / Édesanyám küldi nékem / madárkától levelét, / és azt írja, hogy szeretné / látni kedves gyermekét. / Repülj vissza kis madárka, / mondd anyámnak: csókolom. / Én már többé nem láthatom, / nemsokára meghalok. / A népdal utolsó versszaka néhány hét múlva valósággá vált. Mielőtt elkezdtem a szemináriumi tanulmányaimat, néhány évig a rábakethelyi plébá-

8

Előtérben nián végeztem kántori szolgálatot, ahol Brenner János káplán volt. Azokban a templomokban, kápolnákban vezettem az éneket, ahol János atya misézett. Hatással volt rám.

Majd Körmenden kezdtem meg papi szolgálatomat 1995-ben. Plébánosom, dr. Gyürki László atya többször beszélt Brenner Jánosról, ápolta, szorgalmazta tiszteletét. Dr. Konkoly István megyéspüspök 1996. augusztus 26-án áldotta meg a Brenner János emlékére épített Jó Pásztor kápolnát. Részt vehettem ezen a számomra nagy lelki élményt nyújtó szertartáson és szentmisén. Az ott elrebegett fohászaim, kéréseim, amelyekben Brenner János segítségét kértem, meghallgatásra találtak.

Körmendi éveim alatt ismertem meg az azóta már neves történészt, Soós Viktor Attilát. Egyetemi hallgatóként megkérdezte tőlem, mit szólnék, ha kutatná Brenner János életét, vértanúsága körülményeit. Örültem az ötletnek, hiszen behatóbban még senki nem mert ezzel a „kényes” üggyel foglalkozni. Hamarosan Brenner József helynök jött hozzánk bérmálni és Viktor vele is közölte a tervet. Brenner atya örült neki és bátorította.

Először Rábakethelyen kerestük fel azokat, akik ismerték Brenner Jánost, találkoztak vele, emlékeztek egyéniségére, hittanóráira, prédikációira.

Kezdetben édesanyám, majd Kurucz Erzsébet Vincenza nővér segítségével, akit a helybeliek jól ismertek, egyre újabb és újabb emlékeket, érdekes és megdöbbentő információkat szereztünk az 1955–1957-es évekről, János atya kápláni idejéről. Maradandó élmény számomra a lelkes visszaemlékezésekből az emberek sugárzó arca, ahogy János atyáról beszéltek. Milyen lehetett őt élőben látni, hallani, ha ennyi idő után, szinte elragadtatással szólnak róla? Valamit érzékeltet ez a személyiségéből. Azonban néhány esetben azt is megtapasztaltuk, hogy félnek beszélni a gyilkosságról. A hatvan évvel ezelőtti megfélemlítés még mindig hatással volt az itteniekre.

De leginkább örültek, hogy Brenner János ügyével foglalkozunk. Még nagyobb öröm töltötte el őket, amikor megtudták, hogy a boldoggáavatási eljárása is elindul. Viktor mint történész szakértő, jómagam pedig jegyzőként vettem részt az eljárásban. A még élő tanúk felkeresése, kihallgatása mellett a levéltárakban is folyt kutatás. Tudatában voltunk annak, hogy jó ügyet szolgálunk, mert mindig sikerült továbblépni, újabb és újabb személyekhez jutottunk el, érdekes dokumentumokra bukkantunk, így egyre jobban megismertük Brenner Jánost.

9

Előtérben A boldoggáavatási eljárás hivatalos ülésein lefolytatott kihallgatások is mély benyomást tettek rám. A tanúk nagyon komolyan átérezték, hogy az ő vallomásuk is hozzájárul a boldoggá avatáshoz. Szinte megrendülten tettek esküt és mondták el mindazt, amit tudtak. Nagyon megható volt az egyik atya vallomása, aki Brenner János közbenjárásának tulajdonította, hogy a kitűzött lábamputációja elmaradt és utána még húsz évig végezhetett lelkipásztori szolgálatot.

Hadd említsem meg itt azok nevét, akik az eljárásban közreműködtek.

Tibola Imre (†2016), a vasvár-szombathelyi káptalan nagyprépostja nevezte ki az ügy posztulátorává dr. Gyürki László körmendi plébánost. A püspök nevében eljáró delegátus bíró feladatát dr. Horváth Lajos atya látta el.

Az eljárásban az ügyész (promotor iustitiae) Molnár Szabolcs atya volt.

Teológus szakértőként dr. Szabó Gyula (†2009) és dr. Németh Norbert atyák jártak el. A történész bizottság tagjai dr. Kahler Frigyes, dr. Perger Gyula és dr. Soós Viktor Attila voltak. Püspöki szakértőként Kovács Gergely okleveles posztulátor segítette az eljárás szabályszerű lefolytatását. A római szakaszban pedig Ruppert József piarista atya vállalta a posztulátori feladatot.

