8
| 2021. január 28. |
megemlékezés
ZALAEGERSZEGI 7 NAP
Emlékezés Nagy Lajosra, Botfa krónikására, a Válicka Citerazenekar alapítójára
„Egészen újat csak egészen régiből lehet kipalántálni” Rosszul érezte magát, de nem állt fel azonnal a számítógépe elől, megpróbált még néhány fontos gondolatot rögzíteni, megmenteni a múlt pár értékes morzsáját. Tudta, hiszen barátai számtalanszor a szemébe mondták, ha ő nem becsüli meg, nem gyűjti össze, nem írja le, örökre elvész, ami egykor olyan szép és fontos volt a számukra. Sajnos az elkezdett mondat félbemaradt, kórházba került és meghalt Botfa elkötelezett krónikása, a városrész helytörténésze, kulturális életének indítómotorja, citeramozgalma alapítója: Nagy Lajos. Pedig még legendák sokasága várta, hogy megörökítse őket.
nész citerázott. A tanult dalokat hanghordozókon rögzítették, 13 órányi CD-minőségű hanganyag őrzi az értékes citeramuzsikát. Az elismerések sem maradtak el, a számos kitüntetés, oklevél, emléklap mellett a Zalaegerszegért díjakra és a KÓTA minősítőkön elért 4 Aranypáva és Különdíjra a legbüszkébbek. Közben a zenekar a működtetése érdekében 1990Nehéz eldönteni, melyik őket a kezdeti nehézsége- álló csoportok alakultak. ben létrehozták a „Válicka” munkássága értékesebb: ken, s hatására gyarapo- Az utánpótlás már zeneis- Citerabarátok Egyletét. A amit népzenei és népdal- dott a zenekar létszáma, kolában tanult, nyáron cite- közösség a kulturális örökkincsünk megőrzése, to- bővült a repertoárjuk, s ratáborba járt. Hírük átlép- ség megőrzése, a népzenei vábbadása vagy amit a he- munkálkodásuknak híre te az országhatárokat is, hagyományok ápolása mellyi értékek felkutatása, a ment az országban, s neves népszerűsítették a magyar lett zászlajára tűzte Botfa hagyományok, a történetek, szakemberek is értékelték népzenét Franciaország- környezeti, szellemi, művészeti értékeinek, haa legendák megörögyományainak feltákítése érdekében rását, ismertetését, tett. Lehetett volna művelődési szokásaművész, rajongott az ik gondozását, gazirodalomért, a költédagítását. Nagy Laszetért, a népművéjos amatőr helytörtészetért, középiskonészként ezen a téren lásként megpróbális maradandót alkokozott a rímfaragástott. Hangyaszorgasal, első verse 1963lommal gyűjtötte a ban jelent meg a Zahelytörténeti dokulai Hírlapban, a nomentumokat, amelyevelláival is sikert ket kötetbe foglalva aratott. A fordulóaz egylet kiadásában pontot a népzene jetett közkinccsé. Elsőlentette az életében. ként „Virágzik a nép1970-ben a „Repülj dal a Válicka partján” páva” televíziós népcímmel a citerazenedalversenyen a kökar 30 éves jubileuzépdöntőig jutott mára állított össze László Imréné, minkiadványt. Ekkor kaden botfai Panni népott kedvet a botfai nije az egész országértékek összegyűjtégal megszerettette a séhez. Balázs Béla szép zalai, Válicíró mondatát válaszka-parti és botfai totta jelszónak: „Egénépdalokat. Hatásászen újat csak egéra a helyi fiatalokszen régiből lehet kiban is kicsírázott a palántálni”. Ráéblokálpatrióta lelkeredt, szülőföldjének sedés, néptánccsonemcsak népművéportot alakítottak, s szete, hanem történePanni néni biztatáFOTÓ: FINCZA ZSUZSA te, legendája is izgalsára Nagy Lajos öt Nagy Lajos helytörténészként is maradandót alkotott