Tarihi Erdel Elçilik Binası / Erdélyi követek történeti épülete

TARİHİ ERDEL ELÇİLİK BİNASI RÖLÖVE VE ARAŞTIRMA

ERDÉLYI KÖVETEK TÖRTÉNETI ÉPÜLETE FELMÉRÉS ÉS KUTATÁS

Kiállítási füzet – Sergi Kitapçığı

Ortak araştırma ve çalıştay programı T.C. Kültür ve Turizm Bakanlığı Türk İşbirliği ve Koordinasyon Ajansı Başkanlığı (TİKA) desteğiyle gerçekleştirilmiştir.

Tarihi binanın rölövesi T.C. Vakıflar Genel Müdürlüğü izniyle hazırlanmıştır.

Kurumların, üniversitelerin, enstitülerin, ve Macar Kültür Merkezi’nin katkısı için teşekkürlerimizi sunarız.

Serginin hazırlanmasında katkıda bulunanlar: Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç Yıldız Teknik Üniversitesi, Mimarlık Fakültesi, Mimarlık Tarihi Anabilim Dalı Beyza Nur Alkan, Rengin Aytan, Esra Arslantürk, Alperen Bal, Feride Bodur, Onur Kapukaya, Nagehan Tuğba Özdek, Kerem Ahmet Türk, Buse Gül Uygan, Leyla Yildiz, Deniz Yüzdaş Yıldız Teknik Üniversitesi, Mimarlık Fakültesi ve Medipol Üniversitesi, Güzel Sanatlar Tasarım ve Mimarlık Fakültesi Öğrencileri Dr. Péter Rabb, Zsuzsanna Emília Kiss, Gergő Máté Kovács Budapeşte Teknik ve Ekonomi Üniversitesi, Mimarlık Fakültesi, Mimarlık Tarihi ve Tarihi Eserlerin Koruması Anabilim Dalı Teréz Benyovszky, Barna Berzsák, Eszter Gyöngyösi, Laura Emília Kékesi, Noémi Kis, Julianna Kormos, Róbert Kulcsár-Kilyén, Anett Paragi, Ádám Pirity, Luca Somogyi Budapeşte Teknik ve Ekonomi Üniversitesi, Mimarlık Fakültesi Öğrencileri Dr. Gábor Fodor Macar Kültür Merkezi, İstanbul Prof. Dr. Sándor Papp Szeged Bilim Üniversitesi, Ortaçağ ve Erken Yeni Çağ Macar Tarihi Bölümü Dr. Gábor Kármán Beşeri Bilimleri Araştırma Merkezi Hava Fotoğrafları ve Maket: István Pi Tóth Çeviriler: Dr. Erdal Şalikoğlu ve Áron Sipos İstanbul – Budapeşte, 2019-2020

2

A közös kutatás és workshop a Török Köztársaság Kulturális és Turisztikai Minisztériuma Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség Elnöksége (TIKA) támogatásával valósult meg.

A történeti épület felmérése a T.C. Vakıflar Genel Müdürlüğü engedélyével készült.

Ezúton köszönjük valamennyi szervezet, egyetem, valamint az Isztambuli Magyar Intézet támogatását.

A kiállítás létrehozásában közreműködött: Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç Yıldız Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Kar, Építészettörténeti Tanszék Beyza Nur Alkan, Rengin Aytan, Esra Arslantürk, Alperen Bal, Feride Bodur, Onur Kapukaya, Nagehan Tuğba Özdek, Kerem Ahmet Türk, Buse Gül Uygan, Leyla Yildiz, Deniz Yüzdaş az isztambuli Yıldız Műszaki Egyetem, Építészmérnöki Karának és a Medipol Egyetem, Szépművészeti Tervezési és Építészmérnöki Karának hallgatói Dr. Rabb Péter, Kiss Zsuzsanna Emília, Kovács Máté Gergő Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar, Építészettörténeti és Műemléki Tanszék Benyovszky Teréz, Berzsák Barna, Gyöngyösi Eszter, Kékesi Laura Emília, Kis Noémi, Kormos Julianna, Kulcsár-Kilyén Róbert, Paragi Anett, Pirity Ádám, Somogyi Luca a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karának hallgatói Dr. Fodor Gábor Isztambuli Magyar Intézet Prof. Dr. Papp Sándor Szegedi Tudományegyetem, Középkori és Kora újkori Magyar Történeti Tanszék Dr. Kármán Gábor Bölcsészettudományi Kutatóközpont Légifotók és makett: Pi Tóth István Fordítás: Dr. Erdal Şalikoğlu és Sipos Áron Isztambul – Budapest, 2019-2020

3

İçindekiler

Tartalom

Önsöz Tarihi Erdel Elçilik Binasına Yönelik Araştırmaların Kısa Tarihçesi Dr. Gábor Fodor

Előszó Az erdélyi követek történeti épületének kutatástörténete Dr. Fodor Gábor

6.

Tarihi Erdel Elçilik Binası’nın Rölövesinin Alınması ve Bina İle İlgili Araştırmalar Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Dr. Péter Rabb, Zsuzsanna Emília Kiss, Gergő Máté Kovács

Az erdélyi követek történeti szállásépületének helyszínén végzett alakhű felmérés és kutatás Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Dr. Rabb Péter, Kiss Zsuzsanna Emília, Kovács Máté Gergő

8.

Tarihi Erdel Elçilik Binası Dr. Gábor Kármán, Dr. Sándor Papp

11.

Erdélyi követek történeti épülete Dr. Kármán Gábor, Dr. Papp Sándor

Fanarium Evleri ve Sıbyan Mektepleri Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç

Fanarium-házak és szibján mektebi-épületek 14.

Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç

Rölöve Çizimleri

Felmérési rajzok

17.

Zaman Çizelgesi

Idővonal

24.

Kullanım Önerileri

Használati javaslatok

Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Feride Bodur

4

Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Feride Bodur

27.

Az erdélyi követek történeti épülete – Erdel Elçilerin Tarihi Binası Fotó – Fotoğraf: István Pi Tóth, rajz – çizim: Noémi Kis, Róbert Kulcsár-Kilyén

5

Önsöz Tarihi Erdel Elçilik Binasına Yönelik Araştırmaların Kısa Tarihçesi

Előszó Az erdélyi követek történeti épületének kutatástörténete

Erdel Prensliği’nin İstanbul’daki elçilik binası, diğer adıyla Erdel Evi’nin araştırılması Sándor Mike’nin 1907 senesinde Budapesti Szemle adlı dergide yayınladığı makalesiyle başlayıp hemen ardından ise İstanbul’a arşiv çalışmalarını yürütmek üzere gönderilen Imre Karácson’un saha çalışmalarıyla devam etmiştir. Yer tespitinin ardından Macar kültür siyasetinin önde gelen isimlerinden Lajos Thallóczy’ya da haber verip 15 Mayıs 1907 tarihli notunda Karácson günlüğüne bu satırları eklemiştir: “İstanbul Erdel Elçilik Binası’na dair ufak tefek izlere rastlamayı başardım. Başkonsolos Janko bugün öğlen saatlerinde Galata’ya (daha doğrusu Balat’a – G.F.) Erdel Elçilik Binası’nın arayışına beraber gitmemizi önerdi. Kadıköy’deki Asumpsiyonistlerin tarihçisinden de fikir almaya çalıştım fakat o ancak Eflak Sarayı’ndan haberdarmış. Erdel Sarayı da buna yakınmış. Bugün öğleden sonra Erdel Elçilik Binası’nı bulmak üzere Galata’ya (daha doğrusu Balat’a – G.F.) çıktım. Daracık yokuş tarzındaki sokaklar bizi yamacın tepesine doğru dik yollardan götürürken buradaki bir sokağın ismi hala Macarlar Yokuşu olarak anılıyor. Yukarıya çıktığımızda sağ tarafta ahşap evler dizilirken solda teras şeklinde iki boş arazi vardır, heyelanlara karşı yapılan taş duvarların kalıntıları mevcuttur. Yukarıya Prens II. György Rákóczi’nin elçisi olan Máté Balog’un inşaa ettirdiği bir merdivenden çıkılıyor. Sokak arabaların geçemeyeceği kadar dar, ancak yürüyerek veya at üstünde geçiliyor. Evin bir zamanlar yer aldığı arazinin yukarısında, yukarıdaki terasın eski duvarına yaslanarak İspanya Yahudileri’nin okul olarak kullandıkları enkaz halindeki bir ahşap kulübe duruyor. Arazi şu an Ahmed adında namuslu bir Sivaslı Türk’ün ve kuzeninin ortak mülkiyetidir, mülkiyet hakkını ve önceki sahiplerin mülkiyet hakkını 150 seneye dayanan eski Türk evraklarıyla kanıtladı.

