Medikus_Lap_03_2006_09 by Medikus Lap

Lap

edi kus ADEOEC hal l gat ói nakl apj a

3. s z ám

I ngyeneski advány www. dok. dot e. hu/ medi kus l ap Emai l :medi kus l ap@gmai l . com

2006. Sz ept ember

www. aokhok. hu

Gól yat ábor2006 dal Bes z ámol óaGól yat ábor r ól 3.ol 7.ol dal MOEshí r ek 58.ol dal Z eneiaj ánl ó 7Ér dekes s égek:Régimagyarí r ás-r ovás í r ás Kul t úr ál i saj ánl ó

Medikus Lap A DE OEC kiadványa

hallgatóinak

Kedves Olvasó! hivatalos,

ingyenes

II. évfolyam, 1. szám Megjelenik négyszer

négyhetente,

egy

szemeszterben

A hallgatóktól, által, ért www.dok.dote.hu/medikuslap medikuslap@gmail.com Címlapon: Fotó: archivum, Jakab András; Grafika: Jakab András | Címlap: Jakab András, főmunkatárs www.cooler.underground.hu | Terjedelem: 16 A/4-es oldal | online: www.dok.dote.hu/medikuslap | Kiadja: a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumának Hallgatói Önkormányzatai | Felelős kiadó és főszerkesztő: Lánczi Levente | Cikkírók (a cikkek oldalszámszerinti sorrendjében): Gál Enikő, Kovács Zita, Varga Zsolt, Bertók Ágnes, Lánczi Levente, Sereg Hajni, Pétery István Zsolt, Fábry György, Papp Gábor, Posta Edit | Nyomdai munkálatok: Xpress Copy, Zein Fadi, tel: (20) 4684226, (30) 468-4226, e-mail: xpresscopy@gmail.com | Újsággal kapcsolatos észrevételeket ide várjuk: medikuslap@gmail.com | Levélcím: H-4012 Debrecen, Nagyerdei Krt. 98. | Személyesen: Markusovszky Lajos Kollégium, II. sz. épület, földszint (HÖK-iroda)

jra elröpült egy nyár, s mi ismét – mint kidobott dinnyehéjat a darazsak – elleptük régi jó campusuk területét. Nyolcvannyolcadszorra történik meg ez itt. Az első időkben vélhetően még máshogy zajlottak a félév eleji szokásos adminisztrációs teendők – ha voltak egyáltalán. Szerény tapasztalataim szerint, a szemeszter első napjaiban annyi időt töltünk a Tanulmányi Osztályon, ami elegendő volna egy közepes erősségű vizsgára való sikeres felkészüléshez is. Túléljük. Mint ahogy ezt a szemesztert is. Ehhez kívánunk a továbbiakban is hozzájárulni, egy informatív, szórakoztató, naprakész kiadvánnyal – amit épp a kezedben tartasz. A Medikus Lapot az OEC hallgatói írják és szerkesztik, az OEC-en működő diákszervezetek szoros együttműködésének gyümölcseként. A szerkesztőség nyitott minden beérkező anyag közlésére, bármilyen egyéb újítás, ötlet megvalósítására! Az újság szerkesztéséhez, a cikkek, fotók készítéséhez továbbra is várjuk a jelentkezéseket a medikuslap@gmail.com e-mail címen, illetve a HÖK-irodán! Ne féljetek megvalósítani álmaitokat! Ebben a Hallgatói Önkormányzat, és a Medikus Lap igyekszik segítségetekre lenni! Minden kedves olvasónak kívánok eredményes félévet, az újság pedig remélem kellemes kikapcsolódást nyújt majd mindenki számára a gyakorlatok és előadások rengetegében!

Lánczi Levente, főszerkesztő

Tartalom Címlap Impressum, tartalom, szerkesztői levél Fészekrakás a Gólyáknál Tanévnyitó Állófogadás a Klinika Egyetemi Klubban MOE Hírek – Hegyalja Fesztivál MOE Hírek – Nyári cseregyakorlat Zenei ajánló A túra Régi magyar írás Kulturális Híradó Egy kis irodalom… Ady Endre és Nagyvárad Vers Főzőcske Viccek

1. 2. 3. 4. 4. 5. 6-7. 7-8. 9. 10-11. 12. 13-14. 14. 15. 15.

Fészekrakás a Gólyáknál

zázötven hely. Ennyi volt a keret. Ha befértél, a nyár legemlékezetesebb öt napját élhetted át – na persze csak a Hawaii-szigeteki szörfözésed után. Ha valamilyen oknál fogva mégsem jöttél – például még nem értél vissza Hawaiiról –, akkor most megpróbálunk ráébreszteni, miről is maradtál le. Aki pedig ott volt, annak segítünk felidézni pár emléket! Tehát A Gólyatábor… Amit mint leendő elsőéves kíváncsian vársz. Van benned valami kis félsz-köszönhetően a felsőbb évesektől hallott „horrorisztikus” gólyatáboros sztoriknak, és egy pici izgalom, amit egy új közegbe való beilleszkedés jelent. Kényesebbekben az a kérdés is felmerülhetett, hogy lesz-e ágy, meleg víz, ja és tükör. (Ugye csajok?) Szerencsére volt minden, úgyhogy mindenki megnyugodhatott. Mi, gólyák két irányból közelítettük meg fészkünket, a Nagyvisnyói Erdei Tábort. A kapunál a belépővel (sörrel) kezünkben vártuk, hogy felrakják csuklónkra a felhőtlen szórakozást és – a biztonsági őrnek hála – 5 napi elzártságot jelentő karszalagot és megkapjuk a gólyapólónkat. A „recepción” megtudtuk a szállás és csoportbeosztást, valamint átvettük névkártyánkat. Faházunkba benyitva kissé csalódottak voltunk a komforthiány miatt, de a fiúk tömegszállását látva egyből a Hiltonban éreztük magunkat. A délután folyamán bemutatkoztunk tábori csoporttársainknak és megismertük mélyen tisztelt csoportvezetőinket, akik Fürjes Gergő vezényletével rövid, ám velős tájékoztatót tartottak az egyetemi életről. A finom vacsora után a fiúk partysminkben, a lányok a fiúk ruháiban kezdhettek neki a rettegett feladatok teljesítésének. Volt itt indulóírás, szókirakó, fogaink épségének megőrzése céljából almaevés egymás szájából. Az egészségügyi pályára készülők testközelből megismerkedhettek a katéterrel – miközben időre bort szívogattak belőle. Utolsó megmérettetésként ruhakígyót készítettünk, amely során egyesek talán a „teszkós” bor hatására, gátlásaikkal együtt összes ruhadarabjuktól is

megszabadultak, persze szigorúan pluszpontért! Ezután hajnalig roptuk a táncot az étkezőben, ugyanis tudni kell, hogy a megaparty helyszíne az a többfunkciós étkező volt, ahol a konyhás nénik és a DJ is otthon érezte magát, igaz más-más napszakban. Másnap hajnalban népszerű sportfelelősünk, Jani, hangos sípszava ébresztett minket. Senki nem hitte volna, de tényleg betartotta a szavát és egy „kellemes” reggeli tornát hozott össze a másik gólyakínzó, Andris segítségével. Mert ugye mindenki szeret kissé émelygő gyomorral átugrálni mások hátán, hatalmas kört alkotva egymás orrát a lába között (!) fogva sétálgatni oda-vissza, futkorászni, és talicskázva felszántani egy egész salakpályát? De félretéve az iróniát, be kell valljuk, hogy torna után mindannyian jobban éreztük magunkat. A következő napokban színes programok vártak ránk: volt egri strandolás, strandröpi, borkóstolás, cigányzene, több fogásos ebéd valamint sétálgatás a Szépasszony-völgyben, ahol behatóan megismerkedtünk a helyi borospincékkel. Az esték az elsőhöz hasonlóan jó hangulatban teltek. Igaz, a DJ nem tartotta be a RETRO estre vonatkozó ígéretét, és ragaszkodott a Balatoni nyár végtelenített tranceverziójának lejátszásához, de mi mégis áttáncoltunk minden éjszakát. Csütörtök délután Dr. Paragh György Dékán Úr és Dr. Kerékgyártó Csilla, a Tanulmányi Osztály vezetője – akiknek ezúton is köszönjük, hogy időt szakítottak ránk – látogattak el hozzánk. Ők szívesen válaszoltak feltett kérdéseinkre és elmondtak néhány fontos tudnivalót az egyetemről. Az esti záró megbeszélésen el sem akartuk hinni, hogy másnap már haza kell mennünk, így hát a korai indulást tudomásul sem véve vetettük bele magunkat a búcsúbuliba. Már csak a buszon eszméltünk rá, hogy valami véget ért… Ugyanakkor most kezdődik el! Írta: Gál Enikő, Kovács Zita, Varga Zsolt

