Gyermeküdültetés a két háború közt a Balatonnál

Abalatoni gyermeküdültetésre gondolva, leginkább a szocializmusban működő nagy, legendás hírű táborok jutnak eszünkbe: Zánka vagy Fonyódliget. Bár ebben az időszakban legtöbbször azt hirdették, hogy a gyermekek ingyenes vagy szociális alapon történő üdültetése a korszak vívmánya, a helyzet az, hogy a tavi gyermeküdültetés hagyományai egészen az 1900as évek elejére nyúlnak vissza és a két világháború közti időszakban érték el tetőpontjukat.

A Balaton gyermekek egészségére, testi és lelki állapotára gyakorolt kedvező hatásáról szóló orvosi tanulmányok már a XX. század elején napvilágot láttak. Elsőként 1906ban a Gyermekvédő Liga kezelésében, közel 200 férőhelylyel, majd gyógyító céllal 1912ben jött létre az almádi Zsófia Gyermekszanatórium. A Balatonszabadiban található intézet 1917-ben nyitotta meg kapuit több mint 600 férőhellyel, ahol elsősorban gyári munkáscsaládok, később hadiárvák töltötték nyaruk egy részét. A felsorolásból is kitűnik, hogy számtalan, kisebbnagyobb, különböző fenntartású gyermeküdülőtelep létesült a korszakban, melyek közül most a fontosabb helyszíneket, típusokat mutatjuk be részletesen.

SZÁNTÓD – HORTHY MIKLÓS MAGYAR KIRÁLYI ÁLLAMI BALATONI GYERMEKÜDÜLŐTELEP 1925-ben nyitották meg 200 férőhellyel a később több épületcsoporttal kibővített, Horthy Miklósról elnevezett üdülőtelepet, ahol fővárosi állami gondozott gyermekeket nyaraltattak. A vérszegénységben, TBC-ben szenvedő kisgyermekek nagy többségét ide küldték, ahol általában három hetet töltöttek. A későbbiek során folyamatosan fejlesztett telep egyre nagyobb befogadóképességűvé vált, akár közel 800 gyermeket is vendégül tudott látni.

Játszó gyerekeke a szanatórium udvarán

FORRÁS: BALATONI MÚZEUM KÉPESLAPTÁR

FONYÓD, BÉLATELEP – GRÓF ZICHY BÉLA FIÚ ÁRVAHÁZI ÜDÜLŐTELEP, LEÁNYÁRVAHÁZI ÜDÜLŐTELEP

Ezen a településen két árvaházi üdülőtelep is működött. Elsőként a gróf Zichy Béla által adományozott 4560 négyszögöl területen épült fel 1924-25ben, a fővárosi fiú árvaházak testileg gyenge és vérszegény árváinak üdülője. Az épületet 1925. július 1-jén nyitották meg ünnepélyesen. A jól felszerelt üdülőben a gyermekek napi ötször étkeztek, friss, egészséges ételeket (tej, méz, gyümölcsök) kaptak. Rendszeres testmozgást is végeztek: szertorna, tenisz, nyilazás, vitorlásverseny, futball, vízipóló, vízparti játékok szerepelt a repertoárban. A fiúárvaházi üdülőtelep mintájára később, 1929 júliusában a leányárvaházi üdülőhely is megnyílhatott, egy 1600 négyszögöles telken, ahol 60 növendéket tudtak egyszerre fogadni.

BALATONMÁRIAFÜRDŐ – MOLNÁR LÁSZLÓ GYERMEKGONDOZÓ Kevésbé ismert tény, hogy Balatonmárián is működött egy kisebb gyermeküdülőtelep. A városmajori, felső vízivárosi plébános, Molnár László vezetése mellett. Elsőssorban a szegény gyermekeket üdültették itt egy felügyelőnő és három kisegítő munkatárs közreműködésével. Molnár László plébánosnak egyébként nagy tapasztalata volt már a gyermeküdültetés terén, ugyanis ő alapította 1914-ben a Budai Szt. László Gyermekotthont, kisdedotthonnal, óvódával, napközi-otthonnal, gyermekfoglalkoztató műhelyekkel, majd 1928-ban árvaházat létesített 90 bennlakó számára. Balatonmáriafürdőn 160 férőhellyel hozta létre telepét, így nyaranta kb. 800 gyermek részesülhetett kikapcsolódásban. A szép fekvésű intézetnek házikápolnája és egy barlangszerűen elhelyezett Mária-szobra is volt.

ZAMÁRDI – GYERMEKÜDÜLŐK

Zamárdit az 1930-as évek elején már a Gyermekek Eldorádójaként emlegették a korabeli híradások. A csendes, szép partszakasszal rendelkező településen többféle gyermeküdülő is létesült a korszakban. Itt nyílt meg a Budapesti Római Katolikus egyházközségek gyermeküdülője, a Népjóléti Minisztérium kezelésében a Horthy Miklós gyermeküdülő és a fővárosi tulajdonú Horthy Miklósné Állami Gyermeküdülő. A legtöbb gyereket Zamárdiban tudták elhelyezni, de a férőhelyek még így is kevésnek bizonyultak.

FIZETŐS GYERMEKÜDÜLTETÉS Természetesen több helyütt működtek még a tónál kisebbnagyobb üdülőtelepek, akár állami, akár egyházi fenntartásúak (ld. Szárszó – Protestáns Árvaházak Üdülőtelepe, balatonberényi üdülőtelep). Ezzel párhuzamosan, a szociális üdültetés mellett nyaranta bevett szokásként zajlott fizetés fejében, a magánházaknál történő nyaraltatás. Általában hirdetések útján találhattak a nagyobb városokban (Budapesten, Veszprémben, Kaposváron, Pécsen) lakó családok gyermekeik számára megfelelő nyári, balatoni ellátást. De a magánüdültetés mellett az egyházak, felekezetek általi kedvezményes üdültetés is jelen volt.

LEVENTE ÉS CSERKÉSZÜDÜLTETÉS

A korszakban több ifjúsági szervezet is tevékenykedett, akik szünidejük egy részét szintén a Balatonnál, az állam által létesített üdülőhelyeken töltötték. 1930-ban készült el a főváros jóvoltából Siófokon a 40 férőhelyes levente-üdülőház, de Kenesén, Aligán, Szárszón, Fonyódon és Fonyódligeten is táboroztattak kb. 70-100 fős létszámmal leventéket.

A dunapataji leventék tábora Balatonaligán, 1937.

FOTÓ: FORTEPAN 121168

A cserkészeket – magyarokat és külföldieket egyaránt – több helyen üdültették. Az egyik legnevesebb alkalom 1928-ban Tihanyban zajlott, ahol a III. Nemzetközi Vízicserkész Találkozó keretén belül számos program, verseny zajlott. A magyar cserkészek Balatonakarattyán pedig vízi bázissal rendelkeztek. A második világháborút követően a gyermeküdültetés más irányt vett Magyarországban. A cikkben szereplő szép fekvésű, javarészt vízparti, általában jól felszerelt üdülőtelepeket legkésőbb 1950-ben államosították. Megmaradtak róluk a levelezőlapok, megsárgult fotográfiák, híradások és az értékes visszaemlékezések, memoárok. Történetük fontos részét képezi a Balaton üdüléstörténetének.

Kovács Emőke / likeBalaton.hu

Olvass tovább a történelmi Balatonról!