A zöld arany vĂ©delme Ăvezredekkel ezelĆtt a kontinenseket hatalmas kiterjedĂ©sƱ erdĆk borĂtottĂĄk, amelyek növĂ©nyeikkel Ă©s ĂĄllataikkal tĂĄplĂĄltĂĄk az embert, alapanyagot kĂnĂĄltak a lakĂłhĂĄzakhoz, hasznĂĄlati eszközökhöz. A nĂ©pessĂ©g növekedĂ©sĂ©vel egyre több fĂĄra lett szĂŒksĂ©g, Ă©s az Ă©vszĂĄzadok sorĂĄn az emberi mohĂłsĂĄg mind nagyobb darabokat irtott ki az erdĆsĂ©gekbĆl, miközben megfeledkezett a fĂĄk pĂłtlĂĄsĂĄrĂłl. ValĂłsĂĄgos vilĂĄgvĂ©g hangulat, fahiĂĄny miatti pĂĄnik alakult ki a 16. szĂĄzad vĂ©gĂ©re EurĂłpĂĄban. KĂŒlönösen a nĂ©metajkĂșak ĂĄltal lakott tĂ©rsĂ©gekben aggĂłdtak a katasztrofĂĄlis tƱzifahiĂĄny miatt. Az Ă©rcek kiolvasztĂĄsĂĄhoz, a tengerjĂĄrĂł hajĂłk Ă©pĂtĂ©sĂ©hez is nĂ©lkĂŒlözhetetlen faanyag nehĂ©zkes beszerzĂ©se az eurĂłpai gazdasĂĄg egĂ©szĂ©t romlĂĄssal fenyegette. FakorszakkĂ©nt emlegetik a törtĂ©nĂ©szek a rĂ©gi Ă©vszĂĄzadokat, amikor a fa volt a mindennapok nĂ©lkĂŒlözhetetlen ĂŒzemanyaga, az Ă©pĂŒletek Ă©s gĂ©pek nyersanyaga, az egyedĂŒli segĂtsĂ©g a hideg idĆjĂĄrĂĄs tĂșlĂ©lĂ©sĂ©hez. Lassan feledĂ©sbe merĂŒltek a hagyomĂĄnyok, amelyek fĂ©ltĆ tisztelettel
öveztĂ©k a rengetegeket. ElfelejtĆdött az Ćsi nĂ©pek fakultusza. A KözĂ©p- Ă©s NyugatEurĂłpĂĄban Ă©lt keltĂĄk a fĂĄkat az emberek ĆseikĂ©nt tiszteltĂ©k, Ă©s vilĂĄgkĂ©pĂŒkben megjelent a magyar mesĂ©k Ă©gig Ă©rĆ fĂĄjĂĄra emlĂ©keztetĆ szent fa hĂĄrom vilĂĄga. Az Ă©ginek gondolt lombkoronĂĄban istennĆk Ă©s istenek lakoztak. A fa törzse foglalta magĂĄba a földi tartomĂĄnyt, a gyökĂ©rzet az Ćsi tudĂĄs Ă©s az örökkĂ©valĂłsĂĄg lakhelyĂ©ĂŒl szolgĂĄlt. A keltĂĄk tizenhĂĄrom holdhĂłnapjuk mindegyikĂ©t egyegy fĂĄnak szenteltĂ©k. LegfĂ©ltettebb szent ligeteik tölgyes erdĆk voltak, közepĂŒkön ĂĄllt az egysĂ©get Ă©s biztonsĂĄgot jelkĂ©pezĆ
42