mas, érdemes a megfővel megalakította az azóta országos hírű, ha- muzsikájukat. „Így is le- ban, Ausztriában, Németor- mentésre, méltó a megbetárainkon túl is ismert Vá- het...” summázta vélemé- szágban, Horvátországban, csülésre. Legenda és valólicka Citerazenekart. Kez- nyét 1979-ben Pribojszky Szlovéniában és Erdélyben. ság címmel 2008-ban értédetben Panni néni énekeit Mátyás citeraművész, aki 1994-ben Urbán Zoltán cite- kes történelmi morzsákat kísérték citerán – „nekünk, megmutatta azt is, milyen rás hatására újból frissítet- gyűjtögetett össze Botfa ládagyári citerán játszó ze- csodára képes az ősi népi tek s az új, táncházi stílus is múltjából, s jelentetett meg nészeknek akkor csak sej- hangszer, ha beavatott ke- fergeteges sikereket hozott, az egylet segítségével. Nem tésünk volt arról, miként is zek nyúlnak hozzá. Sikerült volt év, amikor 53 alkalom- kis bátorság kellett ahhoz, lehetne kezelni ezt a hang- elvarázsolni a botfai muzsi- mal léptek színpadra. Köz- jegyezte meg egyszer, hogy szert. Fellépéseinket mégis kusokat, hatására a citerá- ben a zenekar szakmai irá- a tudományos kutatások kedvesen és érdeklődéssel zás, a népzene szeretete nyítását átvette az alapító adatai mellett helyet szorítfogadták a hallgatók” – írta mozgalommá terebélyese- leánya, Nagy Katalin. A son a nép körében még fellelNagy Lajos a kezdetekről. dett Botfán, újabb és újabb Válicka Citerazenekarban a hető emlékeknek, történeEz a szeretet segítette át g yerekekből, fiatalokból 45 év alatt 150 amatőr ze- teknek is.
A citerazenekar históriájának első kötetbeli egyszerű megjelenítését kevesellte, a 35. évforduló tiszteletére már mélyebbre ásott, bemutatta a népi hangszert és a botfai néphag yomány egészét. Mindeközben kutatta a városrész hitéletének és kedves, barokk stílusú templomának történelmét is, s a füzetbe rendezett dokumentumokat a szubjektív vonatkozásokkal fűszerezve Botfai Mennyei Jeruzsálem címmel 2013ban az eg ylet jelentette meg. „Nyuka”, a „Rapács”, „Goty-f ütty”, „Bokáncs”, „Diádzs”, „Macska delelő”, „Mad vőgy”, „Guszti-tóka” – barátai kérésére szedte csokorba a botfai határneveket – „írd össze Lajos” – kérlelték –, „mert ha te nem teszed meg, tíz év múlva már senki sem emlékszik rájuk”. Kutatott a levéltárban, a területet jól ismerő helybéliekkel rótta a mezei, erdei gyalogutakat, hogy felidézzék a régi határ- és dűlőneveket, s velük a lassan feledésbe merülő emlékeket. Következő könyvében a régi falusi életformától elválaszthatatlan családi szarvasmarhatartás emlékmorzsáit csipegette ös�sze, párat szó szerint a lomok közül kimentve. Fel eleveníteni a nehéz, de szép időszakot, a legelőkön is vidáman, izgalmasan töltött g yermekkort, összehívta az egykori marhaőrző pajtásokat, a visszaemlékezéseket lejegyezte, formába öntötte. Mondhatjuk, a 24. órában. Hiszen, mint fogalmazott, a hag yományainkat ápolhatjuk, a népzenét élvezhetjük, a kézi aratást, a tollfosztást, a kukoricahántást, a szüreti felvonulást utánozhatjuk, de a pásztorkodásra már csak emlékezni tudunk. Maradtak még jócskán megmentésre váró helyi helytörténeti értékek – s csak remélni tudjuk, miként a népzeneszeretettel, úgy ezek becsben tartásával is sikerült megfertőznie a fiatalabb korosztályt. n FINCZA ZSUZSA