Katart2

KATART

II 1

Catalogus Artificium

2

TA R TA L O M J E G Y Z É K B A K O S L E VE N TE GIMESI ANDRÁS GIME H U C Z E K Z O L TÁ N JACSÓ BALÁZS K O B Z A VA J K KO VÁ C S A N I TA TA M Á S F E R E N C TÓ T H L E VE N TE TŐSÉR MERCÉDESZ WE I X E L B A U M L A U R A

6 12 18 24 30 36 42 48 54 60

E 4

LŐSZÓ

Amennyiben ténylegesen tapasztalható (lét-) élményként fogadjuk el az univerzalitás személyfeletti tudatállapotának – még csak a feltételes lehetőségek szintjén sem realizálható – jelenkori távolságát, kénytelenek leszünk, egyfajta dialektikus következtetésekre hagyatkozva kijelenteni, hogy: a kortárs művészek zöme saját virtuális poklában, illetőleg horizontálisan koncipiált realitásában alkot. A potenciálisan restaurálható királyság ilyen formában állandósult Sztáziszként van jelen többre hivatott életükben: a legalsó világban, (mert a létesülés rendjében alámerült) a fizikai egzisztencialitás területén kibontakoztatható – művészetinek is nevezhető – akcionalitásuk így döntően csak (az elválasztottság szenvedő állapotában vegetáló) személyes énjük kényszeres megnyilatkoztatásaként működhet. Meditatív önszuggeszció hiányában az állandóan áramló információhalmaz strukturálatlan káoszában a valódi Én (s a különböző fokozatok ön felismerésének posszibilitása) kényszerűen elvész, helyét a megelevenített burokszilánkok (fedőformák, vagy héjjak) valóságosnak vélt holt-darabjai (ha úgy tetszik fraktáljai [sic.]) foglalják el. A legtöbb esetben még csak fel sem ismert pszeudo-valóság illuzionisztikus forgatagában azonban (egyébként súlypontjában jelentős hybrisszel betöltődött) kívülállóként, s (a vörös földön megrekedt papírmasé trónszekérről) világra rátekintőként definiálja magát a mindenkori gondolkozó: jelen kontextusban az úgynevezett Művész!

Innen eredeztethető az, a posztmodern álkategóriáinak útvesztőjében való megszédült intellektuális tévelygés, mely oly jellemző mind a modern artifex cselekvésére, mind az ő – meghatározott személyétől függetlennek vett – „diskurzusát” vizsgáló interpretátorra.

Tehát ez a szolidifikáció irányába tartó, már-már ásványszintű zárványállapot az a szűken vett pszichikus-környezet, melyből bizonyos (kiutat kereső s részben azt megtalált) alkotók most e kiadvány keretében említésre kerülnek.

Az olvasóban hát jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy miért éppen ők lettek kiválasztva? Milyen különlegesnek vélt tulajdonságok birtokában lehetnek e képzőművészettel foglalkozó kortársaink, hogy eme „lapo-

kon” valószínűleg „hic et nunc” megkapják – a napjainkban négy percre limitált figyelmet meghaladó, – időnket.

Bakos Levente, Gimesi András, Huczek Zoltán, Jacsó Balázs, Kobza Vajk, Kovács Anita, Tamás Ferenc, Tóth Levente, Tősér Mercédesz, Weixelbaum Laura.