Tanévnyitó 2006/2007

zeptember 9-én a tanévnyitó ünnepséggel vette kezdetét egyetemünkön a 2006/2007-es, sorrendben a 88. tanév. A Himnusz eléneklését követően Dr. Fésüs László centrumelnök köszöntötte az ünneplő közönséget, majd Dr. Paragh György az Általános Orvostudományi Kar dékánja ismertette Dr. Nagy János rektor úr tanévnyitó üdvözletét. A professzorok után az elsőéves hallgatók kerültek középpontba. Fogadalomtételüket mindenki nagy figyelemmel hallgatta. A szöveget a magyarul tanuló hallgatóknak Dr. Paragh György dékán úr, míg az angolul hallgatóknak Dr. Márton Ildikó, a Fogorvostudományi Kar dékánja olvasta fel. Majd az újonnan alakult Népegészségügyi Kar (NK) dékánjától, Dr. Ádány Rózától két első éves hallgató – Csernoch Vera és Fatima Anjum – vehették át az egyetemi évekre szóló leckekönyveiket. A Hallgatói Önkormányzatok nevében Ujhelyi Zoltán (GYTK HÖK), a külföldi hallgatók nevében Mats Foshaug köszöntötte a gólyákat. Az ünnepségen részt vett Dr. Molnár Lajos egészségügyi miniszter is – aki 35 éve szerzett egyetemünkön diplomát. Meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket.

Centrumelnök úr ünnepi köszöntőjében ismertette az ez évben felvett hallgatók számát, mely a következőképpen alakult: magyar nyelven 236 az ÁOKán, 60 a FOK-on, 65 a GYTK-án, 43 a NK-on. Angol nyelven 240 az általános orvos, 70 a fogorvos, 18 a gyógyszerész és 8 a népegészségügyi szakokon. Ezt követően kapták meg a 65, 60 és 50 éve végzett orvosok vas, gyémánt és aranydiplomájukat. A jubilálók nevében Dr. Csorba Sándor szólt. Az aranydiplomások között volt többek között Dr. Szállási Árpád, orvostörténész, egyetemünk magántanára, az orvostörténeti kurzus életre keltője. Számos egyéb kitüntetést, díjat adtak át az elmúlt tanév során nyújtott kiemelkedő teljesítményük elismeréséül az Orvos-és Egészségtudományi Centrum dolgozóinak. Dr. Paragh György Pro Facultate kitüntetésben részesítette Dr. Gergely Lajos, Dr. Lukács Géza és Dr. Tóth Csaba egyetemi tanárokat. Minden évfolyam megválasztotta az Év oktatóját is. Az említettek részletes névsorát a Medikus Lap honlapján olvashatjátok. Az ünnepség a Szózat elhangzása után a Szenátus és a Centrum Tanács kivonulásával fejeződött be. Bertók Ágnes

Állófogadás a Klinika Egyetemi Klubban

z új tanév előtti utolsó „nyári” délutánra az Általános Orvostudományi Kar Hallgatói Önkormányzata a Klinika Egyetemi Klubba invitálta az évfolyamfelelős oktatókat, a tanulmányi osztály vezetőjét, az OEC-en működő diákszervezetek képviselőit, valamint a csoport- és évfolyamfelelős hallgatókat. Az összejövetelt Fürjes Gergely ÁOK HÖK elnök nyitotta meg, üdvözölve a megjelenteket, és hangsúlyozva, hogy hagyományteremtő szándékkal jött létre a találkozó. Minden hallgatói szervezet rövid bemutatkozással tájékoztatta a résztvevőket szervezetének működéséről, felépítéséről, a közeljövőben, illetve a közelmúltban bekövetkező esetleges személyi változásokról illetve aktuális programjairól. Így szót kapott Bíró Lajos, a Sántha Kálmán Szakkollégium leköszönő elnöke, Kozma Bence a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének országos, szintén leköszönő elnöke (utódja Ferencz Ákos), a kollégiumi bizottság részéről Barna Sándor, valamint a Bibliakör is. A kötetlen találkozón jelen volt Dr. Fésüs László centrumelnök úr, aki záró beszédében hangsúlyozta a hallgatói összefogás és érdekképviselet jelentősségét, a minél hatékonyabb kommunikációt, mind egymás között, mind az egyetemi oktatók, mind a szélesebb – egyetemi, városi, országos – közönség irányába, külön

kiemelve ebben a Medikus Lap szerepét! Centrumelnök Úr az intézetek és a hallgatóság minél jobb együttműködése érdekében érvelt a feed-backek valós véleménnyel történő kitöltése mellett is. A hivatalos beszédek után kötetlen formában vitathatták meg egymással a megjelentek az esetleges problémákat, a jövőbeni terveket. A hangulat oldásához nagymértékben hozzájárult a svédasztalos vacsora is, így az ízletes falatok mellett könnyed diskurzusok folytak a hallgatók és oktatóink között. Ahogy az ilyen rendezvényeken lenni szokott, régi ismerősök találkoztak újra, illetve új, remélhetően gyümölcsöző kapcsolatok születtek. Ezek ápolásához az ÁOK HÖK a továbbiakban hasonló rendezvények szervezésével is hozzá kíván járulni! Lánczi Levente Kapcsolódó linkek: ÁOK HÖK: www.aokhok.hu MOE: www.moe.dote.hu SáKáSz: www.szakkoli.dote.hu

Hegyalja Fesztivál – kicsit másképp

égi keletű történet a miénk. A tavasszal felmerült, hogy kéne egy kicsit lazítani a vizsgák után. Például a Hegyalja Fesztiválon. Ilyenkor aztán a derék orvostanhallgató keresgél, meg persze számolgat. A napokat, de kiváltképp a pénzét! Ekkor jött az ötlet: mi lenne, ha a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének (MOE) szervezésében, kis prevenciós programmal, na meg persze ingyen belépővel élveznénk a koncertek és egyéb látnivalók színes forgatagát? S mivel nem akartuk a véletlenre bízni, összefogtunk egy tapasztalt fesztiváljáró tárasággal, a szintén nagy prevenciós múltra visszatekintő debreceni civil szervezettel, a Kortársak az Egészséges Fiatalokért Egyesülettel (KEFE).

A pályázatunk sikerrel szerepelt! Közben szervezkedtünk mi is, így mire a nagy hír a cívisvárosba is eljutott, már majdnem kész volt a kis csapatunk. Előtte egy barátságos délutánon megismerkedtünk a két egyesület résztvevő tagjaival, és ezek után húsz, mindenre elszánt és rengeteg tudással, valamint számtalan prevenciós anyaggal felvértezett ifjú északnak indult. Irány Tokaj, és a több ezres fesztiválozó-had felvilágosítása! Tisztára, mint valami keresztes-háború… Igyekeztünk minél több, és minél érdekesebb programmal sátrunkba csalogatni a fesztiválra kilátogatókat. Lássunk ebből egy kis ízelítőt: vérnyomásmérés, egészségügyi, grafológiai, pszichológiai, párkapcsolati tanácsadás, totók az AIDS-ről, nemi betegségekről, fogamzásgátlásról, illetve drogokról, házasságkötési lehetőség a fesztivál