Gerçekten Erdel Elçilik Binası’nın bir zamanlar bu metruk arazide yükseldiğini tartışılmaz bir gerçek olarak gözler önüne seren bir mevzu ise Macarlar Yokuşu’nun yukarı kısmında bir mektep ile bir mescidin olmasıdır. Bu mektep, daha doğrusu bu mektebin yerindeki eski mektep, duvar üzerindeki eski kitabeden de anlaşıldığı gibi 200 sene evvel bile buralardaymış… Mektep eski takvimle 1142 yani 1729 senesinde kül olup yanmış; demek ki daha önce de faaliyet göstermişken yanında Erdel Elçilik Binası’nın durması pek olası gözükmüyor, böylece aşağıda harabelerin olduğu arazide olması kuvvetli bir ihtimal.

Bu arazi Galata’ya, hilal şeklinde uzanan Haliç’e ve eski saraya karşı müthiş bir manzaraya sahip.”

Az Erdélyi Fejedelemség konstantinápolyi követségi épületének, vagyis az ún. Erdélyi háznak a kutatása Mika Sándor 1907-es, a Budapesti Szemlében publikált írása nyomán indult meg, melyet azonnal követett Karácson Imre, konstantinápolyi levéltári kiküldött helyszíni kutatása. Karácson a bejárás eredményeiről azonnal tájékoztatta Thallóczy Lajost, illetve naplójában 1907. május 15-én a következőket jegyezte fel: „A konstantinápolyi erdélyi házra nézve némi nyomokat sikerült találni. Jankó főkonzul ma délre meghívott, hogy együtt menjünk Galata (helyesen Balat – F.G.) városrészbe az erdélyi követségi ház felkeresésére. A kediköyi assumptionisták történettudósánál is kérdezősködtem utána. Ő a Vlak szerájról tudott valamit. Ehhez közel volt az erdélyi ház is. Ma délután kirándulást tettem Galatára (helyesen Balatba – F.G.) az erdélyi ház keresése végett. Szűk sikátoroknak nevezhető utcák vezetnek fel a meredeken emelkedő halomra, hol az egyik zegzugos utcát a máig is Madsarlar jokusi néven emlegetik. A kanyargós szűk utca nem hosszú. Felfele menet jobb oldalt mindenütt faházak vannak, balról két üres telek van, melyek terasse formában emelkednek s a földcsuszamlás elhárítása véget kőfalmaradvány van. A házhelyre kőlépcső vezet fel, amiként azt II. Rákóczi György portai követe, Balog Máté kapitiha megépíttette. Az utca oly’ keskeny, hogy ott kocsival járni lehetetlen volt, csak gyalog és lóháton. A házhely felső részén a felső terasse régi falához támaszkodva düledező deszkabódé van, melyet spanyolzsidó iskolának használnak. A házhely jelenleg Ahmet efendinek, egy szivaszi származású becsületes török embernek és unokatestvérének közös tulajdona, ki birtokjogát és az előző tulajdonosok tulajdonjogát 150 évre visszamenő régi török írásokkal igazolta előttünk. Hogy csakugyan ezen a puszta helyen, a romladozó falakon állt az erdélyi ház, azt kétségtelenné teszi az a körülmény, hogy a Madsarlar jokusu felső végén egy török mekteb áll egy kis mecsettel kapcsolatban. Ez a mekteb pedig, illetve a mai mekteb helyén a régi, már kétszáz évvel ezelőtt megvolt, miként ezt a falba helyezett emléktábla mutatja… Az iskola 1142. vagyis 1729. égett le, tehát jóval előbb megvolt már, s így lehetetlen, hogy közvetlen mellette lett volna az erdélyi ház, hanem csak alább a mostani üres telken, hol épületmaradvány látható.

E helyről gyönyörű kilátás van át Galatára, a félkörben menő Aranyszarvra és a régi Szeráj épületére.”

6

Karácson bu gözlemlerini kısa bir makale şeklinde Budapesti Hírlap adlı gazetenin 26 Mayıs 1907 tarihli sayısında da yayınladı. Bunun ardından 1921 senesinde Vencel Bíró’nun Bab-ı Ali’de Erdel Elçileri adlı kitabı 2000’lere kadar bu konuda yapılan son ciddi araştırmaydı.

Binanın rölöve çalışmalarının yapılmasından önce gerçekleştirilen ciddi ve bilimsel araştırmalardan Sándor Papp ve Gábor Kármán’ın Osmanlı ve Erdelli arşiv kaynaklarına dayalı çalışmalarını vurgulamak gerekir. Saha çalışmalarının Macar Kültür Merkezi’nin kurulmasıyla hız kazanması aslında merkezin önde gelen hedeflerindendir. Hedeflerden birisi, Türkiye’de bulunan Macar izlerinin sistematik bir şekilde araştırılması ve sonuçların bir internet sitesi üzerinden yayınlanmasına dayalıydı. İlk atılan önemli adımlardan bir tanesi ise, yine merkezin inisiyatifiyle yapılan kuş bakışı dron fotoğraflarının çekilmesi ve ardından 2019 senesinde Budapeşte Teknik ve Ekonomi Üniversitesi ile Yıldız Teknik ve Medipol Üniversiteleri’nin öğretim üyesi ve öğrencilerinin katılımıyla binanın rölöve çalışmaları gerçekleştirilmesiydi. TİKA Budapeşte Program Koordinasyon Ofisi tarafından finanse edilen saha çalışmalarının, ardından ise Budapeşte’de düzenlenen bilimsel konferansın sonucu olarak yine bu sergi çerçevesinde tanıtacağımız rölöve sonuçları ve öğrenciler tarafından hazırlanan çizimler ve planların kuskusuz bu projenin bir sonraki kilometre taşı olacaktır. Ayrıca bunun yanında binanın ileri zamanlardaki araştırmalarına da katkı sağlayacağını ümit ediyoruz.

Son olarak projede yer alan bütün öğretim üyelerine, öğrencilere, sponsorlara ve bu çalışmanın yapılmasında katkısı olanlara sonsuz teşekkürlerimizi sunmamıza izin verin.

Ezen megfigyeléseit Karácson a Budapesti Hírlap 1907. május 26-i számában is megírta egy rövid cikk formájában. Ezt követően 1921-ben jelent meg Bíró Vencel Erdély követei a Portán című könyve, amely egészen a 2000-es évekig az utolsó komoly munkát jelentette az Erdélyi házra vonatkozóan.

A ház helyszíni felmérését megelőző években Papp Sándor és Kármán Gábor török és erdélyi forrásokra alapozott tudományos kutatásait érdemes kiemelni, mint a korábban említett munkák méltó folytatásait. A helyszíni kutatások az Isztambuli Magyar Intézet megalakítása után kaptak újabb lendületet, hiszen az intézet céljai között szerepelt Törökország valamennyi magyar vonatkozású emlékhelyének szisztematikus feltérképezése és ezek publikálása, melyre egy internetes oldalon került sor. Isztambul egyik elfeledett magyar vonatkozású épületének életében fontos lépés volt, hogy szintén az intézet kezdeményezésére elkészültek a ház drónról készített, madártávlatú felvételei, melyek megágyaztak a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint a Yıldız Teknik és Medipol Egyetemek tanárai és diákjainak részvételével 2019-ben megtartott építészeti felmérésnek. A TIKA budapesti programkoordinációs irodájának támogatásával megvalósult helyszíni felmérés, majd a budapesti értékelő konferencia után újabb mérföldkőként kerül sor a felmérés eredményeinek és a diákok által elkészített rajzok és tervek kiállításon történő bemutatására, mely reményeink szerint újabb lendületet ad a ház további építészeti és történeti kutatásához.

Végezetül engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a projektben részt vett minden tanárnak, diáknak és szponzornak, akik ezzel egy fontos és hiánypótló tudományos munka elkészültéhez járultak hozzá.

Dr. Fodor Gábor

Dr. Gábor Fodor

Karácson Imre: Konstantinápolyi tartózkodásom főbb eseményei, 1907. - Imre Karácson defteri, 1907.