A nevek és az eddig a záró pontig tekintetbe vett életművek összekötőkapcsa egyfelől a Memento Mori Egyesület, másfelől pontifex minőségben a csoportot létrehívó, organizáló személy: Szelevényi Gellért, akinek állhatatos kurátori munkája és tevékeny közreműködése a számos színvonalas kiállítás létrejöttét, méltó megvalósulást biztosította. Az oda-vissza ható 5 kölcsönhatások következtében köré szerveződő alkotók, de inkább alkotásaik mind – még egy viszonylag felszínes képzettségű műértő számára is jól konstituálhatóan – „halállal eljegyzettek”. Ehhez fűzött magyarázatként egy kapcsolódó rendezvényen már bővebben kifejtésre került, hogy a támogatott műalkotások felvállalt értékei közt a meghalás művészetére való állandó utalás mellett gyakran olyan egyetemes princípiumok, ideák szerepelnek, melyek alkotóik művészetét a fennen dicsőített individuumok korában (sic.) talán tényleg autentikussá, valóban autonómmá tudják tenni. Az évek során bemutatott képkészítők túllépve tehát egy számukra messzemenően meghatározó zenei szubkultúra és a hozzá egyfajta szimbiózissal kapcsolódó támogatói kör korlátain, – túlzások nélkül megállapítva, hogy az egyesületnek köszönhetően – bátran kiléphettek az organizálatlan edomita királyságok területére. Ilyen formában a tárgyalt egyéniségekben bennrejtőző – fentebb már említett – nem feltétlenül adekvát rátekintőszemlélet és introvertált (jobb esetekben intuitív) gyökerű közvetítői magatartás profetisztikus üzenete szélesebb befogadói körhöz juthatott el.

Remélhetőleg, megtekintve a továbbiakban következő képanyagot, nem csupán egy újabb illúziót, egy – a határtalan fény bennünk rejlő szikrájával működésbe hozott – camera obscura általi csalóka haláltáncot fogunk látni, hanem a fátyol mögötti nagy szakadék (Halál-) Tudás-pillanatait illetve azok képekben tárgyiasított felvillanásait.

EX OSSUARIUM DE LOGOS MMXIII. IX. XVI. és ezúttal 2017-ben is. R.I.P (†) Rásonyi Ábel

BAKOS LEVENTE „Az ész álma szörnyeket szül. Az értelemtől magára hagyott képzelet lehetetlen szörnyetegeket kelt életre. Vele egyesülve azonban anyja lesz a művészeteknek és forrása azok csodáinak.”

FRANCISCO GOYA

6

azaz „itt daimónok vannak”. Hol? A Kis Á galériáján. Tudatalatti és természetfeletti portrék és ikonok. Önmagukat teremtő ismerős és ismeretlen teremtmények. Tussal, vízfestékkel, temperával, akrillal, egyetlen színnel vagy többel, ecsettel, tollal, bármivel… A kiállítás teljes anyagát klekszográfiák teszik ki. E különös név mögött egy nagyon ismerős módszer rejlik. A híres Rorschach-teszt táblái ugyanis technikai értelemben klekszográfiák. A szimmetrikus tintapacákat sajátos kultusz övezi, de míg a pszichoanalízisnek látványos jelképévé lett, művészi értéke még bizonytalan.

Rorschach tintapaca-tesztjét szinte mindenki ismeri. Könnyű röviden összefoglalni, amit a tesztről tudni vélünk: amit a véletlenszerű foltokban látni vélsz, kegyetlen őszinteséggel árul el rólad valamit, aminek talán te magad sem vagy tudatában. Rorschach megközelítése valójában közel sem volt ilyen egyszerű.

Például fontosabbnak vélte, hogy amit a Hic sunt daemones,

páciens lát, azt a folt egészében, vagy részletében látja, vagy hogy a látni vélt alak(ok) mozgásban van(nak) vagy sem.

Az észlelésünk úgy van finomhangolva, hogy a véletlenszerű foltokban is ismerős formákat keressen és találjon.

Annak, hogy egy foltot egy arcnak ill. fejnek lássunk, egészen minimális feltételei vannak. Ez egy egészen hétköznapi jelenség. Az emberek kiemelt jelentőséget tulajdonítanak annak, ha gyakran látnak démonarcokat, furcsa manókat, szörnyszerű kreatúrákat az ilyen foltokban. Különösen gyakorivá azért válhat az efféle lények észlelése, mert valós, fizikai minta hiányában könynyebben képzelhetőek bele véletlenszerű formák együttesébe. Amennyiben egy infernális kreatúra a „teremtés kigúnyolása”, behozhatatlan előnnyel indul, hogy az „ismerős formákat kereső” észlelés lehetséges eredménye legyen ott, ahol bár az arcészlelés feltételei teljesülnek, de mindezen túl minden más teljesen véletlenszerű, rendezetlen, irracionális.