idejére, cigi csere karkötőért. A totók kitöltése után volt lehetőség a problémás kérdések megbeszélésére is. Szerencsére mindkét egyesületnek bőven akadt demonstrációs anyaga, amit minden nap variálhattunk. Természetesen a puszta tudásvágyra, és érdeklődésre nem alapozhattunk: a fesztiválozók becsalogatására bevetettünk egy-két jól bevált trükköt is! Így mindenki, aki megfordult nálunk kapott egy apró, ám hasznos „ajándékcsomagot”: óvszert, tampont, betétet – mindezeket támogatóink biztosították –, valamint válogathattak prevenciós kiadványaink, és szórólapjaink közül. Minden nap 10-18 óra között vártuk a sátrunkba látogatókat, az esténk szabad volt, így a nagyobb koncertekre is el tudtunk menni. Hogy kultúrálódjunk is, szétnéztünk mi is a környező sátrakban, ahol akár kézügyességünket is megmutathattuk: hűtőmágnest készítettünk, gyöngyöt fűztünk, rajzoltunk. A tokaji borok természetesen kihagyhatatlan kellékei a Hegyalja Fesztiválnak. A tikkasztó kánikulában, pláne egy végigmelózott nap után egy-két pohár pincehűs tokaji az egyre jobban összecsiszolódó társasággal közösen elfogyasztva igazi felüdülést jelentett számunkra. Gyorsan eltelt az a pár nap. Az igazat megvallva, azért elfáradtunk a tanácsadásokban, beszélgetésekben, ugyanis rengetegen megfordultak a sátrunkban. Íme néhány számadat: a fesztivál 4 napja alatt kiosztottunk 1500 darab óvszert, 150 darab tampont, 100 darab egészségügyi betétet, menstruációs naptárat, cigiért cserébe megszámlálhatatlan mennyiségű karkötőt, egyéb szóróanyagot, valamint több mint száz pár fogadott örök – de legalábbis a fesztivál végéig tartó – hűséget egymásnak. Természetesen csodálatos élményekkel lettünk gazdagabbak, nem beszélve arról a szakmai tapasztalatról, amit egy ilyen fesztiváli sátor szervezése, a gördülékeny csapatmunka kialakítása, no meg a sokrétű prevenciós tevékenység nyújtott számunkra. Az olyan apróságok pedig, mint hogy akkora zajban sok száz ember vérnyomását mértük meg, külön sikerélményt jelentett számunkra. Mindenképpen köszönettel tartozunk szponzorainknak, a KEFE és a MOE Debreceni Helyi Bizottságának vezetőinek, akik számos jó tanáccsal, valamint demonstrációs anyagokkal láttak el bennünket. És nem utolsó sorban köszönet annak a húsz fiatalnak, aki tevékenyen részt vett ebben a nagyszerű nyári buliban. Ez alatt a pár nap alatt is rengeteg ötlet, újítás fogalmazódott meg bennünk, mindenek előtt ez: jövőre is megyünk! Szóval lassan lehet kezdeni a készülődést… Bertók Ágnes – Lánczi Levente A KEFE és a MOE DHB közös sátrában tevékenykedő orvostanhallgatók névsora: Ádány Csaba, Albert Réka, Bertók Ágnes, Czere Krisztina, Egervári Luca, Fábry György, Horváth Krisztián, Hőss Károly, Kiss Bálint, Kőpájer Gabriella, Lánczi Levente, Pintye Zoltán, Varga Rita.

MOE nyári cseregyakorlat Debrecenben

dén a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének és a világ számos más orvostanhallgatói egyesületének együttműködése révén 46 debreceni hallgatónk utazhatott külföldre nyári gyakorlatra. Cserében itt, Debrecenben mi is 22 országból ugyanennyi hallgatót látunk vendégül az év során, akik egyetemünk legkiválóbb oktatóinak vezetésével az OEC klinikáin tölthetik egy hónapos gyakorlatukat. „In the hospital where I have been I felt very well and I found a very good staff. The doctor I followed explained me a lot of things I didn't know and she was nice with me and above all pretty.” – Francesco (Olaszországból, pszichiátria gyakorlaton) Ízelítőt kaphatnak a magyar kultúrából, hogy aztán színes élményekkel hazatérve tovább öregbítsék egyetemünk hírnevét, és hírét vigyék a magyar vendégszeretetnek.

A nyári hónapokban 32 hallgató érkezett a SCOPE (kórházi cseregyakorlat), 2 a SCORE (csere TDK) és 4 a SCORA (reproduktív egészségügyi témájú cseregyakorlat) programok keretein belül. „A nyári cseregyakorlat mind SCOPE-, SCORE-, mind a SCORA-Exchange keretein belül az idén is kiválóan sikerült. A programok tekintetében az egész CP-gárda kitett magáért és a legapróbb közös pirítóssütéstől kezdve a legösszetettebb Budapest-programon át minden összehangolt és megszervezett volt. A programok közül csak felsorolás szinten szeretnék szemezgetni: grill-party, nemzetközi ételbemutató (az ideérkezők segítségével), néptánc oktatás, budapesti, egri valamint hortobágyi kirándulás plusz sok-sok apró program. Reméljük jövőre is hasonló élményekben gazdag nyári cseregyakorlat részesei lehetünk.” – Huszanyik Gergely (CP Koordinátor, CP, ÁOK III. évfolyam) Hogy minden zökkenőmentesen történjen, már a félév végén igyekeztünk megkeresni azokat a lelkes MOE tagokat, akik a nyár folyamán segítettek lebonyolítani a csereprogramot. Idén sok év óta először sikerült több, mint 50 fős munkacsoportot toborozni, akik közül számos aktív taggal is gazdagodott az Egyesület. A CP-k (Contact Person-ok) feladata volt az érkező hallgatókat várni a Nagyállomáson, és onnan a koliba kísérni, segíteni nekik eligazodni a városban, az első

reggelen bemutatni őket a klinikán a tutoroknak, megmutatni Debrecen nevezetességeit és kedvenc helyeinket, ahol jól érezzük magunkat, és amik már nekünk is beváltak. Így többek között a Tornádó vendégeink körében is nagy „favourite” lett, ahogy a Kismandula, a Carpe Diem és a Belga is elnyerte tetszésüket. „The best city was Debrecen because it's not so big as Budapest (there is too much traffic in Budapest) and it's not too small. I liked Debrecen more maybe because I spent more time in this city and because it's a very nice place with very kind people.” – Francesco Ezenkívül a CP-knek köszönhető, hogy mindkét hónapban nagyszerű hangulatban telt a Klinika Moziban rendezett Welcome Party, ahol közösen sütöttünk-főztünk a külföldi hallgatóknak, együtt tanultuk velük a csángó táncok alaplépéseit és teambuilding játékokat játszottunk. A CP-k a hétvégi kirándulásokra is vendégeinkkel tartottak, így biztos, hogy minden török orvostanhallgató – és persze a többiek is – megismerhette Eger igazi történelmét. Egerben megkóstolták a vidék legfinomabb borait, ellátogattak az egyedülálló Marcipániába és megnézték a város nevezetességeit. „I think I liked Eger more than the others. Because it was a small nice town with nice streets, some good examples of architecture, good wines and good memories.” – Serdar (Törökországból) A Hortobágyon kocsikázásra invitáltuk őket, hogy megismerjék a Puszta flóráját és faunáját, és gyönyörködjenek a csikósok látványos bemutatójában. Az ebéd pedig mi más lehetett volna, mint igazi magyar gulyás (gulash) a Csárdában.

A legnagyobb lélegzetvételű program a négy napos „Budapest-trip” volt, ahol bejártuk velük a főváros legszebb részeit; Budát, a Margitszigetet, a Népligetet, a Váci utcát, a Bazilikát, meséltünk Budapest történetéről, fekvéséről, természetesen elvittük őket többek közt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumba, angol idegenvezetéssel megnéztük a Parlamentet, az Operaházat, esténként pedig hatalmas bulikat csaptunk. „2005 nyarán kezdtem el foglalkozni a beutazó cserediákokkal. Sereg Hajni hívta fel a figyelmemet

erre a lehetőségre, mint izgalmas „munka” és egyben jó pont a MOE-n belül. Ezután 2006 nyarán is részt vettem a programok szervezésében és rengeteget buliztam, rengeteg jófej emberrel. Legalább 30 embert ismertem meg, legalább 10 különböző országból. Kirándultam Velük Pesten, nemzetközi kajaestet, grill partyt csináltunk esténként és persze sokat buliztunk. Már alig várom a következőt!” – Varga Zsuzsa (CP koordinátor, CP ÁOK IV.évfolyam) Így telt ez a nyár itt Debrecenben, és a városon kívül. Azok, akik részesei voltak rengeteg közös élménnyel gazdagodtak, és jövőre talán egy másik városban, egy másik országban ismét találkoznak. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy ilyen formában is megköszönjem minden CP és CP Koordinátor lelkes és fáradhatatlan munkáját, hiszen a Ti segítségetekkel tehettük feledhetetlenné vendégeink számára a hazánkban eltöltött gyakorlatot! „Almost everything was nice. Contact persons were nice and friendly. Debrecen is not a big city but if you have some nice friends around you it's a good place to stay, to study, to enjoy yourself and having good memories.” – Serdar.