Mindannyian odaadással vettek részt a boldoggá avatás munkájában.

Tavaly november 9-én, nagy örömmel és meghatódottsággal olvastam a már régóta várt hírt: a Szentatya elfogadta a dekrétumot, amely elismerte Brenner János vértanúságát. Istennek legyen hála! Hamarosan hivatalosan is mondhatjuk: Boldog Brenner János, könyörögj érettünk!

Msgr. Császár István a Szombathelyi Egyházmegye általános püspöki helynöke

Brenner Jánosra emlékezem Emlékkápolna áll azon a helyen, ahol gyilkosaitól az első késszúrásokat kaphatta Brenner János paptestvérünk. Az újmisések itt mutatnak be szentmisét Szent Péter és Szent Pál ünnepén. Innen indulnak első szolgálati helyükre. Én is többször mutattam be itt a szent Eucharisztiát. Meghatódva idézem fel vértanú paptestvéremmel kapcsolatos emlékeimet.

Egy évig együtt tanultam vele és két testvérével a győri papnevelő intézetben. László ötödéves, János harmadéves, József pedig velem együtt elsőéves kispap volt a szemináriumban.

1957 novemberében lettem kisunyomi káplán. December elején János motorkerékpárral ment a szüleihez Szombathelyre. Útközben megállt

10

Előtérben Kisunyomban és meglátogatott.

Mint újmisésnek ez nagyon jólesett. Szent István vértanú ünnepén, karácsony másnapján már mártírhaláláról szóltam a híveknek…

1962 szeptemberében utódja lettem Rábakethelyen. Szobájában laktam, nálam volt az a bőrönd, amelyben véres karingje és a betegellátó burza volt. A Zsidáig vezető utat én is többször megjártam, amikor vasárnaponként itt miséztem. Megható volt, hogy a hívek milyen szeretettel emlegették: „engem is ő tanított”; „a kisfiamat ő keresztelte”; „neki is ilyen motorja volt, mint nekem” – és lehetne még sorolni. Egy alkalommal volt plébánosát, Kozma esperest hoztam el Zsidára egy német paptestvérrel, megrendítő volt, amikor megmutatta neki a vértanúság helyét.

János halála megdöbbentett mindnyájunkat, megindító dokumentuma ennek volt spirituálisa, Böck János atya 1957. december 17-én kelt levele János szüleihez. Ebből szeretnék néhány gondolatot idézni.

Böck atya azt kéri a szülőktől, hogy „a hit fényénél lássuk és az istengyermeki szeretetnek erejében oldjuk meg ezt az emberi szívnek nagyon fájdalmas történést”. Mélyen vallásos szülei bizonyára így is fogadták János fiuk halálát. Hittek abban, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik”– ahogy János újmisés szentképén olvashatjuk. Még a halál is. A menynyei Atya szereti, és nem hagyja el gyermekeit. Gondoljunk erre mi is nehéz, vagy tragikusnak látszó eseményeknél.

Folytatódik a levél: „Pappá szentelésekor az imádkozó Egyház szavával ezt kértük számára a jó Istentől: »Tündököljék benne az igaz élet teljes szépsége, hogy majd, ha számot kell adni a rája bízottakról az örök boldogságot nyerje el jutalmul.«” Az igazi élet teljes szépsége az, amikor hasonlóvá lehet valaki Krisztushoz. A pap „alter Christus” – másik Krisztus. Az igazi élet teljes szépsége a vértanúságban tündöklik legteljesebben. Így tanít a Katolikus Egyház Katekizmusa: „A vértanúság a hit igazsága mellett legnagyobb tanúságtétel, olyan tanúságtételt fejez ki, amely egészen a halálig terjed. A vértanú a meghalt és feltámadott Krisztusról tesz tanúságot, akivel szeretetben egyesül. Tanúságot tesz a hit és keresztény tanítás igazságáról. A halált az erő felindításával viseli el.”A vértanú tündöklő

11

Előtérben példakép. Viszi magával a rábízottakat is. A vértanúság az Egyház számára mindig győzelem, az Egyház ellenségei számára vereség. Ezt János testvérünk halálánál mindkét oldal érzékelhette. Nem véletlenül hangoztatták az egyházüldözők: Nem akarunk vértanúkat!