ELÉRHETŐSÉG: LEVENTE. BAKOS@GMAIL. COM

HTTP://WWW. FLICKR. COM/PHOTOS /LEVENTEBAKOS /

888

7

888

8

888

9

888

10

888

11

GIMESI ANDRÁS GIME Ki tudja, Hogy mit hallott // A halott hal ott, // Ha legott kapott legót? // S mondá ő szintén szinte // Minden szinten őszinte: // Művész vagyok, nem igazi!

Mióta látok, mindig is olyan 12 szokatlan dolgokat vettem észre, amiket mások általában nem.

A fotózással komolyan 2008tól, de igazán 2009. őszétől kezdtem foglalkozni. Hamar utcára is kerültem! ;) :D Mármint fotózni (!), mivel utca-város témában kezdtem el fényképzeni először, amiben az épp akoriban megismert azóta kedves barátném, Novák Tünde képei sokat inspiráltak. Így jöttek az első sikerek, az első fél éves képanyagomból Hajtmanszki Zoltán rendezett kiállítást 2010. szeptemberében a saját galériájában Szentendrén.

Hamarosan elkezdtem más irányokban is „mozogni”, pl. modellfotózás, ebből később jött a koncepciózus, megrendezett képalkotás, és természetesen a mindenkori éppen ELÉRHETŐSÉG: GIME@GIME. HU

aktuális érdeklődési téma…

Menet közben azonban hogy, hogy nem, ahogy már gyerekkoromban is „furán” láttam egyes dolgokat a világból, egyre inkább készültek olyan képek, amik valahogy nem illettek bele semmilyen „normális” irányba sem. Különböző részletek, fények és árnyékok, „alaktalan” alakzatok, ismétlődések, kitekeredett világ…

Mindez ráadásul már nem csak puritánul látva a valóságot, hanem valamiféle szürreális belső szem által vezérelve, és néha digitális eszközökkel is rásegítve a rögzített látvány létrehozásához. Így születtek ezek a képek, melyeket végül 2014ben kezdtem egy „sorba” rakni, „külön projektként” kezelni. Így jött létre az Oculus-AG nevű projektem…

HTTP://ABOUT. ME/X3DGIME

A FÉNY SZÜLETÉSE

13

MACSKASZEMESEDVE (RÉSZLET)

14

TEKEREDÉS (RÉSZLET)

15

LÁNCOLT EMBER (RÉSZLET)

16

TERRORISTA BABA

17

HUCZEK ZOLTÁN „A művészet tulajdonképpen nem más, mint áttörni a tényeket és eljutni a valósághoz.”

PILINSZKY JÁNOS

Huczek Zoltán képei úgynevezett fan18 tázia képek, a portrékat kivéve nincs előképük a látható világban. Ennek következtében a festő választhatott, hogy milyen festői stílusban jelenítse meg művészi élményeit. Választhatott volna hiperrealista vagy szürreális és még sok más ábrázolásmód közül. Ez utóbbit tette és az expresszív ábrázolás eszközeivel jeleníti meg fantázia képeit. Ez lehetővé teszi, hogy az élmény közvetlen dinamikája, zaklatott katarzisa a vonalvezetés lendületében, finom rezdüléseiben is megjelenjen.

Képeinek többsége nem más, mint egy önálló fantáziával megjelenített tragikus és szürreális színielőadás jelenetei, más szavakkal drámák. Úgy tűnik, hogy igazi drámák nem elsősorban a hatalmi játszmákban, hanem egymás őszinte meg nem értettségében zajlanak le. Ez a meg nem értés már nem azonos a shakespeare-i hatalom-féltéssel. Itt már nem hatalmi játszmák során dől el, hogy ki lesz a győztes és ki

fog veszíteni. Teátrálisan azt is mondhatnánk, Zoltán képein, mint ahogy a műveit ösztönző alkotások többségében is mindenki csak vesztes lehet. Valójában ma már senki nem ért(het)i meg a másikat, mint ahogy senkit sem ért(het) meg egy másik ember. Ez pedig nem a másik ember érdekével, vágyaival való szembenállás, hanem magányos bolyongás a világban, magányos kalandozás az egész univerzumban. Végtelen, misztikus és sötét világ tárul fel Zoltán képeiben, de az általa felidézett művészek sorsán és alkotásaikon keresztül is. Ezek a művészek maguk is tragikusan magányos figurák.