OSZKK Quart. Hung. 2651.

7

Tarihi Erdel Elçilik Binası’nın Rölövesinin Alınması ve Bina İle İlgili Araştırmalar

Az erdélyi követek történeti szállásépületének helyszínén végzett alakhű felmérés és kutatás

Budapeşte Teknik ve Ekonomi Üniversitesi, Mimarlık Fakültesi Mimarlık Tarihi ve Tarihi Eserlerin Koruması Anabilim Dalı ile Yıldız Teknik Üniversitesi Mimarlık Fakültesi Mimarlık Tarihi Anabilim Dalı, iki aşamadan oluşan bir rölöve, araştırma ve yeniden kullanım çalıştayı düzenlemiştir. Programın Türkiye’de gerçekleştirilen ilk aşamasında 25 Eyül 2019 ile 1 Ekim 2019 arasında İstanbul Fatih İlçesinde bulunan Balat’taki Molla Aşkı Mahallesi’nin 2658 Ada numaralı ve 6 Parsel numaralı paftasında Macar Yokuşu’nun yanında yer alan ve 16. yüzyıldan itibaren Erdel Prenslıği elçileri tarafından kullandığı kaynaklardan anlaşılan binanın ve çevresinin rölöveleri alınmıştır. Çalışma aynı zamanda T.C. Kültür ve Turizm Bakanlığı Türk İşbirliği ve Koordinasyon Ajansı Başkanlığı (TİKA)’nın de aralarında bulunduğu sponsorların yardımıyla, şu anki mülkiyet sahibi T.C. Vakıflar Genel Müdürlüğü’nden de gerekli izinler alınarak gerçekleştirilmiştir. Üniversiteler arası araştırmanın başlıca amacı; bu çalışmanın Osmanlı ve Macar mimarlık tarihi açısından önem teşkil eden binanın rölöve çalışmasının yapılması, Türk ve Macar öğretim üyelerin yönettiği ve öğrencilerin yaptıkları çalışma ve araştırmaların yerine getirdiği işlerin sonucu olarak binanın belgelenmesiydi. Program sırasında Türk ve Macar mimarlık öğrencileri detaylı analitik rölöve çizimlerini yaparak, sonra bina üzerinde TLS taraması yöntemiyle nokta bulutunu oluşturup, üzerinde dijital yöntem ile binanın rölövesini çıkarmışlardı. Çalışmanın sonucu olarak Tarihi Erdel Elçilik Binası olarak tespit ettiğimiz yapının ayrıntılı bir dijital taraması ile analitik rölövesi de gerçekleştirilmiştir.

Rölöve çalışmalarının sonucu olarak iç mekanların tarihi fonksiyonu, binanın zamanla uğradığı değişiklikler ve yok olan kısımların izleri de tespit edilebilmiştir. Bina iki kattan oluşmaktadır. Teras şeklindeki yerleşim nedeniyle alt katın doğrudan Güney Batıda bağlantısı olup bodrum dikey almaşık tuğla-kesme taş duvar ve tuğladan yapılmış beşik tonozdan oluşmaktadır, Kuzey tarafında molozla doldurulmuş rampa yer almaktadır. Rampanın çıkışı Kuzey Doğu cephesinde de gözükmektedir. Duvarla kapatılmış holün ancak yukarı tarafı gözükmekte olup alt kısmı binanın Kuzey Doğu tarafını çevreleyen dolguyla kapatılmıştır. Rölöve çalışmalarının sonucu olarak ancak bir zamanların yükseklikleri tespit edilebilirken binayı çevreleyen dolgunun arkeolojik çalışmalarına tabi tutulması daha ilginç bulgu ve bilgilere ışık tutabilecek.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Kar Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke, valamint az isztambuli Yıldız Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Építészettörténeti Tanszéke két szakaszból álló épületfelmérési- kutatási és műemléki tervezési workshopot szervezett. A program első szakasza 2019. szeptember 25. és október 1. közt valósult meg Törökországban, melynek célja, Isztambul Fatih városrészében, Balat negyedében, a Molla Aşkı mahalléban található telken (Ada: 2658, Parsel: 6), a „magyarok kaptatója”, vagyis Macarlar yokuşu mellett fekvő egykori, 16. századi erdélyi követek által használt szállásépület feltételezett helyszínén fekvő történeti épület és szűkebb környezetének felmérése. A felmérőtábor a Török Köztársaság Kulturális és Turisztikai Minisztériuma Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség Elnöksége (TİKA) támogatásával valósult meg, az isztambuli helyszíni kutatás a jelenlegi tulajdonos, a T.C. Vakıflar Genel Müdürlüğü engedélyével történt.

Az egyetemek közti kutatás elsődleges célja a fenti közös, magyarországi és oszmán-török építészettörténet szempontjából fontos helyszínen álló történeti épület felmérése, helyszíni dokumentálása török és magyar oktatók vezetésével, török és magyar építészhallgatók által. A program során a török és magyar építészhallgatók részletes, kézi, alakhű felmérési rajzokat (manuálékat) készítettek, mindezek mellett az épületről korszerű, digitális térszkennerrel (TLS-szkenner) mért pontfelhő alapján is készült felmérés. Így a közös munka eredményeképp az erdélyi követek egykori isztambuli szállásépületének helyszínén található épületről részletes digitális felmérés (szintenkénti alaprajzok, metszetek, homlokzati nézetrajzok) rendelkezésre állnak.

A felmérés alapján számos belső tér történeti funkciója határozható meg, illetve a történeti épületen végzett átalakítások és elpusztult épületelemek nyomai azonosíthatók. Az épület jelenleg két szintből áll. Alsó szintjét a teraszos környezet következtében közvetlen délnyugati szintkapcsolattal rendelkező, kváderkő-tégla vegyesfalazatú, téglából rakott hevederes dongaboltozatú pincetér alkotja, mely mögött, az északi oldalon törmelékkel feltöltött rámpatér fekszik. A rámpa egykori kijárata az északkeleti homlokzaton is látszódik. A befalazott nyílásnak csupán felső fele áll szabadon, az alsó fele az épület északkeleti oldalát határoló feltöltés takarja. Azonban a felmérés alapján az egykori szintmagasságok megállapíthatók, az épületet határoló feltöltés régészeti kutatása pedig az épület története szempontjából fontos információt hozhat.

8

Binanın üst katı mevcut haliyle üç bölümden oluşmaktadır. Ana taşıyıcı duvarları dikey almaşık tuğlakesme taş malzemeden oluşan güney-batı bölümü iç duvarlarla bölünmüş olup, ikisi günümüzde de açık, güney-doğu yönündeki ikisi ise kuzey-doğu yönüne bakan dikdörtgen şeklindeki, üstü beşik kemerle süslenmiş pencere bulundurmaktadır. Asma tavanla kaplı bu bölüm üzerinde muhtemelen aynalı tonoz mevcuttur, bu varsayım asma tavanın sökülmesini takip eden inceleme esnasında doğruluk kazanacaktır. Sözkonusu bölümde ilgili duvarların dokusundan açık şekilde görülebilecek şekilde kapanmış bir takım pencereler bulunmaktadır.

Bölümün sonunda duvar ile kapatılmış bir kapının izlerini bulunduran kuzey yönünde bir koridor açılmaktadır. Bahsi geçen alanların zemin yüksekliği aynı olmakla beraber, günümüzde kiremit örtülü kırma çatı ile kaplanmaktadır.

Kuzey yönündeki bir sonraki bölüm hem ilgili tarihi haritalarda, hem yapı olarak ayrı bir birim olarak görülmektedir. Yükseklik, yapı malzemesi ve kaplama yöntemleri bakımından da farklıdır. Koridordan geçişle dar bir lavabo hücresi ve dikdörtgen şeklindeki, epeyce harab olmuș, fonksiyonu ek araştırma gerektiren bir alan bulunmaktadır – bu alanların bir sonraki bölümde net bir şekilde beliren hamama bağlı olduğu varsayılmaktadır. Bu bölümün yüksekliği bir öncekinden fazla olup, kaplaması daha düşük açılı beşik çatı ile kaplıdır. Arkasındaki dikdörtgen temelli, bölünmüş alan muhtemelen hamam idi. Büyükçe, dikdörtgen temelli alanın filgözlü kubbeli tavan oluşumu; küçük, dikdörtgen temelli, kemerli alanın filgözlü tavan oluşu ve duvar dokusunda belirgin, kuzey-batı cephede görülen, bir zamanlar duvar ısıtmasını sağlayan toprak borular veya künkler buna dair ipucu taşımaktadır.