Böck atya ezt írta még: „Nem veszítettük el, csupán megelőzött minket az égi úton. Néhány évvel ezelőtt a balatoni körutunkon is néhányszor nagy lendülettel az élre futott.” Amit a szent életű spirituális már akkor látott, mi is érezzük és tudjuk: nem veszítettük el. Sokkal inkább a miénk maradt, mintha még közöttünk élne. Ő rövid idő alatt is teljes pályát futott be. Vértanúságával az „élre futott”.

Többet tett vértanúhalálával, mint sok áldozatos lelkipásztor tehet fél évszázad alatt is. Vértanúságának gyümölcséből élünk. Hisszük, hogy közbenjár értünk. Szemét rajta tartja plébániája hívein, azokon, akiket hittanra tanított, akiknek példát adott azzal, hogy életét áldozta. Hisszük, hogy segít egyházmegyéjén, ahol megfogyatkoztak a papi hivatások, mert a fiatalok elveszítették az irányt és rossz úton haladnak.

Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Brenner János kanonizációs ügyének posztulátora lehettem és tehettem néhány szerény lépést az eljárás előmozdításáért. A horvátnádaljai templomtéren emlékművet állítottunk neki, amellyel – tiszteletének terjesztésén túl – az volt a célom, hogy a templomba menve mindig „találkozzam Jánossal”. Szeretném mindig az ő lelkületével bemutatni a legszentebb áldozatot: példája és – most már mondhatom – közbenjárása segítsen papi életemben. De azt is szeretném, hogy a hívek is találkozzanak vele: imádkozzanak hozzá, legyen ő életünk ádventi homályában ragyogó, fényes csillag mindannyiunk számára, aki közbenjár értünk és mutatja az „égi utat”.

Dr. Gyürki László pápai prelátus a szenttéavatási eljárás egyházmegyei posztulátora

Mindenható örök Isten, aki Boldog János szolgádnak megadtad a papi hivatás kegyelmét és méltónak találtad őt a vértanúság nagy ajándékára, kérünk: dicsőítsd meg őt Egyházadban mielőbbi szentté avatásával is! Égi közbenjárása esdje ki számunkra a kegyelmet, hogy megerősödjünk szent hitünkben és mi is vállaljuk érted a küzdelmet és a szenvedést a te országodnak eljöveteléért. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

12

Kitekintés Mária Országa Gondolatok a magyar Mária-tiszteletről a Boldogasszony Éve jubileumán A Mária-tisztelet a katolikus hit szerves része, ezért nem véletlen, hogy Isten népének hívő gyakorlatában a Szűzanya tisztelete is kiemelkedő fontosságú.

Több olyan nemzetet is találunk szerte az egész világon, ahol ez a kultusz nemzeti színt ölt magára. Mi, magyarok különösen is büszkék lehetünk arra, hogy történelmünk során nemzeti önazonosságunkból és az Egyház Mária-kultuszából a Szentlélek tüzében kialakulhatott Nagyasszonyunk tisztelete.

Mindannyiunk számára ismeretes Szent István király tevékenysége, amelynek népünk keresztény létét köszönheti. A kereszténnyé válás persze nem nélkülözte a nehézségeket. Első szent királyunk azonban megtalálta azokat a módokat, amelyek által a magyarok hite el tudott fordulni a honfoglalás előtti idők pogány kultuszelemeitől, és befogadta a kereszténységet.

Népünk Mária-tiszteletében kulcsfontosságú az országfelajánlás, melynek során – a Hartvik-legenda szerint – a haldokló Szent István király Máriának ajánlotta nemzetünket. Ettől fogva tekintettek a magyarok Máriára úgy, mint az ország Pátrónájára, Királynőjére. Magyarságtudat és Mária-tisztelet szorosan egybeforrt ezeréves történelmünk során, és ez megengedte, hogy Isten Anyjára mint Boldogasszonyra tekintsünk. A mai értékválságban azonban felmerül néhány égető probléma ezen a téren is.

A Magyarok Nagyasszonyának alakja minden korban vezércsillagként állt az imádkozó magyar katolikusok előtt. Ma, a posztmodern összevisszaságban mintha kissé „hallgatna“. Hagyjuk, hogy Mária-tiszteletünk csak az idősek generációjában éljen tovább és a népi vallásosság hasznos elemei már csak a kis falvakban és a határon túli magyar közösségekben legyenek fellelhetők még egy ideig, vagy valóban be akarjuk fogadni Máriát a ma, itt küzdő híveinek életébe, bánataiba és reményeibe? Akarjuk, hogy a Magyarok Nagyasszonyának tisztelete visszhangra találjon a fiatal nemzedék lelkében vagy hagyjuk, hogy a Szent István-i felajánlás puszta legendává váljon a szemükben? Csak ismételgetjük, hogyan volt jelen Mária hazánk

13

Kitekintés történelmében vagy felismerjük, hogy ma is jelen van az életünkben? Ha megszólítjuk Nagyasszonyunkat, válaszolni fog, mert egy édesanya nem hagyja válasz nélkül nehézségben lévő gyermekeit, ha hozzá fordulnak.