Pilinszky János, JózsefAttila vagy Boris Vian élete maga is az örök vágyakozás és az elérhetetlen célok rejtélye.

De Nick Cave, Jean Pierre Jeunet és a többek között a Neuromancer című kultuszregényt író William Gibson alkotásai szintén ebbe a körbe tartoznak.

ELÉRHETŐSÉG: ZOLTAN. HUCZEK@GMAIL. COM

HTTP://ZOLTANHUCZEK. WIXSITE. COM/MACHE

SZŰCS KÁROLY

MECHANIKUS ÁLMOK

19

UTOLSÓ KÉP

20

ELVÁROSIASODÁS

21

ÉN

22

SZOBORVÁROS

23

JACSÓ BALÁZS „A művészet sokkal inkább fátyol, semmint tükör.”

O SCAR WILDE

Digitális fotómontázsaimmal legke24 vésbé sem szeretnék egy történetet képekkel elmesélni, főleg, hogy nem is állnak össze soha egyetlen mesélhető eseménnyé, bennem sem. Azt gondolom – valahol egy belső félelmem az –, ha történetet adok hozzá, elveszítik az erejüket, mint a belül oly fontos, és mély érzelmek, amikor szavakká próbáljuk formálni őket. (Címadásukkal talán mégis hasonló módon teszek, de azt hiszem, ezzel csak igyekszem elkerülni azt, amit Mary Shelley szereplője nem tett meg kreatúrája életre keltése után.) Elcsépelt gondolat lehet, de szeretném, ha önmagukkal magyarázható jelenetek volnának csupán, s nem egy egész kiragadott elemei, ahol létezik a pillanat „előtt” és „után” is.

Kortalan alakok számomra ismeretlen világokból. Ahogyan a létrehozásuk során építettem, ugyanúgy tudatosan le is bontottam őket; ke-

vesebbel többet elmondani, visszafogottabb elemekkel erőteljesebben megjeleníteni, színpadiasságukból a film érzékenysége felé tolni alakjaimat. Hangulati elemeik miatt, talán lehetnének egy világ szülöttei, de azt hiszem – s mint alkotó, talán ennyiben dönthetek sorsuk felett –, soha nem léteznek egy közös univerzumban. Létük szabálytalansága óriási szabadságot jelent számomra, szürreális látványuk semmilyen rendezőelvet nem kell, hogy kövessen, ahogyan a képi elemekből egésszé állnak össze. A testek roncsolódásai nem elpusztulásuk folyamatának pillanatképei, hanem megmagyarázhatatlan létük állandó jegyei. Ami talán mégis közös bennük, hogy a képek felületei nagy hangsúlyt kapnak. A technika lehetővé teszi, hogy a textúra iránti szerelmemet a lehető legjobban használjam ki, több képen is visszatérő, ismétlődő alkotóelemként felhasználjam.

ELÉRHETŐSÉG: NAGASH793@GMAIL. COM

HTTPS ://WWW. FACEBOOK. COM/NAGASH793/

EPILÓGUS

25

A FÁTYOL MÖGÖTT

26

ÉTEL AZ ISTENEKNEK

27

FLAVO UNDAM

28

ÖNEVŐ

29

KOBZA VAJK Ha jelenben lennél láthatnád azt, aki vagy: öröklétbe hajló csillagnak szülötte lennél.