Most viszont itt az új szemeszter, és mi járunk majd minden nap a klinikákra, elméleti intézetekbe. A munka és tanulás mellett azonban ne felejtsétek, hogy a MOE év közben is számos programmal vár titeket! Ismét szervezünk majd Libresse és SCORA kurzust, Drog- és dohányzás prevenciós előadássorozatot! Akik ezeken részt vesznek, Debrecen, illetve az egész ország középiskoláiban tarthatnak előadásokat és értékes MOE-pontokkal gyarapíthatják a már – esetleg épp a nyáron – megszerzetteket, hogy aktív tagként 2007 nyarán külföldön tölthessék gyakorlatukat. Idén októbertől újra lesz „Teddy maci kórház”, és évközi kampányprogramjainkra is sok szeretettel várunk Titeket! A részletekért figyeljétek a MOE hirdetőtáblákat, melyeket megtalálhattok már szinte minden intézetben és koliban! Kérdéseitekkel forduljatok bizalommal tisztségviselőinkhez, akiket garantáltan megtaláltok minden szerdán délután 4-től 6-ig a fogadóórán a MOE irodában, a DOTE III-as koliban. A MOE Debreceni Helyi Bizottsága nevében mindenkinek élményekben gazdag és sikeres tanévet kívánok! Sereg Hajni Helyi Cserekoordinátor

Zenei ajánló Sziasztok! Pétery István Zsolt vagyok, a zenei rovat gazdája. Rendszeresen olvashattok tőlem lemezbemutatókat, koncertbeszámolókat, a rock, illetve az alternatív zene kategóriájában. Szeretnénk törekedni a zenei sokszínűség megjelenítésére a Medikus Lapban, ezért kérem, hogy aki más zenei stílusokban (pop, elektronikus zene, komolyzene, bármilyen más irányzat) otthon érzi magát, és szívesen írna újságunkba, jelentkezzen a Medikus Lap e-mail címén: medikuslap@gmail.com. Előre is köszönöm!

Kispál és a Borz – Turisták Bárhol (2003) Alternatív pop/rock www.kispalesaborz.hu

ikor elkezdem hallgatni a fent említett pécsi együttes albumait, gyakran úgy érzem magam, mint aki éppen egy megmagyarázhatatlan álomból ébredt volna, ahol egy nagy létra segítségével feljutott a Holdra, majd onnan fejest ugrott a Mariannaárokba. Bizarr, beteges, bolondos. Pedig jó. A Kispál és a Borz egy olyan együttes, amelyet nem lehet átadni szavakban. Maga a káosz, ami néha megérint és megpendít egy lelki húrt lassan, s élénken, majd a következő percben hangos nevetésben törünk ki, hogy hogyan lehet ilyen marhaságokat írni. Olyan hangulatokat tud kihozni az emberből, amikről talán nem is gondolta, hogy léteznek, még kevésbé, hogy önmagába zárva. És mindezt helyenként olyan ironikus, egyedi szövegekkel, megtöltve az élet édes-

keserű egyvelegével, hogy kétlem, hogy valaha is lesz a zenei életben még egy hasonló együttes. A 'Turisták Bárhol' ilyen szempontból egy tipikus Kispál album – bár személy szerint zeneileg az eddigi egyik legjobbnak tartom. Elvont, melankolikus, abszurd, finom kis rockzenével megfűszerezve. Központi témaként jelen esetben, a média lélekromboló mivolta, a játékosság, a szerelem, elmúlás gondolata említhető. A hozzám legközelebbi nóták: Nem érdekel, Tiszai pályaudvar, Etetés, Küldi a megoldást, Csillag vagy fecske, De szeretnék. Ajánlom mindenkinek,akinek van egy kis kedve, ideje elmélkedni, filozofálni, elkalandozni a szürke hétköznapokból ,vagy mondjuk ha éppen egy baráti összejövetel mellé keres könnyed muzsikát.

Motörhead – Inferno (2004) Hard Rock www.imotorhead.com

gyszer volt, hol nem volt, egy Tokaj közeli, nyári fesztiválon, egyre növekvő, és szigorúan egy irányba tartó tömegben találtam magam, amely a kicsi hazánkba látogatott Motörhead koncertjére hömpölygött. Bizony, őszintén el kell ismernem elöljáróban, hogy a Motörhead sosem tartozott az általam mélyrehatóan ismert, favorizált csapatok közé. Viszont ha már a helyszínen voltam, motoszkált a kisördög, hogy komoly név végső soron, meghát érdekelt, hogy harminc év kemény zenei robotolás alatt mire jutottak a fiúk, nem utolsó sorban pedig, hogy „némi” koncerttapasztalattal a hátuk mögött mit hoznak ki az egészből a helyszínen. Igen kedves olvasó, nem olvastad félre, a zenekar több, mint harminc éve működik, nyilván nem teljesen változatlan felállásban, de a frontember, Lemmy ’bácsi’ három évtizede csapatja a rock and rollt reggeltől estig. Látatlanban életmű-díj:). Mindezek tudatában nem meglepő, hogy igen kíváncsi voltam, és hát mit mondjak, nem csalódtam... Sőt... Ha úgy a buli érzését szeretném átadni, akkor elmesélem, hogy közvetlenül előttem egy kopasz, szakállas, napszemüveges, két méter magas, szelíd motoros fiatalember helyezte el magát. Elkezdődött a koncert. Szinte mindenki tombolt, de ő mozdulatlan maradt, csak némi fejrázással tudatta, hogy igen, azért tetszik neki is a dolog. Széles mosollyal vártam a dolog

végkifejletét, ami nem lett más, minthogy, a harmadik számnál az ő kőszikla volta is szétrombolódott, s úgy ugrott be az őrjöngő tömegbe, hogy öröm volt nézni! Az elmúlt év, sőt talán mondhatom, évek egyik legjobb koncertje volt, amit személyesen láttam. Brutális hangzással érkeztek, a színpad kb. háromnegyedét hangszórók foglalták el. Abszolút tiszta, lehengerlő dolog. A muzsika pedig: Az első hangtól az utolsóig igazolta, hogy nagyon profi zenészekkel van dolgunk. Iszonyatos gitárszólók, Lemmy 'apánk' rekedt, whisky-n és fellépések százain kiérlelt hangja, ami csak a csövön kifér. A dobosuk pedig szimplán egy félisten. Komolyan mondom, olyat, hogy valaki óramű pontossággal üti a tizenhatodokat, aztán hirtelen fogja öt-hat méter magasra feldobja a dobverőt, tartja az ütemet, majd fel sem nézve elkapja és folytatja... Teszi mindezt egy olyan dobszóló közepén, ahol emelődaruval kellett összeszedni az állam... Tényleg nagyon sajnálhatja mindenki, aki nem látta őket. Ezen kitérő után nem is akarok sok mindent hozzáfűzni az Inferno lemezükhöz, amiről egyébként igen sok számot játszottak (Terminal Show, Killers, In the name of Tragedy, Fight, Down on me) csak hogy maga a kőkemény, tiszta, őserőtől duzzadó Rock'n'roll. Hallgassátok, szeressétek!