Binanın bu kısmında duvar dokusu ağırlıklı tuğladan oluşmaktadır. Kuzey-batı dış cephe incelemesi esnasında tespit edilen duvar ısıtma seramik borular, eski kiriş yuvaları, diğerlere göre ince duvar yapısı ve alçı izleri binanın bir zamanlar kuzey-batı yönünde devamı olduğu yönünde izlenim yaratmaktadır. Bu varsayımın doğrulanması için binanın kuzey-batı yönünde yer alan açık alanda arkeolojik kazı çalışmaların gerçekleştirilmesi gerekmektedir. Binanın kuzey cephesinde de duvar parçalarının tespit edilmesinden dolayı bu yönde de arkeolojik kazı çalışmalarının yapılması gerekmektedir.

Sonuç olarak; binanın son asır boyunca pek çok değişiklik geçirdiği, hem bina üzerindeki ölçüm ve gözlemlerden hem de kaynak araştırmasından anlaşılmaktadır. Binanın günümüzdeki durumunu tespit eden üniversite öğrencileri tarafından gerçekleştirilen proje ve araştırmalar sayesinde binanın 16.yüzyıldan günümüze kadar geçirdiği değişiklikler, çizilen restitüsyon projeleri ile de ortaya konmuştur.

Az épület felső szintje jelenleg háromosztatú. A délnyugati traktusban kő kváder-tégla vegyes főfalazatú, válaszfalakkal tagolt tér található, melyből két, ma is nyitott, délkeleti tájolású, illetve két északkeletre nyíló, téglalap alakú, félköríves szemöldökkel koronázott ablak nyílik. A tér jelenleg álmennyezettel fedett, mely felett az analógiák alapján tükörboltozat feltételezett, ezt azonban további, az álmennyezet elbontását követő vizsgálattal igazolni szükséges. A térnek számos további, napjainkban befalazott ablaka található, melyek nyomai a vonatkozó falszöveteken egyértelműen látszódnak. A térből északi irányban egy harántirányú folyosó nyílik, melynek végén befalazott ajtónyílás nyomai láthatók.

Az eddigi térrészek eredeti magassága egyforma volt, jelenleg kerámiaborítású kontyolt nyeregtető fedi.

Az északi irányban következő térrész mind a vonatkozó történeti térképen, mind pedig a valóságban elkülönülve látszik: magasságában, építőanyagában és térlefedésében különbözik. A folyosóból egy keskeny mosdótér, illetve egy téglalap alaprajzú, erősen roncsolódott tér nyílik, melyek funkciói további kutatást igényelnek – feltehetően a következő térrészben egyértelműen látszódó gőzfürdő (hamam) vonatkozó helyiségei lehetnek. Az épületrész az előbbihez képest magasabb, alacsonyabb hajlásszögű nyeregtetővel fedett. A mögötte lévő négyzet alaprajzú, osztott tér gőzfürdő (hamam) lehetett. Erre enged következtetni a nagyobbik, négyzet alaprajzú térrész üvegszemekkel (elefántszem – filgözü) áttört kupolás térlefedése, a kisebbik, téglalap alaprajzú boltozott térrész üvegszemei, illetve a falszövetben futó, az északnyugati homlokzaton látszódó, egykori falfűtést biztosító kerámiatubusok jelenléte. Az épületrész falszövetében a tégla jelenléte számottevőbb.

Az északnyugati külső falszövet vizsgálata során mind a fenti, falfűtést biztosító kerámiatubusok, mind egykori gerendafészkek, mind a vékonyabb falvastagság, mind pedig vakolatnyomok arra engednek következtetni, hogy az épületnek északnyugati irányban egykor folytatása lehetett – ennek igazolása céljából az említett, az épületet északnyugati irányból határoló szabadon álló területen régészeti feltárás szükséges. Az épület további, északi szakaszán falcsonkok láthatók, így a jövőben ezen a területen is régészeti feltárás végzése szükséges. Összességében elmondható, hogy az épületen az elmúlt évszázadok során számos átalakítást végeztek, melyet mind a felmért falszövet jelenlegi állapota, mind pedig a rendelkezésre álló szakirodalom megerősít. A fenti, egyetemi hallgatók által végzett felmérési munka az épület jelenlegi állapotát rögzíti, mely lehetőséget ad az épületen a 16. századtól kezdve végzett átalakítások és a levéltári kutatások által felderített történeti periódusok összevetésével, és elvi helyreállítási rajzok készítésére.

Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Dr. Péter Rabb, Zsuzsanna Emília Kiss, Gergő Máté Kovács

Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Dr. Rabb Péter, Kiss Zsuzsanna Emília, Kovács Máté Gergő 9

Északnyugati és délnyugati homlokzat – Kuzeybatı ve Güneybatı Cephesi

Délnyugati és délkeleti homlokzat – Güneybatı ve Güneydoğu Cephesi

10

Tarihi Erdel Elçilik Binası

Erdélyi követek történeti épülete

Erdel Prensliği, 1526 Mohaç Savaşı’nı takip eden yüzyıl sürecinde Ortaçağ Macar Krallığı’nın yıkılmasından sonra, ülkenin doğu-üçte birlik kısmından teşekkül etmiştir. Erdel Prensleri Osmanlı Sultanı’na vergi verirlerdi. Genellikle yerel politik seçkinler tarafından seçilmekle birlikte, hükümranlıklarının sürdürebilmeleri için Osmanlı Hükümdarı’nın rızasına da gereksinimleri olurdu.

Yıllık ödenen vergi haricinde askeri hizmet bakımından da Sultan’a bağlı idiler; bunun karşılığında da, belli ölçülerde Osmanlı İmparatorluğu’nun korumasına güvenebilirlerdi; gerçi bunun için de, dış politikalarının ana hatlarının, İstanbul yöneticileri tarafından güncel olarak tespit edilmiş önceliklerle uyum içinde olması gerekiyordu. Prenslerin özgür arzuları Babıâli’nin amaçlarıyla devamlı olarak karşı karşıya geldiğinden, Erdel Hükümdarı birçok konuda Osmanlı’nın yardım isteklerini ya hiç yerine getirmiyor ya da geç ve yetersiz ölçüde yerine getiriyorlardı. Saray yönetimleri de Prenslere çoğu kez ya isteksizce yardım ediyor ya da hiç yardım etmiyorlardı; hatta birçok kez Osmanlı ileri gelenlerinin karşı çıktıkları bazı girişimlerinden sonra cezalandırıldıkları da olmuştu. Her halükârda Erdel ile Osmanlı İmparatorluğu arasındaki ilişkinin temelleri 1680’li yılların sonuna kadar değişmeden sürmüştü; Hıristiyan Prensliği’ne ne Müslüman nüfus taşınmış, ne de bölgelerinde Osmanlı askerleri sürekli konuşlanmıştı.

Prenslerin bağımlı durumları ve devlet hukuku ilişkisi esaslarına bağlı olarak, Babıâli ile Prenslik Sarayı arasında daimi uzlaşmanın çerçevelerini oluşturma gereği doğmuştu. Erdel Sarayı’nda Sultan’ın daimi temsilcisi bulunmuyordu. Oysa Osmanlı yönetimi Prens’in İstanbul’da daimi temsilci bulundurmasını ısrarla istiyordu. Osmanlı Beylerbeyleri ve keza Sultan’ın vergi yükümlüsü sayılan Boğdan ve Eflak Voyvodalarının temsilcileriyle durum tam aksiydi.

Bunlar Babıâli’de az çok etki sahibi olan ve uzun süreler İstanbul’da yaşayan kişilerden çıkarlardı; Erdel „Kapıtıha”ları (Bu isim Türkçe „Kapı Kâhyası” sözcüğünün bozulmuş şeklidir) batı tipi diplomatlardı; Prenslik kökenliydiler ve her sene değişirlerdi. Yeni Kapıtıha yasa gereği Osmanlı başkentine vergiyi getiren elçibaşı adı verilen kişiyle birlikte girerdi. İstanbul’un erken Yeniçağ’da çoğunlukla Yahudilerin yaşadığı Balat isimli bölgesinde, Macarlar Yokuşu’nda bulunan binanın temelleri neredeyse bir buçuk yüzyıl boyunca bu elçilere konak olan külliyeye aittir. Sultan Süleyman 16. yüzyılın ortalarında burada bulunan binayı, içinde yaşayanlara vergi muafiyeti ve koruma sözü vererek Erdel’e bağışladığında; muhtemelen orası henüz sadece Kapıtıhaların konağı olarak hizmet veriyordu; Osmanlı başkentinde kısa

Az Erdélyi Fejedelemség a középkori Magyar Királyság bukása után az ország keleti harmadából jött létre, az 1526-os mohácsi csatát követő fél évszázad folyamán. Fejedelmei a szultán adófizetői közé tartoztak, és noha az esetek túlnyomó részében a helyi politikai elit választotta meg őket, hatalmuk gyakorlásához szükségük volt az oszmán uralkodó jóváhagyására is.