Nem elég azonban csak az okait keresni a jelen krízisnek, hanem a kivezető utat is meg kell találnunk. S ha mindezt Nagyasszonyunkkal együtt tesszük, akkor körvonalazódik majd a XXI. század magyar Mária-tiszteletének további útja. Fel kell ismerni: a Szűzanya ma is „a biztos remény és vigasztalás jeleként ragyog Isten zarándok népe számára” (LG 68), így a mai magyar hívek számára is.

Nagyasszonyunk tiszteletében Mária mindig az egyénhez, közösséghez, családhoz, Egyházhoz közel álló édesanyaként jelenik meg. A kultusz végzői Isten Anyját tisztelik benne, – ez biztosítja az egészséges Mária-tisztelethez elengedhetetlen Krisztus-központúságot – aki a mi lelki anyánk is, az Egyház Anyja (Ferenc pápa rendelkezése nyomán a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának emléknapját idén először a pünkösdvasánap utáni hétfőn fogjuk megünnepelni). Örök szüzességét a magyar liturgikus nyelv és népi vallásosság nyelvezete szépen kifejezi: „Szűz Mária”. Pártfogását, közbenjárását a múltban és a jelenben is sokan kérik és tapasztalják meg, amit minden Mária-tisztelő hivatott továbbadni személyes tanúságtételként, a Szűzanya segítő szeretetéről. A rózsafüzér gyakorlata, népi ünnepeinknek (lásd az elnevezéseket is, mint pl. Gyertyaszentelő vagy Gyümölcsoltó Boldogasszony), szokásainknak máriás vonatkozásai, a Szűzanya erényeinek megismerése és követése szintén olyan szellemi-lelki kincsek, melyből Mária Országa a jövőben is sokat meríthet. Egyszerűsége, erényei és küzdelmei a mai ember számára is lelki erőforrás. Szent István királyhoz hasonlóan, a mennyei dicsőségbe vétetett Boldogasszonyra való hívő feltekintés újra élővé teszi a remény isteni erényét lelkünkben és megtanít Húsvét perspektívájában gondolkodni: utunk a Mennyország felé vezet, és ezen az úton maga a Boldogasszony a mi hathatós segítőnk. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy Asszony, akinek öltözete a Nap volt, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona” (Jel 12,1). A Magyarok Nagyasszonya az Isten gondoskodásának biztos, „nagy jele” volt ezer éven át a magyarok számára. Boldog VI. Pál pápa szavaival élve: „Mária korát” éljük, de nekünk nem szabad csupán a jeleket keresnünk, hanem fel kell ismernünk Mária jelenlétét életünkben, mint a legegyszerűbb és legszebb utat, mely Istenhez vezet.

Elméleti irányelvek megfogalmazása persze nem elég egy nemzeti kultusz megújulásához. Nemzeti önazonosságunkat és Mária-tiszteletünket úgy kell egyensúlyba hozni, hogy a földi haza polgáraiként engedjük magunkat vezetni a mennyei Haza felé vezető úton. Az 1947. augusztus 15-én kelt, Mindszenty bíboros és püspöktársai által aláírt püspökkari körlevél egyik legmarkánsabb felhívása ma is aktuális: „Vissza a Nagyasszonyhoz, vissza a magyarság ősi életforrásaihoz!”

Dr. Kovács Zoltán érseki irodaigazgató, angyalföldi plébános

14

Kitekintés Árpád-házi Margit A vezeklés és az engesztelés magyar szentje XII. Piusz pápa 75 éve 1943. július 23-án írta alá és Szent Erzsébet ünnepén hirdette ki Árpád-házi Boldog Margit szentté avatását. A hosszú évszázadok óta fennálló tisztelet alapján a szentek sorába emelte a domonkos rendi apácát. A hírt a háborús viszonyok között – Rómában ekkor már utcai harcok dúltak – csak egy hét múlva ismerte meg a hazai magyar közvélemény. Óriási volt az öröm a Szent Domonkos-rendben és a magyar katolikus egyházban, de nagy volt a megnyugvás is az egész országban, hiszen hét évszázados folyamat zárult le ezzel az aktussal.

