Székek: Vizuális találkozások a hatalommal
| 84
térhasználat és térelsajátítás meghatározott módjait jelölik ki. A helyek által kirajzolt „polgár” arculata elsősorban a XIX. században, a polgári korban kikristályosodó vonásokat öltheti magára. Az általam kiválasztott helyek, amelynek a száma természetesen szaporítható, ezeket a vonásokat szimbolikusan mutatják fel. Művészetszerető, természetjáró, zenehallgató, a nemzeti történelmet ismerő, szentimentális – íme néhány jellegzetesség, amelyet a helyek koncentráltan próbálnak visszatükrözni. A helyek hatalmáról árulkodik, hogy kifejezésre tudják juttatni a város történelme által részlegesen elfedett polgári identitást. Rövid elemzéseimben azt is próbáltam jelezni, hogy a fenti törekvés nem tud magától értetődően érvényesülni. Ehhez a város arculata túlságosan szétzilált, ellentmondásosan megosztott, ahogy a törekvés is elsietett, kierőszakoló. Nem a város fejlődéséről, hanem a múltba való visszafordulásról szól a város új arculatának a megrajzolása. Ezért lehet a terek által hordozott jelentésekre alkalmazni Baudrillard szimulákrum kifejezését (Baudrillard 1996). A szimulákrum egy olyan jelentésképződmény, amely az eredeti helyet áll, az eredetit próbálja visszahozni, egy olyan kontextusban, ahol az eredeti már nem elérhető. Kritikai észrevételként ezért lehet megfogalmazni: a polgárság eszmerendszerét talán autentikusabb lenne ápolandó hagyománynak, mintsem direkt módon átvehető, visszaültethető lehetőségnek tekinteni. A fent kielemzett törekvést ugyanakkor egy másik irányultság is veszélyezteti, ami az elmúlt húsz évben jelent meg a város