Ha valaki először találkozik Kobza 30 Vajk képeivel, nagy valószínűséggel az animisztikus, totemisztikus őskultúrák sziklarajzaira, barlangi festményeire, dolmenekre karcolt képeire, sámándobokra pingált rajzolataira asszociál, érezve a lélekmadarak, az agancsos vadak, az íjakat feszítő vadászok, az égbe táruló látófák közegében a sztyeppei és sarkvidéki civilizációk samanisztikus örökségét.

Ha azonban a képek szimbolikáját, a mágikus színek letisztult, több modern és kevésbé modern kultúra egymásra következésének tudatában letisztult rituális rendjét jobban megfigyeljük, sejtésünk támadhat arról, hogy a valaha volt ősegyszerűség alakzatait megidézve Vajk itt és most tart nekünk képekkel képes és képtelen kortársi beavatásokat arról, hogy mi lenne hát az Eredendő, s ez most, éppen most eredendően honnan hová eredhet útnak bennünk. (…) múlt és jelen itt már egybetárul a pillanat szentségében és ELÉRHETŐSÉG: INFO@KOBZAVAJK. COM

révületében. Hogy lássuk a lelkeket és lépcsőket, a kapukat és létrákat Vajk képein, s ezek között úgy rebbenjen ide és oda a tekintenünk, ahogy a látófára kapaszkodó sámáné tehette egykoron. S ahogy itt és most élve is csak utat találhatunk ugyanezekhez az időtlen révületekhez – ahogy kortársunkként Vajk is teszi. Zenéket közreadva, liturgikus szövegeket jegyezve, képeket festve. (…) ennek az útmutatásnak az értelme teljességgel (és tejességgel, a Tejes Út tejességével) világos – Vajk művészete programművészet, s így aztán minden egyes alkotása egy meditációs program az eredendő megszólítására és előhívására. Amennyiben az időben, az ősidőkben gyökerezik – úgy a pogány kultúra ősiségtudata élteti. Amennyiben program – úgy a kortársi kultúra vérfrissítésének szándéka: egy szerelmes életigenlés vezeti. (…)

HTTP://WWW. KOBZAVAJK. COM

TOÓT-HOLLÓ TAMÁS

A CSONTOK URA KOZMIKUS PORBÓL MEGTEREMTI ÖNMAGÁT

31

BOLYGÓLÉLEK

32

KOZMIKUS ÜZENETEK

33

SAJÁT VILÁGODBA LÉPSZ ÁT EGY RÁD ERŐLTETETT VILÁGBÓL

34

TISZTÁN FOGD AZ ADÁST!

35

KOVÁCS ANITA „A víz forró kell, hogy legyen, olyan forró, hogy még a lábujjammal is alig bírjam ki benne.”

S YLVIA PLATH

Anita képei a határokon egyensúlyo36 zó, elemző szemlélődés egy-egy nyugvó(?)pontját rögzítik maradandó kivetülésként. Egyrészt elmosódik az élet és a halál határvonala: a kacér élveboncolás, a saját belső működését kajánul figyelő nyúl/ember, az átható személyiséggel bíró, a nézőt szuggeráló koponyák, a preparátumokban lüktető puha élet nyoma, élőhalott figurák és a meghatározhatatlan, scifi filmek lényeit idéző teremtmények apokalipitkus, mégsem egészében nyugtalanító özöne zúdul ránk.

Másrészt egyszerre van jelen az okkult és a mondén: rendszeresen visszatér az alkotó számára különös fontossággal bíró kereszt szimbólum, a lovecraſti dimenziókat idéző sötét hátterek a talált anyagok használatának köszönhetően randomnak ható, mégis jól átgondolt – olykor egyenesen humoros – feliratokkal keverednek a képeken, a nézőt a nagyvárosi sikátorok neonárnyékos mocska, a

színház és egy spiritiszta szeánsz homályos határvidékére rántva magukkal. Állandó elem a művész képein a sötét, mégsem reménytelen hangulat, a morbid humor, a modern jelek felbukkanása, a csontok és preparátumok. A mostani reprodukciókon bemutatott alkotói korszak egyedi elemei az anyagokkal való kísérletezés – mint a kréta és a maradandóságot biztosító, a képeket egyúttal éteri fénybe vonó csónaklakk –, valamint az ünnepélyes színhasználat. A fekete alapokat megtörő vérvörös és arany egyfajta templomi ünnepélyességet kölcsönöz a kontrasztos fehér testeknek, néhai élőlényeknek, mintha áldozati oltárra vonták volna őket. És ők üres szemgödrükből kíváncsian, kérdőn néznek vissza ránk, mintha csak játszani hívnának a halál tornácára. Olykor még azt is elhisszük nekik, hogy ez igazán jó móka lehet.