Szent Margit (1242–1271) életszentségében megelőzte saját korát, vallásossága az akkor Nyugat-Európában útjára induló eszmének felelt meg, ami elindította a XIII. században Szent Ferenc és Szent Domokos rendjét. Ennek meghatározója volt a humanitas Christi (kereszt, passio, Eucharistia). Fiatalon halt meg 1270. január 18-án, ott temették el a később róla elnevezett Margit-szigeti kolostorban. Liturgikus ünnepe január 18. Halála után, 1271-ben elindult szenttéavatási eljárása, az ügy azonban elakadt. 1340-ben Károly Róbert magyar király, egy évszázaddal később Corvin Mátyás király próbálta sürgetni – siker nélkül. Az eljárást 1638-ban felújította a domonkos rend, de ismét eredménytelenül. Margit tisztelete azonban az elhúzódó és sikertelen eljárás ellenére Szent Domonkos rendjében élt, majd VI. Piusz pápa 1789-ben engedélyezte tiszteletét és ünnepének megülését az erdélyi és több más magyar egyházmegyében.

Bár a magyar társadalom a XX. században felekezetileg megosztott volt, a többséget alkotó római katolikus egyház gyakorlatilag „államvallásként” működött. A vallási élet megújításában sikeres volt annyira, hogy a két világháború közötti két évtizedet „katolikus reneszánszként” is emlegeti a társadalomtörténet. Törekvéseinek és eredményeinek szimbolikus megjelenítése volt az 1930-as évek és az 1940-es évek elejének számos évfordulós eseménye, amelyeken a magyar történelem és a magyar katolikus múlt kiemelkedő személyeire emlékeztek. Ezek voltak az ún. „magyar szentévek”.

Margit szentté avatásának sürgetése az 1920-as évektől lett egyre intenzívebb. Ennek oka az volt, hogy a kortársak hasonlónak ítélték az ország helyzetét a mongol invázió korához: háborút vesztett, területében és népességében megcsonkított, gazdaságilag tönkrement, társadalmilag megosztott, ideológiailag meghasonlott ország. Ebben a helyzetben Margit alkalmasnak látszott, hogy példaképül állítsák – elsősorban a fiatalabb nemzedékek elé –, hiszen egy romokban heverő országban élt, vezekelt, békét teremtett és feláldozta magát a vezeklésben. A XX. századi helyzet is hasonló önfeláldozó életet kívánt.

1930-ban Szent Imre halálának 900. évfordulójára készült a katolikus egyház és az ország. Általános óhaj volt, hogy a pápa ezen az évfordulón avassa

15

Kitekintés szentté Boldog Margitot, ám a várakozás hiábavalónak bizonyult. Ezután csak 1937-ben volt ismét érezhető az országos nekibuzdulás, aminek kiváltó oka az 1938-as Szent István-évre és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra történő felkészülés volt. Ezeknek sodrában tovább folytak Margit szenttéavatási előkészületei, jóllehet a kettős jubileum eseményei azokat kissé háttérbe szorították. Ám másrészről segítették is, hiszen az Árpád-házi szentekre irányították mind az ország, mind az egyetemes katolikus egyház, mind pedig a külföld figyelmét. Az Eucharisztikus Kongresszuson jelen lévő bíborosok és püspökök körében a magyar katolikus egyház számos támogatót tudott megnyerni az ügynek. Az akkor regnáló XI. Piusz pápa delegátusa Eugenio Pacelli bíboros volt, aki a következő évben, 1939-ben XII. Piusz néven a pápai trónra lépett. Jó kapcsolatai a magyar katolikus egyházi hierarchiával nyilvánvalóan segítették Margit szentté avatásának ügyét. Pacelli bíboros Budapesten azt nyilatkozta: „És itt van Boldog Margit, Magyarország királyi törzsökének másik sarja, a szent szegénység mosolygó segítőtársa és nővére, az alázatosságban önmagát megtagadó ibolya, ez a kiváltságos, kristálytiszta mélységű eucharisztikus lélek, az Oltáriszentség előtt égő örökmécses, akinek kedves lángja még ma is lobog az elmult századok ellenére.”