In Flames – Come Clarity (2006) --)Melodikus death metal --)www.inflames.com

nyár másik zenei csúcspontját a kezem ügyébe került svéd In Flames zenekar legújabb lemeze jelentette. Igencsak vártam már az új anyagukat, úgyhogy sürgősen a dolgok közepébe csaptam, és már szólt is a Take this life címmel megáldott nyitónóta. Nos... Ha néha elgondolkozik az ember, hogy miért járnak egyesek fekete pólóban, amin valami jól csengő márkanév helyett egy együttes neve díszeleg, hát többek között az ilyen magával ragadó zenék, lemezek miatt. Szétromboló, megsemmisítő, dallamos, briliáns. Az egész album, az első rifftől, az utolsó leheletéig. Azon meditáltam sokáig a cikk írása közben, hogy melyik számot emelhetném majd ki, hogy na ebbe tényleg érdemes belehallgatni. Nem teszek ilyet. Egyszerűen nincs értelme, mindegyik csúcs. Mondhatnám, hogy a vendég-énekesnővel készült Dead end-et, legalább százszor hallgattam meg, s még mindig garantált a hidegrázás. Vagy amikor ötven ember között álltam buszra várva és megszólalt discmanemből a Crawl Through Knives: olyan

„dobolásba” kezdtem, hogy sokan az ott állók közül azt gondolhatták, hogy elírás miatt most engedtek ki az idegklinikáról, esetleg hogy a nehéz nyári gyakorlat előtti reggeleken a három kávé nem, csak a Vacuum tudott belém életet csalni, dehát a többi szám is ugyanezen a színvonalon mozog. Két dolgot említenék így csak: Az első, hogy személy szerint szeretek először elejétől a végéig meghallgatni egy lemezt, még ha vannak kiugróan jó dolgok is. Ezt szinte minden alkalommal betartom, s igyekszem az egész után elmélyülni a legszebb, legjobb részletekben. Így láthatja az ember egy mű igazi értékét, mondanivalóját – már ha van olyan. Hát ez az album erre nem nyújt lehetőséget. Talán nagy nehezen át lehet jutni egy-két számon, de aztán reflexszerűen megy a kéz a replay gomb irányába. A másik, hogy mivel elég konzervatív típus vagyok, olyan, hogy egy albumot én két hét hallgatás után a mindenkori Top 10-em tagjává tegyek, szinte sosem fordult elő. Idáig... Abszolút alapmű, kötelező tananyag!

A túra

úlius 7-én reggel éreztük, hogy ez a nap más lesz, mint az eddigiek. Benne volt a levegőben, hogy a vizsgaidőszaknak ma mindenképpen vége lesz. Csak egy vizsga és kész! Felmerült a kérdés, hogy a könyvek fölött eltöltött 6 hét után mi fogja kitölteni napjainkat? Tanulásról hallani sem akartunk, de egy kis erőpróba még belefért. Erről, már jó előre gondoskodtunk magunknak. Így tehát a vizsga után ledobta mindenki az öltönyét, egy hátizsákot telepakolt a szükségesnek vélt ruhákkal, 3 napi hideg élelemmel, hamuban sült pogácsával és elindult a nagyvilágnak. A vonat 16.47-kor futott ki az állomásról. Átszállás Füzesabonyban, Egerben majd érkezés Szilvásváradra. Az út jó hangulatban telt, mivel a három napra szánt muníció nagyobbik részét sikerült elfogyasztani. A szilvásváradi állomásról át kellett gyalogolni az autóbusz megállóig. Útközben a helyi „kultúrházban” feltöltöttük a készleteket. A buszmegállóban felvettek minket az autóval érkezők. Innen 5 perc alatt eljutottunk Nagyvisnyóra a Bánvölgye táborba. Este szalonnasütés, ismerkedés, és lelki felkészülés a másnapi túrára. Reggel korán virradt, de mi későn keltünk. Négy, egyenként 3-6 fős csapat szállt versenyre egymással, de leginkább a természet kihívásaival. 10 percenként indítottak minket egy térképpel és egy feladatlappal. A térképen bizonyos tereppontok voltak számmal jelölve, és minden ponthoz tartozott egy kérdés a feladatlapon. Az érintett pontok szabadon választhatóak voltak, így a túra hossza 10-40 km között változhatott. A helyezésekről a megszerzett pontok, és a túra ideje döntött. A kérdések egyszerűen megválaszolhatóak voltak, ha a csapat megtalálta a kijelölt ellenőrzőpontokat. Például: hány Lajos van az első világháborús emlékművön? Hány kilométerre jelzi Bánkutat a megfelelő jelzőtábla? Mi Szabó Miklós foglalkozása? Indulásunk után be kellett menni Nagyvisnyóra, itt egy kis bolyongás után megfordulhattunk, hogy visszajussunk a kiindulási ponthoz. Innen aztán a Dédesi vár volt a célpont. Hegyre fel, egy kis zavar, majd megérkeztünk az első őrzött chekpointig, ahol egy kvíz várt bennünket a világ hegyeinek magasságáról, valamint egy hegymászócsomó kellet kötni. Volt olyan csapat, akinek ez jól ment, nekünk nem. Innen aztán a csaptok különböző útvonalakat jártak be, Így a saját útiélményünket tudom leírni. Fel a Kis-várhoz. Ez egy veszélyes sziklafal, melyet éppen egy csapat hegymászótanonc akart

meghódítani. Legbátrabb pajtásunk megmutatta, hogy kell ezt kötél nélkül, egymás után kétszer megoldani. Gyaloglás, gyaloglás… fel, le, fel, le… Nyírkő, Farkasnyaki elágazás… Szomjúság, szomjúság… Jubileumi forrás, ahhh, végre víz! Hideg, sok. Itt a paradicsom: keksz, csoki, szendvics, pihenés. Tele has, tele kulacs, összeszedtük az erőnket és továbbindultuk. Felmásztunk Bükkszentlélekre. Itt szépen jelölve vannak, hova milyen jelzésen lehet eljutni és mennyi idő alatt. Mária Forrás – a következő őrzött pont: kék jelzés, 15 perc. Útba esett a Látó-kövek, megnéztük! Majd 30-40 perc séta után átfutott az agyunkon, talán rossz irányba megyünk. Visszabaktattunk az utolsó ismert pontig, itt telefonon megkérdeztük, hogy merre is az arra. Kék kereszt – gyerekek nem minden igaz, ami ki van írva, használjátok a térképet is! Mária forrás. Kenyér, szalámi, forrásvíz… a legjobb! Mivel mi értünk be utoljára, és már a Nap is unta ezt a féltekét, jobb ötletnek tűnt, hogy az elméleti feladatokat majd a táborban oldjuk meg. A szervezők és kis csapatunk elindult visszafelé. Kellemes lankákon ereszkedtünk alá hosszan, hosszan. Mindenki tudta, egyszer még mászni kell, de nem gondoltunk rá. Mindennek eljön az ideje. Nyílegyenesen fel a hegyre. Hirtelen, mert úgy kevésbé fáj… de fáj. Egészen addig, még fel nem érsz. Ott jó nagyot szívsz a hegyi levegőből, kortyolsz a maradék vizedből, szétnézel, és nem gondolsz semmire. Csak átadod magad a látványnak. Állsz, majd továbbindulsz. A szürkületben már ismerős tájakon ereszkedtünk lefelé. Mire beállt a sötétség beérkeztünk a táborba. Itt megkaptuk az elmaradt feladatokat. Sárosan be az ebédlőbe. Ott már várnak minket a sorstársak. Meséljük egymásnak az élményeket. Ki melyik utat választotta, hol tévedt el. A kalandos részeket többször is felidézzük. Egy kicsit megmegnyomjuk a színes ceruzát – csak mert úgy érdekesebb –, és az otthoniaknak a már kész legendákat könnyebb mesélni. Ezután még egy kis csocsó a Fapumában, aztán alvás. Másnap reggel könnyes búcsút vettünk a tábortól, és Eger felé indultunk, ahol strandolás volt beütemezve. Türelemmel végigálltuk a sort, megvettük a 20 jegyet, mosolyogva mutattuk meg mind a 20 diákigazolványt, nem törődve a mögöttünk állók elégedetlenkedéseivel. Sajnos itt sem tarthatott örökké a mókázás, negyed ötkor már a vonaton robogtunk szeretett egyetemvárosunk felé. Ezúton szeretném megköszönni minden résztvevő nevében a szervezőknek a felejthetetlen kirándulást. Ne feledjétek: SZEPTEMBERBEN ÚJRA! F.Gy.

