Ez a világosságban élő Ase-k kozmosza. Asgardban a legmagasabb, örök szellemi princípium Gimle, a kelő pirkadat. Ha Asgard Ragnarökben, az idők fordulóján felbomlik, akkor Gimle révén lehetséges a megújulás. Bifröst, az Ase- ill. szivárványhíd – amelyen Heimdall, a fehér isten, a fényalak a karddal és szarvval, őrködik – köti össze az isten- és embervilágot. Az emberek szivárványnak hívják ezt a hidat. Ez egy sajátságos lélek-szféra, amely a összeköti a „fentet” a „lenttel”, a mennyet a földdel. Amíg az idők tartanak, szétrombolhatatlan. A fejlődési periódus végén azonban ez a híd is felbomlik. Ahogyan az ágak, úgy az Yggdrasil gyökerei is az egész világra kiterjednek. Itt is három nézetről van szó. Az egyik gyökéren, amely az Asek-hez, az istenekhez vezet fel, élnek az emberek. Lakóhelyük a Midgard, a „közép helye”. A lakóhelyet egy külső gyűrű, Utgard, az Asek-kel szemben ellenséges vasóriások birodalma veszi körül. Valamennyi lakott birodalmat a Midgard-kígyó fonja körül, mely egyes nézeteit illetően az Uroboros kígyóhoz hasonló. Ő annak a kozmikus kígyónak a jelképe, amely karmikus gyűrűként fogja körül az emberi világot. Egyre tovább növekszik, mint Uroboros-elv azonban nyugodt marad egészen az istenek ellen vívott végső küzdelemig. Akkor kitekeredik, és megmutatja kettős természetének pusztító oldalát. Az emberek lakóhelyénél található Urd kútja. Itt találkoznak naponta az istenek. Ez a sors kútja, a három norna, Urd, Skuld és Werlandi kútja. Odalépnek minden egyes újszülött bölcsőjéhez, és közlik vele a sorsát. Azonkívül az a feladatuk, hogy gyógyvízzel minden nap meglocsolják a fát, így biztosítva, hogy mindig zöldelljen. Mert – ahogy egy másik Edda-dal mondja – „Yggdrasil, a kőrisfa, több méltánytalanságot tűr el, mint amennyiről az emberek tudnak”. A három norna Yggdrasil, a világ-kőris lábánál fekszik a sors kútja, az ősforrás. Ez a tudattalan mélyén minden emberben megtalálható. Itt tartózkodik a három bölcs asszony, a három norna, Urd, Werdandi és Skuld. Urd eredetet, múltat jelent; hatása egészen a jelenig, Werdandiig tart, amely a jövendő kiindulópontja. Skuld az ember mai sorsát határozza meg. A sors istennői fonják az idő fonalát, és kötik össze egymással a múltat, a jelent és a jövendőt. Ask és Embla, az első emberi természetalakok, akiket Odin „a strandon” talált, „nélkülözték az erőt”. Időérzék és a szellemi törvények ismerete nélkül nincs felelősség és nincs sors. A fejlődés azonban tovább halad. A nornák elhozták az embernek az idő tudatát. A fokozódó elanyagosodás a tér és idő tudatos megtapasztalására kényszerítette őket. Ami azelőtt időtlenség volt az örök itt és mostban, az most átalakult azelőtté és azutánná. A tudat elkezdte visszafelé tekintve megismerni saját cselekedeteit, előretekintve pedig megtanult tervezni. A szellemiből kiinduló erők megnyilatkoztak neki. Az ember így kezdte felismerni eredetét és rendeltetését. A sors fonalait, amelyeket a nornák fonnak, karmának is nevezhetjük, mely az egyik inkarnációból tovább hat a következőbe, és így mint az élet fonala, összeköt egymással minden megtestesülést. e-pentagram 2013/4
www.lectorium.hu