Az évente fizetendő adón kívül katonai szolgáltatással is tartoztak a szultánnak, cserében bizonyos mértékben számíthattak az Oszmán Birodalom védelmére – bár ehhez arra is szükség volt, hogy külpolitikájuk fő irányai egyezzenek az isztambuli elit által aktuálisan kijelölt prioritásokkal. Mivel a fejedelmek önálló ambíciói rendszeresen szembe mentek a Fényes Porta szándékaival, az együttműködés sok esetben nem volt problémamentes: Erdély uralkodói számos esetben szabotálták az oszmán segélykéréseket, vagy csak késve és elégtelen mértékben engedelmeskedtek nekik, de a szultáni adminisztráció is sokszor csak vonakodva, vagy egyáltalán nem segítette a fejedelmeket, sőt, több esetben megbüntetésükre is sor került egyes, az oszmán hatalmi elit által ellenzett vállalkozás után. Mindenesetre az Erdély és az Oszmán Birodalom közötti kapcsolat alapjai egészen az 1680-as évek végéig változatlan formában maradtak fenn: a keresztény fejedelemségbe nemcsak muszlim lakosság nem költözött be, de területén oszmán csapatok sem állomásoztak állandóan.

A fejedelmek függő helyzetéből és az államjogi viszony alapjaiból következett, hogy meg kellett teremteni a kereteket a folyamatos egyeztetésre a Fényes Porta és a fejedelmi udvar között. Az erdélyi udvarban a szultánnak nem volt állandó képviselője, azt viszont az oszmán adminisztráció megkövetelte, hogy a fejedelem Konstantinápolyban tartsa egy képviselőjét. Ellentétben a különböző oszmán beglerbégek, illetve a szintén szultán adófizetőjének számító Moldva és Havasalföld vajdáinak képviselőjével, akik a Fényes Portán több-kevesebb befolyással bíró, huzamosabb ideig Konstantinápolyban élő személyiségek közül kerültek ki, az erdélyi „kapitihák” (a név a török kapi kihajaszi torzult alakja) nyugati típusú diplomaták voltak, a fejedelemségből származtak és évente váltották egymást. Az új kapitiha a szabály szerint az adót behozó ún. főkövettel érkezett be az oszmán fővárosba.

Isztambul a kora újkorban nagyrészt zsidók által lakott Balat nevű városrészében, a Macarlar Yokuşuban (a „magyarok kaptatóján”) álló ház alapjai abból a komplexumból származnak, amelyek csaknem másfél évszázadig adtak szállást ezeknek a követeknek. Amikor Szülejmán szultán a 16. század közepén Erdélynek adományozta az itt álló épületet, adómentességet és védelmet ígérve lakóinak, az még valószínűleg csak a

11

kapitihák lakhelyéül szolgált, a rövidebb ideig az oszmán fővárosban maradó főköveteket – hasonlóan más államok diplomatáihoz – a Szerájhoz sokkal közelebb, a Tavuk Pazari mellett álló ún. Elcsi Szarajban szállásolták el. A 17. század folyamán már nem hallunk erről a megoldásról, a diplomaták viszont újra és újra arra panaszkodtak, hogy a főkövet bent tartózkodása idején a hely meglehetősen szűkösnek bizonyult. Az „erdélyi szeráj” építéstörténete csak meglehetősen töredékesen írható meg, de 1640-ben egész biztosan lezajlott egy renoválás, majd 1656-ban egy nagyobb szabású átépítés is. Ennek keretében teraszokat alakítottak ki a lejtős telken, a korábban a főépületben található istállót egy melléképületbe helyezték át és egy teljes emeletet elkülönítettek a beérkező főköveteknek és kíséretüknek. Ironikus módon az új épület közvetlenül az azt megelőző évben lett kész, amikor II. Rákóczi György fejedelem lengyelországi hadjárata miatt a nagyvezír a követség teljes személyzetét a Héttoronyba vitette és az Erdélyben kialakuló hatalmi válság következtében a fejedelemség helyzete az oszmán politikai térben nagyon sokat romlott. A következő évtizedekben ráadásul a szultáni udvar meglehetősen sokat tartózkodott Drinápolyban, így a követség épületét ritkán használták.

Erdély utolsó, oszmán jóváhagyással hatalomra került fejedelme, Thököly Imre, 1690-ben az erdélyi szerájt is megkapta a szultántól, ám az addigra újra meglehetősen rossz állapotba kerülő épület még használható része túl kicsinek bizonyult ahhoz, hogy a száműzetésbe kényszerülő fejedelem konstantinápolyi tartózkodásai alkalmával ide költözhessen be.

A 18. század első évtizedében az erdélyi házat így Thököly portai ügyvivői, majd a magyarországi felkelés vezetőjének, II. Rákóczi Ferencnek diplomatái használták. A másfél évszázadnyi erdélyi és magyar történelemről tanúskodó ház végül egy tűzvész áldozata lett.

Amennyire nem ismertek egyelőre annak körülményei, pontosan mikor és miképpen került az Erdélyi Ház az erdélyi fejedelmek birtokába, annál jobban meghatározható a vége. 1729. július 27-én a Balat kapunál kezdődő nagy tűzvész az egész városnegyedet elpusztította, így a követség épületével szinte szomszédos Haci Halil Ağa korániskolát (mektep-i şerif ) és a mellette lévő, Molla Aşkî Camiit is. A két épület felirataiból tudjuk, hogy a Halil Ağa mektep-i şerif 1795-ben, Molla Aşkî Camii 1822/23-ra épült fel újra. Ekkora azonban Erdély már egy évszázada Habsburg uralom alatt állt, és noha magyarok, vagy azok leszármazottai még ekkor is éltek Tekirdağban, az Oszmán Birodalom területén, a követségi épületre már nyilvánvalóan nem volt szükség. Az eredetileg több épületből álló komplexum helye azóta is nagyrészt üresen áll.

süreliğine kalan elçibaşılar, tıpkı diğer devletlerin diplomatlarına olduğu gibi Saraya da çok daha yakın olan Tavuk Pazarı’nın yanında bulunan Elçi Sarayı adı verilen binada ağırlanıyordu. Çeşitli kaynaklarda, 17.yüzyıla kadar Elçi sarayı/Elçilik olarak kullanılan binada kalan diplomatların/elçilerin mekanın darlığından söz ettikleri ve bu konudan şikayet ettikleri bu nedenle binada kalamadıkları belirtilmektedir. „Erdel Sarayı’nın” inşa tarihi net olarak bilinmemekle birlikte, özellikle elçilerin mektupları incelendiğinde; 1640 yılında bir onarım geçirdiği, 1656’da ise büyük bir onarım geçirdiği anlaşılmaktadır. Bu çerçevede, eğimli arazide teraslar oluşturulmuş; önceden ana binada bulunan ahır bir müştemilata taşınmış ve bir tam kat gelen elçibaşlarına ve maiyetlerine ayrılmıştı. İronik bir biçimde, yeni bina tam da Prens II. Rákóczi György’ün Polonya Seferi nedeniyle Vezir-i Azam’ın bütün elçilik mensuplarını Yedikule’ye gönderdiği ve Erdel’de ortaya çıkan iktidar değişikliği sonucunda Osmanlı siyaset sahasında prensliğin durumunun bir hayli bozulduğu tarihten bir önceki yıl hazır olmuştu. Üstelik bunu izleyen on yıllarda Saray oldukça uzun süreler Edirne’de kalmış ve böylece elçilik binası seyrek kullanılır olmuştu. Osmanlı’nın rızasıyla iktidara gelen Erdel’in son Prensi Thököly Imre, 1690’da Sultan’dan Erdel Sarayı’nı da almış, lakin o zamana kadar yine oldukça kötü bir duruma düşen binanın henüz kullanılabilen bölümü, sürgüne mecbur edilen Prens’in İstanbul konaklamaları sırasında buraya taşınabilmesi için çok küçük gelmişti.