Régi magyar írás

mai felzaklatott világunkban, mikor minden az „ésszerűsítő” megszorításokról és többek között az egészségügyi dolgozók „gondoskodó” elbocsátásáról szól, volt-e alkalmunk elgondolkozni azon, hogy mi az a legfontosabb, ami még a nehéz időkben is összeköt bennünket, magyarokat a világon, és egy nemzetté kovácsol? A közös történelmi múlt emlékezete, a hazafias érzések, vagy a lelkes szurkolás a magyar színekben küzdő sportolóinkért? Mind nagyon fontos az életünkben, de a leglényegesebb az a magyar nyelv használata. Alig akad író, közéleti személyiség, aki ne idézte volna már az örök szállóigét: „Nyelvében él a nemzet.” Határainkon belül a nyelvünk használata a mindennapi rutin része, jelentőségére csak akkor döbbenhetünk rá igazán, ha az elcsatolt területeken barangolva magyar szót hallunk. Ilyenkor eszünkbe juthatnak a Szózat sorai: „Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e' hazán…”. Magyarul beszélünk. Azt hihetnénk, hogy magyarul is írunk. De ez nem teljesen így van. Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy eleink a honfoglaláskor már, mint írástudó nép érkeztek a Kárpát medencébe. Ősi hagyományaink, hitvilágunk és írásunk a katolikus nyugatnak való megfelelés kényszerének esett áldozatul, miután 1000-ben Vajk, Géza fejedelem fia István néven Magyarország első királya lett. Az új vallás elterjesztésére hittérítő papokat hívott az országba, akik magukkal hozták a latin nyelvet, és a latin betűs írást is. Pogánynak tartották, és megsemmisítettek mindent, ami népünk eredetéhez és az ősi kultúránkhoz tartozott. A régi magyar írásjelek sem kerülhették el sorsukat, üldözni kezdték és elégették írásos emlékeinket, s a rovásírás is visszaszorult a mindennapi használatból. Szent István királyunk ennek szellemében a következő intézkedésre ragadtatta magát: „Mely szerint Szilveszter pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra pogány írás megszüntetődjék és helyébe a latin betűk használtassanak. Itt rendeltetik, hogy a papság azok használatára jutalmazás mellett betaníttassék és a pogány írástól, valamint tanításától papi állásának vesztése és 20 arany pensasnak büntetése fizetése mellett eltiltassék. Továbbá, hogy az egyházakban található pogány betűkveli felírások és imakönyvek megsemmisíttessenek. Valamint pedig azok, akik régi pogány iratokat beadnak, 1-tõl 10 dénárig kapjanak

jutalmat. A beadott iratok és vésetek pedig tűzzel és vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.” A szigorú tiltások ellenére az ország távoli részeiben, így a Székelyföldön is fennmaradt a magyar írás használata. Az Árpád-ház kihalása után, a tiltás enyhülése következtében a magyar nyelv és írás újra teret kapott, elsősorban a köznép körében. Az Erdélyi Fejedelemség ideje alatt a magyar írás használata és szerepe jelentősen megnőtt. Az iskolai oktatás részévé vált, és egészen a XVIII. század végéig tanították a nebulókat a magyar írásvetésre. Bár több kezdeményezés is indult, hogy hivatalos írásrendszerré váljon, a latin betűk helyzetét nem volt képes megdönteni. Napjainkban a régi magyar írás sajnos még nem kapja meg az őt megillető figyelmet, bár kutatása egyre nagyobb lendülettel folyik, és szervezett oktatása is megindult az újjáalakult cserkész szervezetek köreiben. Ősi írásunkat a középkorban szittya, vagy hun írásként emlegették, a rovásírás elnevezés csak újabban terjedt el, megkülönböztetőleg a jelenleg használt latin betűs magyar írástól. A névadáskor a székely kapukon ma is látható fába rótt írás volt mindössze ismeretes. Így lett rovásírás az elnevezése, bár a közhiedelemmel ellentétben csak a legkorábbi szakaszban rótták. Később papírra vetették, kódexekbe írtak vele, templomi mennyezetekre festették, tehát mindazt a funkciót betöltötte, amit egy írásnak be kellett töltenie. A székely rovásírás A székely rovásírás ősi magyar írásunk legegységesebb, szabványosított változata. A XVI. században komoly virágzásnak indult, s különösen Erdélyben, a székelyek körében volt általánosan használt, s oktatása iskolai keretek között zajlott. A székely rovásírással kapcsolatban számos emlékünk fennmaradt, közöttük is a legszebbek a középkori vallásos szövegek. Figyelemre méltó, hogy a rovásírással sokkal egyértelműbben le tudták írni a beszélt nyelvet, mint az akkori latin betűs írással. A rovásírás jellegzetességei közé tartozik, hogy jobbról balra írják, nem különböztet meg kis- és nagybetűket és nem mindig írja ki a magánhangzókat. A leggyakrabban előforduló magyar magánhangzót, az et el lehet hagyni, némely esetben az a betűt is (pl. ak, as, aty jelek használatával). Ellenben ha két magánhangzó áll egymás mellett, azokat jelölni kell, s szintén ki kell írni a magánhangzót, ha elhagyása zavarja az értelmezést (pl. kerek, kerék esetében).

A székely rovásírásban is megjelentek fejlődése során a ligatúrák, a betűösszevonások, melyekkel az írás sebességét lehet növelni, és segítenek a hellyel való takarékosságban. A szomszédos betűk egyetlen jellé való összeírása, egymásba tolása bonyolultabbá teszi a jelek felismerését, és nagyobb gyakorlatot követelnek meg használójuktól.

Reményemet szeretném kifejezni, hogy az elkövetkező időkben mind több emberben fog tudatosulni, hogy az őseinkről reánk hagyott magyar beszéd mellett létezik egy magyar írás is, melynek szépségeit csak napjainkban kezdik újra felismerni. Végezetül álljon itt két lelet azokból a korokból, mikor még a magyarság bírta a magyar írásvetés tudományát:

Rovásírásos felirat Csikszentmártonról, 1501. Az itt közölt másolatban az eredetileg ligatúrákként írt jelek alá vannak húzva. Olvasata régiesen: "ÚRNaK SZÜLeTéSéTÜL FOGVÁN ÍRNaK eZeRÖTSZÁZeGY eSZTeNDŐBE MÁTYáS JÁNOS eSTYTáN KOVÁCS CSINÁLTáK MÁTYáSMeSTeR GeRGeLYMeSTeRCSINÁLTÁK G IJ A aS I LY LY LT A". Az eredeti feliratban csak a nagybetűk voltak

lejegyezve, míg egyes részletek értelme nem tisztázott. A szöveg mai nyelvezetű értelmezése: "(Ezt) az Úr születése utáni 1501. évben írták. Mátyás, János, István kovácsok csinálták. Mátyás mester (és) Gergely mester csinálták [értelmezhetetlen]"

Az enlakai unitárius templom rovásfelirata és életfái Ez olvasható rajta: eGY AZ ISTEN GEORGYIUS MUSNAI DIAKON Az "egy" szót jelkihagyással írták, az "e" hangot elhagyva csak egy "gy" szerepel. A második sor első két szava normál írás (egy név, amit ma Musnai György-nek mondanánk), az utolsó szó viszont (diakon) két ligatúrát is tartalmaz. A "d" és "i" rúnákat, valamint az "o" és "n" rúnákat vonták össze, valószínűleg helytakarékosság céljából.