A szentté avatás társadalmi bázisának kiszélesítésében nagy előrelépést jelentett, hogy a folyamatba 1937-től bekapcsolódott az akkorra már jól kiépített hálózattal rendelkező Actio Catholica is. Az 1938-as Szent István-év és az Eucharisztikus Kongresszus is elmúlt azonban Margit kanonizációja nélkül. 1942-ben, a Szent Margit jubileumi évben, majd az eljárás sikeres beteljesülése után egyháziak és világiak Margitnak a magyar nemzetért hozott életáldozatáról beszéltek. A II. világháború kitörésével és előrehaladtával az engesztelés fontosságának gondolata erősen áthatotta a katolikus gondolkodást. A Szent Margit-évben a székesfőváros telket adományozott az Engesztelő kápolna felépítésére a Normafánál, a budai hegyekben. 1944-ben Serédi Jusztinián bíboros-prímás már helybenhagyta a kápolna építésének tervét, amelynek alapkövét lerakták. Mindszenty József támogatta a megvalósítást, ám akkor előbb a front, majd a háború utáni egyházellenes évek lehetetlenné tették a kápolna megépítését. Árpád-házi Margit szentté avatásának 1944. januári magyarországi ünnepségei mintegy összegezték az elmúlt évtizedek törekvéseit, elért spirituális, művészeti, tudományos eredményeit. Az átgondolt, gondosan megtervezett és lépésről lépésre végrehajtott akciók elérték céljukat. Az események átfogták a társadalom minden rétegét. Így volt lehetséges, hogy az ország vezetői, a politikai pártok, a civil társadalom sokféle egyesülete és szervezete, a tudományos élet műhelyei: egyetemek, főiskolák és a Magyar Tudományos Akadémia, a képzőművészeti élet, valamint az irodalmi élet képviselői felso-

16

Kitekintés rakoztak a Margit szenttéavatási ügyét támogatók közé.

Tudás és érzelem, akarat és cselekvés, szorongás és remény összpontosult e napok eseményeiben, amelyekben sűrítve jelent meg minden, ami Margit kultuszának ápolása során értékként a Szent Domonkosrendben, a katolikus egyházban és a társadalomban megfogalmazódott. Egyik ilyen, a vallási életbe hozott új szín spirituális téren: a vezeklés, az engesztelés, az önfeláldozó szeretet, az elköteleződés, a béketeremtés gondolatának megjelenése elsősorban az ifjúság lelki gondozása terén. De ide vehetjük a keresztény remény gondolatát is, miszerint Margit engeszteléséért reménykedhet az ország a világháborús viszonyok között is egy szebb jövőben. Válságos helyzetekben mindig szüksége van a népnek történelmi nagysága szimbolikus kifejezésére. Ezt a nagyságot akkor a magyarság hőseiben, elsősorban az Árpád-ház szentjeiben, így Margitban találta meg.

Prokop Péter alkotása Mindszenty bíboros gondolataiban a Boldogasszony tisztelete mellett nagyon erősen jelen volt a magyar szentek példaadása. Magára s általában a püspökökre utal, amikor a híveit fölkereső főpásztorról mondja, hogy a „legnagyobb magyar, Szent István király, a templomokat és gyermekeket egyszerre öltöztető boldog Gizella, liliomos Szent Imre herceg és vezeklő Szent Margit áldott lábnyomában jár”. A kereszténység, az Egyház és a nemzet egymásra utaltságát, a magyar szentek példáját több beszédében is hangsúlyosan felemlítette.

Ebben az összefonódásban „kivirágzását éli a Regnum Marianum, a magyar szentek tisztelete”. „Nem szégyelljük apáink hitét és Istenét”, „őseink tiszta útján akarunk járni”. És újra arra biztatja a fiatalságot, akikhez idézett beszéde szólt, hogy „legyünk hívők, katolikusok, keresztények és magyarok!”

A hercegprímás legfontosabb lelkipásztori kezdeményezése a Boldogaszszony Évének meghirdetése volt 1947–1948-ban. Ahová csak tudott, vidéki helyszínekre is elment. 1948. szeptember 7–8-án rendezték meg a Zalai Márianapokat. Szeptember 7-én este 7 órakor sok ezer nő részvételével engesztelő Szent Margit-körmenet indult Bánáss László püspök vezetésével, a processzió

17

Kitekintés - Híreink élén a magasra emelt Margit-ereklyét vitték. A szeptember 8-i, zárónapi körmenet a ferencesektől a főtérre Szent Márton és Szent Margit ereklyéjével együtt haladt. A Mária Év legfontosabb központi témája az engesztelés, a bűnbánat, a megtérés volt. A későbbi Mindszenty-életút ismeretében feltételezhetjük, hogy Mindszenty József önmagát is – kicsit Szent Margit példáján – a nemzetért hozott áldozatnak, a vezeklés eszközének tekintette, aki a „hősies életszentség” gyakorlásában az Árpád-ház nagy szentjeit akarta követni. Így lett és maradt Margit a vallásos társadalom tudatában a vezeklés, a haza szolgálatának és szeretetének szentje. Jól előkészített és felépített, az aktuális társadalmi problémákkal kapcsolatot találó kultusza azonban nem bontakozhatott ki, mert a szenttéavatási ünnepségek után néhány hónappal Magyarországot is elérte a front, majd utána a szovjet megszállás és 1948-tól a kommunizmus. A kultuszteremtés nagy lendülete elakadt, megtört – és ez megőrizte Margit alakját az 1940-es évek társadalmi elvárásainak szintjén. Árpád-házi Margit XX. századi szenttéavatási eljárásának több tanulsága is van, lehet számunkra: egyrészt látjuk, hogy milyen körültekintő és széleskörű az előkészítő folyamat, a mozgalom, napjainkban sem mehet ez másként.