Böylece 18. yüzyılın ilk on yılında “Erdel Evi’ni” (Erdel Elçilik Binası’nı) Thököly’nin Babıâli maslahatgüzarı, daha sonra da Macaristan’ın isyan lideri II. Rákóczi Ferenc’in diplomatları kullanmışlardı. Bir buçuk yüzyıllık Erdel ve Macar tarihine tanıklık eden ev sonunda bir yangının kurbanı olmuştur. “Erdel Evi’nin” (Erdel Elçilik Binası’nın) Erdel Prensi’nin mülkiyetine tam olarak ne zaman ve nasıl geçtiği her ne kadar bilinmiyorsa da, akıbeti çok daha iyi saptanabilmiştir.

27 Temmuz 1729’da Balat Kapı’da başlayan ve bütün mahallenin yok olması ile sonuçlanan yangında, sadece Erdel Elçilik Binası değil yakınında bulunan Hacı Halil Ağa Mekteb-i Şerifi ve Molla Aşki Camii de yanmıştır.

Bu iki binanın kitabelerinden öğreniyoruz ki, Hacı Hali Ağa Mekteb-i Şerifi 1795’de, Molla Aşkî Camii ise 1822-23’de yeniden inşa edilmişlerdi. Ancak o sıralar Erdel artık yüzyıldır Habsburg egemenliği altında bulunuyordu ve Macarlar, ya da onların torunları o sıralarda henüz Osmanlı İmparatorluğu topraklarında, Tekirdağ’da yaşadıklarından, elçilik binasına ihtiyaç kalmamıştı. Erdel Elçilik Binası ve çevresindeki yapıların bulunduğu alanın büyük bölümü o yıllardan beri boştur.

Dr. Kármán Gábor, Dr. Papp Sándor

Dr. Gábor Kármán, Dr. Sándor Papp

12

Wolfgang Müller-Wiener: İstanbul Tarihsel Topografyası [Isztambul történeti topográfiája]. YKY, Istanbul, 2016.

Egri-Kapu, Tekfur-Seray - Jacques Pervititch, 1928

Az épület és környezete légifotón Bina ve çevresi hava fotoğrafı István Pi Tóth, 2018.

Az épület és környezete Bina ve çevresi Jacques Pervititch, 1928

Recai Mehmed Efendi Sıbyan Mektebi, Vefa, İstanbul

Cevri Kalfa Sıbyan Mektebi

13

Fanarium Evleri

Fanarium - házak

Kuzeybatısında Balat bulunan Fener semti, Haliç’in batısında konumlanmakta ve komşusu olan Balat ile kentsel doku bağlamında adeta kopmaz/ koparılamaz bir semt ikizliği yaşamaktadır. Osmanlı dönemi öncesinde Haliç kıyısının en önemli deniz fenerinin bulunduğu bilinen bu semte adını, Rumca kökeninden kaynaklanarak Fanarion denmekte, ve ilk yerleşmenin M.Ö. 7.yy.’a kadar uzandığı tahmin edilmektedir (Deleon, 1999). Bu semte yine aynı dönemde Porta Fari veya Porta del Faro adlarını alan ve Fener Kapısı anlamına gelen kapıdan girilmekte olduğu sanılmaktadır (Akın, 1993).

II. Mehmed’in İstanbul’u ticari ve kültürel merkez haline getirme amaçlı fetihten sonra gündeme gelen çalışmaları nedeniyle, kentte inanç ve ticaret özgürlüğü ilan edilince, fetih nedeniyle göç ederek giden Rum ve Bizans ailelerinin büyük bölümünün, kente geri dönerek Fener bölgesine yerleştiği bilinmektedir (Sakaoğlu, 1994).

Bulundukları semt olan Fener’den isimlendirmelerinin kökenini alan Fanarium evleri Osmanlı coğrafyası içinde bulunan farklı bir sivil mimari örneği olarak karşımıza çıkmaktadır.

Osmanlı’nın başkentindeki yaşam biçimindeki değişimlerin uzantısı olarak, bu evlerin incelenmesinin doğru olacağı açıktır. Bu yapıların plan tipolojisindeki farklılıkları, Osmanlı mimarlık tarihinde yapılaşmadaki biçimlenmenin şekil değiştirmesi ve kent içindeki yeni üslupsal arayışlarının bir parçası olarak yorumlanabilir.

Genel olarak Osmanlı eğitim sistemindeki en alt eğitim basamağının karşılığı mekan olarak gündeme gelen Sıbyan Mekteplerine benzeyen bu sivil mimari örnekleri olan konut üniteleri, iki katlı, üst katın özellikle simetrik olarak şekillendirildiği, ve çıkma yapan bir biçimde kompoze edildiği, taş ya da taş alt kat üstü tuğla yapılmış, üç ya da dört, ya da beş üst kat pencere modülüne sahip, alt katta ağır ya da depo bölümünün bulunduğu, iri bir üst kat odası ile, bazı örneklerde bir de ufak bir başka odanın olabildiği konut üniteleri olarak şekillenmişlerdir.

Pek çok araştırmacının ortak görüşü olarak hemen hepsi 18.yy.’a tarihlenen bu örnekler, Beylie, Gautier, Gurlitt, Eldem, Eyice ve Kuban tarafından yapılan çalışmalarda farklı biçimlerde yorumlanmıştır. TU Berlin Üniversitesi’nin önemli mimarlık tarihi Profesörü Johannes Cramer ile Fener- Balat konutları hakkında hazırladığı kitaba istinaden yapılan görüşmede geçtiği üzere, Fanarium evleri olarak isimlendirilen bu yapılar, özellikle ticari olarak zenginleşen Rum soylu Osmanlı üst elitinin Haliç kıyılarının coğrafi güzelliğini görecek şekilde kıyı üst tepelik alana konumlanmıştır.

Genellikle arka alanlarında bulunan ahşap bir ya da

Az Aranyszarv-öböl nyugati partjainál fekszik Fener városnegyede, mely terület északnyugati részén található Balat. A két szomszédos negyed városszövete egymástól elválaszthatatlan párost alkot. Az oszmán kor előtt az Aranyszarv-öböl legfontosabb világítótornyáról ismert városrész elnevezése a görög Fanarion kifejezésből származik, és az első település egészen az i.e. 7. évszázadig vezethető vissza (Deleon, 1999). Úgy tudni, hogy szintén ugyanebben a korban, ezen városrészbe a Porta Fari, vagy Porta del Faro elnevezésű Fener-kapun keresztül lehetett belépni (Akın, 1993).

Isztambul oszmán elfoglalását követően, II. Mehmed szultán a várost kereskedelmi és kulturális központtá kívánta tenni. Ezen okból a kereskedelmi és vallásszabadság kihirdetése után a foglalás következtében a városból elmenekült görög és bizánci családok nagy része visszatért, és Fener városrészben telepedett le (Sakaoğlu, 1994).

Az otthont adó városrészről, Fenerről elnevezett Fanarium-házak, az oszmán területeken található civil építészeti példák megkülönböztetett csoportját képezik. Ezen épületeket érdemes az oszmán székvárosban történt életmódváltozás alapján vizsgálni. Az épületek alaprajzi tipológiájában felfedezhető különbségek az oszmán építészettörténet szerkezetformálásában történt változás és a városon belüli új stiláris útkeresés egyik részeként értelmehetők. Legtöbb esetben az oszmán oktatási rendszer legalsó oktatási lépcsőfokának megfelelő tértípusként előforduló „Sıbyan Mektebikhez” hasonló civil épülettípus példáját adó lakóegységek kétszintes, általában szimmetrikusan kialakított felső szinttel és zárterkéllyel komponált, kőből, vagy alsó szintjében kőből, míg felső szintjében téglából emelt épületek. A három-, négy-, vagy öt emeleti ablakmodullal rendelkező épülettípus a földszinten istálló- vagy raktáregységből, valamint terjedelmes felső szinti helyiségből, és egyes példák esetében másik apró helyiséggel is kiegészülő lakóegységből áll.