Papp Gábor, V. évfolyam

Kulturális híradó a Közművelődési Titkárság ajánlásával Kiállítások Gyenes Kálmán Fotók Erdélyről Elméleti Galériában: szeptember 17-től 29-ig Élettudományi Galériában: október 1-től 13-ig

Nagyváradi Pasztellfestők Egyesületének kiállítása Elméleti Galériában: október 1-től 13-ig Élettudományi Galériában: október 28-tól november 10-ig

Két út Kolozsvári József emlékkiállítása, és ifj.Kolozsvári József grafikáinak bemutatása Elméleti Galériában: október 15-től 27-ig Élettudományi Galériában: október 28-tól november 10-ig

Varga Zsófia grafikusművész kiállítása Elméleti Galériában: október 29-től november 10-ig

Antal László: Tájképek Mini Galéria: szeptember 16-tól 29-ig

Kelemen Erzsébet Vizuális Költeményeinek kiállítása Mini Galéria: szeptember 30-tól október 13-ig

Seszták Sándor festő kiállítása

Világjáró Klub előadásai a Gyermekklinika tantermében október 10. 18 óra: Dr. Batár István: Horvátországi nemzeti parkok október 24. 18 óra: Dr. Kappelmayer János: Quebek

Színház- és hangversenybérletek A Közművelődési Titkárságon színházés hangversenybérletek igényelhetők. További információkért keressétek a Közművelődési Titkárságot a II-es koliban, illetve az 52/411-600/55496, vagy 55912 melléken, vagy érdeklődjetek a HÖK irodán!

Angolból alapfoktól felsőfokig nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamok gyakorlott nyelvtanárok vezetésével, anyanyelvű tanár bevonásával.

Óradíj: 800Ft/45 perc. Egyösszegű befizetés esetén 10% + visszatérő hallgatóknak 5% + tankönyvek 15% kedvezménnyel.

www.coolnyelviskola.hu Debrecen, Széchenyi u. 8. II. / 2. 06 52 531 105 / 114 mellék 06 20 991 9246 hirdetés

Mini Galéria: október 14-től 27-ig

Boján Mária gobelin kiállítása Mini Galéria: október 28-tól november 10-ig

A helyszínek: Elméleti Galéria – az Elméleti Tömb előcsarnoka Élettudományi Galéria – az ÉTK előcsarnoka Mini Galéria – a II-es koli földszintjén, a portától jobbra

XPRESS COPY Az Élettudományi Központban Nyitva tartás: hétfő-péntek 7-19 óráig Fekete-fehér másolás: 8 Ft

Kulturális ajánló rovatunkba várjuk a hallgatók által érdekesnek vélt programokat, előadásokat is! Egyéb észrevételeiteket, ötleteiteket is nyugodtan küldjétek el a Medikus Lap e-mail címére: medikuslap@gmail.com

Fekete-fehér nyomtatás: 15 Ft Színes nyomtatás: 120 Ft hirdetés

Egy kis irodalom… Sziasztok! Posta Edit vagyok. Gondoltam indítok egy irodalmi rovatot és mindenki, aki kedvet érez rá, küldjön be minél több művet. Saját verseket, novellákat, gondolatokat egyes művekről, szerzőkről szeretettel várunk. A szerkesztőség e-mail címe: medikuslap@gmail.com.

Ady Endre és Nagyvárad A nyáron Erdélyben jártam és a határ melletti városban is látogatást tettem úti célom elérése előtt, ahol rengeteg Ady-emlékkeltalálkoztam. Így gondoltam, egy kicsit utánajárok a témának, mivel egyik kedvenc költőmről van szó. Kiderült, hogy életművében Nagyvárad sokkal meghatározóbb, mint ami a köztudatban él. dy Endre 1877. november 22-én született a Szilágy megyei Érmindszenten. Az Ady-család történetét a XIII-XIV. századig lehet visszavezetni. A XVI. századig az egyik legtehetősebb családnak számított, majd lecsúsztak a hétszilvafások közé. Azonban Ady rendkívül büszke volt származására, és a családi tradícióból bőven merített. Édesapja Ady Lőrinc, édesanyja Pásztor Mária református lelkipásztorok leszármazottja volt. Tanulmányait szülővárosában kezdte, itt Katona Károly tanította. Az eredetileg református Ady 4 évig a nagykárolyi piarista gimnáziumban tanult, azonban ez az iskola nem volt túl bigott, így jó emlékei maradtak róla. Majd 1892-ben Zilahra kerül, itt a református Wesselényi Kollégiumban tanult, ami igazi liberális sziget volt abban az időben, és Ady világnézete itt sokat formálódhatott. Zilahi diákévei alatt jelent meg első verse is 1896. március 22-én, a Kossuth halálára emlékező Március 20. Itt találkozott Jászi Oszkárral is. Miután leérettségizett, Debrecenbe került és apja kívánságára a jogakadémiára iratkozott be, de néhány vizsgán túl sosem jutott. Később Pestre ment jogászkodni, közben Temesváron vállalt díjnokoskodást, majd Zilahra került gyakornoknak egy ügyvédi irodába. 1898 őszén visszatért Debrecenbe. Három évet töltött a cívisvárosban. Itt lobbant fel újságírói szenvedélye, a Debreceni Főiskolai Lapok, a Debreceni Hírlap, majd 1899-ben a Debrecen rendes munkatársa lett. Ez a lap a Függetlenségi Párt helyi közlönye volt. Városunkban jelent meg Ady első kötete 1899-ben Versek címmel. Az itt eltöltött évek alapján nevezte Debrecent – talán nem alaptalanul – a maradandóság városának. 1900-ban Nagyváradra költözött. Éz a korszaka az, amiről bővebben szeretnék szólni. Nagyváradot Kossuth Lajos a magyar Birminghamnek nevezte el. Ady ezt a várost egy csodálatos levegőjű, merész,

hódító városként említette. Várad egy igazi polgárváros volt ebben az időben, igazi szellemi és kulturális központ, melynek értelmisége nem Bécs vagy Budapest, hanem Párizs felé tekintett, a magyar haladó szellemi élet egyik tényleges fellegvárává vált. Ady itt találkozott először az új polgársággal, azzal a társadalmi réteggel, amelynek költőjévé vált. Divatos szerzők műveit olvasta, mint Schopenhauer, Nietzsche, Zola vagy éppen Marx. Szintén itt ismerkedett meg a polgári radikalizmussal, ami a politikai meggyőződése is maradt élete végéig, és egyre inkább szembefordult a félfeudális Magyarországgal. Nagy figyelemmel olvasta a polgári radikális Huszadik Század nevű folyóiratot, ebben látta nagykárolyi ismerőse, Jászi Oszkár írásait. Ekkoriban Adyra A magyar kétfejű sas című cikke a jellemző, amelyben vallomásszerűen elhatárolódik a nacionalizmustól. Ez a Nagyváradi Naplóban, 1902-ben jelent meg. Így ír benne: „Magyarországon hazafias dolog a németet, szerbet, románt, tótot szidni. Így van? Ha így van, én ünnepélyesen kijelentem, hogy nem vagyok hazafi. Én minden fajt, nyelvet, vallást, meggyőződést és jogot tisztelek extra et intra Hungariam.” Itt vívta első publicisztikai csatáit és ért nagyhírű politikai újságíróvá. 1901. december 10-től dolgozott a Nagyváradi Napló munkatársaként, először segédszerkesztő, majd felelős szerkesztő lett. Itt íródott következő kötete, a Még egyszer. A kötetből hat verset tartott érdemesnek arra, hogy beemelje az Új versekbe. Ekkoriban még a publicisztikája lényegesen jelentősebb, mint költészete: csakúgy, mint első kötete, a Még egyszer című is visszhang nélkül maradt. Valahogy nem találta még igazi hangját költészetében, ellentétben érett publicisztikájával, azonban már ebben a kötetben néhány verse kétségbevonhatatlanul az ő igazi stílusának kezdeteire vall. Ilyen például az 1900-ban megjelent Fantom című verse, amelyben erkölcsi magasba emeli a perdita szerelmet, és ezzel megbotránkoztató hatást vált ki. Ugyanígy élte az életét is, egy futó kapcsolatának Mihályi Rozáliával köszönhette a szifiliszét is, amit ő kiváltságként értelmezett, hogy ez megkülönbözteti zseniális mivoltát az átlagostól. Azonban ez a betegség egész életére inkább árnyékot vetett, hiszen rendkívül nagy

szenvedéssel járt számára, az ekkor még nem gyógyítható kór. Még ebben a kötetben írta A lápon című versét, amit szintén átemelt az Új versekbe Vízió a lápon címmel. A kötet ezen versében a legérettebb Ady stílusa és itt érik politikai költővé is. Ebben a versben, mintegy előre mutatta A magyar Ugaron gondolatait, ami az egyik legkedvesebb versciklusom, bár az új kötetben nem abba a versciklusba került, hanem A szűz ormok vándorába. Íme, egy részlet ebből a versből:

és eszmélt rá a hivatására, megtalálta az igazi hangját. Ady Nagyváradon az egyik legjobb magyar publicistává fejlődött, és érett költővé vált. Valamint Léda hatására ment el Párizsba is. Szerelmi lírája tehát ebben a Körös-parti városban kezdődött és az első párizsi út során bontakozott ki. Első dala Lédához – amely még nem igazi Léda vers, de előhangja egy nagy ciklusnak: A könnyek asszonya részlete: „Bús arcát érzem szívemen A könnyek asszonyának, Rózsás, remegő ujjai Most a szívembe vájnak. Érzem az illatát is ám A rózsás, gyilkos ujjnak S véres szívemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak.

