NEM ÜGY
Mostanában nem szívesen futok össze a gyilkosaimmal. Amint meglátom őket, lelkifurdalásom támad, levelüket ugyanis még mindig bontatlanul hordom a zsebemben, és nehogy már azt higgyék, kárba vész a megfogalmazásba fektetett szorgos munka, az összeszorított fogú igyekezet. Üzenhetnének másképpen is, a traktorral például, ami diadalmas zúgással halmozza kupacokba a havat, vagy az üres kukákat borogató széllel. Szándékaik azonban szerényebbek, politikájuk becsületesebb ennél. Nem csinálnak ügyet belőlem, engednek dolgozni, boltba menni, és csak néha figyelmeztetnek egy-egy visszafogott vakkantással, hogy van határidő, és hogy az az alaktalan fekete előttem a szégyenem. Különben jól vagyok. Alakulok. Ha megcsúszom a jégen, Isten már ritkán jut eszembe, inkább a koponyatörés. Egyre kevésbé érdekel, hogy ablak mellé üljek a buszon. Nem félek a bankokban.
22