ELÉRHETŐSÉG: ORIZAANYUL@GMAIL. COM

HTTP://ORIZATRIZ. BLOG. HU/

CSILLAG ZOLTÁN

FÉLNYÚL

37

A CSAP

38

INTRO

39

888

40

NO

41

TAMÁS FERENC „Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg.”

D ALÍ

Perifériák szélein egyensúlyozom. Hát42 térből figyelve a zajló dolgokat. Része vagyok mindennek, közben sehova sem tartozom. Nem szeretek magamról beszélni, azt szeretném, ha a képeim beszélnének helyettem.

Nem érdekelnek a szubkultúrák, valahol mégis a részük vagyok. Állandóan körülvesz az ambivalencia. A képeim többnyire fekete-fehérben készülnek.

Nincs mögötte különösebb dolog, titok vagy tudatos tervezés, szerintem így a legszebb megmutatni a pillanatot. A monokróm fotókon is sok árnyalat létezik. Olyan szépek a színek, vagy a színek hiányától szebbek a képek.

A fotózás mint olyan, nem emlékszem mikor lett része az életemnek.

Gyerekkoromtól rajzolok, gondolom ide lehetne visszavezetni. Sohasem gondoltam, jó lehet az, amit csinálok, mégis egyszer arra ébredtem: lesz egy önálló kiállításom. Azóta több helyen voltak falra akasztva a képeim. A mai napig nem értem miért. Nem tartom magam ELÉRHETŐSÉG: TOMIFECO@GMAIL. COM

fotósnak, művész sem vagyok, habár vannak művészi dolgaim.

Szeretek sokféle dolgot készíteni, nem bennragadni egy dologban. Érezni, van valami metódus az alkotásban.

Manapság a képeimet próbálom más technikákkal ötvözni, így lekötni énem alkotói oldalát. Ha olyan időszakom van, csak sodródom, és úgy érzem nincs miért festeni; a telefonom mindig kéznél van. Próbálok nyitott szemmel járni. Legtöbbször vázlatnak készítem a képeket, később jó lesz átrajzolni, vagy szerkeszteni a képet, végül gyakran megmarad az eredeti kép, csak a színeitől fosztom meg. Sokan meg is lepődtek – amikor kiderül –, hogy telefonnal készítem a képeket. Szeretem az egyszerű, nem túlgondolt dolgokat, és ez szerintem a képeimre is igaz. Nincs különösebb koncepció, mégis, amikor később előkerülnek a képek, összeáll egy séma. Nem is szeretnék különösebb elvont gondolatmenetet beleszőni. Képek. Ezek csak képek.

HTTPS ://WWW. FACEBOOK. COM/FECO. TAMAS

888

43

888

44

888

45

888

46

888

47

TÓTH LEVENTE „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

WEÖRES S ÁNDOR

(…) Ecce homo, íme az első nyilvános 48 szereplés, egyúttal a végleges elköteleződés, ahonnan már nincs visszaút. Persze a hétköznapi létezés boldogságának párhuzamba állításával nem célom a művészeti létet deprimálni, hiszen amilyen elátkozott, olyan áldott, és nagyanyáim falusi bölcsességét is megemlítve köztudomású, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! (…)

Pokolba vezet az ösvény, vagy a szomorú Őszi chanson végén a társadalmilag elfogadott valóság áll? A képeken megjelenő világ szürrealitása a bizonytalanság logikájával egy titkos, ismeretlen univerzumra mutat. Mégis ki akarna részt venni ebben az őrületben, amiben élünk?