Másrészt annak van esélye a boldoggá/szentté nyilvánításra, akinek élete példája az adott kor számára érvényes mondanivalóval rendelkezik.

Dr. Barna Gábor néprajzkutató a zalaegerszegi Mindszenty életút-kiállítás számára készített tanulmányának részlete, szívből gratulálunk neki a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetéséhez!

Híreink Örömmel adunk hírt arról, hogy Mészáros István professzor szakmai útmutatásai alapján az alapítvány a tavalyi évben megbízta Hévizi Sára és Kiss Gabriella kutatókat a Mindszenty-tisztelet eseményeinek, történéseinek és alkotásainak a dokumentálására. A páratlanul gazdag összegzést az idei évben sajtó alá rendeztük, és Egy szentéletű ember – Mindszenty-tisztelet 1975-től napjainkig címmel könyv alakban is megjelentettük. Erdő Péter bíboros ajánlásából idézünk: „1975 óta több nemzedék adta tovább egymásnak a hitvalló bíboros szellemi örökségét, és az eltelt több mint négy évtized alatt kikristályosodott életének máig érvényes, a XXI. század istenhívő emberét is megszólító üzenete.

Szívből kívánom, hogy az a sok imádság, közösségépítő gondolat és megvalósult szándék, melyet ez a kötet is felidéz, teremje meg régóta várt gyümölcsét: Isten Szolgája Mindszenty József mielőbbi boldoggá avatását!” A könyv május 5-től beszerezhető alapítványi irodánkban.

18

Híreink Mindszenty József bíboros ügyében a Szenttéavatási Kongregáció 2018. június 14-re hívta össze a teológus tanácsosok ülését, ún. különleges kongresszusát.

Ez nagy jelentőséggel bír az eljárás előrehaladása szempontjából, mert ez a testület vizsgálja és értékeli legmélyrehatóbban az életszentség megvalósulását.

Kérjük a testvérek imádságát a pozitív elbírálás és a mielőbbi boldoggá avatás szándékára. Ha van rá lehetőségünk, kapcsolódjunk az esztergomi és városmajori hívek minden hónap 6-án, valamint a csehimindszenti hívek minden hónap 29-én bemutatott szentmiséihez, rendszeres imaalkalmaihoz vagy teremtsünk a mi közösségeinkben is hasonló alkalmakat.

Az idei évben, május 5-én Erdő Péter bíboros és a Mindszenty Alapítvány kuratóriuma Mindszenty József-életműdíjjal tünteti ki dr. Boldvai József gyógyszerész urat, a Városmajori Kolping Család Egyesület vezetőjét, aki szerteágazó közösségszervező munkája mellett 1991 óta szervezi a Városmajorból Máriaremetére vezető engesztelő gyalogos zarándoklatokat, melyek a Mindszenty bíboros által 1946-ban és 1947-ben teremtett hagyományt ma is éltetik és a főváros egyik legsajátosabb egyházi megmozdulásává avatják.

Tavaly októberben a Károly Király Imaliga a Népek Békéjéért magyar szekciójának vezetője, Hittig Gusztáv, megkért, hogy vegyem át tőle a magyar referatúrát.

Köszönjük az ő sokéves áldozatos munkáját és a továbbiakra is megígért támogatását! A Vértanúink-Hitvallóink olvasói közössége mostantól kibővül az Imaliga több száz tagjával. Kérem, hogy hordozzuk egymás imaszándékait, Mindszenty bíboros boldoggá és Boldog Károly király szentté avatását, és kérjük az ő közbenjárásukat, akik a Mennyországban is nagyon közel állnak egymáshoz. Kérem az Imaliga tagjait, hogy adományaikat ezután az alapítvány csekkjein vagy honlapján keresztül juttassák el hozzánk, megjelölve, hogy azt az „Imaliga” szándékára utalják.