Számos kutató közös véleménye alapján szinte valamennyi példa a 18. századból származik. Az egyes példákat Beylie, Gautier, Gurlitt, Eldem, Eyice és Kuban munkáikban különböző módon interpretálják. A Berlini Műszaki Egyetem (TU Berlin) jelentős építészettörténész professzora, Johannes Cramer Fener-Balat lakóházairól készített könyvből idézhető vélemény alapján, a „Fanarium-házak” elnevezést viselő épületek lakói főként a kereskedelemben meggazdagodó, bizánci elődökkel rendelkező oszmán elit tagjai, az Aranyszarv-öböl földrajzi szépségét kihasználva, az öböl felé magasodó dombok felső területére telepedtek le. Általában a hátsó területeken található, fából készült, egy, vagy egynél több oszmán-török lakómodulból állva

14

alkot épületkomplexumot, és ezen épületegyüttesnek a díszterem ad minőséget, sajátosságot.

birden fazla oluşan Osmanlı-Türk konut modülü ile birarada bir sivil mimari kompleksi oluşturacak bir biçimde, ve o kompleksin prestij salonu niteliğinde bir özellik taşıyarak oluşturulmuşlardır.

(Prof. Dr. Johannes Cramer és Yrd.Doç.Dr. Zafer Sağdıç közti, Berlinben, 2019. November 4-én tartott szóbeli konzultáció alapján. TU Berlin, 605. szoba; 11:30)

(Sözlü tarih çalışması, Prof.Dr. Johannes Cramer ile görüşen Yrd.Doç.Dr. Zafer Sağdıç, Berlin, 4 Kasım 2019, TU Berlin 605 nolu salon; 11:30) Sıbyan Mektepleri

Szibján mektebi-épületek

Arapça kökenden gelen Sıbyan kelimesi erkek çocuk manasına gelen Sabi kelimesinin çoğul halidir. Bu bağlamda da Sıbyan Mektebi Osmanlı eğitim sisteminin en alt basamağını oluşturan ve günümüzde ilk okul gibi algılanabilecek en temel eğitim basamağını veren kurum olarak tanımlanabilir. Bu noktada unutulmaması gereken bir gerçek vardır ki, Sıbyan Mekteplerinin tarihsel arka planı Osmanlı dönemi öncesinden başlamakta ve Osmanlı coğrafyasıyla da bu bağlamda sınırlı kalmamaktadır. Ancak tabi ki Osmanlı döneminde okul tipolojisinin bir gelişim geçirdiği gerçeği de göz ardı edilmemelidir. Sıbyan Mekteplerine benzeyen bir çok temel seviye erkek okulunun antik uygarlıkların çoğunda bulunduğu bilinmektedir. Osmanlı Sıbyan Mektepleri ile neredeyse tamamen aynı eğitimi veren Selçuklu dönemi eğitim yapılarının mevcudiyetinin de bu bağlamda göz ardı edilmemesi gereklidir.

Sıbyan mektepleri fevkani yapılar olarak inşa edilmiştir; bunlar yerden yükseltilmiş yapılardır ve genellikle iki katlı olup, alt katlarında bir depo, bir ahır ya da bir kuyu bulunmaktadır. Sıbyan Mekteplerinin çoğunda üst katlarında tek sınıf birim bulunan kare plan kullanıldığı görülmektedir. Ancak az da olsa dikdörtgen planlı örneklere de özellikle yoğun nüfusu olan İstanbul gibi kentlerin semtlerinde rastlanmakta ve üst katlarında iri bir sınıf biriminin hemen yanında, bunların ek bir başka ufak sınıfa da sahip oldukları görülmektedir. Bu okul binalarının en bilindik ortak özellikleri ise hemen hemen hepsinin aynı ölçülere sahip olmasıdır, yapımında arşın birimi kullanılan bu yapılar, günümüz metrik sistemi üzerinden ölçülünce ya 36 ya da 64 m2 çıkmaktadırlar. Az nüfusu barındıran semtlerde tekil olarak önemli sokaklara cephe veren biçimde yerleştirilen bu yapıların, daha kalabalık semtlerde ya da merkez bölgelerde önemli külliyelerin bir parçası olduğu ve içinde bulundukları külliye yapılaşmasının çocuk sesinden ibadet mekanını korumak adına, camiye en uzak köşesine inşaa edildiği görülmektedir.

Genel olarak plan tipolojisine bakıldığında, Mimar Sinan tarafından 16.yy.da Istanbul’da yapılan iki tip Sıbyan Mektebi görülmektedir. Bunlar ya

A Sıbyan (szibján) megnevezés a ’fiú’ jelentéssel bíró arab Sabīy (szabíj) többesszámú alakjából, vagyis a Sibyān (szibján) kifejezésből ered. Ebben az értelemben a szibján mektebi az oszmán oktatási rendszer legalsó lépcsőfokát alkotja, napjaink általános iskoláival párhuzamba hozva a legalapvetőbb oktatást adó intézményként írható le. Nem szabad elfelejteni azonban azt a tényt, miszerint a szibján mektebik történeti háttere az oszmán kor előtti időkre vezet vissza, és nem csupán az oszmánok területére korlátozódik. De figyelembe kell venni azt is, hogy az oszmán korban fejlődés tapasztalható az iskolaépületek tipológiájában. Az antik civilizációk életében a szibján mektebikhez hasonló számos alapszintű fiú oktatási épület példája ismert. Érdemes szemügyre venni az oszmán szibján mektebikkel szinte teljesen megegyező oktatást adó szeldzsuk oktatási épületeket.

A szibján mektebik kétszintes imaépületekként, vagyis fevkani-ként épültek. Ezek általában alsó szintjükön raktárral, istállóval, vagy kúttal rendelkező kétszintes építmények. A szibján mektebik közül sok a felső szintjükön egy oktatási egységgel rendelkező, négyzet alaprajzú. A sűrűn lakott városok esetében, mint amilyen Isztambul, kis számban ugyan, de téglalap alaprajzú példák is előfordulhatnak. Ezekben az esetben a tágas oktatási térhez közvetlenül egy másik, apró oktatási terem is kapcsolódhat. Ezen oktatási épületek leginkább ismert közös ismertetőjegye, hogy szinte mindegyikük azonos méretű, és építésükkor az arsun (oszmán mértékegység, „könyök”, a 15-16. századi építészeti arsun = 75,8 cm - KG.) mértékegységét használták. Napjaink mértékegységét használva általában 36 vagy 64 négyzetméteresek. Általában a fontosabb utcák felé homlokzatukkal néző épületek a kevésbé sűrűn lakott városnegyedekben egyedül állnak, míg a sűrűbben lakott területeken, vagy központi területeken egy fontosabb épületegyüttes, vagyis küllije részét képezik.

Azért, hogy az imatereket a gyermekek hangjától védjék, az épületek az épületegyüttes dzsámiktól számított legtávolibb sarkán helyezkednek el.

Alaprajzi tipológia szempontjából Mimár Szinán által a 16. században Isztambulba tervezett két szibján mektebi-típus különböztethető meg. Ezek vagy

15

portikosu olan, tek sınıflı ve kubbe örtülü ya da bir kapalı büyük sınıf mekanına ve bir de yarı-kapalı ek sınıf alanına sahip olan tiplerdir. Yapı elemanlarının kompozisyonu içerisinde pencere açıklıkları ve kapıların birbirlerine neredeyse tamamıyla aynı modülerlikte benzer oldukları görülmektedir. (Cem Balcan, Mimar Sinan’ın Istanbul Külliyelerinde Yer Alan Sıbyan Mektepleri ve Koruma Sorunları, 2018, MSU, Basılmamış Yüksek Lisans Tezi) Mimar Sinan döneminin ardından 18.yy.a kadar Klasik Osmanlı mimarlığın üslupsal özelliklerini taşıyan bu yapıların, 18.yy.a gelinince Barok süsleme detayı içeren örneklerle de gündeme geldiği görülmektedir. Yine bu dönemde üst kat planlarında sınıf alanının hemen yanında ek bir öğretmen odası da göze çarpar. Gündüz’e göre 19.yy.a gelindiğinde özellikle II.Abdülhamid döneminde Paris mimarisine benzer batılı yüzlü ve süslemelere sahip ve aynı zamanda da yer yer klasik dönem planimetrisinden farklılaşan plan şemaları içeren örnekler Istanbul’da görülmeye başlanmıştır. (Gündüz, “Türk/Osmanlı Eğitim Tarihinin Klasik Devrine Kısa Bir Bakış”, ss.