Akkor inkább a folyton folyvást üldöző démonok, a halálvágy, és a remény egy másik világ létezésében, de a figurák törnek, a fejek zuhannak, a halak a szárazon nem kapnak levegőt. (…)

Ez egy zárt világ amit itt látunk és nézőként mi nem tudunk belépni a képbe. Ha valahol is lenne egy kapu, mert kell lennie… csak mélyről, a sötétség felől közelíthető meg. A fényforrás, ha épp meg is jelenik, (például egy antik csillár képében) sohasem azonos a fényt adóval, hiszen minden kép a végtelen éjszaka megvillanó látomásainak utóképe, ahol a művész szemének fókuszpontja világít rá az alakokra. Egy párhuzamos világ szeletét látjuk, amelyhez nekünk nincs átjárónk, és a megjelenő alakok sem tudnak lineáris úton kiszállni közénk a térbe. Az egyetlen átjáró ebbe a világba maga a művész, aki egyszerre teremt, és egyszerre bolyong stalkerként ebben a világban. De ennek is, mint mindennek megvan a maga ára.

Mert mint tudjuk a sötétség a fény árnyéka, és minél sötétebb van, annál vakítóbb a világosság. (…)

ELÉRHETŐSÉG: TLEVENTE6@GMAIL. COM

HTTPS ://WWW. FACEBOOK. COM/LEVENTE. TOTH.18

HUDÁK MAJA

888

49

888

50

VÁSOTT KÖLYKÖK

51

LET THEM EAT CAKE!

52

ÉS NEM VESZ RAJTUK ERŐT A HALÁL

53

TŐSÉR MERCÉDESZ „A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.”

ARTHUR GOLDEN

Mindig nagy szerepet játszott éle54 temben a rajzolás. Unaloműzőként, érzelmek levezetésére használtam, és nem véletlenül választottam olyan pályát (dekoratőr), mely kreativitást, és kézügyességet igényel. Sosem kategorizáltam magam, így most sem fogom. Nem azért rajzolok, hogy létrehozzak valami maradandót, vagy megörökítsek valami létezőt. Sokkal inkább azért, hogy papírra vessem a fejemben megjelenő álomképszerű látomásokat.

A műveim sokkal inkább grafikák, inkább csak esztétikumok, semmint művészi alkotások. Pillanatnyi, a fejemben hirtelen előbukkanó képek, melyeket vagy digitálisan, vagy hagyományos technikákkal alkotok meg.

Függetlenség, sajátosság, előérzet.

Ezek mozgatnak az életben, semmint gondos tervezés, vagy alkalmazkodás valamihez. Stílusomon a giccs, a naiv, és a rajzfilmes hatások keverednek. Mindezt nyakon öntöm egy kis titokzatossággal, melankóli-

ával és minél előbb próbálom kiadni magamból, mielőtt elveszítem a vezérfonalat, mely megalkotásukra késztet. Nagy hatással voltak rám a japán metszetek, és mai napig az ázsiai alkotók finom látomásszerű képei nyűgöznek le leginkább. Olykor zeneszámok, vagy valóban egy álomban látott jelenet kívánkozik papírra, vászonra vagy éppen pixelre.

Mindemellett nagyon fontos számomra az irónia, vagy valami meghökkentő részlet, amivel szándékosan ütöm agyon egy kép komolyságát.

Nem dolgozom sokat egy képen, mert akkor elveszíti a spontaneitását, mely ezeknek az ábráknak a lényege. Ha mégis meg kéne határoznom a stílusom, intuitív naiv impresszionistának mondanám, melyhez sosem használtam a valóságot. Síkok, tömeg, és a fény árnyék hatások hiánya az, ami leginkább feltűnhet az avatatlan szemnek is. Ez az én esztétikám, és remélem mostantól kicsit a tiétek is.

