magát simogatni. Csakegykicsit már a kilencvenedik évén is túl járt, és a macskája volt a mindene, csak hát az Idő Házába szigorúan tilos kisállatot behozni. Úgyhogy most boldogan gyúrta, gyömöszölte Al Caponét, csak egy kicsit, amíg lehetett. Aztán a prüszkölő macska gyorsan visszakerült a csomagba, mert máris érkezett Tündike, aki elgurítja a nénit vacsorázni, és mindig gyanakodva porolja le ruhájáról a macskaszőrt. Boglárka kapkodva kabátja hasába rejtette a maffiafőnökkel töltött vászonszatyrot. A fagylaltos kisasszony keze mostanra nem fájt és nem fázott, elvégre alaposan átmelegedett a macskázástól. A szájában édességet érzett, pedig nem evett Rákóczi-túróst, sem bárányfelhőt. Elnézte, ahogy Csakegykicsit kerekes székének küllői szikráznak a napon, és ártatlanul rámosolygott a szúrós szemű portásra. Már kétszer lebukott ezzel a macskacsempészéssel, úgyhogy jobb nem kihúzni a gyufát...
35