„Ez itt a láp világa. Szürke, Silány, szegény világ. Megülte Az örök köd, mely egyre rémit. A láplakók közt várom én itt Az én szép, fényes reggelem. Bús esti köd rémít s borul rám, De az a reggel megjelen.

Az ajka itt mar édesen, A haja ide lebben, Az egész asszony itt pusztít, Itt, itt, az én szívemben. Bosszút itt áll az életért, Aknát itt ás a multnak. Véres szivemre szomorún A könnyek hullnak, hullnak.”

Rémek között a gomolygó ködben Elszürkül minden itt a lápon, A lelkem villan néha-néha, Szikráit a rémekre hányom S hogy el ne izzék, hogy legyen A szürkeségből néha-néha Kidugom büszke nagy fejem. Vagyok fény-ember ködbe bújva, Vagyok veszteglő akarat, Vagyok a láplakók csodája, Ki fényre termett s itt marad Ködomlasztó reggelre várva Várván, jön-e a virradat.” 1908-ban Nagyváradon jelent meg a Holnap c. antológia első kötete, melyben Ady mellett más új hangot megütő költők művei szerepeltek. Köztük Babits Mihály, Juhász Gyula, Emőd Tamás és Dutka Ákos. A Holnap volt az első lépés a Nyugat felé. És természetesen Nagyváradnak köszönheti a magyar irodalomtörténet Lédát is. Itt ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, valószínűleg 1903. szeptember 6-án. Megismerkedésük történetének négy verziója is ismert. Valószínűsíthető, hogy fontos szerepet játszott ebben Fehér Dezső, aki a Nagyváradi Napló akkori szerkesztője, és felesége, aki Adél gyerekkori barátnőjeként ismeretes. Léda így ír naplójában a találkozásról, bár ekkor még nem beszéltek egymással: „1903 nyarán mikor én édes anyámnál voltam látogatóban. Pár pillanatig láttam csak [Adyt] F. D. [Fehér Dezső] szerkesztőnél. Meghívtam F. D.-t jöjjön ki hozzánk látogatóban és mondtam hozná el majd A[dy]-t is. Nem jöttek.” Ady 1909-es önéletrajzában viszont így emlékezik – egyébként meglepően kevés, amit Lédáról összesen írt: „Újságot csináltam, vezércikket írtam, s nyílván elpusztulok, vagy nagyon okos életbe kezdek, ha nem jön el értem valaki. Asszony volt, egy hozzá jutott versem küldte, megfogta a kezemet, s meg sem állt velem Párizsig. Ekkor rám erőltette az ő akaratát s magtalan hiúságát, hogy bennem hajtson ki, ha tud.” Léda művelt, nagypolgári asszony volt, ő lett Ady legfőbb lélekvezetője, hatására forrott ki a költészete,

életében, gondolkodásában Ady Nagyvárad meghatározóbb volt, mint Párizs. Hiszen Nagyváradon találkozott azokkal az eszmei, politikai, kulturális áramlatokkal, és lelki folyamatokkal, amelyeknek hatására a világ kinyílt számára, megtalálta a politikai és társadalmi mondanivalóját, megérett a világnézete, megismerte a szerelmet Léda által és az egyik legjobb publicistává és érett költővé fejlődött az itt töltött évek alatt. Párizs inkább, mint nagyváros, zsongó közeg tett rá mély benyomást. Posta Edit

Vers Nyári táncmulatság A tüdőfibrózisról olvasok Nyári délután van, de nem látok. Esteledik tán? Vagy cataracta Ami a szemem elhomályosítja? Az erkélyre kilépek, csendesen Zizeg a falevél, szél lengedez. Az ég kékjére borított szürke Hályogot egy esőfelhő-gyülem. Rosszul fénymásolt könyvem betűit Csak nehezen bogarászhattam ki. Rejtekébe menekül vészjóslón A sok hangya, katicabogár, pók. A szél: esőillatú, langyos, fúj Kitartóan, csillapíthatatlanul. Esővel versenyez: porfelhőt kreál. Bemegyek. Hej, odakint áll a bál!

L.L.

Hogyan főzzünk egyszerűen és jól a kollégiumban? Gondolom, sokan teszik fel ezt a kérdést nap, mint nap. Az egyetemi napok csak rohanással telnek és főzni nem mindig jut időnk. Pedig sokkal egészségesebb, ha magunknak főzünk és sokszor olcsóbb, mintha készen megvennénk az ételt. Nem beszélve arról, hogy még élvezetes is egy-egy közös főzés esténként. Arra gondoltam, hogy ezen az oldalon lehetőségünk lenne egymással könnyen elkészíthető ételek receptjeit megosztani, főleg magyar ízekkel. Várom a további recepteket a medikuslap@gmail.com-ra, vagy a HÖK-irodába! Lecsó

Hozzávalók: 3 közepes paradicsom, 5 közepes paprika, 3 közepes vöröshagyma, ízlés szerint füstölt szalonna, kolbász vagy virsli, só, bors, egy kevés fűszerkömény, piros paprika. Elkészítés: Felvágjuk a paprikát, hagymát és a paradicsomot, a paradicsom héját eltávolítjuk. A hagymát beleteszem egy kevés olajba, lassú tűzön sütöm, majd ráteszem a paprikát és párolom. Amikor a paprika egy kicsit összeesik, enyhén megpuhul, ráteszem a héjától megfosztott paradicsomot. Egészen addig főzöm, amíg a paradicsom szét nem fő. Közben megpirítom a szalonnát, a kolbászt vagy a virslit, és amikor már jó ropogós, a kész lecsóba teszem. Opcionálisan tejfölt teszek a kész lecsó tetejére.

Túrós csusza

Hozzávalók: füstölt szalonna, túró, vastag metélt tészta, tejföl, só vagy cukor Elkészítés: A füstölt szalonnát megpirítom, közben sós vízben megfőzöm a tésztát. Összetöröm egy tálban a túrót, majd hozzáadom a megsült szalonnát a zsírjával együtt. A tésztát ráborítom és összekavarom. A tetejére tejfölt teszek, és ízlés szerint megsózom. Egyes területeken a túrós csuszát cukorral fogyasztják, só helyett ekkor cukorral ízesítjük, és kihagyjuk belőle a szalonnát. Valamilyen olajat vagy zsírt azonban mindig tegyünk kis mennyiségben a tésztára, mert anélkül összeragad.

Viccek Parkban A részeg pisil a parkban. Meglátja egy csinos hölgy és így szól: - Micsoda állat! - Nyugi, nyugi! Két kézzel fogom! Probléma - Doktor úr, állandóan fáj a fejem. Olyan mintha egy abroncs szorítaná. - Tipikus tünete az érszűkületnek. Abba kell hagyni a dohányzást! - Doktor úr, én életemben sose gyújtottam rá. - Hát akkor a sok ital. - Doktor úr, én egy pohár pezsgõt ittam az esküvõmön és azóta semmit. - Akkor a túlfokozott nemi élet, váltott partnerekkel. Doktor úr, én csak a feleségemmel és heti két alkalommal. - Hát akkor tudja mi lehet a baja, a glória szorítja a fejét!