ELÉRHETŐSÉG: HTTP://NINASCATDESIGN. WEBNODE. HU/

SHHH

55

SZÉPANYA

56

HASADÁS

57

SZARVAS

58

RED RIGHT HAND

59

WEIXELBAUM LAURA „Laura mélyre ás, a sötét, lét előtti vizek alá, a »maya« fátyla mögé és mikor visszajön, megmutatja, mit látott ott.”

JOHN MORGAN

(…) Mikor az emberek kiűzettek a 60 Paradicsomból a történelem kezdetén, mind szó szoros értelemben, mind szimbolikusan, hirtelen lettünk elvágva a természetes világtól, melynek valaha a részei voltunk. Lassan elkezdtük elveszíteni tudásunkat a minket körülvevő világ ösztönös megértésétől. Ahogy Hamvas Béla írta: „Az szintén valószínű, hogy ami most leselkedik a tudatalattiban, azt egyszer belakta a fény birodalma, de elsüllyed, mint Atlantisz. Ha ez nem történt volna meg, nem tudnánk kiemelni a tudatalatti valóságát a felszínre.

Ha ez a hely itt lenne az árnyék között, nem lenne lehetséges továbbvinni. A tudatalatti egykor tudatfeletti volt – mikor az emberek a fényben éltek, mikor a tudat nagyszerűbb része még nem süllyedt el. Ezen okból, és csak ezen okból jönnek fel lentről ezek a dolgok; ami felemelkedik a titokzatos mélységből, az győzelem és

nagyság; ami visszabukik, az fenyegetést és veszélyt hoz.”

Művészet – vagy végül is a legmagasabb művészi forma – az az út, amely visszatérít bennünket az ősiség birodalmába, emlékeztetve arra az igazságra, amely nem mindig kifejezhető szavakkal, de talán sokkal pontosabban megfogalmazható érzésekkel. Talán ennek okán a legjobb a művészetet este megtapasztalni, mikor a legközelebb vagyunk az álmok világához. A művészet, az álmok, a tárgyak és az általános világunk elgondolásai, a puszta ábrázolás fizikai formái transzcendens értelemmel telnek meg és belátást adnak egy másik világba, mely a láthatóság fátyla mögött rejlik. Valami, amit a hinduk „maya”-nak neveznek, amiről úgy hisszük, létezik, az valójában illúzió, ami elrejti a valós világot fel nem készült szemünk elől. (…)

ELÉRHETŐSÉG: HTTP://WWW. LAURAWEIXELBAUM. HU

JOHN MORGAN

KOZMIKUS ERŐ HAJT IDŐKÖN ÁT

61

A HEGY KIRÁLY CSARNOKÁBAN

62

UR ODIN

63

ECHIDNA

64

THOR ÉS A VILÁGKÍGYÓ

65

KRO NO LÓ GIA

A kiállításoknak a Kis Á és a MixArt galéria adott helyet

2014.

M Á R C I U S – TÓ T H L E VE N TE N O VE M B E R – J A C S Ó B A L Á Z S D E C E M B E R – KO VÁ C S A N I TA 2015.

FEBRUÁR – GIMESI ANDRÁS GIME J Ú N I U S – B A K O S L E VE N TE S Z E P TE M B E R – WE I X E L B A U M L A U R A 2016.

J A N U Á R – TA M Á S F E R E N C FE B RU Á R – H U C Z E K Z O L TÁ N M Á R C I U S – K O B Z A VA J K S Z E P TE M B E R – T Ő S É R M E R C É D E S Z

M O N TÁ Z S

K

ATART II. A Memento Mori Egyesület kiadványa.

Szerkesztő: Szelevényi Gellért (g.szelevenyi@gmail.com) Tördelés, tipográfia: Lelovics Zoltán (lelovics.zoltan@gmail.com) Kapcsolat: mementomoriegyesulet@gmail.com Budapest, 2017. december 24.

Minden utánközlés kizárólagosan a szerkesztőség beleegyezésével történhet.

A borítón Hans Holbein munkája látható.

Felhasznált betűkészlet: Romande-Collection (HTTP://ARKANDIS. TUXFAMILY. ORG/)

MMXVII