Egy tánc és más semmi…
– Remélem, az előtérben vár ránk – mormolta Jen-ny idegesen. – Ne aggódj már annyit! – nyugtatta meg Vanes-sa. – Megtaláljuk. Beléptek a St. Claire Hotel forgóajtóján, és körülnéztek a tágas előtérben. Mindkét lány abban a 60-as évek stílusában készült, rövid, fekete kis ruhában tündökölt, amit tíz dollárért vásároltak a Williamsburgben lévő Domsey’sban. Jennyét kristálygyöngyök díszítették, Vanessáén pedig egy bársonymacska nyújtózkodott. Életében először hajlandó volt neccharisnyába bújni. Mindkét lány kifejezetten csinos volt retró gönceikben. – Ott van! – sikkantotta Jenny, majd egyenesen Nate felé indult, aki komor arccal üldögélt a sarokban és a pezsgőjét kortyolgatta. – Remek – mormolta Vanessa, aki hirtelen kínosan érezte magát. Mihez kezd, amíg Jenny és a gazdag barátja elmélyülten fogdossák egymást? – A bárban találkozunk. Vanessa magának is bebeszélte, hogy kizárólag lelki támasz gyanánt kísérte el Jennyt, de egyértelmű volt, hogy más vezérelte. Arra számított, hogy összefuthat Dannel a mosdóba menet vagy valahol máshol. Így nem érezte volna hiábavaló időpocsé-kolásnak, hogy kiöltözött. – Szia, Jennifer! – mondta Nate. Megcsókolta a lány arcát és megfogta a kezét.