Esterházy László kanonok, máriaremetei plébános atya megkért, hogy az Imaliga nemzetközi találkozójához kapcsolódó, 2017. október 14-i pápai audiencián adjam át a Szentatyának a tavaly megtartott jubileumi engesztelő zarándoklat emlékérmét. 2017. október 20-án ajándékunkra választ is kaptunk a Vatikánból: „Tisztelendő Monsignore, megtisztelő október 13-i levelében, melyet Ön az Ügy vice-

19

Híreink posztulátorával közösen, a Szentatyának, Ferenc pápának írt, kifejezték az iránta érzett alázatos tiszteletüket és ennek jeleként átadták Isten Szolgája Mindszenty József emlékérmét. Őszentsége nagyra értékeli a kedves gesztust és a kifejezett fiúi tiszteletet és szeretetet, és szívből megköszöni azt. Minden jót kíván Önnek és az Ön által képviselt személyeknek, kéri, hogy továbbra is imádkozzanak érte és az Egyházban végzett szolgálatáért, és szívesen adja Mindnyájukra apostoli áldását.

Engedjék meg, hogy jelen soraimmal kifejezzem és megerősítsem megkülönböztetett tiszteletemet, Krisztusban híve, Msgr. Paolo Borgia, tanácsos.”

Együtt ünnepeljük a világegyházzal, hogy az élet és a család nagy védelmezője, Boldog VI. Pál pápa közbenjárására – akinek Humane vitae kezdetű enciklikáját Ferenc pápa prófétainak nevezte – elismerést nyert egy újabb csodás gyógyulás. Mind a boldoggá, mind most a szentté avatáshoz egy-egy magzati életet mentett meg az Isten tudományosan megmagyarázhatatlan módon. A szentté avatás időpontját Ferenc pápa fogja kitűzni bíborosi konzisztórium keretében, feltételezhetően az ifjúsággal foglalkozó püspöki szinódus idejére, mely idén október 3–28. között zajlik majd Rómában.

A püspöki szinódusok kezdeményezője VI. Pál pápa volt, 1971-ben ennek megnyitásakor Mindszenty bíborossal a jobbján misézett, akit ezekkel a szavakkal köszöntött: „Várva-várt vendégünk ő, mintegy dicső jelképeként annak az egységnek, amelyben a magyar egyház ezer év óta él együtt az Apostoli Szentszékkel. De jelképe ő annak a lelki kapcsolatnak is, amely összeköt bennünket azokkal a testvérekkel, akiket megakadályoznak abban, hogy hittestvéreikkel és velünk normális kapcsolatokat tartsanak fenn. Példaképe ő a hitben gyökerező, megingathatatlan erősségnek és az Egyház iránti önzetlen odaadásnak, amit előbb fáradhatatlan munkásságával és őrködő szeretetével, majd imával és hosszú szenvedéseivel mutatott meg. Áldjuk az Urat és mondjunk közös tisztelettel szívből jövő Ave-t ennek a száműzött, kiváló főpásztornak!”

További hírünk, hogy alapítványi képviselőnk, Kovács Gergely, tizenöt éves posztulátori tevékenysége, „a XX. század magyar vértanúinak és hitvallóinak boldoggá, illetve szentté avatását elősegítő áldozatos munkája elismeréseként” 2018. március 15. alkalmából a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

20

Vértanúink-Hitvallóink XXIV. évfolyam 1. szám (84. szám) 2018. május Kiadja: Magyarországi Mindszenty Alapítvány Alapította: † P. Szőke János SDB H-1085 Budapest Horánszky u. 22.

Tel: +36 1 4451-548 www.mindszentyalapitvany.hu www.mindszenty.katolikus.hu ungmind@gmail.com Felelős kiadó: Habsburg-Lotharingiai Mihály Szerkeszti: Kovács Gergely okl. posztulátor A Vértanúink–Hitvallóink c. folyóirat ingyenes kiadását és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány működését olvasóink önkéntes adományai biztosítják.

Erste Bank Hungary Zrt. Számlaszám Magyarországon:11991102-02139889 Külföldön: IBAN HU58 1199 1102 0213 9889 0000 0000 SWIFT Kód: GIBAHUHB Adószám: 18063703-1-42 A határon túli magyar egyházmegyékből és más országokból honlapunkon keresztül lehet adományokat eljuttatni.

Hálásan köszönjük a hívek erkölcsi és anyagi támogatását!

A májusi lapszám megjelenését a Miniszterelnökség támogatta.

IDEA Nyomda, Kolozsvár Nagy Péter igazgató

Mennyei Atyánk!

Szívesen fogadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve ajánlanak fel, hogy kiegészítsék, „ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára” (Kol 1,24).

Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, áldozatait, amelyeket földi életében a magyar egyházért és a magyar népért ajánlott fel.

Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért, hazánkért.

Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért.

Ha szent akaratoddal megegyezik, add meg, kérünk, hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük.

Krisztus a mi Urunk által. Ámen.