92-93).

Pek çok araştırmacı tarafından, özellikle Fanarium Evleri ile taşıdıkları cephe ve planimetri biçimlendirilmesinden ötürü karıştırılan bu yapılar (Aksoy, Osmanlı Devri İstanbul Sıbyân Mektepleri Üzerine Bir İnceleme, 150-157), sadece planimetrilerinde bulunan mekan organizasyonu bağlamında değil, aynı zamanda da cephesel detaylarında dahi yakın ve hatta yer yer aynı mimari özelliklere sahip görülebilirler.

Bazı durumlarda alt katta bir çeşme alanın bulunduğu Sebilküttap adı ile anılan örnekler de görülmektedir. Yine 19.yy. boyunca özellikle II. Abdülhamid döneminden başlamak üzere, neo-klasik Sıbyan mektebi örnekleri de görülmektedir. Bunların cephelerinde özellikle Avrupa usulü üst kat pencere açıklıklarının yanlarında plasterlar görülmektedir. Bu dönem örneklerinde en çok göze çarpan unsur ise, hilal ve Abdülhamid tuğrası bezemelerinin ana yapı cephelerinde sıklıkla kullanılmalarıdır.

a portikusszal rendelkező, egytermes és kupolával fedett, vagy egy zárt, nagy osztályteremmel és egy félig zárt másik oktatási teremmel rendelkező típusok. Az épületszerkezetek kompozíciójában az ablaknyílások és az ajtók egymással szinte teljesen megegyező modulrendszere a jellemző. (ld. Cem Balcan, Mimar Sinan’ın Istanbul Külliyelerinde Yer Alan Sıbyan Mektepleri ve Koruma Sorunları [Mimár Szinán isztambuli épületegyütteseiben található szibján mektebik és védelmük kérdései], 2018, MSU, publikálatlan szakdolgozat) Mimár Szinán idejétől kezdve a 18. századig a klasszikus oszmán stílus jegyeit viselő épülettípuson a 18. századtól barokk díszítmények is megfigyelhetők.

Ebben a korban szembetűnő a felső szint téralakításában, hogy az oktatási helyiség mellett egy oktatói szoba is található. Gündüz szerint a 19. századhoz érkezve, II. Abdülhamid (1876–1909) korában a párizsi építészeti szokásokhoz hasonló, nyugati jellegű, díszített és a helyi klasszikus hagyományoktól különböző alaprajzi típus és méretrendszer jelent meg Isztambulban. (ld.: Gündüz, “Türk/Osmanlı Eğitim Tarihinin Klasik Devrine Kısa Bir Bakış” [A török-oszmán oktatástörténet klasszikus korának rövid áttekintése], 92-93).

Számos kutató véleménye alapján, különösen a homlokzati és alaprajzban látható térszervezési és méretbeli hasonlóságuk okán, ezen épületek a Fanarium-házakkal hozhatók kapcsolatba (Aksoy, Osmanlı Devri İstanbul Sıbyân Mektepleri Üzerine Bir İnceleme [Tanulmány az oszmán kori isztambuli szibján mektebikről], 150-157.). Nem csupán alaprajzi térszervezésükben, hanem homlokzati részletképzésükben is közvetlen, sőt, helyenként teljesen megegyező építészeti tulajdonságokkal rendelkeznek.

Némely esetben az alsó szinten kúttal rendelkező „Szebilküttáp” nevű példák is megfigyelhetők. Ismét a 19. század során, különösen II. Abdülhamid szultán idejétől kezdve a neoklasszikus szibján mektebik megjelenése is megfigyelhető. Ezen épületek homlokzatán, különösképp az európai stílusú felső szinti ablaknyílások mellett pilaszterek láthatók. Az említett kor példáin a leginkább szembetűnő sajátosság a félhold, és II. Abdülhamid szultán tuğrájának (uralkodói kalligrafikus pecsét, aláírás) díszítményként való gyakori felhasználása.

Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç

Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç

16

17

FÖLDSZINTI ALAPRAJZ ÉS BELSŐ FALNÉZETEK ZEMİN KAT PLANI VE İÇ MEKAN DUVAR CEPHELERİ

Beyza Nur Alkan, Rengin Aytan, Alperen Bal, Teréz Benyovszky, Barna Berzsák, Feride Bodur, Eszter Gyöngyösi, Laura Emília Kékesi, Ádám Pirity, Luca Somogyi, Buse Gül Uygan, Leyla Yildiz

18

PINCESZINTI ALAPRAJZ ÉS METSZET BODRUM KAT PLANI VE BİNA KESİTİ

Onur Kapukaya, Julianna Kormos, Róbert Kulcsár-Kilyén, Kerem Ahmet Türk

19

DÉLNYUGATI HOMLOKZAT GÜNEYBATI CEPHESİ

Onur Kapukaya, Julianna Kormos, Róbert Kulcsár-Kilyén, Kerem Ahmet Türk

20

DÉLKELETI HOMLOKZAT GÜNEYDOĞU CEPHESİ

Beyza Nur Alkan, Rengin Aytan, Alperen Bal, Teréz Benyovszky, Barna Berzsák, Feride Bodur, Eszter Gyöngyösi, Laura Emília Kékesi, Ádám Pirity, Luca Somogyi, Buse Gül Uygan, Leyla Yildiz

21

B-B METSZET ÉS ÉSZAKKELETI HOMLOKZAT B-B KESİTİ VE KUZEYDOĞU CEPHESİ

Beyza Nur Alkan, Rengin Aytan, Alperen Bal, Teréz Benyovszky, Barna Berzsák, Feride Bodur, Eszter Gyöngyösi, Laura Emília Kékesi, Ádám Pirity, Luca Somogyi, Buse Gül Uygan, Leyla Yildiz

22

ÉSZAKNYUGATI HOMLOKZAT KUZEYBATI CEPHESİ

Noémi Kis, Nagehan Tuğba Özdek, Anett Paragi, Deniz Yüzdaş

23

FÜRDŐ – H1, H2, H3, H4 METSZET HAMAM – H1, H2, H3, H4 KESİT

Noémi Kis, Nagehan Tuğba Özdek, Anett Paragi, Luca Somogyi, Deniz Yüzdaş

24

IDŐVONAL ZAMAN ÇİZELGESİ

Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Feride Bodur

25

IDŐVONAL ZAMAN ÇİZELGESİ

Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Feride Bodur

26

IDŐVONAL ZAMAN ÇİZELGESİ

Prof. Dr. Nur Urfalıoğlu, Yrd. Doç. Dr. Zafer Sağdıç, Feride Bodur

27

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK - 01.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 01.

1. csoport – Grup 1 Rengin Aytan, Alperen Bal, Barna Berzsák, Onur Kapukaya, Kerem Ahmet Türk, Ádám Pirity

28

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK - 01.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 01.

1. csoport – Grup 1 Rengin Aytan, Alperen Bal, Barna Berzsák, Onur Kapukaya, Kerem Ahmet Türk, Ádám Pirity

29

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK – 02.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 02.

INTERNATIONAL ARTS&CRAFTS AND CULTURAL CENTER 2. csoport – Grup 2 Róbert Kulcsár-Kilyén, Nagehan Tuğba Özdek, Anett Paragi, Luca Somogyi, Buse Uygan, Leyla Yildiz, Deniz Yüzdaş

30

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK – 02.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 02.

NTERNATIONAL ARTS&CRAFTS AND CULTURAL CENTER 2. csoport – Grup 2 Róbert Kulcsár-Kilyén, Nagehan Tuğba Özdek, Anett Paragi, Luca Somogyi, Buse Uygan, Leyla Yildiz, Deniz Yüzdaş

31

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK – 03.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 03.

HUNGARIAN CULTURAL CENTER 3. csoport – Grup 3 Beyza Nur Alkan, Esra Arslantürk, Teréz Benyovszky, Feride Bodur, Eszter Gyöngyösi

32

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK – 03.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 03.

HUNGARIAN CULTURAL CENTER 3. csoport – Grup 3 Beyza Nur Alkan, Esra Arslantürk, Teréz Benyovszky, Feride Bodur, Eszter Gyöngyösi

33

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK – 04.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 04.

HUNGARIAN CULTURAL CENTER Ádám Pirity

34

HASZNOSÍTÁSI JAVASLATOK – 05.

KULLANIM ÖNERİLERİ – 05.

EMBASSY OF CARE Róbert Kulcsár-Kilyén

35